Agglomerátum (latin: agglomerare = szorosan egy-máshoz nyomódni): törmelékkı.

Átírás

1 Abrázió (latin: abrasio = levakarás): fıleg a tenger-partok (ritkán tópartok) szikláinak hullámverés hatá-sára történı lepusztulása. Üregek, fülkék is kialakul-hatnak közben. Abráziós barlang: a sziklás tengerparton hullámve-rés hatására kialakuló üreg. Mérete néhány m né-hányszor tíz m, képzıdésében valószínőleg hullámok által mozgatott (kızet)szemcséknek van döntı jelen-tısége. Általában az apály- és dagály-vonal között alakulnak ki. Minden kızettípusban elıfordulhatnak. Aeroszol (latin görög szóösszetétel): gáznemő kö-zeg, amely egyenletes eloszlásban nem ülepedı ré-szecskéket tartalmaz. (IDE) A barlangi levegıben a huzattal bekerülı felszíni porszemcsék, mikroorga-nizmusok és a lecseppenı víz szétfröccsenésébıl ke-letkezı vízcseppek egy része alkot ~-t. Különös jelen-tısége van a gyógybarlangok hatótényezıjeként, vala-mint egyes kiválásoknál (heliktitek és tőkristályok faj-tája). Agglomerátum (latin: agglomerare = szorosan egy-máshoz nyomódni): törmelékkı. Agyag: törmelékes üledék, amiben a szemcsék mé-rete 0,002 mm-nél kisebb. Fıleg málláskor keletke-zett agyagásványokból és mállási maradékszemcsék-bıl áll. Vizet felvéve megduzzad, képlékeny lesz és vízzáróvá válik. Állandó körülmények között ezt a tu-lajdonságát megtartja. Mésztartalma változó, folya-matos átmenettel a márgán át a mészkı felé ( ábra). Szemcséit a víz lebegtetve szállítja, gyakori barlangi üledék, ahol lehet oldási maradék v. felszínrıl behor-dott eredető. Agyagbarázda: az agyagpiramisok közti bemélyedé-sek. Lehetnek elágazóak v. egymással közel párhuzamosan a lejtı irányában lefutók. Ez a lerakódási felü-let lejtıszögétıl függıen változik (Szablyár P ) Agyagcseppkı: Agyagfüggöny: általában 1 cm-nél keskenyebb, 5 10 cm hosszú, függılegesen barázdált, gyakran kissé lelógó agyagfelhalmozódás. Kiálló kızetpárkányokon v. ferde padokon agyag halmozódik fel, amit késıbb a csepegılecsorgó meszes víz függıleges barázdákkal kiváj és mésszel átitatva megkeményít. Agyagkı: a megszilárdult, képlékenységét vesztett agyag ill. agyagos üledék, aminek törése kagylós v. kockás. Cementáló anyaga a barlangokban többnyire CaCO 3. Agyagpiramis: néhány cm dm nagyságú, kúpos (barlangi) üledékforma. A vízben lebegı agyagszem-csék álló vízben leülepednek, miközben a kiálló kı-zetdarabokon is felhalmozódnak, meredek oldalú kú-pokat alkotva. Általában csoportosan fordulnak elı. Az egyes kúpok közti bemélyedések az agyagbaráz-dák. Akna: közel függılegesen lefelé vezetı barlangjárat. Többnyire tektonikus síkok keresztezıdésénél alakul ki oldódással (zsomboly, akna), ritkábban omlással (beszakadás). Mélysége néhány m-tıl többszáz m-ig terjedhet, átmérıje általában m-es, néhányszor tíz m-es lehet. Barlangból felfelé haladó párja a kürtı. Aknabarlang: zsomboly. Aktív barlang: hibás kifejezés a jelenleg is vizet ve-zetı patakos barlangokra. Alabástrom (görög: az egyiptomi város, Alabasztron nevébıl): apró kristályok tömegébıl álló gipsz. (FÖFE) Alagút: tágas, több tíz m 2 -es szelvényő, hosszú és közel egyenes, vízszintes barlangfolyosó. Magassága és szélessége hasonló mérető. A Baradla-bg. egyes szakaszaira jellemzı kifejezés. (barlang)alaktan (morfológia): üregek és képzıdmé-nyek formáival foglalkozó tudomány. A formák vizsgálatából következtetni lehet az ıket létrehozó folya-matokra, természetesen figyelembe véve az anyag milyenségét is. Legfontosabb vizsgálati módszere a hely-színi megfigyelés, a szelvénymérés és a fényképezés. Álbarlang: hatalmas kızettömbök között levı üregek összefoglaló neve. A barlang feltételének megfelel, bár nem a szilárd földkéregben, hanem laza üledék-ben található.

2 Álcseppkı: ritka oldásforma teljesen vízszintes fıté-ken. 1 3 cm hosszú, 5 mm átmérıjő, tölcsér szelvé-nyő függıcseppkövek erdeje lóg lefelé. Kissé agya-gos a felületük, míg a köztük levı síkok tiszták. A fıtén szétfolyó oldóképes víz a síkokat oldja, a lelógó agyagos felületeket pedig meghagyja. Álfenék: elsısorban aknabarlangokban gyakori je-lenség, amikor a zsomboly szőkületeiben felhalmozó-dó törmelék eltömi az alsóbb (nyitott) részekhez ve-zetı utat. Ritkábban a vízszintes üregekben is elı-fordul, amikor fıleg kiválásokkal cementált üledék alól a felhalmozódott anyagot késıbbi vízmozgás kimosta. Az emeletes barlangok szintjei között eredeti helyzető kızet valódi fenékszint. Álfıte: az álfenék alulról nézve. Elsısorban a víz-szintes barlangokban fordul elı, amikor a jelenlegi talpszinten jutunk be a barlangszakaszba. Amikor a járat fıtéjében v. a ferdén felfelé irányuló oldalfalon törmelékes anyagot, kiválást látunk, mindig gyana-kodhatunk létezésére. Álkarszt (pszeudokarszt): nagy mésztartalamú üle-dékekben (lösz, meszes homokkı) v. ritkán más, nemkarbonátos kızetekben létrejövı oldásos formák, amik a karsztos formákhoz hasonlítanak. Allochton (görög: allosz = másként, khthon = föld): barlangokban föleg a behordott üledékre alkalmazott kifejezés, máshol keletkezett, azaz áthalmozott ki-töltés. Állócseppkı (sztalagmit): gyakori barlangi kiválás, ami a csepegı vízbıl az aljzaton válik ki. Fejlıdése során egyre magasabb lesz, míg szélessége csak ki-sebb mértékben növekszik. Mindkét vízszintes irány-ban közel egyenlı mérető, magassága ennél lényege-sen nagyobb lehet, több 10 m is. Teteje tompa v. la-pos, esetleg kissé bemélyedı. Belseje tömör, nincs vízvezetı csöve. A felette képzıdı függıcseppkıvel összenıve cseppkıoszloppá alakul. Egyes alakjait kü-lön néven említik: gyertyacseppkı, pálmafacseppkı (bambuszcseppkı, rúdcseppkı).stb. Allogén karszt: nem önálló karszt. Állóvíz: tó. Állóvízi kiválások: barlangi tavakban kialakuló, kal-cit anyagú képzıdmények. Méretük néhány cm dm nagyságú, kiterjedésük azonban jóval nagyobb lehet. A barlangi csepegı vizek kisebb mélyedésekben öszszegyőlve cseppkımedencét alkotnak, amiben a CaCO 3 lassan kiválik, belsı oldalát szegfőkalcitok bo-rítják. A vízfelszínen erısebb a kiválás, itt cseppkı-szinlı alakul ki, amibıl a vízszint huzamosabb meg-változása esetén egymás fölött több is lehet. A vízben álló cseppkı alja a kiválástól megvastagodik, bocsko-ros cseppkı lesz belıle. A vízfelszínig érı kisebb álló-cseppkövek tetején tavirózsa képzıdik, míg a vízbe lógó régebbi függıcseppkövek nyakkendıs cseppkıvé alakulnak. A hévizes kiválások néhánya szintén álló-vízben keletkezett (karfiol, apadási szinlı, kalcit-lemez). Alsóbarlang: a patakos (hidegvizes) barlangokban több egymás feletti szinten alakulhat ki járat. Az így keletkezı emeletes barlang alsó, általában még víz alatt levı járatszintje (Baradla-Alsó-bg.). A vízszint változását a hegység kiemelkedése (tektonika) v. a környezet erıs lepusztulása (csapadékosabb éghajlat) okozhatja. Áltektonikus (atektonikus) barlang: létrejöhet hegy-csuszamlás, sziklafal elválása, sótömegek kinyomó-dása v. gleccsermozgás közben is. Alveola (latin: =meder, üreg): oldásbarázda. Anasztomózis: egérkarr. Andezit (andesit = az Andok kızete): többnyire szür-késfekete vulkáni kızet. Földtanilag fiatal keletkezé-ső, néhány mm-es ásványszemcsék látszanak benne, % SiO 2 -t tartalmaz. Felszínre jutása többnyire robbanásos kitörésekkel történik. A Kárpát-medence leggyakoribb vulkáni kızete. Mo.: Dunazug-hg., Börzsöny, Cserhát, Mátra, Zempléni-hg.

3 Anemolit (görög: anemosz = szél, lithosz = kı) = szélkı: légmozgás által okozott barlangi kiválások illetve elváltozások összefoglaló neve. A túltelített vízcseppek kicsapódnak, így huzat-heliktit v. arago-nit-bokor lesz. A légmozgás párologtató hatására bor-sókı képzıdhet. A felszín közelében fehér, vattaszerő hegyi tej válhat ki. Anhidrit (görög = vízmentes): kızetet alkotó ásvány, anyaga CaSO 4. Színtelen v. enyhén színezett. Nagy tömegekben a tengervízbıl válik ki bepárlódáskor. Mo.: Perkupa környékén van felszínközelben. Víz-felvétellel gipsszé alakul, miközben duzzadásos gipszbarlang keletkezhet. Antropogén (kitöltés) (görög: antroposz = ember, ge-neszisz = születés): ember által behordott barlangi anyagok összefoglaló neve. Régészeti szempontból hasznos, míg a jelenkori anyagbehordás (ácsolóanyag, szemét, stb.) lehetıleg a legkisebb mennyiségőre csökkentendı. Apadási szinlık (bordásfal): eddigi megfigyelések szerint nagyon ritka állóvízi kiválás. Egymástól 0,5 1 cm-re, vízszintesen elhelyezkedı, cm széles, CaCO 3 anyagú lécek, amik egymással párhuzamosan több m hosszan húzódnak a falon. Nagy felületeket egyen-letesen borítanak a Pál-völgyi-bg. Tollas-termében. Angol irodalomban folia néven szerepel. Képzıdése a lassan, de sokszor (esetleg szakaszosan?) csökkenı-emelkedı (langyosviző) barlangi tó partján történı kiválással magyarázható. Aprózódás: szilárd anyagoknak, fıleg kızeteknek fizikai hatásokra történı szétesése kisebb darabokká. Okozhatja a kızetrésekben megfagyó víz feszítı ereje, a növények gyökere, a kızet hıhatásra létrejövı térfogatváltozása. A napsütés miatt a különbözı ásvány-szemcsék más mértékben tágulnak, ami felszíni ~-t okoz (gránitmurva). A fellazult tömbök, szemcsék lehullanak, és a víz v. a szél elszállíthatja ıket. Aragonit (Aragonia spanyol tartomámy nevébıl): rombos kristályszerkezető CaCO 3 -ásvány, többnyire színtelen v. fehér, üvegfényő, gyakran tős kristályok-kal. Mo.: bazaltok üregeiben és a hévizes barlangok-ban gyakori. Közönséges hımérsékleten és nyomáson kalcittá alakul. Különösen szép tős kristály-csoportok vannak a Dorog környéki üregekben. Áramlási csı: járatok fıtéjén végigfutó, keskenyebb (10 50 cm átmérıjő) bemélyedés, amiben feltételez-hetıen az üreget kitöltı víztömegnél melegebb (egye-sek szerint gázosabb, buborékos) víz áramlott. Jól megfigyelhetı a Mátyás-hegyi-bg. több részén. A Ba-radla-bg. mennyezeti félcsövei esetleg a barlang erıs feltöltıdésének idején keletkezhettek. A feláramló hé-víz hozta létre az ágyúcsı és hévforráscsı formákat is a Ferenc-hegyi-bg.-ban. Árok: csatornaszerő hosszanti mélyedés a víz veze-tésére. Laza talajokon, növényzettıl megfosztott fel-színeken alakul ki. Több m széles és mély, hossza többszáz m is lehet. Víznyelıkben jellemzı, de nem szükségszerően meglevı formaelem. Árvízi forrás (száj): nagy csapadékmennyiség a pata-kos barlangok alsóbarlangjának kisebb járatain nem tud átfolyni, és az egyre emelkedı vízszint a már szá-raz régebbi járatokon folyik tovább, majd ennek (többnyire törmelékkel fedett) végpontján lép fel-színre. Ilyenen tárták fel a Vass Imre-bg.-ot is. Ásvány: a földkéreg természetes eredető, szilárd, kristályos építıanyaga. Megszabott belsı szerkezete és vegyi összetétele van, fizikai tulajdonságai jel-lemzıek, és gyakran irányok szerint változók. Bar-langban leggyakrabban a kalcit különbözı nagyobb formába rendezıdött kiválása fordul elı. Ásványos források: természetes vízfeltörési helyek, melyeknek vize literenként 1000 mg-nál több oldott ásványi anyagot v. CO 2 -t tartalmaz. Többnyire vulkáni területeken fordulnak elı, v. ott, ahol jól oldódó sókızetek vannak a felszínközelben. Aszcendens (oldat) (latin = felszálló, felmenı): a Föld kérgében törésvonalak mentén a mélybıl felá-ramló, általában meleg víz. A hévizes üregek képzı-désénél alapvetı jelentıségő. felszálló víz. Aszóvölgy: szárazvölgy. Átalakult kızetek (metamorf kızetek): a földkéreg mélyebb részeire került kızetek a nagyobb nyomás és/v. hımérséklet hatására megváltoznak. A lassú folyamat során a kristályos állapot mindvégig meg-marad, és az

4 átlagos kémiai összetétel sem változik. Új ásványok keletkeznek a régiek anyagának folya-matos átépítésével. Gyakoriak az agyagos üledékekbıl keletkezı, vékonyan rétegzett palák, a mészkıbıl pe-dig márvány lesz. Atektonikus (görög = nem épített): a kızetben olyan alakváltozások, amik nem kéregszerkezeti mozgások hatására keletkeztek (pl. hegycsuszamlás, sómozgás, gleccsermozgás). Gyakori az üledék megszilárdulás elıtti mozgása, megcsúszása is. Áthalmozott kitöltés (allochton): olyan üledékanya-gok, amik lerakódási helyükre távolról szállítódtak, többnyire folyóvíz v. szél segítségével. A patakos bar-langok szilárd kitöltéseinek többsége ebbe a cso-port-ba tartozik (kavics, agyag, stb.). Átjáró: A romosodás révén megkurtult, kétbejáratú barlangmaradványok egy részét a Bükkben ~-nak nevezik... Az ~k többsége még elég hosszú, m... (Hevesi A ). Átmenı barlang: olyan patakos barlang, ami a víz-nyelıtıl a forrásig végigjárható. Autigén karszt: önálló karszt. Autochton (kitöltés) (görög: autosz = maga, khton = föld): helyben keletkezett. Aven (francia: avenue = széles út, sugárút): román nyelvterületen a felfelé nyúló vakkürtıket és gyakran a zsombolyok aknáit nevezik így. Álbarlang: nagyobb kızettömbök, omladék darabjai közti üreg. Baldachin (olasz: Baldacco = Bagdad): cseppkı baldachin. Bambuszcseppkı: pálmafacseppkı. Bányatojás :a ---barlangi gyöngy neve a recski ércbányában. Bányavirág (vasvirág): érctelepek, fıleg vasérctele-pek oxidációs zónájában elıforduló fehér aragonit-kiválás. A kristálycsoportok 5 10 mm átmérıjő, de több cm 10 cm hosszú, elágazó, kanyargó ágacskák tömegébıl állnak (Eisenerz Ausztriában, Ochtina Szlovákiában). Tágabb értelemben minden üregkitöl-tı ásványcsoportra alkalmazott elnevezés. Barázdás karr: oldásbarázda. Barit (görög: barysz = nehéz) (súlypát): BaSO 4 ás-vány. Fıleg szintelen v. sárgás színő, mm cm nagy-ságú tégla alakú fényes kristályok tömege. Többnyire hidrotermális telepeken fordul elı, de gyakori a Bu-dai-hg. barlangjaiban is. Barlang: a földkérget alkotó kızetben kialakult olyan természetes üreg, amelynek hossztengelye meg-haladja a két m-t és mérete egy ember számára le-hetıvé teszi a behatolást. (Természetvédelmi tör-vény, 1982.) További magyarázat hiábavaló, ez a Törvény!!! (A különbözı mérető üregekre több kifejezés van, ld ábra). Barlangeresz: sziklaeresz. Barlangi fánk: 5 8 ( 10) cm széles, kissé alacso-nyabb, gömbölyded kiválás. A falakon vízszintes sorokban, csoportosan fordul elı, apadási szinlıkkel együtt. Sugárirányban álló, réteges fehér kalcit-kristályokból épül fel, felszíne világosbarna, síma tapintású, de az apadási szinlıktıl néhol vízszintesen bordázott. Típuslelıhely a Zbrašovi-aragonitbg. (Mor-va-Karszt), Mo.-on még csak a Rácskai-bg.-ból is-mert (Budai-hg.). Képzıdése a vízszint változásával függ(het) össze, talán az apadási szinlıkkel borított falfelületen az újra megemelkedett vízszint alatt vált ki a kalcitanyag.

5 Barlangi gyöngy: centiméteres nagyságú, önálló, gömbölyded mészkiválások, amik általában csopor-tosan találhatók az üreg alján kisebb vízmedencék-ben. A magasból cseppenı víz mélyedést váj az alj-zaton, ennek belsejét és a benne levı szemcséket a ki-váló mészanyag bevonja. Az állandóan hulló víz-cseppek hatására a szemcse nem tud hozzánıni a mendence falához, ezért különálló gömbbé fejlıdik. Egyes patakos barlangok medrében tömegesen fordul elı, ezt patak-gyöngynek hívjuk, pl. Béke-bg. Barlangi karr: üregben képzıdött oldásbarázda. Barlangi perem: mélybıl feljövı járatokat ( szellı-zıcsı gyakran teljesen körülölelı, gallérszerő kivá-lás. Magassága 2 30 cm, vastagsága 1 10 cm, több-nyire fehér borsókövekbıl áll, belsı felszíne simára van oldva. Mo.: Nagyharsányi-bg. Barlangi tutaj: egyes melegvizes barlangi tavak fel-színén kivált, úszó, vékony (0,1 1mm) CaCO 3 anya-gú hártya, amit a víz felületi feszültsége tart fenn. Összetörve az aljzatra hullik, és ott megvastagodva kalcitlemezt alkot. Állandó csepegési pontok alatt fel-halmozódik a mindig ugyanott összetörı anyag, és így karácsonyfa keletkezik. Mo: Gellért-hegy meleg-forrásai és a Tapolcai-tavasbg. egyes medencéiben. Hidegvizekben is képzıdhet, pl. Béke-bg. Barlangjárat: a barlang ember számára járható ré-szei, azaz az egész üregrendszer. A különbözı széles-ségő és magasságú járatoknak jellegüket többnyire jól kifejezı nevük van (7.2. ábra). Barlangképzıdés (barlangkeletkezés) (NEM szpe-leogenetika!!): a felszín alatti üregek kialakulásának folyamata. Barlang minden kızetben elıfordulhat, de legjelentısebb az oldódással történı karsztos ürege-sedés. Nagyon sok tényezıtıl függ a folyamat, ezek közül alapvetı a kızet minısége, töredezettsége, és fıleg közvetve a terület éghajlata Részletesen a 2. fejezet foglalkozik a ~-sel. Barlangkutatás: új barlang (-rész) feltárása (6. fe-jezet), nem azonos az üregek vizsgálatával (4. fe-jezet), bár mindkét tevékenységet ~-nak csúfolják. Több lépcsıbıl álló feladatsor. A kutatandó terület földtani megismerésével, ill. térképek alapján a bar-langgyanús területek kiválasztásával kezdıdik, majd a terület bejárásával és a legígéretesebb helyek kivá-lasztásával folytatódik. Ezután már csak a barlangba való bejutás van hátra. Barlangrendszer: a nagyobb, kiterjedt barlangok megnevezése. Barlangrom: a felszín lepusztulása során megnyílt régi üreg (-rendszer) darabja (kıodú, kıgarat, stb.). A Bükk hg. ~-jaival Hevesi A. (1986.) foglalkozott részletesen. Barlangtan (szpeleológia): a természetes eredető föld alatti üregek vizsgálatával és kutatásával foglalkozó természettudomány. Számos részterülete van, sok társtudomány kapcsolódik hozzá, gazdasági haszna is lehet. Batükaptura (latin batisz = mélység, kaptáció = be-fogás): Jakucs L. által alkotott szép magyar kifejezés a mélységi lefejezésre. Bazalt (görög: Basan-hg. Szíriában, ebbıl bazanit, késıbb ~): sötét színő (szürke, fekete) vulkáni kızet, tömör, kemény, gyakran oszlopos kihülési elválá-sokkal. Hegykúpokat, takarókat alkotva a földfelszín leggyakoribb kızetei közé tartozik. Híg lávája lefolyás közben gyakran alkot lávabarlangokat. Mo.: Bakony- hg., Balatonfelvidék, Salgótarján környéke. Bejárat: az a nyílás, amin az üregbe lehet jutni. Egy barlangnak több is lehet, amik közül a szokásos túraútvonal alapján némelyiket kijáratnak szoktak nevez-ni. Lehet természetes eredető, bontott v. teljesen mesterséges. Bejárati szakasz: a barlangnak az az elsı szakasza, amelyben a napi és éves hımérsékletingadozás jól kimutatható, általában az elsı (200) m. Bio-lógusok szerint az a rész, ameddig a felszíni fény bejut. Bekérgezıdés: cseppkıkéreg.

6 Benyíló: rövid, zárt végő barlangüreg, vakjárat, ami a hosszabb járatból ágazik ki. Beomlásos törmelék (collapse breccia): eredetileg a vulkán kitörése után hirtelen beomló kızetanyag. Tágabb értelemben használják a karsztos üregek be-szakadásos anyagára is. Vízalatti üregesedés során hatalmas termek is kialakulhatnak, amik a vízszint lesüllyedése után beomolhatnak. Berogyás: felszíni forma, ami üreg (gyakran eltö-mıdött víznyelı) beszakadásával keletkezik. Mérete néhány métertıl néhány 10 m-ig terjedhet, tölcsér szelvényő. Többnyire ígéretes bontási hely. Beszakadás: néhány m néhányszor 10 m átmérıjő, függıleges szálkı falú felszíni bemélyedés, aminek mélysége szintén ilyen nagyságú. Nagyobb üreg (bar-lang, pince, bányatér) felszakadásával keletkezik. Ha-sonló a zsomboly felsı részéhez. Laza anyaggal ta-kart felszínen az oldalfalak lejtıssé töltıdnek, ezt be-rogyásnak hívják. A többszáz m-es, függıleges v. na-gyon meredek, sziklás falú mélyedést már szakadék-dolinának nevezik. Beszivárgás: a felszínre hulló csapadék (esı v. hó) egy része a talajon át a kızet réseibe szivárog. Karsztosodó kızet esetén ez a vízmennyiség jelentıs nagyságú szokott lenni, az Aggteleki-karszton több-éves átlagban az évi csapadékmennyiség 27 %-a (Maucha L.). A víz nagy mennyiségő CO 2 -t vesz fel a talajból, és ezzel oldja a kızeteket, ez az elsıdleges oldás. Betoncseppkı (betonon képzıdı cseppkı): rosszul szigetelt, fıleg felszín alatti betonfelületeken képzıdı mészkiválás. Többnyire szalmacseppkı, de lehet cseppkılefolyás, ill. állócseppkı. Gyorsan képzıdik, hónapok, évek alatt több 10 cm is lehet. Ennek oka az, hogy a betonban képzıdött rendkívül apró kalcit-kristályok könnyen oldódnak a beszirvárgó vízben. Bevonat: az üreg falait (oldalát, alját, fıtéjét), ill. an-nak egyes részeit vékonyan, mm cm vastagságban beborító anyag. Ez általában CaCO 3 anyagú mész-kiválás, fıleg cseppkı kéreg, de lehet agyag v. ritkán más anyag is. Biocseppkı : Lénárt L. elnevezése a villanyvilágí-tással ellátott barlangokban megjelenı egyik kivá-lásra. A fény hatására kifejlıdı növényzet (lámpafló-ra) segítségével a leszivárgó vízbıl lyukacsos mész-kiválás történik, hasonlóan a felszínen a forrásmész-kı képzıdéséhez. Mo.: István-bg. Lillafüreden. Biogén kiválás: élılények hatására képzıdı kızetek összefoglaló neve. Leggyakoribb a karsztforrások környékén élı vízinövények CO 2 -elvonó hatására kiváló forrásmészkı ( mésztufa ). Bocskoros cseppkı: cseppkımedencében levı álló-cseppkı (v. cseppkıoszlop) alján a vízszintig érı kiszélesedéssel. Ezt a medence vizébıl kiváló apró kal-citkristályok alkotják. Jellegzetes állóvízi kiválás, ábra. Bogyócseppkı: a Szemlı-hegyi barlang felfedezésekor alkotott elnevezés a -- borsókıre Bordásfal: az apadási szinlık neve a Pál-völgyi-bg.-ban. Borsókı: Mo.-on fıleg a melegvizes üregrendsze-rekben sokfelé elıforduló, gyakran az egész falfelü-letet beborító, 0,5 2 cm átmérıjő gömböcskékbıl álló kiválás. Vékony rétegekben egymásra nıtt kalcitkris-tályokból (ritkán aragonitból) áll. Kívülrıl többnyire barna, ritkán fehér, belül szinte mindig fehér, gömb-héjas rétegei szerint színzónás. Helyesebb volna a szılıkı elnevezést alkalmazni, mert a földtani szak-irodalomban ezt a nevet a források vizében képzıdı önálló gömbökre, a pizolitokra használják. Angol ne-ve popcorn, azaz pattogatott kukorica. Képzıdése: a kızet (v. régebbi kiválások) felületén szivárgó víz tel-jesen elpárolog, és az összes oldott anyag kiválik. A néhány m-es barlangok repedéseiben a cseppkı he-lyett ~ keletkezik, míg a hévizes nagybarlangokban a lentrıl főtött üreg párologtató hatása segíti kialaku-lásukat. B-profil: D-szelvény. Breccsa (olasz: breccia = vulkáni törmelék): törmelé-kes üledékes kızet, aminek szemcséi a rövid szállító-dás miatt még nem gömbölyödtek le. Eredetileg a vul-káni törmelékszemcsékbıl álló kızetet jelentette (vul-káni ~), de ma már tágabb értelemben használják. Kızetelmozdulási sávokban vetı~, dörzs~ keletkez-het. Barlangokban

7 felhalmozódott és cementált cson-tok csont~-t alkotnak. Az összetört, mm dm nagy-ságú szemcséket cementáló anyag többnyire mész, kova, agyag szokott lenni. Buborékcsı: elsısorban mélybıl feláramló víz által kioldott (hévizes) barlangokban elıforduló formák. A járatot kitöltı vízbıl felszálló buborékok az üreg fı-téjén azonos útvonalon haladnak, ezért itt 2 3 cm cm átmérıjő félcsı oldódik ki. A zárt fıtemé-lyedésekben felhalmozódó gáz annak legmélyebb pontján kibuggyanva halad tovább. Az ilyen bubo-rékkupolák falán győrős elszínezıdés lehet, ami gyak-ran feltapadt agyagszemcsékbıl áll. Becsatlakozó mé-lyebb járatok meglétét néha csak a falon látható fel-futó oldási barázdák mutatják. A nagyobb, 0,5 1 m-es csövek képzıdése inkább vízáramlással magyaráz-ható. mennyezeti félcsı. Bujtató: a víznyelı népi elnevezése. Búvópatak: felszín alá befolyó kisebb, de állandó víz-folyás. Többnyire vízzáró kızetterületrıl érkezik, és a karsztos kızetet elérve víznyelın át tőnik el. Csapa-dékos területeken búvófolyók is vannak. Cenote (ejtsd: szenote): trópusi kis szakadékos dolina (KBg 1966/2) Talán a legjobban ismert karsztos mélyedések Észak-Yucatanon az ısi maja romok szom-szédságában találhatók. Chichén Itza templománál az úgynevezett Halál kútja ilyen függıleges falú mélye-dés, amelynek szélessége 60 m, mélysége 40 m, s fé-lig víz tölti ki. (FOR). Felszakadt barlangüreg, amit a tengerszint emelkedése miatt részben víz tölt ki. Cérnacseppkı: szalmacseppkı. Csapásirány: a dılt réteg vízszintes síkkal alkotott metszésvonala. Irányát geológus kompasszal állapít-hatjuk meg, a mágneses É-tól való eltérés alapján (vi-lágtájakkal v. fokokkal kifejezve) (GEO). dılés. Cseppkı (Kraus S. szerint, mivel csepegı kı -bıl származik, egy p-vel írandó! Itt azonban az érvényes magyar helyesírás szabályai érvényesülnek. Szerk.): a leggyakoribb barlangi kiválás. A kızetréseken átszi-várgó vízbıl légteres üregbe érve általában kiválik az oldott mészanyag egy része. Tömör, nagy kalcit-kristályokból felépülı, síma tapintású kiválás kelet-kezik, aminek mérete és formakincse rendkívül sok-féle (3... ábra). Színe fehér, sárga, néha vörös, barna, szürke, fekete, de elvétve más szín is elıfordul. Cseppkıbaldachin: a falfelületekrıl kinyúló, általá-ban méteres nagyságrendő, de csak kb. 10 cm vastag, enyhén lejtı felület, ami felülrıl cseppkıkéreg, alsó oldalán pedig egyenetlen felülető, többnyire néhány kaviccsal. A Baradla-bg.-ban elég gyakori. A járat-ban felhalmozódott kavicsos hordalékra cseppkı- lefolyás nıtt rá, majd az éghajlat csapadékosabbá válása miatt megélénkülı vízmozgás kimosta az üle-déket, a kéreg pedig helyben maradt (6.... ábra). Cseppkıbarlang: hibás elnevezés az olyan barlan-gokra, ahol cseppkı is van. Cseppköves barlang a pontos megnevezés, de inkább kerüljük ezt a szó-összetételt. Cseppkı bekérgezés: cseppkıkéreg. Cseppkıcsésze: laza aljzaton levı cm átmé-rıjő, hasonló mélységő, cseppkıvel bevont kerek for-ma. A magasból hulló vízcseppek az aljzat laza anya-gába lyukat vájnak, aminek falát a kiváló mészanyag bevonja. Az így keletkezı mélyedésbe behulló törme-lékdarabokból barlangi gyöngy képzıdhet. A mélye-dés kitöltıdése után állócseppkıként nıhet tovább. (Ezért nevezi Lénárt L. ezt a formát negatív csepp-kınek.) Cseppkıdob (cseppkıpajzs): ritka kiválásforma. Ovális kerekded alakú, cm átmérıjő fer-de sík, aminek szélérıl függıcseppkövek lógnak. A dob vastagsága néhány cm, belsejében hosszanti, nyílt síkkal. Szép példányok vannak a Baradla-bg. Retek-ágában. Képzıdése vitatott. Cseppkıdrapéria cseppkıfüggöny. Cseppkıfüggöny: a barlang közel vízszintes fıtéjén levı kiválásforma, aminek vastagsága 1 2 cm, és vízszintes irányban gyakran hullámosan elhúzódik, akár több m hosszan is. Lelógása néhányszor 10 cm szokott lenni, így mint egy széles szalag kanyarog az üreg tetején. Kialakulása akkor lehetséges, ha a vízcsepp nem tud az üregbe jutáskor lecseppenni, ha-nem az enyhe lejtésviszonyoknak megfelelıen végig-szalad a fıtén, majd a már

8 kialakult kiválás alsó élén, egyre szélesítve azt. Átvilágítható, néha színzónás, többnyire fehér színő. Aláhajló barlangfalak mentén hasonló szerkezettel és hasonló módon a cseppkı- zászló keletkezik. Cseppkıgallér (galléros cseppkı, nyakkendıs csepp-kı): az állóvízi kiválások egyik típusa. A cseppkımedence kialakulása után a medencében álló v. abba belógó cseppköveken a vízszintnek megfelelı magasságban kialakuló vízszintes kiválás. Vastagsága 1 2 cm, kiterjedése több dm lehet. Felül általában síma (cseppkı)felszínő, míg alsó, vízben lévı oldala a szegfőkalcitoktól érdes. A medence tartós vízszint-változása esetén egymás fölött több rétegük is kiala-kulhat (5.22 ábra). Cseppkıgát ( mésztufagát ): a barlangi patak med-rében keresztben felépülı gát. Magassága dm m nagyságú, a tömör kiválás vastagsága 5 20 cm. Szé-lessége a járatot teljesen átérheti. A domború felülető, félköríves alaprajzú kiválás teljes felületén folyik a víz, ami elsısorban a gát magasságát növeli. Az elıtte felduzzadó tóból a falakon gömbölyded kiválások is keletkezhetnek. Gyakori kisebb mellékág becsatlako-zásánál, ill. a barlang forrásközeli részén (Béke-bg.), többnyire csoportosan. Keletkezése az összegyőlt cse-pegı vizek v. a túltelítetté váló fıági patak anyagának kiválásával magyarázható. A felszínen levı, hasonló alakú, de lyukacsos kiválásforma a forrásmészkı-gát. Cseppkıgyertya: gyertyacseppkı. Cseppkıgyöngy: barlangi gyöngy. Cseppkıkéreg: a meredek, nem aláhajló falakat, já-rattalpat v. kızettömböket bevonó kiválás. A lecsorgó vízbıl mm cm vastagságú, de akár több 10 m 2 -t be-borító bevonat válik ki. Felszíne enyhén hullámos, enyhe lejtéső részeken cm-es gátacskák is lehetnek rajta. A kiválás színe általában sárgás, fehér v. vöröses. Cseppkıkiválás: a légteres üregbe érkezı szivárgó víz CO 2 -tartalmának egy részét leadva túltelítetté vá-lik, és CaCO 3 válik ki kalcit kristályszerkezettel. A kiválás külsı alakja rendkívül változatos (3. ábra). Ritkán más anyagból is lehet cseppkı alakú képzıd-mény. Limonitcseppkövek vannak az Acheron-kút-bg.-ban (Cserszegtomaj). Egyes érces területeken kal-cedon (SiO 2 ) v. tömör limonitkiválás is lehet. A láva-cseppkı és a jégcseppkı bár cseppkı alakúak hal-mazállapot változásával keletkeznek. A löszcseppkı vízzel szállított apró szemcsék összetapadása útján jön létre. Cseppkılámpa (pecsétnyomó): a barlang fıjétérıl néha több méteres függıcseppkı lóg le, aminek alján vékonyan, de erısen szétterül, szélein kis függıcsepp-kövek lógnak, alján pedig néhány cementált kavics látható. A Baradla-bg.-ban több helyen találhatók, de más barlangban is elıfordul. Keletkezésekor a járat erısen fel volt töltve, így a többnyire kavicsos aljzatra álló cseppkı nıtt, ami cseppkı oszloppá fejlıdve a fıtéhez is rögzıdött. A késıbbi vízhozamnövekedés kimosta alóla a kavicsos feltöltést, és így a mennye-zetrıl függve maradt (5.20. ábra). Cseppkıléc: a barlang fıtéjén (ritkán a meredek ol-dalfalon) hosszan futó, cm vastag, de több cm széles kiválás. Továbbfejlıdve cseppkıfüggöny v. cseppkı-zászló lehet belıle. Vékonysága miatt átvilágítható, gyakran színzónás. Ott alakulhat ki, ahol az üregbe érkezı víz nem tud lecseppenni, hanem végigkanya-rog a fıtén, majd késıbb mindig a kiválásvonal alsó élén halad. Cseppkılefolyás cseppkıkéreg. Cseppkımedence (cseppkıtál): a barlang aljának mélyedéseiben a csepegı víz összegyőlésével tó ala-kulhat ki. Ennek felszíne néhány tenyérnyitıl több tíz m 2 -ig terjedhet. A medence alját és falait, a benne levı régebbi kiválásokat v. kıtömböket állóvízi kivá-lások borítják be, gyakran a víz felszínén is elterülve (5.22. ábra). Cseppkıoszlop (sztalagnát): az üreg aljától a tetejéig érı képzıdmény. Magassága több tíz m is lehet, átmérıje néhányszor 10 cm-tıl több m-ig terjedhet. Gyakran függı- és állócseppkı összenövésébıl kelet-kezik. Cseppkıpajzs (pajzscseppkı): cseppkıdob. Cseppkıszinlı: cseppkımedencék szélén a vízszint magasságában keletkezı állóvízi kiválás. Vastagsága néhány cm, felsı oldala általában síma, ill. kissé hul-lámos, míg alsó (vízben levı) felülete a medence fala-it is

9 borító szegfőkalcitoktól érdes. Elıfordul, hogy több van egymás felett, ami a vízszint tartós megvál-tozását jelzi (5.22. ábra). Cseppkıtál: kismérető cseppkımendence. Cseppkızászló: a járat falának felsı részérıl induló, a fal mellett néha kissé hullámosan lefutó kiválás. Hossza néhányszor 10 cm-tıl több m-ig terjedhet, vastagsága csak 1 2 cm. Lámpával átvilágítható, gyakran színzónás, fehér, sárga, vörös színekkel. Kül-sı éle hullámos v. néha 1 2 cm nagyságú fogakkal tagolt, sokszor visszaoldott. Hasonló felépítéső a közel vízszintes fıtén kialakuló cseppkıfüggönyhöz. Ott keletkezik, ahol az üregbe érkezı vízcsepp alá-hajló falon szalad le, és a késıbbiekben ugyanezen a vonalon (a zászló élén) halad (7.3. ábra). Cseppkızuhatag: nagy felületen, vízesésre emlékez-tetı alakban képzıdött cseppkıkéreg. Csizmás cseppkı: bocskoros cseppkı. Csontbreccsa: a barlang egyes részein állatcsontok halmozódhatnak fel. Ez lehet denevérek elpusztulá-sával keletkezı denevértemetı, amit vékony, több cm hosszú csontok jellemeznek. Néha ragadozó álla-tok zsákmány-maradéka győlik össze v. pl. zsombo-lyokban a behullott (v. bedobált: dögkút) állatok csontjai találhatók nagyobb tömegben. Régi csontfel-halmozódások a szivárgó víztıl összecementálódnak, így kızetté válva már breccsának nevezhetı. İslény-tanilag rendkívül fontosak voltak az Esztramos-hegy egyes hasadékaiban összemosódott maradványok. Csorga: a szálkıaljú patakos barlangokban elıforduló mederforma. A járat átlagos méreténél lényegesen kisebb szelvényő vízvezetı mélyedés a járat aljának kızetébe vágódva. Hazai barlangjainkban néhányszor 10 cm szélességő, de m-es mélységő is lehet. Kiala-kulását a forrásszint mélyebbre kerülését követı be-vágódás okozza. Hasonló alakú, de nagyobb mérető a kulcslyuk-szelvény, ami az üregképzıdés vízalattiból légteressé válását jelzi(2.14.ábra). Csıjárat: közel körszelvényő, egyenletes kereszt-metszető barlangjárat. Átmérıje több m. A falak sí-mák, esetleg enyhén tagoltak. A járat hosszában több 10 m-nyi függıleges fel-le irányú ingadozás lehet. A vízszint mélyebbre kerülésével kulcslyuk-szelvény alakulhat ki belıle.(5.19.ábra) Darázskı: a forrásmészkı népi elnevezése a Bükk hg.-ben és az Aggteleki-karsztvidéken. Defláció (latin: deflare = elfújni): a szél anyagszállító munkája, amivel a laza szemcséket fıleg a száraz, sivatagos, gyér növényzető területeken eltávolítja. Az erısebb légmozgás a repülı szemcsékkel kisebb mély-ségő odúkat vájhat a sziklákba, és a sziklatornyok al-ját egyre vékonyabbá koptatja. Dendrit (görög: dendron = fa, lithosz = kı): kızet-résekben, réteglapok mentén elıforduló, mohaszerően elágazó, vékony vonalakból álló fekete (néha barna), néhány cm-es kiválás. Anyagát mangán- és vastar- talmú oldatok hozzák. Denudáció (latin: denudare = lemeztelenít): felületi-leg ható lepusztulás. Deszcendens (latin: descendo = leszáll): a karsztos irodalomban általában a beszivárgással kapcsolat-ban használt szó. Diabáz (görög: diabeinen = keresztülmenni): kissé már átalakult régi (tercier elıtti) bazalt. Szürkés-fekete, általában zöldes árnyalatú, szemcsés kızet. A Bükk- hg.-ben ~ és mészkı határán található a ~-bg. Diagenezis (görög: dia = keresztül/át, genesis = szü-letés): kızetté válás. Diaklázis (görög: dia = keresztül/át, klasis = szét-törés): kızethasadék. Diluvium (latin): jégkorszak (pleisztocén) a víz-özön nevébıl.

10 Dolina (szlovén = völgy): a magyar szakirodalomban a töbör félreérthetı neve. Dolinató: töbör alján felhalmozódott agyag miatt létrejövı viszonylag kis felülető állóvíz (pl. Vörös-tó az Aggteleki-karszton). Dolomit (Dolomieu, francia mineralógus neve után): CaMg(CO 3 ) 2 vegyi összetételő kızet-alkotó ásvány, és az ebbıl álló kızet. Fıleg mészkı kémiai átalakulásával keletkezik. Oldhatósága rosz-szabb annál, így benne üregek ritkán keletkeznek, a patakos barlangok pedig szőkebb szelvényőek lesznek benne. Dılés: ferde helyzetben levı síkok (kızetréteg, törés-felület) helyzetének adata. A felület legnagyobb lejté-sének a mágneses északkal bezárt szöge (ami merı-leges a csapásirányra) és a lejtés vízszintestıl való lehajlása alkotja a ~ adatpárját (4.11. ábra). Dörzsbreccsa vetıbreccsa. Drapéria (cseppkıdrapéria): cseppkıfüggöny. Druza: néhány cm dm nagyságú zárt kızetüreg, aminek felületét fennt-nıtt kristályok borítják. Na-gyobb mérető a kristálypince. D-szelvény: a budai barlangokban gyakori, többnyire néhány m-es nagyságrendő járatszelvény. Az átkovásodott repedés mellett az ép kızetben kioldódott járat-ba a laza, kovás telérbıl beszakad egy kevés, kialakít-va a d-bető szárát. Duzzadásos gipszbarlang: tengeri sókiválásnál an-hidrit (vízmentes kalciumszulfát) is keletkezhet. Ez késıbb felszínre kerülve vizet vesz fel, és gipsszé ala-kul. Ez erıs megduzzadással jár, amitıl a felsı réte-gek felpúposodnak; néhány m-es, rövid élető üregek keletkeznek. Édesvízi mészkı: mindaz a tömeges mészkiválás, ami szárazföldön édesvízbıl keletkezik. Leggyakoribb a források vizébıl kiváló forrásmészkı és az álló-vizekbıl kiváló réti mészkı (tavi kréta). A barlangi kiválások is kalcit anyagúak, de kis mennyiségük miatt nem sorolják ide. Egérkarr (egérjárat-karr, anasztomozis) : vízszintes v. kis dılésszögő rések, réteglapok fölött az old-hatóbb kızettömegben kialakuló járatok. Átmérıjük cm, erısen kanyargó, többszörösen elágazó, egyenletes szélességő csövecskék. A víz áramlásának kezdeti formái. (Igazából nem karr, mert nem felszíni forma.) Éghajlat (klíma): egy nagyobb terület (hegység, országrész, földrész) légköri elemeinek összessége. Legfontosabb a hımérséklet és a csapadék mennyisé-ge és éves eloszlása. Lényeges még a légmozgás, a napsütés mennyisége, a fagypont alatti napok száma, ill. mindezek eloszlása és egymáshoz való viszonya. Kisebb területek (pl. egy völgy, egy barlangüreg, de akár egy főcsomó alatti terület) esetében mikroklímá-ról beszélünk. Egyásványos kızet (monomineralikus): olyan kızet, aminek felépítésében döntı többségben csak egyetlen ásványfaj vesz részt, pl. mészkı, dolomit. Elgörbült cseppkı (anemolit): függıcseppköveknél elıfordul, hogy képzıdésük során egy ponttól kezdve v. folyamatosan a függıleges iránytól eltérnek. Kiala-kulásukat szalmacseppkınél kristályhiba okozhatja, bár rendszeresen erıs légmozgással is magyarázzák (szélfújta cseppkı). Ennek ellentmond, hogy többnyi-re csak egy-egy példány görbe a sok szabályos között. Vastag függıcseppkövek felszínén, hirtelen nagy csapadékmennyiségnél a lecsorgó víz miatt egyik irány-ban lényegesen erısebb a kiválás, és így a cseppkı egyre görbébb lesz (Szlovéniában viszonylag gyako-ri). Elmeszesedés (kalcifikálódás): a barlangba kerülı csontokban a szivárgó vízbıl CaCO 3 rakódik le, azok apró üregei kitöltıdnek, a csont egyre tömörebb és ne-hezebb lesz. Ez az átalakulás (is) biztosítja a marad-ványok ép megırzıdését.

11 Elıfordulás-térkép: olyan barlangtérkép (általában alaprajz), amire egyes dolgok helyét bejelölik. Lelı-helytérképnek is nevezehetı, mert általában az azo-nos anyagok v. formák, mintavételi helyek vannak rajta feltüntetve. Elsıdleges forma: a barlang fı üregesedésekor létre-jövı, meghatározó alak. Legfontosabb befolyásoló tényezıje a kızet rétegzettsége és tektonikus viszonyai. Általában legömbölyített, ill. tektonikusan befolyá-solt alakból tevıdik össze (4.20. és ábra). Elsıdleges oldás: a karsztosodó kızettel elıször érintkezésbe lépı víz oldó hatása. Ez a víz többnyire csapadék v. olvadék eredető, de lehet folyók, tavak v. tenger partján végbemenı folyamat is. A vízben levı savak (döntı többségében szénsav) a kızet anyagát oldja, és így elszállíthatóvá teszi (2. fejezet). A mély-ben ismét oldóképessé váló víz végzi a másodlagos oldást, amiben a keveredési oldás a legfontosabb. Eltemetett karszt: fedett karszt. Eltolódás: vetıdés. Elvi szelvény: a barlangtérképek egyik fajtája, ami erıs elhanyagolásokkal a járat v. az egész üregrend-szer jellegét mutatja be ( ábra). Emeletes barlang: a földtani közelmúlt erıs éghajlat-változásai során a hegységek völgyei lépcsızetesen mélyültek, esetleg feltöltıdtek. A karsztvízszint kö-vette ezeket a változásokat, és így több szintben (a Kárpátmedencében többnyire két szintben) tágultak a vízvezetı járatok barlangi méretővé.(4.18.ábra) Emeletes kalcit: szegfőkalcit. Endokarszt (görög: endo = bent): felszín alatti karsztjelenségek. Érc: természetes eredető ásványegyüttes, ill. kızet, amibıl valamilyen fém gazdaságosan kinyerhetı. Erózió (latin: erosion = kirágás, kimarás): a fizikai hatásokra végbemenı kızetpusztulás folyamata, kop-tatása. Erózióbázis: az a magasság, ameddig a vízfolyás lemélyítheti a medrét, azaz koptatást fejthet ki. A végsı ~ a világtenger szintje, de a mi számunkra fontosabb a helyi ~, ami az adott karsztos hegytömböt határoló völgyek talpszintje. Ezen a szinten fakadnak a karsztforrások is (forrásszint). Eróziós barlang: koptatásos barlang. Északi fény: a kalcitszivacs neve a Bátori-bg.-ban. Evaporit (latin: e = ki, vapor = gız, lithosz = kı): oldatok bepárlódásával keletkezı sókızet, pl. kısó. Evorzió, evorziós üst (latin: evorsus = felkavar): örvényüst. Excentrikus képzıdmények: heliktit. Exokarszt (görög: exo = külsı): felszíni karszt-jelenségek. Fagykarszt (Jakucs p ): termokarszt örökfagy-karszt (?). Farkasfog: fennt-nıtt, több cm-es kalcitkristályok. Képzıdésük a karszttömeg nagyobb mélységbe került idıszakában történt. Fecskefészek: kalcit anyagú kiválás, a borsókı egyik fajtája cm átmérıjő félgömb, amit 3 5 mm átmérıjő apró borsók építenek fel. Gyakori a Ferenc-hegyi- és a Bátori-bg.-ban.

12 Fedetlen karszt (nyílt karszt): az olyan karbonátos kızettömeg, ami a légkörrel közvetlenül érintkezik, vízzáró kızet v. üledék nem takarja. Fedett karszt (eltemetett karszt): nemkarbonátos kızettel, üledékkel fedett karsztos terület. Ez az anyag a beszivárgást megakadályozza v. legalábbis erısen csökkenti. A fedı rétegek vastagságától és minıségétıl függıen az oldásos v. felszakadásos üregképzıdés kismértékben lehetséges. Fejnyelı: a patakos barlang fıjáratának víznyelıje. Fekete kiválások: patakos barlangok kavicsait, ill. vízalatti falrészleteit néha barnás fekete bevonat bo-rítja, amit a felületrıl nem lehet letörülni (Baradla- és Béke-bg., Megalodus-bg. stb.). Ennek eredete erısen vitatott, de nagy valószínőséggel vas-mangán bakté-riumok életmőködésével van kapcsolatban. Hideg- és melegvíző üregekben egyaránt elıfordulhat fekete, nyálkás bevonat a vízszint alatti felületen (Szalonnai-bg.). A Ferenchegyi-bg. Állatkertje körül a borsókı anyagának alsó részén van fekete anyag. Felharapódzás: nagyobb üreg fıtéje saját súlyától, ill. földmozgás hatására leszakadhat. Ezt elısegítik a kızet összefüggését megszakító rések, repedések, ill. a vékony rétegzettség (2.15., 2.17., ábra). Félig fedett karszt :??? Hevesi!!! Feliszapolódás: a felszínrıl barlangba jutó patak ára-dáskor többnyire sok lebegtetett szemcsét, fıleg agyagot szállít. Ennek egy része a barlang felsı jára-taiban leülepszik, majd a víz apadása után megszik-kad és tömörödik. A már leülepedett agyagot a követ-kezı áradás nem tudja megmozdítani, így a vékonyan rétegzett üledék egyre vastagszik, és végül az egész járatot leszőkítheti, esetleg kitöltheti. Félkarszt (merokarszt):? Felszakadás: nagyobb üreg felszínközeli részén a fedı kızet beomlásával keletkezı nyílás.(5.18.ábra Szelimbarlang) Felszálló víz (aszcendens víz): a mélybe nyúló karszt-vidékek peremén a forrásokban nemcsak a felszínrıl közvetlenül bejutó víz lép felszínre, hanem a nagy mélységekben áramló víz is. Ez többnyire már kissé felmelegedett a Föld belsı hıjétıl, így a forrás hı-mérséklete magasabb lesz a terület barlangjainak hımérsékleténél. (A Kossuth-bg. vize o C-os, az elméleti 9 10 o C helyett.) Mélybe süllyedt és víz-záró üledékkel vastagon fedett karszttömeg esetében a felmelegedı víz csak távolabb, a karbonátos kızetek felszínre lépésének vonalában tud kifolyni. Bp.-en a Duna mellett fakadó melegvizes források o C-os hévizei keverednek a felszíni hegyvonulat felıl érkezı hideg karsztvízzel, erıs üregesedést hozva ezért létre. Felszín alatti karsztjelenségek (endokarszt): a karsztosodás során kialakuló formák, anyagok azon része, ami a kızet belsejében található. Legjelentı-sebb az üregesedés, ami barlangokat hozhat létre. A karsztok különleges vízáramlási rendszere és a víz jellemzıi is ide sorolhatók ( karsztvíz). Anyagát-halmozásos eredetőek a kiválások, pl. cseppkı. Felszíni karsztjelenségek (exokarszt): a Föld felszí-nén levı karsztosodó kızetek lepusztulási formái és jelenségei. Lehetnek nagyméretőek (néhány m-tıl több km-ig), pl. töbör, kúpkarszt, karsztfennsík), illetve kicsik, cm m nagyságrendőek (pl. oldás-barázda, gyökérkarr). Döntı többségüket vizes oldás alakítja ki, ill. a víz felszín alatti mozgásával függnek össze. Két fı csoportjuk a csapadék hatására a kızet-felszínen v. a talaj alatt létrejövı oldásformák, jelen-ségek, ill. a felszínen folyó víz karsztba való beömlése (víznyelı), abból való távozása (karszt-forrás). A folyó víz fedetlen medre is áthaladhat a karbonátos tömegen (szurdok). Fennsík (karsztplató): környezetébıl kiemelkedı, vízszintes kiterjedéséhez képest jelentéktelen függı-leges tagoltságú terület, pl. a Bükk- ~. Flint: a tőzkı angol neve. Fog, fogascseppkı: cseppkızászlók és más vonalas lefutású kiválások szélén ritkán 1 2 cm-es kiemelke-dések sora van. Ezek a felületi feszültség miatt hullá-mokban lefolyó víz által létrehozott kristálylépcsık fıleg aláhajló

13 zászlók élét díszítik. Lejtıs cseppkıle-folyásokon néha cm-es mikrotetaráták fejlıdnek ki. Ritkán a fogak felsı oldalán is kialakul apró vízme-dence, igazolva a két kiválás azonos képzıdését. Folyosó: kényelmesen járható, közel vízszintes aljú barlangjárat. Hossza lényegesen nagyobb a többi mé-reténél. Mérete a barlang átlagos nagysága szerint né-hány m-estıl több tíz száz m-esig változhat. Folyóterasz (terasz): folyók völgyében a jelenlegi víz-szintnél magasabban (néhány m többszáz m-rel) levı közel vízszintes területek, amik a völgyet kísérik. Ezek egykori árterek maradványai, amikbıl a folyó már mélyebbre vágódott. Az emeletes barlangok felsı szintje(i) ezekhez a teraszokhoz igazodnak (2.18. ábra), mert az egykori forrás a mai terasz szintjén volt. Forrás: a föld alatt áramló víz felszínre lépése. Kar-bonátos kızettömegbıl karsztforrás fakad. Forrásbarlang: olyan patakos barlang, ami csak a forrás felıl járható. Forráskúp: kúp alakú, 0,2 5 ( 50) m magas mész-képzıdmény, ami egyes források körül kialakul. Anyaga többnyire CaCO 3, forrásmészkı, míg a ha-sonló alakú gejzírkupok SiO 2 anyagúak. Felszínen viszonylag gyakori a nagy CO 2 -tartalmú források kö-rül (Scheuer Gy. Schweitzer F Az édesvízi mészkıkúpok típusai és alakulati formái = Földtani Közlöny p ). Barlangi elıfordulása még csak a Zbrašovi-aragonitbg.-ból ismert (Morva-karszt), de a recski ércbánya mélyszinti járatainak fú-rásai körül is több helyen kialakult. Képzıdése a fel-bugyborékoló CO 2- gázhoz kötıdik, ami nyitva tartja a kiválás közepén levı csövet. Nem azonos tehát a ha-sonló formájú barlangi karácsonyfákkal (Szemlı-hegyi-bg.). Forráskürtı: a barlangüreg kioldódása többnyire a karsztvízszint alatt több m több 10 m mélyen törté-nik. Az áramló víz a forrás közelében meredeken fel-felé menı járaton tör fel, ami a vízszint mélyebbre ke-rülése után többnyire eltömıdik. Nagyon nagy árvíz kilökheti a törmeléket, mint arra a Baradla Alsó-bg.-jánál és a Vass Imre-bg.-nál volt példa. Hatalmas mé-rető ~ a vauclause (-forrás). Forráskvarcit (gejzirit): többnyire utóvulkáni mükö-dés során gyakran szökıforrásokból felszínre lépı víz SiO 2- anyagú kiválása. A Tihanyi-félszigeten sok ~ kúp található. Forrásmészkı ( mésztufa, travertino, darázskı): az édesvízi mészkı leggyakoribb fajtája. A karsztforrá-sok vizében levı oldott mészanyag a CO 2 leadása mi-att a felszínen kiválik. Ezt gyorsítja a vízben levı nö-vények (fıleg algák és mohák) CO 2 -elvonó élettevé-kenysége. A kiváló anyag bekérgezi a növényeket, amiknek anyaga elkorhad, apró üregek tömegét hagy-va meg. Gyakori a gátak, vízesések képzıdése a forrás utáni szakaszon.(6.6.ábra). Forrásmészkı barlang ( mésztufabarlang ): forrás-mészkıben kialakult üreg. A gátakról lecsorgó víz az ott élı növények bekérgezésével v. az összemosódó ágak, levelek miatt üreget zár körül. Forrásmészkı gát ( mésztufagát, tetaráta): a fel-színre lépı karsztvízbıl kiváló mészanyag félköríves alaprajzú, domború gátakat építhet. Szélességük né-hány m, magasságuk m-es nagyságú. Növekedés köz-ben a növényekbıl álló, függönyszerő homlokrész alatt kisebb (m 3 -es) üregeket zárhat körül. Forrásszint (forrásnívó): a víz felszínre lépésének magassága. A vizet elvezetı völgy mélyülésével (v. feltöltıdésével) a ~ is megváltozik. Ez mélyebben hú-zódó járatok kialakulását okozza (emeletes barlang). A völgy feltöltıdésekor az üregben is jelentıs horda-lékfelhalmozódás történhet. Forróvizes kiválások (hidrotermális kiválások): nagy hımérséklető, o C közti vizekbıl képzıdı ásványok. Általában vulkáni mőködéshez kötıdnek, gyakran érces anyagot is tartalmaznak, és nagyobb mélységben keletkeznek. Fosszilia (latin: fossilis = kiásott): ısmaradvány. Fıág : fıjárat. Fıforma: a barlangüreg szelvényének meghatározó alakja. Mellékformák tagolhatják.

14 Fıjárat (fıág): a patakos barlangok központi folyo-sója. Ebbe csatlakoznak a mellékjáratok. Földalaktan (geomorfológia): a Föld felszínének alakzatait, azok képzıdését tanulmányozó tudomány. Földkéreg-szerkezettan (tektonika): a Föld szilárd kérgének mozgásait és az ezáltal keletkezı válto-zásokat vizsgáló tudomány. Földpiramis: laza v. mállékony üledéktömegben a benne levı nagyobb tömbök védelme alatt a felszíni lepusztulás során több 10 m magas kúpok maradnak vissza. Hasonló módon barlangi agyagüledékben is keletkezhetnek cm dm magas ~-ok. Ezek nem azo-nosak a sapka nélküli agyagpiramisokkal. Földrajz (geográfia): a Föld felszínével, az azon ta-lálható természetes és mesterséges anyagok és formák elterjedésével, alakulásával foglalkozó tudomány. Földtan (geológia): a Földdel, fıleg annak szilárd kérgével, fejlıdéstörténetével, az ott lejátszódó, azt alakító folyamatokkal foglalkozó tudomány. Fıte: bányászati kifejezés a vágat (üreg) tetejére. Fıtekarr: mennyezeti oldásformák. Freatikus víz (görög): mélységi víz Freatikus zóna: Fungcung (kínai: fung = csúcs, cung = csoport): a trópusi karsztkúpok egyik típusa. A kúpos hegyek alja összeér, mert nincsen felszíni vízfolyás, ami az omladékot eltávolítaná. A nagyobb csoportokat folyók veszik körül, a ~ alatt mélyebben van a karsztvízszint (7.4. ábra). kúpkarszt. Funglin (kínai: fung = csúcs, lin = erdı): a trópusi karszton álló magános szigethegy, ill. az ilyenekkel teleszórt síkság (~-síkság). A tornyok függıleges fa-lúak, bennük lábbarlang található. A többszáz m ma-gas tornyok aljánál folyóvíz szállítja el az omladékot (ill. feloldja, 7.4. ábra). toronykarszt. Függıcseppkı (sztalaktit): a barlang fıtéjérıl szaba-don lógó, lefelé többnyire vékonyodó, közel kör-szelvényő kiválás. Átmérıje néhány cm-tıl akár m-ig terjedhet, hossza cm-tıl több m-ig. Színe fehér, sár-gás, vöröses szokott lenni. A kızet réseiben lefelé szi-várgó víz az üregbe érve leadja CO 2 -tartalmának egy részét. Az így túltelítetté vált oldatból a csepp körül mészanyag válik ki, idıvel vékony falú szalmacsepp-kı keletkezik. A fıtén levı más rések vize is errefelé jön, és kívülrıl vastagítja a kiválást. Ha ez nem törté-nik meg, akkor megmarad az eredeti átmérı, a szal-macseppkı. A vízvezetı csı felismerhetı a kiválás-ban, ennek segítségével különböztethetı meg az álló-cseppkıtıl. Fülke: kıfülke. Főrészfogas cseppkı: fıleg a cseppkızászlók és cseppkılécek alsó élét néha cm távolságú bemélye-dések tagolják. Ez kialakulhat a képzıdmény növe-kedése során, de lehet visszaoldásos eredető is. Galléros cseppkı: cseppkıgallér. Gejzír (izlandi: geysa = vadul áramlani): szökı-forrás. Gejzirit (kovazsugorék): forráskvarcit. Genetika (barlanggenetika, görög: genesis = eredet, származás): tehát hibás kifejezés. Amire használják, az barlanggenezis lenne, de mondjuk inkább magya-rul: barlangkeletkezés. Geográfia (görög latin összetétel: gea = föld, grafia = rajz): földrajz.

15 Geológia (görög: gea = föld, logosz = tan): föld-tan. Geomorfológia (görög: gea = föld, morphé = alak, logosz = tan): földalaktan. Gilisztajárat: több m hosszú, de csak kúszva járható, szők, gyakran kanyargós, közel vízszintes barlang-járat. Kialakulása kismérető oldással v. feltöltıdés-sel történt. Utóbbi esetben tágítható. Ha szálkıben csak ekkora járat van, akkor 1) kerülıjárat lehet, esetleg feltöltve, 2) kızetváltás van, pl. dolomitba értünk, 3) fiatal járatszakasz, még nem volt idı (v. kicsi a vízhozam) nagyobb járat oldódására. Gipsz (görög: gypszosz = kréta): CaSO 4.2H 2 O kép-lető ásvány. Legtöbbször fehér v. átlátszó, jól hasadó üvegfényő kristályok, melyek sótelepek fedırétegé-ben v. vizes oldatokból kiválva találhatók. Anhidrit-bıl vízfelvétellel is kialakulhat, miközben duzzadá-sos gipszbarlang keletkezhet. Nagy tömegő felszín-közeli telepkben üreghálózat oldódhat ki. A barlang gipsz gyakran a kızetben levı pirit elbomlása közben keletkezı anyagból származik. Gipszbarlang: többségük a patakos barlangokhoz ha-sonlóan csak néhány ágból álló felszín alatti víz-meder, de különleges esetben nagy kiterjedéső, szők járatok szövevényébıl álló hálózat is kialakulhat (Optimista-bg. a Podóliai-hátságon). A kızet jó old-hatósága miatt képzıdésük sokkal gyorsabb a karszt-barlangokénál. Különleges üregképzıdési mód a víz-mentes anhidrit átalakulása gipsszé, ami duzzadásos ~-ot hozhat létre. Gipszkarszt: a felszínen levı gipszkızet lepusztulása során fıleg oldással létrejövı jelenségcsoport. Kes-keny járatokból álló, szövevényes barlangok alakul-tak ki a Podóliai-hátságon. Mo.-on felszínen nem, felszínközelben csak Alsótelekes közelében ismert gipsz elıfordulása. Gipszkiválás: gipszanyagú képzıdmény egyes bar-langokban többnyire cm dm vastag, fehér kéreg (Sá-torkıpusztai-bg.) v. csavarodott cm-es kristályszálak csoportjaiként található. Ritka a közel m-es hosz-szúságot is elérı hatalmas kristálycsoportok keletke-zése, ami a József-hegyi-bg. különlegessége, a több cm hosszú, rendkívüli vékony szálak csoportjaival ( angyalhaj ) együtt. Agyaglepedékkel borított felüle-ten csillag alakban néhány cm-es csoportok vannak a Pál-völgyi-bg. Gipszes-folyosójában. Gleccser (latin: glacies = jég): jégár. Gleccserbarlang: jégbarlang. Gleccserkapu: a jégár végénél levı nyílás, amin az olvadékvíz felszínre lép, a gleccserbarlang bejárata. Gleccserhasadék: jégszakadék. Gleccsermalom: a gleccserpatak által szállított kızet-darabok kisebb mélyedésben megrekedve állandó mozgásukkal több m mély, síma falú üreget koptatnak a kızetbe. Cholnoky J. ezzel a folyamattal magya-rázta a zsombolyok keletkezését. Gömbfüle, gömbüst: a barlang falába, fıtéjébe bemé-lyedı, közel szabályos gömbölyőségő oldásformák. Méretük néhányszor 10 cm-tıl több m-ig lehet. Az egyes példányok érintkezési vonala gyakran éles kı-zettaréj. Egymásba nıve 10 m-es gömbtermet alkot-hatnak. Méretük a kızet rétegvastagságától és a kiala-kuláskori vízsebességtıl függ, a néhány cm-es hul-lámkagylóktól a több m-es gömbfülkékig. A Budai-hg. eocén mészkövében levı barlangjaiban a kızet-vastagságnak megfelelıen a cm-es méret a jel-lemzı, a rétegek irányának megfelelıen nyújtott alak-kal. A vastag triász mészkıpadokban m-es gömb-süvegek oldódtak ki, nemcsak a melegvizes ürege-sedés közben (pl. Sátorkı-pusztai-bg.), hanem a Ba-radla-bg. egyes részein is. Képzıdésük az oldóképes víz áramlása közben lassú örvényléssel történhetett. Hasonló alakot hoz létre a magas hasadékok felszín közeli tetején a páralecsapódás is (Szemlı-hegyi-bg.). A kétféle elnevezés használata nem egységes, sıt erısen vitatott. Gömbüst: gömbfülke. Görbecseppkı: a nem függıleges irányban növı cseppkövek egyik csoportja. Lehet az egyenetlen vízáramlás miatt elgörbült cseppkı, v. a kristály-növekedési okkal magyarázható heliktit.

16 Görgeteg (kıgörgeteg): folyóvíz v. tengerparti (tóparti) hullámzás által lekerekített kızetdarabok. Méretük több m-es és 50 mm átmérı között van, ha ennél kisebb, akkor már kavics, majd homok a neve. Gránit: mélységi magmás kızet. Kristályai elég na-gyok, szabad szemmel jól elkülöníthetıek. Mo: Mecsek-hg. egy részén és a Velencei-hg.-ben található felszínen. Guanó (kecsua nyelvbıl spanyol közvetítéssel: huanu = trágya): az állatok, fıleg madarak, denevérek ürülékébıl felhalmozódó üledék. Tengerpart közeli madárszigeteken képzıdik, de barlangokban is elı-fordul. Átlagos P 2 O 5 -tartalma 12 %. Mo: a Pisznice-bg.-ból és a Solymári-ördöglyukból termeltek ki nagyobb mennyiséget. Gyertyacseppkı (gyertyatartó): kismérető, néhány cm 10 cm magas, nem szélesedı, hengeres álló-cseppkı, ami többnyire fehér színő. Gyakran meredek oldalfalakon áll. Gyógybarlang: egyes üregrendszerek ma még kevés-sé ismert okokból nagyon jó hatást fejtenek ki a légzıszervi betegségek, elsısorban asztma, enyhítésére, ill. teljes gyógyítására (Béke-bg., Kórház-bg., István-bg., Szemlı-hegyi-bg.). A ~-ot jogilag is elismerik. Gyökérkarr: a talaj alatti karrok egyik típusa. Kör-szelvényő cm dm átmérıjő, hosszú hengeres lyuk a kızetben. A fák gyökerei körül nagy tömegben levı élılények és a gyökér által kiválasztott savak hatására kioldódott kanyargós csövek. A talaj lemosódása után kerülnek felszínre. Gyökérsavak: a növény gyökere különbözı szerves savakat termel, amik segítségével felvehetıvé alakítja a tápanyagokat. A karbonátos kızetek elsıdleges oldásában ennek is szerepe van (gyökérkarr), de a ~ kalcium-sói a talajban maradnak. Gyöngy: barlangi gyöngy. Győrıdés: oldalirányú nyomás hatására létrejövı szerkezetváltozás a földkéregben. Az eredetileg egye-nes üledékrétegek hullámossá nyomódnak; fıleg az agyagos lerakódások győrıdnek könnyen. Nagyobb mélységben a rideg kızetek (mészkı, dolomit) is meggyőrıdhetnek. Az egyes hullámok mérete mm-tıl több 100 m-ig terjedhet. Győrıdéses barlang: kızetgyőrıdések felszínre ke-rülése után a belsı, erısebben meghajlott rétegek könnyen kipereghetnek, helyükön kisebb üreg marad (2.3. ábra). Harnis: vetıtükör. Hasadék: a barlangjáratok egyik típusa. Magas, hosszú, keskeny járat, ami néha a kızettömegek elvá-lása utáni vízszintes eltávolodásával (szétnyílásával) keletkezett, többnyire azonban késıbbi oldódással tágult. Hasadékkarr: fıleg magashegységi felszíni karszt-jelenség, elsıdleges oldódással kialakult formák. A kızet rései mentén beszivárgó víz több m hosszú és mély, de csak cm dm széles járatokat old ki. A repe-dések hálózata miatt a hasadékok gyakran rácskarrt hoznak létre. Hátravágódó völgyfı: Hegyitej (hegyiliszt, mészkrém, montmilch): fehér, kenhetı, gyakran vattaszerően szálas, víztartalmú CaCO 3 - kiválás. Hideg területeken gyakori, ahol a mészanyag lublinit ásványként válik ki. Ez a kiválás néhány cm-es bevonatot alkot a Földvári-bg. cseppkı-medencéiben. Hegyközi karsztsíkság: Helyben keletkezett kitöltés (autochton kitöltés): a barlangi anyagok azon csoportja, ami képzıdési he-lyén maradt, legfeljebb lehullott (omladék). Leggya-koribbak a kiválások.

17 Heliktit (görbecseppkı, excentrikus képzıdmények): a levegıben, de a gravitációs iránytól eltérıen fejlıdı kalcitkiválások összefoglaló neve. Felfelé v. ferdén, néha elágazóan növekvı kiválások. Hosszuk néhány cm-tıl 10 cm-ig terjed, átmérıjük néhány mm-tıl cm-ig. Általában csoportosan fordulnak elı, akár több 10 m 2 falfelületet is beborítva. Gyakori, hogy kızetrések mentén v. függıcseppkövek oldalán sorban helyez-kednek el. Színük fehér, sárga v. barnás szokott lenni, többnyire áttetszıek. A nagyon lassan szivárgó víz nem cseppen le, így lehetıség van a kiválás kristály-szerkezeti irányok által meghatározott növekedésére. Hévforrás: a terület éves átlaghımérsékleténél leg-alább 4 o C-kal melegebb vízfeltörés. A felmelegedés oka lehet vulkáni hatás, v. nagy mélységbe süllyedt kızettömegen való áthaladás. A forrászónában össze-keveredve hideg karsztvízzel keveredési oldás lép fel, ami hévizes barlangok kialakulásához vezet. (Mo: minden nagy karbonátos hegytömegünk szélén van ~.) Hévíz: a Föld felszíne alatt levı melegvíz. Természe-tes felszínrelépése a hévforrás, de gyakran fúrt ku-takkal termelik ki. Melegüket a Föld belsı hıje szol-gáltatja. Hévizes barlang: a feltörtı melegvíz által kioldott üregrendszer. A hévforrás közelében a feláramló me-leg és a hegység felıl érezı hideg karsztvíz kevere-désekor fellépı keveredési oldás hatására történik az üregesedés. Ilyen módon keletkezett a budai barlan-gok többsége, de az ország számos barlangjáról való-színősíthetı hévizes eredete. Jelenleg nem ismerünk olyan formajegyeket v. kitöltéseket, amikkel egyér-telmően bizonyítani lehetne hévizes eredetüket (!). Hidegpont, hidegzóna: a barlang bejárati szakaszá-nak az a része, ahol az átlagos évi hımérsékletnél néhány fokkal hıvösebb van. Télen a beáramló hideg levegı lehőti a kızetet, nyáron viszont csak a barlangi (nálunk kb. 10 o C-os) levegı áramlik kifelé, ami nem tudja eléggé felmelegíteni ezt a szakaszt. Megfelelı körülmények esetén ezen a részen állandó jégfel-halmozódás lehet (jegesbarlang). Hidegvizes barlang: patakos barlang. Hidrogeográfia (görög: hydro = víz, gea = föld, grafos = írás): vízföldrajz. Hidrogeológia (görög: hydro = víz, gea = föld, logos = tan): vízföldtan. Hidrográfia (görög: hydro = víz, grafos = írás): vízrajz. Hidrológia (görög: hydro = víz, logos = tan): víztan. Hidrotermális (görög: hydro = víz, therma = hı): forróvizes kiválások. Hieroglifa: vastagpados mészkı üregeinek fıtéjén, kisebb mértékben falain látható, a kızetrések mentén kialakult néhány cm 10 cm mély árkok, amik ököl-nyi fejnyi kiemelkedéseket határolnak. Gyakori kis-mérető barlangokban, ill. nagyobb üregrendszerek be-járati szakaszain. A páralecsapódásos oldódás hozza létre ıket (Budai-hg.: Remete-szurdok barlangjai). Hóalagút: több 10 m hosszú, néhány m-es szelvényő idıszakos folyosó a magashegyi völgyek hótömegé-ben. Hóolvadáskor a lefolyó víz oldja ki. Falfelületén a légáramlás 0,5 1 m-es gömbsüveg-formákat alakít ki. Hasonló alakzat a gleccserbarlanghoz, de ez álta-lában évente újra képzıdik. Homok: a mállási folyamatoknak jobban ellenálló ás- ványok (fıleg kvarc) és kızetszemcsék laza felhalmozódása. A szemcsék mérete 2 0,063 mm között van, sarkaik, éleik koptatottak. A lepusztulás helyérıl a leülepedés helyére fıleg víz, esetleg szél v. jégár szállítja el. Homokkı: az egyik legelterjedtebb törmelékes üledé-kes kızet. Homokszemcsékbıl és kötıanyagból áll, kıtıanyag lehet kovasav (kvarc, opál, kalcedon alak-jában), ill. kalcit, dolomit, limonit stb. A kızet szi-lárdsága fıleg a kötıanyag minıségétıl függ. Üregek többnyire csak az alattuk levı barlang beomlásával alakulnak ki benne.

18 Hordalék: folyóvíz által szállított szilárd anyag. A patakos barlangok járatainak kitöltésében fontos. Hılift: a hévizes barlangok kialakulásánál fontos elv. Lényege, hogy a nagyobb mélységben (többszáz többezer m) levı karsztvíz a Föld belsı hıjétıl felmele-gedve felfelé áramlik, míg helyére oldalirányból hide-gebb (tehát nagyobb sőrőségő) víz kerül (2.25. ábra). Jelenlegi ismereteink szerint a hazai karsztos hegytö-megek szélén fakadó hévforrások vízáramlását ez okozza. Hullámkagyló (scallop, kanálkarr, ujjbegykarr): ka-nálbenyomat alakú, csoportosan elıforduló oldásfor-ma. Hosszirányban megnyúlt ovális bemélyedés, az egyik oldalon kissé meredekebb. Hossztengelyük az áramlásnak megfelelıen irányított. Méretük néhány cm-tıl néhány dm-ig terjed, nagyságukból következ-tetni lehet az áramlás sebességére. Hullámverte karr: tengerpartok (ritkán nagyobb ta-vak) meredek, karbonátkızetbıl álló partjain a fel-csapódó hullámok oldó hatására létrejövı erısen ta-golt felület. A kızet rései erısen bemélyednek, és a tömör kızetrészeken lejtésirányban futó mm cm mélységő és széleségő oldásbarázdák tömege talál-ható. Fıleg oldódással keletkeznek, ellentétben az ab-rázió koptatásos hatásával. Huzatborsókı: néhány mm-tıl 1 2 cm-ig terjedı mérető gömbölyő mészkiválások a barlang falán, fıleg a járatfal kiugró részein. Az állandó légmozgás által elıidézett erıs párolgás miatt képzıdnek, fıleg a kisebb üregekben. Huzatheliktit: az áramló barlangi levegı lebegı apró vízcseppjeibıl képzıdı 1 2 mm átmérıjő, cm-es hosszúságú kristálytők. Elıfordulásuk csak néhány barlang egyes részein jellemzı. Idıszakos (karsztforrás): Inaktív barlang: hibás kifejezés a szárazzá vált egy-kori patakos barlangra. A víz jelenleg a forrásszint csökkenése miatt az alsóbarlangban folyik, csak nagy áradáskor emelkedik fel ebbe a járatba. Az emeletes barlang felsı szintje.(2.18.ábra, 2.11.ábra). Impermeabilis (kızet): Ingókı: a kızet lepusztulása során keletkezı, bizony-talan helyzető több m-es több 10 m-es kıtömb (Mo: Velencei-hg.). Alatta kisebb üreg is lehet. Inszoláció: Iszap: homoknál kisebb szemcsékbıl álló laza vízi üledék. A 0,02 0,002 mm átmérıjő szemcsék anyaga megegyzik a homokéval. Nedvesen hígan folyós, ami megszáradva összeáll és könnyen cementálódik. A barlangi vízfolyások medrében nagy mennyiségben halmozódhat fel. Járat: barlangjárat. Járatprofil (francia: profil = arcél, az arc oldalnéze-te): szelvény. Jég: a víz szilárd halmazállapotú, kristályos formája. Nagyobb tömegő felhalmozódásában olvadásos üre-gek keletkezheznek (jégbarlang, hóalagút). Egyes barlangok hidegzónájában jégképzıdmények alakul-hatnak ki. Ha ez nyáron sem olvad el, jegesbarlang-nak hívják az üreget. Jégár (gleccser): eljegesedett területeken a hóból át-kristályosodó jég lassú mozgással csúszik lefelé. E-közben repedések, hasadékok keletkeznek benne, amik néhány nap v. hét múlva záródnak. Ezeken a nyílásokon (is) a felszínen megolvadt víz befolyik a ~ aljára, ahol önálló folyóhálózatként halad a kiolvasz-tott alagutakban. Hegyvidéki ~-nál a víz a gleccser-kapun lép ki a felszínre. Sarki területek jégtakarója (belföldi jég) ugyancsak lassú mozgással halad a tenger felé (Antarktisz, Grönland).

19 Jégbarlang: a nagykiterjedéső jégtömegek (gleccser, sarki jégtakaró) alatt kialakuló vízfolyások alagútja. A jégkorszakban kiterjedt jégtakaró alatt többszáz km hosszú (!) folyómedrek voltak, amiknek hordaléka ma felismerhetı. Jégcseppkı : jégképzıdmények. Jegesbarlang: kızetben levı olyan üregrendszer, ahol az év nagy részében természetes úton képzıdött, jég anyagú kitöltés található. Üreg alakulhat ki a fel-színi jégtömegekben (gleccser, jégtakaró), ezt jég-barlangnak nevezik. Jégkarszt (permafrost): örökfagy-karszt. Jégképzıdmények ( jégcseppkı ): télen egyes bar-langok hidegzónájában v. bejárati részén a szivárgó vízbıl megfagyó, függı- és állócseppkı alakú kép-zıdmények v. falon lecsorgó jégzuhatagok. Jégkorszak(ok): a Föld éghajlatának ma még nem tisztázott okok miatt történı általános lehülése, ami miatt a sarkvidékeken összefüggı jégtakaró alakul ki. A jelenlegi ~ kb. 2 millió éve kezdıdött. Hidegebb és melegebb szakaszaiban a csapadék mennyisége is erı-sen változott, ez vezetett a völgyek szakaszos mélyü-léséhez, ami azután az emeletes barlangok létrejöttét okozta. Jégkörnyéki felszínalakzatok (periglaciális): a jég-takaró körüli, jégmentes területen lezajló folyamatok eredményei. A sarkvidéki illetve a magashegyi erdı-határon túl találhatók. A felszín alakításában a kifa-gyásnak és a sok nedvességnek van nagy jelentısége az állandó alacsony hımérséklet mellett. Jégszakadék (gleccserhasadék) a jégár mozgása so-rán keletkezı, rövid ideig (napokig hetekig) nyitott mély repedések. Juvenilis víz: az a vízféle, ami a víz körforgásában még nem vett részt, hanem a magma kihőlése során szabaddá válva most elıször lép a földfelszínre. Kalcifikálódás: elmeszesedés. Kalcit (mészpát): a CaCO 3 leggyakoribb, stabil mó-dosulata. Kristályai átlátszóak, fehérek, esetleg sár-gásak. Üregekben több cm-es fennt-nıtt kristályait far-kasfognak nevezik. A mészkı apró, néhány mm-es v. kisebb, szerves kiválasztású kristálykák tömegébıl áll. A barlangi kiválások többsége is ~ anyagú. A márvány nagy nyomáson és hımérsékleten átkristá-lyosodott, nagyobb, egyenletes szemcsemérető ~kris-tályokból áll. Kalcithártya: kalcitlemez. Kalcitlemez (barlangi tutaj, kalcitbreccsa, kalcithár-tya, keksz, lemezes kalcit): egyes barlangokban töme-gesen felhalmozódott, mm cm vastag, tenyérnyi lapo-kat találni az aljzaton és a falak kiugró részein. Ezek a fehér, sárgás kiválások egy nagyon vékony központi hártyából ( barlangi tutaj) és erre merılegesen ki-vált kalcitkristályok tömegébıl állnak (4.27. ábra). Melegvizes eredető barlangokban gyakoriak, de rit-kán hidegvizes medencékben is elıfordulnak. Leg-közismertebbek a Szemlı-hegyi-bg. ~-ei. Képzıdésük a túltelített állóvíz felszínén kiváló mészhártyával kezdıdik, ami összetörve a tó aljára lebeg le v. a falon fentakad. Ezután lassan vastagodva összenı a többivel. Kalcitszivacs: rendkívül lukacsos kalcitkiválás, ami-nek mm vastag rostjai több 10 cm hosszúak, egymás-sal párhuzamosak és érintkezési helyeiken összenıt-tek. Fehér színő, de agyag sárgára v. vörösre szeny-nyezheti. Kézben könnyen szétmorzsolódik. A rostok többnyire függılegesen, v. a falra merılegesen állnak. Nagy mennyiség van a Bátori-bg.-ban, ahol északi fény a neve. Képzıdésére sok feltevés már nem vált be. Annyi bizonyos, hogy vízben, a forrás közelében, de még a barlangon belül vált ki. Kalcittelér: kalcitkristályokból álló telér. Kalcium-hidrokarbonát: a karsztos oldás legfonto-sabb vegyülete. A CaCO 3 szénsavas víz hatására több lépésben Ca(HCO 3 ) 2 -tá alakul, és így oldott állapot-ban távozik a forráson át.

20 Kalcium-karbonát: a szénsavas mész kémiai neve, CaCO 3. Leggyakoribb természetes elıfordulása kalcit ásványként a mészkıben található. Kamenica: lábnyomkarr. Kanál karr: hullámkagyló. Kannelura (latin: a görög és római oszlopokon hosz-szában futó vájásdíszítés): karsztos értelemben oldásbarázda. Kanyon (spanyol cańon = csı, csatorna): száraz fenn-síkokba mélyen bevágódott, meredek sziklás falú folyóvölgy. (Legismertebb a Grand ~ Arizonában, USA). Szők, magas, patakos barlangjáratra is alkal-mazzák. Karácsonyfa: fél m-tıl néhány m magasságig terje-dı, meredek oldalú, kúpos barlangi kiválástípus. A kalcitlemezek felhalmozódásából jön létre. A barlangi tó felszínén úszó kalcithártyát egy állandó vízcsepe-gés mindig azonos helyen töri össze, aminek darabkái kúpot alkotva halmozódnak fel a vízfenéken. Mo.: Szemlıhegyi-, József-hegyi- és Pál-völgyi-bg. Karácsonyfa-szelvény: keskeny patakos barlangjára-tokban egymással szemben azonos magasságban és mérettel vízszintes bemélyedések húzódnak, amik a keresztszelvényt karácsonyfa alakúvá teszik. Jakucs L. szerint ( tükörszinlı ) ez a víznyelı idıszakos el-tömıdése miatt keletkezik. Szenthe I. (1984.) viszont egymás fölött húzódó oldásos szinlıvályúknak tartja ıket. Lényeges elkülöníteni a patak meanderezése miatt mindig csak egyik oldalon kialakuló bemélye-désektıl. Karbonát(ok): a szénsav szabályos sói. A mi szá-munkra legfontosabb a kalcium-karbonát (CaCO 3 ) kalcit, aragonit, lublinit kristályformában és a kal-cium-magnézium-karbonát [CaMg(CO 3 ) 2 ] dolomit-kristályként. Karbonátkızet: a fıleg karbonátos ásványokból álló kızetek. Leggyakoribb a mészkı és a dolomit, vala-mint a márga. Karfiol (olasz eredető, ami németbıl került a ma-gyarba = kelvirág): hévizes barlangok rendkívül lassú vízáramlású v. állóviző részein kb cm-es tö-mör, félgömbös, birkagyapjúra v. még inkább karfiol-ra emlékeztetı kiválások keletkeznek. Az egész falfe-lületet összefüggıen beborítják. Színe legtöbbször fe-hér, ritkán kissé sárga. Legnagyobb elıfordulása nálunk a Szemlı-hegyi-bg. Kuszodája. A Mega-lodus-bg. kiválásai az erısen hasonló felhıkalcit kivá-lások. Karr (német =?): a vízben, szénsavban jól oldódó kızetek felszínén kialakuló cm-es m-es nagyságren-dő oldásformák összefoglaló neve. Gyakoriak a lejtés-irányban levı oldásbarázdák (kannelura), a közel víz-szintes felületeken lábnyomkarrok (kamenica) kép-zıdnek. Növényzettel borított területen talaj alatti ~-ok alakulnak ki. Karrasztal: egymáson települı, különbözı állékony-ságú mészkırétegek lepusztulása során keletkezı for-ma. A gyorsabban pusztuló rétegek eltávolítása során a fölötte levı, kevésbé málló tömbök helyben marad-nak, vízszintes asztallapot alakítva ki az egyre kes-kenyedı nyak fölött. Ezek a több m-es ingókövek v. kıgombák azután idıvel eldılnek. Karrbarázda: oldásbarázda. Karrborda: az oldásbarázdák közti éles, de folya-matos vonalú kiemelkedés. Hossza több m is lehet, magassága cm dm nagyságú. A még nagyobbakat karrgerincnek nevezik. Karrcsipke: erısen tagolt élő karrborda, karrgerinc. Karrgerinc: erıs, hosszantartó lepusztulás miatt nagyméretőre növekedett karrborda, tagolt élő vonal. Karrhasadék: hideg területeken (pl. magashegység), ahol a kevés talaj nem tölti ki a mélyedéseket, a kızet repedései mentén több méter mély, de csak dm széles, több 10 m hosszú nyílások oldódnak.