- ARECHIVIC PROJEKT WORKSTREAM-2 ÖSSZEHASONLÍTÓ ORSZÁGJELENTÉS

Átírás

1 EURÓPAI IGAZSÁGÜGYI BIZOTTSÁG Alapvető Jogok és Állampolgárság Program - ARECHIVIC PROJEKT Az emberkereskedelem gyermekáldozatainak megsegítése és reintegrációja: a forrás és célországok leginkább bevált gyakorlatainak promóciója és értékelése WORKSTREAM-2 ÖSSZEHASONLÍTÓ ORSZÁGJELENTÉS A gyermekkereskedelem áldozatainak segítését és reintegrációját szolgáló programok értékelése Ausztria, Bulgária, Olaszország, Magyarország, Szlovákia és Svédország összesítésével Kamelia Dimitrova and Mila Mancheva Center for the Study of Democracy Co-funded by 1

2 Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS A kutatás céljai Módszertan A jelentés felépítése HÁTTÉR Intézményi felépítés és gyakorlati politikai keretrendszer Adatgyűjtési mechanizmusok és a gyermekkereskedelem alakulása A GYERMEKKERESKEDELEM ÁLDOZATAINAK REINTEGRÁCIÓJÁT SZOLGÁLÓ ÁTFOGÓ NEMZETI REINTEGRÁCIÓS MEGKÖZELÍTÉS ÉRTÉKELÉSE I. SZINT A stratégiai dokumentumok általános szerkezete és tartalma Kormányzati szerepvállalás Az emberi jogi megközelítés Az interdiszciplináris és ágazatközi megközelítés, valamint a civil társadalom részvétele Fenntarthatóság értékelése Az ellenőrző és értékelő mechanizmusok értékelése Az eredmények értékelése ÉRTÉKELÉS A REINTEGRÁCIÓ JELLEGE SZERINT II. SZINT Gyám kijelölése Szűrés és dokumentálás Egyéni eset értékelés A család felkutatása Kockázat - és biztonságértékelés Átmeneti gondozás Hosszútávú reintegráció Reintegrációs tervek Az országban maradás joga/ tartózkodási engedély megszerzése Szállás és lakhatás Pszichológiai, egészségügyi ellátás és oktatásban való részesülés Az emberkereskedelem újbóli áldozatává válásának veszélye A családba való reintegráció: közösség alapú környezet vagy intézmény A segítő szolgáltatók és a rendészeti erők aktív együttműködése KONKLÚZIÓ ÉS JAVASLATOK I. SZINT II. SZINT

3 1. BEVEZETÉS A jelen összehasonlító jelentés az EU DG JUST által finanszírozott, A gyermekkereskedelem áldozatainak segítése és reintegrációja: a kiinduló- és a célországok leginkább bevált gyakorlatainak értékelése elnevezésű projekt keretében készült. A projekt általános célja a hosszú távú, fenntartható erőfeszítések elősegítése, annak érdekében, hogy a gyermekkereskedelem áldozatai megfelelő támogatásban részesüljenek, három célországban (Olaszország, Ausztria, Svédország) illetve három kiinduló országban (Szlovákia, Bulgária, Magyarország) elért előrelépés értékelésén keresztül. Magyarország egyben tranzit- és célország is. A projekt egyik központi tevékenysége az említett három kiinduló- illetve célország a gyermekáldozatok támogatását és reintegrációját szolgáló nemzeti programjainak értékelésének elvégzése, valamint a programoknak az alapvető gyermekjogokkal összhangban történő fejlesztésére irányuló javaslatok megtétele. A jelen összehasonlító jelentés a hat nemzeti értékelő jelentésben szereplő adatokra és elemzésekre támaszkodik, célja pedig EUreleváns tipológiák, konklúziók és ajánlások megfogalmazása A kutatás céljai A nemzeti értékelő tanulmányok céljai a következők voltak: Annak megállapítása, milyen mértékben vannak összhangban a nemzetközi jogi sztenderdekkal és vezérelvekkel a gyermekkereskedelem áldozatainak támogatására és reintegrációjára irányuló programok rövid- és hosszú távú céljai; A gyermekkereskedelem áldozatainak támogatására és reintegrációjára irányuló programok végrehajtásának értékelése, beleértve a közvetlenül érintettek bevonását és a megfelelő finanszírozást; A gyermekkereskedelem áldozatait segítő nemzeti programok eredményeinek értékelése, a bevett mérhető mutatók segítségével; A gyermekkereskedelem áldozatainak támogatására és reintegrációjára irányuló programok ellenőrző mechanizmusainak felmérése; A gyermekkereskedelem áldozatainak hatékony támogatását lehetővé tevő előfeltételek meglétének felmérése; A közbenső ellátást és a gyermekkereskedelem áldozatainak védelmét célzó 3

4 programok kimeneteleinek felmérése, a bevett mérhető mutatók segítségével; A gyermekkereskedelem áldozatainak reintegrációjára irányuló programok kimeneteleinek felmérése, a bevett mérhető mutatók segítségével; A gyermekáldozatok fizikai, pszichológiai és társadalmi rehabilitációjának támogatását célzó programok végrehajtásában mutatkozó erősségek és gyengeségek azonosítása, és ezekre vonatkozó ajánlások megtétele Módszertan A nemzeti tanulmányok elkészítői két szinten vizsgálódtak: az első szinten a releváns jogszabályokat, valamint a hivatalos, gyermekkereskedelem elleni kormányzati válaszokat vették górcső alá, míg a második szinten a létező segítségnyújtási és hosszú távú reintegrációs programokat vizsgálták az érintett országokban. A vizsgálódás két szintjét azon specifikus területekre lebontva végezték, melyeket az áldozatok támogatására és védelmére kidolgozott legfontosabb, gyakorlati útmutatók jelölnek ki. 1 Minden egyes reintegrációs területet ugyanazon, uniformizált mutatók mentén értékeltek, a megfelelőség, a minőség és a nemzetközileg jóváhagyott sztenderdeknek való megfelelés szempontjából. A tanulmány különböző adatgyűjtési módszerekre épül: szekunder információgyűjtés az elsődleges dokumentumok, kormányzati jelentések és másodlagos irodalom vizsgálatával; a felelős érintettek körében végzett kérdőíves felmérések; gyermekkereskedelem áldozatait ellátó központok felkeresése; illetve félig strukturált interjúk szakértőkkel és állami intézmények munkatársaival. Külön intézményi kérdőívek is kidolgozásra kerültek, annak érdekében, hogy olyan dokumentumokat, statisztikai adatokat és célzott információkat is gyűjteni lehessen, amelyek nem nyilvánosak. A szakértőkkel folytatott interjúk és a tanulmányi látogatások a kvalitatív adatgyűjtést célozták a gyermekkereskedelem áldozatainak nyújtott reintegrációs szolgáltatások tekintetében. Ennek jegyében összesen 100 interjú készült a hat vizsgált országban, ebből 61 szakértőkkel és érintettekkel, 39 pedig szolgáltatókkal. Ezen felül összesen 18 tanulmányi látogatásra került sor 1 Az UNICEF-nek az emberkereskedelem gyermekáldozatainak védelméről szóló iránymutatásai; a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) kézikönyve az áldozatok megsegítéséről; a Nemzetközi Migrációs Politikát Fejlesztő Központ (ICMPD) iránymutatásai az átfogó emberkereskedelem-ellenes válasz kidolgozásáról és alkalmazásáról; az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) eszközrendszere az emberkereskedelem elleni küzdelemhez; az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) jelentése az Európai Unióban a gyermekjogok védelméhez, tiszteletben tartásához és előmozdításához kidolgozandó mutatókról. 4

5 gyermekkereskedelem áldozatainak elhelyezését szolgáló létesítményekben. 2 A kutatók mind a hat vizsgált országban bizonyos korlátokkal szembesültek. A gyermekkereskedelemre vonatkozó szisztematikus és diszaggregált adatok hiánya, valamint a gyermekkereskedelem áldozatainak támogatását ellenőrző mechanizmusok hiánya lehetetlenné teszi a reintegráció egyes szféráinak számszaki elemzésen alapuló értékelését. A rendszerezett statisztikai adatok hiányát kompenzálták és korrigálták a tereplátogatások, illetve a kutatók által lefolytatott interjúk során gyűjtött kvalitatív információk. A szociális ellátások nyújtásának Ausztriában, Olaszországban és Svédországban jellemző, decentralizált rendszere lehetetlenné teszi a gyermekkereskedelem áldozatainak nyújtott védelmi és támogató rendszerek országos, átfogó felmérését ezekben az országokban. Ausztriában a problémát úgy oldották meg, hogy a bécsi, alsó-ausztriai és tiroli szövetségi tartományokban végezték el a vizsgálatot, míg Olaszországban egy sztenderdizált kérdőívet töltettek ki 27 szolgáltatóval az ország teljes területén. Mivel Szlovákiában alacsony a regisztrált gyermekkereskedelmi esetek száma, két esettanulmányt írtak le. A jelentések szerint a magyarországi értékelés mélysége és forrásai korlátozottak voltak, a nyilvánosan hozzáférhető adatok hiánya miatt, illetve mert egyes intézmények visszautasították a kutatásban való részvételt A jelentés felépítése Jelen összehasonlító jelentés tartalmaz egy háttérfejezetet, amelyben a gyermekkereskedelemmel kapcsolatos, nemzeti intézményi és gyakorlati politikai keretrendszerek kerülnek összehasonlító bemutatásra. Ezen felül, a fejezet tárgyalja a gyermekkereskedelemre vonatkozó adatgyűjtési mechanizmusok erősségeit és gyengeségeit is. Az adatgyűjtés, a statisztikák és az ellenőrző mechanizmusok bemutatják azokat a módokat és módszereket, ahogyan az egyes EU tagországok érzékelik, illetve megközelítik a gyermekkereskedelem problémáját, és az arra adott specifikus gyakorlati politikai válaszok kidolgozásában szerepet játszó fő tényezőket. A jelentés második fejezete az átfogó kormányzati politikai válaszok értékelésével foglalkozik, olyan főbb kritériumok mentén, mint a stratégiai dokumentumok felépítése, a nemzetközi sztenderdoknak való a megfelelés, a kormányzat szerepvállalása, a civil társadalom részvétele, az emberjogi megközelítés, az 2 Interjúk országonkénti lebontásban. 5

6 interdiszciplinaritás és ágazatközi megközelítés, a monitorozó és értékelő mechanizmusok, eredmények. A harmadik fejezet a nemzeti programok értékelését veti össze. Az elemzés a reintegrációs folyamat különböző állomásait figyelembe véve szerveződik, így vizsgálja az átvilágítást és a dokumentációt, az egyedi esetek elemzését, gyám kijelölését, a közbenső és a hosszú távú ellátást. Az utolsó fejezet kritikai összefoglalása és összehasonlítása a nemzeti jelentésekben szereplő fontosabb következtetéseknek. 6

7 2. HÁTTÉR 2.1. Intézményi felépítés és gyakorlati politikai keretrendszer A vizsgálatban szereplő hat ország eltérő mértékben tesz eleget a nemzeti szintű emberkereskedelem elleni válasz (CT válasz) kidolgozására vonatkozó nemzetközi iránymutatásoknak. Egyes országok nem dolgoztak ki Nemzeti Cselekvési Tervet (Olaszország, Svédország és Magyarország). Magyarország viszont elfogadta a es időszakra vonatkozó emberkereskedelem-elleni nemzeti stratégiát. Olaszország létrehozott egy szakértői testületet, melynek feladata a nemzeti és transznacionális ellátórendszer és az emberkereskedelem elleni olasz nemzeti terv irányelveinek kimunkálása. Egyes országok nem jelöltek ki nemzeti előadót (Olaszország, Bulgária, Ausztria, Szlovákia) vagy nem dolgoztak ki nemzeti áldozatkezelési mechanizmusokat a gyermekkereskedelem áldozatainak azonosítására és segítésére (Ausztria, Olaszország, Svédország, Szlovákia). Csak két ország hozott létre az emberkereskedelem áldozatainak megsegítésére és reintegrációjára szolgáló nemzeti koordinációs mechanizmusokat (Bulgária és Magyarország). Bulgária elfogadott egy emberkereskedelem áldozatainak ellátását és támogatását szolgáló koordinációs mechanizmust (2010) és az egyetlen ország, amely az emberkereskedelem gyermekáldozatainak befogadására és megsegítésére szolgáló koordinációs mechanizmust alakított ki, A külföldről visszatérő, kísérő nélkül utazó, illetve gyermekkereskedelem áldozataivá vált gyermekek megfelelő intézményhez való utalása és ellátása címmel (2010). Az emberkereskedelem elleni nemzeti szintű válasz koordinálása különböző nemzeti intézmények hatáskörében van a hat vizsgált országban. Magyarországon és Szlovákiában például politikai szinten a Belügyminisztérium a felelős intézmény. A migrációval kapcsolatos adminisztratív ügyeket Magyarországon a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) intézi, míg a nyomozási és rendészeti ügyek a Belügyminisztérium által felügyelt rendőrség kötelékében működő határrendészet feladatkörébe tartoznak. Az emberkereskedelem elleni fellépés nemzeti koordinátora Magyarországon a Belügyminisztérium helyettes államtitkára, aki egyben a nemzeti emberkereskedelmi előadó is. Szlovákiában az emberkereskedelem elleni törvények és gyakorlati politikák érvényesítéséért elsősorban Belügyminisztérium felel, azon belül pedig a belügyminiszter hivatalán belül működő Bűnmegelőzési Osztály. Az ország emberkereskedelem-elleni küzdelmének nemzeti koordinátora a Belügyminisztérium 7

8 államtitkára. Az emberkereskedelem elleni választ Ausztriában és Olaszországban olyan minisztériumok koordinálják, amelyek nem végeznek rendészeti tevékenységet. Ausztriában az Emberkereskedelem Elleni Küzdelem Akciócsoport (melyet 2004-ben hoztak létre) a szövetségi Külügyminisztérium felügyelete alatt működik. A munkacsoport tagjai minisztériumok, szövetségi tartományok, civil szervezetek képviselői, valamint kutatók. A gyermekkereskedelem kérdéseivel az akciócsoporton belül működő Gyermekkereskedelem ellenes munkacsoport foglalkozik, melyet a Szövetségi Gazdasági, Családi és Ifjúsági Minisztérium felügyel. Olaszországban az emberkereskedelem áldozatait segítő intézmények munkájának összehangolása az Egyenlő Esélyek Osztályának feladata, mely a Miniszterelnöki Hivatalon belül, de a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium égisze alatt működik. Az országban létrehoztak egy minisztériumközi bizottságot is az emberkereskedelem, az erőszak és a súlyos kizsákmányolás áldozatainak támogatására. A bizottság a felelős azon erőforrások tervezéséért, összehangolásáért, monitorozásáért és tervezéséért, melyeket a 286/98-as számú törvényhozási határozat 13-as és 18-as cikkelyei által előírt, támogatást és szociális integrációt biztosító projektek finanszírozására használnak fel. Svédországban az emberkereskedelem-ellenes válasz egy regionális testület, a Stockholmi Megyei Közigazgatási Tanács feladatköre. Ez a szerv működik központi intézményként a nemzeti koordinációt illetően az emberkereskedelemmel kapcsolatos válasz valamint az emberkereskedelem áldozatainak rehabilitációját szolgáló programok kidolgozása tekintetében. Svédország nemzeti előadó a Svéd Országos Rendőrségi Tanács. Bulgária megint más megközelítést alkalmaz az emberkereskedelem-ellenes válaszát illetően. Itt a központi koordináló testület egy önálló intézmény, melyet a Minisztertanácson belül hoztak létre, Emberkereskedelem Elleni Nemzeti Bizottság néven. Ezen belül hét Körzeti Emberkereskedelem Elleni Bizottságot is létrehoztak, a helyi szintű végrehajtás érdekében. A gyermekkereskedelem áldozatainak támogatására létrehozott osztrák, svéd és olasz struktúrák bizonyos hasonlóságokat mutatnak, szociális ellátórendszerük és ifjúságvédelmi rendszerük magas fokú decentralizáltsága okán. Ennek megfelelően, a gyermekkereskedelem áldozatait támogató intézményrendszer igen sokszínű és régiónként eltérő ezekben az országokban. Ausztriában például az ország kilenc szövetségi tartományának hatáskörében működnek ezek a szolgáltatások, a Szövetségi gyermekjóléti törvény kilenc helyi végrehajtási utasítását követve. Olaszországban a támogató szolgáltatások regionális szolgáltató projektek kompetenciájába tartoznak, melyeket helyi állami és magántestületek valósítanak meg, és az Olasz Egyenlő Esélyek Osztálya finanszíroz, 8

9 míg Svédországban a Szociális Jóléti Hatóságok kompetenciájába tartoznak. Itt 290 önkormányzat működik, ezek közül néhány mintegy 10 kerületre oszlik, melyek mindegyikének saját szociális hatósága van. Egyes vizsgált országokban a gyermekkereskedelem áldozatainak ellátása akár több ellátórendszeren belül is történhet. Ausztriában, például, a feladat hárulhat az alapellátást nyújtó (Grundversorgung) menekülteket befogadó rendszerre, vagy a gyermekjóléti rendszerre (Jugendwohlfahrt). Hasonlóképpen Olaszországban a gyermekkereskedelem áldozatai elláthatók a kísérő nélkül utazó, bajba jutott kiskorúak illetve kiskorú áldozatok részére általánosan rendelkezésre álló szolgáltató rendszeren belül, a 286/98-as számú törvényhozási határozat 13-as és 18-as cikkelyeinek értelmében. Bulgáriában a gyermekkereskedelem áldozatainak ellátását az ország gyermekvédelmi rendszerének keretein belül végzik, a gyermekáldozatokat ezen belül a veszélyeztetett gyermekek kategóriába sorolják, akik különleges védelemre jogosultak. Az előzőekkel szemben, Bulgáriában és Szlovákiában a gyermekvédelmi és támogatási rendszerek még mindig erőteljesen centralizáltak, az intézményi ellátás erős hagyománnyal rendelkezik. Magyarországon a gyermekvédelmi és támogatási rendszer elsődleges szintjét a helyi közösségek jelentik (családsegítő központok, gyermekjóléti szolgálatok, gyermekvédelmi részlegek illetve gyámhivatalok a közigazgatási rendszeren belül, a gyermekvédelemért is felelős iskolai védőnők, iskolapszichológusok és nevelési tanácsadók), míg a második szinten a szakosodott, intézményi ellátás található (gyermekvédelmi intézetek illetve speciális intézmények magatartási zavaros, mentális problémákkal küzdő valamint mozgássérült gyermekek számára). Az évi, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló XXXI. törvény új jogszabályai, és ezek december 8-i módosításai és az ezekhez kapcsolódó kormányrendeletek folyományaképpen a magyarországi gyermekvédelmi rendszer jelentős átalakításon megy majd keresztül 2012 és 2014 között. A reform lényege az, hogy a gyermekek nevelőszülőkhöz, és ne intézményi ellátásba kerüljenek, különös tekintettel 0-12 éves kor közötti legkisebbekre. A 126 gyermekvédelmi intézetből álló hálózat (kivéve a többfunkciós intézményeket) és a 46, felnőtteket és gyermekeket ellátó speciális intézmény/otthon (pszichiátriai és szenvedélybetegek, magatartászavaros személyek, társadalomra veszélyesek és sérültek) január 1-jei kezdettel állami kezelésbe kerül 3 a Szociális és Gyermekvédelmi évi CXCII. törvény egyes szakosított szociális és gyermekvédelmi szakellátási intézmények állami 9

10 Főigazgatóság felügyelete alatt. 4 Ez azt jelenti, hogy január 1-jétől önkormányzati fenntartásból állami fenntartásba kerülnek, és közvetlenül az állami finanszírozza működésüket. A gyermekkereskedelem áldozatainak bulgáriai támogatását központosított elven végzik, két szerv, az Állami Gyermekvédelmi Ügynökség és a Szociális Ellátási Ügynökség hatáskörében. Az ország gyermekvédelmi rendszere jelenleg (lassú) átalakuláson megy keresztül a decentralizáció irányába, mely szerint a gyermekintézmények és a gyermekgondozási szolgáltatásokat helyben, az önkormányzatok szintjén működtetik majd kormányzati és nem kormányzati szervezetek. Magyarországon a gyermekkereskedelem áldozatait és a kísérő nélkül utazó kiskorúakat a határrendészet (amely illegális határátlépés közben fogja el őket) tovább irányítja az állami gyermekvédelmi intézményekbe, azaz vagy a fóti gyermekotthonba, vagy más gyermekvédelmi intézetekbe lehetőleg az adott határszakaszhoz legközelebb esőbe, melyet vagy az adott megye vagy a helyi önkormányzat működtet. A gyermekvédelmi rendszer egészét az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális és Családügyért Felelős Államtitkárságának Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztálya felügyeli és irányítja. Új, országos hatáskörű szerv a gyermekvédelem területén a január 1-el felálló Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, melynek létrehozásáról az évi, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló XXXI. törvény rendelkezik, melyet a 316/212 (XI.13.) kormányrendelettel módosítottak december 8-án. A konkrét esetekben a gyámhivatali rendszer jár el és a gyámhivatal képviseli a gyermekek érdekeit is, mind a magyar, mind a külföldi kiskorúak esetében. A gyámhivatali rendszerben hivatásos gyámokat alkalmaznak, akik lehetnek törvényes gyámok vagy kirendelt eseti gondnokok, illetve gyermekjogi képviselők. A nevelő- illetve örökbefogadó szülők a gyermek gyámjai, illetve törvényes képviselői, ha a gyámhivatal erre őket kijelöli. átvételéről és egyes törvények módosításáról valamint a 349/2012. (XII. 12.) Korm. rendelet az egyes szakosított szociális és gyermekvédelmi szakellátási intézmények állami átvételének részletes szabályairól és egyes kormányrendeletek módosításáról 4 316/2012. (XI. 13.) Korm. rendelet 10

11 2.2. Adatgyűjtési mechanizmusok és a gyermekkereskedelem alakulása Mind a hat országban egyforma hiányosságok tapasztalhatóak az emberkereskedelemmel, és különösen a gyermekkereskedelemmel kapcsolatos adatgyűjtést illetően. A legfőbb azonosított problémák a központilag összehangolt, gyermekkereskedelemmel kapcsolatos adatgyűjtés hiányából fakadnak (Bulgária, Ausztria, Szlovákia, Svédország). Emiatt egy olyan helyzet áll elő, amelyben különböző intézmények különböző mutatók szerint tárolják az adatokat (Bulgária, Ausztria, Olaszország, Szlovákia), ami lehetetlenné teszi a különböző forrásokból származó információk összehasonlíthatóságát. A gyermekkereskedelmet valamint a gyermekek szexuális kizsákmányolását dokumentáló megbízható adatok hiánya (illetve az, hogy nem hozzáférhetőek a szakértők és a szakmában dolgozók számára), a gyermekkereskedelem áldozataival kapcsolatos adatok világos elkülönítése más kategóriáktól, például a felnőtt kísérő nélkül utazó kiskorúaktól, a menekültektől, vagy egyéb, az erőszak különböző formáinak áldozatul esett gyermekektől (Bulgária, Ausztria, Olaszország és Magyarország esetében) szűkíti a nyomon követés lehetőségeit. Egyéb hiányosságok, mint például a gyermekkereskedelem áldozatainak nemre, korra, nemzetiségre és a kizsákmányolás típusára lebontott adatainak hiánya (Bulgária, Ausztria, Olaszország, Szlovákia, Magyarország esetében) valamint a korlátozottan rendelkezésre álló adatok a védelmi és reintegrációs intézkedésekről (Ausztria, Bulgária, Svédország, Magyarország) szintén behatárolják a számszaki mutatókra épülő analitikus vizsgálatok potenciálját, és lehetetlenné teszi átfogó kép kialakítását a gyermekkereskedelemről. Ausztriában, például, a büntetőbíróságok statisztikái nem bontják le kor szerint az áldozatok adatait. Ezért nem lehet megtudni azt, hogy hány büntetőeljárás indult gyermekkereskedők ellen. A különböző intézmények által gyűjtött statisztikai adatok közötti eltérések nyilvánvalóak Bulgáriában, Ausztriában és Olaszországban. Például a bulgáriai ASA adatbázis szerint között 80 gyermekáldozat megsegítésére került sor, miközben a krízisközpontok ugyanezen időszakra vonatkozó adatai szerint 115 gyermeket láttak el. Hasonló ellentmondás tapasztalható Ausztriában is, ahol (az osztrák Belügyminisztérium, Alsó-Ausztria Szövetségi Tartomány és a bécsi központi ellátó hatóság, a Drehscheibe által összeállított) hivatalos statisztikák a gyermekkereskedelem azonosított áldozatairól 6-tól 1-ig terjedő gyermekáldozatról szólnak évente és intézményenként, miközben a menhelyekről elszökött, emberkereskedelem áldozataivá vált illetve felnőtt kísérő nélküli gyermekek száma sokkal magasabb (36, 56 illetve 30 a 2008-as, 2009-es és a 2011-es évben). Hiányoznak ezen felül az ugyanabban, vagy egy másik tranzit- illetve a célországban ismét emberkereskedelem 11

12 áldozataivá váló kiskorúakról szóló statisztikák. Bár egyes országok létrehoztak intézményeket, melyeknek kijelölt feladata a központi adatgyűjtés az emberkereskedelemről, ezek a szervek vagy be sem vezettek központi adatgyűjtő-rendszereket, ezért értelemszerűen nem is gyűjtenek adatokat 5 (Bulgária, Szlovákia) vagy nem hozzák nyilvánosságra az összegyűjtött adatokat (Olaszország, Magyarország). Más kijelölt szervek csak papíron léteznek, mint az Emberkereskedelem Jelenségének Országos Figyelőközpontja Olaszországban, vagy még fejlesztés alatt állnak, mint például a nemzeti koordinátor és a Stockholmi Megyei Közigazgatási Tanács által létrehozott ún. BBIC rendszer Svédországban, melynek feladata az információgyűjtés a gyermekkereskedelem potenciális áldozatairól, és a részükre nyújtott támogatás értékelése. A viszonylag új magyar rendszer, a 2009-ben beindított Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENYÜBS) egyesíti a nyomozóhatóságok, a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok által folyamatosan jelentett adatokat, a vonatkozó jogszabály szerint. Mivel a gyűjtött információ titkos, a rendszer kívülállók számára nem hozzáférhető. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ember- illetve gyermekkereskedelmet, valamint az egyéb, szervezett bűnözés keretében elkövetett bűncselekményeket nem ellenőrzik vagy elemzik rendszeresen a rendészeti szervek megfelelő részlegei. Azonban nemcsak a döntéshozóknak és kutatóknak, hanem a gyermekvédelmi szakembereknek és a gyermekáldozatok ellátásában és integrációján, illetve jövőbeli beilleszkedésükre vonatkozó tervek és projektek elkészítésén dolgozó civil szervezeteknek is sokkal jobban informáltaknak kellene lenniük az emberkereskedelem trendjeiről és a vonatkozó statisztikai adatokról, beleértve az adatok származási ország, nemzetiség, nem és kor szerinti lebontását is. Fordítva is igaz ez, azaz a megbízható összehasonlítható adatokat egységes formátumban kellene gyűjtenie és azokat az emberkereskedelmi koordinátor irodájának kellene jelentenie minden egyes gyermekvédelmi intézménynek és civil szervezetnek. Mivel hiányzik az emberkereskedelem, azon belül a gyermekkereskedelem jelenségének koherens statisztikai ellenőrzése, lehetetlen rendszerszerű képet alkotni a gyermekkereskedelem főbb tendenciáiról lés mértékéről az egyes országokban. A hat vizsgált országban jelenlévő gyermekkereskedelem főbb trendjeinek jelen elemzése tehát a különböző nemzeti intézmények által szolgáltatott, gyakran töredékes vagy ellentmondásos statisztikai adatok kritikus interpretációján alapul. 5 Bulgáriában az Emberkereskedelem Elleni Nemzeti Bizottság, Szlovákiában a Belügyminisztériumban működő Emberkereskedelem Elleni Küzdelem és Bűnmegelőzési Információs Központ; az államrendőrség által finanszírozott projektek SIRIT adatbázisa Olaszországban; Magyarországon a Belügyminisztérium emberkereskedelem elleni küzdelemért felelős államtitkárságának statisztikai osztálya, ahol 2012-re kiépült egy újfajta emberkereskedelmi statisztikai rendszer. 12

13 Az egyes országokban a gyermekkereskedelem alakulásáról rendelkezésre álló információk szerinti, azonosított áldozatok száma a kutatók szerint alacsonyabb, mint a valóságban. Az osztrák Belügyminisztérium, Alsó-Ausztria Szövetségi Tartomány és a bécsi Drehscheibe hivatalos statisztikái évente 6 és 1 közötti gyermekszámot jeleznek intézményenként. Svédországban összesen 16 (2009), 29 (2010) illetve 14 (2011 első fele) szexuális vagy egyéb célú kizsákmányolás céljából elkövetett gyermekkereskedelmi bűnesetet regisztráltak. A hozzávetőleges becslések Olaszországban összesen védelembe vett kiskorúról szólnak (1999 és 2011 között), és átlagosan prostituáltként dolgozó kiskorút valószínűsítenek (többségük emberkereskedelem áldozata). A hivatalos szlovák statisztikák alacsony szintű gyermekkereskedelmet mutatnak: összesen 6 azonosított áldozatot regisztráltak 2008 és 2011 között. Bulgáriában összesen 71 gyermekáldozatot vettek nyilvántartásba 2008-ban és 57-et 2009-ben. Magyarországon a 2008-ig működő Egységes Rendőrségi-Ügyészségi Nyomozati Statisztikában (ERÜBS) 33 áldozatot regisztráltak 2000 és 2005 között. 6 A vizsgált országok közül kettő főként célországnak tűnik fel a gyermekkereskedelem tekintetében (Ausztria és Olaszország), három pedig kiinduló ország (Bulgária, Magyarország és Szlovákia). Magyarország egyúttal tranzit- és célországa is a kísérő nélküli kiskorúaknak, egyre növekvő tranzit aránnyal, főként 2012-ben, míg gyakorlatilag egyetlen új gyermekkereskedelmi esetet sem regisztráltak az utóbbi két évben. Ausztria tranzit országnak is tűnik, míg Svédország kiinduló- és célország is egyben. A gyermekkereskedelem azonosított áldozatainak védelmét, megsegítését és reintegrációját szolgáló ellátórendszerek vagy külföldi gyermekeket látnak el (Ausztria, Svédország, Olaszország, Magyarország) vagy hazaiakat (Bulgária, Szlovákia és Svédország). Az Ausztriában fő gyermekkereskedelmi kiinduló országként azonosított államok elsősorban Bulgária és Románia, kisebb mértékben Magyarország és Szlovákia, valamint Afganisztán, Oroszország, Nigéria és Tanzánia. A svédországi kiinduló országok gyermekkereskedelem szempontjából főként maga Svédország, és kisebb mértékben Albánia, Észtország, Koszovó, Lengyelország, Románia és Szlovákia. Az olaszországi szexuális kizsákmányolás gyermekáldozatai főként Nigériából érkeznek, ezt követi Románia és Albánia. Románia látszik a (gyakran roma származású) szexuálisan kizsákmányolt fiúgyermeke kiinduló országának, akik Olaszországot tranzitfolyosóként használják Észak-Európa országai felé. A jelentések szerint a Bulgáriából származó gyermekkereskedelem áldozatainak célországai közé tartozik Ausztria, 6 Jelentés az Európa Tanácsnak az Emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményének végrehajtásáról Bulgáriában, GRETA2011 (9), 19. bekezdés, Európa Tanács, p 10 13

14 Görögország, Svédország, Dánia, Olaszország, Hollandia, Németország, Belgium, Franciaország. Az elmúlt 2-3 évre vonatkozóan semmilyen hivatalosan közzétett statisztikai adatot nem találtunk a Magyarországról külföldre vitt gyermekáldozatokról. A médiában megjelenő hírek szerint azonban roma származású, 16 év körüli prostituált kislányok dolgoznak a svájci szexiparban, és 18 év körüliek a holland szexiparban. Az Ausztriában a legelterjedtebb formái a gyermekkereskedelem áldozatai kizsákmányolásának a szexuális kizsákmányolás, a koldulás, valamint a zsebtolvajlás/lopás. A svédországi adatok szerint a gyermekáldozatok körülbelül azonos arányban áldozatai a szexuális és a másfajta kizsákmányolásnak. A gyermekáldozatok kizsákmányolásának legelterjedtebb formája Olaszországban és Szlovákiában a szexuális kizsákmányolás, de koldulás (Olaszországban főként roma kiskorúakra jellemzően) és munka céljából történő kizsákmányolás (jellemzően egyiptomi kiskorúak Olaszországban) is megfigyelhető. A bulgáriai gyermekáldozatok mind nemzetközi, mind belföldi emberkereskedelem áldozatai ban az esetek 42%-a szexuális kizsákmányolás, 15%-a pedig szolgaságba kényszerítés volt. A 2009-es áldozatok 52,6%-át kényszerítették munkára, a többieket pedig szexuálisan kizsákmányolták illetve szolgaságban tartották. A bulgáriai nemzetközi emberkereskedelem fő jellemzője a zsebtolvajlás céljából külföldre vitt gyermekek, és kisebb mértékben jellemző a koldultatás illetve a szexuális kizsákmányolás. A hat ország adatgyűjtési rendszereinek említett hiányosságainak következtében csak hozzávetőlegesen lehet rekonstruálni az emberkereskedelemnek áldozatul eső gyermekek átlagos profilját. Ausztriában 2010-ben és 2011-ben több volt a lánygyermek áldozat, míg 2010-ben és 2009-ben egyenlő arányban regisztráltak fiúkat és lányokat. A gyermekkereskedelem áldozatainak többsége 14 év feletti. Olaszországban, Bulgáriában és Szlovákiában a nemi profil tekintetében a lányok dominálnak. A bolgár gyermekáldozatok vegyes etnikumú bolgárok, de magas a roma gyermekek aránya. 14

15 3. A GYERMEKKERESKEDELEM ÁLDOZATAINAK REINTEGRÁCIÓJÁT SZOLGÁLÓ ÁTFOGÓ NEMZETI REINTEGRÁCIÓS MEGKÖZELÍTÉS ÉRTÉKELÉSE I. SZINT 3.1. A stratégiai dokumentumok általános szerkezete és tartalma A tanulmány előző részében elemzett intézményrendszeri hiátusok már jelzik, hogy milyen fajta hiányosságok vannak a gyakorlati politikai keretrendszerben és a stratégiai dokumentumok általános szerkezetében. A hat vizsgált ország esetében arra a következtetésre lehet jutni, hogy a kiinduló országok valamivel jelentősebb előrelépést értek el a nemzetközi sztenderdekkel összhangban lévő emberkereskedelem elleni gyakorlati politikai keretrendszer kimunkálásában. Ez valószínűleg az emberkereskedelemre irányuló nagyobb nemzetközi figyelem eredménye, és a viszonylag nagyobb számú, az évek során azonosított és hazájába visszajuttatott gyermekáldozat miatt. Viszont a vizsgált országok egyikében sem dolgoztak ki olyan emberkereskedelem elleni stratégiát, amely specifikusan a gyermekkereskedelem áldozataira fókuszál. Ehelyett a gyermekkereskedelem problémáját az emberkereskedelem elleni válasz kontextusában próbálják kezelni. Egy másik, az emberkereskedelem elleni válasz általános hiányosságára rámutató következtetés pedig az, hogy a hat elemzett országnak csak a felében (Bulgáriában, Magyarországon és Szlovákiában) építettek ki nemzeti továbbirányító/ellátó-kijelölő rendszert. Az összes vizsgált országban felismerték a továbbirányító mechanizmus létrehozásának szükségességét, és valójában a legtöbben fel is állították valamilyen koordinációs/útmutató és továbbirányító rendszert. Azonban egyes esetekben az áldozatok összehangolt továbbirányítására irányuló kezdeményezések projekt-alapúak (Olaszország) illetve helyi, és nem országos szintűek (Ausztria), és nem alapoznak meg egy intézményesített együttműködési keretrendszert. A kiinduló országok közül Bulgáriában és Szlovákiában létrehoztak emberkereskedelem elleni testületeket és emberkereskedelem elleni programokat is kidolgoztak. A magyar Belügyminisztérium, amely az emberkereskedelem elleni gyakorlati politika végrehajtója, a es időszakra emberkereskedelem elleni nemzeti stratégiát dolgozott ki, ám ezt nem követte egy Nemzeti Cselekvési Terv és/vagy éves programok megfogalmazása. A célországok közül Ausztria dolgozta ki a legrészletesebb 15

16 emberkereskedelem elleni választ, amely speciális figyelmet szentel a különösen sérülékeny gyermekeknek. Ez annak is köszönhető, hogy Bécsben viszonylag korán, 2004-ben már elkezdték azonosítani a gyermekkereskedelem áldozatait, és ezt követően egyeztetést kezdtek a kiinduló országokkal. Miközben Olaszország gondoskodott az emberkereskedelem áldozatainak nyújtott komplex és haladó védelmi és segítő rendszerről, az államrendőrség által foganatosított védelmi intézkedések nem intézményesültek emberkereskedelem elleni stratégiákban és cselekvési tervekben. Hasonlóképpen Svédországnak jelenleg nincs emberkereskedelem elleni terve, bár között végrehajtottak egy, az oktatásra fókuszáló cselekvési tervet. 1. táblázat: Az emberkereskedelem elleni (CT) válasz általános keretrendszere Ország CT szerv CT stratégia CT cselekvési terv/program Nemzeti továbbirányító mechanizmus Ausztria Igen Igen Nem Bulgária Igen Igen Igen Magyarország Igen Igen Nem Igen Olaszország Nem Nem Nem Szlovákia Igen Igen Igen Igen Svédország Nem Igen, Nem 2011 Minden létező program a es szlovákiai Emberkereskedelem elleni nemzeti program, illetve a 2012-es Emberkereskedelem megelőzésére és leküzdésére és az áldozatok védelmére kidolgozott program, valamint a közötti Emberkereskedelem elleni második Nemzeti Cselekvési Terv Ausztriában átfogó, ágazatközi megközelítésre épül, és a megelőzésre, a védelemre, a bűnüldözésre és az együttműködésre/összehangolásra helyezi a hangsúlyt. Az ágazatközi megközelítést mindhárom országban garantálja mindaz, hogy az összes releváns minisztérium képviselteti magát az emberkereskedelem ellenes testületekben, mindaz, hogy a nemzeti programok végrehajtásában az egyes testületeknek világosan kijelölt felelősségi területük van. Mindhárom ország számos nemzeti programot hozott létre, és ezekről be is számoltak, és a későbbi változatok számos javításon mentek keresztül, mind a kiterjedésük mértékét, mind a részletességüket illetően. Bár Bulgária, Szlovákia és Ausztria magasabb szintű intézményi elkötelezettséget 16

17 mutatnak, mint a többi vizsgált ország, az emberkereskedelem elleni stratégiai és gyakorlati politikai dokumentumok számos hiányosságot mutatnak. Először is, a nemzeti programokból hiányzik az emberkereskedelem főbb trendjeinek részletes, tényekre épülő elemzése, amelynek alapján ki lehetne jelölni a prioritásokat és megfelelően célozni a tevékenységeket. Az adatgyűjtési mechanizmusok jelen tanulmány előző részében felvázolt hiányosságai megmagyarázzák a mélyelemzések hiányát, melyek a gyakorlati politikák alapjául kellene, hogy szolgáljanak. A nemzeti emberkereskedelem elleni válasz egy további gyengesége ebben a három országban, hogy hiányzik a tevékenységek végrehajtásának világos ütemterve. Ahelyett, hogy egy konkrét dátumot vagy időszak jelölnének meg egy tevékenység végrehajtására, a bulgár és az osztrák nemzeti programok a végrehajtás határidejét jelölik ki, ami az esetek többségében az év vége vagy a kétéves időszak vége. Ez jelentősen megnehezíti a végrehajtás menetének ellenőrzését. A világosan meghatározott és sokféle mutató, valamint az összehasonlítható ellenőrző és értékelő rendszerek hiánya további akadályt jelent az emberkereskedelem elleni gyakorlati politikák előrehaladásának, eredményeinek és hatásának felmérésében. Bár mindhárom ország megjelölt egyes mutatókat amelyek az előrehaladást hivatottak mutatni, ezek vagy nem elég konkrétak, vagy kizárólag kimenetel-orientáltak. Egyik ország sem hozott létre részletesen kidolgozott ellenőrző rendszereket, és nem végezték el a gyakorlati irányelvek végrehajtásának sem belső, sem külső vizsgálatát. Ehelyett, a végrehajtásról történő jelentéstevést maguk az emberkereskedelem elleni szervek végzik, amelyek évente illetve kétévente adnak ki jelentést az emberkereskedelem elleni programok végrehajtásáról. A jelentésekből azonban hiányzik a végrehajtott tevékenységek hatásának felmérése, és, mint például Bulgáriában, leginkább az adott év során lezajlott emberkereskedelem elleni eseményekről/konferenciákról számolnak be. Az emberkereskedelem elleni programok közös hiányossága, hogy nem nevezik meg a tevékenységek végrehajtásához szükséges emberi, pénzügyi és technikai erőforrásokat. A megfelelő technikai és pénzügyi erőforrások mellérendelése hiányzik az osztrák nemzeti programból, míg a bolgár dokumentum kijelenti, hogy az egyes cselekvésekhez szükséges pénzforrásokat a projektet vezető intézmény költségvetéséből kell biztosítani, anélkül, hogy pontosan meghatározná a szükséges finanszírozás mértékét. Magyarországnak kielégítő emberkereskedelem elleni költségvetéssel rendelkezik a 2012-es évre. 4.2 milliárd forintot (1 euró = 290 forint) különítettek el a menekültek, menedékjog 17

18 kérők és migránsok körülményeinek javítására, valamint a külső határok védelmére. A megvalósítás 41 szervezet 73 projektjén keresztül történt. A finanszírozás 75%-át az Európai Unió, míg 25%-át Magyarország adja. A 4.2 milliárdból 1,3 milliárdot költenek a menekültek helyzetének javítására, segítve beilleszkedésüket illetve a harmadik országbeli állampolgárok önkéntes hazatérést. A 4.2 milliárdból 2.9 milliárdot költenek a schengeni határok védelmére, a határátkelők technikai fejlesztésére és az állomány képzésére. A közötti időszakban az EU SOLID alapból (Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása) kapott finanszírozás mértéke meghaladja a 20 milliárdot. Ez az összeg a határok védelmének megerősítését szolgálja az embercsempészet megakadályozása és az illegális migránsok országon belüli kiszűrése érekében. 607 millió forint került elkülönítésre a harmadik országból érkező bevándorlók reintegrációjára. A harmadik országból érkező menekültek helyzetének javítása érdekében az Európai Menekültügyi Alap hatékonyabbá teszi majd az adminisztratív eljárásokat, és jobbá teszi a menekültek befogadásának körülményeit. 450 millió forintot költenek arra, hogy felgyorsítsák a menekültekkel kapcsolatos adminisztrációt és javítsák a befogadottak körülményeit. 231 millió forintot biztosít az Európai Visszatérési a harmadik országból érkezett illegális migránsok önkéntes hazatéréséhez. Ezeket az összegeket projekt támogatásként osztják ki, és minden jel szerint megfelelő nagyságú költségvetéssé állnak összes. Nyilván nehéz azonban megítélni a valós finanszírozási igényeket, ha nem állnak rendelkezésre érvényes, megbízható adatok. Nem áll rendelkezésre információ arról, mekkora összeget osztanak ki a gyermekáldozatok elhelyezésére, rehabilitációjára és reintegrációjára. Arról sincsenek részletes adatok, hogy a finanszírozás mekkora hányada jut a releváns civil szervezetek tevékenységeinek támogatására. Az általánosan megfigyelhető, az áldozatok támogatását és reintegrációját szolgáló pénzalapok egyértelmű hozzárendelésének hiánya alól csak Olaszország volt a kivétel. Bár Olaszországnak nincsen nemzeti emberkereskedelem elleni cselekvési terve, az áldozatok megsegítésére és reintegrációjára szolgáló projektekhez minden évben erőforrásokat rendel az olasz államrendőrség. Az erőforrások elégségességét egy későbbi, Az erőforrások és a költségvetés mobilizációjának értékelése című alfejezetben elemezzük részletesen. 18

19 3.2. Kormányzati szerepvállalás Bár a vizsgált tagállamok többsége létrehozott emberkereskedelem-elleni testületet, s ezzel eleget tett az emberkereskedelem-elleni válaszadásban a kormányzati szerepvállalás alapvető kritériumának, még mindig jelentős kihívásokkal néznek szembe a gyakorlati politikák elégségessége, azok végrehajtása és fenntarthatósága szempontjából. Az intézményi felépítés, az elérhető statisztikák és a stratégiai dokumentumok általános szerkezetének az előző fejezetekben történt elemzése rámutatnak bizonyos, az összes vizsgált országra jellemző hiányosságokra a nemzeti hatóságok emberkereskedelem elleni válaszaiban. Mind a hat országra jellemző közös kihívás, hogy létrehozzanak egy megbízható és összehasonlítható adatgyűjtési mechanizmust, amely lehetővé tenné a statisztikai tények gyűjtését a gyermekkereskedelem előfordulásának gyakoriságáról, ami megalapozná a hatékony kormányzati válaszadást. Bár az adatgyűjtés és az adatok elemzése minden emberkereskedelem elleni testület elsődleges kötelessége, a kutatás rámutatott, hogy a legtöbb esetben a gyermekkereskedelemmel kapcsolatos adatokat különböző nemzeti intézmények végzik, és az adatokat eltérő kategóriák szerint bontják le. Az adatsorok ezért nem összehasonlíthatóak, és megfelelő elemzésük nem lehetséges. A megbízható és átfogó adatgyűjtési mechanizmusok és a gyermekkereskedelem tény alapú elemzésének hiánya tehát aláássa a kormányzati szervek által készített cselekvési tervek összességében vett minőségét. Amint arra korábban már utaltunk, a vizsgált hat ország közül háromnak volt érvényben lévő Nemzeti Cselekvési Terve (Nemzeti Programok), melyeknek egy külön része szólt az áldozatok támogatásáról és reintegrációjáról, ám a nemzeti gyakorlati politikai válasz nem alapos kutatásokon és a gyermekkereskedelem alakulásának elemzésén alapult. Svédország 2008-ban dolgozott ki Nemzeti Cselekvési Tervet, amely kizárólag a prostitúció és a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelemre összpontosított. Bár Ausztriában, Bulgáriában és Szlovákiában évente vagy kétévente dolgoznak ki programot az emberkereskedelem elleni küzdelemrre, és rendszeresen jelentenek is ezek végrehajtásáról, a programkidolgozáshoz és a végrehajtáshoz való meglehetősen formális hozzáállás aláássa a tényleges felvállalását ezeknek az intézkedéseknek, abban az értelemben, hogy a kormány teljes részvételt, felelősséget és elszámoltathatóságot vállal a célkitűzések meghatározásában, 19

20 a tevékenységek végrehajtásában és a nemzeti emberkereskedelem elleni válasz által előírt kimenetelek elérésben. 7. Például Bulgáriában, ahol a vizsgált országok közül legnagyobb múltra tekint vissza a nemzeti emberkereskedelem elleni gyakorlati politikai válasz 8, még mindig hiányzik egy ellenőrző és értékelő rendszer, amellyel fel lehetne mérni az éves nemzeti programok kimeneteleit és hatását. Ráadásul, sok esetben, specifikus tevékenységek (beleértve a gyermekkereskedelem áldozatainak nyújtott segítséget) több egymást követő programban is szerepelnek, mivel nem sikerült végrehajtani azokat a kitűzött határidőre. Mivel nincsenek meghatározva a tevékenységek végrehajtásához szükséges pénzügyi erőforrások, és nincs világosan meghatározva a program összes cselekvő résztvevőjének felelősségi köre, az előrehaladás elszámoltathatóságát csak specifikus emberkereskedelem elleni eseményekről és kezdeményezésekről szóló narratív beszámolók biztosítják, részletes elemzések nélkül azok hatásáról, hatékonyságáról és hatásosságáról. Hasonlóképpen a szlovák emberkereskedelem elleni testület sem állított elő részletes elemzést vagy értékelést az ország már végrehajtott nemzeti programjairól. Ez lehetetlenné teszi következtetések levonását és az cselekvési tervek célkitűzéseinek finomhangolását a fő megállapításoknak megfelelően. A szlovák Belügyminisztérium jelezte szándékát egy független szakértő kijelölésére, akinek a feladata az Emberkereskedelem áldozatainak támogatásáról és védelméről szóló program végrehajtásának monitorozása lenne a feladata, a GRETA jelentés ajánlásaival összhangban, 9 de a megjelölt júniusi határidőig ez nem történt meg. Eddig egyetlen jelentés született csak az előző, es Nemzeti Programról, de a bolgár jelentésből hiányzik a hatáselemzés, ami útmutatásul szolgálhatna a nemzeti hatóságoknak a jövőbeli emberkereskedelem elleni és áldozat megsegítési tevékenységében. A politikai akarat hiánya is hozzájárul a központosított adatgyűjtési mechanizmus létrejöttének meghiúsulásához Ausztriában, ahol egyes tartományok nem jelentenek a gyermekkereskedelem azonosított áldozatairól, vagy kijelentik, hogy nincsenek ilyen esetek. A politikai elkötelezettség hiánya miatt még mindig vannak megoldatlan kérdések a szövetségi állam és a szövetségi tartományok (Länder) bíróságai között gyermekjóléti és ifjúsági kérdésekben. 7 Nemzetközi Migrációs Politikát Fejlesztő Központ (ICMPD) p Az első Nemzeti program az emberkereskedelem elleni fellépésről és megelőzéséről, és az áldozatok védelméről 2005-ben született. 9 Európa Tanács, Emberkereskedelem Elleni Küzdelem Szakértői Csoportja, Jelentés az Európa Tanácsnak az Emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményének végrehajtása a Szlovák Köztársaságban, Strasbourg, szeptember 19., első értékelési kör, GRETA2011(9), 102 bekezdés. 20