Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez

Átírás

1 Sasvár Baráti Egyesület Az önszervezıdés viszonya a Salgótarján-Pétervására-Ózd tengely mentén húzódó térség társadalmi-gazdasági környezetéhez Írta: Molnár Gyula Szerkesztette: Szemán Erzsébet Készült a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával május

2 Elöljáróban...4 Civil élet...5 Ki a civil?... 5 Hogyan jöhet létre civil szervezıdés?... 6 Civil tevékenység, nonprofit tevékenység, közhasznú tevékenység, civil és civil támogató... 7 Mőködési feltételek... 8 A civil élet hozama... 9 A közlekedés az emberek kapcsolatteremtését szolgálja...12 A szállítmányozás és közlekedés történelme...12 Az elsı nagy civilizációk megjelenése a vizek mellett Középkor idejétıl felemelkedı hatalmak és tengerhajózás Itália Spanyolország és Portugália Hollandia és Anglia Az Egyesült Államok tengermelléke és az öt tó vidéke A költség-megtakarítás...17 Szárazföldi szállítmányozás vasúton és a szárazföldek integrálódása Baross Gábor vasútja és az ország felemelkedése, gazdaságra gyakorolt hatása Közúthálózat és autópálya építési program A közúti közlekedés áteresztıképessége A közlekedés tagoltsága...24 A közlekedés földrajzi-területi tagoltsága A közlekedés közigazgatási-területi tagoltsága Településszerkezetek igazodása a szállítmányozási vonalakhoz Optimális mérető úthálózat meghatározása Területekre vonatkozó számítási algoritmusok felállítása Számítások elvégzése néhány területre...30 Teoretikus felvetések az úthálózat bıvítésére számításokkal Határ mellett élık hátrányai A határ mellett élı magyarországi és szlovákiai települések A helyi vállalkozások korlátossága a medence peremén élık számára A szétcsatolt területeken élık hátrányai Fejlesztésbıl adódó elınyök lecsapódásának sorrendje Összefoglaló a közlekedésrıl...37 A világ nagyvárosai hajózható vizeikkel A közlekedési szerkezet változásának szükségessége A közlekedési munkamegosztás A közlekedési munkamegosztás A vasút fejlettsége az 1875-ös állapotok szerint A munkanélküliségrıl...47 Munkanélküli életstratégiája munkanélküli faluban...47 Mit nevezünk munkanélküli falunak? Miért reménytelenebb munkanélküli faluban lakni? Választási lehetıségek a munkanélkülinek átlagos településen Választási lehetıségek a munkanélküli faluban A bőn fogalmának átértékelıdése A reménytelenség eszkalálódik és tovább szőkíti a lehetıségeket A munkanélküli mindennapjai Költség megtakarítási módszerek, eszközpaletta

3 Közösségi élet kezdeményezése munkanélküliek között Közösségi érdekek felismerésének fontossága és társadalmi szerepe...58 Mi teremthet közösségi érdeket? A létfenntartási forrásokért vívott küzdelemben nincs közösségi érdek A közösségi értékrend elsıbbsége a közigazgatásihoz képest A közösségi érdekek kiszolgálója a közigazgatási rendszer A közösségi élet kínálta elınyök Egyszeri munkák kapcsolódó költségekkel Ismétlıdı alkalmi munkák kapcsolódó költségekkel Idıszaki munkák rendszeressé váló költségekkel A munkanélküli életvitelének változásából adódó terhek a munkanélküli számára...66 Állandósult munkanélküliségbıl való kilépés életvitel-változásai Rendszeres munkaviszonnyal jelentkezı költségek A munkahelyteremtéssel járó költségek teherviselıi A sikertelen munkahelyteremtések extrái Összefoglaló a munkanélküliségrıl...69 A VOLÁN-társaságok havibérleteinek ára Kistérségek szociális és munkakörülményeinek változása A foglalkoztatásról...77 Tevékenységi körök determináltsága...77 Tradicionális tevékenységek Munkaprofilok használatba vételének költségei Befektetıi szempontok a tevékenységek elhelyezésekor Befektetıi körök, kormányzatok terelése, hatékonyságnövelési módszerek Befektetési szempontok prioritásai a tıke szempontjából Önkormányzati szempontok a beruházások befogadásakor Területi korlátosság a mi térségünkben Más tevékenységi körökre való átállás költségei...95 Profilteremtés múltja Az átképzés költségei Az informatika nem cél, hanem eszköz Idegenforgalmi hagyományok Valóságos nemzeti adottságok, kizárólagos adottságok Összefoglaló a foglalkoztatásról A közigazgatásról Közigazgatás pillanatnyi szerkezete, hivatalnokok képzettsége Hivatalok szerkezetének igazodása a közigazgatási tagoltsághoz Hivatalokban dolgozók képzettsége, alkalmassága, hivatali egzisztencia Hivatali létszám és az elektronikus adatkezelés Hatalomgyakorlás vagy szolgálattétel? Érdekeltség megteremtésének lehetıségei Hőbéri viszonyok Tulajdonszerkezetek az ország vezetı politikusainál A falvak igazgatásának, vezetıinek érdeke Konzerválódó állapotok Lehetséges beavatkozások Intézmények, kutatóhelyek szerepe a kiugrásban A konstruktivitás támogatásának elınyei hosszútávon érvényesülnek Összefoglaló a közigazgatásról Büntetı feljelentéssel érintett tényállások alakulása 2003-ban az APEH-nél Átlagos dolgozói létszám megoszlása decemberben az APEH-nél

4 Elöljáróban A tények pontos feltárása és ismertetése elengedhetetlenül fontos a civil szervezetek szervezıdésének eredményessége szempontjából. Itt eredményesség alatt nem a szervezeti összefonódás kompaktságát és komplexitását értjük. A civil szervezıdést, mint önszervezıdı tevékenységet akkor tekintjük eredményesnek, ha az a társadalomban fellelhetı jelenségeket valóságosan tükrözi. Annak megvilágítására, hogy ez milyen jelentıséggel bír, álljon itt a következı példa. A rendszerváltás után hazánkban gyorsuló ütemben terjedni kezdett a különbözı fajta drogok fogyasztása. Sorra jelentek meg azok a szervezetek, amelyek megpróbáltak a jelenséggel szemben fellépni. A szervezıdések programjai rendre találkoztak azokkal a kormányzati, hivatali érdekekkel, amelyek a jelenség visszaszorítását célozták. Ugyanakkor a média úgy ítélte meg, hogy a jelenség oly mértékben riasztó a társadalom számára, aminek a publikus megjelenése marketing értékő. Így sorra jelentek meg azok a tanulmányok, amelyek állították, hogy a társadalomnak már tíz százaléka érintett a drogok fogyasztásában és az azzal történı kereskedésben, terjesztésben. E tanulmányok állították, hogy a fiatalok körében olyan mértékben elterjedt a drogok használata, hogy nyolcvan százalékuk már kipróbálta, és húsz százalékuk rendszeresen él vele. A publikálások szándékoltan sokkolni akarták a nyilvánosságot, hogy az emberek felháborodását meglovagolva össztársadalmi összefogást kikényszerítve eredményre vezessék a drog elleni küzdelmet. Törvény született, amely a zéró tolerancia elve jegyében kívánt fellépni a jelenséggel szemben. E szándékokat nyilván a jó szándék vezette, mégis úgy tőnik ellentétes hatást váltott ki: a drogfogyasztás folyamatosan növekszik és a társadalom sem lép már fel egyöntetően ellene. Mi történt? A jelenség megértéséhez egy család életstratégiáját kell vizsgálni és megérteni. 1. Ha rendszeresen az az információ ér el - mint szülıt -, hogy az iskolákat veszélyezteti a drogok megjelenése - de még nem érte el ıket -, akkor az elsı alkalommal, amikor a jelenség bekövetkeztérıl értesülök, azonnal felkeresem az iskolát és együttmőködök a jelenség megszüntetése érdekében. Kezdeményezem a szülıi értekezleten a téma megvitatását, a jelenséggel szembeni közösségi fellépést szorgalmazom. Felhívom az iskolaszék figyelmét az egyedi jelenségekre is, hogy a folyamatot csírájában lehessen elfojtani. 2. Ha arról értesülök a médiából, hogy a jelenség elterjedt, arra próbálok berendezkedni, hogy legalább a saját gyermekeimet megmentsem. Tudva - a médiából - a szülık nyolcvan százalékának érintettségérıl nem kezdeményezek radikális fellépést, hiszen az saját magam és gyermekeim kiközösítéséhez vezethet. Megpróbálom gyermekeimet a szabadidıs közösségi programoktól távol tartani, esetleg számításba veszem azt a lehetıséget, hogy teljes egészében kivonom ıket a közösségbıl, vagy úgy, hogy levelezı tagozaton végezzék tanulmányaikat, vagy úgy, hogy nem folytatják tovább tanulmányaikat. Esetleg beletörıdök abba, hogy most már ık is beletartoznak a nyolcvan százalékba, ami ugye nem egy elszigetelt kisebbség. De még ha bele is törıdök a saját gyermekem drogozásába, akkor sem fogom feltárni az iskola elıtt, hiszen a törvény könyörtelenségét figyelembe véve arra számíthatok, hogy esetleg épp vele fognak példát statuálni. A gyakorlat azt igazolja vissza, hogy a második stratégia van terjedıben, amely hosszabb távon a propaganda állításainak beigazolásához vezet, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a drogterjesztıket mennyi munkától és kellemetlenségtıl kímélte meg. Azoknak, akiknek kétségeik vannak az életstratégiák ilyetén gyakorlásáról, mint amilyen fentebb leírásra került, legyen intı példa a dohányzással szembeni fellépések világa. Kisiskolások esetén még magától értetıdı a konspiratív fellépés a szülık részérıl, amely a felsı tagozatos tanulók esetén már némileg gyengül, majd a középiskolákban védekezı stratégiává alakul. 4

5 Civil élet Civilben Te is civil vagy. Ki a civil? Civilnek születni kell. Ezt mindenki meg is teszi. Ennek rögzítése a késıbbiekben jelentıséggel bír. Iskolásként, vagy késıbb felnıttként mindenki valamilyen fıállású tevékenységet végez. Foglalatossága során nem feltétlenül teljesít saját örömére. De az iskolában adott követelményeket kell teljesíteni, dolgozóként pedig adott feladatokat kell elvégeznie. Ha az ember tevékenysége csak ennyire korlátozódna, az élet szépségeibıl nem sok maradna. Egésznapos munka után a jövedelem költséghatékony elköltése, lakásépítés, gépkocsi, ruházat és élelmiszer, tartós fogyasztási cikkek megszerzése. Ha ennyirıl szólna az emberi lét, egyrészt egysíkú maradna, másrészt ezt a tevékenységet a világ bármelyik pontján hasonlóan lehetne gyakorolni. Az ember egyszerő robottá válhatna, akinek az individuális képességei jelentéktelen és bosszantó kis különbségeket jelentenének. Szerencsére a létezés ennél sokkal színesebb - ha nem akadályoznak benne. A civil élet sokszínősége a létezı legkülönfélébb területeken ad lehetıséget az önkifejezésre, érvényesülésre, érdekérvényesítésre, környezetformálásra. Éppen ez a létezési forma adja a munka értelmét. Természetesen lesz, aki a munkahelyén érvényesül, elıléptetik, továbbtanul, magasabb jövedelmi szintre tesz szert. Lesz, aki a munkáját egyben megszállott hobbiként fogja folytatni. Lesz, aki a szakmai, szakirányú kiválóságával fog önbecsülést szerezni. Ha anyagilag nem is lesz kellıképpen megbecsülve, de szakértelmének elismerése olyan tekintéllyé teszi, amely személyiségét kielégíti. És persze rengetegen lesznek, akik az élet más területein szeretnének örömet szerezni maguknak, a közösség megbecsülését másképp fogják kivívni. Lesznek olyanok, akik amatır csillagászként, vagy rádióamatır tevékenységükkel elégítik ki magukat. Kóristaként, természetvédıként, amatır focicsapat tagjaként, ejtıernyısként, búvárként, önkéntes tőzoltóként, polgárırként, modellezıként, megszállott kerékpárosként, túrázóként, bélyeggyőjtıként szereznek önbecsülést, sikert, megnyugvást, kikapcsolódást. Mi ebben a közös? Elsısorban az önként, térítés nélkül vállalt elfoglaltság, amely kereskedelmi, piaci értéket nem teremt. Teremt helyette közösségeket, közösségi érdekeket, összetartást, segítıkészséget, szociális érzékenységet a környezetében hasonló tevékenységet végzık iránt. Teremt alkalmat ismeretségek szerzésére, lehetıséget párkapcsolarok kialakulására. De alkalmat teremt barátságok, erıs emberi kötıdések, mester-tanítvány viszonyok kialakulására is. A civil tevékenység tehát rendkívül fontos a társadalom életében, különösen akkor, amikor az ismerkedésre, találkozásra alkalmas közegek száma folyamatosan csökken. Színházba, moziba beülve, az utakon közlekedve, vagy a munkahelyeken viszonylag szők az a találkozási forma, ahol emberek egymással tartós kapcsolatokat építhetnek. Nem csak a párkapcsolatok létrejöttének találkozási pontjai korlátosak, hanem azok a lehetıségek is, ahol igazi barátságok születhetnek. Ismeretségek, amelyek informális, vagy gesztus értékő segítségnyújtások formájában támogatásokat adnak. Különleges jelentıségre éppen azért tesz szert a civil lét tudatos felvállalása, mert az elmúlt évtizedek után, tizenöt évvel a rendszerváltás után még mindig természetes igényként fogalmazódik meg sok emberben, hogy mások, fentrıl teremtsenek számára szórakozási, kikapcsolódási formákat. A civil tevékenységek gyakorlását pedig olyan dolognak tekintik, ami mindenkinek a magánügye, amit ki-ki maga folytathat a saját költségén, hiszen ezeknek a hóbortoknak nincs helye a normális életben. 5

6 Hogyan jöhet létre civil szervezıdés? A civil szervezıdések nem melléktermékei a társadalmi létnek, hanem magauk a társadalom építésének alapkövei. Amikor kisebb települések létrejöttek-létrejönnek, elıször a közös érdekeltségek azok, amelyek az embereket összefogásra ösztönzik. Ennek folyamatát az elmúlt két évszázadban az amerikai kontinensen tömegesen tapasztalhattuk. A közösségi érdekek hozzák létre az önkormányzás gondolatát, ahol a közös sors közös problémái alakítanak ki konszenzusos alapon önkormányzatiságot. Ebbıl az is következik, hogy az önkormányzatiságnak addig van értelme, amíg közösségi érdekeket képvisel. Ez Magyarországon is igaz. Természetes, hogy az önkormányzatok elkeseredetten igyekszenek azokat a közösségi létformákat megtartani, amelyek létezésüket igazolják. Fontos, hogy legyen iskola, óvoda, közösségi ház, vagy kultúrház. Ha ezek nincsenek nincs értelme az önkormányzatiságnak - gondolják. Ugyanakkor létezésük vége mégsem a közös érdekek végével szőnik meg, hanem a bürokratikus rendszer értelmetlenségének nyilvánvalóvá válásával. De ez csak a valóság eltorzulása, ne tévesszen meg bennünket. Az önkormányzatiság azonban a hivatal fenntartásával nem merül ki. Éppen ellenkezıleg. A hivatalos közintézmények üzemeltetése - elvileg - magasabb szintekrıl is történhetne. Egy iskola üzemeltetése hely-független. Az óvoda mőködésének biztosítása akár megyei szintrıl is biztosítható lehetne. Vannak azonban olyan tevékenységek, amelyek valóban csak a helyiekre tartoznak. A környezet tudatos kialakítása, a kisebb közösségi érdekek gondozása, a kisközösségek tevékenységének biztosítása. Az önkormányzatiság attól a ponttól kap legitimációt, hogy a településen megjelenı kezdeményezéseket felkarolja. Nyugdíjasok akarnak összejárni, és ehhez közösségi helyet akarnak létrehozni. Gyerekek szeretnének modellezni, és szükség van egy helyre, ahol összejöhetnek. Hagyományırzık, néptáncosok szeretnének összejárni. Mások a közbiztonság megerısítését tarják fontosnak, és polgárırséget alakítanak, összejöveteleikhez azonban hely szükséges. Ezek azok a tevékenységek, amelyek a helyben történı ügyek intézésére szükségessé teszik egy önkormányzat üzemeltetését. Az önkormányzat feladata az ilyen kisközösségek mőködési alapjainak megteremtése. Az az önkormányzat, amelyik az ilyen kezdeményezéseket nem támogatja saját létalapjainak felszámolására törekszik. A közösségi ház üzemeltetése, a sportpálya fenntartása, közösségi tevékenységhez szükséges alapvetı eszközök fenntartása. Ez önkormányzati feladat. Fontos azonban rögzíteni, hogy ezek a civil kezdeményezések szigorúan politikamentesek. Természetes, hogy a politikai szervezetek megpróbálják a civileket felhasználni saját céljaik megvalósításához. A civil szervezıdések feladata, hogy ezektıl minden esetben elhatárolják magukat. Nos ezért fontos a civil tevékenységek és tevékenységi körök pontos deklarálása. Nem arról van szó, hogy csak pontosan rögzített tevékenységeket végezhessenek a civilek, éppen ellenkezıleg! Éppen azt kell rögzíteni, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyeket nem vállalnak, nem vállalhatnak fel. A tevékenységek elhatárolása elsısorban a civil szervezetek érdeke. Azért érdeke, mert a rendelkezésre álló források felhasználása során olyan szervezetek is bekerülnek a nagy kalapba, amelyek egészen más orientáltságú tevékenységeket végeznek. Ezek a szervezetek tevékenységük fontosságának igazolásával, mőködıképességük fenntartásának fontosságával sokszor elsıbbségre tehetnek szert. Az igazgatási rendszerek pedig széttárják a karjukat: vannak sajnos fontosabb dolgok, amelyek megoldása elırébb való. Külön kérdés a civil szervezetek magasabb szintő szervezkedése. Az államigazgatás természetesen azt látná szívesen, ha kistérségi, majd megyei, regionális, és végül országos szervezetek jönnének létre. Ez a hivatal számára könnyebb kezelhetıséget biztosítana. Ekkor 6

7 elegendı lenne az országos vezetés megszólítása, hiszen ık mindenkit képviselnének. Ilyen piramidális struktúra létrehozása azonban nem kívánatos. Azért nem kívánatos, mert újabb hatalmi ág jönne létre, amelyet természetesen a politika sem hagyna figyelmen kívül. Minden párt megpróbálná befolyását erısíteni, és ez a civil szféra végét jelentené. Ilyen piramidális struktúra felépítése azért is szerencsétlen, mert axiómaként fogadtatja el a civilek röghöz kötöttségét: csak és kizárólag a területileg illetékes szervezet tagja lehetsz, a helyi szervezet törekvéseinek bejárási útvonala az adott felettes szervezeteken keresztül lehetséges. Mellesleg: A közigazgatási határok évtizedek óta finoman fogalmazva is képlékenyek. A Trianon után létrejött megye-rendszerrel kezdıdött, és a kistérségek létrehozásán keresztül a régióhatárok kialakításáig változgatott. Ráadásul ezek a határok a mai napig inkább politikai és gazdasági érdekeket követnek. Ezért civil szervezeteknek ehhez alkalmazkodni ostobaság lenne. A szervezetek magasabb szintő formációi egyébként is inkább közös érdekek mentén halad, a magasabb szinten létrejött szervezıdés semmilyen körülmények között sem lehet felügyeleti szerve, hatósága a bekapcsolódó szervezeteknek. Ezért magától értetıdınek kell tekinteni a civil szervezetek hálós kapcsolódásait, amelyek saját érdekeik mentén, sokszor idıszakosan jönnek létre. Nyilván lesznek olyanok, amelyek országos szintő hálózatot alkotnak, lesznek regionális, vagy kistérségi orientációjúak. Természetesnek kell tekinteni, hogy egyes szervezetek több csoportosuláshoz is tartoznak, hiszen például egy hagyományırzı egyesület szövetségre léphet egyidejőleg a helyi érdekeket tömörítı szervezetekkel és más területek néptáncosaival, vagy mőemlékgondozóival. Ez a szervezkedési forma éppen a garanciája annak, hogy a rájuk gyakorolt külsı nyomás a lehetı legkisebb lehet. Természetes, hogy egységes megszólításuk, véleményük kikérése lényegesen nehézkesebb, de ez legyen a hivatalok problémája. Egyébként pedig az ilyen problémák megoldási lehetısége lehet az Internet, amely mellesleg hasonló strukturális formát mutat. Csak meg kell tanulni élni vele. Civil tevékenység, nonprofit tevékenység, közhasznú tevékenység, civil és civil támogató Az igazgatási rendszerek elıszeretettel törekszenek arra, hogy olyan tevékenységeket is a civilek számlájára írjanak, amelyek közhasznú, vagy nonprofit tevékenységek. Ezeknek a tevékenységeknek közös ismertetıjegye, hogy a tevékenységeket fıállásban végzik. Ilyen a nyugdíjas otthonok üzemeltetése, alapítványok, amelyek különbözı célokra győjtenek pénzeket, éhezı, rákos, szegény, hátrányos helyzető gyerekeknek, kórházaknak eszközök beszerzésére, társadalmi jelenségek kutatására létrejött nonprofit szervezetek. Fıállású civil azonban nem létezik, pontosabban a fıállású civilt egészen másképp hívjuk köznapi nyelven: ı a háztartásbeli. Civil tevékenység alatt csak olyan tevékenységet szabad érteni, amelyet a tevékenység öröméért, az együttlét öröméért, önzetlenül, díjazás, és ellenszolgáltatási érdekeltség nélkül végez valaki. Lehetnek olyanok, akik a civil szférához sorolhatók és tevékenységüket fıállásban végzik. Ezek a civil támogatók, mentorok, szerepük rendkívül fontos, tevékenységük támogatása elengedhetetlen. Ilyen személy az, aki a közösségi ház tevékenységét menedzseli, ilyen az, aki a civil rendezvények, találkozók, fesztiválok szervezıje, ilyenek lehetnek mővelıdésszervezık. Azonban ezek a személyek hangsúlyozottan nem civilek, hanem civil támogatók. Az ı tevékenységük teszi lehetıvé a civil tevékenységhez kapcsolódó eszközök, intézmények rendelkezésre állását térben, idıben, koordináltan, összehangolva a különbözı szervezetek programjait. Adott esetekben ezek a személyek alkalmazottai is lehetnek civil szervezeteknek, de tevékenységük nem helyettesíti a civil tevékenységet. 7

8 A nonprofit szervezetek tevékenységébe tartozik például olyan közérdekő tevékenység, amely nyereségorientáltan nem végezhetı. Ennek oka lehet az, hogy közösségi tulajdon üzemeltetésérıl van szó, de lehet az is, hogy etikai okok miatt nem tolerálható. Nem mőködtethetı nyereségorientáltan a hit gyakorlásának eszköz- és intézményrendszere, de nem mőködtethetı így a közösségi ház sem. És persze rengeteg ilyen tevékenység és eszköz van, amely ebbe a körbe tartozik. Ezeknek a tevékenységeknek is vitán felül áll a társadalmi fontossága. Hasonlóan fontos például a politikai pártokhoz közel álló szervezetek tevékenysége. Mégis a különbözı - értsd nonprofit és civil - szervezetek tevékenységének összemosása csak azok számára lehet érdek, akik a zavarosban szeretnének halászni. Társadalmi érdek ezeknek a törekvéseknek a kizárása. Annak megértéséhez, hogy miért fontos a civil tevékenységek támogatása egy kis történelmi visszatekintést teszünk. Miért volt elviselhetı a szocializmus idıszaka? Az emberek egy egész élet munkájával tudtak csak egy lakásra valót összehozni. Ezt is úgy szerezhették meg, hogy hosszas sorban állások után került rájuk a sor, és ehhez képest egy alacsony színvonalú panellakáshoz jutottak, amit aztán egy életen keresztül kellett törleszteni. Szabvány szekrénysorokat gyártottak, a fogyasztási cikkek alacsony színvonaluk mellett ráadásul sokszor nehezen beszerezhetık voltak. A munkahelyek légkörét megmételyezte a pártkongresszusok iránymutatása, a kulturális élet mozgásterét determinálta a politika félelme a vélt és valós veszélyektıl. A munkahelyek innovatív egyéneit jelentısen korlátozta az eszközrendszerek korlátossága. És mégis. Munka után, iskola után ott voltak a szakkörök, az úttörıházak, az MHSZ szervezetek és létesítmények, a sportlétesítmények, a TIT. Ezek voltak azok a helyek, amelyeket az ideológiai korlátok és agymosások mellett is szívesen látogattak az emberek, s amelyek valódi közösségi élet gyakorlására voltak alkalmasak. Példa erre a Duna Televízió által indított Mindentudás Egyeteme, amely elindítása még a szervezıket is meglepte, mert hatalmas siker követte. Pedig ennek volt elızménye, mégpedig a TIT tanfolyamok formájában. A társadalomban élı személy tudatának szigorú beszőkítése az anyagi javakra való összpontosítással, súlyos válsághoz vezet. Az emberek ugyanis érvényesülésük és boldogulásuk szempontjából sokkal érzékenyebbek lesznek apróbb vélt, vagy valódi igazságtalanságokra is. Felerısödik az intolerancia, amelynek ilyen körülmények között muszáj teret nyitni, hiszen az indulatokat valahol le kell vezetni. Más körülmények között a civil élet kitermeli a maga alternatív értékrendjét. Elviselhetıvé válik a szegényes életvitel, ha ezt komplementálja a közösség megbecsülésének megszerzése, ha nem csak a menı autó státuszszimbólum, hanem a megérdemelt tisztelet. Vajon mennyi pénz kárpótolja a kirándulás szerelmeseit, a csillagászokat, a vitorlázó repülıket, vagy a horgászokat, ha kedvelt tevékenységüket nem folytathatják? Mőködési feltételek A civil szervezetek létrehozása ma gyermekcipıben jár. A legnagyobb probléma létezésük hiánya. Ezért a civil támogatók, a közösségi élet szervezésében járatos személyek, szervezetek feladatai hatalmasak, tevékenységük támogatása kiemelkedıen fontos. Sok esetben fellelhetık olyanok, akik összejárnak, és valamilyen tevékenységet folytatnak, de szervezet alapításában nem gondolkodnak, mert abban csak a hivatalok által történı felügyelésük lehetıségét látják. Az alapító okirat elkészítését olyan kihívásnak tekintik, amelyre maguktól, jogi tanácsadó, ügyvéd segítsége nélkül képtelenek. A megalapítást követıen nem látják, hogy tevékenységük gyakorlásához honnan és mire kaphatnak támogatásokat? Szervezetük megalapításával viszont kötelezettségükké válik a vezetıség megválasztása, felügyelı bizottság kijelölése, bankszámla nyitása, az éves beszámolók elkészítése, jelentések, statisztikai lapok kitöltése. Pedig nem ezért jönnek össze. Viszont egyetlen közpénzeket kezelı alap sem fog átláthatatlan csoportokat támogatni. Ha pénzt dobsz a kútba, elvárod, hogy koppanjon, vagy csobbanjon. 8

9 A következı kihívás ilyen csoportok esetében, hogy szakszerően megírjanak pályázatokat, amelyet várhatóan támogatásnak kellene követnie, ám ha ez elmarad, abban erısíti ıket, hogy szervezett létezésük indokolatlan, csak azért volt rájuk szükség, hogy legitimálják mások pénzhez jutását. " X pályázat érkezett, amelyek közül Y támogatásáról döntöttünk, és összesen Z forint támogatást osztottunk szét közöttük. " Errıl ugyan kevés szó esik, de aki nem nyer, az veszít. Veszíti a beinvesztált energiát, a felhasznált munkaórákat, elhasznált eszközöket, de veszít például lelkesedést is. Szükség van vesztesekre? Nem! Éppen az a cél, hogy legalább ezen a területen mindenki mozgástérhez jusson. A feladat tehát az, hogy civil támogatók segítségével és szakértelmével minél több szervezet alakuljon, és ezek a szervezetek minél gyakrabban teremtsenek alkalmat az összejövetelekre. Ezek a közösségek többségében minimális támogatásokat igényelnek. Vajon mekkora a forrásigénye egy kórusnak, egy kerámiaszakkörnek, egy csillagászszakkörnek, egy polgárır szervezetnek. Ezek üzemeltetése elhanyagolható mértékő egy létesítmény üzemeltetéséhez viszonyítva. A pályázatok megítélése esetén viszont a természetes bizalmatlanság, az átláthatóság megköveteli a közösség mőködésének ellenırizhetıségét. Talán volt már rá példa, hogy forrásokat lényegesen nagyobb volumenben igényeltek egy tevékenységhez, mint amit a valóság szükségessé tett volna. Az átláthatósághoz a legfontosabb, annak eldöntése, hogy mit tartunk értéknek, milyen prioritásokat akarunk felállítani? Ha azt tekintjük fontosnak - tegyük fel -, hogy minél több ember, minél gyakrabban összejöjjön, akkor hallatlanul egyszerően megtehetjük. Egy jelenléti ív folyamatos kitöltésével nyilvántartható az összejövetelek látogatottsága, átlátható a jelenlétek intervalluma. A jelenléti íveken összeadva az egyének által a szóban forgó közösségben eltöltött órák számát, megkapjuk azt az ember-órát, amelyet a közösség elér egy alkalommal. A jelenléti ívek hosszabb idıszakon keresztül történı összesítésével a közösség valódi társas-kapcsolati értéke megmérhetı. Nyilván szükséges lesz az összejövetelek létezésének ellenırzése is alkalmanként, de ez már inkább okirathamisítási kérdés, a jelenlegi gondolatkörnek nem része. Az önkormányzatok támogatási rendszerének felülvizsgálata is szükségessé válhat. Annak vizsgálata, hogy egy önkormányzat milyen mértékben segíti elı a területén lévı civil szervezeteket, mindenképpen értékmérıje tevékenységének. Itt azonban markánsan külön kell választani az önálló kezdeményezéseket, amelyek aktív közremőködést jelentenek egy közösségben, attól, amikor a nép szórakoztatására rendezvényeket szerveznek. A meghívott elıadómővész fellépése nem tekintendı civil szervezeti életnek, ahogy a majális megrendezése, vagy a farsangi rendezvény sem az, míg pl. egy színházlátogatás, vagy filmnézés utáni beszélgetés meg igen. A hangsúly a közösségi tevékenységen, és nem a szórakozáson van. A civil élet hozama A civil közösségek élete össztársadalmi érdek. A politikának annyiban válhat szövetségesévé, amennyiben érdekeik egyeznek abban, hogy az állampolgárok életvitelének javításán munkálkodnak. Vajon javítja az önkormányzat, vagy a mindenkori kormány megítélését a civil élet sikeressége? Igen! Amennyiben ez nem jár együtt azzal, hogy a politika folyamatosan, leereszkedı stílusban hangsúlyozza, hogy méltóztatott adni ezekre a célokra, akkor számíthat arra, hogy az emberek elégedettsége növekszik, a politikai elit presztízse növekszik. Az a politika, amelyik mozgásteret biztosít olyan emberek számára, akiket a politika - meglehet - nem is érdekel, az elnyerheti megbecsülésüket. A közösségi élet felpezsdülése egyúttal azt is jelenti, hogy a környezetükben lévı emberek is szembesülnek a lehetıségek megélhetésével. Azt érezhetik, hogy történnek a dolgok, azok jó irányba fordulnak, s ha ıket személy szerint nem is indította be a folyamat, azok külsı szemlélıjének is jó lenni. Jó tudni, hogy adott esetben van hova eljutni, hogy 9

10 lassacskán meg is fogalmazódik az igény, hiszen az ismerısök, barátok, rokonok, szomszédok már mind összejárnak. Én miért üljek otthon? A civilek tevékenységének eredményei azonban egészen más területeken is érzékelhetı. Elég a múltból hozni példákat arra, hogy hogyan kerültek ezek felszínre. Közismert példa a nagyvilágból a személyi számítógépek születésének körülménye, a zöld mozgalmak világszerte történt környezetformáló cselekedetei, vagy a magyar példákból merítve a vitorlázó repülık pilótautánpótlásában betöltött szerepe, a sport területén a grundfoci kapcsolata a profi labdarúgással. A tömegsport egyébként az egészségügyi állapotok javítását is elısegíti. Ezeknek az eseteknek az értékteremtı hatásait nehéz lenne elvitatni. Pénzben történı kifejezésük azonban értelmezhetetlen. Természetesen nem lehetetlen. Azonban veszélyes, mert arra sarkallhat, hogy egyes közösségi tevékenységeknek prioritásokat kell adni, ami helytelen. Miért? Mert például a vitorlázórepülés egészen addig nem hozott mérhetı eredményeket, amíg a kereskedelmi célú repülés el nem indult. A rádióamatırök lelkesedése gazdaságilag értéktelen volt, amíg az elektronikai ipar igényt nem mutatott szaktudásukra. A zöldek tevékenységérıl nem is beszélve. Ugyanakkor a civil szervezetek rengeteg olyan látens ismertetet, szaktudást halmoznak fel, amely munkakultúrák kialakulásához vezethet. Ilyesmire a múltban is rengeteg példa volt, és remélhetı, hogy ez a jövıben sem lesz másként. Legyen példa a lovas-turizmus. Ennek a tevékenységnek a gazdasági felvirágoztatása nehezen képzelhetı el azok nélkül, akik a lovaglás szerelmesei, és szabadidejük nagy részét a lovak közelében töltik. A sok esetben lelkes magángyőjtık munkájával létrehozott győjtemények is fontosak a múzeumok létrehozása, bıvítése szempontjából, tájházak kialakításakor. Itt ismét fontos kitérni arra a kérdésre, hogy mikor válik valami professzionális tevékenységgé. Vegyük példának a focit. Addig nyilvánvalóan civil tevékenység ez a sport, amíg gyerekek rúgják a bırt. Ugyanez igaz akkor is, amikor dolgozók teszik szabadidejükben. Profivá akkor válik, amikor ezért a tevékenységért valaki pénzt kap. Hiszen éppen ez a különbség! Hasonlóan igaz ez a környezetvédı szervezetek tevékenységére, amikor szemetet győjtenek, vagy a keramikusokra, amikor korongoznak. Ettıl tevékenységüket még segíthetik profik, pénzért, tiszteletdíjért, ám a közösségi élet mérıje a lelkes amatırök szerepvállalásának térítésnélküli(!) tevékenysége. Azok a szervezetek tehát, melyek csak profi, fizetett közremőködıkkel rendelkeznek nem civil szervezetek. Hiszen nem végeznek civil közösségi tevékenységet. Ezek tevékenységükhöz, ha támogatásokat igényelnek szerencsés, ha ezt nem a civil források rovására teszik. Ilyen szervezetek támogatása azonos alapból azért is szerencsétlen, mert a profizmus irányába tereli a pályázati rendszert. Nem kétséges, hogy ezek a szervezetek minden esetben versenyképesebbek lesznek, mint az amatırök. A versenyképesség fogalma pedig eleve képtelenség ebben a kérdéskörben. Az amatırök számára viszont azt sugallja, hogy minden eldılt, elıre lejátszott folyamatok vannak, bizalmuk joggal gyengül a civil szervezkedéssel kapcsolatban. A civil közösségek által teremtett értékek rendkívül sokrétőek. A gyerekek mozgásigényének kielégítésétıl, érdeklıdésük felkeltésén keresztül a tájékoztatásokon, drog-prevenciós programokon való részvételig. A nyugdíjas emberek tenni vágyását, közösségigényét kielégítı programok hasonlóan fontosak, mint a társadalmi érdekeket megjelenítı összefogások. A közbiztonságért, közerkölcsökért, aggódók tevékenysége, vagy a környezetvédelmet erısítık tevékenysége az egész társadalom közös érdeke. Mindezek a tevékenységek hozzásegítik az embereket a jobb szocializációhoz, a másság megismeréséhez, és elfogadásához. A társadalmi közösség erısítése felkészültebb, tájékozottabb polgárokat jelentenek, akiknek magasabb lesz a tolerancia küszöbe, sportolás esetén az egészségi közállapotok javulnak, amelyek kihatásait talán szükségtelen részletezni. 10

11 A megfelelı szocializáció hozzásegít az empátia gyakorlásához, a másik gondjainak, bajainak megismeréséhez, hozzásegít annak a folyamatnak az elsajátításához, amelyben felismerhetıvé válik, hogy egyszerő lépések, gesztusok megtétele a másik életének akár sorsfordítója is lehet. A természetes segítıkészség, a térítésnélküli közremőködés hozzásegíthet annak felismeréséhez, hogy a pénz nem minden. Az anyagi javak helyett/mellett lehetıvé teszi annak felismerését, hogy másképp, más értékrendek mentén is fel lehet építeni egy emberéletet. Segít emberek önbecsülésének megszerzéséhez, a pénz tekintélye helyett olyan tulajdonságok elismerését, mint a fedhetetlenség, becsület, tisztesség, tudás, bölcsesség, szakismeret. A civil szervezetek közösségeiben olyan tapasztalatok, ismeretek halmozódhatnak fel, amelyek a késıbbiekben a gazdaságban kiválóan alkalmazhatók. A hasznosítható ismeretek között kell számon tartani az összehangolt munkavégzést, az új munkakultúrák meghonosodását, speciális szakmai ismeretek, fogások meghonosodását, magas szintő szakmai tudás létrejöttét. Az közösségi munkavégzés tapasztalatait kiválóan alkalmazzák például Németországban, ahol a munkaerı kiválasztásakor szempont, hogy az illetı milyen közösségekben, milyen közösségi tevékenységet végez, a szóban forgó szervezetek ajánlásai elınyt jelentenek a válogatásnál. Nyilván szerencsésebb olyan személyt kiválasztani egy már kiforrott csapatba, aki rendszeresen közösségbe jár, ott elfogadtatta magát, sıt azok ajánlják is, mint olyan valakit, akit a kutya sem ismer, és egy-két interjú alapján kell eldönteni, hogy várhatóan hogyan fog közremőködni a csapatban. Az új munkakultúrák meghonosításában betöltött szerepre igazán csak nagy klasszikusokat lehet felsorolni: a pilótaképzést, a jármőgyártást, a profi labdarúgást. Speciális szakmai ismeretek meghonosítása teszi lehetıvé a magyar vitorlások építését, az adatmentést informatikai cégeknél, de talán a személyi számítógépek használatának egész kultúráját ide lehet sorolni, ha azokra a szakkörökre emlékezünk vissza, amelyekben a C64-es, Spektrum-ismeretek elkezdtek közismertté válni. Egykor kis közösségek hóbortjának számított az autó- és motorépítés, a mezıgazdaságban a fajtanemesítés, a rádiózás, televíziózás. Ma már hivatásos szakemberképzés formájában történik ezeknek a területeknek a szakember-utánpótlása. Ma már mindenki tudja, hogy ezeken a területeken hatalmas pénz van. Hogy mi lesz a holnap, holnapután nagy üzlete? Nagyképő az, aki azt állítja, hogy tudja. Sokan úgy gondolják, hogy ez a biotechnológia lesz. De vajon a génmanipuláció tevékenységét támadók megtorpedózzák ezt az iparágat? És ha igen, akkor mégis mi helyettesíti ezt az iparágat? A tippelések helyett a múlt azt bizonyítja, hogy sok, alternatív tevékenység mőködésének ösztönzése szerencsésebb, mint néhány kijelölése a sikerre. 11

12 A közlekedés az emberek kapcsolatteremtését szolgálja A szállítmányozás és közlekedés történelme Létezésed titka: ahová nem mész, ott nem vagy Az elsı nagy civilizációk megjelenése a vizek mellett Az elsı ókori civilizációk megjelenése automatikusan együtt járt a kereskedelmi, közlekedési utak, úthálózatok megjelenésével. Ezeknek az utaknak a léte közel sem tekinthetı a civilizációk sajátos kiterjesztésének. Éppen ellenkezıleg: a közlekedési útvonalak találkozásai azok, amelyek a civilizációs csomópontok létrejöttét indukálták. Pusztán a népesség gyarapodása nem eredményezi a települések növekedését, hiszen a környezet népességeltartó képessége a lélekszám növekedésével nem javul. A lélekszám növekedése azt eredményezi, hogy a népesség egy része pl. rokoni alapon elválik a közösség többi részétıl és új helyen új település létrehozásával próbálkozik. Nagyobb közösségek, városok tehát csak ott alakulnak ki, ahol a növénytermesztés és állattenyésztés mellett alternatív népességeltartó kapacitások jelentkeznek. Ilyen kapacitást a távolabb élı közösségekkel való árucserén alapuló kapcsolattartás eredményezhet. E kapcsolatok 'kiépítése' kereskedelmi útvonalak kialakításával lehetséges. Mivel a kor embere nem támaszkodhatott a modern közgazdasági elméletekre, kénytelen volt gondolkodni, s a gondolkodó ember számára magától értetıdı volt, hogy kis erıfeszítéssel csak úgy szállíthat sok terméket, nyersanyagot, ha azt vízen teszi. A vízen történı szállítás nagyságrendekkel hatékonyabb, mint a szárazföldi szállítás, így a nagy folyamok mellett létrejött települések lényegesen gyorsabb növekedést eredményeztek lélekszámban. Természetesen ezek a folyamok nem csak egy vonalat képeztek a közlekedésben, hiszen a mellékfolyók hálózata hatalmas területekkel történı kapcsolatépítésre adott alkalmat. Az áruszállítással összekötött területek eltérı mezıgazdasági kultúrákat és eltérı igényő népcsoportokat kapcsoltak össze. Ilyen összekapcsolás jött létre a mai Szudán északi területe és a Nílus deltája között, a Tigris és az Eufrátesz felsı és alsó szakaszai között, de ilyen példa a Sárga folyó vidéke. A kapcsolatfelvételek sikeressége eredményezte a szárazföldi úthálózatok fokozatos kiépítését és teremtette meg az alapjait birodalmak kialakulásának. Az idık múlásával természetesen kialakult a tenger menti hajózás gyakorlata is. Ennek kialakulásához azonban elengedhetetlenül szükséges volt, hogy a szállítmányozással összekötött területek eltérı civilizációkat és termékpalettákat adjanak, hiszen a tengermelléki hajózás magasabb kockázati tényezıi - pl. viharok, rossz széljárások - miatt, valamint a folyami hajózáshoz képest egy-parti kapcsolatteremtési lehetıségeihez képest kisebb eredményességet nyújtottak. A megerısödött birodalmak azonban gyorsan megkezdték építeni szárazföldi úthálózataikat, melyeket pihenıállomásokkal láttak el, karbantartásukról és szakszerő építésükrıl pedig központilag gondoskodtak. Ilyen úthálózatáról híres volt a Római Birodalom, a Perzsa Birodalom, Kína, de késıbb - ugyan más fejlıdési utat bejárva - még az Inka Birodalom is. Az ókor végéhez közeledve elmondható, hogy azok a társadalmak, amelyek nem rendelkeztek hathatós szárazföldi és / vagy vízi út hálózattal, nem tudtak létrehozni magas kultúrát sem. Ugyanakkor a közlekedés elsorvadása minden esetben a birodalmak meggyengüléséhez, végsı soron pedig elpusztulásukhoz vezettek. A közhiedelemmel ellentétben a birodalmak összeütközéséhez sohasem az olthatatlan gazdagodás iránti vágy vezetett, hanem a kereskedelmi útvonalak biztosítása, biztonságossága, a 12

13 'hazai' kereskedelem támogatása iránti elkötelezettség. Ki ne ismerné a görögök háborúját Trójával a Boszporusz és Dardanellák ellenırzési jogáért, Felsı és Alsó Egyiptom egymással vívott háborúit, a görögök és perzsák háborúit az Égei-tenger felügyeletéért, Karthágó és Róma háborúit a Földközitengeren folyó kereskedelem jogának kiharcolásáért. Felsı Egyiptom éghajlata az utolsó jégkorszak végétıl folyamatosan szárazabbá vált. Ugyanakkor az elérhetı tengerparti szakaszok, amelyek a kereskedelem fejlesztését elımozdították volna, Alsó Egyiptomon keresztül voltak csak elérhetık. A szárazság fokozódása folyamatosan rontotta a megélhetési lehetıségeket, az élelmiszertermelés hatékonysága folyamatosan romlott, a szükséglet kielégítését csak kereskedelmi úton lehetett volna kiegészíteni. Ezzel szemben a Nílus alsó szakaszán semmi nem kényszerített a helyzet megváltoztatására. Itt a megélhetés feltételeit csak javította az átmenı kereskedelem megsarcolása. Ezért szükségszerővé vált a két hatalom összecsapása, sıt az is sejthetı, hogy ennek a konfliktusnak a kiváltója a szorultabb helyzetben lévı hatalom volt a kezdeményezıje. A kor geopolitikai helyzetét vizsgálva az is látható, ha egy ilyen összecsapást Alsó Egyiptom nyert volna meg ami átmenetileg elı is fordulhatott a déli területek egyszeri megsarcolásán túlmenıen csak nyőg maradt volna a gyıztesek nyakán. Felsı Egyiptom gyızelme viszont egyértelmően a terület annektálását eredményezte. Ez a történelembıl ismertek alapján nem jelentette a terület lakosainak előzését, vagy kiirtását, hanem a közigazgatási rendszerbe való bevonását hozta, megszüntette az aszimmetrikus kereskedelempolitikát és felvirágoztatta az egységes Egyiptomot. Trója legendája nem szól másról, mint arról, hogy a görögök akik kereskedelembıl éltek nem tudtak szabadon hajózni a Fekete-tenger partjai felé. Ez a terület élı állatokat, húsárut, prémeket, főszereket és sokféle nyersanyagot adott. Felvevıje volt a kézmőipari termékeknek ékszereknek és mindannak amit a déli tengerek kínáltak. A kereskedelem korlátozott volta nem csak annyi hátránnyal járt, hogy kisebb kereskedelmi forgalmat biztosított. A termékpaletta beszőkítése az, ami súlyos gazdasági gondokat okozhatott. A görög szigetvilág gazdaságilag hasznosítható területeit az utolsó jégkorszak után emelkedı tengerszint folyamatosan csökkentette. A csökkenı mezıgazdasági terület létkérdéssé tette a kereskedelem erısítését. Ez fokozottan fontossá tette a Fekete-tenger partvidékével való kapcsolattartást. A szőkebb területen nem csak kisebb forgalmat lehetett elérni, hanem kisebb nyereségtartalommal is bírtak a termékek. Mivel a két tényezı szorzata adta az elérhetı hozamot, ezért a kereskedelmi határok kiterjesztése több volt mint egyszerő mohóság. Hogy mi volt a konkrét történet? Az esetünkben lényegtelen. Perzsia számára is fontosak voltak az Égei-tengeren történı szállítások és annak felügyelete. Kis-Ázsia körülhajózása fontos kellett, hogy legyen az ott élık számára, mint ahogy fontos volt a hajózás Karthágó, vagy Róma számára ahol élni nem kell, hajózni kell. Ráadásul ezek a hatalmi csatározások rendre a hadmőveletek hadtáputánpótlásán múltak legyen szó Nagy Sándorról, vagy Hannibálról, Xerxészrıl, vagy Dareioszról. Mi történik ugyanebben a korban a pásztortársadalmak világában? Semmi. Pontosabban az egymás ellen vívott harcok legelıterületek birtoklásáért folynak, amelyek megszerzése többnyire csak annyit jelent, hogy a másik nép kissé arrébb költözik. Egyik sem semmisül meg, sok esetben inkább beolvad, vagy engedi maga közé települni a másikat. Az ilyen harcok többnyire csupán életteret kívánnak teremteni. A harcot mindig az a fél kezdi, amelyiknek létfenntartása veszélybe kerül, a jó legelık megszerzése adja a harcok sikerét, az alkalmilag összeállt érdekcsoportok ezen a ponton befejezik együttmőködésüket és mindenki hazamegy, mint aki jól végezte dolgát. 13

14 A Római Birodalom szétesése automatikusan jelenti a Földközi-tenger medencéjében a kereskedelmi rendszer összeomlását is, a kalózkodás felerısödését. Az európai közösségek bezárkóznak, általánossá válik az analfabétizmus, a kulturális életnek csak szigetei maradnak. Ezek a szigetek az apátságok, királyi udvarok. Az egyetlen erıs kulturális és hatalmi csomópont Bizánc marad évszázadokon keresztül az Égei- és Fekete-tenger találkozásánál a Márvány-tenger mellett - az egykori Trójától nem messze. Az európai népek felhagynak az érdemi kereskedelemmel, a római utakat benövi a gaz és eltemeti a sár. Az udvartartások sokáig csak úgy tudják adóikat behajtani, hogy a helyszínre mennek és 'feleszik'. A gazdaságok talpra állása évszázadokig tart, s még ekkor sem jelenti erıs úthálózatok kiépítését. A középkor története éppen arról szól, hogy kis igazgatási területek jönnek létre. Ezek a területek a lehetı legmesszebb menıen önellátók. Kialakulnak a céhek, amelyek a bezárkózást konzerválják. A hőbéri rendszer fenntartása ismét arra ösztönöz, hogy a hőbérbirtok területén belül legyen elıállítva minden fogyasztási cikk. A hőbérúr rendszerint él annak lehetıségével, hogy vámot szedjen az áthaladó kereskedıktıl. Többnyire még azzal a jogával is él, hogy a kereskedıket kötelezi a portékák kiállítására és értékesítésére. A kereskedık útjainak közbiztonságát ráadásul éppen ezek a hőbérurak adják, ami nem jelent életbiztosítást - sem. Középkor idejétıl felemelkedı hatalmak és tengerhajózás Itália Az elsı igazi felemelkedést Itália hozza, s rögtön megjelenik az emberközpontú kultúra: a reneszánsz. Itália természetesen kereskedik, szállítmányoz és kapcsolatokat épít. Felkarolja a mővészeteket és - amennyire lehet - a tudományokat. Városállamainak kulturális hagyatékáért legalább annyian keresik fel ma Olaszországot, mint a Római Birodalom hagyatékaiért. Tengerpart menti hajózásával kapcsolatokat épít a Közel Kelettel, azon keresztül pedig a távoli Indiával és Kínával, fekete Afrikával. A megteremtett gazdagság az, ami hozzásegíti a kultúra finanszírozásához: középületek és paloták építéséhez, egyetemek felállításához. Fejlıdésének mozgató rugója nem az esztelen terjeszkedés, hanem kapcsolatok minél szélesebb körő kiépítése. Érdeke, hogy gazdasági kapcsolatai megerısödjenek Európán belül is - természetesen azzal a feltétellel, hogy ı a kereskedelem központja. Éppen ez az érdek vezeti akkor, amikor végignézi Konstantinápoly agóniáját. Erıs központi hatalom híján azonban esélye sincs, hogy szárazföldi úthálózat biztosításával megerısítse pozícióit, így tehetetlenül kell végignéznie a súlypont folyamatos eltolódását az Atlanti-óceán felé, miután a Földközi-tenger keleti medencéje a Török Birodalom fennhatósága alá kerül. A Török Birodalom megjelenése a Balkánon egyet jelent azzal, hogy a Márvány-tenger feletti felügyelet megszerzésével az Égei-tenger és a Fekete-tenger kereskedelmét is a szultánság felügyeli. Míg a Török Birodalom elıre törése a kereskedelemben korlátlan monopóliumot biztosít KisÁzsia körül, addig Velence az általa birtokolt hajózási rendszernek hirtelen a peremére sodródott. Kelet felé történı kereskedése folyamatosan elsorvad, míg nyugat felé csak akkor tud közvetíteni, ha az olasz csizmát megkerüli. Ez folyamatos idıveszteséget, gazdasági lépés-hátrányt jelent. Az Atlanti-óceán felé kijutását Gibraltár felügyeletének hiánya megnehezíti. Spanyolország és Portugália Az Atlanti-óceán medencéjének keleti partvidékén a kereskedelem ugyan már évezredek óta folyik, ám ez sokáig nem hoz akkora eredményességet, hogy az érezhetı elınnyé váljék. Az átütı 14

15 sikert az alapozza meg, hogy felfedezésre kerül Amerika, amely elképesztı bıséget hoz a félsziget számára. Ez a bıség elsısorban nem a színesfémek hatalmas mennyiségének köszönhetı, hanem annak a termékpalettának, amely alapjaiban rendezi át Európa gazdaságát. Olyan mezıgazdasági termények jelennek meg, mint a burgonya, a kukorica. Az óceáni hajózás már nem teszi lehetıvé a part menti közlekedést, ezért korszerősíteni kell a hajózás technikáját. Háttérbe kerülnek - idılegesen - olyan kockázati tényezık, mint a kalózok veszélye, hiszen a végtelen tengereken nincsenek kalózok. Viszont a tengeri viharok okozta viszontagságok rendkívüli kihívásokat jelentenek. Elszaporodnak a hajóépítı mőhelyek, vitorla-vászon és kötélgyártó üzemek. Az erıs központosítás azonban nem teszi lehetıvé a liberális gazdaságpolitika megerısödését és ez hosszabb távon súlyos hátrányokat okoz. Rövid idın belül a potenciális kereskedelmi partnerekbıl ellenségeket kovácsol az az arrogáns politika, amely ebben az idıben jellemzi a félsziget vezetését. Az eltérı kultúrákkal szembeni intolerancia megnehezíti a kapcsolatfelvételek sikerességét, a kirekesztı magatartás hosszabb távon oda vezet, hogy Spanyolország és Portugália válik kirekesztetté a kereskedelem vérkeringésébıl. Ugyanakkor nem jön létre az országokon belüli jó minıségő úthálózat, így ezek az országok maguk sem tudnak érdemben profitálni az ölükbe hullott lehetıségekbıl. Gazdasági dominanciájuk fenntartását úgy próbálják megtartani, hogy erıs hadiflottát hívnak életre, és az erı pozíciójából próbálnak kereskedni. Történetük több tanulsággal is jár. Egyrészt - ami talán a legfontosabb - az a tény, hogy adott lehetıségek, még nem járnak feltétlenül az értelem kiteljesedésével. A lehetıségekkel élni is tudni kell. Másrészt a kereskedelmi monopólium-rendszerek kialakítása kényes egyensúlyt jelent. Egyensúlyt egyrészt a rendszer biztonságának megteremtése és fenntartása valamint a jó kereskedelmi kapcsolatok kiépítése között. Az erı alkalmazása csak irányított formában vezet elfogadható eredményekhez. Az erıforrások birtoklása mindenek elıtt mértéktartást és jó gazdát igényelnek. Hollandia és Anglia Az óceáni útvonalak megnyílása éppen azoknak az országoknak adott igazi lökést a fejlıdésben, amelyek szőkös saját forrásaik, rossz természeti adottságaik mellett bírták a mértéktartás kulcsát: olyan erkölcsi értékrendet, amely önmegtartóztatást követel és a hivalkodást gyarló emberi tulajdonságnak tekinti. Az erkölcs helyes gyakorlása azonban szükséges, de nem elégséges birodalom / nagyhatalom építéséhez. A természeti adottságok ebben az idıben kedvezıen alakultak. Lassan végére ért a kis jégkorszak, az éghajlat változása kedvezett az Északi-tenger térségének. Ilyen idıszak mellesleg már korábban is elıfordult a középkor kezdetén, és lám akkor is erıs hatalmi központ kezdett kialakulni a normannok regnálásával. További természeti adottsága a térségnek, hogy a partvonalak tagoltak, kikötésre alkalmas helyek sokaságával. Ráadásul Hollandia területe csatornákkal tagolt, így az áruk terítése, raktározása lényegesen egyszerőbb. Elkezdıdik az ipari forradalom, amely csak azzal a feltétellel jöhetett létre, hogy a vállalkozó szellem megfelelı szabadságfokot kapott. Sokak számára talán magától értetıdı, hogy a vállalkozó szellem támogatást kap, vagy legalább is megtőrt, ez azonban az adott korszakban - sem - volt ilyen egyértelmő. A vállalkozó szellem szabadjára engedése többnyire csak akkor fordult elı, ha a központi hatalom meggyengült, vagy még nem alakult ki. Ilyen egyszerő oka volt Amerika felfedezésének, vagy korábban a normann hódításoknak. Ez a vállalkozó szellem volt az, ami lendületbe hozta Hollandiát és Angliát, de ennek hiánya, pontosabban lefékezése, ami korlátozta pl. Franciaország megfelelı ütemő felfejlıdését. 15

16 Általánosan igaz a történelmi tapasztalatok alapján, hogy addig lehet egy társadalom fejlıdésével számolni, amíg abban megmarad a vállalkozó szellem szabadsága és azt nem kezdi korlátozni a központi hatalom. Ugyanakkor a gazdasági bıség megalapozása mint egyfajta természetes fék felerısíti a társadalomban a szociális érzékenységet, amely a központi hatalom beavatkozását indukálja, ami viszont a vállalkozó szellem felügyelet alá vonását eredményezi, ez pedig a rendelkezésre álló tér természetes beszőkülésével jár. Nagy Britannia fejlıdésének dinamikája éppen akkor volt a csúcsán, amikor a társadalom a legnagyobb egzisztenciális feszültségeket mutatta. Ugyanakkor a birodalom kiteljesedésének csúcsa késıbbi idıpontra esik, arra az idıszakra, amikor ezen fejlesztıerı birtokában a központi hatalom kiteljesedett. Ez az idıszak a XIX. század második fele, a XX. század eleje. A korábbi alapok megteremtése az ipar felvirágoztatásának korszaka volt. Ebben az idıszakban alakultak ki a gyárak, a tömegtermelés alapjai, amelynek a megteremtése mai szemmel elképesztı körülmények között történt. Ebben az idıszakban történt annak a vasútnak a megteremtése, amely a gazdaság és kereskedelem folyamatába integrálta a szárazföld belsejét. Létrejött a kor hajózásának alapeleme: a gızhajtású vas hajó. Ezeken az alapokon sikerült világbirodalmat építeni, világbirodalmi hadiflottát építeni, majd a flottára alapozva a hajózás és kereskedelem biztonságát megteremteni. Ugyanakkor a közigazgatás fokozatos megerısödése az innovációs hajlam és igyekezet folyamatos visszavetéséhez vezetett. A kutatások és fejlesztések központjai az I. világháború idején már nem a magánvállalkozások, hanem állami hivatalok. A birodalom kiépítésének idıközben elveszett egy eleme: a birtokba vett területek beintegrálása. A területek megszerzése, a nyersanyagok-források kiaknázása hiába valóság, ha ezek a területek gazdaságilag idegenek maradnak az anyaország gazdasági szerkezetétıl. Így a területek megszerzésének keserves folyamatát a könnyed elvesztése követheti - és követte is. Az Egyesült Államok tengermelléke és az öt tó vidéke Másképp alakult az Egyesült Államok fejlıdése. Ennek folyamata - annak ellenére, hogy szinte korlátlan természeti forrásokkal bírt - elsısorban a rideg racionalitás folyamata. Gazdaságának erejét az elsı pillanattól folyamatosan erısíti a szállítmányozás és közlekedés fejlesztése. Itt is a keleti partok mentén történı áruszállítás a csendes kezdet. A folyamat azonban felgyorsul, amikor a Missisipi és Missouri rendszeres hajózásával a könnyen elérhetı területek kibıvülnek. Még inkább szélesedik a hatalmas ország átjárhatósága az öt tó vidékének rendszeres bejárásával és - láss csodát! - a tavak partvidékén az ipar megtelepedésével. A XIX. századi területszerzéseket folyamatosan követte a közlekedési hálózat bıvítése. A Panama-csatorna megépítése könnyen elérhetıvé tette a nyugati partokat is. Vállalkozó csoportok beteljesített álmai váltak valóra, amikor megépült a transzkontinentális vasút, mint ahogy késıbb hasonló álmok váltak valóra a kontinens keresztül autózásával. Az elsı közlekedési vonalakat továbbiak követték, amelyek viszonylag gyorsan behálózták az egész országot. Mi volt a megoldása a 29-es gazdasági válságnak? Új munkahelyek teremtése. Hát persze, hogy megint a közlekedési hálózat bıvítésével! Autópálya építési programmal. A közúti hálózat építése pedig hol követte hol elısegítette a jármőgyártást. A II. világháború után pedig ırült ütemben kezdett kiépülni a légi közlekedés hálózata. Az a hálózat, amely nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az ország. Ha szemügyre vesszük az ország térképét azt látjuk, hogy településeinek dominanciáját az óceánok partján elterülı nagyvárosok, az öt tó partvidékének városai, a nagy folyamok mentén álló városok adják. Mégis az ország integráns és egységes egészet alkot. Kontrasztként nem az európai kontinenst érdemes állítani, nem is a Távol Keletet, hanem pl. Latin Amerikát. Ha figyelembe vesszük Mexikó, vagy Brazília, Argentína település-szerkezetét és 16

17 összevetjük közlekedési hálózatával, azt látjuk, hogy olyanok, mintha még nem merték volna birtokba venni a területet. Hasonló a helyzet Ausztrália esetén, ahol lassan fogalmazódnak meg azok a gondolatok, hogy transzkontinentális közlekedést kellene építeni. Oroszország hatalmas természeti forrásai egyszerő, szinte elszigetelt városokat alkotnak. Gazdasági fejlıdésének jövıbeni sorsát az fogja meghatározni, hogy sikerül-e olyan közlekedési hálózatot építeni, ami egységbe fogja ezt a hatalmas országot. A költség-megtakarítás Sokan gondolkodtak vasútépítésben, mégis: Baross Gábornak lett elıször hálózata. Ja, és Magyarországnak. Természetesen bármilyen közlekedés jobb a semmilyennél. A közlekedési hálózat fejlettsége mégis úgy tőnik alapvetıen meghatározza egy-egy ország fejlettségét. Igaz ez akkor is, ha szinte egyetlen országról sem mondható el manapság, hogy gazdaságának gerincét a közlekedés adja. Persze vannak kivételek. Ilyen pl. Panama, amely azonban mégsem nevezhetı magasan fejlett országnak. Mi az akkor mégis, ami népek sorsát határozza meg? A kulcsszó a költség-megtakarítás. A nagy tömegő árut olcsóbb közúton szállítani, mint lóháton, szekéren. A nagy tömegő árut olcsóbb vasúton szállítani, mint közúton, és természetesen legolcsóbb a vízi szállítás. Ezek a prioritások valószínőleg nem fognak változni a következı évszázad folyamán sem. Tehát akkor tekinthetünk egy térséget fejlettnek, ha költség-megtakarításai a leghatékonyabbak a szállítmányozás területén. Ilyen értelemben természetesen valamelyest elınyös helyzetben vannak azok az országok, amelyek tengerpart/ok által határoltak. Azonban - mint Latin Amerika esete mutatja - ez még kevés a boldogsághoz. Az ország egész területét közlekedési szempontból - is - szervezett egységes egésszé kell alakítani. Az ókorban és a középkorban ez azt jelentette, hogy egyetlen hajóval néhány fı személyzettel akkora áru-mennyiséget lehetett szállítani, ami egy hatalmas karavánnal volt csak helyettesíthetı. A költségek összehasonlítása elképesztı különbségeket eredményezett. Ennek érzékeltetésére pl. a gabona 30 km-re való elszállítása 10%-kal emelte annak árát, ha a szállítást szekéren bonyolították. Így érthetı, ha azt tapasztaljuk, hogy ebben a korban elsısorban csak nagy értékő árut szállítottak szárazföldön: főszereket, sót, selymet, ékszereket, stb. Természetesen a hús szállítása is történhetett szárazföldön, ezt azonban a jószágok a saját lábukon tették meg. Megváltozott a szállítás hatékonyságáról alkotott kép, amikor megjelentek a gépjármővekkel történı szállítási módok. A vasúti szállítás hatékonysága azonban a mai napig akkora hatékonysági elınyt mutat a közúti közlekedéshez képest, amit nem lehet nem észre venni. Ha konténerekben próbáljuk összevetni a szállítható mennyiségeket, akkor azt láthatjuk, hogy egyetlen szerelvény egy végeláthatatlan kamion-oszlopot helyettesíthet. Pl konténer szállítása mindössze egyetlen szerelvényt jelent egyetlen mozdonnyal, egyetlen mozdonyvezetıvel, de ugyanígy jelent kamiont is közúti közlekedés esetén kamion rengeteg pénz, de sofır élımunkája is, temérdek gumiabroncs elhasználásával, szörnyő mérető üzemanyag-felhasználással. Az úton ekkora kamion-oszlop követési távolsággal 5-10 km. Érdekes. Korunkban különleges szemlélet alakult ki a vasúthálózatokkal szemben. A szemlélet lényege, hogy egyrészt a vasutat elavult, 1900-környéki szállítási módnak tekinti a köztudat, amelyet leginkább nosztalgikus szemmel kell tekinteni, másrészt fejlesztésérıl gondolkodva többnyire repülıgépek sebességét utánzó szupervonatokban kell a jövıt látni. Ezek ráadásul meg is épülnek, amelyekre esetenként talán szükség is van. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a vasutat elsıdlegesen áruszállításra alkották, az áru pedig nem ragaszkodik a csúcssebességekhez. 17

18 Ugyanakkor szinte érthetetlen, hogy a vasúthoz kötıdı árurakodás az elmúlt egy évszázadban semmit sem fejlıdött. Például Németország autópályái lassan bedugulnak, miközben az Európai Unió menetrendszerő bıvítése folyamatosan növeli a terheltségét - központi fekvése miatt. Franciaország autópályáin is rendszeresek a dugók - különösen a szabadságolások idején. Szárazföldi szállítmányozás vasúton és a szárazföldek integrálódása Európa kivételesen szerencsés helyzetben van földrajzi fekvését tekintve. Legnagyobb része könnyen körülhajózható, nagy folyókkal ellátott, melyek szintén hajózhatók. Szárazföldi közlekedésének áruszállítása nem a vasútra, hanem a lényegesen magasabb költségő közútra támaszkodik. Tekintettel arra, hogy az EU gazdasági fejlesztési koncepcióját kidolgozó szakemberei kiválóan vannak tájékoztatva, szakmailag a lehetı legmagasabban képzettek, bölcsebb döntéseket náluk senki sem hozhat, indirekt módon azt a következtetést fogalmazhatjuk meg, hogy Európa dúskál az olcsó kıolaj-származékokban. Ha ez nem így lenne nyilván komoly erıfeszítéseket tenne azért, hogy szállítmányozásának szerkezete jelentısen változzon. Vagy mégsem? Belsı piacait - szőklátókörően - tekintve a közúti közlekedésre való támaszkodás még elınyökkel is jár, hiszen a jármő-ipar dinamikus fejlıdését eredményezi, az olajtársaságok / benzinkút-hálózatok dinamikus bıvülésével, gépjármő-kereskedések sikerességével és eltartóképességével, komoly szerviz-hálózatok kialakulásával jár. Ugyanakkor makro-gazdasági részarányával, energikus növekedésével azt az érzést adja, hogy fejlıdik a szolgáltató-ipar ezen szektora, és ez visszaerısíti a makro-gazdaságot, GDP-t. Elıbb vagy utóbb azonban az EU vezetésének is fel kell ismernie, hogy ez az állapot az egész EU-régió versenyképességének gátjává válik. A gazdaság fejlıdése egyre koncentráltabban nehezedik az EU központi régiójára, amit a svájciak már most is úgy honorálnak, hogy mereven elzárkóznak az EU-tagság gondolatától, félve a megnövekvı tranzit-forgalomtól. Várható, hogy a német területeken történı tranzit-forgalom erısödése is hasonló ellenérzéseket fog kiváltani. Ugyanakkor az integrálódási folyamatok, amelyek elsısorban az új tagországok részérıl fognak nagyobb tömegő áruszállítást igényelni, egyre kényesebbé teszik a kérdést. Erre a kihívásra csak úgy lehet választ adni, ha idıben megkezdıdik egy átfogó közlekedési reform, amely elsısorban a problémát nem adminisztratív, hanem logisztikai feladatnak tekinti. Természetesen lehet adminisztratív lépéseket tenni, ez azonban kevés lesz az átálláshoz. A teherforgalom korlátozása, megadóztatása, autópálya-díjjal verése silány eszközrendszer egészen addig, amíg nincs alternatíva. Ezek az eszközök csak akkor lehetnek érdemileg eredményesek, ha valóságos lehetıségek közötti választást tesznek lehetıvé. Minden vállalat rendelkezik azzal a készséggel, hogy helyesen dönt, ha két, vagy több választási lehetıség közül kell megválasztania a számára leghatékonyabb szállítmányozási módszert. De egyetlen vállalattal szemben sem lehet támasztható követelmény önálló vasút- / hálózat megépítése, hogy a helyes útra térhessen. Baross Gábor vasútja és az ország felemelkedése, gazdaságra gyakorolt hatása A közlekedés logisztikai szemlélető megoldását kínálta annak idején a Kárpát medence vasúthálózatának kiépítése. A Kárpát medencét behálózó vasúti rendszer óriási gazdasági fejlıdést indukált. Pusztán építési folyamatával felvirágoztatta a honi gépgyártást, elképesztı mennyiségő munkahely teremtését jelentette, miközben az - akkori - ország teljes körő integrálódási folyamatához vezetett. Baross Gábor volt az, aki politikai éleslátásával felismerte az állam szerepét 18

19 az infrastrukturális szolgáltatásokon keresztül történı gazdaságvezérlésben. Állami kezelésbe vette a vasúttársaságokat, majd egységes tarifarendszer kialakításával és a távolsági szállítmányozást támogató rendszer létrehozásával. "Baross Gábor miniszterségének kezdetén Magyarország vasútjainak személyfuvarozási tarifái Európában Törökország kivételével a legmagasabbak voltak. A vasúti személyforgalomban a tizedik helyet foglaltuk el az európai államok között, de a magas tarifák miatt az utasforgalom visszafejlıdıben volt. A vonalhálózat bıvülése ellenére 1883-ban kevesebb utas jutott egy kilométerre, mint 1874-ben. Baross szándéka arra irányult, hogy a személyvonati viteldíj a legtávolabbi viszonylatra se haladja meg azt az árszínvonalat, amelyet még a legszegényebb utazóközönség is képes megfizetni. Baross Gábor zónadíjszabása hátterében az az elképzelés állott, hogy az olcsóbb viteldíj lehetıvé teszi az ország peremvidékeinek a fıvároshoz, a szellemi és anyagi központhoz való közelítését. Baross ugyanakkor a központba irányuló vasúti közlekedés segítségével ide kívánta koncentrálni a gazdasági élet fejlesztéséhez szükséges erıforrásokat. Ezek az elképzelések a Szabadelvő Párt alapvetı centralisztikus eszmei elképzeléseiben gyökereztek, amelyet Baross Gábor is érvényesíteni kívánt közlekedéspolitikájában. Baross Gábor zónadíjszabása szakított a kilométerek szerint megállapított tarifafokozatok rendszerével. A vasúti forgalom zöme a km közötti távolságokon bonyolódott. Baross a legjelentékenyebb kedvezményeket az egymáshoz közel fekvı, szomszédos települések, illetve a 225 km-en felüli távolságok viszonylatában alkalmazta a zónatarifa keretében. A szomszédos zónákban az elsı, illetve a második állomásig 70 krajcárról 90 krajcárra növekvı viteldíj 10, illetve 15 krajcárra mérséklıdött. A közepes utazási távolságokon 35 50% között váltakozott a csökkentés mértéke, míg teljes erejével a nagy távolságok viszonylatában érvényesült. Budapesttıl Fiuméig az új tarifarendszer bevezetéséig a személyvonati jegyért 27 frt 80 krajcárt kellett fizetni, ezt követıen csak 5 frt 80 fillért. Budapesttıl Brassóig a gyorsvonat III. osztályán 32 frt 70 krajcár volt a viteldíj, amely az új tarifarendszerben 7 forintra mérséklıdött. Gazdaságpolitikai hiba származott volna azonban a végtelen zóna helytelen alkalmazásából, ha Kassáról vagy Erdélybıl ugyanazon összegért lehetett volna eljutni Bécsbe is, mint Budapestre. Ennek megakadályozása érdekében alkalmazták a metszıpont fogalmát, vagyis Budapesten való átutazáskor a távolság számítása megszakadt és Budapesttıl újra kezdıdött. Tehát Kolozsvártól Bécsig kétszer annyi volt a jegy ára, mint Budapestig." Részlet a " Vasúti lexikon A-tól Z-ig" 2. kötet, 57. oldaláról. (1994) Fıszerkesztı: Csárádi János A rendszer mőködésének hatékonyságát mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy Európa akkori hatalmai egymás után fejezték ki nemtetszésüket. " A feszültség akkor oldódott, amikor Reuss bécsi német nagykövet febr. 12-én gróf Kálnoky Gusztáv, a Monarchia külügyminiszterének említette meg a magyar vasutak díjkedvezményeinek ügyét. Kálnoky erre Bécsbe kérette Baross minisztert, és biztosítékot kért tıle a szóban forgó kedvezményeknek az osztrák-magyar-német kormányszerzıdéssel való összhangba hozására. Ezt követıen Baross arra kényszerült, hogy a teljes paritás alapján kössön megállapodást az osztrák kereskedelemügyi miniszterrel. A történteket az ellenzék Baross meghátrálásaként könyvelte el, kudarcról adtak hírt a lapok, de a gyakorlati eredmények egyáltalán nem tükrözték a miniszter tarifapolitikájának sikertelenségét." Részlet a " Vasúti lexikon A-tól Z-ig" 2. kötet, 49. oldaláról. (1994) Fıszerkesztı: Csárádi János A vasúti hálózat kiépülése után rendkívüli eredményeket hozott. Lehetıséget teremtett olyan bányamővelésre, amely korábban a szállítmányozás költségei miatt nem volt rentábilis. Lehetıséget adott ipartelepítésre, hiszen a nyersanyagok nagy távolságokról történı beszerzése már nem jelentett akkora költségtényezıt. A mezıgazdasági termények és az élıállat szállítás közelebb hozta a 19

20 lehetséges piacokhoz a tenyésztés és termesztés helyszíneit. E termékek szállítása megteremtette az alapokat a hatékony és versenyképes árakon történı élelmiszeripari termékek elıállítására, amely viszont a nagyvárosok növekedését segítette elı azáltal, hogy nagyobb mennyiségő, olcsóbb élelmiszer fogadását tette lehetıvé. Az ipari termékek piacra juttatását hasonló hatékonysággal segítette elı a hálózat, ahogyan jelentıs katalizátorává vált az idegenforgalomnak és a legkülönbözıbb szolgáltatási rendszerek kiépítésének. Baross Gábor szemléletének jellemzıje, hogy a vasút mellett hasonló jelentıséget tulajdonított a hajózásnak. Így kiemelkedı szerepe volt abban, hogy Fiume Magyarország tengeri kikötıjévé váljon, de támogatta a folyami hajózás fejlesztését is. Éppen azért, mert Magyarország tengerhajózási érdekeltségővé vált, vált szükségessé ezen érdekek biztosítása tengeri flotta által is. Ez a flotta olyan kiemelkedı történelmi személyiségek kinevelését tette lehetıvé, mint Horthy Miklós, aki késıbb mit sem tudva a közlekedés hatékonyságának fontosságáról állítólag fehér lovon érkezett Budapestre Ez a folyamat az I. világháború elıestéjén a korábban sok évszázadon keresztül a perifériális birtokok sorsát élvezı országot egyszeriben európai nagyhatalommá tette. Az ország, amely félelmetes sebességgel haladt az integrálódás felé néhány évtized leforgása alatt vált valódi vetélytársává a tradicionális európai hatalmaknak. Ipara mellett a tudományos és kulturális élet is a valódi nagyhatalmak sorába emelte. Tette ezt annak ellenére, hogy etnikailag-kulturálisan erısen tagolt volt, ám ezt a tagoltságot sokkal inkább tudta saját javára fordítani elısegítve a peremvidékek bekapcsolását a központi vérkeringésbe. Mi az ami ezt a felemelkedési folyamatot olyan félreérthetetlenül segítette egy irányba hatni a Felvidéktıl Erdélyig, Horvátországtól a Kárpátaljáig? A természetes határ. Nem a magyarság nagysága, birodalom-építı hajlama, nem az egységes közigazgatási nyelv, nem egy uralkodó történelmi éleslátása, hanem az a természetes határ, amelyet egyszerően Kárpát medencének nevezünk. Ha figyelembe vesszük az akkori európai szomszédok társadalmi-kulturális berendezkedését a határok megváltoztatása - bármely irányba, akár területcsökkentéssel, akár a területek növelésével - kezelhetetlen állapotokat hozott volna az integrálódás folyamata számára. E terület lélekszámával, területével olyan gazdasági potenciált jelenthetett, amely önálló gazdasági konglomeráció képét rajzolta. Belsı természeti forrásaival, lakosságának szerteágazó képzettségével, termékpalettájának sokszínőségével, ugyanakkor a gazdaság szabadságával addig elképzelhetetlen távlatokat nyitott. A belsı piacok méretei a vasúthálózat kiépülésével olyan méreteket teremtettek, amely bármilyen termékcsalád számára elfogadható mérető célterületet biztosított. A tudományos élet felemelkedését olyan háttér biztosította, amely a különbözı etnikumú csoportokból tucat-számra emelte ki és tette alkalmassá ıket a világ színpadán a tudományok elıre vitelére. A közösségi élet pezsgésének elindulását jelezte pl. az önkéntes tőzoltó egyletek elszaporodása, a különbözı önsegélyezı körök kialakulása, az irodalmi élet felpezsdülése, a sport megjelenése és világszínvonalra emelkedése. Ám a folyamat megszakadt. Amit csak úgy emlegetünk: Trianon. A szétszabdalt Kárpát medence darabkái azonban nem tudták folytatni, amit közösen sikerült elkezdeni. A két világháború között már megszőnt a gazdaság dinamikus fejlıdése, megszőnt a tudományos élet szárnyalása. Utólag visszatekintve úgy tőnik az európai nagyhatalmak számára nem a magyarság volt veszélyes, hanem a Kárpát medence. Ezt a megállapítást nem csorbítja az a tény sem, hogy a két világháború között mindenütt felerısödtek a nacionalista mozgalmak, és a természetes határok megszőntetése immár az ideológia szintjére emelkedett - vagy sokkal inkább süllyedt. A manapság felerısödı határon túli magyarságért aggódó hangok csak szomorú gúnyrajzai az egykori Kárpát medencének, amit történetesen éppen Magyarországnak hívtak. A Magyarország körül kialakult új államok ugyanúgy nem voltak képesek jelentıs fejlıdést felmutatni, mint Magyarország. Fokozta ezt az anomáliát, hogy míg kívül szakképzett bürokratából hiány mutatkozott, addig belül óriás volt a túlkínálat közigazgatni való nélkül. 20