MELLÉKLET. Az energiaunió öt dimenziója: szakpolitikai észrevételek tagállami és uniós szinten. a következőhöz:

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, COM(2017) 53 final ANNEX 2 MELLÉKLET Az energiaunió öt dimenziója: szakpolitikai észrevételek tagállami és uniós szinten a következőhöz: A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANKNAK Második jelentés az energiaunió helyzetéről HU HU

2 Az alábbi szakpolitikai észrevételek a tagállamokban 2016 folyamán bekövetkezett fejleményekből levont legfontosabb következtetéseket foglalják össze. Annak a mélyrehatóbb elemzésnek az alapját képezik, amelyet a Bizottság a tagállami szakpolitikákkal kapcsolatban 2017-ben tervez elvégezni. Nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek Néhány tagállam már jól halad a 2021-től 2030-ig tartó időszakra szóló integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervének elkészítésével, amelynek tartalmaznia kell az energiaunió céljainak eléréséhez, valamint a 2030-ig tartó időszakra kitűzött energia- és éghajlat-politikai célok teljesítéséhez nyújtandó tagállami hozzájárulást. A legtöbb tagállam azonban még nem kezdte meg ezt a folyamatot, vagy pedig fel kell gyorsítania azt. Energiabiztonság A teljes nettó importfüggőség 22 tagállamban csökkent 2005 és 2014 között, ami javuló helyzetet jelez az energiabiztonság területén. Ezeket a kedvező folyamatokat segítette a megújuló energiaforrásokból folytatott belföldi energiatermelés növekedése (például Ausztriában, Észtországban, Írországban, Lettországban, Olaszországban, Portugáliában vagy Spanyolországban), valamint az energiahatékonyság javulása miatti általános energiaigény-csökkenés. Ugyanebben az időszakban néhány országban jelentősen nőtt a teljes nettó importfüggőség, egyrészt a megújuló energiaforrásokból folytatott belföldi energiatermelés visszaesése miatt (Dánia, az Egyesült Királyság és Lengyelország), másrészt atomerőmű-bezárások következtében (Litvánia). Több tagállam esetében a tervezett infrastruktúra-fejlesztési beruházások is befolyásolhatják az energiafüggőséget. Az Európai Unió az energiaigényének több mint felét továbbra is importból fedezi, de sikerült eredményeket elérnie a beszerzési források, a beszerzési útvonalak és az üzleti partnerek diverzifikálásában. Néhány tagállam azonban továbbra is teljes mértékben vagy túlnyomórészt egyetlen harmadik országra támaszkodik elsősorban a földgáz, de gyakran a kőolaj és a kőszén esetében is (Bulgária, Észtország, Finnország, Litvánia, Magyarország és Szlovákia). A földgázellátás biztonságának növelését az elmúlt években az új rendszerösszekötők és cseppfolyósítottföldgáz-terminálok (LNG-terminálok) is segítették. Ezek a fejlemények nemcsak a belső földgázpiac szempontjából voltak előnyösek, hanem a tagállamok lehetőségeit is növelték azokban az esetekben, amikor a szállítások akadozása miatt a fő/hagyományos beszerzési útvonalak helyett másikat kellett keresniük. Ma már a földgázigény nagyobb százalékban elégíthető ki alternatív csatornákon keresztül, és csupán két olyan tagállam maradt, amely nem volna képes alternatív beszerzési útvonalhoz folyamodni, ha legfontosabb földgázbeszerzési forrása kiesne: 1 Bulgária és Portugália. 1 Az úgynevezett N 1 szabály. 2

3 Továbbra is szükséges volna bővíteni a tagállami földgázrendszerek közötti rendszerösszekötőket (például Horvátország, Magyarország, Románia, Bulgária és Görögország, illetve Portugália, Spanyolország és Franciaország viszonylatában), és biztosítani, hogy a fogyasztók és a szolgáltatók minden tagállamban hozzáférjenek a likvid gázkereskedési pontokhoz, és előnyét lássák a már meglévő vagy később kialakítandó LNG- és rendszerösszekötő kapacitásoknak. Belső energiapiac Villamosenergia-infrastruktúra A belső villamosenergia-piac további integrálásához villamosenergia-rendszerösszekötők létesítésére és egyes belső vezetékek megerősítésére van szükség például Délnyugat- Európában és Észak- és Közép-Kelet-Európában (például Németországban, Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban), és lépéseket kell tenni a balti-államok rendszerének az európai villamosenergia-rendszerrel való szinkronizálása érdekében is. Tizenegy tagállam még nem érte el a 2020-ra kitűzött 10%-os villamosenergiarendszerösszekötési célt (Bulgária, Ciprus, Németország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Lengyelország, Portugália, Románia és az Egyesült Királyság), ezért további erőfeszítéseket kell tenniük. Néhány tagállamban a megújuló energiaforrásokat hasznosító telepített kapacitások bővülése gyorsabbnak bizonyult, mint a rendszerösszekötő kapacitások növelése, ezért ezek az országok a rendszer-összekötési cél alá kerültek. A szűk keresztmetszetek kezelése továbbra is nehézségeket okoz hét tagállamban (Ausztria, Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia). Ez a problémakör olyan megoldást igényel, amely megkönnyíti a Közép- Európán belüli és az Unió egészére kiterjedő határkeresztező villamosenergia-áramlást, miközben a rendszerbiztonságot is garantálja. Nagykereskedelmi piacok Több tagállam komoly előrelépéseket tett nagykereskedelmi piacainak a verseny előtti megnyitásában, és ennek jelentős előnyei voltak. Ugyanakkor nagy eltérések vannak a tagállamok között, és több tagállam különösen a nagykereskedelmi földgázpiacok esetében még nem vezette be teljes mértékben azokat a szabályokat, amelyek a versenyalapú és likvid piacok kialakításához szükségesek. Emellett több tagállamban egyes vállalkozások még mindig jelentős piaci erővel rendelkeznek. A versenyjogi szabályok betartatása tehát kulcsfontosságú a nyílt és versenyalapú piacok biztosításához. Regionális szinten 2015 közepére a legtöbb európai nagykereskedelmi villamosenergiapiac kapcsolódott egy vagy több szomszédjához. Elsősorban a csökkenő kőszén- és földgázárak, a megújuló energiaforrásoknak az energiatermelésben való fokozatos térnyerése, valamint a kereslet visszaesése miatt a legtöbb tagállamban 2013 és 2015 között csökkentek a nagykereskedelmi villamosenergia-árak. A regionális különbségek továbbra is jelentősek. A legmagasabb árak az Egyesült Királyságot és Dél-Európát, a legalacsonyabbak a skandináv országokat jellemzik. A nagykereskedelmi földgázárak 2013 és 2015 között a legtöbb tagállamban csökkentek annak nyomán, hogy a visszafogott kereslet, a fő regionális piacokon tapasztalható túlkínálat, az alacsony kőolajárak és a folyamatos LNG-import nyomás alá helyezték az 3

4 európai földgázárakat. A villamos energiával ellentétben az országos árak egyértelmű konvergenciát mutattak, amit az alacsonyabb kőolajárak is elősegítettek azzal, hogy lehetővé tették a kőolajárakhoz kötött árak közeledését az északnyugat-európai gázkereskedési pontok áraihoz. Kiskereskedelmi piacok és fogyasztók A nagykereskedelmi árakkal ellentétben a kiskereskedelmi földgáz- és villamosenergiaárak általában nőttek az elmúlt öt év folyamán. A villamos energia esetében ezt a tendenciát az is erősítette, hogy nőtt a kiskereskedelmi árak adó- és illetéktartalma. A villamos energia és a földgáz kiskereskedelmi piacai továbbra is nemzetiek (vagy szubnacionálisak), ezért további erőfeszítésekre van szükség a regionális piacintegrálás területén. Egyes esetekben a versenyjogi szabályok betartatása is szükséges. Bár az elmúlt időszakban újabb tagállamok hagytak fel a végfelhasználói árszabályozással (Írország, Lettország), a tagállamok mintegy felében eltérő mértékben továbbra is szabályozottak a lakossági árak, ami akadályozza a felhasználóoldali mechanizmusokban való részvételt és a kiskereskedelmi versenyt. A fogyasztói magatartás tudatosabbá tétele érdekében eddig csupán néhány tagállam vezetett be intelligens fogyasztásmérést (kiemelten Finnország, Olaszország, Svédország és Málta). Észtországban, Spanyolországban és Dániában a háztartások mintegy fele van már felszerelve intelligens fogyasztásmérőkkel. A földgázfogyasztás intelligens mérése területén egyedül Hollandia tudhat maga mögött jelentős előrelépést, itt a háztartások csaknem 30%-ában működnek intelligens mérők. Néhány tagállamban adminisztratív terhek akadályozzák a fogyasztókat abban, hogy új szolgáltatókra és jobb szerződési feltételekre váltsanak át. Sok tagállamban aggályos az energiaszegénység problémaköre. Az Európai Unióban az alacsony jövedelmű háztartások kiadásainak átlagosan 8,6%-át teszik ki az energiával kapcsolatos költségek. Ez az arány 2005 óta a legtöbb tagállamban nőtt. Az érintett háztartások egyre nagyobb hányada (2015-ben már 23%-a) képtelen állni az otthona kellő melegen tartásához szükséges kiadásokat. Emellett a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók esetében koncentráltabb intézkedések szükségesek a tagállamok részéről az energiaszegénység hatékony leküzdéséhez. Energiahatékonyság Az energiahatékonyság területén jelentős eredményeket sikerült elérni. Az Európai Unió primerenergia-fogyasztása ben csupán 1,6%-kal volt a primerenergia-fogyasztás terén 2020-ra kitűzött cél felett, a végső energiafogyasztás 3 pedig ugyanebben az évben már a 2020-as cél alatt volt. Annak ellenére, hogy a várakozások szerint 2015-ben a primerenergia-fogyasztás és a végső energiafogyasztás 1,5%-kal, illetve 2%-kal nőni fog 2014-hez képest, a 2020-ra kitűzött célok a szükséges intézkedések mellett teljesíthetők. 2 Primerenergia-fogyasztás : a nem energiacélú felhasználással csökkentett bruttó belföldi energiafogyasztás energiahatékonysági irányelv, 3. cikk 2. pont. 3 Végső energiafogyasztás : az ipar, a közlekedés, a háztartások, a szolgáltatások és a mezőgazdaság számára szolgáltatott energia. Nem tartozik ide magának az energiaátalakítási ágazatnak és az energetikai iparnak szolgáltatott energiaszállítás energiahatékonysági irányelv, 3. cikk 3. pont. 4

5 Az energiahatékonyságra irányuló szakpolitikai fellépés jelentősen hozzájárul az energiafogyasztás csökkentéséhez és a dekarbonizációhoz, és jobban segítheti a levegőminőség ügyét is. A teljes energiafogyasztás és a fogyasztókra háruló energiaköltségek csökkentése, valamint az EU-beli épületállomány intelligensebbé és fenntarthatóbbá tétele érdekében növelni kell a meglévő épületek korszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket. Ehhez egyebek mellett a projektgazdák és a finanszírozók közötti szinergiák megerősítésével, valamint a projektcsomagok kialakításának ösztönzésével tovább kell javítani a tagállamokban az energiahatékonyság-növelő beruházások finanszírozási feltételeit. Az energiahatékonyság növelésében nagy szerep juthat az új készségeknek, valamint az infokommunikációs technológiáknak (IKT). Mindemellett a meglévő potenciál kihasználásához a legtöbb tagállamban a közlekedési ágazat energiahatékonyságának további javítására is szükség van. Dekarbonizáció Huszonhét tagállam esetében a és a évi éves kibocsátás kisebb volt a közös kötelezettségvállalási határozat 4 szerinti határértéknél, egyedül Málta kibocsátása haladta meg mindkét évben a határértéket. A már bevezetett intézkedések alapján készített tagállami előrejelzések szerint a legtöbb tagállam teljesíteni fogja a közös kötelezettségvállalási határozatban 2020-ra kitűzött célt. Néhány tagállamnak további intézkedéseket kell hoznia, vagy pedig igénybe kell vennie a rugalmassági lehetőségeket 2020-ban ilyen helyzetben van különösen Írország, Luxemburg és Belgium. Az EU-ban az energiaunióhoz kapcsolódó fellépések egyik fontos finanszírozási forrását jelentik azok a bevételek, amelyekre a tagállamok az európai uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer keretei között árverésen értékesített kibocsátási egységekből szert tesznek. A 2013-tól 2015-ig tartó időszakban ezek az árverések csaknem 11,8 milliárd EUR bevételt hoztak. A tagállamok e bevétel mintegy 80%-át használták fel vagy tervezik felhasználni az éghajlat- és az energiapolitika céljaira. A tagállamok a bevétel zömét határaikon belül használják fel a megújuló energiaforrások hasznosításának támogatására (2,89 milliárd EUR), energiahatékonyság-növelésre (1,96 milliárd EUR) és a közlekedés fenntarthatóbbá tételére (730 millió EUR). Egy (Hollandia) kivételével valamennyi tagállam legalább akkora átlagos megújulóenergia-részarányt tudott felmutatni ben, mint a megújulóenergiairányelvben meghatározott ütemterv-előirányzat szerinti célérték. Becslések szerint 5 huszonöt tagállam 2015-ben már túllépte a os ütemterv-előirányzatát, míg három tagállam (Franciaország, Hollandia és Luxemburg) évi becsült megújulóenergia-részaránya elmarad a os ütemterv-előirányzattól. 4 A közös kötelezettségvállalási határozat értelmében a tagállamoknak a 2013-tól 2020-ig tartó időszakban az európai uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatokban (például épületek, közlekedés, hulladékgazdálkodás, mezőgazdaság) minden évben kötelezően teljesíteniük kell egy meghatározott üvegházhatásúgáz-kibocsátási határértéket. 5 Lásd a megújuló energiaforrások hasznosításának helyzetéről közreadott jelentést (COM(2017) 57), valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség előretekintő jelentését ( 5

6 A tagállamoknak azonban folytatniuk kell és egyes tagállamoknak erősíteniük kell a 2020-as kötelező célértékek teljesítésére irányuló erőfeszítéseiket, hiszen 2020-hoz közeledve az előirányzat-ütemterv görbéje meredekebbé válik. A kis kibocsátású mobilitás egyik alapvető előfeltétele az alternatív tüzelőanyagokhoz kapcsolódó közlekedési infrastruktúra megléte. Az alternatív tüzelőanyagokat szabályozó irányelv 6 értelmében a tagállamoknak 2016 novemberéig nemzeti szakpolitikai keretet kellett kidolgozniuk. Ezt a kötelezettségét a legtöbb tagállam még nem teljesítette. Kutatás, innováció és versenyképesség Az európai ipar, a kutatóintézetek és az egyetemi/akadémiai szektor innovatív szereplői összességében kedvező helyet tudhatnak magukénak az energetikai világtérképén. A megújuló energiaforrások hasznosítására irányuló szabadalmak 30%-át birtokló Európai Unió vezető helyet foglal el a kis szén-dioxid-kibocsátást biztosító alaptechnológiákra irányuló innovációban. További lépéseket kell azonban tenni ahhoz, hogy ezek az innovatív műszaki megoldások minél gyorsabban és minél sikeresebben piacra kerüljenek, és a bel- és a külpiacon jól szerepelve a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából is kamatozzanak. A legutóbbi, 2014-es adatok szerint az EU 28 tagállamában a köz- és a magánszektor által együttesen kutatásra és innovációra fordított pénzeszközök 2010 óta 22%-kal nőttek az energiaunió szempontjából kiemelt jelentőségű kutatási és innovációs területeken. Ez a növekedés a magánszektornak köszönhető. A magánszektor ráfordításai között a fenntartható közlekedéssel foglalkozó ágazaté a legnagyobb részarány, 43%. Ugyanebben az időszakban a nemzeti szintű közszektorbeli ráfordítások mind abszolút értelemben, mind a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyítva enyhén csökkentek, kivéve az intelligens energiarendszer területét. A közszektorból származó finanszírozás ma az összes forrásnak csupán 15%-át adja. A fő gazdasági partnerek között az európai feldolgozóipar 2014-ben a második legkisebb egységnyi termelésre eső, a hozzáadott érték százalékában kifejezett reál energiaköltséggel 7 dolgozott, és ezzel alig maradt el az USA mögött. Kína, Oroszország, Japán és Ausztrália hasonló értéke jóval nagyobb, mint az Európai Unióé. Az Európai Unió jó teljesítményét elsősorban a feldolgozóipar kis energiaintenzitása magyarázza, ami segített ellensúlyozni a magasabb energiaárakat /94/EU irányelv az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről. Részletesebben lásd az alapmutatókat ismertető jelentésben (SWD(2017) 32). 6