Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, január 19. (OR. en) Jeppe TRANHOLM-MIKKELSEN, az Európai Unió Tanácsának főtitkára

Átírás

1 Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, január 19. (OR. en) 5444/17 ENV 36 MAR 14 FEDŐLAP Küldi: Az átvétel dátuma: január 16. Címzett: Biz. dok. sz.: Tárgy: az Európai Bizottság főtitkára részéről Jordi AYET PUIGARNAU igazgató Jeppe TRANHOLM-MIKKELSEN, az Európai Unió Tanácsának főtitkára COM(2017) 3 final A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben említett tagállami nyomonkövetési programok értékeléséről Mellékelten továbbítjuk a delegációknak a COM(2017) 3 final számú dokumentumot. Melléklet: COM(2017) 3 final 5444/17 DG E 1A HU

2 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, COM(2017) 3 final A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben említett tagállami nyomonkövetési programok értékeléséről {SWD(2017) 1 final} HU HU

3 A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben (2008/56/EK irányelv) említett tagállami nyomonkövetési programok értékeléséről 1. BEVEZETÉS A tengervédelmi stratégiáról szóló uniós keretirányelv 1 (a továbbiakban: tengervédelmi keretirányelv) olyan keretet biztosít, amelyben a tagállamoknak 2020-ra meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a tengeri környezet jó állapotának elérése vagy fenntartása érdekében az Unió valamennyi tengervizében. Ennek a célkitűzésnek az elérése azt jelenti, hogy az Unió tengerei tiszták, egészségesek és termékenyek, a tengeri környezet használata pedig fenntartható lesz. A tengervédelmi keretirányelv tizenegy környezetminőségi mutatót 2 tartalmaz, amelyek leírják, milyen jellemzői vannak a környezetnek, ha jó környezeti állapotot sikerült elérni. A tengervizek jó környezeti állapotára vonatkozó kritériumokról és módszertani előírásokról szóló 2010/477/EU bizottsági határozat 3 útmutatást nyújt a tagállamoknak arról, hogyan kell teljesíteni ezt a célkitűzést. A gyakorlatban a tagállamoknak kell kidolgozni és végrehajtani a tengervédelmi stratégiákat. Ennek részeként a következőket kell elvégezniük: tengervizeik kezdeti értékelése, tengervizeik jó környezeti állapotának meghatározása, környezetvédelmi célok meghatározása, koordinált nyomonkövetési programok összeállítása és végrehajtása, valamint a jó környezeti állapot elérésére és fenntartására irányuló intézkedések és fellépések meghatározása. A Bizottságnak minden tagállam esetében értékelnie kell, hogy ezek a különféle elemek megfelelnek-e az irányelv követelményeinek. A Bizottság további információt kérhet, és iránymutatást nyújthat a szükséges változtatásokhoz. A tagállamok 2012-ben, az első végrehajtási szakaszt követően jelentést tettek, ami a kezdeti értékelésből, a jó környezeti állapot meghatározásából és a környezetvédelmi célok 1 Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv), HL L 164., , 19. o. 2 A 11 környezetminőségi mutató meghatározása a tengervédelmi keretirányelv I. mellékletében található, maguk a mutatók pedig a következők: D1 Biológiai sokféleség, D2 Nem őshonos fajok, D3 Gazdaságilag hasznosított hal- és kagylófajok, D4 Táplálékláncok, D5 Eutrofizáció, D6 A tengerfenék épsége, D7 Hidrográfiai változások, D8 Szennyező anyagok, D9 Tengeri eredetű élelmiszerekben lévő szennyező anyagok, D10 Hulladék, D11 Energia, többek között a víz alatti zaj. E jelentés alkalmazásában a biológiai sokféleséggel kapcsolatos mutatókat (D1, D4 és D6) a következő főbb fajcsoportok és élőhelytípusok szerint csoportosították: madarak, emlősök és hüllők, halak és lábasfejűek, illetve tengerfenéken és a vízoszlopban lévő élőhelyek. Ez a további csoportosítás összesen 13 mutatókategóriát eredményez. 3 A Bizottság 2010/477/EU határozata (2010. szeptember 1.) a tengervizek jó környezeti állapotára vonatkozó kritériumokról és módszertani előírásokról, HL L 232., , 14. o. 2

4 azonosításából állt. A Bizottság értékelést 4 tett közzé ezekről az elemekről, amelyben megállapította, hogy a tagállamok nem bizonyulnak kellően ambiciózusnak a környezetvédelmi célok meghatározásában. Az értékelés a megvalósítás koherenciájának és következetességének a tengeri alrégiók és régiók közötti hiányát is kiemelte A következő végrehajtási szakaszban a tagállamoknak nyomonkövetési programokat kellett összeállítaniuk és végrehajtaniuk 2014 júliusáig 5, amelyekről a kidolgozásukat követő három hónapon belül értesíteniük kellett a Bizottságot. A nyomonkövetési programok célja, hogy értékeljék a tengervizek környezeti állapotát és a környezetvédelmi célok teljesítése érdekében tett lépéseket. A következő húsz tagállam 6 tájékoztatta időben a Bizottságot a nyomonkövetési programjáról 7 az e dokumentumban található értékeléshez: Belgium, Bulgária, Dánia, Észtország, Németország, Írország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Hollandia, Portugália, Románia, Szlovénia, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság 8. Három tagállam (Málta, Görögország és Lengyelország) nem küldte meg jelentését 9. Ez a jelentés a 2014-es bizottsági jelentést egészíti ki, célja pedig, hogy felvázolja a tagállamoknak a tengervédelmi keretirányelv következetes és koherens végrehajtása érdekében tett lépéseit, amelyekkel 2020-ra elérhető a jó környezeti állapot az Unió tengervizeiben. A Bizottság ismerteti a fent felsorolt tagállamok által benyújtott nyomonkövetési programok értékelését. A jelentés értékeli minden egyes tagállam nyomonkövetési programjának a következetességét és megfelelőségét, és kitér azok regionális koherenciájára is. A jelentés ezenfelül iránymutatást nyújt minden olyan változtatásra vonatkozóan, amelyet a Bizottság szükségesnek ítél. A jelentés első része a tagállami nyomonkövetési programokat vizsgálja a jó környezeti állapot meghatározásával és a kapcsolódó környezetvédelmi célokkal összefüggésben. A jelentés második része azokat a nyomon követéssel kapcsolatos, nemzeti és uniós szintű további lépéseket tekinti át, amelyek szükségesek ahhoz, hogy 2020-ig elérhető, a későbbiekben pedig fenntartható legyen a jó környezeti állapot az Unió tengervizeiben. Az e jelentéshez kapcsolódó szolgálati munkadokumentum részletes elemzést tartalmaz minden egyes tagállam nyomonkövetési programjáról a tengervédelmi keretirányelvben említett tizenegy minőségi mutató figyelembevételével, és ezen túlmenően konkrét iránymutatást is megfogalmaznak az egyes tagállamok számára. 4 A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a tengervédelmi stratégiáról szóló (2008/56/EK) keretirányelv végrehajtásának első szakasza Az Európai Bizottság értékelése és útmutatója, COM(2014) 097 final. 5 Erről a követelményről a tengervédelmi keretirányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának iv. alpontja és 11. cikke rendelkezik. 6 Az irányelvben meghatározott ezen kötelezettség csak a 23 part menti tagállamra vonatkozik, a tengerparttal nem rendelkező öt tagállamra nem. 7 E jelentés alkalmazásában 2015 szeptemberét jelölték ki határidőnek. 8 Az Egyesült Királyság jelentése nem tért ki a Gibraltár brit tengerentúli területet körülvevő vizekre. 9 Málta és Lengyelország időközben megküldte jelentését, a késői benyújtás miatt azonban nem lehetett elvégezni azok értékelését ehhez a jelentéshez. Görögország eddig (2016. október) nem küldte meg jelentését. A Bizottság egy későbbi időpontban fogja ismertetni és közzétenni a jelentésben nem szereplő tagállamok munkájának értékelését és a nekik szóló iránymutatást. 3

5 A kapcsolódó szolgálati munkadokumentum 10 továbbá értékelést is tartalmaz az első végrehajtási fázisban jelentett néhány elemről azon tagállamok vonatkozásában, amelyek későn nyújtották be jelentésüket, azaz Bulgária, Horvátország, Málta, valamint Portugália esetében a makaronéziai alrégió (Azori-szigetek és Madeira), valamint az Egyesült Királyság esetében a Nyugat-Mediterrán Térség alrégiója (a Gibraltárt körülvevő vizek) ( FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK Annak megállapítására, hogy a tagállami nyomonkövetési programok megfelelő keretet biztosítanak-e a tengervédelmi keretirányelvben megfogalmazott követelmények teljesítéséhez, a Bizottság a programokat céljuk, területi hatályuk, a mutatókategóriák és a környezetvédelmi célok figyelembevétele, a végrehajtási határidő, a tengervédelmi keretirányelvben és egyéb releváns jogszabályokban megfogalmazott kötelezettségeknek való megfelelés, valamint a regionális koherencia szempontjából értékelte. A húsz tagállam több mint 200 nyomonkövetési programról, és a programokhoz kapcsolódó mintegy ezer alprogramról számolt be jelentésében. Cél Az 1. ábrán jól látható, hogy a nyomonkövetési tevékenységek többsége (73 %) a tagállami tengervizek környezeti állapotának, valamint az emberi tevékenységek hatásainak értékelésére koncentrál. A tevékenységek 41 %-a az emberi tevékenységek okozta környezeti terhelés nyomon követéséhez (például a vízben lebegő, a vízoszlop áttetszőségét csökkentő részecskék meglétéhez, az eutrofizációt okozó tápanyag-feldúsuláshoz; vagy a tengerpartokon felhalmozódó tengeri hulladékhoz) kapcsolódik, 19 %-a az ökoszisztémára gyakorolt terhelést előidéző emberi tevékenységekre (például kikötői kotrási tevékenységekre, a mezőgazdasági tevékenységekre és a települési szennyvíz kibocsátására, illetve a nem megfelelő szilárdhulladék-kezelésre) koncentrál, míg mindössze 12 %-a összpontosít az említett környezeti terheléseket és hatásukat enyhítő intézkedések hatékonyságára (például a tápanyagveszteség csökkentésére, vagy a szilárdhulladék-kezelés javítására irányuló intézkedések hatásaira). Az intézkedések értékelésére vonatkozó kellő hangsúly hiánya részben azzal magyarázható, hogy a tagállamok számára nem írták elő intézkedéseik 2016 vége előtti átültetését (lásd: a tengervédelmi keretirányelv 5. cikkének (2) bekezdése). Mivel átfedések vannak a programok és funkcióik között, a különböző nyomonkövetési tevékenységek összege meghaladja a 100 %-ot. 10 SWD(2017)1 final 11 Portugália és az Egyesült Királyság esetében a 2014-es bizottsági jelentésben említett kezdeti ajánlásokat felülvizsgálták, hogy azok tükrözzék a Makaronéziára (Portugália) és Gibraltárra (Egyesült Királyság) vonatkozó adatokat. 4

6 Mi a nyomon követés célja? (tagállami önértékelés alapján) 100% A tagállami nyomonkövetési programok aránya az egyes kategóriákban (%) 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Környezet állapot és környezetre gyakorolt hatás Terhelést jelentő tényezők Emberi tevékenységek okozta terhelések Intézkedések hatása 1. ábra: A tagállami nyomon követés célja 12 A biológiai sokféleség nyomon követése (1-es, 4-es és 6-os mutató) az erőfeszítések 41 %-át teszi ki 13. A biológiai sokféleségre irányuló figyelem más uniós jogszabályok, például a madárvédelmi irányelv 14, az élőhelyvédelmi irányelv 15, a víz-keretirányelv 16, a fürdővizek minőségéről szóló irányelv 17, a nitrátszennyezésről szóló irányelv 18 és a közös halászati 12 Az ábra nem tartalmazza Lettország, Olaszország és Portugália adatait, mivel jelentésüket nem a szabványos szerkezetbe foglalva küldték el. A nyomonkövetési programok számos területet érintenek, ezért a parti vizekre és a felségvizekre egyaránt vonatkozhatnak. 13 A százalékos értékeket a bejelentett nyomonkövetési alprogramok teljes száma alapján számítják ki. 14 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., , 7. o.). 15 A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., , 7. o.). 16 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., , 1. o.). 17 Az Európai Parlament és a Tanács 2006/7/EK irányelve (2006. február 15.) a fürdővizek minőségéről és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., , 37. o.). 18 A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről (HL L 375., , 1. o.). 5

7 politikáról szóló rendelet 19 végrehajtására irányuló nyomon követés terén korábban már elvégzett munkával magyarázható. A tengervédelmi keretirányelvben említett mutatókhoz közvetlenül kapcsolódó nyomonkövetési követelmények is idetartoznak. A madárvédelmi irányelv részeként például a tagállamoknak figyelembe kell venniük az olyan vadon élő madárfajok állományszintjeinek változási irányát és ingadozásait, amelyek javára szolgálnak a speciális állományvédelmi intézkedések. Azzal tehát, hogy a tagállamok nyomon követik a tengeri madarak állományát, méretét és abundanciáját, mind a madárvédelmi irányelv, mind a tengervédelmi keretirányelv követelményeinek eleget tesznek. A nyomonkövetési tevékenységek 59 %-a a fennmaradó nyolc mutatóhoz kapcsolódik, amelyben a következő mutatók nyomon követése viszonylag korlátozott mértékű: az energia, többek között a víz alatti zaj 20 és a tengeri eredetű élelmiszerekben lévő szennyező anyagok (11. és 9. mutató) 4 4 %, a nem őshonos fajok (2. mutató) 5 %, illetve a tengeri hulladék és a hidrográfiai változások (10. és 7. mutató) 6 6 %. A vízben található szennyező anyagokat (8. mutató), az eutrofizációt (5. mutató) és a gazdaságilag hasznosított halakat (3. mutató) nagyobb arányban veszik figyelembe (ezek sorrendben 13 %-ban, 11 %-ban és 9 %-ban vannak jelen a nyomonkövetési erőfeszítések között). Területi hatály A tagállamok az alábbi földrajzi zónákat használva jelentették nyomonkövetési programjaik területi eloszlását: szárazföldi, átmeneti vizek, 21 parti vizek, felségvizek, a kizárólagos gazdasági övezet, 22 kontinentális talapzat területe a kizárólagos gazdasági övezeten túl, 23 és tagállamokon kívüli tengervizek. 19 Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., , 22. o.). 20 Ez a mutató az energiának a tengeri környezetbe való juttatására, például a víz alatti zajra utal. Mivel a mutatót alátámasztó tudományos és technikai fejlemények még nem teljesen kiforrottak, a tagállamok kizárólag a víz alatti zajra koncentrálták vállalásaikat, ezért ezt a mutatót e jelentés alkalmazásában ekként kezeljük. 21 Az átmeneti vizek a 2000/60/EK irányelvben meghatározottak szerint a folyótorkolatok közelében levő felszíni víztestek, amelyek részben sós jellegűek a parti tengervizekhez való közelségük eredményeképpen, de amelyeket az édesvizek beáramlása alapvetően befolyásol. A 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv meghatározása szerint a parti vizek egy tengeri mérföldre nyúlnak be az alapvonaltól. 22 Felségvizek (12 tengeri mérföldig), kizárólagos gazdasági övezet (max. 200 tengeri mérföldig), kontinentális talapzat a kizárólagos gazdasági övezeten túl, az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének meghatározása szerint. 23 A tagállamokon kívüli tengervizek kifejezés a tagállam joghatóságán kívül eső területekre utal (a szomszédos államokhoz tartozó vizeket is ideértve). 6

8 A 2. ábrának megfelelően a tagállami nyomon követés legnagyobb arányban (68 %) a parti vizeken zajlik, de jelentős mértékű nyomon követés tapasztalható a felségvizeken (57 %) és a kizárólagos gazdasági övezetekben (51 %) is. A legalacsonyabb arány (6 %) a kizárólagos gazdasági övezeteken túli kontinentális vizekre jellemző. A fentiek szerint a tagállamok általában más uniós jogszabályok által előírt meglévő programokkal kapcsolták össze nyomonkövetési programjaikat, ami magyarázhatja a parti vizeken végzett nyomon követés dominanciáját. A tagállamok felségvizein túl csak korlátozott számú nyomonkövetési programot végeznek. Ez több tényezővel is magyarázható, például az ilyen területen végzett nyomon követés költségével, valamint azzal, hogy a főbb terhelést jelentő tényezőkre és hatásokra kell összpontosítani, amelyek a part közelében jelennek meg. Hol zajlik a nyomon követés? (tagállami önértékelés alapján) Tagállam szárazföldi területe Átmeneti vizek (vízkeretirányelv) 6% 15% 15% 19% Parti tengervizek (vízkeretirányelv) Felségvizek 51% Kizárólagos gazdasági övezet (EEZ; vagy hasonló) Kontinentális talapzat (az EEZ-n túl) 68% Tagállamokon kívüli tengervizek 57% 2. ábra: A tagállami nyomon követés területi hatálya 24 Végrehajtási határidő 24 A különböző nyomonkövetési tevékenységek összege nagyobb, mint 100%, mivel a programok és azok funkciói között átfedések vannak. Lettország, Olaszország és Portugália adatai nincsenek feltüntetve az ábrán, mivel jelentésüket nem a szabványos szerkezetbe foglalva nyújtották be. 7

9 A tagállamoknak július 15-ig kellett kidolgozniuk és végrehajtaniuk nyomonkövetési programjaikat. A 3. ábra mutatókategóriákra lebontva szemlélteti, hogy a nyomonkövetési programok várhatóan milyen arányban lépnek életbe 2014-ig, 2018-ig, 2020-ig és 2020 után ben a tagállamok által legnagyobb arányban nyomon követett mutató a tengeri eredetű élelmiszerekben lévő szennyező anyagok (9. mutató), a gazdaságilag hasznosított hal (3. mutató) és az eutrofizáció (5. mutató) volt. A tagállamok önértékelése alapján 2020-ig életbe fog lépni az eutrofizációra (5. mutató), az emlős-, hüllő-, hal- és lábasfejűfajokra (1. és 4. mutató), valamint a szennyező anyagokra (8. mutató) vonatkozó mutató. Ugyanez várható a gazdaságilag hasznosított hal (3. mutató), a hidrográfiai változások (7. mutató), a tengeri hulladék (10. mutató) és a tengerfenék és a vízoszlop élőhelyei (1., 4. és 6. mutató) esetében alkalmazott nyomonkövetési programok mintegy 90 %-ánál is. D9 Tengeri eredetű élelmiszerekben lévő szennyező anyagok Mikor fogják a mutatókategóriákat nyomon követni? (tagállami önértékelés alapján) D3 Gazdaságilag hasznosított halak D5 Eutrofizáció D7 Hidrográfiai változások D8 Szennyező anyagok D1, 4 Halak és lábasfejűek D1, 4 Madarak D1, 4 Vízoszlopban lévő élőhelyek D1, 4 Emlősök és hüllők D10 Tengeri hulladék D1, 4, 6 Tengerfenéken lévő élőhelyek D2 Nem őshonos fajok D11 Energia/zaj 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% 2014-ig 2018-ig 2020-ig 2020 után Nincs bejelentve 3. ábra: A jó környezeti állapot eléréséhez szükséges tagállami nyomonkövetési programok életbe lépésének várható határideje mutatókategória szerinti lebontásban 2526 A nem őshonos fajokra (2. mutató) és a víz alatti zajra (11. mutató) vonatkozó nyomonkövetési programok megvalósítását egyértelműen fel kell gyorsítani a tengervédelmi keretirányelvben említett határidőkig való megfelelő teljesítés érdekében, a tengervédelmi stratégiák 2018-ig történő felülvizsgálata, valamint a jó környezeti állapot 2020-ig történő elérése céljából. További erőfeszítésekre van szükség a biológiai sokféleségre vonatkozó 25 Nincs bejelentve : a jó környezeti állapot teljesítésének határidejét nem jelentették. 26 A 2. lábjegyzetben említetteknek megfelelően 13 mutatókategória lett meghatározva. 8

10 mutatókkal (1., 4. és 6. mutató) és közülük is különösen azokkal kapcsolatban, amelyekre nem terjednek ki korábbi jogszabályok. Várhatóan mikor vezetik be a nyomon követést? (tagállami önértékelés alapján) A mutatókategóriák száma ig 2018-ig 2020-ig 2020 után Nincs bejelentve 4. ábra: A jó környezeti állapot eléréséhez szükséges tagállami nyomonkövetési programok életbe lépésének várható határideje A 4. ábra tagállamonkénti lebontásban szemlélteti, hogy a jó környezeti állapot felé megtett haladás értékelésére vonatkozó nyomonkövetési programok várhatóan milyen arányban lépnek életbe 2014-ig, 2018-ig, 2020-ig és 2020 után. Öt tagállam számolt be arról, hogy nyomonkövetési programjai a mutatókategóriák többségére vonatkozóan 2014 óta érvényben vannak. Négy tagállamban egyáltalán nem volt nyomonkövetési program 2014-ben. Összességében tehát a nyomonkövetési programok 2014 júliusáig a tengervédelmi keretirányelv 5. cikke (2) bekezdése, a) pontjának iv. alpontjában megfogalmazott kidolgozási és végrehajtási határidőig csupán részlegesen voltak megfelelőek. Ebből kifolyólag a 2018-as értékeléshez szükséges, a jó környezeti állapot felé megtett haladás és a környezetvédelmi célok értékeléséhez rendelkezésre álló tagállami adatok igencsak hiányosak. A tagállami jelentések szerint idővel fokozatos javulás várható: 2018-ra előreláthatólag kilenc tagállam fogja teljesen (vagy majdnem teljesen) lefedni az összes mutatókategóriát és

11 ra összesen tizenöt tagállamban lesz működő nyomonkövetési program. A tagállamok többsége úgy nyilatkozott, hogy nyomonkövetési programjaik jellemzően 2020-ra lépnek teljesen életbe. Ez csak annyiban megnyugtató, amennyiben a tengervédelmi keretirányelvben előírt nyomon követés előreláthatólag teljes mértékben működőképes lesz az említett időpontig. Mindazonáltal öt tagállam még nem jelentette szándékait, vagy azt nyilatkozta, hogy nyomonkövetési programjaik még 2020 a tagállamok számára a jó környezeti állapot elérésére előírt határidő után sem lépnek teljesen életbe. Szinte ugyanez figyelhető meg a tagállami nyomonkövetési programokban a környezetvédelmi célok figyelembevételét illetően, 27 noha a jelentésekben feltüntetett határidők szerint a tagállamok általánosságban arra számítanak, hogy a nyomonkövetési igények 2020 előtt megfelelően teljesülni fognak (lásd az 5. ábrát). Mikor fogják a környezetvédelmi célokat nyomon követni? (tagállami önértékelés alapján) Franciaország Spanyolország Litvánia Írország Portugália Olaszország Lettország Bulgária Észtország Románia Horvátország Németország Svédország Dánia Szlovénia Egyesült Királyság Ciprus Finnország Hollandia Belgium A mutatókategóriák száma 2020-ig 2020 után Nincs meghatározva konkrét cél, illetve nincs nyomonkövetési program feltüntetve 5. ábra: A környezetvédelmi célokra vonatkozó tagállami nyomonkövetési programok életbe lépésének várható határideje Előreláthatólag tizenkét tagállamban lépnek életbe olyan nyomonkövetési tevékenységek, amelyek az általuk meghatározott környezetvédelmi célok mérésére szolgálnak. Írország az összes cél teljesítését tervezi, de csak 2020 után, amikorra a jó környezeti állapotnak már meg 27 A tengervédelmi keretirányelv 10. cikkével összhangban a tagállamoknak környezetvédelmi célokat kellett meghatározniuk, hogy teljesítsék a jó környezeti állapotot saját tengervizeikben. 10

12 kellett volna valósulnia. A többi hét tagállam nem tervezi az általuk meghatározott célok egy részének nyomon követését. A fent említettek szerint a gazdaságilag hasznosított hal- és kagylófajokhoz (3. mutató), az eutrofizációhoz (5. mutató) és a tengeri eredetű élelmiszerekben lévő szennyező anyagokhoz (9. mutató) kapcsolódó célokra más uniós jogszabályokkal összhangban létrehozott nyomonkövetési programok fognak vonatkozni. Többségüket vagy teljesítették már, vagy valószínűleg legkésőbb 2018-ig teljesíteni fogják. További teendőkre van szükség ahhoz, hogy a tagállamok összegyűjtsék a jó környezeti állapot és célok felé megtett haladás értékeléséhez szükséges adatokat. A tagállamoknak 2018 folyamán kell benyújtaniuk az ezekkel kapcsolatos jelentéseket, különösen azokat a mutatókat illetően, amelyek terén nem értek el megfelelő mértékű haladást, így például a nem őshonos fajokra (2. mutató), a tengeri hulladékra (10. mutató), a víz alatti zajra (11. mutató) és a hatályos jogszabályok által le nem fedett, biológiai sokféleségre (1., 4. és 6. mutató) vonatkozó mutatókkal kapcsolatban. Teljesítés és általános megfelelőség A Bizottság értékelte, hogy a tagállami nyomonkövetési programok megfelelnek-e a tengervédelmi keretirányelvben előírt követelményeknek. Az egyes tagállami programokkal kapcsolatos részletes eredmények a kapcsolódó szolgálati munkadokumentumban találhatók. Ez a technikai értékelés a tagállami nyomonkövetési programok fő komponensei, különösen a nyomon követés tárgyát képező aspektusok és paraméterek, valamint a gyakoriság és a területi hatály alapján készült. Az eredmények szerint a tagállamok nyomonkövetési programjai megfelelőnek, többnyire megfelelőnek vagy részben megfelelőnek minősülnek a tengervédelmi keretirányelvben a környezeti állapot értékelésével összefüggően előírt követelmények teljesítését illetően. Azt, hogy az egyes tagállami nyomonkövetési programok miként járulnak hozzá együttesen az egyes mutatókategóriákhoz, a 6. ábra szemlélteti. Az ábrán feltüntetett adatokat azon mutatókategóriák értékelésére használták, amelyeket az egyes tagállamok elvben teljesítettek (vagy nem teljesítettek). Ezen adatok alapján állapította meg a Bizottság, hogy a tagállami nyomonkövetési program többnyire megfelel, részben megfelel vagy nem felel meg (7. ábra) a céljának. 11

13 Mennyire terjed ki a nyomon követés a jó környezeti állapotra mutatókategóriánként? D11 Energia/zaj D1, 4, 6 Tengerfenéken lévő élőhelyek D1, 4 Vízoszlopban lévő élőhelyek D1, 4 Madarak D10 Tengeri hulladék D1, 4 Halak és lábasfejűek D7 Hidrográfiai változások D8 Szennyező anyagok D5 Eutrofizáció D2 Nem őshonos fajok D9 Tengeri eredetű élelmiszerekben lévő szennyező D3 Gazdaságilag hasznosított halak D1, 4 Emlősök és hüllők 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% A jelentett nyomonkövetési program aránya (%) Teljes teljesítés Részleges teljesítés Nincs teljesítés A jó környezeti állapot nincs meghatározva, illetve nincs nyomonkövetési program feltüntetve 6. ábra: A jó környezeti állapot figyelembevétele a tengervédelmi keretirányelv szerinti nyomonkövetési programokban, a technikai értékelés alapján Az értékelés megerősítette azokat a hiányosságokat, amelyeket a 2014-es bizottsági jelentést tárt fel a 2010/477/EU határozat következetességet és összehasonlíthatóságot nélkülöző tagállami alkalmazását illetően. Így tehát e jelentés keretében kizárólag indikatív összehasonlító értékelésre volt lehetőség. A tagállamok többsége azonosította a programjai hiányosságait, és tisztában van azzal, hogy mely főbb területek igényelnek további beavatkozást. Hiányosságokat általánosságban a (például a tengerfenéken és a vízoszlopban lévő élőhelyekkel és szennyező anyagokkal kapcsolatos) nyomonkövetési módszerek és a módszertani előírások terén, valamint a nyomonkövetési adatokkal és a tudásbázis hiányával kapcsolatban (például a nem őshonos fajok [2. mutató], a hidrográfiai változások [7. mutató], a tengeri hulladék [10. mutató] és a víz alatti zaj [11. mutató] vonatkozásában) figyeltek meg. Egyes terhelések és hatások hatékony nyomon követésére határokon átnyúló jellegük miatt csak akkor lesz mód, ha megvalósul egy regionális megközelítés (ilyenek például a nem helyhez kötött vagy nem őshonos fajok, illetve a víz alatti zaj). 12

14 Milyen mértékben megfelelő az egyes tagállamok nyomonkövetési programja? 100% 90% 80% A jó környezeti állapot figyelembevételének százalékos aránya (%) 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Nyomon követés: nem megfelelő részben megfelelő A jó környezeti állapot nincs meghatározva, illetve nincs nyomonkövetési program feltüntetve A nyomonkövetési program nem terjed ki a jó környezeti állapotra A nyomonkövetési program részben terjed ki a jó környezeti állapotra A nyomonkövetési program kiterjed a jó környezeti állapotra nagyon többségében megfelelő megfelelő 7. ábra: A jó környezeti állapot figyelembevétele a tengervédelmi keretirányelv szerinti nyomonkövetési programokban, a technikai értékelés alapján A Bizottság a technikai értékelés alapján összességében úgy véli, hogy egyik tagállami nyomonkövetési program sem teljes mértékben megfelelő, és egyik sem teljesíti maradéktalanul a tengervédelmi keretirányelv előírásait, különösen ami a jó környezeti állapot teljesítése felé megtett haladás nyomon követését illeti. Négy tagállam nyomonkövetési programjai többségében megfelelőnek, tizenhárom további tagállamé részben megfelelőnek, míg három tagállamé nem megfelelőnek minősíthetők. Összhang az Unió egyéb jogszabályaival A legtöbb tagállam a más uniós jogszabályok alapján vagy a megfelelő regionális tengeri egyezmény keretében végrehajtott nyomon követésre alapozta nyomonkövetési programjait. A vízügyi keretirányelv, az élőhelyvédelmi irányelv és a közös halászati politikáról szóló rendelet az a három uniós jogszabály, amelyek leggyakrabban kötődnek a tengervédelmi keretirányelv szerinti nyomonkövetési programokhoz. Ebben az értelemben a nyomonkövetési programokról elmondható, hogy általánosságban véve összhangban állnak a többi releváns jogi kötelezettséggel. Csupán a tengeri hulladékkal (10. mutató) és a víz alatti zajjal (11. mutató) foglalkozó nyomonkövetési programok bevezetése tudható be kizárólag a tengervédelmi keretirányelvnek. Középpontban a tengeri hulladékkal foglalkozó nyomonkövetési program 13 Nyomon követés: nem

15 Biztató, hogy szinte az összes jelentéstevő tagállamnál van kidolgozott program a tengeri hulladék nyomon követésére. A tengerparti hulladék nyomon követését kellő területi lefedettséggel és gyakorisággal végzik. Az Atlanti-óceán észak-keleti térségében szisztematikusan ellenőrzik a partra sodródó tengeri madarakban található hulladékot. A tengeri régiók többségében kielégítő mértékű a nyomonkövetési programok következetessége, és egyértelműen megállapítható a nemzetközi és regionális szabályokkal való összefüggések megléte. A legtöbb tagállam a tengervédelmi keretirányelv nyomán létrehozott, a tengeri hulladékkal foglalkozó technikai csoport által kidolgozott nyomonkövetési iránymutatásra hivatkozik, amely biztosítja a szükséges harmonizációt. Mindazonáltal több olyan terület van 28, amelyek sürgős korrekciót igényelnek. A tengerfenéken és a vízfelszínen lévő hulladék, valamint a mikrohulladék nyomon követése például közel sem tökéletes. A hulladék tengeri állatokra és környezetre gyakorolt hatását nem vizsgálják szisztematikusan és összehasonlítható módon. Ezenfelül a tengeri hulladékért felelős emberi tevékenységek lokalizációja és kiterjedése gyakran nem szerepel a meglévő nyomonkövetési programokban. Végül, de nem utolsó sorban, nincsenek közösen megállapított alapforgatókönyvek vagy küszöbértékek a hulladékokra és mikrohulladékokra vonatkozóan, ami megnehezíti a jó környezeti állapot felé megtett haladás nyomon követését. Mindezek hatással lesznek az Unió azon képességére is, hogy megfeleljen a belső (a 7., a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési program, a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv 29 ) és nemzetközi kötelezettségvállalásoknak 30. Regionális koherencia és koordináció A Bizottság a tagállami nyomonkövetési programokat regionális koherenciájuk szempontjából is értékelte az irányelv 4. cikkében meghatározott régiókban. A tagállamok általában hivatkoztak a regionális koordinációra a nyomonkövetési programjaikban különösen a tengervédelmi keretirányelv szerinti környezeti állapot értékelése céljából a regionális tengeri egyezményekben elfogadott mutatók és előírások használata révén. Az értékelés a közepestől a nagy mértékig terjedő koherenciát tárt fel a Fekete-tengernél, az Atlanti-óceán észak-keleti térségében és a Balti-tenger régiójában felségterülettel vagy joghatósággal rendelkező tagállamok esetében, a Földközi-tengeri régióban ugyanakkor a csekélytől a közepes mértékig terjedő koherenciát állapított meg. 29 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Az anyagkörforgás megvalósítása a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv, COM(2015) 614 final. 30 A nemzetközi kötelezettségvállalások között szerepel a Rio+20 folyamat (a fenntartható fejlődéssel foglalkozó ENSZ-konferencia) és a 2015 szeptemberében elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend 17 fenntartható fejlesztési célja. 14

16 A Fekete-tengernél, az Atlanti-óceán észak-keleti térségénél és a Balti-tengeri régióknál érdekelt tagállamok esetében az értékelés néhány konkrét tényezővel, például a területi hatállyal vagy a nyomon követett elemekkel kapcsolatban magas szintű koherenciát állapított meg. Ugyanez mondható el például a Balti-tenger és a Fekete-tenger régióiban lévő szennyező anyagok (8. és 9. mutató) és a tengeri hulladék (10. mutató) nyomon követéséről is. Összességében tehát a tengermedencét érintő nyomon követés a Balti-tengernél és az Atlanti-óceán észak-keleti térségénél (a nem EU-tagállamokat is ideértve) tűnik harmonizáltabbnak. Az Atlanti-óceán észak-keleti térségében vízterülettel rendelkező tagállamok az összes mutatóhoz készítettek regionális szintű nyomonkövetési programokat; további erőfeszítésekre van szükség azonban e programok következetesebbé tételéhez, különösen ami a nem őshonos fajokat érinti (2. mutató), ahol a lefedettség korlátozott mértékű, mivel csupán öt tagállam jelentett be nyomonkövetési programot erre a mutatóra vonatkozóan. A Földközi-tengeri régió tagállamainak regionális erőfeszítések révén számos mutató, például a nem őshonos fajok (2. mutató) és a víz alatti zaj (11. mutató) esetében következetesebb nyomon követést kell kidolgozniuk. Egyéb megállapítások A határokon átnyúló jelleggel kapcsolatban felmerülő kérdések A tengervédelmi keretirányelvben említett néhány mutató (például a nem őshonos fajokra, a tengeri hulladékra és a víz alatti zajra vonatkozó mutatók) által érintett határokon átnyúló kérdések mellett néhány tagállam kiemelt határokon átnyúló kérdésként említette az éghajlatváltozás és az óceánok elsavasodása okozta környezeti terhelést és hatásokat, amelyekkel közvetlenül vagy közvetve foglalkoznak a tengervédelmi keretirányelv szerinti nyomonkövetési programokban. Továbbfejlesztett tudásbázis A tagállami nyomonkövetési programok hozzá fognak járulni egy továbbfejlesztett tudásbázis kialakításához, különösen a víz alatti zajra és a tengerfenék épségére vonatkozó mutatókat (11. és 6. mutató) illetően. A tudásbázisnak javítania kell a tagállamok saját tengervizeikre vonatkozó, 2018-ban esedékes következő értékeléseit. Adaptív nyomonkövetési programok Néhány tagállam adaptív nyomonkövetési programot léptetett életbe, amelyek várhatóan biztosítják, hogy akkor is megfelelőek maradjanak, ha a tagállamok módosítják a jó környezeti állapotot vagy célmutatóikat a bővülő ismeretek vagy új regionális szintű szabványok és gyakorlatok miatt, vagy azért, hogy tükrözzék a változó környezeti terheléseket. Noha a rugalmasság bizakodásra ad okot, ügyelni kell arra, hogy az ilyen adaptív nyomonkövetési programok hosszú távon ne legyenek kedvezőtlen hatással a nyomonkövetési lefedettségre. 3. ÁLTALÁNOS KÖVETKEZTETÉS 15

17 A tengervédelmi keretirányelv első végrehajtási ciklusa részeként elindított nyomonkövetési programok elemzése rávilágított, hogy további fellépésre van szükség a nyomonkövetési programok megfelelő és időben történő teljesítésének biztosításához, annak ellenére, hogy jelentős erőfeszítések történtek, illetve történnek a közeljövőben. További előrelépésekre van szükség a megközelítések tagállamok közötti összehasonlíthatóságának biztosításához, és annak érdekében, hogy a nyomonkövetési programok olyan módon javuljanak, hogy a tengervédelmi keretirányelvben említett előírásoknak megfelelő keretet alkossanak. Fokozottabb figyelmet kell fordítani azokra a mutatókra, amelyeket nem vagy csak részben érintenek a meglévő jogszabályok. Nyolc tagállamnál különös figyelmet kell fordítani a tengervédelmi keretirányelv 10. cikkével összhangban megállapított célok teljes mértékű és időszerű nyomon követésének biztosítására. A tagállamoknak fontolóra kell venniük, hogy nyomonkövetési programjaikat a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelvvel összhangban történő naprakésszé tételük alkalmával az intézkedéseik hatékonyságának mérésére használják, ami segíthet annak megítélésében hogy, milyen messze vannak saját céljaik teljesítésétől. Ami a területi lefedettséget illeti, az elemzés szerint úgy tűnik, hogy a nyomonkövetési programok azokra a helyekre összpontosítanak, ahol vélhetően a legnagyobbak a környezeti hatások és terhelések. Ezt mindazonáltal egy megfelelő kockázatelemzésnek is meg kell erősítenie, hogy a nyomon követéssel kapcsolatos prioritásokat technikai és tudományos alapon határozzák meg ben csupán néhány tagállamnak voltak működő nyomonkövetési programjai, és sok másik várhatóan csak 2018-ra vagy még később, 2020-ra lép teljesen életbe. Ezért haladéktalanul előrelépéseket kell tenni a nyomon követés terén, hogy teljesüljenek a tengervédelmi keretirányelv követelményei, többek között a tagállamok tengervizeinek kezdeti értékelésének és a jó környezeti állapotnak a évi felülvizsgálatai, és ami még fontosabb, a jó környezeti állapot 2020-ig való elérése. A nyomonkövetési programok nem mindig biztosítják megfelelően az uniós tengervizek állapotának hatékony nyomon követését, a jó környezeti állapot elérése felé megtett haladás mérését és a tagállamok által meghatározott, kapcsolódó célok teljesítését. Különösen igaz ez a nem őshonos fajok, a tengeri hulladék, a víz alatti zaj és a meglévő jogszabályok által le nem fedett, a biológiai sokféleségre vonatkozó mutatók esetében. További koordinációra van szükség a tagállamok között, különösen regionális és alregionális szinten, hogy az adatok következetesek és összehasonlíthatók legyenek, és javuljon a nyomonkövetési programok területi hatálya. Ezáltal potenciálisan csökkenthetők a költségek, amennyiben a szakterületeken belül és a tagállamok között hatékonyabbá válik a nyomon követés. 4. AJÁNLOTT KÖVETKEZŐ LÉPÉSEK A Bizottság szerint a tagállamoknak: mihamarabb pótolniuk kell a regionális és alregionális szinten azonosított hiányosságokat, hogy a nyomonkövetési programok megfeleljenek a tengervédelmi keretirányelv által előírt követelményeknek, 16

18 erőfeszítéseket kell tenniük nyomonkövetési programjaik maradéktalan végrehajtása érdekében, hogy ne legyenek hiányosságok a tengervizeik 2018-ra esedékes értékelését illetően, miközben figyelembe kell venniük a 2010/477/EU határozat folyamatban lévő felülvizsgálatát és annak esetleges eredményét is, biztosítaniuk kell, hogy a nyomonkövetési programok kellően lefedjék a tengervédelmi keretirányelv területi hatályát, különösen a fő környezeti terhelések és hatások megjelenési helyének figyelembevételével, kockázatalapú megközelítéssel összhangban, át kell alakítaniuk nyomonkövetési programjukat, hogy figyelembe vegyék a tengervédelmi keretirányelv által előírt jövőbeli kötelezettségeket, a programoknak a jó környezeti állapot tagállami meghatározásának megfelelő felülvizsgálatát is ideértve. Azoknak a tagállamoknak, amelyek nem határozták meg a jó környezeti állapotot és a környezetvédelmi célokat a végrehajtás első fázisának részeként, ezt haladéktalanul meg kell tenniük, további regionális és alregionális szintű koherenciára kell törekedniük a nyomonkövetési programok további koordinációja révén, különösen regionális tengeri egyezmények keretében többek között az adatgyűjtési és értékelési módszerek közös megközelítéseinek kidolgozásával, figyelembe kell venniük intézkedési programjaikat a nyomonkövetési programoknak a tengervédelmi keretirányelv 17. cikke szerinti felülvizsgálatakor, hogy mérni tudják az irányelv célkitűzéseinek megvalósítása terén elért hatékonyságukat. A Bizottság: további következetességre fog törekedni a tengeri környezetre hatással lévő különböző uniós jogszabályok végrehajtásában. Mindezt különösen a jó környezeti állapotra vonatkozó kritériumokról és módszertani előírásokról szóló határozat felülvizsgálata és a környezetvédelmi politikára vonatkozó nyomonkövetési és beszámolási kötelezettségek észszerűsítésére irányuló bizottsági kezdeményezések 31 révén kívánja elérni, továbbra is együttműködik a tagállamokkal a tengervédelmi keretirányelv közös végrehajtási stratégiájának 32 részeként, hogy az irányelv második végrehajtási ciklusa (2018-ban és után) több haszonnal járjon és hatékonyabb legyen, megvizsgálja, hogy szükséges-e további forrásokat biztosítani a stratégiai projektek és támogató intézkedések finanszírozására, hogy ezek elősegítsék a tengervédelmi keretirányelv regionális és uniós szinten egyaránt következetes tagállami végrehajtását, különösen ott, ahol a regionális tengeri egyezmények keretében zajló munka kevésbé hangsúlyos, a tagállamok egyéni értékelései alapján (amelyek a kapcsolódó szolgálati munkadokumentumban szerepelnek) konkrét és témaspecifikus párbeszédet indít el azokkal a tagállamokkal, amelyeknél jelentős a veszélye annak, hogy nem teljesítik a tengervédelmi keretirányelv követelményeit, annak érdekében hogy ezek is megfeleljenek 31 A környezetvédelmi politikára vonatkozó nyomonkövetési és beszámolási kötelezettségek célravezetőségi vizsgálatáról szóló ütemterv, 32 A tengervédelmi keretirányelv részletes és koordinált közreműködést követel meg a tagállamoktól. E munka megkönnyítése érdekében a tagállamok és az Európai Bizottság nem hivatalos koordinációs programot dolgozott ki. Ez a közös végrehajtási stratégia. 17

19 az irányelv rendelkezéseinek. 18