Nyílt levél, válaszul a greenfo.hu hírportálon 2009.június 9-i keltezéssel megjelent Veszélyeztetett erdık Nyugat-Magyarországon címő cikkre.

Átírás

1 Címzett: Nagy Imre, a Vas Megyei MGSZH Erdészeti Igazgatóság igazgatója, Szép Tibor, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Erdıhasználati és kereskedelmi igazgatója Nyílt levél, válaszul a greenfo.hu hírportálon 2009.június 9-i keltezéssel megjelent Veszélyeztetett erdık Nyugat-Magyarországon címő cikkre. Tisztelt Erdıgazdálkodó! Meglepetéssel vettem észre a greenfo.hu-n megjelenı levelet, amely az erdıgazdálkodás egészségügyi (termelési) problémáit, illetve annak okát szeretné kommunikálni a természetet szeretı turisták és a természet védelmében tevékenykedı civil szervezetek felé. Kérem engedjék meg, hogy nyílt levelemben pár adalékot adjak az ırségi és vendvidéki erdıkkel, azok kezelésével és állapotával kapcsolatban, Az elmúlt pár évben nappali lepkefajok felmérését végeztem az İrség és Vendvidék területén, így a Sopronban végzett tanulmányaim mellett a gyakorlatban is megismerhettem azokat az erdıket, amelyeket az erdész szakma is csak úgy hirdet, hogy hagyományosan szálalással kezelt erdık, amelyek a szakmai irodalom szerint változatos korosztályúak, természetes elegyfafajokban gazdagok és struktúrájukban is igen diverzek. Sajnos ezekkel ellentétben óriási területő elegyetlen erdei- és lucfenyı állományokkal találkoztam, és a kevés idıs kocsányos és kocsánytalan tölgy célállományú erdık között rengetek vörös tölgyessel is. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ezek az erdık nem a jelenlegi erdıgazdálkodás következtében alakultak ki, azonban az erdıgazdálkodó jelenleg is nagyterületen végez egészségügyi termelés -t amely egyszerő tarvágás, a természetvédelmi törvény kikerülésével (3 hektárnál nagyobb véghasználat nem engedett védett területen). Ez szerencsére egyre kevesebb esetben fordul elı, azonban az erdıgazdálkodó még ebben a néhány esetben is saját magát hozta olyan helyzetbe, felhívva maga ellen a civilek és a turisták ellenérzését, ahol egyébként semmi nem okolta a nagyterülető tarvágás kirakatba való kitételét. Elegyetlen lucos állomány tarra vágása történt ugyanis az İrségi Nemzeti Park területén fekvı állományban, Kondorfa felıl Csörötnekre tartó út mentén, ahol a völgybe leereszkedve több ezer ember láthatja nap mint nap azt a tarvágást, amely bár bizonyosan egészségügyi okokból történt, de amelyet nagyon kis odafigyeléssel el lehetett volna takarni a mindennapok embere elıl, nem hagyva támadási felületet, oly módon, hogy az út felıli pár méteres erdıszegélyt az erdıgazdaság meghagyta volna takarásnak. Ebben a szegélyben ráadásul nemcsak szúk által károsított lucfenyık voltak, hanem madárbúvóhelyként szolgáló kökény, a színjátszó lepkék táplálékaként szolgáló kecskefőz is, amelyeket teljesen oktalanul, ráadásul extra költségen vágatott le az erdıgazdálkodó, mivel a faanyag lehordását így is, úgy is csak a közelítı úton lehetett megoldani (1. kép). Mindezt fokozottan védett terület pufferzónájában.

2 1. kép. Egészségügyi tarvágás az útig. Kis takarással elkerülhetı lett volna a civilek háborgása. Ezt a felújítást egyébként egyszerően meg lehetett volna oldani oly módon, hogy a tőjét vesztett lucfenyık alatt feljövı fiatal újulatot az erdészet teljesen meghagyta volna, és ily módon kialakulhatott volna egy elegyes (nemzeti parkba való) állomány, igaz kevesebb ipari fát adó fafajjal, de nagyobb diverzitással, amelyet viszont év alatt viszont át lehetett volna alakítani többkorú örökerdıvé, amely megfelel az értéktermı kritériumoknak ugyanúgy, mint a biodiverzitás fenntartásának. Ilyen példákkal kellene a mai modern gondolkodású és magas szakmai képzettséggel rendelkezı erdıgazdaságoknak elıállni, ugyanis a tarvágást az egyszerő fakitermelı munkás is meg tudja tervezni. Az erdık egészségi állapotáért és a biodiverzitás fenntartásáért az erdészet máshol is sokat tehetne, azonban ez a Nyugat-magyarországi erdık állapotán nem nagyon látszik meg. A szintén fokozottan védett Szalaréten (Szalafı) (és még számtalan másik helyen) ugyanis az erdészet még mindig azt a gyakorlatot végzi, hogy a szegélyek elegyfafajait kivágja az egyébként is majdnem elegyetlen erdei fenyvesbıl, így szegényítve a biológiai diverzitást (2. kép).

3 2. az erdıgazdálkodó célja a biodiverzitás csökkentése, védett területen? A kivágott nyírek errıl árulkodnak. A földön fekvı nyírek adhattak volna a késıbbiekben élıhelyet egy sor olyan védett lepkefajnak, amelyek Magyarország területén szinte kizárólag a nyugati határszélen élnek, azonban ezeket a tényeket az erdıgazdálkodási gyakorlat nem veszi figyelembe, mint ahogyan azt sem, hogy a szintén gyomfa -ként kezelt rezgınyár az egyik legjelentısebb specialista rovarfajokat fenntartó élıhelye. Ennek megfelelıen a rezgınyár még mindig az irtandó fajok között van nyilvántartva, amelynek legkésıbb a növedékfokozó gyérítések során pusztulniuk kell. Emiatt került a kipusztulás szélére a nagy nyárfalepke (3. kép) Magyarországon, az ırségi élıhelyei közül sokat pont idén pusztítottak el (4. kép), a legszebb, idıs rezgınyár egyedeket a Szentgyörgyvölgyi erdıtömb és Apátistvánfalva környékén vágták ki. Az eszébe sem jutott az erdıgazdálkodónak, hogy ezeket a faegyedeket elpusztulásukig meghagyja, hiszen sokkal rövidebb életőek, mint a célállományként kinevezett bükk vagy tölgy, úgyis elpusztulnak és kidılnek még a véghasználat elıtt, és a kitermelés költsége pedig egyébként is magasabb, mint amennyit a rezgınyár faanyagáért az erdıgazdálkodó kaphat. Mindezek mellett az ırségi utak mentén és erdıfelújításokban terjedı invazív akác is hozzá fog járulni az erdık elszegényedéséhez, amelynek visszaszorítására az erdıgazdálkodó eddig nem tett semmit.

4 3. kép. Nagy nyárfalepke, hazánk egyik legnagyobb, legszebb, de legritkább nappali lepkéje, amely csak rezgınyáron fejlıdik. Persze egyszerő ilyenkor a klímaváltozást elıhozni, hogy emiatt van sok gond az erdıkkel, de sokkal inkább változtatja a klímát, és itt elsısorban a mezo- és mikroklímára gondolok, a nagykiterjedéső vágások szárító hatása, és az erdei utak mentén mindenhol jól karbantartott vízelvezetı árkok hálózata, amely pont az erdıgazdaság által kezelt erdık alól szállítja el a csapadékot és az oly nagy fontosságú szivárgó vizet, tovább szárítva az egyébként is vízhiánnyal küszködı İrséget és Vendvidéket. A jó vízgazdálkodású területek ugyanis helyi szinten sokkal inkább ellenállnak a globális folyamatoknak, mint a mesterségesen kiszárítottak. 3. kép. Ezek a rezgınyárak igen fontos pillérei voltak az ırségi erdei ökoszisztémának. Ezek a vízelvezetı árkok sokszor egyébként sem az erdészeti szállítás érdekeit szolgálják, hiszen a forwarderek ki tudják olyan rakodókra hordani a faanyagot, ahol a terepen nem

5 használható teherautók, kamionok is fel tudják az terhelni. Az Ivánc melletti Lugos-patak völgyében kialakított, kaviccsal stabilizált utat például rendszeresen használják (amikor a sorompó nyitva marad) illegális gyorsulási versenyek céljából, amely nem kifejezetten nemzetgazdasági érdek. Kérem tehát az erdıgazdálkodót, hogy az új erdıtörvény adta lehetıségeken keresztül tegye igazán természetközelivé a gazdálkodást olyan védett területeken, mint az İrségi Nemzeti Park, vagy a Kıszegi-hegység Tájvédelmi Körzet, keresse a nemzeti parkkal és a természetvédelmi civil szervezetekkel a konstruktív kapcsolatot, együttmőködési lehetıségeket, és ne várja meg, hogy a turisták küldjék be a felháborodott leveleket, hanem egy paradigmaváltással elızze meg kritikákat. A jelenlegi gazdálkodási módon nagyon sokat lehetne ugyanis minden különösebb ráfordítás nélkül változtatni, amely a mai (és a jövıbeli) társadalmi elvárásoknak is megfelelne, mert már nem elég a rég idejemúlt dogmákat ismételgetni, azt a nyelvet a fiatalabb generáció már nem ismeri. A fiatalok, a jövı generációi ugyanis nem nagyterülető tarvágásokat, faültetvényeket akarnak, hanem, a természet és a biodiverzitás védelmét, a tiszta levegıt, virágos réteket és a madárdalt szeretik, azt, amelyhez mindannyiunknak egyenlı joga van, és amely a magyar állami erdıkben ugyanúgy mindenkié, mint az erdı, amelyet az állam által megbízott erdıgazdálkodó csak kölcsön kapott az unokáinktól. Üdvözlettel Sáfián Szabolcs Természeti Örökségünk Alapítvány Sopron, június 12.