JÖV KUTATÁSI PARADIGMÁK

Átírás

1 Hideg Éva JÖV KUTATÁSI PARADIGMÁK akadémiai doktori értekezés Budapest augusztus

2 Paradigmatérkép, 2003 Forrás: Tartalom 1

3 TARTALOM Bevezet gondolatok: Az integrált jöv kutatás a jöv kutatási paradigmák komplex metaelméleti kutatásának tükrében 4 1. A paradigma fogalma és metaelméleti kutatásának módszertana A paradigma fogalma a tudományfilozófiában A paradigma Kuhn értelmezésében A paradigma fogalom köré csoportosítható más nézetek A nem paradigmában gondolkodók nézetei A tudományfilozófiából levont következtetések A paradigmák metaelméleti kutatása A tudomány m velésének tanulmányozására irányuló metaelméleti kutatások A tudomány m velésének szerves részeként folyó metaelméleti kutatások A metaelméleti kutatásokból levont következtetések A jöv kutatási paradigmák metaelméleti kutatásának módszertana A jöv kutatási komplex metaelemzés módszertani sajátosságai A jöv kutatási paradigma fogalmának operacionalizálása és dinamizálása A paradigma kialakulása, paradigmaválság és kiútkeresés a jöv kutatásban Tudományterületté válás önálló paradigma nélkül A pozitivizmus mint jöv kutatási paradigma Valóságfelfogás, kutatási tárgy, cél és feladat Metodológiai elvek és módszeralkalmazások Gyakorlati példa a pozitivista jöv kutatási paradigmára A pozitivista jöv kutatási paradigma szakmai mátrixa Paradigmaválság és kiútkeresés az 1990-es években Az el rejelzések be nem válása, a társadalmi gyakorlat elégedetlensége Önvizsgálat és kiútkeresés Új paradigma perspektívák az 1990-es években Új paradigmák a jöv kutatásban Az evolúciós paradigma Valóságfelfogás, kutatási tárgy, cél és feladat Metodológiai elvek és módszeralkalmazások Gyakorlati példa az evolúciós jöv kutatási paradigmára Az evolúciós jöv kutatási paradigma szakmai mátrixa A kritikai paradigma Valóságfelfogás, kutatási tárgy, cél és feladat Metodológiai elvek és módszeralkalmazások Gyakorlati példa a kritikai jöv kutatási paradigmára A kritikai jöv kutatási paradigma szakmai mátrixa 130 2

4 4. A jöv kutatási paradigmák dinamikus és összehasonlító metaelemzése Paradigmadinamikai metaelemzés A paradigmaváltás jellemz i A jöv kutatás interdiszciplinaritásának változása A jöv kutatás poszt-normál tudománnyá válása A paradigmák összehasonlító metaelemzése Az új paradigmák alternativitása és versenye A jöv kutatás paradigmakészlete A vakfoltok elemzése A jöv kutatás eddigi fejl désének mintázata A komplex jöv kutatási paradigmadinamika A lehet ségtér komplex elemzése Az eddigi fejl dési mintázatból kibontható jöv beni lehet ségek Reagálás a jöv kihívásaira Az integrált jöv kutatás értelmezése Az integrált jöv kutatás paradigmáinak körvonala Az elméleti jöv kutatás koevolúciós paradigmája A gyakorlati jöv kutatás participációs paradigmája A jöv kutatási paradigmák dinamikus paradigmatérképe A jöv kutatási paradigmák és a jöv kutatás fejl dése 200 Összegezés: A komplex metaelemzés hozadéka, az eredmények hasznosíthatósága és a továbbfejlesztés irányai 204 Felhasznált irodalom 208 3

5 Bevezet gondolatok: Az integrált jöv kutatás a jöv kutatási paradigmák komplex metaelméleti kutatásának tükrében A jöv kutatás az 1970-es években normál tudományként vált önálló társadalomtudományi területté. Az 1980-as évekt l kezdve folyamatossá vált a jöv kutatáson belül a paradigmakérdést érint diskurzus. A viták egyik fókuszpontja a jöv kutatás pozitivista paradigmájának kritikája volt, a másik pedig a jöv kutatás új paradigmáinak keresése. A vitákban már megjelent az a szemlélet, hogy a jöv kutatás kialakulását és fejl dését irányzatai és paradigmái mentén, valamint azok változásában célszer értelmezni. Inayatullah prediktív-empirikus, kulturális-interpretatív és kritikai-posztstrukturális jöv kutatási irányzatokat ismert fel a jöv kutatás m velésében (Inayatullah, 1990). Mannermaa leíró, forgatókönyves és evolúciós paradigmákat határozott meg (Mannermaa, 1991). Hideg Éva a jöv kutatás irányzatosodására hívta fel a figyelmet. Rámutatott arra, hogy az 1990-es évek elején a jöv kutatásban egyszerre van jelen a pozitivista paradigmát az ún. sokoldalú közelítésmóddal finomítani tervez irányzat, valamint az evolúciós és a kritikai szemléletmód felé forduló új irányzatok (Hideg, 1992 és 1998/b). Dator a pozitivista paradigma meghaladása és a jöv kutatás posztmodern tudománnyá válása mellett érvelt (Dator, 1993). Slaughter azt az álláspontot képviselte, hogy az általa kezdeményezett kritikai jöv kutatás hozott paradigmatikus mélység változást a jöv kutatás m velésében (Slaughter, 1998). Mannermaa viszont az evolúciós kutatási perspektívát tekintette a jöv kutatás új és hatékony m velési keretének (Mannermaa, 1998). Hideg Éva amellett érvelt, hogy mind az evolúciós, mind a posztmodern szemléletmód érinti a jöv kutatás jöv r l, valamint kutatási tárgyának és a jöv kutatással nyerhet ismeretek természetér l alkotott felfogását, célját, módszertanát és módszereit. Az új kutatási perspektívák ezért paradigma mélység változást jeleznek a jöv kutatás mint tudomány m velésében: a jöv kutatás tudományos m velése két új paradigma, az evolúciós és a kritikai paradigma, mentén rendez dik át (Hideg, 2002). Tapio és Hietanen tipologizálták az egyes lehetséges tudományos iskolákat/paradigmákat annak alapján, hogy a jöv kutatás tudása és a kulturális-társadalmi-humán értékek milyen viszonyban lehetnek egymással (Tapio és Hietanen, 2002). Ezzel a lehet ség-tipológiával rámutattak arra, hogy a döntéshozók milyen sokféle módon használhatják fel a jöv kutatás keretében készült különféle el rejelzéseket. Azt azonban már nem vizsgálták, hogy 4

6 valójában mely iskolák/paradigmák és döntéshozási megoldások formálják, és azok miért képesek formálni a jöv kutatási és döntéshozási gyakorlatot, valamint a kett kapcsolatát. A paradigma kérdéskör azóta sem jutott nyugvópontra a jöv kutatásban. Jóllehet, a megélénkül kutatási tevékenységek a jöv kutatás egyes elméleti-módszertani problémáinak újabb és újabb megoldására összpontosulnak, azoknak az új jöv kutatási paradigmákat érint hatásai és következményei, valamint a jöv kutatás paradigmatikus jöv jének kérdése nem vált kutatás tárgyává. Eközben kialakult és széles körben terjed a gyakorlatban az ún. foresight tevékenység az el rejelzések mellett vagy helyett annak kimondásával, hogy a jöv nem jelezhet el re, de ezzel az újfajta el relátással és jöv kutatással fel lehet készülni a jöv re. Bár Slaughter 2004-ben felvetette az integrált jöv kutatás gondolatát azzal a céllal, hogy sz njön meg végre a paradigmák közötti versengés, és inkább a különböz jöv tudások egymáshoz kapcsolása vezérelje a jöv kutatók munkáját (Slaughter, 2004), az integrált jöv kutatás értelmezése is viták tárgyát képezi. A jöv kutatás terén tapasztalható új fejlemények és körülmények az alábbi kérdéseket vetik fel: Vajon az elmúlt évtized elméleti-módszertani fejlesztései létrehoztáke az evolúciós és a kritikai jöv kutatási paradigmát? A két új paradigma valóban különbözik a jöv kutatás pozitivista paradigmájától? Milyen tudománnyá vált a jöv kutatás a paradigmaváltások révén és a paradigmák versenyében? Miként kerülhet ki a jöv kutatás az alternatív paradigmák mára már medd versengéséb l, és valósíthatja meg az integrált jöv kutatást? Miként illeszkedik a gyakorlatban széles körben elterjedt foresight tevékenység a jöv kutatás fejl désének folyamatába? Hogyan reagálhat a jöv kutatás tudománya paradigmatikus szinten a XXI. század elején jelentkez új kihívásokra? A fenti kérdések megválaszolását segíti az, ha szisztematikus kutatás tárgyává tesszük a jöv kutatási paradigmák és paradigmaváltások kérdését, a jöv kutatás tudománnyá válását és fejl dési útját, a versenyz paradigmák hozzájárulását a jöv kutatás fejl déséhez, a jöv kutatás kapcsolódását a többi tudományhoz és interdiszciplinaritását, valamint az újabb paradigmaváltás lehet ségét és mikéntjét a jöv kutatásban. A jöv kutatás paradigmatikus kérdéseinek szisztematikus kutatására irányuló elemzés célja annak megmutatása, hogy milyen paradigmák alakultak ki a jöv kutatásban, mi jellemzi a paradigmaváltást és a paradigmaváltáson túljutott jöv kutatást, továbbá az, hogy miként fejl dhet és fejleszthet a jöv kutatás paradigmatikusan. Ez a cél metaelméleti kutatással 5

7 valósítható meg. A metaelméleti kutatások olyan empíriára és tényekre épül, a filozófiai szint alatt és a diszciplináris szint felett folyó, a tudományos tudásra, módszerre és paradigmákra irányuló vizsgálódások, amelyek célja a tudományos tudás létrejöttének, sajátosságainak és fejl désének feltárása, vagy az új kutatási perspektívák feltárása, vagy a tudatos paradigmafejlesztés. A disszertációban bemutatásra kerül kutatás a metaelméleti kutatásoknak ahhoz a vonulatához tartozik, amely a tudományos paradigmák evolúciós mintázatának feltárására összpontosít. Ezt azonban a paradigmáknak nemcsak az egyszer, hanem a komplex dinamikai vizsgálatára alapozza. A paradigmák valós id beni változásának elemzését a paradigmák múltja, jelene és a lehetséges jöv ik egymásra hatásának figyelembe vételével teszi teljessé. Ennek érdekében továbbfejleszti a metaelemzési megfontolásokat és a módszertant. A metaelemzési megfontolások megalapozása és továbbfejlesztése érdekében a tudományfilozófiának azokat a vonatkozásait tekintem át és elemzem, amelyek a tudományos paradigma fogalmának értelmezési kereteit és tartalmát, valamint a tudományos paradigmák változását és dinamikáját taglalják. A tudományfilozófia segítségével arra a kérdésre keresem a választ, hogy vajon a paradigma kategóriája alkalmas-e arra, hogy használatával sokoldalúan lehessen jellemezni egy tudományterület múltból kiinduló, a jelenen és az alakítható jöv n átível paradigmatikus fejl dését és fejlesztési lehet ségeit. A komplex metaelemzési módszertan kidolgozása érdekében a tudomány paradigmáival foglalkozó metaelméleti kutatásokat kontextusaik, alkalmazott szemléletmódjuk, módszereik és felhasznált forrásaik szerint veszem górcs alá. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy az egy tudományterület paradigmáival és paradigmadinamikájával foglalkozó metaelméleti kutatás - milyen összetev kb l állónak tekintse a paradigmát, - miként végezhet el a paradigmák rekonstrukciója, - hogyan kapcsolható össze a paradigmák összehasonlító és dinamikus elemzése, - az alulról fölfelé építkezés és a jelenleg létez paradigmák evolúciós mintázatának vagy paradigmatérképének elkészítése után hogyan lehet eljutni a lehetséges és megvalósítható új paradigmákhoz, 6

8 - miként építhet k be a lehetséges új paradigmák az evolúciós mintázatba, és miként hozható létre a komplex dinamikát kifejez paradigmatérkép, - miként értelmezhet a jöv kutatás fejl dése a komplex paradigmadinamika alapján? A paradigmák metaelméleti kutatásainak tanulmányozásából csak részben kaptam választ arra a kérdésre, hogy milyen összetev kb l álljon a paradigma a metaelemzésben akkor, ha egy konkrét tudományterület paradigmája a kutatás tárgya, és a metaelemzés célja a dinamikus paradigmatérkép elkészítése. A módszertani szakirodalom szerint a paradigma összetev ket meghatározó paradigmamátrix ötelem : ontológiai, episztemológiai, metodológiai, axiológiai és a kutató helyzetére vonatkozó összetev ket tartalmaz, amelyek az id ben nem változnak. Ha a jöv kutatás területén folyó kutatásokat kutatástervezési szinten is ismerjük, akkor tudjuk, hogy más, a fenti összetev k mindegyikére alakító hatással lev témakörökben is dönteni kell. Ilyen témakörök a kutatás tárgyának, céljának és feladatának egymással összehangolt megfogalmazása, amelyeket célszer két külön paradigma összetev ként megfogalmazni. A kutatás tárgya ontológiai jelleg összetev, míg a kutatás célja és feladata inkább episztemológiai és axiológiai vonásokat hordoz. A metodológiai összetev t célszer metodológiai elvek és módszeralkalmazási szabályok szerint tovább bontani, hogy segítse az egyes jöv kutatási paradigmák mélyebb megértését és összehasonlító elemzését. A változtatásokkal operacionalizálom a paradigmamátrixot, azaz hozzáigazítom a jöv kutatás m velésének sajátosságaihoz, mert a változtatások a paradigma összetev knek csak a részletezettségét növelik, de jellegüket nem érintik. A szakirodalom szerint a paradigmamátrixot úgy használják a dinamikus metaelemzési vizsgálatokban, hogy az állandó összetev k konkrét tartalmát tekintik id ben változónak, vagyis eddig csak az egyszer dinamizálással éltek. Az általam továbbfejlesztett dinamikus paradigmamátrix is meg rzi ezt az egyszer dinamikai sajátosságot. Emellett azt is lehet vé teszem, hogy egyrészt formálódhasson az id ben maga a paradigmamátrix is összetev inek mind az értelmezési tartománya, mind értékkészlete, azaz tartalma szerint, másrészt azt, hogy egy id pontban vagy id szakban a paradigmamátrix többérték is lehessen. Ezeknek a lehet ségeknek a megengedésével a paradigmamátrix alkalmassá válik a jöv kutatási paradigmák olyan módon történ rekonstruálására és felépítésére, hogy nyomon követhet k és bemutathatók a jöv kutatást ért, majd pedig érhet kulturálistársadalmi kihívások és az arra adott válaszok kialakulása, illetve kialakíthatósága. 7

9 A metaelemzési módszertani szakirodalom az elemzések alulról fölfelé építkez elvégzését ajánlja a létez paradigmák rekonstruálására és evolúciós mintázatuk megmutatására. Ezt az eljárást ez a kutatás is követi, de a dinamikus és operacionalizált jöv kutatási paradigmamátrixnak megfelel en. A jöv kutatási paradigmák rekonstruálása során egyrészt bemutatásra kerülnek az eddig kifejlesztett paradigmák, másrészt alátámasztást nyer a paradigmamátrix operacionalizálásában és dinamizálásában tett feltételezések használhatósága. A rekonstruált jöv kutatási paradigmák paradigmamátrixaival dinamikus és összehasonlító elemzéseket végzek annak érdekében, hogy a jöv kutatási paradigmák dinamikája és a paradigmatérkép elkészíthet legyen. A metaelemzési módszertani szakirodalom arra nem ad egyértelm választ, hogy miként kell elkészíteni a komplex dinamikát kifejez paradigmatérképet. A komplex dinamika feltárásához az is szükséges, hogy a jöv t is engedjük hatni a múltból és a jelenb l feltárható evolúciós mintázatra. Módszertanilag ezt úgy oldom meg, hogy a valós idej dinamikus és összehasonlító vizsgálatokat kiegészítem a lehet ségtér komplex elemzésével. A jöv kutatási paradigmadinamika folytatódását nemcsak a múlt és a jelen lehetséges következményeként, hanem a társadalmi-kulturális környezetb l érkez új kihívások szempontjából is vizsgálom. Ez a kutatási kontextus lehet vé teszi a paradigmadinamika jöv jének komplex lehet ségelemzését, valamint az el re meghatározott, kiválasztott és a jöv r l feltételezett szempontok szerinti paradigmaépítést. Az elemzéseket felülr l lefelé irányuló módon végzem el azért, hogy a paradigmaépítés eredménye is része legyen a komplex paradigmadinamikának. A jöv kutatási paradigmák dinamikus és operacionalizált paradigmamátrixára alapozott komplex metaelemzése révén, a jöv kutatási paradigmák dinamikus paradigmatérképének elkészítésével és annak szerves részeként fog el állni a válaszom az integrált jöv kutatás lehetséges és megvalósítható értelmezésére, valamint az integrált jöv kutatás paradigmáira vonatkozóan. A disszertáció err l a módszerfejlesztésr l és a továbbfejlesztett módszertanú metaelemzésr l számol be. Az els fejezet a jöv kutatási paradigmák komplex dinamikájának vizsgálatához továbbfejlesztett metaelemzési módszertan kialakítását mutatja be. A második és a harmadik fejezet a jöv kutatási paradigmák rekonstrukcióját és a paradigmamátrixaik szisztematikus felépítését tartalmazza. A negyedik fejezet a 8

10 jöv kutatási paradigmák dinamikus és összehasonlító elemzését foglalja magába. Az ötödik fejezet a további paradigmaváltozások lehet ségelemzésén, és azon belül az integrált jöv kutatás lehetséges és megvalósítható paradigmatikus értelmezésén át haladva jut el a jöv kutatási paradigmák komplex dinamikus paradigmatérképének megrajzolásáig. Végül a disszertáció összegezi a paradigmák és paradigmaváltások hozzájárulását a jöv kutatás fejl déséhez, a kifejlesztett komplex metaelemzési eljárás beválását, valamint az eredmények gyakorlati hasznosíthatóságát és továbbfejleszthet ségét. 9

11 1. A paradigma fogalma és metaeleméleti kutatásának módszertana 1.1. A paradigma fogalma a tudományfilozófiában A paradigma Kuhn értelmezésében T. Kuhn az 1950-es években és az 1960-as évek elején foglalkozott a tudomány m velésének elméleti kérdéseivel. Megfigyeléseit kiterjesztette a természet- és a társadalomtudományok m velésére. Nem a tudományos ismeretekr l, azok természetér l és gyakorlati jelent ségér l elmélkedett, hanem a tudományos kutatásról, arról, hogy miként születnek az új tudományos ismeretek, milyen elméletek, hipotézisek mentén folynak a kutatások, milyen viták vannak a kutatók között a tudományos problémák és módszerek természetét illet en, hogyan változnak a kutatói felfogások a kutatás elméletét és módszertanát tekintve, miként fejl dnek ki, és terjednek el új kutatói szemléletmódok és kutatási módszerek. E munkájának eredménye a tudományos kutatás paradigmája fogalom bevezetése, meghatározása és annak alkalmazása a tudomány fejl dési folyamatára. A tudományos kutatás paradigmáját a továbbiakban a paradigmát Kuhn a következ képpen határozta meg: Ezeken olyan, általánosan elismert tudományos eredményeket értek, amelyek egy bizonyos id szakban a tudományos kutatók egy közössége számára problémáik és problémamegoldásaik modelljeként szolgálnak. (Kuhn, 1984, 11. old.). A paradigma egyaránt jelent felhalmozott ismereteket, elméleteket és módszereket. Ezek nem önmagukban fontosak, hanem azáltal, hogy a tudomány m velésének egy probléma-megoldási modelljévé szervez dnek össze. Jellemz je, hogy olyan tudományelmélet és tudománym velési felfogás, amelyet a tudósok, kutatók közössége elfogad, mert konzisztens, alkalmazása termékeny és széles hatókör. Megjelenési formáját tekintve olyan tudományos nyelvezet, fogalomhasználat, amit adott tudományterület m vel inek közössége a kommunikáció eszközeként is használ (Kuhn, 1977/a). Kuhn könyvének els kiadásában (Kuhn, 1962) még azt hangsúlyozza, hogy a paradigmák összemérhetetlenek. Az áttérést az új paradigmára az nyitja meg, hogy halmozódnak az empirikus nehézségek, vagyis a tények egyre nehezebben egyeztethet k össze a tudomány valóságképével. A tudomány valóságképe viszont attól is változik, hogy változik a társadalom világszemlélete, hiszen a kutatók társadalomban él emberek. Általában nem a 10

12 dönt kísérlet gy zi meg a tudósokat a paradigmaváltás szükségességér l, hanem más tudományterületek paradigmáinak hatékonyabb volta, vagy a társadalmi értékek, világnézetek változása. Ily módon a társadalmi gyakorlat, a praxis fel l érkez hatások is befolyásolják a tudomány m helyszabályainak változását. A paradigma és a paradigmaváltás e sajátos vonásainak felmutatása volt az igazán átüt és merész gondolat Kuhnnál az 1960-as években, mert ez indította el a pozitivista tudományfelfogás megújulását, és a tudománynak a társadalomba és a kultúrába ágyazottságáról azóta is folyó vitákat. Könyvének második kiadásában (Kuhn, 1977/a) és egy rövid tanulmányában (Kuhn, 1977/b) Kuhn a paradigmát olyan szakmai, diszciplináris mátrixként határozza meg, amely ontológiai el feltevéseket, szimbolikus állításokat, értékeket, modelleket és standard példákat tartalmaz. Ezzel a fogalom összetev ire is pontosabban utal, és a paradigmát diszciplináris szinten is értelmezi. Eszerint a paradigma olyan összetett fogalom, amelyben az egyes összetev k tartalma egymás függvényében határozható meg, és együttesen képviselnek egy tudománym ködési modellt. Ezért lehet a paradigmát a tudomány vagy egy adott tudományterület m vel i által osztott közös tudományfelfogásnak, tudományképnek is tekinteni. A fogalom fontos tulajdonsága, hogy tudományos közösséghez kötött és dinamikus. Kuhn a paradigma tudományos közösséghez kötöttségét egy olyan id szakban emeli ki, amikor még a tudományos eredmények objektivitásán és eredményein volt a hangsúly, nem pedig azon, hogy miként folynak a kutatások. Ezzel a figyelem középpontjába állította a kutatókat és a kutatóközösségeket, valamint azok szerepét a tudomány m velésében. A fogalom ugyanakkor dinamikus is, mert konkrét tartalma csak egy adott id szakban érvényes, és a fogalom mint olyan, kiterjeszthet a tudomány m velésének különböz id szakaira is. E dinamikus vonása miatt lehet jól használni a tudomány történetének és fejl désének bemutatására. Kuhn is ezt tette híres könyvében A tudományos forradalmak szerkezete cím ben. Kuhn a paradigmával és a paradigmaváltással a normál, az éretté vált tudomány fejl désének természetrajzát írta le. Felfogásában a tudomány fejl dése forradalmak sorozata, amit az egymást váltó paradigmák fémjeleznek. Munkájában amellett érvelt, hogy az egyes tudományterületeken az uralkodó paradigma mindig er sen befolyásolja a 11

13 tudományos gondolkodást és az ott folyó kutatások további menetét. A paradigma konzisztens elméleti-módszertani nézetrendszer, ami széles hatókörrel rendelkezik, serkenti az ismeretek további termelését, és jelent sen javítja az ismeretek magyarázó és prediktív erejét. Az ismeretek felhalmozódását azonban az új, nem várt ismeretek és felfedezések termelése is kíséri. Azokat lehet kivételnek, egyedi esetnek is min síteni, de ugyanakkor azok forrásai is lehetnek a hagyományos tudományfelfogást felbomlasztó elméleti-módszertani anomáliák megjelenésének és terjedésének. Ezek újabb és újabb kutatásokra ösztönzik a kutatókat, többek között módszerfejlesztésre is, amelyek egymással verseng iskolák formálódásához vezethetnek. A verseng iskolák további önálló kutatásából, saját kutatásuk új alapjainak kimunkálásából, azok rendszerbe foglalásából, születik meg az új paradigma akkor, ha közülük az egyik képessé válik arra, hogy újrarendezze az eddig felhalmozott ismereteket, kutatási módszereket és a tudományképet, vagyis forradalmi változást valósítson meg az adott tudományterületen. Ez az újrarendezés akkor történik meg, ha az új paradigma jobban képes szolgálni a kutatandó problémák megoldását és jobban összeegyeztethet a más területeken elért eredményekkel. Kuhn tehát a tudomány fejl dését paradigmaváltások sorozataként fogta fel és interpretálta. A paradigmaváltások olyan min ségi változások, amelyek válságokon, kutatási modellek kísérletein és versengésén keresztül alapjaiban változtatják meg a tudományban, az egyes diszciplinákban a tudományról és az annak helyes m velésér l alkotott korábbi képet. A forradalom az felfogásában a tudomány mibenlétér l és m velésér l alkotott kép teljes megváltozását, átalakulását jelenti A paradigma fogalom köré csoportosítható más nézetek Nem lenne teljes a kép, ha a paradigma fogalmának bemutatásában megállnánk Kuhn definíciójánál és fogalomhasználatánál. A kifejezés jelenlegi használatában az eredeti fogalom bírálatai és továbbfejlesztése is fellelhet. Itt néhány fontos, a fogalom értelmezését árnyaltabbá tev gondolatot foglalok össze. Lakatos Imre empirikus tudományszociológiai vizsgálatainak fényében arra a következtetésre jut, hogy a paradigma fogalmából ki kell hagyni az elméleteket, mert azok 12

14 a kutatás tárgyára vonatkoznak, és azokat a valósághoz való viszonyukban lehet csak megítélni. A paradigma helyett a kutatási program kifejezést javasolja, ami csak a kutatás módszertani kérdéseit foglalja magában. Szerinte a kutatási program egy pozitív heurisztika arra vonatkozóan, hogy a kijelölt kutatási feladat miként, milyen közelítésmódban, modelleken keresztül, és módszerek használatával oldható meg (Lakatos, 1978). Egy kutatási programon mindig többen dolgoznak, ilyen szempontból a kutatási program valóban egy kutatóközösség tudománym velésr l vallott felfogását is jelenti. Viszont az nem válhat világnézetté, mert akkor már nem lenne tudományos a kutatási program. Minthogy mindig sok tudományos program fut, ezért, ha azok között vannak különbségek, akkor azok versengenek is egymással. Vagyis egyidej leg több paradigma, több, egymással verseng kutatási program is létezhet egészen addig, amíg az általuk produkált kutatási eredmények helytállósága, valósághoz való releváns viszonya ki nem derül, és el nem dönti a kérdést: melyik használhatóbb? Lakatos kisebb szakmai egységekb l felépül nek látja a tudomány módszertanát, mert csak közelítésmódot és módszerek használatát érti az egységek, a kutatási programok alatt. Lakatos túl közelr l vizsgálódik és csak szigorúan empirikusan. Az egyes kutatási tervek általában nem tartalmazzák a kutatói világfelfogást akkor, ha az magától értet d, és a közös tudásalapra és világfelfogásra, perspektívára utaló. Azok a kutatási tervek foglalkoznak tudományos világfelfogást érint kérdésekkel, amelyek paradigmatikus kérdéseket is érintenek a tervezett kutatás során. Ilyen megkülönböztetéssel viszont Lakatos nem élt, ezért nem is derülhetett ki empirikus vizsgálatából a paradigma tartalmának minden összetev je. Lakatossal szemben, Laudan szerint a paradigma számos konkrét elméletb l álló, valóban létez és hasznos kategória. mégis a kutatási hagyomány fogalmát használja a tudományos kutatás m helyszabályai összetett dinamikájának jellemzésére. A kutatási hagyomány az meghatározásában az, ahogyan egy-egy témát a kutatók kutatnak. Ez nemcsak konkrét kutatási módszertan, hanem abban megjelen öröklött ontológiai és módszertani utasítás, tilalom, vagyis metafizika és módszertan együtt: általános feltevés a vizsgált terület létez ir l és folyamatairól, továbbá a terület problémáinak vizsgálatára, és a rá vonatkozó elméletek felépítésére alkalmas eljárásokról. (Laudan, 1977, 78. old.) Szerinte a paradigma olyan maxi-elmélet, ami metafizika és tudományos világnézet, valamint implicit módszertani keret. Ezzel szemben a mini-elméletek a konkrét 13

15 kutatási programok. A mini-elméletek között a kutatók racionálisan választanak aszerint, hogy melyik kínál nagyobb haladást. Az is lehetséges, hogy egyszerre két kutatási hagyomány szerint is dolgoznak, viszont a metafizikai és módszertani elkötelezettségüket, a maxi-elmélethez való viszonyukat csak lassan változtatják meg. A maxi-elméletek vagy paradigmák sem teljesen konzisztensek és változatlanok hosszú fennállásuk idején, mert számtalan átfogalmazáson mennek át. A maxi-elméletek és a mini-elméletek úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy a maxi-elméletek adják az irányvonalat a különféle, rövid élet mini-elméletek kidolgozásához (Laudan, 1977). Kuhn jelent ségét abban látja, hogy Kuhn felismerte a paradigma fogalmában azt, hogy az ún. maxi-elméletek kognitív és a heurisztikus szerepe is más, mint a mini-elméleteké. Laudan szerint van globális tudományelmélet és szemléletmód is, amit az támaszt alá, hogy a tudósok, kutatók ezek mellett a maxi-elméletek mellett tántoríthatatlanul kitartanak, míg a mini-elméletekhez más a viszonyuk: azokat sokkal rugalmasabban kezelik, és könnyebben is változtatják meg a kutatási eredmények tükrében. Laudan a paradigmát a maxi-elmélet fogalmában és értelmezésében kiemeli a diszciplináris kötöttségek közül, és egy hosszabb korszak tudományára jellemz világnézettel és szakmai felfogással azonosítja. Ezzel véli leírhatónak a tudomány mozgásának, fejl désének dinamikáját, a folyamatos és a nagy horderej változásokat, valamint azok kapcsolódását. Felhívja a figyelmet arra is, hogy bizonyos paradigmák több tudományterületen is megjelenhetnek, vagy interdiszciplináris természetük révén el segíthetik új tudományterületek formálódását is. Nem utal viszont arra, hogy a paradigmák azzal együtt elveszítenék diszciplináris szerepüket, mint ahogy tapasztalatból is tudjuk, hogy a hatásos és divatos paradigmák eredeti tudományterületükön is tovább élnek. Ugyanakkor a mini-elméletekkel arra is rámutat, hogy az uralkodó paradigmák sem mindig azonosan ismétl dnek meg az egyes kutatásokban: van lehet ség az eltérésre, a módosításra is. Hacking a paradigmát visszahelyezi a diszciplinaritás szintjére. a hosszabb történelmi korszakra jellemz tudományos gondolkodásmódot a tudomány stílusaként határozza meg (Hacking, 1985). A tudományos gondolkodás stílusa a korszakjellemz, és annak megváltozása jelenti a forradalmat a tudományban, nem pedig a szaktudományok paradigmáinak változása. A stílusváltás természetesen a szaktudományi paradigmaváltásokkal is összekapcsolódik, de az az interdiszciplináris kutatásokban, az interdiszciplináris diskurzusokban formálódik. A tudományos gondolkodás alternatív 14

16 rendszerei önmaguktól, az alkalmazott gondolkodási módszerb l nyerik értelmüket, attól függetlenül nem létezhetnek. A tudománynak önmagából kell merítenie, és m ködése közben kell átalakítania önmagát. is vallja a Neurath-Quine-féle metafora érvényességét, miszerint a tudomány egy nyílt tengeren átépítés alatt álló hajóhoz hasonló. Hacking felfogása azért figyelemre méltó, mert a paradigmára vonatkozó vitákba beemeli az interdiszciplinaritást és annak fontosságát a tudomány m velésének, szakmai kritériumainak alakításában, továbbá egyértelm en kimondja, hogy a tudomány öntörvény, és önmagát forradalmian is megváltoztatni képes rendszer. Ezzel azonban ellentmond Kuhnnak is, és annak a Kuhn nyomán elterjedt tudományfelfogásnak is, hogy a tudomány az emberi kultúra része, ami többek között abban is tetten érhet, hogy paradigmáit tudományon kívüli küls értékek, megfontolások alapján is megváltoztathatja. Ezek a paradigmát meg rz és továbbfejleszt tudományfilozófiai meggondolások arra irányítják a figyelmünket, hogy a paradigma fogalom a szerint nyeri el tartalmát, hogy milyen kontextusban használjuk a fogalmat. Ezért lehet azt akár metaparadigmaként, tudományos diszciplinák fölött átível és a tudomány egyes korszakaira jellemz fogalomként is értelmezni, de lehet egy vagy néhány tudós, kutató iskolateremt kutatási programjaként is. A paradigma fogalom ugyanakkor a felszínre hozta azt a problémát is, hogy vajon folytonosan vagy nem folytonosan fejl dik-e a tudomány, valamint az általában vett valóságon kívül hat-e, és miként hat a tudomány m velésére az a körülmény, hogy a tudomány is része a kultúrának és az ember szellemi tevékenységének. Ezen az úton továbbhaladva kell egy pillantást vetnünk azokra a nézetrendszerekre is, amelyek elvetik a paradigma használatát A nem paradigmában gondolkodók nézetei A paradigma fogalom jelenlegi használatának bemutatásához az is hozzátartozik, hogy azokat a f bb gondolatokat is sorra vegyem, amiért a tudományfilozófusok elvetik a fogalom használatát. Minthogy a fogalom továbbra is él, ezért ezek a bírálatok azért fontosak, hogy segítsenek behatárolni a fogalom célszer használatát és használhatóságának kontextusait. 15

17 A paradigma feleslegességét legkeményebben és legkövetkezetesebben Popper fejtette ki. Popper mutatott rá arra, hogy ha a paradigmák egymással kapcsolatban nem álló világokat, világfelfogásokat jelentenek, akkor nincs bennük referenciája az igaz fogalmának. Ha viszont mégis összemérhet k, akkor nincs tudományos forradalom. Az ellentmondást Popper az alábbiak szerint oldja fel: Popper szerint a tudomány a valóság megismerésére törekszik. Eközben elméleteket alkot, és a valóságnak azt a részét vizsgálja, amihez hozzá tud férni, vagyis a megfigyelhet jelenségek univerzumát. Azt soha nem tudhatjuk, hogy egy elmélet fedi, vagy hogy mennyire fedi le a valóságot, viszont a falszifikáció révén el tudjuk dönteni, hogy mi az, ami nem igaz. A tudomány ezen az úton haladva tulajdonképpen evolúciósan fejl dik, a tudomány m velésében nincsenek sem forradalmak, sem paradigmák (Popper, 1972). Popper tehát a folytonosan fejl d, önkorrekcióra képes, és önfejl d tudományfelfogást képviseli. Felfogása az evolúciós tudományos fejl dés képvisel inek alapgondolatává vált. Ezzel megteremtette annak a máig fel nem oldott nézetkülönbségnek az alapjait, hogy az evolúcióba nem tartoznak bele a forradalmi változások, vagyis az evolúció a kis korrekciók, a lépésr l-lépésre történ haladás szinonimája. A tudomány önellen rzése Popper szerint is magába foglalja a tudományos közösség folyamatos diskurzusát. A tudományos objektivitás interszubjektíven jön létre. a tudomány és a tudományos objektivitás nem származik (és nem is származhat) az egyes tudósoknak abból a törekvéséb l, hogy objektívek legyenek, a tudományos objektivitás ugyanis sok tudós együttm ködéséb l alakul ki. A tudományos objektivitás a tudományos módszer interszubjektivitásaként írható le. (Popper, 2001, 389. old.) A paradigma fogalom szempontjából fontos Popper tudományfelfogásának az a momentuma is, hogy a tudomány a hibák kiküszöbölésének folyamata, amit kritikának nevez. Ez a módszer abból áll, hogy merész hipotéziseket találunk ki, azután pedig azokat a lehet legszigorúbb teszteknek vetjük alá, hogy tévedéseinket felfedezzük. (Popper, old.). A vizsgálat mindig egy problémával kezd dik. A problémamegoldás mindig próba jelleg, amely elmélet, hipotézis vagy feltételezés megfogalmazásából áll. Ezután következik annak tesztelése a lehetséges más elméletekkel való összehasonlítás és a kritikai viták során. A viták soha nem sz nnek meg, mert soha sem teljesen meggy z a kimenetelük, és így folytathatóak addig, amíg nem sikerül cáfolni az elméletet, hipotézist, feltevést. Popper ezt a folyamatot dialektikusan és soha nem lezárhatóan értelmezi. 16

18 A kritikai módszer alapján fogalmazódott meg és terjedt el f ként a gyakorlatorientált tudományterületeken Popperre és Simon (Simon, 1982) korlátozott racionalitására hivatkozással a paradigma fogalmának kutatási eljárás értelm használata. A paradigma procedurális értelmezése a tudományos kutatás annyira általános kerete, hogy amint konkrét problémára kell alkalmazni, azonnal szembetaláljuk magunkat a Kuhn-i paradigmában foglalt kérdésekkel. Azokat a cél feladat kutatási tárgy módszertan kapcsolatrendszerében tudjuk csak megválaszolni. A folyamatos kritika és a tudományos kutatás folyamat jellege végül is nem iktatja ki a paradigma Kuhn-i felfogását és fogalmát, csak a kutatási folyamatba ágyazódását és dinamikus jellegét érzékelteti. Több tudományfilozófus a folytonos fejl dést feltételez evolúciós felfogást fejleszti tovább abba az irányba, hogy a tudomány azért nem ennyire egységes rendszer, mert mindig vannak benne felfogásbeli különbségek, de ezek nem paradigmák, hanem csak variációk (pl. Toulmin, 1972). A paradigmában lev felfogásbeli különbségek abból adódnak, hogy milyen helyet foglal el a kutató a kutatásban, milyen háttértudással és értékek mentén kutat (Polányi, 1997). A kutató helyzete lehet objektív megfigyel, megfigyel résztvev és résztvev megfigyel is. Ma már az utóbbi helyzet-meghatározások az elfogadottak. 1 A részvev megfigyel státus különösen a társadalomtudományi kutatások terén exponált, mert a kutató közvetlenül is része annak a valóságnak, amit vizsgál. Másrészt, a társadalomtudományi kutatásokban mindig értékkel terhelt valóságot lehet csak vizsgálni (Weber, 1970, Myrdal, 1972). A Mannheim-i lebeg értelmiség pozíciója (Mannheim, 1996) nem valósítható meg. Minden kutató látásmódját, paradigmaválasztását, -követését és -fejlesztését befolyásolja saját kulturális-társadalmi meghatározottsága is. Továbbá a kutató mint egy kutatóközösség tagja maga is részt vesz a paradigmaformálásban. A 1 A kutató helyének és szerepének változására már a természettudományi kutatásokban is felfigyeltek a nemegyensúlyi komplex dinamika tanulmányozásának következményeként. Prigogine és Stengers 1985-ben publikált könyvükben részletesen tárgyalják azt, hogy a kutatás új tárgyának, a dinamikus folyamatok tanulmányozásához az ember megfigyel i kutatói pozícióját fel kell, hogy váltsa a megfigyel i és résztvev i pozíció. Az ember egyrészt változást, átalakulást tapasztal maga körül, másrészt is részese a változásoknak azáltal, hogy nemegyensúlyi komplex rendszerek dinamikájának eredményeként jött létre, illetve társadalmával és tevékenységével részévé vált a természet változási folyamatainak (Prigogine Stengers, 1985). 17

19 résztvev megfigyel státusból adódó szubjektivitások csak az értékek, a kutatás szubjektív összetev inek tudatos számbavételével, párhuzamosan folyó és folyamatos kutatásokkal korrigálhatók. A tudományfilozófusok egy másik csoportja Darwin elméletére is hivatkozik, és a fajon belüli diverzitás természetes megnyilvánulásának tekintik a tudományon belüli felfogásbeli különbségeket. Kampis is emiatt kritizálja, és veti el a paradigma gondolatot. Szerinte a paradigma Evidenciaként fogalmazza meg, amit minden természettudós (de nemcsak az) magától is érez, hogy a különböz elméleti felfogásokat egy egész világ választja el egymástól, hogy az egyik gondolatkörb l a másikba néha csak gólyalábakon lehet átjutni. (Kampis, 2000, 1. old.). A paradigma fogalomnak szemléleti hibája van, mert bels változatosság nélküli, monolitikus fogalom, és a valóságban szinte sohasem érhet tetten. A tudósok, bár különféleképpen gondolkodnak, azért mégis szót tudnak érteni, és talán senki sem képviseli a paradigmát tiszta formájában. Így az túlzott leegyszer sítés, mert a struktúrán belüli további bels struktúrát kérd jelezi meg, ami a tudás létezési módja. Kampis szerint a tudomány evolúciósan fejl dik, aminek lényegi vonása a fajon belüli diverzitás, az eszmék, felfogások szekvenciális variációkban való létezése, ami állandó jellemz je a tudománynak. A Kuhn-i paradigma tehát merev, és használhatatlan fogalom. Bels leg sem fejezhet ki teljes konzisztenciát, mert akkor nem tudnának szót érteni a tudósok, és képtelenek lennének másik paradigmára áttérni. Az viszont tény, hogy bizonyos nézeteket vallók könnyebben szót értenek egymással, mint az azoktól eltér nézeteket vallókkal. Szerinte ez azért lehetséges, mert a tudományban használatos fogalmak jelentése sokrét és dinamikus. A fogalmaknak ez az átlapolása képezi az alapját a tudomány igazi evolúciós elméletének, a variációs-szelekciós modellnek (Kampis, 2000). Úgy vélem, hogy a dinamikára, az evolúcióra való hivatkozás mellett is van létjogosultsága a paradigmának. A paradigma a darwini fajfogalomnak feleltethet meg. Ezzel akkor érdemes dolgozni, ha az egyes fajok specifikumait akarjuk megmutatni, valamint a fajok együttélését és kölcsönös kapcsolataikat, és azok környezett l függ ségét és a környezetre gyakorolt hatásait. A fajon belüli diverzitás és a fajok közötti kapcsolatok sokfélesége akkor fontos, ha azokat adott környezetük viszonylatában tanulmányozzuk. Más szavakkal: ha csak az egyesekre összpontosítunk, akkor elveszünk a részletekben, a felfogások sokszín ségében. Ha viszont a tudomány m velésében a változások mintázatának alakító pontjait, a viszonylagos állandóságok momentumait kívánjuk 18

20 feltérképezni, akkor paradigma szinten kell vizsgálódnunk. Mindkét közelítésmód a dinamika, az evolúció más-más összefüggéseire helyezi a hangsúlyt. Viszont tagadhatatlan, hogy vannak olyan tudománym velési felfogások, amelyek uralkodóvá válnak egy adott területen és id szakban, majd elt nnek a szem el l, kés bb viszont vissza is térnek, és több diszciplinában is megjelennek. Ilyenek például az evolúciós elmélet vagy a hermeneutika. Ezekre is érdemes felfigyelni, mert a tudomány dinamikája, az új tudományterületek formálódása és az interdiszciplinaritás szempontjából ezek is meghatározóak, de paradigmaformáló képességük és hatásuk mértéke szerint. Ha viszont a teljes tudománytörténeti rekonstrukció a cél, akkor valóban érdemesebb az egyes témakörökhöz kapcsolódó egyes tudománym velési változatokat, vagy az egyes tudományos iskolákat tanulmányozni. E tanulmány célja viszont az el bbi. A Kuhn-i paradigma fogalom eredeti meghatározásában és alkalmazásában valóban merev és monolitikus fogalom volt. Ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy modulárisan is tovább részletezhet legyen. A róla folyó viták is azt mutatják, hogy a csak f összetev iben megadott és egyféle elemzésben bemutatott fogalmat a vitában résztvev k már maguk is továbbértelmezték. A fogalom könnyen modulárissá tehet, éppen azáltal, hogy a paradigma fogalma sem lehet kivétel akkor, ha a fogalmak átlapolása általános jellemz je a tudományos fogalmaknak. Feyerabend még tovább megy a paradigmák elutasításában, bár érdekes módon, is az evolúcióra hivatkozik. A popperi kritikát még azzal is kiegészíti, hogy a Gödel-tétel alapján sem lehet egy monolitikus elméletb l, egy paradigmából mindent megmagyarázni. A paradigmavakság vagy a paradigma vakfoltja valóban létez jellemz je a paradigmának is. Ha a különféle tudományos elméleteket sem vetjük el a Gödel-tétel alapján, akkor a paradigmavakság miatt a paradigma fogalom használatát sem kellene megszüntetni. Úgy vélem, hogy a paradigmák vakfoltjainak tudatos számbavételével élve felderíthetjük azt, hogy az egyes paradigmáknak mi esik ki a látókörükb l, van-e olyan másik paradigma, amely a szóban forgó vakfolt megvilágítására irányul, illetve mi lehet az a paradigma, ami képes egy másik paradigma vakfoltjára is reflektálni. Ily módon a diszciplinaritás szintjén vizsgálódva a paradigmát fel lehet felhasználni a tudományos módszertan változásának bemutatására. 19

21 Feyerabend ezek mellé új szempontként felsorakoztatja a tudomány társadalmi megítélésének, elfogadhatóságának érvét is. humánus alapon sem tudja elfogadni a paradigmát, mert akkor a tudomány, a normál tudomány, m velése éppen olyan, mint a szervezett b nözésé (Feyerabend, 1970/a). Szerinte a tudomány nem ilyen. A tudományról beszélve nem lehet elutasítani annak a kérdésnek a feltevését, hogy milyen értékeket válasszunk korunk tudományának értékeléséhez. Szerinte a legmagasabb rend érték az egyéni boldogság és a személyiség teljes kibontakoztatása. A tudománynak ezért ezeket az értékeket kell szolgálnia. A tudomány hagyományokkal rendelkez rejtvényfejtés, a proliferáció és állhatatosság összjátéka. Fejl dése nem más, mint a faj biológiai fejl désének folytatódása egy új szinten, és akár er sítheti is a hasznos biológiai mutációk létrejöttét. Talán ez az egyetlen mód arra, hogy megmentsük fajunkat a stagnálástól. Ezt tekintem a végs és legfontosabb érvnek, az érett tudomány Kuhn-féle értelmezésével szemben. Nem pusztán arról van szó, hogy ez a vállalkozás téves, és ilyen tevékenység nem létezik; hanem hogy védelme nem egyeztethet össze a humánus szemlélettel. (Feyerabend, 1970/a, 230. old.) A tudomány része az ember evolúciójának, mindig felhasználja az ember minden képességét, tehetségét és hiányosságát is. A tudománynak nincsenek csak is rá jellemz módszerei, és még annál is irracionálisabb, mint ahogy azt Kuhn feltételezte (Feyerabend, 1970/b). Feyerabend paradigmát elutasító nézete nemcsak a paradigma, hanem a tudományos módszer sajátos mivolta ellen is szól. Tulajdonképpen végezte be azt, amit Kuhn a paradigmaváltással és a paradigmaváltás küls tényez k miatti bekövetkezésével vetett fel: a tudománynak mint egyféle emberi gondolkodási formának az uralkodó szabályai is változnak, és forradalmi változásai kapcsolódnak ahhoz a kulturális-szellemi élethez, amiben élnek a tudósok, kutatók. Feyerabend azonban a tudomány relatíve öntörvény voltát is megkérd jelezte, és csak a társadalmi hasznosságát ismeri el a tudományos tevékenység értékelésének vagy fejl désének mércéjeként. A tudomány társadalmi hasznossága valóban része a tudományfejl dés mércéjének, de annak csak úgy tud megfelelni, ha m velésének vannak szakmai szabályai, azok fejleszthet ek és fejleszti is azokat. A tudomány m velésének relatíve öntörvény mivoltát ugyanúgy nem lenne szerencsés elutasítani azért, mert az része kell, hogy legyen a társadalmak kulturális szellemi életének, mint ahogy más társadalmi tevékenységek, szakmák m velésének rájuk jellemz sajátosságait sem utasítjuk el még akkor sem, ha azok változásban vannak vagy megváltoznak. Éppen a szakmai jellemz k változása teszi lehet vé, hogy az egyes szakmai 20

22 tevékenységek társadalmi hasznossága megmaradjon. Természetesen mindig vannak kihaló és teljesen új szakmák, de azokról mindig csak térben és id ben konkrét feltételek mellett és helyzetekben lehet tudomást szerezni és azokat tárgyalni. E kritikák ellenére mégis Kuhn volt az, aki elindította az intézményesült és önálló társadalmi tevékenységgé váló tudomány sajátosságainak feltárását. Azóta leginkább t idézik és használják a tudományos módszertannal kapcsolatos tanulmányokban. Minden tudós, aki helyzetének meghatározására és értelmezésére törekszik, a Kuhn-féle nyelvezetet használja (Ihde, 1998) A tudományfilozófiából levont következtetések A paradigmára vonatkozó, illetve az ahhoz kapcsolódó tudományfilozófiai felfogások áttekintéséb l az alábbi következtetések fogalmazhatók meg: - A paradigma olyan dinamikus kategória, amely a tudomány és/vagy az egyes szaktudományok m velésének változó modelljét, szakmai normarendszerét foglalja magába. A paradigma fogalma reflektorfénybe állítja a kutatót és a kutatóközösséget, valamint a tudomány kultúrába ágyazottságát. - A paradigma fogalma a tudomány egészének vagy az egyes diszciplinák dinamikájának tanulmányozására használható. A tudományfilozófia két álláspontot fogalmaz meg a tudomány fejl désére vonatkozóan. 1. A tudomány paradigmaváltásokon keresztül fejl dik. 2. A tudomány folyamatosan, a variációs-szelekciós modell szerint fejl dik. - A paradigma fogalom használatát ellenz k annak ellenére nem használják a fogalmat, hogy az annak tartalmába tartozó momentumokat k is figyelembe veszik a tudomány változásának értelmezésében. - A paradigma fogalom elutasításának oka vagy az, hogy a tudomány nem merev, hanem folyamatosan fejl d rendszer, vagy az, hogy a tudomány nem tekinthet különös társadalmi-emberi tevékenységnek még az ismeretek termelése tekintetében sem. Ez az utóbbi ok azonban nem elégséges, mert a tudományon kívüli szakmák m velésének is 21

23 vannak társadalmilag elfogadott kompetencia-jellemz ik. Ezek a kompetencia-jellemz k képezik például a szakképzés alapjait, vagy figyelembe veszik azokat a szakterületek min ségbiztosítási rendszerének kialakításában. - A paradigma a Kuhn-i felfogása mellett procedurálisan is értelmezhet. A paradigma procedurális értelmezése kétségtelenül igaz a tudományos tevékenységre. Az abból következ formális szabályokat minden kutatásnak be kell tartania, akármilyen paradigma mentén folyik a kutatás. A paradigma kapcsán azonban nemcsak err l van szó, hanem arról is, hogy a kutatás tárgyául választott témakört miként kutatjuk, a kutatási cél, a feladat és a módszertan illeszkednek-e egymáshoz, azokkal milyen min ség új ismeret állítható el. A paradigma procedurális értelmezése ezeket a kérdéseket nyitva hagyja. Ezzel valóban elkerülhet lenne a paradigmavita, de a paradigmában foglalt kérdéskörök megválaszolása nem. Ha viszont a paradigmatikus kérdésköröket minden egyes kutatás maga válaszolná meg, akkor az egy kutatás egy paradigma megoldás veszélybe sodorná az ellen rizhet séget, az összehasonlíthatóságot és a továbbfejleszthet séget, továbbá nem adna lehet séget a kutatók értelmes kommunikációjára. A kutatók szakmai kommunikációja és közössége nélkül nehezen képzelhet el a tudomány folyamatos és hatékony m velése. - A paradigmát elutasító nézetek abból a szempontból fontosak, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a paradigma és a paradigmaváltás nem az egyetlen és kizárólagos jellemz je a tudományos tevékenységnek és dinamikájának. A tudományfejl désre a folyamatos és kislépték változások is jellemz ek. Annak alapján is megfogalmazható a tudományfejl dés alternatív modellje, a variációs-szelekciós elv fejl dés. Attól függ en, hogy milyen szempontból és milyen célból vizsgáljuk a tudományos tevékenységet, más és más jellemz i válnak fontossá. Úgy gondolom, hogy ha egy jelenkori tudományterület dinamikájának, az újabb és újabb tudományos kutatási területek formálódásának és sajátosságainak feltárása és elemzése a cél, akkor hasznos eszköz a paradigma fogalmának használata. A paradigmák és a paradigmaváltások jól kapcsolhatók a diszciplináris szintekhez, az interdiszciplináris kutatások megjelenéséhez és fokozottabb m veléséhez, valamint azoknak új diszciplinává válásához. A disszertáció tárgyául választott jöv kutatás olyan fiatal és jelenkori tudományterület, amely sok szálon kapcsolódik az interdiszciplináris kutatásokhoz és ugyanakkor sajátos problémakezelési módokat is fel tud 22

24 mutatni. Elméleti-módszertani fejl dése ezért tanulmányozható paradigmáinak, paradigmaváltásának kutatásán keresztül is. - Ha azt is figyelembe vesszük, hogy Kuhn mikor fogalmazta meg a paradigma fogalmát, és azzal milyen tudomány fejl dését tanulmányozta, vagy azt, hogy a jelenleg elfogadott variációs-szelekciós tudományfejl dési modell milyen id szak tudományfejl dési folyamatain alapul, akkor észre kell vennünk azt, hogy mindkét modell más tudományos valóságon alapuló. E korlátozottságot és a disszertáció kutatási célját is figyelembe véve megfogalmazhatjuk azt a hipotézist, hogy a tudományfejl dés komplex dinamikának mindkét tudományfejl dési modell része lehet attól függ en, hogy egy-egy diszciplina fejl désének éppen melyik szakaszában van. Az egyes fejl dési modellek válthatják is egymást A paradigmák metaelméleti kutatása A tudományfilozófia apriori normák alapján határozza meg a tudományt, a tudomány paradigmáját és tárgyalja a tudomány fejl dését. A tudományfilozófiából levont következtetések ezért csak szemléletmódot és fogalmi keretet nyújthatnak az egy tudományterületen folytatandó paradigmakutatáshoz. Ahhoz, hogy egy tudományterület paradigmáit, azok változását és változtathatóságát kutatás tárgyává tegyük, a kutatás módszertanát is ki kell alakítani. A módszertan kialakításához a metaelméleti kutatásokhoz kell fordulni. A metaelméleti kutatások olyan empíriára épül, a filozófiai szint alatt és a diszciplináris szint felett folyó, a tudományos tudásra, módszerre és paradigmákra irányuló vizsgálódások, amelyek célja a tudományos tudás létrejöttének, sajátosságainak és fejl désének feltárása, vagy új kutatási perspektívák feltárása, vagy tudatos paradigmafejlesztés. A metaelméleti kutatásoknak jelenleg sem a tárgya, sem a módszertana nem kiforrott, azok inkább sajátos esettanulmányok és elemzések gy jteményéb l tev dnek össze. A metaelméleti kutatások két f csoportra sorolhatók annak alapján, hogy azok a tudomány m velésének tanulmányozására irányuló kutatások keretében, vagy a tudomány m velésének szerves részeként folynak. 23