Tanterv, tankönyv, vizsga

Átírás

1 Tanterv, tankönyv, vizsga

2 A Társadalmi Megújulás Operatív Program számú, XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz című kiemelt projekt átfogó célja a közoktatás fejlesztése, a fejlesztés szakmai, informatikai támogatása, minőségbiztosítása és nyomon követése.

3 Tanterv, tankönyv, vizsga SZERKESZTETTE: BÁNKUTI ZSUZSA LUKÁCS JUDIT BUDAPEST, 2015

4 A könyv megjelenését a Társadalmi Megújulás Operatív Program / számú, XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz című projektje támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Szerkesztette BÁNKUTI ZSUZSA LUKÁCS JUDIT Írta BÁNKUTI ZSUZSA, DANCSÓ TÜNDE, DÉVÉNYI ANNA, F. DÁRDAI ÁGNES, KÁKONYI LUCIA, KERBER ZOLTÁN, LAKATOS ZSOMBOR, LUKÁCS JUDIT, REMÉNYI JUDIT, RÉTI MÓNIKA Lektor ÜTŐNÉ VISI JUDIT Olvasószerkesztő TRÉFÁS KRISZTINA Sorozatterv, tipográfia KISS DOMINIKA Tördelés PÁTRIA NYOMDA Borítóterv KISS DOMINIKA Borítófotó THINKSTOCK Szerkesztés Bánkuti Zsuzsa és Lukács Judit Bánkuti Zsuzsa, Dancsó Tünde, Dévényi Anna, F. Dárdai Ágnes, Kákonyi Lucia, Kerber Zoltán, Lakatos Zsombor, Lukács Judit, Reményi Judit, Réti Mónika, 2015 Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2015 ISBN Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet 1143 Budapest, Szobránc utca Felelős kiadó KAPOSI JÓZSEF Nyomás és kötés PÁTRIA NYOMDA ZRT. Felelős vezető ORGOVÁN KATALIN

5 Tartalomjegyzék ELŐSZÓ RÉTI MÓNIKA: A TANTERV SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI A TARTALMI SZABÁLYOZÁSBAN NEMZETKÖZI KITEKINTÉS ALAPJÁN Bevezetés Tanterv és tartalom A tantervek típusai A tantervi szabályozás szintjei A tartalmi szabályozást meghatározó szereplők A tartalmak megjelenése A központi tartalomszabályozás szerepe, formái A tantervi tartalmakat meghatározó tényezők Tantervi modellek A tanterv mint az átadandó tudás halmaza A tanterv mint termék A tanterv mint folyamat A tanterv mint gyakorlat A szintézis egyik útja: a tanulási környezet modell alkalmazása a tervezésben. 28 Összegzés Irodalom REMÉNYI JUDIT: TANTERV ÉS STANDARDOK VISZONYA A NEMZETKÖZI GYAKORLATBAN Új-Zéland Amerikai Egyesült Államok Ausztrália Luxemburg és Skócia Oroszország Németország Összegzés Irodalom

6 F. DÁRDAI ÁGNES DÉVÉNYI ANNA: A TANKÖNYVKUTATÁS TRENDJEI 2000 UTÁN A NEMZETKÖZI ÉS A MAGYAR SZAKIRODALOM TÜKRÉBEN A kutatás forrásai és módszerei A legfontosabb tankönyvkutató műhelyek A tankönyvkutatás főbb módszerei és irányai Összegzés Melléklet Irodalom KÁKONYI LUCIA: ÉRETTSÉGI VIZSGÁK A XXI. SZÁZAD ELEJÉN. NEMZETKÖZI KITEKINTÉS Az oktatás és a tudásalapú társadalom kapcsolata Standardizált érettségi vizsgák Európában Kötelező és választható vizsgatárgyak Vizsgaszintek Szóbeli, írásbeli vizsgák vagy digitális vizsgáztatás Hagyományok és új trendek az értékelésben Az érettségi vizsga és a felsőoktatás Összegzés Irodalom REMÉNYI JUDIT: ÉRETTSÉGI A XXI. SZÁZAD ELSŐ ÉVTIZEDEIBEN AZ ÚJ-ZÉLANDI KÖZÉPISKOLAI KÉPESÍTÉS RENDSZERE Bevezetés Új-Zéland rövid bemutatása Az új-zélandi oktatási rendszer A középiskolai képesítés rendszere Összegzés Irodalom BÁNKUTI ZSUZSA LUKÁCS JUDIT: A KERETTANTERV KÉSZÍTÉSÉNEK FOLYAMATA A tantervi struktúra kialakítását megelőző kutatások Az új kerettantervi struktúra és kialakulása Irodalom BÁNKUTI ZSUZSA LUKÁCS JUDIT: A KERETTANTERV ISKOLAI FOGADTATÁSA ÉS ADAPTÁLÁSA A kutatás módszertana A kutatásba bevont intézmények köre és jellemzői Kérdőíves adatfelvétel Dokumentumelemzés Interjúk

7 Az intézmények véleménye az utóbbi évek változásairól A kerettanterv iskolai fogadtatása A kerettanterv bevezetésének folyamata A tantárgyi struktúra és az óraszámok A helyi tantervek struktúrája A pedagógiai programok és a helyi tantervek struktúrája, az általános célok megjelenése A tantárgyi tantervek Az új kerettanterv intézményi értékelése Összegzés Irodalom KERBER ZOLTÁN LAKATOS ZSOMBOR: A 9. ÉVFOLYAMOS SZAKISKOLAI KÖZISMERETI KÍSÉRLETI TANKÖNYV KIPRÓBÁLÁSÁNAK TANULSÁGAIRÓL Bevezetés A kutatás résztvevői A módszerekről A tankönyvvel kapcsolatos átfogó értékelés Heterogén közeg A tankönyv koncepciójának értékelése Taneszközfejlesztés szükségessége a SZAKI-tankönyvhöz A tankönyv részletes értékelése a tankönyv minőségét befolyásoló elemek A vélemények változása Összegzés Irodalom KERBER ZOLTÁN LAKATOS ZSOMBOR: A TANKÖNYVKIPRÓBÁLÁS MÓDSZEREI ÉS ESZKÖZEI. EGY PILOTKUTATÁS TAPASZTALATAI Bevezetés A kutatás céljainak megvalósítása a tankönyvi kipróbálás folyamatában Az alkalmazott módszerek és alkalmazásuk tanulságai a tanári és tanulói tapasztalatok és vélemények feltérképezésében A pedagógusok véleményének feltérképezése A diákok véleményének feltérképezése A kipróbálási tapasztalatok külső szemszögből történő vizsgálata Az eszközrendszer mélyebb struktúrájának bemutatása A pilotkutatás tapasztalatainak beépülése az újgenerációs tankönyvek kipróbálásába Irodalom

8 DANCSÓ TÜNDE: A KÉTSZINTŰ ÉRETTSÉGI VIZSGARENDSZER FEJLESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI Bevezető Az érettségi társadalmi és gazdasági hatása A jogszabályok hierarchiája Az érettségi vizsga célja Az érettségi statisztikai adatai A jogszabályi változások Az érettségi vizsga értékelési rendszerének jellemzői Az érettségi vizsgával szemben támasztott kritériumok Kötelező és választható vizsgatárgyak és ezek vizsgarészei A részletes érettségi vizsgakövetelmény és az arra épülő vizsgaleírás A szóbeli vizsga szerepe az érettségin A digitális vizsga lehetősége Az érettségi fejlesztésének feladatai és lehetőségei Az érettségi vizsgarendszer fejlesztési lehetőségei Összegzés Irodalom

9 ELŐSZÓ Kötetünk címe három olyan területre utal, amely országonként eltérő arányban és súllyal ugyan, de minden oktatási rendszer meghatározó elemeit jelenti. A bármelyikükre irányuló tartalomfejlesztés szükségképpen érinti a többit is. Magyarországon az elmúlt néhány évben számos lényegi változás történt a köznevelési rendszerben: megváltozott a tantervi szabályozás, átalakult a tankönyvfejlesztés és tankönyvvé nyilvánítás, és bár a vizsgarendszerben alapvető változások nem történtek, a vizsgakövetelmények is módosultak némileg. Ez indokolja, hogy számot adjunk azokról a kutatásokról és fejlesztésekről, amelyek e változásokhoz kapcsolódva a TÁMOP / XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakaszában zajlottak. A könyv első része azoknak a vizsgálódásoknak az eredményeit foglalja össze, amelyek célja az említett három terület külföldi példáinak, folyamatainak feltárása és áttekintése volt. Elsőként bemutatja a tanterv szerepét és lehetőségeit a tartalmi szabályozásban, vizsgálván, hogy milyen szerepet tölthet be a tanterv az oktatási rendszerek fejlesztésében és azok szabályozásában, hogyan vesznek részt az egyes szereplők a fejlesztés folyamatában, valamint hogy milyen eszközökkel mérik a tartalmi szabályozók beválását. A tanterv és standardok viszonyáról szóló tanulmány egyrészt feltárja, hogy egy országban központi tanterv hiányában milyen lehetőségek vannak a tanulmányi standardok bevezetése révén megvalósuló tartalmi szabályozásra, másrészt bemutatja, hogy azokban az országokban, ahol létezik országosan kötelező érvényű tanterv, illetve központi tartalmi szabályozó, mi jellemző a standardok és a tanterv viszonyára. A sort a XXI. századi hazai és nemzetközi tankönyvkutatás trendjeit bemutató tanulmány folytatja. A jellemző folyamatok leírása azért is nehéz feladat, mert a tankönyvkutatások mind nemzetközi, mind pedig nemzeti szinten mozaikszerűen folynak, személyekhez, csoportokhoz kötődnek, intézményesült tankönyvkutatás alig egy-két országban jött létre. Éppen ezeknek az országoknak a példája teszi világossá, hogy a tankönyvkutatásokban érdekelt résztvevők többsége igényelné a koordinációt, a világos kérdésfeltevéseket, valamint a tankönyvkutatás, -fejlesztés, továbbá a tankönyvjóváhagyás igényeinek és szükségletei kielégítésének összehangolását. A tanulmány elméleti megállapításai közül érdemes kiemelni azt, hogy a tankönyv egy rendkívül összetett, többtényezős viszonyrendszer egyik eleme, így valójában önmagában nem vizsgálható. Ugyanakkor mivel a kutatások szerint a tanárok döntő hányada számára a tankönyv a legfontosabb oktatási eszköz az oktatási rendszer reformjának egyik határozott, gyors és hatékony formája lehet a taneszközök célzott fejlesztése, így ez a téma megkerülhetetlen. A nemzetközi kitekintések sorát az érettségi vizsgák változásainak csomópontjait bemutató két tanulmány zárja. Az első feltárja a fejlesztések legfontosabb irányait. Megállapítja, hogy a standardizált oktatás a középfokú tanulmányokat lezáró külső, központi értékelés bevezetését igényelte, azért, hogy a tanulási eredmények összehasonlíthatók, átláthatók és igazságosak legyenek, bízva emellett a standardalapú vizsgáztatás pozitív visszahatásában az oktatás minőségére. A tanulmány elemzi az érettségik szabályozásának legfontosabb dilemmáit, úgymint a kötelező és választható vizsgatárgyak kiválasztását és arányait, a vizsgaszintek meghatározását, a vizsgafaj- 9

10 ták (írásbeli, szóbeli, gyakorlati) megjelenését az egyes országok vizsgáiban, valamint a digitalizált érettségi fajtáját, elterjedésének lehetőségeit és tapasztalatait. A másik tanulmány konkrét példaként Új-Zéland képesítési és vizsgarendszerét tekinti át. A kötet második része a hazai kutatásokkal és fejlesztésekkel foglalkozik, amelyek talán leghangsúlyosabb területe a tantervhez kötődik. Elsőként röviden leírja azt a kutatási-fejlesztési folyamatot, amely az új kerettanterv elkészítését megelőzte, majd vázolja az ezek eredményeképpen kialakult kerettantervi struktúrát. A második tanulmány a kerettanterv iskolai fogadtatását és adaptálásának módjait elemzi. A többféle módszerrel, reprezentatív mintán végzett kutatás eredményei alapján megpróbálja bemutatni, hogy a tantervi változások hogyan jelentek meg az iskolákban. A kerettantervek alapján elkészült helyi tantervek vizsgálatából azok heterogenitása ellenére megkísérel képet rajzolni arról, beépültek-e és milyen mértékben a kerettanterv törekvései. Az intézmények többségében az adaptációs folyamat hosszú egyeztetést igényelt, és nagyon jellemző, hogy ebben a folyamatban a szabad órakeret felhasználása volt a központi kérdés. A legegyértelműbb megállapítások éppen ezzel kapcsolatban tehetők. A kerettanterv által kínált többi választási lehetőség kihasználásának módja azt is tükrözi, milyen vélemények alakultak ki a tantárgyi tartalmak összetételéről, menynyiségéről. A tanulmány megjeleníti az iskolák véleményét az egységes kerettanterv előnyeiről és hátrányairól, és ezzel kapcsolatban természetszerűleg a kerettanterven túlmutató problémák is megjelennek. A következő két tanulmány a kísérleti tankönyvek kipróbálását mutatja be a 9. évfolyamos szakiskolai közismereti tankönyv példáján. Az első tanulmányból egyszerre ismerjük meg a kipróbálás folyamatának részleteit és eredményeit. A következő tanulmány szoros összefüggésben az előzővel a használt módszerek elemeit mutatja be. Részletesen elemzi a tanárok által vezetett munkanapló, a tanári és diákkérdőívek, a raszter (a tanári vélemények változásainak nyomon követése), a tanári interjúk, a diákokkal folytatott fókuszcsoportos beszélgetések, az egyes kipróbáló iskolák környezetének és felszereltségének elemeiről szóló iskolai adatlap használhatóságát. Kitér a tanórák monitorozásának és az esettanulmányok készítésének lehetőségeire, illetve ezek felhasználásának előnyeire és hátrányaira a tankönyv kipróbálásának és fejlesztésének folyamatában. E pilotkutatás legfontosabb hozadéka éppen az, hogy megteremtette a kísérleti tankönyvek kipróbálásának, illetve a kipróbálás kutatásának a módszertanát. A könyv utolsó tanulmánya áttekinti a hazai kétszintű érettségi vizsgarendszer legfontosabb elemeit, majd felvázolja fejlesztésének további lehetőségeit. A szerző fontosnak tartja a vizsgatárgyak követelményeinek és vizsgaleírásának, írásbeli feladatsorának és azok értékelési elveinek a tantárgyi sajátosságokat figyelembe vevő egységesítését, a munkában részt vevő szakemberek folyamatos képzését, továbbá a vizsga digitalizálása terén mutatkozó lehetőségek végiggondolását. Végezetül le kell szögeznünk, hogy a tankönyvek kapcsán tett megállapításunk a terület komplexitásáról és a többi területtel az oktatási rendszer egészével való szoros összefonódásáról a másik két témánkra is igaz. Ezt a teljességet a projekt, így kötetünk sem tudta a maga teljes gazdagságában megjeleníteni. Csupán arra törekedhettünk, hogy legalább egyes kérdésekben kellő muníciót szolgáltassunk az olvasó megalapozott és tárgyilagos véleményalkotásához. A szerkesztők 10

11 RÉTI MÓNIKA: A TANTERV SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI A TARTALMI SZABÁLYOZÁSBAN NEMZETKÖZI KITEKINTÉS ALAPJÁN BEVEZETÉS Mielőtt rátérnénk a tantervi tartalomszabályozás kérdéseire, vizsgáljuk meg röviden, milyen szerepet tölthet be a tanterv az oktatási rendszerek fejlesztésében és azok szabályozásában. Ez ugyanis meghatározza a tartalomszabályozás módját és azt is, hogy az egyes szereplők hogyan vesznek részt a fejlesztés folyamatában, milyen eszközökkel mérik a tartalmi szabályozók beválását. A tanterveket most a tartalomszabályozás célrendszere, a tartalomszabályozás és a tartalomfejlesztés kapcsolata, a tartalomszabályozást meghatározó szereplők és a tartalomszabályozás szerkezete, szintjei és eszközei, valamint szempontjai szerint vizsgáljuk. Tanulmányunk ugyanis azt tűzi célul, hogy mindezen tényezőket általánosságban és néhány konkrét ország példájával is illusztrálva röviden bemutassa. Az oktatási rendszerek fejlesztését számos intézkedéssel el lehet érni. Ezeket rendszerszinten elemzi az a tanulmány, amelyet a McKinsey & Co ben jelentetett meg. 1 A vizsgált oktatási rendszerekben az alapvető kihívást az jelentette, hogy hogyan tereljék rendszereiket a tanulói teljesítmények javulása felé. A rendszerek irányítóinak olyan döntési helyzetekkel kellett megbirkózniuk, amelyek során egy-egy hibás döntés azt eredményezhette, hogy szándékuk ellenére letértek arról az útról, amely a kitűzött célokhoz képest a kívánt irányba vezet. A jelentés kulcsmegállapításai, illetve néhány, szempontunkból releváns fejezete alapján megállapíthatjuk, hogy a tantervi szabályozás az oktatási rendszerek szabályozásának csak az egyik eszköze, és ezen belül is a tartalmi fejlesztés a lehetséges intézkedéstípusok közül csak egy, bár kétségkívül kiemelten fontos (hiszen folyamatjellegű) beavatkozási módot jelent (McKinsey, 2010). A tartalomfejlesztés központi, illetve nyílt jellege, érdekcsoportok bevonása és az implementáció módja annak fényében lehet célravezető, hogy az adott oktatási rendszer milyen fejlettségi állapotot 2 képvisel. Kevésbé fejlett rendszerek esetén egyértelműen a zárt tanterv, a kötelező bevezetés és a központi tartalomfejlesztés tűnik eredményesebbnek, míg az átlagosnál fejlettebb rendszerek továbblépését a mind nagyobb fokú decentralizáció segítheti (Mourshed Chijioke Barber, 2010). A tartalomfejlesztés eltérő utakat találhat a gyakorlati megvalósulás során. Követheti tankönyv- vagy taneszköz-, esetleg tanulásikörnyezet-fejlesztés, de tartalmi elemei megjelenhetnek a pedagógusképzés és a továbbképzések tartalmában, vagy a mérés-értékelés, illetve a központi mérő-értékelő (vizsga)rendszerek követelményeinek tartalmi reformjában is. 1 A hivatkozott jelentés húsz oktatási rendszert tanulmányoz: ezek kiválasztásánál szempont volt, hogy különböző fejlettségi szintet reprezentáljanak, ugyanakkor mindegyikük mutasson fejlődést. A jelentés azt mutatja be, hogyan értek el jelentős, fenntartható és széleskörű tanulói teljesítménynövekedést a nemzetközi és nemzeti mérés-értékelések szerint. Ezek a rendszerek: Anglia, Aspire (egyesült államokbeli charter school rendszer), Boston (Massachusetts), Chile, Dél-Korea, Ghána, Hong Kong, Jordánia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Long Beach (Kalifornia), Madhy Pradesh (India), Minas Gerais (Brazília), Ontario (Kanada), Örményország, Szászország (Németország), Szingapúr, Szlovénia és Western Cape (Dél-Afrika). A jelentés készítői mintegy 200 interjút vettek fel, és közel 600 intézkedést tanulmányoztak ezekben az országokban. 2 A jelentés az oktatási rendszerek fejlettségét a standard méréseken megállapított tanulói teljesítmények alapján rangsorolta. 11

12 TANTERV ÉS TARTALOM A TANTERVEK TÍPUSAI Már az ókori gondolkodók felvetik a tanulás tartalmának kérdését gondoljunk csak Platón Állam című művére, a mai szemmel tantervnek tekinthető művek (a curriculum szó használatával együtt) azonban a XVI. századra tehetők. A tanulás intézményesítésével, a formális oktatási rendszerek kialakulásával ugyanis egyre erősebbé vált az igény, hogy szabályozó dokumentumok mentén tervezhető és előre jelezhető legyen az a tanítási folyamat, amely az iskolákban végbemegy. A tananyag kiválasztása és elrendezése más rendszer szerint történt az angolszász, és megint más elvek mentén más európai területeken. Noha e történeti előzmények a mai tantervek készítésében és szerkezetében is megjelennek, jelen tanulmány a tantervtörténeti összehasonlítást nem vállalhatja fel: ehelyett csak röviden értelmezi a tanterv különböző fogalmait. A sillabusz klasszikusan a tananyag terve. Ez a tantervi műfaj történetileg a nevelési célok és a tananyag rövid kifejtését, a tantárgyakra és tanévekre előírt tartalom vázát és óratervét tartalmazta, és nevéhez híven elsősorban a tanítandó, tanulandó tartalom vázlatos rögzítését jelentette. Nem tartalmazta a tananyag tematikus kibontását, és nem adott iránymutatást a tanítás sorrendjére, menetére vagy módszereire. Jelenleg is használatosak sillabuszok, például egy-egy szakképzési programra vagy a felsőoktatásban. Az oktatási tervek az előíró tantervnek feleltethetők meg. Ezek tantárgyi célokat, feladatokat, órakereteket, de emellett tartalmi szerkezetet, követelményeket és módszertani, tantárgy-pedagógiai utasításokat is tartalmaztak. Ehhez később tanórán (iskolán) kívüli nevelési feladatok is csatlakoztak, általános művelődési célokat véve alapul. Az úgynevezett zárt tantervek alaptantervi szinten ezen oktatási tervek mai utódai. A curriculum (mely további elemzésünk tárgya) az oktatási folyamat komplex tervezésére vállalkozik, a nevelési-oktatási célok megfogalmazásától egészen az értékelés módjáig. Ehhez adott esetben konkrét műveltségtartalmakat is rendelnek. A curriculumnak alapvetően két szintje terjedt el: a core (common) curriculum (alaptanterv 3 ), illetve a local curriculum (helyi tanterv). Azokat az oktatási rendszereket, ahol a core curriculum mellett local curriculum is használatos, kétpólusú tantervi szabályozással rendelkező rendszereknek nevezik. A core curriculum a tanterv lelke : azokat a tartalmakat rögzíti az oktatási, képzési folyamattervben, programban, amelyek az adott oktatásban, képzésben részesülők teljes körére nézve alapvető fontosságúak, közösek, hozzáférhetőek, és irányt mutatnak a helyi tanterv, illetve tanítási programok megalkotóinak. A helyi tanterv ennek alapján olyan intézményi, helyi sajátosságokkal egészül ki, amelyek a képzés egészén belül az egyes (tantárgyi, képzési) modulokra, a képzőkre (pedagógusokra) és a képzettekre (tanulókra) is vonatkoznak. 3 Bizonyos esetekben ez a magyarul kerettantervnek nevezett tanterveket is jelentheti. 12

13 A TANTERVI SZABÁLYOZÁS SZINTJEI Minden tantervre jellemző, hogy a tanulást tervezett és irányított (szabályozott) folyamatként fogja föl. Fontos tehát a tanterv készítőinek felmérnie és összegeznie, milyen célokat és hogyan kíván elérni. A tanterv mindig oktatási rendszerekhez kötődik: leggyakrabban iskolák, tantárgyak és tanítási egységek (tanítási órák) rendszerében értelmezhető. A tanterv közvetítési és tartalmi folyamatok révén is szabályozza a formális oktatási rendszereket. A továbbiakban tanulmányunk a tartalomszabályozás szempontjait követi figyelemmel. A tantervek öt szinten határozhatják meg a tanulás folyamatát; a szinteket egyaránt a tervezés-fejlesztés-értékelés algoritmus jellemzi (Letschert idézi: Perjés Vass, 2008): 1. Szupra (nemzetközi, összehasonlító) 2. Makro (rendszer, társadalom, nemzet, tartomány) 3. Mezo (iskola, intézmény, program) 4. Mikro (osztály, csoport, lecke) 5. Nano (egyéni, személyes) Globális tendencia, hogy noha a nemzetközi szervezetek deklaráltan nem kívánják a nemzeti oktatási rendszerek prioritásait, tartalmait befolyásolni a szupraszintű curriculum szerepe egyre erősödik. Ennek oka részben a nemzeti versenyképesség megőrzése. Ha például az Európai Unióban nagyobb összegeket különítenek el a műszaki-természettudományos oktatás erősítésére (és az ezzel kapcsolatos kutatásokra), illetve az ilyen jellegű álláshelyekre, akkor magától értetődő érdekük a tagállamoknak, hogy e képzési területeiket felülvizsgálva (egymáshoz is hasonlítva, illetve hangolva) fejlesszék. Hasonló folyamatok zajlottak le az infokommunikációs eszközök alkalmazásának terén is. (Talán nem véletlen, hogy épp a két említett aspektusból született a legtöbb nemzetközi összehasonlító tantervi elemzés is.) Igen erős a nemzetközi pedagógiai mérések-értékelések szabályozó ereje is: gondoljunk csak a PISA-sokk hatására elindult fejlesztésekre, tantervi reformokra számos OECD-tagállamban, például Németországban vagy az Egyesült Államokban. (Ezek egy része tartalmi elemeket is érintett, illetve például éppen az Egyesült Államokban felvetette, majd magával hozta az egységes tartalmi minimum követelmények, azaz tartalmi standardok megállapításának kérdését is.) A másik tendencia, hogy (elsősorban a posztindusztriális társadalmakban) az egyéni érvényesülés, az individualizált oktatás igényének megjelenésével a mikro- és nanoszintű tervezés is egyre nagyobb súlyt kap. A fenti kétpólusú folyamat azért érdekes, mert részben az egyes tantervek (és tartalmi elemek) harmonizációja felé hat (szupraszinten), részben pedig azok ellenében. A tartalomszabályozást elsősorban az informatikai és matematikai-természettudományos-műszaki területeken jellemzi a szupraszint mind erősebb befolyása, melyet számos nemzetközi program (például az Európai Unió FP7 keretprogramja) támogat. (Hasonló, több ország együttműködésével zajló és jelentős anyagi forrásokkal támogatott programok zajlanak Ázsiában, Észak-, illetve Közép- és Dél-Amerikában is.) 13

14 A TARTALMI SZABÁLYOZÁST MEGHATÁROZÓ SZEREPLŐK A fenti öt szinten a tantervi szabályozás előíró jellege alapvetően két modellel jellemezhető. A zárt paradigmájú tantervekben a szabályozást központilag végzik: a nemzeti (országos) szinten megállapított törzsanyag-követelmények kötelezően elvárt standardokat jelölnek ki. A zárt paradigmájú tantervek célja a helyi, illetve intézményi különbségek olyan mérséklése, amely a kimeneti követelmények révén is a standardizálást tűzi ki célul. A nyitott paradigmájú tanterv rugalmas. Lehetőséget ad a tanároknak és tanulóknak arra, hogy az ezekben foglalt anyagokat szükségleteiknek, érdeklődésüknek és elképzeléseiknek megfelelően megszervezhessék, illetve a helyi igényeknek megfelelően értelmezhessék és továbbfejleszthessék. Ezáltal a közös tanítási és tanulási folyamatok meghatározó szubjektív tényezőivé válnak. Vagyis a nyitott paradigmájú tanterv a szociális tanulást előtérbe helyezi, és az intézményi/lokális különbségeket erősíti. Jellemzően a két pólus közötti átmenetekkel találkozunk, amint azt a későbbiekben látni fogjuk. A zárt paradigmájú tantervek a centralizált tantervi szabályozás mellett jelennek meg: olyan központi tantervek, amelyeket az iskolák nem maguk választanak, hanem központilag rendelnek el számukra, érvényességük pedig területileg, illetve fenntartó szerint változó. A nyitott paradigma felé való elmozdulást jelentik a minél változatosabb központi tantervek, illetve az ezek mellett megjelenő minél többféle és minél több helyi tanterv. A nyitott paradigmájú tantervi szabályozás kapcsán Perjés István a következőkre hívja fel a figyelmet: A nyílt szabályozás posztcurriculáris természetű, azaz nem arra törekszik, hogy a tantervfejlesztés során egy»maradandó«,»értékálló«tanterv szülessen meg, éppen ellenkezőleg, azzal a munkahipotézissel dolgozik, hogy a tanterveknek dinamikusan kell együtt változniuk a világ, az adott tanulási környezet változásaival. Egy tanterv fejlesztése ilyen értelemben sohasem fejeződik be, mindig újabb és újabb verziókat kell kidolgozni, az éppen érvényes tanterv (magtanterv, alaptanterv, kerettanterv) felhasználásával. A diskurzusokban, vitákban születő tanterv egyik figyelmet érdemlő vonása, hogy mindig eső után köpönyeg, azaz egy élő vita, verseny, konszenzus rögzítése. (Perjés, o.) Nahalka István a konstruktivista pedagógia elvei alapján így ír: a valóban érvényesülő kurrikulumot magának a tanuló közösségnek kell össze állí tania, természetesen legfontosabbként a pedagógus szakértő asszisztálásával. Az oktatás tartalma, eljárásrendszerei, ezek kompozíciója, az eszközrendszer ott, a valóságos, életszerű pedagógiai szituációkban formálódik ki, az ottani döntések formálják egységes egésszé a kurrikulumleírásokban megtalálható elemeket, s nem a pedagó giai szituáció igazodik valamely kurrikulum elvárásaihoz. Ebben a folyamatban az előzetes tudás a döntő tényező. Ez szabja meg a tartalom kiválasztását s a tanulási környezet felépítését. (Nahalka, o.) 14

15 A fenti megállapítások tartalomszabályozással kapcsolatos folyománya, hogy a fejlesztő munka a hagyományos keretek között (például a tantervkészítés à tankönyv írás à módszertani továbbképzések folyamat mentén) nehezen valósítható meg. A nyitott tantervet sikeresen alkalmazó országok esetén a tartalmi elemek és ezek tantárgy-pedagógiai vonatkozásai elsősorban a képzéseket határozzák meg. A két paradigma mentén a tartalomfejlesztésbe bevont szereplők (érdekcsoportok) köre nyilvánvalóan eltér. Alapvetően négy esetet vázolhatunk ebből a szempontból. A curriculum (az oktatás, képzés deklarált programja) egy társadalom ügye, a szó legtágabb értelmében közügy, hiszen meghatározó (értékjelölő, folyamatorientáló) jelentősége van az állampolgárrá, a munkaerővé válásban. Ezért a fejlesztésben jellemzően központilag összeállított szakértői bizottságok (esetleg a nemzeti kerekasztal szereplői) vagy az állam által felkért szakértői csoportok (egyetemek, pedagógiai intézetek) vesznek részt. A demokratikus döntéshozatal elemeként a fenti szakértői csoportok, bizottságok által megalkotott tanterveket társadalmi vita nyomán hagyják jóvá. Ez a forma az egyik leggyakoribb. A curriculum a helyi társadalom ügye, hiszen egy régió, egy település társadalmi, gazdasági fellendülése, népesség- és munkaerő-megtartó ereje nagymértékben függ az oktatási, képzési lehetőségektől, az oktatás, képzés tartalmától, minőségétől. Egyúttal a régió, a település társadalmi, gazdasági viszonyai vannak hatással és befolyással arra, hogy milyen oktatásra, képzésre tart igényt, nyújt lehetőséget a helyi társadalom. Következésképpen a tartalomfejlesztésbe bevont szereplők köre elsősorban a helyi társadalom érdekcsoportjaiból kerül ki természetesen nem nélkülözve pedagógiai szakértők közreműködését. A kanadai Québec tartomány tanterve szép példája a regionális tantervalkotás folyamatának. A curriculum az adott intézmény ügye, hiszen annak léte, működőképessége függ többek között attól, hogy programja elfogadott-e, támogatott-e, hogy nő vagy csökken azok száma, akik az intézményt, a képzést választják. Ebben az esetben a fejlesztők elsődlegesen a pedagógusok, illetve mindazok az egyéb érdekcsoportok, amelyek az intézménnyel kapcsolatban állnak. Az Innovatív Iskolák Európai Hálózata (ENIS) számos ilyen példát állít. A helyi tantervek megalkotása a kétpólusú oktatási rendszerekben szintén ilyen folyamat (bár ez számos oktatási rendszerben centralizált ajánlások, kerettantervek alapján, azok adaptálásával történik). Rendszerszinten például a finn oktatási rendszerben különösen jelentős az intézményi fejlesztésnek ez a munkája. A curriculum a közvetlen felhasználók ügye. Fontos a pedagógusnak, aki ez alapján tervezi, szervezi, értékeli alapvető tevékenységét, vagyis az oktatást és képzést; akinek egzisztenciális kérdés, hogy szakmai hozzáértéssel és felelősséggel használja, adaptálja, állítsa össze, fejlessze tovább a curriculumot. Fontos a tanuló egyénnek, hiszen a curriculum tartalma, szerkezete, minősége alapvetően befolyásolja azt, hogy miféle oktatásban, képzésben részesül, hogy ténylegesen részese-e, alkotó részese-e a tanulás, képzés, önművelés, önképzés folyamatának, hogy miféle továbbtanulási, munkába állási esélyek teremtődnek meg számára. Jellemzően az iskolaszék feladata a tantervalkotás folyamatának szabályozása az Amerikai Egyesült Államok számos déli államában (például Texasban vagy Új-Mexikóban), illetve Új-Zélandon. A tantervi fejlesztés főbb elveit a következőkben foglalhatjuk össze: kontinuitás (a tanulás folyamatának folytonossága), 15

16 egyensúlykeresés (tantárgyak, tartalmak és fejlesztési feladatok 4 között), értékelés: tartalmi elemek (relevancia, szervezettség, teljesség), tartalmi elemek szervezettsége és tanulási folyamatok (tervezettség, tartalmi elemekhez való kapcsolódás, kipróbálás-beválás), résztvevők (hatás a tanulókra, pedagógusokra), várható eredmények (és mérhetőségük). Ezek az alapelvek mind a zárt, mind a nyitott tantervekben érvényesülnek. A TARTALMAK MEGJELENÉSE A KÖZPONTI TARTALOMSZABÁLYOZÁS SZEREPE, FORMÁI Az 1988-ban bevezetett angol nemzeti tanterv szerint minden tantárgy tanterve fejlesztési területekre oszlik, és minden fejlesztési terület (követelményosztály) 10 szinten valósítható meg. A tanterv előírja, hogy adott tantárgyból adott fejlesztési területen adott képzési szakaszban mely követelményszint teljesítése elég séges a minimális, illetve a maximális eredmény eléréséhez. A tanterv ugyanakkor tananyagot is előír, de a feldolgozandó témák nem veszik igénybe a rendelkezésre álló teljes időt, ami bizonyos rugalmasságot biztosít az alkalmazás során. Az azóta bevezetett angliai-walesi tantervek (például a How Science Works tantervi elemek) még inkább nyitott szerkezetűek. A formális oktatási rendszerek többségében megjelenik az igény a központilag megállapított minimumkövetelmények megfogalmazására. Ez még olyan államokban is eredményez időről időre fellángoló oktatáspolitikai vitákat, ahol az ilyen típusú állami szintű előírásoknak nincsen hagyományuk, még ha a tartalmi szabályozást elsősorban a kimeneti szabályozás eszközei (így a központi vizsgarendszerek) biztosítják is (például az Egyesült Államokban, annak ellenére, hogy a szövetségi államok saját tanterveket alkottak meg). Ennek az állami igénynek az indoklására legtöbbször a következő érveket fogalmazzák meg (Bárdossy I., 2006): Biztosítani kell a közvetített tudás (a nemzeti műveltség) alapvető egységét. Súlyos következményekkel járna, ha a különböző iskolákból kikerülő növendékek tudása drámaian eltérne egymástól. Biztosítani kell, hogy egy minimális tudást minden tanuló megkapjon. A központi tanterv e szerint megakadályozza, hogy a közvetített tudás szintje egy meghatározott minimum alá süllyedjen. Biztosítani kell az iskolarendszer átjárhatóságát. Az iskola- vagy iskolatípus-változtatás járjon kiszámítható következményekkel a tananyag vonatkozásában. Lehetővé kell tenni, hogy a tananyag lépést tartson a kor követelményeivel. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszanak a központilag kezdeményezett tantervi reformok. 4 A fejlesztési feladatok nemcsak tantárgyi jellegűek, hanem a nevelési célokból is következnek. Ezért jelen tős a társadalmi és gazdasági vetületük (és a remélt hatásuk). Ilyen például az általános emberi értékek elfo gadása és tisztelete, a normakövetés, képessé tétel az élethosszig tanulásra, érzékenyítés a fenntarthatóság paradigmájára, felkészítés a mobilitásra (beleértve a transzverzális készségek köztük az idegennyelv-használat, a vállalkozói készségek vagy a digitális írástudás fejlesztését). Ideális esetben mindezek a pedagógiai célok és a belőlük következő fejlesztési feladatok az értékelésben és a mérési koncepciókban is megjelennek. 16

17 A legfőbb kérdés a fenti érvekkel kapcsolatban az, hogy a központi tantervek milyen módon és milyen részletességgel szabályozzák a tananyagot. Az Európai Unióban a kompetenciaalapú megközelítés vált általánossá. Ennek példája illetve a természettudományos tantárgyak esetében előfutára az Anglia és Wales területére vonatkozó tanterv, amely az 1980-as évektől ezt a megközelítésmódot követi. A kompetenciaalapú megközelítés nemcsak pedagógiai paradigmákon alapulhat. Az Egyesült Államokban például a matematikai-műszaki-természettudományos (STEM: Science, Technology, Engineering and Mathematics) tantárgycsoport esetében olyan nemzeti kerekasztalok állapítottak meg fejlesztendő kompetenciákat, amelyeknek iparvállalatok, illetve nemzetközi tekintetben is jelentős kutatóintézetek (például a NASA), valamint a nemzeti egészségügyi központ is résztvevőik voltak. A tartalmi fejlesztések jellemzői (1. ábra): társadalmi-gazdasági elvárásokat elégítenek ki, figyelembe véve a tudományképpel kapcsolatos narratívákat; a közösség által elfogadott tudományos álláspontot rögzítenek; szem előtt tartják az adott tanulói csoportok célzott igényeit és jellemzőit (például életkori sajátosságait); a tanulásról és tanításról szóló, általánosan elfogadott elméleten alapulnak; az implementáció és az értékelés szempontjait (megközelítésmódok, módszerek) is figyelembe veszik. 1. ábra. A tartalomfejlesztésre ható tényezők (Mylona, 2009 alapján) TÁRSADALMI IGÉNYEK TANTERV PROFESSZIÓ TUDOMÁNYOS MÓDSZEREK A központi tartalomszabályozás eszközei a tantervi kompetenciák, illetve tudáselemek rögzítésén túl a tanulási programok, tudásbázisok, platformok, tankönyvek és más segédletek is lehetnek. Ezek szabályozó szerepe számos eltérést mutat. Míg például Norvégiában vagy Svédországban a központilag előírt és általánosan alkalmazott tankönyv mára már gyakorlatilag ismeretlenné vált (azaz a pedagógus a helyi tanterv alapján, az alaptantervben meghatározott kompetenciákhoz és fejlesztési feladatokhoz, illetve célokhoz választ tartalmakat, és ezekhez tervez tevékenységeket, amiben számos platform segíti), addig Ausztriában vagy Svájcban a tanterv gyakorlatilag meghatározza a tanítandó tartalmakat és a segédletek révén az ezekhez kötődő tevékenységeket is. Itt jegyzendő meg, hogy a tartalomszabályozást ilyen módon nemcsak a tantervi szabályozás és az ahhoz kötődő fent felsorolt implementációs elemek befolyásolják, hanem számos tanterven kívüli tényező is. Ezek például a következők: 17

18 Vizsgák. Az Eurydice elemzései vi l á - gos párhuzamot találtak a vizs ga köve tel - ményei, általánosan alkalmazott fela dattípusai és a tanított tartalmak (és tevékenységformák) között. Az iskolák kétségtelenül feladatuknak tekintik, hogy a tanulókat ezekre a vizsgákra készítsék fel, így azok követelményei vitathatatlanul hatást gyakorolnak az oktatás tartalmára. Néhány országban a vizsgák tartalomszabályozó szerepe erősebb, mint a központilag előírt követelményeké (például az Egyesült Államokban). A vizsgák ilyen backwash hatása 5 abban nyilvánul meg, hogy a tanulókat csak a vizsgán való megfelelésre készítik fel, figyelmen kívül hagyva készségeik, kompetenciáik fejlesztését és bárminemű nevelési célt. Az angol backwash szó utóhatást jelent: a hangsúly kizárólag azon az utóhatáson van, hogy a felkészítés végén sikeres lesz-e a vizsga; minden egyéb eredmény és teljesítmény (beleértve a szocializációt és más területeken való fejlődést) háttérbe szorul. A SINUS rendszert Németországban alkották meg, az 1990-es évek TIMSS mérési eredményeinek nyomán (ahol a tanulók közepes teljesítményt nyújtottak ugyan, de igen aggasztónak tűnt, hogy problémahelyzetekben különösen bizonytalanok voltak, ismereteiket az egyszerű hétköznapi helyzetekre is csak nehezen tudták alkalmazni). A modulokban a résztvevőket aktív, tudatos, önreflexióra képes felnőtteknek, autonóm és problémamegoldásra képes szakembereknek tekintik, és ebben erősítik meg. A program háromdimenziós célrendszer mentén dolgozik: a tudáselemek és kompetenciák fejlesztése; a tanulási stratégiák diverzitása; motiváció, atti tűdök formálása. A modulok a konstruktivista tanuláselméletek szemléletmódját tükrözik, és az inquiry based tanulási módszerek alkalmazását helyezik előtérbe. A tanár mint reflektív szereplő, a tanuló pedig mint aktív, önreflexiójában támogatott résztvevő jelenik meg. Alapvető elem a tanár-diák, tanár-tanár, iskolán belüli és iskolák közötti együttműködés és a hálózati tanulás megerősítése. A rendszert végül a matematika és a természettudományok tanításának támogatására dolgozták ki (bár más területeken, például nyelv ből is megindult a fejlesztőmunka). Jelenleg az összes német iskola bevonása zajlik, valamint több Európai Unió által támogatott kutatás foglalkozik a módszer más országokban történő adaptálási lehetőségeivel (Majer Réti, 2013). A SINUS-modulokkal kapcsolatos alapvető publikációk: Teljesítménymérések. A központi teljesítménymérések általában akkor gyakorolnak hatást az oktatásra, ha van valamilyen tétjük az iskola számára, például nyilvánosak, és befolyásolják a szülők iskolaválasztását. A természettudományokkal kapcsolatos nemzetközi felmérések (például OECD, 2005) szerint a teljesítménymérés (pél dául kompetenciamérés) puszta léte is a tartalmi elemek szigorúbb követésére sarkallja a pedagógusokat (ott, ahol vannak tartalmi előírások). Tankönyvek. Ahogyan a fentiekben már tárgyaltuk, a tankönyvek szerepe néhány országban (például Törökországban vagy Franciaországban) meghatározza a közoktatás tartalmi elemeit (így a helyi tantervekre egységesítő hatással van), az elsősorban kompetenciaalapú, nagy tanári szabadságot feltételező és elváró tantervek esetén azonban a tankönyvek más szabályozókhoz és információforrásokhoz képest háttérbe szorulnak (a már említett országokon kívül például Dániában vagy Skóciában). Pedagógusképzés és -továbbképzés. A tanár legszívesebben azt tanítja, amihez ért, azaz amit a pedagógusképzés során megtanult: ez a tartalmi elemek esetén is jellemző, ugyanakkor a képzés és továbbképzés feladata az is, hogy a tartalomfejlesztésre, illet- 5 Az úgynevezett backwash jelensége arra utal, hogy a vizsgák nyomása miatt a tantervi implementáció sajátos rejtett tantervként valósul meg. Az osztálytermi folyamatokat (és a pedagógusok látens célrendszerét) erősebben befolyásolja a vizsgára való felkészítés, mint maga a tanterv. Ugyanez a jelenség tapasztalható a legtöbb árnyékoktatási rendszerben is (különösen erősen Ázsiában, de akár Magyarországon is). A vizsgafejlesztéseknek reflektálniuk kell erre a jelenségre. 18

19 ve az ilyen jellegű munkákba való bekapcsolódásra is felkészítse a pedagógusokat. A pedagógusképzés és -továbbképzés a tartalmi elemekkel kapcsolatban számos országban (például Olaszországban, Franciaországban vagy Argentínában) elsősorban azok elsajátítására és a tudományos újdonságok megismertetésére helyezi a hangsúlyt, míg egyre erősebb nemzetközi tendencia, hogy a pedagógusokat önálló fejlesztő munkára is felkészítsék (ebben élen jár Skócia, Norvégia, Mexikó vagy Dánia). A tantervi tartalmak megállapítását a természettudományos műveltség szempontjából Douglas A. Roberts (2007) alapvetően két megközelítéshez kapcsolja: I. vízió: a tudomány felé fordulás ( Vision I: looking inward to science itself ) A tudomány eredményei és folyamatai alkotják a tartalmi elemek alapját, és a (természettudományos) műveltséget ezek megismerése jelenti. Azaz a (természettudományos) műveltség a (természet)tudományon belüli tudást jelenti, de az alkalmazás akár annak területén kívül eső kérdésekhez is kötődhet. II. vízió: külső helyzetek felől a tudomány felé fordulás ( Vision II: looking inward from situations to science ) A megismerés olyan helyzetekhez kötődik, amelyeknek van (természet)tudományos komponensük, és amelyekkel a tanulók állampolgárként, köznapi életük során találkozhatnak. A (természettudományos) műveltség tartalma e komponensek megismerése és a (természet)tudományos elvek, megismerésmód, szabályok gyakorlati alkalmazása. A fenti tartalmak kétféle típusú tantervben jelenhetnek meg. Az úgynevezett gyűjteményes tantervben a tananyag elrendezése a tudományok logikáját követi, a tantárgyak között merev határok vannak, erős tanári irányítás a jellemző. Az integrált tantervben komplex, integrált tantárgyakban, a tantárgyakat is összefűző problémaközpontú tartalmak feldolgozása folyik, rugalmas tanári irányítással, nagy tanulói önállósággal. A kompetenciaalapú tartalomszervezéssel párhuzamosan az integrált szemléletű tartalomfeldolgozás is világszerte egyre általánosabbá válik. A TANTERVI TARTALMAK AT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK Számos tantervi összehasonlító elemzés alapvetően négy fő csoportba sorolja azokat a tényezőket, amelyek a tantervi tartalmakat meghatározzák (Dolence, 2003, Mylona, 2009, Smith, 2000). 1. A tanulásról alkotott nézetek A tanulás szerepéről, folyamatáról elfogadott nézetek döntően befolyásolják, hogy amint arról a későbbiekben még szó lesz milyen tantervi típus és modell szerint és mely szinteken jelenik meg a tartalomszabályozás. Az egyes modellek ezek eszközeit is meghatározzák. 2. Földrajzi-politikai tényezők A földrajzi és a politikai tényezők befolyása már az egységes nemzeti szabályozás szintjén is jelentkezik: jellemzően nem (vagy csak az utóbbi években) születtek egységes tantervek a szövetségi államokban, noha az igény az egységes szabályozásra ott is jelentkezik. A geopolitikai tagoltság általában a nyitott tantervi formáknak kedvez jó példa erre Argentína vagy Brazília tanterve. 19

20 3. Vallási és etnikai különbségek A vallási és etnikai különbségeket általában a helyi vagy regionális tantervek szintjén biztosított nagyobb szabadsággal, illetve a pedagógusok módszertani szabadságának biztosításával igyekeznek figyelembe venni. Izraelben például háromféle vallási szemlélettel készültek természettudományos tantervek. 4. Egyéb tényezők Valójában a tantervek szabályozó ereje csak akkor érvényesül, ha valamiféle ellenőrzési rendszer is társul hozzá. Könnyen belátható, hogy ha senki nem ellenőrzi a tanterv betartását, akkor az senkinek nem is lesz fontos. Hasonlóképpen a tanterv szabályozó ereje ellen hat, ha a külső értékelés más hangsúlyokat követ (Osborne, 2008). Amikor Angliában a Nuffield Alapítvány természettudományos tantervét bevezették, annak implementációját akadályozta, hogy a vizsgarendszer másfajta követelmények mentén mérte és értékelte a tanulókat, mint ahogyan a (haladóbb szellemű) tanterv fejleszteni kívánta őket: a pedagógusok elsősorban a külső értékelés elvárásainak próbáltak eleget tenni, ugyanakkor ez a disszonancia zavarta a munkájukat (Millar Osborne, 1998, Dillon, 2009). TANTERVI MODELLEK A tanterveket négy vetület mentén közelítjük meg: 1. a tanterv mint az átadandó tudás halmaza 2. a tanterv mint bizonyos, a tanulókkal elérendő célok összessége: termék 3. a tanterv mint folyamat 4. a tanterv mint gyakorlat (praxis) A tudás arisztotelészi modelljét alapul véve ez a négyféle tanterv így alkothat rendszert, más-más módon közelítve meg a tudás megszerzésének folyamatát, illetve annak eredményét (2. ábra). 2. ábra. A tudás és a tartalom kapcsolata ELMÉLETI GYAKORLATI PRODUKTÍV FOLYAMAT FOLYAMAT FOLYAMAT PRAXIS 20

21 Más megközelítésben a tanterveket két csoportba osztják: a teljesítmény- (eredmény)orientált tantervi modellek a tervekre és szándékokra, míg a folyamatorientált modellek a tevékenységekre és azok hatásaira koncentrálnak. A fenti négy modell mindegyike vizsgálható ebben a kontextusban is. Az előző felsorolásban az első két modell (azaz a tanterv mint tudáshalmaz és tanterv mint a célrendszer) a teljesítményközpontú, míg a második kettő (vagyis a tanterv mint folyamat és a tanterv mint praxis) a folyamatközpontú modellek csoportjába tartozik. Az eredmény- és a folyamatmodell különbségeit a 3. ábrán foglaljuk össze (O Neill, 2010 nyomán). 3. ábra. A tanterv teljesítmény- és folyamatmodellje TELJESÍTMÉNYMODELL FOLYAMATMODELL tanári kontroll tartalom tanulói kontroll tervek, szándékok viselkedési nyelv használata pontos értékelés szerkesztettség tanári tervezés tervek, szándékok viselkedési nyelv használata pontos értékelés szerkesztettség tanári tervezés szociális készségek, life skills A TANTERV MINT AZ ÁTADANDÓ TUDÁS HALMAZA A tanterv mint az átadandó tudás halmaza modell szerint a tanterv a közösség által elfogadott (egyfajta szempontrendszer szerint támogatott, fontosnak tartott) tudás tartalom-, illetve tématerületek szerint rendezett egysége. A tanterv tehát a közműveltséget támogatja; az oktatás célja ebben a kontextusban az, hogy a lehető leghatékonyabb módon átadja ( kézbesítse ) ezt a tudást a tanulók felé. Az ilyen tantervi modell hátránya, hogy nagyon könnyen összemosódik a sillabuszszal: maguk a tervezők is egyfajta tartalomlajstromra koncentrálnak, miközben az egyes tantárgy-pedagógiák és a nevelési célok szempontrendszere háttérbe szorul. Ez a szemlélet a hagyományos pedagógusi szerepkör (a tanár mint a tudás birtokosa, őrzője és átadója) számára kényelmes és jól elfogadható, ugyanakkor kérdéseket vet fel mind a tudás természetét illetően, mind a tartalomszabályozás módjára vonatkozóan. A tanterv mint átadandó tudástömeg modelljében a tartalomszabályozás elsősorban az explicit tudásra fókuszál, és a tanulás kognitív tényezőit tartja lényegesebbnek a folyamatszintű, illetve metakognitív elemeknél. 21