Bevezetés Módszer A. A Direktívumok pontosítása Előzmények Cél

Átírás

1 TÉZISEK Bevezetés A mindennapi élet minden területét átszövi a beszélő akaratának kinyilvánítása, és a sikeres perlokúcióra való törekvés. Számos tudomány, - így a neveléstudománytól a politológiáig, a nyelvészeten, a fordítástudományon, a marketingen, az irodalomtudományon, a közgazdaságtanon, az orvostudományon át kutatja, és tesz megállapításokat. A téma tehát nem mellőzi az interdiszciplinaritást. Dolgozatommal egy eddig még a témával nem foglalkozó tudományt a hittudományt kívántam bevonni, egyrészt. Másrészt ennek a tudománynak a bevonásával az eredmények sorát kívántam bővíteni a nyelvészet számára is. Ezért alapvetően a teológiai eredményeken túl nyelvészetiek bővítésére törekedtem. Előzmények Austin 1955-ben egy előadássorozatával letetette a beszédaktus elmélet alapjait. Ezek után mind a nyelvfilozófiát, mind a pragmatikát, szemantikát kutató nyelvészek előtt széles spektruma nyílt meg a beszédaktus elmélet kutatásának, mind történeti, mind kulturális, mind grammatikai szempontokból. Cél Interdiszciplináris megközelítésben az alábbi célok fogalmazhatók meg, amelyeket a dolgozat igyekszik elérni: A nyelvi kommunikáció alkotó folyamat, amely nem csupán közvetít, de meghatározza, alakítja is az üzenet tatalmát. Elsődleges célom feltérképezni az antik ember mentális folyamatainak nyelvi reprezentációját, kimutatni az ebben rejlő sajátosságokat. Több kutatót foglalkoztatott már a kérdés, hogy a mentális tartalom hogyan közvetítődhet a kommunikatív cselekvések folyamatában. Ebben a kérdéskörben felhalmozott elméleti kereteket egyrészt össze kívánom foglalni, másrészt ki kívánom egészíteni. Integrálva két tudományterület a hittudomány, és a nyelvtudomány módszereit és eredményeit, illetve felhasználva az ókortudomány következtetéseit, adalékokat kívánok nyújtani a pragmatika/történeti pragmatika, és az egzegézis számára. Módszer Az alábbi disszertáció több módszer felhasználásával készült, amit egyrészt az interdiszciplináris volta, másrészt a diakrón vizsgálat indokolt. A. A Direktívumok pontosítása Tekintettel arra, hogy a meglévő szakirodalomból bizonyos részleteket hiányoltam, mint például a direktívumok pontos kategorizálása, szükségesnek éreztem a magyar nyelvet megvizsgálva a direktívumokat nagyító alá venni. Ebben a vizsgálatban a szociolingvisztikai kutatásokban nagy gyakorisággal használt kérdőíves feldolgozás helyett a megfigyelés módszerét alkalmaztam. A direktívumok megfigyelése a felnőtt diplomások körében történt. Körülbelül azonos számban vettek részt férfiak és nők. A társadalmi hierarchiát tekintve az adatközlők közt voltak házastársak, barátok, és főnök-beosztott viszonyban lévők. Korukat tekintve éves korúak vettek részt a megfigyelésben. A megfigyelt társadalmi színtér az oktatáshoz, az egyházhoz, és a családi élethez kapcsolódott. Ezek alapján az adatgyűjtés gimnáziumban, református gyülekezetekben, és családi otthonokban történt. Az adatközlők létszámukat tekintve körülbelül százan voltak. A megfigyelés és jegyzetkészítés időtartama fél évre tehető.

2 Ennek a vizsgálatnak az eredményei az irodalmi áttekintésben kaptak helyet. B. Hermeneutikai módszer A beszédaktusok vizsgálata leginkább a beszélt nyelvre fókuszál. Mindössze néhány évtizedes múltra tekint vissza a történeti pragmatika, amely a beszédaktusok diakrón vizsgálatát vállalta magára. A történeti pragmatika rendelkezésére meglehetősen kevés olyan dokumentum áll, amely a beszélt nyelvet lenne képes vizsgálni, ebből adódóan leginkább az ő feladata lett az írott nyelv elemzése. A rendelkezésre álló történeti pragmatikai eredményeket felhasználva, kategóriákat alkalmazva jómagam is a történeti pragmatika rendelkezésére álló hermeneutikai módszert alkalmaztam. C. A felhasznált korpusz A beszédaktusok vizsgálata leginkább a beszélt nyelvre fókuszál. Mindössze néhány évtizedes múltra tekint vissza a történeti pragmatika, amely a beszédaktusok diakrón vizsgálatát vállalta magára. A történeti pragmatika rendelkezésére meglehetősen kevés olyan dokumentum áll, amely a beszélt nyelvet lenne képes vizsgálni, ebből adódóan leginkább az ő feladata lett az írott nyelv elemzése. E disszertáció tárgyát három, Pál apostol által írt levél képezi. Kettőt Timóteusnak írt, aki a barátja volt, egyet pedig a Római gyülekezetnek, ami ismeretlen gyülekezet volt számára. Ezen levelek elemzésével egy köztes műfaj elemzése történik, ami sem az írott, sem a beszélt nyelvhez nem sorolható, illetve mindkettő tulajdonságait magában ötvözi. Mind a három levél elemzésének nyelvi alapját Novum Testamentum Graece Nestle Aland Biblia szövege képezte. A vizsgálat három dimenzióra terjedt ki, egyrészt horizontálisan analizálta a direktívumokat, másrészt nagyító alá vette a direktívumokat illokúciós erejük szerint, harmadrészt a direktívumok kifejezésére használt nyelvi eszközök alapján vette bonckés alá a leveleket. Minden esetben mindegyik fajta direktívumra maximum egy példát soroltunk fel a helyhiány miatt. Minden, a dolgozat szövegtörzsében szereplő példa magyar fordítása is része a dolgozatnak, a magyar fordítást a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója által 2001-ben kiadott ún. újfordítású Biblia alapján adtuk meg. Eredmények tézisszerűen 1) A szakirodalmi mélyreható áttekintés után arra a következtetésre jutottam, hogy elkerülhetelen a direktívumok kommunikációs folyamatban lévő helyének elméleti kereteinek pontosítása. A direktívum kommunikációban betöltött szerepéről azt állapíthatjuk meg, hogy semmiképp nem kezelhetjük a gesztusoktól, és a jelektől teljes mértékben elkülönülten. 2) Ezek után nélkülözhetetlennek tűnt a direkítvumok definiálása. Ami a direktív beszédaktus definícióját illeti egy tág értelmezést adtam, vállalva annak a kockázatát, hogy ez hosszú távon önellentmondásokhoz vezethet. Saját definícióm értelmében, direktívum nem más, mint a beszélőben kognitív módon megjelenő akarat verbális és nem verbális kifejezésre juttatása 3) Elemezve a szakirodalomban feltűntetett boldogulási feltételeket azt a konzekvenciát vontam le, ezeket még ki kell egészíteni az érvényességgel, ami három alkategóriát involvál. Egyrészt, ha a hallgató már teljesítette a direktív beszédaktusban meghatározottakat, vagy a direktívumban megállapított határidő lejárt, vagy szintén a direktívumban megfogalmazott másik

3 boldogulási feltétel nem teljesült, abban az esetben a direktívum nem lehet érvényes. A megfigyelések során arra a következtetésre jutottam, hogy az érvényességnek van egy másik kardinális pragmatikai szerepe is, ez pedig nem más, mint egy függő beszédben elhangzott megnyilatkozásról eldönteni, hogy az konstatív beszédaktus-e, vagy direktívum. Egy megdöbbentő történelmi példa elemzése kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy a sikeres direktív beszédaktus elengedhetetlen faktora a hallgatói lelkiismeret is. Ez nem tekinthető tisztán Biblia-specifikus boldogulási feltételnek, hanem általánosítható. A beszédaktusok boldogulási feltételeit ilyen módon mérlegelve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a direktív megnyilatkozás sokkal komplexebb, mint bármelyik más beszédaktus. Egy promisszív beszédaktus elhangzásakor a beszélő máris cselekvést hajtott végre. A beszélői szándék szerint egy, direktív beszédaktus elhangzását hallgatói reakciónak kell követnie. Ha ezt vesszük a sikeres beszédaktus követelményeként, akkor azt mondhatjuk, hogy sokkal több boldogulási feltételre van szükség, és a direktív beszédaktus sokkal kockázatosabb beszédaktus, mint a többi kategóriát képező más megnyilatkozások. 4) Clark Carlson eredményeit kiegészítettem arra vonatkozólag, hogy milyen esetei lehetnek még az olyan direktív megnyilvánulásnak, ami egynél több cselekvésre szólítja fel a hallgatót. Ezekben a esetekben a hallgatónak nemcsak a szószerinti első jelentést, hanem egy második jelentés szintet is értelmezni kell. Ezeket a direktívum típusokat az összetett direktívumok terminusával illettem. : A. több címzetthez szóló direktívumok (Clark és Carlson eredménye, 1982) B. egymással ellentétes irányú cselekvést kifejező direktívumok C. konvencionális és nem-konvencionális tulajdonságokat egyaránt hordozó direktívumok. D. Olyan második személyű direktívum, ahol a cselekvés valódi végrehajtója egy harmadik személy lesz E. Egynél több cselekvést kívánó direktívum 5) Munkám során felfigyeltem arra, hogy nem minden felszólító módú igealakot tartalmazó megnyilatkozás direktívum. Ezeket pseudo direktívumnak neveztem el. Ebben a kérdésben megkérdőjeleztem Vanderveken állítását miszerint a dögölj meg! megnyilatkozás olyan direktívum, ami nem felel meg az alapvetően szükséges boldogulási feltételeknek. Saját álláspontom szerint ez a megnyilatkozás pseudo-direktívum. 6)A nyelvi eszköz megválasztását befolyásoló faktorok sorát is bővítettem. A saját álláspontom az, hogy a szakirodalomban megjelentekhez még hozzá lehet tenni a beszélő személyiségét. Hiszen számos olyan beszédhelyzet van, amikor is a beszélő több nyelvi eszközből választhat, például, ha hierarchiában nem áll a hallgatója fölött, a köztük lévő relatív távolság kicsi, körülbelül egykorúak, és a helyszín nem hivatalos. Ebben az esetben, hogy milyen nyelvi eszközt választ a beszélő csakis tőle, a szokásaitól, azaz a személyiségétől függ. Végül meg kell még említeni egy fontos tényezőt, ami az adott nyelvi eszköz kiválasztását determinálhatja, ez pedig nem más, mint a műfaj. 7) A nyelvi eszközök vizsgálatakor feltártam a magyar nyelvben lévő nyelvi lehetőségeket. Az alábbi felsorolás a magyar nyelvben megtalálható, a második személyű direktívum kifejezésére alkalmas nyelvi eszközöket mutatja be. Tekintettel arra, hogy a direkt módon történő direktívum nyelvi kifejező eszközei közismertek, itt csak a

4 szakirodalomban meg nem jelenő, és indirekt módon történő kifejezésre alkalmas nyelvi eszközöket sorolom: Konvencionálisan indirekt A. feltételes mondattal: Én a helyedben kimennék. A direktívumokat kifejező feltételes mondatok között kétfélét lehet megkülönböztetni. Az egyik, amikor a beszélő úgy fejezi ki akaratát a hallgatója felé, hogy a megkívánt cselekvést egy ígérettel társítja, megígér valamit, amit ő fog teljesíteni. Például: ha megírod a leckéd, olvasok neked., azaz arra kéri a hallgatóját, hogy írja meg a leckéjét, egyben kifejezésre juttatja, hogy ezt követően, ő is hajlandóságot mutat valamit a hallgatónak megtenni, adott esetben olvasni. Ennek a típusú feltételes módnak legextrémebb véglete a fenyegetés: ha nem fejezi be, kolléga a jelentést ma délután 4-re, meg kell válnunk egymástól A második fajta feltételes mondat, ami direktívaként funkcionálhat, az én nem mennék oda. típusú megnyilatkozás, amikor is a beszélő tanácsát feltételes mondattal fejezi ki, de ebben az esetben semmilyen feltételt ő maga nem szab. B. -hat, -het alakot viselő igék, látszólag megengedő mondatokban: Azért te is elmosogathatsz C. a szokott ige mondatba ágyazásával: Nem szoktunk leves előtt inni D. iróniával: Nem tudnád még hangosabban hallgatni a magnót? E. a nem kívánt, vagy tiltani kívánt cselekvés következményeire való figyelmeztetéssel: Ezen az asztalon minden a helyén van, aki bármit is elmozdít az életével játszik! Ez a fajta direktívum a tiltást szolgálja. F. határozói igenévvel, általában egy imperativus mellett, egy mondatban: Fennállva kérjük Isten áldását! ezzel arra buzdítva a lelkész a gyülekezetet, hogy álljon fel, és kérje Isten áldását! Ez stílusában kicsit emelkedett, a hétköznapi beszédhelyzetekben nem gyakori előfordulása a direktívumoknak. G. hasonlattal: úgy ülsz ott, mint macska a köcsögszárítón. implikálva azt, hogy a hallgató üljön egyenesen. H. a kívánt, de még meg nem tett cselekvés megköszönése: köszönjük, hogy itt megállt. Ez jobbára írott nyelvben fordul elő, például egy bankban a pénztártól megfelelő távolságra lévő táblán olvasható. A beszélt nyelvben ez a fajta direktivum cinikus is lehet: köszönöm, hogy elmosogattál! ezzel azt fejezve ki, hogy nem bántam volna ha elmosogatsz. I. Feliratokkal: Az a felirat, hogy női WC kifejezi a férfiak belépési tilalmát. J. Végül érdemes megemlíteni a performatív igéket, azoknak is azt a csoportját, amit nem csak ige, hanem főnév is követhet. Ebbe a kategóriába sorolhatók a kér, ajánl, javasol, vágyódik, stb. igék. Pl.: kérek egy kávét Nem-konvencionálisan indirekt mód K. közmondással, szólással: Okos enged, szamár szenved

5 L. valamilyen idézettel, bölcsességgel: Jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget M. Azzal az ugyan felszólító módú mondattal, hogy: Csinálj, amit akarsz! szinte mindig a saját akaratunk végrehajtatásának szándékát fejezzük ki. N. egy harmadik, a beszélgetésben részt nem vevő személy vagy annak körülményeinek jellemzésével: ma rossz kedve van ma idegtépő napja van Ha két kolleganő beszélget arról, hogy be kellene menni a főnökhöz és kérni tőle haladékot a munka elvégzésének határidejét illetőleg, és ha az egyik, a fenti mondatot mondja, akkor ez javaslat tétel arra nézve, hogy az adott időpont erre nézve nem a legaktuálisabb. O. Adott pillanatban folyamatban lévő cselekvés megnevezésével: Tárgyalok Ha a főnök kinéz a szobájából és a hangosan csicsergő titkárnőknek azt mondja, hogy tárgyalok, akkor ez egyértelműen arra való utasítás, hogy maradjanak csendben, vagy halkabban beszéljenek. P. Narratívával: Abban az esetben, ha valaki tanácsot kér, és erre a partner elmeséli egy hasonló szituációban lezajlott történetét, akkor ezzel irányt is mutat a szerinte kívánatos cselekvés felé. Például, ha valaki arról panaszkodik, hogy a szomszédjának kutyája mindig átjár az ő kertjébe pedig már számtalanszor figyelmeztette a szomszédot, és kéri hallgatóját, hogy adjon erre nézve tanácsot. A beszélgető partner erre előadhatja történetét, hogy ő hasonló szituációt élt meg, és egyszerűen azt a megoldást választotta, hogy kitett némi patkánymérget a kertbe. Eztán pedig a döglött állatot átdobta a szomszédhoz. Ez az elbeszélés indirekten azt a tanácsot juttatja kifejezésre, hogy a tanácskérő is így cselekedjen. Ez a fajta direktívum használata gyakori a diktatúrák idején írt szépirodalomi művekben is, amikor e szerző csak implicit módon fejhette ki akaratát. Q. egyetlen főnév kiejtésével, ami valamilyen logikai módon kapcsolódik a kívánt cselekvéshez. Például: Ebéd Ha délidőben akár az édesanya otthon, akár valamelyik kolléga a munkahelyen kiejti ezt a főnevet, akkor mindenki számára érthető, hogy azt fejezi ki vele, hogy menjenek ebédelni. R. A megkívánt cselekvéshez valamilyen logikai módon köthető tárgy létezésére való utalással: van törvénykönyv Például az alábbi szituációban: A: - János, légy szíves mondd meg, hogy ebben a helyzetben mit lehet tenni! B:- Van egyházi törvénykönyv. Ezzel az egzisztenciális kvantorral rendelkező megnyilatkozással B azt fejezte ki, hogy A nézzen utána a törvénykönyvben. 8) Ezek után kategorizáltam a direktívumokat mind vertikálisan, mind horizontálisan. Ennek alapján elmondható, hogy a direktív beszédaktusok lehetnek A. első személyűek B. második személyűek C. ellentétesek D. harmadik személyűek E. együttesek F. általánosak.

6 A vizsgálataim alapján az első személyű direktívum az a direktív beszédaktus, amikor a cselekvés megfogalmazója és végrehajtója ugyanaz a személy. Például: ehetnékem van. Ezzel ellentétben a második személyű direktívum az, ahol a beszélő megfogalmazza elvárásait, javaslatait, tanácsait, parancsait a hallgató felé, ugyanakkor ő ebben a cselekvésben semmilyen módon nem vesz részt. Például, amikor az édesanya azt mondja a kisgyermeknek ebédkor, hogy edd meg a spenótot! Az ellentétes direktívum azért került a második és a harmadik személyű direktívumok közé, mert az abban megfogalmazott cselekvés a beszélőre és a hallgatóra egyaránt vonatkozik, mindketten rész vesznek a cselekvésben. Ellentétes direktívumok osztályába tartoznak az olyan típusú megnyilatkozások, mint a fizess most te! felszólítás, ami elhangozhat egy étteremben az ebéd elfogyasztása után. Ezzel a megnyilatkozással a beszélő egyszerre közli azt, hogy ő nem szándékozik fizetni, nem akar rész venni a fizetés aktusában, míg kéri hallgatóját, hogy ő tegye ezt meg. Harmadik személyű direktívumról, akkor beszélhetünk, ha a beszélő által megfogalmazott szándék se nem a beszélőre, se nem a hallgatóra, hanem egy harmadik személyre, esetleg a beszélgetésben részt sem vevő emberre vonatkozik. Erre az írja meg János a levelet! típusú felszólítás szolgálhat példaként. Együttes direktívumnak azt a megnyilatkozást lehet tartani, amikor a beszélő a hallgatóval egyaránt ágense az illokúciós aktusnak. Ebben az esetben a megnyilatkozás mindig két tényezőre bontható fel, az egyik, ami a beszélő akaratát fejezi ki, a másik pedig az, hogy a beszélő kéri a hallgató(i)t, arra, hogy legyen(ek) társa(i) az adott cselekvésben. Például a menjünk moziba! Az általános direktívum a fentiek összessége a ellentétes direktívum kivételével. A lokúciót a beszélő hajtja végre, aki egyben cselekvője is az általa óhajtott cselekvésnek, a hallgatóval, és harmadik esetleg jelen nem lévő személyekkel együtt. Ezek a direktívumok leggyakrabban a populáció kisebb nagyobb csoportjára vonatkozó kötelességeket fogalmaznak meg. Például: Ebben a gyárban mindenkinek köpenyt kell viselnie. 9) A vertikális osztályzás eredményeképpen az alábbi kategóriákat állíthatjuk fel: +4. követelés +3. kérés +2. javaslat +1. figyelmeztetés 0. engedélyezés -1. tiltás A matematika jeleivel élve a pozitív számok emelkedő sorrendben a beszélő akaratának erősségét fejezik ki, a megnyilatkozás illokúciós erejét. A nulla az a szint, ahol a beszélő még éppen egyetért a hallgató szándékával, azaz engedélyezi. A negatív előjel az egyet nem értésre utal, azaz arra, hogy a beszélő megtiltja a megcselekedni kívánt cselekvés végrehajtását. Érdemes felfigyelni arra, hogy míg a cselekvés végrehajtatásának négy fokozata van különböző alkategóriákkal, addig a tiltást nem lehet ennyire cizellálni. Az alábbi kategóriák számtalan alkategóriát tartalmaznak, amelyeket illokúciós erejük alapján szintén rendszerbe lehet foglalni: Követelés Erőszak Fenyegetés Parancs Elrendelés

7 Nyaggatás Kérés Felszólítás Kérlelés Könyörgés Esedezés Javaslat Tanács Ajánlás Buzdítás Figyelmeztetés Intés Sugalmazás Engedélyezés Jóváhagyás Tiltás Megtiltás Akadályozás Lebeszélés Óvás 10) Az illokúciós erejük alapján kategorizált direktívák arányát megvizsgáltam a levelekben. Ez jelentette a legnagyobb nehézséget, hiszen diakrón módon az illokúciós erőt pontosítani lehetetlennek és reménytelennek tűnő vállalkozásra emlékeztetett. A performatív igék fordításai semmiféle támpontot nem adtak az illokúciós erőre vonatkozóan, és a többi nyelvi eszköz is csak sejtetni engedte az illokúciós erő nagyságát. 11) Ezek után megvizsgáltam azokat a nyelvi eszközöket, amelyeket az Újszövetség tartalmazott. Azt tapasztalhattuk, hogy az újszövetségi levelek a magyar nyelvi eszközöktől két módon különbözhetnek: egyrészt nyelv specifikusan, azaz vannak olyan nyelvi eszközök, amelyek a magyar nyelvből hiányoznak, másrészt konvenció specifikusan. Ezalatt azt értjük, hogy használhatnánk ugyan a hétköznapi életben ezeket a formákat, bizonyára vannak is olyan színterek, ahol ezek a nyelvi eszközök gyakrabban használatosak, például szónoklásban, mégis a hétköznapi életből gyakorlatilag hiányoznak. Természetesen a legtöbb nyelvi eszközről elmondhatjuk, hogy mind a két nyelv ismeri és használja is akarat kifejezésére. Közös nyelvi eszközök A. Infinitívus B. Feltételes mód C. Konstatív beszédaktus D. Felszólító mód E. Narratíva F. Határozói igenév Nyelv specifikus nyelvi eszközök: A. Ellipsis B. Kötőmód C. Optativus Konvenció specifikus nyelvi eszközök A. Házirendforma B. Kérdés-felelet C. Mit mondjunk tehát? D. Boldogmondás E. Idézet F. Költői kérdés

8 12) Végül felvetettünk egy fordítástudományi problémát. Tekintettel arra, hogy a performatív igék fordításánál a fordítások megbízhatatlan illokúciós erőt adtak meg, arra kell következtetnünk, hogy az illokúciós erő is egyfajta fordítási veszteségként kezelhető. Kitekintés A dolgozat célul tűzte ki, és megpróbált megfelelni annak a szándéknak, miszerint a legtöbb oldalról, a legkülönfélébb tudományok eredményeit felhasználva a legkevésbé leszűkítve áttekintsen az Újszövetségben Pál apostol neve alatt megjelent levelek közül hármat, és azokat a beszélői direktív szándék szempontjából elemezze. Ez a szándék egyrészről teljesült, hiszen nemcsak pragmatikai eredményeink vannak, és a nemcsak a pragmatikában használatos eredményeket mutattunk be. Viszont a sokszínűség hátránya elkerülhetetlennek tűnt ebben az esetben is, nem minden témát fejthettünk ki teljes mélységében. Szólni lehetett volna még a kapcsolódó beszédaktusokról, azokról az esetekről, amikor a direktív beszédaktus csak a második jelentés szintjében értelmezhető direktívnek, az első egészen mást hordoz. Ez a téma szerteágazósága miatt maradt ki, de törekszem arra, hogy ezt is bemutassam a jövőben. Nem kevésbé lényeges lenne megvizsgálni azt, hogy van-e valamilyen összefüggés a jelentés és a nyelvi eszköz között, ergo bizonyítható-e, hogy az élet egyes területeit szabályzó gondolatokat az apostol nagy illokúciós erővel bíró nyelvi eszközzel fejezte ki, míg másokat kisebbel. Egyes előzetes vizsgálatok ezt megerősíteni látszanak. Pragmatikai célként jelenik meg a magyar nyelvközösség illokúciós erejét növelő, illetve csökkentő nyelvi eszközök feltérképezése, és a göröggel való összevetése. A nemverbális nyelvi eszközök illokúciós erejének vizsgálata, illetve annak tanulmányozása, hogy ezek írásban hogyan jelenhetnek meg, és megjelentek-e a vizuális indikátorokkal mit sem törődő görög nyelvközösségben. Várat magára még a nem második személyű direktívumok nyelvi eszközeinek vizsgálata. A teológiai exegetika tovább elemezheti a leveleket a fenti szempontok szerint, amely elemzést kiterjeszthet az Ószövetségre és a teljes Újszövetségre egyaránt. Továbbá nem kis kihívást jelentene együtt dolgozni közgazdászokkal, akik a játékelmélet kapcsán tanulmányozzák a fenyegetés lokúciós aktusát ben kapott Nobel díjat Schelling, mutatott rá a fenyegetésekkel kapcsolatban a hitelesség kulcsproblémájára. Ez a téma közös alkotóteret jelentene a közgazdászokkal arra nézve, hogy a boldogulási feltételeket, illetve az illokúciós erő nem nyelvi kifejező eszközeit együtt feltérképezzék. Tekintettel arra, hogy a pragmatika inetrdiszciplináris megközelítési módokat involvál a direktívumok vizsgálata számtalan lehetőséget kínál még, amelyek felsorolását nem folytatom. A témában megjelent publikációk: Molnárné László Andrea: Az akarat kifejező nyelvi eszközök Pál apostol két levelében. Theológiai Szemle XLV. évfolyam, 2002/, p Molnárné László Andrea: Kinek jó a jó prédikáció, avagy a hallás utáni szövegértést befolyásoló faktorok. Theológiai Szemle XLVI. évfolyam, 2003/1, p Molnárné László Andrea: Beszélt nyelvi jelenségek az Újszövetségben. Theológiai Szemle XLVI. évfolyam, 2003/4, p Molnárné László Andrea: Dialektikus anankológia és a Biblia értése. Könyv és Nevelés V. évfolyam, 2003/1 p.5-12

9 Molnárné László Andrea: A Tóra szerepe az első századi zsidók körében. Könyv és Nevelés V. évfolyam, 2003/4, p Molnárné László Andrea: Tévedett-e Carson? Theológiai Szemle XLVIII. évfolyam, 2005/1, p Molnárné László Andrea: A zsidó mese nyelvi specifikusságai Pedagógián innen és túl Tanulmánykötet Zsolnai József 70.születésnapjára, p Molnárné László Andrea: Mindent fordítunk és mindenki fordít a fordítástudomány aktualitása In: Kutató Tanárok Tudományos Közleményei Szerk.: Kiss Gábor- dr. Lagzi István Kutató Tanárok Országos Szövetsége p Molnárné László Andrea: A teológiai szaknyelv vertikális és horizontális heterogenitása. In: Utak és perspektívák a hazai szaknyelvoktatásban és kutatásban Debrecen, p Molnárné László Andrea: AZ Újszövetség beszélt nyelvi specifikusságai. In: Stílus és Anyanyelv. szerk.: Galgóczi László- Vass László Szeged Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Molnárné László Andrea: Teológiai szaknyelv a vallásos viccekben. In: Mitől születik a humor? május Molnárné László Andrea: A zsidók nyelvhasználata az első században. I. Református Egyház LVI. évfolyam, 2004/2, p Molnárné László Andrea: A zsidók nyelvhasználata az első században. II. Református Egyház LVI. évfolyam, 2004/3, p Molnárné László Andrea: Gondolatok a Luk. 16-hoz. Református Egyház LVII. évfolyam, 2005/4 p Molnárné László Andrea: What did Jesus think of the shrewd manager? In:5 th International Conference of PHD Students Konferencia előadások MAnye: Beszélt nyelvi jelenségek az Újszövetségben Pszicholingvisztikai nyári egyetem: Szeretnek-e tegeződni a református lelkészek? MAnye: Irónia az Újszövetségben Pszicholingvisztikai nyári egyetem: Érted is amit olvasol? Veszprém, Phd hallgatóknak: Performatív igék és fordításaik a páli levelekben Szeged, Phd hallgatóknak: Direktívák a pásztori levelekben Debrecen, Szaknyelvi konferencia: A teológiai szaknyelv vertikális és horizontális jellemzői Manye, Pál apostol akaratkifejező nyelvi eszközei Kutató tanárok Országos szövetsége: Mindent fordítunk és mindenki fordít a fordítástudomány aktualitása MAnye: Fordítható-e az illokúciós erő? I.Magyar Humorkonferencia: Teológiai szaknyelv a vallásos viccekbe Humorkutatás a Teológiában szimpózium Evangélikus Teológiai egyetem: Az irónia, ha nem humor Humorkutatás a Teológiában szimpózium Evangélikus Teológiai egyetem: Megismerhető-e az egyház a viccei alapján?- szaknyelvi megközelítés Kutató tanárok Országos Szövetsége: Minek fordítsalak?- avagy a bibliai lefordíthatatlan nyelvi jelenségek Nyelv- Kultúra Tudomány: A bibliafordítás kulturális vonatkozásai Miskolc Phd hallgatóknak: What did Jesus think of the shrewd manager? A Bibliafordítás kultúra specifikus áttekintése. Nyelv- Kultúra Tudomány Pápa Előkészületben:

10 Molnárné László Andrea: Minek fordítsalak? avagy a Biblia fordítási nehézségei június Molnárné László Andrea: A Bibliafordítás kulturális vonatkozásai In: Tudomány a kultúra függésében szerk.: Kiss Gábor- Molnárné László Andrea Szakrális terminusok vizsgálata az egyházi viccekben In: Magyar Nyelvőr, Molnárné László Andrea: Az érvényesség és a lelkiismeret szerepe a sikeres direktív beszédaktusokban. In: Magyar Nyelv, Molnárné László Andrea: Analysis of a Biblical parable from pragmatic point of view. In: Pragmatics, Molnárné László Andrea: A potential analysis of felicity conditions of directives. In: Linguistic Inquiry, Molnárné László Andrea: Egy bibliai példázat nem konvencionális direktívumának analízise. In: Scientia Pannonica, 2009.