Viniczai Ferenc alezredes

Átírás

1 Viniczai Ferenc alezredes A NEHÉZLÉGVÉDELMI TÜZÉRSÉG KIALAKULÁSÁNAK HÁTTÉRBE SZORULÁSÁNAK OKAI THE REASON OF DEVELOPMENT OF HEAVY AIR DEFENCE ARTILLERY AND ITS PUSHING INTO THE BACKGROUND The air defence artillery is a service organized and applied for defence purposes, therefore its development is depending on the development of the airplanes. Till the beuuginning of the Second World War the aviation has gone through a big development. A new group of the air defence cannons (heavy air defence cannons) appeared during the Second World War. Why it was rendered necessary? Protection (armour), Flying speed (400 km/hour) and Flying attitude (3000 m) of airplanes has increased. The reason of development and pushing into the background of heavy air defence artillery is the same. The increased performance of airplanes does not enable the efficient application of heavy air defence cannons any more. The increasing of caliber was limited by tactical application. A légvédelmi tüzérség védelmi célokra szervezett és alkalmazott fegyvernem, ezért fejlődését a repülőgépeknek fejlődése szabja meg. A II. Világháború időszakára a repülés nagy fejlődésen ment keresztül. A II. Világháború folyamán megjelent a légvédelmi ágyuk új csoportja: a nehéz légvédelmi ágyú. Mi tette ezt szükségessé? Nagyobb lett a repülőgépek védettsége (páncélozás), sebessége ( 400km/órát) repülési magassága (3000 m). A nehéz légvédelmi tüzérség háttérbe szorulásának oka megegyezik a kifejlesztés okaival. A repülőgépek megnövekedett teljesítménye már nem tette lehetővé a nehéz légvédelmi lövegek hatékony alkalmazását. Az űrméret további növelésének a harcászati alkalmazhatóság szabott határt. A légvédelmi tüzérség kimondottan védelmi célokra szervezett és alkalmazott fegyvernem. Fejlődését elsősorban az elhárítandó és megsemmisítendő céljainak, a repülőgépeknek a jelentősége és fejlődése szabja meg. A II. Világháború időszakára a repülés nagy fejlődésen ment keresztül. A légierő a haderőnemek sorába került és nyilvánvalóvá vált, hogy a légvédelmet meg kell szervezni. 7

2 A légvédelmi tüzérség megszervezése csak a megfelelő technikai eszközök kialakulása illetve céltudatos kifejlesztése után vált lehetségessé. A légvédelmi tüzérség a II. Világháború elején eltérően az I. Világháborútól már nem tekinthető a légvédelem egyedüli eszközének, de ennek ellenére a hadban álló országok mindegyikének hadrendjében megtalálható. Azon elméletek, amelyek az önálló légiháború bekövetkezését jósolták, illetve a légierő szerepét jelentősen túlértékelték, alkalmasak voltak arra is, hogy egyben az elhárítás többek között a légvédelmi tüzérség fontosságára figyelmeztessenek. A háború első időszaka azt mutatta, hogy kevés a légvédelmi löveg, és ez az egyik oka a légvédelem gyengeségének, ezért minden hadban álló ország tökéletesítette légvédelemének fegyverzetét és növelte annak mennyiségét. Néhány példa a mennyiségi növekedés érzékeltetésére. A háború folyamán Németországban a légvédelmi lövegek száma 3360 db-ról db-ra nőtt, a Szovjetunióban a közepes lövegek mennyisége megduplázódott, míg a könnyű légvédelmi lövegek száma tízszeresére nőtt. Magyarországon a honi légvédelmi tüzér ütegek száma 8-ról 5-re változott. Hasonló méretű fejlesztés volt tapasztalható a többi állam haderejében is. A légvédelem feladatát kis (000 m-ig), közepes (7000 m-ig) és nagy (7-000 m) magasságban repülő célok megsemmisítésére határozták meg. A lövegeket űrméret alapján három kategóriába lehet besorolni: 0-60 mm-ig könnyű, mm-ig közepes, 00 mm felett nehéz lövegekről beszélhetünk. A II. Világháború kezdetére a légvédelmi ágyuknak két alapvető típusa volt rendszerben: a könnyű, gyorstüzelő eszközök a gépágyúk az alacsonyan támadó célok leküzdésére, a közepes egy lövetű lövegek a nagyobb magasságban repülő célok ellen. Az előbbiek 0-40 mm-es, az utóbbiak mm-es űrmérettel rendelkeztek. A magyar háborús tapasztalatok azt mutatták, hogy a 40 mm-es gépágyúkkal és a 80 mm-es lövegekkel felszerelt légvédelmi ütegek eredményesen oldották meg légvédelmi feladataikat. 8

3 Ezen kiválóan szerkesztett és felszerelt lövegek a harcok folyamán bizonyították, hogy maradéktalanul képesek végrehajtani azokat a feladatokat, amelyekre épültek. A II. Világháború folyamán mégis megjelent a légvédelmi tűzeszközök új csoportja: a nehéz légvédelmi ágyú. Mi tette ezt szükségessé? A repülőgépek fejlődése. Nagyobb lett a repülőgépek: o védettsége (páncélozás) o sebessége (elérte a 400km/órát) o repülési magassága (8000m-ről 3000 m-re nőtt) E három tényező közül vajon melyik és miért tette szükségessé a nehézlégvédelmi ágyuk megjelenését, a nehézlégvédelmi tüzérség kialakulását?. A legkézenfekvőbb magyarázat a repülőgépek védettségének növekedése lenne, de azonnal előre bocsátható, hogy nem ezért kellett a 00 mm-es, vagy ennél nagyobb légvédelmi ágyukhoz nyúlni. A védettség növekedése legfeljebb a gépágyúk űrméretének növelését tette volna indokolttá, mert előfordult, hogy még a 40 mm-es gépágyú lövedékének találata sem tette harcképtelenné a repülőgépet. A 75 mm-es ágyúk lövedékeinek megvolt az a hatása, hogy optimális gyújtó állítás esetén a cél bármely részében robbanva azonnal harcképtelenné tette a repülőgépet. Ha azonban időzítési hiba miatt a lövedék nem a célban robbant, (áthaladt a célon) csak akkor okozott megsemmisülését, ha a repülőgép létfontosságú részét találta el. A repülőgép nem fontos részeinek átütésénél a felületeken keletkező lyukasztás jellegű folytonossági hiányt, akár 75 mm vagy akár 50 mm átmérőjű is legyen az, a repülőgép üzemzavar nélkül el tudja viselni, mivel a keletkezett lyuk szabályos széle miatt a légáramlás tépő és romboló hatása nem tud érvényesülni. Ha a lövedék nem halad át a célon, hanem annak közelében robban, akkor repeszdarabjai által érheti el a kívánt hatást. A repeszdarabokra is érvényesek az előbb elmondottak, azaz csak akkor hatásosak, ha érzékeny részt találnak. A nagyobb űrméretű lövedékek alkalmazása e tekintetben legfeljebb a repeszek számának növekedésével lesz hatásosabb. 9

4 Ez valóban növeli a megsemmisítés valószínűségét, de a visszahulló repeszek számának növekedése miatt a saját erőkben okozott károk is növekednek. A jelentkező előny semmi esetre sem olyan nagy, hogy érdemes volna a löveg- és lőszergyártásnál a nagyobb űrmérettel jelentkező megnövekedett nyersanyag- és egyéb költség, valamint a lövegek harctéren történő mozgatásnál jelentkező nehézségeket vállalni.. A mozgó célpontra való tüzelés lényegét vizsgálva az alábbi egyszerű vázlaton több jellegzetes pontot határozhatunk meg:. sz. ábra M a mérési pont. A mérési pontok sorozatának térbeni és időbeni folyamatos meghatározásával képezhetők a lőelemek. K kilövési pont, amelyben, a repülőgép abban az időpillanatban van, mikor T találati pont eltalálására beállított csövű, de a K kilövési pontra irányzott lövegből kilőjük a lövedéket. 0

5 A lövedéknek és a repülőgépnek egyaránt t időre van szüksége, hogy a K kilövési pontból, illetve a L lövegcsőből eljusson a T találati pontba. A pontosan meghatározott helyzetadatok és mozgásviszonyok ellenére ez természetesen csak akkor fog bekövetkezni, ha a repülőgép K kilövési ponttól kezdve sem sebesség, sem iránymanővert nem hajt végre. Minél kisebb a KT útszakasz, annál kisebb a valószínűsége a manővernek. A vázlatból látható, hogy a KT útszakasz hossza a repülőgép sebességétől (vc) és a lövedék repülési idejétől (t) függ. Mivel a repülőgépek fejlődésének következtében nőtt a sebességük, a légvédelmi ágyukat úgy kellett fejleszteni, hogy az általuk kilőtt lövedékek külballisztikai tulajdonságai kedvezőbbé váljanak. Tehát a lövedék repülési idejét a különböző T találati pontokhoz csökkenteni kellett. Hogyan lehetett ezt megvalósítani? Amennyiben légüres térben történne a lövés, akkor a lövedék a kinematikából és dinamikából ismert ferde hajítás törvényei szerint mozogna, és repülési ideje a x t v0 cos képlettel lenne meghatározható. Ahol: t - a lövedék repülési ideje a T találati pontig x - a T találati pont vízszintes távolságát - a lövés szöge a vízszintes síkhoz viszonyítva v0 - a lövedék kezdősebességét jelenti. Mivel a tényezők mind függetlenek a lövedéktől, csak a T találati pont térbeni helyzetének függvényei, ezért megállapítható, hogy a légüres térben történő lövés esetén a lövedék repülési idejének t -nek v az értéke a lövedék kezdősebességének 0 -nak a növelésével csökken.

6 . sz. ábra A valóságban a lövedék azonban egy ellenálló közegben, a levegőben repül. A levegő ellenállásának eredője E a lövedék lassulását idézi elő. Az erő nagysága az általános légellenállási törvény alapján az alábbi összefüggés segítségével határozható meg. E R Ahol: i f g v R - a lövedék űrméretének a fele R - a lövedék keresztmetszetének a területe - a légsúly g - a földi gyorsulás i - a lövedék alakjától függő tényező f v - a lövedék sebességétől függő tényező

7 A dinamika alaptörvénye kimondja, hogy valamely testre ható erő egyenlő az általa okozott gyorsulás és a test tömegének szorzatával. Ezt az összefüggést alkalmazva E mk Ahol: m - a lövedék tömege k - a légellenállás okozta negatív gyorsulás. Mivel a lövedék tömege egyenlő a lövedék súly P osztva a földi gyorsulással g -vel, E P k g Egyenletet k -ra rendezve és E -nek a légellenállási törvényből adódó értékét behelyettesítve k R i f P v összefüggést kapjuk. Mivel a keresztmetszeti megterhelés (PS). P S P R Az előző képletre alkalmazva k i P S f v Összefüggést kapjuk, amelyből látható, hogy a légellenállás okozta lassulás (k) a lövedék sebességével (f(v)) egyenes arányban, a keresztmetszeti megterheléssel (PS) pedig fordított arányban van. A lövedék kezdősebességének növelésével elérhető egy olyan határ, amelyen túl változatlan keresztmetszeti terhelés illetve űrméret mellett olyan nagy lesz a lövedék lassulása, hogy repülési ideje csak lényegtelenül csökken. 3

8 Azonos állandókat és kezdősebességet feltételezve két különböző D és D űrméretű lövedékre nézve felírhatjuk: k k PS P S D D tehát a nagyobb űrméretű lövedék sebességtartóbb, lassulása csökken. Ez a magyarázata annak, hogy a repülőgépek sebességnövekedésével megnövekedett előretartás, illetve a lövedék repülési idejének csökkentésére a leghatásosabb mód az űrméret növelése, a nehéz légvédelmi ágyuk alkalmazása volt. 3. A repülőgépek sebességnövekedésével azonos problémát okozott a légvédelmi tüzérségnél a repülési magasság növekedése is. A lövedéket nagyobb magasságra kell fellőni, mégpedig olyan t repülési idővel, mialatt a KT útszakasz (. ábra) olyan határokon belül marad, hogy a tüzelés valószínűsége még fenn áll. A magasabb célpályákra történő tüzelésnél még inkább szükséges, hogy a lövedék sebességtartó legyen. Ez pedig a fentiekből következően csak nagyobb űrmérettel lehetséges. Összességében tehát megállapítható, hogy a nehéz légvédelmi tüzérséget a repülőgépek megnövekedett sebessége és repülési magassága hívta életre. Az űrméret növekedése a lövegek méreteit is jelentősen megnövelte. Ez a méretnövekedés hatással volt a lövegek harci alkalmazásra is. Új, de még megoldható feladatok jelentkeztek a vontatás, töltés, irányzás stb. területén. A nehéz légvédelmi tüzérség háttérbe szorulásának oka megegyezik a kifejlesztést szükségszerűvé tévő okokkal. A II. Világháborút követő időszakban megjelent új típusú repülőgépek repülési sebesség és magasság tartománya többé már nem tette lehetővé a kifejlesztett és eddig sikeresen alkalmazott mm-es légvédelmi lövegek hatékony alkalmazását. Az űrméret további növelésének a harcászati alkalmazhatóság szabott határt. Ezért a nehézlégvédelmi tüzérség jelentősége, szerepe a légvédelmi harcban fokozatosan csökkent. 4

9 Az elektronika tömeges megjelenése (lokátorok, lőelemképzők) valamint az irányítható légvédelmi rakéták hatékonyabb alkalmazhatósága végleg megpecsételte a nehéz légvédelmi tüzérség sorsát. A koreai és vietnami háborúban, valamint a közel-keleti háborúk kezdeti időszakában még alkalmazták a nehéz légvédelmi ágyúkat, de az 980-as évekre már kivonásra kerültek a hadrendekből és véglegesen a haditechnikai történelem részévé váltak. Felhasznált irodalom o Horváth, Kováts: A haditechnika évezredei Zrínyi, Budapest, 977 o A modern haditechnika enciklopédiája Guliver, 00 o Szabó Balázs: A légvédelem fejlődése a két világháború között ZMKA, 964 o Szabó Balázs: A honi légvédelem fejlődése a II. Világháborúban ZMKA, 964 o Dr. Nagy Artúr: Nehéz légvédelmi ágyú Magyar Katonai Szemle 5. sz, 939 o Dr. Varga József: A légvédelmi tüzérség története a kezdetektől a II. Világháború végéig MH Légvédelmi Rakéta és Tüzér Főnökség, 996 5