Geotechnika 2009 Konferencia, Ráckeve. Szepesházi Róbert Széchenyi István Egyetem

Átírás

1 Geotechnika 2009 Konferencia, Ráckeve Szepesházi Róbert Széchenyi István Egyetem Az Eurocode 7 végleges bevezetése elé 1. Bevezetı Ha odáztuk is volna még, nincs menekvés: 2010 január 1-es hatállyal a régi nemzeti szabványaink érvényüket vesztik, s az Eurocode-ok és a kapcsolódó európai szabványok magyar változata szerint kell terveznünk. A közbeszerzés keretében megvalósuló projektek esetében ez azt jelenti, hogy csak ezek szerint szabad eljárni, ezekre szabad csak hivatkozni, s ha ezektıl eltérıen kívánunk valamit megoldani, akár pl. a régi MSZ-ek szerint, azt csak az alkalmazott módszer bemutatásával, indoklásával és szakértıi igazolásával tehetjük meg. A magánpiacon talán nem ennyire szigorú a megközelítés, szerzıdésben kiköthetık más tervezési feltételek és követelmények is, de valójában a magánfinanszírozásban megvalósuló nagyobb projektek esetében már jó ideje az Eurocode-ok az irányadók, fıleg a nemzetközi részvétel okán. A honosított európai szabványok betartása szempontjából lényeges újdonság lehet a tervfelülvizsgálat most formálódó intézménye. Ha a tervezı és a megrendelı bizonyos okok (takarékosság, idıhiány, ismerethiány) miatt egymás közt esetleg hajlana is egy kevésbé szigorú magatartásra, a tervfelülvizsgálatot végzı szakember ilyet magának aligha engedhet meg. Az Eurocode-ok végleges bevezetése a geotechnika területén talán elég jól elı van készítve és minden fontosabb kapcsolódó szabvány is megvan magyar nyelven. Az egész rendszert áttekintı, számpéldákat is tartalmazó könyv (Szepesházi, 2008) egy éve elkészült, s a Magyar Mérnöki Kamara tanfolyamai is segítették a betanulást. Addig viszont, mint pl. a németeknek, franciáknak, hogy a legfontosabb geotechnikai szakterületekre az EC7-tel és a kapcsolódó geotechnikai szabványokkal harmonizált nemzeti szabványaink legyenek, nem sikerült eljutni. (Ilyennek lényegileg megfelelne az ÚT elıírás, de annak alkalmazási hatálya szőkebb.) A tekintetben lehetnek viszont kétségeink, hogy minden geotechnikai cég napi munkát illetıen és részletekbe menıen is felkészült-e az új szabványok alkalmazására. Még több probléma várható a többi szakterülettel való együttmőködésben a szakmai, felelısségi és dokumentálási újdonságok miatt. Ha ez idı tájt arról panaszkodunk, hogy kevés a munkánk, hát használjuk fel szabad kapacitásainkat az új szabványok bevezetésébıl fakadó teendık elvégzésére. A cégekre és az egyénekre stratégiájuk újragondolásától (vállalható szakterületek és tevékenységek, kooperációs partnerek és formák, szakmai beszerzések, továbbképzés) a közvetlen szakmai tevékenységük kereteinek, belsı segédanyagaiknak (szakmai programok, számítási módszerek, szövegpanelek, típusrajzok, jegyzıkönyvek) az átdolgozásig sok feladat vár.

2 Az elıadás és a dolgozat ehhez kíván segítséget nyújtani, amikor áttekint néhány fontos újdonságokat, bizonytalannak tetszı kérdéseket, s ajánlásokat ad a megoldásokhoz. A következı kérdéskörök kerülnek terítékre: az új geotechnikai dokumentációk (talajvizsgálati jelentés és geotechnikai terv) tartalma és a belılük fakadó változások a társterületekkel való együttmőködésben, a geotechnikai méretezési biztonság, különös tekintettel a felszerkezeti terhekhez rendelendı parciális tényezık változására, a síkalapok tervezése szokáson alapuló, valószínősített talajtörési ellenállással számoló módszerrel, a talajvizsgálaton alapuló számításos és dinamikus próbaterhelésre épülı cölöpméretezés elfogadható módszerei. 2. A geotechnikusi tevékenység tartalmának, dokumentálásának változása A geotechnikai tevékenység eredményei a rutinszerő projektekben máig elsısorban talajmechanikai vagy geotechnikai szakvélemények formájában kerültek be tervezés dokumentumai közé. Két fı részük van (volt): a tervezendı létesítmény geotechnikai adottságairól, (szőkebben fogalmazva) talaj- és talajvízviszonyairól szóló tájékoztatás, a talajkörnyezet és a létesítmény kölcsönhatása okán a megvalósítás és az üzemelés során várható veszélyek feltárása, értékelése, és javaslat ezek kezelésére. A két tartalmi elem valójában erısen összeforrt, ami valljuk meg bizonyos ügyeskedésekre adott lehetıséget. A talajfeltárások és -vizsgálatok mennyiségét nem kevesek a minimális szintre szorították le, aztán az információhiányt úgy kompenzálták, hogy rendkívül óvatos javaslatokkal csökkentették a kockázatokat, illetve önnön felelısségüket. Így olcsó ajánlattal nyertek el munkákat azok elıl, akik információgazdag, szakszerő munka költségeivel kalkuláltak. A munkát felhasználó építtetı nem mindig ismerte fel, hogy a geotechnikai szerkezetekben sokszorosan megfizeti a geotechnikai elıkészítés olcsóságával elért megtakarítást. Lehet, hogy abban bízott, a versenyeztetéssel a geotechnikai munkák kivitelezıjére hárítva a kockázatokat mégis kedvezı áron kap megoldást. Így a geotechnikai elıkészítés eddigi formájának csalárd kihasználása elsısorban a mélyépítı szakvállalatokat sújtotta. A hagyományos dokumentumokat érı másik jellemzı kritika az volt, hogy a javaslattevı rész semmitmondó, nem konkrét, valójában nem segíti a felhasználóját, vagy ellenkezıleg: túl konkrét, egyetlen lehetıséget fogalmaz meg, amivel indokolatlanul megnehezíti a további közremőködık munkáját. Az elsı esetben szakmánkat megmosolyogva, elnézı iróniával értékelték. A másodikban viszont ha komolyan vették a kizárólagos javaslatokat konfliktusok, s az azokat oldó egyeztetések sokasága, a dokumentumok többszöri átdolgozása árán lehetett eljutni az ésszerő megoldásokhoz és annak korrekt, koherens dokumentálásához. Ha ezt nem vitték végig, egyazon tervcsomagban a geotechnikai kérdésekben ellentmondásos tervfejezetek maradtak, ami a megvalósítás során okozott gondokat. Természetesen sok kiváló geotechnikai iroda jó példák sokaságával is dicsekedhet. İk világosan bemutatják a terepi és a laboratóriumi vizsgálatok módját, terjedelmét, és ıszintén jelzik a menetközben megmutatkozott információhiányokat is. A javaslattevı részt a további közremőködıkkel való menet közbeni egyeztetésre (is) építve fejlesztik ki, s eljutnak a geotechnikai tervezési feladatok elvégzéséig is (pl. cölöpteherbírás, rézsőállékonyság, süllyedés számítása), melyeket a legjobbak ellenırizhetı módon dokumentálnak is. 2

3 Az Eurocode 7 nem ismeri a geotechnikai szakvélemény mőfaját, a geotechnikai elıkészítés alapdokumentumaként az ún. talajvizsgálati jelentést (soil investigation report) értelmezi. Ez lényegét tekintve a geotechnikai szakvélemény elsı részének felel meg, viszont nem feladata a geotechnikai adottságok értékelése, a tanácsadás, a megoldási javaslatok felvázolása, kidolgozása. Nagyon valószínő, hogy az utóbbiak a másutt is érzékelt változó minıség és a bizonytalan felelısségi vonatkozások miatt maradtak el. Fontos azonban látnunk, hogy ha a talajvizsgálati jelentés tartalma szőkebb és talán egyszerőbb is, az EC7 olyan magas követelményeket állít vele szemben, melyeket eddig talán sohasem teljesítettünk. Érzékeltetésül emeljük itt csak azt ki, hogy a fúrási naplókat, a laborvizsgálati jegyzıkönyveket is csatolva ellenırizhetıvé kell tenni minden geotechnikai információ eredetét, felelısét. A talajviszonyokat az eddigiekhez hasonló módon: szelvényekkel, szöveges leírásokkal, adattáblázatokkal kell bemutatni. Nem kell megadni viszont pl. a méretezéshez használható talajjellemzıket, új nevükön: a karakterisztikus értékeket, mint azt a jó szakvélemények eddig megtették, csak olyan módon kell ismertetni az ezekre vonatkozó információkat, hogy a felhasználó belılük azokat felvehesse. Ezt a talán érthetetlennek tetszı megközelítést az indokolja, hogy a karakterisztikus értékeket valójában csak akkor lehet felvenni, ha a terv alapján tudható, mely talajzónára és milyen terhelésre kell azoknak érvényesnek lenniük. Ez a kezdeti bizonytalanság nem jelentheti természetesen azt, hogy a talajvizsgálatok ne célirányosan, a projekt keretében várható geotechnikai feladatokhoz igazodóan készüljenek. Kerülni kell azonban a korai túldefiniálást is, a talajvizsgálatoknak lehetıleg minden, az aktuális tervfázisban reálisan szóba jövı szerkezetek tervezéséhez biztosítani kell a geotechnikai adatokat. Ez az új forma a geotechnikusok számára bizonyosa mértékig egyszerőbbé teszi a munkát, ugyanakkor korrektebb és szakszerőbb munkát kíván tılük. Nem enged teret bizonyos hamiskodásoknak, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy pl. a tól-ig határokkal megadott paraméterek valójában nem nagyszámú vizsgálat eredményeinek szélsı értékeit jelenti, hanem ténylegesen csak két vizsgálatét. Nem lesz elég továbbá még nagyszámú adat esetén sem az adatokat összegzésképp a határértékekkel megadni, hanem értékelni kell az adathalmazt, megmutatva annak statisztikai jellemzıit, trendjeit, átlagos jellemzıit, nagyvalószínőségő gyengébb értékeit és szélsıséges értékeinek reális elıfordulási valószínőségét, okát, helyeit stb., ha nem is kell feltétlenül statisztikai analízist készíteni. A talajvizsgálati jelentés felhasználóinak többsége számára valószínőleg mindenképpen nehézségeket jelent majd, hogy nem kapja meg a geotechnikai veszélyekrıl szóló figyelmeztetéseket, a megoldásokra vonatkozó javaslatokat és a szokásos geotechnikai alapszámításokat vagy legalább azok bemenı talajparamétereit. Mindezeket ugyanis az EC7 a geotechnikai tervezés körébe sorolja, aminek tartalmát ugyanakkor ki is terjeszti egészen a geotechnikai szerkezeteknek, mint tartószerkezeteknek (pl. cölöpvasalás) a megtervezéséig. Ezen is túlmegy, amikor a minıségbiztosításra és a technológiára, valamint a megfigyelésre vonatkozó alapvetı útmutatás megadását is elıírja, abból kiindulva, hogy a geotechnikai terv készítıje tudja, mely tervezési feltevéseit és eredményeit kell a megvalósításkor és esetleg az üzemeléskor is ellenırizni. Érdemes még említeni, hogy természetszerőleg elvárja a vizsgált tervezési esetek, az alkalmazott talajmodellek, azok bemenı paramétereinek, valamint a számításoknak és eredményeiknek olyan dokumentálását, melybıl pl. a megvalósításra jelentkezı vállalkozó ellenırizni tudja, mekkora kockázatot vállal a munkával. 3

4 Az gondolható, hogy a tartószerkezeti-, közlekedésépítési-, vízépítési stb. tervezıknek csak kisebb része lesz képes a talajvizsgálati jelentésbıl önállóan megoldani a geotechnikai tervezési feladatokat. Már eddig is gyakori volt, hogy a nagyobbrészt geotechnikai vonatkozású feladatok megtervezésébe bevontak geotechnikust, így pl. a munkatérhatárolás, a rézsőstabilizálás, a töltésalapozás tervezésébe. Az új helyzetben nyilván ki kell terjeszteni ezt a közremőködést, s ennek formáit a partnerekkel együtt kell ki alakítani. Elképzelhetı az a mód, hogy a geotechnikus szaktanácsadóként mőködik közre, lényegében azokat a tanácsokat, számításokat szolgáltatva, melyeket eddig a geotechnikai szakvélemény második része tartalmazott. Ez esetben státusza nem a felelıs tervezıé, hiba esetén a felelısségét a fıtervezı csak peres úton hajthatja be. (E tanácsadónak nem feltétlenül kell ugyanannak lennie, aki a talajvizsgálati jelentést készítette, mert mástól esetleg jobb segítség remélhetı.) Talán helyesebb azonban, ha a fıtervezık a speciális geotechnikai szaktudást (és jogosultságot) igénylı feladatok megoldására felelıs társtervezıként vonják be a geotechnikust, amire persze célszerő ajánlkoznunk. A geotechnikusok tervezésbeli közremőködését talán a geotechnikai kategóriához lehet kapcsolni: 1. geotechnikai kategória esetén nem szükséges a geotechnikai tervezı bevonása, a fıtervezı ha igényli írásos vagy szóbeli (jegyzıkönyvezett) tanácsadást kérhet, 2. geotechnikai kategória esetén ajánlatos a geotechnikai tervezı társtervezıként való bevonása, s a terv geotechnikai vonatkozású fejezeteit, mellékleteit ı készítheti el, s vállalhat érte felelısséget, 3. geotechnikai kategória esetén mindenképpen szükséges a geotechnikai tervezı bevonása, sıt sokszor indokolt lehet, ha ı a fıtervezı és ı von be társtervezıként másokat, ajánlatos geotechnikai szakértıt is bevonni, célszerő elkülönítetten készíteni a geotechnikai terveket, s a tervfelülvizsgálatot (nagyobb) részben geotechnikus végezze. A geotechnika területén dolgozó irodáknak és egyéneknek most mindenképpen meg kell vizsgálniuk, hogy vállalkoz(hat)nak-e a második tervezési tevékenységi körre, vagy csak az elsıbe ragadnak. Ez utóbbi kezdetben bizonyosan veszteségeket jelenthet, de talán már középtávon is sikerrel kecsegtethet az a stratégia is, hogy tárgyi és személyi eszközöket a talajvizsgálati jelentések készítésére koncentrálva, abban minıséget produkálva az élre törjenek. 3. A geotechnikai méretezési biztonság néhány kérdése Az EC7 nemzeti melléklete az alapok és más geotechnikai szerkezetek tervezésére az általános állékonyság vizsgálatát kivéve az ún. DA-2* tervezési módszert fogadta el, a legtöbb európai országhoz hasonlóan követve a német javaslatot (Vogt, Schuppener, Weißenbach, 2006.) Ez azt jelenti, hogy a parciális tényezıket az igénybevételekhez, s nem a hatásokhoz, illetve az ellenállásokhoz, s nem a (nyíró)szilárdsághoz rendeljük. Ezt részletesen tárgyalja Szepesházi (2008), itt csak azért térek ki rá, mert sok fórumon még mindig az EC7 összes méretezési lehetıségét tárgyalják, mintha a kérdés idehaza még nyitott lenne. Tudományos kérdésként persze semmit sem kell lezárni, de a gyakorlatban dolgozó tervezıkben most, a bevezetéskor inkább csak zavart okozhat, ha többféle számítási mód alkalmazásának lehetıségérı, sıt esetleg kényszerérıl hallanak. 4

5 A hatások, illetve az igénybevételek oldalán levı parciális tényezıket illetıen a felszerkezetek szabványaival foglalkozó szakmai kör eddig az állandó hatások esetében a γ G =1,35, az esetlegesek hatások esetében a γ Q =1,50 értéket tartotta irányadónak (a hidak jármőterhének tényezıje γ Q =1,35). Az EC1 és annak nemzeti mellékletében a kezdetektıl szerepel ugyan az az eljárás is, melynek lényege az állandó hatások parciális tényezıjének 0,85-szörös csökkentése, amivel az γ G 1,15 lesz, de eddig ez talán kisebb hangsúlyt kapott. Ennek alkalmazási feltételéül azt szabták, hogy az alakváltozásokat pontos számítással kell ellenırizni. A legutóbb végzett számítások nyomán most sokan arra hajlanak, hogy ez utóbbi tervezési eljárást kell alapesetként alkalmazni, mert egyébként túlzottan drágák lennének a szerkezeteink. Az EC7 szerinti geotechnikai tervezésben az ellenállás oldalán levı parciális és egyéb tényezıket mint az az EC7-tel foglalkozó nemzetközi szakirodalomból egyértelmően megállapítható úgy vették föl, hogy a hatás oldalára γ G =1,35 és γ Q =1,50 parciális tényezıket tételeztek fel, a 0,85-ös szorzó lehetısége egyetlen, az EC7-t elemzı szakkönyvben sem jelenik meg. Ennek oka lehet, hogy a geotechnikai tervezés keretében végzett alakváltozás-, többnyire a süllyedésszámításokat eleve nem tartjuk pontosnak. Az EC szakasz (6) bekezdése ezt így explicite meg is fogalmazza: A süllyedésszámítások eredményei nem tekinthetık pontosnak. Ezek csak közelítı értékő jelzésnek tekinthetık. Ebbıl az következne, hogy a 0,85-ös csökkentés a geotechnikai tervezésben nem alkalmazható. Ha viszont a szerkezettervezık statikai számításaikat a csökkentett parciális tényezıvel végzik, akkor ehhez nyilván alkalmazkodnunk kell, mert aligha fognak külön számításokat végezni a geotechnikai méretezés bemenı adatainak elıállításához. A 0,85-ös szorzó elıtérbe kerülése miatt az EC7 ellenállásoldali parciális tényezıit újra kell tehát gondolnunk. A hatás (illetve az igénybevétel) oldalán az eredeti parciális tényezık a jellemzı teherarányok esetén kb. γ E =1,40 összegzett parciális tényezıt eredményezhetnek. Ehhez igazodóan az EC7-ben a síkalapok talajtörési ellenállásához ajánlott parciális tényezı γ R;v =1,40 lett, s ezt a magyar nemzeti mellékletben sem változtattuk meg. Így ugyanis a globális biztonság FOS=γ E γ R;v =1,4 1,4=1,96 2,0, amit szőken elégségesnek ítéltünk. Figyelembe vettük ugyanis azt, hogy a talajtörési ellenállás számításakor a nyírószilárdsági paraméterek karakterisztikus értékét óvatosan, annak szélsı értékeihez közelítve kell felvenni (lásd Szepesházi, 2008). A 0,85-ös csökkentéssel viszont a hatás oldalán az összegzett parciális tényezı γ E 1,25-re, s ezzel a globális biztonság FOS=1,25 1,4 1,75-re csökkenne, amit már semmiképpen sem tekinthetünk elegendınek. Arra is kell gondolnunk, hogy pl. a az EC szakaszának (16) bekezdése lényegileg arra figyelmeztet, hogy FOS=2,0 alatti biztonság esetén a süllyedéseket nemlineáris talajmodellel illik számítani. Ha döntés születik tehát a 0,85-ös szorzó kötelezı alkalmazásáról, akkor a síkalap talajtörési ellenállásához rendelendı parciális tényezıt az elıbbiek szerint minimálisan γ R;v =1,6-ra kell növelnünk. (Hasonlóan az elcsúszási ellenálláshoz rendelt értéket γ R;h =1,10-rıl 1,25-re.) A cölöpalapozás esetében talán nem kell változtatni, mert a pl. a leggyakrabban alkalmazott CFA-cölöpök esetében a teljes nyomási ellenálláshoz rendelt γ t =1,15 parciális tényezı és az egy próbaterheléshez rendelt ξ=1,40 korrelációs tényezı az ellenállás oldalán γ R 1,6 összegzett parciális tényezıt biztosít, ami a hatásoldali csökkentett γ E =1,25 összegzett parciális tényezıvel együtt éppen FOS=2,0 globális biztonságot ad. Ha még figyelembe vesszük, hogy az EC7 szigorúan kimondja, hogy a próbaterhelést a leggyengébb altalajú helyen kell végezni, akkor az átlagos esetekben a maival lényegében azonos globális biztonságban bízhatunk. Ennél nagyobb globális biztonságot eddig csak a folyami- és völgyhidak, a nagy befogadóképességő 5

6 építmények és a nagy költségő és veszélyes üzemő ipari létesítmények esetében vártunk el. Ezekre az MSZ EN 1990 szerint bevezethetı egy K FI =1,1 többletszorzó, bár alkalmazása helyett inkább szakszerőbb és ellenırzöttebb tervezést és kivitelezést ajánlanak. A cölöpméretezés számításon alapuló módszerének megbízhatóságára a következıkben külön kitérek, itt csak annyit jegyzek meg, hogy annak biztonsági szintje a próbaterheléses méretezéséhez van igazítva. Az elıbbi módosítást, az ajánlott számértékeket a praktikum, a felszerkezet tervezéséhez való igazodás diktálta, s a γ R;v növelésével megoldva a problémát, nem kellene feladnunk azt a nézetet, miszerint az alakváltozási számításaink nem (elég) pontosak, s ezért szükséges az FOS=2,0 globális biztonság. Az EC7 (módosítandó) nemzeti mellékletében ki lehetne mondani, hogy a felszerkezet esetében figyelembe vett 0,85-ös csökkentést az ellenállás oldali parciális tényezık magasabb értékével kompenzáltuk, ezért szabad az alakváltozásokat a szokásos, az EC7-ben is körvonalazott, nem pontos módszerekkel számítani. Ha nem változtatnánk az EC7 mostani nemzeti mellékletében szereplı ellenállásoldali parciális tényezıkön, akkor mindig pontos süllyedésszámítást kellene végeznünk, ha egyáltalán tudunk ilyent. A nemzeti mellékletben egyébként akár több lehetıség és értékcsoport is megjelenhet azzal, hogy a felszerkezeti hatásokhoz rendelt parciális tényezık (és a süllyedésszámítás pontossága) alapján lehet/kell belılük választani. (Ez esetben a "pontos" süllyedésszámítás ismérveit is definiálni kell.) A horgonyok és a támszerkezetek esetében az elıbbi megfontolásokat követve szintén felül kell vizsgálni a parciális tényezıket. Ezek esetében azonban talán meg lehet maradni az állandó igénybevételek vonatkozásában a γ G =1,35 parciális tényezınél, mert azt a felszerkezet méretezésétıl függetlenül magunk rendelhetjük a talajparaméterek karakterisztikus értékeivel számított igénybevételekhez, s ezek esetében aztán különösen igaz, hogy az alakváltozásokat nem tudjuk pontosan számítani. A rézsők, illetve általában a tereplépcsık mentén felmerülı általános állékonyságvesztést a nemzeti melléklet szerint a 3. tervezési módszerrel kell vizsgálni. Ekkor az ellenállás oldalán a nyírószilárdsághoz rendeljük a parciális tényezıket, éspedig az Magyarországon γ ϕ' =γ c '=1,35-öt. (Az EC7 csak 1,25-öt ajánlott.) Mivel a hatás oldalán a talaj önsúlya γ G =1,0 parciális tényezıt kap, az esetleges hatások szerepe pedig e problémakörben általában kicsi, az elvárt globális biztonság lényegében FOS=1,35. E mögé még oda lehet azonban érteni a nyírószilárdság karakterisztikus értékében rejlı biztonsági tartalékot. Az általános állékonyság esetében viszont ezt nem kell túl nagyra venni, a karakterisztikus értéknek ugyanis ez esetben nem a szélsı értékekhez, hanem az átlaghoz kell közelítenie, ( az átlag óvatos becslése legyen), mivel a nagykiterjedéső felületen bekövetkezı csúszáskor inkább az lehet jellemzı. Így értelmezett karakterisztikus értékekkel számolva tehát, ha az elvárt γ ϕ' =γ c '=1,35 biztonságot kimutatjuk, akkor az nagyjából azonos a valósi átlagra vonatkozóan eddig megszokott FOS 1,5 valódi globális biztonsággal. E megfontolásokból világosan látszik, hogy súlyos hibának kellene tekinteni, mert nagyon gazdaságtalan, ha a nyírószilárdság szélsı értékeivel számolva várnánk el γ ϕ' =γ c '=1,35 biztonságot, s ehhez mérten vennénk fel a rézsőhajlást vagy pl. a horgonyhosszat. 4. A síkalapok tervezése szokáson alapuló módszerrel Magyarországon a síkalapokat gyakran az MSZ szerinti közelítı számításával, a szabvány által javasolt határfeszültségi alapértékbıl kiinduló egyszerő képletekkel méretezzük. Elsısorban a társasházak, csarnokok alapozását tervezték így a statikusok, amihez a geotechnikai szakvélemény az alapvetı talajvizsgálatok és a 6

7 szabvány alapján megadta a határfeszültségi alapértéket, melyek úgy voltak kitalálva, hogy már tartalmazták a szükséges biztonságot is. Ezek alkalmazásakor általában azt is feltételezték, hogy velük a süllyedések is elfogadható határokon belül tarthatók, bár ezt az MSZ így nem fogalmazza meg. E méretezési lehetıség nagyban leegyszerősíti a tervezést, és fontos volna ezt a jövıben is megırizni. Ez azért is indokolt, mert az EC7 is megengedi ilyen módszerek alkalmazását, nyilván mert sok más országban is alkalmaztak hasonlóakat. Az EC7 az ilyen közelítı számítást a szokáson alapuló tervezési módszerek közé sorolja, s ennek kulcselemét a magyar fordításban valószínősített talajtörési ellenállásnak neveztük el. Ennek felvételérıl az EC7 csak annyit mond, hogy általánosan elfogadott módszert kell alkalmazni. (Emellett a G mellékletben mutat egy példát a kızeteken való síkalapok ilyen módon való méretezésére.) E követelménynek és a szokáson alapuló méretezés általános definíciójának az MSZ közelítı számítása mindenképpen megfelel, hiszen évtizedek óta bizonyított, s itthon széles kör alkalmazta. Össze kell viszont hangolni az EC7 fogalmi és biztonsági rendszerével, s rögzíteni kell alkalmazhatóságának a pontos feltételeit, határait. Ezt a munkát a következı hónapokban célszerő lenne elvégezni, talán akad rá vállalkozó. A módszert nyilván közzé kell tenni, legalább publikálni kell, de bekerülhet az EC7 nemzeti mellékletébe is. Ezt a munkát segítendı, néhány gondolatot érdemes megfogalmazni. Az alkalmazás feltételeit illetıen az MSZ és az EC7 kritériumait együtt kell szemügyre vennünk. Ennek alapján elıször is az látszik indokoltnak, hogy az 1. geotechnikai kategória esetén használjuk ezt a módszert, a 2. kategóriás feladatokra való alkalmazhatóságot a módszer kidolgozása és kipróbálása után kellene megítélni, esetleg kiegészítı feltételekhez kötni. Az MSZ nek a feltártságra és a mélyebb rétegek ellenırzésére vonatkozó feltételei az EC7 egyéb elıírásaiban eleve szerepelnek, míg az altalaj egyenletességére vonatkozó követelményt ésszerő úgy betartani, hogy nem az építményt kell tervezési egységnek tekinteni, hanem egy projekten belül ha kell több, egyenként megközelítıleg egyenletes rétegzıdéső részterületet kell lehatárolni, s ezekre kell különbözı valószínősített talajtörési ellenállásokat alkalmazni. E megközelítési mód az EC7 elveibıl szintén következik. Az MSZ utolsó változata nem tartalmazta, de a gyakorlatban általános volt az a nézet, hogy a közelítı számítást csak függıleges és központos teherre szabad alkalmazni. Kisebb engedményeket azért tettünk, alkalmaztuk a törıfeszültség szerinti számításhoz ajánlottakat: a külpontosság közismert figyelembevételét és a ferdeségi tényezıket. E tekintetben figyelemre méltó a DIN 1054:2005, már EC7-hez igazított rendje is, mely megengedi a közelítı számításban is a külpontosság szokásos kezelését, míg a teher a belsı magban van, illetve a ferdeséget figyelembe vevı korrekciót, míg a teher vízszintes komponense a függıleges 20 %-ánál kisebb. Mérlegelni kell talán nálunk is az ilyen szolid kiterjesztés megengedését is. Az EC7 egy lényeges újdonsága a síkalapozás területén az eddigi gyakorlattal szemben, hogy a süllyedéskülönbségek által a felszerkezetben keltett többletigénybevételek miatt fenyegetı szerkezeti károsodást egyértelmően teherbírási határállapotnak kell tekinteni. Emiatt az alapok süllyedéseit a teherbírási határállapotokhoz tartozó parciális tényezıkkel növelt hatásokra kell megállapítani. Ezt a kérdéskört részletesen tárgyalom korábbi munkámban (Szepesházi, 2008), itt csak a valószínősített talajtörési ellenállással valós összefüggését emelem ki. Az EC7 azt mondja, hogy szabad a valószínősített talajtörési ellenállást alapul venni (lásd a 2.5. szakaszt), feltéve, hogy az elmozdulások nem okoznak teherbírási határállapotot a tartószerkezetben. Ezt a kikötést a valószínősített talajtörési ellenálláson alapuló tervezés alkalmazási határainak kijelölésekor részletesebben meg kell fogalmazni. 7

8 A valószínősített talajtörési ellenállást karakterisztikus értékekként érdemes az EC7 tervezési rendjébe beilleszteni, s belıle a talajtörési ellenállás tervezési értékét a megfelelı γ R;v parciális tényezıvel számítva. Számoljunk itt azzal az eshetıséggel, hogy a hatás oldalán a 0,85-szorzós változat gyız, így ott γ E =1,25 lesz az összegzett parciális tényezı, az ellenállás oldali parciális tényezıt pedig γ R;v=1,6-re emeljük. Ekkor globális biztonság FOS=2,0 marad. (A következı számításokban a jobb áttekinthetıség céljából, s mert az egész módszerben egyébként is sok a mérlegelés, a közelítés, a szubjektív elem, meglehetısen nagyvonalúan kerekítek.) Az MSZ az állandó teherhez n a =1,10, a hasznos és esetleges terhekhez n e =1,20-1,75 biztonsági tényezıt rendelt. Ebbıl a jellemzı teherarányokat mérlegelve szokványos szerkezetek esetében kb. n E =1,2 összegzett biztonsági tényezı adódik ki. Az ellenállás oldalán az MSZ csökkentı tényezıi közül olyan esetekre, melyekben egyáltalán szóba jöhet a közelítı számítás, a következı értékeket lehet felvenni: α 1 =0,7 (közelítı feltárás, táblázatos talajadatok), α 2 =0,7 (a legkedvezıtlenebb nyírószilárdságra csak következtetünk) és α 3 =0,8-0,9 (közepes-csekély anyagi kár, kicsi életveszély). Ezek szorzata α 0,4, s így az ellenállás oldalán az összegzett biztonság n R =1/α=2,5. Az MSZ és MSZ szerinti pontos számítás esetén tehát a globális biztonság értéke: FOS=n E n R =1,2 2,5=3,0. A régi MSZ és az EC szerinti pontos számítások biztonságát összevetve az adódik, hogy azon esetekben, melyekben az MSZ szerint a közelítı számítás lehetısége megvan, a globális biztonságok aránya f=3,0/2,0=1,5. Mivel az MSZ határfeszültségi alapértékei úgy voltak kitalálva, hogy legalább akkora biztonságot szolgáltassanak, mint a pontos számítás, elvileg az f=1,5 szorzóval szabad megnövelni ezeket a határfeszültségi alapértékeket, s akkor a korábbi biztonság megmarad. Mindenképpen ellenırizni kell azonban, hogy miként viszonyulnak az így nyert értékek az elmélet alapon számított törıfeszültségbıl levezethetı ellenállásokkal. Ezt sokféle talajra, alapméretre és terhelési esetre részletes összehasonlító számításokkal el kell végezni, itt példaként csak egy nagyon egyszerő esetet vegyünk. Tekintsünk egy B=1,0 m széles, t=1,0 m takarású központos, függıleges erıvel terhelt sávalapot, mely tömör finom homoktalajon áll, s a talajvíz mélyen van. Az MSZ szerint ilyen talajra σ a =400 kpa határfeszültségi alapértéket lehet felvenni. Ezt az adott geometria esetén nem kell módosítani (C 1 =C 2 =1,0), ez a σ a egyben azonos a határfeszültséggel: σ H =σ a =400 kpa. Így az MSZ szerint a határerı a közelítı számítás szerint F H;k = σ H B=400 1,0=400 kn/m. A vizsgált síkalap tehát F a;k =F H /n E =400/1, kn/m alapértékő függıleges erıvel terhelhetı. Az elıbbiek szerint a σ a =400 kpa határfeszültségi alapértéket az EC7 számára f=1,5- tel szorozva lehet megnövelni, azaz a valószínősített talajtörési ellenállás karakterisztikus értéke (R/B) k;v =σ a f=400 1,5=600 kpa lehetne. (Át kell természetesen venni az MSZ alaki és mélységi tényezıjét is, így ezek most sem különböznek 1,0- tól.) A talajtörési ellenállás karakterisztikus értéke R k;v =600 B=600 1,0=600 kn/m-re, a tervezési érték a γ R;v =1,60 parciális tényezıvel R d;v =R k;v /γ R;v =600/1, kn/m. Így az alapon megengedhetı igénybevétel (függıleges erı) reprezentatív értéke V k;v =R d /γ E =375/1, kn/m. Az elıbbi számítások végeredményei vethetık össze, és megállapítható, hogy az EC7 szerint szokáson alapuló eljárással, az MSZ σ a határfeszültségi alapértékébıl f=1,5-szörös transzformációval elıállított (R/B) k;v valószínősített talajtörési ellenállással számolva F a;k /V k;v = 330/300=1,1-szer biztonságosabb eredményt kaptunk az MSZ határfeszültségi alapértékbıl kiinduló közelítı eljárásához képest. 8

9 A pontos számításhoz az MSZ szerint e talajt γ=19 kn/m 3 térfogatsúllyal és ϕ=34 belsı súrlódási szöggel lehet jellemezni. Ezekbıl az MSZ szerint q=950 kpa törıfeszültség számítható. Ebbıl az α=0,4 csökkentı tényezıvel a határerı F H;p = α q B=0, ,0=380 kn/m. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált síkalap F a;p =F H /n E =380/1, kn/m alapártékő. akkora függıleges erıvel terhelhetı, melynek alapértéke Ez lényegében azonos az MSZ közelítı számításával megállapított erıvel (F a;p =320 F a;k =330 kn/m), vagyis kb. ilyen kicsi a csökkentı tényezınél ad azonos értéket a régi MSZ kétféle számítása. Az EC7 szerint a törıfeszültség az (R/B) k;p =925 kpa, vagyis az EC7 és az MSZ ajánlott képletei alapesetre közel azonos törıfeszültséget adnak. A γ R;v =1,60 (módosítandó) parciális tényezıvel R d;p =(R/B) k;p B/γ R;v = 925 1,0/1,6 580 kn/m lesz a talajtörési ellenállás karakterisztikus értéke. Ez azt jelenti, hogy az alapon V k;p =R d;p /γ E =580/1, kn/m reprezentatív értékő függıleges erı léphet fel. Az EC7 és az MSZ pontos eredményeinek viszonya V k;p /F a;p =465/320 1,45, tehát az EC7 ennyiszer nagyobb terhelést enged meg. (A biztonsági, illetve parciális tényezıkben levı 1,5-szörös különbséget az alkalmazott képletek kis különbözısége módosította öt századdal.) Az EC7 pontos és a valószínősített talajtörési ellenálláson alapuló számítását öszszevetve V k;p /V k;v =465/300=1,55-szörös különbség állapítható meg a pontos számítás javára. Az EC7 esetében tehát a pontos számítás 1,55-ször nagyobb terhelést enged meg, mint amit az MSZ σ a határfeszültségi alapértékeibıl f=1,5-szörös transzformációval elıállított (R/B) k;v valószínősített talajtörési ellenállással számolva kaptunk. Úgy tőnik tehát, hogy az MSZ szerinti, beváltnak tekinthetı σ a határfeszültségi alapértékek ilyen mértékő transzformációjával nyert (R/B) k;v valószínősített talajtörési ellenállásokat az EC7 rendszerében nagyon óvatos méretezési paramétereknek tekinthetjük. Tegyük hozzá, hogy ezt a megállapítást további hasonló, a talajok, az alapméretek és a terhelések széles körére kiterjedı elemzések után szabad csak általánosítani. Ha hasonlóan kedvezı arányok lesznek általánosan jellemzıek, akkor a transzformációs szorzó f=1,50-rıl esetleg 2,0-re növelhetı lesz. 5. Cölöpméretezés talajvizsgálat és dinamikus próbaterhelés alapján Az Eurocode 7 három módszert ismer el a teherbírás, terminológiája szerint a nyomási ellenállás (az eddigi fogalmaink szerint a törıerı) meghatározására, s lényegében megfelel ennek a mai hazai gyakorlat is. A statikus próbaterhelést tartja természetesen a legmegbízhatóbbnak, de kötelezıen csak akkor kell szerinte elıírni, ha olyan cölöptípust vagy készítési módszert alkalmaznak, melyre nincs összehasonlítható tapasztalat, a tervezett cölöpöt hasonló talaj- és terhelési viszonyok közt próbaterheléssel még nem vizsgálták. E kritériumok mindenképpen kevesebb próbaterhelést indokolnak a mainál, de nem teljesen egyértelmő az értelmezésük, célszerő lenne magunknak pontosítani ıket. A statikus próbaterhelések EC7 szerinti szabályozásából egy (már itt is említett) elemet kell kiemelni, mely szerint ha egyetlen próbaterhelést végzünk, akkor azt a legkedvezıtlenebb geotechnikai adottságú helyen kell végrehajtani, s azt alapos talajfeltárások alapján lehet/kell kijelölni. Ebben a hazai gyakorlat nem volt elég szigorú, bár 9

10 az utóbbi idıkben már törekedtünk e követelmény teljesítésére. Ha praktikus okok miatt (pl. megközelíthetıség) erre nincs mód, akkor a vizsgálati hely és a legkedvezıtlenebb hely viszonyát CPT-vizsgálatok alapján lehet megítélni, s a próbaterhelés értékelésekor figyelembe venni. Azt mindenképpen szem elıtt kell tartanunk, hogy az EC7 cölöpmértezésének biztonsági rendszere e követelmény teljesítésébıl indul ki, ez esetben elegendı a 2. fejezetben kimutatott 2,0 körüli globális biztonság. Az EC7 elfogadja a talajvizsgálaton alapuló számítást is, de nem definiálja pontosabban ennek módszerét, csak azt köti ki, hogy olyan képletekkel szabad dolgozni, melyek megbízhatóságát hasonló cölöpökön hasonló talajban végzett statikus próbaterheléssel igazolták. (Ennek egységes hazai értelmezése is nagyon fontos lenne, pl. ezt is rögzíthetné egy nemzeti cölöpszabvány.) E követelményt nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert ennek figyelmen kívül hagyásával nagy kockázatokat vállalnánk a talajvizsgálaton alapuló tervezéssel, illetve visszaélésekre adhatna lehetıséget. Az EC7 ugyanis ugyanúgy 1,40 korrelációs tényezıt rendel egyetlen próbaterhelésbıl, mint egyetlen talajvizsgálaton (valójában egyetlen paraméteres talajszelvényen) alapuló számított nyomási ellenálláshoz. Ez nyilván csak úgy lehet ésszerő, elfogadható, hogy a számítási képletek vonatkozásában nagyon szigorúan betartjuk a próbaterheléses igazolás követelményét. Európa nagy részén, s egyre inkább nálunk is CPT-diagramból állapítjuk meg a fajlagos cölöpellenállásokat. Ennek alapját az EC7 második részének D6 mellékletében megjelent holland eredető eljárás adja. Ezt azonban különbözı külföldi szerzık és számítógépes programok, de hazai mőhelyek (is) finomították (Imre és tsai, 2006; Mahler, 2007; EA-Pfähle, 2007; Fellenius, 2006; GEO5, 2009; Radványi, 2006; Szepesházi, 2001, 2007/b; Tóth, 2007). Ma már több hazai mérnökiroda egészen megbízható teherbírás-számításokat produkál, amint azt az ellenırzésül végzett próbaterhelések igazolják. Sajnálatos módon azonban, a számítási eljárásukat és annak átfogóbb igazolását kevesek teszik közzé, így az EC7-nek a próbaterheléssel való igazolásra vonatkozó követelménye ezen ígéretes eljárások esetében sincs ellenırizhetı módon teljesítve. Az 1. ábra 47 db számított és ténylegesen mért cölöpellenállást (törıerıt) hasonlít össze. A próbaterheléseket a Széchenyi István Egyetem 1998 és 2008 között végezte, a számított értékeket különbözı irodák CPT alapján elızetesen szolgáltatták, de az alkalmazott számítási módszert egyértelmően nem lehetett azonosítani. A pontokra rajzolt kiegyenlítı vonal hajlása majdnem 1,0, azaz átlagosan már nagy jók a számítások, de vannak esetek, amikor a számítás túlbecsülte a teherbírást. A berajzolt alsó határvonal viszont olyannak tekinthetı, mellyel nagyon biztonságosan becsülhetı a CPT alapján a teherbírás. Ennek hajlása azonban 0,75, vagyis ha mindenkor, mindenki ezzel a korrekcióval számolna, akkor a méretezés biztonságos lenne, ám az átlagosan várható teherbíráshoz képest mindig csak 25 %-kal kisebbre terveznénk. Szóba jöhet, hogy a szélsı értékeknek tekinthetı 0,75-ös alsó határvonal helyett az e között és az átlagos 1,0 hajlású vonal között egy a karakterisztikus értékeknek megfelelı vonalat vegyünk figyelembe, aminek hajlása 0,85 lehetne. Az utóbbi egy-két év tapasztalata azt mutatja, hogy vannak, akik ma már az átlagnál jobb prognózist tudnak adni, legalább is a talajok és a cölöpök egy-egy körülhatárolt csoportjára. İk az 1. ábrához hasonló, saját eljárásukra vonatkozó összehasonlító értékeléssel a 0,75 szorzónál bizonyosan nagyobbat is tudnának igazolni, amivel az ı CPT- alapuló tervezésük gazdaságosságosabb lehetne. Az EC7 követelményét szigorúan véve, egyelıre, konkrét esetekben mindenkinek be is kell mutatnia az általa alkalmazott CPT-alapú méretezési eljárást és annak ilyen igazolását. 10

11 Ha közmegegyezésre juthatnánk egy legjobb eljárás tekintetében, s azt valahol közzétennénk, (legjobb persze a nemzeti cölöpszabvány lenne), akkor az egyedi bizonyítás elmaradhatna. Az EC7 egyébként nem tilt más talajvizsgálaton alapuló módszereket sem. Szóba jöhetnek azok, melyek a laboratóriumi vagy terepi vizsgálatok valamelyikével megállapított belsı súrlódási szögbıl vagy drénezetlen nyírószilárdságból számítják a fajlagos cölöpellenállásokat. Nem zárhatók ki még az olyan számítások sem, melyek a fajlagos cölöpellenállásokat a talajok azonosító- és állapotjellemzıi alapján veszik fel. Mindkét utóbb említett esetben azonban szükséges az ellenırizhetı próbaterheléses igazolás. Említsük meg, hogy a DIN 1054:2005 például tartalmaz olyan CPTcsúcsellenállásra és drénezetlen nyírószilárdságra alapozott karakterisztikus cölöpellenállásokat adó táblázatokat, melyrıl szerzıi azt állítják, hogy próbaterhelés igazolta ıket. Hozzátesszük, tapasztalatunk szerint ezek nagyon konzervatív értékek, és pl. az EA-Pfähle címő friss német kiadvány is sokkal nagyobb ellenállásokat ajánl mért cölöpellenállás R c;m kn "átlagértékek" R c;m = 0,996 R c;sz R 2 = 0,830 "szélsı értékek" R c;m = 0,75 R c;sz "karakterisztikus értékek" R c;m = 0,85 R c;sz CFA-cölöpök D = cm mindenféle talajfajta CPT-alapú ismeretlen képlető számítás különbözı irodáktól N = számított cölöpellenállás R c;sz kn 1. ábra. CPT alapján számított és statikus próbaterheléssel megállapított cölöpellenállások viszonya Az ilyenféle számítások bizonytalanságának kompenzálására az EC7 egy további biztonsági tényezı, a modelltényezı bevezetésének lehetıségét kínálja fel. A magyar nemzeti melléklet NA és pontja intézkedik errıl, s a tényezı bevezetését ahhoz köti, hogy az alkalmazott eljárás kidolgozásakor és alkalmazásakor a talajjellemzıket karakterisztikus- vagy átlagértéknek tekinthetı értékekkel vették-e figyelembe, illetve, hogy milyen talajparaméterekbıl indulnak ki. Például, ha az 1. ábrát tekintenénk egy bizonyos számítási módszer igazolásának, és annak alapján a számított teherbírásból az 1,0 hajlású egyenesre alapozva úgy vennénk fel a teherbírást, hogy a CPT-diagramokból is átlagos q c -értékeket kiolvasva számítanánk a faj- 11

12 lagos cölöpellenállásokat, akkor be kellene vezetni az 1,0-nél nagyobb osztó modelltényezıket. Ha viszont a kb. 0,85 hajlású (s különösen, ha a 0,75 hajlású egyenessel dolgoznánk), s a CPT-diagramokból is (a csúcsokat levágva) az átlagnál óvatosabb karakterisztikus értékekkel számolnánk, akkor a modelltényezıt nem kell bevetni. Be kell azonban vallani, hogy a nemzeti mellékletben szereplı modelltényezık értékei inkább csak érzésbıl születtek, s ha nem is ésszerőtlenek, mégis inkább csak a többletbiztonság bevezetésére hívják fel a figyelmet. Ha meg tudnánk egyezni valamely CPT-alapú képlet egységes használatában, akkor ezek elmaradhatnának. AZ EC7 által elismert harmadik módszer a dinamikus próbaterhelés, s ennek különbözı színvonalú feldolgozásait definiálja. Idehaza a Dynatest végez ilyen vizsgálatokat, s azokat a legmagasabb rendő, ún. jelillesztéses (signal matching) módszerrel dolgozza fel (Berzi, 2008). (Az EC7 egyébként legprimitívebb változatként a verési képleteket is elfogadja, de ahhoz nagyfokú bizonytalansága miatt kellıen nagy osztót rendel.) Az EC7 a dinamikus próbaterhelésre nézve is kiköti, hogy abból a statikus nyomási ellenállást csak olyan eljárással szabad megállapítani, melynek alkalmasságát hasonló talajban, hasonló cölöpökön statikus próbaterheléssel igazolták. Az M6 autópályán 2008-ban volt olyan program, mellyel a statikus próbaterhelések egy részét dinamikus próbaterheléssel váltottuk ki (Berzi, 2008; Schell, Sánta, 2009). A hidakat a talajjellemzık hasonlósága és a cölöpök mérete alapján csoportosítottuk, s egy-egy csoportra párhuzamosan legalább 3-3 statikus és dinamikus próbaterhelést (illetve kiegészítésként, tájékozódásul még CPT-alapú számítást is) végeztünk. Ezekbıl elıállítottuk a dinamikus próbaterhelés kalibrációs összefüggését, melyekre egy példát a 2. ábra mutat. Érzékelhetı, hogy a kalibrációs egyeneseket ezen is óvatosan, úgy rajzoltuk be, hogy dinamikus próbaterheléssel megállapított cölöpellenállással mindig a biztonság oldalán maradjunk. Ezek alapján arra jutottunk, hogy a dinamikus próbaterhelés a CFA-cölöpök palástellenállását mindenféle talajra elég jól adja meg, a talpellenállásban viszont kicsit téved : kötött talajban kb. kétszeres értéket ad, szemcsés talajban kb. feleakkorát. E kalibrációval azonban a konkrét projekten sok drága statikus próbaterhelés megtakarítható volt. A dinamikus próbaterheléseket az EC7 szerint egyelıre ehhez hasonló kalibrációs akciókkal szabad használni, de amennyiben elegendı ilyennel rendelkezünk majd, az eseti kalibrációt majd el lehet már hagyni. Az MSZ szerinti tervezésben már gyakran mérlegeltük, érdemes-e statikus próbaterhelés(eke)t végezni s így a legkisebb biztonsággal számolva olcsóbb alapozást tervezni, vagy CPT alapján számolva nagyobb biztonságot alkalmazva erısebb cölöpalapozást készíteni, ám a próbaterhelés árát megtakarítani. Hasonló megfontolásokkal vetettük be többször a dinamikus próbaterhelést is. Az EC7 szerint is érdemes lesz gondolkodni az optimális tervezési stratégián. Egyrészrıl pl., ha a statikus próbaterhelés helyett CPT-alapú tervezést választjuk, s pl. az 1. ábrához hasonló kalibrációval rendelkezünk, akkor a 0,75 (vagy nagyobb) szorzó miatt a szükségesnél 33 %-kal (vagy kevesebbel) erısebb cölöpalapozást kell terveznünk, ám megtakarítjuk a próbaterhelést. Másrészrıl pl., ha több CPT-vizsgálatot végzünk, s mindegyikbıl cölöpellenállást számítunk, akkor mérlegelhetjük, érdemes-e mindezeket összevonni, azaz egyetlen tervezési egységben gondolkodni, vagy több egységet elkülöníteni. Az elsı esetben a több CPT alapján számított cölöpellenállások átlagával és minimumával, s a hozzájuk rendelhetı kisebb korrelációs tényezıkkel lehet dolgozni, a másodikban egy-egy egységre esetleg csak egy-két CPT marad, s ezekhez nagyobb korrelációs tényezıt kell venni, de a gyengébb hely CPT-diagramja nem rontja le az egészet, s a disztingvált alapozás olcsóbb lehet. 12

13 7000 CFA-cölöpök D = 0,80 m 6000 agyagtalajok q c =2-5 MPa CPT-csúcsellenállással teherbírás statikus mérés alapján R(stat) kn palástellenállás talpellenállás teljes ellenállás 1. hely 2. hely 3. hely 4. hely palástellenállás R s (stat) = 1,00 R s (din) megbízható adat bizonytalan adat talpellenállás R b (stat) = 0,50 R b (din) teljes cölöpellenállás R t(stat) = 0,80 R t(din)?? teherbírás dinamikus mérés alapján R(din) kn 2. ábra. Statikus és dinamikus próbaterheléssel megállapított cölöpellenállások összevetése Annak azonban, hogy az ilyen és hasonló lehetıségekkel élhessünk, az a feltétele, hogy a talajvizsgálatokon ne takarékoskodjunk, s azokat nagyon körültekintıen tervezzük meg és hajtsuk végre. Hadd idézzem ezzel összefüggésben, de általánosabb érvénnyel, a végleges bevezetés elıtti intelemként is az EC7-nek a számításon alapuló tervezésrıl szóló szakaszának (2) bekezdését: Figyelembe kell venni, hogy a talajviszonyok ismerete függ az elvégzett geotechnikai vizsgálatok mennyiségétıl és minıségétıl. Ezen ismeretek megszerzése és a kivitelezés szakszerő irányítása általában sokkal fontosabb az alapvetı követelmények teljesítéséhez, mint a számítási modellek és a parciális tényezık pontossága. 6. Felhasznált irodalom Berzi, P., Dinamikus cölöppróbaterhelések az M6 autópálya új szakaszán. Geotechnika 2008 Konferencia, Ráckeve, Empfehlungen des Arbeitskreises Pfähle, EA-Pfähle. Ernst und Sohn, Berlin, Fellenius, B. H., Basic of Foundation design. Electronic Edition Frank, R., Bauduin, C., Driscoll, R., Kavvadas, M., Krebs Ovesen, N., Orr, T., Schuppener, B., Designer s Guide to EN Eurocode 7: Geotechnical rules. Thomas Telford, Ltd Imre, E., Szabó, V., Szalay, E., Pusztai, J., Mahler, A., Evaluation of CFA pile behaviour using CPT data. XIII. Proc. of Danube-European Conf. on Geotechnical Eng., Ljubljana,

14 Mahler, A., Statikus szondázási eredmények hasznosítása. Doktori értekezés. Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, MSZ EN 1990:2006 Eurocode: A tartószerkezetek tervezésének alapjai. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, MSZ EN 1991:2006 Eurocode 1: A tartószerkezeteket érı hatások. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, MSZ EN :2006 Eurocode 7: Geotechnikai tervezés. 1. rész: Általános szabályok. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, MSZ EN :2006 Eurocode 7: Geotechnikai tervezés. 1.rész: Általános szabályok. Nemzeti melléklet. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, MSZ EN :2008 Eurocode 7: Geotechnikai tervezés. 2.rész: Geotechnikai vizsgálatok. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, Poulos, H. G., Pile behaviour Theory and applications. 29 th Rankine Lecture. Geotechnique 39, No Radványi, L., A Bohn Kft. cölöpméretezési gyakorlata. Szóbeli közlés, Budapest, Schell, P., Sánta, L., Próbacölöpözési tapasztalatok az M6 és M60 autópálya épülı déli szakaszán. XV. Széchy Károly Emlékülés, Magyar Tudományos Akadémia, Szepesházi, R., A CFA-cölöpök hazai bevezetésének módszerei és tapasztalatai. Közlekedési és Mélyépítési Szemle, 51. évf. 5. szám, Budapest, Szepesházi, R., Hidak cölöpalapozásának biztonsága. 1. rész. Közlekedési és Mélyépítési Szemle, 56. évf. 12. szám, Budapest, Szepesházi, R., Hidak cölöpalapozásának biztonsága. 2. rész. Közlekedési és Mélyépítési Szemle, 57. évf. 1. szám, Budapest, 2007/a. Szepesházi, R., A cölöpök törıerejének számítási lehetıségei. Kutatási jelentés. Széchenyi István Egyetem, Gyır, /b. Szepesházi, R., Hídalépítmények geotechnikai tervezésének fejlesztése különös tekintettel a korszerő geotechnikai számítógépes programok alkalmazásának lehetıségére. Kutatási jelentés. Széchenyi István Egyetem, Gyır, /c Szepesházi, R., Geotechnikai tervezés. Tervezés az Eurocode 7 és a kapcsolódó európai geotechnikai szabványok alapján. Média Business. Budapest, Tóth, R., Új méretezési eljárás a cölöptervezésben a negatív köpenysúrlódás hatásának figyelembe vételével. XIII. Széchy Károly Emlékülés, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, Út Utak és autópályák létesítésének általános geotechnikai szabályai. Útügyi Elıírás. Magyar Útügyi Társaság, Vogt, N., Schuppener, B., Weißenbach, A., Az Eurocode 7-1 Németországban használatos tervezési módszerei a geotechnikai vizsgálatokban. Mélyépítés, 2006/3, Budapest, Ziegler, M. Geotechnische Nachweise nach DIN 1054, Ernst und Sohn, Berlin,