Politikai állapotjelző 2011 tavaszán

Átírás

1

2 Intézet a Demokratikus Alternatíváért 2 Ellenzéki szempontból 2010 tavaszának egyik legfontosabb kérdése volt, hogy mely politikai erő lehet a jelenlegi jobboldali konglomerátum lehetséges kihívója. A kérdésre egy évvel az országgyűlési választásokat követően sem lehet egyértelmű választ adni, ugyanakkor az ellenzéki oldalra vonatkozó szerveződések lehetséges forgatókönyveinek felvázolására már lehetőség nyílik. Az elemzés aktualitását egyrészt a jobboldali kormány tevékenységével szembeni tüntetéshullám és civil ellenállás, másrészt a kormányzó erők támogatottságának jelentős visszaesése adja. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) az alábbiakban kizárólag a demokratikus ellenzéki erők helyzetének feltérképezésére vállalkozik, így a Jobbik politikája és lehetséges stratégiái nem tárgyai az elemzésnek. Az IDEA álláspontja szerint az ellenzéki politizálás hatékonyságát, célirányosságát és hitelességét növelheti, ha a pártok és mozgalmak tevékenységüket a demokratikus minimum jegyében formálódó kooperációban folytatnák. Mivel a választási rendszer reformja az alapvetően hatalomtechnikai megfontolások mentén kormányzó jobboldaltól függ, célszerű a párbeszéd intézményének, illetve a kooperáció lehetőségeinek keresése. A demokratikus ellenzék a jelenlegi töredezettséggel és ineffektivitással, továbbá egymással szemben állva a mai politikai helyzetben nem képes érdemi ellensúlyt képezni egy monolitikus jobboldal szemben. Az IDEA elemzése az összefogás és a politikai nyitás lehetséges útjait vázolja fel. Politikai állapotjelző 2011 tavaszán A Medián legutóbbi pártpreferenciákat mérő közvélemény-kutatása 1 szerint a választásra jogosultak körében a közel egy éve, 2010 májusában mért 50 százalékról 33 százalékra esett vissza a Fidesz támogatottsága. A bizonytalan szavazók száma a lakosság 40 százalékára emelkedett, 61 százalék szerint pedig rossz irányba mennek a folyamatok hazánkban. Az ellenzéki pártok támogatottsága, ha kis mértékben is, de emelkedett, a demokratikus közélet szempontjából azonban negatívum, hogy e megállapítás a Jobbikra is igaz. A demokratikus politikai erők és mozgalmak, a civil szervezetek, az érdek- és szakszervezetek ezzel párhuzamosan több napon keresztül demonstráltak a kormány intéz- 1 Csökkenő Fidesz-népszerűség április 13. Elérhető:

3 3 Demokrata forgatókönyvek 2011 tavasza után kedései, illetve hangsúlyosan a hétfőn elfogadott új alkotmány ellen. A legtöbben a Magyar Demokratikus Charta szombati tüntetésén vettek részt, a megjelentek száma ez 2010 tavasza óta ez a legnagyobb, pártpolitikusokat is felvonultató megmozdulás volt. A főszónok Gyurcsány Ferenc mobilizációs ereje egyelőre nagyobbnak bizonyult, mint a másnapi LMP-rendezvény főszónokaié, akik így is többezres tömeget mozgósítottak. A múlt pénteki Egymillióan a magyar sajtószabadságért tüntetés újabb etapja a március 15-ihez képest kevesebb embert vonzott, mobilizációs képessége és sokszínűsége azonban továbbra is vitathatatlan. A hétvége egy új ellenzéki stratégia győzelmét is hozta. Győrben, a 4. számú választókerületben vasárnap Bárány István, a Pro Urbe Győr Egyesület jelöltje nyerte az időközi önkormányzati képviselő-választást. Az ellenzék sikerét önmagában a kormány teljesítményével szembeni kritika nem magyarázza, sokkal inkább az, hogy a Magyar Szocialista Párt visszaléptette jelöltjét és a lokálpatrióta szervezet támogatására szólította fel szimpatizánsait. Magyarországon egyre inkább a demokrata antidemokrata törésvonal válik a politika szerveződési elvévé, amely részben felülírja vagy kiegészíti a hagyományos baloldaljobboldal törésvonalat. A folyamat egy általános ellenzéki összefogás, illetve az egyes pártok esetében a demokratikus nyitás politikájának szükségességére mutat rá, különösen annak tükrében, hogy egy megosztott ellenzék képtelen egy adott esetben relatív többségi választási rendszerben kormányváltó sikert elérni. A demokratikus erők párbeszédképessége, nyitottsága, illetve egy leendő választási koalíció felé mutató együttműködés ezért mindinkább aktuális napirendi kérdése lehet. A jelenlegi ellenzék azonban ma még különböző okok miatt ezeknek részben vagy egyáltalán nem felel meg. Az alábbiakban az ellenzéki pólus szereplőiről adunk helyzetelemzést, majd az együttműködés melletti érveket soroljuk fel.

4 Intézet a Demokratikus Alternatíváért 4 Demokratikus ellenzék szereplői 2011 tavaszán Magyar Szocialista Párt A Medián mérése szerint a biztos szavazók körében a 2009 májusát követően több mint szavazót vesztett, de tavaly tavasz óta a legnagyobb ellenzéki pártnak tekinthető MSZP a biztos pártválasztók körében három százalékponttal erősített. A bizonytalan szavazók számának növekedésére magyarázat a kormányzat tevékenysége, az MSZP támogatottságának növekedésében viszont csak gyenge változó a párt ellenzéki tevékenysége. Az MSZP ellenzéki stratégiája nem tűnik tervezettnek, a részországgyűlések és a Hallasd a hangod kampány is elsősorban a párt hálózatának fenntartását, és nem új szavazók megcélzását szolgálja. A nyilvánosság folyamatos kritikával illeti a párt jelenlegi első embereit, így az érdeklődés fókuszát továbbra is Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció tevékenysége jelenti. A korábbi miniszterelnök megszólalásait és aktivitását továbbra is élénk figyelem követi, párton belüli szerepét pedig növeli, hogy szemben egyes szocialista politikusokkal, a tagság álláspontját képviseli az MSZP-n belüli egység megteremtésének hangsúlyozásával. Gyurcsány ugyan nem visel tisztséget, mégis az ő kezdeményezésére maradt ki az MSZP az alkotmányozásból, a párt előzetes részvételi szándéka ellenére. A Demokratikus Koalíció platformrangra emelkedett, a sajtóban megjelent információk szerint tagsága és alapszervezeteinek száma folyamatosan nő. A helyzet leginkább az egyébként csökkenő számú Gyurcsány-kritikus belső erőket gyengíti, ezek továbbra sem találják Gyurcsány pártbeli népszerűségének ellenszerét, főleg annak ismeretében, hogy a volt kormányfő félreállítása leginkább saját legitimációjukat gyengítené. Az utóbbi hetekben lekerült a napirendről a pártszakadás kérdése is, és egy esetleges szakítás egyértelműen az ellenzék további fragmentálódásához, a demokratikus erők gyengítéséhez vezetne. Általános társadalmi elutasítottsága ellenére az MSZP jelenlegi szavazói körében egy Gyurcsány-párt valószínűleg népszerűbb lenne a versenyképességre utaló jeleket egyelőre felmutatni képtelen jelenlegi MSZP-nél. A személyi átfedés miatt e ponton érdemes foglalkozni a Magyar Demokratikus Chartával, amelynek múlt szombati tüntetése a legnagyobb, pártpolitikusokat is felvonultató megmozdulás volt 2010 tavasza óta. A főszónok Gyurcsány Ferenc mobilizációs ereje egyelőre nagyobbnak bizonyult a vártnál, a hiteles ellenzéki politizálást pedig az a tény erősíti, hogy a megszólalók, videóüzenetet küldők, továbbá a hallgatóság soraiban jelen

5 5 Demokrata forgatókönyvek 2011 tavasza után voltak az egykori demokratikus ellenzék, továbbá korábbi Demokratikus Charta tagjai mellett, az MSZP egykori és jelenlegi vezetői, jelenlegi liberális pártban (SZEMA) funkciót betöltők, akárcsak a demokratikus jobbközép képviselői. Az esemény jelentőségét tovább növeli, hogy a korábbi miniszterelnök beszédében nemcsak a kötelező ellenzéki politizálás jegyében szólalt fel, hanem a demokratikus ellenzék megszervezésének szükségességét, a köztársaság intézményeinek visszaállítását és egy jövőbeni programalkotást irányzott elő. A következetes politikai tervezés tehát új elem lett az ellenzéki erők körében. LMP A Medián kutatása szerint az LMP szintén profitált a kormány negatívnak ítélt lépéseiből (2 százalékpontos emelkedést ért el). A párt ugyanakkor továbbra sem találja az ellenzéki politizálás hatékony útját. A tavalyi országgyűlési választásokat követően az MSZP jelenleg formális tisztséget viselő képviselői a Fidesz-szövetségeként igyekeztek beállítani az LMP-t, a párt mégis megőrizte a hiteles politikai erő képét, és a Gyurcsány Ferenc javaslata szerint eljáró MSZP-hez hasonlóan nem vett részt az alkotmányozásban. A párt képviselőinek többsége a demokratikus párbeszéd és együttműködés híve, az elmúlt nyolc év kritikája már főként csak a frakcióvezető kommunikációjában kerül elő, a párt megszólalóinak jelentős része a jövőbe és a Fideszre néz, bár a konkrét politikai tervezés jelei még hiányoznak a párt kommunikációjából. Az LMP továbbra is egy, az együttműködésre nyitott pártként jelenik meg, amelynek részvétele elkerülhetetlen egy esetleges demokratikus minimum megteremtésében, legalábbis eddigi ellenzéki tevékenysége, illetve a jelenlegi kormány felé irányuló elutasítása alapján. Egymillióan a magyar sajtószabadságért A mozgalom rövid idő alatt ért el komolynak tekinthető társadalmi beágyazottságot, legutóbbi rendezvényén a Társaság a Szabadságjogokért, az Amnesty International, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, több roma-, leszbikus- és melegjogi szervezet is megje-

6 Intézet a Demokratikus Alternatíváért 6 lent. A résztvevők száma ezzel párhuzamosan azonban visszaesni látszik az induláskori szintre. A 85 ezer tagot számláló Facebook-csoport egyrészről érdemi támogatottságot jelent, másrészt azonban nyilvánvalóvá teszi a mozgalom heterogenitását. Rendezvényein szinte bizonyosan részt vesznek a Jobbik kivételével minden párt szavazói, akárcsak a pártot nem választók tömegei. A mozgalom eddigi tüntetései a 2010 második fele óta tartó politikai tiltakozássorozat legjelentősebb eseményei voltak, hatékonyságát, célorientáltságát, politikai és kormányváltó jellegét azonban megkérdőjelezik azok a tények, hogy érdemi eredményeket nem ért el az összefogás, vezetői pedig azt hangsúlyozzák, hogy egyelőre nem tudják, merre vezet a civil szerveződés útja. Gyengíti a mozgalom legitimációját a vele kapcsolatban folyamatosan napirenden lévő kérdés és kritika, hogy rendezvényein a pártok részvételétől elzárkózik. Ez utóbbi civil előírás jelentőségét homályosítja, hogy legutóbbi tüntetésükön néhány MSZP-s és LMP-s politikus is jelen volt. Demokrata forgatókönyvek 2011 tavasza után A fentiekből is kitűnik, hogy a versenyképes ellenzéki pólus hiányának legfőbb oka a széles bázis hiánya. Az ellenzéki összefogás és/vagy nyitás politikájának katalizátora leginkább a választási rendszer megváltoztatása lehet, amelynek relatív többségi irányába mutató változata, továbbá széles demokratikus összefogásnak, illetve az egyes pártok bázisának demokrata alapon történő szélesítésének elmaradása együttesen a későbbi kormányváltás elmulasztását jelenthetik. 1. Az MSZP, mint a nyitás katalizátora A fentiek alapján leginkább az MSZP lehet a nyitás politikájának katalizátora. Egyes politikusainak megszólalásai ellenére a balra nyitás politikája hosszú távon a párt stagnálásának folytatásához vezetne. A potenciális baloldali szavazók megnyerése alig jelentene felzárkózást, annak ellenére is, hogy elvileg a neokonzervatív társadalompolitikát folytató Fidesz ellenében a baloldali populizmus programja versenyképesnek bizonyulhat. Ez a stratégia azonban a jelenlegi gazdasági helyzetet tekintve egyben a felelőtlen

7 7 Demokrata forgatókönyvek 2011 tavasza után ellenzék bélyegét is jelenti, erre egyetlen párt vagy csoport nem lehet nyitott a távoli jövőben. Szükséges lépés tehát az MSZP társadalmi bázisának bővítése a demokrata antidemokrata törésvonal mentén, hiszen egy olyan politikai helyzet áll fenn, amikor a baloldal jobboldal törésvonal részben veszít relevanciájából. Ezt a helyzetet Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció helyesen ismerte fel. A korábbi miniszterelnök aktivitása és politikai programja (a demokraták széles társadalmi koalíciója) racionális politikai lépés egy hatalomtechnikai szempontok mentén cselekvő antidemokratikus jobboldallal szemben. A párt eddigi teljesítménye ugyanis bizonyítéka annak, hogy az MSZP eddigi kontúr nélküli ellenzéki stratégiája elérte teljesítőképessége határát, érdemi támogatottságnövelés a demokratikus szereplők felé történő nyitás politikája nélkül vagy demokratikus ellenzéki erők felé folytatott ellentmondásos kommunikációval nem lehetséges. 2. LMP lehet más az ellenzékiség Az LMP ellenzéki teljesítményéről részben ugyanaz mondható el, mint a szocialistákéról, azaz érdemi irányváltás nélkül nem lesz képes társadalmi beágyazottsága jelentős mélyítésére. Az elmúlt nyolc év kormányázását napirenden tartó kommunikáció egyszemélyesre redukálása, a baloldali és liberális vonalat következetesen képviselő politikusainak gyakori megjelenése erősítheti a párt párbeszédképességét és az együttműködés imázsát. Amennyiben az LMP negligálja e képességeit, valószínűleg nemcsak a demokratikus ellenzék egy markáns pártja nem lehet, de egyben a 2014-es parlamenti helyei is kérdésessé válnak. 3. Civil mozgalmak és a szimbolikus politika A következő hónapok civil mozgalmakat érintő legfőbb kérdése, hogy miként rendezik viszonyukat a demokratikus politikai pártokhoz. A jelenlegi kormányzati hatalomgyakorlás és centralizációs folyamatok közepette célszerű lenne együttműködniük azon demokratikus erőkkel, amelyek szavazói, szimpatizánsai és képviselői a civil tüntetések résztvevőit és támogatóit adják. Az évtizedes, ellenségközpontú, bináris logikán alapuló, konfliktusorientált politikai kultúra meghaladásának szimbolikus és egyben konkrét,

8 Intézet a Demokratikus Alternatíváért 8 hitelességnövelő lépése lenne, ha a (demokrata) politikai pártok, mint közhatalmat közvetlenül nem gyakorló szervek és a demokratikus civilek közösségei egyes lépésekben megegyezésre jutnának. A konkrétumok meghatározása éppen úgy lehetséges a pártokkal kötött konszenzussal, mint azok programjaihoz fűzött javaslatok megtétele mentén. Ehhez a pártoknak is nyitniuk kell a civilek felé, a kooperáció viszont kizárólag a pártok demokratikus bázisának kiszélesítésével lehetséges. Összegzés Az ellenzéki politizálás hatékonyságát, célirányosságát és hitelességét növelheti, ha a politikai pártok és a mozgalmak a demokratikus minimum és a kooperáció jegyében folytatnák tevékenységüket. A választási rendszer reformjának tartalma egy alapvetően hatalomtechnikai megfontolásokból kormányzó jobboldaltól függ, így célszerű a párbeszéd intézményére, az egyes pártok felé nyitás politikájára, illetve a kooperáció lehetőségeire törekedni. Leginkább az MSZP van abban a helyzetben, hogy a nyitás politikájának katalizátora legyen, ugyanakkor a párt eddigi kontúr nélküli ellenzéki stratégiája elérte teljesítőképessége határát. Érdemi támogatottságnövelés a demokratikus szereplők felé történő nyitás politikája nélkül vagy demokratikus ellenzéki erők felé folytatott ellentmondásos kommunikációval nem lehetséges. Az LMP a párbeszédképességének negligálása esetén valószínűleg nem csak a demokratikus ellenzék egy markáns pártja nem lehet, de a es parlamenti helyei is kérdésessé válnak. Egy lehetséges demokratikus forgatókönyv fontos szereplői lehetnek a civilek. Az évtizedes, ellenségközpontú és konfliktusorientált politikai kultúra meghaladásának szimbolikus és egyben konkrét, a párbeszédképességének hitelességnövelő lépése lenne, ha a (demokrata) politikai pártok, mint közhatalmat közvetlenül nem gyakorló szervek és a demokratikus civilek közösségei egyes lépéseket illetően megegyezésre jutnának. Az IDEA elemzése szerint egy, a jelenlegi töredezettséget hordozó, hatékonyságot nélkülöző, egymással vitatkozó demokratikus ellenzék nem képes érdemi ellensúlyt képezni egy monolit jobboldallal szemben.

9 9 Demokrata forgatókönyvek 2011 tavasza után