2012 az elrugaszkodás éve? A Demokratikus Koalíció két hónapja és jövőbeni esélyei

Átírás

1 2012 az elrugaszkodás éve? A Demokratikus Koalíció két hónapja és jövőbeni esélyei Már a második Orbán-kormány bel- és külpolitikai konfliktusokkal terhelt kormányzásának kezdetekor napirenden volt a kérdés, hogy az érdekképviselet és értékrendszer szempontjából heterogén, mégis monolit azaz egy pártban tömörülő baloldal innovációjának szempontjából szükséges rosszként indokolt-e a pártszakadás, egy új párt alapítása. A választ az MSZP nyári pártszavazása, illetve az azt követően elmaradt belső reformok adták meg, hiszen azok egyrészről vezetői legitimációs válságot eredményeztek, másrészről egyértelművé tették, hogy csak idő kérdése a pártszavazást kezdeményezők és szimpatizánsaik kiválása. A magyar baloldal rendszerváltás utáni történetének cezúrája lett a Demokratikus Koalíció Platform kiválása, majd október 22-i párttá alakulása. Az MSZP szerepe és megújulása továbbra is alapvetően fontos a demokrata ellenzék szempontjából, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) legújabb elemzésében azonban nem e párt, hanem az értékrendszer szempontjából tőle részben eltérő Demokratikus Koalíció (DK) eddigi teljesítményét értékeli. A közvélemény-kutatások eredményei alapján a DK indulása sikeresnek mondható, alig két hónapos politikai formációként már látható a választópolgárok, és mérhető a közvélemény-kutatók számára. Mindez számos belső és külső tényező eredménye, a DK szempontjából ezt követően a sikeres indulás konzerválása, a megszerzett támogatottság stabilizálása lehet az elsődleges. A tagtoborzás napokban lezáruló első körútja után utóbbi folyamat egyben a pártépítés következő szakaszának nyitánya is, mindezt azonban a DK-nak egyelőre tartósan alacsonyabb támogatottságú pártként kell véghezvinnie.

2 A decemberi parlamenti küszöb és a baloldal A Medián napokban publikált közvélemény-kutatása szerint a biztos pártszavazók körében a DK 5 százalékos támogatottsággal rendelkezik, az Ipsos mérése alapján ez a szám három, a Tárkinál négy százalék. Egy induló párt esetében annak ellenére figyelemreméltóak ezen eredmények, hogy a DK politikusainak ismertsége helyzeti előnyt jelent a párt számára. Hasonló előnnyel nem rendelkezett az utóbbi évek új pártjai közül sem a Jobbik, sem az LMP, és a 4K! sem lesz látható a szavazók számára a következő hónapokban. A Medián mérése szerint a DK-nál csak az LMP-t utasítják el kevésbé a válaszadók, erre pedig éppúgy magyarázat lehet a DK konstruktivitása és felelős megszólalásai, mint hogy a pártot kevésbé ismerik a választópolgárok. Gyurcsány Ferenc népszerűtlensége egyelőre tehát nem jelentkezik a párt elutasítottságában. A baloldal szempontjából azonban továbbra is negatív jelenség, hogy az MSZP a leginkább elutasított párt, ez ugyanis nemcsak a szocialisták helyzetét, hanem közvetetten a demokratikus ellenzéki összefogást is gyengítheti. Egy korábbi Fidesz-szavazó, aki immáron a bizonytalanok táborát erősítő választópolgár ma minden bizonnyal inkább párt nélkül maradna, mintsem hogy egy MSZP-t is sorai között tudó ellenzéki tömbre szavazzon. Az MSZP partnereket keres az összefogáshoz, a többi politikai szereplő azonban egyelőre nem vagy csak részben nyitott a szocialistákra. Mindez abból adódik, hogy az MSZP egyelőre nem képes kezelni azt a helyzetet, hogy egyszerre kihívója az Orbánrendszernek, és egyike az ellenzék vezető pártjának pozíciójáért versenyzőknek holott éppen e kettősség meghaladása lenne az előremutató. A II. kerületi időközi választáson elmaradt összefogás nemcsak azt bizonyítja, hogy egy esetleges LMP MSZP együttműködés sem hozta volna el Karácsony Gergely vagy Lévai Katalin győzelmét, hanem azt is, hogy az LMP 2011 végén továbbra sem tekinti partnerének az MSZP-t. A szocialistákra továbbra is jellemző hitelességi deficitet csak erősítette a DK kilépése, hiszen utóbbi megalakulásának egyik sarokpontja éppen az volt, hogy az MSZP felső- és középvezetői szintje elzárkózott a saját politikájára és szervezeti kultúrájára irányuló a közvélemény által is kívánatosnak tartott megújítási kísérletektől. A decemberi közvélemény-kutatások azonban a DK létrejötte ellenére is emelkedő MSZP-támogatottságról számolnak be, azaz a Demokratikus Koalíció szavazótábora egy-

3 előre nem a szocialisták táborából rekrutálódik, hanem egyelőre sokkal inkább egykori MSZP-szavazók fordulnak a párt felé. Az MSZP 2009 tavasza és 2010 áprilisa között 400 ezer szavazót vesztett, őket azóta sem tudta megszólítani, egy részük vélhetően ma már a DK táborát erősíti. A Demokratikus Koalíció szerencséi A DK támogatottsága egy újonnan alakult párthoz képest magas, ennek pedig nemcsak politikusainak ismertsége az oka, hanem a jelenlegi kormányzati politika konfrontatív jellege is. A Fidesz KDNP erőpolitikája markáns reakciókat hív életre, amely egyben a megfelelő kommunikációs képességekkel rendelkező DK-politikusok (például Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba) számára megszólalási lehetőségeket jelent. A DK induló előnyét növelte a tény, hogy független képviselői, illetve vezető tisztségviselői a területükön kipróbált, tapasztalt politikusok, azaz egyes témákban nagy eséllyel képesek kompetensen megszólalni. A DK mérhetővé válását segítette megalakulásának háttere is. A demokratikus deficittel küzdő MSZP és Gyurcsány közötti erkölcsi küzdelemből ugyanis a megújulásra vágyó szocialista szavazók egy része számára az utóbbi jött ki győztesen. A küzdelem állomásai közé tartozik a Demokratikus Koalíció Platform, majd párt transzparens pénzügyi működése, mint irányadó példa a finanszírozási fekete foltokkal rendelkező MSZP számára. Ebben a tekintetben hangsúlyozandó, hogy az MSZP felső- és középvezetői szintjei elzárkóztak a pártszavazáson az aktív tagság többségét képviselő Gyurcsány reformjaitól. Kiemelendő az a tájékoztató levél is, amelyet Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője írt a házelnöknek a DK-képviselők kiválása kapcsán, hozzájárulva az önálló frakció megalakulásának elmaradásához. Végül az MSZP képviselőcsoportjának tartózkodását kell megemlíteni a DK-frakcióra vonatkozó parlamenti szavazáson. Az MSZP egyelőre egy sajátos kettősség jegyében járt el a DK-val kapcsolatban (szóban támogatja, gyakorlatban hátráltatja), a DK azonban kardinális témákban kiállt a szocialisták mellett. Ehelyütt elég csak az MSZP MSZMP kriminalizáló törvényjavaslatra, illetve legutóbb az MSZP-s országgyűlési képviselő, Juhász Ferenc mentelmi jogának fel-

4 függesztésére vonatkozó kezdeményezésre adott reakcióra (a DK közleménye alapján nemmel fog szavazni) gondolni. A közvélemény-kutatások eredményeire ugyan nincs hatással, de a platformból párttá alakulás révén a DK részben már rendelkezik azzal az egyelőre laza aktivista hálóval, tagsággal, amelyek alapfeltételei a magasabb szintű szervezeti működésnek. A Demokratikus Koalíció kérdőjelei A DK működése szempontjából a legkardinálisabb kérdés, hogy 2012 áprilisát követően sikerül-e parlamenti frakcióba tömörülnie. Alapvetően kell ugyanis másként szervezni egy párt mindennapi politikáját, kommunikációját és mobilizációs technikáját egy frakció léte vagy hiánya esetén. Kérdéses, hogy a kétharmad a tavaszi ülésszakban gördít-e akadályokat ez elé, vagy a DK rendelkezésére állhat a parlamenti tér, és így a nyilvánosság teljesebb kihasználása, illetve egy frakció működésével együtt járó támogatási rendszer. A pártra várhatóan tavasszal alapvető programalkotási feladatok várnak majd, amikor is majd a DK vízióit a Köztársaság Kiáltványánál mélyebben és alaposabban kell majd kifejteni. Egyes baloldali politikusok véleményével szemben a párt nem egy új SZDSZ vonásait ölti magára, hanem az ezredforduló környékén domináns progresszív baloldali hagyományba illeszkedik. Ennek hazai programját a korábbi években megismert verzióhoz képest azonban aktualizálni kell, hiszen a 2010 utáni Magyarország részben már eltérő problémahorizonttal rendelkezik a korábbi évek társadalmi, politikai és gazdasági környezetéhez képest. Az európai mozgások és világ jelenlegi történései közepette a programalkotás egyik veszélye az lehet, ha túl hamar lezárul. A globális és hazai válságból kivezető utak egyike sem lineáris, így a programalkotónak a célokat megvalósító eszközökkel kapcsolatban alapvetően kell önreflexió tárgyává tennie politikájukat. A DK esetében ennek szükségessége hatványozott indokolt, hiszen a modernizáció és a szociális biztonság paradigmáját egyszerre kívánja képviselni, ez az ambiciózus terve pedig az eddigi baloldali programokhoz képest végiggondoltabb stratégiát és gondolkodást igényel.

5 Felmerül a kérdése, mennyire lesznek fogékonyak minderre a mérsékelt jobboldali és/vagy konzervatív szavazók a liberális gondolat integráns része a progressziónak, más kérdés, hogy a liberális szavazók is részei lesznek-e. A dilemmát tompíthatja, ha a pártválasztás törésvonalát a jövőben kevésbé a jobboldal baloldal, sokkal inkább a demokrata nem demokrata kettőssége határozza meg. A bizonytalanok egyelőre magas száma azonban azt jelzi, hogy a választópolgárok jelentős része továbbra is a pártlogika, és nem az utóbbi választóvonal jegyében gondolkodik. A bizonytalanok táborában azonban vélhetően számos potenciális DK-szavazó található akárcsak MSZP-s vagy LMP-s, ezek integrálása a téli időszakot követő hónapok feladata lesz minden egyes demokrata párt számára. A baloldal bizonyos köreiben Gyurcsány még mindig referencia, másrészt kiadó egy esélyközpontú, szabályozott kapitalizmus mellett kampányoló, nem populista, realista párt helye a politikai palettán. E szerep betöltését sem az LMP, sem az MSZP nem tekinti feladatának, holott hosszú távon a felelős és realista politika fennállásától függ egy Fidesz-KDNP utáni válságmenedzselés sikeressége. Amennyiben idővel a DK támogatottsága elmozdul a parlamenti küszöb környékéről, úgy szavazótáboráról bizonyosan elmondható majd, hogy heterogén, de tudatos választói kört jelent. Gyurcsány személyének és múltbéli politikájának negatív társadalmi megítélése egyelőre gyengíti a DK szavazatszerző képességét. Kérdéses, hogy a párt mennyiben lesz képes a jövőben ennek tompítására. A múlttal kapcsolatban ambivalens MSZP-vel szemben azonban a DK számára adott egy egészséges múltkép kialakításának lehetősége, az azonban kétséges, hogy ennek megteremtése szükséges, illetve lehetséges-e napjaink politikai helyzetében. Populizmus helyett kompetencia Az IDEA korábbi elemzésében 1 a szlovén előrehozott választások következményeit elemezve arra jutott, hogy az eredményesen szereplő új pártok, a Pozitív Szlovénia és az Állampolgári Lista sikerei iránymutatóak lehetnek a magyarországi politikai aktorok 1 A válság pártjai. A szlovén előrehozott választások és tanulságai. Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA), december.

6 számára is. Álláspontunk szerint egy új párt válságidőszaki belépési minimuma a hitelesség és a gazdasági kompetencia. A DK jövőbeni sikeressége nemcsak a fenti dilemmák megoldásától, hanem az előbbi minimumfeltétel teljesítésétől is függ. A globális gazdasági válság továbbra sem ért véget, és a magyar válság is tovább mélyül a kormány társadalom- és gazdaságpolitikai dimenziókban egyaránt az entrópia felé haladó lépései következtében. Ebben a helyzetben a társadalom integritását szem előtt tartó válságkezelői kompetencia képessége erősödik meg. Ez egyrészről a technokrata, másrészről pedig a populista szemlélet elutasítását is feltételezi. Amennyiben a DK nemcsak Gyurcsány pártja, vagy a demokratikus ellenzék egy formációja kíván lenni, programalkotásának leginkább ebbe az irányába kell elmozdulnia, kiegészülve a csak rá jellemző értékrendszerrel, a progresszió gondolatával. A napjainkban egyre kritikusabb demokratákkal szemben gyakran fogalmazódik meg annak igénye, hogy a Fideszhez képest alternatív megoldások tárházát vonultassák fel. A DK szavazatszerző képessége nagyban függ attól, hogy kialakítja-e ezt az új valóságot. Egy induló párt esetében a parlamenti küszöb elérése nem könnyű feladat, a DK-nak ez részben már sikerült. Jövőbeni eredményessége azonban nem csak a kompetencia felmutatásától, hanem ügykezdeményező képességének növelésétől is függ ez viszont már nem telének, hanem a 2012-es év tavaszának feladata lesz.