A kórházépítés tartószerkezeti szempontjai

Átírás

1 A kórházépítés tartószerkezeti szempontjai KÓRHÁZTÖRTÉNET ÉPÍTÉSZET TARTÓSZERKEZETEK ÉPÜLETGÉPÉSZET ÉPÜLETVILLAMOSSÁG ORVOSTECHNOLÓGIA BELSŐÉPÍTÉSZET Tartalom 1. A kórházépítés történeti áttekintése 2. Az egészségügyi épületek szerkezetének fejlődése 3. A hazai, tartószerkezetekre vonatkozó előírások rövid ismertetése 4. A födémekkel kapcsolatos követelmények 5. Innováció a födémeknél 6. Felújítások tervezésével kapcsolatos tapasztalatok tartószerkezeti szempontból 7. Levonható következtetések 1. A kórházépítés történeti áttekintése A gyógyítás története egyidős az emberiség történelmével. A gyógyítás már az őskorban is meghatározott helyeken történt, megváltoztatva az eredeti természeti környezetet. Ezek a kiválasztott helyszínek szellemi és gazdasági értelemben is a fejlődés kiinduló központjai voltak. Az ókorban a gyógyító isteneknek építettek templomegyütteseket, ahol, mint Egyiptomban máig nem bizonyítottan megfejtett módon épültek monumentális szakrális központok, vagy Kis-Ázsiában egész városok alapjai voltak a gyógyító isteneknek emelt templomegyüttesek. Gyógyítás a felvilágosodás koráig kizárólag a vallási központokban történt. A Baleseti Intézet jelenlegi képe A tudomány fejlődésével párhuzamosan a gyógyítást végzőknek egyre több eszköz és módszer állt a rendelkezésére, ami egyre speciálisabb épített környezetet igényelt. Eleinte csak a betegeknek az egészségesektől való izolálása volt a cél, később az imádságon kívül a tudomány eredményeit is felhasználva, egyre korszerűbb, egyben speciálisabb diagnosztikán alapuló gyógyításra is lehetőség nyílt. A betegségek elleni harc versenyfutás az idővel, ami egyre speciálisabb épített környezetet igényel. A mai kórházakban a betegségcsoportok gyógyítása bonyolult orvos-technológiai háttérrel történik. A cél az, hogy a gyógyítás körülményei műszaki szempontból a betegek és a gyógyító szakemberek számára még extrém körülmények (tűz, földrengés, egyéb katasztrófa) között is biztonságos legyen. 2. Az egészségügyi épületek szerkezetének fejlődése Egy tartószerkezet építészeti megjelenése, statikai erőjátéka és alkalmazhatósági köre elsősorban a tartószerkezeti tervezés során választott konstrukció jellegétől függ. Egyes történeti korszakok építészetét sokszor éppen az uralkodó szerkezeti megoldás jellemzi a legszemléletesebben: például az ókori Egyiptom építészetét az oszlop-gerendás rendszer, a romantikáét a félköríves boltozatok, a gótikáét pedig a támpillérekkel, támívekkel gyámolított csúcsíves boltozatok alkalmazása határozta meg. A gyógyítás helyszínei már az ókorban is az akkori építési technika legfejlettebb eszköztárával megvalósított létesítmények. Az épületek kialakítása először a természetben talált anyagok felhasználásával történt. A megmunkálás a fellelhető technikai tudás és szerszámok függvénye szerint változott. Például az ókori görög templom-építészetben: a terek lefedéséhez a kéttámaszú, egyre nagyobb darab, megmunkált kőelemeket először réz, majd ólom, végül vas kapcsolóelemekkel rögzítették egymáshoz. A római korban megjelent a boltozat, mint szerkezet, és a beton, mint új építőanyag. A higiénia fejlődésével a fürdőkultúra is jelentősen fejlődött: a fürdőépületekben a kapcsolódó gépészeti igényeket is kiszolgáló, mozaikokkal, freskókkal gazdagon díszített épületeket emeltek. A középkorban az építés területén a római hagyományokat folytatták. A kórház céljára szolgáló építmények részben a kolostoregyüttesek részei, illetve önálló ispotályok voltak. Itt a cél a lehető legnagyobb terek lefedése, hogy minél több beteg elférjen izolálva az egészségesektől. Először dongaboltozatok épültek vastag falakra falazva úgy, hogy az oldalnyomást vonóvasakkal vették fel, majd keresztboltozatok készültek kőbordákra falazva, szintén vonóvasakkal. Az építési technológia az évszázadok során lassan fejlődött. Ugrásszerű változás a XIX. illetve a XX. században történt, amikor megjelentek az építési előírások, a vasbeton és az acélszerkezeteket ipari mennyiségben tudták gyártani. Az igények természetesen, mint a fentiekből is látható, a történelem során változtak. Az orvos-technológia fejlődésével egyre speciálisabb, és napjainkban egyre gyakrabban változó térbeli és teherbírási követelmények jelennek meg: a mai gyógyító intézmények nagyon bonyolult, speciális, az orvosi technológiát kiszolgáló építmények. Ezekre jellemző kell, hogy legyen a változó orvos-technológia miatt a flexibilitás. Az időben az általános építésügyi- és orvos-technológiai előírások változnak, az épületeknek egyre több és egyre szigorúbb szabályoknak kell megfelelni. Ezt az igényt legjobban a pillérvázas, több emeletes intézmények tudják kielégíteni. Példa erre az 1940-ben tervezett, ma is működő budapesti Baleseti Intézet a Fiumei úton, melynek építész tervezője Gerlóczy Gedeon és Körmendi Nándor. Ez az első középmagas, acélvázas épület Budapesten, statikusa Pécsi Eszter, az első diplomás magyar mérnöknő. A korrózió és tűzvédelmi problémák miatt az acélszerkezetű épületek tervezése hazánkban háttérbe szorult, jelenleg monolit vasbeton vázas épületeket tervezünk. A helyesen megválasztott szerkezeti rendszer alapvető feltétele a jó tartószer- 28 KÓRHÁZTERVEZÉS KÓRHÁZ 2013/5.

2 kezetnek. Az épületek és építmények tönkremenetele nagy anyagi kárral, esetleg életveszéllyel jár, ezért a szerkezetek méretezése az építési tevékenység fontos eleme. A mai kórházak tervezése hasonlít az ipari épületek tervezésére, ahol a technológia kiszolgálása és a biztonság a legfőbb szempont, de az egészségügyi létesítmények tervezésénél a fentieken kívül különös gondot kell fordítani a humanizált környezet kialakítására, ami természetesen nem tartószerkezeti szempont. Épületváz vizsgálata földrengés-hatásra AXIS méretező programmal A Baleseti Intézet, építés közben a szerkezeti váz 3. A hazai, tartószerkezetekre vonatkozó előírások rövid ismertetése általános rendeltetésű épületek esetén (kórházra külön előírás nincs) A tartószerkezetek tervezésére az általános építési szabályzatok és szabványok vonatkoznak. Az erőtani méretezést és a kivitelezési technológiát a szerkezetre jutó terhek, hatások, és az építőanyag fizikai tulajdonságai, mint objektív tényezők határozzák meg. A középkor végéig csak a tapasztalati méretezési módszer létezett: az alulméretezett elemek eltörtek, és azokat nagyobbakra cserélték. Később a fesztáv függvényében az arányokat előírásokba foglalták, ezeket egyre szélesebb körben kezdték alkalmazni. Így alakultak ki a méretezési szabványok. Az újkorban a természettudományok fejlődésével a szerkezetek méretezése is fejlődésnek indult. Ezért alakult ki és terjedt el világszerte a megengedett feszültségek rendszere. Ezt több bírálat érte, főleg a használati állapotok (alakváltozás) vizsgálatának mellőzése miatt. A megengedett feszültségek módszerét az osztott biztonsági tényezők (MSZ) és határállapotok (EC) módszere váltotta fel. A méretezésnél megkülönböztetünk teherbírási és használhatósági határállapotokat a jelenlegi méretezési eljárásban. Bármely vizsgálatnál igazolni szükséges, hogy a hatások következménye, a hatásokból származó igénybevételek tervezési értéke nem lépi túl a szerkezet számított ellenállásának tervezési értékét. Teljesen hasonló elven történik a helyzeti állékonyság és használhatóság határállapot vizsgálata is, csak itt a határállapot jellegéből adódó más jellemzőket kell összehasonlítani. A helyzeti állékonyság elvesztése a merev testnek tekintett tartószerkezet vagy szerkezeti rész helyzetének olyan hirtelenszerű, lényeges megváltozása, amelyben az építőanyagok és/vagy a talaj szilárdsága általában nem domináns. A helyzeti állékonyság elvesztésének alapvető (síkbeli) fajtái a felborulás, elcsúszás és felúszás. További körülmény lehet a merev testek közötti súrlódás. Szilárdsági vizsgálatok során az egy keresztmetszet, egy tartószerkezeti elem vagy egy kapcsolat törés vagy túlzott alakváltozás miatti határállapotának vizsgálata során igazolni kell, hogy az igénybevételek tervezési értéke kisebb (nem nagyobb) mint a keresztmetszet-ellenállás tervezési értéke. A tervezési határállapotokon belül tervezési helyzeteket kell megkülönböztetni a tartószerkezet, a használat, a környezeti hatások körülményeinek leírása, a tartószerkezeti tervezés céljainak megfelelően (tartós, ideiglenes, rendkívüli és földrengés terhek). A tervezésnél figyelembe kell venni a kockázati szintet, tartósságot, a tervezési élettartamot, megbízhatósági szintet. Ezt erre vonatkozó szorzóval kell a számításokban figyelembe venni, ami a kórházak esetén a hatások 10%-s növelését jelenti. A kórházak a rendkívül jelentős kategóriába tartoznak, ezért a tervezés és a kivitelezés folyamán fokozott ellenőrzésre van szükség. Egy szerkezeti anyag vagy termékjellemző (pl. szilárdság) tervezési értéke a mintegy 0,05-0,15%-s gyakorisággal előforduló érték, melyet biztonsági tényezőkkel kell módosítani. A különböző anyagokra vonatkozó, az anyag jellegétől függő biztonsági tényezőket a szabványok tartalmazzák (vasbeton, acél, fa stb. szabványok). A hatásokat is a szabványok és azok nemzeti mellékletei alapján kell felvenni. Külön-külön szabványok foglalkoznak a hatásokkal, a terület, illetve a szintszámokkal összefüggő egymásra hatásokkal (csökkentő tényezők), a meteorológiai hatásokkal, földrengéssel, építés közbeni állapotokkal, egyéb rendkívüli hatásokkal, illetve az ezekből előállítandó teherkombinációkkal, a különböző teherkombinációkhoz tartózó egyidejűségi és biztonsági tényezők rendszerével. KÓRHÁZ 2013/5. KÓRHÁZTERVEZÉS 29

3 A gépi számítás eredménye szerint készülnek a szerkezetek vasalási tervei A méretezés során az igénybevételek kombinációiból kiszámítjuk az egyes elemekre, illetve keresztmetszetekre ható igénybevételeket a szabvány által megengedett közelítésekkel és/vagy végeselemvagy más számítógépes módszerrel. Ez a hatások tervezési értéke, amit az anyagra vonatkozó szabványok szerint kiszámított ellenállás értékével hasonlítunk össze. 4. A födémekkel kapcsolatos követelmények A födémekkel kapcsolatos követelmények közül a legfontosabb, hogy a födém a gyorsan változó igényeknek megfelelően flexibilis alaprajzok kialakítását tegye lehetővé. Erre a minél nagyobb fesztávra tervezett, pontokon megtámasztott, két irányba teherhordó, alul-felül sík monolit vasbeton lemezek a legmegfelelőbbek, mert akadály nélkül vezethetők alatta az álmennyezeti térben, felette a padlórétegekben a szükséges gépészeti, elektromos vagy egyéb vezetékek. Az orvos-technológia fejlődésével fajlagosan egyre nehezebb gépek, berendezések üzembe állítása vált szükségessé, ezért a födémek hasznos terhe folyamatosan növekedik. Jelenleg a válaszfalterheken kívül a középületek közlekedőire qk=5,0kn/ m 2 hasznos terhet kell figyelembe venni, egyéb területekre a tervezési program során kell felvenni a biztonságosnak ítélt teher alapértékét. Ezt a jövőben legalább ajánlás-szinten meg kellene határozni. A födémek általában tűzszakasz-határok is, valamint rendkívüli teherként a tűzhatást is figyelembe kell venni. Ez az alkalmazott betonvasalás takarásának megfelelő megválasztásával, és/vagy tűzvédő álmennyezettel kielégíthető. A szükséges ellenállás idejét és az ehhez szükséges betontakarást tűzvédelmi szakértővel egyeztetve kell meghatározni. Szabvány szerint kell kielégíteni a használati határállapothoz tartozó megengedett lehajlást, ami kéttámaszú tartó esetén általában a fesztáv L/200-d része. A falazott válaszfalak repedésmentességéhez az szükséges, hogy az esetleges terhekből származó lehajlásból és zsugorodásból vagy kúszásból eredő alakváltozások összege ne haladja meg az w=1cm értéket 3,0m magas válaszfal esetén. Szerelt válaszfalak esetén a rugalmasra tervezett kapcsolatok oldják meg a problémát. Fontos követelmény még a födémekkel szemben, hogy viszonylag tág keretek között áttörhetők legyenek gépészeti, légtechnikai vezetékek miatt, vagy más okokból. A födémekre építéskor vagy utólag különböző berendezéseket rögzítenek, ezért az elkészült szerkezeteknek speciális, teherhordó dűbelek fogadására is meg kell felelni. Fenti követelmények más középület födémére is igazak. A Cobiax födém helyszíni szerelése 5. Innováció a födémeknél A nagyobb fesztávolságú vázrendszer és a nagyobb teherbírási igény miatt a födémvastagság növekszik. Ez jelentősen megnöveli a beépítendő építőanyag mennyiségét. A födém önsúlyának növekedésével nőnek az alátámasztó szerkezetek (pillérek, falak) és az alapozás igénybevételei, méretei. Másik út, ha bordás födémrendszert tervezünk. Akár alul-, akár felül-, akár alulfelülbordás rendszert tervezünk, számos nehézséget kell megoldani a gépészeti szerelés közben. A korszerű födémek megoldására fejlesztették ki a Cobiax födém rendszert. A Cobiax rendszerű födém, az előregyártott, körüreges, feszített vasbeton födémpallókhoz hasonlóan, az úgynevezett semleges zónában üregekkel készülő, alul-felül sík, két irányba teherhordó monolit vasbeton lemez, mely optimalizálja a beépített anyag teherbírási képességének kihasználását. A könnyebb önsúly miatt, az igénybevételeket követő vasalás alkalmazásával gazdaságos födémek tervezhetők. A vasbeton födém megfelelő részén elhelyezett műanyag üreges golyók vagy ellipszoidok beépítésével az önsúly jelentős csökkenése érhető el anélkül, hogy az a szerkezet teherbírását és alakváltozásait komolyan befolyásolná. A COBIAX technológia legfontosabb előnyei: kisebb szerkezeti önsúly kétirányú teherviselés nagy fesztávok, tágas terek építési idő optimalizálása nagyobb földrengésbiztonság hatékony anyagfelhasználás Könnyű kétirányú teherviselés 30 KÓRHÁZTERVEZÉS KÓRHÁZ 2013/5.

4 A födémbe tervezetten beépített üregek miatt 25-30%-kal könnyebb a födém a hagyományos vasbetonnal összehasonlítva = kisebb önsúly. Bármilyen alakban megvalósítható, rugalmas keretek között áttörhető monolit, üreges födémszerkezet készül. Nagy fesztávok tágas terek = új építészeti lehetőségek Akár 18 m-es fesztáv építhető alul-felül sík, előfeszítés nélküli födémként. Akár 40%-kal kevesebb tartóoszloppal, flexibilisebben hasznosítható terek építhetők. A kivitelezés idejének optimalizálása Sík födémek, nincs szükség gerenda vagy kazetta zsaluzására. Gépészeti szerelés akadályok nélkül kivitelezhető. Nagyobb földrengésbiztonság: a tartószerkezetre csökkentett horizontális erő hat földrengéskor a kisebb önsúly miatt. Hatékonyabb anyagfelhasználás Közvetlen építőanyag-megtakarítás érhető el az üregek miatt a betonban, és a kisebb terhek miatt a betonacélban. Környezetvédelmi szempontok érvényesülése kettős: az anyagmegtakarítás miatt kisebb az ökológiai lábnyom, valamint az üregképző elemek újrahasznosított műanyagból készülnek. A piaci bevezetés előtt alapkutatásokat végeztek. Tudományos, elméleti levezetés és laborvizsgálatok, valamint a helyszíni alkalmazás tapasztalatai alapján az általános eredmény: a Cobiax elemek a födém szerkezettel együttdolgozóvá vállnak. A technológia kombinálható és alkalmazható a meglévő betonszerkezeti szabványok betartásával. Szilárdsági vizsgálatokat végeztek a technológia bevezetése előtt a következő témakörökben: Hajlítási teherbírás Nyírási teherbírás Áttörések környezete Dinamikai viselkedés Tűzvédelem Tapadás, együttdolgozás Használhatóság: Lehajlás Repedés Zsugorodás és kúszás Akusztikai tulajdonságok Korrózió Az üregek hőaktivitása Egyéb szempontok A kivitelezés: Újrafelhasználás Ökológia A COBIAX elemekkel készített födém kivitelezése Ez a fajta födém külföldön (USA, Svájc stb.) már gyakran alkalmazott szerkezet tágas, nagyterű irodák, vagy egyéb középületek tervezésénél. Hazánkban is több épület megvalósult már ilyen födémmel, de a kórházépítésben még újdonság a Cobiax födém alkalmazása. A födémrendszert Németországban minősítették, ezt a minősítést a konkrét tervezési feladatokra az ÉMI honosítja. Megoldható a viszonylag nagyobb fesztávolságú födém előregyártott feszített elemek alkalmazásával is. Ennél a technológiánál a betonüzemben gyártott beton a szokásosnál jobb minőségű, akár C 40/50 beton-minőség is elérhető. A feszítés miatt megnő a teherbírás, ezért kisebb szerkezeti magassággal is megfelel a födém a hagyományos vasalású födémhez képest. A nagyméretű elemek szállítása és beépítése megfelelő organizációt igényel. A hagyományos, alul-bordás födém gazdaságosan tervezhető, de a viszonylag nagyobb gerendamagasság miatt a szintmagasságok megnőnek. Ehhez a technológiához álmennyezetek építése feltétlenül szükséges. Elképzelhető megoldás az acélgerendás födém is, mely külföldön gyakori, de hazánkban az acélszerkezet magas ára miatt nem szokásos szerkezet. Acélszerkezet esetén a korrózió- és tűzvédelem megoldása a legnagyobb kihívás. Mind az előregyártott, feszített, mind az alul-bordás monolit födémekhez szükséges gerendák miatt a gépészeti és légtechnikai és egyéb szerelés bonyolultabb, de megoldható feladat. Az épületekhez különböző előtetők csatlakozhatnak, melyek az épületek megjelenését jelentősen befolyásolják építészeti elemekként. Ezeknél különösen fontosak a gondos tervezéssel kialakított csomópontok, mert a látszó részletek a homlokzat fontos elemei. Az előtetők lehetnek oszlopokon álló vagy konzolos szerkezetek, anyaguk és kialakításuk az építészeti igényeknek megfelelően sokféle. A fenti előtető többtámaszú mestergerendákon, kéttámaszú acéltartókból áll. 6. Felújítások tervezésével kapcsolatos tapasztalatok tartószerkezeti szempontból Gyakran felmerül a meglévő kórházak korszerűsítésének igénye. A felújítandó kórház lehet a közel száz éve vagy korábban épített pavilonos rendszerű kórház, ahol a nehéz berendezések telepítésén túl az akadálymentesítés is megoldandó. Külön nehézséget jelent a tervezésnél a műemléki besorolás, ahol erre a tervezendő szerkezetek kiválasztásánál is figyelemmel kell lenni. Ezeknél az épületeknél jellemző szerkezet a tégla tartófalakon nyugvó acélgerendás födémek alkalmazása, a födémek között viszonylag nagy belmagasságokkal. Az ilyen épületekben a födémek lokális megerősítése és kisebb-nagyobb áttörések kiváltása lokálisan, a födémek alá újabb acélgerendák beépítésével általában különösebb nehézségek nélkül megoldható. Itt a nehézséget az jelenti, hogy a meglévő téglafalak teherbírása véges, egyes falpillérek megerősítésre szorulnak. Mivel a megerősítés akár a födémek, akár a függőleges teherhordók vonatkozásában KÓRHÁZ 2013/5. KÓRHÁZTERVEZÉS 31

5 Szekszárdi Balassa János Kórház, Új SO1 Osztály, bejáratnál lévő előtető vizsgál juk a kérdést csak acélból lehetséges, a szerkezetek tűzvédelme megoldandó, geometriailag nagy (pl. körülbetonozás) vagy drága (pl. tűzvédő festék, burkolat stb.) megoldásokat jelent. Később, modernebb műszaki megoldásokkal épült kórházakban, ahol vasbeton pilléreken két-irányba teherhordó monolit vasbeton födémek készültek, az ilyen épületek merevítése önálló monolit vasbeton falakkal és/vagy monolit vasbeton lépcsőházi és liftblokkokkal történt. Ilyenek pl. a budapesti Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, vagy a múlt század 60-as, 70-es éveiben épített tömb-kórházak. Ezek a tervezés idején érvényben lévő tartószerkezeti szabványok alapján méretezett, tartószerkezeti tartalékokkal nem rendelkező épületek. Az időközben szigorodó előírások és az orvos-technológia fejlődése, illetve a nagyobb koncentrált igénybevételek miatti megerősítések elkerülhetetlenek. A megerősítések tervezése mindig egyedi, nagy tapasztalatot és mérnöki leleményt igénylő feladat. A mellékelt ábrán látható röntgen-helyiséget a monolit vasbeton pillérekkel alátámasztott, 15 cm vastag, alsó és felső gerendákkal merevített födémen kellett telepíteni, úgy, hogy a padlóban a felálló gerendát is áttörő padlócsatornára is igény volt. A gép súlya lényegesen meghaladta a födém teherbírását. A kiváltást acél szerkezetek beépítésével oldottuk meg. A gondot az új acélgerendák terhének pillérekre való átadása jelentette. A tervezéshez felhasználtuk az épület megvalósulási terveit, így az átmenő, nagyátmérőjű csavarok kiosztásánál sikerült elkerülni, hogy a furatok a pillér hosszvasait keresztezzék. 7. Levonható következtetések: A felhasznált épület-szerkezetek az idők folyamán fejlődnek. A fejlődés üteme változik: egy-egy újítással ugrásszerű fejlődés érhető el, néha kisebb változások történnek. Az épületeknek flexibilisnek kell lenniük. A kórházbővítéseknél jelentős költség lehet a meglévő szerkezetek megerősítése (alapozás, pillérek). Tekintve, hogy ezen épületszerkezetek az épület költségének kis hányadát teszik ki, célszerű lenne egy értelmes tartalékkal túltervezni őket, hiszen, folyton fejlődik az orvostudomány, újabb és újabb lehetőségek nyílnak, amiket épületekkel kell kiszolgálni. Követelmény is lehetne, hogy akár egy vagy két szinttel is gond nélkül bővíthető legyen az újonnan tervezett épület. Ha visszanézünk az elmúlt pár év gyakorlatára, több átalakítás és/vagy ráépítés készült, szemben a ritkábban előforduló zöldmezős beruházásokkal. A telekárak ismeretében, illetve abból a szempontból, hogy a kórházaknak központi helyen kell lenni, telken belül érdemes bővíteni. Az épületekkel szemben támasztott igények is idővel változók, a követelmények egyre sokoldalúbbak, nagyobb teherbírású, flexibilis létesítményekre van szükség. Különösen igaz ez az egészségügyi épületekre, ahol a változás nagyon gyors. Minél drágább építőanyagokat használunk fel, annál nagyobb felelőssége van a tervező mérnököknek. Az építési szabályozás is változik az időben, a tervezőknek naprakész tudással kell rendelkezniük, hogy az optimális megoldást ki tudják választani. A kivitelezésnél is különös gondot kell fordítani a szigorú előírások betartására. Nagyon fontos, hogy a beruházás folyamán szoros együttműködés legyen az összes résztvevő (beruházó, szakági tervezők, tervellenőrök, kivitelezők, műszaki ellenőrök) között a munka minden fázisában, az éppen aktuális munkafázis igényei szerint. A független tervellenőrzés minden szakág vonatkozásában indokolt. A kivitelezés során a műszaki ellenőrzés és tervezői művezetés elengedhetetlen, hogy a megvalósuló létesítmény minden szempontból megfelelően készüljön el. Szabóné Fischer Zsuzsanna okl. építész-statikus szakmérnök Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet: új röntgen-helyiség kialakítása 32 KÓRHÁZTERVEZÉS KÓRHÁZ 2013/5.