A jogi személyek büntetőjogi felelőssége, különös tekintettel a hazai szabályozásra és gyakorlatra

Átírás

1 Szakdolgozat Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék A jogi személyek büntetőjogi felelőssége, különös tekintettel a hazai szabályozásra és gyakorlatra Baksy Emese TA1A6E Konzulens: Dr. Sántha Ferenc egyetemi docens 2015

2 Thesis University of Miskolc Faculty of Law Department of Criminal Law and Criminology The criminal liability of legal entities, in particular the regulation and practice in Hungary Emese Baksy TA1A6E Tutor: Ferenc Sántha, Dr. associate professor

3 Tartalomjegyzék 1. Bevezető gondolatok Történeti áttekintés, a szervezetek büntetőjogi felelősségének elméleti modelljei A kezdetek Az angolszász jogfejlődés A kontinentális jogfejlődés A magyar jogfejlődés A jogi személy büntetőjogi felelőssége bevezetésének szükségessége A jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló évi CIV. törvény elemzése Az intézkedések alkalmazásának feltételei A jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések köre A jogi személy megszüntetése (Törvény 4. ) A jogi személy tevékenységének korlátozása (Törvény 5. ) Pénzbírság (Törvény 6. ) Javaslatok a szankciórendszer bővítésére Büntetőeljárási rendelkezések A jogi személy büntetőjogi felelőssége szabályainak érvényesülése a gyakorlatban Ügyészi indítványok intézkedés alkalmazására és azok bíróság általi alkalmazása Esetek a bírósági gyakorlatból Esetek lehettek volna? A Kúria 56. BK. véleményének a jogi személyt érintő büntetőügyekben történő alkalmazása Nemzetközi kitekintés Jogi személyek felelőssége az Európai Unióban Az Európa Tanács vonatkozó jogforrásai Az Egyesült Nemzetek Szervezete és a jogi személyek büntetőjogi felelőssége Összegzés Irodalomjegyzék Hivatkozások jegyzéke Jogszabályjegyzék Bírósági határozatok jegyzéke

4 1. Bevezető gondolatok Az egész magyar jogrendszerre jelentős kihatással bír a jogi személy büntetőjogi felelősségének léte, hiszen e büntetőjogi intézmény más jogágakkal, jogterületekkel is szoros összefonódásban áll így van ez annak ellenére, hogy gyakorlati alkalmazására ritkán kerül sor. E terület számos szabályozási, dogmatikai és gyakorlati problémát vet fel, ezért vizsgálata minden időben időszerű és hasznos vállalkozás lehet. Dolgozatomban erre teszek kísérletet. Hacker Ervin már 1922-ben a jövő büntetőjoga egyik legfontosabb problémájának jósolta meg azoknak a büntetőjogi módoknak és eszközöknek a megtalálását, amelyek ellensúlyozni tudják az egyre nagyobb számban működő egyesületeknek a büntetőtérre való kihatását. 1 Jóslata beteljesült, de ma már azt mondhatjuk, hogy többé-kevésbé megfelelően kialakításra került a legtöbb országban a jogi személyek büntetőjogi vagy kvázi büntetőjogi felelőssége. Munkámat történeti áttekintéssel kezdem. A legnagyobb hangsúlyt a hatályos szabályozás elemzésére fektetem, összehasonlítva azt más nemzeti rendelkezésekkel. Különösen fontosnak találom a megfelelő szankciókat, ezért ezzel a témával kiemelten foglalkozom, és javaslatot teszek a szankciórendszer kibővítésére. Tekintettel a szabályok szórványos alkalmazására, igyekszem körüljárni ennek okait a jogi személyek büntetőjogi felelősségének gyakorlatát vizsgálva. Szükségesnek tartom a nemzetközi szervezetek témámba vágó dokumentumainak tárgyalását is, e körben az Európai Unióra, az Európa Tanácsra és az Egyesült Nemzetek Szervezetére koncentrálok. 1 Hacker Ervin: Az egyesületek büntetőjogi cselekvőképessége és felelőssége. Pécs,

5 2. Történeti áttekintés, a szervezetek büntetőjogi felelősségének elméleti modelljei A különböző jogrendszerek hosszú időn keresztül elfogadták a societas delinquere non potest elvet, mely a társaság büntetőjogi felelősségének hiányát jelenti; e szerint a jogi személyeknek ugyan lehetnek magánjogi jogaik és kötelezettségeik, de nem lehetnek a büntetőjog alanyai. 2 Ez azonban az idők során komoly változásokon ment keresztül, azt eredményezve, hogy mára már az államok többségében a jogi személyek büntetőjogi felelőssége szabályozás alá került. A jogi személyek felelősségére vonatkozóan több elmélet alakult ki. Az első lépés a különböző jogi személyek olyan jogalanyokként való elismerése volt, akik jogokkal rendelkezhetnek, illetve kötelezettségeket vállalhatnak, mégpedig a tagjaiktól elkülönülten. A magánjog két különböző magyarázatot kínál a társaságok jogi személyiségére, s mindkettő alapját képezheti a büntetőjogi felelősségnek is. 3 Az első a fikciós elmélet 4, amely szerint a jogi személy egy jogi konstrukció, amely egyének csoportját fogja össze. Ez alapján a jogi személynek lehet büntetőjogi felelőssége, de csak azért, mert cselekménye azonosítható egy természetes személyével (azonosítási modell), aki az általa megjelenített csoport tagja, s aki a jogi személy irányító elméjeként és akarataként 5 szolgál. Wells szerint az azonosítási elmélet hatása, hogy minél kiterjedtebb, bonyolultabb a vállalat szerkezeti felépítése, minél több hatáskört ruház a félig önálló vezetőségre, annál könnyebb elkerülnie a felelősséget. 6 A másik a helyettes vagy mögöttes (vikárius) felelősség elve, amelynél már saját jogán elkülönülő személyiséggel rendelkezik a társaság. Ebből fejlődött ki az objektív ( holistic, obcejtive ) és az aggregált, összegyűjtött ( aggregative ) modell. Az előbbi úgy tekint a jogi személyre, mint amely képes maga bűncselekményt elkövetni a vállalati kultúrán, azaz a belső döntéshozatali mintákon keresztül. Az utóbbi megközelítés szintén elkövetőként határozza meg a jogi személyt, de ennek alapja, hogy mintegy összeadja az 2 Mark Pieth Radha Ivory: Emergence and Convergence: Corporate Criminal Liability Principles in Overview, In: Mark Pieth Radha Ivory (ed.): Corporate Criminal Liability Emergence, Convergence, and Risk, Springer, 2011, p Mark Pieth Radha Ivory: i. m. p A jogi személyekre vonatkozó elméletekről a hazai szakirodalomban lásd pl. Kecskés László: Magyar polgári jog. Általános Rész II. A személyek joga. Budapest-Pécs, Mark Pieth Radha Ivory: i. m. p C. Wells: Manslaughter and Corporate Crime, 1989, 139 N.L.J hivatkozik rá: Stewart Field Nico Jörg: Corporate Liability and Manslaughter: should we be goind Dutch? In: The Criminal Law Review, 1991, p

6 egyes természetes személy tagok, tulajdonosok cselekedeteit, mulasztásait és tudati állapotát (bűnösségét). Ezeken túl említhető még a reaktív vállalkozási bűnösség modellje, ahol a bíróság feljogosítja a jogi személyt annak megállapítására, hogy ki volt az elkövető, és a vele szembeni megfelelő intézkedések megtételére. Ha megfelelő lépéseket tesz, a bíróság nem állapítja meg felelősségét, ha nem így jár el, akkor büntetést szabnak ki rá, aminek az alapja az, hogy nem reagált megfelelően az alkalmazottja bűncselekményére. 7 Angliában ismeretes a hibás menedzsment modell, ami a gondatlan emberölés vonatkozásában érvényesül: a jogi személy akkor felel érte, ha a vezetőség mulasztása egy vagy több személy halálát okozta, és a vállalkozás szervezettsége nem érte el az adott körülmények között elvárható szintet. További lépést tesz Ausztráliában a vállalati bűnösség elmélete, amely azt vallja, hogy a jogi személy is rendelkezik önálló mentális elemmel, bűnössége nem más, mint szervezettsége, amelyen keresztül engedi vagy támogatja bűncselekmény elkövetését. 8 A különböző országok különböző elméleteket választottak szabályozásuk alapjául, sok esetben vegyítve azokat. A következőkben a jogfejlődést szeretném röviden vázolni, megemlítve a korai kezdeteket, külön tárgyalva az angolszász és kontinentális, végül pedig a magyar fejlődést A kezdetek 9 Érdemes a római joghoz visszanyúlni. A jogtudomány nem jutott egyértelmű álláspontra a tekintetben, hogy a római jog elfogadta-e jogi személyek büntetőjogi felelősségét. Az egyik felfogás a római jog szellemével és alapelveivel összeegyeztethetetlennek tartja, a másik nézet szerint azonban a források szerint a római jog elismerni látszik e felelősségi formát. Vannak olyan szemléletek is, melyek szerint más jellegű-irányú joghátrányok voltak alkalmazhatók. Ami biztos az az, hogy valamilyen formában megrendszabályozták a jogi személyeket. A glosszátorok jogában már világos, hogy a testület büntetőjogi cselekvőképességgel bírt. Akkor valósított meg bűncselekményt, ha azt a testület összes tagja fejtette ki, vagy a többség részt vett abban, illetve, ha a testület képviselője járt el többségi meghagyásra/utólagos jóváhagyással. Az egyházi jog kezdetben elutasította a jogi személyek felelősségét, majd elismerte azt a városok, 7 Dr. Fantoly Zsanett: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége, HVG-ORAC, Budapest, 2008, 23. o. (továbbiakban: Fantoly I.) 8 Fantoly I. 24. o. 9 Ebben a pontban elsősorban Kőhalmi László munkájára támaszkodom. dr. Kőhalmi László: A jogi személy büntetőjogi felelőssége, Collega 2000/ o. 5

7 községek, káptalanok, konventek, kolostorok és templomok vonatkozásában. A posztglosszátorok is a büntethetőség mellett érveltek, ehhez szükségesnek látták, hogy a jogi személy döntése ne szenvedjen processzuális hibában, és a többségi elv is érvényesüljön. A középkori germán jog jelentette e felelősségi forma virágkorát, sorozatban születtek ezt elismerő törvények. A bűncselekmények alanyai lehettek a városok, a céhek és a szövetkezetek. A középkori francia jog ezzel ellentétes szemléletet tükrözött, csak XVI. Lajos évi ordonance-a tette lehetővé bizonyos cselekmények esetén az egyesületek ellen büntetőeljárás lefolytatását. A német jogban a XVIII. század végén jelentek meg a jogi személy büntetőjogi felelőssége elleni kritikák, majd a XIX. században dőlt meg a tan Feuerbach és Savigny fellépésének köszönhetően. Ismét érvényesült tehát a societas delinquere non potest. Nem kizárólagosan azonban, mert Svájcban, az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában ekkor is elismerték a büntetőjogi felelősséget Az angolszász jogfejlődés Az angolszász jog külön fejlődési utat járt be. A változások ideje volt a XIX. század, és a reformok közé tartozott a jogi személyek büntetőjogi felelősségének megteremtése is. A kiváltó ok az ipari forradalom és a gazdasági társaságok számának növekedése volt. Különösképpen is nagy szerepe volt a vasúti közlekedés fejlődésének és a vasúttársaságoknak. Az Egyesült Királyságban 1842-ben ((Birmingham v. Gloucester Railway Co.) és ban (The Queen v. Great North of England Railway Co.) is vasúttársaságok felelősségét állapították meg a bíróságok. 11 Törvények is születtek a témában: az 1847-es Interpretation Act volt az, amely kimondta, hogy a személy fogalmán főszabály szerint a jogi személy fogalmát is érteni kell. Ma az 1978-as Interpretation Act rendelkezik a kérdésről. Ez is kimondja, hogy a személy fogalmába beletartozik a személyek testülete akár bejegyzett a társaság, akár nem. 12 A helyettes (vikárius) felelősség doktrínája alakult ki, mely kezdetben csak a regulatory offences (kvázi szabálysértések), aztán a bűnös 10 Polt Péter: A jogi személy büntetőjogi felelősségéről, In: Vigh József Polt Péter (szerk.): Felelősség és társadalom, Budapest, o. 11 Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: A jogi személy büntetőjogi felelőssége (Letöltés dátuma: január 25.) 12 Interpretation Act 1978, Schedule 1, F26 Person includes a body of persons corporate or unincorporate. 6

8 tudatot nem feltételező bűncselekmények ( objektív bűncselekmények) elkövetésére terjedt ki. Az 1940-es évektől elfogadásra került az azonosítási elmélet. Az 1990-es években számos komoly baleset és a nemzetközi nyomás hatására a társaság keretében elkövetett emberölés és vesztegetés vonatkozásában új szabályok születtek augusztusában Anglia és Wales Jogi Bizottsága a jogi személyek büntetőjogi felelőssége vonatkozásában több javaslatot is tett, kifejezve azt a meggyőződést, hogy korlátoltabb, körülhatároltabb felelősségre van szükség. A Brit Nemzetközösség országaiban dinamikusabb volt a fejlődés. A kanadai és új-zélandi bíróságok túlléptek az angol és walesi társaik által alkalmazott elméleteken, újraértelmezve az irányító elme fogalmát. Ausztrália pedig törvényhozása által kiegészítette a hagyományos azonosítási modellt az objektív megközelítéssel. 13 A vikárius felelősség szigorú formája az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki. Ez a megoldás kivételesen lehetővé teszi a jogi személy felelősségre vonását olyan bűncselekmény miatt is, amelyet valamilyen módon megpróbált megakadályozni, megelőzni A kontinentális jogfejlődés A kontinentális jogrendszerben később következett be a fordulópont, mint az angolszász jogban, mégpedig a II. világháború után. Nyugat-Európában a gazdasági fellendülés láthatóvá tette az iparosodás buktatóit (környezeti katasztrófák, közegészségügyi problémák, természeti erőforrások csökkenése), amelyek sok esetben összekapcsolhatók a gazdasági társaságok térnyerésével. A társadalmi kockázatok növekedése vezetett el Belgiumban, Dániában és Franciaországban a jogi személyek büntetőjogi felelősségének bevezetéséhez. 15 Meg kell azonban említeni a két világháború között, 1929-ben tartott Nemzetközi Büntetőjogi Társasági kongresszust is. A Társaság úgy foglalt állást, hogy szükség van a belső büntetőjogi rendelkezésekre a jogi személyekkel szemben, ha kollektív érdekeiktől vezérelve vagy a rendelkezésükre álló eszközökkel bűncselekményt követnek el Mark Pieth Radha Ivory: i. m. p Mark Pieth Radha Ivory: i. m. p Mark Pieth Radha Ivory: i. m. p Lásd bővebben: Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: i. m. 7

9 A kontinentális Európában Hollandia egyike volt az első országoknak, amelyek reformokat vezettek be. A folyamat az adójogi és fogyasztóvédelmi felelősséggel kezdődött, csak ezután következtek a büntetőjogi változások. Sokáig csak gazdasági bűncselekmények esetén volt lehetőség a jogi személy felelősségre vonására, majd a holland Btk os módosítása terjesztette ki valamennyi bűncselekményre. 17 A módosításhoz fűzött magyarázat megemlített néhány bűncselekményt, amelyeket így már vállalkozások is elkövethetnek: testi sértés, gondatlan emberölés veszélyes élelmiszer vagy gyógyszer gyártásával, vagy közlekedési baleset eredményeként bekövetkezett gondatlan emberölés, amelyet a vállalati járművek megfelelő karbantartásának hiánya okozott. Az első esetre, amikor jogi személyt elítéltek emberölésért, 11 évvel később, 1987-ben egy kórházzal szemben került sor. 18 Az 1990-es évektől kezdve számos nemzetközi egyezmény, illetve ajánlás jelent meg, amely közvetetten érinti a jogi személyek felelősségét: szervezett bűnözés, pénzmosás, korrupció, stb. elleni egyezmények. Ezek hatására több országban bevezetésre került a jogi személyek büntetőjogi vagy más jogágbeli felelőssége. A következő országokat pedig az európai uniós és az európa tanácsi jogforrások motiválták: Ausztria, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Lengyelország és Svájc. 19 Büntetőjogon kívüli megoldások találhatók Németországban, Olaszországban, Chilében, Oroszországban és Brazíliában, ahol kompromisszumos megoldásként közigazgatási szankciók kerülnek kiszabásra büntetőbíróságok által a jogi személyek keretei között elkövetett bűncselekmények esetén. Az európai országok közül Görögország, a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság, Latin-Amerikából Uruguay még mindig ellenzik a jogi személyek felelősségét. 20 Ha elhagyjuk Európa és Amerika területét, az ázsiai jogrendszerek közül többet találunk, amely általános vállalati felelősségi szabályokat fogadott el a hagyományosan elfogadott modellek mentén. Ezek elsősorban azok az országok, amelyek a világgazdaságba már régen becsatlakoztak, és annak jelentős szereplői: Japán, Korea, Hong Kong és Makaó, de az újabb gazdasági szereplők is elismerik a jogi személyek büntetőjogi felelősségét: a Kínai Népköztársaság és India. Kínában ez azonban csak a gazdasági bűncselekményekre vonatkozik, Indiában pedig egy 2005-ös vitatott legfelsőbb bírósági döntés eredménye. 17 Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: i. m. 18 Stewart Field Nico Jörg: i. m. p Mark Pieth Radha Ivory: i. m. p Mark Pieth Radha Ivory: i. m. p

10 Továbbá a büntetőjogi felelősség szabályai mutatkoznak meg Izraelben, Katarban és az Egyesült Arab Emírségekben, valamint a Dél-Afrikai Köztársaságban A magyar jogfejlődés A magyar jogban sokáig volt elfogadott a societas delinquere non potest elv, illetve bizonyos értelemben ma is az. Ennek ellenére nem teljesen előzmények nélküli a jogi személyek büntetőjogi felelősségének szabályozása. A középkori büntetőjog három felelősségi elve közül egyik volt a kollektív felelősség. Ez tulajdonképpen a vérségi társadalom kollektív helytállásának tükröződése. Mind a keresztény etikai felfogás, mind a társadalom felépítése (zárt, egymásra utalt közösségek) megerősítették ezt a felelősséget. A bűnért nem csak az elkövető felelt, hanem az a közösség is, amely engedte őt eljutni a bűncselekményig. Ez azért is fontos volt, hogy az anyagi igények könnyebben kielégítésre kerüljenek. E felelősség körében felelősségre vonták a családot, a lakókörnyezetet, a falut, a várost, majd a céhet. Egyre szűkebb körben, de még a 16. században is alkalmazták ezt az elvet. 22 Érinti a kérdést Mátyás király 1486., II. Ulászló és évi dekrétuma. Werbőczy Tripartituma is megemlíti a káptalanok és konventek vonatkozásában, de a kor más törvényei már nem. A XX. században Hacker Ervin részletesen foglalkozott a kérdéssel Az egyesületek büntetőjogi cselekvőképessége és felelőssége (1922) című monográfiájában. Az egyesület szervének cselekményét csak akkor tulajdonította az egyesületnek, ha a tisztségviselőket jogszerűen alkalmazták, és a cselekményük a szervezet tevékenységi körébe tartozott. 23 A korabeli magyar jogtudósok közül kiemelendő továbbá Finkey Ferenc, aki kifejezetten lehetségesnek találta, hogy a bűncselekmény alanyainak a körét a jogi személyekkel bővítsék ki. Az egyéni felelősség, az alanyi bűnösség és a büntetés individualisátiója elvileg nincs kizárva a jogi személyeknél. Egy testületi határozat épp olyan bűnös motívumokból indulhat ki és épp oly alanyi bűnösséget tartalmazhat, mint az egyes ember akarata és elhatározása. Lehetnek büntetések, melyek a testületre is individualisálhatók, így a pénzbüntetés, a testület cselekvési képességének megszorítása vagy teljes elvétele, az egylet feloszlatása Mark Pieth Radha Ivory: i. m. p Mezey Barna: A büntetőjogi intézmények története a kezdetektől a polgári átalakulásig In: Mezey Barna (szerk.): Magyar jogtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2007, o. 23 Hacker Ervin: i. m. 24 Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve. Budapest o 9

11 A jogforrások közül az évi XIV. törvénycikk tartalmazott vonatkozó rendelkezéseket. Ha a fizetési eszközökkel elkövetett visszaéléseket az alkalmazott/megbízott a vállalat üzletkörében követte el, és a felügyelet vagy ellenőrzés gyakorlásában mulasztást állapítottak meg, akkor a felügyelettel vagy ellenőrzéssel megbízott személy, illetve a vállalat tulajdonosa, felelős vezetője is büntethető volt; ha pedig a visszaélést a vállalat érdekében követték el, a vállalatot is kötelezni lehetett a vagyoni elégtételnek a megfizetésére, egyetemlegesen az elítélttel (4. ). A miniszteri indokolás szerint ez azért is fontos, mert az alkalmazott általában vagyontalan vagy kis vagyonnal rendelkezik, a vállalat azonban képes a vagyoni elégtétel megfizetésére. 25 A vállalat bűnösségét nem állapították meg, mégis büntetőjogi szankció volt az egyetemleges fizetésre kötelezés, mert azt bűncselekmény elkövetése miatt, büntetőeljárás keretében szabták ki. 26 Amikor a nemzetközi tendenciák és a gazdasági társaságok növekvő száma és jelentősége előhívták a jogi személy büntetőjogi felelőssége bevezetésének kérdését, hazánkban nem csak a parlament és az elméleti jogászok foglalkoztak a kérdéssel, hanem az Alkotmánybíróság is, amely az 58/1997. (XI. 5.) AB határozatban fejtette ki véleményét. Ez a határozat az évi XVII. törvény által a Btk.-ba iktatott egyesülési joggal visszaélés új tényállásaival foglalkozott, amelyet végül alkotmányellenesnek nyilvánítva megsemmisített. Az egyik indítvány a következő fordulat megsemmisítését indítványozta: illetve amelynek tevékenysége bűncselekményt valósít meg, amely fordulat a társadalmi szervezetre vonatkozott. A kifogás az volt, hogy ezáltal a törvény a kollektíva felelősségét alapozza meg valamely bűncselekményért, szélsőséges jogértelmezésre adva lehetőséget. Az Alkotmánybíróság szerint téves volt az indítványozók álláspontja, amely szerint a tényállás a jogi személy felelősségét alapozná meg, illetve a kollektívát büntetné; a büntetőjogi felelősség nem válik a jogi személy vagy egy kollektíva felelősségévé azzal, hogy a tényállás a társadalmi szervezet céljára, illetve tevékenységére utal. Hivatkozott azonban korábbi határozataira, megerősítve, hogy a 25 Sántha Ferenc: A jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi jogkövetkezmények, Jogtudományi Közlöny, 2000/ o. (továbbiakban: Sántha I.) 26 A szervezetek felelősségét szabályozó kevés jogforrás között említhető még a sajtóról szóló évi XIV. törvénycikk; 42. -a szerint, ha a kiadó, a nyomda- vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosa jogi személy vagy társaság, a megállapított pénzbüntetésért, bűnügyi költségért és kártérítési összegért a vagyoni felelősség a jogi személyt vagy a társaságot terheli. Ez a rendelkezés a jogi személy egyfajta mögöttes, de közvetett felelősségét teremtette meg, mivel pl. a pénzbüntetést elsősorban az elítélt természetes személytől kellett behajtani, amennyiben ez nem volt lehetséges, akkor először a kiadó, ennek hiányában pedig a tulajdonos volt felelős. 10

12 büntetőjogi felelősség személyes, bűnösségen alapuló felelősség, a bűnösség pedig csak természetes személy vonatkozásában értelmezhető. Fontos lépés volt a törvénybe iktatás felé a Btk.-t módosító évi CXX. törvény, amely lehetővé tette a vagyonelkobzás alkalmazását gazdálkodó szervezettel szemben, ha az elkövető átruházta rá a vagyont, és a szervezet vezetőjének a vagyon eredetéről tudomása volt (módosító szakasz: 4. ) ben az Igazságügyi Minisztérium készített egy tervezetet a Btk. módosítására irányulóan, amely törvényességi intézkedéseket 27 fogalmazott meg a gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatban. Ilyen intézkedések bevezetésére azonban nem került sor, a törvényhozó úgy döntött, hogy nem a Btk.-ban, hanem külön törvényben szabályozza a kérdést. Ez lett a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló évi CIV. törvény (a továbbiakban: Törvény). Legjelentősebb módosításai a évi XXVI. és a évi CCXXIII. évi törvények, amelyek a fogalmak és a feltételrendszer terén hoztak változtatásokat. Sántha Ferenc úgy értékeli a Törvény felé vezető utat, mint egyedülálló folyamatot a magyar büntetőjog történetében: része a fokozódó érdeklődés a téma iránt, eredménye megannyi színvonalas tanulmány és persze a kodifikáció A jogi személy büntetőjogi felelőssége bevezetésének szükségessége A társadalmi, gazdasági élet fejlődése, a jogi személyek tömeges megjelenése maga után vonja azt a kívánalmat, hogy a jog alkalmazkodjon ezekhez a változásokhoz. Ezen alkalmazkodás egyik lépésének tekinthető a Törvény. Ahogy Sándor Balázs fogalmaz: fontossága miatt ez a terület nem maradhat a jog hatókörén kívül. 29 Azonban felmerül a kérdés, hogy mindenképpen szükség van-e büntetőjogi felelősség bevezetésére, nem elegendő-e más jogágakban szankcionálni a jogi személyt akár bűncselekményt valósít meg a tevékenységi körében elkövetett cselekmény, akár kisebb fokú jogsértést. Polt Péter már 1989-ben lehetségesnek és szükségesnek látja a bevezetést mind dogmatikai, mind gyakorlati szempontból, hozzátéve, hogy csak bizonyos körben. 30 Kőhalmi László szerint hiba lenne nem bevezetni. 31 Kígyóssy Katinka is szükségesnek tartja a 27 Az elnevezés Fantoly Zsanett szerint azt sugallta volna, hogy a többi büntetőjogi intézkedés nem törvényes. Egyébként nem anyagi jogi joghátrányokat jelentettek volna, és öttagú (köztük egy tag polgári vagy gazdasági bíró) tanács alkalmazhatta volna őket. Dr. Fantoly Zsanett: Gondolatok a jogi személy büntetőjogi felelősségéről, Ügyvédek Lapja, 2001/ o. 28 Sántha Ferenc: A jogi személy büntetőjogi felelősségéről, KJK-KERSZÖV, Budapest, 2002, 7. o. 29 Sándor Balázs: A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciókról, Belügyi Szemle, 2005/ o. 30 Polt Péter: i. m o. 31 dr. Kőhalmi László: i. m. 23. o. 11

13 kodifikációt, szerinte az elmélet és gyakorlat összhangba hozatalával lehet sikert elérni, s ennek végső állomása a jogi személy büntetőjogi felelősségének a köztudatba való átültetése és büntetőjogi elismerése. 32 Ellenben határozottan ellenzi Sárközy Tamás, kimondva, hogy a Törvényre nincs szükség Magyarországon, sőt az alkotmánysértő is: szükségtelen és aránytalan szankciói, polgári joggal való ütközései, az általa keltett jogbizonytalanság és a magántulajdon megsértése miatt. 33 Tóth Mihály büntetőjogi szemléletű, de önállóan szabályozott, limitált kollektív felelősség bevezetését tartja megfelelő megoldásnak, de azt is elismeri, hogy nem zárható ki, hogy a bűnözés alakulása később határozottabban fogja felvetni a büntetőjog közreműködését új, hatékony felelősségi formák kidolgozásában; ezt tanulmánya megjelenésekor még nem tartja időszerűnek. 34 Érvek mindkét oldalon felhozhatók 35, Erdei Árpád véleménye viszont az, hogy csupán elhatározás kérdése, hogy a jogi személy büntetőjogi felelősségének lehetőségét elutasítjuk vagy elfogadjuk. 36 Ennek ellenkezőjét hangsúlyozza Sántha Ferenc: azért nem csak elhatározás kérdése, mert évszázadok óta szilárd jogelvek jelentős mértékű újragondolását igényli, így a kérdés eldöntése csak alapos előkészítő munka után lehetséges. 37 Erdei Árpád is megfogalmazza, hogy a döntésnek ára van: ha elutasítjuk a büntetőjogi felelősséget, akkor az ár nem más, mint egy feltételezett vagy valóságos hatékonysági eszközről való lemondás; ha pedig elfogadjuk, akkor az ár a büntető anyagi jog évszázados dogmatikájának felbolygatása, hozzáteszi azonban, hogy dogmatikai megfontolások nem állhatják útját a világ által megkövetelt fejlődésnek. 38 A döntést már 32 Kígyóssy Katinka: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége, Magyar Jog, 1999/ o. 33 Dr. Sárközy Tamás: Büntetőjogi intézkedések a jogi személyekkel szemben? Magyar jog, 2002/ o. 34 Tóth Mihály: Mielőtt sebtében padot ácsolnánk a jogi személyiségű vádlottaknak Jogtudományi Közlöny, 2001/ , 286. o. 35 Fülöp Sándor munkája ezeket az érveket foglalja össze. A bevezetés melletti érvek: az egyéni felelősség nehezen tisztázható, a szervezet könnyebben felelősségre vonható, a polgári és államigazgatási eljárás és szankciók nem elég hatékonyak, a jogi személy is lehet erkölcstelen és erkölcsei a büntetőjog által befolyásolhatók leginkább. Megadja ezekre a megfelelő válaszokat is: az egyéni felelősség nehezen, de tisztázható, a szervezet könnyebben felelősségre vonható, de a polgári jogban, a polgári és államigazgatási szankciókat kell hatékonyabbá tenni, a jogi személy erkölcstelenségét pedig társadalmi, politikai eszközökkel kell kezelni. További ellenérvek: garanciális büntetőjogi elveket sért, összemossa a büntetőjog és más jogágak közötti különbségeket, bizonyos országokban a biztosítótársaságok nyereségét növeli, az állam felelőssége problémás, és a szakismeretek is hiányoznak. Dr. Fülöp Sándor: A jogi személyek büntető jogalanyisága, Magyar Jog, 1993/ o. 36 Erdei Árpád: Hogyan lehet terhelt a jogi személyből, avagy a jogi felfogás változásának ára. In: Gellér Balázs (szerk.): Békés Imre ünnepi kötet, ELTE ÁJK Osiris Kiadó, Budapest, , 92. o. Egyébként ő is úgy véli, hogy büntetőjogon kívüli megoldások is elegendőek. 37 Sántha I.: 230. o. 38 Erdei Árpád: i. m. 91. o. 12

14 meghozták, mégpedig a kormánypártok és az ellenzéki pártok egyetértésével (amit mutat az ellenszavazatok alacsony száma), viszont az elméleti jogászok ellenkezése ellenére. 39 Véleményem szerint a helyzetet úgy is megfogalmazhatjuk, hogy mindkettőre szükség van: a büntetőjogi felelősség bevezetésére és más jogágak ide tartozó szabályainak fejlesztésére is. A büntetőjog ultima ratio jellege miatt egyéb, büntetőjogon kívüli megoldások is kellenek a jogi személyek törvényes működésének biztosítására, a jogsértések kezelésére, szankcionálására. Ehhez léteznek már meglévő, tovább fejleszthető eszközök: versenyjogi, munkavédelmi, fogyasztóvédelmi szabályok. Ezen túl fontos azt is megjegyezni, hogy a büntetőjog az elrettentő, megelőző szankciók ellenére összességében mégis csak utólag reagál, pedig a megelőzés különösen fontos ezen a területen (is). A szankciók büntetőjogi jellegével kapcsolatos vitát Fantoly Zsanett szerint tovább hordozza a magyar jogi gondolkodás. Ennek nyomaként az általa jogi köldökzsinórnak nevezett Btk.-beli szakaszt (hatályos törvényünkben 63. (1) i) pont) jelöli meg, mely a jogi személlyel szembeni intézkedést felveszi az intézkedések katalógusába, ezáltal deklarálja a büntetőjogi jelleget, de azt is jelzi, hogy nem büntetésről van szó, így egyben összeköt és elválaszt. 40 A büntetőjogi felelősség bevezetésének felmerülése a jogi személyek társadalomban betöltött növekvő szerepe mellett elsősorban a nemzetközi tendenciákra vezethető vissza. A törvényjavaslat indokolása 41 (továbbiakban: Indokolás) kimondja, hogy hazánk nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettsége és az európai uniós jogharmonizációs programból fakadó feladata a jogi személy hatékony, arányos és visszatartó hatású szankcionálásának a bevezetése. Azonban megállapítható, hogy a hazánk által átvett európai joganyagnak nem része a jogi személyek büntetőjogi felelőssége. 42 A Törvény a Záró Rendelkezések között tartalmaz egy felsorolást azokról az Európai Uniós jogforrásokról, amelyekkel összeegyeztethető a szabályozása (Törvény 29. ). Ezek azonban nem a jogi személyek büntetőjogi felelősségére általánosságban vonatkozó szabályozást jelentenek, ehelyett bizonyos konkrét területekre vonatkoznak, ahol a szervezett bűnözés leginkább a jogi személyek körében történik, s ezért kívánatosnak 39 Dr. Sárközy Tamás: i. m o. 40 Fantoly I.: 193. o. 41 A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló T/5059. számú törvényjavaslat indokolása 42 Dr. Sárközy Tamás: i. m o. 13

15 tartják a velük szembeni fellépést. Így tehát tulajdonképpen nem volt kötelező a jogi személyek büntetőjogi felelősségét bevezetni a magyar jogba. 14

16 3. A jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló évi CIV. törvény elemzése A Törvény ahogy címéből is kitűnik kerüli a büntetőjogi felelősség kifejezés használatát, ehelyett az alkalmazható büntetőjogi intézkedésekre koncentrál. Ennek magyarázata a magyar büntetőjogi felelősség hagyományos rendszerében rejlik, amely a természetes személyekre lett kialakítva, így a magyar jogrendszertől idegen a jogi személy büntetőjogi felelőssége. Ezért is követi a Törvény az ún. intézkedési modellt, amelyben büntetés kiszabása helyett intézkedés alkalmazására kerül sor, hiszen a büntetés feltétele a bűnösség. A jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés alapja ehelyett az a negatív kapcsolat, amely a jogi személyt a természetes személy elkövetőhöz köti, valamint a későbbiekben ismertetésre kerülő, a jogi személy oldalán bekövetkező előny. Ezzel kapcsolatban fel kell tennünk a kérdést, hogy sor kerülhet-e szankció alkalmazására felelősség nélkül? 43 A büntetőjogban a felelősség és a szankció általában egymáshoz kapcsolódnak. Ezt a kérdést vizsgálva állapítja meg Sántha Ferenc, hogy hazánkban a büntetőjog területén érvényesül a büntetőjogi felelősség szubjektivitásának elve, mely szerint a büntetőjogban objektív felelősségnek nincs helye. 44 Ezért van szükség az intézkedési modellre, mely magyarázatot ad arra, hogy miért lehet mégis büntetőeljárás keretében szankciót alkalmazni a jogi személlyel szemben, holott szubjektív felelőssége nem állapítható meg hacsak nem közvetve, a képviselői révén, azok bűnösségét a szervezetnek beszámítva. Azonban elfogadható az a tétel, hogy a természetes személy hagyományos felelőssége nem zárja ki a jogi személy speciális büntetőjogi felelősségét, nem is szabad a jogi személy felelősségét azért tagadni, mert azt nem lehet a természetes személy felelőssége mintájára vizsgálni. A büntetőjognak e tekintetben is képesnek kell lennie a megújulásra. 45 Sándor Balázs a kóros elmeállapotú személyekhez hasonlítja a jogi személyeket, akikkel kapcsolatban nem beszélünk bűnösségről, de a társadalomra veszélyesség miatt fellépünk ellenük, a jövőbeli jogsértések megelőzése céljából. 46 Ha mégis felelősség megállapításáról kell beszélnünk a jogi személy kapcsán, akkor az előzőek alapján ezt 43 Sántha Ferenc: A szervezetek büntethetőségének elméleti kérdései a magyar büntetőjogban: büntetőjogi felelősség vagy büntetőjogi szankcionálhatóság? In: Ligeti Katalin (szerk.): Wiener A. Imre Ünnepi kötet, KJK-Kerszöv Kft. Budapest, 2005, 101. o. (továbbiakban: Sántha II.) 44 Sántha II.: 103. o. 45 Sántha II.: 108. o. 46 Sándor Balázs: i. m. 19. o. 15

17 járulékos jellegű felelősségnek nevezhetjük, ami a természetes személy bűncselekményéhez kötődik. Sárközy Tamás szerint a Törvény nem teremt igazi büntetőjogi felelősséget. Az intézkedések olyan jellegűek, amelyeket a cégbíróság vagy közigazgatási hatóságok már eddig is megtehettek a jogi személyekkel szemben. Az újdonság valójában eljárásjogi jellegű: az intézkedéseket büntetőeljárás keretében büntetőbíróság szabja ki, az eljárás a természetes személlyel szemben folyik, a jogi személy pedig a Törvény által nem definiált sajátos ügyfél. Tovább haladva megfogalmazza, hogy a büntetőbíróság büntetőeljárás keretében polgári jogi és igazgatásrendészeti jellegű szankciókat alkalmaz, objektív alapon, amely a jogállamiság szempontjából vitatható. 47 A Törvény felépítése egyszerű, három fejezetből áll: Büntetőjogi rendelkezések, Büntetőeljárási rendelkezések és a Záró rendelkezések. Az anyagi jogi rész csak 6 paragrafusból áll, míg 28 eljárásjogi szakaszt számlálhatunk. A fejezet további részében a Törvény rendelkezéseit elemzem, összehasonlítva azokat más nemzeti jogokkal Az intézkedések alkalmazásának feltételei a) Az első releváns kérdés a büntetőjogi értelemben vett jogi személy, amelynek fogalmát az Értelmező rendelkezések határozzák meg. Eszerint jogi személynek minősül a Törvény alkalmazásában minden szervezet, és annak önálló képviseleti joggal rendelkező szervezeti egysége is, amelyet jogszabály jogi személyként ismer el, valamint az a szervezet, amely a polgári jogi viszonyok önálló jogalanya lehet, és a tagoktól elkülönült vagyonnal rendelkezik, ideértve a Polgári Törvénykönyv szerinti előtársaságokat Törvény 1. (1) 1) pont. A Törvény által alkalmazott definíció a polgári jogihoz képest egyszerre szűkebb és tágabb is. Szűkebb, mert a polgári jogi jogi személy kategóriából kiemel egy bizonyos kört, és velük szemben nem teszi lehetővé büntetőjogi intézkedés alkalmazását. Tágabb, mert magában foglal egyéb szervezeteket is, amelyek a polgári jogi viszonyok önálló jogalanyai lehetnek. Három kategóriára oszthatjuk azon jogi személyeket, akikkel szemben a Törvény alapján büntetőjogi intézkedésekre sor kerülhet Az első csoportba tartoznak a polgári jog által jogi személyként elismert szervezetek, magánjogi (pl. jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok, szövetkezetek, 47 Dr. Sárközy Tamás: i. m o. 16

18 alapítványok, illetve egyházak, pártok, egyesületek) és közjogi (pl. közhasznú testület, közalapítvány) jogi személyek egyaránt. A közjogi jogi személyek köréből azonban kizárja a Törvény a magyar államot, a külföldi államokat, az Alaptörvényben felsorolt intézményeket (pl. Országgyűlés, Alkotmánybíróság, önkormányzatok), az Országgyűlés Hivatalát, a Köztársasági Elnök Hivatalát, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát, a jogszabály alapján közhatalmi, állam- és önkormányzati igazgatási feladatokat ellátó szerveket, valamint a nemzetközi szerződéssel létrehozott nemzetközi szervezeteket (Törvény 1. (2) bekezdés). Itt történik tehát a már említett szűkítés a polgári joghoz képest. Fantoly Zsanett ezt azzal a hagyományos felfogással magyarázza, hogy az állam önmagát nem teheti felelőssé, önmaga felett nem ítélkezhet. Hozzáteszi, hogy a Törvény szankciói közül a megszüntetés és a tevékenység korlátozása nem is alkalmazható az állami szervekkel szemben, a pénzbüntetés pedig az állami költségvetésbe folyik be. 48 Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló Egyezmény második jegyzőkönyve amelyet a Törvény a Záró rendelkezések körében olyan jogforrásként jelöl meg, amellyel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz szintén kiveszi a jogi személyek fogalmi köréből az államot, a közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületeket, valamint a közjogi nemzetközi szervezeteket. 49 Más országokban is ritka az állam büntetőjogi felelőssége. A holland Btk. szerint a közjogi személy bűncselekmény alanya lehet, így az állam, a tartományok vagy az önkormányzatok ig uralkodott azonban az a gyakorlat, hogy nem állapították meg a felelősséget, ha a törvény által biztosított hatáskörén belül járt el ban a Holland Legfelsőbb Bíróság szűkítette a kivételt olyan speciális közfeladat teljesítésére, amely kizárólagos, azaz ellátására nem jogosult más jogi vagy magánszemély. Viszont az nem lehetséges, hogy az állam saját cselekménye miatt büntetőjogilag felelős legyen, tehát a gyakorlatban a Legfelsőbb Bíróság szerint ki kell zárni az állam büntetőjogi felelősségét. 50 A holland gyakorlatból megemlíthető a Limburg-eset, ahol egy tartományi hatóság büntetőjogi felelősségét állapították meg, illetve a Volkel légibázis esete, ahol az 48 Fantoly Zsanett: Az állam büntetőjogi felelőssége, Rendészeti Szemle, 2007/ o. (továbbiakban: Fantoly II.) 49 Második Jegyzőkönyv az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez 1. cikk d) 50 Sántha Ferenc: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége. A holland és a finn megoldás, Magyar Rendészet 2000/ o. 17

19 állam felelősségét állapították meg, bár szankciót nem alkalmaztak. 51 A szankció nélküli felelősség azonban nem jelent hatékonyságot a büntetőeljárás számára. Kérdéses azon vállalkozások sorsa, amelyek részben vagy kizárólagosan állami vagy önkormányzati tulajdonban állnak. Megállapíthatjuk, hogy az ilyen vállalkozás tevékenysége elkülönül az önkormányzat és az állam közhatalom birtokában végzett, illetve igazgatási tevékenységétől, így elméletben nem szükséges kizárása a Törvény hatálya alól. Sőt a verseny szabadsága és a jogegyenlőség megsértésére is vezethet. Tekintve, hogy a Törvény gyakorlata meglehetősen szórványos, ilyen probléma sem került még a bíróságok elé, így a bírói gyakorlat az állami vagy önkormányzati tulajdonú vállalkozások szankcionálása terén a jövőben dőlhet majd el. A második csoportba kerülnek a fent meghatározott, polgári jog által jogi személyként elismert szervezetek olyan szervezeti egységei, amelyek önálló képviseleti joggal rendelkeznek és jogszabály őket jogi személyként ismeri el. Főszabály szerint a jogi személy szervezeti egysége nem jogi személy, de ha a Polgári Törvénykönyv lehetővé teszi, a létesítő okirat rendelkezhet jogi személlyé nyilvánításáról, feltéve, hogy a szervezeti egység az alapítóktól és a jogi személytől elkülöníthető szervezettel és vagyonnal rendelkezik. 52 Szervezeti egység például a fiók, telep, iroda, üzem, szakosztály, stb. Végül a harmadik csoportot azok a szervezetek alkotják, amelyek polgári jogi viszonyok önálló alanyai lehetnek, és a tagoktól elkülönülő vagyonnal rendelkeznek. Itt kerül sor a jogi személyek körének bővítésére a polgári joghoz képest. Ilyen szervezetek voltak korábban a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, azonban a hatályos Ptk. szerint már valamennyi gazdasági társaság jogi személyiséggel rendelkezik. Ide kell érteni az előtársaságokat is. A gazdasági társaság a létesítő okirata közjegyzői okiratba foglalásától vagy ügyvédi vagy jogtanácsosi ellenjegyzésétől kezdődően a létrehozni kívánt társaság előtársaságaként működhet. 53 Sárközy Tamás kifejti, hogy az előtársaság tévesen szerepel a jogi személyek között, mert csak meghatározott ideig áll fen, ami körülbelül 2-4 hónap, így lehetetlen, hogy az előtársaság a jogerős bírósági ítélet kimondásakor is fennálljon. Szerinte az előtársaság szerepét úgy kell értelmezni, hogy ha 51 Hans de Doedler Klaus Tiedemann (eds.): Criminal Liability of Corporations. Kluwer Law International, Hague, Netherlands, 1995, hivatkozik rá: Fantoly II.: 20. o évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: Ptk.) 3:32. (1) 53 Ptk. 3:101 (1) 18

20 az ő javára követtek el bűncselekményt, akkor a végleges társaságot kell felelősségre vonni. 54 Ez valóban logikus megoldásnak tűnik. Kérdéses a társasház helyzete, amely nem jogi személy, de a társasházakról szóló évi CXXXIII. törvény bizonyos körben a polgári jogi viszonyok alanyaként ismeri el, és van is tagjaitól viszonylag elkülönült vagyona. 55 A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy leginkább gazdasági társaságokkal szemben folytatnak büntetőeljárást és alkalmaznak büntetőjogi intézkedéseket. Az általam későbbiekben elemzett hazai bírósági határozatokban a felelősség alanyai szintén vagy gazdasági társaságok (részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság), vagy más, az első csoportba tartozó, jogszabály által elismert jogi személyek (alapítvány, erdőbirtokossági társulat). b) Másodszor szükség van egy természetes személy által elkövetett bűncselekményre, mégpedig ez a bűncselekmény a évi C. törvényben, illetve a július 1-jét megelőzően elkövetett bűncselekmények vonatkozásában az évi IV. törvényben meghatározott szándékos bűncselekmény legyen (Törvény 2. (1) bekezdés). Tehát nem taxatíve meghatározott bűncselekmények esetében van lehetőség a jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazására, hanem bármely bűncselekmény esetén. Az egyetlen feltétel, hogy az szándékos legyen. Ennek ellenére a csekély hazai gyakorlat és a külföldi minta alapján megállapítható, hogy elsősorban vagyon elleni és gazdasági bűncselekmények esetében kerül sor büntetőeljárásra. Természetesen a külföldi mintát befolyásolja az is, hogy egyes országokban nem minden bűncselekmény elkövetése alapozza meg a jogi személy felelősségét, így eleve szűkítve van a bűncselekmények köre. Kezdetben vitás kérdés volt, hogy a bűnös tudatot feltételező, a magánérdeket sértő, illetve a csak nemzeti szinten szabályozott bűncselekmények miatt meg lehet-e állapítani a jogi személy felelősségét. Az Amerikai Egyesült Államokban a vikárius felelősség szövetségi bíróságok általi kiterjesztésével, az Egyesült Királyságban és a Brit Nemzetközösségben pedig az azonosítási elmélet elismerésével a bűnös tudatot feltételező bűncselekmény esetén is lehetővé vált a felelősségre vonás. A bűnösség kérdését leszámítva a bűncselekmények köre nem volt olyan nagy probléma, mint a kontinentális jogban. Eleinte a hatóságok bizonyos 54 Dr. Sárközy Tamás: i. m o. 55 Dr. Sárközy Tamás: i. m o. 19

21 bűncselekményeket kizártak (emberölés, nemi erkölcs elleni bűncselekmények, hamis eskü), de a modern törvényhozók Kanadában, az USA-ban és az Egyesült Királyságban már máshogy gondolják, legalábbis abban az értelemben, hogy az alkalmazottak ilyen bűncselekményeket is elkövethetnek a tevékenységi körükben, ami megalapozhatja a jogi személy felelősségre vonását is. A kontinentális jogban fontosabb kérdés volt a tevés vagy mulasztás fajtája, mint a bűnös tudat megléte vagy hiánya. A bűncselekmények körének meghatározására három megoldást találtak. 1. Minden bűncselekmény: Franciaország, Hollandia és a korábban ellentétes álláspontot elfoglaló Ausztria, minden szándékos bűncselekmény: Belgium és Magyarország, minden bűncselekmény és szabálysértés: Németország. 2. Meghatározott, listás bűncselekmények (reflektálva a tipikus vállalati kockázatokra és a nemzetközi, illetve regionális büntetőjogi kezdeményezésekre): Csehország, Olaszország, Lengyelország, Portugália és Spanyolország. 3. Kettős, vegyes megközelítés: egy felelősségi alap, amely csak a nemzetközi egyezményekben meghatározott gazdasági bűncselekményre (szervezett bűnözés, pénzmosás, terrorizmus finanszírozása, korrupció) terjed ki, és elegendő hozzá, hogy a jogi személy elmulasztotta megelőzni a bűncselekményt szükséges és ésszerű vállalati intézkedésekkel, és egy másik felelősségi alap, amely minden további nemzeti bűncselekményre kiterjed, de a jogi személy felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a természetes személy elkövetőt nem lehet azonosítani a vállalat átláthatatlansága miatt. 56 Franciaországban egyébként korábban az adott bűncselekmény szabályozásánál határozta meg a jogalkotó, hogy lehetőség van-e jogi személy felelősségre vonására, s leginkább személy, vagyon, állam, közbéke és nemzet elleni bűncselekményeknél tette lehetővé. 57 Hazai szerző 58 is támadja a bűncselekmények általa szükségtelenül és aránytalanul túl tágnak tartott meghatározását, javasolva a vétségek kizárását, továbbá annak megkövetelését, hogy az elkövetővel szemben végrehajtandó szabadságvesztést szabjanak ki. Bizonyos delictumok esetén annak ellenére, hogy nálunk elviekben bármelyik megalapozhatja a jogi személy büntetőjogi felelősségét azok természete kizárja a jogi személy felelősségét. Ilyenek a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni 56 Mark Pieth Radha Ivory: i. m. p Fantoly Zsanett: Gondolatok a jogi személyek büntetőjogi felelőssége Btk.-ba történő bevezetésének szükségességéről, Jogelméleti Szemle, 2001/2. (Letöltés dátuma: ) 58 Dr. Sárközy Tamás: i. m o. 20

22 bűncselekmények közül egyes tényállások, a gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmények többsége, vagy például a magánlaksértés. Sándor Balázs javasolja a jogi személy keretei közt elkövetett bűncselekmények elnevezés használatát a jogi személy által elkövetett bűncselekmény helyett 59, amit mindenképpen helyesnek kell tartanunk, hiszen fizikailag a természetes személy fejti ki a büntetendő magatartást. Némileg aggályos, hogy a gondatlan elkövetés esetén nem kerülhet sor csak a kapcsolódó természetes személy felelősségre vonására, holott a jogi személyeknél gyakran hanyagság vezet a bűncselekmény megvalósulásához, az eredmény bekövetkezéséhez (például foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés gondatlan alakzata, egyes környezet és természet elleni bűncselekmények gondatlan alakzatai, úgymint környezetkárosítás, természetkárosítás vagy a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése). Ez se a hatékony megelőzést, se a méltányosságot nem szolgálja. Említést érdemel, hogy bizonyos esetben nehéz a határokat meghúzni az üzleti döntés, a baleset és a bűncselekmény között. A balesetek sokszor az egyéni hibák összegződésének eredményeként következnek be, amikor az egyének felelőssége nem állapítható meg. Ezért javasolható, hogy ilyenkor a büntetőjogi felelősségre vonás szintjét általában el sem érő mulasztások összegződése révén a jogi személy felelőssége legyen megállapítható. 60 Azonban álláspontom szerint ezzel a kijelentéssel a hatályos jogszabály alapján vigyázni kell, mert egyértelműen feltételül szabja a természetes személy által elkövetett bűncselekményt, mégpedig szándékos bűncselekményt, így a gondatlan, bűncselekményi szintet el sem érő mulasztások alapján a jogi személy sem vonható felelősségre. Természetesen, ha az egyes magatartások együtt például a társtettesség azon esete alapján, ahol az egyes elkövetők a büntetendő magatartásnak csak egy-egy elemét fejtik ki megvalósítják a bűncselekményt, sor kerülhet a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására. Illetve az is előfordulhat, hogy a nyomozás során nem állapítható meg, hogy ki követte el a bűncselekményt, de a jogi személlyel szemben lefolytatják a büntetőeljárást, és szankciót szabnak ki. Ez kifejezetten hasznos megoldás, hiszen így a bűncselekmény nem marad büntetlenül. 59 Sándor Balázs: i. m. 18. o. 60 Sándor Balázs: i. m. 18. o. 21

23 c) Harmadik feltétel, hogy az elkövetés a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte, vagy a bűncselekményt jogi személy felhasználásával követték el (Törvény 2. (1) bekezdés). Az első esetben tehát célzatos bűncselekményről van szó, így a természetes személy bűnössége az egyenes szándék kategóriájával jellemezhető. Nem szükséges azonban az előny tényleges bekövetkezése ahhoz, hogy a jogi személlyel szemben intézkedést lehessen alkalmazni. A második esetben nem feltétlenül azért követi el a természetes személy a bűncselekményt, hogy a jogi személy előnyben részesüljön, de cselekményének ez az eredménye. Ha tehát az elkövető kizárólag a saját érdekében, saját haszonszerzése céljából követi el a bűncselekményt, és ez a jogi személy oldalán nem eredményez előnyt, akkor a jogi személy nem vonható felelősségre, kizárólag az elkövető. A Törvény meghatározza az előny fogalmát. Előny lehet bármely dolog, vagyoni értékű jog, követelés, kedvezmény (nem feltétel a számvitelről szóló törvény szerinti nyilvántartásba vétel), illetve ha a jogi személy valamely jogszabályból vagy szerződésből eredő kötelezettség vagy az ésszerű gazdálkodás szabályai szerint szükséges ráfordítás alól mentesül (Törvény 1. (1) 2) pont). Az Indokolás ez utóbbira hoz példát: a bűncselekményt a természetes személy azért követi el, hogy a jogi személy mentesüljön bizonyos, jogszabályszerű működés esetén szükséges kiadásoktól. Korábban a Törvényben vagyoni előny szerepelt, ez a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló évi CIV. törvény módosításáról szóló évi XXVI. törvénnyel változott meg, eleget téve az OECD Korrupció elleni munkacsoportja felhívásának. 61 Ez szükséges módosítás, hiszen sok esetben a jogi személy oldalán megjelenő előny nem vagyoni jellegű, nem számszerűsíthető, vagy pénzben nem kifejezhető. Így például a versenytársak kiszorítása, törvényben meghatározott eljárás meggyorsítása tartozhat az egyéb, nem vagyoni előny körébe. Az előny fogalmát maga a Btk. is több esetben használja, úgymint a korrupciós, hivatali vagy gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények esetében. Ez lefedi mind a vagyoni, mind a nem vagyoni előnyt. Értelmezésre szorul még az ésszerű gazdálkodás fogalma. Az ésszerű gazdálkodásnál a kockázati elemek nem léphetik túl a megengedett kockázatvállalás mértékét. Akkor ésszerűtlen a gazdálkodás, ha a gazdálkodóra hátrányos eredmény, a veszteség kockázat miatti bekövetkezésének esélye nagyobb, mint a kívánatos eredmény bekövetkezése. Ha 61 A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló évi CIV. törvény módosításáról T/5651. számú törvényjavaslat indokolása 22