Alkalmazandó jogszabályok. A Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény (Btk.)

Átírás

1 Alkalmazandó jogszabályok A Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény (Btk.) A törvény tartalmazza a büntetőjogi felelősségre vonás pozitív és negatív feltételeit, valamennyi büntetendő cselekményt és a kiszabható szankciókat. A törvény biztosítja mindenki számára, hogy pontosan megismerje, mely cselekmények milyen feltételek mellett büntetendőek, illetve az egyes bűncselekmények elkövetése miatt mely személyek büntethetőek, milyen büntetések szabhatók ki, illetve milyen intézkedésekkel szankcionálhatók a bűncselekmények elkövetői. A büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény (Be.) A törvény határozza meg a Btk-ban meghatározott bűncselekmények elkövetőivel szemben a büntetőjogi felelősség megállapítása, elbírálása érdekében eljáró, a bűnösség kimondásáról döntő szervezeteknek az eljárási feladatok a vád, a védelem és az ítélkezés megoszlásához igazodó felépítését, a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság eljárása lefolytatásának rendjét, az eljárási cselekmények szabályait, az eljárásban résztvevők jogait és kötelezettségeit, a jogorvoslati rendszert, a bírósági határozatok végrehajtásának alapvető feltételeit, legfontosabb kérdéseit. A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (Ptk.) A törvény a Bevezető rendelkezéseiben meghatározottak szerint a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek (jogi személyek és természetes személyek) alapvető vagyoni és személyi viszonyait, kimondva, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni; meghatározva az elvárható magatartás elveként, hogy a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, továbbá megtiltva a joggal való visszaélést. A teljes körű szabályozásra törekedve kódexbe foglalva, könyvenkénti szerkezetben állapítja meg és részletezi az emberre mint jogalanyra (jogképesség, cselekvőképesség, személyiségi jogok, szerzői jog és iparvédelem), a jogi személyekre (egyesület, gazdasági társaságok, szövetkezet, egyesülés, alapítvány, állam) vonatkozó, valamint a családjog (házasság, élettársi kapcsolat, rokonság, gyámság), a dologi jog (birtok, tulajdonjog, ingatlan-nyilvántartás), a kötelmi jog (szerződések, kártérítési,

2 kártalanítási felelősség, értékpapírok, egyéb kötelmek) és az öröklési jog (végintézkedés és törvényes öröklés) keretébe tartozó életviszonyokat, jogviszonyokat rendező alapvető normákat, a jogok érvényesítésére szükség esetén a bírói utat biztosítva. A polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (Pp.) A törvény célja, hogy a természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntését a benne meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa. A törvény I. Fejezete tartalmazza a bírósági eljárásokra irányadó elveket (alapvető elvek), a II-VII. Fejezetek az eljárásokra vonatkozó általánosan meghatározó rendelkezéseket (az eljáró bíróságok, a bírói hatáskör és illetékesség, a felek és más résztvevő személyek jogai és kötelezettségei, a képviselet, a perköltség szabályai); a VIII-XIV. Fejezetek az első fokú eljárás és a perorvoslatok (fellebbezés, perújítás, felülvizsgálat), a XV-XXV. Fejezetek az egyes különleges eljárások (pl. házassági és egyéb családjogi perek, gondnokság alá helyezés, közigazgatási perek, sajtóhelyre-igazítási eljárás, munkaviszonyból származó és végrehajtási perek) eljárási szabályait rendezik. A XXVI. és a XXVII. Fejezetek a kiemelt jelentőségű, illetve a kisértékű perek eljárásainak az általánostól eltérő szabályaival foglalkoznak, míg a XXVIII. fejezet a polgári perben történő elektronikus kommunikáció lehetőségeit, feltételeit taglalja.

3 A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló évi II. törvény A társadalmi együttélés általánosan elfogadott szabályait sértő vagy veszélyeztető, a bűncselekményként történő büntetni rendeléshez szükséges kockázatokkal és veszélyességgel azonban nem rendelkező kriminális cselekmények elleni hatékony fellépés érdekében alkotta meg az Országgyűlés a törvényt, ami tehát a társadalomra csekélyebb fokban veszélyes cselekményekkel, valamint a jog által még védendőnek ítélt értékeket fenyegető magatartásokkal szembeni védelmet hivatott biztosítani. A bűncselekményekkel kapcsolatos szabályozástól eltérően ebben a törvényben szerepelnek az egyes szabálysértések tényállási elemei és ez a törvény tartalmazza egyidejűleg a szabálysértési felelősséget megállapító egyes hatóságok eljárásának általános és különös szabályait, a szabálysértések elkövetőivel szembeni szankciókat, valamint a szabálysértési hatóságok határozatai és a bíróság végzése végrehajthatóságának feltételeit. A munka törvénykönyvéről szóló évi I. törvény (Mt.) A törvény a foglalkoztatás alapvető szabályait állapítja meg, az egyedi munkaszerződések jogi rendezését biztosítja elsődlegesen a munkáltató és a munkavállaló közötti viszonylatban, miközben a jogi hátterét a Ptk., azon belül is elsősorban a szerződések általános szabályai képezik. A bevezető rendelkezéseket (a törvény célja, hatálya, értelmezési alapelvek, általános magatartási követelmények, személyiségi jogok védelme, egyenlő bánásmód követelménye, a munkaviszonyra vonatkozó szabály definiálása, a jognyilatkozatokkal kapcsolatos rendelkezések) tartalmazó Általános rendelkezéseket követően részletesen tárgyalja a munkaviszony alanyait, a munkaviszony létesítésének, módosításának, megszüntetésének és megszűnésének, a munkaszerződés teljesítésének, a munka díjazásának, a munka- és pihenőidőnek a szabályait, kitér a munkáltató és a munkavállaló kártérítési felelősségének feltételeire, a munkaviszonnyal kapcsolatos egyes különös szabályokra, a munkaügyi kapcsolatok szervezeti és működési rendszerére, valamint a munkaügyi vita alapvető kérdéseire. A bírósági szervezetben azonban az Mt. rendelkezéseinek annyiban van létjogosultsága, amennyiben azokat a Bjt. és az Iasz. a Záró rendelkezéseiben meghatározottan alkalmazni rendeli. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló évi CLXII. törvény (Bjt.) A bírák jogállását (a szolgálati viszony létrejöttét, szünetelését és megszűnését, a bírói

4 kinevezés tartamát, a bíró beosztását, áthelyezését és kirendelését, a bíró munkájának értékelését stb.) és javadalmazását részletező törvénynek a szabálytalanságok kezelése körében meghatározó rendelkezéseit a bíró jogairól és kötelezettségeiről szóló IV. Fejezet és az ehhez szorosan kapcsolódó, a bíró fegyelmi és kártérítési felelősségét taglaló VIII. és IX. Fejezetek tartalmazzák. Fegyelmi vétséget akkor követ el a bíró, ha vétkesen a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi, vagy az életmódjával, magatartásával a bírói hivatás tekintélyét sérti vagy veszélyezteti. A bíró alapvető kötelezettsége, hogy a bírói hivatását esküjéhez hűen gyakorolja, igazságszolgáltatási feladatait teljesítse, a rábízott ügyekben folyamatosan, lelkiismeretesen, minden ügyben befolyástól mentesen, és részrehajlás nélkül járjon el, az eljárása során az ügyféllel szemben tisztességes és pártatlan magatartást tanúsítson, a minősített adatot szolgálati viszonya alatt és annak megszűnése után is megőrizze, a tisztségéhez méltó, kifogástalan magatartást tanúsítson és tartózkodjon minden olyan megnyilvánulástól, amely a bírósági eljárásba vetett bizalmat vagy a bíróság tekintélyét csorbítaná, a rábízott ügyet annak munkaigényessége és az eljárás sajátosságai által meghatározott ésszerű határidőn belül elbírálja. A bíró kártérítési felelősségét megalapozza, ha a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségének szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével a munkáltatónak kárt, illetve személyiségi jogsértést okoz. Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló évi LXVIII. törvény (Iasz.) A Bjt-hez hasonlóan az Iasz. is tartalmazza a szolgálati viszonyt részletező szabályai között az igazságügyi alkalmazottak vonatkozásában a szolgálati viszony tartalmából eredő jogokat és kötelezettségeket, valamint az igazságügyi alkalmazott fegyelmi és a szolgálati viszonyból eredő kártérítési felelősségének meghatározását. Az igazságügyi alkalmazott elsődleges, a munkavégzéséhez kapcsolódó kötelezettsége, hogy a szolgálati helyén vagy a munkavégzésre kijelölt helyen, az előírt időben, munkára képes állapotban megjelenjen, feladatait az esküjéhez híven, a jogszabályoknak és a munkaköri leírásban foglaltaknak, valamint a vezetői utasításoknak megfelelően a legjobb tudása szerint, az elvárható gondossággal és pártatlanul végezze, az igazságügyi szerv feladatainak az ellátása érdekében a többi igazságügyi alkalmazottal együttműködjön, munkáját úgy végezze és általában olyan magatartást tanúsítson, hogy ezzel mások egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, anyagi károsodásukat ne idézze elő, a minősített adatot megtartsa és minden olyan magatartástól tartózkodjon, amelynek következtében a tevékenysége során tudomására jutott tényekről illetéktelenek tudomást szereznének, vagy amelyek kiszolgáltatása miatt

5 igazságügyi szerv, igazságügyi alkalmazott vagy bárki jogellenes előnyhöz jutna, illetve ilyen hátrányt szenvedne, a munkahelyén kívül is az igazságügyi szervhez és a munkaköréhez méltó magatartást tanúsítson. A törvény szerint az igazságügyi alkalmazott fegyelmi vétséget követ el, ha a szolgálati viszonyából eredő alapvetően a munkavégzésével, de az egyéb, az összeférhetetlenséggel, a bejelentéssel és igazolással kapcsolatos kötelezettségeit vétkesen megszegi. Az igazságügyi alkalmazott kártérítési felelőssége akkor merül fel, ha a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével a munkáltatónak kárt okozott, ezen kívül a munkáltató az okozott személyiségi jogsértés miatt sérelemdíjat követelhet. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló évi CLXI. törvény (Bszi.) A törvény a bíróságok szervezeti felépítésének (Kúria, ítélőtábla, törvényszék, járásbíróság és kerületi bíróság, közigazgatási és munkaügyi bíróság), a bíróságok feladatainak (igazságszolgáltatás, továbbá törvény által meghatározott egyéb tevékenység), igazgatása (központi és az egyes bíróságok szintjén) szervezetének és működésének részletes szabályait határozza meg. Budapest, Dr. Benedek Judit