A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciók elmélete és gyakorlata. Szakdolgozat

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciók elmélete és gyakorlata Szakdolgozat Készítette: Kállai Klaudia Neptun kód: QRS5SI Konzulens: dr. Sántha Ferenc Egyetemi docens Miskolc 2017

2 University of Miskolc Faculty of Law Department of Criminal Law and Criminology Criminal sanctions applied against legal entities in theory and practice Thesis Author: Klaudia Kállai Neptun code: QRS5SI Consultant: dr. Ferenc Sántha Associate professor Miskolc

3 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés Történeti áttekintés A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciók A jogi személyekkel szemben alkalmazandó szankciók megjelenése a nemzetközi dokumentumokban A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciók csoportosítása A vagyoni hátránnyal járó szankciók A szervezet működésére ható szankciók A deklaratív szankciók A magyar szabályozás kérdései A szervezetek szankcionálása A jogi személlyel szemben alkalmazható szankciók a magyar jogban A jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések Szervezeti szankciók néhány európai állam szabályozásában A évi CIV. törvény a gyakorlatban A jogi személyek keretei között elkövetett jellemző bűncselekmények Dísz a vitrinben? Nemzetközi szervezetek ajánlásai a törvény gyakorlati alkalmazása érdekében A Szegedi Paprika-ügy mint a törvény úttörője és a további gyakorlat elemzése De lege ferenda javaslatok Összegzés Források

4 1. Bevezetés A jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonhatóságával kapcsolatban hosszú időn keresztül uralkodó elv volt a római jogból származó societas delinquere non potest. A társaságok bűncselekményt nem követhetnek el elve azonban koronként és jogterületenként eltérő fázisban, de megdőlni kényszerült. Az új felelősségi alakzat bevezetése a jogfejlődés kezdetétől fogva megosztotta a jogtudósokat, és ma sincs ez másképpen. Jól mutatja ezt, hogy Európa némely állama, mint például Németország a mai napig nem kodifikálta a Büntető Törvénykönyvben. Hazánkban sem a jogintézménnyel foglalkozó elméleti jogászok, sem a gyakorlat nem egységes a felelősségi forma elfogadása, illetve befogadása tekintetében. A hazánkban jogtörténeti gyökerekkel nem rendelkező jogintézmény mára a büntetőjog szerves részét képezi, mégsem a megjelenése idején hatályban lévő büntető törvényben, az évi IV. törvényben kapott helyet a rá vonatkozó szabályanyag, s a évi C. törvény kodifikálásakor sem kívánták a kódexbe foglalni. A hatályos Btk. 63. (1) bekezdés j) pontjában rögzíti, hogy a jogi személyekre vonatkozó intézkedéseket külön törvény tartalmazza. Ez a évi CIV. törvény (a továbbiakban: Törvény), mely hazánk európai uniós csatlakozásával lépett hatályba. Egyes vélemények szerint jogharmonizációs kötelezettségünkből fakadóan volt szükség a törvény megalkotására, de ez vitára adhat okot, mivel a már említett tagállam büntetőjogában sem ismert ez a jogintézmény. A külön törvénybe foglalás szükségességét az adja, hogy e jogintézményre az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak, valamint kiemelendő, hogy a Törvény megalkotásával egy komplex jogszabály született: az az anyagi jogi rendelkezések mellett az eljárási és végrehajtási szabályokat is lefekteti. Dolgozatomban elsősorban a jogi személyekkel szemben alkalmazható jogkövetkezményekkel foglalkozom, bemutatom a külföldi államok törvényeiben és a nemzetközi instrumentumokban megjelenő szankciókat, a magyar törvényben szereplő intézkedéseket, illetve elemzem a büntetőjog-tudomány vonatkozó eredményeit. Munkám során továbbá a Törvény hatálybalépése óta meglehetősen csekély gyakorlat ismertetésére is kitérek. Dolgozatom zárásaként pedig néhány de lege ferenda javaslattal élek a hazai szankciórendszer bővítésével kapcsolatban. Mindehhez először célszerűnek látom tisztázni, mit is értünk jogi személy alatt. A Törvény ezt az Értelmező rendelkezések között, az 1. (1) bekezdésének 1. pontjában határozza meg. Eszerint jogi személy minden szervezet és annak önálló képviseleti 4

5 joggal rendelkező szervezeti egysége, amelyet jogszabály jogi személyként ismer el, valamint az a szervezet, amely a polgári jogi viszonyok önálló jogalanya lehet, és a tagoktól elkülönülő vagyonnal rendelkezik, ideértve a Polgári Törvénykönyv szerinti előtársaságokat is. A Törvény Indokolása rámutat, hogy a hazai jogalkotó a nemzetközi egyezményekhez és az Európai Unió közös fellépéseiben használt fogalom meghatározáshoz igazodva használja a jogi személy kifejezést, noha egyes országokban és a szakirodalomban is használatosak még például a vállalati vagy testületi felelősség fogalmak is. 5

6 2. Történeti áttekintés A sajátos felelősségi alakzat történetének részletezése során először az egyetemes, majd a magyar jogtörténet fontosabb állomásait kívánom bemutatni, kiemelve az egyes korokban a testületekkel szemben alkalmazható szankciókat. Érdemes egészen a római jogi gyökerekig visszanyúlni a vizsgálat során, hiszen megosztó jellegű jogintézményről lévén szó, az egyes korszakokban, illetve akár korszakokon belül is a jogtudósok eltérő álláspontokra helyezkedtek. Bár a felelősségi forma az angolszász jogrendszerben a legfejlettebb, tekintettel arra, hogy az angolszász jogi kultúra alapjaiban különbözik a kontinentális európaitól, a következőkben a kontinentális európai fejlődés bemutatására szorítkozom. Mint oly sok jogintézménynek, a szervezetek büntetőjogi felelősségének nyomai is már a római jogban megjelentek. A societas delinquere non potest gyakran hivatkozott elv a római jogból származik, a kor elutasító álláspontja fogalmazódik meg benne: társaság bűncselekményt nem követhet el. A római jog jogi személyként (societas) ismerte el az államot, városokat, papi kollégiumokat, mesteremberek egyesületeit, de vétőképtelennek tekintette azokat, a mai típusú felelősségre vonásukat nem ismerte el. Bár egyes jogtudósok (például Ulpianus, Livius) 1 és az alapelv szerint is összeegyeztethetetlen a római joggal szankcionálásuk, ellentmondást fedezhetünk fel abban a tekintetben, hogy már ekkor is alkalmaztak közösségekkel szemben megtorló intézkedéseket, ilyen volt a vesztegzár vagy a szövetségi szabályok megsértése esetén városok elpusztítása. A szankciók ugyanakkor gyakran igazságtalanok is lehettek, hiszen például egy város teljes többnyire vétlen lakosságát érinthették. Mivel büntetőeljárás jogi személlyel szemben nem folyhatott, ezen intézkedésekre Bar szerint inkább politikai, nemzetközi jogi, Savigny szerint elsősorban politikai jellegű represszióként tekinthetünk. 2 A kora középkor szintén elutasító álláspontot fogalmazott meg a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonása kapcsán. Az egyház növekvő hatalma hatással volt a jogintézmények alakulására is. IV. Ince pápa 1245-ben kinyilatkoztatta, hogy universitast 1 Dr. Barnóczki Péter: A hitelintézetek mint jogi személyek büntetőjogi felelősségének kialakulása (megtekintés időpontja: ) 2 Kőhalmi László: A jogi személy büntetőjogi felelőssége In: Collega. 2000/2. szám 19. o. 6

7 nem lehet kiközösíteni, az csupán fikció, a valóságban nem is létezik; 3 a 13. századi kánonjog tehát még a jogintézmény ellen volt. A római jogot újraértelmező glosszátorok munkássága nyomán változik meg ez a szemlélet, és a societas delinquere non potest elvét az universitas et ecclesia delinquere possunt váltja fel, 4 megteremtve általa a párhuzamos felelősség elvét. Egyes szervezeti formák esetén lehetővé válnak 5 bizonyos büntető jellegű szankciók: a városokkal, községekkel szemben a városfalak lerombolása, privilégiumoktól megfosztás, más személyösszességekkel szemben kiközösítés, pénzbüntetés. A városok, községek mellett testületnek számítottak a konventek, káptalanok, templomok is. A glosszátoroknak tehát a sajátos felelősségi forma kinyilatkoztatása mellett az is az érdemük, hogy bár megtartották az egyházi szankciókat, de egyéb joghátrányok alkalmazhatóságát is megteremtették a testületekkel szemben. A középkori germán jogban új jogi személyként jelentek meg a céhek, guilde-k és szövetkezetek. A szervezetek büntetőjogi felelősségét elismerő jog a testületeket már tagjaitól elkülönült entitásként fogta fel 6 és bizonyos bűncselekmények elkövetése esetén (ide tartozott az engedelmesség megtagadása, bűntettesek elrejtése, törvénytelen szabályalkotás, adószolgáltatással való visszaélés) egyházi és világi kitaszítással, pénzbüntetéssel, elkobzással, privilégiumaik megvonásával, felfüggesztésével sújthatta azokat. 7 A francia jogban a jogintézmény kapcsán 12. századi előzmény a városok kollektív felelősségre vonása. Erre abban az esetben kerülhetett sor meglehetősen igazságtalanul, ha a városban lakó elkövető eltűnt, mégpedig azzal az indokolással, hogy a város bűnrészes vagy bűnpártoló. A büntetőjogi felelősségre vonást azonban egészen a 17. második feléig nem vezették be. Az előrelépést az évi francia büntető törvénykönyv, az Ordonnance Criminelle jelentette, melyben külön cím alatt került szabályozásra a szervezetek büntetőjogi felelőssége. A rendelkezések célja a politikai vagy állam elleni bűncselekmények (például lázadás, királyi parancs iránti engedetlenség) szankcionálása volt. 8 Az eddig említett joghátrányok a francia jogban is megjelentek, kiegészülve a rendőri felügyelet alá helyezéssel, a szervezeti forma 3 Sántha Ferenc: A jogi személyik büntetőjogi felelősségéről. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó. Budapest o. (a továbbiakban Sántha I.) 4 Sántha I. 30. o. 5 Abban az esetben, ha azt a testület összes tagja, de legalább a tagok többsége valósította meg, vagy a városok tanácsa, képviselője. 6 Sántha I. 30. o. 7 Kígyóssy Katinka: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége. In: Magyar Jog 1999/ o. 8 Kőhalmi i.m. 20. o. 7

8 megváltoztatásával, szabadalmak megvonásával, 9 tehát a kor igényeihez igazodó, a testületeket jogellenes magatartástól visszatartani igyekvő büntetésekkel. A 19. század elejétől a kontinentális Európában ismét a tagadó nézet szilárdult meg. Ez köszönhető egyrészt a felvilágosodás eszmeáramlatának és az embert középpontba állító individualizmus tanának, mely utóbbi az egyéni felelősséget tette általánossá a büntetőjogban is. Az Ordonnance Criminelle-t 140 évvel követő Code Penal már határozottan elvetette a szervezetek büntetőjogi felelősségét. A visszalépés oka másrészt a Savigny és Feuerbach nevéhez fűződő, a realitás elméletekkel 10 szembenálló fikciós elmélet, mely szerint a jog keletkezteti a jogi személyt, annak nincs saját cselekménye, csak tagjai, képviselői útján tud cselekedni, tehát bűncselekményt sem tud elkövetni, annak alanya mindig egy természetes személy, csak az vonható felelősségre. 11 A kontinentális jogrendszerben a 20. század közepéig általánosan uralkodó elv marad az, hogy a társaság bűncselekményt nem követhet el, s csak a század második felében vetődik fel ismét a jogintézmény kodifikálásának szükségessége. Először a más jogágon belüli (polgári jog, közigazgatási jog) felelősség elismerésére került sor, majd a jogi személy keretei között elkövetett bűncselekmény esetén a párhuzamos felelősség elve alapján a jogi személy és a természetes személy egyidejű, egymás melletti szankcionálásának bevezetése, harmadik lépcsőben külön törvényben szabályozott, meghatározott bűncselekmények esetére tartják fenn a szankcionálás lehetőségét, végül megteremtik a szervezetek általános büntetőjogi felelősségét. 12 A középkori magyar jogban először 13 Werbőczy Hármaskönyve ismerte el a káptalanok és konventek felelősségét hatalmaskodásiakért. A Tripartitum Második részének 46. címe szerint káptalant vagy konventet nagyobb avagy kisebb hatalmaskodásért bárminemű ítélettel testületileg marasztalják el, azt mint egyes külön személyt terhelik és nem az egyeseket kell külön elmarasztalni. Kivévén (...) a szándékos és előre megfontolt gyilkosságot, felségsértést és hűtlenséget, a melyekért mindenik 9 Kígyóssy: i.m. o o. 10 A realitás elméletek szerint a jogi személy a valóságban létező, megfogható entitás. Saját, a tagoktól elkülönült érdekekkel rendelkezik, önálló akarata, cselekvőképessége van. Bűncselekmény alanya lehet, büntetőjogi felelőssége megállapítható. A realitás elmélet képviselője volt egyebek között Gierke. 11 Sántha I. 31. o. 12 Sántha I. 33. o. 13 A Hármaskönyvet megelőzőn a kérdést már érintették királyi dekrétumok, azonban egyik sem ismeri el a jogi személyek büntető jogalanyiságát. (Mátyás király évi, Ulászló évi és évi dekrétumai.) 8

9 vétkest ( ) meg kell büntetni. 14 A magyar jogban azonban még évszázadokig nem honosodott meg a testületek büntetőjogi felelőssége. A második világháború után a szocialista jogfejlődésben fel sem merült a szervezetek (állami vállalatok) szankcionálása. Wiener Imre 1986-ban készült monográfiájában 15 elvetette a jogintézmény bevezetését, szükségtelennek titulálva azt. A két évvel később megszületett első magyar gazdasági társaságokról szóló törvény azonban új szervezeti formákat vezetett be, majd a rendszerváltást követően a magánkézben lévő gazdasági társaságok száma ugrásszerűen megnőtt, s a kilencvenes évek elejétől tanulmányok sora kezdett foglalkozni az addig a magyar jogban idegen felelősségi forma bevezetésének szükségességéről, illetve szükségtelenségéről. A változás az évezred végére már jogszabálytervezet és törvénymódosítás szintjén is érzékelhető volt. A Btk.-t módosító évi CXX. törvény a vagyonelkobzás szabályait módosította, alkalmazhatóvá téve azt a gazdálkodó szerv részére átruházott vagyon tekintetében is 16. Ez azonban még Tóth Mihály szerint nem tekinthető valódi testületi szankciónak. 17 Az Igazságügyi Minisztérium 2000 tavaszán az akkor hatályos Btk. módosítására irányuló tervezetet 18 készített, mely külön fejezetet tartalmazott a gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatos rendelkezésekről, ezen belül is törvényességi intézkedési nemeket határozott meg. A tervezet hat intézkedést tartalmazott: megszűntnek nyilvánítás, működés felfüggesztése, az egyes jogviszonyokból kizárás, tevékenységi körtől eltiltás, pénzbírság és szakmai felügyelet alá helyezés. A szankciók igazodtak a jogi személyek mibenlétéhez, azok nem a szervezetek lelkére kívánnak hatni, céljuk egyértelműen (a megszüntetés kivételével) a törvényes működés helyreállítása. A javaslat az intézkedések alkalmazási feltételeit is megszabta, kiemelhető, hogy a szakmai felügyelet alá helyezést járulékos jogkövetkezményként határozza meg, annak tehát csak más (a megszüntetés kivételével) szankcióval való együttes alkalmazása lett volna lehetséges. A tervezetben is szereplő intézkedések részletes elemzésére a későbbiekben szeretnék rátérni. 14 Werbőczy István: Tripartitum. Második rész, 46. cím. (megtekintés ideje: ) 15 Wiener A. Imre: Gazdasági bűncselekmények. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, Amennyiben a gazdálkodó szervezet ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagjának vagy tisztségviselőjének az átruházott vagyon eredetéről tudomása volt. (1999. évi CXX. tv. 4. ) 17 Tóth Mihály: Mielőtt sebtében padot ácsolnánk a jogi személyiségű vádlottaknak In: Jogtudományi Közlöny 2001/ o. 18 A tervezet szövegét a konzulensem bocsátotta rendelkezésemre. 9

10 A korábbi elképzeléssel ellentétben, a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről szóló rendelkezések végül nem a Btk.-ban kaptak helyet, hanem külön törvény került megalkotásra és elfogadásra, a évi CIV. törvény, mely anyagi és eljárásjogi rendelkezéseket egyaránt tartalmaz, és abban végül a korábban tervezettel ellentétben csupán három intézkedés kapott helyet. Az új jogintézmény életbeléptetésére azonban hazánk európai uniós csatlakozásáig kellett várni, a Törvény május 1-jén lépett hatályba. 10

11 3. A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciók 3.1. A jogi személyekkel szemben alkalmazandó szankciók megjelenése a nemzetközi dokumentumokban 19 A jogi személyek büntetőjogi felelősségével számos nemzetközi szervezet Európa Tanács, Európai Unió, ENSZ, OECD foglalkozott dokumentumaiban. Ezek közül az Európa Tanács évi 18. számú ajánlását és az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmével összefüggésben megalkotott Corpus Juris Europae-t emelném ki, elsősorban az azokban megjelenő szankciókra koncentrálva. Az Európa Tanács évi 18. sz. Ajánlása Az Európa Tanács több ajánlása foglalkozott a jogi személyek büntetőjogi felelősségével. Az első, teljes egészében a jogi személyek felelősségét részletező jogforrás az ET Miniszteri Bizottságának évi 18. számú ajánlása. A kötelező erővel nem bíró, gazdag szankciórendszert létrehozó dokumentum mintául szolgál a tagállamok számára saját felelősségi rendszerük kialakítása során. Az Ajánlás elismeri, hogy a jogi tradíciók miatt nehézséget okozhat sok ország számára a sajátos felelősség elfogadása, ennek ellenére kívánatosnak tartja a nehézségek leküzdését, és javasolja a felelősségi forma Ajánlás szerinti bevezetését. Az Ajánlás a jogi személyek felelősségre vonásával kapcsolatosan a következő alapelveket rögzíti: 1. A társaságoknak vállalniuk kell a felelősséget azon bűncselekményekért is, amelyet tevékenységi körükön kívül követtek el. 2. A társaság felelőssége akkor is fennáll, ha a konkrét elkövető természetes személy léte nem kideríthető. 3. A felelősség megállapításánál különösen figyelni kell arra, hogy: a) a büntetőjogi felelősség megállapítására és büntetés kiszabására akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmény jellege, a bűnösség foka, a társadalomra veszélyesség és az újabb bűncselekmények megelőzése ezt teszi szükségessé; 19 Az alfejezet készítéséhez az alábbi munkákat vettem alapul: Belovics Ervin Gellér Balázs Nagy Ferenc Tóth Mihály: Büntetőjog I. Általános rész. A évi C. törvény alapján, HVG-ORAC Kft., o., illetve Sántha I. 11

12 b) más felelősségi formák és szankciók legyenek alkalmazandók, ha az elkövetett jogellenes cselekmény nem teszi szükségessé, hogy az elkövetőt bűnözőként kezeljék. 4. A vállalkozásnak mentesülnie kell a felelősség alól, ha a management tevékenysége nem hozható összefüggésbe a bűncselekménnyel és az eredmény bekövetkezésének megakadályozása céljából minden szükséges intézkedést megtett. 5. A társaság felelősségre vonása nem mentesíti a felelősségre vonás alól a természetes személy konkrét elkövetőt. Az Ajánlás a szankciók tekintetében hangsúlyozza, hogy a jogi személyekkel szemben fokozott figyelmet kell szentelni a büntetésen kívüli célokra is, különösen a további bűncselekmények megelőzésére, a sértettek kárának megtérítésére. A dokumentum a következő szankciókat tartalmazza: - figyelmeztetés, megrovás, biztosíték; - a felelősség szankció kibocsátása nélküli megállapítása; - pénzbüntetés; - a bűncselekmény elkövetéséhez használt dolog és az abból származó haszon elkobzása; - bizonyos tevékenységektől eltiltás; - kizárás a költségvetési kedvezményekből, támogatásokból; - áruk, szolgáltatások reklámozásának tilalma; - engedélyek visszavonása; - vállalati vezetők eltávolítása; - a sértett kárának megtérítése; - az eredeti állapot helyreállítása; - szankciót vagy intézkedést tartalmazó határozat publikálása; - az igazságügyi hatóság által ideiglenes ügyvezető vezetőség kinevezése; - a vállalkozás megszüntetése, felszámolása. 20 Mint látható, az Ajánlás az egészen csekély, hátrányos következményekkel nem járó intézkedésektől a legsúlyosabbnak számító, a jogi személy megszüntetéséig terjedően tartalmaz szankciókat. Az alkalmazandó joghátrány meghatározásával kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy annak során mindig a jogellenes tevékenységből származó haszon mértékét kell figyelembe venni. 20 Sántha I o. 12

13 A Corpus Juris Europae Az Európai Unióban 1997 tavaszán jelent meg az egységes büntetőjogi térség kialakítása céljából a Corpus Juris Europae, melyet a tagállami jogalkotás számára szántak mintául. Az azóta többször módosított 21 törvénykönyv egyik alapelve az egyéni bűnösségen alapuló felelősség elve. Eszerint az ún. euro-bűncselekményeket 22 (kivéve a hivatali visszaélést és a hűtlen kezelést, melyeket csak közösségi hivatali személy követhet el) a természetes személyek és a jogi személyek is elkövethetik. Utóbbi esetében a felelősség megállapításának az a feltétele, hogy a bűncselekményből a jogi személynek vagy szervezetnek haszna származzon, és az elkövető a szervezet valamely szervezeti egysége, képviselője vagy döntési joggal rendelkező tagja, alkalmazottja legyen. A törvényben a felelősség három szinten jelenik meg: a természetes személy, az üzletvezető és a jogi személy is felelősségre vonható. 23 A modell-törvénykönyv a természetes és jogi személyekkel szemben eltérő szankciókat tart alkalmazhatónak. A jogi személyekkel szemben a dokumentum 14. cikkében szereplő főbüntetés a legfeljebb 10 millió euróig terjedő pénzbírság. Amennyiben a közérdek szükségessé teszi a következő szankciók alkalmazhatók még: - az ítélet közzététele; - a szervezet kizárása a közösségi jog által biztosított jövőbeni támogatásokból; - a szervezet kizárása a közösségi alapokat kezelő hatóságokkal történő szerződéskötésekből, legfeljebb öt évi időtartamra nyilvános közzététele. A bűncselekmény eszköze, hozadéka vagy haszna elkobzására is lehetőséget ad, abban az esetben is, ha a bűncselekmény elkövetési magatartásának megvalósulása bizonyított, de a vádlott a szükséges szándék vagy a beszámítási képesség hiánya miatt nem vonható felelősségre. 24 A nemzetközi dokumentumok szerint tehát kiemelt figyelmet kell arra fordítani, hogy a szankciók kodifikálása során az államok olyan intézkedéseket vezessenek be, melyek különösen alkalmasak és hatékonyak lehetnek a jogi személyek felelősségre ben fogadták el a Corpus Iuris 2000-et, 2000-ben az Anex I.-et. 22 Euro-bűncselekmények: a közösségi költségvetést károsító csalás, a piac manipulálása, vesztegetés, hivatali visszaélés, hűtlen kezelés, hivatali titok megsértése, pénzmosás, konspiráció, orgazdaság. 23 Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: A jogi személyek büntetőjogi felelősségének megítélése a nemzetközi dokumentumok tükrében: _forum].pdf (megtekintés ideje: ) 24 Sántha I o. 13

14 vonására, valamint azok a büntetésen kívüli célként szolgálják a további bűncselekmények megelőzését és a sértett kárának megtérítését is A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciók csoportosítása A jogi személyekkel szemben alkalmazható, az Ajánlásban is nevesített jogkövetkezményeket három csoportba sorolhatjuk 25 : a vagyoni hátránnyal járó, a szervezet működésére ható és az egyéb, deklaratív jogkövetkezmények. Az intézkedéseknek a jogi személyt kell érintenie és nem a természetes személy elkövetőt, hiszen utóbbi szintén büntetésben részesül, bár feltehetően az elkövető és a további szervezeti tagok, alkalmazottak szintén megérzik az intézkedés negatív hatását. Mivel a büntetőjogban szereplő jogkövetkezmények többnyire a természetes személyekre szabottak, rajtuk hajthatók végre (például a szabadságvesztés vagy a kényszergyógykezelés), ezért a jogi személyekkel szemben szükségessé vált más jellegű, a szervezetek jellegéhez igazodó joghátrányok meghatározása, mely halmazt nevezhetjük a szankciók harmadik típusának a hagyományos büntetések és intézkedések mellett. Bár a szakirodalomban a jogkövetkezmények széles tárháza megtalálható, alkalmazásának könnyebbsége folytán a gyakorlatban előtérbe a vagyoni szankciók kerültek, ezért először ezeket ismertetem A vagyoni hátránnyal járó szankciók Az anyagi hátránnyal járó szankciók a pénzbüntetés, a biztosíték, az elkobzás/vagyonelkobzás és a meghatározott kedvezmények elvesztése. A vagyoni szankciók közül legkézenfekvőbbnek a pénzbüntetés (a magyar terminológia szerint pénzbírság, mivel büntetés jogi személlyel szemben nem szabható ki) alkalmazása tűnik, hiszen a jogi személyek létének feltétele, hogy elkülönült vagyonnal rendelkezzen. Bár sok kritika éri, szinte minden, a felelősségi formát ismerő ország alkalmazza. Az alaptípusnak számító szankció mértékének meghatározásánál 25 Jelen csoportosítás a Sántha Ferenc, illetve Günther Heine által alkalmazott módszeren alapul. Lásd Günter Heine: Sanctions in the Field of of Corporate Criminal Liability. In: Albin Eser Günter Heine Barbara Huber (eds.), Criminal Responsibility of Legal and Collective Entities, Freiburg im Breisgau, 1999, o. 26 Fantoly Zsanett A jogi személyek büntetőjogi felelőssége HVG-ORAC: Budapest, o. (a továbbiakban Fantoly I.) 14

15 kétféle technikával találkozhatunk. Egyik megoldás az, ha a generális minimumot és maximumot meghatározzák és a jogalkalmazó a körülmények függvényében dönt annak konkrét összegéről. A maximumot ez esetben célszerű viszonylag magasan meghatározni, hiszen például multinacionális vállalatok esetén, ha a legmagasabb összeg is aprópénz, nem lehet preventív hatása a pénzbüntetés kilátásba helyezésének. A másik megoldás lehet az, ha a természetes személyekre kiszabható büntetési tétel felső határának szorzata jelenti a legmagasabb összeget. 27 A pénzbüntetés megfelelő mértékének megállapítása kulcskérdés, hiszen, ha túl alacsony a kiszabott büntetés, az elbagatellizálja a bűncselekmény elkövetését és nincs visszatartó hatása további jogsértéstől. Sőt a szervezet akár arra a következtetésre is juthat, hogy megéri vállalni a büntetés kifizetését, ha a bűncselekménnyel elérhető haszon jóval meghaladja annak mértékét. Ha viszont túlságosan magas összegű a pénzbüntetés, az nemcsak elrettentő hatással bír, de veszélyeket is hordoz. Adott esetben létszámleépítéssel, az áruk, szolgáltatások árának emelésével ezáltal a fogyasztót sújtva védekeznek a büntetéssel szemben, de egy aránytalanul nagy összegű pénzbírság akár a jogi személy pénzügyi helyzetét is teljesen ellehetetlenítheti, ami tevékenysége kényszerű megszüntetéséhez vezethet. (A fogyasztóra történő áthárítás viszont azt is eredményezheti, hogy az ügyfelek a más által kínált hasonló színvonalú, de olcsóbb termékre térnek át, ezáltal is elnehezítve a vállalat helyzetét.) Ezt a helyzetet nevezi Sándor Balázs túlcsordulási jelenségnek (overspill effect). 28 A pénzbüntetés alkalmazása tehát nem problémamentes, gondos mérlegelés szükséges egy igazságos, de megfelelő visszatartó erővel bíró összeg megállapításához. További kérdést vethet fel, hogy mi a helyzet akkor, ha azt nem lehet behajtani, hiszen büntetés-végrehajtási intézetbe mégsem vonulhat a szervezet. A pénzbüntetésben rejlő nehézségek miatt Hacker Ervin, a századelő büntetőjogásza mellőzendőnek tartotta alkalmazását annak ellenére, hogy hatásos és célszerű lenne. Elfogadhatóbbnak véli viszont a feltételesen végrehajtandó pénzbüntetés, vagyis a békekezesség 29 intézményét. Ez alatt olyan pénzbüntetésre ítélést 27 Sántha Ferenc: A jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi jogkövetkezmények. In: Jogtudományi Közlöny. 2000/ o. (a továbbiakban: Sántha II.) 28 Sándor Balázs: A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciókról. In: Belügyi Szemle 2005/ o. 29 Angliában III. Edward évi törvénye teremtette meg a békekezesség intézményét. Lényege, hogy a békebírák a nem jó hírű személyektől biztosítékul kezest követelhettek, akiknek kötelezvényt kellett kiállítani a bíró által meghatározott pénzösszegről, a király adósának ismervén el magukat. Ha a kötelezett személy jó magaviseletet tanúsított, a kötelezvénytől eltekintettek, ha nem, az összeget behajtották. Ez az 15

16 érthetünk, amelynek megfizetése a szervezet jövőbeli magatartásától függ. A biztonsági intézkedés jellegű pénzbüntetés újabb bűncselekmény elkövetése esetén kerül csak végrehajtásra. Itt is kiemelten fontos a helyes mérték megtalálása az összeg megállapításakor. Hacker még arra hívja fel a figyelmet, hogy nem célszerű időtartamot megállapítani a békekezesség fennállására, hiszen annak lejárta után ismét büntetlenül lehetne bűncselekményt elkövetni. A békekezesség csekély súlyú bűncselekmény esetén alkalmazható. 30 Klasszikus vagyoni hátránnyal járó szankció az elkobzás és a vagyonelkobzás, hiszen nem vitatható, hogy a bűncselekmény elkövetésének eszközét (akárcsak természetes személyeknél) és a bűnös gazdagodást el lehet/kell vonni. A vagyonelkobzásnak nem akadálya az időközbeni jogutódlás sem. A bizonyítási teher rendszerint megfordul ebben az esetben: az elkövetőnek kell tudni bizonyítani, hogy a haszon nem jogellenes cselekmény eredménye. 31 Mivel a jogszerűen szerzett vagyont az elkobzás nem érinti, a tulajdoni jogok nem sérülnek, és továbbgyűrűző hatása sincs. A kedvezmények, privilégiumok megvonásának hatékonysága régóta ismeretes, a középkorban nagy visszatartó erőt jelenthetett például a városok vásártartási, pénzverési jogának megvonása, engedmények megszüntetése, felfüggesztése. Manapság a különböző (költségvetési) támogatások ideiglenes elvesztése, adókedvezményekből kizárás kilátásba helyezése lehet igazán prevenciós hatású. Célszerű határozott időben (de legfeljebb 3-5 évben) meghatározni. Ez idő alatt a szervezet a többletlehetőségekből nem részesülhet, arra nem pályázhat, de alaptevékenységére a szankció közvetlenül nem hat ki, csupán elnehezítheti azt. 32 Véleményem szerint mivel napjainkban nagyon sok támogatás-elnyerési, pályázati lehetőség van, amit a vállalat fejlesztésbe, többlettermelésbe fektethet be, ez a szankció jelentheti az egyik leghatékonyabb visszatartó erőt egy szervezet számára. A vagyoni szankciók közül utolsóként említendő biztosíték adását nem tekintik kifejezetten büntetőjogi szankciónak. Ebben az esetben meghatározott összeg bíróság előtti letétele történik, mely összeget az elkövető a következő jogsértés esetén (vagy feltételek meghatározása esetén azok nem teljesítése miatt) elveszít, és további, immár intézmény tekinthető a próbára bocsátás történeti elődjének. Finkey Ferenc: Büntetéstani problémák. Budapest, o. 30 Hacker Ervin: Az egyesületek büntetőjogi cselekvőképessége és felelőssége. Kriminológiai Közlemények. Hacker Ervin Emlékkötet, Magyar Kriminológiai Társaság o. 31 Sántha II o. 32 Sándor: i.m.: 26. o. 16

17 súlyosabb szankcióval sújtják. Néhány esetben egy újabb bűncselekmény elkövetése nyereségesebb lehet az elkövetőnek akkor is, ha ezáltal elveszti a letett biztosítékot és még számításba veszi az azt követő bírság kiszabását is. A biztosíték azon jogrendszerekbe illik bele, melyek anyagi joga az alkalmazáshoz megfelelő rugalmasságot biztosít. Olaszországban például az ismételt elkövetés számít bűncselekménynek, az első alkalmat követően a biztosíték elegendő lehet figyelmeztetésként A szervezet működésére ható szankciók A szervezet működésével kapcsolatos szankciók célja elsősorban, hogy a jogi személy magatartását pozitívan befolyásolják. E körbe tartozik a jogi személy feloszlatása, tevékenységének korlátozása és a szakmai felügyelet alá helyezés. A jogi személyek szervezetének működésére vonatkozó legsúlyosabb szankció kétségkívül a feloszlatás vagy megszüntetés. A jogi személy halálbüntetésének is nevezett intézkedés természetéből adódóan önállóan, s csak legvégső esetben, ultima ratio jelleggel alkalmazandó, amikor már más joghátrány nem lenne elegendő a szankció céljának elérésére. Nemcsak a közvetlen vezetőket és a bűncselekményt elkövetőket sújtja a döntés, hanem az alkalmazottakat, ügyfeleket, partnercégeket is, így fokozottan ügyelni kell helyénvaló alkalmazására. Problémát okozhat, hogy a feloszlatást követően az elkövetők újabb jogi személy létrehozásával folytatják a bűnöző tevékenységüket, ezért a tagok szankcionálásával kell megakadályozni, hogy azok ne alakíthassanak újabb szervezetet bűncselekmények elkövetésére. 34 A működésre ható szankciók közül igazán hatékony lehet a jogi személy tevékenységének korlátozása különböző bírói rendelkezések útján. Ilyen lehet többek között a szükséges engedélyek visszavonása, pályázatokból, támogatásokból kizárás, reklámtevékenységtől való eltiltás, bizonyos szolgáltatások nyújtásának, tevékenységek végzésének ideiglenes megtiltása. E jogkövetkezményeknek, mivel drasztikus hatással lehetnek a vállalatokra, már kilátásba helyezésük is visszatartó erőt jelenthet. Gyakran hivatkozott ellenérv viszont, hogy a korlátozásokat célszerűbb lenne a közigazgatási jog területén meghagyni, ahol a jogalkalmazók bővebb ismeretekkel rendelkeznek a 33 Heine i.m o. 34 Sántha I o. 17

18 következményeket illetően. Súlyosságukra tekintettel azonban indokolt lehet a büntetőjogi szankciók közötti szerepeltetése. 35 A szakmai felügyelet alá helyezés a szakirodalomban támogatottságot élvez, célja a jogszabályoknak megfelelő működés helyreállítása. Bár a korábban említett magyar Tervezetben szerepelt, a Törvénybe végül nem került be ez a szankciótípus. A felügyelet alá helyezés a működést nem korlátozza, azáltal van a szervezetre hatással, hogy egy külső, pártatlan személy a cég tevékenységét folyamatosan figyelemmel kíséri, irataiba betekinthet, és ha szükséges, intézkedéseket tesz a törvényes útra való visszatérés érdekében. Fontos, hogy a felügyelőnek széles jogköröket biztosítsanak, hogy munkáját eredményesen tudja végezni. Az kérdéses lehet, hogy ki hajtsa végre a felügyeletet: állami szerv, erre a célra létrejött szerv vagy akár független szakember. A Tervezet ezt közigazgatási szerv hatáskörébe utalta volna. Az ellenőrzésre jogosult azonban a cég nem minden adatához férhet hozzá, például nem ismerhet meg a cég tulajdonában lévő knowhow-t. Bár a természetes személyekkel szemben is vannak hasonlóan kifejezett hátrányt elő nem író szankciók, a jogi személyek kapcsán véleményem szerint büntetőjogi jellege megkérdőjelezhető, mivel ezzel a bíróság nem bünteti a jogi személyt, nem éri vagyoni hátrány, sem más korlátozás, csupán ezentúl azt kell tennie, amit eddig is kellett volna: törvényesen működni. Amennyiben erre nem hajlandó, célszerű lehet más intézkedés alkalmazása, például bizonyos tevékenységének korlátozása. Ezzel kapcsolatban megemlíthető, hogy nem büntetőjogi szankcióként ugyan, de jelen van a felügyelet alá helyezés hatályos jogunkban, hiszen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló évi XLIX. törvény ismeri a jogintézményt. A törvény a csődeljárásról szóló fejezetben külön cím alatt határozza meg a vagyonfelügyelőre vonatkozó rendelkezéseket, ez alapján a vagyonfelügyelőnek joga van például iratbetekintésre, a végrehajtás ellenőrzésére A deklaratív szankciók A deklaratív szankciók azok, amelyek sem konkrét vagyoni hátránnyal, sem a jogi személy működésére, létére kihatással nem bírnak. E jogkövetkezmények a szakirodalomban vegyes megítélésűek. Míg egyeseket szükségtelennek tekintenek, 35 Sántha II o évi XLIX. törvény 13. (2) bekezdés 18

19 másoknak akár nagyobb visszatartó erőt tulajdonítanak, mint az előző két csoportba tartozó szankcióknak. Jellemzően kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények elkövetése esetén van helyük. A deklaratív szankciók közé sorolhatjuk a megrovást, az ítélet közzétételét és a próbára bocsátást. A megrovás vagy figyelmeztetés alapvetően természetes személyekkel szemben alkalmazott intézkedés, hiszen sok esetben a büntetőeljárás viszontagságainak kitett elkövető jövőbeli jogkövető magatartását súlyosabb büntetés vagy intézkedés nélkül is el lehet érni. Kérdéses azonban, hogy szervezeteket ezáltal vissza lehet-e tartani további bűncselekmények elkövetésétől. Általános vélekedés szerint nem, hiszen a jogi személyeknek nincs szégyenérzete, lelke, amire hatni lehetne, így ez a szankciót nem tekintik a jogi személyekkel szemben hatékony jogkövetkezménynek. Az ítélet közzététele lehet a deklaratív szankciók közül a leghatékonyabb, kifejezetten a jogi személyekkel szemben alkalmazható joghátrány. Már Hacker Ervin is mellette foglalt állást, 37 de sem az említett tervezetbe, sem a megalkotott törvénybe nem került be. Lényege, hogy a bíróság megfogalmazza azt a szöveget, amelyet a vállalatnak a közvélemény elé kell tárnia a sajtón keresztül. Célja nem a megszégyenítés, hanem a nyilvánosság tájékoztatásában rejlő visszatartó erő. Már annak is stigmatizáló hatása van, ha a sajtóban még (hiába később felmentő) ítélet meghozatala előtt megjelenik, hogy egy jogi személlyel szemben büntetőeljárás folyik, ha pedig a bűnösséget megállapító ítélet kerül nyilvánosságra (szakmai folyóiratban, napilapban), az komoly presztízsvesztéssel jár. 38 A negatív reklám is reklám, csak éppen a hatása ellentétes: nem pusztán a jogi személy jó hírnevének csökkentését eredményezi, hanem közvetetten vagyoni hátránnyal is jár, mivel új partnerektől, illetve a meglévő ügyfélkör egy részétől is eleshet általa. Ennek okán a pénzbüntetéshez hasonlóan itt is felmerül az intézkedés továbbgyűrűző hatása: a csökkenő forgalom miatti bevételkiesés elbocsátásokhoz, áremeléshez vezethet. A próbára bocsátásnak a megrováshoz hasonlóan a természetes személyekkel szembeni alkalmazása terjedt el. Az angolszász jogrendszerekben (például az Egyesült Államokban, Kanadában) viszont jogi személyekkel szemben is használatos. A jogintézmény célja kettős: megreformálni úgy a vállalatot, hogy megelőzzék a jövőben bűncselekmények elkövetését, valamint a nagyobb összegű pénzbüntetés kiszabásának mellőzésével a teljes pénzügyi összeomlás szélsőséges következményeinek elkerülése. Kötelezettségként előírható kártérítés fizetése, a vállalat újjászervezése, megreformálása, 37 Hacker i.m o. 38 Sándor i.m. 28. o. 19

20 de akár közhasznú, közérdekű munka is. Hogy utóbbit el tudjuk képzelni, példaként hozható egy egyesült államokbeli pékség, amelynek szankcióként kenyeret kellett sütni a városi szegényeknek, illetve az őket segítő hálózatoknak. 39 (Bár megjegyezném, hogy amennyiben nem derül ki, hogy a jótett csupán a bírósági ítélet végrehajtása, a jótékonysági tevékenység pozitív színben tüntetheti fel a szervezetet.) A szankció előnyei, hogy az intézkedés hatása a testületen belül érezhetővé válik, továbbá anélkül teljesíthetik a vállalatok az előírt kötelezettségeket, hogy az pénzügyileg tönkretenné őket, végül, ha azok végrehajtásáról kötelezően jelentést is kell készíteni, az önmagában hozzájárul ahhoz, hogy növelje az önfegyelmet. 40 A preventív ereje abban rejlik, hogy ha nem teljesítik az előírásokat, büntetés kiszabására kerül sor. A szankciótípusok áttekintését követően láthatjuk, hogy a jogi személyekkel szemben más típusú, többnyire személytelen jellegű szankciók kerültek kidolgozásra. Az intézkedések célja nem a szervezet ellehetetlenítése, hanem annak törvényes működésének elősegítése. Erre különböző szankciók egyaránt képesek lehetnek akár egymás mellett, akár önállóan alkalmazva. Fontos, hogy a jogalkalmazó nemcsak a bűncselekményhez igazodó, de a jogi személy típusának, méretének legmegfelelőbb jogkövetkezményt alkalmazza. 39 US vs. Danilow Pastry Corp. 563 F. Supp (S.D.N.Y. 1983) 40 Heine i.m o. 20

21 4. A magyar szabályozás kérdései 4.1. A szervezetek szankcionálása Büntető Törvénykönyvünk az egyéni felelősség elvén nyugszik, büntetést kiszabni kizárólag természetes személlyel szemben lehet, hiszen csak az ember tud a tettével kapcsolatban egyfajta pszichés viszonyt kialakítani, a jogi személyeknek ehhez nincs lelke. 41 Bűncselekmény elkövetője is csak természetes személy lehet, azonban, ha azt jogi személy keretei között követik el a Törvényben meghatározott további feltételek fennállása mellett, a jogi személy szintén szankcionálható. Ez véleményem szerint nem ütközik a kétszeres értékelés tilalmába, mivel nem ugyanannak az alanynak a kétszeri felelősségre vonása történik. A magyar jogban a szervezetek felelősségre vonása intézkedések alkalmazásával valósulhat meg, amelyek alkalmazására főszabály szerint önállóan nem kerülhet sor: járulékos felelősségről van szó azzal, hogy a bíróság a Törvényben meghatározott jogkövetkezményeket csak akkor alkalmazhatja, ha van egy felelősségre vonható természetes személy, akivel szemben büntetés kiszabására, megrovás vagy próbára bocsátás alkalmazására, elkobzás vagy vagyonelkobzás elrendelésére is sor kerül. 42 A főszabály alóli kivételt sokáig csak az jelentette, ha az elkövető a halála vagy a kóros elmeállapota miatt nem büntethető, illetve ha vele szemben a büntetőeljárást a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt felfüggesztették. A évi CCXXIII. törvény ezt kibővítette, és július 1.-jétől számos esetben 43 van helye jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának akkor is, ha a bűncselekményt elkövető természetes személy büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg, bár az, hogy bűncselekmény történt, egyértelmű. Az Indokolás szerint ebben az esetben is az intézkedés alkalmazásának feltétele, hogy a jogi személy és a bűncselekmény között a két logikai kapocs közül (előny vagy a jogi személy felhasználásával történő elkövetés) az egyik fennálljon. Ezzel kapcsolatban Sándor jogosan veti fel azt a kérdést, hogy ha a jogi személy a büntetőeljárásban nem terhelt, ez esetben, tehát ha kizárólag ellene folyik az eljárás, minek tekinthető? 41 Sántha I o. 42 Új Btk. Kommentár (szerk.: Polt Péter) Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Zrt kötet 111. o. 43 A Törvény 3. (2) bekezdése tartalmazza a kivételeket. 21

22 A Btk. az intézkedések közül utolsónak említi, hogy a jogi személyekkel szemben alkalmazható joghátrányok külön törvényben kapnak helyet, a Btk.-ban egyedül a vagyonelkobzásnál szerepel, hogy alkalmazható jogi személlyel, vagyis a kódexbeli terminológiával élve gazdálkodó szervezettel szemben. Így gyakorlatilag a hazai szabályozás négy büntetőjogi szankciót tartalmaz, amelyek szervezetekkel szemben alkalmazhatók. De hogyan csoportosíthatjuk általában, és mi jellemzi hazánkban a szakirodalomban elemzett egyes intézkedéseket, s ezek közül az említett vagyonelkobzáson kívül melyek találhatók meg a magyar szabályozásában? Mielőtt erre rátérnék, szükségesnek tartom kiemelni, hogy bár a büntetőjog egy múltban elkövetett cselekményre reagál represszív jelleggel, és a szankcionálással a speciális és generális prevenció is a célja, a jogi személyek esetén a megelőzést fokozottan kell előtérbe helyezni. 44 Ennek indoka lehet, hogy például a környezet károsításával összefüggő bűncselekmények esetén a kár sokszor felmérhetetlen és visszafordíthatatlan, mely esetben az utólagos büntetés, legyen az a szervezetre nézve bármilyen súlyos, már nem eredményezheti az eredeti természeti állapot helyreállítását. Vita tárgyát képezi, hogy a büntetőjogi szankcióval fenyegetettség lehet-e hatékony prevenciós mód vagy más eszközöket kell ehhez alkalmazni A jogi személlyel szemben alkalmazható szankciók a magyar jogban A szakirodalomban 45 a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonhatóságának szükségességét többek között azzal az indokkal kérdőjelezték meg, hogy a polgári jog és a közigazgatási jog már régóta elismeri a szervezetek szankcionálhatóságát, ezért a büntetőjogba való bevezetés indokolatlan. Fülöp Sándor szerint a büntetőjogi szankciórendszer már nem tud sok újat nyújtani a jogi személyekkel szemben. 46 A Törvény azonban elfogadásra került, és azóta egymás mellett léteznek a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi és más jogágakba tartozó szankciók, gyakran ugyanolyan vagy legalábbis hasonló elnevezéssel Sándor i.m. 17. o. 45 A tanulmányok arra hivatkoznak, hogy a polgári és közigazgatási jogban már létező intézkedések szükségtelen átültetésére kerül sor a Törvény megalkotásával, például: Sárközy Tamás: Büntetőjogi intézkedések a jogi személyekkel szemben? In: Magyar Jog, 2002/7. sz o.; Fantoly Zsanett: Gondolatok a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről In: Ügyvédek Lapja, 2001/1. sz o. 46 Fülöp Sándor: A jogi személyek büntető jogalanyisága. In: Magyar Jog, 1993/ o. 47 Sántha I o. 22

23 A Törvényben szabályozott szankciótípusok létét a polgári és a közigazgatási jog területén a következő példákon keresztül kívánom szemléltetni, kezdve a legszélesebb körben alkalmazott pénzbírsággal. A jogsértésért való felelősség érvényesítésének talán legegyszerűbb módjának nevezhető jogkövetkezmény funkciója a jogérvényesítés, speciális és generális prevenció, kártérítés és/vagy a represszió. Bírság kiszabását teszik lehetővé például a következő jogszabályok: - A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló évi V. törvény 81. (1) bekezdés b) pontja alapján a cégbíróság a céget a törvényes állapot helyreállítása érdekében a körülményektől függően pénzbírsággal sújthatja. - A fogyasztóvédelemről szóló évi CLV. törvény 47. (1) bekezdés i) pontja fogyasztóvédelmi bírság kiszabását teszi lehetővé, ha a fogyasztóvédelmi hatóság megállapítja, hogy a vállalat megsértette a fogyasztóvédelmi rendelkezéseket. - Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló évi CXII. törvény 61. (4) bekezdés g) pontja szerint a személyes adatok védelméhez való jog érvényesülése érdekében az adatvédelmi hatósági eljárásban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság százezertől húszmillió forintig terjedő bírságot szabhat ki. Ezeken kívül számos esetben van lehetőség adminisztratív bírság kiszabására is, például az építésügy vagy az erdővédelem szabályainak megszegése esetén. 48 A jogi személy feloszlatását is több, nem büntetőjogi jellegű jogszabály is tartalmazza. Két példát említenék a polgári jog területéről: - Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló évi CLXXV. törvény 11. (4) bekezdése alapján a bíróság feloszlatja az egyesületet, ha az egyesülési jog gyakorlása bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, vagy mások jogainak és szabadságának sérelmével jár. - A már hivatkozott évi V. törvény 84. (1) bekezdése szerint, ha a törvényes működés a bíróság által hozott intézkedések ellenére sem következik be, a cégbíróság a céget eltiltja a további működéstől, egyben 48 Sántha I o. 23

24 megszűntnek nyilvánítja, és kezdeményezi a cég felszámolását, vagy elrendeli a kényszertörlési eljárást. A jogi személy tevékenységének korlátozása szintén megjelenik az említett jogterületeken: - A környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvény 79. (1) bekezdés c) pontja alapján a környezetvédelmi hatóság a környezetvédelmi felülvizsgálat eredményeként korlátozhatja, felfüggesztheti vagy megtilthatja bizonyos tevékenységek folytatását. - A fogyasztóvédelemről szóló törvény 47. (1) bekezdés g-h) pontjai alapján a fogyasztóvédelmi hatóság a jogsértéssel érintett üzlet ideiglenes bezárását elrendelheti. - A közbeszerzésekről szóló évi CXLIII. törvény szerint közbeszerzési eljárásban nem lehet ajánlattevő, részvételre jelentkező, alvállalkozó, és nem vehet részt alkalmasság igazolásában olyan gazdasági szereplő, aki a ban foglaltak közül bármelyiket megvalósítja. Láthatjuk tehát, hogy a Törvényben szereplő szankciók számos más, nem büntetőjogi jellegű törvényben is megtalálhatóak. A közigazgatási és polgári jogi jogkövetkezményeknek azonban elsősorban a közigazgatási és polgári jogi jogsértésekre kell reagálniuk. Előfordulhat, hogy bűncselekmény elkövetése esetén is e területekre tartozik a szervezettel szembeni szankció alkalmazása, például az említettek közül az egyesület feloszlatása esetén. Fülöp szerint viszont általában lehetnének alkalmazhatóak a polgári és közigazgatási jogi szankciók a jogi személyekkel szemben, amennyiben hatékonyságukat megnövelik. Úgy véli, kellő mértékű közigazgatási bírság kiszabásával is lehet olyan anyagi hátrányt okozni a jogi személynek, amely visszatartja további jogsértéstől, nincs szükség ehhez büntetőjogi szankció bevezetésére. A gyakorlatban viszont problémának tekinti, hogy a közigazgatási szankcióknak nincs elegendő társadalmi tekintélye, valamint az eljárás elhúzódása is gondot okozhat, ugyanis ez idő alatt a károsító magatartás zavartalanul folyhat tovább. Szintén ellene szól, hogy a nagyvállalatok a bírság nagy részét áthárítják a fogyasztókra, megrendelőkre. 49 Erre megoldásként Tóth Mihály a polgári és közigazgatási szankciók bővítését és szigorítását, valamint az eljárás felülvizsgálatát látta megfontolandónak Fülöp: i.m o. 50 Tóth: i.m o. 24

25 Egyes országok (például Németország, Olaszország), bár a jogi személyek büntetőjogi felelősségét nem ismerik el, kompromisszumos megoldásként bűncselekmény elkövetése esetén közigazgatási szankciót alkalmaznak. 51 Németországban a szervezetek büntetőjogi felelősségre vonásának alkotmányos akadálya a nulla poena sine culpa elve. Az ellenzők az elv alapján a pénzbírság alkalmazását is aggályosnak tekintik, mivel az alapelvet a büntetéssel rokon szankciókra is érvényesnek tekintik. A pénzbírság hátránya, hogy a büntetéssel szemben az nem jár rosszalló értékítélettel, a jó hírnév csökkenésével. A jogalkotók viszont úgy vélik, a hatékony fellépéshez elegendő a közigazgatási szankció alkalmazása is. 52 A Törvény Indokolása a közigazgatási jogi szankció alkalmazásával kapcsolatban megjegyzi, hogy a Btk.-ban meghatározott szándékos bűncselekmények miatt kerül sor intézkedés alkalmazására. Az azonos jogellenességi tartalom miatt ugyanazt a megelőző hatást kell elérni a természetes személyek és jogi személyek esetén is. Fontos, hogy olyan cselekmény miatt, ami természetes és jogi személyt is érint, azonos bizonyítási eljárásra kerüljön sor, és a büntetőeljárást is ugyanazon eljárási rendben folytassák le. Különbséget tehetünk a jogterületek között a tekintetben, hogy a jogi személy nem lehet a bűncselekmény elkövetője, a büntetőeljárásnak sem az alanya. A polgári jogban és a közigazgatási jogban viszont a jogi személy önálló jogalany, jogai és kötelezettségei vannak. Az államigazgatási és polgári jogban már alkalmazott szankciók bevezetését a büntetőjogba többen indokolatlannak ítélték meg. Polt Péter viszont felhívja a figyelmet két körülményre. Az egyik a szankciótípusok eltérő súlyából, társadalmi megítéléséből adódik. Bizonyos esetekben a büntetőjogi szankció azért lehet sokkal hatásosabb és érheti el hosszabb távon is a kívánt hatást, mert az össztársadalmi megítélés a büntetőjogi eszközöknek sokkal nagyobb súlyt tulajdonít, és erkölcsileg elítélendőbbnek tartja a cselekményt. 53 A másik körülmény, ami a büntetőjog mellett szól, az a büntetőeljárás nyilvánossága, a feleknek az eljárás során biztosított jogok és kötelezettségek rendszere. 51 Mark Pieth Radha Ivory: Emergence and Convergence: Corporate Criminal Liability Principles in Overview, In: Mark Pieth Radha Ivory (ed.): Corporate Criminal Liability Emergence, Convergence, and Risk. Springer, o. 52 Fantoly i.m. 150.o. 53 Polt Péter: A jogi személy büntetőjogi felelősségéről. In: Felelősség és társadalom (szerk.:vigh József Polt Péter):, Budapest, o. 25