2010/91 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu IV. évfolyam 91. szám 2010. október 13. A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009)* Tartalomból 1 Bevezető 1 A jövedelmi szegénységgel kapcsolatos indikátorok 3 Az anyagi depriváció 4 A társadalmi juttatások célzottsága 4 Nemzetközi összehasonlítás, 2008 7 Táblázat Bevezető A szegénységgel és társadalmi kirekesztődéssel kapcsolatos mutatószámok listáját 2001-ben az Európai Unió laekeni ülésén fogadták el. Az akkor még jellemzően az egyes országok belső viszonyaihoz igazított, a jövedelmi szegénységre fókuszáló mutatók köre a 2006. évi jelentős kiegészítés eredményeként kibővült. Jelenleg négy területet fog át, melyek egyrészt a gazdasági, társadalmi és demográfiai változásokat mérik, továbbá a társadalmi befogadásra, a nyugdíjakra és az egészségügyi helyzetre vonatkoznak. Az elmúlt években a szegénység és a kirekesztődés sokdimenziós jellegének vizsgálatára vezették be az ún. anyagi deprivációra vonatkozó mutatókat. Az adatok alapján kirajzolódó főbb tendenciák (amelyekben a gazdasági krízis hatásai 1 még nem, vagy csak kis mértékben tükröződnek) az alábbiak: 2008-ban a szegénységi arány és a jövedelmi egyenlőtlenség lényegében nem változott. Az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken a szegénységi arány, illetve a szegénységi kockázat. Változatlanul a gyermekek a legveszélyeztetettebbek, és relatív helyzetük feltehetően a családi pótlék reálértékének csökkenése miatt romlott, szegénységi kockázatuk 1,75-szorosa az országosnak. A tartós szegénységben élők (akik a vizsgált 4 év során legalább háromszor a szegénységi küszöb alatti szinten éltek) aránya átlagosan 2/3-át teszi ki a 2008. évi keresztmetszeti szegénységi aránynak. Az idősek körében az időszakosan és tartósan szegények aránya megegyezik (4 4%). Az anyagi depriváció mérésére szolgáló indikátor átlagos szintje (37%) sem változott egy év alatt, ugyanakkor a kezdődő gazdasági válság hatása néhány tételben, elsősorban a szegényeknél erőteljesen jelentkezett. A pénzügyi krízis leginkább a hiteltörlesztésekre és a lakással kapcsolatos hátralékokra volt negatív befolyással. A társadalmi juttatások szegénység csökkentésében játszott szerepét mérő hipotetikus mutató alapján a társadalmi juttatásoknak a jövedelmi szegénység csökkentésében játszott szerepe az unión belül Magyarországon a legerősebb (59%), míg az EU átlaga 32%-ot tesz ki. Az Európai Unióban 2008-ban a lakosság 17%-a, kb. 85 millió fő élt a relatív koncepció szerint megállapított jövedelmi szegénységi küszöb alatt. Az EU 2020-as stratégiája az elkövetkezendő 10 év során a szegények számának 20 millió fővel történő csökkentését tűzte ki célul. Szegénységi küszöb: a medián ekvivalens jövedelem 60%-a nemzeti valutában, euróban, továbbá vásárlőerő-egységben (PPS) kifejezve, az egyszemélyes háztartásokra és a két felnőttből és két gyermekből álló háztartásokra vetítve. Szegénységi arány: az adott csoportba tartozó szegények száma az adott csoportba tartozó összes személyhez viszonyítva. Szegénységi kockázat: az adott csoportba tartozó szegények aránya az országos átlaghoz viszonyítva. Az 1-nél nagyobb érték az adott kategóriákba tartozók szegénységi küszöb alá kerülésének az áltagosnál nagyobb, az 1-nél kisebb érték pedig az átlagosnál kisebb kockázatát jelenti. Anyagilag depriváltak: akik meghatározott 9 fogyasztási tétel közül legalább háromról anyagi okból lemondani kényszerültek: 1. váratlan kiadás fedezése, 2. évi egy hét üdülés, 3. részletek fizetése (lakbér, lakástörlesztés, közműszámlák, részletre vásárolt termékek), 4. megfelelő étkezés, 5. a lakás megfelelő fűtése, 6. mosógép, 7. színes TV, 8. telefon, 9. személygépkocsi. A jövedelmi szegénységgel kapcsolatos indikátorok A 2009. évi (jövedelmi szempontból 2008-as) felvétel szerint hazánkban a szegénységi arány és a jövedelmi egyenlőtlenség lényegében változatlan maradt, miközben a szegénységi küszöb forintban számolva 6,1%-os fogyasztóiár-index mellett 7,8%-kal emelkedett. A vásárlóerő-egységben (PPS-ben) kiszámított küszöbérték az egyszemélyes háztartások esetében 2008-ban 3993, 2009-ben 4174 PPS volt, tehát 4,5%-kal lett magasabb. A változás összefüggött a makrogazdasági folyamatokkal, a keresetek, a nyugdíjak, a családi pótlék stb. emelésének mértékével, továbbá azzal, hogy az adójóváírás változása miatt kb. 1,5 millió munkavállaló (a havi 85 220 ezer forint keresetűek) esetében a nettó jövedelem akkor is nőtt, ha a bruttó változatlan maradt. * Az Eurostat az adatok érvényességét a felvétel évével jelzi. A gazdasági aktivitási és egyéb jellemzők a kikérdezés referenciaidejére vonatkoznak, míg a jövedelmi adatok esetében a referenciaév egy évvel korábbi. 1 A krízis hatásának felmérésére az Eurobarométer szegénységről és társadalmi kirekesztődésről szóló, 2009 augusztus szeptemberében végrehajtott kismintás felmérése szolgáltatott adatokat, melyek eredményét 2009 októberében publikálták. Ennek során az európaiak 84%-a (a magyarok 96%-a) értékelte úgy, hogy az elmúlt 3 évben országában nőtt a szegénységben élők száma. Magyarországon (64%), Lettországban (62%) és Görögországban (54%) a megkérdezettek több mint fele állította azt, hogy a szegénység határozottan nőtt.
2 A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009) Statisztikai tükör 2010/91 Az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken a szegénységi arány, illetve a szegénységi kockázat. Változatlanul a gyermekek a legveszélyeztetettebbek, és relatív helyzetük feltehetően a családi pótlék reálértékének csökkenése miatt romlott, szegénységi kockázatuk 1,75-szorosa az országosnak. A 25 49 évesek szegénységi aránya 1 százalékponttal emelkedett, míg a fiatal felnőtteké változatlan maradt. A 65 évesek és idősebbek között a szegények aránya feltehetően a női népesség arányának további növekedésére visszavezethetően 1 százalékponttal nőtt, miközben az idősebb nők relatív helyzete továbbra is az előző évivel megegyező mértékben kedvezőtlenebb a férfiakénál. A különbség részben abból adódik, hogy a nőknek rövidebb a szolgálati idejük és alacsonyabb a keresetük, ezért nyugdíjuk is elmarad a férfiakétól, másrészről tovább élnek, így körükben az idős kisnyugdíjas réteg nagyobb súlyt képvisel. Mindemellett közülük sok az egyedülálló, özvegy, ami további kockázatnövelő tényező. Jövedelmi szegénységi arány korcsoportok és nemek szerint, 2008, 2009 Korcsoport, éves 2008 2009 Összesen 12 12 0 17 20 21 18 24 18 18 25 49 12 13 50 64 9 8 65 4 5 férfi 3 3 nő 5 5 1. tábla A lakosság más rétegeivel összehasonlítva az idősek relatív helyzete jónak mondható, közülük a férfiak szegénységi kockázata az országos átlag negyede, a nőké pedig annak 42%-a. 2. tábla Jövedelmi szegénységi kockázat (RISK) korcsoportok és nemek szerint, 2008, 2009 Korcsoport, éves 2008 2009 Összesen 1,00 1,00 0 17 1,67 1,75 18 24 1,50 1,50 25 49 1,00 1,08 50 64 0,75 0,67 65 0,33 0,42 férfi 0,25 0,25 nő 0,42 0,42 A jövedelmi szegénységi kockázatot (RISK) leginkább a munkaerő-piaci kirekesztődés növeli. Ennek mérésére kétféle mutató, az ún. legjellemzőbb gazdasági aktivitás, valamint a munkaintenzitás szerinti mérőszám szolgál. Az előbbi az egyén oldaláról közelít, a 18 éves és idősebb személyeket a referenciaév nagyobb részében rájuk jellemző gazdasági aktivitás szerint csoportosítva. Az adatok alapján ahogyan az várható a dolgozók szegénységi aránya és kockázata a legkisebb. A nem dolgozók közül a legjobb helyzetben a nyugdíjasok, majd az egyéb inaktív keresők, a legrosszabban pedig a munkanélküliek vannak. A 2009. évi felvételből származó információk szerint az előző év III. negyedév végétől tapasztalható munkaerő-piaci válság hatására a foglalkoztatottak szegénységi aránya 5-ről 6%-ra emelkedett; a nem foglalkoztatottaké 15-ről 14%-ra, a nyugdíjasoké jelentősen, 7-ről 4%-ra csökkent. A munkanélküliek szegénységi aránya 47%, ez csaknem 4-szerese az országos átlagnak, illetve közel 8-szorosa a foglalkoztatottakénak. Jövedelmi szegénységi arány a legjellemzőbb gazdasági aktivitás szerint, 2008, 2009 Legjellemzőbb gazdasági aktivitás 2008 2009 Foglalkoztatott 5 6 Nem foglalkoztatott 15 14 munkanélküli 48 47 nyugdíjas 7 4 egyéb 24 19 3. tábla Szegénységi arány a háztartás munkaintenzitása szerint, 2008, 2009 Háztartástípus A háztartás összes munkaképes korú tagját számba vevő munkaintenzitási mutató (MI) értéke 0 és 1 közötti lehet (0, ha a háztartásban az adott évben nincs dolgozó, 1, ha minden munkaképes korú személy egész évben, teljes munkaidőben dolgozik). Az értelmezéshez a köztes állapotok vizsgálata érdemel további figyelmet, mivel jelentősen eltérő helyzeteket (időszakos munkanélküliséget, részmunkaidős foglalkoztatást stb.) tükröz. A nagyobb munkaintenzitási mutató a szegénységi kockázat csökkenésével jár együtt, de nem ez az egyetlen befolyásoló tényező. Az eltartottak eltérő száma miatt azonos munkaintenzitási mutató mellett a gyermekes háztartások szegénységi kockázata magasabb, mint a gyermekteleneké. Munkaintenzitás 2008 2009 Gyermektelen háztartások MI = 0 15 11 0 < MI < 1 7 9 MI = 1 2 2 Gyermekes háztartások MI = 0 56 60 0 < MI < 0,5 34 45 0,5 < MI < 1 13 15 MI = 1 4 4 4. tábla A gazdasági aktivitás és a gyermekszám hatása együttesen tükröződik a háztartástípusonkénti szegénységi ráta alakulásában. Az OECD2 fogyasztási egységkulcs 2 használata ellenére (amely a gyermekek fogyasztását meglehetősen leértékeli) kiemelkedően magas a 2 felnőttből és a 3 vagy több eltartott gyermekből álló háztartások 29-ről 31%-ra emelkedett szegénységi aránya, hasonlóképpen az egyszülős háztartásban élőké, amely 26%-os. 2 OECD2 fogyasztási egységkulcs: az első felnőtt 1, minden további felnőtt 0,5, a 14 év alatti gyermekek pedig 0,3 egységet képviselnek.
Statisztikai tükör 2010/91 A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009) 3 5. tábla Jövedelmi szegénységi arány háztartástípusonként, 2008, 2009 Háztartástípus 2008 2009 Gyermektelen háztartások összesen 8 7 Egyszemélyes háztartások, 65 év alatt 22 19 Egyszemélyes háztartások, 65 éves és idősebb 8 9 Egyszemélyes háztartások, férfi 23 20 Egyszemélyes háztartások, nő 12 11 Kétszemélyes háztartások (mindkettő 65 év alatti) 9 8 Kétszemélyes háztartások (legalább az egyik 65 éves és idősebb) 3 3 Egyéb gyermektelen háztartás 5 4 Gyermekes háztartások összesen 16 17 Egy szülő, gyermek(ek)kel 33 26 Két felnőtt, egy gyermek 11 10 Két felnőtt, két gyermek 16 16 Két felnőtt, három és több gyermek 29 31 Egyéb gyermekes háztartás 11 14 Mindösszesen 12 12 Az átlagosnál magasabb szegénységi kockázat jellemzi az egyszülős, továbbá a sokgyermekes háztartásokat, az előbbiekben 2,2-szeres, az utóbbiakban 2,6-szeres a szegénységi küszöb alá kerülés esélye, ami a nagycsaládosok esetében az előző évhez viszonyítva kismértékű romlást jelent. Emellett az egyszemélyes háztartások közül a 65 év alattiak, illetve az egyedül élő férfiak kockázata átlag feletti, miközben viszonylag alacsony az idősekből álló egy- és kéttagú háztartások, valamint a vegyes összetételű gyermektelen háztartások szegénységi kockázata. Jövedelmi szegénységi kockázat (RISK) háztartástípusonként, 2008, 2009 Háztartástípus 2008 2009 Gyermektelen háztartások összesen 0,67 0,58 Egyszemélyes háztartások, 65 év alatt 1,83 1,58 Egyszemélyes háztartások, 65 éves és idősebb 0,67 0,75 Egyszemélyes háztartások, férfi 1,92 1,67 Egyszemélyes háztartások, nő 1,00 0,92 Kétszemélyes háztartások (mindkettő 65 év alatti) 0,75 0,67 Két személyes háztartások (legalább az egyik 65 éves és idősebb) 0,25 0,25 Egyéb gyermektelen háztartás 0,42 0,33 Gyermekes háztartások összesen 1,33 1,42 Egy szülő, gyermek(ek)kel 2,75 2,17 Két felnőtt, egy gyermek 0,92 0,83 Két felnőtt, két gyermek 1,33 1,33 Két felnőtt, három és több gyermek 2,42 2,58 Egyéb gyermekes háztartás 0,92 1,17 Mindösszesen 1,00 1,00 6. tábla Első alkalommal került sor az EU-SILC négyéves paneljét képező háztartások longitudinális adatai alapján a tartós szegénységi arány számítására. Azokat tekintjük tartós szegénységben élőknek, akik a vizsgált 2005 2008 közötti időszakban legalább három évben a szegénységi küszöb szintje alatt éltek. A tartós szegénységben élők aránya (8%) átlagosan 2/3-át teszi ki a 2008. évi keresztmetszeti szegénységi aránynak. Az összes szegényhez viszonyított hányaduk a 18 24, illetve a 25 49 éves munkaképes korúak esetében a legkisebb (annak kb. fele), míg a 65 évesek és idősebbek körében az időszakosan és tartósan szegények aránya megegyezik (4 4%). A szegénységi rés 2008 és 2009 között tovább szűkült, országos átlagban 17-ről 16%-ra. Jóllehet az idősebbek jövedelmi helyzete továbbra is kiegyenlítettebbnek mutatkozik, esetükben a szegénységi rés nagysága jelentősen, 10-ről 13%-ra nőtt, így már az országos átlag négyötödét teszi ki. Különösen nagy volt a növekedés a férfiaknál (10-ről 16%-ra), elérve az országos átlagot. Szegénységi rés: a szegények medián jövedelmének és a szegénységi küszöbnek a különbsége a szegénységi küszöb %-ában kifejezve. Azt méri, hogy a különböző csoportokba tartozó szegények medián jövedelme milyen távol van az országos szegénységi küszöbtől, tehát a szegénységből való kikerüléshez szükséges erőfeszítések nagyságát méri. Az anyagi depriváció Az indikátorok köre átdolgozás eredményeként bővült, a szegénység és kirekesztetődés sokdimenziós jellegének bemutatása céljával. Az ún. anyagi depriváció mérésére szolgáló indikátor azoknak az arányát adja meg, akik meghatározott 9 fogyasztási tétel közül legalább háromról anyagi okból lemondani kényszerültek. Ezek az adatok a felvétel idején (március április hóban) fennálló állapotot tükrözik, ezért a válság hatását erőteljesebben jelzik, mint a jövedelmi típusú indikátorok. A vizsgált két év adatainak összevetése alapján úgy tűnik, hogy a mutató elég stabil, és mivel minden kategóriában nagyobb hiányt jelez a szegények körében, összhangban áll az anyagi helyzettel, tehát releváns. Az országos deprivációs arány 2008-ban és 2009-ben is 37%-ot tett ki, a gazdasági válság hatása azonban az egyes tételeknél és elsősorban a szegények mutatóiban erőteljesen jelentkezett. A 7. tábla a mutató számítása során számba vett tételeket részletezi. Az anyagi depriváció mérésére szolgáló tételek, 2008, 2009 Depriváció mérésére szolgáló tételek szegény 2008 2009 jövedelme alapján: nem szegény szegény népesség aránya 7. tábla nem szegény Hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék 36,3 13,7 51,4 18,1 Váratlan kiadások fedezetének hiánya 88,7 64,6 95,1 72,3 Anyagi okból nincs telefonja 7,3 1,4 14,0 3,4 Anyagi okból nincs színes TV-je 1,8 0,5 3,0 0,7 Anyagi okból nincs mosógépe 6,5 1,4 2,6 0,4 Anyagi okból nincs személygépkocsija 37,9 17,9 37,6 18,3 Évi egyhetes üdülés igénybevételének hiánya 89,5 63,3 90,7 62,3 Kétnaponta húsétel fogyasztás hiánya 45,4 23,3 47,2 23,6 Lakás megfelelő fűtésének hiánya 20,5 8,1 16,8 7,7
4 A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009) Statisztikai tükör 2010/91 Az anyagi depriváció mérésére szolgáló egyedi tételek nagyon eltérő jellegűek, így az abban mutatkozó hiány mértéke is jelentősen különbözik. A lakosság háromnegyede nem tud egy kb. 50 ezer forintos váratlan kiadást fedezni, és kétharmada anyagi okból nem engedheti meg magának az évi egyhetes üdülést. Ennél jóval kisebb arányban (17 27%) voltak kénytelenek a lakásuk fűtését mérsékelni, kedvezőtlenebbül táplálkozni, hiteltörlesztési vagy lakással kapcsolatos számlahátralékot felhalmozni, gépkocsit nélkülözni. Ami a telefont, tévét és mosógépet illeti, ezekből még a szegény háztartások ellátottsága is kielégítő. A pénzügyi krízis hatása a legerőteljesebben a hiteltörlesztéssel és a lakással kapcsolatos hátralékoknál jelentkezett, a szegények több mint felének okozott gondot, a korábbi 36% helyett. Ezenkívül 6 százalékponttal emelkedett körükben a váratlan kiadások fedezésére képtelenek aránya (89-ről 95%-ra). Bár a megfelelő minőségű étkezést illetően a romlás kisebb mértékű, elgondolkodtató, hogy a szegények csaknem fele nem tud kétnaponta húst fogyasztani (ez az arány a népesség többi rétegében is egynegyednyi volt). A társadalmi juttatások célzottsága A szegény háztartások jövedelmének jelentős részét az ún. társadalmi juttatások teszik ki. Ezek arra szolgálnak, hogy adott helyzetekből vagy eseményekből (pl. időskor, betegség, családban élő ellátandó gyermekek és gondozásra szoruló egyéb személyek, munkanélküliség, fogyatékosság stb.) következő terheket csökkentsék. A társadalmi juttatások jelentős része közvetlenül a háztartásoknak nyújtott pénz-beli vagy természetbeni transzferjövedelem. A jövedelmi szegénységet és társadalmi kirekesztődést mérő indikátorok közül a jövedelmi transzfereket megelőző relációt leírók az újraelosztás hatásának számszerűsítésére szolgálnak. 8. tábla Jövedelmi szegénységi arány társadalmi juttatások nélkül (de a nyugdíj figyelembevételével), korcsoport szerint, 2008, 2009 Korcsoport, éves 2008 2009 Összesen 30 29 0 17 47 46 18 64 30 28 65 10 9 A transzferek nélkül számított mutatók egyike a jövedelmek közül a nyugdíjakat figyelembe veszi, csak a többi juttatástól tekint el. Ennek a mutatószámnak az előző évihez viszonyított értéke 2009-ben minden korcsoport esetében kissé csökkent, országos szinten 29%-ot tett ki. Csak nyugdíjjal és munkajövedelemmel kalkulálva tehát a szegények aránya 2,4-szerese lenne a jövedelmek újraelosztását biztosító transzferek figyelembevételével számított aránynak. A mutató hasonló aránycsökkenést jelez a 0 17, illetve a 18 64 évesek körében, ami arra utal, hogy a legidősebb korosztály kivételével a nyugdíjakon kívüli társadalmi juttatások azonos mértékben járulnak hozzá az egyes korosztályok jövedelméhez. Adataink szerint a társadalmi juttatásoknak a jövedelmi szegénység csökkentésében játszott szerepe az unión belül Magyarországon a legerősebb, 59%, míg az EU átlaga 32%-ot tesz ki. Jövedelmi szegénységi arány társadalmi juttatások nélkül, korcsoport szerint, 2008, 2009 Korcsoport, éves 2008 2009 Összesen 52 51 0 17 52 51 18 64 44 43 65 89 88 9. tábla A nemzetközi összehasonlító munkákban a szociális transzfereken belül elkülönítik a nyugdíjakat, mert ezeket csak részben lehet társadalmi juttatásnak tekinteni. Az egyes országoknak eltérő a nyugdíjrendszerük, de a nyugdíj összege még a felosztó-kirovó változatban sem szakad el teljesen az évek során befizetett járuléktól. A helyzet világos megítélését nehezíti az a tény, hogy az állam által évente nyugdíjra fordított összeget nemcsak az éves befizetésekből finanszírozzák, hanem azt az adókból is kiegészítik. Ez a körülmény indokolja, hogy a nyugdíjak megjelenjenek a társadalmi juttatások között. A nyugdíjak nélkül számított indikátor azt mutatja, hogy mindenféle szociális transzferjövedelem hiányában a népesség hány százaléka kerülne a jövedelmi szegénységi küszöb alá. (Természetesen az ilyen hipotetikus mutatókat fenntartással kell kezelni, mivel a társadalom tagjai az érvényben lévő nyugdíj- és támogatási viszonyok ismeretében alakították ki életstratégiájukat, azaz más feltételek mellett megtakarítási hajlandóságuk is változhatna.) Bár a társadalmi juttatások nélkül kalkulált szegénységi arány 2008-ról 2009-re 1 százalékponttal csökkent, összességében mintegy 4,3-szerese a transzferek figyelembevételével számítottnak. Az egyes korcsoportokat természetesen jelentősen eltérő mértékben érintené a juttatások, elsősorban a nyugdíj megvonása: a 65 évesnél fiatalabbak két korcsoportjában a szegények aránya 2,4, illetve 3,6-szeresére nőne, míg a legidősebbek szegénységi rátája az eddigi 5-ről 88%-ra emelkedne. Nemzetközi összehasonlítás, 2008 A jövedelmi szegénységi arányok nemzetközi összehasonlítását a relatív (nemzeti) koncepció alapján végezzük el. E szerint megegyezés alapján a szegényégi küszöb az országos ekvivalens nettó jövedelem mediánjának 60%-ával egyenlő. Ennek a relatív küszöbnek a használata azt feltételezi, hogy az ezt meghaladó jövedelemből az adott országban megfelelő szinten meg lehet élni. A használt szegénységi küszöbök jelentős eltéréseket mutatnak Európa-szerte. A vásárlóerő-paritáson az egyszemélyes háztartásokra kiszámított érték Romániában 1900, Bulgáriában 2800, Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában 4000 PPS, míg a legmagasabb (16 500 PPS) ez a küszöb Luxemburgban, de 10 000 PPS feletti még további 9 tagországban is. Még egy módszertani megjegyzés: az összehasonlítás céljára csak egy évvel korábbi adatok állnak rendelkezésre, és jóllehet a magyar adatok már validáltak, de az eljárás valamennyi tagország esetében még nem történt meg. Az Európai Unióban 2008-ban a lakosság 17%-a, kb. 85 millió fő élt a relatív (nemzeti) koncepció szerint megállapított jövedelmi szegénységi küszöb alatt. A szegénységi arány meglehetősen stabil, az EU átlaga 2005 és 2009 között 16 17% között ingadozott, és ez jellemzi az országok többségét is. Ennek ellenére 2007 és 2008 között Lettországban a szegénységi arány 5 százalékponttal emelkedett, miközben Írországban és Romániában 2 2 százalékponttal csökkent.
Statisztikai tükör 2010/91 A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009) 5 2008-ban a legmagasabb jövedelmi szegénységi arányok Lettországban (26%), Romániában (23%), Bulgáriában (21%), Görögországban, Spanyolországban és Litvániában (20 20%) voltak, míg a legalacsonyabbat Csehországban (9%), Hollandiában és Szlovákiában (11 11%) mérték. A Magyarországra vonatkozó adat a dánnal, az osztrákkal, a szlovénnal és a svéddel volt azonos (12%). Korcsoportonként vizsgálva: megállapítható, hogy az unió legtöbb országában mind a gyermekek (0 17 évesek), mind az idősek (65 éves és idősebb személyek) átlagos jövedelmi szegénységi aránya meghaladta az össznépességét. A gyermekek jövedelmi szegénységi aránya az unió tagországainak átlagában 20%-os volt, és a 27 tagállam közül 20-ban meghaladta a népesség egészére jellemző mértéket. Ez a helyzet a gazdasági krízis hatására feltehetően még tovább romlik. Jövedelmi szegénységi arány korcsoportonként az EU tagállamaiban, 2008 Tagállamok Teljes népesség Gyermekek (0 17 éves) 18 64 éves népesség 10. tábla Idősek (65 éves és idősebbek) EU-27 17 20 15 19 Ausztria 12 15 11 15 Belgium 15 17 12 21 Bulgária 21 26 17 34 Ciprus 16 14 11 49 Csehország 9 13 8 7 Dánia 12 9 11 18 Egyesült Királyság 19 23 15 30 Észtország 19 17 15 39 Finnország 14 12 12 23 Franciaország 13 17 13 11 Görögország 20 23 19 22 Hollandia 11 13 10 10 Írország 16 18 14 21 Lengyelország 17 22 16 12 Lettország 26 25 20 51 Litvánia 20 23 17 29 Luxemburg 13 20 13 5 Magyarország 12 20 12 4 Málta 15 20 12 22 Németország 15 15 15 15 Olaszország 19 25 16 21 Portugália 18 23 16 22 Románia 23 33 20 26 Spanyolország 20 24 16 28 Svédország 12 13 11 16 Szlovákia 11 17 10 10 Szlovénia 12 12 10 21 A gyermekek jövedelmi szegénységi aránya az unió tagországainak átlagában 20%-os volt, és a 27 tagállam közül 20-ban meghaladta a népesség egészére jellemző mértéket. Ez a helyzet a gazdasági krízis hatására feltehetően még tovább romlik. A gyermekek képezik a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb szegmensét, ezért a szegénység elleni küzdelemben kiemelt jelentőségűek az őket szolgáló intézkedések. Ezek révén gyengíthető a szegénység generációk közötti átörökítésének mechanizmusa, miközben kedvező a hatása az átlagos szegénységi arányra is. Ezért az Európai Unió belga elnöksége célul tűzte ki, hogy 2010 végére konkrét lépéseket és európai szintű ajánlásokat dolgozzanak ki erre vonatkozóan. A gyermekek szegénységi rátája a dániai 9%-tól a bulgáriai 26%-on át a romániai 33%-ig terjed. A leghatékonyabb ellenlépés a szülők foglalkoztatási helyzetének javítása, az állam által nyújtott pénzbeli és természetbeni segítség, elsősorban a gyermekellátás biztosításával. Az utóbbinak különösen fontos szerepe van, ha egyedülálló szülőkről van szó, akik gyermekei esetében a mutató uniós átlaga 35%. Az idősekre vonatkozó átlagos jövedelmi szegénységi arány (19%) szintén meghaladta a népesség egészére kimutatott mértéket (17%). Itt még jelentősebb eltérések tapasztalhatók: a mutató Magyarországon (4%) és Luxemburgban (5%) volt a legalacsonyabb, míg Lettországban (51%) és Cipruson (49%) a legmagasabb, de 30% feletti arányt mértek az Egyesült Királyságban, Bulgáriában és Észtországban is. Az idős népesség relatív helyzetét több tényező befolyásolja, így a nyugdíjrendszer jellege, valamint az idős népesség kor és nem szerinti összetétele is. Általában az idős nők, továbbá a nagyon öregek szegénységi kockázata jóval nagyobb. A nyugdíjrendszer hatása mutatkozik meg, ha a 65 éves és idősebb korosztály mediánjövedelmét a 0 64 évesek mediánjövedelmével vetjük össze (relatív mediánjövedelmi arány). Ez az unió átlagát tekintve 85%, erős szórással: Lettországban és Cipruson 54, illetve 58%, míg Magyarországon 100%. A magas hazai adat magyarázatához tartozik, hogy az idős korosztály a rendszerváltás előtti időszakban a teljes foglalkoztatottságnak köszönhetően megszerezte a nyugellátáshoz szükséges szolgálati időt, és így relatív helyzete legalábbis az ellátás biztonságát illetően jóval kedvezőbb, mint a fiatalabb korosztályé. A 0 64 évesek relatív jövedelmi helyzetét ezenkívül a gyermekek magas szegénységi kockázata is rontja. A nemek szerinti vizsgálat azt mutatta ki, hogy a férfiak a nőkhöz viszonyítva átlagosan kedvezőbb helyzetben voltak. A legjelentősebb eltérést Lengyelországban és Romániában mérték (13 százalékpont), majd Litvánia, Portugália és Szlovénia következett (12 12 százalékpont). A szegénységet előidéző tényezők közül a legerősebb a munkaerő-piaci szerep hiányának a hatása. De önmagában a munkavállalás sem jelent biztosítékot: az alacsony végzettség, az elégtelen szakképzettség, a kevésbé biztos foglalkoztatotti státus (pl. szerződéses munkaviszony) és a kényszerből vállalt részmunkaidős foglalkoztatás ugyanis alacsony keresettel párosulhat. Mindezeken felül a háztartás többi tagjának gazdasági aktivitásával is számolni kell, különösen, ha nagy az eltartottak (elsősorban az eltartott gyermekek) száma. 2008-ban az EU-27-ben a foglalkoztatottak 8%-a élt az országonként meghatározott szegénységi küszöbnél alacsonyabb jövedelemből, közülük a határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezők 5%-a, a határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezők 13%-a. A legrosszabb helyzetben a munkanélküliek voltak, esetükben ez az arány 44%-os volt, míg az egyéb inaktívak körében 27%. A magyar adatok a fentiekhez nagyon hasonlóan alakultak, bár összességében a foglalkoztatottak némileg kedvezőbb (5%), a munkanélküliek pedig kedvezőtlenebb (48%) jövedelmi viszonyok között éltek. A foglalkoztatottak jövedelmi szegénységi aránya Romániában (17%) volt a legmagasabb, majd Görögország (14%), továbbá Lengyelország és Portugália következett (12 12%), a legalacsonyabbnak pedig Csehországban (4%) mutatkozott, de hasonló mértékű (5%) volt további 7 tagállamban (Belgiumban, Dániában, Magyarországon, Máltán, Hollandiában, Szlovéniában, Finnországban). A társadalmi juttatásoknak a szegénység csökkentésében játszott szerepét egy hipotetikus mutató számszerűsíti. Ez a társadalmi juttatások figyelembevételével megállapított szegénységi küszöbhöz viszonyítja a társadalmi juttatások nélküli jövedelmet, és így méri a szegénységi arányt. Ha a társadalmi juttatások közé a nyugdíjakat is beszámítják, akkor az így nyert szegénységi arány az EU-27-re nézve 25%-ot tett ki (szemben a társadalmi juttatásokkal is kalkulálva kapott 17%-kal). Megállapítható tehát, hogy a nyugdíjakon kívüli társadalmi juttatások 32%-kal csökkentették a szegénységet. A társadalmi juttatások hatása Magyarországon volt a legerősebb, majd az északi államok (Svédország, Dánia és Finnország), valamint Csehország, Írország és Ausztria követ-
6 A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009) Statisztikai tükör 2010/91 kezett. Ezekben az országokban a korrekciós hatás mértéke meghaladta az 50%-ot. A társadalmi juttatások Görögországban, Lettországban, Spanyolországban és Olaszországban csökkentették a legkevésbé a szegénységi arányt, 20%-nál kisebb mértékben. Mindezek a mutatók a jövedelemeloszlás alsó szegmensére összpontosítottak, a különböző jellemzőkkel rendelkezők körében mérték a szegénységi arányt és kockázatot. A szegények helyzetének megítéléséhez jó támpontot ad azonban a felső ötödbe tartozók jövedelmének az alsó ötödbe tartozók jövedelméhez történő viszonyítása, az ún. S80/S20 arány is. Ez az EU-27-re vonatkoztatva 5,0 volt, vagyis a népesség leggazdagabb 20%-a átlagosan 5-ször annyi jövedelemmel rendelkezett, mint a legszegényebb 20%. Anyagi depriváció az EU tagállamaiban, 2008 EU tagállamai Anyagi depriváció Azok aránya, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy egy hétig fizetett üdülésen vegyenek részt lakásukat megfelelően fűtsék 2 naponta húst, halat egyenek 11. tábla személygépkocsit tartsanak EU-27 17 37 10 9 9 Ausztria 14 28 4 13 7 Belgium 12 26 6 5 6 Bulgária 51 59 34 30 28 Ciprus 23 46 29 5 1 Csehország 16 39 6 12 11 Dánia 10 2 8 Egyesült Királyság 11 24 6 4 5 Észtország 12 44 1 5 17 Finnország 9 18 2 3 8 Franciaország 13 32 5 8 4 Görögország 22 50 15 7 9 Hollandia 5 14 2 2 2 Írország 14 30 4 3 9 Lengyelország 32 63 20 21 17 Lettország 35 55 17 23 24 Litvánia 27 60 22 19 13 Luxemburg 4 12 1 2 2 Magyarország 37 67 10 26 20 Málta 13 65 9 10 2 Németország 13 25 6 11 5 Olaszország 16 40 11 8 3 Portugália 23 64 35 4 9 Románia 50 76 25 19 49 Spanyolország 9 34 5 2 5 Svédország 5 11 1 2 3 Szlovákia 28 57 6 29 20 Szlovénia 17 30 6 12 3 jövedelmi viszonyok következtében nagyon alacsony a szegénységi arány (és küszöb), így pusztán a szegénységi kockázat vizsgálata félrevezetheti a felhasználókat. Sok tekintetben reálisabb lehetne egy közös EU-s küszöb használata, de ez a régi tagállamokban szinte egyáltalán nem jelezne szegénységet, míg az újonnan csatlakozott államok többségében a lakosság zöme, egyes tagállamokban szinte teljes egésze a szegénységi küszöb alá kerülne. Ez a probléma ösztönözte az anyagi depriváció vizsgálatát, ami annak kimutatására irányul, hogy bizonyos általánosan elterjedt és elfogadott cikkek és szolgáltatások igénybevételét a népesség mekkora hányada nem engedheti meg anyagi okból magának. A minősítés így nem országonként eltérő szegénységi küszöb alapján történik, bár ez a mutató sem tudja kezelni a minőségi eltéréseket. A fenti gondolatmenetet követő számítás alapján az EU-27 tagállamaira a szegénységi aránnyal megegyező 17%-os anyagi nélkülözési arány volt jellemző. Éles választóvonal húzható a régi és az új tagállamok közé. Egyrészt Luxemburgban a népesség mindössze 4%-át sújtotta anyagi depriváció, és az arányszám 10% alatt maradt az északi országokban, Hollandiában, de Spanyolországban is. Másrészt 50%-ot vagy annál is magasabb arányt mértek Bulgáriában és Romániában, és 30% felettit Magyarországon, Lettországban és Lengyelországban. Az anyagi hiánynak általában inkább ki voltak téve a gyermekek, mint a népesség egésze, átlagosan 3 százalékponttal volt rosszabb a helyzetük. Természetesnek tekinthető, hogy az idősebbek többségét viszont az átlagosnál kevésbé érintette az anyagi depriváció, mivel életük során több lehetőségük volt megszerezni az alapvetőnek ítélt javakat, ha pedig mégsem tették, ennek elsősorban nem anyagi oka volt. Az európai gyakorlattal ellentétben Bulgáriában és Lettországban az idősek anyagi deprivációja jelentősen meghaladta az országos átlagot (az előbbiben 22 százalékponttal, az utóbbiban 15 százalékponttal). 1. ábra A gyermekek és az idősek anyagi deprivációban megnyilvánuló helyzete az EU tagállamaiban, 2008 A fenti arányszám Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában mutatkozott a legalacsonyabbnak (3,4), míg Romániában és Lettországban 7 feletti értéket vett fel (az utóbbiban a 2007. évben mért 6,3-ről 7,3-re emelkedett). A magyar arány 3,5 volt, ezzel a 6. legkevésbé egyenlőtlen jövedelemeloszlást mondhattuk magunkénak. Az utóbbi években egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a szegénység mérése nem oldható meg egyetlen mutatószámmal, mivel sokdimenziós jelenségről van szó. Ráadásul ahogy azt a nemzetközi összehasonlítás is igazolta a relatív koncepció alkalmazásával nyert arányszámokat fenntartással kell kezelni, mivel az újonnan csatlakozott tagállamok többségében a kiegyenlítettebb
Statisztikai tükör 2010/91 A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009) 7 TÁBLÁZAT Néhány fontosabb, a szegénységet és társadalmi kirekesztődést jellemző, jövedelmi típusú indikátor, 2008, 2009 Bontás 2008 2009 Indikátor 1. szint 2. szint OECD2 fogyasztási egységskálák alkalmazásával Az ekvivalens jövedelem átlaga Szegénységi küszöb értéke Egyszemélyes háztartás Ft 663 367 715 187 (illusztratív érték) EUR 2 639 2 844 PPS 3 993 4 175 2 felnőtt, 2 gyermekes háztartás Ft 1 393 070 1 501 892 EUR 5 542 5 972 PPS 8 385 8 767 Szegénységi arány Összes Összes 12 12 (társadalmi juttatások figyelembe- Férfi 12 13 vételével) Nő 12 12 kor és nem szerint 0 17 Összes 20 21 0 64 Összes 14 14 Férfi 14 14 Nő 14 14 18 64 Összes 12 12 Férfi 12 12 Nő 12 12 18 24 Összes 18 18 Férfi 16 17 Nő 20 19 25 49 Összes 12 13 Férfi 12 12 Nő 13 14 50 64 Összes 9 8 Férfi 9 9 Nő 8 7 65+ Összes 4 5 Férfi 3 3 Nő 5 5
8 A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009) Statisztikai tükör 2010/91 Néhány fontosabb, a szegénységet és társadalmi kirekesztődést jellemző, jövedelmi típusú indikátor, 2008, 2009 (folytatás) Bontás 2008 2009 Indikátor 1. szint 2. szint OECD2 fogyasztási egységskálák alkalmazásával Szegénységi arány a Összes Összes 5 6 legjellemzőbb gazdasági aktivitás, Férfi 6 7 kor és nem szerint (a) Dolgozik Nő 4 5 (d) Nem dolgozik Összes Összes 15 14 Férfi 15 14 Nő 15 14 (e1) A nem dolgozókból: Összes Összes 48 47 munkanélküli Férfi 49 49 Nő 48 45 (e2) A nem dolgozókból: Összes Összes 7 4 nyugdíjas Férfi 7 3 Nő 7 5 (f) A nem dolgozókból: Összes Összes 24 19 egyéb inaktív Férfi 20 17 Nő 25 20 Szegénységi arány Gyermektelen háztartások összesen 8 7 a háztartások típusa szerint Egyszemélyes háztartás Férfi 23 20 Egyszemélyes háztartás Nő 12 11 Egyszemélyes háztartás<65 22 19 Egyszemélyes háztartás 65+ 8 9 2 felnőtt, gyermek nélkül (mindkettő< 65) 9 8 2 felnőtt, gyermek nélkül (legalább egy 65+) 3 3 Egyéb gyermektelen háztartás 5 4 Gyermekes háztartások összesen 16 17 Egyszülős háztartás (legalább 1 gyemek.) 33 26 2 felnőtt, 1 gyermekkel 11 10 2 felnőtt, 2 gyermekkel 16 16 2 felnőtt, 3 és több gyermekkel 29 31 Egyéb gyermekes háztartás 11 14 Szegénységi arány a a lakáshasználat jogcíme szerint (a) Tulajdonos Összes Összes 12 12 (b) Bérlő Összes Összes 25 25 Szegénységi arány Összes gyermektelen háztartás. MI = 0 15 11 a háztartás munkaintenzitása 0 < MI < 1 7 9 (MI) szerint MI = 1 2 2 Összes gyermekes háztartás. MI = 0 56 60 0 < MI < 0.5 34 45 0.5 <= MI < 1 13 15 MI = 1 4 4
Statisztikai tükör 2010/91 A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009) 9 Néhány fontosabb, a szegénységet és társadalmi kirekesztődést jellemző, jövedelmi típusú indikátor, 2008, 2009 (folytatás) Bontás 2008 2009 Indikátor 1. szint 2. szint OECD2 fogyasztási egységskálák alkalmazásával Szegénységi arány Összes Összes 52 51 kor és nem szerint Férfi 50 49 társadalmi juttatások nélkül Nő 54 54 (a) az összes transzfer nélkül 0 17 Összes 52 51 18 64 Összes 44 43 Férfi 42 41 Nő 46 45 65+ Összes 89 88 Férfi 91 90 Nő 88 87 (b) transzferek nélkül, de a nyug- Összes Összes 30 29 díjak figyelembevételével Férfi 31 29 Nő 30 28 0 17 Összes 47 46 18 64 Összes 30 28 Férfi 30 28 Nő 30 28 65+ Összes 10 9 Férfi 7 7 Nő 11 11 Relatív szegénységi Összes Összes 17 16 rés Férfi 18 16 kor és nem szerint Nő 17 16 0 17 Összes 17 17 18 64 Összes 18 17 Férfi 18 17 Nő 18 17 65+ Összes 10 13 Férfi 10 16 Nő 10 12 Jövedelemeloszlás egyenlőtlensége (S80/S20 jövedelmi ötödök aránya) 3,6 3,5 Gini-együttható 0,25 0,247 További Információk, adatok (linkek): Módszertan Elérhetõségek: Palne.Salamin@ksh.hu Telefon: (+36-1) 345-6434 Információszolgálat Telefon: (+36-1) 345-6789 www.ksh.hu KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2010 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni. Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!