A FOGYASZTÓVÉDELEM FOGALMI ISMÉRVEI, KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE NAPJAINKIG

A FOGYASZTÓVÉDELEM FOGALMI ISMÉRVEI, KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE NAPJAINKIG Szótér Orsolya 2007.

I. A FOGYASZTÓVÉDELEM FOGALMI ISMÉRVEI 1. A fogyasztóvédelem fogalma és célja A fogyasztóvédelem iránti igény megjelenése összekapcsolódik annak felismerésével, hogy a gazdaságban nem érvényesülhet tökéletes verseny, így nem jöhet létre a vevő és az eladó közötti tökéletes egyenlőség. A fogyasztó fogalmát még egy országon belül is különböző képen határozzák meg az egyes jogszabályok. Az Európai Unió általában fogyasztónak tekinti azt a természetes személyt, aki saját használatra szerez meg valamilyen árut vagy szolgáltatást. Ehhez képest az eltérő fogalom meghatározások hol tágabb, hol szűkebb tartalmat adnak. Az áru bármely birtokba vehető forgalomképes dolog, ideértve a dolog módjára hasznosítható javakat is. A szolgáltatás olyan tevékenység, amely a fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégíti ki a fogyasztási szükségleteket, úgy, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele időben, részben vagy teljesen egybeesik. A fogyasztóvédelem célja: egyensúlyi helyzet megteremtése a piaci viszonyok két szereplője, a fogyasztó és a termelő/értékesítő között annak érdekében, hogy a fogyasztó érdekei a lehető legteljesebben érvényesüljenek. A fogyasztóvédelemnek a fogyasztók érdekeinek, jogainak védelmét kell szolgálnia, hiszen a fogyasztók közreműködése nélkül nem működik a piacgazdaság sem. A polgári jog fogyasztóvédelemmel összefüggő jogi eszközeit három nagy csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba, az elsődlegesen fogyasztóvédelmi célzatú jogi eszközök tartoznak. A második csoportba a minőségvédelem polgárjogi intézményei tartoznak (pl. szavatossági jótállás). A harmadik csoportba a jogsérelmek, polgári anyagi jog által biztosított reparációs (helyreállító) vagy szankciós (büntető) rendszerek tartoznak. 2

2. A fogyasztóvédelem fogalmához kapcsolódó elméletek A fogyasztóvédelemnek két fontos irányzata ismert. A protekcionista elmélet szerint a fogyasztók áldozatai a szabad piac visszaéléseinek, ezért a fogyasztóvédelem célja a fogyasztók aktív, jogi szabályozással való védelme. Az aktív jogi védelmet pedig olyképpen kell érteni, mint kogens normákat, amelyek megelőzik a visszaéléseket. A másik - Bourgoignie 1 - irányzat alapján a cél a fogyasztói érdekek védelme, a jogérvényesítés elősegítése. Aktív védelem helyett támogatást jelent, mely a fogyasztók oktatása, tájékoztatása és jogi segítsége formáiban testesül meg. Elméleti modellei között szerepel a klasszikus közgazdaságtani és fogyasztóvédelmi elmélet, az állami beavatkozás keynesiánus gazdaságelmélete, a jóléti állam közgazdaságtana, valamint a neoklasszikus közgazdaságtan és fogyasztóvédelem. A klasszikus közgazdaságtani és fogyasztóvédelmi fogyasztóvédelmet Adam Smith 2 laissez faire gazdasági filozófiája jellemzi. Fő művének egyik központi gondolata a szabad kereskedelem. Leghíresebb metaforája a "láthatatlan kéz", az a rendező elv, ami a piacon a kereslet és kínálat, bőség és szűkösség erőinek és ellenerőinek eredményeként beosztja a nemzet erőforrásait. A "láthatatlan kéz" a keresletre és a kínálatra ható erők eredményeként alakítja ki a "természetes árat". Elveti a fogyasztók oldalán az állami beavatkozás lehetőségét, megfogalmazása szerint az autonóm fogyasztó képes racionálisan választani a termékek és áruk közül. Meglátása szerint a termelők közötti szabad verseny megakadályozza a fogyasztói döntés befolyásolását. A könyv a kor divatos, a gazdagság forrását a földben kereső merkantilista tanokkal szemben a munka-érték és a munkamegosztás elméletében kereste a keletkező új értékét. A könyv olyan sikeres volt, hogy a korai 1 Thierry Bourgoignie e témában írt munkái: Consumer Law, Common Markets and Federalism (1987) Eléments pour une théorie du droit de la consommation. (1988) 2 Adam Smith (1723-1790) skót klasszikus közgazdász és filozófus volt. Általában őt tartják a klasszikus közgazdaságtan atyjának. Egyik fő műve A nemzetek gazdasága (An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations, röviden: The Wealth of Nations, 1776). 3

közgazdaságtan fejlődését új pályára állította, és megalapította a klasszikus közgazdaságtant. Keynesianizmus névvel illetjük a John Maynard Keynes brit közgazdász által a 20. században kidolgozott gazdasági elméletet. Az állami beavatkozás keynesiánusi gazdaságelmélete szerint a XIX. század végére a mono- és oligopóliumok elegendő hatalommal rendelkeznek, hogy a szabad versenyt, a fogyasztók szabad döntését korlátozzák vagy kizárják. A fogyasztók kívánságát igyekeznek a termeléshez igazítani marketingmódszerekkel. Álláspontja szerint a magasabb szintű termelés magasabb szintű szükséglet-kielégítést kényszerít ki. Mivel a gazdasági egyensúly felbomolhat, szükségessé válik az állami beavatkozás. A keynesi gazdasági modell a vegyes gazdaságokat helyezi előtérbe, ahol mind az állami, mind pedig a magánszektor fontos szerepet játszik. A modell szemben áll a laissez-faire-típusú gazdaság eszméjével, amely amellett tett hitet, hogy a magánszektor és a piac az állam beavatkozása nélkül is - hosszú távon - működőképes. Keynes elmélete szerint makroszinten érvényesülő trendek a döntőek, amelyek fölülírják a mikroszinten (az egyének szintjén) meghozott döntéseket. Ahelyett, hogy a gazdasági fejlődést a hosszú távon a várható gazdasági növekedés határozná meg (ahogyan számos klasszikus közgazdász hitte a tizennyolcadik század második felében, Keynes a javak iránt megnyilvánuló aggregált kereslet fontosságát hangsúlyozta, különösen gazdasági visszaesés esetén. Amellett érvelt, hogy a kormánynak lehetősége van arra, hogy a makroszinten megnyilvánuló keresletet ösztönözze, s ezáltal küzdjön a munkanélküliség és az 1930-as évek alatt röviden megtapasztalt defláció ellen. A keynesiánus gazdaságtan központi következtetése az, hogy a kibocsátást és a foglalkoztatást nem jellemzi olyan magától végbemenő tendencia, amely a teljes foglalkoztatás irányába mutatna. Ez Keynes szerint ellenkezik a klasszikus közgazdaságtan tanaival, valamint azon iskolák állításaival, mint a kínálati oldali közgazdaságtan, vagy az osztrák iskola. Ez utóbbiak azt feltételezték, hogy a gazdaság magától az egyensúlyi állapot felé tart, ha korlátozzák a pénzmennyiséget. A neoklasszikus közgazdaságtan szerint, amely a keynesi makroszintű elképzeléseket egy mikroszintű alappal kombinálja, 4

árszabályozással elérhető az általános egyensúly. Még általánosabban: Keynes teóriáját általánosan értelmezte, ahol az erőforrások fölhasználása lehet nagy- vagy kismértékű is, míg a korábbi közgazdaságtani elméletek mind az erőforrások legteljesebb fölhasználására törekedtek. A jóléti állam közgazdaságtanára épített elmélet két jeles képviselője Gunnar Myrdal 3 és Harold Wilensky. A második világháborút követő időszakban a fejlett ipari társadalmakban az állam és a gazdaság viszonyát az állam újra elosztó politikájának a teljes térnyerése jellemzi, ennek következtében jönnek létre a jóléti államok. A jóléti állam koncepciója, a jövedelem, a táplálkozás, az egészség, a lakás és az oktatás minimális mértékének a szavatolása minden polgár számára. Ez a modell a két világháború közötti állami beavatkozás nyomán fejlődött ki. A jóléti állam az alapvető szociális jogokat az állami újraelosztás útján minden polgár számára biztosítani kívánja. Gunnar Myrkadl a szabályozott kapitalizmus svéd modelljének megalkotója. A modell alapjait mutatja a Bevridge-jelentés és a Szövetségi foglalkoztatási törvény is. 3. A fogyasztóvédelem helye a jogrendszerben A fogyasztóvédelem jogrendszerben való elhelyezkedéséről elmondható, hogy átível a polgári, polgári eljárási, közigazgatási, kereskedelmi jogon és a büntetőjogon. Általános, generális szabályait jórészt a polgári törvénykönyvek általános szerződési, és felelősségi szabályai adják, míg a szankcionálás szakaszában a polgári jogi jogkövetkezményeken kívül a közigazgatási, szabálysértési, illetve büntetőjogi normák hívhatók segítségül. Klasszikus szakágazatai közé tartozik a közegészségügyi fogyasztóvédelem, a műszakibiztonsági ágazat, az áruk, szolgáltatások és a kereskedelem biztonságának, valamint a minőségellenőrzésnek a szabályrendszere. Mások szerint a fogyasztóvédelem már olyan komplex interdiszciplináris jelenség, amely a modern közgazdaságtan, szociológia és a jog határmezsgyéjén helyezkedik el. A kereskedelmi jognak csak meghatározott területei és csak korlátozott mértékben 3 1973-ban Közgazdaságtani Alfred Nobel emlékdíjat kapott. 5

kapcsolódnak a fogyasztói joghoz, mégpedig az úgynevezett vegyes jellegű, a kereskedő és fogyasztó közötti ügyletek esetében. A kereskedelmi jog másik alkalmazási területe a kereskedő és viszonteladók, a kereskedő és gyártó-termelő közötti kapcsolatok, a kereskedelmi társaságok jogviszonyai pedig csak közvetett módon érintik a fogyasztói jogok védelmét. A büntetőjoggal való kapcsolatáról szólva elmondható, hogy a piaci viszonyok erősödésének hatására a gazdasági büntetőjog számottevően fejlődött. A büntetőjogi tényállások közül több kifejezetten a fogyasztóvédelemre is irányadó tényállás. (pl. rossz minőségű termékforgalomba hozatala) A fogyasztóvédelem közjogi és magánjogi eszközei nem nyújtanak minden esetben hatékony védelmet. Megnőtt azoknak az eseteknek a száma, amelyekben az érintettek védelmét a büntetőjogi szankcionálás szolgálja. A büntetőjogi rendelkezések mellett, annak rokonterülete a szabálysértési jog is szankcionál fogyasztói érdekeket, sértő magatartásokat. A szabálysértési jog szankcionálja azokat a jogsértéseket, amelyek a társadalomra történő veszélyessége, különösen az elkövetési érték, nem indokolja bűncselekménnyé nyilvánításukat. A közszolgáltatási szféra az a terület, amely által nyújtott szolgáltatások valamelyikét szinte társadalmi réteghez tartozástól függetlenül veszik igénybe a polgárok. A fogyasztó jogainak védelmét a közszolgáltató fölé rendelt helyzetével szemben közigazgatási jogszabályok biztosítják. A közigazgatás és a fogyasztóvédelem másik kapcsolódási pontja az államigazgatási felügyelethez kapcsolódik. A központi államigazgatás felügyeli a jogszabályok betartását, a gazdaság valamennyi ágazatában, így a fogyasztóvédelem szempontjából kulcsfontosságú gazdasági ágazatokban is. A felügyelet azt jelenti, hogy a felügyeleti ellátó szerv a felügyelete alatt álló szerv munkáját abból a szempontból ellenőrzi, hogy feladatainak eleget tesz-e, tevékenysége megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, az ágazati, szakmai követelményeknek. A felügyelő szerv operatíve nem szól bele a felügyelete alatt álló szerv működésébe. A fogyasztóvédelem körében elsődleges államigazgatási felügyeleti jogkörrel az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter rendelkezik. Emellett az ágazati minisztériumok 6

szakhatósági jogkörükben eljárva szintén rendelkeznek fogyasztóvédelmi hatáskörrel. A neoklasszikus közgazdaságtan és fogyasztóvédelem modellje a fogyasztó kiszolgáltatott helyzetét hangsúlyozza. Milton Friedman és a chicago-i iskola szerint az állami beavatkozás megfosztja az egyént a szabadságától. A jóléti állam többet oszt el, mint amennyi bevétele van, ami költségvetési hiányt, végül inflációt okoz. Mindezek hatására a gazdasági növekedés lassulása várható. Thurow hozzáteszi, hogy a fogyasztók tudatlanok, nem képesek az információ értékelésére. A termelő és a fogyasztó közötti kapcsolatot Garry S. Baker úgy írja le, mint az adott számú cselekvési lehetőségek közötti folyamatos, racionális választást. Thomas Balogh megítélése szerint a fogyasztó nem tudja követni a naprakész információkat. A keresletet pedig gyakran a termelő hozza létre, vagy manipulálja azt. A konzumerizmus gazdaságelméleti értelemben a fogyasztás gazdasági jelentőségének a hangsúlyozása. A konzum kifejezés fogyasztást jelent. A konzumerizmus a fogyasztó számára olyan motiváció megteremtését is jelenti, amelyekkel a nagy szervezetek nemcsak a jövedelem elköltését képesek befolyásolni, hanem a marketing segítségével irányítani tudják a fogyasztásra fordítható jövedelem nagyságát is. 4 A konzumerizmus főként a második világháború utáni időszakot jellemzi. A piacot, és ezen keresztül a fogyasztóvédelmet befolyásolja a termelés, a tartós fogyasztási cikkek birtoklása és az állami beavatkozás jelenléte. Fejlett társadalmakban a megrendelések irányítják a termelést, mindehhez persze szükséges, hogy minőségi termelés alakuljon ki. Mivel a tömegtermékek előállítása olcsóbb, a termelők tipikusan erre állnak át. A termelők a reklámokkal elsősorban azt kívánják elérni, hogy az igények egyöntetűek legyenek. A fogyasztóvédelemnek ebben az esetben az a feladata, hogy elősegítse a racionális választást. A hatása 4 A konzumerizmus főként a második világháború utáni időszakot jellemzi. 7

pedig a fogyasztási cikkek tömeges birtoklása. Az állami jelenléttel kapcsolatban elmondható, hogy valamilyen szinten mindenhol jelen van, csupán az a kérdés, hogy milyen intenzitással, ez pedig a politikai struktúra függvénye. A fogyasztóvédelem később részletesen jellemzett fejlődésével a szellemi tőke és a minőségi munkaerő felértékelődik. Megnő a dol 8

II. A FOGYASZTÓVÉDELEM KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE NAPJAINKIG 1. A kezdetek A fogyasztóvédelem alapvetően a jelenkor terméke, így a korai források száma e témában korlátozott. Az ókorban az akkori szükségleteknek megfelelően találkozhatunk fogyasztóvédelmi jellegű szabályokkal a különböző kultúrákban, így a Leviták könyvében 5, Hammurappi törvényoszlopán és a római jogban is. A cserekereskedelemben még hiányoztak a gazdasági kapcsolatokból azok a jellemzők, amelyek a mai értelemben vett fogyasztói társadalom ismérvei. A gazdaság fejlődése az ipar jelentős fellendülésével kezdődött. A fogyasztóvédelem alapvető fogalmai kialakulásának, mint az áru, a szolgáltatás, a szerződés és a minőség is a tényleges árutermelés és kereskedelem volt az alapvető feltétele. A kínálat megjelenése szükséges a fogyasztói társadalom megjelenéséhez. A folyamat területi vonatkozásban alapvetően a városokhoz, mint a kereskedelem színhelyéhez kapcsolódik, hiszen a városlakók már nem maguk termelik meg a megélhetéshez szükséges javakat. Az árubeszerzésen túl a szolgáltatások kínálata és igénybevétele is fokozatosan fejlődik, mely ugyancsak hozzájárul a valódi fogyasztói magatartás kialakulásához, majd a fejlettebb régiókban a szolgáltatások átveszik a vezető szerepet a kereskedelem szegmensei között. 6 A kereskedők célja kezdetektől egy fő motívumban határozható meg: a profit. A profit elérése érdekében tevékenykedve sokszor utolsó rendű szempont a fogyasztó érdekeinek figyelembe vétele. Az áruk megvásárlásának és a szolgáltatások igénybe vételének tömeges mérete szükségszerűvé tette a vásárlók érdekeinek szervezett védelmét. 5 A Szentírás harmadik könyve (Leviticus), mely törvényeket és előírásokat tartalmaz. 6 Ádám Ferencné szerk.: Vevőtől a fogyasztóig. Kecskemét, 2006., 6.o. 9

A középkorban a fogyasztóvédelem forrását képezik az egyház szabályai az általuk felügyelt piacokra vonatkozóan, a királyi ediktumok, valamint a céhek és ipartestületek szabályzatai. A jogalkotás vonatkozásában XVIII.-XIX. századra e tekintetben is a jogi passzivitás jellemző, érvényesül a lasser faire elv, s változást csak a XX. század hoz. 7 2. Az újkori fejlődés irányai A fogyasztóvédelem létrejötte alapvetően a valódi fogyasztói társadalom kialakulásához kapcsolódik, aminek fő jellemzői a nagy mennyiségű, tömeges, iparszerű árutermelés és a piaci szereplők közti verseny. Az újkor áttörése abból adódik, hogy az országok egymás felé mind kereskedői, mind fogyasztói oldalról nyitottak, amelynek eredménye képen hasonló a választék és hasonlóak a fogyasztói problémák is a különböző országokban. Ilyen módon válik szükségessé és lehetségessé a fogyasztók védelme érdekében történő nemzetközi fellépés. Az ENSZ Alapokmánya mondta ki először az alapvető szükségletekhez, biztonsághoz, egészséges környezethez, tájékoztatáshoz, kártérítéshez, választáshoz és képviselethez való jogokat a fogyasztóvédelem alapjogaiként. 2.1. Az amerikai modell A fogyasztóvédelem újkori fejlődésének alapvetően két fő iránya alakult ki: az amerikai és az európai modell. Eleinte az amerikai modell volt az irányadó, Európa inkább csak követte az amerikai példákat. Az amerikai fogyasztóvédelem az önszerveződések közreműködésére épült, középpontjában a jogérvényesítés áll. Az amerikai fogyasztóvédelmi mozgalom ciklikusan jelentkezett. Első jelentős jogforrása az 1872. évi postai csalások elleni törvény. Ezt követte 1900-ban az első élelmiszer törvény, majd 1914-ben a tisztességtelen kereskedelmi módszerek tilalmáról szóló törvény. 8 A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) független 7 Prof.Dr. Miskolczi Bodnár Péter dr. Szuchy Róbert: A fogyasztóvédelmi jog kialakulása, gazdasági és jogi alapjai 8 Federal Trade Commission Act (FTCA) 10

állami szervként működött, melynek feladata a verseny tisztaságának ellenőrzése volt. E feladatköre egészült ki később a fogyasztóvédelemmel. A figyelem középpontjába került a fogyasztóvédelem az 1960-as években kirobbant Thalidomide ügy kapcsán. (A nyugtató hatású gyógyszert jó hányingercsökkentő hatása miatt széles körben alkalmazták terhes nők gyógyítására is, ám használatának következményeként több ezer csecsemő csökevényes végtaggal jött a világra.) Talán ennek hatására mondta ki 1960-ban Kennedy a fogyasztóvédelem állami szintre való emelésének szükségességét, és valószínűleg ennek is köszönhető, hogy nem sokkal később 1962-ben kidolgozták és deklarálták az alapvető fogyasztóvédelmi jogokat. E szerint a fogyasztóknak jogosultságuk van a termékről, szolgáltatásról és a vásárlásról való információ elérhetőségére, a termékek és szolgáltatások biztonságára, a termékek és szolgáltatások közötti szabad választásra, valamint véleményük, panaszuk meghallgatására. 2.2. Európai modell Az uniós szintű fogyasztóvédelem az egységes belső piac fokozatos megteremtésének következménye. Az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása közös jogszabályok elfogadását tette szükségessé, a fogyasztói érdekek megfelelő érvényesítésére. A fogyasztóknak alapvető érdeke, hogy elegendő és korrekt információ álljon rendelkezésükre az egyes tranzakciók lebonyolítása előtt, megfelelő jogokkal rendelkezzenek. Az intézkedések célja, a fogyasztók és az üzleti élet közötti strukturális egyensúlyhiány helyreállítása, amely a fogyasztó információhoz való hozzáférésének, jogi ismereteinek és gazdasági lehetőségeinek korlátaiból fakad. A piacra kerülő termékeknek és szolgáltatásoknak biztonságosaknak kell lenniük, a fogyasztóknak pedig meg kell kapniuk minden olyan információt, amely 11

a megfelelő választásukat elősegíti. Alapvető követelmény, hogy a fogyasztóknak összehasonlítható lehetőségük legyen arra, hogy az egységes piac előnyeiben részesüljenek a nagyobb választék, az alacsonyabb árak és az alapvető szolgáltatások hozzáférhetősége és megfizethetősége tekintetében. Ezért a határokon átnyúló kereskedelem korlátait le kell bontani annak érdekében, hogy a fogyasztók magabiztosabban vásároljanak az országhatárokon kívül is az egész Európai Unióban. Az Egyesült Nemzetek 1994. május 6. Közgyűlésén fogadta el, illetve hagyta jóvá a Főtitkár jelentését a fejlesztés és a gazdasági együttműködés programjáról. A jelentésben az egyik fejezet a gazdaság, mint a haladás motorja tárgykört elemzi. Az elemzés egyik megállapítása szerint: A kormányok a jövőben nem lehetnek a gazdaság legfőbb szereplői. Emellett azonban megtartják azt a felelősségüket, hogy a versenyen alapuló piaci rendszer hatékony működéséhez a piaci szabályozást biztosítsák. A kormánynak ott kell beavatkoznia, ahol helyénvaló: az infrastrukturális beruházásoknál, a termelő ágazatok fejlesztésének támogatásánál. Ide tartozik még a megfelelő feltételek kialakítása a magánvállalkozások számára, a megfelelő szociális hálók biztosítása, az emberi tőkébe való beruházás és a környezet védelme. A kormányok biztosítják azokat a feltételeket, amelyekre alapozva az egyének hosszú távú céljaikat tervezhetik. Az ENSZ főtitkári jelentés egyértelműen igazolja, hogy világszinten jelentkezik, mint a fejlesztés és a nemzetközi gazdasági együttműködés egyik meghatározó tényezője a kormányok szerepvállalása a gazdasági életben. Különösen erőteljesen érzékelhető ez a kérdés a gazdaságilag kevésbé fejlett, vagy a központi, tervirányításos rendszerekről a piacgazdaságra áttérő országok esetében. Ezekben az országokban ugyanis gazdasági vagy politikai okok miatt nem alakultak, illetve erősödtek meg még azok a civil szervezetek, amelyek az állam szerepét meghatározó alkuban kellő súllyal képviselhetik a piac szereplőit, illetve amelyek bizonyos, a korábbi időszakban állami, de a piacgazdaság körülményei között már nem állami feladatokat átvehetik. 12

Európában az országok fogyasztóvédelmi szabályozása igen eltérő természetű és szintű volt még a XX. század második felében is. Az európai országokon átívelő jogalkotásban a fogyasztóvédelmi szabályozás nyomait elsőként az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római szerződés 9 néhány cikkében találhatjuk meg. Így 39. cikkelye a közös mezőgazdasági politika feladatai között említi a fogyasztók megfelelő áron való ellátásának kötelezettségét, valamint megtiltja a megkülönböztetést a Közösség termelői és fogyasztói között. A 86. cikkely az erőfölénnyel való visszaélés tilalmának körében tiltja a termelés, forgalmazás vagy műszaki fejlesztés fogyasztók hátrányára történő korlátozását, míg a 100. cikkely a fogyasztóvédelem területén elvárásként a magas védettségi szintet deklarálja. XI. címe (129/a. cikkely) a fogyasztóvédelemnek lett szentelve, s különleges akciókat ír elő, melyek támogatják és kiegészítik a tagállamok fogyasztóvédelmi politikáját. Az 1972-es párizsi csúcstalálkozó egyik alapvető célkitűzése az életminőség és életszínvonal emelése a Közösség tagállamaiban, melyet részben fogyasztóvédelmi eszközökkel kell megvalósítani. Elismerést nyert, hogy az egyre növekvő tőkekoncentráció, illetve a szolgáltatások egyes típusai, mint pl. a banki, biztosítási szféra szolgáltatásai egyszerűen kizárják azt, hogy a benne szereplő fogyasztók és szolgáltatók egyenlő erőt képviseljenek, mind gazdasági, mind jogi vagy egyéb szakismereti téren. Ennek eredményeképpen születik meg 1975-ben a Fogyasztói Jogok Közös Piaci Magna Chartája, mely meghatározza a vásárlói alapjogokat: jog az egészség és biztonság védelmére, jog a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmére, jog a kárigények érvényesítésére, információhoz és oktatáshoz való jog, jog a képviseletre (meghallgattatás joga). Az alapjogok a következő jelentéssel bírnak: 9 1958. január 1.-én lépett hatályba. Ekkor az NSZK, Olaszország, Franciaország és a Benelux államok írták alá. 13

A Fogyasztóvédelmi Szövetségek Nemzetközi Szervezetének (Consumer International- korábban: IOCU) meghatározása szerint a fogyasztónak joga van: az alapvető szükségletekhez, ami olyan fogyasztási cikkekhez és szolgáltatásokhoz való jog, amelyek a túlélést biztosítják (megfelelő élelmiszer, ruházat, lakás, egészségügyi ellátás, oktatás, higiénia). A biztonsághoz való jog a fogyasztónak az életre és egészségre veszélyes árucikkek és szolgáltatások elleni védelem jogát jelenti. A tájékoztatáshoz való jog a tisztességtelen és félrevezető hirdetés és címkézés elleni védelemhez, valamint a tények ismeretéhez és a feltétlen tájékoztatáshoz való jogban testesül meg. A választáshoz való jog a versenyképes árú fogyasztási cikkekhez és szolgáltatásokhoz való jogot jelenti, a megfelelő minőség biztosításával. A képviselethez való jog alapján a fogyasztónak joga van a fogyasztói érdekek érvényesítéséhez a kormányzati politika tervezésében és végrehajtásában. A kártérítéshez való jogosultság a rossz minőségű fogyasztási cikkek és a nem megfelelő szolgáltatások ellentételezéséhez való jogot is jelenti. Az oktatáshoz való jog tartalmilag a megfelelő tudás és gyakorlat megszerzéséhez, a tájékozott fogyasztóvá váláshoz való jog. Az egészséges környezetet a félelem- és veszélymentes környezethez való jog biztosítja. Ugyanekkor kerül kihirdetésre az első 5 éves távú fogyasztóvédelmi közösségi program is. (1975-1980). A program keretében olyan rendelkezéseket alkotnak, amelyek a termékek biztonságát, az árak feltüntetésének módját és kötelezettségét, a gazdasági érdekek védelmét, a hibás termékek által okozott kár megtérítését, illetve a tisztességtelen ügyleteket, szerződési feltételeket szabályozzák. Ebben az időszakban fogalmazódott meg a a fogyasztóvédelem horizontális jellege és a fogyasztók érdekeinek integrálási szükségszerűsége a közösségi politikába. 14

A második fogyasztóvédelmi program (1981-1985) célul tűzte ki a fogyasztóvédelmi politika megerősítését és fellendítését. A második program időszaka alatt születtek rendeletek a megtévesztő reklámok tilalmáról, valamint a termékfelelősségről. Közel 15 éve, 1985. április 16-án lépett hatályba az ENSZ Közgyűlésének határozata (A/RES/39/248), amely elfogadta az ENSZ Fogyasztóvédelmi Irányelveket. Az Irányelvek általános elveket és konkrét tennivalókat mondanak ki, meghatározva az állam, a kormány feladatait a fogyasztók védelme terén, kiemelve az állami fogyasztóvédelmi politika kialakítását, ellenőrzését és megvalósítását. Az Irányelvek ezen belül kijelölik az állam feladatait: a fizikai biztonságot, a fogyasztók gazdasági érdekeinek támogatását és védelmét, a fogyasztási javak és szolgáltatások biztonságát és minőségét meghatározó normákat, az alapvető javak és szolgáltatások elosztásának eszközeit, a fogyasztók kártérítési igényeinek érvényesíthetőségét, az oktató és információs programokat, a speciális területeket (élelmiszer, víz, gyógyszer, kemikáliák) érintő rendelkezések megalkotása, működtetése és ellenőrzése területén. A határozat kimondja: A kormányok fejlesszenek ki, szilárdítsanak meg és tartsanak fenn egy erős fogyasztóvédelmi politikát, A kormányok kötelesek létesíteni, illetve fenntartani a fogyasztóvédelmi rendelkezések kibocsátásához, végrehajtásához és ellenőrzéséhez megfelelő infrastruktúrát. Az Irányelvek hangsúlyos szerepet adnak az állami fogyasztóvédelmi feladatok mellett a társadalmi (civil) mozgalmaknak, szövetségeknek is, azok támogatását éppúgy szükségesnek tartják, mint a regionális önkormányzatok és a szakmai érdekképviseletek, kamarák fogyasztóvédelmi tevékenységét. Az EGK Tanácsa 1985. július 25-én egységesítette a tagállamok hibás termékei által okozott fogyasztóvédelmi károkért való felelősségi rendszert (termékfelelősség). A fogyasztói érdekek védelmében sorra születtek meg a nemzeti fogyasztóvédelmi törvények. Franciaországban már 1978-ban, Ausztriában 1979- ben hoztak törvényt, majd 1981-ben keletkezett Portugália fogyasztóvédelmi törvénye, és létrehoztak egy Nemzeti Fogyasztóvédelmi Intézetet is, amelynek 15

feladata többek között a fogyasztóvédelem politikai kialakításának tanulmányozása és a kormány részére javaslatok adása. Ezt követően 1987-ben fogadták el az Egyesült Királyság fogyasztóvédelemről szóló törvényét. (A törvény egyik értelmezője a törvény hiányosságaként említi, hogy nem valósítja meg az import áruk rutinvizsgálatát az országba való belépésükkor, melynek okát a pénzforrások szűkösségében látja. Előrevetíti, hogy jóval nagyobb pénzforrásokra lesz szükség a rutinvizsgálatok hiánya miatt.) 10 Az Európai Közösség harmadik fogyasztóvédelmi programja (1985-1989) az Új impulzusok a fogyasztóvédelmi politikában alcímet kapta. A termékfelelősség körében a termékek egészségügyi és biztonsági követelményeinek biztosítását helyezték előtérbe. Nagyobb hangsúlyt kapott a fogyasztók életszínvonalának javítása, és a fogyasztói érdekek érvényesítésének elősegítése. Ezt követően 1990-re rövidebb távú három éves terv készült. A program ez időszak alatt a jogi hatékonyságot tervezte megnövelni. Az 1992 februárjában Maastrichtban aláírt szerződés a Római Szerződések legátfogóbb reformjának tekinthető. Az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés három pilléren nyugszik. Az első pillér az EGK-t létrehozó közösségi intézményeket fejleszti tovább, a második és harmadik pillér kormányközi jellegű együttműködést tesz lehetővé. Az előbbi létrehozza a közös kül- és biztonságpolitikát, az utóbbi a bel- és igazságügyi politika terén irányoz elő együttműködést. A szerződés a tagállami ratifikációkat (a nemzeti parlamentek jóváhagyását) követően 1993. november 1-jén lépett hatályba. A szerződés célja többek között az európai integráció új szintre emelése: az intézmények munkájában a hatékonyság és a demokrácia erősítése; 10 Dr Osztovics András (szerk.) EURÓPAI FOGYASZTÓVÉDELMI MAGÁNJOG. HVG-Orac Kiadó. Budapest, 2006. 16

a nemzetgazdaságok egymáshoz közelítése; a belső piac megvalósítása; az uniós állampolgárság létrehozása; az állampolgárok szabad mozgásának biztosítása, biztonságuk egyidejű garantálásával. A Maastrichti Szerződés úgynevezett kettős jogalkotási hatáskört adott a döntést hozószervek számára a korábbi egyhangú döntés helyett minősített többség is elegendő a fogyasztóvédelmi döntések meghozatalához. A másik jogkör az úgynevezett különleges akció, amelynek célja, hogy a közösség támogassa és kiegészítse a tagállamoknak az egészség és biztonságvédelmét, a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmét és megfelelő tájékoztatás biztosítását célzó fogyasztóvédelmi politikáját. A második három éves program (1993-1995) fontos szervezeti változást hozott: időszaka alatt jöhetett létre önálló szervként a Bizottságon belül a Fogyasztóvédelmi Konzultatív Bizottság (1995), mely évente négyszer konzultál az Európai Bizottsággal. Ekkor született meg az ún. Fehér Könyv 11, melynek 23. fejezete tárgyalja a termékbiztonságot és a gazdasági érdekek védelmét. A Zöld Könyvben találhatóak meg a fogyasztói jogérvényesítésre vonatkozó utasítások. 12 Az1996-1998 közötti időszak további jelentős fejlődést hozott. Megszületett a távollevők közötti kereskedelemről szóló rendelet 13, illetve a jogharmonizáció területén a fogyasztási cikkekre vonatkozó szavatossági és jótállási szabályok kerültek kidolgozásra. Az akcióprogram prioritásként emeli ki a pénzügyi szolgáltatások, közszolgáltatások és a élelmiszer termékek, mint kiemelt szektorok meghatározását, a fogyasztók képzésének hangsúlyozását, valamint a kelet-európai és a fejlődő országok támogatását saját fogyasztóvédelmi politikájuk érdekében. 11 A Fehér Könyv alapvetően a csatlakozni kívánó országok részére fogalmazza meg a csatlakozás jogharmonizációs követelményeit. 12 Úgy mint a bíróságon kívüli eljárások lehetősége békéltető testületek bevonásával, a jogi szaktanácsadás intézménye, illetve a polgári peres eljárások egyszerűsítése. 13 97/7/EK. 17

Egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a fogyasztóvédelem az Európai Unió legfrekventáltabb területe. Éppen ezért fontos az egyenlőségen alapuló kapcsolatok kiépítése, a fogyasztóvédelem szabályozása, védelme, szankcionálása. A tagállamok 1996-ban kormányközi konferenciát hívtak össze a Maastrichti Szerződés felülvizsgálására. Az Európai Unió megteremtésével túlságosan nagy lépést tett az európai integráció, és szükség volt az intézményrendszer hatékonyságának és demokratikus működésének újragondolására. Az EU keleti bővítése akkori számítások szerint - akár 10-14 új tagot jelenthetett. A kormányközi konferencián megtárgyalt reformok összegzéseként jött aztán létre az 1997. október 2-án aláírt Amszterdami Szerződés, amely az európai integráció alapvető szerződéseinek egyike. Az Amszterdami Szerződés fontos előrelépéseket hozott a közös kül- és biztonságpolitika területén (közös stratégiák, konstruktív tartózkodás). A legjelentősebb haladást a bel- és igazságügyi együttműködés közösségiesítésében érték el. Az Amszterdami Szerződés az integráció mélyítését, továbbfejlesztését szolgálta. A szerződést előkészítő, tagállamok közötti megbeszélések kiemelt figyelmet fordítottak az Unió külpolitikai mozgásterének erősítésére; a bel- és igazságügyi együttműködés hatékonyságának növelésére; a döntéshozatalban a demokrácia erősítésére; az ún. átláthatóság (transzparencia) és a polgárközeliség növelésére; a közösségi döntéshozatali mechanizmus rugalmasabbá tételére. A Szerződés megerősíti az Unió alapelveit, és ezek betartását a tagság előfeltételévé teszi. A fogyasztóvédelem vonatkozásában továbbra is alapvető cél annak magas szinten történő biztosítása. Megfogalmazásra kerül, hogy a közösség egyéb politikáinak a meghatározása és véghezvitele során tekintetbe veszi a fogyasztóvédelem követelményeit. A tagállami feladtok kapcsán minimum harmonizációs szintet állít fel. Európa különböző államaiban a fogyasztóvédelmi intézményrendszerek igen eltérőek. Németországban például szinte teljes egészében civil szervezetekre épül, míg például a skandináv államokban az állami intézményrendszer látja el a fogyasztóvédelmi feladatokat. A két véglet közötti vegyes intézményrendszer működik például Belgiumban, Franciaországban, Spanyolországban. Az elmúlt 18

évek tovább fokozták az igényt az együttműködés megerősítésére a fogyasztói érdekérvényesítés és érdekvédelem területén azzal, hogy a felmerülő új kihívásokhoz is alkalmazkodni kell. A Közösség mind magasabbra képes emelni a mércét, s az összehangolt tagállami működés felé is lépéseket tett. Immár a szabályok végrehajtása, és a tagállami fogyasztóvédelmi szervek együttműködése is elvárásként fogalmazódott meg. Prioritásként került napirendre a fogyasztók felkészítése a gazdasági változások hatásaira, a rugalmas, de koordinált szabályozás igénye. Az egészséget és biztonságot veszélyeztető termékek kapcsán olyan rendszer jött létre, amely a tagállamok közötti ellenőrzés eszközeként a rendszeres információcserét teszi lehetővé. 14 A fogyasztóvédelem alakulására hatással volt a kilencvenes évek közepén kirobbant kergemarha-kór, amely előtérbe helyezte az élelmiszerek biztonságát. A következő (1999-2001) akcióterv kiemelt területeként ennek megfelelően a fogyasztók biztonsága és egészségének megőrzése lett. A közösségi politika alapján a civil szervezetek bevonása elengedhetetlen, mivel ezen a csatornán keresztül válik lehetővé a fogyasztói aktivitás növelése. Különösen fontos ez olyan területeken, mint a közlekedés, a pénzügyi szolgáltatások és a környezetvédelem. A fogyasztóvédelmi politika végrehajtása vonatkozásában az európai Unióban három alapvető megoldás nyílik: egyszerűsített bírósági eljárás, közérdekű keresetindítás, bíróságon kívüli eljárások. A bíróságon kívüli eljárások a különböző tagállamokban eltérő fórumok bekapcsolásával zajlanak le, melyekkel kapcsolatosan minimum elvként elvárható a pártatlanság, a diszkrimináció tilalma, a jogszerűség, a felek képviseletének lehetősége és az átláthatóság. 14 RAPEX-rendszer: Rapid Exchange of Information 19

Az Amszterdami szerződés további érdeme, hogy deklarálta a fogyasztóvédelem hozzáadott érték teremtő jellegét. E szerint a piacon azok a vállalkozások, szolgáltatók kerülnek versenyfölénybe, amelyek a fogyasztóvédelem elvárásainak magas szinten megfelelnek. Mindez persze csak akkor igaz, ha a fogyasztó van annyira tudatos és felvilágosult, hogy tömeges magatartásával a piaci szereplőkre befolyásoló tényezőként hasson. Az Unió támogatja fogyasztóvédelmi információs rendszerek létrehozását. A termékbiztonsági rendszereknek például az a feladatuk, hogy a fogyasztót tájékoztassák a termékek és azzal összefüggő szolgáltatások veszélyeire, biztonsági fokára, valamint arra, hogy a veszélyeket a vásárlók hogyan kerülhetik el. Az ilyen termékbiztonsági rendszereknek három fajtája terjedt el különösen: a műszaki termékek, játékok és élelmiszerek kategóriáját. 15 A társadalmi szervezetek kiemelten fontos szerepet töltenek be a fogyasztóvédelmi rendszer hatékony működésében. Elsősorban információt gyűjtenek, szolgáltatnak, oktatnak és tájékoztatnak, jogi tanácsokat adnak, jelzik, hogy az adott jogszabályi változás a gyakorlatban milyen hatást vált ki, felhívják a figyelmet a visszásságokra, azokra a területekre, amelyek szabályozása elmarad vagy elégtelen. A fogyasztóvédelmi feladatok egy része olyan feladat, amelyet kizárólag a fogyasztók képviseletét ellátó társadalmi szervezetek képesek és kötelesek ellátni. Ilyenek például a fogyasztói érdekek feltárásával, azok képviseletével, egyeztetésével, az egyéni és a közösségi érdekek érvényesítésével kapcsolatos feladatok. A fogyasztóvédelmi civil szervezetek, tekintettel arra, hogy sokkal közvetlenebb kapcsolat alakul ki a fogyasztó és a társadalmi szervezetek között, az állami szervezetnél bizonyos mértékig gyorsabban képesek reagálni a társadalom igényeire és a gazdaság változásaira, a fogyasztói panaszokra. 2.2.1. A termékfelelősség kialakulása A termékfelelősség fejlődése a fogyasztóvédelem egyik legnagyobb ágaként megítélésem szerint külön figyelmet érdemel, hiszen gyakorlati jelentősége szerte 15 Csíki András: A fogyasztóvédelem története és magyarországi helyzete. n/ifo/iii/1.,2002. 3-5. o. 20

a világon megnőtt. Folyamatosan nő a hibás termékek száma. Nem a hibás termékek aránya nő az összes termékhez képest, hanem az összes fogyasztóhoz jutó termék száma. Az ipar által használt alapanyagok is sokkal változatosabbak lettek, mint az elmúlt században. Ezek között akad olyan, amelyik veszélyes, mérgező hatású lehet. Káros hatásait alapos és biztonságos technológiákkal ki lehet küszöbölni, azonban ezek költségvonzatai van, hogy arra késztetik az előállítót, hogy inkább a károk megtérítését válassza. A termékek bonyolultsága is jelentősen megnövekedett, ezzel együtt a használati utasítások is bonyolultabbá váltak, sokszor ahhoz, hogy a vásárló a terméket használni tudja, tisztában kell, hogy legyen annak működési elvével is. Vannak persze olyan termékek is, melyek hatását rövid távon még magas technológiával sem lehet meghatározni, így például a gyógyszerek mellékhatása lehet, hogy csak egy-két évtized múltán derül ki. Elméletileg ez már kizárná a termék biztonságos használatát. A célnak megfelelően az is elmondható, hogy a fogyasztók egyre tudatosabban vásárolnak, ami a termékminőségre mindenképpen kedvező hatással van. Ahhoz, hogy valóban hatékony legyen, a vásárlónak tudatában kell lennie a szabványoknak. A termékfelelősségnek is követnie kell a terméknövekedés igényeit, és a szabályozást is ennek megfelelően kell alakítani. A termékfelelősség fontos alkotóeleme a szavatosság és a jótállás. Szavatosság alatt azt a helytállást értjük, amely a feltüntetett határidőig az áru rendeltetésszerű használata mellett szavatolja az áru minőségét. Jótálláskor feltételezzük, hogy az áru hibátlan. Jogvita esetén a gyártónak, illetve a forgalmazónak kell bizonyítania, hogy az áru átadáskor hibátlan volt, illetve a kár a fogyasztó hibájából keletkezett. Máig az alábbi fontos fogyasztóvédelemmel foglalkozó nemzetközi szervezetek alakultak ki: Consumers International (273 szervezet 123 országból); 21

BEUC, The European Consumer s Organisation (37 szervezet 25 országból); COFACE - családok és gyermekszervezetek európai szövetsége; European Community of Consumer Co-operatives European Association for the Co-ordination of Consumer Representation ín Standardisation; 3. Összefoglalás Figyelemmel kísérve a fogyasztóvédelem történelmi útját és intézkedéseit láthatjuk, hogy történelmi távlatokban mérve igen rövid idő alatt óriási fejlődésen ment át. A fejlődés nyomán a ma fogyasztója többségében azt az árut, illetve szolgáltatást választja, amely minden téren nagyobb biztonságot nyújt a számára. A fogyasztóvédelem további hatékony fejlődéséhez szükség van az állami és önkormányzati szervek, valamint civil szervezetek közreműködésére egyaránt. Tovább kell erősíteni az előállítók érdekét arra, hogy a fogyasztóvédelemre vonatkozó előírásokat betartsák: azok, akik eleget tesznek a szigorú követelményeknek, erősítik pozíciójukat a piacon. A fogyasztóvédelem fejlődésével felértékelődik a szellemi tőke és a minőségi munkaerő is. Megnő a dolgozókkal szembeni tudásigény, nő a társadalmi mobilitás és a korábbi osztályszerkezet bonyolultabbá, elmosódottabbá válik. 22

TARTALOMJEGYZÉK I. A FOGYASZTÓVÉDELEM FOGALMI ISMÉRVEI 2 1. A fogyasztóvédelem fogalma és célja 2 2. A fogyasztóvédelem fogalmához kapcsolódó elméletek 3 3. A fogyasztóvédelem helye a jogrendszerben 5 II. A FOGYASZTÓVÉDELEM KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE NAPJAINKIG 9 1. A kezdetek 9 2. Az újkori fejlődés irányai 10 2.1. Az amerikai modell 10 2.2. Európai modell 11 2.2.1. A termékfelelősség kialakulása 21 3. Összefoglalás 22 23