51/2007. (OT 31.) ORFK utasítás a Rendőrség bűnügyi tevékenységének szakmai irányításáról Szám: 5-1/51/2007. TÜK A bűnügyi szakmai irányítás (a továbbiakban: bűnügyi szakirányítás) elveinek és egységes szabályainak magállapítása érdekében kiadom az alábbi utasítást: I. Fejezet Általános rendelkezések 1. Az utasítás hatálya kiterjed a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerveinek (a továbbiakban: Rendőrség) valamennyi felderítési, nyomozási, bűnügyi adatkezelési, elemző-értékelő, bűnügyi technikai, valamint bűnmegelőzési és áldozatvédelmi tevékenységet (a továbbiakban: bűnügyi tevékenységet) folytató szervezeti egységeire és szervezeti elemeire. 2. Az utasítás hatálya nem terjed ki az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ által a nemzetközi bűnügyi együttműködés során végzett adatkezelésre, valamint a fegyelmi eljárásokra. 3. Az utasításban foglalt rendelkezések nem érintik a bűnügyi tevékenység egyes szakterületei felett más szervek részére jogszabályban biztosított felügyeleti és ellenőrzési jogosítványokat, ide értve különösen az ügyészségnek a nyomozás törvényessége felett gyakorolt felügyeleti jogkörét, illetve az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (a továbbiakban: IRM) illetékes szerveinek egyes ellenőrzési jogosultságait. 4. Az utasítás alkalmazásában a) Elöljárói jogosultságok: aa) adatkérési, irat- és nyilvántartás betekintési jog; ab) általános felügyeleti jog, ideértve a beszámoltatás, jelentéstételre kötelezés jogát; ac) ellenőrzési jog; ad) külön rendelkezésben meghatározottak szerint normatív rendelkezés kiadásának joga; ae) koordináció folytatásának joga; af) instrukciók adásának joga; ag) továbbképzés és oktatás szervezése, képesítési követelmények ellenőrzése; ah) irányelvek előkészítése; ai) ezen utasításban meghatározott feltételek fennállása esetén egyedi utasítás adásának joga. b) Kiemelt bűnügy: külön normában meghatározott kiemelt bűncselekményt megvalósító elkövetési forma. c) Központi bűnügyi szakirányító szerv: az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Bűnügyi Főosztálya és a szervezetébe tartozó osztályok. d) Bűnügyi szakirányítás: a Rendőrség központi szerveinek a vezetői és a szakirányításra külön feljogosítottak által a területi rendőri szervek felé, továbbá a területi rendőri szervek vezetői és a szakirányításra külön feljogosítottak által a helyi rendőri szervek felé - szakvonalas, instruktori, vagy a kettő kombinációjaként kialakított rendszerben gyakorolt - ügyrendben vagy nyílt parancsban meghatározott, az általános irányítási jogok körén belüli, konkrét elöljárói jogosultságok összessége, amelyek a szakmai tevékenység folytatásának módjára, szabályaira és az egyes feladatok meghatározására vonatkoznak. e) Területi bűnügyi szakirányító szervek: a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnügyi tevékenységet ellátó főosztályai és a megyei rendőr-főkapitányságok bűnügyi tevékenységet ellátó osztályai. II. Fejezet
Részletes rendelkezések Hatáskörök 5. Az ORFK bűnügyi főigazgatója a Rendőrség teljes bűnügyi állományának elöljárójaként, az országos rendőrfőkapitány irányításával meghatározza a Rendőrség bűnügyi stratégiáját és gyakorolja a részére megállapított jog- és hatásköröket. 6. Az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Bűnügyi Főosztály vezetője a Rendőrség központi bűnügyi adatkezelőjeként a) felügyeletet gyakorol a területi és helyi rendőri szervek bűnügyi adatkezelési és bűnelemzési tevékenysége felett, valamint koordinálja a bűnügyi adattovábbítás kiépítésével, fejlesztésével, működtetésével kapcsolatos feladatokat; b) ellenőrzést gyakorol a bűnügyi statisztikai és adatszolgáltatási munka felett; c) ellátja a Rendőrség körözési tevékenységének szakirányítását. 7. Az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Bűnügyi Főosztály vezetője ellátja a speciális működési kiadásokat igénybe vevő bűnügyi szervek felderítési célú kiadásainak és eszköz-felhasználásainak - gazdálkodására kiterjedő - felügyeleti jellegű ellenőrzését. 8. Az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Bűnügyi Főosztályának szervezetébe tartozó osztályok vezetői - a főosztályvezető közvetlen irányításával - a szakterületüknek megfelelő szakirányítást gyakorolnak a területi rendőri szervek azonos bűnügyi feladatot ellátó egységeinek, valamint indokolt esetben a helyi rendőri szervek bűnügyi tevékenysége felett. 9. A területi rendőri szervek bűnügyi feladatot ellátó egységeinek vezetői a szakterületüknek megfelelő szakirányítást gyakorolnak a helyi rendőri szervek bűnügyi tevékenysége felett. A bűnügyi szakirányítás célja és elvei 10. A bűnügyi szakirányítás célja, hogy biztosítsa - az akadályozó körülmények, valamint a téves gyakorlat feltárása és megszüntetése útján - a bűnügyi tevékenység valamennyi részterületén a magas színvonalú munkavégzést annak érdekében, hogy megvalósuljon a bűncselekmények gyors és hatékony felderítése, a nyomozások eredményes és törvényes lefolytatása. 11. A bűnügyi szakirányítási jogosultságokat úgy kell gyakorolni, hogy előmozdítsa a bűnügyi munka egységes szakmai gyakorlatának a megteremtését, hozzájáruljon a szakterület feladat-végrehajtási módszereinek fejlődéséhez, biztosítsa a vonatkozó jogszabályok és normák egységes értelmezésének kialakulását oly módon, hogy az ne csorbítsa a bűnügyi munka ellátásának önálló felelősségét. 12. A szakmai tevékenység személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása kérdésében - az általános irányítási jogot gyakoroló önálló felelősségének biztosítása mellett - a bűnügyi szakirányítás alapvetően véleményező, instruáló szerepet tölthet be. 13. A bűnügyi szakirányítói jogosultsággal rendelkező vezetők az általános irányítási jogokat gyakorlókat szervezési, személyzeti kérdésekben nem utasíthatják, kizárólag javaslattételi, véleményezési jogot gyakorolhatnak. 14. A bűnügyi szakirányítás során - amennyiben lehetséges és a konkrét feladatok megvalósítását nem zárja ki - arra kell törekedni, hogy az egyes feladatok meghatározására - az ügy fontosságára tekintettel és az időszerűség követelményére figyelemmel - az irányított szervek illetékes elöljáróival történő előzetes megbeszélést követően kerüljön sor. 15. A szakirányított bűnügyi szervek indokolt esetben a szakirányító bűnügyi szervtől - szolgálati úton - szakmai állásfoglalást kérhetnek. A felterjesztésnek tartalmaznia kell a megoldásra tett javaslatot is. A bűnügyi szakirányítási jogosultságokkal rendelkező vezetők kötelesek a szakirányított szerv vezetőjének megkeresésére - egyedi ügyben a konkrét határidők figyelembe vételével - véleményt nyilvánítani. A bűnügyi szakirányító tevékenység tartalma 16. A bűnügyi szakirányító szerv feladatkörében eljárva általános felügyeletet gyakorol az alsóbb szintű bűnügyi szervek tevékenysége felett. Ennek keretében jogosult és köteles általában és egyedi ügyekben a bűnügyi tevékenységet törvényességi és szakmai szempontok szerint ellenőrizni, az esetleges hiányosságokra az érintett szervek vezetőinek figyelmét felhívni.
17. A bűnügyi szakirányítást gyakorló szervek kötelesek az irányításuk alatt álló bűnügyi szervek szakmai munkáját folyamatosan értékelni, ennek érdekében a szervek vezetőit beszámoltathatják, jelentéstételre kötelezhetik. Felsőbb szerv, illetőleg elöljáró kérésére kötelesek beszámolni a szakirányítás során szerzett tapasztalataikról, a felügyelt bűnügyi tevékenység színvonaláról, eredményeiről. 18. A bűnügyi szakirányítást gyakorló szervek vezetői jogosultak konkrét feladatok, módszerek előírására, bűnügyi akciók elrendelésére alsóbb szintű szerveknél. E tevékenységük keretében - a jogszabályokban meghatározott korlátok között - jogosultak annak döntéseit megváltoztatni, hatályon kívül helyezni, valamint egyes eljárások lefolytatását saját hatáskörbe vonni. 19. Egyedi utasítás adására a bűnügyi szakirányítási jogosultsággal rendelkező szervek osztályvezetői, speciális szolgálati feladatot ellátó dolgozói, valamint a náluk magasabb jogállással rendelkező vezetők jogosultak. 20. Jogszabálysértés észlelése esetén bármely, az adott bűnügyi szakterületen hatáskörrel rendelkező szerv köteles intézkedni a kifogásolható gyakorlat megszüntetésére, továbbá jogosult: a) egyedi ügyekben vagy a szerv egész tevékenységét illetően ellenőrzést; b) a fegyelmi felelősség kivizsgálását; c) a bűnügyi munka tapasztalatai alapján a jogszabályok és a belső rendelkezések felülvizsgálatát kezdeményezni. 21. A bűnügyi szakirányítást végző nyomozó szerv vezetője jogosult különösen: a) a nyomozást folytató bűnügyi szerv vezetőjét az ügyész által még felül nem bírált határozatának hatályon kívül helyezésére és új határozat hozatalára felhívni; b) az eljárás felügyeletét ellátó ügyész instrukcióit figyelembe véve egyedi ügyben a bizonyítás tárgyát és a nyomozás kereteit kijelölni; c) jogszabálysértő gyakorlat megszüntetésére utasítani. 22. Ha a szakirányított szerv vezetője a szakirányító szerv vezetőjének intézkedésével vagy egyedi utasításával nem ért egyet, kifogásait és eltérő véleményét tartalmazó előterjesztéssel élhet a szakirányítást gyakorló vezető szolgálati elöljárójához. Az előterjesztésnek a szakirányítás keretében meghatározott feladat vagy intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya. 23. A 22. pont szerinti előterjesztést a bűnügyi szakirányítást gyakorló vezető elöljárója legkésőbb nyolc napon belül köteles elbírálni. A döntésről mind a szakirányítást gyakorlót, mind az előterjesztőt szóban, illetőleg a téma jelentőségétől függően írásban is tájékoztatnia kell. A bűnügyi szakirányítás feltételei 24. A bűnügyi szakirányítás keretében hozott döntések megalapozása érdekében támaszkodni kell különösen: a) a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, és a belső normák rendelkezéseire; b) a jogalkotási folyamatok során szerzett információkra; c) a Rendőrség statisztikai rendszerére; d) a rendőri nyilvántartási rendszerekre; e) az állami statisztikai rendszer - bűnözéssel összefüggésbe hozható - egyes alrendszereire; f) az igazságügyi statisztikára; g) a Rendőrség ügyeleti szolgálatának információs rendszerére; h) a bűnügyi tudományok, segédtudományok, a szociológia, a pszichológia és a természettudományok eredményeire; i) bűnözés-földrajzi térképekre; j) értékelő jelentésekre; k) a Rendőrségen kívüli szervek - mindenekelőtt a titkosszolgálatok, az IRM szervei, illetőleg az önkormányzatok - szervezetét, működését, aktuális feladatait érintő változások ismeretére. 25. A statisztikai és adatkezelési rendszerekből nyerhető adatbázisokat ki kell egészíteni: a) a bűnügyi munkára vonatkozó területi és helyi tapasztalatokkal; b) a tömegkommunikációs eszközök rendszeres megfigyelése során szerezhető - nemzetközi, országos, területi és helyi - információkkal; c) a bűnügyi szolgálati ág más államok rendőri szerveivel folytatott együttműködéséből eredő tapasztalatokkal, ide értve az Európai Unión belüli kooperáció és a határok menti együttműködés aktuális feladataira vonatkozó ismereteket is; d) a bűnügyi előrejelzésekkel.
26. A bűnügyi szakirányítás keretében rendszeresen tájékozódni kell a közbiztonságról és ezen belül a bűnözés elleni rendőri tevékenység országos és helyi megítéléséről, a lakosság ezzel kapcsolatos igényeiről, esetleges kezdeményezéseiről. 27. A rendelkezésre álló információk alapján folyamatosan elemezni, értékelni kell a bűnügyi helyzetet, így különösen: a) a bűnözés terjedelmét és területi szóródását; b) a bűnözés dinamikáját és struktúráját; c) a bűnözés kriminológiai és kriminalisztikai jellemzőit, megjelenési formáit, ide értve az elkövetők, továbbá a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló jogszabályban meghatározott áldozati kör jellemző ismérveit; d) a bűnözés kialakulásában közrejátszó oksági tényezőket, az új bűnelkövetési magatartásokat. 28. A bűnügyi szakirányítás valamennyi szintjén az általános felügyeleti jogosítványok gyakorlása útján gondoskodni kell arról, hogy a bűnügyi helyzettel, illetőleg annak várható alakulásával kapcsolatos elemző-értékelő munka során nyert megállapításokat az érintett személyi állomány a tevékenységéhez szükséges mértékben megismerje és hasznosítsa az általa hozott döntések megalapozottsága érdekében. 29. A bűnügyi szakirányítási tevékenység tervezéséhez a különösen következő szempontokat kell figyelembe venni: a) meg kell találni a legalkalmasabb irányítási módszert, amely biztosítja az elérni kívánt célt; b) a feladat meghatározásakor vizsgálni kell, hogy az más bűnügyi szakirányítást gyakorló intézkedéssel nem ellentétes vagy párhuzamos-e; c) a rendelkezésre álló információk helytállóak, ellenőrzöttek-e; d) meg kell határozni a végrehajtás ellenőrzésének módját és határidejét is; e) vizsgálni kell, hogy a szakirányítás gyakorlása útján megvalósuló beavatkozás összhangban van-e a szakterületre megállapított stratégiai feladatokkal. 30. A bűnügyi szakirányítást a bűnügyi szakterület középtávú, éves bontású stratégiai feladatait tartalmazó - az ORFK bűnügyi főigazgatója által meghatározott stratégia szerinti - terv alapján kell végezni. A terv elkészítése a bűnügyi szakirányítást gyakorló vezetők felelősségi körébe tartozik és a szakterületre vonatkozó általános stratégiai feladatok mellett tartalmaznia kell a területi célok megjelölését is. A stratégiai terv tartalmazza különösen: a) a bűnügyi munkában hangsúlyos középtávú, általános és ezen belül szakirányítási célkitűzéseket; b) a bűnügyi szerv szervezet-fejlesztésére és a munkamódszerekre vonatkozó elképzeléseit; c) a stratégiai feladatokban tükröződő prioritásokat, a végrehajtás taktikai ütemezését. A bűnügyi szakirányítás főbb módszerei és eszközei 31. A bűnügyi szakirányítást gyakorló vezetők a 30. pont szerinti tervben - mint a szakirányítói tevékenység feladatait - irányozzák elő különösen: a) egyes kiemelt bűnügyek teljes körű, vagy meghatározott szempontok szerinti revízióját; b) titkos információgyűjtések és titkos adatszerzések ellenőrzését; c) a körözési munka tapasztalatainak rendszeres értékelését; d) kiemelt szakvonalak éves értékelését. 32. A stratégiai célok, illetőleg a középtávra előre tervezhető szakmai feladatok megvalósítása érdekében szakvonalak szerinti vagy instruktori irányítási rendszert, illetőleg ezek kombinációját kell kialakítani. 33. A szakvonalak szerinti szakirányítást tevékenység-centrikusan - a bűnügyi szerv elnevezésétől, illetőleg a szervezeti besorolásától függetlenül - a szakvonalak szerinti kijelölt vonalvezetők végzik. 34. Az instruktorok feladata az információk közvetítése a központi és a területi, illetve a területi és a helyi irányítás szintjei között, instrukciók adása a bűnügyi szerv feladatainak hatékony és eredményes megvalósítása érdekében. 35. A szakvonalas, illetve az instruktori irányítási rendszer kombinációjára elsősorban akkor kerülhet sor, ha a bűnügyi munkán belül azonos ügy-, illetve feladatcsoporthoz tartozó tevékenység irányítása szükséges és a stratégiai célok megvalósítását szolgáló általános instruktori irányítás mellett speciális szakvonalak szerinti irányításra is szükség van. 36. A bűnügyi szakirányítást gyakorló vezetők - a szakvonalak szerinti felelősök, illetve instruktorok útján vagy saját felügyeleti jogkörükben eljárva - jogosultak és kötelesek ellenőrizni az általuk a szakirányítás keretében adott utasítások végrehajtását, illetőleg instrukcióiknak az alsóbb szintű szervek szakmai munkájában történő hatályosulását.
37. Az ellenőrzést a bűnügyi szakirányító szerv az ellenőrzési tevékenységet szabályozó belső norma alapján végezi. 38. Ha az egyes bűnügyi szakmai feladatok ellátása során olyan problémák, jogalkalmazási vagy egyéb nehézségek adódnak, amelyek megoldása Rendőrségen kívüli szerv - mindenekelőtt az ügyészség - álláspontjának a megváltozását, jogszabály értelmezését, esetleg jogszabály módosítását igényli, ezt a bűnügyi szakirányító szerv vezetőjének a megoldásra tett javaslattal együtt jelenteni kell. A bűnügyi szakirányítást gyakorló szerv vezetője a szakmai állásfoglalásról és az intézkedésről az alsóbb szintű rendőri szerv vezetőjét írásban tájékoztatni köteles. 39. A bűnügyi munka végzése során arra kell törekedni, hogy mind általában, mind az egyedi ügyekben az egyes feladatok, illetőleg akciók megvalósítását megfelelő koordináció előzze meg. A koordináció lefolytatásánál, illetőleg kezdeményezésénél figyelembe kell venni mindazokat a szerveket, amelyek feladatkörét a bűnügyi munka érintheti. 40. A koordinációra általában azonos szintű szervek vezetői, illetve kapcsolattartásra felhatalmazott munkatársai között kerülhet sor. 41. A bűnügyi szervek koordinációs partnerei különösen: a) a titkosszolgálatok központi és területi szerveinek vezetői; b) a Vám- és Pénzügyőrség központi és területi szerveinek vezetői; c) a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága; d) a Magyar Köztársaság Ügyészségének azonos szintű, központi és területileg illetékes szervei; e) az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság központi és területi szerveinek vezetői; f) a polgármesterek, illetőleg az önkormányzatok által kapcsolattartásra kijelölt személyek. III. Fejezet Záró rendelkezések 42. Ez az utasítás 2008. január 1-jén lép hatályba, ezzel egyidejűleg a Rendőrség bűnügyi tevékenységének szakmai irányításáról szóló 1/2005. (III. 19.) ORFK Bü. Főig. intézkedés hatályát veszti.