REPERFÚZIÓS KÁROSODÁSOK VIZSGÁLATA ALSÓVÉGTAGI REVASZKULARIZÁCIÓS MŰTÉTEK SORÁN

REPERFÚZIÓS KÁROSODÁSOK VIZSGÁLATA ALSÓVÉGTAGI REVASZKULARIZÁCIÓS MŰTÉTEK SORÁN DR. ARATÓ ENDRE Egyetemi doktori (Ph.D.) értekezés Klinikai doktori iskola vezetője: Prof. Dr. Nagy Judit Program és témavezető: Prof. Dr Rőth Erzsébet Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum, Sebészeti Tanszék, Baranya Megyei Kórház Pécs 2006 1

BEVEZETÉS A perifériás ereken végzett keringésjavító műtétek során a beavatkozások idejére a végtagot kirekesztjük a keringésből. Az érpálya rekonstrukciója után az eddig iszkémiás szöveteket egy megnövekedett volumenű és nyomású keringés terheli meg, amely a kirekesztés idejétől, az elzáródás magasságától és a szövetek általános állapotától függően reperfúziós károsodást idézhet elő. Ezek a klinikai szinten kevésbé monitorozható folyamatok döntően befolyásolják a műtétek eredményeit és a posztoperatív időszak lefolyását, ezért a csökkentésükre, vagy mérséklésükre irányuló törekvések mindenképpen alapvető fontosságúak a sebészi kutatásokban. A hevenyen elzáródott verőerek érsebészeti rekanalizációja mára gyakorlatilag megoldott, a keringés helyreállításáért azonban időnként nagy árat kell fizetni. Az iszkémia reperfúzió (I/R) során kaszkádszerű patofiziológiai folyamatok sorozata indul el, melyek végül sejthalálhoz vezethetnek, veszélyeztetve az egész szervezet integritását. A kritikus idejű, jelentős akut iszkémiát a keringés helyreállítása után (pl. embolektomia) jelentős izomduzzanatból eredő subfascialis ödéma követheti, mely nagy megterhelést jelent a nyirokkeringésre is, és gyulladás esetén akár maradandó ödémával kell számolnunk. A reperfúzió során meglepő módon tovább károsodhatnak a még életben maradt sejtek, előáll az ún. oxigén paradoxon, melynek kialakításában az oxigéneredetű szabadgyökök jelentős szereppel bírnak. Az akut artériás történések vagy az érpálya hirtelen elzáródását, vagy vérzést okozhatnak, és a következményeik annál súlyosabbak, minél később kerülnek felismerésre és ellátásra. Az érpálya elzáródását és következményes iszkémiát okozhat embolia (trombus, tumor, zsír, idegentest), artériás trombózis (sztenotikus arteriopátia vagy trauma következtében alakul ki), arteriaspazmus, külső kompresszió (létrejöhet anatómiai rendellenesség vagy trauma következtében). AZ ÉRTEKEZÉS CÉLKITŰZÉSEI A verőereken végzett sebészeti beavatkozásokat követő iszkémiás-reperfúziós károsodások a szöveti iszkémia időtartamától, az érintett szövetek mennyiségétől, és a szervezet általános állapotától függően befolyásolják a műtéti szövődmények kockázatának kialakulását. Bár az elmúlt évtizedekben a műtéti technika igen jelentős fejlődésen ment keresztül, a fejlett ipari országokhoz hasonlóan a civilizációs betegségek (diabétesz, hipertónia, ateroszklerózis) incidenciájának exponenciális növekedése a hazai érsebészetet is egyre komolyabb kihívás elé állítja. A betegek alacsony prevenciós compliancéja miatt a már előrehaladott stádiumú betegek esetében a korszerű technikák mellett is a szövődmények gyakorisága növekszik. Vizsgálataink célkitűzése volt a revaszkularizációs műtétek során kialakuló reperfúziós károsodások jellegének, mértékének és karakterisztikájának pontos megfigyelése, antioxidáns kezeléssel ennek csökkentése, valamint a reperfúzió következményeként kialakult alsóvégtagi compartment szindróma konzervatív és sebészi kezelési stratégiájának meghatározása. 2

1. Tanulmányunk első részében akut iszkémia (embólia, trombózis) miatt végzett perifériás revaszkularizációs műtéteket követő reperfúziós károsodásokat vizsgáltuk. A reperfúziós sérülést a prooxidáns és az antioxidáns rendszerek meghatározásával, valamint a leukociták aktivációjának mértékével kívántuk jellemezni. Egyhetes posztoperatív követéssel mind a korai, mind a késői reperfúzió időszakának kórfolyamatait monitoroztuk. A vizsgálat célja a reperfúzió mechanizmusának megismerésével a magas rizikójú (hosszú iszkémiás idő) betegek optimális terápiájának, és obszervációjának megtervezése. 2. Munkánk második részében az antioxidáns E-vitamin hatásait vizsgáltuk az elektív alsóvégtagi revaszkularizációs műtéteket követő reperfúziós folyamatokban. Méréseinkkel arra kerestünk választ, hogy az E-vitamin milyen mértékben képes befolyásolni az iszkémia-reperfúziót követő intracelluláris oxidatív egyensúlyeltolódást, továbbá, hogy mennyiben képes csökkenteni, esetleg meggátolni a reperfúziót követő fehérvérsejt aktivációt és a következményes lokális gyulladásos folyamatokat. 3. Vizsgálataink harmadik részében alsóvégtagi rekanalizációs műtéten átesett, fenyegető compartment szindróma miatt obszervált betegek esetében kívántunk terápiás és prognosztikai irányokat meghatározni a folyamatos fasciarekesz nyomás mérésével, és a szöveti oxigénszaturáció monitorizálásával. Célunk volt a klinikai gyakorlatban korábban alkalmazott empirikus terápiás irányelvek mellett mért paramétereken alapuló (evidence based medicine) műtéti indikációs stratégia kidolgozása. Azokat a nyomás és szaturációs értékeket kívántuk megadni, melyek esetében a sebészi beavatkozás fasciotómia egyértelműen indokolttá válik, és a konzervatív terápia folytatása elégtelen a végtag megmentéséhez. 1. OXIDATÍV STRESSZ PARAMÉTEREK MONITOROZÁSA AKUT ALSÓVÉGTAGI REVASZKULARIZÁCIÓS MŰTÉTEK SORÁN VIZSGÁLT BETEGEK ÉS MÓDSZEREK A vizsgálatban résztvevő betegek a Baranya Megyei Kórház Sebészeti Tanszékén kerültek műtétre, a laboratóriumi méréseket a Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Oktató és Kutató Intézetében végeztük. Prospektív, randomizált tanulmányunkba 10 felnőtt, kritikus végtagiszkémia miatt alsóvégtagi revaszkularizációs műtéten átesett beteget vontunk be. A betegek átlagéletkora 58,1 ± 7,3 év volt. Az iszkémia oka 8 esetben tiszta embólia (egy iliaca, egy aorto- biiliacalis, hat a femoralis superficialis-profunda oszlásban lévő embolus), egy esetben infrarenalis aorta aneurizma ruptura, egy esetben pedig femoralis szintű akut artériás trombózis volt. Perifériás vérmintavétel történt a műtét előtt, majd a reperfúziót követően 2 és 24 óra múlva, valamint 1 hét után. A fehérvérsejtek szabadgyök termelését phorbol miristate acetáttal (PMA) indukáltuk és luminometriás módszerrel vizsgáltuk. Mértük az indukció és a szabadgyök termelés megindulása között eltelt időt, a szabadgyök termelés sebességét és a szabadgyök termelés fehérvérsejtszámra vonatkoztatott csúcsértékét. Meghatároztuk az antioxidáns enzimek közül a szuperoxid dizmutáz (SOD) enzim aktivitását és a redukált glutathion (GSH) koncentrációját. A lipidperoxidáció mértékét a malondialdehid (MDA) 3

mennyiségével jellemeztük. Az adhéziós molekulák expresszióját áramlási citometriás módszerrel határoztuk meg. EREDMÉNYEK A fehérvérsejtek száma az egészséges csoportban 6,5 ± 0,34 x10 3 volt, míg műtét előtt a beteg csoportban 11,5±1,9 x10 3 (p<0,05) és az egyhetes vizsgálati periódus alatt lényegesen nem változott. Az egységnyi fehérvérsejt számra korrigált szuperoxid produkció a műtétre váró és az egészséges csoportban szignifikáns különbséget mutatott (egészséges: 10,85 ± 2,64 U/10 3 sejt; műtétre váró: 93,44 ± 20,15 U/10 3, p<0,01). A beteg csoportban ez az érték az egy hetes megfigyelési idő alatt folyamatosan emelkedett. A PMA határára a szabadgyök produkció a beteg csoportban szignifikánsan rövidebb idő után indul meg (135±40,09 sec), mint az egészséges csoportban (383,14±78,14 sec, p<0,01) és ez az érték a korai reperfúzióban tovább rövidül. Ez a változás a műtét után 24 órával elérte a műtét előtti szintet, de szignifikánsan alacsonyabb értéket mutatott az egészséges csoportban mértnél. A GSH és a thiol csoportok koncentrációjában a műtétre váró és az egészséges kontroll csoport között nem volt szignifikáns különbség. A reperfúzió korai szakaszában a GSH szignifikáns módon csökkent (p<0,01) és ezzel párhuzamosan csökkent az SH csoportok mennyisége is. A SOD aktivitásban a két csoport között rendkívül nagy különbség mutatkozott (egészséges: 894,34 ± 86,85 U/ml, beteg: 415,43 ±75,22 U/ml), és 24 óra múlva, még ehhez az igen alacsony értékhez képest is szignifikánsan tovább csökkent (p<0,05). Méréseink szerint ezek a változások egy hét múlva elérték a műtét előtti szintet, de ez a SOD esetében nem jelentette a kontroll értékhez történő visszatérést. A membránkárosodást, lipidperoxidációt jelző malondialdehid plazmaszintjének értékei szignifikánsan emelkedtek a műtét után, a reperfúzió alatt, és ezek a magas értékek maradtak az egy hetes posztoperatív szak alatt. A plazma MPO szint szignifikánsan megemelkedik a műtétet követően, 24 óra múlva enyhe csökkenést mutat, majd a késői reperfúzióban ismét emelkedik. A granulociták CD 18 és CD 11a sejtfelszíni adhéziós molekulák mennyiségének változása azt mutatja, hogy a kiindulási értékhez képest a műtét után 2 órával mindkét marker expressziója szignifikánsan csökkent, azonban a késői reperfúzió során fokozatos emelkedést mutattak, majd egy hét múlva mérsékelten meghaladták a műtét előtti értéket. Egészséges populációban (kontroll csoport) a granulociták CD11a és CD18 expressziója: 172,5±29,3AU és 306,7 ± 90,2 AU. A további vizsgált adhéziós molekulák (CD11, CD11b, CD18, CD49d, és CD97) mennyiségének változásai a megfigyelt periódusban eltéréseket nem mutattak. 2. AZ E-VITAMIN HATÁSA A VERŐEREKEN VÉGZETT MŰTÉTEKET KÖVETŐ ISZKÉMIÁS-REPERFÚZIÓS KÁROSODÁS MÉRTÉKÉRE VIZSGÁLT BETEGEK ÉS MÓDSZEREK Prospektív, randomizált vizsgálatainkba bevont betegeinknél angiográfiával és Doppler vizsgálattal igazolt krónikus obliteratív verőérbetegség, és következményes perifériás iszkéma miatt alsóvégtagi revaszkularizációs műtétet végeztünk. A vizsgált betegeknél az érelzáródás az artéria femoralis superficialison volt, így minden beavatkozás során a végtag keringésének kirekesztése az artéria femoralis communis magasságában volt. A dizbáziás végtag vérellátását az intakt artéria profunda femoris biztosította. A műtét típusa minden 4

beteg esetében azonos volt (femoro-popliteális supragenuális műanyag graft áthidalás, illetve az AFS trombendarteriektomiája), így az iszkémia időtartama (42,8 ± 16,3 perc), és az iszkémia által érintett szövetmennyiség minden esetben közel azonos volt. A tanulmányba csak azokat a betegeket vontuk be, akiknél trófikus zavart nem észleltünk, gyulladásos folyamatok nem zajlottak. Az E-vitaminnal kezelt betegeknek (1 csoport) a műtétet megelőző naptól a posztoperatív 7. napig per os 1x200 mg E-vitamint adtunk. A második csoportba tartozó betegeknek nem adtunk E-vitamint, az alkalmazott műtét ugyanaz volt. A mintavételi protokoll és a vizsgált paraméterek megegyeznek az előző fejezetével. Vizsgáltuk a fehérvérsejtek szabadgyök termelését, mértük az indukció és a szabadgyök termelés megindulása között eltelt időt, a szabadgyök termelés sebességét és a szabadgyök termelés fehérvérsejtszámra vonatkoztatott csúcsértékét. Meghatároztuk az antioxidáns enzimek közül a szuperoxid dizmutáz (SOD) enzim aktivitását és a redukált glutathion (GSH) koncentrációját. A lipidperoxidáció mértékét a malondialdehid (MDA) mennyiségével jellemeztük. A fehérvérsejt adhéziós molekulák expresszióját áramlási citometriás módszerrel határoztuk meg. EREDMÉNYEK A fehérvérsejt szám az akut műtétek során minden vizsgált időpontban szignifikánsan magasabb, mint az egészséges kontroll csoportban mért, de szignifikánsan nem különbözik az elektív csoportban mért kiindulási értékektől. Így, a három csoportban tapasztalt funkcionális változások valószínűleg nem tekinthetők az eltérő fehérvérsejt szám következményeinek. A PMA -val indukált szabadgyök produkció az elektív műtétnek kitett betegek vérében nem különbözött szignifikánsan az egészséges önkéntesek vérében mérttől. Az akut műtétek (akut embolektómia) esetében a teljes vérében mért PMA-val indukált szabadgyök produkció már műtét előtt ötszöröse volt a normálértéknek és ez az érték a vizsgálati periódus alatt folyamatosan nőtt. Az E-vitaminnal kezelt csoportban a gyöktermelés mértéke a műtét után csökkent az E-vitaminnal nem kezelt csoportban mérthez képest, de ez a különbség nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Az elektív csoportokban a gyöktermelés mértéke egyetlen vizsgált időpontban sem bizonyult kórosnak. Az induktor (PMA) alkalmazása és a szabadgyök produkció megindulása között eltelt időt "lag time"- az akut műtéten átesett betegekben szignifikánsan rövidebb, mint a többi csoportban. Ez az idő a kiindulási értékhez képest szignifikánsan rövidül a műtét után közvetlenül és egy hét múlva az akut műtéten átesett csoportban. A többi csoportban ez a jelenség nem figyelhető meg. Az akut műtétek során, a gyöktermelési görbe felszálló szárának meredeksége szignifikánsan magasabb volt, mint a két elektív műtéti csoportban, illetve a kontroll csoportban. A műtét után az akut csoportban statisztikailag szignifikáns növekedést figyeltünk meg a kiindulási értékhez képest, míg az E-vitaminnal kezelt csoportban jelentős csökkenést tapasztaltunk, de ez a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. A szuperoxid dizmutáz (SOD) enzim aktivitása a kontroll csoporthoz képest valamennyi műtétes csoportban szignifikánsan alacsonyabb már a műtét előtt is. Az elektív csoportokban a kiinduláskor mért érték a megfigyelési periódus alatt csak kismértékű ingadozást mutatott, szignifikáns változás nem történt. Az akut csoportban a SOD aktivitás már a műtét előtt szinifikánsan alacsonyabb, mint az E-vitaminnal kezelt csoportban és ez a különbség a 5

reperfúzió alatt és 24 óra múlva is fennáll. Az akut csoportban ez az alacsony érték tovább csökken 24 órával a műtét után a műtét előtt mért értékhez képest. A redukált glutathion mennyisége hemolizátumban a műtét előtt nem különbözik a három műtött és az egészséges csoport között. Az akut és az E-vitaminnal nem kezelt műtött csoportokban a redukált glutathion mennyisége kismértékben, de szignifikánsan csökkent a kiindulási értékhez képest a műtét után. A thiolcsoportok koncentrációja a szérumban csak az akut és E-vitamint nem szedő elektív műtött csoportban csökkent szignifikánsan a műtét után közvetlenül a kontroll, és a műtét előtti értékhez képest egyaránt. A műtét után a reperfúzió időszakában a thiolcsoport koncentráció az E-vitamint nem szedők plazmájában szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az E-vitaminnal kezelt csoportban. A plazma mieloperoxidáz aktivitás valamennyi csoportban magasabb volt, mint azt a kontroll csoportnál tapasztaltuk. Az általunk vizsgált időszakban a granulocita, limfocita és a monocita populációban mértük a CD11a, CD11b, CD18 és CD49d adhéziós molekulák expresszióját. A CD11b és CD18 markerek a műtétet követő korai reperfúzió alatt jelentősen csökkentek, majd fokozatosan a 7. napig emelkedtek. Karakterisztikájuk megegyezik az akut műtétek esetében tapasztaltakkal. Az E-vitaminnal kezelt csoportban a korai reperfúzióban kisebb mértékű expressziót figyeltünk meg, amely a 7 napon magasabb volt, mint a nem kezelt csoportban. A CD49d adhéziós molekula expressziója az E-vitaminnal kezelt csoportban az egész periódusban magasabb volt, mint a nem kezelt betegek esetében. A vizsgált leukocita populációkban a granulociták aránya a követési időszakban nem változott, viszont a műtétet követő napon szignifikáns limfocita arány csökkenés és monocita arány növekedés volt tapasztalható. 3. A REPERFÚZIÓS KÁROSODÁSOK KLINIKAI MANIFESZTÁCIÓJA A COMPARTMENT SZINDRÓMÁBAN VIZSGÁLT BETEGEK ÉS MÓDSZEREK Vizsgálatainkba 16 beteget vontunk be (12 ffi, 4 nő; átlagéletkor: 62,7 ±9,5 év), akiknél súlyos, 4 órán túli kritikus alsóvégtagi iszkémia miatt végeztünk revaszkularizációs műtétet. Az akut iszkémia okai közt 5 iliaca embolia szerepelt, míg a többi elzáródás femorális szintű volt (szintén embolia illetve artériás trombózis). A tiszta emboliában szenvedő betegeknél Fogarty szerinti embolektómiát végeztünk. A fennmaradó 4 artériás trombózisban intraoperatív angiográfia segítségével teljes rekonstrukció történt femoro-popliteális supragenuális műanyag áthidalással. A műtéteket követően valamennyi betegnél perifériás pulzusok jelentek meg. A betegek a műtét idején testsúlytól függően 5-10 000 NE Heparint kaptak intravénásan A posztoperatív szakban valamennyien LMWH profilaxisban részesültek (2x5000 NE Fragmin sc). Naponta 500 ml ISOHAES infúziót adtunk a betegeknek a mikrocirkuláció javítására. A műtétet követő napon rutinszerűen laborvizsgálatok történtek (vérkép, ionok, Astrup, CN, kreatinin, vizeletvizsgálat, májfunkciók, CK, serum és vizelet mioglobin). A revaszkularizációt követően már a műtét másnapján különböző szintű, de jelentős lábszári duzzanatot észleltünk a betegeknél, mely a következő napokban kritikussá vált. A szekunder keringéskárosodást jól monitorizálták a fent említett laborvizsgálatok is. A jelentős végtagfájdalom, parézis, paresztézia, pulzusstátusz 6

megítélhetelensége és a biokémia elváltozások fasciotomia indikációját jelentették. Ezt követően végeztük el a tibialis anterior rekesz nyomásmérését, illetve a lábszár oxigénszaturációs vizsgálatát. AZ ALSÓVÉGTAGI FASCIAREKESZ NYOMÁSÁNAK MÉRÉSE A szubjektív elemek kiküszöbölésére a fasciotomia indikációjának felállításában a compartement nyomásmérés megbízható módszernek tűnik az irodalmi adatok ismeretében. Ehhez standard, reprodukálható mérési metodikákat kellett kialakítani a fasciarekesz nyomásának méréséhez. Az intracompartmentalis nyomás (ICP) mérése nagy segítséget nyújt a fasciotomia indikációjának felállításában. A vázizomzatban a kritikus kapilláris végnyomás egészséges emberben 40 Hgmm körüli. Ennek ismeretében, ha az ICP meghaladja a 40 Hgmm-t, a kapilláris perfúzió megszűnik, így sürgős fasciotomia válik indokolttá. Osztályunkon elsőként vezettük be és közöltük a KODIAG digitális nyomásmérő eszköz használatát. (BRAUN, AESCULAP. Gyártó: MIPM Mammendorfer Institut für Physik und Medizin GmbH Oskar-von-Miller-Strasse 6, Mammendorf, Németország.) A hanyattfekvő betegen a lábszár laterális részének dezinficiálása után fémmandrinos műanyagkanült vezetünk a musculus tibialis anteriorba. Ezt követően a mandrint eltávolítjuk. Ezután csatlakoztatjuk a szondát a KODIAG készülékhez, melynek LCD kijelzőjén 0 áll. A műanyagkanült ezután óvatosan lehúzzuk az izomzatban rögzülő szondáról, melyet követően leolvashatjuk a szöveti nyomást Hgmm-ben. SZÖVETI OXIGÉNSZATURÁCIÓ MEGHATÁROZÁSA (NIRS, INSPECTRA) A szöveti oxigénszaturáció meghatározását InSpectra Tissue Spectrometer (Model 325; Hutchinson Technology Inc., Arnhem, Netherlands) segítségével végeztük. Az InSpectra szöveti spektrométer a hemoglobin fényabszorpciós karakterisztikáját detektálja a közeli infravörös tartományban (near-infrared spectroscopy; hullámhossz: 680-800 nm). A szövetekből visszaverődő és a műszer által érzékelt fény abszorpciós spektrumát döntően az oxihemoglobin és a deoxihemoglobin koncentrációja határozza meg. A detektort a gastrocnemius izom hasára helyeztük, majd kalibrálást követően folyamatosan regisztráltuk a szaturáció értékeit. A NIRS noninvazív módszer a szöveti perfúzió megítélésére. Az INSPECTRA a különböző rétegmélységekben történt mérés miatt érzékeli az arteriolák, kapillárisok, venulák és a szöveti ágy Hgb tartalmát. Ez a jelentős különbség a pulzoximetriához képest, amely csak a pulzatilis réteg Hgb tartalmát határozza meg. A módszer alkalmas egyszeri és folyamatos szöveti perfúzió noninvazív meghatározására. Minden perfúziós változás detektálására képes az elektróda alatti területen, így a gyakorlati alkalmazásában nagy hasznunkra lehet a perifériás obliteratív verőérbetegségek diagnosztikájában (a terhelésre változó perfúzió mérése), műtéti perfúzió illetve reperfúzió érzékelésére, a fasciotomia indikációjának felállításában, illetve sikerességének detektálásában. EREDMÉNYEK ALSÓVÉGTAGI FASCIAREKESZ NYOMÁS MÉRÉSE ÉS SZÖVETI OXIGÉNSZATURÁCIÓ MEGHATÁROZÁSA Az adatok kiértékelésében az alábbi, irodalomban elfogadott normál értékeket vettük alapul. Az intracompartmentalis nyomást (ICP) 40 Hgmm felett abszolút kórosnak vettük, itt a fasciotomia egyértelműen indokolt. Az oxigénszaturációt (StO2) S. Cohn és munkatársai 7

ajánlásának megfelelően 87 %- nál vettük normálisnak. (a normál szöveti perfúziót thenáron vizsgálták 707 betegnél). 12 betegnél az ICP meghaladta a kritikus 40 Hgmm-t. Ebben a betegcsoportban az StO2 50-53 %-ra esett a teljes rekanalizáció ellenére. Ezt követően urgens, félig nyílt fasciotomiát végeztünk. A fasciotomiát követően folyamatos monitorizálást folytattunk. A StO2 néhány óra múlva már megközelítette a normálértéket, az ICP azonban még másnap sem normalizálódott, bár jelentős csökkenést mutatott. 4 betegnél, ahol klinikailag szintén compartment szindróma volt valószínűsíthető, a vizsgálatok nem támasztották alá a sürgős fasciotómia szükségességét. Az ICP 25-35 Hgmm volt, míg a StO2 megközelítette a normálisat. Ebben a csoportban szoros obszervációt folytattunk egybevetve a klinikai, biokémiai és mérési eredményeket. Végülis ezeknél a betegeknél fasciotomiára nem került sor és néhány napot követően mind a laboratóriumi, mind a nyomás,- és perfúziós viszonyok normalizálódtak. A HARÁNTCSÍKOLT IZOM STRUKTURÁLIS ÉS ULTRASTRUKTÚRÁLIS VÁLTOZÁSAINAK VIZSGÁLATA Három beteg izommintája került feldolgozásra. Ezeket az 1x1 cm-es darabokat fasciotomia során, a m. tibialis anteriorból távolítottuk el. A minták egyik részét izopentánba helyeztük, folyékony nitrogénnel lefagyasztottuk, majd kriosztáttal 10 m 2 -es metszeteket készítettünk. Fénymikroszkópos értékelésre Hematoxilin-eosin (HE), PAS, Oil-red, módosított Gömöri (mgm), és enzimhisztokémiai festéseket (ATP-aze, savas foszfatáz, NADH, SDH, COX) alkalmaztunk. A minták másik részét glutáraldehides fixálás és műgyantába ágyazást követően elektronmikroszkópos vizsgálatnak vetettük alá. A HARÁNTCSÍKOLT IZOM VÁLTOZÁSAI ISZKÉMIA SORÁN FÉNYMIKROSZKÓPOS ÉRTÉKELÉS Mindegyik esetben a fénymikroszkópos vizsgálat miopatiás eltéréseket mutatott. Közepes fokú rostméret-változás, elszórtan atrófiás rostok, I-es rost predominancia, II/B rost arány csökkenése, helyenként mérsékelt kötőszövet szaporulat volt megfigyelhető. Mindegyik esetben előfordultak töredezett vörös rostok (RRF), melyek kóros mitokondriumok felszaporodását tükrözték. Ezek száma változó volt 1-5% közötti. A töredezett vörös rostokban a szukcinát dehidrogenáz (SDH) és citokróm oxidáz (COX) aktivitás megtartott, vagy fokozott volt, egyik esetben sem volt COX aktivitás-hiány. ELEKTRONMIKROSZKÓPOS VIZSGÁLATOK Változó súlyosságú, nem specifikus eltéréseket találtunk. Két enyhébb esetben a miofibrillumok mérsékelt fokú károsodása (filamentumok körülirt, széttöredezettsége) mellett kifejezett, a szarcoplazmás retikulum (SR) mérsékelt duzzadása, szubszarkolemmális mitokondrium és mérsékelt fokú glikogén szaporulat és intracellularis ödéma volt látható. Egy esetben a fibrillumok súlyos károsodása mellett extrém mennyiségű, súlyosan károsodott (duzzadt, széttöredezett krisztarendszerű) mitokondriumokat láttunk, melyet kifejezett intracellularis ödéma, lipid- és glikogén szaporulat kísért. 8

AZ ÉRTEKEZÉS ÚJ EREDMÉNYEI 1. Az értekezés első részében akut iszkémia (embólia, trombózis) miatt végzett perifériás revaszkularizációs műtéteket követő reperfúziós károsodások kialakulását és lefolyását vizsgáltuk. Az általunk vizsgált perioperatív időszakban a szervezet prooxidáns és antioxidáns rendszerének változásai jellegzetes karakterisztikát mutattak. Elsőként vizsgáltuk akut verőérelzáródás miatt végzett revaszkularizációs műtétet követően az oxidatív egyensúly változásait hosszú követéssel (7 nap), az irodalomban található korábbi hasonló vizsgálatok eredményei az első 12-24 órára vonatkoztak. Az iszkémiát követő korai reperfúzió során kifejezett szabadgyök képződést, és az antioxidáns védelmi rendszerek csökkenését figyeltük meg, majd a késői reperfúzióban a gyökképződés elhúzódó csökkenését és az antioxidáns enzimek plazmaszintjének fokozatos emelkedését láttuk. Akut klinikai érbetegeken elsőként monitoroztuk a leukocita adhéziós molekulák expressziójának változásait. Kimutattuk, hogy a leukociták aktivációját jelző adhéziós molekulák expresziója a korai reperfúzió alatt szignifikánsan csökken, majd a 7. napig fokozatosan emelkedik. Vizsgálataink eredményei segítik a magas kockázatú betegek hosszú iszkémiás idő, magas szintű elzáródás, döntően főtörzsi keringés, gyenge kollaterális keringés prognosztikai megítélését, és terápiás protokollok tervezését. Mindenképpen szoros monitorozást, megfigyelést tesznek szükségessé az első 24 esetleg 48 órában. 2. Az értekezés második kísérletsorozatában az antioxidáns E-vitamin hatásait vizsgáltuk az elektív, alsóvégtagi revaszkularizációs műtéteket követő reperfúziós folyamatokban. Munkánkban elsőként mutattuk ki, hogy a perioperatív szakban a műtétet megelőző naptól a poszoperatív 7. napig alkalmazott 200 mg E-vitamin jelentősen csökkentette az iszkémia-reperfúzió következtében kialakuló oxidatív stressz mértékét, valamint a prooxidáns-antioxidáns egyensúly felborulását. Vizsgálatainkkal elsőként igazoltuk, hogy az E-vitamin elektív revaszkularizációs műtétek során szignifikánsan csökkentette a reperfúziót követő fehérvérsejt aktivációt és a következményes lokális gyulladásos folyamatokat. 3. Értekezésünk harmadik részében alsóvégtagi rekanalizációs műtéten átesett, fenyegető compartment szindróma miatt kezelt betegek esetében vizsgáltuk a fasciarekesz nyomás,- és a szöveti oxigénszaturáció értékeinek változását. A noninvazív szöveti oxigénszaturáció meghatározást, és a minimálisan invazív izomrekesz nyomás mérését először alkalmaztuk a compartment szindróma sebészi kezelésének indikációjának felállításában. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a 40 Hgmm-es, illetve e feletti rekesznyomás érték esetében a végtag mikrokeringését jelző szöveti oxigénszaturáció a kritikus 50% alá esett, amelynél a szövetelhalás és a következményes szisztémás károsodások megelőzése miatt a fasciotomia egyértelműen indokolt. Vizsgálataink újszerűsége, hogy a klinikai gyakorlatban korábban alkalmazott empirikus terápiás irányelvek mellett mért paramétereken alapuló (evidence based medicine) műtéti indikációs stratégiát állítottunk fel. Az általunk meghatározott nyomás és szaturációs értékek segítséget nyújtanak a betegség konzervatív és sebészi kezelési stratégiájának felállításában. 9

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönöm munkahelyi vezetőmnek, prof dr Kollár Lajosnak, a PTE ÁOK Sebészeti Tanszék Igazgatójának, hogy lehetőséget biztosított számomra a kutatómunkához, és mindvégig lelkesen támogatta, és szakmailag segítette e dolgozat létrejöttét. Köszönöm prof dr Rőth Erzsébetnek, témavezetőmnek, a PTE ÁOK Sebészeti Oktató és Kutató Intézet Igazgatójának végtelen türelmét és segítségét, mellyel tudományos szemléletet és látásmódot igyekezett kiépíteni bennem. Külön köszönettel tartozom dr Jancsó Gábor adjunktus úrnak és Kürthy Mária biológusnőnek, a Sebészeti Oktató és Kutató Intézet munkatársainak, akikkel a hosszú munkakapcsolat és közös publikációk során szoros baráti viszony alakult ki, és önzetlen segítségük nélkül e munka aligha jöhetett volna létre. Köszönöm dr Lantos Jánosnak, a Sebészeti Oktató és Kutató Intézet docensének a laboratóriumi mérések és azok kiértékelése során tanúsított fáradhatatlan segítségét. Köszönöm dr Pál Endrének a Baranya Megyei Kórház neurológus főorvosának, dr Merkl Hajnalka tanársegédnőnek, a Neurológiai Klinika dolgozójának, valamint prof dr Seress Lászlónak a Központi Elektronmikroszkópos Laboratórium vezetőjének a hisztológiai és elektronmikroszkópos metszetek elkészítését, kiértékelését. Köszönöm dr Verzár Zsófia főorvosnőnek, a Baranya Megyei Kórház KAIBO vezetőjének és munkatársainak közös betegeink magasszintű és lelkiismeretes ellátását. Köszönöm a Baranya Megyei Kórház Sebészeti Tanszék valamennyi dolgozójának, hogy napi munkámat baráti légkörben, támogatásukkal végezhettem. Végül, de nem utolsósorban megköszönöm feleségemnek, gyermekeimnek a türelmüket, aggódó szeretetüket. 10

PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉK PUBLICATIONS EREDETI KÖZLEMÉNYEK ORIGINAL PAPERS 1. Arató E, Jancsó G, Kürthy M, Pál E, Merkli H, Kollár L, Rőth E. Az alsóvégtagi revaszkularizációs szindrómáról Érbetegségek, 2004; 4:115-121. 2. Arató E, M. Kürthy, G. Jancsó, H. Merkli, E. Pál, L. Kollár, E. Rőth The revascularization syndrome of the lower limbs Perfusion, 2005; 5:168-176 IF.: 0.167 3. Arató E, Kürthy M, Jancsó G, Sínay L, Kasza G, Gasz B, Fehér I, Kollár L, Rőth E. Alsóvégtagi revaszkularizációs műtéteket követő oxidatív stressz vizsgálata Magyar Sebészet, 2006; 1: 50-57 4. Arató E, Rozsos I, Kasza G, Kollár L. A transperitonealisan végzett aorto-iliacalis érrekonstrukciók általános sebészeti szövődményei Érbetegségek, 2002; 3: 75-77 5. Arató E, Kollár L, Szilágyi K, Grexa E, Hegedűs G. A tenyér artériás árkádjának ritka benignus daganata Érbetegségek, 2003; 2: 41-44 6. Arató E, Kollár L, Szilágyi K. Sapheno-peritonealis shunt- új műtéti technika a refracter ascites kezelésében Érbetegségek, 2004; 1: 9-13 7. Arató E, Kollár L, Szilágyi K, Litter E, Schmidt E. A peritoneo-venosus shuntok vezetőképességének vizsgálati lehetőségei Magyar Sebészet, 2004; 1:31-36 8. Arató E, Kollár L, Szilágyi K. Our experience with saphenoperitoneal shunt for patients with refractory ascites Perfusion, 2004; 7-8: 2070-276 IF.: 0.167 9. Arató E, Kollár L, Szilágyi K, Kasza G, Verzár Zs, Grexa E, Hegedűs G. A rare benign tumor of the palmar arterial arch Perfusion, 2005; 9:268-272 IF.: 0.167 10.Verzár Zs, Keresztfalvi A, Ghosh S, Szekeres A, Bertalan A, Arató E, Kollár L. Risks of Carotid Endarterectomy Anaesthesia: Comparison of four different methods Perfusion, 2006; 5: 166-170 IF.: 0.167 11. Benkő K J, Arató E. 11

Lábszártörések kezelésében szerzett tapasztalataink osztályunk 10 éves beteganyagának tükrében Orvosi Hetilap, 1992; 26: 1393-1395 12. Benkő K J, Arató E, Jillek T. Calcinosis tumoralis- ritkán előforduló jóindulatú lágyrészmeszesedés Orvosi Hetilap, 1995; 52: 3335 13. G Jancso, B Cserepes, B Gasz, L Benko, B Borsiczky, A Ferenc, M Kurthy, B Racz, J Lantos, J Gal, E Arato, E Roth. Expression and protective role of heme oxygenase-1 in the delayed myocardial preconditioning Annals of the New York Academie of Sciences (accepted for publication) IF.: 1.892 14. B Cserepes, G Jancso, B Gasz, B Racz, A Ferenc, L Benko, B Borsiczky, M Kurthy, R Furedi, S Ferencz, J Lantos, J Gal, E Arato, A Miseta, E Roth. Cardioprotective Action Of Urocortin In Early Pre- And Postconditioning. Annals of the New York Academie of Sciences (accepted for publication) IF.: 1.892 Eredeti közlemények impakt faktora: 4, 452 IDÉZHETŐ ABSZTRAKTOK ABSTRACTS 1. Arató E, Lelkes J. Hysterectomia és aorto-biiliacalis helyreállító érműtét DM-os betegnél Magyar Sebészet Supplementum 1992. (MST 47.Kongresszus Debrecen ) 2. Lelkes J, Arató E. A diabetes mellitus syndroma mint érsebészeti kockázati tényező. Magyar Sebészet 47.évf. Supplementum 1994; 61 (MST 48.Kongresszus Bp.) 3. Arató E, Szilágyi K, Kollár L. Kezdeti eredményeink sapheno-peritonealis shunt alkalmazásával a refracter ascites kezelésében MST 56. Kongresszusa, Budapest Magyar Sebészet Suppl. 2002; 3: 210 4. Arató E, Kollár L, Szilágyi K. A tenyér artériás árkádjának ritka benignus daganata Szegedi Angiologiai Napok Érbetegségek Supplementum, 2003; 43 5. Arató E, Szilágyi K, Kollár L. A peritoneo-venosus shuntok vezetőképességének vizsgálati lehetőségei MST Kísérletes Sebész Szekció XIX. Kongresszus, Siófok Magyar Sebészet, 2003; 3-4: 161 12

6. Varga Z, Arató E, Kiss G. A hasűri nyomás mérésének szerepe az ascites kezelése során MST 57. Kongresszusa, Pécs Magyar Sebészet Supplementum, 2004; 3: 120 7. Arató E, Kollár L, Szilágyi K. Alternative options for examination of the conductibility of peritoneovenosus shunts Magyar Gastroenterologiai Társaság 46. Naggyűlés 14. Hírlevél Abstract, 2004; 14: 76 8. Arató E, Szilágyi K, Kollár L, Schmidt E, Litter I, Jancsó G, Rőth E. Possibilities for follow-up the function of peritoneo-saphenous shunt ESSR 39th Congress. May Athens 2004 European Surgical Research Supplementum, 2004; 36 (S1): 148 IF.: 0,939 9. Arató E, Kollár L. Diagnosztikai és ellátási taktika alsóvégtagi revaszkularizációs szindrómában szenvedő betegeinknél MST 57. Kongresszusa, Pécs Magyar Sebészet Supplementum, 2004; 3: 181 10. Kürthy M, Arató E, Jancsó G, Gasz B, Kollár L, Rőth E. A thrombocyta funkció és az antioxidans statusz követése acut verőér elzáródást követően. 4. Magyar Mikrokeringés Kongresszus, Balatonkenese Érbetegségek Supplementum, 2005; 1:5 11. Kürthy M, Arató E, Jancsó G, Lantos J, Fehér I, Kollár L, Rőth E. Egyes és kettestípusú diabéteszes perifériás érbetegek thrombocyta funkciója és szabadgyök termelése; in vitro inzulin hatása Cardiologia Hungarica Supplementum, 2005; 35: A 23 12. Arató E, Kürthy M, Jancsó G, Gasz B, Sinay L, Kollár L, Rőth E. Oxidative stress, and leukocyte activation after lower limb revascularization surgery. European Surgical Research-40th Congress, Konya Turkey European Surgical Research Suppl., 2005; 37(S1): 77 IF.: 0,939 13. Kürthy M, Arató E, Jancsó G, Lantos J, Fehér I, Ferencz A,Rőth E. Thrombocyte function and free radical production of type 1 and type 2 diabetic patients with peripheral arterial disaeses; the effect of insulin in vitro. Annual Meeting of the EASD, Athen Diabetologia Volumen Supplement, 2005; 48:411 IF.: 5,689 14. Arató E, Kürthy M, Jancsó G, Kasza G, Sinay L, Fehér I, Kollár L, Rőth E. Az antioxidans-prooxidans statusz változása akut alsóvégtagi revaszkularizációs műtéteket követően. MST Kísérletes Sebészeti Kongresszus, Hajdúszoboszló Magyar Sebészet Suppl. 2005; 4:279 13

15. Kürthy M, Arató E, Jancsó G, Lantos J, Ferencz A, Fehér I, Rőth E, Kollár L. In vitro inzulin hatása 1-es és 2-es típusú, perifériás érszövődményekkel komplikált diabéteszes betegek thrombocyta funkciójára és szabadgyök termelésére Angiológiai Napok, Pécs Érbetegségek Supplementum, 2005; 2: 39 16. Arató E, Kürthy M, Jancsó G, Kasza G, Sínay L, Rozsos I, Kollár L, Rőth E. Az oxidatív stressz szerepe az alsóvégtagi revaszkularizációs szindrómában Angiológiai Napok, Pécs Érbetegségek Supplementum, 2005; 2: 39 17. Verzár Zs, Ghosh S, Bertalan A, Arató E, Kollár L. NIRS (Inspectra) gyakorlati alkalmazása érsebészeti megbetegedéseknél Angiológiai Napok, Pécs Érbetegségek Supplementum, 2005; 2: 8 18. Arató E, Szilágyi K, Kollár L. Tapasztalataink SP shunt alkalmazásával a refracter ascites kezelésében Magyar Gastroenterologiai Társaság 47. Naggyűlés Hírlevél Abstract, 2005; 15:77 19. Arató E, Szilágyi K, Kollár L. Our experience with saphenoperitoneal shunt for patients with refractory ascites 47 th Annual Meeting of the Hungarian Society of Gastroenterology Zeitschrift für Gastroenterologie 2005; 5: 88. IF 1,076 20. Kasza G, Rozsos I, Arató E, Kollár L. Stentgarft implantációs sikertelenség hagyományos reszekció (konverzió) és vagy hibrid endovaszkuláris befejezés. Angiologiai Napok, Pécs Érbetegségek Supplementum 2005; 2:19 21. Arató E, Kürthy M, Jancsó G, Sinay L, Kasza G,Kollár L, Rőth E. Monitoring of prooxidant-antioxidant state folloving limb revascularization surgery. Annual Meeting of the German Society for microcirculation and Vascular Biology Rostock J. Vascular Research 2006; 43:27-60 IF.: 2,613 22. Kürthy M, Arató E, Jancsó G, Lantos J, Cserepes B, Ferencz S, Füredi R, Röth E. Thrombocyte function following revascularisation surgery of lower limb revascularization European Surgical Research - 41th Congress of European Surgical Research, Rostock European Surgical Research 2006; 38: S(1) (P41) 131. IF.:0,939 23. Arató E, Kürthy M, Jancsó G, Sínay L, Kasza G, Benkő L, Kollár L, Rőth E. Az antioxidáns-prooxidáns rendszer és a thrombocita funkció változásainak vizsgálata alsóvégtagi revaszkularizációs műtétek során. Magyar Haemorheologiai Társaság XV. Kongresszusa, Balatonkenese Érbetegségek 2006; 3: 102 24. Kürthy M, Arató E, Jancsó G, Cserepes B, Ferencz S, Lantos J, Kollár L, Rőth E. 14

Diabéteszes perifériás érbetegek thrombocyta funkciója és szabadgyök termelése, in vitro inzulin hatása Magyar Haemorheologiai Társaság XV. Kongresszusa, Balatonkenese Érbetegségek 2006; 3: 100 25. Sinay L, Arató E, Kasza G, Rozsos I, Kollár L, Litter I. Haemorheologiai paraméterek és fibrinogén-szint változás diabetes-láb szindrómás betegeknél. Magyar Haemorheologiai Társaság XV. Kongresszusa, Balatonkenese Érbetegségek 2006; 3: 102 26. Arató E, Kürthy M, Jancsó G, Sínay L, Kasza G, Verzár Zs, Bertalan A, Kollár L, Rőth E. A kritikus végtagiszkémia miatt operált betegek oxidatív stressz paraméter illetve thrombocyta funkció változásainak vizsgálata MST 58. Kongresszusa, Budapest Magyar Sebészet 2006; 59: 200. 27. Sínay L, Arató E, Jancsó G, Kasza G, Bertalan A, Verzár Zs, Kollár L. Az alsóvégtagi revaszkularizációs szindróma kialakulása akut artériás rekonstrukciókat követően MST 58. Kongresszusa, Budapest Magyar Sebészet 2006; 59: 295 28.Varga Z, Szilágyi K*, Molnár G, Arató E, Kollár L. A hasűri nyomás mérésének szerepe a sebészi tevékenység során MST 58. Kongresszusa, Budapest Magyar Sebészet 2006; 59: 319 29. Kasza G, Kollár L, Arató E, Rőth E, Gömöri É. Comparative histological examination of acut, subacut and chronic vascular laesions after stent implantation in human and dog artery The 55 th International Congress of the European Society for Cardiovascular Surgery. St. Petersburg, Russian Federation Interactive Cardiovascular and Thoracic Surgery Journal. 2006; 5:117. 30. Benkő L, Danis J, Jancsó G, Cserepes B, Kasza G, Arató E, Kollár L, Röth E. Öntáguló stent, mint új lehetőség az akut nyelőcső várixvérzés kezelésében az állatkísérletes és humán eredmények tükrében MST 58. Kongresszusa, Budapest Magyar Sebészet 2006; 59:206 31. Kürthy M, Arató E, Jancsó G, Lantos J, cserepes B, Ferencz S, Sinay L, Rőth E Thrombocyte function int he perioperative phase of acute and elective revascularization surgery Experimental & Clinical Cardiology 2006; 3: 256 Lektorált folyóiratokban megjelent idézhető absztraktok impakt faktora: 12,195 15

ELŐADÁSOK, POSZTEREK LECTURES, POSTERS 1. Arató E, Benkő K J, Pap Gy. A Klatskin tumorról, adatok a terápiás lehetőségekhez Somogyi Orvos napok Siófok, 1987. 2. Arató E, Gecser G. Septicus kézsebészeti eseteink osztályunk anyagában Fiatal Sebészek Fóruma Budapest, 1988. 3. Arató E, Lelkes J, Gecser G. Recidiv pulmonális embóliát okozó ritka eset érsebészeti ellátása Angiológiai Kongresszus, Kaposvár 1991. 4. Arató E, Lelkes J. Hysterectomia és aorto-biiliacalis helyreállító érműtét DM-os betegnél Magyar Sebész Társaság 47. Kongresszusa Debrecen, 1992. 5. Arató E, Lelkes J, Benkő K. J. Összehangolt nőgyógyászati és érsebészeti műtét diabeteses betegnél Orvosnapok Szigetvár, 1993. 6. Arató E, Lelkes J, Benkő K. J. Érsebészeti tevékenység városi kórházunkban Magyar Sebész Társaság Dél-dunántúli Csoport, Tamási, 1994. 7. Arató E, Benkő K. J. Érsebészeti tevékenység az időskorban Szigetvár Orvosnapok 1995. 8. Arató E, Szilágyi K, Kollár L. Kezdeti eredményeink sapheno-peritonealis shunt alkalmazásával a refracter ascites kezelésében MST Kongresszusa, Budapest, 2002. 9. Arató E, Szilágyi K, Kollár L. Változások a sérvsebészetben. Orvosklub, Pécs 2002. 10. Arató E, Kollár L, Szilágyi K. A tenyér artériás árkádjának ritka benignus daganata Szegedi Angiologiai Napok Szeged, 2003. 11. Arató E, Szilágyi K, Kollár L. A peritoneo-venosus shuntok vezetőképességének vizsgálati lehetőségei MST Kísérletes Sebész Szekció XIX. Kongresszus 2003. 16

12. Arató E, Kollár L, Szilágyi K. Alternative options for examination of the conductibility of peritoneovenosus shunts Magyar Gastroenterologiai Társaság 46. Naggyűlés, 2004. 13. Arató E, Szilágyi K, Kollár L, Schmidt E, Litter I, Jancsó G, Rőth E. Possibilitis for follow-up the function of peritoneo-saphenous shunt 39th Congress of European Surgical Research Athens 2004. May 14. Arató E, Kollár L. Diagnosztikai és ellátási taktika alsóvégtagi revaszkularizációs szindrómában szenvedő betegeinknél Magyar Sebészeti Társaság MST 57. Kongresszusa 2004. 15. Arató E, Szilágyi K, Kollár L. Tapasztalataink SP shunt alkalmazásával a refracter ascites kezelésében Magyar Gastroenterologiai Társaság 47. Naggyűlés, 2005. 16. Arató E, Kürthy M, Jancsó G, Kasza G, Sinay L, Fehér I, Kollár L, Rőth E. Az antioxidans-prooxidans statusz változása akut alsóvégtagi revaszkularizációs műtéteket követően. Magyar Sebészeti Társaság Kísérletes Seb. Kongr. Hajdúszoboszló 2005. 17. Arató E, Kürthy M, Jancsó G, Kasza G, Sínay L, Rozsos I, Kollár L, Rőth E. Az oxidatív stressz szerepe az alsóvégtagi revaszkularizációs szindrómában Angiológiai Napok Pécs 2005. 18. Arató E, Kürthy M, Jancsó G, Gasz B, Sinay L, Kollár L, Rőth E. Oxidative stress and leukocyte activation after lower limb revascularization surgery. 40th Congress European Surgical Research ESSR Konya (Turkey) 2005. 19. Arató E, Kürthy M, Jancsó G,Sinay L, Kasza G, Kollár L, Rőth E.. Monitoring of prooxidant-antioxidant state folloving limb revascularization surgery. 41st Congress European Surgical Research Rostock (Germany) 2006. 20. Arató E, Kürthy M, Jancsó G, Sínay L, Kasza G, Benkő L, Kollár L, Rőth E. Az antioxidáns-prooxidáns rendszer és a thrombocita funkció változásainak vizsgálata alsóvégtagi revaszkularizációs műtétek során. Magyar Haemorheologiai Társaság XV. Kongresszusa Balatonkenese 2006. 21. Arató E, Kürthy M, Jancsó, Sínay L, Kasza G, Verzár Zs, Bertalan A, Kollár L, Rőth E. A kritikus végtagiszkémia miatt operált betegek oxidatív stressz paraméter illetve thrombocyta funkció változásainak vizsgálata Magyar Sebészeti Társaság 58. Kongresszusa Bp. 2006. szept. Kumulatív impakt faktor összesen: 4,452+ 12,195= 16,647 17

MONITORING OF REPERFUSION INJURY DURING LOWER LIMB REVASCULARIZATION SURGERY DR. ENDRE ARATÓ (Ph.D.) thesis Supervisor: Prof. Dr Rőth Erzsébet University of Pécs, Faculty of Medicine, Department of General and Vascular Surgery, Baranya County Hospital 2006 18

INTRODUCTION During peripheral vascular surgeries, done to improve circulation, while procedure is going on, involved vessels are clamped. After revascularization procedure, a blood circulation of higher volume and pressure will affect the system; this might cause reperfusion injury which is in direct relationship with the level of occlusion, duration of the procedure, and general condition of the tissue. In clinical experiences these parameters can hardly be monitorized, but it is important to notice that they can highly affect the post operative results, so attempt to stop or reduce these parameters requires great attention in surgical studies. Today s clinical experience can easily solve the question of recanalization of roughly occluded arteries, but sometimes it requires high attempt. During ischemia-reperfusion (I/R) a cascade of pathophysiological process starts, which usually ends up by cell death, while applying a general distress to the body. In a critical period, of post acute ischemic revascularization (e.g. emboletomy), subfascial edema happens which is originated by muscle swelling. This might highly affect the lymphatic circulation as well. If infection is present the long lasting edema can be followed. Surprisingly after reperfusion the injury to unaffected tissues might still continue, at the same time a so called oxygen paradoxon may come into existence in which oxygen derivative free radicals play an important role. In acute arterial cases either sudden occlusions or acute bleedings are dominant, in both cases; late diagnosis can cause greater and irrevocable results. Followings are the main causes for acute occlusion of arterial system: embolus (thrombus, tumor, fat, foreign body), arterial thrombosis (arteriopathy of stenosis, or trauma origin), arterial spasm, and external compression (anatomic anomaly, or traumatic) AIMS OF OUR STUDIES Post operative vascular ischemia-reperfusion injuries attitude, is mainly up to ischemia duration, amount of involved tissue, and tissue s general condition, as mentioned these highly affect the post operative side effects and risk factors. Although during last decades, techniques in vascular surgery have performed a great development, but at the same time, mainly in developed countries, civilization dependent diseases (Diabetes, Hypertonia, and atherosclerosis) have shown a dramatic progression. This poses a great challenge for vascular surgery field. Since patients prevention compliance is usually low, in advanced cases, even beside modern technique applications, complications are frequent. Our main goal has been to monitor reperfusion injuries exact character, degree, and characterization during revascularization surgery, and to decrease it by antioxidant therapy. Our next goal is to introduce a protocol for post reperfusion compartment syndrome conservative and surgical treatment. 1. In the first part of our study we monitored the reperfusion injuries in those patients undergone revascularization surgery for acute ischemia (embolus, thrombosis). Reperfusion injuries have been characterized by prooxidant and antioxidant systems assay as 19

well as leukocyte activation. A week of monitoring as early post operative period as well as late post operative complication has been considered. We tried to figure out reasonable method for treatment and observation of patients with high ischemic risk. 2. Study s second part is focused on the E-vitamin s antioxidant effect on reperfusion procedure, after elective lower limb revascularization in a selected group. With these measurements we tried to find out how effective is the E-vitamin to reestablish the intracellular oxidative balance in an ischemic-reperfusion model, at the same time we monitored its efficacy on reducing or stopping leukocyte activation resulting inflammation regression. 3. In our study s final part we monitored a group of postoperatively observed patients, with high risk of compartment syndrome. We applied continues monitorisation of fascia pressure and tissue oxygen saturation to figure out a reasonable treatment, and diagnostic protocol for such a patient group. Up on the measured parameters (evidence based medicine) and parallel to generally known criteria s we aimed to find a new line of clinical indications for surgical treatment in this group. We applied respectively, measure of intracompartmental pressures and tissue saturations with NIRS techniques, in circumstances under which surgical treatment (fasciotomy) is certainly needed and conservative therapy is no more successful to save the limb. 1. MONITORIZATION OF STRESS PARAMETERS DURING ACUTE LOWER LIMB REVASCULARIZATION SURGERY PATIENTS AND METHODS All the patients taking part in this study has been operated in Department of General and Vascular Surgery, Baranya County Hospital. We made laboratory measurements in the Department of Surgical Research and Techniques of Pécs University. 10 adult patients suffering from critical lower limb ischemia and undergone revascularization operation have been involved in a prospective randomized study. The average age was 58,1 ± 7,3. In 8 cases the ischemia was embolus originating (one art.iliaca, one aorto-byiliacal, and six at the superficial and deep femoral art. bifurcation), in one of the cases rupture of infra renal aorta, and in the last case acute arterial thrombosis at the level of femoral art were the causatives of ischemia. Peripheral blood samples have been taken before operation and at 2 and 24 hour as well as a week after operation. Leukocyte free radical activation has been evaluated by detection of phorbol miristate acetate (PMA); this has been monitored by luminometric method. We measured the time interval between induction and production of free radicals, free radicals production acceleration and its peak production respected to the measure of leukocytes. Among the antioxidant enzymes, we determined the superoxide dismutase (SOD) activation, and glutathion (GSH) concentrations. Lipidperoxidation measure has been demonstrated by malondialdehid (MDA) level. The expression of leukocyte adhesion molecules has been determined by flowcytometry technique. 20

RESULTS The level of leukocytes in the healthy group was 6,5 ± 0,34 x10 3, the same parameter in study group, preoperatively proved to be 11,5 ± 1,9 x10 3 (p<0,05), this parameter did not show any remarkable change within post operative first week. Superoxide production respectively to leukocyte level, showed a significant variation (control group: 10,85 ± 2,64 U/10 3 preoperative, study group: 93,44 ± 20,15 U/10 3, p<0,01). In the study group this parameter within the first post operative week continuously elevated. By the influence of PMA free radical production in the study group has started significantly faster (135±40,09 sec), comparing to the control group (383,14±78,14 sec, p<0,01), this value during early reperfusion kept decreasing constantly. This change, by post operative 24 hr, has reached the preoperative value, but still measured much lower comparing to control group. The GSH and thiol group measurements have not shown remarkable differences between the two groups. During early reperfusion period GSH level dramatically diminished (p<0,01) at the same time SH groups levels also decreased. Regarding SOD activation a notable difference has been noticed between the two groups (control: 894,34 ± 86,85 U/ml, study group: 415,43 ±75,22 U/ml), and after 24 hrs a significant reduction has followed (p<0,05). According to our measurements these changes had reached the preoperative level after a week, but this did not exist in the case of SOD. Malondialdehid plasma level has shown significant elevation after the operation and during reperfusion, it remained almost constant during first post operative week, this determines lipidperoxidation and membrane impairment. The plasma MPO level also showed a significant elevation which decreased after 24 hrs, but elevated again during late reperfusion. Comparing to the base level both parameters diminished by 2nd hrs of post operation period, but during late reperfusion elevated again, and after one week were slightly above the base level (before operation). In control group the granulocytes CD11a and CD18 expressions were respectively: 172,5±29,3AU and 306,7 ± 90,2 AU. Further evaluation of adhesion molecules quantitative changes (CD11, CD11b, CD18, CD49d, and CD97) has not shown any difference. 2. THE EFFECT OF VITAMIN-E ON THE ISCHEMIC-REPERFUSION INJURY FOLLOWING PERIPHERIAL REVASCULARISATION SURGERY PATIENTS AND METHODS Observed group has taken part in a prospective randomized procedure, during which chronic oblitrative arteriosclerosis has proved by angiography and Doppler techniques, in this group respected to peripheral limb ischemia, lower limb revascularization surgery happened. All patients have proved stenosis at the level of femoral superficial art. So arterial clamping at the level of common femoral artery was done in all cases. Affected limbs blood supply was intact only through deep femoral art. The operating technique was similar in all cases (femoropopliteal supragenual graft bypass and AFS thrombendarteriectomy), in such a way duration of ischemia (42,8 ± 16,3 min) and amount of involved tissue was almost the same in all cases. Trophic disorder was not present in any of the selected cases; there was no evidence of 21