A munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése Ungváry György 7. fejezet
Ez a tevékenység a foglalkozás-egészségügyi orvos egyik legfontosabb prevenciós feladata. A munkaköri alkalmassági vizsgálat célja: megállapítani (mérni) az egyén arra való alkalmasságát, hogy tudja-e teljesíteni feladatait önmaga és mások veszélyeztetése nélkül, elôsegíteni a munka adaptálását a munkát végzô egyénhez, továbbá segíteni az egyént egészségének fenntartásában vagy javításában, illetôleg a munkahelyi egészségkárosodások megelôzése. Ennek érdekében az alábbi feladatokat kell megoldani: Meg kell határozni a munkahelyi összmegterhelést, amely a munkakör ellátásához szükséges munkavégzésbôl és a munkakörülményekbôl (beleértve a munkahelyi és munkakörnyezeti kóroki tényezôket) ered. Meg kell ismerni az egyén egészségi állapotát, és meg kell határozni munkakapacitását. A megterhelés, illetve az egyén munkakapacitása és egészségi állapotának összevetése alapján meg kell ítélni, hogy megfelel-e a munka elvégzéséhez szükséges követelményeknek, alkalmas-e a munkakör ellátására. Az egyén állapotának figyelembevételével szükség esetén javaslatot kell tenni a munkavégzés és a munka feltételeinek módosítására (a munka illesztése a munkát végzôhöz). Munkaköri összmegterhelés A vizsgáló orvosnak ismernie kell a munkakört, a munkakör ellátásához szükséges munkakörülmény okozta és a munkakör ellátásához szükséges munkavégzésbôl eredô megterhelések összességét (munkahelyi összmegterhelés, 7.1. ábra, 100. old.). Munkakörülmény alatt a rendelkezésre álló munkahelyet (terület, tér, gépek stb.), a munkahelyi környezet (légtér, a benne lévô kóroki tényezôk fizikai, kémiai, biológiai), a munkavégzés társadalmi és fizikai mikrokörnyezetét értjük. A munkavégzésbôl eredô a foglalkozáshoz kötött megterhelés fizikai, fiziológiai, pszichés és mentális lehet. Fontos megjegyezni: az ellátandó munkakörbôl eredô munkaköri összmegterhelés ismerete nélkül a munkakörre való alkalmasság megítélése értelmét veszíti, illetve nem lehetséges. Ezért a munkaköri alkalmasság vizsgálatát és véleményezését megfelelô szakmai színvonalon csakis a foglalkozás-egészségügyi orvosok végezhetik, akik e feladat ellátására felkészültek, ismerik a munkakörülményeket, a különbözô munkahelyi megterhelések hatását az emberi szervezetre, és klinikai vizsgálattal képesek meggyôzôdni az egyén terhelhetôségérôl.
100 7. FEJEZET 7.1. ábra. A 24 órás, illetve a munkahelyi megterhelés és az igénybevétel értelmezése. ΣM (teljes munkahelyi megterhelés) = M+K+B. Σ24 órás megterhelés = ΣM+ életmódból, lakóhelyi tevékenységbôl eredô megterhelés. M: munkavégzésbôl eredô megterhelések; K: munkakörnyezeti kóroki tényezôk okozta megterhelések; B: balesetveszély okozta megterhelések; E: ember (munkavállaló); I: igénybevétel Az alkalmasság megítélésének elsô fázisa: a munkaköri összmegterhelés meghatározása Ez a tevékenység két részbôl áll: A munkakörülmények (munkahely, munkahelyi környezet) jellemzése. A munkavégzés (foglalkozás) megítélése és analízise. A munkakörülmények jellemzése. Minden esetben meg kell határozni a munkahely jellemzôit, meg kell vizsgálni, hogy jelen van-e az alábbi felsorolt tényezôk valamelyike: A munkahely jellemzése (helye, berendezése stb.) 1. Belsô térben végzett munka 2. Külsô térben végzett munka 3. Hirtelen hômérséklet-változás 4. Magas nedvességtartalmú levegô 5. Alacsony nedvességtartalmú levegô 6. Vizes munkahely 7. Síkos, csúszós felület 8. Balesetveszélyes munka (nagy magasság, szûk hely, mozgó gépek, tárgyak, égés stb.) 9. Mélyszíni (bányászati) munkavégzés 10. Egyéb, a munkavégzést befolyásoló munkahelyi tényezô A munkahelyi környezeti kóroki tényezôinek regisztrálása 1. Fizikai kóroki tényezôk Sugárzás - ionizáló - nem ionizáló Zaj - impulzív - vegyes ipari
7. FEJEZET Vibráció - lokális - egész testre ható Magas vagy alacsony légnyomás Hômérséklet - hideg - meleg 2. Kémiai kóroki tényezôk Por - irritatív - korrozív - allergén - fibrogén - rákkeltô - egyéb Vegyi anyagok - mérgezô - irritatív - korrozív - szenzibilizáló - akut, szubakut, krónikus, reverzíbilis vagy irreverzíbilis mérgezést okozó - mutagén - rákkeltô - reprodukciót károsító - egyéb (bûzös anyagok) 3. Biológiai kóroki tényezôk I IV. kategóriába sorolt kóroki tényezôk (vírusok, baktériumok stb.) 4. Ergonómiai kóroki tényezôk 5. Pszichoszociális kóroki tényezôk A munkakörnyezeti kóroki tényezôk sok esetben számszerûen jellemezhetôk (%, tömeg, decibel), máskor a következôképpen kódolhatók: N nincs jelen A alkalmanként (a munkaidô kevesebb mint 1/3-ában) Gy gyakran (a munkaidô 1/2- ében 2/3-ában) F folyamatosan (a munkaidô több mint 2/3-ában) A munkavégzés (foglalkozás) megítélése és analízise. Ennek érdekében az alábbiakat határozzuk meg: a fizikai erôkifejtés igénye (maximális igény); a fizikai erôkifejtés jellege (emelés, teher hordozása, tolása, húzása stb.); ülés, állás, járkálás, mászás, hajlás, térdelés, fekvô kényszerhelyzet stb. szükségessége; egyensúlyozás, a test egyensúlya megtartásának szükségessége, változnak-e munka közben a feltételek; fogás, tartás, tapintás jelentôs-e; a beszéd és a hallás szükségessége; az éleslátás (közel és távol, beleértve a térlátást), valamint a színlátás szükségessége; egyéb funkciók, tulajdonságok (pl. pszichés és mentális terhelhetôség, egyéb szomato- és viszceromotoros, szomato- és viszceroszenzoros, antropometriai, genetikai adottságok) szükségessége. Megvizsgáljuk, hogy jelen vannak-e a munkavégzés során a következô tényezôk, szituációk, feladatok: másokkal egy helyen történô (kényszerû) munkavégzés; a másokkal való együttmûködés kényszere az eredményesség érdekében; felelôsségteljes munka; komplexitás (speciális szaktudást igénylô munka); az elvárás bizonytalansága; irreguláris vagy túl sok munka; váltott mûszak, éjszakai munka; otthontól távol (külföldön) végzett munka; egyéb tényezôk. A munkavállalóra váró feladat osztályozása (pontokkal fejezhetjük ki): a feladat komplexitása; a feladat kritikussága; a betanulás nehézsége; a feladat gyakorlása; speciális gyakorlat; a feladat végrehajtásához szükséges idô; a teljesítés nehézsége; 101
102 7. FEJEZET a feladat végrehajtásához szükséges technikai segítség; a feladat végrehajtásához szükséges felügyelet; megelégedettség a feladat teljesítése nyomán. Ha elvégeztük mind a munkakörülmények jellemzését, mind a munkavégzés analízisét, akkor egy adott munkakör összmegterhelését pl. az alábbi módon írhatjuk le (a leírás megszövegezése a megterhelést meghatározó foglalkozásegészségügyi orvos feladata): A munkakört belsô térben kell ellátni, könnyû fizikai munkát kell végezni, a munkakörnyezetben 85 88 db zajszinttel kell számolni. A munkahely, a gépek ergonómiai kiképzése korszerû, a munkavégzés során kényszertesthelyzet nincs, de a gyorsan forgó, éles alkatrészek miatt csonkulásos balesetek kockázatával kell számolni; ez a zajszint miatt és a munkára adott utasítások félreérthetôsége miatt fokozott. A munkakörben három különbözô iskolai végzettségû munkatárssal kell váltott mûszakban együtt dolgozni. A teljesítmény a négy dolgozó együttes munkájától függ, a bérezés a teljesítmény alapján történik stb... Mindezek figyelembevételével a munkakör ellátására olyan átlagos fizikai képességû nô vagy férfi alkalmas, akinek másokhoz való alkalmazkodási képessége jó stb. Megjegyzés: ép hallás, térlátás, éleslátás feltétlenül szükséges a megfelelô szakmai rutin mellett stb. Funkcionális kapacitás A funkcionális kapacitás meghatározása két részbôl áll: 1. az egészségi állapot meghatározása és a munkakör ellátásához szükséges orvosi alkalmassági vizsgálat; 2. a munkakapacitás meghatározása speciális foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálattal. A munkakör ellátásához szükséges orvosi alkalmassági vizsgálat A funkcionális kapacitás vizsgálatának elsô fontos eleme a munkavállaló egyén egészségi állapotának orvosi vizsgálata. A vizsgálat nem helyettesíti a primer prevenciót, célja nem a minden stresszt tûrô ember kiválasztása. Foglalkozási anamnézis. Az alkalmassági vizsgálat sarokköve. Tisztázni kell, hogy a munkavállaló korábbi munkahelyén milyen kóroki tényezôk (pl. zaj, vibráció, vegyi anyagok) hatásának volt kitéve és mennyi ideig. Fel kell tárni a korábbi foglalkozás(ok)kal kapcsolatos egészségkárosodási panaszokat, tüneteket, megbetegedéseket vagy sérüléseket. Ezért a foglalkozási anamnézis felvétele során kérdéseket kell feltenni a korábbi munkahely(ek)rôl. Ilyenek: Volt-e tünete, betegsége vagy sérülése a korábbi munkahelyén? Dolgozott-e valaha olyan anyaggal, ami panaszt (nehézlégzést, köhögést) okozott? Okozott-e korábbi munkája mozgásszervi panaszokat (pl. végtag- vagy hátfájást)? Változtatott-e munkahelyet egészségi panaszai miatt? Általános orvosi anamnézis. A szokásos kérdések mellett fontos tisztázni, hogy voltak-e a vizsgált személynek olyan betegségei, amelyek hatással lehetnek saját vagy mások egészségére (pl. krónikus perzisztáló hepatits, epilepsia). Életmód-anamnézis. Az életmód is fontos tényezô: a gyógyszerek, a dohányzás, az alkoholfogyasztás növelik a különbözô expozíciók okozta károsodások kockázatát. Pl. dohányzás + + azbesztexpozíció, alkohol + hepatotoxikus anyagok vagy bizonyos gyógyszerabúzus + fokozottan balesetveszélyes munka. A vizsgálat során nem mindig támaszkodhatunk a munkavállaló által közölt, egészégi álla-
7. FEJEZET potra vonatkozó információkra. A munkavállalónak az esetek többségében az az érdeke, hogy alkalmas minôsítést kapjon, ezért hajlamos betegségei, panaszai elhallgatására. Ennek megakadályozását szolgálja a vele aláíratott nyilatkozat, mely szerint nincs eltitkolt betegsége. Fizikális vizsgálat. Az orvosi alkalmassági vizsgálat során alapvetô fontosságú a fizikális vizsgálat. Ennek elvégzéséhez az orvosnak ismernie kell a munkakörülményeket és azt a speciális igénybevételt, amelynek meg kell felelnie a munkavállalónak. Sajnos túl egyszerû az orvosnak a standard fizikális vizsgálatot és a minden esetben azonos biokémiai vagy egyéb laboratóriumi tesztet elvégez(tet)ni, olyanokat, amelyek némelyike inadekvát és irreleváns az alkalmasság megítélésére. A vizsgálatnak a munka által megkövetelt speciális igénybevételre kell irányulnia. A vizsgálat egyik primer feladata kimondatlanul is a kockázatbecslés; az orvosi vizsgálatnak meg kell határoznia az egyén múltbeli és jelenlegi egészségi státusát, és elôre kell jeleznie az elvégzendô feladat vagy feladatok kapcsán másodlagosan kialakuló közvetlen vagy jövôbeli egészségkárosodás valószínûségét. Általában, ha a kockázat egy munkakör betöltésére pályázó egyén számára az adott környezetben károsodást eredményezhet, és ha a kockázat nem csökkenthetô a körülmények ésszerû megváltoztatásával, akkor az egyént ki kell zárni az ebben a környezetben végzendô munkából. Ha azonban a rizikó (akár az egyéni, akár a környezeti) elfogadható szintre csökkenthetô, akkor az egyén dolgozhat az adott munkakörnyezetben. Megoldást jelenthet az is, hogy a vizsgáló orvos a körülmények mérlegelésével a vizsgált egyént alkalmasnak véleményezi, de egészségi állapotát rendszeresen ellenôrzi (soron kívüli alkalmassági vizsgálatok). Az orvosi vizsgálatnak valamennyi szervrendszerre és szervre ki kell terjednie, gondosan kell vizsgálni azoknak a célszerveknek az állapotát, amelyekre a várható munkahely megterhelése, kóroki tényezôi hatást gyakorolnak. Az alkalmassági vizsgálat során vizsgálni kell a fizikai jellemzôket (testtömeg, testmagasság, mellkasméretek), a szenzoros jellemzôket (érzékszervek), a mozgásfunkciókat és a szervrendszereket (szív-, érrendszer, vese, légzôrendszer stb.). Egyéb szakvizsgálatok. A vizsgáló foglalkozás-egészségügyi orvos véleményének kialakítását kiegészítô szakvizsgálatok segítik. Ezek között vannak kötelezôek, az egészségkárosodás veszélyével járó, illetve a járványügyi érdekbôl kiemelt munkakörökben dolgozni szándékozó vagy már ott dolgozók esetében (pl. a máj mûködésének, struktúrájának vizsgálata hepatotoxikus anyagok expozíciója esetén; a széklet bakteriológiai vizsgálata csecsemô- és gyermekbetegek ellátásával foglalkozó fekvôbeteg-osztályon dolgozók esetén). A kötelezô vizsgálatokat minden személynél el kell végezni. Ugyanakkor a vizsgáló orvos a munkavállaló egészségi állapota ismeretében bármely szakvizsgálatot kérhet, amelyet az alkalmasság megítéléséhez szükségesnek tart (pl. magasabb vérnyomás esetén kardiológiai vizsgálat). A kiegészítô szakvizsgálatokat végzô orvostól nem szabad az alkalmasságra vonatkozó véleményt kérni (pl. arról, hogy az illetô magasban dolgozhat-e), mivel annak megállapítása (véleményezése) kizárólag a foglalkozás-egészségügyi szakember feladata és kötelessége. A munkakapacitás meghatározása speciális foglalkozás-egészségügyi vizsgálattal A funkcionális kapacitás megismeréséhez az orvosi vizsgálat elvégzése mellett meg kell határozni (becsülni) az egyén munkakapacitását. Meg kell ítélni, hogy az megfelel-e a munka elvégzéséhez szükséges követelményeknek. Ez bizonyos munkakörökben (nehéz fizikai munka, jelentôs kémiai megterhelés stb.) nélkülözhetetlen. A ka- 103
104 7. FEJEZET pacitás mérése a légzô, a szív ér rendszer (beleértve a kardiopulmonális funkciókat) és a vázizomrendszer funkcionális teljesítôképességének meghatározásával történik. Jelentôs kémiai expozíció esetén meghatározandó a máj biotranszformációs kapacitása is. A fizikai munkára való alkalmasság megítéléséhez a munkakapacitás mérése az alábbi funkciók vizsgálatával történik: megfelelô légzésfunkciós vizsgálatok, az oxigén hatékony tüdôbe juttatására való képesség megítélése, a perctérfogat megterheléssel arányos és az igénybevételnek megfelelô növelésére való képesség megítélése, az oxigén mûködô izomzathoz történô szállítására való képesség megítélése, a megfelelô izomerô kifejtésére való képesség megítélése. A jelentôs vegyianyag-expozícióban végzett munkára való alkalmasság megítéléséhez a munkakapacitás mérése az alábbi funkciók vizsgálatával történik: megfelelô légzésfunkciós vizsgálatok, az oxigén hatékony tüdôbe juttatására való képesség megítélése, a perctérfogat megterheléssel arányos és az igénybevételnek megfelelô növelésére való képesség megítélése, a vese kiválsztófunkcióinak megítélése, a máj biotranszformációs (metabolizáció, konjugáció/glükuronidáció) kapacitásának meghatározása. A munkakapacitás méréséhez a következô személyi-tárgyi feltételek szükségesek: szakképzett személyzet, technikai asszisztencia, megfelelô mûszerezettség. A munkakapacitás vizsgálatának módszereit mindig az aktuálisan megismerendô munkához szükséges kapacitás mérése dönti el. Elsô példánkhoz (fizikai munka) légzésfunkciós vizsgálat, terheléses tesztek, antropometriai vizsgálat, izomerô-vizsgálat, valamint az energiaforgalom vizsgálata szükséges. Más esetekben különös jelentôséget kaphatnak olyan speciális tesztek, mint amelyek a látás, hallás megítéléséhez szükségesek. Mivel ma még kevés helyen állnak rendelkezésre a munkakapacitás mérésére alkalmas ergometriai laboratóriumok, ezért a mérések becsléssel helyettesíthetôk. Megjegyzés: a speciális alkalmassági vizsgálatokat nem rutinszerûen alkalmazzuk; ezekre csak a megterhelés és a várható igénybevétel ismeretében, indokolt esetekben kerül sor. Döntéshozás a munkaköri alkalmasságról Az összmunkaköri megterhelés és a munkakör ellátására jelentkezô vagy a munkakörben foglalkoztatott egyén egészségi állapota és munkakapacitása ismeretében eldöntjük, hogy a munkavállaló alkalmas-e a munkakör ellátására (7.2. ábra). A munka adaptálása a munkavállalóhoz Abban az esetben, ha a munkavállaló nem minden vonatkozásban alkalmas a munkakör ellátására, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa a munkaköri összmegterhelés ismételt elemzésé- 7.2. ábra. A munkaterhelés, a munkakapacitás és az optimális igénybevétel egymáshoz való viszonya. A munkaterhelés változtatásával a munka adaptálható a megváltozott munkaképességû munkavállalóhoz
7. FEJEZET vel lehetôséget keres az összmegterhelés olyan csökkentésére, ami által a munkavállaló alkalmassá válik a munkakör betöltésére. Ennek különös jelentôsége van akkor, ha a hosszú éveken, évtizedeken át nagy rutinnal, nagy hozzáértéssel dolgozó munkavállaló válik alkalmatlanná korábbi munkakörének ellátására. 105