20. CSATORNA FELÚJÍTÁS ÉS REKONSTRUKCIÓ

20. CSATORNA FELÚJÍTÁS ÉS REKONSTRUKCIÓ A csatorna meghibásodások előfordulása növekvő tendenciát mutat. Várhatóan a trend továbbra is emelkedni fog, ha az üzemeltetés eddigi gyakorlatán gyökeresen nem változtatunk. Nem elégséges ugyanis a hibák kijavítására szorítkozni. Komoly anyagi érdekek szólnak amellett, hogy a károsodások kijavítása és a hibák bekövetkezésének kivárása helyett áttérjünk a tervszerű karbantartásra (Solti, 2003). A helyreállítási módszer, vagy módszerek előirányzatát megelőzően lényeges a rendellenességek okainak elemzése, jó diagnózis alapján. A vezetékek, és műtárgyak valódi állapotának ismerete nélkül nem lehet a hálózati beavatkozás lehetőségeiből egyértelmű módon választani. A legkülönfélébb csatorna hibák bekövetkezésével számolhatunk (Pl.: beomlások, vízszintes-, vagy magassági iránytörések, helytelenül kivitelezett leágazás, vegyi korrózió okozta rongálódás, gyökérbenövés, ellenlejtés, beszivárgás stb.) Mindezen hiányosságok-, hibák- felderítési eszközeit a korábbiakban részleteztük. Érdemes azonban áttekinteni a rongálódások főbb okait is: A korrózió: Elsősorban ipari szennyvizek, hulladékok tartalmaznak olyan korrodáló hatású vegyületeket, amelyek a csatorna anyagát megtámadják. Ide kell sorolni a részleges vagy teljes oxigénhiány miatt jelenlévő baktériumok korróziós hatását, valamint a külső korróziós hatásokat, amelyeket a talaj- vagy talajvíz viszonyok eredményeznek. A szerkezeti rongálódás: A fentiekben részletezett korrózió is vezethet roncsolódásra, de a dinamikus terhelés is jelentős károkat eredményezhet, úgy a csatornákban, mint a csatornakötésekben. A talajvíz szivárgása nyomán előálló kiüregelések melyeknek eredményeként a csatorna nincs megfelelően megtámasztva szintén jelentős szerkezeti károsodásokat okozhatnak. A kapcsolati hibáknak, vagy repedéseknek nemcsak a dinamikus terhelés, hanem a helytelen kivitelezés is oka lehet. A gyökér-benövések ugyancsak szerkezetet károsító hatásúak. Mielőtt elkezdődik bármilyen szennyvízcsatorna javítása, illetve rekonstrukciója, mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy mi okozza a rongálódást. Amennyiben korrózió, úgy meg kell keresni a módot a korrózió forrásának kiküszöbölésére. Ha a hiba szerkezeti jellegű, szükséges azoknak a viszonyoknak az értékelése, amelyek akár a kivitelezés, akár pedig a használat során a szerkezeti hibához vezettek. Korábban a rongálódás orvoslásának egyetlen ismert módszere a hibás elemek vagy vezetékszakaszok egyszerű cseréje volt. Az utóbbi évtizedben a helyreállítási technológia jelentősen fejlődött. Sokféle módszer került alkalmazásra, mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. Az egyes módszerek eltérő sajátosságait több alapvető szempont figyelembevételével vizsgálhatjuk: A költség ezek közül az első, valószínűleg a legfontosabb tényező. Az új hálózat építéseknél, az esetek többségében több nem közvetlenül jelentkező költségtényezőt nem vesznek figyelembe. Ilyenek a forgalomkorlátozással és eltereléssel járó költségek, továbbá a szennyvizek időszakos átemelésével kapcsolatos költség, vagy a meglévő útburkolat értéke, illetve annak elbontása új csatorna építésénél. Nehezen számszerűsíthető a fektetési mélységgel és a szakszerű kivitelezéssel összefüggésben a közelben lévő épületek és műtárgyak veszélyeztetése, a társközművekben okozható hibák következményei. A rekonstrukciós módszerek élőmunka igénye kisebb, magas szintű gépesítéssel nagy termékenység a jellemző, mellyel a hagyományos csőcsere nyitott munkaárokban nem versenyképes. Ezek helyes értékeléséhez azonban figyelembe kell venni a helyreállítás várható élettartamát is (Stein, 1993). A méret a másik lényeges tényező a költség mellett, a csatornán belüli munkatér mely alapvetően meghatározza bizonyos helyreállítási módszerek alkalmasságát. Nem mindegy, hogy a csatornába az ember be tud menni és legalább korlátozottan végezhet munkát, vagy sem. (Azaz, hogy járható-mászható szelvényméretű csatornákról, vagy DN 600 cm-nél kisebb nem-mászható szelvényű csatornákról van szó.) Hidraulikai szempontok: A hidraulikai kapacitás előre kizárja egyes helyreállítási technológiák alkalmazásának lehetőségét. A kis mértékű szelvényszűkület még nem jelent automatikusan kapacitáscsökkenést, mert a szelvény méretváltozását bizonyos mértékig a súrlódási viszonyok kedvező megváltozása ellensúlyozni tudja.

Szilárdsági megfontolások. Ha a meglévő szennyvízcsatorna szerkezeti stabilitása kedvezőtlen, akkor a helyreállítási technológiától elvárjuk a szerkezet megerősítését, hosszú távú állékonyságát. Általánosan vallott nézet, hogy a vastag, merev bélések szerkezeti jellegűek, a vékony, rugalmas anyagok külső terhelések részleges vagy teljes hordására nem alkalmasak, tehát nem szerkezeti jellegűek. Ez csak részigazság, az elkövetkezendő évek feladata a vékony bélések szilárdságnövelő hatásának vizsgálata. Anyagszerkezeti tulajdonságok. Ezek egyrészt az elvezetett szennyvíz minőségétől, illetve a talajvíz jellegétől függően különböző feltételeknek kell, hogy megfeleljenek. Másrészt ismeretes néhány olyan, a helyreállításnál is használt anyag, amelynek szilárdsága idővel csökken. A legfontosabb anyaggal kapcsolatos kérdés a helyreállítás vonatkozásában a várható élettartam. A mai ismeretek szerint a leghelyesebb az indirekt gondolkodás, azaz annak meghatározása, hogy a helyreállítási módszernek milyen hosszú ideig kell megfelelnie. (Ezt külön célszerű vizsgálni költséghatékonyság szempontjából is.) Kivitelezési szempont: A szennyvízcsatorna helyreállításának könnyű kivitelezhetősége közvetlen hatással van a szerelési költségekre és kimutatható a direkt kapcsolódás az összes többi fentiekben vizsgált kérdéshez. A helyreállítási eljárások nagyobb része, és az elsősorban a nemmászható szelvényű csatornák esetében jelentős a csatornák hosszabb vagy rövidebb ideig történő üzemenkívül helyezését igényli. Egy kisebb hányadnál a gravitációs csatornán a szennyvízelvezetés zavartalan biztosítása mellett lehet a helyreállítási munkát elvégezni. Ez utóbbi eljárások általában az illesztési hibahelyek vízzáróságának biztosítására, gyűrűirányú és egészen rövid hosszirányú repedések injektálására korlátozódnak. A csatorna helyreállításnak természetesen az állapot függvényében számtalan módja van (Wagner, 1992). Az tűnik a leghelyesebbnek, ha a hazai meghatározásoknál a fogalmak közgazdasági tartalmából indulunk ki, hiszen a megvalósítás mellett egyáltalán nem közömbös, hogy a helyreállítás költségeit miből finanszírozzuk. E szemlélet szerint megkülönböztetünk javítást, felújítást és rekonstrukciót. A javítás a tárgyi eszköz fenntartás körében végrehajtott tevékenység, melynek célja a csatorna lokális vízzárási hibáinak megszüntetése, s ennek költségeit a többi fenntartási költséggel azonosan az üzemköltségek között lehet elszámolni. A felújítást és a rekonstrukciót beruházási költségből finanszírozzuk, melynek forrása esetünkben az amortizáció. Beruházás a tárgyi eszközök beszerzése, létesítése, előállítása, a meglévő tárgyi eszközök bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, felújítása, valamint az üzembe helyezésig felmerült mindazon tevékenység, amely az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható. Tárgyi eszközök azok a vállalkozási és egyéb tevékenységet közvetlenül vagy közvetetten szolgáló, rendeltetésszerűen használatba vett (aktivált), tárgyiasult (dologi) eszközök, amelyek a vállalkozási és egyéb tevékenységet rendszeres használat mellett tartósan, legalább egy éven túl szolgálják. A beruházási tevékenység költsége (beszerzési költség, beszerzési ár) tartalmazza az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, a szállítási, alapozási, szerelési, próbaüzemelési, üzembe helyezési és a beszerzésekkel kapcsolatos közvetítői költségeket, bizományi díjakat, a beszerzésekhez kapcsolódó adókat (az áfa kivételével), vámköltségeket (amely a vám és vámkezelési díj együttes összege), továbbá a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön után az üzembe helyezésig felmerült kamat és biztosítási díj tényleges összegét, valamint az egyéb hasznos beruházási ráfordítások költségeit. Nem minősülnek beruházási költségnek az általános forgalmi adó, a hatósági díjak és illetékek összege, a beruházási előleg, az immaterális javak megszerzéséért fizetett összeg. Nem beruházás továbbá a folyamatos javítás, karbantartás költsége. Beruházásnak minősül a tárgyi eszközállomány bővítése és az elhasználódott tárgyi eszközök pótlása. Ennek megfelelő beruházás: 2

3 az új tárgyi eszközök létesítése, beszerzése és pótlása, a meglévő tárgyi eszközök bővítése, rendeltetésének megváltoztatásával összefüggő átalakítási munka; a tárgyi eszközállomány növelésével és pótlásával összefüggő közvetlenül szükséges egyéb hasznos beruházási ráfordítás akár új, akár már aktivált tárgyi eszköz beszerzésével kapcsolatos; a rekonstrukció, a tárgyi eszközök technikai megújítása, a tárgyi eszközök egyedi pótlást meghaladó olyan részleges vagy teljes újralétesítése, illetve cseréje, amely magasabb műszaki színvonalat eredményez. A rekonstrukció a meglévő tárgyi eszközökön olyan egyidejűleg (egy ütemben) végzett beruházási és felújítási tevékenység, amelynek során az elhasználódott tárgyi eszközök eredeti állapotának megközelítő és teljes helyreállításán túlmenően a beruházással a tárgyi eszközök kapacitása, funkciója, az ellátható feladatok köre bővül; a tárgyi eszközök értékét növelő felújítás, amely az elhasználódott eszköz eredeti állagának (kapacitásának, pontosságának) helyreállítási, fődarabok cseréjének és nagyjavításoknak a költségeit foglalja magában; a tárgyi eszköz beszerzési költségében érvényesített, a tárgyi eszköz zavartalan, biztonságos üzemeltetéséhez, rendeltetésszerű használatához szükséges tartozékok értéke; a tárgyi eszközállomány növelésével és pótlásával összefüggő közvetlenül szükséges egyéb hasznos beruházási ráfordítások akár új, akár már aktivált tárgyi eszköz beszerzésével kapcsolatosak. így: a beruházás előkészítésével kapcsolatos költségek (pl. a fejlesztési cél, a beépítési, valamint a kisajátítási tervdokumentáció, a beruházási javaslat, a beruházási program, tanulmányok és szakvélemények, a környezeti hatásvizsgálat, a tervpályázat, a versenytárgyalás, az ajánlati felhívás költségei, a telephelyjavaslat díja); a beruházás előkészítésének időszakában szükséges műszaki tervek kidolgozása, az előkészítés során szükséges kutatások, kísérletek, talajfeltárási és geodéziai munkák költségei, ideértve a bányászati és egyéb feltáró fúrások ráfordításai közül azokat is, amelyek a beruházás költségeként elszámolhatók; a beruházás megvalósításával kapcsolatban felmerülő tervpályázati versenytárgyalási, ajánlati felhívás költségei, a beruházás megvalósításához szükséges tervdokumentáció készítésének, a tervek helyszínre alkalmazásának ráfordításai, a házilagosan végzett tervezés költségei, a tervezői művezetés költségei, a bontás, a szerelési költségek. 20.1. CSATORNÁK JAVÍTÁSA 20.1.1. ELÁRASZTÁSOS MÓDSZEREK SUPER SILIC ELJÁRÁS Hazai fejlesztésű módszer, melyet az 1960-as évek második felétől alkalmaztak. Alkalmazására akkor került sor, ha csatornák és műtárgyainak, illetve ezek csatlakozásainak vízzárósága nem megfelelő. A csatornát nagy nyomású vízsugárral alaposan meg kell tisztítani, ezután aknaközönként kerül kezelésre, miután a két végét vízzáróan elzárták. A javítandó csatornaszakaszt az aknákon keresztül előbb megfelelő töménységű vízüveggel feltöltik, miközben a létrehozott túlnyomás a vízüveget a résekbe, illetve ezeken keresztül még az altalajba is benyomja. A második fázis során, előbb a felesleges vízüveget kiszivattyúzzák, majd gázt nyomnak a csatorna légterébe. A végbemenő kémiai reakció során a szivárgási járatokba, illetve a hiányos illesztések hézagaiba benyomott anyag megszilárdul. A létrejött termék vízben már oldhatatlan, ugyanakkor a talaj is vízzáróvá és szilárdabbá válik. A folyamat befejező szakaszában a vízzáróság a benyomott gázzal még ellenőrizhető is. A gáz mérgező (Ypperit), ezért ma már nem alkalmazzák. SUPERAQUA-S ELJÁRÁS Az előző módszer hazai továbbfejlesztéseként jött létre (Csanda, 1980). Az eljárás akkor alkalmazható, ha a csatornának és műtárgyainak, illetve ezek csatlakozásainak a vízzárósága nem megfelelő. Nem használható a módszer, ha a csatorna lejtéshibás vagy megsüllyedt.

4 Felderítés után a csatornát alaposan ki kell mosni pl. WOMA csatornatisztítóval-, majd a kezelt szakaszt gumitömlővel vagy gumitömlős záróelemekkel le kell zárni. A lezáráson keresztül kell vezetni a kezelőanyagot szállító tömlőket. Esetenként a kezelt szakasz aknáit is vízzáróan kell zárni (267. ábra). A kezelendő csatornaszakaszt 0,2 bar túlnyomáson különleges oldattal töltik fel. Ez a nyomás közben csökken, azáltal, hogy az oldat a csővezeték repedésein keresztül a környező talaj hézagainak egy részét is kitölti. A nyomáscsökkenést utántöltéssel ki kell küszöbölni. Ezután az oldatot a lehető leggyorsabban ki kell szivattyúzni, majd be kell táplálni a gélesedést keltő második oldatot. Az utántöltést ez esetben is meg kell oldani. Ezután a második oldatot is ki kell szivattyúzni és a kezelt szakaszt ki kell öblíteni (Csanda, 1984). Ezzel a javítás befejeződik, a csatornahézagokat és a környező talajhézagokat gél szerű anyag tölti ki. Az egyidejűleg kezelésbe vett csatornaszakasz kettőnél több akna közötti szakaszra is kiterjedhet. Ezzel a javítás befejeződik, a csatornahézagokat és a környező talajhézagokat gél szerű anyag tölti ki. Az egyidejűleg kezelésbe vett csatornaszakasz kettőnél több akna közötti szakaszra is kiterjedhet. Az elárasztásos módszerek hátránya a nagy anyagveszteség, ezáltal a szállítási költségek is nagyobbak (20-30 %). A javítás alatt a csatornát üzemen kívül kell helyezni, ami további költségnövekedést okoz az átemelések, forgalomkorlátozások miatt. Ezen az elven működik a SANIPOR eljárás is. Nagy szelvényű csatornák esetében az anyagmozgatás csökkentése érdekében távtartókkal ellátott felfújható gumiballont alkalmaznak (268. ábra). 20.1.2. PONTSZERŰ JAVÍTÁSOK A lokális csatornahibák ilyenek a tokhibák, a keresztirányú, valamint a rövidebb hosszirányú repedések javítását, melyek a csatornarendszer hosszához képest pontszerűek nevezzük pontszerű javításnak. AZ IBAK-PENETRYN ELJÁRÁS A kötésjavítás során (a csatorna TV-vel ellenőrzött) kamerával összekapcsolt célszerszámot húznak be elektromos meghajtású csörlők segítségével (269. ábra; Speed et al., 1980). A szerszámot, melyet a gyártó elnevezését a nemzetközi gyakorlatból hazánkban is átvettük és packernek hívunk, úgy kell a kötéshelyre juttatni, hogy annak képzeletbeli felezővonala a kötéshellyel közel egy síkba essen. A javítószerszámra rádolgozott gumiballon felfújásával a csőkötés környezete légmentesen lezárható, így lehetőség van levegőnyomáspróbás vizsgálattal a kötés minősítésére (Sion, 1979). Amennyiben az rossz, a lezárt légtérbe két komponenses vegyszert juttatnak, mely összekeveredés után lezárt térben gélesedik és rugalmas kötést alkot. A javítás jóságáról ismételt nyomáspróbával győződnek meg. A szükséges anyagmennyiség átmérőcentiméterenként átlagosan egy liter. A javítóanyag akrilamid monomer és ammóniumperszulfát vizes oldata. Az oldat melynek viszkozitása megfelel a víz viszkozitásának áttetsző, kötési ideje 20 sec és 120 sec között szabályozható, mely után elasztikus zselévé keményedik, gélesedés után morzsalékos. Ezt a tulajdonságát használják fel a csőkapcsolatból kiszoruló anyag elsimítására, amikor a packert félig leeresztett állapotban a kötésből tovább húzzák. A későbbiekben a beinjektált anyag nagyon rugalmas, nedves közegben nem zsugorodik, megfelelő tömítést és szilárdságot biztosít (270., 271. ábra; Cox, 1982). Az eljárás előnyei: Az eljárás nem igényel burkolatbontást és forgalomelterelést. A javítószerszám csőszerű kiképzése lehetővé teszi a csatornaszakasz üzemközbeni javítását, így szükségtelen a szennyvizek tározása vagy folyamatos átemelése. Ez környezetvédelmi és energiatakarékossági szempontból is előnyös (Jaques, 1981). A televíziós kamera és a levegős nyomáspróba együttes alkalmazása meggyorsítja a hibahelyek felkutatását és megkönnyíti a javítás hatékonyságának megítélését. Az injektálási módszer biztosítja az injektálóanyag észszerű felhasználását, mivel az injektálás folyamata nyomásméréssel figyelemmel kísérhető és ment közben is szabályozható. A javítás igen termelékeny. A gépi berendezés könnyen kezelhető, kis súlyú, biztonságtechnikai szempontból kiforrott, kis helyen, egyetlen 2-3 tonnás teherautón elhelyezhető.

5 Az injektáló szerszám egyaránt alkalmas egy és kétkomponensű tömítőszer besajtolására, illetve csőkapcsolat állapot minősítésére (Pécsi Vízmű, 1983). Az eljárás sokféle néven terjedt el (Seal-i Tryn, Posatryn stb.) (272., 273. ábra). CHERNE-FÉLE ELJÁRÁS Hasonló elven működik, mint a Penetryn módszer (274-277. ábra; Mészáros, 1983). A két lényeges különbség: Akryl-gyanta helyett az alkalmazott vegyszer zárt szerkezetű uretán, A javító szerszám középső része is felfújható, ezáltal az anyagot beszorítja a hibahelyre, s így takarékos anyaghasználatot biztosít. Hátrányként említhető, hogy a csőkapcsolatok elmozdulása, szögelfordulása esetén a kiszoruló uretán tömítést a nagynyomású csatornamosás esetenként kitépheti (Solti et al., 1980). 20.1.3. ROBOTELJÁRÁS, KA-TE ELJÁRÁS A modern mikroelektronika és érzékelő-technika az elmúlt években behatolt a manipulátor jellegű építőipari gépek különböző kategóriáiba és ez a technológia lehetővé tette teljesen újszerű gépek megalkotását, ide számítva a szennyvízcsatorna ellenőrzésére és javítására szolgáló robotokat. 1987. óta végeznek csatornajavítást robotokkal. Alkalmas a 200 mm-nél nagyobb átmérőjű hagyományos anyagú csatornák javítására (278. ábra). A kulcsfigura egy vágófejjel felszerelt mozgékony robot. A csőben (DN 200-800 mm) radiálisan és axiálisan el lehet forgatni. A roboton gyémánt élű vágófej van, a marófejen át fúvókával permetezett hűtővíz véd a túlmelegedéstől hogy a masszív betolakodókat, a felhalmozódott szennyeződéseket, benyúló csőcsatlakozásokat el tudják távolítani. A robot el tudja zárni a vízbetöréseket. Ebben az esetben a vágófej helyére egy gyémánt élű üregfúró kerül, amely átfúrja a sérült helyen a csövet belülről kifelé, majd kétkomponensű hydrogélt injektál 7-15 bar nyomással a talajba. Ennek a védelmében következik a tulajdonképpeni javítás. Miután a marórobottal a hibahelyet előzetesen megtisztították (a finomtisztítást nagynyomású gőzzel végzik), majd akcióba lép a spatulyázó robot, mely monitoron át történő irányítás mellett az imént kimart repedést bespatulyázza. Ezt úgy végzi, hogy egy fúvókával felszerelt kart a repedésbe dug és a spatulyázó masszát (KT-53 jelzésű epoxigyanta származék) bepréseli a kimart horonyba, majd egy simító segítségével eldolgozza. Szivárgó csőperemet is le lehet szigetelni a robottal. Ehhez először 2 cm szélesen és 3 cm mélyen kivájják a csőperemet, alaposan megtisztítják, majd kétkomponensű epoxi ragasztóval melynek szakítószilárdsága 30 N/mm 2, a hajlító pedig 49 N/mm 2 bevonják (279. ábra; Solti et al., 1998). Hosszanti és keresztirányú repedések javítása ugyanúgy történik, mint a csőkapcsolat javítás. A módszer alkalmazásának feltétele, hogy a szivárgási helyen a csatorna anyaga elég stabil. A robotokkal történő javítás legfőbb előnye, hogy elegendő a hibahelyet javítani, nem kell vonalmenti helyreállítás. A 280. ábrán szakszerütlen házi bekötés javítása látható. Hazánkban a svájci Kanal-Technic (KA-TE) berendezést használják. Európában e mellett a legismertebb a Sicaroboter. 20.2. NEM MÁSZHATÓ SZELVÉNYMÉRETŰ CSATORNÁK FELÚJÍTÁSA 20.2.1. BEVONATOLÓ ELJÁRÁSOK Célja: a csatorna korrodált, károsodott belső falazatát olyan anyaggal bevonni, hogy ezáltal a korábbi működőképesség helyreálljon. Az alábbi módszereket először víznyomóvezetékek felújítására használták, azonban ma már sikerrel alkalmazható szennyvízcsatornák esetén is. Belső burkolatok felhordása (281. ábra). FESTÉK ÉS MŰGYANTA FELHORDÁS

6 Kivitelezés: 75-1500 mm-es átmérőjű csatorna esetén alkalmazható, lerakódások eltávolítása, felületelőkészítés (sűrített levegővel működő forgó drótkefék, homokszórás, vegyszeres folyadékkezelés), törmelék és reve (acél csővezetéknél) öblítése szappanos vízzel, felületkezelés az előbbi módszerrel (felület rozsdátlanítja, a sósavoldat megköti), a felület szárítása acetonos, majd metil-etil-keton oldattal, gyantafelhordás a gumigolyókkal vonatmódszerrel 0,3-2 mm-es vastagságban, több rétegben. A lyukkorrózió ellen védelem érdekében három különböző összetételű réteget kell felvinni. A rétegek oldószerpárolgással szilárdulnak. Egy réteg száradási ideje 1-3 nap, a kötés meleg levegő befúvással gyorsítható. Előnyök: minimális csatornaátmérő csökkenés, egyetlen lépésben 2-5 km hosszúságú vezeték bevonatolható. Hátrányok: elágazások és csatornacsatlakozások tömítése, bevonat lecsúszási hajlama a szilárdulás kezdeti időszakában az esetleges járműforgalom okozta rezgések hatására. CEMENTHABARCS BÉLELÉS 1930-tól alkalmazott módszer, de csak a habarcs centrifugális felhordásával sikerült elterjednie (282.; 283 a-d. ábra; Knott et al., 1983). Kivitelezés: csatornafelület tisztítása a korróziótól, lerakódásoktól, csatorna öblítése, TATE géplánc esetén az alapgépet csörlő vontatja, a centrikus haladáshoz vezetősíneket alkalmaznak, a tömlőn lejuttatott habarcsot motorral hajtott szórófej viszi fel finom eloszlásban a falra, a bevonatot kúpos kialakítású simítófej húzza le. Bélés vastagsága és a műveleti hossz a csatornaátmérő függvényében: S(mm) H(mm) D(mm) 5 8 85 120 75 150 C=100 120 (simítatlan) 5 8 120 185 200 475 C=130 145 (gépi simítás) 9 10 165 180 475 600 A műveleti hossz függ: a csatornaanyagtól a korrózió mértékétől a bélésvastagságtól a rákötések, szerelvények számától. 20.2.2. (RELINING) CSŐBÉLELŐ ELJÁRÁSOK A csőbélelő (relining) eljárások egy lehetséges csoportosítását mutatja a 284. ábra (Stein, 1995). Bármely eljárás választása esetén a legfontosabb előfeltétele az, hogy a csatornát kifogástalanul megtisztítsák az összes szennyeződéstől (Wagner, 1988). Célja: a repedezett, töredezett, nem vízzáró csövek helyreállítása. A régi vezetékekbe olyan új általában HDPE (KPE) műanyagcsövet húznak és/vagy tolnak be, amelynek külső átmérője a meglévő vezeték belső átmérőjének 90 %-a. A meglévő vezetéket minden akadálytól meg kell tisztítani a maximális méretű béléscső alkalmazása érdekében. 20.2.2.1. RÖVIDCSÖVES RELINING

7 Ha meglévő tisztító aknákat használják fel a béléscső lejuttatására, az a csőkötések nagy számához vezet, mely a későbbiekben újabb hibalehetőség. A hazai gyakorlat a BONEX ÜPE csöves megoldása (285-286. ábra). Kivitelezés: indítóakna (6-8 m x 2-3 m) a kb. 500 m hosszú felújítandó csatornaszakasz közepén, béléscső bevontatása húzva, tolásos módszerrel, csörlővel, bekötések ledugózása, két cső közötti tér injektálása cementhabarccsal, injektálást követő napon a csatornahálózat üzembe helyezhető, a módszer tojásszelvény bélelésére is alkalmas. Az átépítés alatt a lezárt fő- és bekötő csatornaszakaszok szennyvizeit az üzemelő hálózatba emelik át. Béléscső jellemzők: homokadalékos, üvegszálerősítésű poliészter cső, szálhosszúság 6-8 fm, a csővég és a csőtok háromszög- vagy félkör-keresztmetszetű gumigyűrűvel, különleges követelmények esetén műgyantával beragasztott gumigyűrűvel tömített (ÉTE, 1985). 20.2.2.2. HOSSZÚCSÖVES RELINING Legalább aknaközönként folytonos csőszálat juttatnak a csatornába. Minden esetben körkeresztmetszetű csatornabélés, ahol HDPE műanyagot használják. A PE cső megengedett görbületi sugara 25 D. Az átmérő és a mélység függvényében az indítóakna mérete jelentős lehet (főleg tompahegesztéses csatornacsatlakozás esetén érvényes). A gyűrűteret utólag, általában képlékeny habarccsal töltik ki (287. ábra; Jones et al., 1983). Ezt a technológiát a legáltalánosabban használták gravitációs és nyomás alatti csatornakitakarás nélküli rekonstrukciójához hazai-, továbbá világviszonylatban egyaránt, az utóbbi 30 évben. Hazai viszonylatban a hosszúcsöves relining megalapozott szakmai tapasztalatokkal rendelkezik szinte minden közmű vonatkozásában. 20.2.2.3. SPIRÁLCSÖVES ELJÁRÁS: FLEXOREN ELJÁRÁS A FLEXOREN bordázott műanyag béléscső, amely előnyösen használható hagyományos anyagú csatornák felújítására (288 a-g. ábra). A cső felépítésének tulajdonságai lehetővé teszik a tisztítóaknán keresztül történő bevezetés (289. ábra). A módszert 1988-ban Svédországban fejlesztették ki. Az eljárás során a speciálisan kialakított Flexoren csövet csörlő segítségével húzzák be a felújításra váró szennyvízcsatorna szakaszba. A könnyű behúzhatóság céljából a Flexoren cső külső átmérője kisebb, mint a javításra váró csatorna belső átmérője. Ez azt jelenti, hogy a behúzás után a béléscső és a csatorna belső felülete között egy gyűrűs tér marad, melyet habbetonnal töltenek ki. Ezzel a béléscsövet stabilan rögzítik, s ezáltal az ágyazás is megfelelő lesz. A rendszer lényeges eleme a három rétegből felépített Flexoren cső. A külső réteg bordázott, nagy sűrűségű, kemény polietilénből készül, amely ellenáll a szállítás közbeni és a beépítés során fellépő igénybevételeknek. Ez a réteg adja a cső szükséges sugárirányú szilárdságát. A középső réteg hőre lágyuló elasztomer és etilén-propilén kaucsuk keveréke, amely a külső réteg bordázott aljával együtt a csövet tengelyirányban hatékonnyá teszi. A cső belső felülete nagy sűrűségű polietilén, amely kedvező hidraulikai tulajdonságot kölcsönöz a béléscsőnek. A 10 m hosszúságú csöveket egy speciális gyűrű segítségével elektrofúziós kötéssel csatlakoztathatjuk. 20.2.2.4. U-LINERS ELJÁRÁS Az 1988-ban az USA-ban kifejlesztett U-Liners (U alakú béléscsövet alkalmazó) eljárást előnyösen lehet alkalmazni nyomás alatti és gravitációs vezetékek szanálására. Maga az eljárás az úgynevezett Close-fit eljárások csoportjába tartozik. A Close-fit szoros felfekvést jelent, ami azt jelenti, hogy az U alakú béléscső a szanálás elvégzése után szorosan illeszkedik a régi csőhöz. Ez az eljárás egyik nagy előnye, mivel a szoros felfekvés miatt a keresztmetszet-csökkenés minimális a hagyományos

8 béléses eljárásokhoz képest. Az eljárás lényeges eleme az MRS 80 vagy az MRS 100 alapanyagból extrudálással előállított polietilén cső, amelyet a gyártó cégnél U alakúra formálnak termoplasztikus úton. A béléscső keresztmetszete így 25-30 %-kal csökken, és ez teszi lehetővé a régi, felújítandó vezetékbe történő behúzását. Az U alakúra formált béléscsövet dobra tekercselik, és így kerül az alkalmazási helyre (Stein et al., 1991). A felújítandó vezetékbe a béléscső csörlő segítségével könnyűszerrel behúzható. Az alkalmazott húzóerőt a cső paraméterei és a falvastagság határozza meg. A behúzás és méretre vágás után a béléscső két végét különleges záróidomokkal látják el. Ezt követően a béléscsövet gőzzel melegítik és nyomás alá helyezik. Az ellenőrzött folyamat során az U alakúra formált béléscső az eredeti formájára (kör vagy tojásszelvény) tágul vissza. A kiformálási fázist a hűtési, majd a stabilizálási szakasz követi. A felújítás végén már csak a befejező munkálatok vannak hátra (házi csatlakozások, csatornakötések, nyomáspróba). Az eljárás 100-500 mm-es átmérő tartományban alkalmazható (290., 291. ábra). 20.2.2.5. NU-PIPE ELJÁRÁS Az U-Liner, Compact-pipe atb. fantázia nevű szorosan illeszkedő csőbélelő eljárások DN 500 mm és az alatti átmérőben alkalmazhatók ezekben a méretekben viszont akár 10 baros üzemnyomású KPE cső is beépíthető, melynek statikai állékonysága minden gyakorlati igényt képes kielégíteni addig a NU-Pipe, Subline atb. eljárások mérettartománya DN 75 és DN 1600 közötti (292. ábra). Anyaga csakúgy, mint az előző eljárásoké PE 80 és PE 100, SDR értéke viszont 26 és 80 között változhat, ami azt jelenti, hogy teherviselő képesség korlátozott a bélelés elsősorban vízzárás helyreállításra szolgál. A különbség a fentieken túl az, hogy a szívalakúra történő kiképzés többnyire helyszíni és a visszagőzölésig ebben a formában bandázsolással tartják a bélelő csövet (Stirling et al., 1982). 20.2.2.6. ROLL-DOWN ELJÁRÁS A polietilén cső alkalmazása csőrelining céljára széleskörben elfogadott mindenütt a világon. A csúsztatással végrehajtott bélelési módszer hátránya, hogy jelentős gyűrűalakú hézag marad az újonnan beszerelt és a régi cső között, ami a kedvezőbb súrlódási viszonyok ellenére a szállítókapacitás csökkenését eredményezi. Külön gondot jelent a két cső közötti tér injektálása. Ezt a hátrányt küszöböli ki az Angliában kifejlesztett Roll-down berendezés, mely a csatornák szorosan illesztett csúszóbélelését teszi lehetővé (Krier, 1992). Az eljárás eredetileg víz- és gázhálózatok bélelésére konstruálták. A technológia azon alapszik, hogy a Roll-down gép segítségével bármilyen falvastagságú polietiléncső átmérője mintegy 10 %-kal csökkenthető. A gép félgömb alakú görgök sorozatából áll, s a kezelés eredményeként a cső átmérője annyira csökkenthető, hogy azt a bélelendő csatornába be tudjuk húzni, s ezt követően nyomás alatt az új vezeték közel eredeti méretre visszalakítható. Az átmérőcsökkenést követően az összenyomott vezeték a munkahelyen hosszabb időn keresztül károsodás nélkül tárolható. A hengerelt csövek méretei és az ezzel járó hőmérsékleti hatások előre pontosan meghatározhatók. A Stewarts és Lloyds kimutatta, hogy az összenyomás és visszaalakulás nem befolyásolja az anyag tulajdonságait (293. és 294. ábra). Nemcsak hidegen hengerelve mechanikus úton lehet szorosan illeszkedő bélelést készíteni hanem termikus úton is. Az eredetileg a British-Gas által kifejlesztett Swage-Lining eljárás során forró levegő (esetleg gőz) zárt körben történő keringetésével meglágyítják a HDPE csövet folyamatos áthúzás mellett. A berendezés végén egy kalibráló fej van, mely az átmérő mintegy 10 %-os csökkenését biztosítja. A béléscső ezalatt megnyúlik, ezért a helyrehúzást követően speciális kupplunggal zárják le a vezetéket, amelyet ezt követően 17 bar nyomással hidegvíz segítségével alakítanak vissza (295. és 296. ábra). 20.2.2.7. RIB-LOC TECHNOLÓGIA

A bordás-záró rendszert (Rib-Loc) először 1984-ben alkalmazták szennyvízcsatorna felújítására Ausztráliában (297. ábra). A Rib-Loc eljárás alapeleme egy műanyag profil, T alakú külső megerősítésekkel és sima belső felülettel. A bélelőszalag főbb elemei: a profil fala, a megerősítő bordák, a kétrészes záróelem. A szalagot extrudálással állítják elő és dobra tekercselve szállítják a felhasználás helyére. A munkahelyi előkészítő munkák azonosak a többi rekonstrukciós módszernél alkalmazottal. Az eljárás lényegét a tisztítóaknában gyártható PVC vagy PE cső képezi, melyet a technológia részét képező hidraulikus hajtású berendezéssel lehet előállítani. Amint az előkészítő munkálatokat befejezték, a tekercselő gépet betelepítik az aknába. A profilszalag befűzése után megkezdődhet a tekercselés. A gépet állandó forgó mozgással, folyamatosan, aknától aknáig tolja előre a már kész végtelenített csövet. Amikor a Rib-Loc cső elkészült, feltöltik vízzel és ellenőrzik vízzáróságát. A sikeres víztartási próba után a két cső közötti részt injektáló habarccsal töltik ki. Ezt az eljárást RIB-LOC Slipliningnek is nevezik. Az Expanda pipe eljárásnál a tekercselési folyamat során lassan reagáló ragasztót használnak a profilzárás helyén. A tekercselt csövet elcsúszás ellen a zárás helyén úgy biztosítják, hogy a belső oldalára egy pótlólagos ragasztószalagot tekernek fel. A célakna elérése után a csövet rögzítik és a ragasztószalagot a célaknából folyamatosan kihúzzák, miközben folytatják a tekercselést. Ezáltal a csövet expandálják, s az felfekszik a régi cső falára. A csatorna és a belső cső közötti szigetelés elmarad és gyakorlatilag egy szorosan illeszkedő bélés alakul ki. Előnyök: a berendezés részét képező csőgyártó kosár méretének változtatásával különböző átmérőjű csövek gyárthatók, az eljárás nem igényli a külön indítóállás kialakítását, haladási sebessége nagy, az okozott szelvényméret csökkenés ellenére a vízszállító képesség nem csökken a kedvező súrlódási tényező miatt, a csatorna a kivitelezés befejezését követően azonnal üzembe helyezhető, a felújított csatorna vízzárósága, korrózióállósága új csatornával egyenértékű. Az ETR (Eternit Technique de Renovation) által kidolgozott eljárás abban különbözik a Rib-Loctól, hogy a ragasztás vagy mechanikus összekapcsolás közül a gumitömítéses vízzárást alkalmazza módosítva a korábbi kattanózárat (298. és 299. ábra). Az a megfontolás vezetett ehhez a megoldáshoz, egyrészt az oldószer alkalmazása zárt térben (szennyvízaknában) munkavédelmi problémákat vet fel, másrészt a ragasztó megkötés előtt kenőanyagként működik és elcsúszáshoz vezethet. A másik változtatás az eredeti szabadalomhoz képest a begöngyölítőgépen egy kalibráló kosár alkalmazása, mely egyrészt csökkenti a súrlódást a bedolgozás alatt, másrészt megkönnyíti az átmérő és szalagprofil váltást (300. ábra). A kitakarás nélküli eljárások túlnyomó többsége nem kiforrott technológia, folyamatos fejlesztésen mennek keresztül, mely egyrészt a minőséget és a megbízhatóságot növeli, másrészt a felhasználási területet bővíti. Ez jellemző a Ribloc technológiára is. Gyakran előfordult a korábbi gyakorlatban, hogy anyaghibából, nem kellő gondosságú kivitelezésből vagy egyéb okból a kattanózár felnyílt, és ez esetenként nemcsak az expanda pipe eljárásra volt jellemző. A hagyományos Ribloc technológiánál elsősorban a felújítandó csatorna átmérője felső határának kiterjesztése tette szükségessé a PVC szalagok egymáshoz kapcsolásának fejlesztését. Ezért született meg a Ribsteel eljárás, melyet DN 450-2500 mm között alkalmaznak, s melynek a lényege, hogy a kattanózár megkettőzésén túl egy acél gyűrűt mely két szélén a bordáknak támaszkodik visznek a tekercselés során a kapcsolat külső lezárásával a bélelő csőhöz (301. ábra). A gyűrű merevség növelése érdekében a Ribloc 2000-es szériánál, mint új fejlesztésnél, a polietilén bordák belső magját acélból készítették, ily módon ID 2250 mm-es átmérőjű bélelő csövet is biztonsággal lehet előállítani. 9

10 A hagyományos expanda pipe a fejlesztések nyomán DN 150-750 mm között alkalmazható, a kattanózárat úgy fejlesztve tovább, hogy az szintén két bordás, melyek közül az egyiket a tekercselés során bevitt drót huzal visszaléptetésével tőből elvágnak, lehetőséget adva ezzel az expandálásnak (302 a-b. ábra). Az átmérő növelése és a szorosan illeszkedő béléses kialakítása érdekében dolgozták ki a Rotaloc eljárást, mely a Ribloc csőtekercselő gondolatmeneten alapszik, azonban itt a tekercselő gép mozog a csőben, a profilt a már elkészült védelmében építik tovább, és a bélelt cső a tekercselő berendezés átmérőjének helyes megválasztása esetén helyben marad nem kell expandáljon, és a bordák a helyreállítandó cső falára támaszkodnak fel (303. ábra). Ezzel az eljárással 800 és 2500 mm közötti vezetékek felújítását lehet megoldani. Ebben az esetben PVC profil szalagot használnak hagyományos ragasztott kattanózáras kötéssel. A spirálcsöves eljárás, melyet csőtekercselő módszernek is hívnak, szabványosított, Ausztráliában, Európában általában alkalmazási engedély alapján használják. 20.2.2.8. AZ INSITUFORM ELJÁRÁS Az eljárás során lágy műanyag bélést juttatnak a meglévő bélelésre kijelölt csatornába (304. ábra; Moss, 1984). Egy-egy munkafázisban 30-400 m csatornahossz javítható a munka jellegétől, a csatorna átmérőtől és a vízmelegítésre szolgáló kazán teljesítményétől függően. Az eljárással bármilyen (kör-, tojás-, békaszáj-, négyszög- stb.) szelvényű csatornák javíthatók. A leginkább ajánlott átmérő: a DN 200-900 mm közötti tartomány, de a DN 90-150 mm közötti vezetékek javítása is megoldható némi technológiai módosítással, csakúgy mint a DN 900 mm-en felüli vezetékké. A legnagyobb, javítható csőátmérő csupán gazdasági megfontolások alapján határolható be. A BÉLÉSCSŐ ANYAGA 0,1-0,2 mm vastag poliuretán- vagy PVC-fóliára felhordott egy- vagy többrétegű (2-18 mm vtg.) polipropilén-paplan, melyet a csőméretnek megfelelően kettéhajtás után _ végigvarrnak illetve hegesztenek. A vezetékhossznak megfelelően a béléscsövet méretre vágják, majd a bedolgozás előtt a várható bedolgozáskori és üzemi körülményeknek (pl. vegyszerállóság) megfelelő poliészter vagy epoxigyantával itatják át. Az átitatott és összetekercselt béléscsövet lehetőleg hűvös helyen kell tárolni és kiszállítani a bedolgozás helyére. A javításra kijelölt vezeték egyik végpontján kb. 3-5 m magas, a csatorna átmérőjének megfelelő úgynevezett állványcsövet/fordítócsövet szerelnek fel. Kifordítják, majd a fordítócsőhöz rögzitik a bélelőanyagot. Az állványcsőbe a bélelőanyag köré töltött hidegvíz (kb. 3-5 m magas szabadfelszínű vízoszlop) nyomására a bélelőanyag folyamatosan kifordul, a vezetékbe jut és a csőfalnak feszül. Miután a teljesen kifordult béléscső vége az ellenőrzőaknához ért, megkezdik a béléscsőben lévő víz felmelegítését. Hő hatására a béléscsövet átitató epoxi/poliésztergyanta megszilárdul. Vízmelegítésre egy mobil, átfolyó rendszerű olajtüzelésű kazán szolgál, melyhez a hidegvizet az állványcsőből nyerik, míg a felmelegített vizet előzetesen a béléscső elkötött végéhez rögzített, és így befűződő melegvíztömlőbe juttatják. A melegvíztömlő szabad kiömlésű és teljes hosszában perforált, így a nagyobb nyomással érkező melegvíz szabadon kiáramlik a víztérbe. Ellenirányú áramlás alakul ki, melynek révén a béléscső teljes víztere az epoxi-poliésztergyanta teljes kötéséhez szükséges kb. 80 C-ra felmelegszik. A felmelegített vízteret a gyantatípustól függően 3-24 órán át hőn tartják a gyanta utószilárdulása érdekében. UTÓMUNKÁK a) A megszilárdult béléscső kivágása (Timbrell et al., 1983).

11 A béléscső bármely, a poliésztercsövekhez alkalmas szerszámmal megmunkálható. Csatornák javításánál az ellenőrzőaknákban egyszerű, sűrített levegővel működő famegmunkáló kisgépekkel (fűrésszel, vagy forgótárcsás darabolóval) meglékelik a megszilárdult béléscsövet. A béléscsőben maradt melegvizet leűritik, majd a béléscső felesleges darabjait kivágják, illetve lefaragják. A vakaknák, vagy az ún. ágra kötött házi bekötések nyílásainak kivágására egy speciális, a tér bármely irányában mozgatható fúrókészülék az INSITUCUTTER szolgál. A távvezérlésű, sűrített levegővel működő fúrókészüléket csörlőkkel vontatják a csatornában. Pontraállítása ipari televízióval történik. A munkavégzés helyén hidraulikus karral kitámasztják: ebben a helyzetben végezhető vele a csőkivágás, melyet részben televízióval, részben akusztikai úton ellenőriznek. Újabban a jó vízzárás biztosítására és a hidraulikailag kedvezőbb felület kialakítás érdekében teljes bélelést ( kalapot ) dolgoznak rá a kivágott felületre ITV és célpacker segítségével (305. és 306 a-b. ábra). b) Csatornatisztítás A megszilárdult béléscső utólagos kivágásainál, (aknáknál, vakaknáknál, házi bekötéseknél) keletkező béléscső törmeléket a csatornadugulások megelőzése miatt a kivágások befejezése után, haladéktalanul el kell távolítani. c) Utólagos kibetonozások, elvakolások Az ellenőrzőaknák künetjébe simuló béléscső gondos kivágása mellett is célszerű, annak megfelelő utólagos körülbetonozása illetve elvakolása a dugulásveszély elkerülése érdekében. AZ INSITUFORM ELJÁRÁS EGYES FÁZISAINAK ISMERTETÉSE A BÉLÉSCSŐ ÁTITATÁSA MŰGYANTÁVAL A gyakorlatban négy rendszer terjedt el, az átitatási-bedolgozási idő függvényében: gyári rendszer, helyszíni rendszer, folyamatos rendszer, helyszíni-kézi rendszer. Az ún. gyári rendszert alkalmazó országokban Angliában, Dániában, Franciaországban jellemző, hogy a béléscső átitatására szolgáló üzemektől néhány órán belül általában elérhető a bedolgozási (csatornajavítási) helyek (307. ábra). Az ún. helyszíni rendszereknél egy mozgó üzem végzi a béléscső átitatását a bedolgozási helyen, vagy annak közelében. Norvégiában, Hollandiában, NSZK-ban, Kuwaitban, valamint az USA-ban alkalmazzák e rendszereket (308. ábra; Data Hand-book, 1982). Az ún. folyamatos rendszereknél az átitató konvejorról közvetlenül a fordítócsőbe kerül a béléscső. Magas környezeti hőmérsékletek esetén alkalmazzák Kuwaitban és az USA-ban. Az ún. helyszíni-kézi rendszert általában kis átmérőjű rövid csatornaszakaszok javításánál előnyös alkalmazni az egyszerűsége miatt. A paplan műgyantával történő, teljes mértékű átitatása érdekében vákuumszivattyúval ki kell szívni a levegőt a paplanból. Ajánlott legnagyobb vákuumozási hossz: 20 m. A már átitatott paplan legsérülékenyebb helye: az éle, ezért mind az összehajtogatás, mind a bedolgozás során igen óvatosan kell kezelni. Az átitatott paplant, a bedolgozás helyére történő szállítás során hidegen kell tartani és a közvetlen napfénytől óvni kell. A CSŐBÉLELŐ ANYAGOK FIZIKAI TULAJDONSÁGAI A különböző anyagok szilárdsági tulajdonságai a gyanta típusától, a nemez (vlies) típusától, a töltőanyagoktól és a kikeményedés mértékétől függően változik. A megszilárdult bélelőanyag tulajdonságai: húzószilárdság 2,4 kg/mm 2 nyomószilárdság 14,7 kg/mm 2 rugalmassági modulus 370 kg/mm 2 térfogatsúly 1,11-1,2 kg/dm 3 lágyulási hőmérséklet 70-125 C

12 A megszilárdult bélelőanyagra jutó terhelések: statikus és dinamikus talajterhelés, hidrosztatikus és hidrodinamikus terhelés. A csőbélelő anyag kiválasztását befolyásoló tényezők: a javításra kijelölt vezeték belső átmérője, az ellenőrző aknák (tisztító-nyílások) távolsága, a béléscső terhelésének megfelelő falvastagság, a béléscsőben áramló szennyvíznek ellenálló és a bedolgozást elősegítő gyantatípus. A gyakorlatban alkalmazott bélelőanyag vastagságok a csőátmérő függvényében: Csőátmérő, Bélelőanyag (vlies) vtg. (mm) mm 90-150 2 200 3 250-500 6 600-800 9 1000 12 A gyakorlatban alkalmazott bélelési hosszak: 30-400 m. A bélelőanyag falvastagságát az üzemelés alatt várható legnagyobb terhelések, valamint a bélelendő csatorna szelvények alakja, ennek méretpontossága (csőkitörések!), a lecsatlakozások és iránytörések együttesen határozzák meg. GYANTA TÍPUSOK I. POLIÉSZTER-GYANTÁK Az INSITUFORM-eljárásoknál az alacsony reaktivitású hosszú kikeményedési idejű és kismértékben exoterm gyanták a jól használhatók. Általánosan használt gyanták az ortoptálsavas (vegyileg a legkevésbé ellenálló), izoptálsavas, tereptálsavas (vegyileg ellenálló, de egyben a legdrágább!). Magas hőmérséklet tűrő, nagy vegyi ellenállásúak a ftálsavas, vinilészter és, bisfenolos gyanták. A gyanták két alapvető tulajdonsága a viszkozitás és a tixotropia melynek a paplan átitatása és a gyanta továbbíthatósága szab határt. A poliészter-gyanták kikeményedésük során zsugorodnak. II. EPOXI-GYANTÁK A különböző csatornafelületekhez és a csőbélelő anyag (vlies) rostjaihoz igen jól tapadnak. Alkalmazásuk során a csőbélelő anyag borítására az olcsóbb PV-fólia is használható. Viszkozitásuk nagyobb, mint a poliészter-gyantáké, ezért durvább felületű nemez (vlies) felhasználása a célszerű. Igen előnyös tulajdonságuk, hogy a kikeményedés során fellépő zsugorodás még folyáékony állapotban következik be. Alapjában véve drágábbak, mint a poliészter-gyanták. A gyantamennyiség meghatározása (1 fm csatornavélelő anyag (vlies) átitatásához) v = D t g b, kg/fm ahol D a cső átmérője (m) b bedolgozási tényező 0,8 (üzemben, hengerpárral) 1,05 (helyszínen, kézi erővel) t vlies-falvastagsága (mm)

13 g a gyanta térfogatsúlya 1.200 (kg/m 3 ) poliészter-gyanta 1.110 (kg/m 3 ) epoxi-gyanta AZ ÁLLVÁNYCSŐ MAGASSÁGÁNAK MEGHATÁROZÁSA Az állványzat magasságát úgy kell kialakítani, hogy a béléscső alsó élén ébredő feszültségek még elfogadhatók legyenek. A csőbélelés során a maximális feszültség a béléscsőben nem lépheti túl: a 35 kg/cm 2 értéket. A legnagyobb hidrosztatikus nyomást befolyásoló tényezők: a csőátmérő, a bélés vastagsága, a csőbélelés hossza, az esetleges ívek mértéke, helye és száma, a talajvíz illetve a csőszelvénybe nyúló betüremkedések. Ahhoz, hogy a béléscső a csatorna falához feszüljön (kiterjedjen) minimális keresztirányú feszültség ún. gyűrűfeszültség 9 kg/cm 2 szükséges. A gyakorlatban DN 200 mm-es és ennél nagyobb csőátmérők esetén, normál hosszúságoknál ez a keresztirányú feszültség elegendőnek bizonyult. A legkisebb hidrosztatikus nyomás meghatározása: (tapasztalat alapján) 170 x vtg. (cm) h min. = (m) csőátmérő (cm) Ajánlott hidrosztatikus nyomás a csatornabélelésnél: 210 x vtg. (cm) h ajánlott = (m) csőátmérő (cm) Megjegyzés: Hidrosztatikus nyomás = a béléscső alsó éle és az állványcsőben lévő víz szintje közötti vízoszlop (m). A káros húzófeszültségek elkerülésére a gyakorlatban jól bevált szabály alkalmazható: a béléscső saját súlyának max. 15x-vel húzható. AZ ÁLLVÁNYCSŐ FELTÖLTÉSE VÍZZEL Célszerűen tűzcsapról, hálózati hidegvízzel tölthető fel DN 2 -os tömlőn át. Ritkán előfordul (pl. közlekedési nehézségek, nagy távolságok stb.), hogy a tartálykocsis feltöltés előnyösebb. A béléscső és a csatorna (béléscső/béléscső) közötti súrlódás csökkentésére habtalanított szappanokat ún. polioxokat (Darex, Cemflow) használnak, melyeket részben az állványcső felső pontján a vízbe kevernek, részben a béléscső vízbenyúló palástját síkosítják vele. A VÍZ FELFŰTÉSE Általánosan használt módja mobil olajtüzelésű kazánnal. A felfűtésnél kritérium, hogy a víz hőmérsékletének növekedése ne lépje túl az 1 C/min értéket ez kedvezőtlen hatással van a gyanta térhálósodására. A felfűtés idejének gyakorlati meghatározása a felhasznált víz súlya (kg) t = x 1,3 h. a kazán kapacitása (kg/h,cal) Az epoxi-gyanta kötésideje 80 C-on: min 3 h. A poliészter-gyanta kötésideje 50-60 C-on igen gyors, de azonos hőmérsékletű 3-24 órás ún. utókezelési időt igényel. Általános gyakorlat, hogy a kívánt hőmérséklet elérése után a kazánt kikapcsolják, és a forróvizet a csőben hagyják lehűlni. Lényeges, hogy a hidrosztatikus nyomás megszüntetése előtt: polészter-gyanta esetében általában 60 C-ra,

14 epoxi-gyanta esetében általában 35-50 C-ra vissza kell hűteni a vizet. A 2003-ban már 30 éves múltra visszatekintő Insituform technológia gyökeres változáson nem, de számtalan különféle fejlesztésen ment keresztül. Ez vonatkozik az alapeljárásra és az Insituform technológia gondolatmenetét követő különféle változásokra is. Az igénybevételektől illetve a javítandó csőanyagtól függően a poliészter gyanták mellett bő teret kaptak a különféle epoxi gyanták is. Ugyanakkor a gyantabedolgozás technológiája nem változott legföljebb eszközparkja korszerűsödött. A tömlő beforgatását víz mellett levegővel is megoldották és a gyanta térhálósításának biztosítására a hőközlés mellett ez lehet melegvíz vagy gőz megjelent az UV sugárzó is. Mára nemcsak aknaközöket, hanem lokális hibákat is javítanak valamilyen gyantahorddozóra (ez legtöbbször polipropilénből tűnemzéssel előállított vlies különféle hálóerősítéssel vagy anélkül), melyet egy a Cherne eljárásnál megismert felfujható packerre helyeznek fel úgy, hogy különféle elválasztó anyag alkalmazásával megakadályozzák, hogy a javító anyag a packerhez kössön. A packert ITV segítségével a javítási helyre húzzák, ott felfújják (ez történhet a szennyvízelvezetés fenntartása mellett), majd a térhálósodást követően leengedik és visszahúzzák. Ilyen a Short-line eljárás (309. és 310. ábra). Az Insituformhoz hasonló technológiák közül (Proces Phoenix, KM Inliener, Palten, Copeflex, Softlining) Európában a Phoenix és a KM Inliener terjedt el leginkább. A Phoenix eljárásnál a vlies nyúlását megakadályozó hálónak különféle betétanyagokat alkalmaznak, s az átitatott tömlőt egy zárt tartályban lévő dobra csévélik, melyből fordító elem segítségével levegőt juttatják a bedolgozás helyére, ahol aztán gőzbevezetéssel térhálósítják. A többrétegű tömlő szerkezeti kialakítása nemcsak gravitációs, hanem nyomóvezetékek bélelését is lehetővé teszi (311. és 312. ábra). A Kanal Müller Inliener egy segédtömlő alkalmazásával azt a problémát küszöböli ki, hogy a bedolgozandó tömlő vízbetörés, talajvízmozgás stb. miatt esetleg szerkezetileg károsodjon, azért, mert a gyantahordozóból különböző mértékben a víz hatására változó felületen kimosódhat a gyanta, és ez rontja a tömlőbélés minőségét. Abban az esetben, ha a segédtömlőt a javítandó csatornában hagyják, a béléscső minősége terv szerinti lesz, de mert a gyanta nem tud a csatorna pórusaiba hatolni, nem lesz igazi együttdolgozás ennél a cső a csőben módszernél. Abban az esetben, ha a segédtömlőt visszahúzzák, az eljárás előnyei sérülnek (313. ábra). Az Insituform eljárás nemcsak közcsatornák, hanem bekötőcsatornák javítására is alkalmas. Ebben az esetben azonban a bedolgozáshoz szükséges hidrosztatikus nyomás hiányában segédberendezéssel kell a hiányzó nyomásról gondoskodni, mely elsősorban a félhossz javításáig lehet problematikus, addig ugyanis a már bedolgozott tömlő és az éppen kiforduló egymáson surlódnak. A házi bekötések megnyitását ITV ellenőrzéssel végrehajtott fúrásokkal itt előny a tömlőnyúlás a kontúrok láthatósága miatt packer segítségével bejuttatható impregnált kalap biztosítja, mely esztétikus, hidraulikailag kedvező felületeket és tökéletes vízzárást biztosít (305. ábra). 20.3. NEM MÁSZHATÓ CSATORNÁK KITAKARÁS NÉLKÜLI REKONSTRUKCIÓJA 20.3.1. TÖRŐELJÁRÁSOK (TÖRÖ RELINING) Célja a nagymértékben károsodott, tönkrement csatorna helyére kitakarás nélkül új csatornát húzunk vagy tolunk be oly módon, hogy a meglévő csatorna pneumetikus vagy hidraulikus módszerrel összetört darabjait a környező talajba préseljük a törőfejjel, mely egyúttal az új csatornát is magával viszi, vagy pedig kitakarás nélküli csatornaépítés berendezéseivel a régi csatorna által biztosított lyukba új vezetéket juttatunk, miközben a régi cső felaprított darabjait és szükség szerint a talaj egy részét eltávolítjuk (Poole et al., 1985). Az eljárás hazai és külföldi tapasztalatai egyaránt a behúzandó cső külső felületének kisebb nagyobb sérüléseit tárták fel. Ezért csatorna rekonstrukció esetében is legalább 6 bar nyomásfokozatú vastagfalú cső alkalmazása javasolható. A módszer alkalmazásának másik problémája a folyamatos megbízható csőbeágyazás hiánya. Ez a hőmérséklet változások eredményeként a csőfalban többlet húzó-, vagy nyomófeszültségeket szélsőséges esetben csőfal-, továbbá csőkötés tönkremenetelt eredményezhet.

15 A törő eljárások széleskörű alkalmazásának előfeltétele a kötőanyaggal cement, mész stb. kombinált kísérőzagy alkalmazása. Megjegyzés: A KPE cső 5 N mm -2 feszültség és 20 C hőmérséklet mellett 50 év élettartamára szavatolható. 20 C hőmérsékleten a cső rövidebb élettartam mellett jelentősen túlterhelhető. Az igazi közgazdasági kritérium azonban az 50 év. Ebből a kiindulási alapból kell minden rekonstrukciós módszert szigorú semleges elemzésnek alávetni. 20.3.1.1. DINAMIKUS REPESZTŐ-BÉLELŐ ELJÁRÁS Egy indító- és egy célmunkagödör elkészítése után az indítógödörbe beépítjük a repesztptestet, mely cserélhető köpennyel körülvett un. talajrakétából áll. Ez egy ütőgépet tartalmaz megfelelő szelepnyílásokkal, ami préslevegővel ütő hatást fejt ki a repesztő testre. Az irány tartására a repesztő test elülső végén egy drótkötél van, mellyel a cél felette aknánál elhelyezett csörlő a kiüregelődésektől és szögforgásoktól függetlenül irányban tartja és húzza a törőfejet. A KPE cső könnyebb behúzásához az indítóakna alteráló mozgást végző tológépet mely hidraulikus működésű helyezünk el. Az eljárás alkalmazása különösen 2,0 méternél mélyebben elhelyezkedő csatornák rekonstrukciója esetén előnyös, ahol nem túl nagyszámú oldalsó becsatlakozás van, mert ezek ismételt bekötése jelenleg csak feltárással történhet. A talajminőség függvényében a számottevő dinamikus hatása miatt célszerű, ha párhuzamosan haladó közmű csak a csatorna 70 cm-es környezetén kívül helyezkedik el. A keresztező közműveket az esetleges sérülésektől való megoldás érdekében célszerű a csőrepesztés megkezdése előtt feltárni. Több aknaköz egy ütemben történő javítása során az akna cső kapcsolatot az akna károsodásának elkerülésére célszerű a bélelés megkezdése előtt megbontani. Az eljárás NA 450 mm-es felső határig használatos jelenleg, az angliai tapasztalatok szerint az új cső keresztmetszeti területe akár 180 %-a is lehet a rekonstrukció alá vont vezetéknek. 20.3.1.2. STATIKUS REPESZTŐ-BÉLELÉS A pneumatikus eljárásnál jelentkező dinamikus hatások okozta esetleges károk csökkentésére statikusan dolgozó törőeljárás került kifejlesztésre. A törőtest hidraulikusan működtetett szétnyomó mechanizmussal üzemel. A törőgépet robosztus módon alakították ki, egymásra lapuló szegmensekkel, lesarkított külső élekkel, melyek megakadályozzák a beakadást. Ezeket a leveleket központi csuklókkal melyek mozgását tengelyirányban elhelyezett dugattyú biztosítja készítették (314. ábra). Az expanziós gépet a meglévő csatornaaknán keresztül eresztik le, majd szerelik össze, nagyobb időszükséglet nélküli munkával, majd az orr-részt rákapcsolják egy olyan nagy erejű húzóláncra, melyet a meglévő csatornán keresztül vezetnek a fogadóaknától. Egy további láncot erősítenek a gépre a hátulsó hidraulikus kiszolgáló vezetékével együtt, a felső munkatérig vezetik, az indítóaknán keresztül. A technológia szakaszos működésű, roppantós és előrehaladós szakaszok váltogatják egymást. A rendszert elsődlegesen a meglévő ellenőrzőaknák munkakamráira figyelemmel 750 mm hosszúságú csövekre tervezték, azonban alkalmazhatók folyamatos csőelhelyezéshez is. Jelenleg általában DN 900 mm-ig alkalmazzák ezt a technológiát. A statikus és dinamikus repesztő technológia kombinációja a hidraulikus sajtóval kombinált csőrepesztő bélés (315 a-b. ábra). Ez az eljárás nemcsak a ridegtörésre hajlamos csőanyagoknál, hanem acél és PE anyagú vezetékek rekonstrukciójára is alkalmazható. Az eljárást Berstliningnek is hívják. Az eljárás lényege, hogy a célaknában megfelelően méretezett ellenfallal egy hidraulikus sajtoló berendezést helyezünk el. Ennek segítségével gyorskapcsolású elemekből kialakított rudazat segítségével a meglévő csatorna belső átmérőjénél kisebb pilot fejet juttatunk az indító aknába. A pilot fej helyére szükség szerint görgőkéses vágófejjel vagy anélkül légsűrítőről működtetett a célakna irányába állított repesztőfejet kapcsolunk, s ezt a rudazat hidraulikus sajtóval történő húzásával a célaknába juttatjuk a rudazat elemeinek a kiemelése mellett, miközben a repesztőfej mag után húzza az új, általában KPE csövet, melynek épségét esetenként PVC anyagú membrán bevonat igyekszik védeni. Jelentősebb irány hibák esetén a hibahelyet bontani szükséges. Az eljárás nemcsak csatornák, hanem víz és gázvezetékek rekonstrukciójára is alkalmas.

16 20.3.1.3. MIKROALAGÚT HAJTÁS A Bochumi Egyetem közreműködésével egy NSZK-beli cég és egy japán cég olyan környezetkímélő felújítási eljárást dolgozott ki nem mászható szelvényű csatornák részére, ahol egy mikroalagút-hajtó gép átmegy a rekonstrukcióra szoruló szennyvízcsatornán, elbontja azt, elszállítja a törmeléket, ugyanakkor az új csatornát azonos vagy nagyobb átmérővel, azonos nyomvonalon megépíti. A mikroalagút-hajtáshoz képest a fejlesztésnél többletigényként jelentkezett: lehetőleg minden csőszerkezeti anyag és csőprofil esetén alkalmazható legyen 200 és 800 mmes csőátmérők között, az új vezeték keresztmetszete lehetőleg nagyobb legyen, mint a felújítandóé volt, az építés idejére is maradjon fenn a szennyvízelvezető kapacitás. A problémát először a módosított Uncle Mole kihajtópajzzsal oldották meg úgy, hogy a fúrófejjel összekapcsoltak egy tömítőtestet, mely két tömítőmandzsettával van ellátva. Ugyanezt tudja a Herrenkneht berendezés is (316. és 317. ábra). A tömítőtest feladatai a következők: Meg kell akadályozni a szállító és támasztó folyadék elfolyását az adott csatornában. Gépi oldalon, a felújítandó vezeték övezetében létrehozni egy, a csőkihajtóval együtt haladó nyomáskamrát. Ez össze van kötve a csőkihajtó szuszpenziós kamrájával úgy, hogy ezen a helyen is csakúgy, mint a fedőföldnél a talajvíz vagy a földnyomás folyadéktámasztása biztosított. Meg kell akadályozni a csőkihajtógép közvetlen befolyási övezetében a szennyvíz bejutását. Az összekötés a fúrófejjel acélcsővezetéken át történik. Ez egyrészt távolságtartóként szolgál a tömítőtest részére, hogy az minden esetben kívül legyen a lehetséges, a kihajtástól függő csőrepedés és csőtörés zónáján, másrészt biztosítja, hogy szívóvezetékként a tömítőtest előtt felduzzadt szennyvizet elvezesse (318. ábra). A RVS 100 berendezés indítóaknáját a minél kisebb környezeti károkozás érdekében előre gyártott a.c. gyűrűkből alakították ki 2500-4000 mm közötti átmérőjű elemekből. Az indítóakna egyúttal lehetőséget teremt a házibekötések elkészítéséhez is. A gyűrűk bent maradnak, a csatlakozás pedig a kifúrást követően bukóaknaként kerül kialakításra (319. ábra). A nem mászható szelvényű csatornák rekonstrukciójánál bevezetett egyre újabb technológiák lehetővé teszik, hogy a rongálódások orvoslására helyes diagnózis alapján, mindenkor a legcélszerűbb és leggazdaságosabb műszaki megoldás választását. 20.3.1.4. MEGMARADÓ HÁZI BEKÖTÉSEK CSATLAKOZTATÁSA A meglévő csővezeték-hálózat felújított csatornához való csatlakozását különböző módszerekkel lehet megoldani (Möhring, 1987). Ha kőanyag, azbesztcement stb. anyagokat alkalmaznak a felújításhoz, fel kell fúrni a csatlakozás helyét és be kell vezetni a bekötőcsövet, majd betonozással kell rögzíteni a végleges helyére. PE alkalmazásakor elektromos hegesztési eljárással lehet a megfelelő helyzetben csatlakoztatni a bekötőcsövet. E művelet speciális profilú csőkötő idomokkal végzik el, melyeket villamos ellenállás-huzalokkal vesznek körül. A leágazást a mellékletben jelzett módon rögzítik, majd megfelelő tápáramforrásról feszültség alá helyezik a huzalokat, és a bekötést helyére olvasztják. Mikor megfelelő idő telt el a lehűléshez, az idomon belül lévő főgyűjtő-anyagot speciális vágószerszámmal eltávolítják. Az ehhez használt fúróberendezés kézi vagy sűrített levegős hatású lehet. 20.3.1.5. AKNÁK HELYREÁLLÍTÁSA A nyomvonalon lévő közbenső aknákat, ha azokat a művelet részben megrongálta, vagy amelyeket eltávolítottak az áthaladás érdekében, helyre kell állítani vagy ki kell javítani, hogy az üzemviteli szabályzatnak megfelelő gyűjtőcsatorna kerüljön kialakításra.

17 20.4. JÁRHATÓ, MÁSZHATÓ SZELVÉNYŰ CSATORNÁK HELYREÁLLÍTÁSA A nagy szelvényű csatornákat a múltban szinte kizárólag belülről javították csatornabúvárok és kőművesek (12. fejezet). A járható, mászható szelvényű csatornák (DN = 600 mm) helyreállítása műszaki, gazdasági hatékonysági elemzés alapján meghatározható, figyelembe véve az üzemelési szempontokat is (üzemeltető felkészültsége, rekonstrukciós módszerben való jártassága). A helyreállítás történhet: Átépítéssel a tönkrement csatorna elbontása után, új csatorna építésével. 20.4.1. FELTÁRÁSOS REKONSTRUKCIÓVAL A csatorna feltárása (kitakarása) után végzik a helyreállítási munkálatokat az építési technológia előírásai szerint. A csatorna hálózatok rekonstrukciója néhány sajátos hiba vagy hibahalmozódás esetén csak kitakarásos átépítéssel végezhető el. Ilyen esetek: rossz magassági vonalvezetés (nagy ellenesések), a kitakarás nélküli felújítás a tönkremenetel mértéke miatt már nem alkalmazható, a hiányzó kapacitás növelésére csak a megfelelő csatorna nyomvonalában van lehetőség, a csatorna szakaszt valamilyen külső ok miatt szanálni kell, a közlekedési pálya vagy a közműsáv teljes átépítésére, illetve rekonstrukciójára van szükség, a kitakarás nélküli csatorna helyreállításának egyértelműen műszaki vagy gazdasági hátrányai lennének. 20.4.2. KITAKARÁS NÉLKÜLI FELÚJÍTÁSSAL Helyi tömítés és injektálás Célja a vízzárási hiányosságok helyreállítása. HÉZAGOLÁS A tégla-, kő- és vegyes falazású csatornák hézagainál gyakori a helyi állagromlás. A helyreállítást kézi felhordással és injektálással végzik (12. fejezet). A munkahelyet a meglévő aknákból közelítik meg. A hézagoló cementhabarcshoz kötésgyorsító, vízzárást fokozó agresszivitással szemben ellenálló adalékok is használhatók. Az ilyen jellegű javítótevékenységhez tartozik a hibás téglák vagy kőidomok kivésése és cseréje is. Az aknák közötti szakasz átvizsgálásakor, ill. javításakor pótolják a klinkerburkolat hiányait is. A nyomással végrehajtott helyi javítás megnöveli a teljeítményt és elősegíti a hézagok kitöltését. Az injektálással történő hézagolás korszerű berendezése az ún. lépegető automata. A helyreállítás fázisai: különböző célszerszámokkal a fugák kitisztítása; majd a habarcs kitöltéssel a hézag helyreállítása. A berendezést kamerával összekapcsoltan juttatják a helyreállítás helyszínére, a felszínről vezérelve történik az első szakasz helyreállítása, majd a berendezés memóriájában tárolt első ütemi tapasztalatok (fugakiosztás, elhelyezkedés stb.) alapján a továbbiakban a ciklikusan ismétlődő feladatokat automatikusan végzi. TOKTÖMÍTÉS HIÁNYOSSÁGAINAK, TOKHIBÁKNAK A HELYREÁLLÍTÁSA INJEKTÁLÁSSAL Gyakori hiba, hogy a csatorna karmantyúi megrepednek. Az USA-ban a csövek kicserélése helyett előszeretettel alkalmaznak uretánhabarcsot. A javítás a következő lépésekből áll: minden kötésnél levegővel próbát kell végezni a szivárgás megállapítására, minden hibás kötést le kell tisztítani a nagy nyomású víz és trisó alkalmazásával, a csőkötés karmantyúja és a csővég közé száraz kócot kell kézzel betömedékelni a hézagba, a kócot vékonyan be kell kenni nagy szilárdságú, zsugorodásmentes habarccsal, a habarcsba be kell helyezni az injektáló nyílásokat, a vegyi habarcsot a nyílásba kell injektálni, az egyes kötések levegővel történő ellenőrzése, majd víztartáspróba elvégzése. A vegyi habarcs uretánpolimer. Ezt a habarcsféleséget folyadék alakjában injektálják be és a vízzel reakcióba lépve habosodik és kiterjed az eredeti térfogatának kb. a tízszeresére. A habarcs megköt és egy műgumiszerű tömítéssé alakul át (320 b. ábra).

18 A csőkapcsolatok helyreállítására alkalmazható még az ún. WECO eljárás. A csőkapcsolatok felületének lemarása és tisztítása után gyárilag méretre gyártott nyomásállót pattintanak a résbe acél ékek segítségével. Majd ezután a felület lemunkálásával, nyomáspróbával történő ellenőrzéssel fejeződik be a helyreállítás (321. ábra). 20.4.3. SZERKEZETI JAVÍTÁSOK A korróziós károk (agresszív talaj, talajvíz, szennyvíz okozta biogén kénsavkorrózió) és a csatornát érő fizikai hatások által okozott erősen csökkent csatorna állékonyság (csökkent teherhordó képesség) javítása a cél. A szerkezeti javítások kiterjedhetnek a teljes keresztmetszetre, vagy csak részlegesek. A részleges bélelések általában a kis vízszelvény burkolását jelentik. 20.4.4. SZERKEZETI BÉLELÉSEK A béleléssel történő helyreállítás lényege, hogy a csatornába csöveket, vagy szegmenseket helyeznek le a szerkezet állékonyságának, hidraulikus teljesítményének és vegyi ellenállóságának, hidraulikus teljesítményének és vegyi ellenállóságának javítása érdekében. A szerkezetek kiképzésének módszerei feltételezik, hogy a bélelés anyaga és a meglévő csatorna közötti gyűrűt kiinjektálják vagy azért, hogy egy összetett szerkezet képződjék, vagy azért, hogy támasztást biztosítson egy rugalmas bélésnek. Bizonyos esetekben maga az injektáló anyag alkotja a bélelés szerkezeti elemét. A folyamatos csőbélelésekhez több rétegből felépített üvegszál erősítésű poliészter vagy beton és polibeton elemeket alkalmaznak. Az elemek beszállítását és szerelését elektromos szerelőkocsik segítségével hajtják végre. Ezek néhány részletét a 322. ábra mutatja be. A csőbélések rövid vagy folytonos csőszakaszok, amelyek nem szükségszerűen kör keresztmetszetűek, és megfelelnek a legszokásosabb csatornaméreteknek. Üvegszálas műanyag csövek 600 mm-nél nagyobb átmérőjű csatornáknál alkalmazzák. Nagy a szilárdság súly arányuk, és vegyi ellenállásuk, mivel belső felületük kap egy vegszerbíró réteget. A hátfelüket pedig általában feldurvítják, hogy a habarccsal jól összekapcsolódjanak, (hazai fejlesztésű Bonex-eljárás üvegszálerősítésű PE darabcsövekből gumigyűrűs csőkapcsolattal kör és tojásszelvényben). Az eljárás szerkezeti helyreállítást biztosít. A poliolefin csövek beépítése csúsztatásos eljárással történik. A leginkább használatos kötési eljárás, a bütüben való hegesztés módszere az alapszinten; az eljárás bevezető árkot igényel. Léteznek azonban kis csődarabok csavarkötéssel is. A poliolefinek legfőbb vonzereje a könnyű kezelhetőség és a nagy vegyi és kopási ellenállás. Az inverziós bélés rugalmas bélelés elhelyezését jelenti (insituform) a csatornában. A bélelés tűfilces poliészter nemezzel történik, amelyet hőre szilárduló gyantával impregnálnak. A bélelést be lehet igazítani a különböző csatornaalakokhoz és a kis irányváltoztatásokat, vagy keresztmetszet módosulásokat ki lehet egyenlíteni lényegtelen gyűrődésekkel. Alkalmazása 2700 mm-ig. Szegmens béleléseknél a teljes bélelés tetszőleges számú szegmensből állhat. A szegmensek különböző anyagokban állnak rendelkezésre. Üvegszálas cement jellemzően 10 mm vastagságban, nagy szilárdság-súly arányúak. Jó kopási ellenállásúak, a megfelelően kialakított durva hátfelület biztosítja a jó habarcskötést. Üvegszálas műanyag _ nagy szilárdság-súly arány, jó korróziós ellenállás. Sokféle vastagságban kaphatók, az injektálás folyamán kitámasztást igényelnek a kihajlás elviselésére. Külső felületük szintén durvított a jó habarcskötés érdekében. Bazalt és különleges falazó idomelemek (idomkövek) korrózióálló habarcsba rakva ide sorolhatjuk a vastag tübing elemekkel végrehajtott rekonstrukciót is. Az előre gyártott vasbeton elemeket csavarokkal, betonacél kampókkal rögzítik. A meglévő szelvény és az új burkolókő vagy elem közötti hézagot az elhelyezéssel egyidőben, inkjektálással folyamatosan töltik ki. Az igényes és nehéz különleges szakképzettséget, ill. gyakorlatot igénylő szakmunka egy részét csak szennyvízmentes szelvényben lehet elvégezni. Ezt az állapotot az utókezeléshez szükséges legrövidebb 5-7 napos időszakra is célszerű fenntartani. A szelvények bélésfal miatti leszűkítését a jobb lefolyási tényező, a kedvezőbb üzemeltetési feltételek általában ellensúlyozzák.

19 20.4.5. MEGERŐSÍTÉS LŐTT BETONNAL A lövellt torkrét betont, a technológiához szükséges berendezések méreteinek csökkentésével, a bányászat és az alagútépítés mellett más területeken is egyre sűrűbben alkalmazzák. A lőtt beton kétféleképpen hordható fel: száraz eljárással, vizes eljárással. Száraz eljárás esetén a különleges adalék-kötőanyag keverék a vízzel csak a fúvókában találkozik. Ezzel a technológiával vékony, 2-3 cm vastag szigetelő habarcsréteg hordható fel a teherbírás szempontjából megfelelő csatornák felső szelvényrészébe. Újszerű továbbfejlesztése a felhasználásra kerülő habarcsnak az acélhajbeton, melyből az egyik legismertebb a Fibraflex, mely kiváló repedésgátlást, korrózióval szembeni ellenállást, jó tapadást és nagy szilárdságot biztosít. Az adalékként felhasznált Fibroflex 1 kg-ja mintegy 350.000 rostot tartalmaz. Ezt úgy érik el, hogy a gyártáskor a folyékony fémet (ductil) nagy sebességgel forgó, vízzel hűtött kerékre öntik. Az erős hűtés hatására a folyékony fém amorf, nem kristályos állapotban szilárdul meg, és így a rostok a rugalmasságon felül igen nagy szilárdságúak lesznek. 20.4.6. BENNMARADÓ MŰANYAG ZSALUZATOS BETONBÉLELÉS A 2,o m átmérőjű vagy vele egyenértékű szelvények keresztirányú teherbírásának fokozása már 10 cm vastag csörmöszölt betonréteg is elegendő. Ezért már régóta törekszenek egy olyan módszer kidolgozására, amely lehetővé teszi, hogy a tartósan kedvező érdességű és korróziónak ellenálló beton kis költséggel és könnyen legyen bedolgozható. Bennmaradó zsaluzatként alkalmazott héjelemek: üvegszál erősítésű cement, üvegszál erősítésű műgyanta, PVC- és KPE-lemez.