Az Európai Unió marha-, juh-, és kecskehús Közös Piaci. Szervezete

FÖLDMÛVELÉSÜGYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM Az Európai Unió agrárszabályozása Az Európai Unió marha-, juh-, és kecskehús Közös Piaci Szervezete Marhahús és Borjúhús Közös Piaci Szervezete A jogi szabályozás alapja és annak fõbb elemei A rendtartás jogi alapjait a 1254/1999. számú Tanácsi rendelet fekteti le, amely 1999. május 17-én lépett érvénybe. Ez a rendelet az 1968-ban kiadott és többször módosított, a marha- és borjúhús közös piaci szabályozásáról szóló rendeletet váltotta fel. Az alapvetõ szabályozás a termelõk életszínvonal- növelése és jövedelem biztonságuk garantálása érdekében egy olyan piaci ártámogatási mechanizmust alkalmaz, amely megkísérli a Közösségi piac árainak a lehetõ legközelebb tartását a megállapodott közösségi árszínvonalhoz. Ez egyrészrõl biztosítja a magas belsõ piaci árakat és olyan piacvédõ intézkedéseket alkalmaz, amely megakadályozza az olcsóbb importtermékek beáramlását. A Közösségi felvásárlások a belsõ piaci árak megállapodott szinten tartásához a marhahús felesleget eltávolítják a piacról, ha az árak egy bizonyos szint alá süllyednek. Az intervenciós felvásárlás napig a szabályozás egyik leglényegesebb eleme, azonban szerepe a jövõben várhatóan csökkenni fog. A 90-es évek elejére felhalmozódott állami készletek mennyisége és a mezõgazdasági szabályozás, amely elviselhetetlen terheket rótt az Uniós költségvetésre elengedhetetlenné tette a támogatási rendszer megváltoztatását. Ezt az intervenciós felvásárlások csökkentésével kívánták megoldani, míg a farmerek jövedelem-biztonságát továbbra is szavatolták közvetlen jövedelem-kiegészítõ támogatásokon keresztül. Az Unió költségvetési szabályozására vonatkozó igény egy idõben jelent meg a megnövekedett környezetvédelmi kívánalmakkal és a környezeti terhelést csökkentõ állampolgári követelésekkel, mely az extenzív állattartás ösztönzéséhez vezetett. A ma érvényben lévõ szabályzó rendszer számos olyan támogatási formát tartalmaz egyre amely ezen célok megvalósulását szolgálja. A harmadik országokkal folytatott kereskedelemben a piacvédelmet az 1995 január 1. óta érvénybe lépett GATT megállapodásnak megfelelõen vám tarifák látják el. Az export-piacra jutást elõsegítendõ a közösségi termékek export támogatásban is részesülnek. Összefoglalóan tehát a marhahús közös piaci szervezete által alkalmazott szabályzó eszközök az alábbi 3 kategóriába sorolhatók: 1. a belsõ piac-támogató intézkedések: az intervenciós felvásárlás és magántárolási támogatás 2. közvetlen jövedelemkiegészítõ támogatások (prémiumok) 3. Harmadik országokkal folytatott kereskedelem szabályozása: a nem EU országokba országokba irányuló export támogatása és a nem EU országokból származó termékekre vonatkozó import-rendszer A különbözõ szabályozási elemek kedvezményezettjei is mások. Ezeket mutatja be az alábbi táblázat: Intézkedés Intervenciós felvásárlás Magántárolási támogatás Kedvezményezett Kereskedõ és/vagy feldolgozó Közvetlen termelõi támogatás Termelõ (állattartó) Exporttámogatás Exportõr A szabályozás által érintett termékek köre A marha és borjúhús közös piaci szervezete a következõ termékkategóriákra terjed ki: I. Élõ marha és borjú

2 II. Emberi fogyasztásra alkalmas friss, hûtött és fagyasztott marha és borjúhús III. Emberi fogyasztásra alkalmas sózott pácolt szárított vagy füstölt marha és borjúhús IV. Emberi fogyasztásra alkalmas friss, hûtött, fagyasztott, sózott szárított vagy füstölt marha vagy borjú belsõség V. Egyéb tartósított, feldolgozott vagy dobozolt termékek, amelyek marha vagy borjúhúst vagy marha és borjú belsõséget tartalmaznak. VI. Marha és borjúfaggyú. Intervenció Célja: a marhahús felesleg eltávolítása a piacról annak megakadályozására, hogy az árak a kívánatosnál alacsonyabbra süllyedjenek Kedvezményezett: kereskedõ és/vagy feldolgozó Árjelentési rendszer A marhahús piaci helyzetének értékeléséhez egy olyan árjelentési rendszer szükséges amely, az egyes tagállamok vágóhídjain és kijelölt piacain összegyûjtött árakat továbbítja intervenciós ügynökségeken keresztül, a Brüsszeli központnak. A Bizottság a beérkezett árinformációk alapján alakítja ki a hízott marha EU-ban érvényes hivatalos heti árát. (referenciaár) A kijelölt nagyobb vágóhidak is kötelesek árat jelenti a tagállami hatóságoknak. Az árjelentési rendszer biztosítja a piacok átláthatóságát és alapul szolgál a piaci beavatkozásokhoz így az intervenció életbe léptetéséhez is. A marhahús piaci árakat R3 standard vágott test minõségre Euro/100 kg-ban hozzák nyilvánosságra. A vágott test minõsítési rendszer A tagállamokban történõ piaci beavatkozás egységességének alapja az intézkedés tárgyát jelentõ egységes minõségi kategória meghatározása. Ennek érdekében az egyes tagországoknak alkalmazni kell a Közösség SEUROP rendszerû vágott test minõsítését. Ez a minõsítés a vágómarhák vágás utáni osztályozásával ad információt a féltestek izmoltságáról illetve faggyúfedettségérõl. Az S E R U O P betûk jelzik a vágott test izmoltságát (pl.: S=kiválóan izmolt ; P=nagyon gyengén izmolt). A betûk mellé rendelt számok adják a faggyúfedettség fokát (pl.: 1=egyáltalán nem faggyús ; 5=nagy mértékben faggyúval fedett). A pályázatos felvásárlásokat és a támogatott magántárolást általában az R3-as kategóriájú vágott testekre határozzák meg. Szintén ez a kategória a mérvadó az árfigyelés és árjelentés esetén is, hiszen a piaci beavatkozásokat többnyire ezen kategória árának a mérlegelésével teszik meg. A vágott test minõsítés nem csupán a piacszabályozás szempontjából jelentõs az EU-ban, hanem a termelõk és a vágóhidak közötti elszámolás alapját is ez adja. Az intervenció mûködése: feltételei, felvásárlás, odaítélés, kiárusítás A beavatkozásnak ez a formája az adott idõben a közösségi vagy nemzeti marhahús piacon megjelenõ marhahús többlet piacról történõ kivonását szolgálja. Az intervenciós felvásárlás tehát egy olyan piactámogató mechanizmus, amely a marhahús piacon megjelenõ túlkínálat eltávolításával, próbálja a piaci árak optimálisnak tartott szint alá történõ csökkenését megakadályozni. Az intervenciós felvásárlásokhoz kapcsolódó mûveletekben a termelõ, közvetlenül nem vesz részt. Az adott tagállam intervenciós ügynöksége ugyanis a vágóhíddal, feldolgozóval áll kapcsolatban a felvásárlási folyamat során. Az intervenciós felvásárlások illetve az ehhez kapcsolódó mûveletek, hasonlóan a többi közös piacszervezésen belüli támogatáshoz, a FEOGA nevû uniós mezõgazdasági alapból kerül finanszírozásra. Az intervenciós árat (intervenciós ár R3 minõségi osztályra meghatározva), melyet a piaci év kezdetén rögzítenek az EU vágott súlyra vonatkozó piaci áraival együtt használják, ahhoz hogy mûködésbe lépjen az intervenciós felvásárlás. Az intervenciós ár nem azt az árat jelöli, amelyen megkezdõdnek a felvásárlások. A piaci árnak az intervenciós ár egy elõre meghatározott százaléka alá kell sülylyedni ahhoz, hogy az intervenciós pályáztatás megkezdõdjön, de még ebben az esetben is a brüsszeli Marhahús Igazgatási Bizottság dönt arról, hogy milyen húsminõséget milyen áron vásárol fel a beérkezett pályázatok közül. Az intervenciós ár az 2002 július 1-tõl kezdõdõ gazdasági évre 156 Euro/100 kg. (Mintegy 39000 Ft/100 kg) A tagállamok a bizottsággal összhangban kijelölik, hogy melyek az adott tagállamban az intervencióra jelölhetõ EUROP osztályok. Általános szabályként azonban az Unió minden tagállamára érvényes, hogy a 2 évnél fiatalabb kasztrálatlan, hímivarú állatok és tinók (korhatár nélkül) jelölhetõk intervenciós felvásárlásra. Az intervenciós felvásárlások vágott-testre és hasított fél-testre vonatkoznak. Miután az intervenció rendszere beindult a tagállamok vágóhídjai és/vagy feldolgozói pályázat keretében felajánlhatják a meghatározott marhahús minõségeket az általuk megállapított áron megvásárlásra. A tenderen résztvevõ vágóhidak a tagállamok intervenciós ügynökségéhez juttatják el pályázataikat, amelyben megjelölik a kategóriánként felajánlott mennyiséget (minimum 10 tonna), az ahhoz kapcsolódó árat, az intervenciós központot ahová a húst szállítani fogják. A tendereket az intervenciós ügynökségek továbbítják Brüsszelbe, ahol a marhahússal foglalkozó Igazgatási Bizottság meghatározza azt a maximum árat, amelynél magasabb árat tartalmazó ajánlatokat kizárja a tenderbõl. Az elfogadott marhahúst a pályázatban résztvevõ cég köteles a megjelölt EU által jóváhagyott hûtõházba vagy csontozó részlegbe szállítani. Az intervenciós ügynökség a szállítás teljesítése után 45 nappal, de nem késõbb, mint 65 nappal fizet a beszállított marhahúsért.a marhahús felvásárlás és készletezés költségeit Uniós forrásokból fedezik a tagállamok, a marhahús készletek pedig az EU tulajdonát képezik. Ennek megfelelõen az intervenciós készletek kiárusításáról is uniós szabályozás gondoskodik. Az intervenciós hûtõházakban felhalmozott készletek különbözõ formában kerülhetnek értékesítésre: általában jótékonysági célok-

ra, hadseregnek, korházaknak értékesítik nagyon alacsonyan megállapított ár mellet, vagy piaci lehetõség esetén hûtött/fagyasztott formában exportálják. Az intervencióval kapcsolatos adminisztratív és piaci mûveletek koordinálását az EU tagállamaiban az Intervenciós Ügynökségek végzik, melyek az adott EU ország döntésének megfelelõen különbözõ szervezeti formában mûködnek: fél-állami szervként vagy a helyi mezõgazdasági minisztériumon belül. Magántárolási segély Célja: a marhahús felesleg ideiglenes eltávolítása a piacról -felvásárlás nélkül- a piaci árcsökkenés megakadályozására Kedvezményezett: kereskedõ és/vagy feldolgozó Szintén a piaci felesleg idõszakos eltávolítására használt piaci támogatás, a magántárolási segély. Ez az intervenciós felvásárlások nélkül teszi lehetõvé a kínálat szabályozást. Ennek a támogatásnak az intervencióval szembeni elõnye, hogy bizonyos keretek között a tulajdonos döntheti el a tárolás idõtartamát, és a legalkalmasabb pillanatban értékesítheti a tárolt húst. 2002-tõl a magántárolási támogatás meghirdetésére akkor kerül sor, ha az R3- as vágott test kategóriára kalkulált piaci árak elérik és várhatóan huzamosabb ideig meghaladják a 222,4 EURO/100 Kg alapárat. Az intervenciós ügynökségek szempontjából is rugalmasabb ez a támogatási forma, hiszen lényegesen kevesebb adminisztratív munkával jár. A készletek tulajdonosa továbbra is a kereskedõ marad, aki a felmerülõ kockázatokat továbbra is viseli. A magántárolási támogatást azok a kereskedõk igényelhetik akik vállalják, hogy egy meghatározott ideig a saját költségükre és saját hûtõházukban tárolják a marhahúst. A támogatás összege lehet elõre rögzített vagy tender eredmény alapján meghatározott összeg. A támogatás vonatkozhat valamennyi marhahús fajtára vagy néhány kijelölt kategóriára. A támogatott tárolási idõ általában öt vagy hat hónap. Közvetlen jövedelemkiegészítõ támogatások Célja: a hústermelés céljára szarvasmarhát tartó termelõk méltányos jövedelmi szintjének biztosítása Kedvezményezett: Szarvasmarha tartó Feltételei: A szarvasmarhához kötõdõ támogatások igénybevételéhez az Integrált Igazgatási és Ellenõrzési Rendszer által elõirt nyilatkozatot szükséges tenni, amely a földterületre (nagysága, hasznosítás, termelt növényi kultúrák) és az élõállatra (fajta, korcsoport, egyedi azonosítok) vonatkozik. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a támogatást igénylõ termelõ vállalja, hogy pontos adatokat szolgáltat a támogatáskérõ lapon a földterületére, a tartott állatok számára nemére és korcsoportjára vonatkozóan a szarvasmarha egyedazonosító számának megadásával, naprakész nyilvántartást vezet a gazdaságában az állatállományról (születés, betegség, elhullás stb.), az egyes támogatásoknál feltüntetett kötelezõ tartási idõszak alatt a birtokon tartja a támogatásban részesülõ állatát illetve lehetõséget ad arra, hogy szúrópróba szerûen ellenõrizzék a kifizetõ ügynökség alkalmazottai a bevallott adatok valósságát. Valótlan adatok közlése a támogatásból való kizárást, súlyosabb esetben büntetést von maga után. Az egy tagországban kiosztható anyatehén, vágási és speciális húsmarha támogatások felsõ határát megszabja az EU. Ezeket az úgynevezett nemzeti felsõ határokat minden tagországnak le kell osztania az egyes termelõkre, és így a kvótához hasonló egyéni támogatási felsõhatár kerül meghatározásra. A gazdálkodó ugyan tarthat a megadottnál több állatot, csak a felsõ határon felüli létszám nem részesíthetõ támogatásban. Az egyes tagországok adminisztrációs okokból kifolyólag meghatározhatják azt az állatlétszámhatárt is, ami alatt nem folyósítják a támogatást, de ez a minimum szám nem lehet nagyobb háromnál. Ez azt jelenti, hogy a tagország saját hatáskörében dönthet úgy, hogy a három állatlétszámnál kisebb gazdaságok nem részesülhetnek támogatásban, de dönthet úgy is, hogy a kettõ vagy az egy legyen a minimálisan támogatható állatlétszám. Egyes támogatási formáknál meghatározásra kerül a támogatás alapját adó állat kötelezõ birtokon tartási ideje. Ezt az idõintervallumot (melyeket az adott támogatásoknál pontosan megjelölünk) a támogatási kérelem benyújtását követõ naptól kell figyelembe venni. A jogosulatlanul igénybevett támogatásokat a termelõ köteles visszafizetni, illetve a tagország illetékes hivatalának mérlegelése szerint a támogatást jogosulatlanul igénybevett termelõ meghatározott idõre kizárható minden támogatási rendszerbõl. Speciális húsmarha támogatás Csak hústermelés céljára hasznosított hímivarú (kasztrált és kasztrálatlan) szarvasmarhára fizethetõ. (fajta korlátozás nincs) Tinó: az állat élete során kétszer részesülhet támogatásban: elõször a 9 hónapos kor, másodszor pedig a 21 hónapos kor elérése után. Bika: az állat élete során egyszer, 9 hónapos kort követõen lehet a támogatási jogosultság alapja. A támogatások 2002-ben az alábbiak szerint alakulnak: Bikák után egyszeri 210 Euro igényelhetõ (kb. 52.500 Ft) Tinók után kétszer 150 Euro kapható (kb. összesen 75.000 Ft) Kötelezõ birtokon tartási idõszak: az igénylés napjától számított 60 nap, ami a vágást vagy az exportot megelõzõ egy hónapon belül járt le. A támogatási jogosultság korlátozása: Minden egyes tagország saját hatáskörében dönthet úgy, hogy a termelõk jogosultágát a 90-es állatszám-határ korlátozáshoz kötik. Ebben az esetben egy termelõ, birtokon tartott, támogatásra jogosult állományából egy évben, egy korcsoportban maximum 90 állat részesülhet prémiumban. (vagyis egy évben egy gazdaságban tartott 90 db 9 hónaposnál idõsebb bika, 90 db 9 hónaposnál idõsebb tinó és 90 db 21 hónaposnál idõsebb tinó kaphat 3

4 támogatást. Ennél több szarvasmarhát lehet a gazdaságban tartani, csak nem kap prémiumot az állomány) A speciális húsmarha prémium a késõbbiekben tárgyalt anyatehén prémiumhoz hasonlóan állatsûrûségi határokhoz is kötött. Az a termelõ részesülhet prémiumban, akinek a birtokán az állatsûrûség nem lépi át 2 Nagy állategység/takarmánytermõ terület hektár határt. (A tájékoztató következõ részében egy példával is rávilágítunk ennek számítására. Ez természetesen nem a termelõ feladata, hanem a támogatásfizetõ ügynökségé.) Az egyes tagországok a támogatás kifizetésével kapcsolatosan alkothatnak olyan eljárási rendet, melyben a speciális támogatást a vágási támogatással együtt, az állatnak a levágása vagy élõként történõ exportja után fizetik ki. Ez könynyebbséget jelenthet a támogatási kérelmek adminisztrációjánál. A kettõs támogatás elkerülése érdekében minden a tagországoknak központi adatbázisukban rögzíteni kell a már az adott állatra kifizetett támogatás tényét és ezt az információt meg kell jeleníteni a marhalevélen. Annak érdekében, hogy a kifizetések összességét ellenõrzés alatt tartsák minden tagállam regionális felsõhatárt vezetett be a jogosultságok tekintetében. A tagállamok 2/3-a az 1992-es évet választotta olyan plafonként, amelyet a speciális húsmarha támogatási jogosultságok nem haladhatnak meg. A tagországonkénti jogosultsági létszámhatárokat az alábbi táblázat szemlélteti 2000-tõl kezdõdõen Belgium 235 149 Dánia 277 110 Németország 1 782 700 Görögország 143 134 Spanyolország 713 999 Franciaország 1 754 732 Írország 1 077 458 Olaszország 598 746 Luxemburg 18 962 Hollandia 157 932 Ausztria 423 400 Portugália 175 075 Finnország 250 000 Svédország 250 000 Nagy Britannia 1 419 811 Anyatehén támogatás Az EU ide vonatkozó szabályozása szerint minden olyan tehenet, amely nem tartozik egy tételesen meghatározott fajtakörhöz (például nem Holstein Fríz, vagy Jersey, vagy Ayshire, tehát nem intenzív tejhasznosítású fajta), a húshasznosítású fajtákhoz tartozónak kell tekinteni. Ebben az értelemben támogatásra jogosultak lehetnek a kettõshasznosítású fajta egyedei vagy a keresztezett egyedek is. Az anyatehén támogatásra olyan, a tiszta húsmarha vagy hús-tej típusú keresztezésû tehén és olyan vemhes üszõ fogadható el amely hústermelés céljára ellik borjút. A prémiumjogosultság ez esetben is a 2 nagyállat egység/takarmány termõ hektár állatsûrûségi kritériummal korlátozott. Az EU ennél a támogatási formánál az alábbiak szerint határozta meg a támogatható állatlétszámokat 2001. január 1-tõl kezdõdõen Belgium 394 253 Dánia 112 932 Németország 639 535 Görögország 138 005 Spanyolország 1 441 539 Franciaország 3 779 866 Írország 1 102 620 Olaszország 621 611 Luxemburg 18 537 Hollandia 63 236 Ausztria 325 000 Portugália 277 539 Finnország 55 000 Svédország Nagy Britannia 155 000 1 699 511 Minden egyes tagország saját hatáskörében dönthet úgy, hogy a szarvasmarha tartó gazdák közül azok jogosultak az anyatehén támogatásra, akiknek a rendelkezésre álló éves tej kvótájuk nem haladja meg a 120 000 kg-ot. Szintén tagországi döntési hatáskörben lehet olyan szabályozó elemet alkalmazni, mely szerint az anyatehén támogatásra csak olyan szarvasmarha tartó gazda nyújthat be igényt, aki az adott évben egyáltalán nem értékesített tejet feldolgozónak. A termelõknek eleget kell tenni a 6 hónapos birtokon tartási kötelezettségnek is, amely a támogatási kérelem benyújtásának napjától számítandó. A támogatási jogosultság egyéni felsõhatár alkalmazásával korlátozott. Az adott gazdaság prémium jogosultsága nem haladhatja meg a választott referenciaév prémium jogosultságát vagyis nem részesülhet több állat borjastehén prémiumban, mint a választott referencia évben részesült. 2002-tõl a támogatás 200 Euro/tehén/év, ami mintegy 50.000 Ft/tehén/év támogatási összeget jelent. A tagországok saját nemzeti költségvetésbõl kiegészíthetik ezt a támogatást anyatehén-kiegészítõ támogatással, ami azonban nem haladhatja meg az 50 Euro/tehén/év mértéket (kb.: 12.500 Ft). A nemzeti kiegészítõ támogatás kritériumait a tagországok saját termeléspolitikai céljaiknak megfelelõen maguk határozzák meg, de arról tájékoztatni kell az EU-t. Az összes nemzeti támogatási jogosultságot jelentõ támogatási állatlétszám felsõhatár mennyiségbõl minden tagországnak egy nemzeti tartalé-

kot kell képeznie. A nemezti tartalék felhasználása külön szabályozás alá esik, de általánosságban jellemzõ, hogy a kezdõ gazdálkodók támogatási igényét fedezik vele. A nemzeti tartalékból kapott támogatási jogosultságot jelentõ egyedi állatlétszám felsõhatár három évig nem adható el, nem adható bérbe vagy nem adható tovább. A nemzeti tartalék folyamatos feltöltésének lehetséges formája, ha egy adott gazdálkodó nem használja ki számára rendelkezésre álló támogatási jogosultság legalább 70 %-át. Ebben az esetben a fel nem használt támogatási jogosultságot ellenszolgáltatás nélkül be kell adni a nemzeti tartalékba. Ez alól a kötelezettség alól olyan esetekben kivételt lehet tenni, ha a támogatási jogosultság kihasználatlansága nem róható fel a termelõnek. Vágási támogatás Úgynevezett vágási támogatásban részesülhet a szarvasmarha tartó gazda minden az EU területén mûködõ vágóhídra leadott vagy az EU területén kívül exportált élõ szarvasmarha után. A termelõknek minden évben nyilatkozniuk kell arra vonatkozóan, hogy az adott évben kívánnak-e vágási támogatásban részesülni. Ezt a nyilatkozatot legkésõbb az elsõ támogatási kérelem benyújtásával egy idõpontban kell megtenni. Amennyiben azonban a termelõk az adott évre vonatkozóan nem tesznek nyilatkozatot, azt úgy kell tekinteni, mintha az elõzõ éves nyilatkozatukat tartanák fenn. Ennél a támogatásnál nincs fajta vagy ivar szerinti differenciálás. Kor szerinti különbséget azonban a támogatás mértékénél elõírtak, az alábbiak szerint: nyolc hónaposnál idõsebb bikák, tinók, tehenek és üszõk után 2002-ben 80 Euro igényelhetõ, ami kb. 20.000 Ft-nak felel meg. a 160 kg vágott testsúlyúnál és hét hónaposnál fiatalabb borjak esetén 50 Euro kapható, ami kb. 12.500 Ft. A támogatást a vágást vagy az exportot követõ hat hónapon belül a kell a termelõ számára kifizetni. A támogatási kérelmet nem csak a támogatásra jogosult termelõ nyújthatja be, az beadható például a vágóhíd által is. A támogatás jogosultja azonban ekkor is csak az lehet, aki betartotta az igénylést követõ naptól számított és a vágást vagy az exportot megelõzõ egy hónapon belül lejáró 60 napos kötelezõ birtokon tartási idõszakot. Azokban a tagországokban, ahol technikailag ez megoldható, elfogadott olyan eljárás is, mely a vágóhídi vágási kijelentés automatikusan a termelõ számára történõ támogatási igénynek ismerhetõ el. Szezonalitást csökkentõ támogatás A speciális húsmarha prémiumhoz kapcsolt támogatási forma. Elsõsorban azon tagállamokban van jelentõsége, ahol extenzív tartáson alapuló vágómarha elõállítás folyik. A támogatás célja, hogy a legelõrõl egyszerre lekerülõ állatok vágását idõben szórtabbá tegye. Ha egy adott tagállamban a szeptember 1 és november 30 között levágott kasztrált, hímivarú állatok száma meghaladja a hímivarú szarvasmarhák éves vágásának 35%-át, akkor szezonalitást csökkentõ támogatást kaphatnak azok a hímivarú állatok, amelyeket a következõ év január 1 és április 30 között vágtak le. Azon állattartók jogosultak az igénybevételére, akik már részesülhettek a speciális húsmarha prémiumból. A támogatási összegek az alábbiak szerint alakulnak: 72,45 Euro/az év elsõ tizenöt hetében levágott hímivarú szarvasmarha után, ami részesült a speciális húsmarha támogatásban (18112 Ft) 54,34 Euro/az év 16. és 17. hetében levágott hímivarú szarvasmarha után, ami részesült a speciális húsmarha támogatásban (13585 Ft) 36,23 Euro/az év 18-21. hetében levágott hímivarú szarvasmarha után, ami részesült a speciális húsmarha támogatásban (9057 Ft) 18,11 Euro/az év 22. és 23. hetében levágott hímivarú szarvasmarha után, ami részesült a speciális húsmarha támogatásban (4527 Ft) Ennél a támogatási formánál nincs kötelezõ birtokon tartási idõszak meghatározva, a támogatásra az jogosult, aki a vágás elõtt az állat tartója volt. Külterjes termelést ösztönzõ prémium A támogatás célja az extenzív állattartás ösztönzése. Azok a termelõk jogosultak az igénybevételére, akik már részesültek speciális húsmarha vagy anyatehén prémiumban és az adott naptári évben az extenzifikációs prémium állatsûrûségi kritériumait teljesíteni tudják. Amennyiben a gazdaság állatsûrûségi mutatója kisebb, mint 1,4 nagyállat egység/takarmánytermõ terület hektár, a termelõ extra támogatást vehet fel a támogatásra jogosult állatai után. A támogatás mértéke 100 Euro (kb. 25.000 Ft). Takarmánytermõ területnek számít a legelõk, a kaszálók, a szálas- és tömegtakarmány elõállítására fordított területek, illetve az EU szabályozás szerinti földalapú támogatásban nem részesített területek. Az állatsûrûség kiszámításához használt takarmánytermõ területnek legalább az 50 %-a gyep kell hogy legyen. Az állatsûrûségi mutató kiszámításánál azokat a hímivarú szarvasmarhákat, teheneket és üszõket kell számításba venni, amelyek az adott évben az adott gazdságban megtalálható volt, illetve számításba kell még venni azokat juhokat és kecskéket melyekre vonatkozóan az állattartó az adott évben támogatási kérelmet nyújtott be. Azok a tejtermelõ gazdálkodók, akik gazdasága hegyvidéki térségben található, tejhasznú teheneik után szintén jogosultak az külterjes termelést ösztönzõ támogatásra. Ebben az esetben a termelõnek hat hónapos tartási kötelezettséget kell vállalnia a támogatás alapjául szolgáló tehenekre vonatkozóan. A támogatás igénybevételének szándékát a termelõk a területalapú támogatási kérelemben kell, hogy feltüntessék. Kiegészítõ támogatás A 2000. évtõl lehetõség van ún. Kiegészítõ támogatás fizetésére, melynek felhasználását nemzeti

6 hatáskörben lehet szabályozni, igazodva az országonként eltérõ termelési sajátosságokhoz. Ez a támogatás állatlétszám alapon vagy termõterület alapon kerülhet kifizetésre. A támogatás nemzeti kerete egy elõre rendeletileg meghatározott összeg. A kiegészítõ támogatások tagországonkénti keretei millió Euro 2000 2001 2002 és az azt követõ évek Belgium 13,1 26,3 39,4 Dánia 3,9 7,9 11,8 Németország 29,5 58,9 88,4 Görögország 1,3 2,5 3,8 Spanyolország 11,0 22,1 33,1 Franciaország 31,1 62,3 93,4 Írország 10,5 20,9 31,4 Olaszország 21,9 43,7 65,6 Luxemburg 1,1 2,3 3,4 Hollandia 8,4 16,9 25,3 Ausztria 4,0 8,0 12,0 Portugália 2,1 4,1 6,2 Finnország 2,1 4,1 6,2 Svédország 3,1 6,1 9,2 Nagy Britannia 21,3 42,5 63,8 Az állatlétszám alapon adott támogatásnál nincs meghatározva az egyedenkénti támogatási mérték. A támogatási jogosultság alapját jelentõ állatok köre lehet hímivarú szarvasmarha, anyatehén, tejhasznú tehén és üszõ. Ebben az esetben a tagországok meghirdethetik a támogatást, mint a speciális húsmarha támogatást vagy az anyatehén támogatást kiegészítõ támogatási formát. Elõbbiben a jogosultságot jelentõ hímivarú állat nem lehet nyolc hónapnál fiatalabb vagy 180 kg-nál kisebb vágott test súlyú. A terület alapon meghirdetett támogatásnál azonban a támogatás 2002-ben nem haladhatja meg a 350 Euro/ha, ami kb. 87.500Ft-nak megfelelõ összeg. A támogatás alapját csak olyan terület jelentheti, amelyre nem vett igénybe a termelõ más földalapú támogatást. Ezen felül teljesíteni kell egy, a tagország által külön meghatározott állatsûrûségi kritériumot. Bármelyik kifizetési formát is válassza a tagállam, nem léphet túl egy elõre meghatározott nemzeti össztámogatási összeget. A nyilvántartási rendszer Ahhoz, hogy a támogatási jogosultság egyértelmûen meghatározható legyen és az ellenõrzéseket egyszerûbben lehessen lefolytatni mûködtetni kell egy termelõi-, föld- és állatnyilvántartási rendszert. Ebben az integrált adatbázisban nem csak a támogatásokra való jogosultságot és a vállalt kötelezettségek (mint például a birtokon tartási idõ) betartását lehet nyomon követni, de alkalmas egyes állategészségügyi intézkedések kiszolgálására is. Egy ilyen rendszer mûködtetése alapvetõ feltétele az uniós támogatások kifizetésének. Az adatbázis egyik pillérét az egyedi állatnyilvántartás és állatjelölés jelenti. Ebben az adatbázisban kerül rögzítésre minden megszületett és minden levágott, eladott vagy exportált állat. Az egyedi állatnyilvántartás és jelölés teremti meg a lehetõségét a nyomonkövethetõségnek, mely a fogyasztók élelmiszerbiztonság iránti fokozott igénye miatt egyre nagyobb hangsúlyt kap. Állatsûrûségi kritérium számítása A tagország illetékes hatóságának meg kell állapítania az egyes gazdaság takarmánytermõ területére jutó állatsûrûségi mutatót minden olyan termelõ esetében, aki az adott évben benyújtott területalapú és legalább egy az anyatehén vagy speciális húsmarha támogatásra vonatkozó támogatási kérelmet. A fentiekben tárgyalt prémiumok esetében az a termelõ részesülhet prémiumban, akinek a birtokán az állatsûrûség nem haladja meg a takarmánytermõ terület hektáronkénti 2 Nagyállategységet. A nagyállat egység számításához kapcsolódó átváltási arányok Bikák, tehenek és egyéb 2 évnél idõsebb szarvasmarhák: Szarvasmarhák 6 hónapos és 2 éves kor között Anyajuh: 1,0 Nagyállategység 0,6 Nagyállategység 0,15 Nagyállategység Az állatsûrûség számításához használt takarmánytermõ terület nem tartalmazhatja a gazdasági és egyéb épületeket, erdõt, tavat, utakat vagy azon területeket, amelyeken más Közösségi támogatási rendszerhez tartozó növényfajtát termelnek. Az állandó kultúrák (ültetvények), kertészeti növények vagy a területpihentetési programban részt vevõ területek szintén nem számíthatók be a takarmánytermõ területbe. Azok a termelõk akik kevesebb, mint 15 Nagyállategységgel rendelkeznek a gazdaságukban, mentesülnek a támogatási jogosultsághoz kapcsolódó állatsûrûségi korlátozás alól. Az állatsûrûség számításának lépései Minden egyes anyatehén vagy speciális húsmarha prémiumra pályázónak ki kell töltenie egy területi támogatásra történõ jelentkezést. Ez a jelentkezési lap pontosan meghatározza egy adott gazdaság földhasználatának megoszlását, így megállapítja a takarmánytermõ terület nagyságát is. Ezután az állatsûrûség az alábbi módon határozandó meg: i) A termelõ tejkvótájának meghatározása ii) a tejhasznú állatok száma, ami szükséges a fenti tejkvóta elõállításához az országos egy tehénre jutó, éves átlagos tejhozammal számolva iii) a takarmánytermõ hektárok száma szorozva az engedélyezett maximális állat sûrûségi

mutatóval (lásd fent). Ez adja meg a gazdaságban tartható nagyállat egységek maximális számát iv) a (ii) pontban kiszámított tejhasznú tehenek számával megegyezõ nagyállat egység számot kivonjuk a teljes összegbõl v) végül azoknak az állatoknak a nagy állategységben kifejezett számát kell kivonni az összegbõl amelyre támogatási kérelmet nyújtottak be A fenti kalkuláció eredményeként adódó szám az a maximális, nagyállat egységben kifejezett szarvasmarha szám lesz, amelyre speciális húsmarha és/vagy anyatehén támogatás igényelhetõ. Harmadik országokkal folytatott kereskedelem Import szabályozás A GATT megállapodásnak megfelelõen 1995 július 1. óta import vámok helyettesítik a változó lefölözéseket. A marha és borjúhús rendtartás alá tartozó valamennyi élõ szarvasmarha, marha és borjúhús vám tárgyát képezi, ha azokat az EU tagállamain kívüli országokból importálják, kivéve a fajtatiszta tenyészállatokat. Az általános import rendelkezéseken kívül kedvezményes import megállapodások is érvényben vannak például az ACP országokkal. A marhahús import jelentõs része jelenleg a koncessziós import megállapodások keretében nulla vagy csökkentett vámtarifa mellett érkezik az EU tagállamaiba. Export támogatás Az Uniós marhahús felesleg külpiacon történõ értékesítésének legfontosabb eszköze az export visszatérítés. Az export visszatérítések összegének kialakításakor a Marha és Borjúhús Igazgatási Bizottság figyelembe veszi a jelenlegi és a jövõbeni világpiaci és EU piaci helyzetet, továbbá a versenyhelyzet alakulását a harmadik országokban. Az export visszatérítés összege függ az export célországtól és az adott húsrésztõl is. A marhahús termékpálya csatlakozás utáni kilátásai Magyarországnak jó esélye van az uniós piacszabályozás hatékony alkalmazására hiszen piaci árfigyelést és árjelentést jelenleg is mûködtetünk, a vágott test minõsítés jogi háttere biztosított, az egyedi nyilvántartási rendszer létezik és lefedi a teljes szarvasmarha állományt, az intervenciós felvásárláshoz nagyban hasonlító állami felvásárlás rendszerének jogi alapjai adottak, valamint a közvetlen termelõi támogatások kifizetésének a jelenleg alkalmazott támogatási rendszerben jól kialakult gyakorlata van. Azonban a csatlakozásig számos intézményfejlesztési és jogharmonizációs intézkedést meg kell tenni, mert az EU a piacszabályozás elõnyeiben csak azt a tagországot részesíti, ahol garantáltan adottak az uniós pénzek szabályszerû felhasználásának feltételei. Ez a magyar gazdálkodókra olyan terhet fog róni, ami elsõsorban a megnövekvõ papír-munkában jelentkezik. Teljes körû és a mainál részletesebb nyilvántartások kell majd vezetni, és meg kell felelni a többszöri ellenõrzések által támasztott feltételeknek. Ennek ellenére a magyar marhahús piac nyertese lehet a csatlakozásnak, hiszen a fentiekben bemutatott szabályozási rendszer olyan termelési és jövedelem biztonságot jelent, ami a rendszerváltás óta egyszer sem volt tapasztalható a magyar szarvasmarha ágazatban. Kétségtelen tény, hogy a termelõi közvetlen támogatásokra vonatkozóan még nem született meg az EU álláspontja. Nem lehet tehát biztosan tudni, hogy milyen mértékben részesülnek majd a magyar gazdák a jelenleginél jóval magasabb támogatásokban, de az biztos, hogy a EU egyik a versenyegyenlõségre vonatkozó alapelve szerint nem elfogatható, hogy a támogatások hiányában az egyik tagország hátrányos piaci helyzetbe kerüljön a másik tagország javára. A csatlakozással egy olyan egységes piacnak leszünk a részei, amely a marhahús piacon jóval magasabb árszinten mûködik, mint a jelenlegi magyar árak. Ennek az elõnynek a kihasználása csak részben függ a tárgyalásokon való érdekérvényesítés képességétõl. Az egységes belsõ piac automatikusan létre jön majd, ami megszünteti a magyar termékek elõtt az EU importvámjait és megteremti a lehetõségét az exporttámogatások igénybevételének. Juhhús, és Kecskehús Közös Piaci Szervezete Jogi alapjai és fõbb elemei 2001. december 22-én lépett életbe a 2529/2001 számú Tanácsi rendelet, amely hatályon kívül helyezte az elõzõ 22467/1998 számú jogforrást és máig a juhhús közös piaci szervezetének alap rendelete. A juh és kecskehús közös piaci szervezetének az alábbi fontos elemei vannak: 1. belsõ piac támogató intézkedések: az éves anyajuh prémium, és a magántárolás 2. a nem EU tagországokkal folytatott kereskedelem szabályozása A szabályozás fõbb célkitûzései (a) a juh és kecske tartás fejlesztése. (b) a termelés, feldolgozás és kereskedelem szervezésének javítása. (c) a termékminõség javítása. (d) a piaci elõrejelzések megalapozottságának elõsegítése. (e) Az piaci árak változásának nyomon követése. A szabályozás által érintett termékek köre Bárány egy éves korig Egyéb élõjuh, kivéve tenyészállatot Élõ kecske, a tenyészállatok kivételével Friss, hûtött vagy fagyasztott juh vagy kecskehús Juhtól vagy kecskétõl származó csontos hús füstölt, sózott vagy szárított formában 7

Juhtól vagy kecskétõl származó csontozott hús füstölt, sózott vagy szárított formában Élõjuh tenyészállat Élõ kecske tenyészállat. Emberi fogyasztásra alkalmas friss, hûtött, füstölt, sózott vagy szárított kecske és juh belsõség, és egyéb gyógyszergyártási célokra alkalmas juh és kecske belsõsége Kecske és juh faggyú Tartósított és feldolgozott hús és belsõséget tartalmazó készítmények Árjelentési rendszer Akárcsak a marhahús szektorban a juh ágazatban is egy olyan árjelentési mechanizmus mûködik a tagállamok és a brüsszeli központ között, amely lehetõvé teszi, hogy szükség esetén a bizottság piac támogató intézkedéseket léptessen életbe. Annak érdekében, hogy az úgynevezett nemzeti árak minden tagországban kiszámíthatók legyenek, a ténylegesen kialakult piaci árakat, a mintaként kiválasztott állatvásárokon és a vágóhidakon hetente regisztrálják. Az árjelentés és a piaci beavatkozás egységességét a juhhús termékpálya-szabályozás esetében is a SEUROP rendszerû vágott test minõsítési rendszer biztosítja. Ennek fõbb jellemzõi megegyeznek a marhahúsnál ismertetekkel. Magántárolási támogatás Célja: a juhhús felesleg ideiglenes eltávolítása a piacról felvásárlás nélkül a piaci árcsökkenés megakadályozására Kedvezményezett: kereskedõ és/vagy feldolgozó A magántárolási támogatás biztonsági hálóként mûködésbe lép abban az esetben, ha a piaci árak egy elõre meghatározott minimum szint alá esnek. Két szintje van a piaci beavatkozásnak: A rendszer mûködésbe lép abban az esetben, ha a standard minõségre meghatározott ár mind közösségi mind pedig nemzeti/regionális szinten a szezonálisan meghatározott alapár 90%-a alatt marad. A rendszer pályázat útján is megnyitható, ha a piaci ár nemzeti és közösségi piacokon is az alapár 85%-a alá süllyed. A magántárolás pályázati úton mûködik, ahol az ajánlatokat 3 hónapos idõszakra lehet benyújtani, de a valódi tárolási idõ a tároltatást vállaló érdekeitõl függõen 3 hónaptól 7 hónapig terjedhet. A minimális pályázati mennyiség 4 tonna. Éves anyajuh, anyakecske támogatás Célja: a juh és kecske tartók méltányos jövedelmi szintjének biztosítása Kedvezményezett: juh és kecske tartó Éves anyajuh támogatásban részesülhet a Közösség minden olyan termelõje aki a juhok vagy kecskék tartására szakosodott, egyéni gazdálkodó és legalább 10 anyajuhot tart vagy gazdálkodók csoportja akik eszközeiket közösen használják és legalább 10 anyajuhot tartanak. A tagállamok saját hatáskörben meghatározhatnak magasabb gazdaságonkénti támogatási minimum létszámhatárt, de az nem lehet több 50 támogatásra jogosult állatnál. A támogatási összegeket az alábbiak szerint határozták meg: 21 Euro/anyajuh/év (5250 Ft). 16,8 Euro/anyajuh/év abban az esetben ha a juhtartó tejtermelésre szakosodott (4200 Ft). 16,8 Euro/anyakecske/év abban az esetben, ha a kecsketartó kecskehús elõállítás céljából tartja állományát. A fenti támogatások igényelhetõek az állományban található és tenyészutánpótlásra szánt jerkék és gödölyék után is. A fentieken felül további kiegészítõ támogatás nyújtható azoknak a termelõknek, akik az adott tagállam által meghatározott kedvezõtlen adottságú térségben gazdálkodnak. A kiegészítõ támogatás összege 7 Euro/anyajuh vagy anyakecske. Az egyes tagországok az EU által meghatározott keretösszeg mértékéig további táémogatást nyújthatnak a juh- és a kecsketartó gazdák számára. Ennek a támogatásnak a jogosultsági kritériumait a tagországok önállóan határozzák meg, figyelembe véve az adott ország sajátosságait és ágazati érdekeit. 1993 óta az anyajuhok száma amelyre támogatás kérhetõ korlátozott. A tagállam által választott referenciaév alapján ezért egyéni felsõhatárokat kell kialakítani annak érdekében hogy ne történjen túllépés. Készült a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Integrációs Fõcsoportügynökség Európai Integrációs Fõosztályának megbízásából. Készítette: Lukács László. ISBN 963 9422 15 0 Kiadja a Szaktudás Kiadó Rt. 2001/2002