Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala Ukrajnai magyarság 2005 T a r t a l o m: Oldal Előszó. 2 1. Történelem 4 2. Általános adatok. 6 3. Jogi helyzet. 11 4. Érdekképviselet. 15 5. Gazdaság. 18 6. Civil társadalom.. 21 7. Oktatás 23 8. Művelődés, kultúra, tudomány.. 32 9. Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás.. 33 10. Tömegtájékoztatás.. 35
Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 2 / 36 HTMH 2005 Kedves Olvasónk! A határon túli magyar közösségek helyzetét ismertető régiójelentéseket tartalmazó, 2000 nyarán elindított sorozat hatodik, a 2004-es év legfontosabb történéseivel és adataival kiegészített aktualizált kiadását tartja kezében. Az elmúlt évek folyamán sorra teljesültek a rendszerváltás fő külpolitikai céljai: csatlakoztunk az észak-atlanti szövetségi rendszerhez és az Európai Unióhoz. Magyarország a fejlett, demokratikus országok közössége köztiszteletnek örvendő tagjaként folytathatja szomszédságpolitikáját. Az Európai Unióhoz való csatlakozással Magyarország határon túli magyarsággal kapcsolatos nemzetpolitikája is megváltozott politikai és jogi környezetbe került. Aktívan befolyásolni tudjuk a megszülető uniós normákat, kezdeményezéseinkkel segíthetjük új jogszabályok kialakítását, lehetőségünk nyílik európai uniós kereteken belül lépéseket tenni a határon túli magyar kisebbségek megmaradása érdekében. A nemzeti kisebbségek kérdése a bővítés kapcsán a figyelem előterébe került az Európai Unióban, hiszen az új tagországok jelentős lélekszámú nemzeti kisebbséggel rendelkeznek. A kisebbségi jogokért folytatott érdekvédelmi törekvéseink összhangban vannak az európai demokráciák alapelveivel, és e küzdelemben ezúttal nem állunk egyedül. A nemzeti kisebbségek érdekeinek képviseletében segítségünkre lehetnek azok az államok, amelyek szintén nagy lélekszámú kisebbséggel rendelkeznek, ezért célunk az ezekkel az országokkal való intenzív együttműködés a kisebbségvédelem terén. A kormány tudatában van annak, hogy az Európai Unióban az érdekérvényesítés sikere az egybeeső érdekekre építve, megfelelő szövetségek kialakításával biztosítható. Fontos feladatunk a nemzeti és etnikai kisebbségek életét közvetlenül vagy közvetve érintő európai kisebbségi jogok kiterjesztése és biztosítása. Kedvező fejlemény az EU keretén belül az is, hogy nemcsak a szabályozás szintjén, hanem a monitoring, vagyis a szabályok betartásának ellenőrzése terén is bővülnek a lehetőségek. Az Európai Parlament megújult bizottságai közül a jövőben három is foglalkozik a kisebbségi kérdéssel: a Külügyi Bizottság az EU-n kívüli országok kisebbségi kérdéseit vizsgálja, a Polgári Szabadságjogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság hatáskörei között szerepel a kisebbségek védelme az EU területén, a Kulturális Bizottság pedig a kulturális és nyelvi sokszínűség védelmének és előmozdításának kérdéseivel foglalkozik, amely szintén szorosan kapcsolódik a kisebbségi lét problémáihoz. Az EU-n belüli törekvései során a magyar kormány szem előtt tartja azokat a kisebbségvédelmi szempontból fontos és előremutató fejleményeket, amelyek európai intézmények keretében bontakoztak ki. Az integrációs folyamatok, mechanizmusok előrehaladtával korábban nem tapasztalt lehetőséget kapott a magyar nemzeti identitás határokon túl történő kulturális megerősítése is. A határainkon kívül élő magyarok hétköznapjait azonban továbbra is az egyes országok belső jogrendjei fogják meghatározni, emiatt is elengedhetetlenül fontos, hogy megerősítsük a nemzetiségek európai szinten biztosított jogait, fokozottan figyeljük azok betartását, s adott esetben határozottan fellépjünk e jogok érvényesítésének érdekében. A határon túli magyarok érdekeinek képviselete a közelmúltban külön hangsúlyt kapott a nemzetközi fórumokon. Vajdasági magyarokat ért támadások, atrocitások kapcsán bebizonyítottuk, hogy ha az ellentéteket és pártérdekeket félretéve, egységesen emeljük fel szavunkat az európai fórumokon, akkor siker koronázza erőfeszítéseinket: Európa felfigyel a magyar kisebbség problémáira. A hazánkat képviselő magyar politikusok erőfeszítéseinek köszönhetően mind az Európai Unió, mind az Európa Tanács foglalkozott a vajdasági magyarokat ért incidensekkel. 2005 januárjában az Európai Parlament tavaly
HTMH 2005 3 / 36 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről év végén felállított tényfeltáró bizottsága a helyszínen tájékozódott a vajdasági kisebbségekkel szembeni kilengések és jogsértések hátteréről. Ennek során a bizottság megbeszéléseket folytatott mind az érintett kisebbségek képviselőivel, mind pedig a szerbiai köztársasági és vajdasági tartományi illetékesekkel. Hazánk EU-taggá válásával alapvetően más megközelítést igényelnek a velünk egy időben csatlakozott országokban (vagyis a Szlovákiában és a Szlovéniában) élő magyarok, más lehetőségekkel szembesülnek azok, akik a közeljövőben csatlakozó szomszédos országokban (azaz Romániában és Horvátországban) élnek, és megint más kihívások elé néznek azok, akik olyan országokban (Szerbia és Montenegró, Ukrajna) élnek, amelyek csak hosszabb idő múlva kapcsolódhatnak be az európai vérkeringésbe. A tagállamokban élő magyarokkal az EU-tagság hatására intenzívebbé válnak a kapcsolatok, egyre több közös ügyünk van, újabb szálakkal kapcsolódunk egymáshoz, egyre több nemzetközi testület munkájában fogunk együtt részt venni, megszaporodnak a véleménycsere, a találkozás lehetőségei. A szlovákiai és szlovéniai magyar kisebbség jövőbeli sorsa precedens jelleggel fog bírni a később csatlakozó országokban élő magyarok helyzetének alakulása tekintetében, előre jelezve a többi területen élők számára az uniós csatlakozás nyújtotta lehetőségeket, illetve az elkerülendő potenciális nehézségeket. Lényegesnek ítéljük, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt szomszédaink sikeres felzárkózásáért és az európai vérkeringésbe történő fokozottabb bekapcsolásáért. Nem kizárólag amiatt, mert ezekben az országokban sok magyar él de nekünk ilyen szempontból mégis különleges a felelősségünk. Ezért minden eszközt felhasználunk annak érdekében, hogy ne jöjjenek létre újabb elválasztó falak. A kormány alapvetése, hogy a szülőföldjükön maradó határon túli magyarok ne érezzenek belső, lelki határokat, amelyek választóvonalat húznak az érvényesülés és az identitás megélése közé, de ne akadályozzák őket a fizikai határok sem az anyaország és a szülőföld közötti szabad átjárásban. Ha viszont arra az elhatározásra jutnak, hogy Magyarországon akarnak letelepedni, illetve megszerezni a magyar állampolgárságot, akkor az anyaország biztosítson számukra gyors, méltányos és egyszerű eljárást, amelynek keretében erre mindannyiuknak lehetősége nyílik. A szomszédos államokban élő magyarság szülőföldjén való boldogulásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítását, magyar nemzeti azonosságtudatának megerősítését szolgálja a határon túli magyarságot támogató pénzügyi forrás, a Szülőföld Alap létrehozásáról az Országgyűlés 2005. február 14-ei ülésnapján elfogadott 2005. évi II. törvény. A törvény értelmében a Szülőföld Alap elkülönített állami pénzalap. Célja a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulását, anyagi és szellemi gyarapodását, nyelvének és kultúrájának megőrzését és továbbfejlesztését, az anyaországgal való sokoldalú kapcsolatának fenntartását és erősítését elősegítő támogatások nyújtása. A kormány az Alap működési céljait támogató és kiegészítő Gazdaságfejlesztési és Munkahelyteremtési Keretprogram a Szülőföld-programcsomag megvalósításával kívánja ösztönözni a határon túli magyarság szülőföldjén történő boldogulásának gazdasági megalapozását. A kormány eltökélt abban a tekintetben, hogy hatékonyabbá tegye a nem Magyarországon élő nemzettársaink támogatását. Az eddig eseti alapon működő rendszer helyett általános fejlesztési politikát kíván kialakítani az EU támogatásainak felhasználásával. A 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Tervet a Kárpát-medencei magyarsággal közösen dolgozza ki. Bálint Pataki József
Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 4 / 36 HTMH 2005 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM A mai Ukrajna területén alakult meg az első keleti szláv állam, a Kijevi Rusz, amely az i.sz. X. században a bizánci (ortodox) kereszténységet vette fel. A későbbiek folyamán a fejedelemség részekre bomlott. 1240-ben elfoglalták a tatárok, majd a Litván Nagyfejedelemség hódította meg. 1569 után a terület Ukrajna néven a Lengyel Királyság része lett. 1667-ben a lázadó kozákok kérésére az Orosz Birodalom Ukrajnának a Dnyeper bal partján fekvő részét Kijevvel együtt elcsatolta. 1793-ban Lengyelország második felosztásakor II. Katalin cárnő egyesítette a két ukrán területet, amely ettől kezdve Oroszország része lett. Ukrajna átmenő kereskedelmével, ló- és marhaexportjával, majd a XIX. században jómódú parasztjaival a cári birodalom egyik kiemelkedően fontos részét képezte. Iskolázott társadalmi elitje tanulmányai során eloroszosodott, ezért az ukrán nemzeti mozgalom csak a XIX. század második felében tudott kibontakozni, s ekkor született meg az Osztrák Magyar Monarchiához csatolt Galíciában az ukrán irodalmi nyelv. Az 1917-es orosz forradalom után Ukrajna területén három állam az Ukrán Népköztársaság, a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság és Szovjet-Ukrajna alakult meg. Szovjet- Ukrajna a kialakuló Szovjetunió egyik alapító tagja lett, bár lakossága hosszú időn át kitartóan küzdött a függetlenségért. Bolsevik beavatkozással felszámolták a polgári köztársaságot, míg Nyugat-Ukrajnát a Lengyel Köztársaság kebelezte be. Később a több millió áldozatot követelő éhínséget előidéző kollektivizálások ellen valóságos polgárháború bontakozott ki. A II. világháborút követően csatolták hozzá Csehszlovákiától a vegyes lakosságú Kárpátalját, ahol a magyar kisebbség él. Ukrajna önálló ENSZtagállam lett, bár továbbra is a Szovjetunióhoz tartozott. 1945 és 1948 között nagyarányú népességcsere játszódott le az ország területén: az itt élő németek és lengyelek zömét kitelepítették, helyükre Lengyelországból költöztettek át többszázezer ukránt. A gorbacsovi peresztrojkát követően, 1991-ben alakult meg a független Ukrán Köztársaság, amely 1996-ban új alkotmányt fogadott el. Kárpátalja, ahol a magyar kisebbség él, a X. század óta a magyar állam részét képezte, azonban egészen az I. világháborúig nem alkotott egységes történelmi régiót. Területe az elmúlt évszázadok során mindvégig vegyes lakosságú volt. A XIII. században, a tatárjárás pusztításai után kezdett bevándorolni a német városi lakosság, s ekkor költöztek be nagyobb számban a román pásztorok. A XVIII. században a terület etnikai arculata radikálisan megváltozott: a ruszin lakosság túlsúlyba került, de velük együtt nagy számban költöztek be szlovákok és zsidók is. Kárpátalja a mezőgazdasági termelés kedvezőtlen adottságai és a kereskedelmi kapcsolatok hiánya miatt egészen az I. világháborúig Magyarország egyik legelmaradottabb régiójának számított, ahonnan a XIX. század végén
HTMH 2005 5 / 36 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről tömegesen vándoroltak ki az emberek, s ahol különösen az ortodox vallásúak körében az analfabétizmus is a legnagyobb mértékű volt. A magyar kultúra kezdetei Kárpátalján a XV XVI. századra tehetők. Az első nyomtatott magyar könyv, A szent Pál levelei magyar nyelven amely 1577-ben látott napvilágot Kharkóban a kárpátaljai Nyalábváron készült. Itt volt nevelő a Perényi családnál Komjáti Benedek, aki a bibliai szöveget magyarra fordította. Jó Husztnak várában búcsúzik hazájától Balassi Bálint nevelője, Bornemisza Péter 1553 körül, amikor üldözői elől Lengyelországba menekül. Beregszászban rektorként működik egy időben Geleji Katona István (1589 1649), a Magyar grammatika szerzője. 1629-ben az Ungvár melletti Radváncon született Gyöngyösi István A hárssal társalkodó murányi Vénusz szerzője. Huszton és Beregszentmiklóson töltötte élete utolsó éveit, s itt is halt meg 1708-ban Petrőczy Kata Szidónia költő, műfordító. 1796-ban Ungváron halt meg Dayka Gábor, a magyar szentimentalizmus kiemelkedő képviselője. 1800 1801-ben a munkácsi várban raboskodott Kazinczy Ferenc. Börtönemlékeit a Fogságom naplójában örökítette meg. Kárpátalján szerezte élményeit a Huszt -hoz, a Munkács -hoz és a Zrínyi-dala -ként ismert Szobránci-dal -hoz Kölcsey Ferenc. Itt kapott ihletést A munkácsi várban című meséhez Petőfi Sándor. Mindez azonban nem jelenti, hogy a XIX XX. század fordulója előtt jelentősebb eredményeket mutatott volna fel a magyar kultúra Kárpátalján. Inkább csak a lokálpatriotizmus tartja számon, hogy 1844-ben Munkácson született Lieb Mihály, aki Munkácsy Mihály néven lett világhírű festőművész. Sajátos, a kárpátaljai tájhoz kötött képzőművészetet azonban nem ő, hanem a Técsőn élő Hollósy Simon és a Nagyszőlőshöz kötődő Révész Imre hozott létre. Az ő nyomában járva teremtik meg az úgynevezett kárpátaljai festőiskolát Boksay József, Erdélyi Béla és Hrabovszky Emil. Az ő iskolájukból került ki a XX. századi kárpátaljai festőművészek többsége: Kocka András, Boreczky Béla, Kontratovics Ernő, Soltész Zoltán, Kassay Antal, Habda László, Sütő János. Ugyancsak ehhez a generációhoz sorolják Horváth Anna keramikust, a sokoldalú képzőművészt, aki szintén iskolát teremtett Kárpátalján. A kárpátaljai magyar alkotók az 1990-ben alakult Révész Imre Képzőművészeti Társaságba tömörültek. A határváltozások következtében az itt élő lakosok öt állam polgárai voltak a XX. század folyamán anélkül, hogy kimozdultak volna a szülőföldjükről: az Osztrák Magyar Monarchia felbomlása után a versailles-i békeszerződések következtében Csehszlovákia, a II. világháború alatt Magyarország, a párizsi békét követően a Szovjetunió, 1991 után pedig Ukrajna állampolgárai lettek. A különböző államalakulatok mindig más más nyelvű kultúra dominanciáját próbálták ráerőltetni az itt élőkre. A kárpátaljai magyar népesség a két világháború közötti polgári demokratikus Csehszlovákiában nem tudta teljes mértékben érvényesíteni kisebbségi jogait. A csehszlovák uralom alatt azonban Kárpátalja infrastruktúrája jelentős fejlődésen ment át, különösen a városok arculata változott meg a számos újonnan épült köz- és lakóépülettől. A szovjet totalitárius rendszerben a vidék magyarságának nem tartották be sem az emberi, sem pedig nemzetiségi jogait. A legsúlyosabb csapást mégis a II. világháború és az azt követő megtorlások je-
Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 6 / 36 HTMH 2005 lentették számára. 1944-ben megközelítőleg 25.000 fő menekült el Magyarországra. A bevonuló szovjet csapatok 1944 végén több mint 25.000 főt hurcoltak el a 18 és 50 év közötti életkorú férfiak közül, akiknek egyharmada sosem tért vissza a munkatáborokból. Helyettük ukránok és oroszok ezreit költöztették be a korábban döntően magyarlakta városokba. Ebben az etnikailag igen tarka régióban a magyar kultúra a XX. században fokozatosan elveszítette meghatározó szerepét. A két világháború közötti időszak kifejezetten kárpátaljai kisebbségi költőinek Simon Menyhértet (1897 1952) és Sáfáry Lászlót (1910 1943) tekinthetjük. A II. világháborút követő évtizedek magyar irodalmának két meghatározó személyisége: Balla László (1927 ) és Kovács Vilmos (1927 1977). A jelenkor magyar írói költői: Balla D. Károly, Vári Fábián László, Fodor Géza, Dupka György, Füzesi Magda, Horváth Sándor, Bartha Gusztáv, Tárczy Andor, Nagy Zoltán Mihály, Penckófer János a 70-es években tűntek fel, és jelentős szerepet töltenek be az anyanyelv megőrzésének és ápolásának terén, majd a gorbacsovi peresztrojka idején elkezdődött nemzetiségi politikai szervezkedésben. Erre nagy szükség van, mert az 1980-as évek végétől az anyaországba megindult gazdasági jellegű kivándorlás tovább gyengíti a magyar kultúra befogadóinak társadalmi bázisát Kárpátalján, az áttelepülők között ugyanis sok az értelmiségi (orvos, tanár, mérnök, újságíró stb.). Az anyanyelvápoló és közművelődési körök, a különféle stúdiók voltak az előfutárai a helyi magyarság mai kulturális érdekvédelmi szervezeteinek. 2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: 603.700 km². Összlakosság: 48.457.000 fő (a 2001. évi népszámlálás adatai szerint). Népsűrűség: 81 fő/ km². Etnikai csoportok: ukrán 77,8 %, orosz 17,3 %, zsidó 0,2 %, belarusz 0,6 %, moldován 0,5 %, bolgár 0,4 %, lengyel 0,3 %, magyar 0,3 %, román 0,3 %, krími tatár 0,5 %. Vallások: ukrán ortodox, ukrán görög katolikus, zsidó, római katolikus, iszlám. Beszélt nyelvek: ukrán (állami), orosz és egyéb. Népegészség: csecsemőhalandóság 21,1, átlagéletkor 73 év (nők), illetve 61 év (férfiak). A lakosság évente mintegy 400.000 fővel csökken. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelső szerve a Legfelsőbb Tanács (Verhovna Rada, 450 képviselő), a végrehajtó hatalom élén a Miniszteri Kabinet áll, az igazságszolgáltatás legfelső szerve a Legfelső Bíróság; Alkotmánybíróság.
HTMH 2005 7 / 36 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről Legfelsőbb Tanács: Megbízatás: 4 év, legutóbbi választás: 2002. Mandátumok megoszlása: Ukrán Kommunista Párt (KPU) 123, Ukrajnai Népi Mozgalom (RUH) 46, Ukrán Szocialista Párt Ukrán Parasztpárt (SZPU SZeiPU) 34, Népi Demokrata Párt (NDP) 28, Hromada 23, Ukrán Zöld Párt (PZU) 19, Ukrajna Haladó Szocialista Pártja (PSZPU) 16, Egyesült Ukrán Szociáldemokrata Párt (SZDPUo) 16, függetlenek 114, egyéb 31. A 2004 decemberi elnökválasztást követően jelentősen megváltoztak a frakciók a Legfelsőbb Tanácsban. A legnagyobb létszámú a Nasa Ukraina (87 képviselő). Közigazgatási beosztás: 24 megye, 1 autonóm köztársaság (Krím), Kijev (főváros), Szevasztopol (a Krím AK fővárosa). Politikai pártok: Több tucat politikai párt működik. A képviselői mandátumok felét a legutóbbi parlamenti választások óta pártlistákról töltik be. Ismertebb pártok a parlamentbe bekerülteken kívül: Ukrán Kereszténydemokrata Párt (HDPU), Ukrán Köztársasági Párt (RPU), Ukrajna Demokrata Pártja (DemPU), Ukrajna Liberális Pártja (LPU), Ukrajna Liberális Demokrata Pártja (LDPU) stb. Munkaerő: 21,3 millió fő (ipar építőipar 33 %, mező- és erdőgazdaság 21 %, egészségügy és oktatás 16 %, szállítás és közlekedés 7 %). Városi lakosság: 67 %. Városok: Főváros Kijev (2,7 millió fő 2001-ben). Egyéb városok: Kharkiv, Donetsk, Dnipropetrovsk, Odesa, Lviv. GDP: 345.943 millió hrivnya (65.273 millió USD). GDP évi növekedési ráta: 13,4 % a 2003. évhez viszonyítva. A GDP 1991 és 1999 között 60 %-kal csökkent, majd 2001-ben 9 %-kal, 2002-ben 5,2 %-kal, 2003-ban pedig 9,3%-kal nőtt az előző évi értékhez képest. Árfolyam: 5,26 hrivnya/usd, 6,8 hrivnya/euro (2005 április). Infláció: 8,2 % (2005 áprilisi adat). Államadósság: 16.134 millió USD, ebből a külső adósság 8.722 millió USD. Munkanélküliség: 3,6 % (2005 márciusi adat, becsült adat: 20,0 %). Bérelmaradások összege: 1.225,6 millió hrivnya (2005 februári adat). Összes külföldi tőkebefektetés: 7.761,5 millió USD (2004 október 1-jei adat), ami egy főre vetítve 163 USD-nek felel meg. A beruházások a világ 117 országából érkeztek. Az első helyen Ciprus (1092,9 millió USD) áll, majd az USA (1054,6 millió USD), az Egyesült Királyság (809,0 millió USD), Németország (551,3 millió USD), Hollandi (530,9 millió USD), a Virgin Szigetek (475,0 millió USD) és Oroszország (427,9 millió USD) következik a ransorban.ukrajna exportja 2003-ban 27,3 milliárd USD-t tett ki, 2004-ben pedig 39,1 %-kal, 38,0 milliárd USD-re nőtt. Az ország importjának volumene is növeke-
Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 8 / 36 HTMH 2005 dett: 2003-ban 24,4 milliárd USD-re, 2004-ben 31 milliárd USD-re (+26,7 %) rúgott. Magyar ukrán gazdasági kapcsolatok: A két ország gazdasági kapcsolatai dinamikusan bővülnek: 2004 októberi állapot szerint a magyar beruházások volumene Ukrajnában 150,27 millió USD-t tett ki, ami az összes külföldi beruházás 1,9 %-ának felel meg. Egymás közötti kereskedelmük növekszik: ennek értéke 2003-ban elérte az 1,3 milliárd USD-t, ami gyakorlatilag a 2002. évi forgalom megduplázódását jelenti. 2004-ben az előző évhez képest mintegy 30 %-kal nőtt a két ország közötti áruforgalom. A növekvő kereskedelmi forgalom hátterében részben az ukrán gazdaság rendkívül dinamikus bővülése, részben pedig az ország valutatartalékainak növekedése áll. A magyar ukrán külkereskedelmi kapcsolatokat magyar részről az energiahordozók és nyersanyagok nagy mértékű importja miatt negatív egyenleg jellemzi. Az utóbbi évben további növekedést mutatott ezeknek az árucikkeknek a behozatala. Az Ukrajnába irányuló magyar külkereskedelmi szállítások volumene 2001-ben 21 %-kal nőtt az előző esztendőhöz viszonyítva. 2003-ban és 2004-ben további növekedés mutatkozott. Az Ukrajnába irányuló magyar export legjelentősebb termékcsoportjai: élő állat, hús- és tejtermékek, gabonafélék, gyógyszeripari termékek, vegyi áru, műanyag- és textiláru, valamint textilipari gépek. A környező országok közül a magyarországi befektetők, vállalati társtulajdonosok Kárpátalján a negyedik (az USA, Németország és Ausztria mögött), Ukrajnában a kilencedik helyen állnak. A kárpátaljai magyar befektetések nagyságrendje 2004-ben a MOL mintegy 6,5 millió dollárral való kivonulása ellenére sem csökkent. Tovább nőtt a magyar ukrán vegyes vállalatok száma (2005 januárjában 143 vegyes vállalatot tartottak nyilván), amelyek mintegy 26 millió USD befektetést produkálnak. A magyar befektetők előszeretettel éltek a különleges gazdasági övezet adta lehetőségekkel, a vállalkozások döntő hányada jelentős adókedvezményeket élvez. A magyar nemzeti közösség lélekszáma: 156.600 fő (egész Ukrajnában, a 2001. évi népszámlálás adatai szerint), becsült adat: kb. 200.000 fő. Területi megoszlás: a magyar lakosság döntő többsége a 12.800 km² kiterjedésű Kárpátalja megyében összpontosul. A hivatalos adatok szerint 151.516 (saját becslésük szerint közel 200.000) magyar nemzetiségű lakos él a beregszászi járásban, valamint az ungvári, a munkácsi és a nagyszőlősi járások egy részén. Elszigetelt tömböket alkot a magyarság a Felső-Tisza vidékén. Szórványok találhatók még a Felső-Borzsa (Bilke, Ilosva), Felső- Latorca (Szolyva), Felső-Ung (Perecseny, Nagyberezna) völgyében. A magyar népesség 84 %-a azonban a magyar határ menti 20 kilométeres sávban tömörül. Településföldrajz: A magyarok nagy része a folyóvölgyekben, mezőgazdasági termelésre alkalmas síkvidékeken él. Általában kis lélekszámú falvakban laknak, a jelentősebb városok közül a 2001. évi népszámlálásig egyedül Beregszászban alkottak igen csekély többséget. Városi lakosság: 53.598 fő (Ungvár 8.000, Munkács 7.000, Beregszász 12.800, Nagyszőlős 3.171, Técső 2.640, Rahó 1.282, Huszt 1.759, Csap 3.659, Ilosva
HTMH 2005 9 / 36 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 107, Szolyva 322 fő (a magyar kolóniák lélekszáma Lvivben, Kijevben, Ivano Frankivszkben, Kharkivban, Odeszában néhány száz; 2001. évi adatok). 1. ábra Tájegységek Kárpátalján 2. ábra Magyarok Kárpátalján
Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 10 / 36 HTMH 2005 3. ábra Magyarok a kárpátaljai járásokban 4. ábra Kárpátalja nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 2001 között
HTMH 2005 11 / 36 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 5. ábra 3. JOGI HELYZET A természetes szaporulat Kárpátalján 1946 és 2001 között 1991 novemberében a Legfelsőbb Tanács nyilatkozatot fogadott el a nemzeti kisebbségekről, amely minden népnek, nemzetiségi csoportnak szavatolja az egyenlő politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődés, valamint az anyanyelv használatának jogát a társadalmi élet minden területén. Az 1992 júniusában elfogadott nemzeti kisebbségi törvény biztosítja az anyanyelv használatát, az anyanyelvi oktatáshoz, a saját kulturális intézményrendszerhez és a nemzeti kulturális autonómiához való jogot. A törvény lehetővé teszi a kisebbségi érdekvédelmi szervezetek működését, a nemzeti szimbólumok használatát, az anyanyelvi szabályoknak megfelelő névhasználatot, valamint a határokon átnyúló szabad kapcsolattartást az anyanemzettel. (A törvény nagyrészt megerősíti mindazokat az elveket, amelyeket az 1991-ben aláírt magyar ukrán kisebbségvédelmi nyilatkozat megfogalmaz, de nem teszi lehetővé a kisebbségek számára területi autonómia létrehozását.) Ukrajna elnökének kárpátaljai megbízottja 1992. december 17-én rendeletet adott ki az ukrajnai nyelvtörvény és a nemzeti kisebbségi törvény gyakorlati végrehajtásáról. Az okmány előírja: ahol valamely nemzeti kisebbség alkotja a lakosság zömét, az ukrán államnyelv mellett az adott nemzetiség nyelvét is használják az állami és a társadalmi szerveknél, a vállalatoknál és intézményeknél. E rendelet értelmében lehetőség van a kétnyelvű feliratok használatára, s a nemzetiségek az állami mellett saját nemzeti jelképeiket is használhatják.
Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 12 / 36 HTMH 2005 Az 1996. június 28-án elfogadott ukrán alkotmány 10. cikkelye értelmében Ukrajnában szavatolt a nemzeti kisebbségi nyelvek szabad fejlődése, használata és védelme, 11. cikkelye pedig kimondja, hogy az állam elősegíti (...) Ukrajna minden őslakos népe és nemzeti kisebbsége etnikai, kulturális, nyelvi és vallási sajátosságainak fejlődését. A nemzeti kisebbségek jogaival ezen kívül még három törvény foglalkozik: az 1989-ben elfogadott nyelvtörvény, az 1999-ben elfogadott oktatási törvény és az 1992-ben elfogadott egyesületi törvény. 2003 decemberében az Ukrán Legfelsőbb Tanács elfogadta a határon túli ukránokról rendelkező törvényt. 1991. május 31-én Magyarország és Ukrajna külügyminisztere nyilatkozatot írt alá a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról. A nyilatkozathoz csatolt jegyzőkönyv 1. pontja alapján a felek a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításával foglalkozó kormányközi vegyes bizottságot hoztak létre, amelynek eddig tizenkét ülésére került sor. A vegyes bizottság munkájában részt vesznek a két országban élő kisebbségek képviselői is ajánlásokat fogalmaz meg a két ország kormányai számára a Magyarországon élő ukrán és az Ukrajnában élő magyar kisebbség számára nagy fontossággal bíró ügyek, így a nemzeti identitás megőrzése, az oktatás, a kultúra fejlesztése és a kisebbségi problémák megoldása érdekében. Magyarország és Ukrajna kapcsolatait alapszerződés szabályozza, amelyet 1991 decemberében Kijevben írt alá a két fél, s amelyet az ukrán parlament 1992-ben, Magyarország pedig 1993-ban ratifikált. A dokumentum 17. cikkelye rendelkezik a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kölcsönös védelméről. 2005. április 15-én Kijevben az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség kezdeményezésére magyar ukrán történész vegyes bizottság alakult, amely a jövőben a két nemzet, a két ország történelmének közös eseményeit vizsgálja. A bizottság két társelnöke Fodor István akadémikus, történész régész (Magyarország) és Vidnyánszky István történészprofesszor (Ukrajna) lett. A 2002-es parlamenti választásokig az ukrán választási törvény nem tette lehetővé, hogy a nemzetiség társadalmi szervezetei saját jelölteket indítsanak, de nem zárta ki a jelöltek támogatását. A választási törvény 2004. évi módosítását követően csak pártok vehetnek részt a választásokon. Az 1998 márciusi parlamenti választások során a kárpátaljai magyarságnak másodszor sikerült képviselőt küldenie az Ukrán Legfelsőbb Tanácsba. Számos települési önkormányzatban a magyar képviselők abszolút többségben vannak. Nagy problémát jelent azonban, hogy szakképzett káderek hiányában a magyarság kiszorul a helyi apparátusokból (kevés a magyar nemzetiségű köztisztviselő), még ott is, ahol lehetőség nyílik a magyar nyelvű ügyintézésre. Még a magyar többségű beregszászi járásban is a vezetők kivételével ukrán nyelvű a köztisztviselők 95 százaléka. A 2002. évi választások során ismét sikerült magyar nemzetiségű képviselőt juttatni a Legfelsőbb Tanácsba, ugyanakkor a 60 fős Kárpátaljai Megyei Tanácsba 5 magyar képviselő került be. A korábbi 50 %-ról 25 %-ra csökkent a magyarság képviselete Beregszász megyei
HTMH 2005 13 / 36 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről jogú városában, a tömbmagyarság székhelyén is. A megye városainak tanácsaiban 134 képviselő van. A legutóbbi, 2002. évi választásokon a polgárok közvetlenül választhatták meg a tanácsok elnökeit. Az önkormányzatokat érintő törvényeket, rendelkezéseket többször változtatták, módosították. 1995 júliusában központosították a megyei, helyi közigazgatást, amivel tulajdonképpen átruházták a helyi önkormányzatok jogait az állami közigazgatásra. 2001 óta a járásoknak saját, a megyétől független költségvetésük van, s hasonlóképpen a helyi, községi, nagyközségi tanácsok is szabadon rendelkeznek saját bevételeikkel. Ennek köszönhetően kerülhetett sor 2002-től a korábban soha nem tapasztalt infrastrukturális fejlesztésre, a települések vezetékes földgázzal való ellátására. Ukrajna 1995-ben lett az Európa Tanács tagja. A szervezetbe való felvételekor vállalta a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálás céljával történő tanulmányozását, valamint ígéretet tett arra, hogy az ET-be való felvételétől számított egy éven belül aláírja és ratifikálja a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt és kisebbségpolitikáját az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201. sz. ajánlásában lefektetett elvek alapján folytatja. Az ukrán parlament 1999 decemberében ratifikálta a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, mégpedig a kárpátaljai magyarságra nézve kedvezőbb változatában, amely a nemzetiségek nyelvhasználati jogát 20 %-os arányhoz köti a településeken. Az Ukrán Legfelsőbb Tanács által a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának ratifikációjáról újonnan elfogadott törvényből azonban teljesen kikerült a kisebbségi nyelvnek az állami adminisztrációban történő használata, minden téren szűkült a nemzetiségi nyelvhasználat biztosítására vállalt garanciák köre, továbbá kikerült a nemzetiségi intézményhálózat szűkítésének tilalma. 1991-ben az ukrán függetlenségről tartott népszavazással együtt Kárpátalján helyi népszavazást tartottak a terület különleges önkormányzatáról, illetve a beregszászi járásban a járás bázisán létrehozandó Magyar Autonóm Körzetről. Mindkét esetben a lakosság döntő többsége támogatta az elképzeléseket. Ugyanakkor a népszavazásokat követően Kárpátalja különleges önkormányzati státusáról, illetve a Beregszászi Magyar Nemzetiségi Körzetről kidolgozott törvénytervezetek mindmáig nem kerültek magasabb szinten elfogadásra. Általános problémának tekinthető, hogy a politikai bizonytalanság, a gyakori jogszabály-módosítások miatt áttekinthetetlenek a jogérvényesítés intézményes keretei, hiányos a jogi kompetenciák kijelölése. Az érvényes törvények, rendeletek a kisebbségek vonatkozásában megengedő jellegűek ugyan, ám ezek végrehajtása némely esetben helyi szinten elakad. Ugyanakkor 1991 és 1997 között az említett törvényekre támaszkodva sikerült orvosolni a magyar kisebbség régi sérelmeinek nagy részét, s közel 60 település visszakapta korábbi, történelmi nevét; a magyar nemzeti szimbólumok használata megengedett; sok magyar vonatkozású köztéri szobrot, emléktáblát és emlékjelet állítottak
Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 14 / 36 HTMH 2005 fel. Több helyen kitették a kétnyelvű helységnévtáblákat és előrelépés történt a magyar tannyelvű oktatás terén is. A kárpátaljai magyarság ugyanakkor sérelmezi, hogy Ukrajnában eddig sem anyagilag, sem erkölcsileg nem kárpótolták azokat a személyeket, akiket etnikai alapon hurcoltak el a sztálinizmus idején. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, az 1998 2002. évi ciklusra megválasztott parlamenti képviselő, valamint az előző parlamenti ciklusban Tóth Mihály akkori képviselő egyaránt szorgalmazta Ukrajna törvényhozásánál és legfelső állami vezetésénél az anyagi és erkölcsi kárpótlás kérdésének megnyugtató rendezését. Gajdos István, a Beregszász központú 72. számú választókerületben 2002-ben megválasztott képviselő törvénytervezetet nyújtott be a Legfelsőbb Tanácshoz az elhurcoltak anyagi és erkölcsi kárpótlására. Az utóbbi években aggodalomra okot adó folyamatok is mutatkoznak: Leonyid Kucsma elnök 1996-ban a kisebbségi törvény szellemével ellentétben rendeleti úton állami főbizottsággá fokozta le a korábbi Nemzetiségi és Migrációügyi Minisztériumot. 2000- ben az állami bizottságot az Igazságügyi Minisztérium Nemzetiségi és Migrációügyi Főosztályává alakították át, majd a főosztályt 2001-ben visszaminősítették állami főbizottsággá. A 2004. évi elnökválasztást követően a Nemzetiségi és Migrációügyi Állami Bizottság ismét az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá került. Fontos fejleményként értékelhető, hogy az ukrán elnöki adminisztráció mellett kisebbségi tanácsadó testület működik, amelynek elnöke Gajdos István parlamenti képviselő. 1996 szeptemberében az államfő ugyancsak rendeletileg megszüntette az ukrajnai nemzeti kisebbségek kultúrájának fejlesztésére szolgáló alapítványt. Az ukrán állam kormányzati szintű anyagi támogatást nem nyújt sem a magyar, sem pedig az országban működő más kisebbségi szervezeteknek, mivel ezt a hatályos törvények nem írják elő. Az érvényben lévő szabályzók szerint a kisebbségek szervezetei igényelhetik konkrét rendezvényeik, programjaik finanszírozását. Az oktatás finanszírozása viszont állami feladat maradt, ami a kisebbségi oktatási intézmények vonatkozásában ellentmondásos helyzetet eredményez. Megyei szinten a kárpátaljai magyarok kulturális, oktatási fejlődésére, valamint a magyar nyelvű tömegtájékoztatási eszközökre 2004-ben a következő összegeket irányozták elő: magyar kulturális rendezvényekre és az Ungvári Hungarológiai Központ részére összesen 4,5 ezer hrivnyát (800 USD), a magyar nyelvű sajtó (Kárpáti Igaz Szó, Ungvidéki Hírek, Beregi Hírlap, Nagyszőlős-vidéki Hírek) kiadására 228 ezer hrivnyát (kb. 45.000 USD). A magyar nyelvű megyei közszolgálati TV- és rádióadások szerkesztőségének 2003-ban és 2004-ben a megye nem nyújtott támogatást. A magyar tannyelvű oktatási intézmények fenntartására 2000-ben 8 millió hrivnyát (kb. 1,4 millió USD) irányoztak elő, ami az oktatásra szánt megyei kiadások teljes összegéhez viszonyítva kb. 10 %-nak felel meg.
HTMH 2005 15 / 36 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről A magyar kisebbség kultúrájának támogatására szánt összeg nem tartalmazza a könyvtárak és a művelődési házak fenntartásának költségeit a többségében magyarok által lakott településeken, valamint a középfokú szakiskolákban és a szakközépiskolákban tanuló magyar osztályok oktatására fordított kiadásokat. A magyar kormány tudatában van annak, hogy a magyar kisebbség problémáinak nagy része nem Ukrajna nemzetiségi politikai szándékaival, hanem az ország gazdasági nehézségeivel magyarázható; legtöbbször szociális jellegű gondokról van szó. Ebben a helyzetben a kárpátaljai magyarság a jövőben sem nélkülözheti az anyaország fokozott támogatását. 4. ÉRDEKKÉPVISELET 1989 után a magyarság önszerveződésének kereteit a magyar kulturális szervezetek, elsősorban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség biztosította, ezért Ukrajna függetlenné válása idején a magyarság kiemelkedő politikai szerepet játszott Kárpátalja társadalmi politikai életében, döntően járult hozzá a helyi népszavazások (Ukrajna függetlenségéről, az autonómiáról) sikeréhez. A kárpátaljai magyarság két politikai párttal rendelkezik. Ukrajna Igazságügyi Minisztériuma 2005. február 17-ei dátummal bejegyezte a KMKSZ Ukrajnai Magyar Pártot, amelynek megalakítását a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kezdeményezte. 2005 márciusi dátummal az Igazságügyi Minisztériumban ugyancsak bejegyezték az UMDSZ által kezdeményezett Ukrajnai Magyar Demokrata Pártot. A két magyar szervezet azért döntött a pártalapítást mellett, mert a módosított választási törvény kizárólag pártok számára teszi lehetővé a jelöltállítást. Az ukrán parlament magyar nemzetiségű képviselője: Gajdos István (az USZDP/e/ támogatásával jutott mandátumhoz, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke), 2005-től a szocialista frakció tagja. Korábban, az 1998 2002. évi parlamenti ciklusban Kovács Miklós (független képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke), az 1994 1998. évi ciklusban pedig Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke képviselte (ugyancsak függetlenként) a kárpátaljai magyarokat a kijevi törvényhozásban. A magyar kulturális és szakmai szervezetek érdekvédelmi tevékenysége jelenleg döntően a magyarság identitástudatának és kultúrájának megőrzésére, az anyanyelvű oktatás fejlesztésére, a magyar nyelvű oktatási rendszer megtartására, továbbfejlesztésére és egy önálló magyar tankerület létrehozására irányul. Nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megmaradjon az anyanyelven történő felvételi vizsga lehetősége az Ungvári Nemzeti Egyetemre. A Magyar Ukrán Kisebbségi Vegyes Bizottság XII. ülésén elfogadott jegyzőkönyv alapján az ukrán oktatási tárca hozzájárult az Ungvári Nemzeti Egyetem felvételi szabályzatának kiegészítéséhez, amely a magyar tannyelvű oktatási intézmények végzős diákjai számára lehetővé teszi az anyanyelvi felvételi vizsgát. Felis-
Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 16 / 36 HTMH 2005 merve, hogy a szülőföldön maradásnak elengedhetetlen feltétele az egzisztenciális biztonság, a magyar szervezetek nagy figyelmet fordítanak a kárpátaljai gazdasági folyamatokban való részvételre, a privatizációból és a szovjet típusú gazdasági rendszer lebontásából, valamint a határ menti együttműködésből adódó lehetőségek kihasználására (vállalkozásfejlesztő központ létrehozása, gazdaszövetség alakítása, gazdaképzés). A bizonytalan ukrajnai helyzet miatt azonban eddig a magyar szervezetek ezen a téren nem könyvelhettek el jelentős sikert. Különös fontossággal bírt az egykori kolhozrendszer felbomlását követően az Új Kézfogás Közalapítvány által támogatott földprivatizációs program, amely 14 ezer magyar gazdát juttatott földtulajdonhoz, s elindította a falusi gazdálkodó réteg kialakulását. Távlati célként minden magyar szervezet programjában szerepel az autonómia különböző formáinak megteremtése. Ennek a célnak a megvalósítását a különböző szervezetek eltérő módon képzelik el. A KMKSZ kidolgozta a nemzetiségi kulturális önkormányzat megalakításának és működésének tervezetét, 1999 decemberében pedig javaslatot tett egy olyan, az ukrán törvényekkel összhangban lévő önálló közigazgatási egység kialakítására, amely Tisza-melléki járás néven Beregszász központtal magában foglalná a kárpátaljai tömbmagyarság valamennyi települését. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségbe tömörült szervezetek, illetve az önkormányzatokat tömörítő Kárpátaljai Határmenti Önkormányzati Társulás a kulturális és a személyi elvű autonómia megvalósulásában látja az ukrajnai magyarság további boldogulásának és szülőföldjén való megmaradásának lehetőségét. Gajdos István parlamenti képviselő törvénytervezetet dolgozott ki az ukrajnai nemzeti kisebbségek nemzeti kulturális önrendelkezéséről. A kárpátaljai magyarságot is érinti Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz. 2003. november 1-jétől a két ország között hatályba lépett a vízumegyezmény, amelynek értelmében a magyar állampolgárok vízummentesen utazhatnak Ukrajnába, az ukrán állampolgárok pedig ingyenesen hosszabb időre és többszöri beutazásra szóló vízumot igényelhetnek. A vízumok kiadása rendben zajlik az ukrajnai magyar külképviseleteken. 2004 márciusáig több mint 100 ezer magyarországi nemzeti vízumot állítottak ki. Magyarország 2004 májusi EU-csatlakozását követően nem történt változás a vízumigénylés rendjében. Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Ukrajnában az egyetlen országosan bejegyzett magyar szervezet, amelyet 1991 októberében a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (1995-től felfüggesztette tagságát), a Lvovi (Lembergi) Magyarok Kulturális Szövetsége és a Magyarok Kijevi Egyesülete alapított. Az UMDSZ elnökei: Fodó Sándor (1991 1995), Tóth Mihály (1995 2002), Gajdos István (2002 decemberétől). A szervezet céljául az alapítók az ukrajnai magyar kisebbség általános jogi és érdekvédelmi képviseletét, a tagszervezetek alapokmányaiban meghatározott célok és elvek megvalósítására irányuló törekvések feltétlen támogatását, a szervezeti tevékenység koordinálását tűzték ki. Az UMDSZ az egyéni és kulturális autonómiát, valamint Magyar Nemzetiségi Körzet kialakítását támogatja, és az 1991. évi
HTMH 2005 17 / 36 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről népszavazás eredménye alapján szorgalmazza egy Kárpátaljai Különleges Önigazgatási Terület létrehozását. 2002-ben az UMDSZ küldöttgyűlése a szervezet belső reformjáról döntött és bevezette az egyéni tagság intézményét. 2003-ban az UMDSZ 16 ezer fős tagsággal rendelkezett. 2002-ben megváltozott az UMDSZ struktúrája. Döntéshozó és irányító szervei: Kongresszus, Országos Tanács, Országos Ellenőrző és Mandátum Bizottság, Országos Etikai és Szabályzat-felügyelő Bizottság, Országos Elnökség, 16 állandó szakbizottság (egészségügyi, szociális, ifjúsági, sport, művelődési, oktatási, diaszpóra és szórványgondozási, önkormányzati, kommunikációs, gazdasági, jogi, agrár, örökségvédelmi, informatikai, nőtanács, mentorok tanácsa). A Szövetség 12 kárpátaljai középszintű járási és városi szervezettel, 14 Kárpátokon túli szervezettel és 12 kollektív tagszervezettel rendelkezik. Az UMDSZ tagsága 135 alapszervezetbe tömörül. Időközben a Szövetséghez a következő szervezetek csatlakoztak: Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (1996); Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (1996); Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete (1997); Ivano Frankovszki Balaton Magyar Kulturális Szövetség (1997); Krími Magyarok Petőfi Sándor Társasága (1999); Kárpátaljai Gazdák Szövetsége (1999); Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (1999); Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetsége (1999); Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma (2000); Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülői és Pedagógus Tanács (2003). Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség A kárpátaljai magyarság 1989-ben alakult első, s máig legnagyobb létszámú megyei szintű társadalmi érdekvédelmi szervezete. 2005 áprilisában a szövetség taglétszáma 41.400 fő volt. Alapszabálya a kárpátaljai magyarság hosszú távú érdekeit szolgálva a Kárpátalján élő magyarok érdekeinek védelmét, nemzetiségi kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzését és ápolását, anyanyelvi művelődésének és oktatásának elősegítését, kollektív jogainak biztosítását, nemzeti tudatának formálását tűzi ki célul. A KMKSZ programjában a nemzetiségi önigazgatás megteremtése a cél, amit nemzetiségi önkormányzat vagy területi autonómia megteremtése útján kíván elérni. A KMKSZ a magyarságot érintő minden kérdésben állást foglal, tevékenyen igyekszik bekapcsolódni azok alakításába. Középszintű szervezettel rendelkezik az ungvári, a munkácsi, a beregszászi és a nagyszőlősi járásban, valamint a Felső-Tisza vidéken.
Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 18 / 36 HTMH 2005 A Szövetség a legutóbbi választásokon akárcsak az előző alkalommal 2002-ben is minden szinten indított jelölteket, de a helyhatósági választásokról szóló új törvény elfogadása következtében a megyei tanácsban nagyon kevés helyet sikerült szereznie. Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ) 1994 augusztusában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségből kivált beregszászi városi és járási KMKSZ-alapszervezetek egy része hozta létre, becsült tagsága 5 ezer fő. Programjában a beregszászi járásban és a történelmi Bereg megye más településein élő magyarok politikai, kulturális és szociális érdekeinek képviseletét vállalja fel. Legfőbb politikai célja az 1991. december l-jei népszavazás eredménye alapján a magyar autonóm körzet létrehozása. A szervezetnek amely 1994 óta a legnagyobb frakcióval rendelkezik a Beregszászi Városi Tanácsban nagy szerepe volt abban, hogy a tömbmagyarság székhelye 2001. május 18-án elnyerte a megyei jogú városi státust. A Szövetség nevéhez fűződik több szobor, emlékmű, illetve több mint 50, a magyar történelmi múlt nagy alakjainak állított emléktábla elhelyezése az egykori Bereg vármegye területén. Tevékenységét főként kulturális és hagyományápoló rendezvények szervezésére összpontosítja, és elsősorban Beregszászon és környékén fejti ki. A kárpátaljai magyarság a fentieken kívül több helyi, lakókörzethez kötött kulturális szervezettel rendelkezik: Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetsége; Técsői Magyarok Kulturális Szövetsége; Ungvidéki Magyar Szövetség. Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma A regionális szervezetek tevékenységének összefogása céljából a BMKSZ kezdeményezésére 1994 augusztusában megalakult a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (KMSZF), amely a többi között a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetséget, a Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetségét, a Técsői Magyarok Kulturális Szövetségét, az Ungvidéki Magyar Szövetséget, valamint számos vállalkozói és gazdálkodói profilú magyar szervezetet tömörít. Tevékenységét tulajdonképpen regionális szervezetei révén fejti ki. A KMSZF 1995 októberétől megyei szinten bejegyzett szervezet. A Fórum elsősorban a gazdaság- és vállalkozásfejlesztés terén fejti ki tevékenységét, amellyel a többi magyar érdekvédelmi szervezet korábban nem foglalkozott. 5. GAZDASÁG Kárpátalja uralkodó termelési formája a mezőgazdaság. 1.471 farmergazdaság működik, s mintegy 321 ezer egyéni gazdálkodót tartanak nyilván. A farmergazdaságok többsége 50 hektárnál kisebb területen gazdálkodik, mindössze 8 olyan gazdaság van, amely 100
HTMH 2005 19 / 36 Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről hektárnál nagyobb földterülettel rendelkezik. A megye gazdasága valamennyi ágát tekintve alacsony hatásfokú, a műszaki színvonal és a szervezettség elmaradottsága jellemzi. A rendszerváltást követően a meglévő városi ipar tönkrement, leépült. A külföldi befektetőknek köszönhetően azonban fokozatosan újraélednek, új profillal működnek a régi ipari létesítmények. Kárpátalja állami dotációja meghaladja a 60 %-ot, vagyis a megye egyelőre képtelen saját erejéből biztosítani a szükségleteit. A megye 2004. évi mutatói a gazdasági és szociális fejlődés pozitív tendenciáiról tanúskodnak. Az ipari termelés 2003-hoz viszonyítva 27,4 %-kal nőtt. Az élelmiszer-termelésben Kárpátalja országos viszonylatban az utolsó, az ipari cikkek gyártása terén pedig a 12. helyen áll. Az utóbbi két évben azonban kedvező folyamatok jelentkeztek a gazdaság terén. A megye gazdaságának pénzügyi jövedelmezősége 2004 januárja és októbere között 80- szorosára emelkedett 2002 azonos időszakához képest. Két év alatt 35 %-ról 6 %-ra csökkent a ráfizetéses vállalatok részaránya. 2002-től 2004-ig Kárpátalja gazdaságába 103,4 millió USD összegű közvetlen külföldi tőkeberuházást vontak be, ami az utóbbi tíz esztendő alatt beérkezett tőke 45,8 %-ának felel meg. Ukrajnában vagyoni kárpótlás nem történt, valamennyi állampolgár alanyi jogon azonos részre jogosult az állami vállalatok vagyonából. Mindenki névre szóló privatizációs vagyonjegyet kapott, amelynek átvétele 1995. február 1-jén kezdődött, és 1998-ban fejeződött be. A tulajdonos a vagyonjegyet befektethette abba a vállalatba, amelynél dolgozott (ha a vállalatot privatizálták). A gyakorlatban azonban az történt, hogy a lakosság túlnyomó többsége a privatizációs értékpapírokat igen alacsony árfolyamon eladta a felvásárlóknak. A vagyonjegyeken mindazonáltal értékpapír-aukciókon részvényeket, továbbá befektetési alapok, társaságok értékpapírjait lehetett megvásárolni, vagy értékpapírt kezelő társaságra bízhatták azokat. A privatizáció a gazdasági háttér és a tőkehiány miatt a kis- és középvállalatokat érinti. 2004-ben nőtt a külföldi befektetések mértéke. Az első kilenc hónap alatt 50,6 millió USA dollár folyt be, ami 19,7 %-kal haladja meg az előző év hasonló időszakának adatát. A termékekkel és szolgáltatásokkal folytatott külkereskedelem volumene 2004 első tíz hónapja alatt a 2002 azonos időszakában regisztrált 436,6 millió USD-ről 989,4 millió USD-re emelkedett, ez 2,2-szeres növekedést jelent. Kárpátalja legfontosabb kereskedelmi partnerei Ausztria, Németország, Magyarország, Szlovákia, Olaszország és Csehország. Ez a hat ország a kárpátaljai exportból több mint 80 %-kal, míg az importból közel 75 %-kal részesedik. A magyar kisebbség 75 %-a kistelepülésen él, s az anyanyelvű képzési lehetőség hiányosságai miatt döntően alacsonyabb társadalmi presztízsű foglalkozást űz (alig van például magyar jogász), így nagymértékben ki van téve a munkanélküliség veszélyének. A hivatalos adatok nagyon kedvező képet festenek a munkanélküliségről: ezek szerint 1998- ban 2,4 %, 1999 júliusában 5 %, 2000 decemberében 7 %, 2002 végén 6,5 %, 2003 végén pedig 7,4 % volt a nyilvántartott állástalanok aránya. 2004-től pozitív tendenciák mutatkoznak e téren: 2005. január 1-jei állapot szerint a foglalkoztatási központ 28,6 ezer munkanélkülit tartott nyilván, ami 12,9 %-kal kevesebb az egy évvel korábbi adat-
Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 20 / 36 HTMH 2005 nál. A szociális gondokat tovább élezi a látens munkanélküliség (kényszerszabadságolás, csökkentett műszakszám, rövidített munkaidő). Kárpátalján a lakosság átlagbére 2004-ben 520,4 hrivnya (kb. 100 USD) volt, míg az országos átlagbér 589,6 hrivnyát (111,2 USD) tett ki. 2003-ban hosszú idők óta először haladta meg a megyében az átlagbér a létminimumot, ugyanakkor a bérhátralék 306,8 ezer hrivnya körül alakult. Az élelmiszerek jelentős részét Magyarországról, Szlovákiából, illetve a szomszédos és távolabbi ukrajnai megyékből szállítják a vállalkozók a magántulajdonban lévő kárpátaljai üzletekbe, valamint a piacokra (1 kg sertéshús ára átlagosan 5 USD, 1 liter tejé 30 cent, 1 liter olajé 1 USD). A vidék magyar lakosságának jelentős része számára a túlélést a jelenlegi helyzetben a határ menti kereskedelem jelenti. Sokan vállalnak illegálisan mezőgazdasági idénymunkát a szomszédos Szabolcs Szatmár Bereg megyében. A magyar férfilakosság jelentős hányada az év nagy részében különböző magyarországi építkezéseken dolgozik. (A szomszédos és főként dél-európai országokban leginkább feketén munkát vállaló kárpátaljaiak számát 100 150 ezerre becsülik.) A mezőgazdasági termelés növelését és a magángazdaságok fejlődését a közelmúltig akadályozta a föld tulajdonjogának rendezetlensége. A 2000 novemberében elfogadott földtörvénytől azt várják, hogy majd lehetővé teszi a valódi tulajdonosokra épülő szövetkezeti formák létrejöttét a kollektív gazdaságok helyett. Ezek azokra a gazdakörökre támaszkodhatnának, amelyek a magyarlakta településeken alakultak az elmúlt években. 1999 decemberében az egy hónappal korábban újraválasztott Leonyid Kucsma elnök első rendelete az agrárreform felgyorsítására irányult. Ez a kolhozok feloszlatását, a mezőgazdasági termelés szerkezetének átalakítását tűzte ki célul 2000 áprilisáig szóló határidővel, amit végre is hajtottak. A terület gazdasági és szociális problémáinak megoldását elősegítheti az 1999 novemberi árvíz pusztítása után elfogadott két törvény a 730 hektárnyi területen kialakítandó szabad gazdasági övezet (15 évre szóló hatállyal) és az egész megyére kiterjedő különleges befektetési rendszer (30 évre szóló hatállyal) létrehozásáról. A beruházók számára különféle adó- és egyéb kedvezményeket biztosító törvényektől a lakosság életszínvonalának javulását remélik, ami lelassítaná a magyar nemzetiségű népesség kivándorlását az anyaországba. A különleges gazdasági övezettel kapcsolatos dokumentumot a Legfelsőbb Tanács sokáig nem fogadta el, ezért az elnöki rendeletként lépett hatályba, majd a 2001 márciusi újabb nagy árvíz után a kijevi parlament törvényt alkotott a kárpátaljai különleges gazdasági övezetről. Ukrajna elnöke 1995-ben rendeletet adott ki, amely a kárpátaljai helyi közigazgatási szervek számára decentralizált hatósági jogköröket ad, és jogosítványokat biztosít az állami tulajdon egy részének kezelésére. A megyei közigazgatás ennek értelmében kezességet vállalhat külföldi hitelek felvételénél, és saját vállalkozásokat indíthat.