A beteg és családja lelki reakciói az életet fenyegető betegségre és a veszteségre Magyari Judit
A betegek és családtagjaik lelki alkalmazkodásában nagy szerepe van: a rákkal kapcsolatos mai társadalmi attitűdöknek és hiedelmeknek az orvosi tényeknek (betegség stádiuma, a kezelés fajtája, stb.) a beteg személyiségének, életútjának, aktuális családi és társadalmi helyzetének
A diagnózis közlésére adott leggyakoribb normális és kóros lelki reakciók Eredményre való várakozás idején: szorongás, hullámzóan tudatosuló rémület, koncentrációs és gondolkodási zavarok. A diagnózis közlése után kialakuló leggyakoribb félelmek: halálfélelem, félelem a függetlenség elvesztésétől, félelem a műtétektől, a kezelésektől, a testi integritás sérülésétől, a testkép/testi funkciók megváltozásától, félelem a fájdalmaktól, félelem az alkalmazkodási nehézségektől.
A leggyakoribb lelki védekezések Projektív identifikáció Tagadás Regresszió Elfojtás Racionalizálás Deperszonalizáció
A daganatos betegek esetében a kezdetben tudattalanul aktivizálódó lelki védekező mechanizmusok, lehetőséget teremtenek arra, hogy az adott személy alkalmazkodjon betegségéhez, a váratlanul megváltozott élethelyzetéhez (normális reakciónak tekintjük). Kórosnak tartjuk, ha a beteg az elhárító mechanizmust önkéntelenül, de túlzottan és hosszasan alkalmazza. Emiatt viselkedése egyre merevebbé, személyisége fokozatosan színtelenebbé válhat. Mindez feszültségekhez és konfliktusokhoz vezet a beteg társas kapcsolataiban.
A daganatos betegséghez történő megfelelő és nem megfelelő alkalmazkodás Az alkalmazkodás főbb típusai: Tagadók, Harcos lelkek, Sztoikus elfogadók, Reménytelenek A nem megfelelően alkalmazkodók sajátosságai: - nem jellemzőek a diagnózisközlésre adott tipikus, általában átmeneti jellegű reakciók. - önalávetés, passzivitás, kóros nyájasság jellemzi viselkedésüket, érzelmi reakcióikat. - az érzelmek felszínesnek tűnnek, jól ellenőrzöttek, nem beszélnek problémáikról, és látszólag mindenbe beleegyeznek. - mutathatnak intenzív érzelmi reakciót (agresszió, szorongás, depresszió, gondolkodási zavar), mely mintegy megmenti őket attól, hogy kérdezzenek, érdemben beszéljenek. - pszichiátriai rendellenességek is felszínre törhetnek: súlyos önértékelési válság, kifejezett kommunikációs zavar, a tények, az információk félreértelmezése, kifejezett agresszivitás, suicid veszélyeztetettség.
Visszaesés lelki következményei: Az érzelmi krízis visszaeséskor általában mélyebb, mint amilyen a betegség megállapításakor volt. A visszaesésre adott jellemző reakciók közé tartozik a bűntudat fokozódása, kifejezett érzelmi labilitás, feszültség, harag, ellenségesség. Gyakori az intellektuális gátlás, a lelki regresszió, sőt a deperszonalizáció kifejezett megnyilvánulása is. Damoklész kardja tünetcsoport.
PTSD Poszttraumás növekedés
A család rendszerszemlélet (homeosztázis) a beteg családtagjai a gyógyítás aktív részesei a család jelentőséggel bír a betegség és egészség alakulásában az otthoni ápolás a családra sajátos, összetett feladatokat és felelősséget helyez családtagok, mint másodlagos betegek
Családtagok lelki reakciói Kétségbeesés, félelem Szorongás, depresszió Negatív indulatok (harag, agresszió, irigység) Anticipált gyász Bagatellizálás, hibáztatás, betegséggel való túlzott foglalkozás A betegek legszorosabban kötött családtagjánál hasonló tünetek jelentkeznek
Pszichoszomatikus család Összeolvadás Túloltalmazás Merevség Konfliktuskerülés
Családi problémakezelési módok Hatékony Nyílt Rendszerre irányul Szerepek rugalmasak Erőforrásokat mozgósítják Dinamikusan, rugalmasan újraszervező Sérülékenységet vállaló Vélekedések konfrontálhatók Érzések vállaltak, elfogadottak Gyászreakció alig kontrollált Realitást követő Nem hatékony Zárt Egyénre irányul Szerepek merevek Erőforrások kihasználatlanok A rendszer újraszervezésének ellenáll, mozdulatlan Sérülékenységet tagadják Vélekedések nem konfrontálhatók, nem változnak Érzések kevéssé felvállaltak, el nem ismertek Gyászreakció erősen kontrollált Illúziót kereső
Köszönöm a figyelmet!