Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola A demokrácia értéke azokkal az értékekkel együtt áll vagy bukik, melyeket megtestesít vagy támogat. (II. János Pál) Nagy Ákos Péter: Az őrzők őrzői szervezetének kialakulása és történeti változásai a II. világháborút követő szovjetizálástól az európai integrációt követő jogállamiság megteremtéséig A belügyi belső elhárítás története (1945-1989/1990-2010) DOKTORI ÉRTEKEZÉS Témavezető: Dr. Héjja István nyá. ezredes Budapest 2014 1 / 241
2 / 241
TARTALOMJEGYZÉK Az őrzők őrzői szervezetének kialakulása és történeti változásai a II. világháborút követő szovjetizálástól az európai integrációt követő jogállamiság megteremtéséig... 1 A belügyi belső elhárítás története (1945-1989/1990-2010)... 1 Tudományos probléma megfogalmazása... 8 A kutatás problematikája:... 9 Célkitűzés... 11 Hipotézisek... 12 Kutatási módszerek... 12 Az értekezés tervezett felépítése... 12 Bevezetés... 13 1944. őszétől a koalíciós időszak végéig... 14 A háború lezárása... 14 Az első kezdeményezések a rendőrség megalakítására; a Politikai Rendészeti Osztályok létrejötte... 16 Javaslatok az új szervezet kialakítására (struktúra, létszám...stb.)... 17 A korábbi rendszer felmérése, a biztosok által tett megállapítások... 20 A rendőrség helyzetének stabilizálása... 25 A közigazgatás megreformálása, a csendőrség feloszlatása, az államrendőrség felállítása.. 27 A Budapesti Politikai Rendészeti Osztály... 29 A Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztály (későbbiekben VFPRO)... 30 A rendőrség helyzete, az állomány toborzása, politikai stratégiák... 30 Az első szabad választások... 33 A Budapesti Politikai Rendőrségi Osztály és a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendőrségi Osztály tevékenysége, esettanulmányok... 34 Budapesti Politikai Rendőrségi Osztály (későbbiekben) BPRO tevékenysége... 34 Példák a hatalmi visszaélésre... 38 A Belügyminisztérium első átszervezése... 41 A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya... 42 A Belügyminisztérium Államvédelmi Osztálya... 45 3 / 241
A BM ÁVO VI. és XV. alosztálya, a belső elhárító tevékenység a korai időszakban... 47 Az önálló Államvédelmi Hatóság... 48 ÁVH szervezeti felépítése... 50 Az Államvédelmi Hatóság belső elhárítása... 52 ÁVH II. Főosztály... 54 A diktatúra erősödése és tombolása (1949-1953)... 56 1953 - Az Új irányzat... 59 A BM-ÁVH egyesítése... 61 ÁVH 1953, a Fegyelmi Osztály felállításának kérdése (kollégiumi ülések)... 62 A BM Fegyelmi Osztálya... 66 A Fegyelmi Osztály felállításának tapasztalatai... 68 Az ÁVH 1956. február 15-i kollégiumi ülése, a BM fegyelmi utasítása... 71 A BM fegyelmi szervei, hatáskörük és feladataik... 71 Az Állami Ellenőrzés Minisztériuma... 74 A szovjet kritika, Nagy Imre színrelépése... 76 Az 1956-os események a belügyi ellenőrzés tükrében... 79 Az 1956-os forradalom és szabadságharc... 81 A BM állománya és fegyelmi helyzete a forradalmat követően... 83 A Belső Elhárító Csoport... 92 Az enyhülés ideje, a rendszer konszolidációja... 101 A II./3. Csoport... 103 Az iratok sorsa... 109 A BM Belbiztonsági Osztály... 110 Az Osztály feladat és tevékenysége és hatásköre... 111 A munkavégzés sajátosságai... 112 Az Osztály szervezete... 115 Az Osztályra vonatkozó tevékenység munkafolyamatai... 116 Az operatív erők... 125 4 / 241
Az Osztály tevékenysége a rendszerváltást megelőző években... 127 Az 1989-es rendszerváltás... 136 Összefoglaló jelentés adatai 1989-ben a 6/1988. BM. Utasítás alapján... 141 1990... 143 A BM Belbiztonsági Osztályának átszervezése... 146 A diktatúrából a jogállamba... 152 Az Országos Rendőr-főkapitányság Biztonsági Főosztálya... 153 Három kulcsminisztérium közös utasítása a bűncselekmények megelőzéséről... 155 Az 1991-es Ideiglenes Ügyrend... 155 Az eseti Akciócsoport kérdése... 158 A Főosztály helyzete... 159 A Biztonsági Szolgálat alapfeladata... 162 A BM Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata... 163 A Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata... 167 A Szolgálat feladata... 168 A Szolgálat állománya... 168 Az Alapító Okirat... 169 Az RSZVSZ Ügyrendje... 169 A Szolgálat szerkezete... 171 Az RSZVSZ védelmi területe... 172 Az RSZVSZ tevékenységének hatáskörébe tartozó szervek... 172 Rendőrség... 173 Határőrség... 174 Vám- és Pénzügyőrség... 174 Büntetés-végrehajtás... 174 Katasztrófavédelem... 174 Az RSZVSZ működésének folyamata... 175 A Szolgálat és a nyilvánosság kérdése... 179 A törvényi szabályozás kérdése... 180 5 / 241
A jogi környezet változása... 180 Az Ügyrend első módosítása... 181 A törvényi felhatalmazás szükségességének a kérdése... 182 A Szolgálatról szóló törvénytervezet viszontagságai... 185 Az RSZVSZ új működési filozófiája... 187 Az RSZVSZ nemzetközi tevékenysége... 190 Az Európai Unió tagállamai rendvédelmi testületeinek belső védelmi szolgálatai tevékenységének összehangolását megalapozó folyamatok.... 190 A nemzetközi szerepvállalás EU-s döntéshozó alappillérei... 191 A Maastrichi Szerződés... 191 Az Amsterdami Szerződés... 192 A Tampere-i Csúcs... 193 A Nizzai szerződés, az Alapjogi Charta elfogadása... 193 A Szolgálat nemzetközi együttműködései Magyarország bűnügyi együttműködéseinek keretében... 194 Magyarország mint az EU új tagállama... 195 A magyar rendvédelmi testületek külkapcsolatai... 195 Kétoldalú együttműködések... 195 Együttműködések nemzetközi szervezetekkel... 198 Fontosabb - Magyarországot is érintő - Európai Uniós törvények a nemzetközi bűnügyi együttműködés területén.... 199 Az RSZVSZ nemzetközi megállapodásai és tevékenységei az Európai Uniós csatlakozást követően.... 202 Az RSZVSZ nemzetközi ismertsége... 202 Az RSZVSZ tevékenysége 2010-ig... 205 Az RSZVSZ tevékenysége 2010-ig az operatív helyzet tükrében... 206 Az RSZVSZ bűnmegelőző tevékenysége... 209 Összegzés... 210 BIBLIOGRÁFIA... 216 JOGSZABÁLYOK... 222 FELHASZNÁLT LEVÉLTÁRI DOKUMENTUMOK... 230 6 / 241
A SZÖVEGBEN ELŐFORDULÓ RÖVIDÍTÉSEK... 238 7 / 241
Tudományos probléma megfogalmazása A dolgozat témáját személyes indíttatás motiválta. Szakmai életpályám során a rendőrség különböző területein szolgáltam, majd 2007-ben a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatához (későbbiekben RSZVSZ) kerültem. Az RSZVSZ-nél végzett munkám során számtalan kérdés merült fel bennem a Szolgálat történetével, és tevékenységével kapcsolatosan, de a bennem felmerülő kérdéseimre a mindenki által hozzáférhető szakirodalom nem adott választ. A rendszerváltást követően az addig szigorúan őrzött levéltári anyagok a történészek számára kutathatókká váltak, majd 2003-ban megnyitotta kapuit az Állambiztonsági Történeti Levéltár, ahol kiváló monográfiák és tanulmányok születtek. A bennem megfogalmazódott kérdésekre azonban mégsem kaptam választ, az általam olvasott munkák erre nem tértek ki, ezzel a kérdéskörrel nem foglalkoztak. Munkahelyi vezetőm, a néhai Dr. Frankberger Ferenc igazgató úr inspirált arra, hogy az RSZVSZ szervezetének és elődszervezeteinek története feldolgozása céljából saját kutatásokba kezdjek. Kutatásaim során a következő levéltárak, irattárak és könyvtárak anyagait tekintettem át: Belügyminisztérium irattára Magyar Nemzeti Levéltár Állambiztonsági Történeti Levéltár Pest Megyei Levéltár Politikatörténeti Intézet Levéltár Magyar Országgyűlés Levél- és Irattára Országos Széchenyi Könyvtár Nemzeti Védelmi Szolgálat irattára (korábban RSZVSZ irattára) A témámhoz tartozó történelmi kor alapvető szakirodalmát igyekeztem áttanulmányozni. Ebben Romsics Ignác, M. Kiss Sándor, Salamon Konrád, Huszár Tibor, Gyarmati György nagyívű monográfiái voltak segítségemre. Jelentős számú információt kaptam Gyarmati György: A Rákosi-korszak, valamint a ugyan ő és Palasik Mária szerkesztésében megjelent Trójai faló a Belügyminisztériumban - című kötetből, amely az Állam Védelmi Hatóság szervezete és vezérkara 1953-56 korszakot tárgyalja. Politikatudományi ismereteimet bővíthettem Bihari Mihály Magyar politika 1944-2004, Politikai és hatalmi viszonyok - című munkája által. Áttekintettem az Állambiztonsági Történeti Levéltár kiadványait: A Belügyminisztérium Kollégiumának ülései - című sorozat minden kötetét. Az Állambiztonsági Történeti Levéltár két kiadványsorozatának (Trezor, Betekintő) megjelent tanulmányaiból folyamatosan 8 / 241
tájékozódtam a levéltár berkein belül folyó kutatómunkáról. Témámmal helyenként érintkeznek például Müller Rolf, Tabajdi Gábor, Krahulcsány Zsolt vagy éppen Palasik Mária írásai. Ehhez tartozóan megismerkedtem a Levéltár kutatóinak önállóan megjelent köteteivel is. A történettudomány más műhelyeinek eredményeit is igyekeztem megismerni. Ezek közül kiemelkednek Ungváry Krisztián tanulmányai, amelyek rendkívül sok információt adtak számomra. Igyekeztem más műfajokban is valamelyest tájékozódni, ebben a szociológia tudományterületéről első sorban Hankiss Elemér munkái voltak segítségemre. A dokumentumirodalom területéről megemlítést érdemelnek Kiszely Gábor, illetve Práczki István munkái. Rendkívül lényegesnek tartom megemlíteni, hogy - ugyan a tárgyalt időkerethez nem tartozik, de mindenképpen az előzményekbe nyújtott nekem bepillantást néhány olyan jelentős írás, amelyeken keresztül a rendvédelem korábbi korszakaival ismerkedhettem meg. Kiemelést érdemel Parádi József A Magyar Királyi Csendőrség - című munkája, Szakály Sándor tudományos publikációi, valamint a Szemere Bertalan Rendvédelem-történeti Tudományos Társaságban folyó tevékenység. A dolgozat megírásakor gondolataimat értelemszerűen - mivel magam is rendőrtiszt vagyok - rendvédelem szakmai szempontok alapján fogalmaztam meg, nem pedig a szakavatott történész szemszögből. A kutatásokat 2009 őszén indítottam és 2014 decemberében zártam le. Külön köszönetet szeretnék mondani egykori tanáraimnak, Dr. Parádi Józsefnek és Dr. Héjja Istvánnak és egykori munkahelyi elöljáróimnak Dr. Frankberger Ferencnek és Szabó Csabának, akik információikkal, javaslataikkal kutatásaim széles bázisra való helyezését segítették. Továbbá köszönettel tartozom Balázs Juditnak a BM Irattár munkatársának és Katona Klárának az Országos Nemzeti Levéltár szakreferensének, akik fáradtságos munkájukkal kutatásaim elmélyítéséhez járultak hozzá. A kutatás problematikája: A kutatási cél az RSZVSZ és elődszervezetei szervezettörténetének felkutatatása és elemzése volt. Tekintettel arra, hogy az irattárak anyagai a témát illetően még meglehetősen rendezetlenek, előfordulhat, hogy a jövőben is még kerülnek elő rendkívül jelentős anyagok, amelyek a kialakult képet árnyalhatják, viszont én ezekkel a széles körű kutatás ellenére sem találkoztam. 1945 és 2010 között megállapítható, hogy folyamatosan létezett a szervezet, ugyanakkor szervezeti keretei, működésének céljai és munkamódszerei a rendszer változásainak megfelelően folyamatosan változtak. A kutatások során a különböző dokumentumgyűjteményekben az RSZVSZ és elődszervezetihez kapcsolódóan csak nagyon kevés anyagot sikerült találnom. A fellelt dokumentumok nem minden esetben kerülhettek felhasználásra, azok minősített volta miatt. Több esetben azért kellett eltekintenem az anyag felhasználásától, mivel az abban foglaltak a mai napig is alkalmazott eljárások alapját képezik, így annak ismertetése sérthetné a Magyar Köztársaság bűnüldözési érdekeit. Az RSZVSZ-re vonatkozó anyagok zöme a mai napig nem kutatható, az 1992.évkör után keletkezett anyagok jelentéktelen hányada esetében került csak a minősítés megszüntetésre. 9 / 241
Eredeti elképzelésem szerint össze kívántam hasonlítani a szervezet struktúráját, annak működését más európai uniós állam hasonló szervezetének szervezeti és működési kereteivel, de ennek megvalósításához hivatali feletteseimtől engedélyt nem kaptam. A szakirodalmak olvasása és kutatásaim során jelentős problémát jelentett, hogy a belügyi belső elhárításért felelős egységek a rendszerváltás idejéig több néven is szerepeltek a szervezetben, bizonyos esetekben pedig valamilyen fedőszervezet neve alatt működtek. A rájuk vonatkozó jogszabályok több esetben is ugyan azokon a számokon jelentek meg, mint az általános belügyi egységekre vonatkozó jogszabályok, így azok szétválasztása nem volt egyszerű. A szervezeti keretek is folyamatosan változtak. Különös nehézséget jelentett a megtalált dokumentumok szövegelemzése, hiszen egy orwell-i világot ismerünk, ugyanakkor a dokumentumok szövege nem ezt tükrözi vissza. A kutatásnak folyamatos feszültséget adott a megismert anyag rendkívüli súlya, hiszen minden egyes dokumentum mögött emberek, embercsoportok kiszolgáltatottsága állt, illetve egy parancsuralmi rendszer működésének elképesztő mechanizmusát lehetett megismerni. A munkának további feszültséget adott a szövegekből felsejlő látszat-demokratikus intézkedések sora és a kutatásnak lendületet is egyben, hogy hogyan tud eljutni egy szervezet egy diktatórikus modellből egy demokratikusba, egy diktatórikus rendszerből egy jogállamba. További kérdésként fogalmazódott meg bennem, hogy egy szervezetnek a saját állománya hogyan képes megváltoztatni a saját működési kereteit és mi fiatalok hogyan tudjuk nyelvismereteinkkel, tapasztalatainkkal a szervezet demokratikus működési kereteit megszilárdítani. A dolgozat időhatárait a II. világháború lezárása indítja és a rendszerváltást követően az európai normákhoz igazodó jogállami jogszabályi keretek kialakítása és megszilárdítása jelenti. Az RSZVSZ története ennek megfelelően már ide tartozik. Jelen dolgozat célja, hogy a magyar rendvédelem történetéhez tartozóan a belügyi szervek belső elhárításának 1945 és 2010 közötti szervezettörténete megismeréséhez munkámmal hozzájáruljak. Magyarországon a II. világháborút követően rendszerváltás zajlott le: a szovjet érdekszférába került országban a korábbiaktól teljesen eltérő rendszer került kialakításra: az addig létező rendszert eltörölték; az államigazgatási rendszert és a fegyveres testületeket szovjet minta alapján teljes szélességében, mindenre kiterjedően újjászervezték. A politika a korábbiaktól eltérően a társadalom minden részét áthatotta, a korábbi üldözöttekből üldözők váltak. Az új rendszer a szovjet érdekeket szem előtt tartva határozta meg a követendő irányvonalat, tekintet nélkül arra, hogy az mennyire egyeztethető össze a nép igényeivel. 1945 1947 évei után a Rákosi-diktatúra hatalmát a terrorra építette, széles spektrumban határozva meg az újabb és újabb ellenségképet; ökle az az egység volt, amelynek egyik alapját - a doktori disszertáció témáját is képző - elhárító egység korai elődje alkotta. A társadalmi osztályok ellentétén, az osztályharc -elve alapján kialakított rendszerben a régi sérelmeket követő megtorló bosszúhadjáratok a frissen felállított rendszert alapjában rengették meg. A szovjetvezetés, érzékelve a negatív társadalmi folyamatokat, Rákosi Mátyást elmozdította pozíciójából és helyére a reformokat felvállaló Nagy Imrét helyezte. A Nagy Imre-kormány által bevezetett reformok ideiglenesen csillapították az általános elégedetlenséget és nyomort. A szovjet érdekeket azonban sértették a bevezetett intézkedések, ezért Nagy Imrét elmozdították vezetői tisztségéből. Nagy Imre félreállítását követően a korábbi Rákosihoz hű klikk ott folytatta, ahol korábban abbahagyta. A nép válasza az elnyomó rendszer túlkapásaira ezt követően nem sokat váratott magára: 1956-ban egy 10 / 241
általános, rendszerellen megmozdulás, egy spontán forradalom tört ki. A forradalmárok egyik követelése az volt, hogy a munkásosztály ökle, az Államvédelmi Hatóság azonnali hatállyal szűnjön meg. A Kádár János által vezetett kommunista kormány csak szovjet segítséggel, nagy nehézségek és jelentős véráldozatok után tudta megtartani a hatalmát. A forradalmat követő megtorlások nagy számban érintették a fegyveres testületek állományát is. A helyzet rendezéséhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy 1956-ban hivatalosan is megszüntették az ÁVH-t. Ténylegesen csak 1962-ben konszolidálódtak az állapotok Magyarországon. Az elnyomó rendszer azonban továbbra is igényelte a legmegbízhatóbb elvtársak támogatását, ezért a szervezet rejtett módon ugyan, de tovább működött. A forradalmat és szabadságharcot szovjet katonai segítséggel leverő Kádár-rendszer 33 évig, egészen a névadója haláláig tartott. A rendszer fennmaradását nagymértékben elősegítette - a szovjet megszálló csapatok jelenléte mellett - a hatékonyan működő politikai rendőrség is. A politikai rendőrség mellett titokban természetesen működtek az elhárító egységek, így a belső elhárításra szakosodott szervezetek is. A változás azonban - mind a rendszer fenntarthatatlansága, mind pedig a nemzetközi életben bekövetkezett jelentős változások miatt - elkerülhetetlen volt. 1989. október 23-án Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök kikiáltotta a magyar állam új demokratikus államformáját: a Magyar Köztársaságot. Hazánkban rendszerváltoztatás történt, 1990 tavaszán - az első szabad választásokkal - útjára indult Magyarországnak Európában jogállamként való beágyazódása, amely sürgető feladattá tette mindazon törvényi szabályok meghozatalát, amelyek a jogállam működésének alapjait adták és garanciáit képezték. Elindult az a nemzetközi jogi tevékenység is, amely a Magyar Állam jogszabályait az EU jogszabályaival folyamatosan szinkronba hozta. Az alapvető társadalmi átalakulások, a vasfüggöny lebontása, a megnyíló határok és az eddig ismeretlen fokú migrációs hullám a magyar rendvédelmi szerveket is merőben új feladatok elé állította. A rendszerváltás első éveiben nem várt mértékben emelkedett a bűnözés, és mind veszélyesebb formákat öltött. A korszakot az az ellentmondás is jellemzi, hogy a Nyugat-európai államok e problémákra a rendőrségi reform kialakításával, vagy a rendőrségi reform folyamatában keresik a választ, míg hazánkban például 1990 után az volt a cél, hogy a rendőrség őrizze meg a pártállamban kialakított militarista szervezetét, szerezze vissza cselekvőképességét és lépjen fel keményen a terjedő bűnnel szemben. 1 A hosszan tartó vita és műhelymunka eredményeként 1994-ben a Parlament elfogadta a rendőrségi törvényt, 2 illetve mindazon törvényeket, melyek a magyar rendvédelem alapvető megújítását szolgálják. A társadalmi változások és a drámaian megemelkedett bűnözési hullám a rendvédelmi szerveket sem hagyta érintetlenül. Tekintettel arra, hogy a rendőrség szociális összetételében leképezi a társadalom összességét, szükségesnek bizonyult a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának a felállítása, melyről az Rendőrségi törvényen felül a 49/1995 kormányhatározat 3 is rendelkezett. Feltételezésem szerint a Szolgálat felállítása visszatartó erővel bír, és hozzájárul a rendvédelem teljes spektrumának morális stabilitásának a megerősítéséhez. Dolgozatom azt is vizsgálja, hogy ugyanezen tevékenység a II. világháborútól a rendszerváltásig hogyan is valósult meg Magyarországon? Célkitűzés Az Európai Unió (továbbiakban EU) minden tagállama rendelkezik olyan szervezettel, illetve szervezetekkel, melyek feladata az állami szférában és / vagy a rendvédelmi szervek 1 Finszter Géza: Rendőrségek a XXI. században Belügyi Szemle, 2000 1. szám 64-74. oldal 2 1994. évi XXXIV. évi törvény a rendőrségről 3 49/1995. kormányhatározat az RSZVSZ létrehozásáról 11 / 241
állományának körében előforduló korrupció megelőzése, felderítése, illetve megakadályozása. Az EU-n belül az egyes országok közös jellemzője, hogy - államrendjüktől, társadalmi és gazdasági berendezkedésüktől függetlenül - valamilyen formában gondoskodnak fegyveres erőik és rendvédelmi szerveik személyi állományának bűnmegelőzési célú ellenőrzéséről, védelméről, illetve belső bűncselekmények felderítéséről. Az EU-ban szinte egyedülálló módon a fenti feladatokat Magyarországon a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata végezte, annyi eltéréssel, hogy nem csak a rendőrség védelmét és felügyeletét látta el, hanem az összes rendvédelmi szervét is, valamint a felsorolt szervek irányítását ellátó minisztériumoknak a felsorolt szervek irányításával és ellenőrzésével kapcsolatosa szervezeti egységének a védelmét is. Dolgozatomban szeretném bemutatni és elemezni az RSZVSZ megalakulásához vezető folyamatot, valamint a Szolgálat másfél évtizedes működését, eredményeit. A Szolgálat 2010-ben már rendelkezett nemzetközi kapcsolatokkal, elemzésem tárgya az is, hogy a meglévő nemzetközi kapcsolatok hogyan segítették az RSZVSZ mindennapi tevékenységét. Hipotézisek A magyar társadalomban az utolsó hatvan év drámai fordulatokban volt gazdag. A közel 40 évnyi diktatúra után a rendszerváltoztatás új fordulatot hozott: megszületett a jogállam, a demokrácia hazánkban napjainkra nagykorúvá vált. Országunk Európa fiatal demokráciáinak sorába tartozik. A jogállamiság megszilárdítása mindenütt hosszú tanulási folyamatot jelent. Egyértelmű, hogy a rendvédelem teljes átalakítása szükségszerű volt. Dolgozatomban azt is elemezni, majd bizonyítani kívánom, hogy a rendvédelem egészének rendszerében, a jogállami normák megszilárdításában, és mindennapi gyakorlati tevékenységével végső soron létjogosultsága és meghatározó szerepe volt a Szolgálatnak. Kutatási módszerek A rendvédelem működését befolyásoló törvényi háttér megismerése és összevetése magyar nyelvű tudományos publikációk megismerése, elemzése idegen nyelvű tudományos publikációk felkutatása és megismerése, elemzése a szervezetet működtető dokumentumok ismertetése és összevető elemzése az elődszervezeteket működtető dokumentumok ismertetése és összevető elemzése, valamint korabeli jogesetek ismertetése rendszerváltást követő jogesetek, illetve esettanulmányok bemutatása interjú készítése és elemzése a szervezetnél dolgozó vezetőkkel Az értekezés tervezett felépítése a., Az RSZVSZ elődszervezeteinek történeti áttekintése 1945-től 1995-ig b., Az RSZVSZ történeti áttekintése, törvényi szabályozása, rendszerben elfoglalt helye, hatáskör, illetékesség, feladatkör, jogosultsági kör, személyi hatály. Ellenőrzés, védelem, vagy mindkettő? A szervezet tagjai kik lehetnek? Van-e függőségi viszony a Szolgálat, illetve a védett szerv között? Szükséges-e a Szolgálat hosszútávú működése? c., EU-s szabályozás, az EU 2. és 3. pillérének részletes bemutatása, milyen törvények, szabályok, jogi normák, keret-megállapodások teszik lehetővé a hasonló szervezetek működését az EU-n belül? (EPAC, EUROJUST, EUROPOL, INTERPOL stb) A kutatás eredményeinek hasznosíthatósága 12 / 241
A kutatási eredményekkel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy az RSZVSZ helye és szerepe - a tanulmányon keresztül - reális megítélést kapjon a szakma berkein belül. Szeretném bemutatni, hogy a Szolgálat 2010-ig végzett tevékenysége - az elődszervezetek által végzett munka tükrében - mennyit változott, hogyan zajlott le a demokratizálási folyamat, vállalhatóe, és mennyiben egy ilyen szervezet működése az Európai Unióban. A dolgozat megfogalmazott eredményeivel szándéka szerint hozzá kíván járulni a hazai rendvédelmi képzéshez. Bevezetés A II. világháború befejezésekor Európa két befolyási övezetre esett szét, Magyarország ettől az időponttól az 1989-90-es rendszerváltoztatásig a szovjet zóna történelmének a része. Magyarországon a belügyi elhárítás feladatait - az 1989-90-es rendszerváltoztatást megelőzően több szervezet is ellátta. Habár még a harcok be sem fejeződtek, 1945. január végén már újjá is szerveződött a rendőrség, Magyar Államrendőrség néven. A rendőrség belügyi elhárítása a kezdetektől fontos feladatnak számított, azt a kommunista párt által létrehozott Politikai Rendészeti Osztályokon ( C főcsoport, illetve Defenzív alosztály) végezték. A két párhuzamosan dolgozó politikai rendészeti testületből ezt követően létrehozták - a közvetlen belügyi fennhatóság alá tartozó - Államvédelmi Osztályt. Az elhárítás feladatát továbbra is ez a szervezet látta el (ÁVO V., a VI. és a XV. alosztályai). 1949-ben a Belügyminisztériumból kikerült az ÁVO és mint Államvédelmi Hatóság működött tovább. Az elhárítást ekkor az újonnan létrehozott II. Főosztály (Katonai Elhárító) folytatta. Az 50-es években az ÁVH II. Főosztályával párhuzamosan az Állami Ellenőrzés Minisztériuma is végzett belső ellenőrzést, de ez a szervezet nem keverhető össze a rendőrség belső biztonsági ellenőrzésével. Tevékenységét - szuperminisztériumként - ugyan a teljes közigazgatásra és gazdasági életre vonatkoztatva kiterjeszthette, azonban csak általános hatáskörrel működött. A különböző indoklásokkal végrehajtott belügyi átszervezéseket követően az elhárítás feladatát ismételten visszavette a Minisztérium, ahol azt különböző névváltozatokkal (BM Fegyelmi Osztály, BM Belső Elhárító Csoport, BM Felügyeleti Csoport, BM II/3 Csoport, BM Belbiztonsági Osztály) egészen a rendszerváltozásig folytatták. A rendszerváltoztatást követően a belügyi belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatot az ORFK Biztonsági Főosztálya végezte 1995-ig, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának megalakulásáig. Alapvető kérdésként fogalmazódik meg az emberben, hogy pontosan mit is csináltak ezek az egységek, hogyan folytatták a tevékenységüket, kik képezték az elhárítás szempontjából a figyelmet érdemlő állományt, egyáltalán miért volt szükség a belügyben a fenti egységekre? Rendőrök voltak, vagy esetleg titkosszolgák, esetleg valami egészen más? Ahhoz, hogy erre válaszolni lehessen, fontos az előzmények pontos ismertetése, hiszen a kérdéseinkre azok ismeretében kaphatunk csak választ. A belső elhárítás szervezeteit, valamint történetének bemutatását a disszertáció keretein belül a második világháborút követő időszaktól egészen 2010-ig, a Nemzeti Védelmi Szolgálat létrehozásáig kísérlem meg bemutatni. 13 / 241
1944. őszétől a koalíciós időszak végéig A háború lezárása Hazánk II. világháborút követő sorsát azok a nemzetközi szerződések határozták meg elsősorban, amelyeket a tengelyhatalmak ellen szövetkező nagyhatalmak a világháború alatt megkötöttek, 4 illetve a II. világháború után a világháború lezárásával meghatároztak. Másodsorban pedig a későbbi magyar kormányok döntései voltak meghatározóak. Horthy Miklós kormányzó számára - miután Románia 1944. augusztusában átállt a szövetséges hatalmak oldalára - nyilvánvalóvá vált, hogy a teljes vereség elkerülése érdekében érdemi kapcsolatfelvételt kell, hogy kezdeményezzen az akkor már a trianoni határok keleti részébe behatoló szovjet csapatok felé. A kapcsolatfelvételre és az előzetes fegyverszüneti megállapodásra 1944. október 11-én került sor. A későbbiek szempontjából rendkívül fontos az a tény, hogy kik vettek részt magyar, illetve szovjet részről a különböző napirendi pontok tárgyalásán. Horthy Miklós megbízásából a delegációt a korábbi moszkvai katonai attasé, vitéz Faragho Gábor csendőr vezérezredes vezette, a csoport tagjai pedig az alábbi személyek voltak: dálnoki Miklós Béla vezérezredes, Vörös János vezérezredes, Teleki Géza és Tarnay István titkár. A szovjet delegációban a tárgyalások során V. G. Dekanozov, G. M. Puskin, B. Ja. Geiger, I. Z. Szuszajkov vezérezredes, F. F. Kuznyecov vezérezredes, B. F. Podcerov tolmács, valamint a moszkvai magyar emigráns kommunisták részéről - 1944. december elejétől - a szovjet tárgyaló delegáció tagjaiként Nagy Imre és Gerő Ernő vettek részt. Ezen megállapodás ténye azonban idejekorán kitudódott, az országban állomásozó német fegyveres erők előtt is hamarosan ismertté vált. A kiugrási kísérlet emiatt még azelőtt kudarcba fulladt, hogy valójában elkezdődhetett volna. A kormányzót a németek, annak fiának elrablásával bírták rá a fegyverszüneti megállapodást szinte azonnali - másnapi visszavonására. Egyidejűleg az ország vezetéséről is lemondatták. A hatalmat a németek támogatását élvező Szálasi Ferenc ragadta magához. A nyilas rendszert bevezető és a nácikat kiszolgáló Szálasi hatalomátvételével az ország utolsó esélyét is elveszítette arra, hogy a háborút ne vesztesként fejezze be. A Szovjetunióban maradt magyar delegáció tagjai az 1944. decemberében a magyar nemzet képviseletében - a moszkvai magyar emigráns kommunistákkal folytatott előzetes tárgyalásokat követően megállapodtak - a Molotov által vezetett szovjet tárgyaló delegációval - mind a háború befejezését követően a magyar néphez intézett deklarációban, mind pedig az ideiglenes magyar nemzeti kormány megalakításának kérdéseiben. 5 Azóta megismert dokumentumok alapján tudjuk, hogy a moszkvai magyar kommunista emigráció tagjai évek óta készültek már arra, hogy Magyarországra visszatérve a hatalmat magukhoz ragadják. A nemzetközi helyzetben és politikában bekövetkezett változások miatt azonban még nem volt számukra megérett az idő, hogy egy azonnali kommunista hatalomátvétellel tudjanak számolni a Vörös Hadsereg által felszabadított Magyarországon. Ma már látjuk, hogy a moszkvai emigránsok részéről ezért a később létrehozott Szövetségi Ellenőrző Bizottság (későbbiekben SZEB) árnyékában egy többéves színjáték vette kezdetét. 4 A teheráni egyezmény (1943. 11. 28 12. 01), a jaltai értekezlet (1945. 12. 04-11), illetve a II. világháború után a potzdami értekezlet (1945. 07. 17 08. 02), valamint a Magyarországgal Párizsban megkötött békeszerződés (1947. 02. 10), amely 1947. szeptember 17-én lépett életbe. 5 Bihari Mihály: Magyar politika 1944-2004, politika és hatalmi viszonyok, 29. oldal Osiris Kiadó, Budapest (2005) 14 / 241
A kezdeti ambíciók diktatórikusból plurálissá mérséklődésében J. V. Sztálin W. Churchillel folytatott 1944. októberi tárgyalásai is közrejátszottak. Az ekkor már előbbre tartó lengyel és bolgár rendszerátalakítás miatt - amelyben a Kreml látványosan támogatta a kommunista erők dominanciáját - az angolszász szövetségesek többször is tiltakoztak. ( ) Mivel a Vörös Hadsereg térségi jelenlétével végső soron biztosítva látta a szovjet törekvések hosszabb távú érvényesítését, (Sztálin) el kívánta kerülni, hogy a németellenes nagykoalíció viszonyát ekkorra már jelentősen megterhelő lengyel ügy (casus Poloniae) mellé újabb diplomáciai darázsfészket teremtsen. Ez az átmeneti taktikai önmérséklet magyarázza, hogy maga szorította a magyar kommunista emigráció moszkvai vezetőit mérsékeltebb, koalícióképesebb ( ) rendszerátalakítási program kimunkálására. 6 A Vörös Hadsereg magyarországi térnyerésével párhuzamosan a magyar kommunisták moszkvai emigránsai is visszatértek szülőhazájukba, majd miután újjászervezték a Magyar Kommunista Pártot (későbbiekben MKP), megkezdték az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívását, amelynek alakuló ülése 1944. december 21-én volt Debrecenben. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökévé Zsedényi Bélát választották, az Ideiglenes Nemzeti Kormány elnöke pedig dálnoki Miklós Béla vezérezredes, a Horthy-rendszer volt prominens katonai vezetője lett. A kommunisták az Ideiglenes Nemzeti Kormányba hivatalosan csak két főt delegáltak, rejtett státuszban azonban többen is a kommunisták közé tartoztak. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány ilyesfajta többpárti összetétele miatt mind a szovjet vezetés, mind pedig a szövetséges hatalmak angolszász tagjai is elégedettek voltak. 7 Az Ideiglenes Nemzetgyűlés nemzethez intézett szózata megfelelt a korábbi szovjet-magyar tárgyalásokban foglalt megállapodásoknak: 8 1944. december 21-én Debrecenben, a magyar függetlenségi eszme várában összegyűltek a magyar nép hivatott képviselői, hogy megalkossák az Ideiglenes Nemzetgyűlést. Ezer sebből vérző, végveszélybe került hazánk megmentésére rendkívüli erőfeszítésre van szükség! ( ) Sorsunk nehéz, de hittel hisszük, lesz magyar újjászületés! Tudva tudjuk, lesz magyar felemelkedés! A bizton eljövendő erős, boldog Magyarország alapjait akarjuk lerakni! Független Magyarországot akarunk! ( ) Nemzeti egységet akarunk! Fogjon össze minden hazáját szerető magyar a németek és a hazaáruló nyilas csatlósaik ellen! Az országot felszabadítani egyetlen párt, egyetlen társadalmi osztály sem tudja egyedül, csak a magyarság egyesült ereje! ( ) Szabadságot, széles körű politikai jogokat biztosítunk a dolgozó tömegnek, hogy megvédhessék érdekeiket és hallathassák szavukat az ország ügyeinek eldöntéséről! Biztosítjuk a magántulajdon sérthetetlenségét, mint társadalmi és gazdasági berendezkedésünk alapját. Földreformot akarunk! Földhöz juttatunk sok százezer föld nélküli szegényparasztot, hogy gyarapítsuk a magyar nemzeti erőt, és évszázadokra megszilárdítsuk a demokratikus magyar államrendet. ( ) Éljen az erős, független, demokratikus Magyarország! Az Ideiglenes Nemzeti Kormány nem sokkal volt több mint formális intézmény, de felhatalmazása folytán 1945. január 20-án a - szövetséges hatalmak képviselőivel - aláírhatta 6 Gyarmati György: A Rákosi-korszak, rendszerváló fordulatok évtizede Magyarországon, 34. oldal, ÁBTL-Rubicon Kiadó Budapest (2011) 7 Dálnoki Miklós Béla, Teleki Géza, Nagy Imre, Gábor József akit később Gerő Ernő vált le, Erdei Ferenc, Valentiny Ágoston, Takács Ferenc, Vásáry István, Gyöngyösi János. 8 Romsics Ignác: Magyarország XX. századi háborúi és békéi (dokumentummontázs), 236-237. oldal, in Csányi-Gombár-Lengyel-Kende- Romsics-Szilágyi-Valki: Képtelen háború/ Helikon-Korridor Kiadó (2004) 15 / 241
Moszkvában a fegyverszüneti egyezményt. Az egyezmény aláírását követően megkezdődött az ország közigazgatási intézményrendszerének nagyhatalmak által ellenőrzött keretek közötti - újjászervezésére. Magyarországon - az akkori világban uralkodó, a háború győztesei által diktált normák alapján - megalakult a Szövetségi Ellenőrző Bizottság (későbbiekben SZEB), szovjet dominanciával. A SZEB magyarországi misszióját 1946. tavaszáig Kliment. E. Vorosilov altábornagy (korábbi szovjet védelmi miniszter), majd távoztával Vlagyimír P. Szviridov tábornok vezette. A SZEB ténykedését a későbbi magyarországi szovjet nagykövet Georgij M. Puskin akkor még tanácsadóként segítette. Közbevetőleg tekintsük át, hogy melyek voltak a szovjetek által vezetett SZEB magyarországi missziójának legfőbb jogosultságai: a kormány összetételének megváltoztatása; kormánytisztviselők, közigazgatás csúcsvezetőinek kinevezése, vagy visszarendelése; pártok alakulásának, vagy működésének befolyásolása; magyar állampolgárok külföldi utazásainak az engedélyezése; államközi kapcsolattartás módozatainak engedélyezése. Lényegében minden olyan jogosítvánnyal rendelkeztek, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy saját igényeiknek megfelelően alakíthassák az ország további sorsát. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány felállásával egy időben még szinte az ország teljes területe hadszíntér volt. A fővárosért idegen csapatok harcoltak, a Budapest megszerzéséért folytatott pusztító ostrom pedig a köztudatba második Sztálingrád -ként épült be. Sopronban ugyanezen időszakban még működött Szálasi nyilas kormánya és környezetében ott voltak az őt felvállaló nemzetgyűlés és az őt támogató kormányzati közigazgatás még hű tagjai is. Nyugatra való menekülésük közben kerültek később angolszász csapatok fogságába. Az első kezdeményezések a rendőrség megalakítására; a Politikai Rendészeti Osztályok létrejötte Az Ideiglenes Nemzeti Kormány legelső intézkedései közé tartozott a jogállamiság megteremtéséhez szükséges első jogszabályok meghozatala, az új közigazgatás megszervezése, a földreform kidolgozása, a honvédség és a rendőrség újjászervezése, valamint a háborús jóvátételekhez tartozó intézkedések elindítása. A frontok háta mögött fokozatosan épült ki a szovjet katonai igazgatási rendszer, valamint az az új magyar közigazgatási rendszer is kiépülőben volt, amely a később kialakított rendszer alapjaiul szolgált és a társadalom teljes átalakítását tűzte ki célul. A Horthy-rendszer helyébe lépő új rend annyira más volt, hogy teljesen új társadalmi, hatalmi és végrehajtó szerveket kellett létrehozni. 9 Egymástól függetlenül, egymásról nem tudva az egykori illegális kommunista párt tagjai elkezdték szervezni a rendőrséget. 10 A korábbi illegális kommunista párt Budapesten tartózkodó meghatározó tagjai Kádár János, Péter Gábor és Fehér Lajos hozzáláttak Budapest közbiztonságának megszervezéséhez. Még Budapest ostromállapota idején, 1945. január 21-én kinevezésre került Csorba János Budapest első polgármestereként, és Sólyom László Budapest rendőrfőkapitányaként. Sólyom egyik helyettese Kádár János lett. További helyettesei Benjámin Olivér rendőr vezérőrnagy és Ratulovszky János rendőr vezérőrnagy lettek. Utóbbi rendőrfőkapitány-helyettesi minőségében a megalakulóban lévő Politikai Rendészeti Osztályok felügyeletét is feladatául kapta. 9 Bacsa Gábor: A rendőrképzés 1945-1950, Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Preasidii Ordinis) HU ISSN 1216-6774, XIII. évfolyam 16. szám (2007) 10 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. évi 1.690. M. E. számú rendelete a Csendőrség feloszlatásáról és az államrendőrség megszervezéséről csak 1945. május 22-én került aláírásra, majd kihirdetésre, azaz az Államrendőrség szervezetei már a jogi szabályozás megszületése előtt felállításra kerültek 16 / 241
A Budapesti Politikai rendőrség megszervezését Péter Gábor vállalta magára, egyik helyettese Fehér Lajos lett. Ezen történésekkel párhuzamosan Debrecenben - Erdei Ferenc belügyminisztertől kapott különmegbízása alapján - Tömpe András is hozzálátott a Politikai Rendőrség megszervezéséhez. Segítői Tímár István, Piros László, Dékán István és Villányi András voltak. A Tömpe által vezetett csoport Debrecenből Budapestre utazott és a Péter Gábor-féle csoporttal párhuzamosan kezdte meg működését. Kettejük hatalmi villongásainak okán - az Ideiglenes Nemzeti Kormány által rendeletben később kihirdetett rendőrségi felosztásnak megfelelően 11 - Péter Gábor a Magyar Államrendőrség Budapesti Politikai Rendőrség vezetőjeként, Tömpe András pedig a Magyar Államrendőrség Vidéki Politikai Rendőrség vezetőjeként kapott kinevezést. A két, egymástól függetlenül megalakított szervezet feladatai közé tartozott többek között a volt munkaszolgálatosok, háborús bűnösök és azok csatlósai, deportálások elszenvedői és elkövetőinek vizsgálata éppúgy, mint a politikai pártok és frakciók tagjainak, vagy éppen a volt rendszer köztisztviselőinek és közalkalmazottainak visszamenőleges átvilágítása. A szervezetek feladatainak és hatáskörének vizsgálata alapján megállapítható, hogy már 1945- ben prioritást élvezhetett a belső biztonsággal és elhárítással kapcsolatos tevékenység. Az elhárító munkára feltehetően azért volt szükség, mert nem voltak pontos és ellenőrzött információk arról, hogy milyen háttérrel rendelkeznek azok a személyek, akik az átszervezett Államrendőrség állományába bekerültek. A még háborúban álló és megostromlott Magyarországon különböző folyamatok egy időben zajlottak. Sem az új, sem a régi erkölcsi normák nem működtek. A fosztogatások, visszaélések, zabrálások mindennaposak voltak. Visszaemlékezésekből és levéltári iratokból tudjuk, hogy ezeket a cselekményeket nem kerülték el az egyenruhás állomány tagjai sem. Az ilyen visszaéléseknek próbálta elejét venni ezen csoportok felállításával a két szervezet. Javaslatok az új szervezet kialakítására (struktúra, létszám...stb.) A kommunistákon kívül, az Ideiglenes Nemzeti Kormányban jelen lévő más pártok ekkor még szintén feladatuknak tartották a rendőrség megszervezését. Így egy rövid időre létrejött Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök fiának vezetésével az ún. Miklós-gárda, 12 vagy a Szociáldemokrata Párt által életre hívott rendezőgárda. Katonai vonalon szintén több ellenálló csoport került megalakításra. A Szent-Györgyi Albert körül szerveződő ellenállás tagjai legfőbb feladatuknak azt tekintették, hogy a különböző székházakból a nyilas dokumentumokat összegyűjtsék. A csoport vezetői Mattheidesz Géza, Kruchina Viktor és dr. Vészy István voltak. A csoport feloszlását követően Dr. Vészy István Debrecenbe utazott, majd a honvédelmi miniszter felhatalmazásának birtokában Budapesten megalakította a Honvédelmi Minisztérium 40. osztályát. Az időközben megalakult Katonapolitikai Osztály felállásával a Vészy által alakult osztály ugyan feloszlatásra került, de az állomány jelentős része a továbbiakban a Katonapolitikai Osztályon (későbbiekben Katpol) folytatta addigi tevékenységét. A Katpolt ekkor Pálffy György vezette. 13 Az MKP-nak és nem utolsó sorban vezetőjének Rákosi Mátyásnak stratégiai okokból is fontos volt, hogy a Kormány alakításakor - Zöld Sándor és Farkas Mihály helyettesek 11 1945. évi 1.690. M. E. számú rendelet a Csendőrség feloszlatásáról és az Államrendőrség megszervezéséről 12 A Miklós-Gárdát dálnoki Miklós László - az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnökének Dálnoki Miklós Bélának a fia - szervezte. Elsősorban budapesti értelmiségi fiatalokból álltak, célkitűzésük a nyilas uralom elleni küzdelem és lehetőség szerint a zsidók mentése volt. Fabinyi Tibor nyugalmazott evangélikus püspökkel készült interjúból olvasható, hogy nyilas egyenruhában zsidó házakat őrizték és a bennük tartózkodó zsidó embereket védték. dr. Fabiny Tibor nyugalmazott teológiai tanárral készült interjú, Evangélikus Élet (2004), http://www.evelet.hu/archivum/2004/30/061, utolsó letöltés 2014. december 07. 13 Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban 12-13. oldal, Jaffa Kiadó (2012) 17 / 241
személyében - a belügyi tárca vezetői közé a Kommunista Párt is delegálhatta az embereit. Rákosi Mátyás, 1945. március 17-én Dimitrovnak címzett levelében a következőket olvashatjuk: A rendőrség kérdésében jelentkeznek a Szociáldemokraták és a többi párt is. Morognak a kommunista monopólium miatt és (demokratikus paritást) követelnek. Minthogy a legfőbb rendőrségi vezető pozíció a mi elvtársaink kezében van, ebben a kérdésben valamit engednünk kell. Itt persze ügyelnünk kell arra, hogy a kulcspozíciók a mi kezünkben maradjanak. 14 Az új magyar rendőrséget megszervező személyek előtt két minta állhatott: egyfelől ismerői és sokak elszenvedői voltak a Magyarországon is honos nyugat-európai minta alapján létrehozott, csendőrségnek és rendőrségnek, másfelől ott volt az ortodox világhoz tartozó keleti modell, amelynek jó ismerői voltak a szovjet emigrációban élő magyarországi kommunisták, így az MKP prominensei (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Nagy Imre stb) is. (a nyugat-európai rendszerben) a központi államhatalom - a fejlődés korábbi szakaszában az uralkodók - és a helyi közösségek is rendelkeztek hatáskörrel a rend fenntartása vonatkozásában. A rend védelme nem képezte a központi hatalom monopóliumát, mint Keleten. ( ) Európa keleti régiójában, nevezetesen a cári birodalom területén kialakuló Szovjetunióban magától értetődő volt, hogy a rendvédelem az új hatalmi központ alárendeltségébe kerüljön. Magyarországon azonban ez a fajta megoldás ellenkezett a magyar fejlődés lényegével. 15 A korábban idézett Rákosi-levél is bizonyíték arra, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány Belügyminisztériumát kézben tartó MKP a Szovjet Állam által gyakorolt mintát vette alapul. Fehér Lajos 1979-ben megjelent memoárjában így emlékezett vissza erre az időszakra: A Központban a kapuban Veres Péterrel találkoztam elsőként. Majd mindjárt utána a felszabadulás előtti pártvezetőség egyik tagjával. Ő felvetette, hogy meg kellene alakítani a demokratikus rendőrséget, s ezen belül a politikai rendőrséget. És meghívott maga mellé: vegyek részt ebben a munkában. ( ) Egy-két nap múlva a Tisza Kálmán téri központ egyik hátsó udvari szobájában, ahol csupasz szalmazsákokon aludtunk, mert nem volt más, és szék sem volt a szalmazsákokon ülve, Kádár János vezetésével négyen megalakítottuk a demokratikus rendőrséget a fővárosban. 16 Fehér Lajos a szervezethez kerülését, illetve az általuk végzett tevékenységet több változatban is leírta. Az egyik ilyen jelentését négy főbb szakaszra osztotta: szervezet, személyzet, tevékenység, és ellentétek más belügyi szervekkel. A Mit csinált a politikai osztály alcím után az alábbi bejegyzés olvasható: lefogtuk Rotyist és a Szívóst, a 401-es különleges munkásszázad keretéhez tartozó törzsőrmestert és szakaszvezetőt, akiket vasárnap kivégeztek. Jegyzőkönyveket csatolom. 17 Az Oktatás alcím után Fehér a következőket vetette papírra: A politikai osztálynak van egy volt csendőr százados és egy volt detektív tagja. A csendőr százados ill. (megjegyzés tőlem: illegalitás) alatt az elvtársak részére lakást szerzett, az elvtársakat randevúkra elkísérte, hogy a nyilasok le ne fogják őket, a párt pénzét megőrizte és más dolgokkal kiérdemelte, hogy bizalommal lehetünk hozzá, rendes ember. A volt detektív két kommunista párttag testvére. Ő maga többször leértesített bennünket a politikai rendőrségen szerzett előzetes razzia-hírekről, stb. ezzel nekünk komoly, értékes szolgálatot tett, több elvtársunkat megmentette a lebukástól. 14 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 274. f. 10. cs. 114. öe. 15 Parádi József: A Magyar Királyi Csendőrség, az első magyar polgári, központosított, közbiztonsági őrtestület 1881-1945. 123. o., Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság, Budapest (2012) 16 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 274. f. 11. cs. 10. öe. 17 274. fond MKP Központi Vezetőség iratai. 11. csoport 10 öe. Péter Gábor és beosztottjai jelentései a Pol. Rendőrség, illetve Államvédelmi Osztály szervezetéről, személyzetéről, tevékenységéről, ellentéteiről más belügyi szervekkel (1945. 02.20.-1948.06.11.) 3. oldal 18 / 241
Megbeszéltük, hogy ez a két szakember kéthetes detektívtanfolyamot tart felváltva a testület részére. Ez ma meg is kezdődött. 18 Ugyancsak Fehér Lajos memoárváltozataiból tudjuk, hogy az elsők között csatlakozott csoportjához: Pálffy György, Padányi Mihály, Janikovszky Béla, Jamrich Mihály, Gürtler/Egri János, Urbán Lajos, Décsi Gyula és Zsenei Ferenc. A Tömpe-féle csoport és Péter Gábor helyettese, Fehér Lajos nagy erőkkel kezdték el beszervezni a partizánokat, a proletár fiatalokat és az általuk megbízhatónak vélt korábbi rendszerek erőszakszervezeteinek alkalmazottait a politikai rendőrség kötelékébe. Fehér Lajos életrajzának első változatából tudjuk, hogy Kádár Jánossal, Péter Gáborral, Sólyom Lászlóval együtt nem csak a rendőrség személyi állományának toborzásában vett részt, hanem Péter Gábor helyetteseként az ő személyéhez köthető az újonnan toborzott rendőrségi állomány átvilágítása és ellenőrzése, valamint a rendőrségi állományról szóló nyilvántartás megszervezése és létrehozása is. A rendőrség szervezése és működtetésének megindítása a fővárosban is rendkívüli nehézségekbe ütközött, miközben tudjuk, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány a korábbi rendőrségi állományt is - az elveikkel nem ütközve - igyekezet az első időkben átvenni. Kádár János Budapest Rendőr-főkapitány helyettese Szigorúan bizalmas! minősítéssel ellátott jelentése a következő sorokat is tartalmazza: Minden nehézség ellenére már közvetlenül a szovjet csapatok bevonulása után megkezdődött a nemzetőrség szervezése ( ). A munka rendkívül nehéz volt, az orosz hatóságok a kapitányságokról, a laktanyákból vitték el a rendőröket. A naponta szolgálatba induló rendőröknek alig 50% érte el a szolgálati helyét. A rendőrök elvitele olyan méreteket öltött, hogy jelenleg 2000-3000 főnyi rendőrtiszt és legénység van fogolytáborban. Az orosz parancsnokságok, főleg eleinte, igen nagy nehézséget okoztak és okoznak munkánkban. A megalakult rendőrségeket és főkapitányságokat megrohanták az NKVD szervei és állandó jelenlétükkel és olyan kívánságaikkal, melyeket teljesíteni nem tudunk, az időnk jelentős részét elvonják, és munkánkat bénítják. 19 A szovjet alakulatok azonban nem csak Budapesten okoztak gondot. Jelentős számban követtek el bűncselekményeket, tekintet nélkül arra, hogy a sértett civil, hivatásos személy, avagy a Magyar Kommunista Párt tagja volt-e. Több visszaemlékezés és szakirodalom is ismertette a polgári lakossággal szemben elkövetett súlyos atrocitásokat, arról azonban keveset lehet tudni, hogy a sértettek között nem egyszer a Magyar Államrendőrség állományába tartozó személyek is voltak. Ilyen eset volt az is például, amikor a konyári rendőrség két járőre szovjet katonák erőszakoskodásaitól próbált megvédeni két helybéli nőt. Az intézkedés során - mivel az orosz katonák az intézkedést foganatosító rendőrökkel szemben fegyveres ellenállást fejtettek ki - fegyverhasználatra került sor. Az önvédelemből riasztólövéseket leadó rendőrök a szovjet katonákat halálosan megsebesítették. Ezt követően a szovjet katonai parancsnokság katonái a két rendőrt elfogták, ismeretlen helyre hurcolták, majd őket halálra ítélték. A Vorosilov marsallnak írt levélben az alábbiak olvashatóak: alázatos tisztelettel kérjük, hogy kommunista tagtársaink, névszerint Turzó Lajos és Dienes Gyula volt rendőrök konyári lakosok halálbüntetését, életük meghagyása mellett fogház büntetésre átváltoztatni szíveskedjék. ( ) hódolatteljes tisztelettel kérjük a fent nevezett 2 18 274. fond MKP Központi Vezetőség iratai. 11. csoport 10 öe. 4. oldal 19 Máthé Áron: Malenkij robot az elhurcolások hazai felelősei in: Emberek az embertelenségben, szerkesztette Zsíros Sándor Miskolc, Gulágkutatók Nemzetközi Társasága (2010) Kádár honnan (?) 19 / 241
rendőr elvtársaink halálbüntetésének megváltoztatását, hogy fenti állításunkat és annak igazát meghagyott életükkel bebizonyíthassák. 20 A Kiskunfélegyházi Rendőrkapitányság vezetője egy szintén szovjet katonák által elkövetett, ennél azonban kisebb fajsúlyú esetben kényszerült igazoló jelentés írására. A jelenés megfogalmazására a következő eset adott okot: a Kiskunfélegyházi Rendőrkapitányság gépkocsiját vezető Tieder Rudolf nevezetű rendőrt a város határában egy - az úton keresztbe fordított autóval orosz katonák megállásra kényszerítették. Benzin vételezés ürügyével a járműből kicsalták, majd fegyverrel annak átadására utasították. Ezt követően a Tieder Rudolffal együtt utazó Tercsi alezredes a következőket jegyezte le: igazolásra szólítottak fel. Igazolás helyett megmotoztak, s az összes értékeinket elvették. Tieder Rudolftól, Bíró Gézától, Füstös Ernőtől, Szenczi Jánostól és Szűcs Mihálytól. Ezután kettő beült a mi kocsinkba, a másik kettő pisztolyokkal mind az ötünket az út szélére terelve sakkba tartott, a másik kettő pedig megfordult a mi kocsinkkal Szeged felé haladva elérték a fekete személy autót egyikök átugrott bele, megindította a motort, ekkor a kettő, ki minket sakkba tartott, egy pár lövést adott felénk, s ezután futva, elérve a lukszust, beugrottak, s elrobogtak Szeged felé. 21 Az orosz katonák az állomány tagjától ekkor a járművön túl annak teljes rakományát (élelmiszer, autófelszerelés), a benne ülő személyek személyes tárgyait, valamint a Tieder Rudolf rendőr szolgálati fegyverét is magukkal vitték. A korábbi rendszer felmérése, a biztosok által tett megállapítások 1945. február 25-én Budapesten, a romokban heverő fővárosban került sor az MKP országos nagygyűlésére. Az MKP soraiba tartozó azon személyeknek, akik a rendvédelem megszervezését végezték, öntudatuk megerősítéséhez igen erősen járult hozzá mindaz, ami a kongresszuson elhangzott. A kommunista párt több, általuk megbízhatónak tartott és a rendőrség újjászervezésében részt vállaló személyt így Tömpe Andrást is - megbízta azzal a feladattal amely feladatra a felhatalmazást a 132.790/1945. BM 7. számú nyílt belügyminisztériumi rendelet adta, hogy járják végig a vidéket és készítsenek összefoglaló jelentéseket a vizsgált területről előre meghatározott szempontok szerint. A vizsgálati eredményt Tömpe András 1945. április-július időszaka közötti jelentéseiből ismertetem. Jelentés a Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. vármegyék rendőrségéről 22 A jelentés 6 oldalon 4 fejezetből állt, illetve 6 mellékletet is tartalmazott. A jelentéstétel dátuma 1945. április 14. volt. Az első fejezet a vármegye általános földrajzi-politikai helyzetét elemezte és megállapította, hogy a pártok között e térségben a legerősebb a Nemzeti Parasztpárt, a leggyengébb, és számszerűen nem jelentékeny pedig a Független Kisgazda és a Szociáldemokrata Pártok voltak. A jelentés kitért a kisszámú nagybirtokosság és a területen élő svábság, valamint a munkaszolgálatból visszatért zsidók helyzetére is. A második fejezet a rendőrség kiépülésével foglalkozott, amely működését e közigazgatási területen 1945. február 22-én kezdte meg, amikor a Belügyminisztérium Bernáth József rendőr főkapitányt a szervezéssel megbízta. E fejezet három pontban részletező módon taglalta a vármegyei rendőr-főkapitányság legfőbb jellemzőit: 20 PIL 274.f.11/27.öe. 33. lap 21 PIL 274.f.11/27.öe. 31. lap 22 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 274. f. MKP Központi Vezetőség iratai 11. cs. 6. öe. 94-102 lap, 191-196 lap 20 / 241