TÓTH I. JÁNOS: A TISZAI CIÁNSZENNYEZÉS Rendszerszemléletű elemzés Szerzői kiadás, Szeged, 2002 Kocsis Tibor fotóriportjával Lektorálta: Dr. Ilosvay György A 2000 telén bekövetkező cianid- és nehézfémszennyezések sokkot okoztak a magyar társadalomban. A közvéleményben tudatosult, hogy Magyarország mint alvízi ország kiszolgáltatott helyzetben van. A könyv egyrészt áttekinti a szennyezés előzményeit, lefolyását, ökológiai és társadalmi következményeit, másrészt megfogalmazza a szennyezés általános tanulságait, különös tekintettel a társadalmi és környezetfilozófiai összefüggésekre A nagybányai szennyezéshez hasonló katasztrófák gyakran bekövetkeznek a világban. Az okok látszólag szertágazóak: piac és a modern technika kudarcai, törvényesség és környezeti tudatosság alacsony szintje, külföldi befektetők és komprádoraik korlátlan érdekérvényesítése, periféria kiszolgáltatottsága, stb. A környezeti katasztrófák mélyebb oka azonban a késő modernitás hibás értékrendje, egy hamis társadalomfilozófia, amelynek lényege a dualizmus, az indusztrializmus, a neoliberalizmus és a globalizmus. A szerző könyvét az olvasóközönség informálása mellett főként a környezet helyzetével és jövőjével foglalkozó értelmiségnek, pedagógusoknak és egyetemi hallgatóknak ajánlja.
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS 11 I. RÉSZ: TÉNYEK ÉS ESEMÉNYEK 15 1. MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK 15 1.1 Az alkalmazott filozófiáról 15 1.2. Nominalizmus és realizmus 17 1.3. Indukció és dedukció 18 1.4. Multidiszciplinaritás 20 2. HASONLÓ BALESETEK 22 2.1. Cianidszennyezések a világban 22 2.2. Donana, Spanyolország (1998.) 24 2.2.1. Nemzeti park és ipar 25 2.2.2. Tragédia és zûrzavar 25 2.2.3. Azonnali kárelhárítás 26 2.2.4. Késõbbi események 27 (1999. december 15; 2000. március; Április 8.; Április-május; Május-június; Szeptember; Október 3.; December eleje; December 27; 2001. február; Április; Július-október; Az okozott károk) 2.3. Tanulságok 32 3. AZ ERDÉLYI BÁNYAVIDÉK 34 3.1. Nagybányai látkép 34 3.2. Nagybányai ólomfeldolgozás 36 3.3. Borsabánya 37 3.4. Vaskohsziklás: bányavárosból turistaparadicsom? 37 3.5. Rézbánya 38 3.6. Erdőirtások és árvizek 39 4. A NAGYBÁNYAI PROJEKT 41 4.1. A cianidos lúgozá s 41 (Amalgámozás; Ciánlúgozás; Mosófolyadék/ 4.2. Az Esmeralda és az Auru 44 (Beruházás; A nemesfém mennyisége; Gazdasági háttér; Az arany és ezüst ára; Környezetvédelmi projekt) 4.3. Figyelmeztetõ jelek 50 4.4. A január 30-i környezetszennyezés 51 4.5. A nagybányai környezetszennyezés oka 52 4.6. A borsabányai szennyezés 53 5. A SZENNYEZÉSEK LEFOLYÁSA 56 5.1. A nagybányai szennyezés 56 (Szamos; Tisza; Keleti-fõcsatorna; Nyugati-fõcsatorna; Kiskörei víztározó; Szolnok; Szeged; Jugoszlávia; Bulgária; Ukrajna; Románia) 5.2. A borsabányai szennyezés 60 5.3. Egyéb romániai szennyezések 60 6. A SZENNYEZÉSEK KONCENTRÁCIÓJA ÉS HATÁSA 65 6.1. A cianid koncentrációja 65 6.2. A cián hatása 67 6.3. Kárelhárítás vasszulfáttal 69
6.4. A kiömlő nehézfémek mennyisége és koncentrációja 70 7. ÖKOLÓGIAI KÖVETKEZMÉNYEK 74 7.1. Előrejelzések és várakozások 74 7.2. A planktonok 75 7.3. A puhatestűek (makroszkopikus gerinctelenek) 75 7.4. A tiszavirág 76 7.5. A halak 77 7.6. A kétéltűek és a hüllők 80 7.7. A madarak 80 7.8. A vidrák és más emlősök 81 8. TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEK 83 8.1. Egészségügyi károk 83 8.2. Gazdasági károk 84 8.2.1. Azonnal jelentkező elhárítási költségek 85 8.2.2. Halászat 85 (A halászok száma; Jövedelem-kiesés; Segélyek; Halfogyasztás;) 8.2.3. Turizmus 88 (Összegzés) 9. MAGYAR REAKCIÓK 92 9.1. Közlemények és demonstrációk 92 9.2. A környezetvédők reakciói 94 9.3. Konferenciák 97 9.4. Segítségek 97 9.5. Pályázatok 100 9.6. Társadalmi és kulturális programok a Tiszáért 100 9.7. Kormányzati lépések 101 9.8. A Környezetvédelmi Minisztérium 102 9.9.Az Igazságügyi és más minisztériumok 105 9.10. A kormánybiztosi hivatal 107 9.11. A politikai pártok álláspontja 108 10. ROMÁN ÉS AUSZTRÁL VONATKOZÁSOK 111 10.1. Román vélemények és reakciók 111 (Újra nyit az Aurul; Magyar reflexiók) 10.2. Ausztrál vélemények és reakciók 117 (Az Esmeralda véleménye; Ausztrál reakciók; Összefoglalás) 11. NEMZETKÖZI ERÕFESZÍTÉSEK 122 11.1. Az EU, az USA és az ENSZ lépései 122 11.2. Nemzetközi munkabizottságok 126 (ENS- munkacsoport; Nagybányai Munkacsoport;) 11.3. Információk és jelentések 126 (ENSZ-jelentés; Nagybányai Munkacsoport;) 12. KÁRTÉRÍTÉS ÉS PERESKEDÉS 130 12.1. A kártérítés fontossága 130 12.2. A kártérítés elvi kérdései 130 (A kár mértéke; A károsult; A károkozó) 12.3. Az érintett jogszabályok 131 12.3.1. Kétoldalú egyezmények 132 (Bukaresti egyezmény; 1983. évi egyezmény; környezetvédelmi egyezmény;)
12.3.2. Többoldalú egyezmények 132 (Duna védelme; Helsinki egyezmény; 1993-as EU egyezmény; 1997-as ENSZ egyezmény; Riói Nyilatkozat) 12.4. Felelõsök 134 12.5. A kártérítéssel kapcsolatos vélemények 135 12.6. A kártérítéssel és a perrel kapcsolatos események 137 (Magánjogi vita; Nyomozás; A ciánper elindítása) 13. KÖRNYEZETI KOCKÁZATOK 143 13.1. A bányabiztonság megteremtése 143 (Bányabiztonság) 13.2. A romániai kockázatok 144 (Korábbi szennyezések; Kockázatok) 13.3. Szlovákia 148 13.4. Ausztria 149 13.5. Veszélyforrások a Tisza vízgyûjtõ területén 159 14. REVITALIZÁCIÓ 152 14.1. A Tisza újjáéledése 152 14.2. A környezetvédők és a revitalizáció 158 14.3. A jelenlegi vízgazdálkodás veszélyei 161 (Vízszennyezések) 14.4. A fokgazdálkodásról 162 (Természeti állapot; a fokgazdálkodás előnyei; A fokgazdálkodás pusztulása) 14.5. Az ártéri gazdálkodás lehetősége napjainkban 167 II. RÉSZ: ÖSSZEFÜGGÉSEK 171 15. KÖZGAZDASÁGTANI VONATKOZÁSOK 171 15.1. A gazdaság mint átáramlásos rendszer 171 (Input és output oldal) 15.2. A víz mint szűkös jószág 173 15.3. A természeti javakkal való gazdálkodás 175 (Nemzetközi területek; Állami területek, állami tulajdon; Állami területek, magántulajdon) 15.4. Racionális környezeti kockázat 179 15.5. A külföldi tőkebefektetés kockázatai 179 15.6. Lobbisták vagy komprádorok? 181 15.7. A bankok felelőssége 184 15.8. Piaci kudarcok 186 15.8.1. Externális hatások 186 15.8.2. Hosszú távú hatások 187 15.8.3. Magánjavak és közjavak 187 16. TECHNOLÓGIAI VONATKOZÁSOK 189 16.1. A modern technika 189 16.2. Törvényi szabályozás a meddőhányókról 191 16.3. Szakértői kudarcok 192 (A független szakértő mítosza; A vízügy; Meta-technika Társadalmi vita) 16.4. Hiteles mérés a periférián 198 17. SZOCIOLÓGIAI VONATKOZÁSOK 200 17.1. Társadalmi sokk 200
17.2. Cianidszennyezés és társadalmi kár 202 17.3. Vidék és város 203 17.3.1. A környezeti tudatosság formái 205 17.3.2. Centrum és periféria 206 17.4. Területi szuverenitás 207 17.5. A román állam felelõssége 209 17.6. A kelet-európai mentalitás a határértékek tükrében 210 17.7. Környezeti érdekek és konfliktusok 212 18. KÖRNYEZETFILOZÓFIAI VONATKOZÁSOK 213 18.1. Az ökológiai kár 213 18.2 Célszerűség és környezetszennyezés 216 18.3. A környezetszennyezés mint károkozás 219 18.4. Természeti katasztrófa vagy környezetszennyezés? 222 (Természeti katasztrófák; Szándékos károkozás; Környezetszennyezés) 18.5. Felelősség és kártérítés 223 (A normákról és a felelősségről; Az önmagában vett jó és rossz; A közmegegyezés szerint vett jó és rossz; A jogi értelemben vett rossz; Jogszerűtlen viselkedés felelősségre vonás; Az erkölcstől a jogi szabályozásig) 18.6. Indusztriális és neoliberális értékrend 226 (Indusztrializmus, Neoliberalizmus;) III. RÉSZ: PARADIGMÁK 231 19. A MODERN ÉS AZ ÖKOLOGIKUS VILÁGKÉP ELLENTÉTE 231 (Termelés; Láthatatlan kéz; Gazdasági ember; Technika; Növekedés; Racionalitás; Környezeti etika) BEFEJEZÉS 241 FELHASZNÁLT IRODALOM 245 NÉVMUTATÓ 255 SUMMARY 261 KOCSIS TIBOR FOTÓRIPORTJA (melléklet) 265-280
BEFEJEZÉS: TANULSÁGOK ÉS JAVASLATOK A 2000 telén sorozatban bekövetkező cianid- és nehézfémszennyezések sokkot okoztak a magyar társadalomban. A közvéleményben tudatosult, hogy Magyarország mint alvízi ország kiszolgáltatott helyzetben van. Az egymást követő szennyezéseknek különböző okai voltak. (i) Az okok és a feltételek tudatosítása a szükséges változtatások nélkülözhetetlen előfeltétele. A multidiszciplináris jellegű környezetszennyezés tudományos (diszciplináris) elemzése nehéz feladatot jelent. Ebben fontos szerepet játszhat a rendszerszemlélet és az alkalmazott filozófia, amely a diszciplináris határokon túlmutató összefüggéseket is képes megfogalmazni. A könyv a redukált indukció módszerének alkalmazásával keresi az egyedi esemény általános tanulságait. A katasztrófa technológiai oka az volt, hogy a tárolóba a tervezés szerint több folyadék kerülhetett, mint amennyit el lehetett belőle vezetni. Így a gátszakadás szinte előre be volt programozva. (ii) Minimális követelmény lenne egy szivárgást megakadályozó beton ülepítőmedence kialakítása, amelyet több, védőgáttal és több egymástól független szivattyúrendszerrel is el kellene látni. A fejlett országokban teljesen zárt rendszerben folyik az arany kinyerése, az ülepítést zárt, silószerű ciántornyokban végzik. Még a feldolgozó üzemben kivonják a ciánt a mosófolyadékból, és csak ciánmentes vizet szivattyúznak a nyitott ülepítő medencékbe. A környezetszennyezés gyakran tudatos költség-haszon kalkuláció következménye, hiszen a szűken értelmezett gazdasági érdek a lehető legnagyobb környezeti kockázat vállalására ösztönzi a cégeket. (iii) Ezért az államnak kényszeríteni kell a cégeket a környezeti szabályok betartására. A jelenlegi (világ)gazdasági és (nemzetközi) jogi rendszernek súlyos fogyatékossága, hogy egyértelmű helyzetekben sem lehet belátható időn belül érvényesíteni a szennyező fizet elvet. (iv) A biztosítótársaságokat bevonva kötelező felelősségbiztosítás kötésére kell kényszeríteni a környezeti szempontból veszélyes üzemeket. Így egy környezeti katasztrófa után a biztosító azonnal fizetne a károsultaknak. További előnye ennek a megoldásnak, hogy a biztosító ösztönözné ezeket a cégeket a környezeti kockázatok csökkentésére. A csődeljárás során a hitelező bankok a kártérítési rangsorban sokkal előkelőbb helyen vannak, mint a károsultak. (v) El kellene érni, hogy a hitelező bank a kártérítendők
rangsorában a károsult mögé kerüljön. Ez arra kényszerítené a hitelező bankot, hogy a környezetvédelmi szempontból kétes vállalkozások finanszírozását alaposabban meggondolja. Számtalan környezeti katasztrófa mutatja, hogy a periférián végrehajtott külföldi befektetések jelentős környezeti kockázattal járnak együtt. A közepes méretű vállalatok legalább olyan mértékű, ha nem nagyobb környezeti kockázatot jelentenek, mint a multinacionális cégek. (vi) Egy minimálisan kötelező nemzetközi standard alkalmazásával a környezeti kockázatot csökkenteni lehetne. A periféria gyakran nem rendelkezik azokkal a drága mérőműszerekkel, amelyekkel a környezetszennyezés tényét egy független nemzetközi bíróság előtt is bizonyítani tudná. (vii) Ezért a szükséges mérőeszközöket a befektetőnek (vagy egy nemzetközi szervezetnek) biztosítani kellene a helyi környezetvédő csoportok számára. (viii) A piac kiteljesedésével (a globalizációval) párhuzamosan a piaci kudarcok (externalitás, hosszú távú hatások, közjavak) problémáját a gondolkodás középpontjába kellene állítani. A természeti erőforrásokkal illetve a hulladékkal gazdálkodók speciális helyzetben vannak. A természeti erőforrások beszerzésének, illetve a hulladék lerakásának jelenlegi költsége független a fenntartható gazdálkodás szempontjából kívánatos ártól. (ix) A természeti javakkal való gazdálkodás szabályozására egy új típusú intézményre lenne szükség. Csak egy ilyen intézmény biztosíthatná, hogy a piac ezen a területen is optimálisan működjön. A modern ipari civilizáció keretei között alapvető érdekellentét van a természeti erőforrásokat felhasználó és a természetet szennyező társadalmi funkciók, illetve ágazatok között. A környezetszennyezések mögött ez az érdekellentét is megtalálható: a források felvételében érdekelt szereplők számára fontos a természet minősége, míg a hulladék leadásában érintettek számára nem. A modernitás szerint a természeti javak, így a víz is korlátlanul rendelkezésre áll, ezért szabadon felhasználható erőforrások (szabad javak). A természeti erőforrások (pl. édesvíz) valójában azonban szűkös jószágok, s a lehető legrosszabb szemlélet, ha ezt figyelmen kívül hagyva szabad jószágnak tekintjük őket. (x) Következésképpen a természeti erőforrások társadalmi kisajátítását korlátozni kell. A technika kiteljesedésével párhuzamosan növekszik az előre nem látható kockázatok, károk és veszélyek száma. (xi) Az ebből származó problémákat csak egy teljesen új típusú gondolkodás kialakításával lehetne mérsékelni, amely a rendszerszemléletű és az alkalmazott filozófiai megközelítéseket is érvényesnek tekinti.
A technika megítélésének dilemmája abban áll, hogy a szakértők elfogultak, az elfogulatlanok pedig laikusok, következésképpen a modern technika megítélésére mindkét fél alkalmatlan. (xii) Kétes esetekben az elővigyázatosság elvét kellene alkalmazni, amely kétségkívül lassítaná a technikai és gazdasági növekedést, viszont növelné a biztonságot. A modern technikában olyan problémák jelentek meg (pl. ciánlúgozás), amelyeket a hagyományos erkölcs nem minősített sem bűnnek, sem erénynek. (xiii) A modern technológia hatalmának és felelősségének a tudata a 21. század gondolkodásának központi elemét kell, hogy jelentse. Minél fejlettebb egy társadalom, annál bonyolultabb és szövevényesebb kapcsolatrendszerben áll a természettel. Ellentétben a modernitás koncepciójával, a társadalom fejlődésével párhuzamosan a természeti tényezők egyre fontosabb szerepet kapnak. A vízügy hagyományosan arra törekszik, hogy a folyók vizét a lehető legszűkebb mederben tartsa és a lehető leggyorsabban levezesse. Hosszú távon ez a gyakorlat is felelős az olyan súlyos problémákért, mint az árvíz, a belvíz, az aszály, a környezetszennyezés stb. (xiv) Az ökologikus gondolkodás szerint nagyobb teret kell adni a folyóknak. A Tisza esetében egyedülálló lehetőség lenne a hagyományos ártéri gazdálkodás korszerűsített formában történő felelevenítésére. A vidék számára a természeti erőforrások szennyeződése, pusztulása súlyos problémát jelent, ezzel szemben a város kevésbé van kiszolgáltatva a természeti erőforrásoknak. A köztük levő különbség globális méretekben is érvényes, amit a periféria és centrum fogalmában ragadhatunk meg. A globalizmus és a természetpusztítás között szükségszerű összefüggés van, amelynek mozgatórugója, hogy a centrum a saját ökológiai lehetőségeinél nagyobb környezeti igényekkel lép fel, amelyet a periféria kizsákmányolásával próbál kielégíteni. (xv) A perifériának védekeznie kell a centrum ezen törekvéseivel szemben. A jelenlegi gazdálkodási rendszer képtelen különbséget tenni a rablógazdálkodás és a fenntartható gazdálkodás között. (xvi) Olyan gazdasági struktúrát kell kialakítani, amelyben azonnal nyilvánvalóvá válik a nem fenntartható (rablógazdálkodás) és a fenntartható (ökologikus) gazdálkodás közötti különbség. A nemzetközi tőke behatolása a perifériára megosztja a helyi elitet. Ily módon kialakulhat egy komprádor réteg, amely a saját egzisztenciáját a külföldi tőke gátlástalan kiszolgálására alapozza. (xvii) A periféria nemzeteinek szembe kell nézni e problémával, s ez nem tekinthető nacionalizmusnak.
A környezetszennyezés problémája megoldhatatlan a nemzetállami szuverenitás hagyományos (modern) keretei között. (xviii) A környezeti válság megoldásához a nemzetállami szuverenitás korlátozására és egy ökológiai szempontokat is figyelembe vevő új típusú nemzetközi együttműködésre lenne szükség. A természet feletti uralom és a természettel való megbékélés (fenntartható fejlődés) egyaránt urbánus eszmerendszer, de az előbbi (korai) modern, míg az utóbbi posztmodern sajátosság. Ezért paradox módon a periféria premodern régiói a centrum posztmodern városaitól kaphatnak ideológiai segítséget a természet pusztító modernitással szemben. A modernitásnak a természethez való viszonyát elsősorban a kartéziánus filozófia és a liberális közgazdaságtan határozza meg. Ez a természetfelfogás két kulcsfogalommal jellemezhető: antropocentrizmus és dualizmus. A környezetvédők ezt a gondolkodást két oldalról, az ökocentrizmus és a monizmus felől is támadják. Az ökologikus gondolkodás a modernitás értékeivel szemben határozza meg magát. A környezetszennyezés a károkozás olyan formája, amelyet nem a károkozás szándékával követnek el. Az önvédelem alapvető jogából következik, hogy nemcsak a direkt, hanem az indirekt fenyegetésekkel szemben is jogosultak védekezni az emberi közösségek. A környezetszennyezés szorosan kapcsolódik a cél-eszköz viselkedés szükségszerűen létező másodlagos, harmadlagos stb. következményeihez. Sajnos a modernitás éppen arra ösztönzi a döntéshozókat, hogy tekintsenek el viselkedésük másodlagos, harmadlagos stb. hatásaitól. (xix) Tehát olyan döntéshozói modellekre van szükség, amely a szándékok mellett nagyobb teret ad a lehetséges következmények figyelembevételére. A nagybányai szennyezés a késői modernitás tipikus eseménye, amely a fejlődő világban rendszeresen bekövetkezik. E mögött a hibás társadalmi-gazdasági gyakorlat mögött olyan szerteágazó okok húzódnak meg, mint az egyéni gondatlanság, a vezetői felelőtlenség, a ciánlúgos technológia szabályozatlansága, Kelet-Európa alacsony környezeti tudatossága, a külföldi befektetők kapzsisága, a nemzetközi gazdasági és jogi rendszer hiányosságai, az indusztrializmus, a neoliberalizmus, a globalizmus, vagyis a (késő) modernitás értékrendje. (xx) Ezért a gondolkodásban és a gazdálkodásban egyaránt fordulatra van szükség. Nemcsak Romániának, hanem minden országnak gondoskodnia kell arról, hogy területén hasonló szennyeződések ne következhessenek be. A KÖNYV BESZEREZHETŐ: A terjesztőtől illetve a szerzőtől Szegedi Tudományegyetem (JGYTF Kar) Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó
6725 Szeged, Boldogasszony sgt. 6. Tel/Fax: (62) 546-071 Tel: (62) 420-727 Virtuális könyvesbolt: http://www.jgytf.u-szeged.hu/tanszek/kiado/books.html E-mail : publish@jgytf.u-szeged.hu A szerző a könyvvel kapcsolatban örömmel fogad minden kritikát és véleményt. Kérem értesítsen, ha idézi a kötetet. E-mail: jtoth@philo.u-szeged.hu Tóth I. János (Fil. Tsz., SZTE) A könyv elkészítését és megjelenését OTKA T 37538; KAC 0411341-01; FKFP 0488/2000 és CSEMETE támogatta: