IMRE SÁNDOR villamosmérnök - Jellemezze magát egy a Nature vagy Science folyóiratokban közölt cikkcím terjedelmében Párhuzamos élet a mobil és a kvantum alapú számítás bűvöletében. - Ki segítette leginkább karrierjét? Pap László akadémikus, korábbi tanszékvezetőm, akitől nemcsak szakmailag, de emberileg is nagyon sokat kaptam. - Hatottak-e Önre középiskolai tanárai? Igen. A Budapesti Piarista Gimnáziumban a műszaki pályám szempontjából igen szerencsésen kemény, de egyben emberséges képzésben volt részem. Matematika-fizika szakos osztályfőnökömtől szilárd alapokat kaptam, Meggyes János német tanárom pedig az élet dolgaiban adott sírig ható példát. Többi tanáromat, pedig csak hely hiányában nem veszem sorra. - Hogyan és miért választott szakterületet? Nos, ez érdekesen alakult. Gimnáziumban a történelem a biológia és a fizika érdekelt a legjobban. Mivel akkoriban még azt hittem nem bírom a vér látványát, letettem az orvosi pályáról (azóta 4 gyermekem kapcsán annyi élményben volt részem, hogy a döntésem utólag alaptalannak bizonyult). Mivel szüleim, keresztapám (és később horribile dictu öcsém is) villmosmérnökök, bár közvetlenül nem befolyásoltak, de végül a történelmet választottam hobbinak... - Miért döntött a tudományos kutatás mellett? Gyermekkoromban anyai nagyapámmal nyaranta a sok mozgás mellett rengeteget sakkoztunk. Akkor éreztem rá a szellemi kihívásokkal való birkózásban rejlő örömökre. A középiskolában ez szakkörökön folytatódott és Pap Lászlónak hála az egyetemen már esélyem sem volt a menekülésre. - Van-e kutatói mintaképe? (Múltbeli, esetleg élő vagy mindkettő?) Szilárd Leó 1
- Látogat-e el néha könyvesboltba, miért? Igen, a könyvek illatáért. Általában interneten rendelek könyvet, de szigorúan ragaszkodom a boltban történő átvételhez. Ilyenkor azután jócskán elidőzök és kinézem, mit rendeljek legközelebb. - Melyik könyv van jelenleg éjjeliszekrényén? Nos az igazat megvallva egy külön polcot barkácsoltam az ágyam mellé, aminek vannak állandó lakói. Kiemelt helyen áll Plutarkhosztól a Párhuzamos életrajzok. Hiszem, hogy sokat tanulhatunk az előttünk járók példájából. Plutarkhosz pedig nemcsak időben élt közel hőseihez, hanem bájos módon lép ki rendre a történetírói szerepből és mondja el saját véleményét. Természetesen a polcon rendre megfordulnak látogatók is. Most éppen Mlodinowtól a Feynman szivárványát olvasom - Idejétmúltnak tartja-e a Guttenberg galaxist? Miért? Nem, mint mondtam, mennyi az illata. Félretéve a tréfát, egészen más érzés kézbe venni és forgatni egy művet, legyen az szakmai cikk vagy regény, mint képernyőn olvasni. Természetesen ez nem mond ellent annak, hogy pl. a világháló is nagyon hasznos. De másra való. - Mennyi időt tölt naponta az Interneten? Számítógép előtt sokat ülök. Ha nincs órám, vagy valamilyen értekezlet, megbeszélés, akkor rendre a monitor és a billentyűzet fogja vagyok. Ez hét közben napi 5-6 óra, és ennek jelentős részét elektronikus levelezés és interneten való szakmai szörfölés teszi ki. Otthon viszont nincs internet hozzáférésem (tudatosan), így a hétvégén 2 napra a család és a jó levegő kerülhet előtérbe. - Hogyan viseli, ha egy kéziratát a bíráló visszautasítja? Ez a bírálattól függ. Ha igényes, korrekt, akkor a kritikát is elfogadom, sőt örömmel veszem. Az egyik rangos publikációmat viszont éppen annak köszönhetem, hogy az átlagos folyóiratba beküldött cikkre érkező színvonaltalan bírálat miatt mérgemben az egyik legrangosabb helyre küldtem be a kéziratot. Elfogadták. - Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott? Atyai jóbarátom, Karádi József sebész főorvostól kaptam az érettségim után és így szól: Nem minden baj jön ártalomra. Ezt nemcsak a cikkbírálatnál említett eset támasztja alá, hanem az életemben három olyan jelentős fordulópont is volt, amikor látszólag rosszra fordultak a dolgok visszatekintve mégis ezek adtak új, értékesebb irányt az életemnek. - Fontosnak tartja a díjakat a tudományban, miért? Részben igen, mert az emberek többségére a verseny ösztönzőleg hat. Ugyanakkor én is azon kisebbséghez tartozom, akik szerint - a részvétel a fontos. Az út a célhoz, az intellektuális öröm a lényeg számomra. Ha ehhez díjat is adnak, az csak a hab - bár igen finom - a tortán. - Milyen feliratot szeretne sírkövén látni? Nem nyugszik békében, mert végre végére járhat az univerzum titkainak. 2
- Hogyan hozhatná közelebb a tudományt, kutatást a laikusokhoz és a fiatalokhoz? A lényeg, hogy a hallgatóság fogalomvilágához illeszkedő példát használjunk. A háziasszonyoknak mosóporról beszélnék, a férjüknek a legújabb négykerék meghajtású terepjáróról. A hallgatóimnak mindig azt szoktam mondani, hogy akkor értik végre a tanultakat, ha a nagymamájuknak is el tudják magyarázni. - Elolvassa az Önt idéző cikkeket, miért? Általában igen. Részben hiúságból, de sokkal inkább azért, hogy lássam mit értettek meg az eredményeimből, illetve miben tudtak továbblépni. - Sportol? Igen, hetente 2-3-szor íjászkodom és 1-2 alkalommal úszok. - Mi a jó oktató ismérve? Ami a jó vezetőé. Meg tudja győzni a hallgatóságot, hogy amit mond az érdekes és érdemes magukévá tenni. - Vannak-e hiányosságai? Mik azok? Nagyon bele tudok feledkezni dolgokba, ami néha a favágás rovására megy. - Ha létezne időutazás, kivel ebédelne szívesen a tudományon kívüli világból? Érdekes, ezen már korábban is elgondolkoztam és egyértelműen Szabó Lőrincet választanám. Ha korábban születek és költői pályát választok, a verseinek a jó részét megírtam volna. Persze túl sok itt a HA. - Melyik az az egyetlen tény a tudományról, amiről Ön szerint a nagyközönségnek tudnia kellene? Hogy a tudomány nem hit kérdése (és a hit nem tudomány kérdése). - Hogyan dönti el, hogy van-e vagy nincs valakinek humorérzéke? Hogy nemcsak érti, de szereti is a tréfát. Ha valaki a saját ügyetlenségén is jóízűen tud nevetni, annak van humorérzéke. - Önnek van, mi példázza? Azért vártam nagyon a professzori kinevezésemet, hogy végre igazoltan lehessek szórakozott. - Mivel foglalkozott volna, ha nem a kutatást választja? Régészettel, ami persze szintén kutatás, csak nem a jövőbe, hanem a múltba utazunk közben. Ha egészen szigorúan vesszük a kérdést, akkor egyértelműen a tanári pálya a válaszom, amit most szerencsére a kutatás mellett gyakorolhatok. - Ön az egyetlen kutató egy házibulin. Hogyan írná le közérthetően azt a tevékenységet, amiből él? Én abból élek, amit a bulizók 5-10-15 év múlva fognak megélni. 3
- Általában mit nem szeret igazán egy tudományos cikkben? Ha nincs íve. Nem szeretem, ha elvész a részletekben, vagy éppen ellenkezőleg csak a felszínt karcolja. CV 1969-ben született Budapesten. Középiskolában a Piarista atyák keze alatt részesült erős fizika (természettudományos) és fizikális képzésben, melyekre azóta is épít. Egy év honvédelem után került a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karára, mint híradástechnika szakos hallgató. Két terület volt, ami igazán megragadta az érdeklődését. Az egyik a távközlés a másik a párhuzamos számítási architektúrák. Érdekes módon e kettősségtől azóta sem tudott szabadulni. 1993-ban diplomázott és megkezdte Pap László professzor kezei alatt a doktoranduszi működését. 1996-ban szerzett dr. univ fokozatot csomagkapcsolt távközlési rendszerek vizsgálatából. Közben Levendovszky János professzornak köszönhetően lehetősége adódott egy amerikai intelligens mérésadatgyűjtő rendszereket fejlesztő cég tevékenységébe is bekapcsolódni. 1996 fordulópont volt az életében. Tanszékvezetője, Pap László felajánlotta a tanszéken maradás és ezzel az egyetemi pálya lehetőségét, egyetlen apró feltétellel. Nevezetesen az addigi barátságos vezetékes távközlő világban folytatott barangolásait félretérve induljon neki a vadnyugatnak, az akkoriban dinamikus terjedésnek induló mobil hálózatoknak. Hamar meggyőződhetett arról, hogy a rádiós csatorna a musztángokhoz hasonlóan meglehetősen vad jószág és nem könnyű betörni, de ha valaki kiismerte, kezessé tehető. Az akkoriban kiépülő mobil telefon hálózatok népszerűségének köszönhetően komoly hallgatói érdeklődésre építve létrehozták a tanszéken a Mobil Távközlési és Informatikai Laboratóriumot, ami azóta is prosperál. Első hallgatói közül ketten is azóta kollégái lettek. (ez kivehető, ha túl nagy a terjedelem!!!!) 1999-ben a még vezetékes eredményeit továbbfejlesztve szerzett PhD fokozatot miközben egyre jobban magába szippantotta a mobil hálózatokhoz köthető oktatási-kutatási és fejlesztési tevékenység. Korszerű mobil hálózatainkban már nem az anyatermészet, hanem a felhasználók egymásra gyakorolt zavaró hatásával küszködnek. Ezen a téren elért eredményeinek köszönhetően jelentős javulás érhető el átviteli sebességben, minőségben. Egy rádiós detekciós probléma kapcsán szembesült egy nagy számításigényű matematikai feladvánnyal. Mivel édesapjának köszönhetően gyermekkora óta olvasója az Élet és Tudománynak felrémlett benne egy korábban olvasott cikk a kvantummechanikai elvekre épülő számítógépekben 4
rejlő lehetőségekről. Végére jártam a dolognak. A 2007-ben védett MTA Doktora disszertációjában már ilyen megoldások is szerepelnek nagy számításigényű optimalizálási feladatokra. Azaz a kör bezárult: (mobil) távközlés és kvantum alapú (párhuzamos) számítás a két szakterületem továbbra is. 2005-ben az a megtiszteltetés érte, hogy felkérték az akkor alakuló BME Mobil Innovációs Központ kutatási tevékenységének irányítására. 2009. januárjában pedig átvehette a stafétabotot Pap professzortól a Híradástechnikai tanszék vezetésében. Négy kamaszodó gyermeke mellett maradó szabad idejében szívesen visszajár volt gimnáziumába és részt vesz az ottani cserkészcsapat életében. Szereti a természetet járni és fotózni. Megjelent: Élet és Tudomány, 2010/13. 5