Egy munkahigiénikus pályafutása

Átírás

1 FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.2 Egy munkahigiénikus pályafutása Tárgyszavak: foglalkozás-egészségügy; felelős; munkahigiénikus. Az alábbiakban egy munkahigiénikus számol be pályafutásáról és beszél azokról az állítólagos szakértőkről, akiknek a szaktanácsa miatt a vállalatoknak költséges ellenőrző méréseket kell végrehajtaniuk, bár korábban olcsóbb alternatív megoldások is alkalmazhatók lettek volna. Volt egy 10 főnél kevesebb munkást foglalkoztató családi vállalkozás, amely márvány konyhai asztallapokat állított elő. A munkásokat a tulajdonosnak védenie kellett a márványlapok vágásakor és csiszolásakor keletkező szilícium-dioxid portól. Jóhiszeműen GBP-t költöttek egy helyi szellőztető rendszer (LEV, local exhaust ventilation) telepítésére, amelyet állítólagos szakemberek szereltek fel. A szellőzők elvezetését azonban túl messzire helyezték a munkafelülettől ahhoz, hogy hatékonyan működjenek. Ha közelebb tették, akkor sem működött megfelelően az elszívás. A nem megfelelő működés igazolására a foglalkozás-egészségügyi szakértő ciklon monitorokkal mérte a márvánnyal dolgozó munkásokat érő porhatást. A ciklon monitorok a Dyson leválasztókhoz hasonló elven működnek, és leválasztják a belélegezhető és a tüdő legmélyebb rétegeibe behatolni képes szemcsékből álló port. A leválasztott porminták infravörös elemzővel végzett vizsgálata során kimutatta, hogy a munkásokat a megengedettnél ötször nagyobb porhatás érte. A vállalatvezetés nem hitte el a feltárt tényeket, hiszen a költséges szellőztető rendszert mindössze három hónapja helyezték üzembe. A szilícium-dioxid por halált okozhat, mert hatására a tüdőben sebek keletkezését eredményező szilikózis alakulhat ki. A belélegzett részecskék a tüdőből nem tudnak eltávozni, ezért a szilícium-dioxiddal való munkavégzés abbahagyása sem állítja meg a tüdő roncsolódását. Sajnos gyakori a foglalkozás-egészségügyi kockázatok ellenőrzésének a hiánya. A helyi szellőztető rendszerek mintegy 70%-át vagy nem jól szerelték fel vagy nem működnek megfelelően. Ez még nem is

2 lenne baj, ha ezeket a hiányosságokat feltárják: a szellőző rendszereknél törvény írja elő a berendezések 14 havonkénti felülvizsgálatát és hetenkénti ellenőrzését szemrevételezéssel. Egy másik üzemben a felelős felfedezte, hogy ha ezek az ellenőrzések meg is történnek, nem tekinthetők minden esetben megbízhatónak. Ebben az üzemben a kockázat szintén a levegőben szálló, az elektronikai ipar számára kerámiák gyártása során keletkező szilícium-dioxid por koncentrációját ellenőrző rendszer meghibásodásából eredt. Annak ellenére, hogy a szellőző rendszert az Egyesült Királyság egyik legnagyobb, szellőztető berendezéseket előállító társasága gyártotta, nem működött megfelelően. Tovább rontott a helyzeten, hogy a biztosító társaság is ellenőrizte a LEV működését, de nem tárta fel a hiányosságokat. A mérnökök évente mérték a rendszer teljesítményét és a teljesítményadatokat bemutatták a vállalatvezetésnek. A számok azonban egyik évben sem mondtak senkinek semmit, így intézkedés sem történt. A felelős rámutatott arra, hogy a biztosító társaság mérnökei hibáztak. Megadták az adatokat, de nem hasonlították össze a rendszer aktuális teljesítményét a szilícium-dioxid okozta kockázat elkerüléséhez előírt teljesítménnyel, így a társaság vezetősége nem kapta meg a szükséges információt. Ennek eredményeként 200 munkást ért a megengedettnél háromszor nagyobb szilícium-dioxid dózis. A foglalkozás-egészségügyi felelős szerint a probléma gyökere mindkét üzemben a tudatlanság volt. Foglalkozás-egészségügyi szakemberként egyre több megbízást kapott, hogy védje meg ügyfeleit a szakértők tévedéseitől. A foglalkozás-egészségügy, mint tudományág magában foglalja a munkavégzéssel kapcsolatos egészségi kockázatok azonosítását, becslését és ellenőrzését. A kockázatok fizikai, vegyi, biológiai és pszichológiai jellegűek lehetnek. A helyszíni minősítéshez szakemberekre van szükség, az adott területen a kockázatok feltárása érdekében. A szakemberek képzése biztosítja a szükséges műszaki ismereteket a kockázatok meghatározására és az ellenőrzés megszervezésére. A szakterületeknek megvannak a maguk specialistái, a munkahigiénikus pedig kapcsolatot tart ezen szakemberek és az ügyfelek között. Biztosítja, hogy a szakember valóban azt adja, ami szükséges a kockázat feltárásához és ellenőrzéséhez. Példánkban ilyen szakemberek a szellőzéssel foglalkozó mérnökök, azbesztszállítók, sugárzásvédelmi tanácsadók és hangszigeteléssel foglalkozó szakértők.

3 Ezek a szakemberek azonban nem munkahigiénikusok. A brit Munkahigiéniai Társaság az egyre növekvő igények kielégítése érdekében kidolgoz egy képesítési rendszert a szakterületek számára. Egy példa a képzési program és a képesítési rendszer kialakítására az azbeszttel dolgozó üzemek helyiségeinek ellenőrzését végző szakemberek akreditálása. Ezt az ellenőrzést az azbeszttel való munkavégzést szabályozó legújabb előírások szerint végre kell hajtani. Az ellenőrzést végzők legtöbbje nem munkahigiénikus, hanem épületkarbantartó mérnökök vagy tanácsadók. Ez az irányzat nem új. A Munkahigiéniai Hírlevél évi februári számában megjelent egy cikk arról, hogy a munkahigiéniai tevékenység túlnyomó részét nem szakképzett személyek végzik. Sok embernek, akik erre a területre jönnek dolgozni, nincs foglalkozás-egészségügyi végzettsége. A szóban forgó munkahigiénikus Alvin Woolley karrierje megmutatja azt az irányvonalat, amelyet ezen szakterületen ki kell alakítani. Alvin eredeti végzettsége mérnök. Az ezen a téren szerzett tapasztalatai alapján felmérte, hogy nem rátermett a mérnöki munkára. Ennek ellenére elvégezte az egyetemet, majd higiénikusi képesítést, ezt követően az 1970-es évek közepén tudományos fokozatot szerzett az Aston Egyetemen. Ipari higiénikusként egy brit acélműnél kezdett el dolgozni, ahol megismerte a hagyományos munkahigiéniát (az ipari higiénikus a munkahigiénikus másik, elsősorban az Egyesült Államokban használt elnevezése). Látogatta a kovácsműhelyeket és az öntödéket és vizsgálta a hő, a por és a füst hatását. Megállapította, hogy a zaj és a por együttes hatása jelentős volt a kokillákban. A munkások a zárt térben kúszva közlekedtek és köszörűvel távolították el a salakot a belső felületekről. A por nagy mennyiségű, az öntvénykészítéshez használt homokból származó szilícium-dioxidot tartalmazott. A munkásokat érő szilícium-dioxid menynyisége sokszorosan meghaladta a megengedett határértéket. A munkások azonban nem mindig működtek együtt vele, nem volt mindig könnyű rábeszélni őket pl. a porvédő felszerelés viselésére, néhányan megtagadták az együttműködést. Ebben az időben foglalkozás-egészségügyi tevékenysége a veszély felmérésére korlátozódott. Az acélművek mérnökei végezték az ellenőrzést, a munkások pedig nem mindig működtek együtt. Vonakodásuk sok esetben valós aggodalmakon alapult. A mérnökök terveztek pl. egy táblát az öntvény egyik nyitott végének a lezárására. A táblához egy elvezető csövet illesztettek, amelyen át hatékonyan elszívhatták port a munkásoktól és az öntvény belsejéből.

4 Probléma volt ugyanakkor, hogy a munkások darabbérben dolgoztak, ezért a tábla felhelyezésére fordított idő csökkentette a teljesítményüket. Ezen a munkahelyén Alvin Wooley megtanulta a kommunikáció fontosságát. A legtöbb esetben, ha őszinte volt a munkásokhoz és elmagyarázta nekik, hogy mit csinált, mire miért volt szükség, a munkások készek voltak az együttműködésre. Megállapította azt is, hogy a különleges jellemek az emberek, akiknek például gúnyos vagy nehézkes volt a természetük ritkán dolgoznak a régi, hagyományos iparágakban, ahol csoportmunka folyik. A mai modern munkahelyek nagyobb mozgásteret biztosítanak az embereknek ezen tulajdonságaik kifejezésrejuttatására ben higiénikusként helyezkedett el a londoni egészségügyi főiskolán, ahol előadásokat és konzultációkat tartott és részt vett többek között a hegesztés során keletkező pára és az azbesztköd kutatásában. Az acélipar különleges munkakörülményei után nem volt könnyű az irodákban található porra összpontosítania. Itt is tanult azonban: az irodai por allergiás reakciót okozhat, ami nem kevésbé veszélyes az érintettek számára, mint az acélművekben tapasztalt, homokviharhoz hasonlító körülmények. A főiskolán jelentősen hozzájárult a szakmai fejlődéséhez, hogy részt vehetett az ellenőrzésekkel kapcsolatos döntéshozatalban. Megtanulta, hogy a vezetőknek megoldások kellenek, nem csupán adatok. A higiéniának az ellenőrzésről kell szólnia, a higiénikusoknak meg kell határozniuk a kockázatot és megoldásokat kell adniuk. Ez teljesen más volt, mint az acélművekben végzett munka, ahol a mérésekre kellett összpontosítania és a mérnökök tervezték meg az ellenőrzést. Itt hasznosítani tudta a mérnöki ismereteit. A munkahigiénia területén ugyan inkább vegyipari szakismeretek szükségesek, de mérnöki ismeretei segítettek a megoldások kidolgozásában és az eredmények értékelésében ben kilépett a főiskoláról és tanácsadói állást vállalt. Ez volt az a váltása, ami a legjobban tükrözi a munkahigiénia jelenlegi helyzetét: saját maga választotta ezt az állást, de sok higiénikusnak nincs választási lehetősége. A nagyipar hanyatlása és az ehhez kapcsolódó leépítések következtében egyre több munkahigiénikusnak kell tanácsadói állást vállalnia. Tanácsadóként életében először foglalkozott telefonos ajánlatkéréssel és megpróbált üzletet kötni. Ezt a munkakört nem szerette. Fontos, de kellemetlen lecke volt ez a terület számára, az üzleti élet rideg valóságáról és a pénzügyi világ szabályairól. Szíve a munkahigiénikusi tevékenységhez vonzotta, nem pedig az üzleti élethez. Két évvel később

5 megalapította a saját tanácsadó cégét, célul tűzve ki, hogy a tapasztaltaktól eltérő módon fog dolgozni. Hitt egy sokkal lágyabb kereskedelem lehetőségében. A kapcsolatfelvételt hálózaton át, javaslatok, illetve az általa tartott előadások útján és a brit munkahigiéniai intézettel együttműködve intézte. Közel 20 éve végzi így munkáját és rengeteg megbízást kap. Általában saját maga végzi el az adott munkát, de ha szükséges, szakértőket is igénybe vesz. Ebben az esetben a szakértők munkáját koordinálja, a mérésektől az ellenőrzésig. Tudnia kell, hogy mit akar és meg kell tudnia állapítani, hogy az adott munkát megfelelően hajtották végre. Minden azt erősíti meg a számára, hogy a munkahigiénia nem elsősorban a mérésekről szól, hanem a probléma léptékének a meghatározásáról és a megfelelő megoldások kidolgozásáról. Az egészségmegőrzés terén a munkahigiénia az elsődleges megelőző hivatás. Összeállította: Regősné Knoska Judit Cook, N.: The occupational hygienist. = Occupational Safety and Health Journal, 33. k. 5. sz p Saksvik, P. Ø.; Torvata, H.; Vitrø, K.: Systematic occupational health and safety work in Norway: a decade of implementation. = Safety Science, 41. k. 9. sz nov. p