A pusztai tőzoltók. Mióta az önkéntes tőzoltók szervezése hazánkban is nagyobb lendületet vett, azóta az országban itt-ott egyes gazdaságokban egy testvér-intézményt is látunk életbe léptetve, az úgynevezett ;,pusztai tőzoltók -ét. Rövid ideje, alig egypár éve, hogy egyik-másik uraság privát passióból uradalmában egy ily intézmény felállitására szánta el magát, nem tekintették még akkor s nem veszik még manapság sem e fontos és valóban hasznos gazdasági tényezıt oly szükséges kelléknek, mint ez azt valóban megérdemli. Sıt talán találhatni hazánkban oly földbirtokosokat is, kik a pusztai tőzoltók létezésérıl mit sem tudnak; pedig éppen nem lényegtelen dolog, ha a gazda, a tőz ellen, annyira, amennyire az emberi hatalomban áll, védve érzi magát. Gazdaságokban elıforduló tőzesetekrıl igen gyakran olvashatunk és hallhatunk, amin különben nincs mit csodálkoznunk. Minden valamirevaló gyár szervez manapság már tőzoltóságot, pedig épületei mennyivel nagyobb tőzbiztonsággal épültek, mint a gazdasági czélra szolgálók, mennyivel nagyobb telepein az ırjárat, felügyelet, s a gyári munkások is mindig kéznél vannak. A városokban, nagyobb községekben, sıt ma már a kisebb helységekben is találni tőzoltókat; pedig itt is könnyebb szembeszállni a pusztító elemmel részint az épületek alkotása, elzártabb helyen való fekvése és a segítségre nagyobb számmal egybesereglı emberi erı miatt. Mennyivel szomorúbban állanak a viszonyok, ha a gazdaságban, künn a pusztán van tőz. majd minden alkotás a vészes elemnek bı táplálékot nyujt, a levegı szabadon élesztheti a legnagyobb mértékben köröskörül, ember sokszor alig lakik egypár künn a pasztán; nyáron. midın a legszárazabb minden s midın a legtöbb érték van a majorban felhalmozva, a lakosok künn a mezın vannak elfoglalva, a felügyeletet legtöbbször egy öreg kiszolgált vagy invalidus cseléd végzi; minden használható egyén apraja-nagyja a mezın dolgozik. Vízrıl sincs mindig oly mértékben gondoskodva, mint a gyárakban, vagy éppen a városokban. Ha ily helyen azután tőz támad, annak csak a jó Isten vethet gátat, az öreg felügyelı, ki különben sem markos legény már, mit tehet egyedül? az ijedtségben legfeljebb tüzet bír kiáltani s az asszonyok fejveszetten kapkodnak csekély holmiaik után. Segélyt csak az óriási füsttömeg bír összeharangozni, ha a sürgıs és napos idıben van valakinek kedve az eget vizsgálgatni; a szomorú jelre eszeveszetten fut azután mindenki a tőzhöz, s mire alig lihegve oda érnek, arra az már annyira elharapódzott, hogy oltásra gondolni nem is lehet, várni kell, míg a bısz elem lecsillapul. Vagy lehetséges lenne még a mentés, de nincs fı, mely azt tervszerüen vezesse; nincs rendszer, mely szerint czélhoz jutnának; kapkodnak ide-oda, tesz-vesz mindegyik a maga belátása szerint. Ily körülmények között tüzet elfojtani vagy eloltani, természetesen lehetetlen. A pusztai tőzoltók szervezete mellett mindez máskép, sokkal okszerőbben történik. Az oltáshoz szükséges szerek mindig jó karban kéznél vannak; a felügyeletre sokkal nagyobb gond fordíttatik anélkül, hogy ezzel munkájukban hátrálva lennének. Ismert jelekkel tudatják egymással a veszélyt; a tőz jöhet bármikor, a jó tőzoltót mindig készen találja, legyen ı a határ bármely részében is elfoglalva. Munkája közt is éber figyelemmel szemléli a tájat, veszély idején a lehetı gyorsan megjelenik, tudja jól, miféle munkához kell fognia,. Ismeri az egyes jeleket, melyekel ıt kormányozzák, ügyesen kezeli mindegyik a reá bízott szerszámokat. Szóval: a munka gyorsan, tervszerüen, czélhozvezetıen lesz megkezdve s a legtöbbször sikeresen is végezve. Honnan teremtsen az ember efféle buzgó és ügyes tőzoltókat elı a gazdaságban, különösen a pusztán? kérdheti egész jogosan a szíves olvasó, s a felelet rá röviden az, hogy: a cselédségbıl. A szolga léte ura érdekével egybe van kötve, az erkölcsi kötelességen kívül tehát az önérdek is az, mi serkenti ıt gazdája vagyona megvédésére. Majd minden nagyobb
gazdaságban, jelesen az uradalmakban, a fiu apja után örökli a szolgálatot, s kérkedve emlegeti, hogy öreg apja is ezt az urat szolgálta; az ilyen azután, nagyon valószinüen, teljes erejével fog kenyéradója hasznára dolgozni. De eltekintve e körülményektıl is könnyebb a cselédségbıl jó tőzoltókat alkotni, mint azokból, kik szabad akarat és,józan belátásuk szerint lépnek a tőzoltóság kötelékébe önkéntes tőzoltók czime alatt. Az önkéntes legtöbbször kedvtöltésbıl s csak ritkán a szigoruan vett hasznos és nemes czélért veti magát alá egy szövetkezet szabályainak; efféle elhatározás pedig nem igen tartós, s azért, ha valamin megboszankodik, hamar otthagyja az egész intézményt a faképnél; velük mindig nagy kímélettel kell bánni, úgy pedig szigort és fegyelmet gyakorolni igen nehéz. A pusztainál a tőzoltóskodás kötelesség, ott csak egy úr parancsol s a cselédnek engedelmeskednie kell, miért is a rend és fegyelem a legszorosabban vett katonai szabályok szerint fentartható, s ez annál jobban keresztülvihetı, minél terjedelmesebb a gazdaság, illetıleg minél jobban van a cseléd és családja jövıje biztosítva. A pusztai tőzoltók szervezése nem is annyira a kisebb és közép földbirtokon, mint az uradalmakban indokolt, ott, hol terjedelmes majorok, tágas épületek megvédésérıl van szó. A kisebb birtokosok elınyösen menekülhetnek a bısz elem elıl a biztosító-intézetek védszárnyai alá, s csak sajnálni lehet, hogy némelyek oly gyakran mulasztják el ezt tenni. A nagybirtokosnál, uradalmak tulajdonosainál a kérdés már egészen más színben, más formában jı fontolóra. A birtok nagymérvő kiterjedése tetemes összegeket emészt fel biztosítási díj alakjában, az egyes gazdasági kerületek és puszták elszórtsága pedig sohasem idézhet elı egy uradalomban aránylag oly tetemes kárt, mint egy kisebb gazdánál, melynek épületei s értékesebb vagyontulajdona egy helyen van felhalmozva; ilyent egy tőzeset tönkre silányíthat. A nagybirtokoknál az imént említett körülmények nem egyszer ejtik gondolkozóba a tulajdonost, s nem egy uradalom van hazánkban, mely a felhozott okok miatt nem biztosít semmit. Ezeknél van a pusztai tőzoltók intézményének szilárd alapja, ily viszonyok között szervezése teljes mértékben indokolt és czélszerüsége elvitázhatatlan. Az alcsúthi fıherczegi uradalom 1867. évtıl kezdve saját uradalmi pénztáránál biztosította épületeit és terményeit, a biztosító-intézeteknél honos díjszabály szerint; s íme, egy rövid 13 év leforgása után a megtakarítás 100.000 frtnál jóval többre rugott. E kedvezı tapasztalat óta az uradalom mit sem biztosít. 1883-ban az uradalom tulajdonosa: József fıherczeg İ cs. és kir. Fensége a pusztai tőzoltókat létesítette, mely négyévi fennállása után, többszöri gyors és czélhozvezetı mőködésével sikeresen koronázta meg nemes alapítója fáradozásait, miért is manapság már az intézmény İ cs. és kir. Fensége magas elismerésével dicsekedhetik. Az alcsúthi pusztai tőzoltók szervezetének épülete a legegészségesebb alapon nyugszik és berendezése a legmintaszerőbb. Felállításánál: a gyors megjelenés és mőködés volt a vezérfonal, evégbıl a négy gazdasági districtus szerint négy raj alapíttatott, melyek egyesítve élükön a parancsnokkal, jobban mondva a fıparancsnokkal, képezik az alcsúthi pusztai tőzoltó-szakasz -t. Egy raj rendszerint 16 tőzoltóból áll, melynek vezénylésével a fecskendı-parancsnok, a kerületi tisztek egyike, van megbízva. Emberei fölött ı szabadon rendelkezik, eltekintve attól, ha az összes tőzoltók együtt mőködnek, midın a vezényszót a parancsnok, illetve a fıparancsnok veszi át. A tőzoltók megválasztásánál gond fordíttatik arra, hogy az illetı katonakötelezettségét végezte s a szolgálathoz kedve legyen, mely körülmény a begyakorlásnak nagy elınyére van; figyelembe vétetik továbbá az is, hogy mindegyik majorból legyen tőzoltó választva, mi ismét a nagy felvigyázatot és szükség esetén a gyors segélyt mozdítja elı. Az egyes rajok mőködését nagy mértékben megkönnyíti a szerencsésen véghezvitt munkafelosztás. A csıvezetı a vízsugárt kormányozza; a négy fölszerelı a fecskendı körül teljesíti szolgálatát; a két mászó a létrákat rendezi; a nyolcz szivattyús végre
a fecskendıt hajtja, vagy elegendı segítség jelenlétében ezt másnak engedi át s munkáját az elıbb említettek egyikénél-másikánál hasznosítja az alakuló viszonyok szerint. Egy raj fölszerelése a ruhát és az egyes tőzoltók eszközeit figyelmen kivül hagyva áll: 1 nyomóés szívókocsi fecskendıbıl, melyhez 1 kétkerekü tömlıtartó van csatolva, 1 vizeslajt és kádból, 1 szerkocsiból, 4 vízhordó vederbıl, 1 mászó- és 3 drb 2 25 méteres duglétrából; ide sorolandó még: 1 hordágy, 2 ásó, 2 csákány, 1 fejsze, 2 vasvilla és csáklya. Az alcsúthi fıherczegi uradalom minden gazdasága bír tehát tőzoltókkal, kik czélszerü szervezésük alapján mőködésüket még az elıtt megkezdhetik, míg az összes pusztaiak egybesereglenek, Minden raj úgy van felállítva, hogy az magában is egy önálló egészet képezhet. És ez így nagyon helyesen van. Az egyes kerületekben, ha tőz üt ki, az illetı tőzoltók hamar megjelenhetnek, munkájukat megkezdhetik, s ha nem is bírnak egyedül a veszélylyel megbirkózni, de legalább sikeresen védekezhetnek. A gyors híradás következtében rendesen egy lovas hírlelése folytán a többi tőzoltók sem hagynak magukra várni; mindegyik raj elsınek akar megjelenni s így a kölcsönös versenyzés is nagy mérvben válik a pusztai tőzoltók elınyére. Egyik raj szervezete és fölszerelése egészen olyan, mint a másiké, kivételt csak a göböljárási kerületben levı I. raj annyiban képez, amennyiben náluk minthogy ott lakik a parancsnok is egy kürtös van alkalmazva s ott a fecskendı nagyobb szabásu. Az alcsúthi pusztai tőzoltók az imént elmondott fölszerelés és szervezés folytán ma már oly jó hírnévre tettek szert, hogy jövıjük biztosítva van s létük gazdasági szempontból teljesen indokolt. Fıérdem elsı sorban a fıparancsnokot: İ cs. és kir. Fenségét illeti meg, ki nemcsak hogy felállította az intézményt, de, szellemi és anyagi támogatásban is a legnagyobb mértékben istápolja, sıt személyes megjelenésével, kitünıen pedig a tőzoltói functiók pontos végzésével a tőzoltók munkakedvét fokról-fokra mindinkább emeli. De az alcsúthi pusztai tőzoltóknál nem is veszett kárba e magas pártfogás; ma az intézmény már oly elismerı okiratok birtokában van, melyet bármelyik hazai önkéntes tőzoltó-egyesület megirigyelhet. Tulajdonosa: İ cs. és kir. Fenségétıl kibocsátott több elismerı nyilatkozatnak, kiérdemelt egy, a magyar orsz. tőzoltó-szövetség titkárságától kiállított teljes dicséretet szavazó bizonyítványt. Nemcsak a papiros érvel a pusztai tőzoltók életrevalósága mellett, hanem számos eclatáns, a tett mezejérıl vett példa is tanuskodik gyors és czélhozvezetı munkájukról; kár, hogy számokkal nem lehet hasznosságukról a kétkedıt meggyızni. Ime, szemeink elıtt áll egy pusztai tőzoltó-intézmény szervezetének rövid leírása, mőködésének némi ismertetése; vegyük a tanulmányozni akaró bonczoló kése alá s taglaljuk gazdasági szempontból. A tőzoltóság létének hasznos voltát manapság, mikor szervezkedése mindjobban nagyobb mérveket ölt, senki kétségbe nem vonhatja; ennélfogva a pusztai tőzoltók ellen e tekintetben senki kifogást nem emelhet, megvitatás alá tehát csak azon oldalról jöhet, vajjon kifizeti-e magát a gazdaságban. Már czikkem kezdetén kiemeltem, hogy: a pusztai tőzoltóknak létjogosultságot ott tulajdonítok, hol az uradalomban a biztosítás nem mutatkozik czélszerőnek. Nem vallom ugyan azt, hogy a biztosítás egy nagy uradalomban egyáltalában nem czélszerü, mert nézetem szerint mindenütt, ahol a kezelıtisztek évdíjaik nagy részét az általuk elıállított tisztahaszon után húzzák, a biztosítás az egyes kerületek javára mindenesetre indokolt, bár akkor is nagy kérdés, hogy az egész birtoktestre, az uradalomra nézve is jövedelmezı-e e manipulatio. Ily körülmények mellett, hogy a birtokos és a kerületi tiszt érdekei is védve legyenek, legsikeresebbnek tartom az uradalmi pénztárnál foganatosított biztosítást; ily helyeken tulajdonitok részemrıl aztán a pusztai tőzoltóknak nagy fontosságot. A tőzokozta kár egészen az uradalomra háramlik, a tőzoltók szerverésével járó teher is ıt nyomja; a kérdés tehát csak a körül foroghat, hogy a tőzoltók szervezésével járó költség mennyivel kevesebb a mőködésük által kisebbre redukált kárveszélynél. Vagy világosabban szólva: ha a tőzoltók fölszerelése kerül 20 évi részletre felosztva egy uradalomnak évenkint
200 frtba,, a tőzkár pedig apadt a pusztai tőzoltók életbeléptetése óta 20 évi átlag szerint évenkint 400 frtot, akkor a tőzoltók javára évenkint 400 200 = 200 frt volna írandó. Ne tulajdonítsunk e számoknak szavaim jobb megértetıségénél egyebet, mert egészen imaginer numerusok ezek; jól tudom, hogy egy ily példa a valóságból véve fölöslegessé tenne minden további fejtegetést. Kár, hogy az alcsúthi pusztai tőzoltóság még csak négy éve létezik! A fölszerelés lehet csak az ok, mely a földbirtokost a pusztai tőzoltóság felállításától visszariasztja; pedig ha mélyebben hatolunk a dolog velejébe s figyelmesen megvizsgálunk minden egyes körülményt, úgy ki fog tünni, hogy az jóval csekélyebb költségbıl is kikerül, mint éppen gondolnók. Vizsgálódjunk hát egy kissé, vegyük alapúl az alcsúthiak fölszerelését. A fecskendı a fı minden tőznél, ennek használhatónak és megfelelınek kell lenni; egy rendezett uradalomnak azonban a tőzoltóság nélkül is kell egy ily jóravaló eszközzel bírnia. Szerkocsi, egy közönséges kocsi, melyen a tőzoltókat és az ismertetett eszközöket (létra, hordágy, ásó stb.) a tőzhöz szállítják; e czélra bármely reservkocsi, mely minden valamirevaló gazdaságban van, szolgálhat, = fı csak az, hogy az útban el ne törjék, tehát jó karban legyen; minél könnyebb, annál jobb. Vizeslajt és kád szintén mindenütt föllelhetı, cséplésnél nélkülözhetlenek. Ásó, hordágy, csáklya stb. szót sem érdemelnek. A mászólétra talán az egyedüli, mi újból szerezendı be, mert ennek mindenekfölött szilárdnak és könnyőnek kell lennie, egyik-másik uradalomban jóformán még ez is elkészíthetı; az alcsúthiak saját találmányukat és készítményüket használják. Íme, minden szer feltalálható a gazdaságban semmi befektetés, semmi kiadás nem szükséges, csupán csak figyelem és gond, hogy ezek mindig jó karban, használható állapotban együtt s veszély idején gyorsan útbaindíthatók legyenek. Hátra van még az egyes tőzoltók fölszerelése és a ruházat. Az a pár balta és kötél, amivel a két mászó és a csıvezetı bír, nem követel igen számbavehetı összeget; nem így van azonban a ruhával. A pusztai tőzoltóknál úgy, mint minden másfélénél, a ruházatban a legnagyobb luxust lehet kifejteni: itt az alapitó elé határt húzni nem lehet; öltöztesse mindenki embereit úgy, mint ízlése és kasszája megengedi. Mindenesetre imponáló a szemnek, mikor fényes csákókban és szép egyenruhában látja a csapatot, de ezt az élvezetet a tőzoltók számláján a gazdaság terhére beszámolni nem volna okadatolt. Az alcsúthi pusztai tőzoltók bírnak nyári és téli egyenruhával, a budapesti önkéntes tőzoltók öltözetének mintája szerint; ez itt azonban máskép ítélendı meg, figyelembe veendı elıször azon ritka körülmény, hogy a fıparancsnok a tulajdonos, egy cs. és kir. fenség; másodszor, hogy intézményük egy mintaszervezet, melynek a legnagyobb präcisitással correctnek kell lenni. A mi szemeink elıtt jelenleg egy oly pusztai tőzoltóság lebeg, mely a gazdaságnak nyujtott nagy haszna mellett a lehetı legkisebb áldozattal beéri, s ebbıl a szempontból bírálva, a pusztaiaknál az egyenruhát fölöslegesnek és nélkülözhetınek véljük. A tőzoltónak a ruha valami különös elınyt a tőznél nem nyujt, sıt az átöltözködés néha a gyorsaság hátrányára van; egy sapka és egy zubony azonban a nagyobb conformitás kedvéért ha a körülmények megengedik nem lesz éppen fölösleges. E megtakarítás daczára is a fölszerelésnél a ruhára egy bizonyos összeg mindenesetre fölveendı, mert ha a pusztai tőzoltó mőködése alkalmával saját öltönyét kénytelen koptatni s azért semmi kárpótlást nem kap, akkor annak kedve a tőzoltóskodástól nemcsak le fog lohadni, hanem az el is enyészhetik. Néha-néha egy kis áldomás vagy jutalom, természetesen jó hatással lesz. Az ok tehát, mely a pusztai tőzoltók nagyobb mérvő elterjedését gátolja, az akadály, mely a legtöbbször visszatarthatja földbirtokosainkat szervezésektıl, vajmi kicsire van leszállítva; a befektetés a. mondottak szerint nem kerül sokba, annyit egyetlen-egy tőzesetnél is megtöbbszörösítve visszafizethet. A legtöbb áldozatba a begyakorlás, a rend és fegyelem szigorú fentartása kerül; ez pedig nem kiván pénzt, csak egy kis munkát. De ezt lelkiismeretesen is kell ám azután teljesiteni! A betanítás is csak kezdetben követel
fáradságot; ha egyszer a kezdet nehézségeivel megbirkóztunk, a többi azután könnyen, majdnem magától megy. Késıbb csak a rend és fegyelem fentartására fordítandó gond, ez meg nemcsak a tőzoltóság elınyére, hanem az egész gazdaság hasznára válik; hogy mindig a tőzoltó egyszersmind a legbecsülettudóbb cseléd az világos. A f. év augusztus havában Fiuméban megtartandó VIII. országos tőzoltóközgyőlés is pártfogása alá vehetné az ügyet s hathatós szavával támogathatná. Kokas József.