EREDETI KÖZLEMÉNY Stressz, coping és a pszichikai jóllét összefüggései preklinikai orvostanhallgatók körében Pikó Bettina dr. Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet, Szeged Bevezetés: A stressz-szint már orvostanhallgatók körében is igen magas, ezért fontos lenne felkészítésük a megelőzésre. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki orvostanhallgatók stressz-szintjének, pszichoszomatikus tüneteinek, copingstratégiáinak, valamint az élettel való elégedettségük mértékének vizsgálatát. Módszer: Preklinikai orvostanhallgatókat (N = 155) kérdeztek a Szegedi Tudományegyetemen. Az adatgyűjtésre csoportos formában, önkitöltés útján került sor, önkéntes és anonim módon. Eredmények: A felmérésben részt vevő orvostanhallgatók stresszterheltségi szintje és élettel való elégedettségének mértéke megfelelt a nemzetközi, illetve a hazai adatoknak. Nemek szerint nem volt eltérés az élettel való elégedettség mértékében, a stresszterheltség és a pszichoszomatikus index viszont lányok esetében magasabb volt. Az élettel való elégedettséget elsősorban az észlelt stressz-szint, valamint a copingmódok befolyásolták. Következtetések: Preklinikai orvostanhallgatók stresszterheltsége, pszichoszomatikus tünetképzése, az általuk alkalmazott copingstílusok, valamint az élettel való elégedettség között jelentős összefüggések vannak. Az orvosképzés során szükség van olyan készségek fejlesztésére is, mint a hatékony konfliktusmegoldási vagy stresszkezelési technikák. Orv. Hetil, 2014, 155(33), 1312 1318. Kulcsszavak: orvostanhallgatók, stressz, pszichoszomatikus tünetek, copingstílusok, élettel való elégedettség Interrelationships among stress, coping and psychological well-being among preclinical medical students Introduction: Because the level of stress is rather high among medical students, it would be important to prepare them for preventing it. Aim: The aim of the authors was to investigate the perceived stress level of medical students, their psychosomatic symptoms, coping strategies and satisfaction with life. Method: Preclinical medical students from the University of Szeged, Hungary (N = 155) participated in the study. Data collection was performed by groups, in self-administered, anonymous and voluntary form. Results: Levels of stress load and satisfaction with life among medical students were similar to previous international and national data. There were no gender differences in the levels of life satisfaction, however, levels of perceived stress and psychosomatic symptoms were higher among girls. Satisfaction with life was primarily related to perceived stress level and the coping methods. Conclusions: The results suggest that there are significant interrelationships among in the levels of perceived stress, psychosomatic symptoms and coping styles among in preclinical students. During medical education there is also a need for improving skills, such as coping and stress management. Keywords: medical students, stress, psychosomatic symptoms, coping styles, satisfaction with life Pikó, B. [Interrelationships among stress, coping and psychological well-being among preclinical medical students]. Orv. Hetil., 2014, 155(33), 1312 1318. (Beérkezett: 2014. április 16.; elfogadva: 2014. május 24.) Az orvosok egészségi állapotával és életmódjával kiemelten foglalkozik a szakirodalom. Ennek oka egyrészt az, hogy mivel az orvosok a szervezet működéséről és a betegségmegelőzésről lényegesen többet tudnak az átlagnépességgel összehasonlítva, azt várjuk, hogy egészségügyi mutatóik is jelentősen jobbak, azaz egészségesebbek. A nemzetközi adatok általában arról számolnak be, hogy az orvosok életmódja kedvezőbb, mortalitásuk pedig DOI: 10.1556/OH.2014.29953 1312 2014 155. évfolyam, 33. szám 1312 1318.
alacsonyabb, mint az átlagpopulációé, leszámolva azzal a korábbi téves feltételezéssel, hogy az orvosok életmódjuk terén nem hoznak helyes döntéseket [1]. Ezzel kapcsolatban a hazai kutatások inkább ellentmondásosak. Egyes vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy bár bizonyos betegségek gyakrabban fordultak elő (például a magas vérnyomás), más betegségek előfordulása viszont nem tért el jelentősen a hazai adatoktól [2]. Egy országos reprezentatív kutatás ezzel szemben azt jelezte, hogy a diplomás kontrollcsoporttal összevetve az orvosmintában nagyobb arányban fordultak elő krónikus megbetegedések (például daganatos, cukor-, szív- és érrendszeri, vesebetegségek, allergia, nőgyógyászati megbetegedések stb.) [3]. Ez összefügghet azokkal a tényezőkkel is, amelyek miatt az orvosok egészségi állapota kiemelten a fókuszban áll, méghozzá a fokozott stresszterhelés miatt, amelynek következményei kihatnak testi és lelki egészségükre is [4]. Mivel a stressz-szint már orvostanhallgatók körében is igen magas, és sajnos a kiégés jelensége sem ismeretlen körükben [5, 6, 7], fontos lenne felkészíteni őket választott hivatásuk ez irányú nehézségeire. Annál is inkább, mert vannak pozitív példák, eredményeket felmutató programok, amelyek során a stresszel való megbirkózás hatékony technikáinak széles körű spektrumával való megismerkedés eredményes lehet a későbbi lelki zavarok megelőzésében [8, 9]. Ezzel kapcsolatban a legújabb kutatási ajánlások azt sugallják, hogy a feltáró vizsgálatok nem fektetnek elég hangsúlyt a sikeres egyénekre, az erőforrásokra, a protektív tényezőkre [10]. Nem elég a kockázati tényezőket keresni, szükség van a hatékony módszerek azonosítására is, hiszen sikeres programokat csak ezekre alapozva tudunk kifejleszteni, arról nem is beszélve, hogy a pozitív jelenségek példaként való aktív felhasználása tovább emelheti a megelőzésbe vetett hitet. Az orvostanhallgatókkal kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy az orvosképzés jelentős stresszforrást jelent a hallgatók számára világszerte, különösen a preklinikai stádiumban, amelynek megelőzésére tudatosan oda kell figyelni, egyrészt a curriculumfejlesztések során, másrészt speciális kurzusokkal és szolgáltatásokkal növelni a fiatalok rezilienciaszintjét és a közösségi társas támogatást [11]. A megnövekedett stressz-szintnek ugyanis olyan következményei lehetnek, mint a depresszió, a szorongás, az öngyilkossági gondolatok, a kiégés és cinizmus megjelenése, a szerfogyasztás növekedése, és negatív irányba befolyásolhatja a tanulás hatékonyságát, hosszú távon pedig a betegekkel való bánásmódra is negatívan hat [12, 13]. Egy hazai vizsgálat is azt erősíti meg, hogy a hallgatók körülbelül egyharmada veszélyeztetett a stressz és a lelki terhelés következtében, a fáradtságérzés az egyik leggyakoribb, szinte általános tünet a körükben, és bár a dohányzás csökkenő tendenciát mutat, stresszkezelési megoldásként elsősorban gyógyszereket használnak [14]. Korábbi vizsgálatok szintén a fáradtságérzést, a hát- és derékfájást, valamint az alvászavarokat találták a leggyakoribb pszichoszomatikus tüneteiknek, megemlítve a lányok nagyobb tüneti gyakoriságát [15]. Egy másik hazai vizsgálat szintén az energiaállapot csökkent szintjéről és nagyfokú alkoholfogyasztásról számolt be [16]. Nemzetközi vizsgálatok jelentős különbséget találtak az elsős és a felsőbb éves hallgatók között; általában a preklinikai hallgatók stressz - és szorongásszintje jóval nagyobb [17]. Ugyanakkor bizonyos copingmódszerek alkalmazása következetesen csökkenti a stressz negatív hatásait, mint például az aktív problémamegoldás, a pozitív átkeretezés, a vallásgyakorlás, a humor és a társas támogatás, szemben az önváddal, a tagadással és a fokozott kockázatvállalással, amelyek inkább emelik azokat [18, 19, 20]. Egy hazai vizsgálat is fontosnak találta a társas támogatás stresszcsökkentő hatását [21]. Az észlelt stressz, a copingstratégiák és az egészség-magatartás ráadásul szorosan összefüggnek nemcsak egymással, hanem a hallgatók jóllétével is, és jelentősen befolyásolják az élettel való elégedettségüket [22, 23, 24]. Az élettel való elégedettség lehet az a pszichikai jóllétindikátor, amelynek protektív tényezői pozitív irányba módosíthatják a stresszfolyamatokat, és segíthetnek a reziliencia, azaz a lelki immunitás erősítésében [25, 26]. A szakirodalmi áttekintés és javaslatok alapján elemzésünk fókuszába a preklinikai (első- és másodéves) orvostanhallgatók észlelt stressz-szintjét, pszichoszomatikus tüneteit, copingstratégiáit, valamint az élettel való elégedettségük mértékét helyeztük, illetve e változók közötti összefüggések feltérképezését. Hipotézisünk szerint a stressz és a pszichoszomatikus tünetek negatívan, a copingstratégiák közül az aktív, problémamegoldó és társas támogatást kereső módszerek pozitívan, a passzív és emocionális fókuszú, például kockázatkereső copingmódszerek negatívan függnek össze az élettel való elégedettséggel. Módszer Jelen felmérést 2012-ben végeztük preklinikai (első- és másodéves) orvostanhallgatók (N = 155) körében (a nők aránya 69,7%, a férfiaké 30,3% volt), akik a Szegedi Tudományegyetem hallgatói. Az elsős évfolyamból 71-en (45,8%; életkoruk: 18 26 év; átlag: 19,6 év, szórás: 1,7 év), a második évfolyamból 84-en (54,2%; életkoruk: 20 25 év; átlag: 20,8 év, szórás: 1 év) töltötték ki. A kérdőíves vizsgálatra csoportos formában, önkitöltés útján került sor, önkéntes és anonim módon. A kérdőív kiterjedt a stresszterheltségre, a pszichoszomatikus tünetekre, a copingstratégiákra, valamint az élettel való elégedettség mértékére. A Pszichoszomatikus Tüneti Index [15, 27] olyan gyakori, főként pszichoszomatikus eredetű tünetek előfordulására kérdezett rá, amelyek gyakoriak a lakosság körében. Az indexet korábbi vizsgálatokban már alkalmazták orvostanhallgatók és más egészségügyi szakdolgozók körében, amelynek során igazolódott, hogy a pszichoszomatikus egészséget kiválóan jellemzi, és a stresszter- 1313 2014 155. évfolyam, 33. szám
1. táblázat A pszichikai egészség változóinak leíró statisztikája Változók Teljes minta (N = 155), Fiúk (n = 47), Lányok (n = 108), I. évfolyam (n = 71), II. évfolyam (n = 84), Észlelt Stressz Skála (PSS) (score: 0 56) 27,1 (7,9) 24,9 (7,8) 28,0 (7,8) 26,0 (7,9) 28,0 (7,9) t-próba (szignifikancia) p<0,05 p>0,05 Pszichoszomatikus Index (score: 0 21) 8,0 (3,7) 6,4 (3,4) 8,7 (3,6) 7,0 (3,1) 8,9 (3,9) t-próba (szignifikancia) p<0,001 p<0,01 Élettel való elégedettség skála (SWL) (score: 5 35) 26,8 (5,2) 26,0 (5,3) 27,2 (5,2) 27,2 (5,1) 26,5 (5,3) t-próba (szignifikancia) p>0,05 p>0,05 heltség egyik fontos indikátora lehet [28]. A következő tünetek szerepeltek a kérdések között: fejfájás, hát- és derékfájás, gyomor- és hasfájás, szapora vagy szabálytalan szívdobogás, idegességből eredő hasmenés, gyengeségérzés és alvászavarok. A tünetek előfordulási gyakoriságát, amelyet az elmúlt 12 hónapra vonatkozóan kérdeztünk meg, négyfokozatú skála segítségével értékeltük: a soha válasz 0, a ritkán 1, az időnként 2, a gyakran válasz 3 pontot kapott. Az értékeket összeadtuk, és ennek segítségével alakítottuk ki az egyénre jellemző tüneti index pontértéket. Az összesített pontszám minimális értéke 0, a maximális pedig 21 lehetett. A stresszterheltség mérésére használt módszer a Cohen és munkatársai által kifejlesztett Észlelt Stressz Skála (Perceived Stress Scale) [29] magyarra adaptált változata volt [30]. A kérdések az elmúlt hónapra vonatkoztak azzal kapcsolatban, hogy a megkérdezettek hogyan tudtak a stresszel megbirkózni, hogyan érintették őket a stresszhelyzetek. Például: Az elmúlt hónapban milyen gyakran oldotta meg sikeresen az idegesítő napi konfliktusokat? A válaszkategóriák 0-tól (soha) 4-ig (nagyon gyakran) terjedtek. Összesen 14 kérdést tartalmazott a skála. A megbízhatóságot mérő Cronbach-alfa-értéke a saját mintával 0,84 volt, ami hasonló más magyarországi mintákhoz [5]. A coping (megbirkózási) stratégiák felméréséhez a Folkman és Lazarus által kifejlesztett skála (Ways of Coping) rövidített változatát alkalmaztuk [31], amely hazai vizsgálatokban elterjedt mérési módszer [32, 33]. Az eredeti kérdőív 68 kérdésből áll, amelyek a megbirkózási stratégiák széles skáláját ölelik fel, amelyeket az egyének meghatározott helyzetekben alkalmazhatnak. A kérdéseket két alaptípusba sorolták: problémaorientált és érzelemközpontú. A válaszolóknak a következő kérdést tettük fel: Gondoljon nehéz élethelyzetekre, amelyek Önnel történtek! Jelölje meg, hogy az alábbi tevékenységek mennyire voltak jellemzőek Önre! Válaszkategóriák: nagyon, eléggé, kevésbé, egyáltalán nem. A rövidített változat 14 kérdésből áll, amelyben szerepelnek az alapdimenzióknak megfelelő kérdések. A copingstílusok meghatározásához faktoranalízist végeztünk. Az élettel való elégedettség mérésére a Satisfaction With Life Scale elnevezésű skálát alkalmaztuk [34]. A skála öt állítást tartalmaz (például: Az életkörülményeim kiválóak ). A válaszok 1 7-ig terjedő skálán mérhetők, ahol 1 = egyáltalán nem értek egyet azt állítással, 7 = teljesen egyetértek az állítással. A végső skála pontszámai 5 és 35 között változhatnak, a saját mintával kiszámított megbízhatósági mutató (Cronbach-alfa) = 0,83. A statisztikai elemzést SPSS for MS Windows 15.0 programcsomag segítségével végeztük. A leíró statisztikán túl a kétoldalú kapcsolatok méréséhez korrelációs koefficienseket számítottunk. A copingstílusok meghatározásához faktoranalízist alkalmaztunk varimaxrotációval. A faktoranalízis során az 1-nél nagyobb sajátértékkel rendelkező változókat vontuk be, az értelmezés a 0,3-nél nagyobb faktorsúlyú változók alapján történt. Végül többváltozós regresszióanalízis segítségével elemeztük az élettel való elégedettség (mint függő változó) prediktorait, azaz a pszichoszomatikus tüneti indexet, a stresszterheltséget, valamint a copingváltozókat. Eredmények Az 1. táblázatban a pszichikai egészség változóinak leíró statisztikáját láthatjuk a teljes mintán, valamint nemenkénti és évfolyam szerinti bontásban. A lányok több stresszről (p<0,05) és pszichoszomatikus tünetről (p <0,001) számoltak be, azonban nem volt különbség az élettel való elégedettség mértékében (p>0,05). Az évfo- 2. táblázat A pszichoszomatikus tünetek előfordulása az orvostanhallgatók mintájában (N = 155) Tünetek, % Soha Ritkán Időnként Gyakran Fejfájás 33,5 34,8 22,6 9,0 Hát- és derékfájás 17,4 42,6 26,5 13,5 Alvászavar 27,4 40,0 18,7 13,5 Fáradtság 3,9 21,3 40,6 34,2 Gyomorfájás 45,2 33,5 14,8 6,5 Idegességből eredő hasmenés 45,2 33,5 14,8 6,5 Palpitatio 38,1 40,0 18,1 3,9 2014 155. évfolyam, 33. szám 1314
3. táblázat A megküzdés (coping) változóinak faktoranalízise (végső, rotált struktúra) Változók 1. Megpróbáltam elemezni a problémát, hogy jobban megértsem 2. Olyasmibe fogtam, amiről tudtam, nem fog használni, de legalább csináltam valamit Faktorok a sajátértékekkel 1. faktor (1,8) 2. faktor (1,7) 3. faktor (1,5) 4. faktor (1,4) 5. faktor (1,3) 0,03 0,09 0,09 0,77 0,14 0,02 0,60 0,01 0,07 0,07 3. Magamat hibáztattam 0,24 0,50 0,19 0,13 0,34 4. Próbáltam derűsen felfogni 0,17 0,70 0,22 0,15 0,10 a dolgot 5. Elfogadtam mások együttérzését 6. Más emberként kerültem ki a helyzetből jó értelemben véve 7. Evéssel, ivással, dohányzással, nyugtatókkal próbálkoztam 8. Valami nagyon kockázatosba fogtam 9. Egy baráttól vagy rokontól kértem segítséget 10. Nem akartam, hogy mások megtudják, milyen nehéz helyzetben vagyok 11. Több megoldást is mérlegeltem 0,64 0,20 0,12 0,29 0,17 0,34 0,19 0,13 0,17 0,60 0,03 0,11 0,76 0,05 0,07 0,03 0,07 0,83 0,06 0,03 0,69 0,13 0,04 0,08 0,06 0,12 0,01 0,15 0,08 0,72 0,08 0,08 0,08 0,73 0,16 12. Imádkoztam 0,52 0,33 0,02 0,25 0,34 13. Azt kívántam, bárcsak 0,60 0,22 0,20 0,07 0,24 megváltozna a helyzet 14. Másokon vezettem le a feszültségemet 0,12 0,54 0,29 0,05 0,22 Százalékos variancia 12,6 12,3 11,0 9,7 9,3 Elnevezés Konstruktív, társas támogatást elfogadó coping Önmagát és másokat hibáztató, passzív coping Kockázatos coping Problémaelemző coping Pozitív, individualista coping 4. táblázat A copingstílusok és a pszichikai egészség változói közötti kétoldalú kapcsolatok korrelációs együtthatói Konstruktív, társas támogatást elfogadó coping Önmagát és másokat hibáztató, passzív coping Kockázatos coping Problémaelemző coping Pozitív, individualista coping Észlelt Stressz Skála 0,14 0,51*** 0,12 0,15* 0,08 Pszichoszomatikus Index 0,16* 0,27*** 0,19* 0,07 0,04 Élettel való elégedettség skála 0,19* 0,22** 0,27*** 0,18* 0,13 Megjegyzés: *p<0,05 **p<0,01 ***p<0,001, korrelációs koefficiensek (r). lyam szerinti eltérés egyedül a másodévesek nagyobb tüneti gyakoriságában mutatkozott meg (p<0,01). A 2. táblázatban a pszichoszomatikus tünetek százalékos megoszlását láthatjuk. A leggyakoribb tünetek a következők voltak: fáradtság, hát- és derékfájás, alvászavarok. A 3. táblázat a copingstratégiák faktoranalízisének végső struktúráját mutatja be, amelynek segítségével öt faktort sikerült elkülöníteni. Az első faktor (sajátértéke: 1,8) a konstruktív, társas támogatást elfogadó coping elnevezést kapta, amelyre jellemző, hogy az egyén elfogadja mások együttérzését, sőt segítséget is kér baráttól 1315 2014 155. évfolyam, 33. szám
vagy rokontól, emellett hajlamos imádkozni, és pozitívan felfogni a helyzetet. A második faktor (sajátértéke: 1,7) azt jelzi, amikor az egyén önmagát és másokat hibáztatja, ugyanakkor meglehetősen passzívan áll a problémamegoldáshoz. A harmadik faktor (sajátértéke: 1,5) a kockázatos coping nevet viseli, ilyenkor az egyén hajlamos valami kockázatos tevékenységbe fogni, evéssel, ivással, szerfogyasztással, nyugtatókkal próbálja megoldani a helyzetet. A negyedik faktor (sajátértéke: 1,4) problémaelemző coping, amelynek középpontjában a probléma elemzése, a megoldások racionális mérlegelése áll. Végül, az ötödik faktor (sajátértéke: 1,3) az elsőhöz hasonlóan szintén pozitív irányultságú, azonban individualista, hiszen az egyén nem akarja, hogy mások megtudják, milyen nehéz helyzetben van, inkább maga akarja megoldani a problémáját, még imádkozni sem hajlandó. A faktorok összesen a variancia 54,9%-át magyarázták meg. A 4. táblázat a copingfaktorok és a pszichikai egészség változói közötti korrelációs együtthatókat tartalmazza. A konstruktív, társas támogatást elfogadó copingstílus az élettel való elégedettség nagyobb mértékével (r = 0,19; p<0,05), de több pszichoszomatikus tünettel (r = 0,16; p<0,05) jár együtt. Az önmagát és másokat hibáztató, passzív coping pozitívan függ össze az észlelt stresszel (r = 0,51; p<0,001) és a tüneti gyakorisággal (r = 0,27; p<0,001), és negatívan az élettel való elégedettséggel (r = 0,22; p<0,01). Az utóbbi két változó a kockázatos copinggal is hasonló irányultságú összefüggést mutat. Az ötödik faktor nem mutatott együttjárást a változókkal. Végül az 5. táblázatban az élettel való elégedettség többváltozós regresszióelemzésének eredményeit láthatjuk. A konstruktív, társas támogatást elfogadó coping szinte valamennyi modellben pozitív prediktora az élettel való elégedettségnek, legerősebb a kapcsolat az első évfolyamosok körében (β = 0,43; p<0,001). Emellett a teljes mintában a problémaelemző coping is szignifikáns pozitív prediktor (β = 0,15; p <0,05). A kockázatos coping a lányok kivételével negatív, az individualista coping viszont a teljes mintában és a lányok almintájában szintén negatív összefüggést mutat az életelégedettséggel. A pszichikai egészség változói közül a pszichoszomatikus tüneti index csak az első évfolyamon tanulók alcsoportjában bizonyult szignifikánsnak (β = 0,24; p<0,05). Az észlelt stressz viszont valamennyi alcsoportban negatív prediktor, az elsősöket kivéve. A bevitt változók valamennyi modellben szignifikánsak lettek, legerősebben a fiúk (R 2 = 0,54), valamint az elsősök (R 2 = 0,43) alcsoportjában. Megbeszélés A magas szintű stressz és a hatékony copingmódszerek hiánya jelentősen veszélyezteti az orvostanhallgatók testi és lelki egészségét, jóllétét és életminőségét [5, 9, 11, 12, 13, 14, 18, 19, 20]. Az élettel való elégedettség megfelelő indikátora a hallgatók lelki egészségének, problémáinak alakulására, hiszen nemcsak a stresszszinttel függ össze, hanem a copingmódszerek alkalmazásával is [22, 23, 24, 25]. A stresszterheltség rizikófaktorainak feltárásán túl fontos annak a vizsgálata is, hogy mely jelenségek járulhatnak hozzá a pszichikai és mentális jólléthez, a lelki zavarok megelőzéséhez, a lelki immunitás, a reziliencia erősítéséhez. Ilyen tényező többek között a hatékony copingstratégiák alkalmazása; a stressz kezelési technikák ráadásul elsajátíthatók, a konfliktusmegoldó készség fejleszthető, ami a curriculumba be illeszthető [8, 9, 11]. Jelen vizsgálatunkban ezért a preklinikai orvostanhallgatók stresszterheltségét, copingstratégiáit vizsgáltuk, emellett megnéztük, melyek a leggyakoribb pszichoszomatikus tüneteik, mennyire elégedettek az életükkel, és hogy az életelégedettségi szintjüket mi befolyásolja. A mintánkban szereplő első- és másodéves orvostanhallgatók stresszterheltségi szintje megfelel a nemzetközi adatoknak [22], illetve a hazai diplomás ápolónak tanuló fiatalok adataitól sem tér el jelentősen [28]. Az élettel való elégedettségük szintén nem tér el sem a nemzetközi [23, 24, 25], sem pedig a hazai átlagtól [28], 5. táblázat Az élettel való elégedettség többváltozós regresszióanalízise a copingstílusok és pszichikai egészség változóinak bevonásával Copingváltozók Konstruktív, társas támogatást elfogadó coping Önmagát és másokat hibáztató, passzív coping Kockázatos coping Problémaelemző coping Pozitív, individualista coping Pszichikai egészség változói Pszichoszomatikus Index Észlelt Stressz Skála Konstans R 2 Teljes minta Fiúk Lányok I. évfolyam II. évfolyam 0,24*** 0,07 0,23** 0,15* 0,16* 0,05 0,26** 35,5*** 0,26*** 0,37** 0,17 0,38** 0,19 0,08 0,06 0,36* 38,6*** 0,54*** 0,18* 0,02 0,14 0,11 0,20* 0,05 0,24* 35,4*** 0,19** 0,43*** 0,14 0,31** 0,13 0,13 0,24* 0,17 37,4*** 0,43*** 0,14 0,04 0,23* 0,13 0,14 0,09 0,33* 34,9*** 0,19* Megjegyzés: *p<0,05 **p<0,01 ***p<0,001, standardizált regressziós koefficiensek (β). 2014 155. évfolyam, 33. szám 1316
viszont magasabb a korábban vizsgált magyar orvostanhallgatók értékeinél [26]. Nemek szerint nem volt eltérés az élettel való elégedettség mértékében, a stresszterheltséget viszont a lányok esetében magasabbnak találtuk, amit más vizsgálatok is megerősítenek [22]. A leggyakoribb pszichoszomatikus tünetek a következők voltak: fáradtságérzés, alvászavarok, hát- és derékfájás, ami szintén megerősíti a korábbi vizsgálatok eredményeit [15, 16, 27, 28], csakúgy, mint a nők nagyobb tüneti gyakoriságát [15]. Ez a három tünet tehát mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel, annál is inkább, mert korrigálható tünetekről van szó, részint megfelelő testmozgással, illetve a stresszterheltségi szint csökkentésével. A copingstratégiák közül az önmagát és másokat hibáztató beállítódás jár együtt leginkább magas stresszszinttel, ami nem meglepő, hiszen egy passzív és nem hatékony stresszoldási stílusról van szó, amit korábbi vizsgálatok is megerősítenek [18, 19, 20]. Eredményeink szerint ez a copingstílus az élettel való elégedettség kisebb, ugyanakkor az észlelt stressz nagyobb szintjével és gyakoribb pszichoszomatikus tünetképzéssel jár együtt. A kockázatos coping, ami szerfogyasztást és kockázatvállaló magatartást is magába foglal, szintén nagyobb tüneti gyakorisággal függ össze, ráadásul azok, akik ezt alkalmazzák, az életükkel is kevésbé elégedettek. A copingstílusok közül a konstruktív, társas támogatást elfogadó, valamint az aktív, problémaelemző módok nagyobb életelégedettséggel hozhatók összefüggésbe, ami szintén megfelel korábbi vizsgálati eredményeknek [18, 19, 20, 21]. A társas támogatás keresése és elfogadása aktív copingforma, és segít a problémák megoldásában, ha van kivel megosztani azokat. Ugyanakkor ez a copingstílus nagyobb tüneti gyakorisággal is összefügg, ami természetesen nem jelent ok-okozati kapcsolatot, azonban feltételezhető, hogy azok fordulnak leginkább segítségért másokhoz, akiknek már testi tünetei is vannak a stresszterheltségtől, azaz érzik, hogy komoly problémáik vannak. Ezt azonban konstruktív módon teszik, és úgy érzik, legtöbbször jól kerülnek ki a helyzetből. Szemben a szintén pozitív irányultságú, de individualista problémamegoldással, ami kevésbé látszik hatékonynak, sőt a hallgatónők esetében az élettel való elégedettség negatív prediktora ez a copingmód, azaz az önmagába zárkózás stratégiája, amikor valaki nem akarja elárulni, hogy nehéz élethelyzetben van. Az élettel való elégedettséget eredményeink szerint elsősorban az észlelt stressz-szint befolyásolja, emellett szintén jelentős szerepet játszik az alkalmazott copingmódok megválasztása is: az aktív módok, mint a problémaelemző és a társas támogatást kereső stratégiák nagyobb élettel való elégedettséggel, a kockázatos copingmódok viszont kisebb mértékű életelégedettséggel járnak együtt. Korábbi vizsgálatok is megerősítik ezeket az összefüggéseket [22]. Mivel elemzésünk keresztmetszeti jellegű, ok-okozati kapcsolatot nem iga zolhatunk, azonban eredményeink jelentős összefüggéseket tártak fel a preklinikai orvostanhallgatók stresszterheltsége, pszichoszomatikus tünetképzése, az általuk alkalmazott copingstílusok, valamint az élettel való elégedettségük között. Összességében adataink nem térnek el jelentősen a hazai és nemzetközi hasonló adatoktól, azaz a veszélyeztetettség mértéke nem kirívó, ráadásul a feltárt tünetek korrigálhatók. Egyre több orvosképzési helyen jönnek rá, hogy a lexikális ismeretek átadásán túl zajló pályaszocializáció során szükség van olyan készségek fejlesztésére is, mint a hatékony konfliktusmegoldási vagy stresszkezelési technikák begyakorlása, aminek segítségével orvosaink lelki (és testi) egészsége hosszú távon is megőrizhető, az egyre gyakoribbá váló kiégés jelensége pedig megelőzhető. Ez részben a curriculumfejlesztések alapos áttekintésével, részben speciális kurzusok, illetve szolgáltatások segítségével érhető el, amelyekre ma már számos pozitív példa áll rendelkezésre [8, 9, 11]. Anyagi támogatás: A közlemény megírása anyagi támogatásban nem részesült. A cikk végleges változatát a szerző elolvasta és jóváhagyta. Érdekeltségek: A szerzőnek nincsenek érdekeltségei. Irodalom [1] Frank, E., Biola, H., Burnett, C. A.: Mortality rates and causes among US physicians. Am. J. Prev. Med., 2000, 19(3), 155 159. [2] Rurik, I., Kalabay, L.: Morbidity, demography and life style of Hungarian medical doctors 25 years after graduation. [Magyar orvosok életmódja, egészségi állapota és demográfiai adatai 25 évvel a diplomaszerzés után.] Orv. Hetil., 2009, 150(12), 533 540. [Hungarian] [3] Győrffy, Z., Ádám, S., Kopp, M.: Health status of physicians in Hungary: a representative study. [A magyarországi orvostársadalom egészségi állapota országos reprezentatív minta alapján.] Orv. Hetil., 2005, 146(26), 1383 1391. [Hungarian] [4] Stucky, E. R., Dresselhaus, T. R., Dollarhide, A., et al.: Intern to attending: assessing stress among physicians. Acad. Med., 2009, 84(2), 251 257. [5] Stewart, S. M., Betson, C., Marshall, I., et al.: Stress and vulnerability in medical students. Med. Educ., 1995, 29(2), 119 127. [6] Ádám, S., Hazag, A.: High prevalence of burnout among Hungarian medical students. Engrossment and positive attitude of parents as possible protective factors. [Magas a kiégés prevalenciája a magyar orvostanhallgatók kötött: Az elmélyülés és a pozitív szülői attitűdök mint lehetséges protektív tényezők.] Mentálhig. Pszichoszom., 2013, 14(1), 1 23. [Hungarian] [7] Ádám, S., Torzsa, P., Győrffy, Z., et al.: Frequent occurance of level burnout among general practitioners and residents. [Gyakori a magas fokú kiégés a háziorvosok és háziorvosi rezidensek körében.] Orv. Hetil., 2009, 150(7), 317 323. [Hungarian] [8] Bíró, É., Veres-Balajti, I., Ádány, R., et al.: Social cognitive intervention reduces stress in Hungarian university students. Health Promot. Int., 2014 Feb 20. doi: 10.1093/heapro/dau006 [Epub ahead of print] [9] Rosta, E., Almási, Z., Karácsony, I., et al.: Health behavior of medical students. Introduction of mental hygienic skills in the medical education in Hungary. [Orvostanhallgatók egészség- 1317 2014 155. évfolyam, 33. szám
magatartása. Mentálhigiénés készségfejlesztés a hazai orvosképzésben.] Orv. Hetil., 2012, 153(29), 1153 1157. [Hungarian] [10] Molnár, R., Győrffy, Z.: Opportunities for further progress of sociological studies about doctors and medical students. [Az orvosokkal, orvostanhallgatókkal kapcsolatos vizsgálatok távlatai.] Orv. Hetil., 2012, 153(44), 1738 1744. [Hungarian] [11] Slavin, S. J., Schindler, D. L., Chibnall, J. T.: Medical student mental health 3.0: improving student wellness through curricular changes. Acad. Med., 2014, 89(4), 573 577. [12] Mavor, K. I., McNeill, K. G., Anderson, K., et al.: Beyond prevalence to process: the role of self and identity in medical students well-being. Med. Educ., 2014, 48(4), 351 360. [13] Quince, T. A., Wood, D. F., Parker, R. A., et al.: Prevalence and persistence of depression among undergraduate medical students: a longitudinal study at one UK medical school. BMJ Open, 2012, 2(4), e001519. [14] Sima, Á., Kovács, E., Cseh, K., et al.: Stress load and health risk behaviour among medical, dental and pharmacy school students. [Stresszterhelési tünetek és egészségkárosító magatartás orvostudományi egyetemi hallgatók körében.] Lege Artis Med., 2012, 22(8 9), 529 534. [Hungarian] [15] Pikó, B., Barabás, K., Boda, K.: Epidemiology of psychosomatic symptoms and its effect on the self-evaluation of general health in university students. [Pszichoszomatikus tünetek epidemiológiája és hatása az egészségi állapot önértékelésére egyetemi hallgatók körében.] Orv. Hetil., 1995, 136(31), 1667 1671. [Hungarian] [16] Terebessy, A., Horváth, F., Balázs, P.: Lifestyle and self-perceived health status differences of Hungarian and foreign medical students. [Életmódbeli és önértékelt egészségiállapot-különbségek magyar és külföldi orvostanhallgatók körében.] Lege Artis Med., 2013, 23(1), 53 60. [Hungarian] [17] Bassols, A. M., Okabayashi, L. S., da Silva, A. B., et al.: First- and last-year medical students: is there a difference in the prevalence and intensity of anxiety and depressive symptoms? Rev. Bras. Psiquiatr., 2014 Mar 24. [Epub ahead of print] [18] Mosley, T. H. Jr., Perrin, S. G., Neral, S. M., et al.: Stress, coping, and well-being among third-year medical students. Acad. Med., 1994, 69(9), 765 767. [19] Cherkil, S., Gardens, S. J., Soman, D. K.: Coping styles and its association with sources of stress in undergraduate medical students. Indian J. Psychol. Med., 2013, 35(4), 389 393. [20] Sreeramareddy, C. T., Shankar, P. R., Binu, V. S., et al.: Psychological morbidity, sources of stress and coping strategies among undergraduate medical students of Nepal. BMC Med. Educ., 2007, 7, 26. [21] Bíró, É., Ádány, R., Kósa, K.: Mental health and behaviour of students of public health and their correlation with social support: a cross-sectional study. BMC Public Health, 2011, 11, 871. [22] Matheny, K. B., Roque-Tovar, B. E., Curlette, W. L.: Perceived stress, coping resources, and life satisfaction among U.S. and Mexican college students: a cross-cultural study. Anal. Psicol, 2008, 24(1), 49 57. [23] Harris, A. M., Thompson, B., Chamberlain, J., et al.: Satisfaction with life during the first two years of medical school based on sleep, diet, and exercise and current adherence to future patient advice. J. Int. Assoc. Med. Sci. Educ., 2006, 16(2), 86 92. [24] Samaranayake, C. B., Fernando, A. T.: Satisfaction with life and depression among medical students in Auckland, New Zealand. N. Z. Med. J., 2011, 124(1341), 12 17. [25] Kjeldstadli, K., Tyssen, R., Finset, A., et al.: Life satisfaction and resilience in medical school a six-year longitudinal, nationwide and comparative study. BMC Med. Educ., 2006, 6, 48. [26] Vas, L., Gombor, A.: Satisfaction with life of medical students from Hungary and Israel. [Az élettel való elégedettség magyar és izraeli orvostanhallgatók körében.] Mentálhig. Pszichoszom., 2008, 9(4), 323 347. [Hungarian] [27] Pikó, B., Barabás, K., Boda, K.: Frequency of common psychosomatic symptoms and its influence on self-perceived health in a Hungarian student population. Eur. J. Public Health, 1997, 7(3), 243 247. [28] Pikó, B., Piczil, M.: Study on stress, coping and psychosomatic health among would-be baccalaureate nurses. [Stressz, coping és a pszichoszomatikus egészség vizsgálata leendő diplomás ápolók körében.] Orv. Hetil., 2012, 153(31), 1225 1233. [Hungarian] [29] Cohen, S., Kamarck, T., Mermelstein, R.: A global measure of perceived stress. J. Health Soc. Behav., 1983, 24(4), 385 396. [30] Stauder, A., Konkolÿ Thege, B.: Characteristics of the Hungarian version of the Perceived Stress Questionnaire. [Az Észlelt Stressz Kérdőív (PSS) magyar verziójának jellemzői.] Mentálhig. Pszichoszom., 2006, 7(3), 203 216. [Hungarian] [31] Folkman, S., Lazarus, R. S.: An analysis of coping in a middleaged community sample. J. Health Soc. Behav., 1980, 21(3), 219 239. [32] Kopp, M., Skrabski, Á.: Recommended methods for comparative mental hygienic studies. [Összehasonlító mentálhigiénés vizsgálatokhoz ajánlott módszertan.] Végeken, 1990, 1(2), 4 24. [Hungarian] [33] Rózsa, S., Purebl, Gy., Susánszky, É., et al.: Dimensions of coping: Hungarian adaptation of confling-solving questionnaire. [A megküzdés dimenziói: A konfliktusmegoldó kérdőív hazai adaptációja.] Mentálhig. Pszichoszom., 2008, 9(3), 217 241. [Hungarian] [34] Diener, E., Emmons, R. A., Larsen, R. J., et al.: The Satisfaction with Life Scale. J. Person. Assessm., 1985, 49, 71 75. (Pikó Bettina dr., Szeged, Szentháromság u. 5., 6722 e-mail: fuzne.piko.bettina@med.u-szeged.hu) 2014 155. évfolyam, 33. szám 1318