BACCÁtÁURBUS StlEEsrim TBMKÖNWEK ÜZLETI JOG ^% A SOROZAT KÖTETEI: BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Intézet Ergonómia és Pszichológia Tanszék JUHÁSZ MÁRTA - TAKÁCS ILDIKÓ (szerk.): Pszichológ^ Műszaki Pedagógia Tanszék BENEDEK ANDRÁS (szerk.): Szakképzés-pedagógia Közgazdaságtudományok Intézet Környezetgazdaságtan Tanszék Kósi KÁLMÁN - VALKÓ LÁSZLÓ: Környezetmenedzsmeui Társadalomismeret Intézet Kognitív Tudományi Tanszék KOVÁCS ILONA - SZAMARASZ VERA ZOÉ (szerk.): Látás, nyelv, emlékezet Szociológia és Kommunikáció Tanszék S. NAGY KATALIN (szerk.): Szocblógia H&MP GÁBOR - HoRÁNYi ÖzsÉB (szerk.): Társadalmi kommunikáció mérnököknek Üzleti Tudományok Intézet Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék KöVESi JÁNOS - TOPÁR JÓZSEF (szerk.): A minőségmenedzsment alapjai KoLTAi TAMÁS: Termelésmenedzsment Pénzügyek Tanszék LAÁB ÁGNES: Számviteli alapok KÄEAI ÉVA: Könyvelésmódszertan felsőfokon WMMmú ÉVA - SZABÓ MÁRTA: Vállalati pénzügyé;. Üzleti Jog Tanszék Szerkesztette SÁRKÖZY TAMÁS írta BALÁSHÁZY MÁRIA, PÁZMÁNDI KINGA és SÁRKÖZY TAMÁS _i-*%a. TYPOTEX
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Tudományok Intézet - Üzleti Jog Tanszék TARTALOMJEGYZÉK Cq^pjiligfet ; BalIsMzy Mária, Pázmándi Kinga, SáAiSzjr Tamás BME GTK - Typotex, 2006 Előszó» Rövidítésjegyzék 11 13 [^ L..: ^^-^^ S^^^mn^^' ISBN 963 9664 16 2 ISSN 1787-9655 Témaicör: pénzügy, számvitel Kedves Olvasó! Önre gondoltunk, amikor a könyv előkészítésén munkálkodtunk. Kapcsolatunkat szorosabbra fűzhetjük, ha belép a Typoklubba, ahonnan értesülhet üj kiadványainkról, akcióinkról, programjainkról, és amelyet a www.typotex.hu címen érhet el. Honlapunkon megtalálhatja az egyes könyvekhez tartozó hibajegyzéket is, mert sajnos hibák olykor előfordulnak. ICiadja a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, valamint a Typotex Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja Felelős kiadó: Veress József - Votisky Zsuzsa Felelős szerkesztő: Frank Zita A borítót Tóth Norbert tervezte Tördelte: Tóth H. József Terjedelem: 14 (A/5) ív Készült a pécsi Bomus Nyomdábain Felelős vezető: Borbély Tamás 1. FEJEZET / JOGTANI ÉS ÁUM^mmEZEElíúJ^ÍM 1.1 Jogtan 1.1.1 A jogfogalma 1.1.1.1 A jog összetevői 1.1.1.2 A jogkeletkezés útjai -jogcsaládok - 1.1.1.3 A jogrendszer felépítése, jogágak 1.1.2 Jogszabálytan 1.1.2.1 A jogi norma 1.1.2.2 Jogalkotás, a jogszabály hatálya 1.1.2.3 Jogforrástan 1.1.3 Jogviszonytan 1.1.3.1 A jogviszony fogalma 1.1.3.2 Jogalanyok 1.1.3.3 A jogviszony tárgya és tartalma 1.1.3.4 A jogviszony szerkezete 1.1.3.5 A tulajdonjog 1.1.3.6 Jognyilatkozat, jogügylet 1.1.3.7 A jogi felelősség. Kártérítés - " í.1.4 A jogalkalmazás 1.1.4.1 A jogalkalniazás fogalma 1.1.4.2 Közigazgatási jogalkalmazás (eljárási 1.1.4.3 Bírósági jogalkalmazás (eljárás) 1.1.4.4 Választottbíráskodás 1.1.4.5 Jogszabályértelmezés 1.2 Államfogalom, államszervezet 1.2.1 Az állam lényege, funkciói 1.2.1.1 Az állam fogalma 1.2.1.2 A jogállamiság ismérvei 1.2.1.3 Államcélok, államfunkciók 1.2.2 Államszervezeti alapelvek 1.2.2.1 Államforma, kormányforma 1.2.2.2 Államhatalmi ágak megosztása 1.2.3 A jelenlegi magyar államszervezet alkotmánfm rendje 1.2.3.1 Az Országgyűlés jogállása 1.2.3.2 Az államfő (köztársasági elnök) 1.2.3.3 A kormány = 15 15 15 15 17 19 22 22 26 28 31 31 32 35 36 37 38 38 42 42 43 44 46 47 47 47 47 49 50 51 51 52 53 53 55 55
ÜZLETI JOG TARTALOMJEGYZÉK 1.2.3.4 Alkotmánybíróság 1.2.3.5 Az állampolgári jogok országgyűlési bfelöi^ 1.2.3.6 Számvevőszék 1.2.3.7 Az igazságszolgáltatás szervezete 1.2.3.8 Területi, települési önkormányzatok 1.2.4 Az Európai Unió intézményrendszere 2. FEJEZET / TÁRSASÁGI JOG 2.1 Alapvetés 2.1.1 A szervezeti jogalanyokról általában 2.1.2 A táí'saság fogalmi ismérvei 2.1.3 Nonprofit, illetve gazdasági társaságok 2.1.4 Nemzetközi társasági szabályozási modellek 2.1.4.1 Az angol-amerikai modell lényege 2.1.4.2 A német (kontinentális európai) rriodell lényege 2.1.5 A magyar társasági jog történeti fejlődése 2.1.6 A magyar társasági jog alapelvei " 2.1.7 A társasági jog kapcsolódó jogteriüetei 2.1:8 Az európai társasági jog 2.2 A hatályos magyar társasági jog ' 2^.1 A társasági törvény felépítése, alaprendetkgi^m 2^2.2 A társaság létsj,akaszai 2.2.2.rAra'pítás 2.2.2.2 A társasági szerződés módosimsii 2.2.2.3 Átalakulás 2.2.2.4 Egyesülés, szétválás 2.2.2.5 Jogutód nélküli megszűnés 2.2.3 A gazdasági társaság szervei 2.2.3.1 A társaság legfőbb szerve 2.2.3.2 A gazdasági társaság ügyvezetése 2.2.3.3 Felügyelőbizottság 2.2.3.4 A könyvvizsgáló jogállása 2.2.4 Tagok érdekvédelme, kisebbségvédelem, hitelezővédelem 2.2.4.1 Tagok individuális érdekvédelme 2.2.4.2 Kollektív kisebbségvédelem 2.2.4.3 Hitelezővédelem -'-i-- 2.2.5 A legegyszerűbb társasági formák: a közkefméti és a betéti társaság 2.2.6 A korlátolt felelősségű társaság ^-^ 2.2.7 A részvénytársaság 2.2.7.1 Fogalmi kérdések 2.2.7.2 Részvényosztályozások 2.2.7.3 Részvényesi jogok és kötele^tííbi^ ^- 2.2.7.4 Az rt. szervezete 57 58 58 59 62 63 67 67 67 68 71 73 74 74 75 78 80 81 85 89 90 93 94 951 95/ f7 97 98 101 103 104 104 105 106 106 108 109 109 111 112 113 2.2.7.5 A nyüvánosan működő részvénytársaságiéval ViEsimte^Mléiszábilj^^ 114 2.2.8 Konszernjog " 115 2.2.9 Cégjogi szabályok - \V7 3. FEJEZET / AZ ÜZLETI JOG EGYES KÜLÖNÖS THIÖESClí 121 3.1 Fizetésképtelenségi jog 121 3.1.1 A fizetésképtelenségi jog közös rendelkezései 121 3.1.2 A csődeljárás 122 3.1.3 A felszámolási eljárás 124 3.2 Az értékpapír- és tőzsdejog alapjai - 128 3.2.1 Az értékpapír fogalma 128 3.2.2 Az értékpapírok kibocsátása és forgalonéa hozatah 129 3.2.3 Az értékpapírok osztályozása, alapvető ériékpapírtípwok 131 3.2.3.1 Váltó. 132 3.2.3.2 Csekk " 134 3.2.3.3 Kötvény. ^ 135 3.2.4 A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének értia^p^-f^íjehégm&& 135 3.2.5 A tőzsde jogállása -.136 3.3 Versenyjog 137 3.3.1 A magyar versenyjogi szabályozás rendszere 137 3.3.2 A versenykorlátozások joga 138 3.3.2.1 A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás (kartéll ttltlmai 138 3.3.2.2 A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma - 141 3.3.3 A vállalatok összefonódásának engedélyezése 142 3.3.4 A Versenyhivatal eljárásának rendje -^ _ 144 4. FEJEZET / KERESKEDELMI ÜGYLETEK : 147 4.1 A szerződésekre vonatkozó általános szabályok 147 4.1.1 A szerződések jogának alapjai 147 4.1.1.1 A szerződés lényege - 147 4.1.1.2 Polgári jogi szerződés-kereskedelmi ügylet - 149 4.1.1.3 A szerződési jog alapelvei 151 4.1.1.4 A szerződéses jogviszony elemei 153..1.1,5 A szerződések jogdogmatikai tipizálása 158 4.1.2 A szerződés létrehozása 162 4.1.2.1 A szerződéskötés menete 162 4.1.2.2 Szerződéskötési kötelezettség. Az előszerződés - 163 4.1.2.3 Az általános szerződési feltételek (blankettaszerződés) 164 4.1.3 A szerződés hatálya és érvényessége 166 4.1.3.1 Hatályosság 166 4.1.3.2 Az érvénytelenség. Az érvénytelenség fajai 167 4.1.3.3 Az érvénytelenség jogkövetkezményei 170 4.1.4 Szerződéses biztosítékok 171
ÜZLETI JOG TARTALOMJEGYZÉK 4.1.4.1 A biztosítékok áttekinláse 4.1.4.2 Foglaló 4.1.4.3 Kötbér 4.1.4.4 Jogvesztés kikötése 4.1.4.5 Jótállás 4.1.4.6 Tartozáselismerés 4.1.4.7 Óvadék 4.1.4.8 Zálogjog 4.1.4.9 Tulajdonjog-fenntartás 4.1.4.10 Kezesség 4.1.4.11 Banlcgarancia 4.1.5 A szerződés módosítása és megszüntetése 4.1.5.1 A szerződés módosítása 4.1.5.2 A szerződés megszűnése teljesítés néüösl 4.1.6 A szerződés teljesítése és a szerződésszegés 4.1.6.1 A szerződés teljesítése 4.1.6.2 A szerződésszegés közös szabályai 4.1.6.3 A szerződésszegés esetei 4.1.7 A szerződésből eredő igények érvényesítése és a^m&mmh 4.1.7.1 Az elévülés 4.1.7.2 A jogvesztés 4.2 Az egyes kereskedelmi ügyletek 4.2.1 Kereskedelmi adásvétel 4.2.1.1 Az adásvételi szerződés általános szabályai 4.2.1.2 Szállítási szerződés 4.2.1.3 A mezőgazdasági termékértékesítési szerződégi, 4.2.1.4 Közüzemi szerződés á,2.2 Használati szerződések 4.2.2.1 A bérleti szerződés alapizabályai 4.2.2.2 A bérlet egyes fajai 4.2.2.3 Franchise-szerződés 4.2.2.4 Lízingszerződés 42.3 A vállalkozási szerződés 4:2.3.1 A vállalkozási szerződés alapvető szabályai 4.2.3.2 A vállalkozási szerződés speciális alakzatai 4.2.3.3 Utazási szerződés 4.2.3.4 Fuvarozási szerződés 4.2.4 Ügyviteli szerződések ---"-'- 4.2.4.1 Piaci megbízási szerződés : = 4.2.4.2 Bizományi szerződés 4.2.4.3 Szállítmányozási szerződés 4.2.5 Bank- és biztosítási ügyletek :- 4.2.5.1 Bankszáiulaszerződés 171 172 173 173 173 174 174 175 176 176 177 177 177 178 180 180 181 182 184 184 185 185 185 185 188 189 190 190 190 193 193 194 195 195 197 200 200 202 202 205 206 207 207 4.2.5.2 Folyószámla-szerződés 4.2.5.3 Betétszerződés, takarékbetét-szerződés 4.2.5.4 Bankkölcsön-szerződés 4.2.5.5 Faktoring szerződés 4.2.5.6 Biztosítási szerződés 4.2.6 Munkaszerződés! Tárgymutató 209 209 211 212 212 214 219
Előszó - A jegyzet alapvetően a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem N^^.^ ^, - mérnökhallgatóinak Bachelor-képzése számára készült - remélhetően fel- ^ használásra kerülhet más felsőoktatási intézményekben is a nem jogi karokon tanuló hallgatók gazdasági jogi alapképzésében. A jegyzet az Európai Unióban használatos üzleti jog elnevezést alkalmazza - helyesebben az üzleti jog alapjairól van szó. Az első rész jogtani és államszervezeti alapismeretekkel próbálja megalapozni a gazdasági jogi részeket. A gazdasági jog köréből öt nagy területet tárgyal: a társasági jogot, a fizetésképtelenségi jogot, az értékpapírjogot és a versenyjogot, végül a kereskedelmi ügyletek jogát a munkaszerződés jogával kiegészítve. Reméljük, hogy ez a jegyzet jól szolgálja a magyar egyetemeken m^ég szokatlan Bachelor-képzés céljait. Budapest, 2006. augusztus 1. Särközy Tamás szerkesztő
Rövidítésjegyzék V A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény Biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény Bíintető eljárásról szóló törvény Büntető Törvénykönyv Cégeljárásról szóló törvény Gazdasági társaságokról szóló törvény Hitelintézeti törvény Kereskedelmi törvénykönyv Közigazgatási hatósági eljárásröl szóló t&i^é^jr Munka Törvénykönyve Polgári Perrendtartás Polgári Törvénykönyv Tisztességtelen piaci magataitításról és a veisimykoiiátözis tilalmáról szóló törvény Tőkepiaci törvény Bit. Be. Btk. Ctv. Gt. Hpt. Kt. Ket. Mt. Pp. Ptk. Tpvt. Tpt.
1. FEJEZET Jogtani és államszervezeti alapok V 1.1 JOGTAN 1.1.1 A jog fogalma 1.1.1.1 A jog összetevői - " A jog lényege a jogi normában található meg: a jogi norma olyan általános magatartásszab ály^ amelynek megvalósulását - ha ez szükséges - az állami közhatalom kényszereszközökkel is biztosítja. A jog társadalomirányító mechanizmus. A norma általános magatartásszabály, nem konkrét címzetthez szóló parancs - elvileg mindenkire vonatkozik, akire a normát állító, illetve betartó állam főhatalma kiterjed. A norma mintát állít az emberek elé, viselkedési szabályokat fogalmaz meg. A norma az elvárt társadalmi magatartást írja körül, amelytől való eltérés deviancia. A norma hipotetikus állítást tartalmaz kötelező mintaként, ennek felel meg a tipikus jogi norma szerkezete - hipotézis, diszpozíció, szankció (lásd a 2. pontban). A jog kialakulása előtt is voltak normák - alapvetően az erkölcsi normák. Az erkölcsi normák ma is léteznek a jogi normák mellett, sőt a legtöbb jogi normának van erkölcsi tartalma. (Ezt liívják a jog etikai minimumának, a jog egyik célja az igazságosságra törekvés.) Más viselkedési normák is ismeretesek azonban (pl. illemszabályok, politikai kultúrából fakadó normák, szakmai standardok, technikai folyamatszabályozó normák stb.), amelyek jó része a társadalmi önszabályozás mechanizmusába épül be. A jogi normának azonban van egy specifikuma, amely az államhoz köti: jogi normának csak az a norma minősül, amelynek betartását az állam kényszereszközökkel is biztosítja. Az ideális állapot az, ha az emberek, illetve szervezetek önként követik a jogi normát, de ha nem, rendelkezésre áll az állami kényszer igénybevételének potenciális lehetősége. Állam - mint látni fogjuk az 1.2. pontban - működhet elvileg jog nélkül is (totális diktatórikus állam), de jog az állam nélkül nem lehetséges, az
16 ÜZLETI JOG Mmn teszi - mert alkotja, vagy a szokásjog esetén mert elismeri - a normát jogi normává. A jognak ezen az alapon lényegében három részét lehet megkülönböztetnie a) A jogi normákból álló jogszabályokat (lásd az 1.1.2 pontot). b) A jog társadalmi viszonyokat, emberi magatartásokat, eseményeket szabályoz. Azokat az eseményeket, magatartásokat, amelyekhez a jogszabály joghatást íű.z,jogi tényeknek nevezzük. Azokat a társadalmi viszonyokat pedig, amelyeket a jog szabályoz, jogviszonyoknak (lásd az 1.1.3 pontot). c) A jogot meg kell valósítani. Ha ezt állami szervek teszik, akkor beszélünk jogalkalmazásról (lásd az 1.1.4 pontot). A jognak az emberekben is tudatosulnia kell ahhoz, hogy a jog hatékonyan megvalósuljon. Ez a jogtudat, amelyen az önkéntes jogkövetés alapszik. Mivel a jog a társadalmi élet igen széles területét szabályozza (emiek túlhajtása az eljogiasodás, a jogi tülszabályozás), a jognak átfogó rendszere alakul ki, sajátos jogi nyelv keletkezik, a jog szakmává, hivatássá válik, ennek különböző fajai az ún. jogász liivatásrendek (bíró, üg3avéd, ügyész, közjegyző, közigazgatási jogász, jogtanácsos). Kialakul a jog technológiája (amelyet jogi dogmatikának nevezünk), a jog elméleti tudományos művelése, amelynek során sajátos jogintézmények (tulajdon, szerződés, jogi felelősség stb.) épülnek ki. A jog elvarázsolja" a társadalmi viszonyokat, önálló, immanens sajátosságaival átformálja azokat (pl. a jogképes szervezeteket jogi személyeknek nevezi a sajátos jogi gondolkodás keretében). A jog tehát viszonylag autonóm társadalmi jelenség, társadalmi alrendszer, sajátos fejlődéstörténettel, nyelvvel, gondolkodással, intézményrendszerrel. A jog társadahni alapfunkciói lényegében a következők: a) integráló'stabilizáló. A jog egyik alapvető célja, hogy biztosítsa a társadalmi rendet, a törvényességet. A stabilitás lényege a jogbiztonság. Ha a rendet megsértik, az állam a jog utján gondoskodik a megsértett rend helyreállításáról és a hasonló jelenségek megelőzése érdekében szankcionál (a jog represszív és preventív funkciója). b) Társadalmi konfliktus feloldó. Többek között az emberek közti jogviták rendezésével. A jog közvetít (pl. egyezség), konszenzust igyekszik teremteni. A stabil jog lehetőséget ad a társadalmi kockázatok fehiiérésére, egyben legitimáló hatása is van a jogkövető n\agatartásra nézve. c) Társadalomalakító eszköz. A jog az állam társadalmi-gazdasági életbe való beavatkozásának sajátos eszköze. A jogi szabályozás a jelenből indul ki, de a jövőt kívánja szabályozni (ezt fejezi ki a német jogelmélet a sein-sollen - van, illetve legyen - fogalompárral). A jog társadalomalakító stratégiai céljai képezik a jogpolitikát. 1. FEJEZET. JOGTANI ÉS ÁLLAMSZERVEZETI ALAPOK 17 I Az előzőekből kifolyólag a jog részben tárgyi jog, értve ezen a bonyolult rendszert képező jogszabályok óriási piramisát. A jog tehát megközelíthető pozitivista módon, a hatályos jogszabályok alapján. Ugyanakkor a tárgyi jogból alanyi jogok, az embereket megillető jogosultságok származnak. Az embereket megillető alapjogok mintegy a természetnél fogva is megilletnek bennünket (természetjog). Az emberi (állampolgári) alapjogok a jogfejlődés sorári egyre bővültek: eredetileg politikai jogok (választójog), illetve személyes szabadságjogok voltak, majd kibővültek gazdasági-szociális-kulturális-információs alapjogokkal (utóbbiak amásodik, harmadik, illetve negyedik generációs alapjogok). A jog immanens tulajdonságai a legjobban a polgári demokratikus államberendezkedésben, illetve a piaci versenygazdaságban tudnak kibontakozni. A modern jogrendszerek ezért lényegében a polgári fejlődés során a XVIII-XIX. században alakultak ki, alapelveiket a legtisztábbcin a francia forradalom után, az 1800-as évek elején hozott francia kódexek fejezték ki. A polgári állam ;ogíz/lam, azaz érvényesül a jog uralma (rule of law). Az államot magát is köti a jog: törvények keretében, jogszabályok alapján cselekedhet, az állami önkény tilos. A polgári társadalom az állampolgárok törvény előtti egyenlőségén, a tulajdon szentségén, a piaci versenyt biztosító szerződéses szabadságon és a szabad emberi akaraton alapuló felelősségi rendszeren épül fel. A polgári társadalomban elválik egymástól a vertikális, illetve horizontális jogi reláció azaz a vertikális közjog és a mellérendeltségi viszonyokat szabályozó horizontális magánjog. Az állam tiszteli és védi az emberi szabadságot - ezt szolgálják a klasszikus büntetőjogi elvek, a millum crimen sine lege, (nincs bűncselekmény elkövetése, előtte hozott tiltó töi-vény nélkül), illetve a dubio pro reo elve, az ártatlanság vélelme (senki sem tekinthető bűnösnek a jogerős bírói ítélet meghozatala előtt, ennek során bármilyen kétség a vádlott javára szól) stb. A szocialista állam pártállam, áuamigazgatási állam volt, még abban a soft formájában is, ahogy Magyarországon a 60-as évek közepétől 1990-ig működött, azaz csak részlegesen volt jogállamnak minősíthető. A jog funkciói a rendszerváltozás után tudtak teljes értékűen kibontakozni, a jog szerepe ezért 1990 után jelentősen felértékelődött Magyarországon. 1.1.1.2 A jogkeletkezés útjai - jogcsaládok A jog a történeti fejlődés során többféle módon keletl<:ezett. Ez alapján megkülönböztetünk írott jogot, szomsjogot és precedens jogot. A jog írott jog, ha a magatartásszabályok jogszabályba, törvényekbe vamiak foglalva, és a jogszabályok meghozatalára előírt rendben, állami szervek tevékenysége által kerül sor. A szokásjog a társadalmi gyakorlatból alakul ki. A precedens jog pedig a bíróságok által kialakított jog, amelynek a lényege az, hogy a korábbi bírói ítélet válik analógia alkalmazása utján joggá, azaz a korábbi ítéleteket a későbbie^foly-a«iáp a bíróságok sajátosan átformálva alkalmazzák az eléjük kerülő újaü^i :simmm,,vjg;«^.
18 ÜZLETI JOG Az írott jog az állami szervek jogalkotása. A jog tipikus keletkezési módja a mod- ern korokban az állami szervek által alkotott jogszabályok (törvények, rendeletek stb.). A jog tehát alapvetően az állami jogalkotó tevékenység eredményeként keletkezik. A jogállamban ugyanis a jogszabályok határozzák meg azt, hogy mit tehetnek az állami szervek, mit tehehiek az állampolgárok és szervezeteik. Az államnak a társadalmi-gazdasági életbe való beavatkozásra csak akkor van lehetősége, ha a jogszabályok erre lehetőséget adnak. Az állammal szemben álló" állampolgár pedig csak a jogszabályokban megállapított kötelezettségnek tartozik magát alávetni. És függetlenül attól, hogy a jogszabályokat állami szervek hozzák, az állami szervek működésének törvényhez kötése, határozataik ftiggetlen bíróság előtti megtámadhatósága garanciát jelent az állampolgári jogosultságok biztosítására. A jog másik történetileg is jelentős forrása a társadalmi gyakorlat, a szokás. A szokás a társadalom tagjai közötti érintkezések, viszonyok révén kialakuló rendszeresen ismétlődő magatartás. A szokásoknak joggá való transzformálódása részint ügy következik be, hogy az állami szervek (pl. bíróságok) jogalkalmazó tevékenységük során figyelembe veszik a társadalmi szokásokat, és támaszkodnak is a társadalomban kialakult és meggyökeresedett szokásokra. Az állam az ilyen szokást legitimálja, és a szokások folytatását kényszerrel is biztosítja. így alakul ki a szokásjog. A szokásjog tehát a társadalom tagjai között kialakult és az ismétlődések folytán meggyökeresedett olyan magatartásszabály, amelyet az állam elismer, és kikényszerítését állami eszközökkel is biztosítja. Nyilvánvaló azon- ban, hogy a szokásjog képlékenyebb, mint a formalizált írott jog, ezért a modern jogokban viszonylag háttérbe szorul. A precedensjog bíró alkotta jog vagy másképpen esetjog. A precedensek alapján történő ítélkezés az angolszász jogrendszerekre jellemző. Viszonylag kevés törvény van, és a konkrét jogvitákat a bíróság nem annyira a jogszabályok, hanem a korábbi bírói ítéletek alapján ítéli meg. A megkülönböztetés és az alávetés jogi teclinikájával a bíró kiválasztja a megfelelő korábbi ítéletet mint precedenst, és ezután analógiát alkalmazva átviszi" az előtte folyó jogvitára. A kontinentális írott jogi rendszeren alapuló jogalkalmazás sem nélkülözi azonban a korábbi felsőbírói döntések iránymutató jeliegét. A magyar bírósági törvény (1997. évi LXVI. törvény) szerint a Legfelsőbb Bíróság a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében jogegységi határozatokat hozhat. A Legfelsőbb Bíróság és a táblabíróságok eseti döntései is iránymutatóak az alsóbb bíróságok számára. A bíróságok gyakorlatával kialakított jog idővel átkerülhet az írott jogba is, mert a jogszabály módosítása során a jogalkotó esetleg jogszabályba emeli a kialakult bírói gyakorlatot. A bíróságok által alkotott bírói jog azonban Magyarországon speciális jogforrás, amelynek sajátossága abban van, hogy olyan szerv alkotja, amely alkotmányjogi értelemben nem rendelkezik jogalkotói felhatalmazással, hanem alapvetően jogalkalmazó szervnek minősül, A kontinentális jog a római jogi hagyományokon alapulva fogalmakban gondolkozik, a normákban magas szintű absztrakció jelenik meg, a jogalkalmazás 1. FEJEZET. JOGTANI ÉS ÁLLAMSZERVEZETI ALAPOK it9«során a bíró az absztrakt normát veti egybe a konkrét eseményekkel, a konkrét tényállással. Ezzel szemben az angol-amerikai jogi gondolkodásban és jogalkalmazásban a fogalmi gondolkodás másodlagos. A jogok és kötelezettségek megállapításában a konkrét ügynek és a korábbi bírósági ítéleteknek van jelentősége, amely korábbi ítéletet a bíró az eldöntendő ügyre alkalmaz, értelmezi és magyarázza az ujabb döntést a korábbi bírói ítélet alapján. Mindehliez két megjegyzést kell fűznünk. Az angol-amerikai, illetve a kontinentális jogrendszerek között az alapvető különbség tehát abban van, hogy az angol-amerikai jogban a precedensjog, a kontinentális jogban az írott jog az elsődleges. Ugyanakkor a két jogcsalád közt egyéb különbségek is vannak, pl. az alaki (eljárási) jog jelentősége az angol-amerikai jogban jóval nagyobb, mint a kontinentális jogokban. (A társasági jogok különbségéről lásd a 2.1.4 pontot.) Másrészt azonban (főleg az Európai Unióban) a két jogcsalád közt jelentős közeledés is megfigyelhető. Az angol-amerikai jogszemlélet az EU számos aktusában érzékelhető, viszont a gazdasági törvényhozás jelentősége az USAban is jelentősebbé vált, stb. 1.1.1.3 A jogrendszer felépítése, jogágak A jogrendszer egy adott időben és adott térben létező, tehát adott államban érvényesülő jogi normákat jelenti. A jogrendszer formális fogalom, mivel jogi normák összességét jelenti. A jogrendszer fogalma kötődik az országhatárhoz, az állami szuverenitáshoz. A jogrendszer-fogalom másik meghatározó tényezője az idő. A meghozott, de utóbb hatályon kívül helyezett jogszabályok már nem részei a jogrendszernek, hiszen a hatályon kívül helyezett jogszabály nem alkalmazandó, jogot és kötelezettséget nem állapíthat meg. Ahány szuverén állam van, amiyi jogrendszer. Az egyes államok joga szükségképpen eltér egymástól, hiszen a jog egyik jellegzetességét is abban határoztuk meg, hogy akarati viszony terméke", az állami szervek hozzák létre. Ugyanakkor az egyes nemzeti jogrendszereknek vannak hasonló vonásaik is. Láttuk az előző pontban, hogy a különböző államok jogrendszerei jogcsaládokba tartoznak. A jogcsaládokon belül is léteznek specifikumok, például megfigyelhető, hogy az egyes európai országok joga vagy a francia (pl. Lengyelország), vagy a német (pl, Csehország, Magyarország) jogi dogmatika hatása alatt áll. Az egyes államok jogrendszerét nemzeti jognak is szokás nevezni. A nemzeti jogok mellett azonban létezik nemzetközi jog is. A nemzetközi közjog alapvetően a szuverén áuamok megállapodásán alapul (nemzetközi egyezmények stb.). A jogrendszer mint normaösszesség nem csak jogszabályok adott számú tömegét jelenti, hanem a jogszabályoknak rendszerszerűén összefüggő megjelenését. A rendszerszerű összefüggés azt jelenti, hogy egyik szabály nem mond-
i20! ÜZLETI JOG hat ellent egy másik szabálynak. Az egyes jogi normákat sohasem csak önmagukban kell vizsgálni, hanem a többi norma hatásával együtt. A jogrendszernek tehát viszonylag zárt rendszert kell alkotnia. Természetesen az új társadalmi és gazdasági jelenségek jogban (új jogszabályban) való megjelenése azt is eredményezheti, hogy az utóbb n).eghozott jogszabályok ellentétesek a korábbi jogszabályokkal. Ezt hívjuk /ogszam/y^fco/ifeioufl^rtptt^a társasági törvény egyes rendelkezései ellentételesej<_^száinviteli törvénnyel). Ha ilyen jogszabály-kollízió tapasztalható, úgy azt fel kell oldani. Erre részben speciális jogi alkalmazási módszerek alakultak ki, úgymint az az elv, hogy a speciális jogi rendelkezés megelőzi az általános jogszabályt. Részben a jogalkotónak kell jogszabály-mód osításscil az ellentmondást kiküszöbölni, végül ha az ellentmondás a jogbiztonságot sérti, az Alkotmánybíróság is felléphet az ellenhnondás kiküszöbölése érdekében. A jogalkotás a jogrendszer belső rendjének kialakítását nem képes teljességgel elvégezni. A belső rend megteremtéséhez" szükség van egy rendszerező, osztályozó tevékenységre, amely fogalomképző, fogalomalkotó tevékenység. A jogi fogalomalkotás a jogi do^/rwif/az^lényege. A jogi dogmatika (logika) célja a jogi fogalmak jelen'te^taftálmának feltárása, a jog fogalmi megragadása, a jogi fogalmak közötti viszony meghatározása, a fogalmi rendszer kiépítése. A jogi dogmatika feladata meghatározni, tudatosítani azokat az alapokat, alapelveket, amelyek a jogalkotási és jogalkalmazási munkát is jellemzik és amelynek alapján a jog továbbfejleszthető, iuetve a jogi normák közötti ellentmondások kiküszöbölhetőek. A jogi normák nem csak a jogrendszer szintjén alkotnak rendszert, hanem egy olyan alsóbb szinten is, ahol a jogi normák közötti összefüggés még szembetűnőbb. A normaösszefüggésnek ezen szintjei a jogágak és a jogágazatok. A jogágak az azonos típusú társadalmi viszonyokat azonos jogi módszerrel szabályozó jogi normák összességei. A jogágazatok meghatározott jogágakat összefogó nagyobb egységek. A jogágképződésnek mind a társadalmi viszonyok egyneműsége, mind a szabályozási módszer azonos jellege az együttes kritériuma. A jogalkotói megítélés - jogági besorolás - jelentős következményekkel jár, például azzal, hogy az adott jogágra kidolgozott és megfogalmazott alapelveket fogja alkalmazni az eljáró bíró, és nem a rokon jogterület elveit. A jogrendszer többfajta módon osztályozható. Mindenekelőtt fölosztható anyagi és alaki (eljárás) jogokra. Az anyagi jog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek a jogviszonyt tartalmilag rendezik. Az anyagi jogszabályok meghatározzák, hogy az egyes jogalanyokat milyen nevesített jogok és kötelezettségek illetik, illetve terhelik. Az alaki vagy másképpen eljárási jog azoknak a jogi normáknal< az összessége, amelyek meghatározzák, hogy a jogalanyok a jogaikat milyen eljárási rend keretében érvényesíthetik. A jogok érvényesítése során a feleket és az eljárásban résztvevő állami szerveket milyen eljárási jogok és kötelességek illetik, illetve terhelik. Az eljárási jogok határozzák 1. FEJEZET. JOGTANI ÉS ÁLLAMSZERVEZETI ALAPOK i21 meg például a beadványok tartalmát, a bizonyítás szabályait, az eljáró szervek hatáskörét és illetékességét, a döntéshozatal rendjét, a jogorvoslatok fajtáit stb. Anyagi jogot tartalmaz például a Polgári Törvénykönyv, alaki jogot pedig a Polgári Perrendtartás. Az alapvető eljárásjogok a polgári, illetve a büntető eljárásjog, de a közigazgatási jognak is van eljárásjoga. A polgári forradalmak után kialakuló modern jogrendszerekben alapvető megkülönböztetés a közjog - magánjog differenciálása (ezek az ún. alapjogágazatok). A közjog alapvetően vertikális felépítésű, az állam-állampolgár viszonyrendszert, illetve az állam szervezetét és működését feltétlen érvényesülést igénylő imperativ szabályokkal rendezi A közjog alapvető részeit az alábbi jogágak képezik: a) alkotmányjog (az állampolgári alapjogokra és kötelezettségekre, az államszervezet felépítésének alapelemeire vonatkozó jogág); b) közigazgatási jog (az állcimi végrehajtó hatalom működését szabályozó jogág)^^ c) büntetőjog (a legalapvetőbb társadalomra veszélyes cselekményeket szankcionáló jogág). A magánjog (más néven polgári jog, civiljog) az állampolgárok és szervezeteik mellérendelt, ún. autonóm struktúrájú vagyoni és személyi viszonycüt szabályozza mint horizontális alapjogágazat. A magánjog elsődlegesen az áruviszonyok logikájához igazodik. A magánjogban alapvető szerepet kap a jogalanyok önállósága, akarata, és ezért gyakoriak arfzszpozfííz;jogszabályok (lásd a 1.1.2.1 pontot). Lényegében ez a vertikális-horizontális tagozódás átfogja az egész jogrendszert. Léteznek azonban egyes olyan jogágak, amelyek specialitásuk folytán nehezen helyezhetők el ebben a rendszerben. Ilyen például az ún. nemzetközi magánjog, amely azt a kérdést rendezi, hogy nemzetközi természetű jogvita esetén melyik érintett ország jogát kell alkalmazni. Az alapjogágazatok jogágakra, jogterületekre bomlanak. Például a magánjog viszonylag önálló jogterülete a családi jog vagy az örökjog. A magánjogban emellett kialakult a kereskedelmi jog mint a kfereskedők szakjoga, sok esetben külön kemskedelnüjörvgnykönyybejdglalv^a kereskedehrii jogot a legutóbbi időben egyre mkább gazdasági jognak, vállalati jognak vagy üzleti jognak nevezik - ez a jegyzet az üzleti jog elnevezést alkalmazza. Az üzleti jog lényegében a társasági jogból (ideértve a csődjogot, a tőkepiaci jogot, a cégjogot és a konszernjogot), a versenyjogból (konszernjog) és a kereskedelmi ügyletek jogából, valamint az iparjogvédelemből áll. A hagyományos polgári jogba tartozik a személyek joga, a dologi jog (pl. tulajdonjog, haszonélvezet, zálogjog), a kötekni jog (szerződések joga és kártérítési jog), valamint a szellemi alkotások joga (szerzői jog, szabadalmi jog, védjegyjog stb.). Az utóbbi felsorolás már jelzi, hogy az alapjogágazatok, illetve a történelmi-
22 SÜZLETI JOG leg kialakult klasszikus jogágak mellett kialakulnak ún. másodlagos jogágak, amelyek az esetek egy részében keresztülfelcszenek a közjog-magánjog megkülönböztetésen, azaz vegyesen tartalmaznak vertikális, illetve horizontális rendelkezéseket. Ilyen például a pénzügyi_jo^, amely alapvetően közjog, részben sajátos közigazgatási (államháztartási) jog, de pl. a bankok és biztosítások joga részben közjogi, részben magánjogi jellegű (utóbbihoz tartoznak pl. a hitel-, a kölcsön- és a számlaszerződések). A munkajog a munkaszerződés szabályozása folytán alapvetően magánjog, de a kollektív munkajog (kollektív szerződés, sztrájkjog) erősen közjogi természetű. Új vegyes jogág pl. a fogyasztóvédelem joga, a médiajog stb. A magyar jogban a leglényegesebb jogágak alapszabályozását törvények, törvénykönyvek adják (pl. az alkotmányjogot az Alkotmány, a polgári jogot a Polgári Törvénykönyv, a bíintetőjogot a Büntető Törvénykönyv), de a lényegesebb jogterületek is saját" törvénnyel rendelkeznek, lásd a jegyzet következő részeiben a társasági törvényt, a cégtörvényt, a versenytörvényt vagy a Munka Törvénykönyvét. Az elméleti jogtudomány is alapvetően a jogágak szerint tagozódik. Ugyanakkor, mivel a jog egy önálló öntörvényű társadalmi rendszer, a jogtudomáiiyhoz számos elméleti diszciplina, iuetve segédtudomány kapcsolódik. Ilyen eknéleti diszciplina a jogelmélet (jogbölcselet), a jogszociológia, a jogtörténet (magyar, egyetemes valamint a római jog mint az árutermelő társadalmak klasszikus joga), a jogösszehasonlítás, vagy a büntetőjog segédtudományai, mint a kriminalisztika vagy a kriminológia stb. 1.1.2 Jogszabálytan 1.1.2.1 A jogi norma Jogi norma alatt a jog legkisebb önálló egységét értjük. A jogi norma az állami kényszerrel biztosított általános magatartásszabály. A jogszabályok számos jogi normából állnak, a tipikus jogi normák mellett számos különleges jogi normát is ismerünk. A tipikus jogi normának három szerkezeti eleme van: a) hipotézis (vagy másként tényállás, illetve feltétel); b) diszpozíció (vagy más néven rendelkezés) és a c) jogkövetkezn\ény. - E szerkezeti elem.ek azonban nem feltétlenül egy helyen, egyetlen normában jelennek meg, mert a jogalkotó törvényszerkesztési okokból, valamit a tömörségre való törekvés miatt az egyes szerkezeti elemeket elválaszthatja egymástól. 1. FEJEZET. JOGTANI ÉS ÁLLAMSZERVEZETI ALAPOK i23 A) A hipotézis A hipotézis a jogi norma logikailag első szerkezeti eleme. A jogban leírt, elvárt, tűrt vagy követelt magatartások nem automatikusan elvártak vagy követeltek, hanem csak a jogalkotó által meghatározott feltételek fennállása esetén. A hipotézis a jogi normának az a szerkezeti eleme, amely azokat a körühnényeket, feltételeket határozza meg, amelyek megléte esetében kell vagy tilos a jogalkotó által meghatározott magatartást tanúsítani. A tényeknek olyan összességét, amelyhez valamely joghatás fűződik, tényállásnak nevezzük. A jogi norma tényállása tehát a hipotézis. A liipotézis lehet zárt és nyitott. A zárt tényállás azt jelenti, hogy a jogalkotó tételesen, pontosan, kimerítően, azaz jogi terminológiával élve taxatíve felsorolja azokat a tényálláselemeket, amelyeknek fennállása esetén szükséges a normában írott magatartást tanúsítani. Ezzel szemben a nyitott tényállásoknál a jogalkotó nem írja körül pontosan a jogszabály alkalmazási területeit. Példálódzó felsorolással jelzi a jogalkalmazók számára azt a szándékot, hogy milyen körben kell alkalmazni a normát. A nyitott tényállás a vagyoni viszonyokat szabályozó polgári jogban jellemző. A hipotézis mindig általános és nem konkrét tényállást tartalmaz: aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el" (ez a lopás Büntető Törvénykönyvbeli tényállása). B) A diszpozíció A diszpozíció vagy más néven rendelkezés a jogszabály második logikai szerkezeti eleme. A jogi normának ez a szerkezeti eleme vagy azt a magatartási szabályt tartalmazza, amelyet a jogalkotó a jogalany számára előír arra az esetre, ha a hipotézisben körülírt feltételek fennállnak, vagy jogi minősítést jelent. Az első esetben a diszpozíció parancsot, tiltást vagy magatartás megengedését tartalmazhatja. Jogszabályi parancs esetén a jogszabály címzettje köteles valamely tevőleges magatartást tanúsítani. Tilalom esetén a jogalkotó a jogszabály címzettjei számára valamely magatartástól való tartózkodást, nem tevést ír elő kötelező erővel. A második esetben a jog minősíti a hipotézisben szereplő magatartást, tehát pl. az előző pontbeli esetben a tényállást lopásnak minősíti. A rendelkező részben meghatározott magatartások különbözősége szerint lehet különböztetni kógens, diszpozitív és imperativ szabály között. A kógens és diszpozitív szabály megkülönböztetése azokban a jogi normákban lehetséges, amely normák a mellérendelt és egyenjogú jogalanyok közötti viszonyokat szabályozzák, azaz a magánjogban. Ha a jogi norma rendelkező része engedő, akkor a nornna diszpozitív. A diszpozitív norma egyben hézagpótló jellegű, ami azt jelenti, hogy ha a felek a szerződéskötés során nem rendelkeztek az adott kérdésről, akkor a diszpozitív szabály a szerződésük része lesz minden külön jogi cselekmény nélkül. A diszpozitív szabály a szerződéseket szabályozó jogágak sajátossága, a kógens sza-