Dr. Palásti Gábor: A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS KÖZJOG ALAPVONALAI 1. Nemzetközi kollíziós magánjog, nemzetközi kollíziós közjog, egységes nemzetközi kollíziós jog Jelenlegi jogirodalmunk részletesen és igen színvonalasan foglalkozik a nemzetközi kollíziós magánjog szabályaival. Jogi egyetemeinkről kikerülő hallgatóink két nagyszerű egyetemi tankönyvből sajátíthatják el a nemzetközi kollíziós magánjog alapvonalait. Mádl Ferenc és Vékás Lajos professzorok műve 1 a nemzetközi kollíziós magánjogot a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga jogterülettel, azaz a nemzetközi anyagi magánjoggal, valamint a nemzetközi gazdasági viszonyok közjogi jellegű feltételrendszerével vegyítve, jogviszonyonkénti bontásban tárgyalja. A Burián László Kecskés László Vörös Imre szerzőhármas által Vörös Imre professzor szerkesztésében jegyzett egyetemi tankönyv 2 kizárólag a magyar nemzetközi kollíziós magánjog témakörével foglalkozik, obligát módon beleértve a joghatósági és nemzetközi polgári eljárásjogi kérdéseket is. Korábban még kiegészült a sor Bánrévy Gábor professzor művével is, amelyik A nemzetközi gazdasági forgalom és személyi viszonyok szabályozása (Nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga) 3 címet viselte, és amelyik - a Mádl-Vékás szerzőpáros szerkesztési elveit megelőlegezve - szintén egy köteten belül, jogviszonyonként tagolva, egymástól elválasztva ismertette a kollíziós jogi és anyagi jogi szabályozást 4. Mindezek a tankönyvek egységesek abban, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979.: 13. tvr. (továbbiakban: Kódex) szerkesztési elveit követve foglalkoznak a nemzetközi kollízió feloldásának kérdéseivel a személyek joga, dologi jog és szellemi alkotások joga, a szerződéses kötelmek és a deliktuális felelősség, az öröklési jog, a családi jog és a munkajog területén. A célul tűzött feladat - a Kódex szellemében - mindegyik műben ugyanaz: eldönteni azt, hogy amennyiben a fentebb felsorolt területekre tartozó kérdésekben nemzetközi kollízió merül fel, azt milyen általános szabályok és konkrét kapcsoló elvek segítségével lehet feloldani. A Kódex megfogalmazása alapján: "E törvényerejű rendelet célja / / annak meghatározása, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni, ha polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi személy, vagyontárgy vagy jog (a továbbiakban: külföldi elem) szerepel és több állam joga lenne 1 Ld. Mádl Vékás, hivatkozások jegyzéke 2 Ld. Burián-Kecskés-Vörös, hivatkozások jegyzéke 3 Ld. Bánrévy, hivatkozások jegyzéke 4 Jelen tanulmány szerzője még Bánrévy professzor úr tankönyvéből sajátította el a tárgy alapjait a '90-es évek elején Szegeden. Tudomásunk szerint a bánrévy-féle tankönyvet ma egyetemi oktatásban már nem alkalmazzák.
2 alkalmazható / /" 5. Ezt a Mádl-Vékás szerzőpáros tankönyve így foglalja össze: "a nemzetközi magánjog azoknak a jogszabályoknak a gyűjtőhelye, amelyek a külföldi elemet tartalmazó és az állami szuverenitással közvetlen kapcsolatban nem levő polgári jogi (vagyoni és azokkal összefüggő nem vagyoni), továbbá családi és munkaviszonyokat (azaz a tág értelemben vett magénjogi viszonyokat) közvetett módon (kollíziós normákkal) rendezik" 6. Ugyanez Vörös Imre tankönyvében így hangzik: "/n/emzetközi kollíziós magánjogi tényállásról tehát akkor beszélünk, ha az annak alapjául szolgáló, jogi megítélést igénylő polgári jogi, családi jogi, vagy munkajogi jogviszonyban valamilyen lényeges külföldi elem van, aminek következtében a tényállás több állam jogrendszerével áll kapcsolatban, ezért el kell dönteni, hogy a tényállásra melyik állam jogrendszerének normáit alkalmazzák" 7. A kollízió kérdésének a jogszabályban nevesített jogterületekre szorítkozó bemutatása, ami mindegyik említett jogirodalmi munka sajátja, egyben megadja azt is, hogy miért nemzetközi kollíziós magánjogról beszélünk: egyik mű sem próbál a polgári jog - családi jog - munkajog hármasán kívüli kérdésekben megnyilvánuló kollíziókat feloldó, egységes nemzetközi kollíziós jogot teremteni. Pedig minden további nélkül előfordulhat az is, hogy nem két vagy több állam polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi szabálya között kell dönteni, hanem más - nem magánjogi - szabályok közötti döntés a kérdéses. Mindezen kollíziós kérdések egy része ráadásul szorosan kapcsolódik a nemzetközi kollíziós magánjoghoz is: éppen a nemzetközi kollíziós magánjogi szabályozáshoz kapcsolódóan kell tudni megválaszolni pl. azt a kérdést, hogy melyik állam joga alapján döntjük azt el, hogy a Kódex alapján alkalmazni rendelt külföldi szabály érvényes-e egyáltalán; hogy amennyiben a természetes személy személyes jogát keressük, akkor melyik állam állampolgársági szabályait alkalmazzuk a lex patriae megállapításához; hogy a lex rei sitae szabályánál melyik állam joga alapján állapítjuk meg az államterületet és így azt, hogy a kérdéses fekvési hely melyik államhoz tartozik; hogy az olyan rendszerben, ahol állami-hatósági szerv előtti eljárásban történik az iparjogvédelmi igény bejelentése, a bejelentés meglétét melyik állam joga alapján kell elbírálni, stb. Sőt, kivételes esetben maga a Kódex is tartalmaz közjogi jellegű szabályra vonatkozó utalást: ilyen kivételes szabály a szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősségre alkalmazandó jog körében a 33. (1) bekezdése, amely a károkozó magatartás helyének jogában érvényesülő közlekedési és biztonsági szabály alkalmazását írja elő. Mindezen kérdésekben nem anyagi magánjogi szabályok konkurálnak egymással, mégis, azok megválaszolása éppen a nemzetközi kollíziós magánjogi rendszer működése miatt szükséges. A 5 Kódex 1. 6 Mádl-Vékás 43-44. Bővebben uott. 7 Burián-Kecskés-Vörös 58. szélsz. Bővebben ld.42-75. szélsz.
3 külföldi jogszabályok érvényességi szabályának megválaszolása mint előkérdés a Kódex összes kapcsolóelvének alkalmazása előtt felmerül; a többi példaként idézett esetben pedig a kapcsolóelv (lex patriae, lex rei sitae, az iparjogvédelem megadásának vagy a bejelentés helyének joga) megvalósulása tartozik olyan szabályok hatálya alá, amelyek már nem polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi természetűek. A közlekedési biztonsági szabályok (mint pl. nálunk a KRESZ) is aligha tekinthetőek magánjogi szabályoknak. Ráadásul a fenti kérdések a gyakorlatban sok esetben valódi dilemma elé állíthatják a jogalkalmazót: bár az érvényességi szabály logikusan kimondatlanul is a lex causae-ban keresendő, esetleg visszahőkölhet a jogalkalmazó egy rendkívül furcsának tűnő jogforrás alkalmazásától, mint pl. egy ezeréves precedens vagy egy törzsőfönöki utasítás, ha azok egyébként a lex causae részét képeznék. Különösen élesen jön elő az érvényességi szabály helye a többszintű jogalkotási rendszerrel rendelkező államok vagy azok speciális csoportjai között, mint pl. a szupranacionális szabályrendszerrel rendelkező EK, ha a jogszabály érvényessége eleve vitatott a különféle szintekhez csoportosított jogalkotási hatáskörök eltérő értelmezése miatt. A lex patriae tartalmának megállapításához felhasználható jog kérdése különösen élesen jön elő a gyakorlatban pl. a kettős állampolgárság intézményénél, ha a konkuráló jogrendszerek egyike szerint fennáll a kettős állampolgárság, a másika szerint pedig nem - ez a kérdés éppen a közelmúltban került élesen előtérbe a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán Magyarországon is. Az, hogy mennyire fontos a lex rei sitae alkalmazásához annak megállapíthatósága, hogy hol végződik az egyik állam és kezdődik a következő, éppen az elmúlt tíz-egynéhány évben került gyakorlati szempontból is előtérbe: a kétpólusú világrend felbomlásával szétesett államok utódállamai között mai napig tartó határviták vannak - csak Európában maradva a jelen dolgozat írásának idején is vannak vitatott területek a volt Jugoszláviából kivált majd' mindegyik, egymásssal szomszédos állam között, Oroszország és a legtöbb balti állam között, és rendre előtérbe kerülnek bizonyos cseh és szlovák relációban meglévő vitatott kérdések is. A lex rei sitae alkalmazása mindezen területeken fekvő dolgokra nézve nem lehetséges mindaddig, amíg nem válaszolja meg a jogalkalmazó azt a kérdést, hogy melyik jog alapján dönti el azt, hogy a fekvési hely melyik állam területén található. Másrészről előfordulhat, hogy a Kódexhez vagy a nemzetközi kollíziós magánjoghoz egyáltalán nem kapcsolódó kérdésekben keletkezik nemzetközi kollízió. Ilyen eset az, amikor el kell dönteni, hogy a belföldi adóhatóság a külföldi jog szerint külföldön befizetett adót beszámíthatja-e az adózó adófizetési kötelezettségének teljesítésébe: ekkor előkérdésként arról kell dönteni, hogy melyik állam adózási szabályai szerint kell befizetettnek tekinteni a külföldön beszedett adót. Ugyanígy: ha külföldi bíróság belföldi bíróságot keres meg valamely eljárási cselekmény - pl. tanúkihallgatás vagy helyszíni szemle - lefolytatása céljából, akkor dönteni kell
4 abban a kérdésben, hogy csak a belföldi eljárásokban használható eljárási cselekményeket lehet-e felhasznáni, vagy a megkereső hatóság által is használható bizonyítási módszerek - pl. eskütételre kötelezés - is használhatóak-e. A nemzetközi magánjoghoz nem kapcsolódó jogviszonyban merülhet fel az a kérdés is, hogy a Magyaroszágon nem létező végzettséget igazoló külföldi bizonyítvány létezésére, érvényességére és a benne foglalt jogokra melyik államnak a felsőfokú végzettségre vonatkozó jogát kell alkalmazni. Rendre előforduló kollíziós kérdés a nemzetközi kereskedelemben, hogy a belföldi továbbfeldolgozásra vagy forgalmazásra importált meghatározott terméknek melyik állam minőségi feltételeinek kell megfelelnie ahhoz, hogy az országba ilyen célból beléptethető legyen. Kollíziós kérdés az is, hogy a belföldön külföldi jogi tanácsadói minőségre pályázó külföldi ügyvéd szakmai igazolását melyik állam joga szerinti milyen szerv jogosult kiadni. Példálózó felsorolásunk végén egészen tág értelemben tulajdonképpen nemzetközi kollíziós kérdés az is, hogy a diplomáciai tárgyalások során a követendő protokoll-szabályok a fogadó, vagy a vendég államának szabályai legyenek-e. Mindezekben a kérdésekben nem polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi szabályok között kell dönteni, hanem más természetű - közjogi, vagy "közjogias" - szabályok nemzetközi kollízióját kell feldoldani, és ezen kollíziós tényállások nem kötődnek a nemzetközi magánjoghoz. Ezeknek a fentebb példákkal illusztrált kollízióknak a nagyrészét a jogtudomány - méltatlanul - nem tárgyalja. Egyrészt a nemzetközi kollíziós magánjog - elnevezéséhez hűen - megáll a magánjogi szabályok közötti, vagy magánjogi jogviszonyban felmerült döntéssel kapcsolatos dilemma kapcsolóelvekkel történő feloldásánál: a fontosabb művek és tankönyvek a probléma nevesítése nélkül, érintőlegesen foglalkoznak csak a nemzetközi kollíziós közjog lehetőségeivel, mintegy "nem teljesen kibeszélt" folyományaként egyes nemzetközi magánjogi kérdéseknek, mint pl. a közrend vagy az imperatív szabályok kérdése. Másrészt azok a speciális jogterületek, amelyeknek anyagi szabályai közötti döntésről lenne szó, általában nem, vagy legfeljebb a jogszabály földrajzi-területi, esetleg személyi hatálya kapcsán beszélnek a nemzetközi kollízió területére tartozó kérdésekről. Üdítő kivételként egy-egy esetben valódi kollíziós szabályt is tartalmaz néhány részterület: pl. a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok szabályainak érdekes fejezete a protokollszabályok ismertetése, ahol a vonatkozó munkák rendszerint megemlítik a kollízió lehetőségét és az annak feloldására szolgáló kialakult szabályokat, szokásokat, spontán mechanizmusokat. Hasonló kivétel a pénzügyi jog irodalma, addig a mértékig, ameddig egyes tankönyvek és egyéb jogirodalmi munkák elmélyülnek a kettős adóztatás kollíziós kérdéseiben. Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a polgári jogi, családi jogi és munkajogi nemzetközi jogszabályösszeütközések mintájára rendszerbe szedje a jog más területein létező
5 nemzetközi kollíziókat, akár a hatályos magyar jogszabályok alapján 8, akár a normatív alapot nélkülöző, pusztán logikai-elvi szinten, esetleg az öntudatlan jogalkalmazás szintjén meglévő mechanizmusok alapján 9. Ez az írás egyben javaslat arra is, hogy a nemzetközi kollíziós magánjogi oktatás egy fejezettel: a nemzetközi kollíziós közjog fejezetével kibővülve váljék egységes nemzetközi kollíziós joggá. Amint látjuk majd, ez annál is inkább problémamentesnek tűnik, mert a nemzetközi kollíziós közjog szerkezete és problémái egybeesnek a hagyományos nemzetközi magánjogéval: általános kérdései - pl. minősítés, előkérdés, renvoi, közrend, stb. - ugyanazok, és hasonló szerkezetű kapcsolóelvek - sőt, gyakran a hagyományos nemzetközi kollíziós magánjogból kölcsönvett kapcsolóelvek - segítségével történik a kollízió feloldása 10. Ezen tanulmány olyan általános keretet kíván nyújtani a polgári jogon, családi jogon és munkajogon kívüli nemzetközi kollíziók tárgyalásához, amely alkalmassá teszi arra, hogy a nemzetközi kollíziós magánjoghoz hasonlóan, azzal együtt tárgyalja a jogirodalom, legyen tárgya kutatásoknak, és váljék az egyetemi tananyag részévé 11. Elképzelésünk szerint a hagyományos nemzetközi kollíziós magánjogot és a nemzetközi kollíziós közjogot is magában foglaló jogág elnevezése az egységes nemzetközi kollíziós jog. A jogágisági feltételként szereplő önálló tárgy, funkció és egynemű szabályozási módszer 12 itt is adott, pusztán a kollízió alapjául szolgáló jogviszonyra vonatkozó önkorlátozó szűkítést "polgári jog, családi jog, munkajog" kell kiiktatni. A jogág tárgya, funkciója és szabályozási módja ugyanaz, mint a nemzetközi magánjogé: különféle államok jogának alkalmazása közötti kollíziót kell eldönteni, kapcsolóelvek alkalmazásával. A jogágiság követelményét véleményünk szerint elviekben nem befolyásolja - nem befolyásolhatja - az, hogy az egységes nemzetközi kollíziós 8 Csak a példálózó jelleggel említett nemzetközi kollíziókhoz ld. a a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény 50. (1) bekezdését; az ügyvédekről szóló 1998.: XI. tv.: IX. fejezetét a külföldi jogi tanácsadóról; illetve az egész 2001.: C. tv.-t a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről. 9 Ld. pl. a külföldi jog alkalmazásánál a lex causae érvényességi szabályát automatikusan a lex causae-ban kereső mechanizmust. 10 Ezen megállapításaink egybecsengenek Szászy 1973-as művében tett megállapításaival, aki szerint: "/k/ülönböző államok jogszabályai között / / nemzetközi jellegű összeütközések észlelhetők a jogrendszer minden ágában, a polgári és családjog, a kereskedelmi, váltó-, csekk-, tengeri és légi jogok területén éppúgy, mint a munkajog, a polgári eljárásjog, az állam- és államigazgatási jog, a pénzügyi jog, a büntetőjog területén. Ezeknek a jogszabályösszeütközéseknek a megoldása, ha bizonyos eltérésekkel is, mindenütt hasonló alapelveknek az uralma alatt áll" (Szászy (2) 83.). Illetve: "a 'közjog' / / területén a kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja hasonló, mint a nemzetközi magánjogi kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja. Itt is vannak egyoldalú és kétilletve mindenoldalú kollíziós normák. / / Itt is felmerül az előkérdés, a minősítés, a renvoi problémája, / /, itt is érvényesül a közrend / / hatása. Itt is megtaláljuk a nemzetközi magánjog kapcsolóelveit: a lex patriae, lex domicilii, lex loci contractus, lex loci executionis, lex rei sitae elvét / /" (Szászy (2) 282-283.). Ugyanezt a megállapítást teszi speciálisan a nemzetközi kollíziós pénzügyi jogról (Szászy (2) pl. 299-301.), valamint a büntetőjog és büntető eljárásjogban meglévő nemzetközi kollíziós szabályokról is (Szászy (2) pl. 321-324.), stb. Szászy ezen művéről és szerepéről az egységes nemzetközi kollíziós jog kialakításában ld. később! 11 A szerző a Miskolci Egyetemen kísérleti jelleggel az egy féléves nemzetközi magánjog stúdium utolsó előadását több éve a közjogi kollíziók tárgyalásának szenteli. 12 Pl. Burián-Kecskés-Vörös 83-108. szélsz., Mádl-Vékás 43-39.
6 szabályok nem egyetlen jogforrásban találhatóak (mint a nemzetközi magánjogban a Kódex), hanem teljesen különféle jogforrásokba szétszórva: ez a tény legfeljebb a jogág szabályainak gyakorlati kezelését, a szabályok együttkezelését nehezíti meg. A nemzetközi kollíziós magánjoghoz képest a nemzetközi kollíziós közjog kifejezésben a közjogra utalás két óvatos állítással igazolható. Egyrészt, a nemzetközi magánjog elnevezés és a Kódex is kijelölte a kollíziós jog számára azt, hogy milyen általános elnevezés alatt egyesítsük azokat az anyagi jogi kérdéseket, amelyek nemzetközi kollízióit a nemzetközi kollíziós magánjog feloldja: ezek lettek a magánjogi kérdések. Ehhez képest automatikusnak látszik a magánjog ellentétpárját alkalmazni az ide nem tartozó nemzetközi kollíziókra: ez lesz a közjog kifejezés. Kevésbé formális érvként pedig felhozható, hogy a nemzetközi kollíziós magánjog által nem feloldható nemzetközi jogszabályösszeütközések valóban közjogi szabályok közötti összeütközéseket jelentenek, tehát a jogviszonyoknak/jogszabályoknak/jogterületeknek a magánjog/közjog kategóriarendszerében történő minősítése is odavezet, hogy azt találjuk majd: a nem nemzetközi magánjogi jogszabályösszeütközések közjogi szabályok között állnak fenn. Mindezek mellett távol áll a jelen tanulmánytól az, hogy arra vállalkozzék, hogy érdemben hozzászóljon a magánjog és közjog fogalmi páros érvényessége körül folyó vitához. Akár pro, akár kontra érvelni abban a kérdésben, hogy mennyiben alkalmazható a magánjog és közjog szerinti kategorizálás napjainkban, megpróbálni véleményt formálni abban a kérdésben, hogy Ulpiánustól napjaink gondolkodóiig kinek milyen mértékben elfogadhatóak a megállapításai a szabályoknak a közjog és magánjog mentén történő csoportosításában, messze meghaladja ennek a dolgozatnak a célkitűzéseit. 13 Ugyanakkor nem lehet nem használni a fogalompárost, ha egyrészt a vizsgált jogszabály (a Kódex), másrészt a joggyakorlat és a jogirodalom is elég egységes legalábbis a nemzetközi magánjog elnevezésben; illetve, ha a magánjog/közjog mentén történő gondolkodás legalább az esetek egy részére véleményünk szerint jóval nagyobb részére nézve segítséget jelent a szabályok különféle célú csoportosításában és megment az absztrahálási kísérletek hiányában jelentkező aprólékos kazuisztikába csúszástól. Amennyiben valaki mégis úgy gondolná, hogy a közjog/magánjog feltételrendszere alapján történő kategorizálási kísérleteket a jog jelenkori állapota már nem igazolja vissza, és a közjog és magánjog elhatárolása mára a múlté lett, még mindig alkalmazható a nemzetközi jogszabályösszeütközések joga kifejezés 14, amely nyugodtan alkalmazható bármiféle jogszabályösszeütközést feloldó szabályanyagra annak minősítése 13 Szászy éppen a közjogi kollíziók kifejtésének előkérdéseként vállalkozott arra a feladatra, hogy végigelemezze a közjog és magánjog fogalmi páros használatának érvényességét az 1973-as állapotokkal bezárólag, a polgári demokráciák és a szocialista tábor jogfelfogásának ütköztetése mentén. Bár az ott elmondottak mára sok szempontból meghaladottá váltak, az érdeklődő számára jó kiindulási alap lehet. (Szászy (2) 271-276.) 14 A kifejezés leginkább Szászy Jogszabályösszeötközések c. 1973-as munkájának koncepcióját tükrözi (Szászy (2)).
7 (nemzetközi kollíziós magán- vagy közjog) nélkül, vagy a teljességnek azon igénye nélkül, amit az egységes nemzetközi kollíziós jog elnevezés egységes kifejezése jelöl. Végezetül előrevetítjük, hogy az uralkodó felfogásnak megfelelően nem foglalkozunk a nemzetközi egyezmények illetve a szupranacionális jog alkalmazási körének kérdésével, még ha a nemzeti joggal szembeni kollízió kérdése azokban az esetekben is élesen felmerül. A nemzetközi kollíziós jogot államok jogai közötti összeütközéseknek tartjuk, nem pedig az akármilyen tárgyú két- vagy többoldalú nemzetközi együttműködés eredményeként született nemzetközi jogforrás alkalmazáshatóságát leíró szabályok területének. Az alábbiakban először bemutatjuk jelen tanulmány előzményeit: mennyiben tárgyalja a nemzetközi kollíziós jog a közjogi szabályok közötti összeütközéseket egyes külföldi jogrendszerekben. Másrészt röviden kitérünk a közjogi szabályok közötti nemzetközi jogszabályösszeütközések megjelenésére korábbi magyar nyelvű jogirodalmi munkákban. Ezt követően röviden megkíséreljük megindokolni, hogy mi lehet az oka annak, hogy a jelenlegi jogirodalomból - és az egyetemi oktatásból - hiányzik a közjogi kollíziók tárgyalása, illetve hogy miért tanítunk nemzetközi magánjogot egységes nemzetközi kollíziós jog helyett. Ezek után megkíséreljük csoportosítani a közjogi szabályok közötti összeütközéseket, és csoportonként bemutatjuk a legfontosabb közjogi jogszabályösszeütközéseket feloldó kapcsolóelveket, ideértve a teljesen különféle tárgykörökben megalkotott hatályos magyar szabályok kollíziós szabályait, a közbeszerzési törvénytől a bortörvényig, az ügyvédségről szóló törvénytől az egyes eljárási jogszabályokig, stb. Jelezzük, hogy míg az autonóm jogszabályokat igyekeztünk a lehető legszélesebb spektrumban feldolgozni, a nemzetközi egyezményekben található kapcsolóelvekre csak példálózó jelleggel tértünk ki. Így pl. a kettős adózás elkerülése céljából kötött egyezményekből példálózó jelleggel ismertetünk kollíziós szabályokat, anélkül, hogy az összes egyezményre kitérnénk. A csoportosítás eredményeképpen minden releváns kollíziós szabályt elhelyezünk négy kategória valamelyikében. A dolgozatot rövid összegzés zárja. 2. A közjogi szabályok nemzetközi kollíziója egyes külföldi jogrendszerekben és a korábbi magyar jogirodalomban Nehéz lenne tagadni, hogy míg a világ legtöbb jogrendszerében a nemzetközi magánjog meglehetősen régtől fogva létező koncepció és fogalom, addig a közjogi szabályok közötti kollízió kérdése általában önálló rendszer szintjén szinte sehol nem lett kidolgozva. Jól szemlélteti mindezt a nemzetközi magánjog fogalmának általános használata: a private international law,
8 internationales privatrecht, droit international privé, diritto internazionale privato, jus privatistas internacionales, stb. kifejezések mind magukban hordozzák azt a koncepcionális szűkítést, aminek lényege az, hogy a nemzetközi kollízió csak magánjogi szabályok között vagy csak magánjogi jogviszonyokban vizsgálandó. Ennél valamivel tágabb spektrumú a conflict of laws illetve conflit de lois megközelítése, amit magyarul jogszabályösszeütközéseknek fordíthatnánk 15, és amelyik elnevezés szintjén nem tartalmazza a magánjogi kollíziókra utaló szűkítést. Az elnevezésekből történő következtetéshez képest egy lépéssel visszább megy mindennek magyarázatában Lando, aki szerint a common law országok általában azért tárgyalják nemzetközi magánjogukban a külföldi közjogi szabályokat legfeljebb közrendi alapon elutasítják azok alkalmazását, míg a civil law államok nemzetközi magánjoga azért zárja ki a priori a külföldi közjogi szabályok alkalmazását, mert a közjog-magánjog megkülönböztetése a common law államokban nem létezik, így mindenféle külföldi jogszabály belföldi alkalmazhatóságáról döntenek. 16 Teljesen egyetértünk megállapításával: "/a/ civil law államokban alapvető különbség van magánjogi szabályok között és közjogi szabályok között: míg az elsőre vonatkoznak a nemzetközi magánjogi kapcsolóelvek, addig a második a nemzetközi magánjog hatályán kívül esik." 17 A külföldi jogrendszerek vizsgálatát röviden összegezve még a következő megállapításokat tehetjük. A közjogi kollíziók lehetősége több elsősorban common law jogrendszerben is felmerült a hagyományos nemzetközi magánjogon belül, mert voltak olyan konkrét esetek, amikor külföldi közjogi szabályok alkalmazásáról kellett dönteni, azonban hagyományosan a legtöbb esetben a külföldi közjogi szabály alkalmazhatósága ellen foglaltak állást. Ezen esetek sajátja, hogy magánjogi jogviták keretében merült fel közjogi kollízió, és rendszerint a nemzetközi magánjog valamely általános kategóriájának alkalmazásával mint a közrend zárták ki a külföldi közjogi szabály alkalmazását. Így pl. a közrendbe ütközésre való hivatkozással zárja ki a nemzetközi magánjogi gyakorlat a common law-ban a külföldi büntetőjogi szabály alkalmazását 18 ; a közrendbe ütközésre hivatkozással mondták ki, hogy a külföldi adójogi szabály még közvetett módon sem vehető figyelembe a fórum államában 19. Hasonló döntés született abban az ügyben, ahol a külföldi jognak a titkosszolgálatban dolgozókra vonatkozó titoktartási kötelezettségét nem vették figyelembe, hivatkozva többek között arra, hogy az ilyen szabály a kötelezettséget előíró állam érdekét védi, amelynek elismerése belföldön közrendi okból nem lehetséges, azaz a titkokat 15 Ld. Szászy (2) 16 Lando 108. Ennek alapján a nemzetközi magánjog tárgyának meghatározásához ld. Palásti 17 Saját ford., "In the civil law there is a basic distinction between private law to which the conflict rules apply and public law which has been held to be outside the scope of the private international law rules." Lando 109. Később rátér arra, hogy napjainkban a két nagy jogterület egyre kevésbé választható el egymástól a civil law államokban is. 18 Huntington v. Atrill [1893] AC 150 Privy Council; Banco de Vizcaya v. Don Alfonso de Borbon y Austria [1936] 1 KB 140 K.B. Division; USA v. Inkley [1988] 3 WLR 304 Court of Appeal 19 Peter Bucham Ltd. and Macharg v McVey [1955] AC 516 High Court of Justice of Eire
9 kifecsegő korábbi titkosszolga és a külföldi kiadó közötti kiadási szerződés érvényessége nem támadható meg közrendi alapon 20. A XX. század közepéig jól kialakult gyakorlata lett a külföldi jog szempontjából csempészetet megvalósító szerződéseknek az USA-ban, illetve a valamely tagállam joga szerint tilos szerződések megítélésének egy másik tagállamban 21. Az esetjogi döntések mellett a jogelmélet is sok helyen foglalkozott a külföldi közjogi szabály alkalmazhatóságának közrendi összefüggéseivel. Mindezek alapján elmondható, hogy a fenti esetekben a közjogi szabályok nemzetközi kollíziója a nemzetközi magánjog tárgyát képezi, mert saját fogalomkészletét applikálva foglalkozik vele, de rögtön ki is zárja annak lehetőségét. Ez persze nem jelenti azt, hogy a közjogi kollízióval a leginkább foglalkozó és általában annak lehetőségét elvető - conflict of laws irányzat egységes kollíziós jog lenne, azonban a "vegytiszta" nemzetközi magánjogtól az egységes nemzetközi kollíziós jogig tartó skálán mindenképpen jóval közelebb helyezkedik el az egységes kollíziós joghoz, mint a nemzetközi magánjogi (internationales privatrecht, droit international privé) felfogás nem is beszélve hatályos Kódexünk kommentárjairól, amelyik inkább hallgat a problémáról, mintsem érdemben foglalkozik vele. Ami a jogirodalmat illeti, azt látjuk, hogy a nemzetközi magánjog határainak viszonylagos rugalmassága miatt sokáig foglalkoztak nem magánjogi kollíziókkal kifejezetten nemzetközi magánjogászok is. Ez a tendencia főképp a XX. század első feléig tartott. Szászy pl. a nemzetközi kollíziós pénzügyi jog bemutatásánál ugyanúgy hivatkozik az elsősorban nemzetközi magánjogász Batiffol és Niboyet írásaira, mint az elsősorban pénzügyi jogászként közismert Isay-ra vagy Nagy Tiborra 22. Ráadásul a nemzetközi kollíziós pénzügyi jog ezen írók címük szerint is nemzetközi magánjogi munkáiban jelent meg, mint pl. "Traité élémentaire de droit international privé" Batiffoltól, vagy "Cours de droit international privé" Niboyettől 23. Ugyanez vonatkozik a kollíziós büntetőjogra, ahol büntetőjogászokkal együtt vitatkozik Morelli "Elementi di diritto internazionale private italiano" c. munkájában a nemzetközi kollíziós büntetőjog kérdéseiről 24, és időben még korábbra visszamenve ismertette véleményét a nemzetközi magánjogból ismert Huber vagy Voet is a témában. 25 Mindez a jelenség ugyanígy megfigyelhető a többi jogviszony esetében is. Egy másik tendencia az volt, hogy a közjogi kollíziók lehetőségének az állami szuverenitásra gyakorolt vél vagy valós hatása miatt, valamint a közjog és magánjog elhatárolásának elméleti problémái alapján kifejezetten jogelméleti szakemberektől államjogászokon keresztül politikai 20 Attorney-General (UK) v. Heinemann Publishers Australia Pty Lttd. (No. 2) (1988) 165 CLR 30 21 Részletesen elemzi pl. Rabel II. kötet 22 Ld. pl. Szászy (2) 286-289. 23 Ld. Szászy (2) 287. 7. és 8. lábjegyzet 24 Szászy (2) 326. 30. lábjegyzet 25 Szászy (2) 328.
10 ideológusokig sokan állást foglaltak a kérdésben. Ezek a hozzászólások jóval kevésbé voltak szakszerűek és "technikusak" az egyes speciális jogterületek vagy jogágak művelőinek megnyilatkozásainál, ezért nem csoda, hogy az a színes egyveleg, ami ezen nézetek ismertetése során elénk tárul, kevés gyakorlati információt tartalmaz, és rendkívül nehéz kiindulópontnak tekinteni a további vizsgálódásokhoz. Jól érzékelteti a helyzetet az a tény, hogy Szászy, aki megkísérelte bemutatni az államjogi/közjogi kollíziókról kialakult általános nézeteket, szükségszerűnek tartotta Marxtól Kelsenig, Savigny-től Makarovig, Puchta-tól Austinig beidézni a különféle elméleteket 26. Ehhez képest a kézzelfoghatóbb jellegű okfejtések, a bírói ítéletek kommentárjai már nemzetközi magánjogászok tollából származnak 27, azonban ezen fejtegetések tartalma sokszor nehezen összeegyeztethető a korábban általánosságban az állami szuverenitás és territorialitás, stb. kapcsán leírtakkal azzal ti., hogy az általános tételekkel szemben mégiscsak van tere a külföldi közjog alkalmazásának. Mára a helyzet úgy alakult, hogy egyrészt az egyes speciális területeken kialakult szabályanyag mint a nemzetközi adójog saját tárgyi hatályán belül, rendszerint a nemzetközi magánjog fogalomkészletét felhasználva, szintén foglalkozik a közjogi szabályok közötti nemzetközi kollíziókkal. Másrészt, éppen a Római Egyezmény kapcsán, legalábbis az imperatív szabályok 7. cikkelybeli megfogalmazása miatt újfent előtérbe került a külföldi közjogi szabályok alkalmazhatóságának kérdése. 28 Ami a hazai helyzetet illeti, a XX. század első felében nem teljesen alakult ki a nemzetközi magánjog egynemű tárgya nálunk sem, ami természetessé tette, hogy a közjogi szabályok alkalmazhatóságával is foglalkozzék. Valójában történetileg egy ideig Magyarországon is a nemzetközi magánjog körébe tartozónak vélték az állampolgárság részletes szabályozását 29, illetve az államterület, a belföld és a külföld fogalmának meghatározását 30. Mindezek ellenére egységes rendszerbe foglalt kollíziós jog Szászy István 1973-as Jogszabályösszeütközések c. művéig nem íródott magyar nyelven 31. Szászy műve ennél azonban több, mert ő rendszerét kiterjeszti az interregionális (területközi), interperszonális (személyközi), intertemporális (időközi) és jogágazatközi, jogintézményközi és jogszabályközi összeütközésekre is. Ezen rendszeren belül csak egy a nemzetközi kollízió kérdése, amelynek egy-egy fejezetét képezik az egyes közjogi kollíziók jogviszonyonként ugyanúgy, mint ma a Kódexben egymás után az egyes magánjogi 26 Szászy (2) ld. a teljes 6. fejezetet! 27 Uo. 28 Ugynezt pán-amerikai viszonylatban ld. a hasonló tárgyú Mexikói Egyezményben! 29 Ld. pl. Szántó 22-38. 30 Ld. pl. Szántó 16-22. 31 Szászy (2)
11 jogviszonyok kollíziói. Véleményünk szerint a rendszer elméletileg ugyan valóban kiterjeszthető, azonban ettől egyrészt parttalanná válik, másrészt teljesen elveszti azt a homogenitását, ami a nemzetközi kollíziós jogon belül megvan. Így pl. a jogágazatok, jogintézmények és jogszabályok közötti kollízió egyenes úton vezet el minket az alkotmányossági normakontrollhoz és így az alkotmányjoghoz, amelyet egy rendszerbe vonni a nemzetközi magánjoggal igen nehéz lenne. Ami mindenesetre Szászy-nak az egységes nemzetközi jogszabályösszeütközések jogára tett javaslatát és az annak alapjául szolgáló koncepciót illeti, azzal teljesen egyetértünk erre a koncepcióra épül tanulmányunk is. A koncepció lényegét Szászy röviden összefoglalta: "Különböző államok jogszabályai között / / nemzetközi jellegű összeütközések észlelhetők a jogrendszer minden ágában, a polgári és családjog, a kereskedelmi, váltó-, csekk-, tengeri és légi jogok területén éppúgy, mint a munkajog, a polgári eljárásjog, az állam- és államigazgatási jog, a pénzügyi jog, a büntetőjog területén. Ezeknek a jogszabályösszeütközéseknek a megoldása, ha bizonyos eltérésekkel is, mindenütt hasonló alapelveknek az uralma alatt áll, és ezért ha el is kell ismernünk bizonyos értelemben e jogágak nemzetközi vonatkozásait szabályozó jogok önállóságát a testvér jogágak mellett, azokat egy nagy egységes jogág, a nemzetközi jogszabályösszeütközések joga, a nemzetközi kollíziós jog részének kell tekintenünk." 32 A Kódex 1979-es megjelenése ehhez képest élesen elkülönítette és előtérbe helyezte a nemzetközi magánjogot, a más jogterületen megtalálható jogszabályösszeütközések pedig beékelődtek azoknak a jogterületeknek a kérdései közé, amelyek szabályai között a nemzetközi kollízió létrejött. 3. A közjogi kollíziók hiányának lehetséges okai a jelenlegi jogirodalomból és egyetemi oktatásból Érdekes kérdés, hogy Szászy 1973-as egységes nemzetközi jogszabályösszeütközések jogáról szóló koncepciója után miért maradt meg a magyar nemzetközi kollíziós jog szűk értelmű nemzetközi kollíziós jognak, azaz miért beszélünk önálló nemzetközi kollíziós magánjogról ahelyett, hogy kiterjesztettük volna a tárgyat a közjogi nemzetközi jogszabályösszeütközések területére is. Véleményünk szerint ugyanis a tárgykörben Szászy koncepciója után keletkezett irányadó alapművek Bánrévy, Mádl és Vékás, majd Burián, Kecskés és Vörös tankönyve mind olyan önkorlátozáson alapulnak, amelyiknek lényege az, hogy a szerzők megállnak a polgári jogi, családi jogi és munkajogi kollíziók tárgyalásánál, és fel sem vetik a további kollíziók tárgyalásának 32 Szászy (2) 83.
12 lehetőségeit. Elgondolásaim szerint a következő okokkal magyarázható az, hogy mára nem alakult ki egységes nemzetközi kollíziós jog, azaz a nemzetközi kollíziós magánjog mellett a nemzetközi kollíziós közjog témája háttérbe szorult. Első és legszembetűnőbb érvnek a normatív jogértelmezés szabta határ mutatkozik: a nemzetközi magánjogi tankönyvek arra vállalkoztak, hogy az 1979.: 13. tvr-t mutassák be, ami pedig megáll a magánjogi kollíziók feloldásánál. Szászy idejében, mivel a Kódex még nem létezett, ilyesfajta normatív érv nem létezett. Míg tehát 1979. óta önálló jogszabályunk foglalkozik a nemzetközi kollíziós magánjoggal, addig ugyanilyen jogszabály a nemzetközi kollíziós közjoggal nem foglalkozik. Ez első ránézésre talán indokolhatja azt, hogy a közjogi kollíziós kérdések háttérbe szorultak, ám a probléma másodszori átgondolása után már nem elégszik meg az ember ezzel az érvvel. Ennek több oka is van. Egyrészt, ritka esetben maguk a nemzetközi kollíziós magánjog normái is tartalmaznak olyan kapcsolóelveket, amelyek a magyar jog fogalmai szerinti közjogi szabályokra mutatnak 33. A Kódex közrendi klauzulájának felhívása is sokszor vezethet közjogi tétel alkalmazásához, hiszen a közrendre vonatkozó szabályok egy jelentős része közjogi jellegű (pl. alkotmányjogi) szabályban található. Továbbá az, hogy a Kódex főszabályként nem tartalmaz közjogi jellegű kapcsolóelveket, vagy közjogi jogviszonyokra nem tartalmaz kapcsolóelveket, nem jelenti azt, hogy ilyen kapcsolóelvek normatív szinten ne léteznének. Pl. nemzetközi kollíziós közjogi kapcsolóelv egyes eljárási jogszabályokban a megkereső állam joga és a megkeresett állam joga fordulat; vagy a felsőfokú tanulmányok egyenértékűségének elismeréséről szóló szabályokban a fokozatszerzés helyének joga, stb. Arról van tehát csupán szó, hogy a nemzetközi kollíziós közjognak vannak önálló kapcsolóelvei amelyeket megfelelő jogszabályok tartalmaznak, csak ezek a szabályozott életviszonyok heterogenitása folytán nincsenek oly módon egybefűzve, mint a nemzetközi kollíziós magánjogi Kódexben találhatóak. Tehát valójában a normatív értelmezés fonalán is eljuthatunk a nemzetközi kollíziós közjoghoz, csak nem egyetlen jogszabály (valamiféle nemzetközi kollíziós közjogi kódex), hanem sok különféle jogszabály tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amik a nemzetközi kollíziós közjog kifejezést tartalommal töltik meg. Egyébként a nemzetközi kollíziós magánjogi jogszabály tudományos értelmezése is kikerülhetetlenül elvezet olyan kérdésekhez, amelyek közjogias jellegűek, és amelyekre a jogtudománynak rá kell mutatnia, mint pl. a külföldi jogszabály érvényességi kellékeire alkalmazandó jog kérdése. Nyilvánvaló, hogy a jogszabályok érvényességi feltételeit leíró 33 Ld. a Kódex 33. (1) bekezdését, vagy a Római Egyezménynek a harmadik államok imperatív szabályainak figyelembevételét lehetővé tévő rendelkezése (7. cikkely).
13 jogszabály, amely rendszerint a jogalkotás rendjéről szól, közjogi jellegű. És mivel ennek figyelembe vétele kikerülhetetlen ahhoz, hogy a külföldi magánjogi szabályt alkalmazni tudjuk, a nemzetközi kollíziós magánjog tanulmányozása el kell, hogy vezessen minket a külföldi jogalkotási jogszabály, azaz egy közjogi szabály alkalmazásának kérdéséhez. Talán a legfontosabb érv azzal szemben, hogy a nemzetközi kollíziós jogot a jogtudomány a normatív rendszerből kiindulva lecsupaszítsa a nemzetközi kollíziós magánjogra mondván, erről van kerek jogszabályunk éppen a jogtudomány szerepe. Az nevezetesen, hogy fogalomalkotásaiban, dogmatikai rendjében túllép a normatív határokon, és a lehető legszélesebb kontextusban próbálja megragadni tárgyát: "/m/a is alkotnak jogági kódexeket egy-egy összetartozó, azonos elveken alapuló normacsoport összefoglalására; de a jogszabályok zöme nem jogáganként jelenik meg, hanem a jogágak határaival mit sem törődve különböző életviszonyok komplex rendezésére törekszik" 34. Utolsóként pedig megjegyezzük, hogy bár igaz, hogy a Kódex a nemzetközi kollíziós magánjog átfogó jogszabálya, és mint ilyet tárgyalja a jogirodalom, valójában azonban kollíziós magánjogi szabályok találhatóak más jogszabályokban is. Azaz nem igaz az állítás, miszerint a magyar nemzetközi kollíziós magánjog a Kódexnél kezdődik és ott is végződik. Ez anélkül igaz, hogy a nemzetközi egyezményeket kihirdető jogszabályok elvétve előforduló kollíziós rendelkezéseire gondolnánk. Nemzetközi kollíziós magánjogi szabályt tartalmaz pl. a Ptk. 35 szerintünk is jogosan kritizált 36 azon szabálya, amely a magyarországi lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztó védelmében korlátozza a jogválasztást; vagy a jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló 2001. évi LXXX. törvény 4. -a 37. Tehát az a premissza, hogy a nemzetközi kollíziós magánjogot egyetlen jogszabály kodifikálja, míg a közjogi kapcsolóelvek több különféle jogszabályban találhatóak, lényeges pontosításra szorul: legfeljebb annyit lehet elmondani, hogy a nemzetközi kollíziós magánjogi szabályok kevésbé vannak "szétszórva" a jogrendszer egyes önálló jogszabályaiban, míg a közjogi kollíziós szabályok forrásai valóban színesebb képet mutatnak. Ekkor azonban már csak a jogforrások heterogenitásának mértékéről beszélhetünk a magánjogi és közjogi kollíziós jog között, nem pedig arról, hogy az egyik jogterület normatív alapon teljesen egységes, a másik pedig fragmentálódott. 34 Mádl-Vékás 46. 35 Ld. a Ptk. módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 5/C -át 36 Ld.pl. Burián (1), Burián (2), Vékás 37 4. (1) A visszaszolgáltatást követően a kulturális javak tulajdonjogára a kérelmező állam joga vonatkozik. (2) Az e törvényben foglaltak nem érintik a kérelmező államnak és a jogellenesen kivitt kulturális javak tulajdonosának a kérelmező állam joga alapján indítható egyéb (polgári, büntetőjogi) igényeit.
14 Míg a normatív határokra a Kódex tárgyi hatályára hivatkozni formálisnak tűnő érv, valamivel érdemibbnek látszik az állami szuverenitás kérdésére hivatkozni a közjogi viszonyokban. A második lehetséges magyarázat tehát arra, hogy egységes magyar nemzetközi kollíziós jog nem jött létre a jogirodalom szintjén, abban a nézetben keresendő, hogy a közjogi jellegű kollízió a közjogi szabályoknak az állami szuverenitást megtestesítő jellege miatt fogalmilag kizárt: más állam közjogi szabályait azért nem lehet alkalmazni, mert a közjogi szabályok az állami szuverenitást testesítik meg, és egyrészt a közjogi normákat az állam a saját szervei számára alkotja, másrészt ennek a szuverenitásnak a sérülése lenne, ha belföldön külföldi közjogi szabályokat kellene/lehetne alkalmazni 38. Bár részletesen nem tér ki rá, ezt sugallja egyébként mindkét tankönyv is. "/N/em tartoznak a nemzetközi magánjog tárgyához azok a külföldi elemet tartalmazó viszonyok, amelyek az állami szuverenitással közvetlenebb kapcsolatot mutatnak. Így például noha állampolgárokat érintenek kívül maradnak a nemzetközi magánjog tárgykörén az állampolgársági jog külföldi vonatkozásai, az ún. kettős adóztatás problémái vagy a büntetőjog nemzetközi kiágazásai stb. Ezek a viszonyok a nemzetközi (köz)jogba, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogába tartoznak, illetve a nemzetközi államjog, a nemzetközi pénzügyi jog, a nemzetközi büntetőjog tárgyát képezik." 39 Vörösnél: "/a/ jogrendszer tagozódása szempontjából a nemzetközi kapcsolatok két nagyobb csoportba oszthatók: a) /a/z egyik csoportban az államok, mint szuverének kerülnek egymással kapcsolatba: ezeket a viszonyokat a nemzetközi jog szabályozza. b) A másik nagyobb csoportba azok a kapcsolatok tartoznak, amelyekben az állam vagy egyáltalán nem szerepel, vagy ha igen, akkor nem a szuverenitás hordozójaként, nem a felségjog, a közhatalom gyakorlójaként / / A nemzetközi magánjogi stúdium ezzel a második csoporttal foglalkozik." 40 Bár önmagában mindkét tankönyv állítása igaz a nemzetközi magánjog koncepcióját illetően és ehhez a koncepcióhoz tartják is magukat a szerzők, mégis, azt a látszatot keltik, mintha az állami szuverenitással érintett kérdésekben nem lenne lehetséges feloldásra váró kollízió, mert az állami szuverenitás fogalma önmagában kizárná azt, és ezért csak a magánjogi jogviszonyok kollízióját lehetne önálló jogággal szabályozni; vagy pedig azt sugallják, mintha az állami szuverenitással kapcsolatos lehetséges kollíziókat az általuk megjelölt tárgykörök nemzetközi közjog, nemzetközi pénzügyi jog, stb. rendeznék, ami viszont csak részben igaz az egyetemi képzés anyagára nézve pedig sajnos inkább nem igaz, mint igen. Ami konkrétan az állami szuverenitásnak a nemzetközi kollíziót kizáró jellegét érinti, véleményünk szerint ilyesfajta összefüggés az állami szuverenitás és a kollízió lehetősége között ma már nincsen. 38 Természetesen nem érintjük itt a nemzetközi együttműködés keretében történő jogalkalmazást, ami azonban éppen az állami szuverenitásból az állam önkéntes joglemondásából fakad. 39 Mádl-Vékás 40. Ugyanehhez ld. 39. is. 40 Burián-Kecskés-Vörös 3-4. szélsz.
15 Amint ez a tanulmány is példázza, egész sor állami szuverenitással érintett kérdés van, amelyben nincs kizárva a külföldi jog alkalmazása vagy annak figyelembevétele; több közjogi jogviszonyt rendező jogszabályunk tartalmaz rendes kapcsolóelveket, amelyek külföldi jogra mutatnak. Ráadásul, amint utaltunk rá, a nemzetközi magánjogi rendszer működőképességének is az a feltétele, hogy állami szuverenitással érintett kérdésekben lehessen dönteni a külföldi jog alapján. Így pl. tipikusan állami szuverenitással érintett kérdés a jogalkotás: a külföldi jogszabály érvényességének kérdésében tehát régtől fogva lehet dönteni a külföldi jog alapján, azaz van kollízió, amit nem zár eleve ki az állami szuverenitás. Ha az állami szuverenitásra hivatkozással a "külföldi államjogi szabályok alkalmazásának a lehetősége ki volna zárva, akkor a belföldi bíró nem alkalmazhatná a külföldi honosok állampolgárságának meghatározásánál a külföldi állampolgársági törvényeket / /, nem alkalmazhatná a külföldi közokirat érvényességének elbírálásánál a külföldi jog államigazgatási szabályait, akkor szigorúan véve az anyagi polgári jog területén sem alkalmazhatna külföldi jogszabályokat, mert minden anyagi külföldi jogszabály is az állam törvényhozási felségjoga gyakorlásának eredménye, és így a jogszabály keletkezését és érvényességét szabályozó külföldi alkotmányjogi szabályok alkalmazását teszi szükségessé." 41 Mindehhez ehelyütt hozzátesszük, hogy amint az alább kifejtésre kerül a külföldi közjogi szabályok belföldi alkalmazása nem szükségszerűen a szabálynak mint normatani-szerkezeti és tartalmi egységnek az alkalmazását jelenti, hanem sokszor csupán annak figyelembe vételét. Ez is a szabály alkalmazásának egy szintje, és mint ilyen, a nemzetközi kollíziós közjog tárgya. Így pl. a külföldi jogforrási szabálynak abból a célból történő alkalmazása, hogy annak alapján megállapíthassuk, hogy a nemzetközi magánjogi kapcsolóelv mentén milyen érvényes külföldi jogszabályhoz jutunk el, nem azt jelenti, hogy a belföldi bíró a jogforrás érvényességéről szóló külföldi alkotmányjogi szabály alapján az ott leírt eljárásban jogot alkot, azaz nem alkalmazza teljes egészében a külföldi jogforrási szabályt, azonban tartalma alapján állapítja meg, hogy egy meghatározott norma pl. egy bírói precedens jogforrásnak minősül-e a lex causae szerint, és így alkalmazható-e, vagy sem. Ez is a külföldi jog alkalmazásának egy szintje, amely felett hiba lenne elsiklani. Természetesen az állami szuverenitás mértékének meghatározása, ami mindig az adott állam éppen hatályos jogszabályainak fényében vizsgálható, és amelynek pontos mértéke feltehetően állandó változás alatt áll, messze meghaladja a nemzetközi magánjog feladatát sőt, annak folyamatos aktuálpolitikai átértékelése nyilvánvalóan rendkívül nehézzé teszi a kérdéssel történő behatóbb foglalkozást. Azonban a fentiek alapján úgy tűnik, napjainkban már nem indokolt azt a benyomást 41 Szászy (2) 278-279.
16 kelteni, hogy a nemzetközi kollíziók joga azért szűkíthető le a nemzetközi kollíziós magánjogra, mert az állami szuverenitás tana nem teszi lehetővé a nemzetközi kollíziós magánjog mintájára a nemzetközi kollíziós közjog létét. Itt jegyezzük meg végül, hogy az állami szuverenitás kérdése nem tévesztendő össze az állami immunitás kérdésével. Az állami immunitás kérdését a Kódex 17. -a alapján részletesen feldolgozzák a nemzetközi magánjogi tankönyvek is. 42 Míg azonban az immunitás esetében az a kérdés, hogy az állam jogviszonyaira mely állam magánjogi szabályait lehet alkalmazni, addig a jelen tanulmánnyal érintett esetekben nem az államra, hanem egyéb jogalanyok speciális közjogi jogviszonyaira alkalmazandó jogot keressük. Azt, hogy az egyes jogszabályokban nevesített jogalanyok - pl. külföldi végzettséggel rendelkező magánszemély, importőr, ügyvéd, adózó, terhelt, alperes vagy felperes, befektetési szolgáltató, munkavállalói értékpapír-juttatási program szervezője vagy kibocsátója, stb. - jogszabályban meghatározott, közjogi jellegű jogviszonyára - pl. végzettségének elismerésére, must vagy bor importjára, ügyvédi tevékenysége folytatásához szükséges egyes feltételek teljesítésére, adózására, bűncselekménnyel gyanusíthatóságára vagy büntetésére, polgári eljárásban meglévő jogosultságaira, befektetési szolgáltatással kapcsolatos feltételeire, munkavállalói értékpapír-juttatási program szervezésének feltételeire, stb. - melyik állam joga alkalmazandó. Természetesen az immunitás kérdése és a nemzetközi kollíziós közjog is a tágan vett állami szuverenitás fogalmából eredeztethető, azonban a két probléma a szuverenitás más aspektusából ered. Harmadszorra, indokolhatja a nemzetközi kollíziós magánjog szerepének előtérbe kerülését a nemzetközi kollíziós közjoggal vagy az egységes nemzetközi kollíziós joggal szemben a tradicionális dogmatikai rend. Kétségtelen ugyanis, hogy mikorra a közjogi kollíziók vizsgálat tárgyát kezdték képezni, a nemzetközi kollíziós magánjog már régtől fogva kialakult, megszilárdult, önálló kategóriái voltak, más jogágaktól és jogterületektől elkülönült. Ez nem jelenti azt, hogy a nemzetközi kollíziós közjogi problémák újkeletűek lennének csak az érvényességi szabály kapcsán azok egyidejűek a nemzetközi kollíziós magánjoggal; de számos egyéb régi közjogi kollíziós probléma is említhető, mint pl. az alkalmazandó diplomáciai szokások kérdése, vagy az államhatárok megállapítására alkalmazandó jog kérdése, amelyek mind hagyományos nemzetközi közjogi problémákként manifesztálódtak, mint a viszonosság, államelismerés, területszerző háborúk, stb. Ezek a kérdések tehát összecsengően az idézett tankönyvi megállapításokkal korábban valóban beolvadtak más jogágak szabályaiba, elsősorban is a 42 Ld. Mádl-Vékás 150-168. és Burián-Kecskés-Vörös 563-619. szélsz.
17 nemzetközi közjogéba. Mára a helyzet azonban megváltozott: bár a kollíziós közjogi életviszonyok egy részének helyét főszabályként tényleg lefedi a nemzetközi közjog anyagi joga (pl. államhatárok megállapításáról szóló nemzetközi egyezmények; diplomáciai egyezmények, stb.); időközben a hagyományos közjogi tényállások az állami szuverenitás tanával együtt cizellálódtak, és további, speciális életviszonyokat szabályozó tényállások nevesítődtek, amelyek már kollíziós rendezést tettek szükségszerűvé. Az általános állami szuverenitás tana szétbomlott ezernyi apró kollíziós kérdésre: a külföldi jogi tanácsadó végzettségének igazolására alkalmazandó jogtól az import mustsűrítményre alkalmazandó minőségbiztosítási szabályokon át a közbeszerzési eljárásban szereplő külföldi ajánlattevő köztartozásairól szóló igazolásra alkalmazandó jog kérdéséig számos közjogi kollíziós kérdésre. Ugyanakkor tény, hogy mire ezekben az önmagukban véve egészen speciális kérdésekben lehetővé vált a kollíziós probléma kezelése az állami szuverenitás hagyományos értelmű tanának meghaladásával, a nemzetközi kollíziós magánjog már réges rég kialakult, elkülönült, önálló jogág volt. Ezért ezeket a kollíziós kérdéseket mintegy kiegészítésképpen hozzácsapták azokhoz a jogterületekhez, amelyekre vonatkoztak. A borászatban érdekeltek ismerik az import bortermékek minőségbiztosítására vonatkozó kollíziós szabályt, az Oktatási Minisztérium ekvivalenciával foglalkozó szakemberei és a külföldi ösztöndíjasok ismerik a külföldi diplomák elismerésének kollíziós szabályait, stb. A nemzetközi kollíziós magánjog éppen magánjogi szűkítése miatt nem fogadta be ezeket a szabályokat, az egyes részterületek szakemberei számára pedig a kollíziós kérdések feltehetően olyannyira marginálisak és speciálisak voltak, hogy nem is gondoltak arra, hogy azok valamiféle nagyobb egység részét képezhetik. A nemzetközi kollíziós közjog szabályai tehát az anyagi szabályok mentén szabályozott szektoroknak megfelelően fragmentálódtak, önálló dogmatikai rend kialakítása nélkül. Markánsan megmutatkozik ez egyébként azokon a jogterületeken, ahol a speciális közjogi kollíziós szabályanyag a nemzetközi együttműködés miatt hamarabb előtérbe került, mint pl. a nemzetközi adójog vagy a nemzetközi bűnügyi vagy polgári eljárásjogi együttműködés. Úgy gondoljuk azonban, hogy az a tény, hogy a nemzetközi magánjog önálló dogmatikai rendje nem fogadta be a kollíziós közjogot, nem elfogadható. Egyrészt azért nem, mert a nemzetközi magánjog dogmatikai rendje teljes mértékben applikálható a közjogi kollíziós kérdésekre is: "a 'közjog' / / területén a kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja hasonló, mint a nemzetközi magánjogi kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja. Itt is vannak egyoldalú és két- illetve mindenoldalú kollíziós normák. / / Itt is felmerül az előkérdés, a minősítés, a renvoi problémája, / /, itt is érvényesül a közrend / / hatása. Itt is megtaláljuk a nemzetközi magánjog kapcsolóelveit: a lex patriae, lex domicilii, lex loci contractus, lex loci executionis, lex rei sitae
18 elvét / /" 43. Ez azt jelenti, hogy a magánjogi kollíziók területén kialakított elméleti hátteret, dogmatikai rendszert nem lehet kisajátítani csak a magánjogi normák kollíziójára, hanem az alkalmazható mindenféle nemzetközi kollízióban. A dogmatikai rend tehát nem képez választóvonalat a nemzetközi kollíziós magánjog és közjog között. Másrészt, éppen a két terület közötti számtalan szál és az ebből adódó dogmatikai tisztaság elérése indokolja azt, hogy a téma kifejtésre kerüljön. Így pl. éppen a már említett Római Egyezménynek az imperatív szabályok alkalmazására vonatkozó fejtegetései maradnak homályban akkor, ha a kollíziós magánjog és kollíziós közjog egymáshoz viszonyulásának problematikáját nem tisztázzuk. Vagy csak visszautalunk arra, hogy sokszor a nemzetközi kollíziós magánjogi kapcsolóelv alkalmazását teszi lehetővé valamely közjogi szabály. Így pl. a lex patriae, az állampolgárság joga a nemzetközi kollíziós magánjog egyik közismert kapcsolóelve a személyes jog kapcsán. De a konkrét ügyben az állampolgárság megállapítása már közjogi szabály alkalmazásával történik, mert azok a feltételek, amelyek alapján egy ország valakit állampolgárának ismer el, a közjog területére tartoznak. Azaz a nemzetközi kollíziós magánjog dogmatikai rendjének tisztázásához segít hozzá a közjogi szabályok nemzetközi kollíziójának tárgyalása. Továbbmenően érdemes utalni arra is, hogy a dogmatikai rendet éppen a jogtudósok hozzák létre. Tehát pusztán elhatározás kérdése, hogy a létrehozandó dogmatikai rend alapja ne a nemzetközi kollíziós magánjog, hanem egy egységes nemzetközi kollíziós jog legyen. Hogy a tankönyv ne álljon meg a kapcsolóelvek ismertetésénél és a külföldi jog alkalmazásának ismertetésénél a munkajogi fejezet után, hanem tovább folytatódjék egy újabb fejezettel, és válaszolja meg a közjogi kollíziók kérdéseit is. Végezetül a dogmatikai rend mint érv miszerint itt kollíziós magánjogról legyen szó azért is nehezen indokolható, mert a tantárggyal együtt oktatott nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga anyagrész teljesen vegyesen tartalmaz anyagi magánjogi és közjogi jellegű szabályokat, a nemzetközi adásvételtől kezdve a vámegyezményekig, a nemzetközi fuvarozástól a külkereskedelmi tevékenységi engedélyig. 4. A nemzetközi kollíziós közjog alapkategóriái Nemzetközi kollíziós közjogról beszélhetünk akkor, ha a nemzetközi kollízió közjogi szabályok között áll fenn, azaz ha a jogalkalmazónak azt kell eldöntenie, hogy melyik állam közjogi szabályát alkalmazza. 43 Szászy (2) 282-283. Ehhez magunk tesszük hozzá, hogy természetesen ugyanezen kérdéseket pl. minősítés, renvoi normatív alapon valóban nem lehet megválaszolni a Kódexből kiindulva közjogi kollíziókra vonatkoztatva, mert a Kódex tárgyi hatályát leíró szabály azt kevés kivételtől eltekintve nem teszi lehetővé.
19 A közjogi jellegű kollíziók eseteit két koordináta mentén érdemes megvizsgálni. Egyrész meg kell vizsgálnunk, hogy a közjogi kollízió magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódóan vagy közjogi jogviszonyhoz kapcsolódóan merül-e fel 44. Magánjogi jogviszony esetében merül fel a nemzetközi kollíziós közjogi probléma pl. akkor, ha a kérdés az, hogy a külföldi közlekedési balesetből származó tényállásban szerződésen kívüli kárért való felelősség kapcsán történt-e közlekedési szabálysértés, mert meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy melyik ország közlekedési rendszabályainak megsértése vezet el a felelősség megállapításához. A szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősség magánjogi kérdés, míg a közlekedési rendszabályok közjogi norma formájában jelennek meg. Ezért egy magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódóan itt annak előkérdéseképp kell eldönteni azt, hogy a szóba jöhető közjogi szabályok közül melyik országét alkalmazzuk. Közjogi jogviszonyban merül fel a nemzetközi kollíziós közjogi probléma, ha pl. az a kérdés, hogy figyelembe veheti-e a belföldi adóhatóság a külföldi adójog alapján külföldön beszedett adót egy, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény hatálya alá tartozó tényállásban. 45 A másik figyelembe veendő koordináta a külföldi közjogi norma alkalmazásának szintje. Itt két szintet célszerű nevesíteni és elkülöníteni egymástól. Az első szint lenne a tág értelmű alkalmazás: nem tulajdonképpeni alkalmazásról van szó, mint inkább figyelembe vételről. A külföldi közjogi szabály alkalmazása ugyanis nem minden esetben jelenti a szabály minden elemének alkalmazását. Ha a közjogi szabályt szerkezeti-tartalmi értelemben vizsgáljuk, sokszor azt találjuk, hogy a belföldi jogalkalmazó hivatkozik a külföldi közjogi jogszabályra, vagy figyelembe veszi azt, de mint normatani-tartalmi egységet nem alkalmazza teljes terjedelmében. Például az adójogi norma szerkezeti-tartalmi egysége magába foglalja az adóköteles tevékenység leírását, a kivetendő adó mértékét és azt az utasítást is, hogy az adóhatóság az így megállapított mértékű adó beszedéséről gondoskodjék. Amikor a belföldi adóhatóság figyelembe veszi a külföldi 44 A magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódó közjogi kollízió kérdése lesz az, amelyik jelenleg része a nemzetközi magánjogi jogirodalomnak főképp a közrendi és az imperatív szabályok alkalmazhatóságának körében. 45 Megjegyezzük, hogy a jogviszony természete, amelyikben a közjogi kollízió felmerül, az esetek egy részében egybe fog esni az eljárás jellegével. Így a példaként említett közlekedési balesetből származó deliktuális felelősségi kérdés, amelynek előkérdése a közlekedési rendszabályokra alkalmazható jog, feltehetően polgári azaz magánjogi - eljárásban merül fel, míg az adójogi kérdés adójogi azaz közjogi jogviszonyban található. Azonban a jogviszony és az eljárás nem feltétlenül esik egybe. Pl. ha a fenti közlekedési balesettel bűncselekményt is megvalósítottak, akkor elképzelhető, hogy az a polgári jogi kártérítési igény, amelyiknek elbírálásához szükséges a közlekedési rendszabályokra alkalmazandó jog tisztázása, büntetőeljárás keretében kerül elbírálásra. Másrészről, az eljárás jellegének vizsgálata azért sem mindig hoz megoldást, mert elképzelhető, hogy egyáltalán semmilyen eljárás nincsen folyamatban, mert a felek között nincsen jogvita. Ekkor a jogviszony nem kapcsolódik semmilyen eljáráshoz sem, és a felek csak saját maguk orientálása érdekében keresik valamely külföldi közjogi szabály alkalmazhatóságát. Pl. a szerződéskötés előtt álló valamelyik fél tudni szeretné, hogy ha a szerződésükből magánjogi jogvita keletkezik, akkor a joghatósággal rendelkező bíróság vagy választottbíróság figyelembe veszi-e annak a harmadik államnak a kiviteli tilalmát, amelynek megszegésével a megkötendő szerződést teljesíteni fogják (ld. pl. nigériai maszkok esete, pl. Burián-Kecskés-Vörös 825. szélsz.).
20 adójogszabály által megállapított és beszedett adót a kettős adózás elkerülése céljából, akkor a belföldi adóhatóság nem alkalmazza a külföldi közjogi szabályt teljes terjedelmében, mert nem megy el odáig, hogy a külföldön beszedni elmulasztott adót a külföldi állam számára beszedje, ezért nem mondható, hogy teljes egészében alkalmazza a külföldi jogszabályt, azonban a figyelembe vétel szintjén alkalmazza azt. Ugyanígy pl. a külföldön szerzett felsőfokú végzettség belföldi elismerése iránti eljárásban a belföldi szakhatóság figyelembe fogja venni azt a külföldi jogszabályt, amely megszabja, hogy milyen képzési formában történő részvétel után milyen okirat alapján milyen végzettségre utaló cím használható, ám ő maga a külföldi képzési formában való részvétel után nem fogja a külföldi állam végzettséget igazoló címét adományozni. Más esetekben a külföldi közjogi norma nem tartalmaz olyan utasítást, amit a belföldi eljáró fórum, hatóság vagy más szerv ne alkalmazhatna: ezen esetekben a külföldi közjogi normát nem csupán figyelembe veszi a belföldi eljáró szerv, hanem szerkezeti-tartalmi egységét tekintve teljes mértékben alkalmazza azt. Amennyiben pl. a külföldi közjogi norma tartalma az, hogy megszabja valamely két valuta egymáshoz való arányát, akkor a belföldi jogalkalmazó az ebben a külföldi szabályban foglalt utasításnak teljes mértékben eleget tesz, ha azt alkalmazza. Ugyanígy, a külföldi eljárási cselekmények is alkalmazhatóak teljes terjedelmükben belföldön akkor, ha a megkereső állam ilyen szabálya a belföldi kollíziós közjogi norma alapján alkalmazható. Azon szabályok köre, amelyeket szerkezeti-tartalmi egységüket tekintve teljes mértékben alkalmaz a belföldi jogalkalmazó, a különféle tárgyú nemzetközi együttműködési megállapodások következtében folyamatosan bővül. Meglátásunk szerint annak az oka, hogy egyes külföldi szabályok alkalmazási szintje megmarad a figyelembe vétel szintjén, legalábbis kettős. Először is arról van szó, hogy ezen szabályok címzettjei mindig az adott állam saját szervei, és azok alkalmazását maga a kérdéses szabály sem írja elő extraterritoriális jelleggel. Ez túlnyomórészt visszavezethető az állami szuverenitás doktrínájából mára megmaradt részre, nevezetesen hogy minden állam saját maga számára írja elő az államhatalmi szervei számára alkalmazott szabályozást, amiből következik, hogy külföldi állam ilyen jellegű szabályait belföldön nem alkalmazzák. A második érv pedig, ami tulajdonképpen a nyomósabb, hiszen bármelyik állam bármikor dönthet úgy, hogy lemond a fenti tartalmú szuverenitásról, és alkalmazza a külföldi szabályt, az érdek hiányának érve. A külföldi közjogi szabály érvényesítése a külföldi államnak áll érdekében, nem pedig a belföldi államnak; ezért tehát a külföldi állam feladata, hogy mindent megtegyen ezen érdek érvényesítése céljából.