BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar. Muszlimok Európában, különös tekintettel Németország helyzetére

BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar Muszlimok Európában, különös tekintettel Németország helyzetére Hundt Anna Budapest, 2005. 5

Előszó Dolgozatom célja az iszlám vallás és kultúra bemutatása, együttélése az európai civilizációval ennek összes problémájával együtt. Muszlim közösségeket kisebbnagyobb számban minden európai államban találunk én a németországi helyzetet választottam például. Szeretném, ha munkám elérné célját és megismertetné olvasóját az iszlámmal, ezzel a komplex vallási - társadalmi rendszerrel; felhívná a figyelmet az Európában kialakult helyzetre és problémákra, valamint alternatív megoldást ajánlana az euro-iszlám képében. 6

I. Az iszlám 1 1.1. Az iszlám történeti kialakulása, Európa és az iszlám kapcsolatának kezdetei Az iszlám (a szó maga az Isten előtti meghódolást, Isten akarata iránti odaadó engedelmességet jelent) a VII. században indult hódító útjára az Arab-félszigetről. Az iszlám előtti időszakban itt különböző nomád törzsek éltek, szilárd államalakulat csak a félsziget déli részén jött létre. Az Arab-félsziget határvidékén a két nagyhatalom, Bizánc és Perzsia állandó küzdelme volt jellemző, erejük azonban a VII. századra csökkent. Így a fő riválisok kiesésével az arab törzsek maguk vehették kezükbe a távolsági kereskedelem irányítását (lásd a két fontos útvonalat, a selyem- és tömjénutat). Az arabok törzsi-nemzetségi szövetségekben éltek, vallásukat a politeista jelleg uralta. A kereskedelem fellendülése azonban egy gazdag kereskedőréteg kialakulásához, a szegények elégedetlenségéhez és a fennálló erkölcsi rend fellazulásához vezetett. A fent vázolt gazdasági és társadalmi viszonyok logikus következménye volt egy új rendszer, az iszlám kialakulása. A vallás keletkezése Mohamed (Kr. u. 570 632) nevéhez fűződik. A hagyomány szerint 610-ben kezdődő mekkai látomásainak sugallatára fogalmazta meg tanításának alapjait, amikor is egy Mekka melletti barlangban megjelent neki Gábriel arkangyal, aki Isten küldöttének nyilvánította őt. A próféta 613-ban kezdte igehirdetését, mellyel rögtön szép számú ellenséget és hívet is szerzett. (A törzsi humanizmus intézménye akkoriban volt felbomlóban, csak a vagyonnak volt kellő tekintélye, így érthető, hogy a Korán Istent a gazdagok fölé helyező tanítása ellenfelekre is talált.) A Mohamed ellen szövetkező törzsi vezetők elől a próféta és követőinek nagy része 622. június 16-án Medina városába vándorolt. Ez a hidzsra, a muszlim időszámítás első napja. Mohamed államalapítói tevékenysége, hatalmának kibontakozása csak ezután kezdődött: itt került kidolgozásra a vallás eszmerendszerének alapja, szerveződött megaz iszlám állam. Sorozatos győzelmeket könyvelhetett el a mekkai karavánokon való rajtaütések során, meghódította Mekkát, majd megszerezte és monoteista vallási 1 lásd: Montgomery Watt, William: Az iszlám rövid története (Akkord Kiadó, 2000 Budapest), Rostoványi Zsolt: Mit kell tudni az iszlámról? (Kossuth Kiadó, 1988 Budapest), valamint: Robinson, Danielle: Az iszlám (Kossuth Kiadó, 2000 Budapest) és Rostoványi Zsolt: Az iszlám a 21. század küszöbén (Aula Kiadó, 1998 Budapest) 7

központtá tette a már akkor szimbolikus jelentőségű Kába szentélyt. Végül pedig fokozatosan eltávolodott tanításaiban a zsidó hagyományoktól és lefektette az iszlám alapjait. Mohamed váratlan, 632-ben bekövetkezett halála után épült ki a kalifátus intézménye (a khalífa szó utódot, helytartót jelent). Az első négy kalifát (632-661) nevezik igaz úton járó kalifáknak, mivel ők még a próféta közvetlen környezetéből származtak. Az első kalifa Abu Bakr volt, aki leverte az arab törzsek lázadását és viszonylagos stabilitást teremtett az akkori zűrzavarban, valamint Bizáncot és Perzsiát megtámadva tágította a birodalom határait. Őt Omar követte, aki uralkodásának 10 éve alatt meghódította Perzsiát, Szíriát és Egyiptomot, keleten pedig csaknem elérte Indiát. Majd a jóval kevésbé népszerű Oszmán következett, akit uralkodásának 14. évében merénylet áldozatává vált. A negyedik ortodox ( igaz úton járó ) kalifa Ali, Mohamed unokatestvére és veje. Bár sokan úgy tartották, hogy Mohamed eleve őt akarta utódjául, az Omajja nemzetség nem ismerte el kalifaságát és minden erejével harcolt Ali ellen. Halála mérföldkő az iszlám történetében. Az Omajja-család uralmának ellenzői lettek a síiták, akik csak Mohamed családjának tagjait ismerték el kalifának. A síita elnevezés Ali nevéhez kapcsolódik ( Ali pártja arabul sí c at c Alí). Ali Omajja családból származó gyilkosa (Moávija) kalifának nyilvánította magát, áthelyezte székhelyét Damaszkuszba, majd bevezette az Omajjádok dinasztiájának örökletes monarchiáját. Az Omajjádok birodalma Karthágó elfoglalása után egész Észak-Afrikára kiterjedt, majd fennhatósága alá vonta a Pireneusi-félsziget nagy részét és Dél-Franciaországot is (az Omajjádok nevéhez fűződik a 711-es gibraltári csata). Az európai terjeszkedésnek Martell Károly 732-es győzelme vetett véget. Az Omajja család uralma 750-ig tartott. (Az európai történelem szempontjából érdekes, hogy a bukással járó vérfürdőt a dinasztia egyetlen tagja élte csak túl, aki Spanyolországban alapította meg a spanyol Omajjád-dinasztiát. Utódai is kalifának nevezték magukat és Cordobában uralkodtak 756 és 1031 között. Később a keresztény csapatok reconquista néven ismertté vált offenzívájukkal szerezték vissza ezt a területet. Cordoba 1236-ban, Sevilla 1248-ban esett el. Csupán Granadában maradt egy apró muszlim királyság, melyet 1492-ben hódított meg Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella.) Az Omajjádokat az Abbászidák követték, akik Bagdadban rendezték be a székhelyüket és 1258-ig maradtak uralmon. Uralmuk alatt az Omajjádokkal szemben 8

újfent a vallási oldal kerül előtérbe, állam és egyház szorosabban összefonódott. A dinasztia első évtizedei a birodalom fénykorát jelentették, a IX. századtól azonban megindult a szétesés folyamata. Az oszmánok/ottománok neve már valószínűleg mindenki számára ismerősebben cseng. Ők török törzsek voltak, akik a mongolok elől menekülve haladtak nyugat felé. Megtámadták a Bizánci Birodalmat, majd 1453-ben elfoglalták Konstantinápolyt. A várost Isztambullá nevezték át és egészen 1922-ig, a köztársaság kikiáltásáig ez maradt a birodalom fővárosa. A török birodalom a XVI. század közepére bekebelezte Elő- Ázsiát, Észak-Afrikát és Európa nagy részét ezzel az arabok helyét és szerepét a törökök vették át az iszlámban, annak terjesztőiként és védelmezőiként léptek fel. Más jelentős dinasztiát is megemlíthetünk, így a Szafávidák síita birodalmát Perzsiában, a Mogulok mongol eredetű, észak-indiai dinasztiáját, az egyiptomi Fátimida-dinasztiát. A kereskedők útjaikon is terjesztették az iszlámot, így Fekete- Afrikában és Délkelet-Ázsiában is muszlim birodalmak alakultak ki. A 18. századra mind a három (Oszmán, Szafávida és Mogul) birodalom hanyatlásnak indult. A következő korszak Napóleon 1798-as egyiptomi hadjáratával kezdődött és gyakorlatilag az európaiak agressziójának nevezhető. A folyamat 1920-ban érte el a tetőpontját, amikor a Népszövetség mandátumot adott Franciaországnak és Nagy- Britanniának az újonnan alakult arab államok felett. Észak-Afrika francia, Közép-Ázsia orosz, India és Afrika egyes részei brit gyarmattá váltak. Függetlenedésük 1922 (Egyiptom) és 1962 (Algéria) között ment végbe. 1. 2. Az iszlám tan Az iszlám monoteista vallás, magát Ábrahámig vezeti vissza. Mohamed nem vallásalapítónak nevezte magának, hanem az eredeti ősvallás megtisztítójának, a próféták pecsétjének, aki utolsó azon próféták hosszú sorának, akik mind az ő munkásságát készítették elő. Az iszlám rendszerének négy alapvető forrása van: a Korán és hagyományok, tehát Mohamednek tulajdonított mondások és szokások (hadísz és szunna), a közmegegyezés (idzsmá), valamint az önálló véleményalkotás. Az egyes források értelmezésében az iszlám különböző irányzatai között eltérések találhatóak. A muszlim jogrendszer, a 9

saría is ezekre a forrásokra épül és a VIII-IX. század között alakult ki. A saría komplex rendszer, az élet minden fontosabb területét szabályozza, gyakorlatilag a teljes életre vonatkozó viselkedésmód. (A muszlim országok többségében átvett nyugati jogrendszerek kerülnek alkalmazásra, melyek mellett ugyanakkor jelen vannak a hagyományok is.) A századok során négy fontosabb jogi iskola alakult ki (hanafita, málikita, sáfiita és hanbalita). Magának a vallásnak öt úgynevezett pillére van, melyek a vallás alapját képezik és minden gyakorló muszlim számára kötelezőek: 1.2.1 Hitvallás (saháda) Tanúsítom, hogy nincs Isten Allahon kívül és Mohamed Allah prófétája ez a muszlim hitvallás, melyet egy tanú előtt elmondva bárki muszlimmá válik. 1.2.2 Rituális ima (szaláh) Az iszlám vallás napi ötszöri imádkozást ír elő: napkelte előtt, a délelőtt folyamán, délután, napnyugta után valamint este. Az imaidőpontokat a nap járásához igazítják, így azok évszakonként változnak. Az ima helyi idejét az újságok és mecsetek teszik közzé, de a muszlim országokban a minaretekből felcsendülő imára szólító felhívás szolgált irányadóul. Mecset nem feltétlenül szükséges az ima elvégzéséhez, elég egy tiszta hely, és Mekka irányának kijelölése. Fontos az imádkozás előtti rituális tisztálkodás elvégzése, mely a kéz, a száj, az orr, az arc, az alkar, a fej és a láb megmosását jelenti. Az imádság meghatározott szövegek recitálásából és bizonyos mozdulatok elvégzéséből jár. Alapegysége a rak a, az összehangolt szöveg és mozdulatsor. A pénteki közösségi ima általában a mecsetben zajlik, ilyenkor egy arab nyelvű prédikáció is elhangzik a rak a előtt. Bizonyos körülmények (munkavégzés, utazás, stb.) között az imák összevonhatók vagy elhalaszthatók, ezen a téren az iszlám viszonylag rugalmas. 1.2.3 Alamizsnaadás (zakáh) 10

A zakáh egy olyan illeték, melyet meghatározott előírások szerint a tulajdon után készpénzben vagy természetben szednek be, vallási-jótékonysági célokra. A hidzsra időszakára vezethető vissza, amikor a medinaiak meghívták városukba Mohamedet és követőit és megosztották velük minden javukat. Adójellege van, célja a közösség szociális összetartása, az iszlám ummához (közösséghez) való tartozás kifejezése. 11

1.2.4. Ramadán havi böjt (szaum) Minden muszlim kötelező az iszlám (hold) naptár szerinti kilencedik hónapjában böjtölni, kivéve a 12 év alatti gyerekeket, terhes és szoptató nőket, valamint beteg és idős embereket. A böjt egész hónapban tart, ami alatt tartózkodni kell napkeltétől napnyugtáig az evéstől és ivástól, dohányzástól valamint a házasélettől. A Ramadán alapvető célja a hétköznapi élettől való elfordulás és az elmélkedés, valamint a közösség tagjai közötti egyenlőség kihangsúlyozása. 1.2.5. Zarándoklat (haddzs) A haddzs kiemelkedő jelentőségű a muszlimok számára. A mekkai zarándoklat minden muszlim életében lehetőség szerint legalább egyszer kötelező, viszont a résztvevőknek szigorú szabályoknak kell megfelelni: ép elmével és megfelelő fizikai kondícióval kell rendelkezniük, valamint a hátrahagyott család sem szenvedhet anyagi szükséget. Azok, akik saját maguk nem mehetnek, küldhetnek helyettest maguk helyett, és végső esetben elég a szándék is. Maga a nagy zarándoklat kizárólag a holdnaptár 12. hónapjában a 8. és a 10. nap között, míg a kis zarándoklat az c umra az év bármely szakában elvégezhető. Az előkészületek közé tartozik a rituális tisztaság, az ihrám állapotának elérése, mely magában foglalja a megfelelő öltözetről való gondoskodást (ez férfiak esetében két varratlan fehér vászonleplet, nőknél egy egyszerű fehér ruhát jelent). Tilos az ékszerviselés és illatszer használata, tilos körmöt vagy hajat vágni, valamint állatot ölni. A zarándoklat első napja a Kába óramutató járásával ellenkező irányban történő megkerülésével kezdődik, majd a zarándokok két hegy, a Szafá és Marwa közötti távolságot teszik meg hétszer. (Ezzel Hágárra emlékeznek meg, aki vizet keresett fia, Iszmáel számára a sivatagban és e két hegy között próbált segítséget találni). A következő szertartás a Mekka és Arafát hegy között út oda-vissza való megtételéből áll. A második nap az Arafát hegyén való tartózkodással és elmélkedéssel telik, ez az időszak szolgál a bűnöktől való megtisztulásra. Az utolsó napon kezdetét veszi az Áldozat Ünnepe, melyet az otthon maradt muszlimok is megünnepelnek. Ezen a napon 12

a zarándokok kövekkel dobálnak meg három kőpillért megemlékezésként arra, hogy a Sátán ezen a helyen kísértette meg Ábrahámot, Hágárt és Ismáelt, hogy ne folytassák útjukat az Arafát hegyére, ahol fel kellett volna áldozniuk a fiút. Majd mindenki feláldoz egy állatot (gyakorlatilag vásárol egy már feláldozott állatot és megsüti), melynek húsát megosztják a szegényekkel, vagy elküldik muszlim menekülttáborokba. Az áldozat meghozatala után a férfiak leborotválják a fejüket, a nők pedig levágnak néhány centit a hajukból. Majd visszamennek Mekkába és megteszik búcsúköreiket a Kába körül. 1.2.6. Dzsihád A dzsihádot gyakran a hit 6. pillérének nevezik. Sokszor tévesen- szent háborúnak fordítják, pontos jelentése azonban törekvés, küzdelem, erőfeszítés. A mai értelmezések szerint pontos jelentése Allah útján történő küzdelem, tehát harc a rossz ellen a jó megvalósulásáért. Ennek valójában csak egyik formája a külső ellenséggel vívott harc, de nem a legjelentősebb. A modern iszlám teoretika szerint a dzsihád az iszlám szellemének megfelelő életmódra irányuló törekvés, amely magában foglalja a látható ellenség, az ördög, valamint önmagunk legyőzésére irányuló küzdelmet. Természetesen a dzsihád értelmezése Nyugaton és az iszlám világban sem egységes. A Koránban két küzdelemre utaló kifejezés található: a dzsihád, mely az erőfeszítés, és a kitál, amely a fegyveres harc szótőből származik. A dzsihád deklarálására a muftí jogosult, aki erről egy fetvát (jogi rendeletet) bocsát ki. Tény azonban, hogy a fogalom maga az elmúlt évtizedekben politikai befolyás alá került, vallási vezetők is politikai szándékkal használják: így a forradalom után Iránban a dzsihád egy általános mozgósító jelszó volt, de egyéb esetekben is éltek vele politikusok (így Nasszer elnök az egyiptomi forradalmat nevezte annak), akiknek sikerült a vallási vezetőséget maguk mellé állítani. A kép árnyaltságához hozzátartozik, hogy az iszlám világ vallásilag rendkívül tagolt, nincs egy olyan vallási központ, amely a muszlimok többsége számára érvényes véleményt képviselne. Hiába adott ki Oszama bin Láden is számos fetvát, melyeket 13

Omar molla, az afganisztáni vallási vezető erősített meg - Omar molla ugyanis nem a tekintélyes vallási vezetők közé tartozik. 2 2 lásd: Rostoványi Zsolt: Az iszlám világ és a Nyugat (Corvina Kiadó, 2004 Budapest) 14

1.2.7. További előírások Az iszlám élesen megkülönbözteti a jó és rossz, megengedett és tiltott cselekedeteket. Tilos olyan dolgot cselekedni, amely csorbítja az ember önálló ítélőképességét, az öntudat elvesztéséhez vezet (alkoholfogyasztás, kábítószerek használata) vagy pedig munkavégzés nélküli jövedelemgyarapodáshoz vezetnek (szerencsejátékok, kamat). Az ételekre és italokra is találhatunk bizonyos tilalmakat, így például disznóhús fogyasztása bármilyen formában tilos és elvileg nem engedélyezett a nem rituális módon megölt vagy természetes úton elhalt állatok fogyasztása sem. (A rituális levágáshoz az tartozik hozzá, hogy az állat vérezzen, valamint hogy aki az állatot levágja, muszlim legyen és közben Isten nevét mondja.) A gyakorlatban a disznóhús tilalmán kívül mindezt már nem mindig veszik figyelembe, az alkoholfogyasztást illetően is megoszlanak a vélemények. 1. 3. Iszlám irányzatok, szekták Az iszlám fejlődése során már viszonylag hamar elkülönültek egymástól bizonyos irányzatok. Napjainkban a két legjelentősebb irányzat a muszlimok 90%-át magába foglaló szunnita, valamint a síita. Elkülönülésükben ugyan kezdetben nem vallási, hanem állami szempontok játszottak közre, a későbbiekben azonban egyéb ellentétek is felmerültek. Maga az iszlám az arabság ideológiájaként jött létre, a szunnita iszlám még most is főként az arabsághoz kapcsolódik, szemben a síita iszlámmal, mely főleg a perzsák körében hódított. A szunniták irányzata képviseli az ortodox iszlámot. Létrejötte a Mohamed halála utáni időkre vezethető vissza, amikor az első három kalifát a konszenzus, és nem a prófétától való leszármazás alapján választották. Ezt az álláspontot a hagyomány, a szunna támasztotta alá követői a szunniták. A szunnita kalifátus elsősorban politikai természetű, a hatalom világi jellege dominál. A szunniták szerint csupán Mohamednek volt isteni eredetű hatalma, ez nem vonatkozik már sem utódaira, sem a vallástudósokra. A síiták Ali (Mohamed unokatestvérének) követőiből alakultak ki. Az ő közösségük sokkal inkább teokratikus jellegű, a közösség vezetője csak a próféta vér szerinti 15

leszármazottja lehet. (Ugyankkor a síitizmuson belül is különböző elágazások alakultak ki, ahol eltérések vannak, így pl. az imám szerepének megítélésében. ) A síita iszlámban központi szerepet foglal el az imámtan az imám nem csupán világi vagy politikai, hanem elsősorban szakrális, lelki vezető. Meghatározó a vallási hierarchia szerepe, szemben a szunnita iszlámmal. A síita iszlám két jellemző vonása még a mártírok kiemelt tisztelete ez a karbalai csatára (680) vezethető vissza, ahol Ali fiát, Huszeint és követőit kegyetlenül lemészárolták. A síiták azóta is minden évben megemlékeznek az ő mártíromságáról. A másik síita jellegzetesség a gyakori illegalitásból és ellenzéki létből fakad fontos elvvé vált ugyanis az elővigyázatosság, tehát hogy szükség esetén engedélyezett a pártállás eltitkolása. Az iszlám többi irányzatát a következő táblázat tartalmazza: 3 3 lásd: Robinson, Danielle: Az iszlám (Kossuth Kiadó, 2000 Budapest, 104. old.), valamint egyéni gyűjtések 16

1. Táblázat Az iszlám főbb irányzatainak áttekintése Az iszlám főbb irányzatai 1. kháridzsiták 2. murdzsia 3. kadariták 4. mu tazila 5. szúfizmus 6. vahhábiták 7. ahmedija 657-ben hozta létre az Ali hadseregéből kivonuló 12 000 katona. Az iszlám eredeti tisztasága mellett szálltak síkra. Később több csoportra oszlottak: az ibáditák, azrakiták és a szufriták ágazatára. Lényegében kháridzsita tanokon alapszik az iszlám egyik alapelve, a hit és tett egysége. A kháridzsitákkal szemben álló, a VII. századból származó, nagyfokú vallási türelmet diktáló szekta. Ez a szekta hangsúlyozottan fellép az eleve elrendelés elve ellen és az emberi akarat szabadságát hirdeti. Ellenfeleik a dzsabariták. A VII. században alakult ki ez az irányzat, mely heves támadást indított az eleve elrendelés elve ellen. Szerintük Allah csak szellemi absztrakció, a Korán pedig nem öröktől fogva létező. Kezdeti liberalizmusukat egyre inkább vallási türelmetlenség váltotta fel. Az iszlám miszticizmusa, a VIII. század elején született. A szúfik Istent önmagukban keresik. Az iszlám reformmozgalma, mely a 18. században jött létre. Célja a szó szoros értelmében az eredeti iszlámhoz való visszatérés, szigorú aszkézist ír elő. A vahhábizmus Szaúd-Arábiából indult ki és Indiára is átterjedt. A 19. században, Indiában alapított szekta, sokat merített a kereszténységből. 8. imámíja ( tizenkettesek ) A síitizmuson belüli legelterjedtebb csoportosulás. Szerintük Alit 11 jogos imám követte, a 12. imám pedig 8 éves korában eltűnt. Ő a rejtőző imám, aki majd visszatér és akkor megvalósul isteni igazság. 9. zeiditák ( ötösök ) 10. iszmáiliták ( hetesek ) Ők csak öt imámot ismernek el, viszonylag közel állnak az ortodox iszlámhoz. Jemenben még ma is található közösségük. A hetesek hetedik és utolsó imámként Iszmáilt tisztelik. Szerintük a világszellem 7 prófétában, a világértelem pedig a hét imámban nyilvánul meg. 11. karmaták A XI-XII. századra eltűnt, rendkívül kegyetlen szekta. Az iszmáiliták egy elágazása, Szíriában és Libanonban ma is élő közösség. 12. drúzok Többségük az 1021-ben eltűnt fátimida al-hákim kalifát tartja a rejtőzködő imámnak. 13. musztaliták 14. alaviták 15. bahái vallás A IX. század végén Musztanszir fátimida kalifa két fia között kirobbant harc nyomán keletkezett irányzat. Közösségük khodzsa néven ma is létezik Indiában és Kelet-Afrikában. A IX. században, az iszlám dogmatikát kevésbé figyelembe vevő irányzat. A Koránt csak jelképesen értelmezik. Szíriában, Libanonban és Törökországban találhatóak követői. Hisznek a lélekvándorlásban. A síizmus oldalhajtása, saját írásokkal és Mohameddel egyenrangú prófétákkal rendelkeznek; ez kizárja őket az iszlám közösségből. 17

1. Ábra Az iszlám naptár és időszámítás Az iszlám naptár és egyéb tudnivalók 4 Az iszlám naptár holdnaptár. Minden év 354 napból áll és 12 hónapból, melyek a hold pozíciójától függően 29 vagy 30 naposak. A hónapok nem követik az évszakok mozgását. Ami a szökőéveket illeti: 30 éves ciklusonként a 2., 5., 7., 13., 16., 18., 21., 24., 26., és 29. év utolsó hónapja egy nappal hosszabb. A hónapok nevei: 1. Muharram 7. Radzsab 2. Szafar 8. Saabán 3. Rabi al-avval 9. Ramadán 4. Rabi asz-száni 10. Savvál 5. Dzsumáda al-ulá 11. Dzul-Kaada 6. Dzsumáda asz-szánija 12. Dzul-Hiddzsa Az átszámítás a kétféle időszámítás között a következő képlet alapján elvégezhető: = H G H 33 + 622 H G 622 = G 622 + 32 Ahol G= gregorián időszámítás szerinti év, H= hidzsra szerinti év. 4 lásd: Rostoványi Zsolt: Mit kell tudni az iszlámról? (Kossuth Kiadó, 1988 Budapest, 153. oldal) 18

2. Ábra Muszlim ünnepek Muszlim ünnepek 5 1. HÓNAP 10. NAP: c Ásúra. Ez inkább szokás, mint ünnep, mely máshogy jelenik meg az egyes hagyományokban. Valamikor a zsidó vallási ünneppel, az Engesztelés napjával rokonságot mutató böjt volt, a ramadánnal azonban megszűnt a kötelező jellege. A síiták ezen a napon Huszein halálára emlékeznek. 3. HÓNAP 12. NAP: maulid al-nabi, a Próféta születésnapja. A tizedik század óta ünneplik, amikor is a muszlimok kapcsolatba kerültek a karácsonyt megünneplő szír keresztényekkel. A maulid-al nabi egyes muszlimok körében ugyan tiltakozást vált ki, a népi vallásosságban azonban népszerű ünnep. 7. HÓNAP 27. NAP: lajlat al-mirádzs, az égi utazás emléke. Ezen a napon arra emlékeznek, amikor Mohamed Medinából Jeruzsálembe ragadtatott, majd onnan a mennybe, ahol felszólítást kapott a napi ötszöri ima bevezetésére. 8. HÓNAP 15. NAP: lajlat al-barát, a ramadánt megelőző hónap középső napjának éjszakája. Ezen a napon Isten kijelöli az ember sorsát a következő évre. Ez az ünnep főleg az indiai muszlimok körében népszerű. 10. HÓNAP 27. NAP: lajlat al-qadr, elrendelés éjszakája. Mohamed első látomására emlékeznek ezen a napon. 12. HÓNAP 1. NAP: c Íd al-fitr, a böjt vége, közösségi és családi ünnep, amit összekötnek a szegényeknek való alamizsnaosztással. 12. HÓNAP 10. NAP: c Íd al-adhá, az Áldozat Ünnepe. A zarándoklat ismertetésekor már említettem, hogy a zarándoklat 10. napján kötelező egy állat feláldozása azonban nem csak a zarándokoknak, hanem az otthon maradottaknak is. Ez a legnagyobb muszlim ünnep, minden muszlim számára kötelező, bárhol is éljen. Alapja az a Bibliából ismert történet, amikor Ábrahám Isten parancsára kész lett volna saját fiát feláldozni, de végül Isten csak egy bárányt kért tőle áldozatként. 5 Megjegyzés: Csak két kanonikus vallási ünnep van: az íd al-fitr és az íd al-adhá. A többit legfeljebb emléknapoknak hívhatjuk. Forrás: Robinson, Danielle: Az iszlám (Kossuth Kiadó, 2000 Budapest, 84-86. oldal) 19

1. 4. Az iszlám Európában Európában 1950 óta gyakorlatilag a semmiből vált jelentős tényezővé a muszlim kisebbség, ahol előbb az 1979-es iráni forradalom, majd Jugoszlávia felbomlása és a balkáni konfliktus okán tudatosodott jelenlétük. A 90-es évek, majd a 21. század is számos konfliktust hordozott, míg lassan az iszlám vette át a kommunizmustól a nyugatot fenyegető legfontosabb tényezőjének szerepét. 1945 után Európa 3 bevándorlási hullámot élt meg: az elsőt rögtön a háború után, ekkor a határok megváltoztatása és a dekolonizációs folyamatok miatt főként belföldiek tértek vissza hazájukba. A második hullám a munkások hulláma volt, míg a harmadik, 1985 óta tartó hullám a menekülteké (legfőképpen a volt Jugoszlávia területéről). 6 Jelenleg körülbelül 15 millió muszlim él Európában, akiket 4 csoportba oszthatunk. Az első csoport a volt Szovjetunió európai részéből származik és magát a Mongol Birodalomra vezetheti vissza, a második csoport Európa keleti részén található és az Ottomán törököktől ered. A harmadik csoport már sokkal korábbi gyökerekkel rendelkezik: ők az 1950 és 1970 közötti időszak munkásbevándorlói, illetve ezek leszármazottjai. A negyedik csoport azon menekülteké, akik vagy a közel-keleti rezsimek vagy a felbomló Jugoszlávia etnikai tisztogatásai elől menekültek Nyugat- Európába. 7 A jelentősebb muszlim kisebbséggel rendelkező országokra lebontva a következő kép tárul elénk: Franciaországban főleg a Maghreb országokból származó muszlimokat találunk, algériaiakat, marokkóiakat és tunéziaiakat, de növekvő tendenciát mutat a dél-afrikai bevándorlás is. Németországban a muszlimok túlnyomó része török, de jellemzők a jugoszláv tagállamokból származók is. Nagy-Britanniában a dél-ázsiaiak dominálnak, míg Hollandiában észak-afrikaiak, törökök és indonézek kavalkádjával találkozhatunk. 6 Peach, Ceri: Muslim minorities in Western Europe (Ethnic & Racial Studies, 1995 január, Vol. 18) 7 O Mahony, Anthony: Islam in Europe (Iszlám Európában) (Centre for Christianity and Interreligious Dialogue, 2001 London, 1-8. old.) 20

Az Európában élő muszlimok számát illetően csak becslésekkel találkozhatunk, az adatokat nagyrészt a bevándorlók nemzetiségéből következtetik ki, így jelentős eltéréseket találhatunk az egyes források között. 2. Táblázat Európa muszlim lakossága Ország Dátum1 Muszlim lakosság Dátum2 Muszlim lakosság Ausztria 1990 62. 000 2003 180. 000 Belgium 1990 244. 000 2003 370. 000 Dánia 1990 60. 000 2003 160. 000 Egyesült Királyság 1991 1. 000. 000 2003 1. 480. 000 Finnország 1980 1. 500 2003 10. 000 Franciaország 1990 2. 619. 000 2003 5. 980. 000 Görögország 1998 158. 079 2003 170. 000 Hollandia 1990 441. 900 2003 870. 000 Németország 1990 2. 012. 200 2003 3. 060. 000 Norvégia 1990 20. 000 2003 50. 000 Olaszország 1991 250. 000 2003 600. 000 Portugália 1990 30. 000 2003 50. 000 Spanyolország 1990 40. 000 2003 500. 000 Svájc 1990 78. 000 2003 230. 000 Svédország 1989 60. 000 2003 280. 000 A fenti táblázat adatai becslések. A táblázatban szereplő adatok a Peach, Ceri: Muslim minorities in Western Europe (Ethnic & Racial Studies, 1995. január, Vol. 18) című folyóiratcikkből, illetve a www.islamicweb.com és a www.islamicpopulation.com honlapokról származnak. 1. 4. 1. Országelemzések 8 Franciaország 9 8 Kandel, Johannes (szerk): Muslime in Europa - ein Ländervergleich (Muszlimok Európában - összehasonlító országelemzések) (Friedrich Ebert Stiftung, 2001 Berlin, 63-72. old.), valamint: Nonneman, Gerd (szerk.): Muslim communities in the new Europe (Muszlim közösségek az új Európában) (Ithaca Press, 1996, 161-315. old.) 9 fentieken túl: Gerholm, Tomas: The new Islamic presence in Western Europe (Mansell Publishing, 1988 London, 123-130. old.) 21

Mint már említettem, a Franciaországban élő muszlim kisebbség főként Algériából, illetve Észak-Afrikából származik, de egyre gyakoribbak a Dél-Afrikából (főleg Szenegálból és Maliból) érkező bevándorlók és a török népesség is jelentős. Igaz, a francia statisztikák pontosságát nehéz megbecsülni - egyrészt az Algériával való szorosabb kapcsolata miatt, másrészt mivel 1978 óta tilos a vallási hovatartozást feltüntetni népszámlálásokkor. Hivatalos becslések szerint azonban kb. 4 millió muszlim él ebben az országban (pontosabban: a becslések 1, 75 milliótól 4 millióig terjednek). Ebből másfél millióan Algériából jöttek, egy millióan Marokkóból, 350 ezren Tunéziából, 315 ezren Törökországból, 250 ezren pedig Afrikából. Jelenlétüket 1600 mecset és imahely jelzi, továbbá 3000 helyi szervezet és 3 oktatási központ. A franciaországi muszlimokat nagyrészt két csoportba oszthatjuk: az egyik azon algériaiak csoportja, akik a francia oldalon harcoltak Algéria függetlenségi mozgalma idején, majd a függetlenség kivívásakor Franciaországba menekültek (harkis). Ők gyakran a franciák és honfitársaik részéről is visszautasítással szembesülnek. A második csoportot muszlim bevándorlók Franciaországban született gyermekei (beurs) alkotják. Az iszlám egész Európában hasonló lépcsőfokokat járt be a kezdeti néhány vendégmunkástól a tömeges, szervezett megjelenésig. A francia államnak ugyanúgy, mint más nyugati államnak a hetvenes évek közepétől kellett egy szervezettebb, láthatóbb iszlámmal szembenéznie. 1974-ben ugyan Franciaország megálljt mondott a munkaerő bevándorlásra, a családok újraegyesítésének azonban nem állt útjába. Ezidőtájt számos muszlim bevándorló döntött úgy, hogy nem tér vissza hazájába megkezdődött tehát a francia iszlám megszervezése. 1976-ben léptek fel először egységesen a francia muszlimok az iszlámbarát munkahelyek kialakításának igényével. Ezek a törekvések még viszonylagos támogatottságra leltek a lakosság körében, mígnem az 1980-as, 83-as autóipari sztrájkok szembefordították egymással a feleket. A sztrájkolókat egységesen muszlimoknak tartották, igényeiket vallási okokra vezették vissza. Az újabb konfliktusok 1981-ben robbantak ki, amikor az első mecsetépítéseket szerették volna engedélyeztetni az önkormányzatoknál. Az iszlám helyi szinten ambivalens megítélés alá esik: az általános politikai felfogás fenntartásokkal fordul az iszlám társadalom felé, az önkormányzatok ugyanakkor azzal 22

is tisztában vannak, hogy a civil szervezetek szintjén sokat tesz a muszlimok leszakadása ellen. Franciaországban az állam és a vallás erősen elkülönül, míg az iszlám a kettő egységét vallja ez számos konfliktushoz vezetett és vezet ma is, elég a hírhedt fejkendő-botrányra gondolnunk. Franciaország büszke arra, hogy itt nem létezik államvallás és hogy a francia állam szekuláris. Azonban - mint számos más esetben is- a laicité elve mögött a többség vallási szokásai és értékrendszere húzódik meg. A vegytiszta szekularizmusban minden vallás egyenlő, Franciaország esetében azonban a katolicizmus első az egyenlők között ez az élet számos területén megfigyelhető, a civil társadalomtól kezdve a naptári ünnepekig. Nagy-Britannia Míg 1951-ben csupán kb. 23.000 muszlim élt az Egyesült Királyságban, 1961-ben 82.000, 1971-re 369.000, 1981-re 553.000 és 1991-re már átlépték a milliós határt. Jelenleg kb. másfél millióan élnek itt; jelenlétüket országszerte mintegy 700 mecset és imahely jelzi valamint iszlám oktatási központok Londonban, Oxfordban, illetve egy iszlám alapítvány (Islamic Foundation) Markfieldben. Bár az ország túlnyomórészt anglikán, már 1987 óta létezik a Vallásközi Hálózat (Interfaith Network), mely a vallások közti interakcióra buzdít. Nagy-Britanniában már a 20. század elején éltek muszlimok, akkor még csak a jelentősebb kikötővárosokban, míg mostanra már az összes nagyobb brit városban találhatunk muszlim közösséget. A brit birodalmiság és később a Brit Nemzetközösség keretein belül az ország szoros kapcsolatokat ápolt muszlim országokkal. A második világháború után az Egyesült Királyság is munkaerőhiányban szenvedett, gyakori volt az aktív verbuválás a brit munkaadók részéről. A 60-as évekre a brit kormány megállította ugyan a munkaerő bevándorlására, de a családegyesítések lehetségesek maradtak. A muszlim kisebbség az 1970-es és 80-as években újra növekedésnek indult, főként pakisztániak, indiaiak és bangladesiek bevándorlásával (ezen kívül találunk még elhanyagolható nagyságú arab és szomáliai csoportokat). Ami az integrációt illeti, sajátos kettősséget tapasztalhatunk: a jellegzetes brit decentralizáció és esetjog kedvez a helyi kezdeményezéseknek, így sok kisebbségi indul 23

helyi választásokon és vesz részt a közösségek politikai életében. Ugyanakkor a brit társadalom osztályokban gondolkodik, az osztályokon belüli felemelkedés pedig nehézkes, ritkák a vegyesházasságok. A brit muszlimok közjogi szereplése a 80-as években indult meg. Először az iszlám előírásoknak megfelelő ételek iskolákba való bevezetéséért harcoltak, illetve iszlám vágóhidak létesítéséért. (Ekkor főleg állatvédő mozgalmak ellenállásába ütköztek) Később az oktatási rendszer került terítékre a brit kormány mindkét témában engedékenynek bizonyult. Ekkor, 1989-ben robbant ki az ún. Rushdie-botrány (Khomeini ajatollah fetwája halálra ítélte a Sátáni versek szerzőjét, Salman Rushdie-t; Nagy-Britanniában még könyvégetésekre is sor került), majd az Öböl-háború vetett kedvezőtlen fényt az iszlám világára, így a brit muszlimokra is. Ezek a tényezők, majd a BBC 1993-as Panorama című, némileg demagóg hírműsora a brit muszlimok világáról kedvezőtlen, bizalmatlan társadalmi alaphangulat kialakulásához vezetett. A brit muszlimok nagy része rendelkezik a brit állampolgársággal, tehát jelentős politikai tényezőt jelentenek. Egyesült Királyság-szerte 950 szervezetük van, ezeknek nagy része azonban csak helyi jelentőségű (ezen a ponton újra ki kell hangsúlyoznunk, hogy a brit muszlim kisebbség helyi szintű érdekképviselete rendkívül erős), országos szinten is erős képviselettel rendelkeznek. Így Az Egyesült Királyság és Írország Muszlim Szervezeteinek Uniója (Union of Muslim Organisations of the UK and Eire), valamint az Egyesült Királyság Akcióbizottsága Iszlám Ügyek Számára (United Kingdom Action Committe for Islamic Affairs) a hiteles, hatékony lobbyszervek közé tartoznak. A Muszlim Parlament, illetve jogelődje, a Muszlim Intézet magát a brit muszlimok reprezentatív szervének tartja, de ezidáig nem sikerült valójában azzá válnia. A törvényhozásban viszont nem sikerült képviseltetniük magukat. Az Egyesült Királyságban vallási szervek nem kapnak direkt támogatást az államtól, a más vallású bevándoroltak támogatása a kisebbségi támogatások kategóriájába esik. Az 1960-as és 70-es években a helyi önkormányzatok bőkezűen bántak ugyan ezekkel a támogatásokkal, de mivel nem látták át az iszlám komplexitását és a muszlim bevándorlók eltérő kultúráit, ez gyakran viszályokhoz vezetett a regionális közösségek között. Egy 1988-as esetjogi döntés értelmében azonban a muszlimok -kvázi gyűjtőfogalomként- nem tartoznak a törvényileg védett etnikai csoportba, hiszen más- 24

más származási és nyelvi közösséghez tartoznak. Az előbbiekből egyértelműen az következik, hogy muszlimok és iszlám nem létezik a brit állam részéről, csupán pakisztániak, törökök, stb. Sajnos, a lakosság részéről viszont igenis léteznek az iszlámisták és a muszlim terroristák Németország Mivel ezen írás legfőképpen a Németországban kialakult helyzetre koncentrál, ezen a ponton csak a legfontosabb információkat, a jelenlegi állapot vázolására vállalkozom. 1951-ben még csupán 6.700 török élt Németországban. Ez a szám 1976-ban már meghaladta az egy milliót és a 90-es évek elején pedig a kétmilliót. A Németországban élő muszlim közösség száma 3 millióra tehető, az imahelyek és mecsetek száma pedig mintegy háromezerre. (Mint említettem, nem lehet egyenlőségjelet tenni a Németországban élő muszlim kisebbség és a törökök között, hiszen találhatunk közöttük jugoszlávokat és újabban a Maghreb országokból származókat is.) Mint bármely más országban, téves a származási eredetből automatikusan a vallási hovatartozásra következtetni. Törökország például szekularizált állam, így a törökök egy része sem gyakorolja vallását. Ezen kívül a bevándorolt örmények és szírek egy része is ortodox keresztény. Németországnak nincs igazán birodalmi múltja és így nincs jelentős múltbeli kapcsolata muszlim országokkal. Az iszlámmal való találkozása az ottomán törökök korára vezethető vissza, majd az első világháborúban Törökország a szövetségese volt. Igazi találkozásról azonban csak 1962, a kétoldali munkaerő-egyezmény óta beszélhetünk. A török vendégmunkásokat főként az ipar területén alkalmazták, így nagyobb török közösségeket is olyan iparvárosokban találhatunk, mint pl. Düsseldorf, Darmstadt, Duisburg vagy Berlin. A vallási ügyek az egyes tartományok hatáskörébe tartoznak, egységes szabályozásról így nem beszélhetünk. Belgium és Hollandia 25

A belga és holland helyzet gyakorlatilag az előbb ismertetett két ország jellemzőit ötvözi, azzal a különbséggel, hogy kevesebb jugoszlávot találhatunk itt, mint Németországban és kevesebb az algériai és tunéziai, mint Franciaországban. Mindkét országban az 1960-as években indult meg a bevándorlási hullám, amikor is megszülettek a kétoldali megállapodások a Maghreb államokkal és Törökországgal. Sajátos az is, hogy ez a két ország sokkal inkább integrálta formálisan a muszlim kisebbségeit, mint az előbb említettek. Eltérés csupán a két ország birodalmi múltjában található: míg Belgiumnak nem volt kapcsolata az iszlámmal, Hollandia rendelkezett indonéz kolóniákkal. Az állam - civil szféra - vallási szervezetek hármas viszony Belgiumban és Hollandiában is hasonló: az állam kinyilvánítja semlegességet minden vallással szemben és egyezményeket köt az egyes vallási szervezetekkel a közösségi élet számos területének menedzselésére. Így ezen szervezeteknek fontos szerepe van a jóléti állam fenntartásában (ld. kórházak, egészségügyi ellátás, szakszervezetek, stb.) Az iszlám ezen országokban hasonló stációkat élt meg, mint Európa egyéb országaiban. Az első szakasz a 60-as évektől a 70-es évek közepéig tartott, ez volt a munkabeáramlás szakasza. Ekkor a két közösségnek még kevés kapcsolata volt egymással. Lassanként megindultak a családegyesítések és az 1973/74-es nemzetközi politikai események felhívták a figyelmet az iszlám világára. A második szakasz a 70-es évek közepe a 80-as évek közepe közötti intervallum gyakorlatilag a mecsetépítések, helyi szerveződések, intézményesedés időszaka. Európa-szerte ekkor volt növekvőben a munkanélküliség, ekkor tudatosult az iszlám fundamentalizmus kifejezés így ezek a törekvések nem kevés ellenállásba ütköztek. A harmadik fázis az 1980-as évek közepétől kezdődött. Azóta kiépült a muszlim civil társadalom és az iszlám egyre tapinthatóbbá, jelenvalóbbá vált az összes ehhez tartozó konfliktussal együtt. Belgiumban 300 ezerre tehető a muszlim kisebbség száma. Ebből 150 ezer marokkói, 85 ezer török, 11 ezer algériai, a tunéziaiak száma pedig 7 ezerre tehető. Belgium területén kb. 200 mecsetet találhatunk. (Mindkét országban kb. 1400-1500 emberre jut egy mecset.) A belga állam hivatalosan 1974-ben ismerte el az iszlám vallást (tehát ekkor fogadta el egyenrangúnak a Belgiumban történelminek számító vallásokkal szemben) és 1975 óta az iszlám is része az iskolai tananyagnak a muszlim 26

szervezetek és mecsetek elismerése azonban jóval tovább tartott, ugyanis nem volt mindenki által elfogadott képviselet. Majd létrejött a Belga Iszlám és Kulturális Központ (Centre Islamique et Culturel Belgique), mely az 1980-as évek végéig a belga iszlám jogi képviseletének számított. Jelenleg a Belga Muszlimok Tanácsa és a Bölcsek Tanácsa végzi a belga muszlimok képviseletét. Hollandiában kb. 700 ezer muszlim él, többnyire marokkóiak és törökök. Számukra 400 mecset és imahely épült. Itt nem szerveződött a holland muszlimokat képviselő erős szövetség, de számtalan, sokszínű kulturális és vallási kezdeményezés van kibontakozóban. A holland állam 1976-tól támogatja anyagilag az imahelyek létesítését, és 1983 óta lehetséges kisebbségi szervezetek számára állami támogatás elnyerése. Ezen intézkedések óta a kormány tett hátráló lépéseket is, így például bevezette a vallások című tantárgyat, hogy elkerülhesse az iszlám tanítását. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy ebben a két országban eddig a problémák mindig kívülről adódtak, belső ellentétek ritkán merültek fel. A vallási vezetők is a bevándorlók első generációjából kerültek ki. A belga/holland iszlám most érkezett el a következő evolúciós lépcsőjéhez, amely már valószínűleg belső konfliktusokhoz is vezet. A jövőbeli irányt ezen problémák megoldása határozza majd meg. Dánia A muszlim közösségek jelenléte új jelenségnek számít Dániában. A vallásszabadságot 1849-ben vezetették be és azóta kevés vallási kisebbségi csoport alakult ki. Dánia lakossága nagyrészt evangélikus. Az iszlám a volt Jugoszlávia, Törökország, Marokkó és Pakisztán irányából érkezett az 1960-as évektől. Jelenleg Dánia területén 75-100 mecset várja az ott élő kb. 50-100.000 muszlimot. A pakisztániak 80 százaléka és a török kisebbség egy része is elnyerte a dán állampolgárságot. Az iszlám evolúciója Dániában is hasonló utat járt be, mint Európa nagy részében. Az 1960-as években érkező olcsó munkaerő kedvező, rosszabb esetben is semleges fogadtatásra talált, a bevándorlókat pedig szinte mindig csak vendégmunkásokként, vagy külföldi munkásokként emlegették, vallási hovatartozásuk háttérbe szorult. A 27

problémák Dániában is a 70-es években kezdődtek, amikor a szinte teljes foglalkoztatottság a fokozatosan növekvő munkanélküliség irányába mozdult el. A vendégmunkások hirtelen bevándorlókká váltak, akik dán állampolgárok elől veszik el a munkát és megterhelik a jóléti rendszert. A kihasználtság érzése Dánia EUcsatlakozásával csak növekedett; a dánok sokáig féltek attól, hogy vonzó jóléti rendszerük Európa-szerte migrációs hullámot vált majd ki. A kezdeti semleges, mondhatni baráti viszony a 90-es évekre konfliktusoktól terhessé vált. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) 1993-ben megszületett az a törvény, mely minden etnikai csoportot egyenlőnek kiált ki, tehát védelmet nyújt a muszlimok számára a diszkriminációval szemben. Svédország Svédország viszonylag tapasztalatlan a multikulturális állam szerepében, így nem is képes mindig kezelni az ebből adódó problémákat. Az ország nagyon sokáig az önkéntes elzárkózást választotta, és Európában szokatlanul homogén etnikai, kulturális és vallási egységet tudott felmutatni. Észak-európai befolyását leszámítva sosem volt hódító vagy meghódított és egészen a 16. század végéig képes volt megtartani az izoláltságát. A svéd államot áthatja a protestáns szellem és bár 1951-ben megszületett a vallásszabadságot kimondó törvény, a protestáns hagyományok és a régi egységesség utáni vágy kimondva vagy kimondatlanul- megmaradt. Svédország az 1970-es években magát nyitott és multikulturális államnak nyilvánította, és meghirdette az egyenlőség, választási szabadság és partnerség elvét. Hamar kiderült azonban, hogy a svéd kormány hisz az olvasztótégely-elméletben, tehát az asszimiláció magas fokában. Jelenleg kb. 200.000 muszlim él Svédországban, akik a beolvaszthatatlanok kategóriájába tartoznak. A svéd állam pedig a kisebbségek támogatásában veszélyforrást lát, attól tart, hogy a közösségi érzés megbomlásához és diszkriminatív, rasszista tendenciák kialakulásához vezetne. A muszlim kisebbség ezzel szemben identitását látja veszélyben forogni. A gazdasági helyzet megromlása Svédországban is az idegenellenes hangok megerősödéséhez vezetett, mely három mecset 1993-as felgyújtásában csúcsosodott ki. 28

Dél-Európa Olaszország, Spanyolország és Portugália az 1980-as évek óta tapasztal bevándorlást Észak- és Dél-Afrikából. Mivel Dél-Európa mindig is inkább munkaerőt exportált és nem importált, a bevándorlók nem ütköztek szigorú korlátozásokba. Ahogy Észak- Európában szigorodtak az előírások, úgy vált a Dél-Európa népszerűbb célponttá, főleg a Schengeni Egyezmény bevezetése után. Dél-Európán belül főleg Spanyolország helyzete méltó közelebbi vizsgálódásra. A történelem folyamán a két kultúra már találkozott egymással; a közös együttlétnek a mórok 17. századi kiűzetése vetett véget. A Franco-féle diktatúra alatt Spanyolország többé-kevésbé katolikus ország volt, politikailag és vallásilag izolálva Európa és a világ többi részétől. A diktatúra utolsó éveiben indult meg a közel-keleti bevándorlók első hulláma. Többségük Spanyolország iszlám múltú területein telepedtek le és nagyrészt semleges vagy pozitív fogadtatásban részesültek. A diktatúra megdőlése után a lakosságban feltámadt a változtatás utáni vágy, az új önértelmezési lehetőségek keresése, mely egybeesett a hispániai arab történelmi múlt iránti nosztalgiával. Ezen két tendencia számos muszlim szervezetek kialakulásához vezetett, nagyrészt Andalúzia területén. Érdekes módon a szervezetek több mint felét áttért muszlimok alapították. Ezek általában csupán vallási és kulturális jelleggel bírnak és egy esernyő szervezet fennhatósága alatt állnak. A spanyol muszlimok csoportja két élesen elváló csoportra oszlanak: az áttértekre, illetve azon spanyol állampolgárokra, akik Ceuta és Melilla tartományokból származnak (ezek az észak-afrikai területek Spanyolországhoz tartoznak) és a bevándorlókra. Az utóbbiak is két alcsoportra oszlanak: a közép-keletiek és a Maghreb-országokból érkezettekre. A spanyolországi muszlimok száma 200.000-re tehető. Összetételüket illetően érdekes megfigyelésekre juthatunk. A bevándorlók első csoportja, ahogy már említettem, az 1970-es években érkezett és nagyrészt liberálisokból, diákokból állt. Származásukat tekintve Szíriából, Libanonból, Jordániából és Irakból érkeztek. Később menekültek egészítették ki ezt a csoportot, akik többek között Palesztinából, és Iránból jöttek. 29

Az 1980-as években indult meg a bevándorlás második hulláma, főleg Észak- Afrikából itt elsősorban gazdasági tényezők játszottak szerepet. Szembeötlő eltérés van a két csoport átlagos életszínvonala, iskolázottsága és társadalmi megítélése között. Az első csoport fokozatosan integrálódott a társadalomba, vagy önkéntesen választotta a távolmaradást, a második, főleg marokkóiakból álló csoport viszont mórokként él a köztudatban és izoláltságban él. A spanyol állam 1989-ben ismerte el az iszlám vallást, ezt 1992-ben a kormány és a Spanyol Iszlám Bizottság egyezménye követte. Azóta azonban sajnos romlott az ország gazdasági helyzete, főleg a munkanélküliség tekintetében. Így az állam alig költött a bevándorlók integrációjára, a velük való foglalkozás főleg non-profit szervezetekre és a katolikus egyházra hárult. Hiányzik a bevándorlókkal és a munkaerővel általában foglalkozó szervek, valamint a központi, regionális és önkormányzati szervek közötti világos munkamegosztás, ami ugyancsak megnehezíti a helyzet javítását. 1. 4. 2. Az 1980-as évek utáni helyzet Az 1973-tól 1979-ig terjedő időszak változásokat hozott a muszlim közösségek szerkezetében. A recesszió miatt bevezetett állami korlátozások hatására a bevándorlók mennyisége ugyan csökkent, sokan visszatértek hazájukba, viszont a külföldön maradó férfiak túlnyomó többsége elhozta hazájából az otthon maradt családját. Az 1979-es iráni forradalom tette az iszlámot igazán nemzetközi politikai tényezővé, ekkor került igazán a nemzetközi politika érdeklődésének középpontjába. Végül a Közép-Kelet olajhatalommá való avanzsálása is egyfajta versengést indított be a muszlim államok között abban a tekintetben is, hogy ki támogatja/képviseli a külföldön élő muszlim közösségeket. Ezidőben kezdődtek kiéleződni a konfliktusok az anyaállam és a bevándorlók között. A befogadó államok ugyanis ekkor kezdtek felfigyelni magára az iszlámra, míg a bevándorlók számára ekkorra vált aktuálissá gyermekeik nem iszlám környezetben való felnevelése, a berendezkedés egy idegen országban ez természetesen konfliktusokhoz vezetett (a muszlimokat gyakran a forradalom terjesztőjeként szemlélték), és 30

természetesen az olajhatalmaktól a muszlim intézményekbe áramló támogatásokat sem nézték jó szemmel, főleg az ezekből való mecsetépítéseket nem. Az iszlám vallást vallók tehát egy szekularizált, velük szemben egyre inkább ellenséges környezetben találták magukat. Három lehetőség közül választhattak: a gettósodás (tehát teljes elkülönülés), a politikai szervezkedés illetve a szekularizálódás közül. Az idősebb (első) generáció képviselői inkább az első változatot preferálják, míg a fiatalabb generáció tagjai között nem ritka a vallástól való elszakadás (emellett azonban megmarad egy erős muszlim-tudat). 31

II. Iszlám Németországban 2.1 Történeti kezdetetek 10 2.1.1 A törökháborúktól az első világháborúig Az iszlámmal való találkozás kezdetei a keresztes háborúkra (1096-1291) és a törökökkel folytatott harcokra vezethetők vissza (16-17. sz.). Míg a keresztesek harcai Európától távol zajlottak, addig a törökveszély (lásd például Bécs 1529-es és 1683-as megszállását) érzése a tényleges háborús övezeteken túl is meghatározta a két kultúra kapcsolatát. A harcok során muszlim foglyok kerültek Németországba jelenlétük emlékét sírkövek és keresztelési feljegyzések őrzik. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy 1731- ben I. Frigyes Vilmos (uralkodott: 1713-1740) 20 török katonát kapott volna ajándékba és számukra egy termet rendezett volna be imahelyül ez lett volna az első tényleges muszlim közösség Németországban. 1739-ben valóban érkezett 22 török fogoly I. Frigyes palotájába, de csak rövid ideig tartózkodtak a birodalomban, így egy tényleges közösség megalakításáról nem beszélhetünk. A porosz uralkodók Oszmán Birodalommal fenntartott jó viszonyát az is jelzi, hogy 1763-ban egy állandó oszmán küldöttséget hoztak létre Berlinben. A küldötteket haláluk után rendszeresen a királyi temetőkben temették el ezek a sírok képezték a kezdetét a máig is létező berlini török temetőnek. Az 1914-ben kezdődő első világháborúban Törökország Németország oldalán vett rész, viszont a francia és brit gyarmatokból származó muszlim katonák kerültek itt hadifogságba. Ők általában megkülönböztetett bánásmódban részesültek, melynek célja az volt, hogy rábírják őket a török oldalon való továbbharcolásra. Az propaganda egyik eleme wünsdorfi táborban 1915-ben épített mecset volt, amit egészen 1924-ig használtak a berlini muszlimok. 10 Lemmen, Thomas: Muslime in Deutschland: eine Herausforderung für Kirche und Gesellschaft (Muszlimok Németországban - kihívás az egyház és a társadalom számára) (Nomos Verlagsgesellschaft, 2001 Baden-Baden) 32

2. 1. 2. A két világháború közötti időszak A két világháború közötti időszakban alakultak meg az első iszlám szervezetek. Az iszlám kulturális központja Berlin volt, ahol akkoriban kb. 1.800 muszlim élt. Az akkori közösséget diákok, menekültek és jóval kisebb mértékben- az áttért németek képezték. Az ebben időszakban létrejött szervezetek az iszlám sokszínűségét tükrözik. 1922 novemberében alakult az első szervezet, a Berlini Iszlám Gyülekezet Bejegyzett Egyesület (Islamische Gemeinde zu Berlin e. V.) néven, melyből 1924-ben egy Iszlám Akadémia ágazott ki. A szervezetnek külső és belső nehézségekkel kellett szembenéznie (így a wünsdorfi mecset bezárásával és a közösségen belüli konfliktusokkal), mely a szervezet tevékenységének 1941-es megszűnéséhez vezetett. 1927-ben jött létre a Berlini Iszlám Intézet (Islam-Institut zu Berlin). Az intézet a német és az iszlám kultúra közötti kapcsolat és együttműködés fellendítését tűzte ki célul. A szervezet ugyan nem teljesítette az összes általa kitűzött célt, de sokat tett az iszlámért: számos rendezvényt és előadássorozatot szervezett, valamint kiadta az Iszlám Visszhang (Islam-Echo) és az Iszlám Jelen (Islamische Gegenwart) című folyóiratokat. Az intézet fokozatosan veszített jelentőségéből, majd 1933-ban felhagyott működésével. Az 1939-ben alapított Berlini Iszlám Intézet Bejegyzett Egyesület (Islam Institut zu Berlin e.v.) nevében ugyan az 1927-es szervezet folytatásának tűnik, valójában ez nincs így. Ez a szervezet sokkal inkább támaszkodott az akkori muszlim közösségre, annak képviseletét tűzte ki célul. Folytatta ugyan az Iszlám Visszhang című folyóirat kiadását, de ezen kívül nem folytatott lényegi tevékenységet. Az 1927-es iszlám intézet alapítói 1941-ben döntött úgy, hogy az intézetet feléleszti, pontosabban bejegyezett egyesületté alakítja át. Ez 1941. februárjában meg is történt, az intézet ezután Központi Berlini Iszlám Intézet Bejegyzett Egyesület (Islamisches Zentral-Institut zu Berlin e. V.) néven folytatta tovább tevékenységét. A szervezet működése újból konfliktusokkal volt terhes, ami 1944-ben a végleges feloszláshoz vezetett. A 1920-as és 30-as évek Berlinjében egy további szervezet színesítette a német iszlámot : az ahmedija irányzatot képviselő Muszlim Közösség (Moslemische Gemeinschaft), mely a Muszlim Revü (Moslemische Revue) folyóirat kiadója volt egyben. A közösség egyik tagjának köszönhető az 1939-ben kiadott első olyan Korán, 33