Magyar Nemzeti Víziközmű-rendszer A rezsicsökkentés állatorvosi lova Már idén hétmilliárd forintba kerülhet a víz- és csatornadíjak árának csökkentése a költségvetésnek, az öt legnagyobb állami érdekeltségű regionális vízműcégnek legalábbis ekkora összeget juttat a kormány. A cégek többsége már tavaly veszteségesen vagy ahhoz közeli eredményt ért el, a többségében állami-önkormányzati tulajdonú társaságok talpon maradásához ezért a hatékonyságjavulásból eredő, várhatóan nem magas megtakarításokkal együtt is további állami, adófizetői támogatásra lesz szükség. Ez akár teljes egészében is elviheti a rezsicsökkentés becslések szerint 20-30 milliárd forint értékű transzferét. A mostani rezsicsökkentéssel szemben a politikai üzenettel az árak a két évvel ezelőtti szintre kerülnek, illetve várhatóan bizonyos területek felette is maradnak. Az átlagos víz- és csatornadíjak az elmúlt években meglehetősen hullámzóan emelkedtek, előbbi évi drágulási üteme jellemzően 5 és 13, utóbbié pedig 3-16,5 százalék között alakult, 2010 és 2012 között a víz éppen 10, a csatornaszolgáltatás pedig több mint 14 százalékkal lett drágább a KSH adatai szerint. Idő előtt, vagyis már idén adófizetői forintokba kerül a vízműszektor átalakítása, egy nemrégiben megjelent kormányhatározat értelmében ugyanis a kabinet egyetért azzal, hogy a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt., a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt., az Északmagyarországi Regionális Vízművek Zrt., a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt., valamint az Északdunántúli Vízmű Zrt. összesen 7 milliárd forint forrásjuttatásban részesüljenek a költségvetésből, ami a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. tulajdonosi joggyakorlásával kapcsolatos kifizetéseket terheli. Emellett 2,2 milliárd forint egyszeri átcsoportosítását már el is rendelte a határozat, míg a nemzeti fejlesztési miniszter feladata a támogatáshoz szükséges közszolgáltatási szerződések kidolgozása, illetve az, hogy készítse elő és terjessze be a kormány részére a víziközmű-szolgáltatási és a közbeszerzési törvények módosításáról szóló kormány-előterjesztést. A tárcavezető emellett megvizsgálja a közérdekű üzemeltetéshez szükséges források 2013. év második félévében történő biztosításának lehetőségét is. A cégek pontos gazdasági állapotát megítélni nem egyszerű, hiszen sok esetben a korábban önkormányzati hatáskör meglehetősen szerteágazó kreatív megoldásokat, keresztfinanszírozást, szociális és politikai szempontok érvényesítését hozta magával.
Mit is jelent mindez? Az korábban is nyilvánvaló volt, hogy a rendszer átalakításra szorul. Az vízközmű-ágazatot szabályozó régóta várt törvény hatására a korábbinál áramvonalasabb szolgáltatói paletta állhat fel: a 350-400 szolgáltatói szám tizedére, 35-40-re csökkenhet. A nyilvánvalóan túlzottan szétaprózott rendszert ezzel egy potenciálisan hatékonyabb, a költségszintet indokolatlanul emelő párhuzamosságokat kiküszöbölő szisztéma válthatja fel, az azonban már vitatható, hogy az egyes szakpolitikai körökben felmerülő, akár 10 alatti szolgáltatói szám tovább növelné a hatékonyságot. Szakmai vélemények szerint az energiaszolgáltatókhoz hasonló szereplőszám az ágazat eltérő adottságai miatt szakmai szempontból már kontraproduktív lenne. Megszűnik a keresztfinanszírozás Az átalakulás a korábban felvázoltnál gyorsabban megy majd végbe, a szereplők többségének ugyanis ez az érdeke (a cégek már tavaly elindították az integrációs folyamatot, az ebből eredő költségek miatt érdemes minél előbb letudni a feladatot ), egyedül az önkormányzatok egy része ellenérdekelt a folyamatban. A 2012 elején elfogadott ágazati törvény hatályba lépésekor még 2015 végéig lezáruló integrációs folyamat rajzolódott ki a szektorban. A jogszabály alapvetően hosszabb távú célként fogalmazta meg a 150 ezer fogyasztói egyenérték a bekötések, azaz kvázi a fogyasztók számának elérését, a szereplők azonban ennél gyorsabb összeolvadásokban gondolkodtak. A történelmi és önkormányzati finanszírozási hagyományok felhízlalta magyar vízműrendszer egyfajta állatorvosi lóként mutatott rá számos anomáliára: az önkormányzatoknak korábban egyszerre kellett eljátszaniuk az ellátásért felelős, a (profitban érdekelt) tulajdonos és a rezsiköltségeket mindig is kampányeszköznek tekintő politikai formáció szerepét, ami rányomta a bélyegét a víziközművekhez való viszonyra is (az összes közszolgáltatás közül talán ez a terület szenvedte meg leginkább a helyhatóságok többes személyiségét ). Az önkormányzatok részben a lakosok védelme, részben saját finanszírozásuk miatt a szükségesnél és a nemzetközi példáknál is jóval kevesebbet költöttek az infrastruktúra rekonstrukciójára, egyes számítások szerint ez árbevétel-arányosan jóval tíz százalék alatti mértéket tett ki átlagosan (szemben a német ötven vagy a svájci hatvan százalék feletti mértékkel). Ebből adódik, hogy a magyarországi rendszer felújítási intenzitása, vagyis az az idő, amennyi a teljes infrastruktúra megújításához szükséges, a mostani változások előtti tíz év átlagát tekintve irreálisan magas, közel három és fél évszázad volt miközben a rendszerek különböző elemeinek élettartama harminc és száz év között mozog. A hosszabb távon megtakarításokkal és így a cégek számára eredményjavulással kecsegtető integrációval ellentétes folyamatot jelent a július elsejével hatályba lépett rezsicsökkentés. Az
Opten összesítése 1 rámutatott, a vízművek 26, a csatornaműveknek pedig 40 százaléka már a központi díjcsökkentés előtt is veszteséggel működött. A mostani rezsicsökkentéssel szemben a politikai üzenettel az árak csupán a két évvel ezelőtti szintre kerülnek, illetve várhatóan bizonyos területeken felette is maradnak. Az átlagos víz- és csatornadíjak az elmúlt években meglehetősen hullámzóan emelkedtek, előbbi évi drágulási üteme jellemzően 5 és 13, utóbbié pedig 3-16,5 százalék között alakult, 2010 és 2012 között a víz éppen 10, a csatornaszolgáltatás pedig több mint 14 százalékkal lett drágább a KSH adatai szerint. Víz- és csatornadíjak Magyarországon (forint köbméterenként) Forrás: KSH A rezsicsökkentés ugyanakkor nem azonos módon és mértékben érinti a szolgáltatókat: olyan területeken, ahol az ipari fogyasztók száma magasabb, értelemszerűen jóval kisebb kieséssel számolhatnak a vízművek, míg a jellemzően egyébként sem a fejlettebbek közé tartozó olyan régiókban, ahol szinte kizárólag a lakosságnak szállítanak cégek, sokkal komolyabb mínuszokkal 1 Kukásoknak, vízműveseknek fáj a rezsicsökkentés. Index, 2013. június 4. Elérhető: http://index.hu/gazdasag/2013/06/04/kukasoknak_vizmuveseknek_faj_a_rezsicsokkentes/
lehet számolni (ezt természetesen a formálódó integrációk tompító hatása szerencsés esetben legalább részben ellensúlyozza). Rezsicsökkentés a vízszektorban Víz Csatorna Hány céget érinthet? 428,00 365,00 Ágazat foglalkoztatottjai (fő) 21 839 2869 Ágazat összárbevétele (mrd. forint) 224,39 62,48 Ágazat nyereségessége (százalék) 1,90 5,33 Forrás: Opten A számokból egyértelmű: a szereplők csak költségcsökkentéssel reagálhatnak a díjak visszavágására, ami elsősorban politikai okokból elbocsátást nem, a beruházások további visszafogását mindenképpen jelentheti. A közműadó első részletének megfizetése már idén de még a rezsicsökkentés konkrét hatása előtt több társaságnak is nehézséget okozott. A helyzeten az sem javít, hogy az ágazat alapjellemzőiből adódóan a fogyasztói tartozások más közműterületeknél is komolyabb hatással lehetnek a vízművekre, a szolgáltatás lekapcsolására ugyanis itt kevésbé van mód, mint az áram- vagy a gázszolgáltatásnál. Jelenleg nagyjából 20 milliárd forintra teszik azt az összeget, amivel a fogyasztók tartoznak a vízműcégeknek. Az összesen nagyjából 300 milliárd forint árbevételt jelentő ágazat idei eredményeit több tényező is befolyásolja, a profilbővítési lehetőségek, illetve a helyettesítő termékek hiányában a rezsicsökkentés nagyjából 30 (mivel a rendelkezés július elsejével lép hatályba, a hatás nagyjából 15-20 milliárd forint lehet), a közművezetékek után fizetendő, méterenként száz forintot jelentő új adó pedig több mint tízmilliárd forinttal terhelheti a szektort. Az integrációk kezdeti költségei pedig összességében szintén milliárdos nagyságrendet érhetnek el, ami a szektor jövedelmezősége alapján önmagában is nehezen viselhető teher lesz a cégeknek. Az eredmények alapján tömeges leállásokra is sor kerülhet(ne) az ágazatban, ami nyilvánvaló ellátási problémákat is jelentene, a kormány azonban stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánított 210 vízműcéget áprilisban, ami kiegészítve az erős energiahivatali engedélyezési jogkörrel azt is jelenti, hogy bár szinte minden vízmű negatív eredményekre számít, az
esetleges fizetésképtelenné váló szolgáltatók sorsát egyrészt az állami felszámoló rendezné, másrészt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) szinte azonnal kijelölne egy másik céget a rendszerek működtetésére a finanszírozást természetesen ebben az esetben is állami pénzből kell megoldani. A május végi határidőre beérkezett működési engedélyért folyamodó pályázatokban a szolgáltatók a magyarországi települések 95 százalékát fedik le, 133 jellemzően kisebb azonban nem szerepel egyik engedélyért folyamodó cég anyagában sem. A kimaradás oka lehet, hogy a helyhatóságok igyekeznek az utolsó cseppet is kitermelni saját szolgáltatójukból, vagyis amíg lehet saját üzemeltetésben tartva a korábbiaknak megfelelő keresztfinanszírozást folytatni. Javulhat a minőség? A beruházási adatok alapján látható, hogy 2012-ben több mint tíz százalékkal maradtak el az ágazatbeli fejlesztések az előző évitől, ehhez képest az idei első negyedévben már több mint harmadával bővült év/év alapon a volumen. Beruházások a vízellátásban, szennyvízkezelésben 2012. I IV. negyedév 2013. I. negyedév Folyó áron, mrd. Ft. Volumenindex* Folyó áron, Volumenindex* mrd. Ft. 122 260 89,4 21 122 138,7 * előző év azonos időszaka=100 Forrás: KSH A növekedés oka vélhetően nem a növekvő aktivitás, sokkal inkább az uniós finanszírozású projektek adják. Az integrációs időszak beruházásokra nem, több tíz-, esetenként több száz milliárd forint többletköltség felhasználására azonban lehetőséget ad, számos olyan ráfordítást igényel a cégek egyesülése, beolvadása, amely egyszeri tételként idén, illetve a következő években tovább csökkenti a minőség- és szolgáltatásjavító fejlesztésekre fordítható összegeket.