Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ TÉZISEI PÁPAY NIKOLETT A reproduktív egészség és a termékenységi problémák pszichoszociális kontextusa Pszichológiai Doktori iskola Doktori iskola vezetője: Prof. Dr. Hunyadi György, egyetemi tanár, az MTA r. tagja Személyiség- és egészségpszichológiai Program Doktori program vezetője: Prof. Dr. Oláh Attila, egyetemi tanár Témavezető: Pigniczkiné, dr. Rigó Adrien, PhD, egyetemi adjunktus Doktori (PhD) disszertáció hivatalos bíráló bizottsága: Elnök: Prof. Dr. Bányai Éva, egyetemi tanár, ELTE PPK Titkár: Dr. V. Komlósi Annamária, egyetemi docens, ELTE PPK Tagok: Dr. Nguyen Luu Lan Anh, habil. egyetemi docens, ELTE PPK Dr. Pikó Bettina, habil. egyetemi docens, SZTE Dr. Ehmann Beáta, habil. tudományos főmunkatárs, MTA PKI Belső bíráló: Prof. Dr. Bárdos György, egyetemi tanár, ELTE ESI Külső bíráló: 2012. december 1
A dolgozat témájának bemutatása Dolgozatom a reprodukciós egészségpszichológia kontextusán belül a reprodukciós egészség és a termékenységi problémák szisztematikus körbejárására vállalkozott, a kérdéskört elsősorban nem biomedikális, hanem pszichoszociális és kulturális vonatkozásban megközelítve. A téma relevanciáját alátámasztja, hogy a 2010-es demográfiai adatok alapján Magyarország Európa egyik legalacsonyabb termékenységű országa (Kapitány és Spéder, 2012), miközben a nem kívánt gyermektelenség állapota a fogamzóképes lakosság mintegy 10-15%-át érinti világszerte (WHO, 1975, 2009). A termékenység kérdéskörét először tágabb nézőpontból, az egészséggel kapcsolatos kogníciók, attitűdök és magatartásformák oldaláról közelítettem meg (Csabai és Molnár, 2009), ennek kapcsán a termékenységhez kapcsolódó reprezentációk, a meddőséggel kapcsolatos hiedelmek, az anyasággal és gyermekvállalással kapcsolatos érzelmi viszonyulások jelentőségét mutattam be. Fontos hangsúly került az egészségmagatartás reprodukció területén betöltött szerepére, aminek kapcsán bevezetésre került a fertilitástudatosság fogalma, ami a biológiai ismereteken túl a rizikófakorokról való tudást, a fertilitással kapcsolatos téves hiedelmek detektálását, valamint az egészségmagatartás reprodukciós egészség területén érvényesülő tényleges szerepének felismerését tartalmazza (Bunting és Boivin, 2008). Ezt követően a termékenységi problémák pszichoszociális jellegzetességeit a meddőség kezelése kontextusában vizsgáltam (Covington és Burns, 2006). Az asszisztált reprodukció (ART) bemutatása során a történeti gyökerek, eljárások, statisztikák és jogi vonatkozások mellett, az ezzel kapcsolatos pszichológiai dilemmák is megjelentek. A meddőség biomedikális definíciója helyett egy új, pszichoszociális definíció megfogalmazására vállalkoztam (Pápay, 2012). Teoretikus keretnek a meddőség pszichológiai következmény hipotézise szolgált, amely szerint a termékenységi problémák számos kedvezőtlen pszichés és társas következménnyel járnak együtt (Greil, 1997). A cirkuláris okság elve alapján e kedvezőtlen pszichés hatások tartós fennállása súlyosbíthatja a meddőség állapotát testi és lelki vonatkozásban egyaránt (Wischmann és mtsai, 2003). Előzetes kutatások megerősítették, hogy a tartós és intenzív ditressz pszichobiológiai folyamatokon keresztül csökkentheti a reprodukciós esélyeket, vagy ronthatja az életminőséget (Covington és Burns, 2006, Pápay, 2012). Éppen ezért alapvető fontosságúnak tartottam feltárni azokat a védőfaktorokat, amelyek kedvezőbb irányban képesek befolyásolni a meddőségspecifikus distressz alakulását. 2
A coping modell teoretikus keretében gondolkodtam, vizsgálatom szorosan kapcsolódott a meddőséggel kapcsolatos megküzdés-irodalom kérdésfeltevéseihez és eredményeihez (Terry és Hynes, 1998; Schmidt és mtsai, 2005). Ennek értelmében a meddőség kezelése alatt mutatott distressz szintet azok a megküzdési stratégiák közvetítik, melyeket a személy alkalmaz a stressz csökkentése érdekében. Termékenységgel és terméketlenséggel kapcsolatos kérdésfeltevéseimet két empirikus vizsgálat keretében fogalmaztam meg. 1. A reproduktív egészség vizsgálata Célkitűzés Az első kutatás feltáró jellegű, szélesebb perspektívából közelített a termékenység kérdéséhez: egyetemista nők reproduktív egészségmagatartását, a termékenységgel, anyasággal, meddőséggel kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta. A kutatás preventív célzatú, azokat a viselkedésproblémákat és ismeretbeli hiányosságokat próbálta feltárni, amelyek a reproduktív egészség vonatkozásában rizikófaktorként jelentkezhetnek. Három fontos kérdésfeltevést fogalmaztam meg:(1) Egyrészt arra kerestem a választ, hogy a termékeny korban lévő nők gyermekvállalási attitűdjét milyen pszichoszociális változók alakítják leginkább, (2) másrészt, hogy milyen prekoncepciókkal rendelkeznek egy esetleges jövőbeli fertilitás-problémával kapcsolatosan. Ez utóbbi esetben azokat a pszichoszociális változókat szerettem volna azonosítani, amelyek választásaik (asszisztált reprodukció, örökbefogadás, illetve a gyermektelen életmód elfogadása) mögött meghúzódnak. (3) Végül arra is kíváncsi voltam, milyen pszichoszociális változók állnak a magasabb szintű fertilitástudatosság hátterében. Kutatási módszer A nők reproduktív egészségéért keresztmetszeti kutatás (Pápay és Rigó, 2010) online kérdőíves formában zajlott. A kérdőívcsomagot az ELTE-PPK 2010-es tavaszi félévének aktív státusszal rendelkező női hallgatói kapták meg. A kérdőívet 561 esetben töltötték ki hiánytalanul, ami a végső minta alapját nyújtotta. A kutatás során felhasznált mutatók és kérdőívek tíz tematikus egységbe sorolhatóak: (1) általános egészségügyi és nőgyógyászati adatok, (2) az egészségmagatartás változói és az egészség feletti kontroll, (3) gyermekvállalással kapcsolatos attitűdök, (4) termékenységgel kapcsolatos reprezentációk, (5) meddőséggel kapcsolatos nézetek, (6) anyaság- 3
reprezentációk, (7) reprodukcióval kapcsolatos információk forrása, (8) alternatív életcélok, (9) Életszemlélet Teszt (LOT-R, Scheier és mtsai, 1994), (10) Big Five Inventory (BFI, John, 2008). A kapott adatokon többszörös lineáris regressziós elemzéseket végeztem a pszichoszociális változók bevonásával. Függő változóim: (1) a gyermekvállalási attitűd alakulása, (2) a termékenységi problémával kapcsolatos döntésalternatívák választása (asszisztált reprodukció, örökbefogadás, gyermektelenség elfogadása), valamint (3) a fertilitástudatosság. Legfontosabb eredmények A többszörös lineáris regressziós elemzések legfontosabb eredményeit a három kérdéskörrel kapcsolatosan a következőképpen összegezhetjük. 1. A gyermekvállalási attitűd alakulása A gyermekvállalási szándék valószínűségét pozitív irányban jósolta be egy olyan reprezentáció, amely az anyaságot a női identitás szerves részének gondolja (Béta=0.41; p<0.001). Ezzel szemben az anyaság terhes szerepként való megélése a szándék valószínűségét csökkentette (Béta=-0.17; p<0.001). A saját termékenységgel kapcsolatos veszélyeztetettség érzése növelte a gyermekvállalás iránti elkötelezettséget (Béta=0.12; p=0.002). Személyiségváltozók tekintetében a Barátságosság (Béta=0.09; p=0.036), és a Neuroticizmus (Béta=0.16; p=0.001) jósolták be nagyobb valószínűséggel a gyermekvállalási kedv valószínűségét, valamint a diszpozicionális optimizmus esetében hasonló összefüggés volt megfigyelhető (Béta=0.15; p=0.005). Másfelől a szándék valószínűségét csökkentette a magasabb életkor (Béta=-0.15; p<0.001), illetve a Nyitottság alskálán elért magasabb pontszám (Béta=-0.14; p=0.001). Beta t-érték p-érték Konstans 7.85 0.000 Életkor -0.157-3.53 0.000 Anyaság reprezentációk: Anyaság, mint női identitás 0.412 8.59 0.000 Anyaság reprezentációk: Anyaság, mint terhes szerep -0.176-4.27 0.000 BFI: Barátságosság 0.091 2.10 0.036 BFI: Neuroticizmus 0.166 3.21 0.001 BFI : Nyitottság -0.147-3.43 0.001 LOT: Diszpozicionális optimizmus 0.152 2.79 0.005 Felmerült valaha Önben, hogy lehetnek meddőségi problémái? 0.129 3.15 0.002 1. Táblázat. A többszörös lineáris regresszióelemzésben szignifikáns változók értékei. Függő változó: Gyermekvállalás. Nagelkerke R 2 =0.34. 4
2. A jövőbeli fertilitásproblémával való megküzdést meghatározó pszichoszociális tényezők A termékenységi probléma fennállásakor el kell dönteniük a pároknak, hogy a meddőségi kezelést vagy az örökbefogadást választják, esetleg elfogadják a gyermektelenség végérvényes állapotát. Vizsgálatomban arra kerestem a választ, hogy e három döntési alternatívát milyen pszichoszociális jellegzetességek határozzák meg. Eredményeim közül a legfontosabbakat emelem ki. Az asszisztált reprodukció jövőbeli választásának nagyobb valószínűségét az anyaság iránti nagyobb elkötelezettség jósolta be: az anyaság női identitásként való megélése (Béta=0.145; p=0.014), a tudatos felkészülés az anyaságra (Béta=0.2; p<0.001), illetve a gyermekvállalás, mint fontos életcél (Béta=0.31; p<0.001). Két változó esetében fordított irányú összefüggést találtam: az egyház előírásait elfogadók kisebb valószínűséggel gondolkodnának asszisztált reprodukcióban (Béta=-0.10; p=0.024), illetve azok, akik az anyaságot kötelező szerepként élik meg (Béta=-0.11; p=0.032). A reprezentációk szerepe a gyermektelenség elfogadásában is megmutatkozott. Meddőségi probléma esetén inkább mondanának le a gyermekről azok, akik az anyaságot terhes szerepként élik meg (Béta=0.163; p=0.001). Az egyházi előírást figyelembe vevők szintén nagyobb valószínűséggel fogadnák el helyzetüket (Béta=0.09; p=0.045), mivel úgy tűnik, az asszisztált reprodukció számukra kevésbé kínál alternatívát. Végül azok, akik a karrierépítést fontos életcélként definiálták szintén nagyobb valószínűséggel tudnának gyermek nélkül élni (Béta=0.126; p=0.014). Az örökbefogadás jövőbeli választásának valószínűségét a gyermekvállalás iránti elkötelezettség jósolta be (Béta=0.15; p=0.014). Személyiségvonások közül a Barátságosság (Béta=0.20; p<0.001) növelte, Lelkiismeretesség alskáláján elért magasabb pontszám viszont csökkentette az örökbefogadás melletti döntés valószínűségét (Béta=-0.12; p=0.027). 3.Fertilitástudatosságot meghatározó pszichoszociális változók Fertilitástudatosságon a reprodukcióval kapcsolatos rizikótényezők ismeretét, a biológiai működéssel kapcsolatos tudást, valamint a téves hiedelmek felismerését értettük. Szignifikánsan bejósolta az alacsonyabb életkor (Béta=-0.11, p=0.038) és a meddőségi problémával kapcsolatos nagyobb kockázatészlelés (Béta= 0.11, p=0.016). Az anyasággal kapcsolatos reprezentációk itt is szerepet játszottak: a tudatos készülés az anyaságra nagyobb 5
fertilitástudatosságot jósolt be (Béta=0.14, p=0.005), míg az anyaság kötelező szerepként való megélése csökkentette a fertilitástudatosság valószínűségét (Béta=-0.11, p=0.040). Beta t p-érték Konstans 9.44 0.000 Életkor -0.11-2.08 0.038 Fölmerült valaha Önben, hogy lehetnek meddőségi problémái? 0.11 2.41 0.016 Anyaságreprezentációk: tudatos készülés az anyaságra 0.14 2.80 0.005 Anyaságreprezentációk: anyaság, mint kötelező szerep -0.11-2.06 0.040 2. Táblázat. A fertilitástudatosságot meghatározó pszichoszociális változók. Nagelkerke R 2 =.072. Eredmények összegzése A reproduktivitás területén végzett első vizsgálatomban tágabb vonatkozásban közelítettem meg a termékenységi problémák kérdéskörét. Egyetemista nők termékenységgel, reprodukciós egészséggel, anyasággal, meddőséggel és annak kezelésével kapcsolatos ismereteit, attitűdjeit kívántam feltárni. Eredményeim számos új ismerettel bővítették a reprodukciós egészséggel kapcsolatos tudásunkat. Legfontosabbnak a fertilitással kapcsolatos reprezentációk bizonyultak. Összességében elmondható, hogy a szociodemográfiai jellegzetességek mellett ezek a pszichoszociális konstruktumok is befolyásolhatják a gyermekvállalás iránti elkötelezettséget, a fertilitással kapcsolatos egészségmagatartást, valamint azokat az anticipált megküzdési módokat, amiket a személy egy esetleges meddőségi probléma esetében választana. Különös figyelmet kell fordítani az attitűdformáló nézetek megismerésére és szükség esetén megváltoztatására, mivel meghatározhatják a pszichés jóllét mértékét is a nők életében. Egy-két fontosabb összefüggés a vizsgálat eredményeiből: Vizsgálatomban a középosztálybeli, egyetemista nők reprodukcióval kapcsolatos egészségmagatartása összességében nem mutatott megfelelően adaptív viselkedésprofilt. Annak ellenére, hogy nagy százalékban jól ismerték a reprodukciós rizikófaktorokat, a minta jelentős százaléka mégis élt a rizikós egészségmagatartás különböző formáival. A fertilitástudatosság (a termékenységgel kapcsolatos reprezentációk összessége) a saját termékenységi potenciálról való gondoskodást irányítja egy olyan tudáskészletet biztosítva, amely meghatározza az egyén reprodukciós egészséggel kapcsolatos döntéseit. E tekintetben eredményeim azt mutatták, hogy a termékenységgel kapcsolatos ismeretek sok esetben pontatlanok. Bizonyos vonatkozásokban túlbecsülték a személyek reproduktív kapacitásukat, 6
más vonatkozásban viszont alulértékelték a teherbeesési potenciál normál értékeit. Ezen felül, vizsgálatom azt is megerősítette, hogy az egyetemista nők viszonylag nagy arányban hisznek a fertilitásjavító és teherbeesést elősegítő laikus elgondolásokban és mítoszokban. A gyermekvállalási szándékot illetően a minta jelentős része (82%) pozitívan gondolkodik. Ez az attitűd visszatükrözi a nagyobb demográfiai mintán nyert statisztikai adatok eredményeit (Kapitány és Spéder, 2012). Ugyanakkor megerősítést nyert az a tendencia, hogy a gyermekvállalás ideális kezdete kitolódott a nők szubjektív megítélésében. A gyermekvállalás elhalasztása hátterében pszichoszociális változók is állhatnak. Itt is kiemelt fontosságúak azok a reprezentációk, amelyek a szülővé válással kapcsolatosak. Vizsgálatomban négy anyasággal kapcsolatos reprezentációt vizsgáltam: (1) azt az elképzelést, ami az anyaságot a női identitás részeként értelmezi; (2) mint kötelező szerepviselkedést; (3) mint terhes női szerepet, valamint (4) azt az elképzelést, hogy az anyaságra tudatosan készülni kell. A legtöbben az anyaságot a női identitás természetes részeként élik meg. Nagyon erős tendenciának bizonyult az anyai szerepre való tudatos készülés, ami elsősorban az egzisztenciális feltételek megteremtését jelentette. Kötelező vagy terhes szerepként kevesen élik meg az anyaságot, ugyanakkor ezek a viszonyulások is megmutatkoztak. A termékenységi problémával kapcsolatos megküzdés alternatíváit vizsgálva azt találtam, hogy a magyar egyetemista nők körében a gyermektelen életforma nem favorizált megküzdési mód. Az eredmények azt mutatták, hogy a gyermektelenséget csak 8% tudná biztosan elfogadni. Az asszisztált reprodukció irányában viszont nagy nyitottságot tapasztaltam: a minta 60%-ban biztosan választaná, míg 20% elég valószínű, hogy igent mondana rá egy jövőbeli meddőségi probléma esetében. Végül az örökbefogadással kapcsolatos attitűdökben sok a bizonytalanság, különösen akkor, ha egyéni és nem párkapcsolati döntésként értelmezzük. 2. A pszichés jóllét és a sikeres ART kezelés mediátor változói Célkitűzés Második, prospektív kutatásom inkább klinikai fókuszú, asszisztált reprodukciós kezelés előtt álló, meddőségi problémával küzdő nők pszichoszociális jellegzetességeit vizsgálta. Ebben a keretben szintén három lényeges kérdést fogalmaztam meg: (1) Egyrészt arra kerestem választ, hogy melyek azok a pszichoszociális változók, megküzdési stratégiák, amelyeknek 7
köszönhetően az ART kezelés során a személy kevesebb meddőségspecifikus distresszt él át, (2) másrészt, hogy vannak-e olyan pszichoszociális változók, amelyek a kezelés utáni reproduktív sikerességet (élveszülést) bejósolják. (3) Végül a demográfiai, pszichoszociális és meddőségspecifikus változók figyelembevételével típusos megküzdési és distressz mintázatú csoportokat kerestem, abból a célból, hogy a veszélyeztetettnek minősülő csoport típusjegyei felismerhetővé váljanak, s ez alapján jobban kiválasztható legyen a számukra megfelelő terápiás segítségnyújtás formája. Kutatási módszer Az első adatgyűjtési fázisban (T1) információt gyűjtöttem meddőséggel küzdő nők és férfiak (n=106) pszichoszociális jellegzetességeiről. A kérdőív csomagot a személyek meddőségi központokban töltötték ki, a vizsgálatba kerülés kritériuma volt, hogy a személy aktuálisan ART kezelés előtt álljon. A vizsgálat második fázisában, 9 hónappal később (T2), visszajelzést kértem a reproduktív sikerességről, vagyis arról, hogy az ART kezelésből következett-e élveszülés. A végső elemzésekbe végül csak azok a női páciensek kerültek, akiknek reprodukciós sikerességéről rendelkezésre állt adat T2 időben (n=72). A reproduktív sikeresség mutatóit összevetettem az előzetes pszichoszociális változókkal. A felhasznált kérdőívcsomag a meddőséggel együttjáró distressz, valamint megküzdési és kommunikációs stratégiák feltérképezésére szolgált. Az általános mérőeszközök a negatív és pozitív emocionalitást (PANAS, Watson és mtsai, 1988) a depressziót (BDI-H, Beck és mtsai, 1961), illetve a vonásszorongást mérték (STAI-T, Spielberger és mtsai, 1983). A meddőségspecifikus mérőeszközöket a dán COMPI kutatócsoport (The Copenhagen Multicentre Psychosocial Infertility, Schmidt és mtsai, 2003) dolgozta ki. A kérdőívek segítségével a distresszt (COMPI Meddőségspecifikus Ditressz Kérdőív); a megküzdési stratégiákat (COMPI Megküzdő Stratégiák Kérdőív), illetve a párkapcsolati elégedettséget és a kommunikáció minőségét (COMPI Párkapcsolati Elégedettség, COMPI Párkapcsolati Kommunikáció) mértem. Az összefüggéseket többszörös lineáris regressziós elemzések, bináris logisztikus regresszió, valamint k-központú klaszterelemzés keretében végeztem. A többszörös lineáris regressziós elemzések függő változói az intrapszichés, párkapcsolati és társas színtereken megtapasztalt meddőségspecifikus distressz, a bináris logisztikus regresszió függő változója a reproduktív sikeresség (élveszülés) voltak. 8
Legfontosabb eredmények 1. Pszichoszociális változók hatása a meddőségspecifikus distressz alakulására A meddőségspecifikus distressz alakulását jelentős mértékben meghatározták pszichoszociális változóim. Szignifikáns hatásúnak az elkerülő coping bizonyult (Béta=0.52, p<0.001): minél több az elkerülő érzelmi és viselkedéses próbálkozás, annál nagyobb a meddőségspecifikus distressz növekedésének valószínűsége. A negatív affektusok nagyobb száma szintén emelte a distressz szintet (Béta=0.27, p=0.006), ezzel szemben a párkapcsolati elégedettség (Béta=- 0.24, p=0.001) és a partner kommunikáció észlelt minősége (Béta=-0.18, p=0.013) fordított irányban jósolták be. A végső modell magyarázó ereje Nagelkerke R 2 =0.738. Beta t-érték p-érték Konstans 4.97 0.000 aktív elkerülő coping 0.52 5.73 0.000 negatív affektusok 0.26 2.85 0.006 párkapcsolati elégedettség -0.24-3.34 0.001 partner kommunikáció -0.17-2.57 0.013 3. Táblázat. A többszörös lineáris regresszióelemzés eredményei. Függő változó: Összesített meddőségspecifikus distressz. Nagelkerke R 2 =0.738. 2. Pszichoszociális változók hatása a reproduktív sikeresség alakulására A reproduktív sikeresség tekintetében, T2 időben a minta 25%-ának született gyermeke, míg 75%-ban nem volt eredményes az ART kezelés. A bináris logisztikus regressziós modell megmutatta, hogy az élveszülés esélye csökken az életkor (OR=0.549, p=0.009) és a szorongásszint emelkedésével (OR=0.815, p=0.038), ellenben növekszik a probléma újraértékelő megküzdési mód (jelentéskeresés, az alacsony kontroll lehetőségének elfogadása, optimizmus, spirituális hit és meggyőződés) gyakoribb használatával (OR=2.514, p=0.004). A meddőségspecifikus distressz növekedésével (OR=1.436, p=0.051) szintén emelkedik az élveszülés esélye, a hatás azonban a szignifikancia-szint határán mozog a modellben, így csak tendenciáról beszélhetünk. 9
OR 95% konfidencia p-érték Intervallum (OR) Életkor 0.549 0.34-.86 0.009 Vonásszorongás 0.815 0.67-.98 0.038 Meddőségspecifikus stressz 1.436 0.99-2.06 0.051 Probléma újraértékelő coping 2.514 1.35-4.67 0.004 4. Táblázat. Bináris logisztikus regresszióelemzés eredményei. Függő változó: élveszülés. Nagelkerke R 2 =0.731. 3.A meddőségi kezeléssel való megküzdés típusos pszichoszociális mintázatai Vizsgálatomban olyan típusos pszichoszociális mintázatokat kerestem, amelyeknek köszönhetően a meddőséggel küzdő személyek csoportjai megkülönböztethetőek egymástól. K-means klaszterelemzés során négy csoport különült el a következő klasztercentrumok mentén: KLASZTEREK 1 2 3 4 Klasztercentrumok Életkor 30 37 33 33 Előzetes ART kezelések száma 2 4 3 4 Vonásszorongás 36 31 47 65 Depresszió 10 10 13 21 Meddőségspecifikus stressz 22 17 26 32 Elkerülő coping 13 11 16 20 Emocionálisan megközelítő coping 13 13 15 16 Probléma újraértékelő coping 15 15 14 14 Párkapcsolati elégedettség 8 8 7 7 5. Táblázat. A K-központú klaszterelemzés eredményei a végső klasztercentrumokkal. A csoportokat következőképpen címkézhetjük: 1. Klaszter (Jól alkalmazkodók): alacsonyabb distressz szinttel, adaptív megküzdési stratégiákkal és jó biológiai prediszpozíciókkal (életkor, kezelések száma) rendelkező fiatal páciensekből álló csoport. A mintából 19 személy tartozott a jól alkalmazkodók csoportjához. 2. Klaszter (Jól alkalmazkodó, idősebb páciensek): alacsonyabb distressz szinttel, adaptív megküzdési stratégiákkal ellenben kevésbé jó biológiai prediszpozíciókkal (életkor, kezelések 10
száma) rendelkező csoport. A mintából 31 személy tartozott a jól alkalmazkodó idősebb páciensek csoportjához. 3. Klaszter (Nehezen alkalmazkodók): Közepesen magas, de a klinikai szintet meg nem haladó distressz pontszámokkal rendelkező csoport. A csoport több inadaptív megküzdési stratégiát alkalmazott. Jó biológiai prediszpozíciók. A nehezen alkalmazkodó csoportba összesen 17 páciens tartozott. 4. Klaszter: a pszichológiailag sérülékeny csoport. Átlagosnál jóval magasabb, klinikai szempontból is releváns pszichés distressz és inadaptív megküzdési stratégiák jellemezték a csoportot. A párkapcsolati elégedettség szintén alacsonynak bizonyult. A pszichológiailag sérülékeny csoportba összesen 5 fő tartozott. További eredmények azt mutatták (egyszempontos varianciaelemzés, Games-Howell post hoc elemzés), hogy reproduktív sikeresség szempontjából a jól alkalmazkodók esetében szignifikánsan gyakrabban volt élveszülés a pszichológiailag sérülékenyek csoporthoz képest (I 1klaszter -J 4klaszter =0.31, p=0.045), valamint szignifikáns különbséget találtam a jól alkalmazkodó, idősebb páciensek csoportja és a pszichológiailag sérülékenyek között is (I 2klaszter -J 4klaszter =0.25, p=0.015). Kiemelendő még, hogy T2 időben a pszichológiailag sérülékeny csoportban reproduktív sikeresség senkinél nem volt tapasztalható. Eredmények összegzése A vizsgálat eredményeit összefoglalva elmondható, hogy meddőségi élethelyzetben a pszichoszociális változók két vonatkozásban is fontos szerepet játszanak. Egyrészt, a pszichés jóllét szempontjából rizikófaktornak a negatív affektivitás emelkedett szintje és az elkerülő coping gyakori használata, védőfaktornak a párkapcsolati elégedettség és a kedvezőbb partnerkommunikáció bizonyult. A meddőségspecifikus distresszt különféle színtereken is vizsgáltam: személyes, párkapcsolati és társas vonatkozásban. Az eredmények megmutatták, hogy az elkerülő megküzdési stratégia intrapszichés és interperszonális vonatkozásban is növelte a distresszt, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a pszichoszociális támogatásnak gondolnia kell az adaptív coping stratégiák elsajátítására (Schmidt és mtsai, 2005b). Párkapcsolati distressz szempontjából a párkapcsolati elégedettség mértéke volt leginkább meghatározó, fontos védőfaktor lehet akár a hosszútávú megküzdésben is (Wirtberg és mtsai, 2007). Társas 11
vonatkozásban pedig fontos figyelni a depresszió alakulására, mivel a depresszív tünetek gyakorisága bejósolta a társas distressz emelkedett szintjét, ami szociális izolációhoz vezethet (Lapane és mtsai, 1997). Máfelől a pszichoszociális változókat a reprodukciós sikeresség szempontjából néztem. Rizikófaktornak a magas vonásszorongás és az emelkedett életkor bizonyult, míg a problémaújrastrukturáló coping és a meddőségspecifikus distressz gyakoribb használata növelte az esélyét az élveszülésnek. Az eredmények alátámasztották a coping stratégiák kiválasztásának jelentőségét a meddőséggel való megküzdésben. A személy nyitottsága az alternatív életcélok felé, a jelentéskeresés, az optimista attitűd és az alacsony kontrollt biztosító helyzethez való alkalmazkodás kedvezőbb feltételeket teremtett a reproduktív sikeresség szempontjából. A meddőségspecifikus distressz esetében pedig arra a következtetésre juthatunk, hogy a helyzethez köthető nem túl intenzív stressz növelheti a teherbeesés valószínűségét, mivel ebben az esetben a személy kevesebb probléma hárítással dolgozik, ami kedvezhet a reproduktív egészségnek. Végül sikerült négy típusos pszichoszociális mintázatot elkülöníteni a mintában. A csoportok elsősorban a distressz és a megküzdési stratégiák szempontjából különböztek egymástól. A jobban alkalmazkodó csoportoknál találtam a kedvezőbb reprodukciós mutatókat, míg a sérülékeny csoportnál a legkedvezőtlenebbeket. Klinikai relevanciája az eredményeknek, hogy alapvető feladat a sérülékeny csoport pszichológiai támogatása a kezelések során, valamint hogy az adaptív coping technikák elsajátítását célzó tréningeknek fontos szerepük lehet mind a pszichés jóllét, mind a reproduktív sikeresség szempontjából (Boivin, 2003). Felhasznált irodalom Beck, A.T., Ward, C.H., Mendelson, M., Mock, J., Erbaugh, J. (1961): An inventory for measuring depression. Archives of General Psychiatry, 4, pp. 561-571. Boivin, J. (2003): A review of psychosocial interventions in infertility. Social Science and Medicine, Vol. 57, Iss. 12, pp. 2325-2341. Bunting, L. & Boivin, J. (2008): Knowledge about infertility risk factors, fertility myths and illusory benefits of healthy habits in young people. Human Reproduction, 23.(8). pp. 1858-1864. Csabai, M. & Molnár, P. (2009): Orvosi pszichológia és klinikai egészségpszichológia. Medicina Könyvkiadó, Budapest. 12
Daniluk, J.C. (1988). Intfertility:intrapersonal and interpersonal impact. Fertility & Sterility, 49, pp. 982-990. Covington, S. N. & Burns, L. H. (2006): Psychology of Infertility. In: Covington, S. N. & Burns, L. H. (eds.) Infertility Counseling. Cambridge University Press, New York. pp.1-20. Greil, A. (1997): Infertility and Psychological distress: a critical review of the litterature. Social Science and Medicine, 45. pp.1679-1704. John, O.P, Naumann, L.P., Soto, C.J. (2008): Paradigm Shift to the Integrative Big Five Trait Taxonomy. History, Measurement, and Conceptual Issues. In: John, O.P, Robins, R.W., Pervin L.A. (eds.): Handbook of personality. The Guilford Press. New York. Kapitány B. & Spéder Zs. (2012): Gyermekvállalás. In: Őri P., Spéder, Zs. (szerk.). Demográfiai Portré 2012. Jelentés a magyar népesség helyzetéről. KSH Népességtudományi kutatóintézet, Budapest. Lapane, K., Zierler, S., Lasater, T. (1995): Is a history of depressive symptoms associated with an increased risk of infertility in women?, Psychosomatic Medicine, 57 (6), pp. 509-513. Schmidt, L., Holstein, B.E., Boivin, J., Sangren, H., Tjornhoj-Thomsen, T., Blaabjerg, J., Hald, F., Nyboe Andersen, A., Rasmussen, P.E. (2003): Patients attitudes to medical and psychological aspects of care in infertility clinics: finding from the Copenhagen Multi-centre Psychosocial Infertility (COMPI) Research Programme. Human Reproduction, 18.(3), pp. 628-637. Schmidt, L., Holstein, B.E., Christensen, U., Boivin, J., (2005): Communication and coping as predictors of fertility problem stress: cohort study of 816 participants who did not achieve a delivery after 12 month of fertility treatment.. Human Reproduction, 20.(11), pp.3248-3256. Schmidt, L., Tjornhoj-Thomsen, T., Boivin, J., Nyboe Andersen, A. (2005b): Evaluation of a communication and stress management training programme for infertile couples. Patient Education and Counseling, 59, pp. 252-262. Scheier, M.F., Carver, C.S. (1985): Optimism, coping and health: Assesment and implications of generalized outcome expectancies. Health Psychology, 4, pp. 219-247. Spielberger, C.D., Gorsuch, R.L., Lushene, R., Vagg P.R., Jacobs, G.A. (1983): Manual for the State-Trait Anxiety Inventory, Palo Alto, CA, Consulting Psychologists Press. Terry D.J. & Hynes G.J. (1998): Adjustement to a low-control situation: reexamining the role of coping responses. Journal of Personality and Social Psychology, 74, pp. 1078-1092. Watson, D., Clark L.A., Tellegen, A. (1988): Development and validation of brief measures of positive and negative affect: the PANAS scales, Journal of Personality and Social Psychology, 54, pp.1063 1070. 13
WHO (1975). The epidemiology of infertility. World Health Organization Technical Report Series, 582. Genf. WHO (2009): Mental health aspects of women s reproductive health. A global review of the literature. WHO Press, Genf. Wirtberg, I., Möller, A., Hogström, L., Tronstad, S-E., Lalos, A. (2007): Life 20 years after unsuccessful infertility treatment. Human Reproduction, 22.(82), pp. 598-605. Wischmann, T.H. (2003): Psychogenic infertility: Myths and facts. Journal of Assisted Reproducton and Genetics. 20. pp. 485-494. A disszertáció témájában megjelent saját publikációk és előadások Pápay N. (2008): Infertilitás egészségrendszer-modellje és terápiás lehetőségei. Előadás. Ovuláció-indukciós Továbbképző Program Orvoskonferencia. Pápay N. (2008): Megküzdési stratégiák hatékonysága az IVF kezelés alatt. Előadás. MPT Nagygyűlés. Szimpózium: Krónikus állapotok egészségpszichológiája. Pápay N. (2008): A férfi meddőség és a pszichoszociális distressz összefüggései. Előadás. A Magyar Andrológiai Tudományos Társaság 2. Kongresszusa. Pápay N. (2009): A reprodukciós egészség mentális aspektusai nőknél. WHO, 2009. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika. 10.(3), pp.263-271. Pápay N. Soltész, A., Rigó, A. (2010).: A termékenységi problémák szubjektív megélése: egy kvalitatív vizsgálat eredményei. Előadás. MPT Nagygyűlés. Szimpózium: A nők egészségének specifikus kérdései. Pápay N. (2010). Szuggesztív kommunikációk a meddőségi konzultációban. Kézirat. Pápay N. (2012). A termékenységi problémák egészségpszichológiája. In: Urbán R., Rigó A., Demetrovics Zs. (szerk.) Az egészségpszichológia elmélete és alkalmazása II. Klinikai Egészségpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 87-125. Rigó, A., Pápay N. (2012): A petesejt-donációhoz való attitűd magyar egyetemista nők körében. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle. 1-6. 14