Az italoskarton csomagolás hulladékgazdálkodási gyakorlata az EU-ban és Magyarországon

Az italoskarton csomagolás hulladékgazdálkodási gyakorlata az EU-ban és Magyarországon Trendek és lehetőségek Kutatásvezető: Dr. Kerekes Sándor Szerzők: Luda Szilvia Nemcsicsné Dr. Zsóka Ágnes Budapest 2008. február

Tartalomjegyzék VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ... 3 1. BEVEZETÉS... 7 2. AZ ITALCSOMAGOLÁSOK JELLEMZŐI... 11 2.1 CSOMAGOLÓANYAGOK KÖRNYEZETI HATÁSAINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA: AZ ÉLETCIKLUS ELEMZÉS... 12 2.2 AZ ITALOSKARTON JELLEMZŐI... 14 2.3 AZ ITALOSKARTON SZELEKTÍV GYŰJTÉSÉNEK FONTOSSÁGA... 15 3. AZ EURÓPAI ORSZÁGOK ITALOSKARTON HASZNOSÍTÁSI GYAKORLATA... 20 4. AZ EURÓPAI SZABÁLYOZÁSI GYAKORLAT ÖSSZEFOGLALÁSA... 31 4.1 GAZDASÁGI SZABÁLYOZÓESZKÖZÖK A CSOMAGOLÁSI HULLADÉKRA... 31 4.2 AZ EURÓPAI ORSZÁGOK SZABÁLYOZÁSÁNAK FEJLŐDÉSE... 33 4.2.1 Belgium... 37 4.2.2 Finnország... 38 4.2.3 Lettország... 40 5. A CSOMAGOLÓESZKÖZÖK VISSZUTAS LOGISZTIKÁJÁNAK ÉS HASZNOSÍTÁSÁNAK MŰKÖDÉSI RENDSZERE EGYES ORSZÁGOKBAN: A BETÉTDÍJAS RENDSZER... 41 5.1 A VIZSGÁLATBA VONT ORSZÁGOK BETÉTDÍJAS RENDSZEREINEK SAJÁTOSSÁGAI... 41 5.1.1 Ausztrália... 41 5.1.2 Kanada Brit Kolumbia... 42 5.1.3 Horvátország... 42 5.1.4 Németország... 43 5.1.5 Svédország... 46 5.2 A BETÉTDÍJAS RENDSZER ÉRTÉKELÉSE, AZ ITALOSKARTON INTEGRÁLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI... 48 6. MAGYARORSZÁG: A JELENLEGI SZABÁLYOZÁS JELLEMZŐI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI AZ ITALOSKARTON KEZELÉSÉRE VONATKOZÓAN... 54 6.1 TERMÉKDÍJ... 55 6.2 A TERMÉKDÍJ-FIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG ÁTVÁLLALÁSA: A KOORDINÁLÓ SZERVEZETEK SZEREPE... 59 6.2.1 A csomagolási hulladékok hasznosítását koordináló szervezetek tevékenysége... 60 6.2.2 Az átvállalás hatásköre... 61 6.2.3 Újrahasznosítás... 63 6.2.4 Kötelező újratöltés... 64 6.3 A JELENLEGI RENDSZER ÉRTÉKELÉSE... 65 6.4 A TERMÉKDÍJAS SZABÁLYOZÁS MÓDOSÍTÁSI TÖREKVÉSEI... 66 7. KÖVETKEZTETÉSEK, TANULSÁGOK... 67 MELLÉKLET: A FOGYASZTÓI MAGATARTÁS... 70 ÁBRÁK JEGYZÉKE... 75 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE... 76 IRODALOMJEGYZÉK... 77 2

Vezetői összefoglaló A tanulmány az italoskarton csomagolás hulladékgazdálkodásának európai és magyarországi gyakorlatát tekinti át. Bemutatja az italcsomagolásokra vonatkozó európai szabályozási gyakorlat fejlődését, értékeli annak elemeit, tapasztalatait különös tekintettel a szelektív gyűjtésre és hasznosításra, valamint a betétdíjas rendszerre. A jelenlegi magyar szabályozási gyakorlat ismertetését a küszöbönálló jogszabály változtatás során hasznosítható szempontok megfogalmazása követi. Az EU csatlakozás következtében vállalt hulladékgazdálkodási célok kedvező hatása ellenére nem csökken kielégítő mértékben a lerakással ártalmatlanított hulladék mennyisége. A hulladékkezelésen belül ugyanakkor egyre nagyobb arányt képvisel az anyagában történő hasznosítás, ami örvendetes. Ez a csomagolási hulladékok kezelésében is megnyilvánul, amelyek a környezetszennyezés látványos és kézzelfogható kategóriáját képezik. A társadalmi közvélekedés a csomagoláson kéri számon a fogyasztói társadalommal szembeni jogos ellenérzéseit, és miután a kibocsátók is jól azonosíthatók, érthető a szabályozó hatóságok megkülönböztetett figyelme. A csomagolóeszközöket érintő szabályozás időről-időre változik, de a változások sokkal inkább a politika vagy a civil társadalom éppen aktuális elvárásait tükrözik, mint a gazdasági-, illetve környezeti különbségeket az egyes országokban. Az italcsomagolások környezeti hatásait életciklus elemzéssel hasonlíthatjuk össze. Több, egymástól független elemzés is arra a következtetésre jutott, hogy az italoskarton dobozok által okozott környezeti hatások jelentősen csökkentek az újrahasznosítás minőségi javulásának köszönhetően. A gyártás ökohatékonyságának növelése, valamint a megfelelő hulladékgazdálkodási gyakorlat lehetővé teszi, hogy az italoskarton környezetterhelése tovább csökkenjen, és a termék felvehető legyen az ökológiailag elfogadható csomagolásfajták közé. A tapasztalatok szerint ma (rövidebb távon) egyetlen alternatíva áll rendelkezésre az eldobható csomagolóanyagok környezetterhelésének viszonylagos csökkentésére: a szelektív hulladékgyűjtés majd újrafeldolgozás. A lakosságnál keletkező italoskarton szelektív gyűjtésére megvan a lehetőség az országban, de jelenleg még nemigen használjuk ki a kapacitásokat, mivel a hulladékhasznosító, illetve koordináló szervezetek a társított csomagolásokra kötelezően előírt újrahasznosítási arány nagy részét más az iparból összegyűjthető csomagolóanyagokból is képesek fedezni. 3

Az EU-ban 1995 és 2006 között a reciklált italoskarton mennyisége ugrásszerűen megnőtt; a jelenlegi 314 000 tonna újrahasznosított italoskarton kb. 11,5 milliárd darabnak felel meg. Ezzel párhuzamosan jelentősen nőtt az italoskarton fogyasztás is, ebből adódóan 1995 és 2006 között volumenét tekintve alig változott a nem kielégítő módon kezelt italoskarton mennyisége. 1995-ben a termelés 850 000 tonna körüli volt és ennek 12 %-át hasznosították újra (reciklálták). 2006-ban 1 043 000 tonnából 30 %-ot. A kedvezőnek látszó számok ellenére tehát 1995-ben 748 000 tonna, míg 2006-ban 730 000 tonna volt az a mennyiség, amelyet nem kielégítő módon kezeltek. Az EU által kb. 60%-ban hasznosított (2006) italoskarton hulladéknak összességében a felét reciklálják, másik felét energetikailag hasznosítják. A közel 100%-os hasznosítási arányt elérő országok: Ausztria, Belgium, Dánia, Németország, Luxemburg, Hollandia, Svédország, Svájc. 40-60%-os hasznosítási arányt elérő országok: Csehország, Finnország, Franciaország, Olaszország, Portugália, és Spanyolország. 11-25%-os hasznosítási arányt elérő országok: Balti államok, Írország, Magyarország, Szlovákia, és Nagy-Britannia. Minimális szinten állnak: Bulgária, Görögország, Lengyelország, Románia, Szlovénia. Az anyagában történő újrahasznosítás legnagyobbrészt papírgyárakban történik, ahol új papíralapú termékeket állítanak elő a papír komponensből, valamint energetikailag hasznosítják a műanyag komponenst a papír szárításához. Az európai országok szabályozási gyakorlatának fejlődéséről elmondható: Dánia kiemelkedik a különböző címkézetlen felhasználású hulladék-adók alkalmazásában (hulladék kibocsátási adó, lerakási adó, égetési adó, csomagolási adók). Lerakási adó az Egyesült Királyságban is működik. A magyar termékdíj rendszernek megfelelő szabályozás nincs a vizsgált országokban, azonban Belgiumban ökoadó rendszert vezettek be többek között az italcsomagolásokra és az ipari csomagolásokra. Némelyik ország határozottan kimondja az ipar számára a visszavételi kötelezettséget (pl. Ausztria, Belgium, Németország, Spanyolország), mások ezt nem teszik. Az újrahasználatnak kiemelt fontosságot tulajdonít a dán, a belga, a svéd és a német szabályozás. Betéti, illetve letéti díjakat nagyon sok országban alkalmaznak. A szabályozó hatóság először jellemzően megkísérel egy szigorúbb rendszert bevezetni, majd feltehetőleg az érintettek ellenállásának következtében idővel enyhül a szabályozás. A hulladékgyűjtést és hasznosítást koordináló szervezet az ún. licencdíjakból, Zöld pont díjakból tartják fenn a rendszert. A betétdíjas rendszerek eredetileg nem az italoskarton csomagolás visszagyűjtésére jöttek létre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a betétdíjas rendszer sem költséghatékonysági, sem környezetvédelmi szempontból nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A 4

kiskereskedelmi visszaváltó helyek gyakran tárolási gondokkal küszködnek, nehezen oldják meg a visszagyűjtött csomagolóanyagok higiéniailag és a szagok szempontjából biztonságos elkülönítését az élelmiszerektől, nem szívesen alkalmazzák munkatársaikat a betétdíjas rendszerrel járó feladatokra. A depók valamivel koncentráltabb gyűjtést tesznek lehetővé, náluk viszont a kapacitás-kihasználatlanság okoz többletköltség problémákat. A szállítás költsége nagyobb tétel azokban a régiókban, ahol a hulladékfeldolgozási infrastruktúra még nem épült ki megfelelően; ilyenkor külföldre szállítják a visszagyűjtött csomagolóanyagokat hasznosításra. A bevételek oldalán a vissza nem váltott betétdíjak tartják el a rendszert. Ez költséghaszon szempontból ugyan kedvező, környezetvédelmi oldalról viszont egyáltalán nem. Németországban a szabálytisztelő kultúra ellenére sokan nem tagozódtak be a betétdíjas rendszerbe a fogyasztók közül. Azt a célt sem érte el a rendszer, hogy a többutas csomagolások jelentősen tért nyerjenek. Az italoskarton integrálása a betétdíjas rendszerbe számos problémával jár. Visszagyűjtése automaták segítségével nem megoldható (az italoskarton alakja, a benne lévő folyadékok, illetve az összelapítás különböző módjai miatt). A manuális gyűjtés drága és higiéniai problémákat okoz; sokkal egyszerűbb a szelektíven gyűjtött hulladékból kiválogatni az italoskartont. Magyarországon a Cskr. 2003. január 1-jei hatályba lépése óta a csomagolások után termékdíjat köteles fizetni az első belföldi forgalomba hozó vállalat. A termékdíj alól mentesülhet a kötelezett, ha megfelelő arányban újrahasznosítja a kibocsátott csomagolást (egyedi mentesség), vagy ha koordináló szervezet átvállalja tőle a hasznosítást, díj fizetése ellenében. Az egyedi mentesség sok esetben visszaélésekhez vezet, miközben a hasznosítási problémák nem oldódnak meg. A koordináló szervezetek Magyarországon nem specializálódnak anyagfajták szerint, hanem sokféle csomagolási hulladékot gyűjtenek és hasznosítanak, valamint tetszőleges módon teljesíthetik az előírt hasznosítási minimumot, mind az anyag kategóriákon belül, mind összesítve. A társított kategóriára vonatkozó arányt például elsősorban más társított anyagok gyűjtésével teljesítik, nem italoskartonnal, függetlenül attól, hány kg italoskarton után fizetett hasznosítási díjat a töltő a koordináló cégnek. A keresztfinanszírozást kiküszöbölné, és az anyagfajtánkénti hasznosítást hatékonyabbá tenné az egyes anyagfajtákra specializálódó szervezetek működtetése a koordináló szervezeteken belül, vagy azok irányításával, irányítási díj fizetése ellenében. 5

Az italoskartonra külön kategóriát lehetne létrehozni, gyűjtését hatékonyabban ösztönözni, hiszen a hasznosítása megoldható. Betétdíj bevezetése nem célszerű a rendszerhibák és automatizálási problémák miatt. Az EU elmarasztalja Magyarországot a diszkriminatív szabályozás, illetve a termékek szabad áramlási elvének megsértése miatt, és mindenképpen változtatásra ösztönöz. Az eddigi egyeztetési folyamat során ugyanakkor nem alakult ki egységes álláspont a gyártók, a kereskedők, a hulladékhasznosítók, a koordináló szervezetek és a Minisztérium között a jelenlegi rendszer átalakítását illetően. Javaslataink ezzel kapcsolatban: Ki kellene terjeszteni a csomagolási hulladékokkal kapcsolatos vizsgálatok keretét és összefüggéseiben áttekinteni a problémát. A fogyasztói csomagolás funkciói ugyanis a reklám funkció kivételével környezeti érdekeket is védenek. Ezt mindenképpen szem előtt kellene tartani. A csomagolási hulladékok és ezen belül az italoskarton környezeti hatásait az egész hulladékgazdálkodási rendszer figyelembe vételével célszerű vizsgálni. A hulladékgazdálkodási rendszer egészére kiterjedő hatásvizsgálat segítene eloszlatni azokat a hibás előfeltevéseket, amelyekre a jelenlegi szabályozás épül. A gazdasági értelemben drága rendszerek ugyanis környezetügyi szempontból is hatástalanok. A hatásvizsgálat kereteinek megállapításába célszerű bevonni minden érdekelt felet. A csomagolás környezeti hatását csak a rendszer kereteinek ismeretében lehet megítélni. Ennek hiányában nem lehet eldönteni, hogy az egyes csomagolóanyag-fajták közül melyek terhelik kevésbé a környezetet. A szabályozásnál azt is szem előtt kell tartani, hogy a hulladékgazdálkodásban az elsőszámú prioritás a felesleges hulladékképződés megelőzése. A csomagolás védő funkciójából fakadóan a hulladékképződés megelőzését az is szolgálja, ha az áru megfelelő védelmet kap, és ezáltal csökken a hulladék mennyisége. A szabályozást érdemes e szempont mentén is újragondolni. Az európai szabályozási tapasztalatok azt mutatják, hogy az italoskarton hulladékok kezelésével kapcsolatban elsősorban a szelektív gyűjtés és hasznosítás tűnik járható, a költségek és hasznok szempontjából ésszerű útnak. A jelenlegi magyar hulladékgazdálkodási gyakorlat még számos kihasználatlan lehetőséget rejt az italoskarton gyűjtését és hasznosítását illetően. 6

1. Bevezetés Jelen tanulmány az italoskarton csomagolás hulladékgazdálkodásának európai és magyarországi gyakorlatát tekinti át. A probléma jellemzése érdekében bemutatjuk a települési szilárd hulladékok mennyiségének változását, és a csomagolási hulladékok, azon belül külön is az italoskarton hulladékok jelentőségét a hulladékgondok kialakulásában. Ezután rátérünk az italcsomagolásokra vonatkozó európai szabályozási gyakorlat fejlődésére, értékeljük annak elemeit, tapasztalatait az egyes országokban. Külön hangsúlyt fektetünk a betétdíjas rendszer bemutatására (mint hazánkban is lehetséges szabályozási megoldásra). Ezt követően bemutatjuk a magyarországi szabályozási helyzetet, és javaslatokat fogalmazunk meg a küszöbönálló jogi szabályozás célszerű kereteire. Magyarországon a települési szilárd hulladékok mennyisége 4,6 millió tonna körüli, és volumene szerencsére csak lassan növekszik, amint azt az alábbi táblázat és ábra is mutatja. 1. Táblázat: A települési szilárd hulladék mennyisége 2000 és 2005 között 2000 2001 2002 2003 2004 2005 A képződő település szilárd hulladék mennyisége (ezer tonna) 4552 4603 4646 4693 4591 4646 Forrás: KSH-Eurostat Az EU csatlakozás következtében vállalt hulladékgazdálkodási célok kedvező hatása ellenére sem csökken kielégítő mértékben a lerakással ártalmatlanított hulladék mennyisége. A kezelés módja szerinti csoportosításban ugyanakkor örvendetes, hogy az anyagában történő hasznosítás részaránya nő a hulladékkezelésen belül. 7

Forrás: KSH-Eurostat 1. ábra: A települési szilárd hulladék mennyisége a kezelés módja szerint (2005-2008) Hosszabb távon vizsgálva, 2004 és 2016 között kb. 800 ezer tonnás növekedést jelez előre a KvVM a települési hulladék keletkezésében. Forrás: KSH-Eurostat 2. ábra: A települési szilárd hulladék mennyiségének alakulása 2004 és 2016 között 8

A hazánkban képződő csomagolási hulladékok mennyisége a települési hulladékok mennyiségéhez viszonyítva kb. 18 %. Ez a szám elég magas ahhoz, hogy indokolt legyen a csomagolási hulladékokkal való megkülönböztetett bánásmód. Ugyanakkor a csomagolási hulladékok jelentős része soha nem kerül a kommunális hulladékba, mert a koncentrált képződés (gyűjtőcsomagolás az áruházaknál, hullámkarton, műtrágyás zsákok stb.) miatt kezdettől gazdaságos a visszagyűjtése. Ha ezt a részt kivesszük a csomagolási hulladékok mennyiségéből, akkor valójában a kommunális hulladéknak, tömegét tekintve csak kevesebb, mint 10 %-a lesz csomagolási hulladék. A 10 %-os arány már elég alacsony ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, hogy a hulladékgazdálkodási stratégiák mindenütt a világon miért szentelnek megkülönböztetett figyelmet a csomagolási hulladékok ártalmatlanításának. Mi az oka annak, hogy a kormányok az ösztönzés és a szankcionálás széles eszköztárát dolgozták ki a csomagolási hulladékokkal kapcsolatos társadalmi elvárások teljesítése érdekében, miközben a fennmaradó 90 %-al alig foglalkoznak? A csomagolási hulladékok a környezetszennyezés látványos és kézzelfogható kategóriáját képezik. A társadalmi közvélekedés a csomagoláson kéri számon a fogyasztói társadalommal szembeni jogos ellenérzéseit, és miután a közterületen eldobott csomagolások a leggyakoribb környezetszennyezők, és a kibocsátók is jól azonosíthatók, érthető a szabályozó hatóságok megkülönböztetett figyelme. 3. ábra: A csomagolási hulladék keletkezésének forrása 2007-ben A kikényszerített megoldások azonban sem környezeti, sem gazdasági értelemben nem racionálisak. Gazdasági oldalról vizsgálva a problémát, látható, hogy a szabályozás módszerei és eszközei szinte függetlenek az adott gazdasági környezettől. A csomagolást vizsgál- 9

hatnánk, mint a logisztikai rendszerek vagy ellátási láncok egyik fontos elemét, és ez esetben fel kellene tudnunk fedezni bizonyos kapcsolatot az ellátási lánc természete és a csomagolással kapcsolatos környezeti szabályozás között. A betétdíjas rendszer nyilván nem alkalmazható a nagy távolságra történő szállítások esetén, míg kiváló lehet a helyi ellátó rendszerek esetén. Ez azt kellene, hogy jelentse, hogy nagy népsűrűségű területek (pl. megapoliszok vagy olyan sűrűn lakott országok, mint Hollandia) csomagolási szabályozása szignifikánsan kellene, hogy különbözzék az olyan országok szabályozásától, mint amilyen Ausztrália vagy Kanada. A szabályozási rendszerek azonban nem mutatnak ilyen, gazdasági alapon elvárható különbségeket. Változásuk sokkal inkább a politika vagy a civil társadalom éppen aktuális elvárásait tükrözi aszerint, hogy milyen a társadalmi közhangulat a fogyasztással illetve a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban, amit meghatároz, hogy éppen milyen környezeti problémák kerülnek a társadalmi érdeklődés homlokterébe. Ha az erőforráshiány foglalkoztatja a társadalmat, akkor kézenfekvő a komposztálás és az anyagában történő hasznosítás forszírozása és megengedett az energetikai hasznosítással egybekötött égetés. Ha a klímaváltozás elleni küzdelem a legégetőbbnek látszó probléma, akkor az égetés és a komposztálás nem kielégítő megoldás, előtérbe kerülnek a visszaváltási problémák. Mindez gazdasági értelemben elfogadhatatlan és elfogadhatatlan ökológiai értelemben is. Nyilvánvaló, hogy érdemesebb volna a kommunális hulladékproblémát együttesen vizsgálni és olyan környezeti szabályozást kialakítani, amely valóban megoldja a gondokat, és költségei minél alacsonyabbak. Közismert, hogy amennyiben égetőbe kerül a hulladék, jobb nem kiválogatni belőle az éghető anyagokat, mert akkor az energetikai hasznosítás értelmét veszíti. A 10 %-os probléma szabályozásának tranzakciós költségei alig kisebbek, mint amekkorák a 100 %-os probléma megoldásának volnának. 10

2. Az italcsomagolások jellemzői A forgalmazók szerint ma Magyarországon az összes háztartási hulladéknak kb. 8%-a származik italcsomagolásból, ez az arány a valóságban azonban valószínűleg magasabb. Az eldobható csomagolások aránya rendkívüli mértékben megnőtt az elmúlt másfél évtizedben. A visszaváltható üveges megoldásokról gyakorlatilag ma már csak a borok és a sörök esetében beszélhetünk, de az utóbbi esetében az aludobozos csomagolások erőteljes térnyerésének lehetünk tanúi. A szénsavas üdítőitalok körében a visszaváltható változatok aránya 2002-re 26%-ra csökkent, míg a kilencvenes évek elején ez még 85% volt. Többutas megoldások alkalmazását megszüntető italgyártók döntésük helyességét és szükségességét általában piaci és környezetvédelmi szempontból is igyekeznek alátámasztani. Az egyik legfőbb makrogazdasági érv az egyutas változatok mellett az, hogy a gazdasági növekedés kényszerűen jár együtt a csomagolási hulladék mennyiségének növekedésével. Az egyutas megoldások elterjedése ugyanakkor a hulladék felhalmozódását eredményezi, ezért a megfelelő hasznosítás megoldása alapvető kérdés napjainkban. 2. Táblázat: Csomagolási hulladék várható mennyisége és hasznosítása 2006-2012 között (Bóródi Kertész, 2008) 1. Országos összes csomagolási hulladék-kibocsátás 2. Országos lakossági csomagolási hulladék-kibocsátás 3. Szelektív lakossági hulladékbegyűjtés 4. Szelektív lakossági begyűjtés/lakossági kibocsátás 5. Ipari/kereskedelmi begyűjtés és hasznosítás 6. Összes csomagolási hulladékbegyűjtés és hasznosítás (3.+5.) 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 etonna 866 884 902 920 939 957 976 etonna 476 486 496 506 516 526 537 etonna 45 50 60 92 122 161 184 % 9,5 10,4 12,7 18,2 23,6 30,7 34,3 etonna 396 436 442 432 423 404 402 etonna 441 486 505 524 524 565 586 7. Hasznosítás, % % 51,0 55,0 56,0 57,0 58,0 59,0 60,0 11

2.1 Csomagolóanyagok környezeti hatásainak összehasonlítása: az életciklus elemzés Az egyutas és többutas csomagolóanyagok környezeti hatásának összehasonlítására életciklus elemzést szoktak használni, amelynek során az alapanyagok előállításától a termék életének végállomásáig minden egyes fázisban megvizsgálják a környezeti hatásokat, majd ezeket súlyozottan összegzik. Az életciklus elemzés egyik fontos állomása a termék életciklus leltár (vagy mérleg) készítése (ld. alábbi ábra), amely a vizsgálat rendszerhatárain belül az egyes alrendszerekre, életciklus-fázisokra (A, B, C, D, E, F, G) meghatározza az anyag- és energiaáramlást. A forrásoldalon bemenő erőforrások (az ábrán I, v, c, k, e), valamint a felhasznált nyersanyag (N) a folyamatok eredményeképpen késztermékké (T), és különféle emissziókká (L, V, S, Z) alakulnak át, pontos mennyiségeiket a mérleg tartalmazza. Mindezek alapján az alábbi ábra szemlélteti a leltárkészítés technikáját. TERMÉK ÉLETCIKLUS (ÉLETÚT) LELTÁR (MÉRLEG) KÉSZITÉS TECHNIKÁJA Nyersanyag N PRIMER (Fa) / SZEKUNDER (Hulladékpapír) ALRENDSZEREK RENDSZERHATÁR Levegő l Víz v Segédanyagok c Energia e i j k l B E A D F C G Légszennyezés L Vízszennyezés V Talaj S Zaj/rezgés/hő Z m n p s (FORRÁSOK) Késztermék T (EMISSZIÓK) l + v + c + e + N = L + V + S + Z + T i j k l m n p s 4. ábra: A termék életciklus leltár (forrás: Tamaska László) 12

Az életciklus elemzés célja, hogy a termék egyes életfázisaiban feltárt környezeti hatások ismeretében lehetőséget teremtsen a hatásoknak a teljes életciklus mentén történő tudatos csökkentésére. Bár az életciklus-elemzés számos szubjektív elemet rejt magában kezdve a rendszerhatárok kijelölésétől egészen a súlyok meghatározásáig alkalmazása mégis átláthatóbbá teszi a rendszert, s megalapozottabbá a csomagolóanyagok közötti választást. A környezetvédelmi politika célja e döntéstámogató eszköz használatával az, hogy a termékek újrahasznosításával és újrafelhasználásával csökkentse a környezet szennyezését minden olyan esetben, amikor ez ésszerűen és célszerűen megvalósítható. Amennyiben a csomagolási problémát az ellátási lánc szereplőjeként vizsgáljuk, a környezeti életciklus-elemzéssel meglepő következtetésekre juthatunk. Például a német szövetségi kormány által készített, friss tej csomagolására (újrafelhasználható üvegpalack, italoskarton doboz és zacskó) vonatkozó, átfogó életciklus elemzés (Prognos GmbH, 2000) során kiderült, hogy az italoskarton dobozok által okozott környezeti hatások jelentősen csökkentek a reciklálás minőségi javulásának köszönhetően. Ez a minőségi javulás Németországban a szelektív hulladékgyűjtés elfogadásával és gyakorlatával valósulhatott meg. A gyártás ökohatékonyságának növelése, valamint a megfelelő hulladékgazdálkodási gyakorlat lehetővé teszi, hogy az italoskarton környezetterhelése tovább csökkenjen, és a termék felvehető legyen az ökológiailag elfogadható csomagolásfajták közé. A továbbiakban megvizsgáljuk az italoskarton összetételéből adódó hulladékhasznosítási lehetőségeket. 13

2.2 Az italoskarton jellemzői Az italoskarton doboz Magyarországon a társított csomagolóanyagok kategóriájába tartozik (ld. www.okopannon.hu, www.iksznet.hu). A többrétegű italoskarton doboz három anyagtípusból áll: papír, műanyag és alumínium. Papír: Az italoskarton doboz legfőbb alapanyaga 75-90 %-ban papír, amely megújuló nyersanyagforrásból (fa) származik. Funkciója: Merevvé teszi a csomagolást, biztosítja a szilárdságot [2]. Műanyag: Egy italoskarton doboz csomagolóanyagának 10-20 %-a műanyag, polietilén. Ennek a tiszta, adalékmentes műanyagnak nincs mérgező hatása a környezetre sem égetéskor, sem lerakáskor. Funkciója: Folyadékállóságot biztosít, elzárja az élelmiszert az alumíniumtól és ragasztóanyagként összetartja a csomagolást. [1,3,5,6] Alumínium: Egy egyliteres dobozban 1,5 gramm alumínium van, amely több energiát takarít meg, mint amennyit az előállítására fordítanak, mert az így csomagolt termék hűtőgépben történő tárolása felesleges. Az alumínium réteg fontos, hiszen védi a terméket a fénytől és megakadályozza az oxigén és a baktériumok bejutását. [4] Maga a csomagolóanyag ezen alkotók egymásra rétegződésével (laminálásával) készül. Egy aszeptikus italoskarton doboz tömege 28 gramm, amelynek 75%-a papír, 20%-a műanyag, 5%-a alumínium. Az ilyen csomagolásba általában folyékony élelmiszereket, pl. tejet, gyümölcsleveket csomagolnak. Az aszeptikus gyártás technológiájának kulcsa pl. tej esetében 136-142 C-on néhány másodpercig tartó hőkezelés, majd az azt követő aszeptikus (mikrobamentes) letöltés, amit a szakma ultrapasztőrözésnek hív. Az ultrapasztőrözött, röviden UHT (Ultra High Temperature) tejet az angol szóhasználatban Long Life Milk -nek, vagyis szó szerint hosszú életű tej - nek nevezik. Hasonló az eljárás a gyümölcsleveknél is, csak ott alacsonyabb a hőfok. 14

Jellemző az aszeptikus töltésre, hogy itt nemcsak a baktériumokat, de azok szaporító szerveit, a spórákat is megölik, ennek is köszönhető a hosszú eltarthatóság, minőségi és érzékszervi változás nélkül. Bár az italoskarton doboz többféle alapanyagból készül, hulladékká válását követően mégis újrahasznosítható. Mivel az italoskarton kb. 75%-a papír, ezért szelektíven gyűjtve és bálázva, papírgyári hasznosítás során papíralapanyag készülhet belőle. Az EU több országában már 40-60%-ban visszagyűjtik, és anyagában hasznosítják újra. Ezekben az országokban főként a könnyű/sárga frakcióban gyűjtik (pl. Ausztria 36%, Belgium 71%, Németország 67%, Svédország 47%). Számos olyan papírgyár működik Európában, amely elsősorban italoskarton csomagolás újrahasznosítására specializálódott. Ilyen például Ausztiában a Mayr-Melnhof Karton GmbH, amely Graztól 24 km-re, Frohnleitenben található. Itt történik a magyar italoskarton dobozok döntő többségének újrahasznosítása is. Az IKSZ (Italoskarton Környezetvédelmi Egyesülés) kapcsolatban áll egy másik, italoskarton doboz újrahasznosítására szakosodott papírgyárral, a Niederauer Mühle-vel is, amely Németországban, Köln mellett működik. Nagyobb mennyiségű szelektíven összegyűjtött italoskarton esetében, és megfelelő környezetpolitikai háttérrel természetesen lehetőség lenne a magyarországi hasznosításra is; ezek a csatornák azonban jelenleg még nem működnek. 2.3 Az italoskarton szelektív gyűjtésének fontossága A hulladékképződéssel kapcsolatos elsődleges alapelv hosszabb távon mindenképpen a megelőzés kell, hogy legyen, vagyis a hulladék keletkezésének megakadályozása. Ezt követi az újrahasználat (reuse), majd az újrahasznosítás (recycling), az energetikai hasznosítás, végül a lerakással történő ártalmatlanítás. Rövidebb távon azonban a legégetőbb probléma, hogy valamit kezdjünk a már keletkezett hulladékkal. Az újrahasználat az italoskarton esetében a technológia hiánya, a higiéniai- és költség-szempontok miatt nem alternatíva. A hulladékgazdálkodási stratégián belül a következő lépcsőfok az eldobható csomagolóanyagok s ezen belül az italoskarton környezetterhelésének viszonylagos csökkentésére: a szelektív hulladékgyűjtés majd újrafeldolgozás. Amennyiben a jelenlegi helyzetből indulunk ki, s abból, hogy a csomagolási hulladék mennyisége évről évre 2-3 %- kal nő, akkor a legésszerűbb alternatívának ez a megoldás tűnik. Így rögtön adódik a kérdés, hogyan lehetne meggyőzni a szelektív hulladékgyűjtés fontosságáról az embereket. 15

Ma még kevesen tudják, hogy a tejes és üdítős tégladobozok is hasznosíthatók. Az iskolai gyűjtőakció azt a célt szolgálja, hogy a gyerekekben és a szülőkben tudatosuljon, hogy e csomagolóanyag újrafeldolgozható, ezáltal visszakerülhet az anyagok körforgásába. Pribelszki Edina, az ÖKO-Pannon Kht. kommunikációs csoportvezetője. A csomagolóanyagokkal kapcsolatos fogyasztási szokások befolyásolására (akár a többutas csomagolások vásárlását, akár az utcákon heverő csomagolóanyagból származó hulladék csökkentését kívánjuk elérni) irányuló szabályozási lehetőségeket érdemes több oldalról is megvizsgálni, hogy egy társadalmilag, gazdaságilag és a környezet számára is kielégítő megoldást találjunk. 5. ábra: A lakossági szelektív hulladékgyűjtés összetétele 2007-ben, ezer tonna (forrás: IKSZ) A fenti ábrán látható, hogy a lakosság jelenleg Magyarországon legnagyobb arányban papírt, üveget és műanyagot gyűjt. A lakosságnál keletkező italoskarton szelektív gyűjtésére megvan a lehetőség az országban, csak jelenleg még nemigen használjuk ki a kapacitásokat, mivel a hulladékhasznosító, illetve koordináló szervezetek a társított csomagolásokra kötelezően előírt újrahasznosítási arány nagy részét más az iparból összegyűjthető csomagolóanyagokból (pl. nátronzsákból és más, a kereskedelemben keletkezett társított anyagokból) is képesek fedezni. 16

Ahol bekerülhet a szelektív hulladék közé az italoskarton, ott legnagyobb részben a műanyag frakcióval gyűjtik együtt (ilyen helységek pl. Jászberény, Nyíregyháza, Gyula, Sárvár, Székesfehérvár, Zalakaros, Ajka, Körmend, Keszthely, Sopron, Zalaszentgrót, Veszprém, stb.). Így kb. 1,5 millió embernek van lehetősége, hogy így gyűjtsön. Néhány településen a papírral kerülhet egy konténerbe (Budapest, Győr, Érd, Nagykanizsa, Ráckeve); így kb. 1 millió ember tudná gyűjteni az italoskartont. Végül Szentendrén, Dunaújvárosban, Hatvanban, Mátészalkán, Várpalotán, Százhalombattán a fémhulladékkal gyűjtik együtt az italoskartont, ami kb. 500 ezer embert érint. A válogatóműben kiválogatják az italoskartondobozokat, bálázzák, így kerül a papírgyárba hasznosításra. Az IKSZ promóciós kampányt indított az italoskarton szelektív gyűjtésének ösztönzésére, amelynek eredményeképpen 2007-ben a 135 tonna lakosság által szelektíven gyűjtött italoskartonból 105 az ún. Gold Box kampányból került ki (ld. www.iksznet.hu). Az alábbi ábrán bemutatjuk néhány jelentősebb mennyiségben gyűjtő település százalékos adatait az italoskarton szelektív gyűjtéséről. 0,8 0,17 0,08 0,05 0,21 0,28 0,06 0,18 0,12 0,12 0,02 Veszprémi Kommunális Rt Biomark kft. Szelektív 2000 Tura Nyíregyháza Zalai Huke Szeged.Kht. Várpalota Szentendre Saubermacher Keszthely Érd 6. ábra: Italoskarton szelektív gyűjtési arányok egyes településeken, 2007 (forrás: IKSZ) 17

7. ábra: Az Öko-Pannon Kht. által koordinált lakossági szelektív hulladékgyűjtés (2007) A fenti ábrán pedig az látható, hogy csak az Öko-Pannon által lefedett területen 4,5 millió embert lehetne elérni és motiválni az italoskarton szelektív gyűjtésére. Ez sajnos jelenleg nem valósul meg, mert a gyűjtőszigeteket a lakosságnak csak kb. 50%-a veszi igénybe egyáltalán, és az emberek nemigen visznek a gyűjtőszigetre italoskartont. Az Öko- Pannon adataihoz még hozzá lehetne számítani a többi koordináló szervezet által lefedett területeket is, amiből mindent egybevéve arra a következtetésre juthatunk, hogy jócskán rejtenek kihasználatlan lehetőségeket a gyűjtési rendszerek. A legutóbbi statisztikák szerint Budapesten évente minimum 3000-4000 tonna italoskarton hulladék keletkezik (az éves országos kibocsátás 12 000-14 000 tonna), amely a lakossági szeméttel energetikai hasznosításra vagy lerakóra kerül. Ha ennek csak 10%-a a szelektív gyűjtési rendszerbe kerülne, ami 300-400 tonnát jelentene, az 1 millió lakos esetén azt jelentené, hogy 10 db dobozt kellene egy lakosnak évente a szürke konténerbe bedobni. Ez nem tűnik túl nagy mennyiségnek, hiszen a magyarországi fogyasztás 100-120 db italoskarton évente egy lakosra vetítve, és könnyen összegyűjthető. Az italoskarton fémmel együtt való gyűjtése jó alternatíva lehetne azokon a helyeken, ahol van fémgyűjtő tartály, de jelenleg a papírba gyűjtik és nem válogatják ki 18

(Budapesten például van erre lehetőség). Az italoskarton szürke konténerben/fémgyűjtő tartályban való gyűjtése mellett szóló érvek: Ez a konténer (tartály) nincs kihasználva, félig vagy 1/3-ig telített csak az ürítésekkor, az italoskarton könnyen kiválogatható a fém dobozok közül, akár gépi úton is, míg a papír tartályból csak manuálisan/kézi erővel, Budapest esetében, ha a papírba gyűjtik, akkor havonta kb. 500 tonnát kell átválogatni, míg ha a fém tartályba, akkor csak 20-25 tonnát, a színes/vegyes papírból nehéz kiválogatni- vizuálisan-, mert az italoskarton is igen színes, ez a munka nagy odafigyelést jelent a válogató soron dolgozóknak, Magyarországon például a szentendrei közszolgáltatónál így működik az italoskarton gyűjtése, igen sikeres (50 000 lakostól havonta egy tonnát gyűjtenek össze), ha a SZÜRKE tartályban (értékes anyagok között) gyűjtik, könnyen magyarázható az utóválogatás folyamata, ami még jobban bizonyítja, hogy nem öntik össze a szelektíven gyűjtött hulladékot, sőt még utána tovább válogatják a hasznosításnak megfelelően. 19

3. Az európai országok italoskarton hasznosítási gyakorlata 1992 és 2006 között a reciklálásra került italoskarton (tonnában) mennyisége ugrásszerűen megnőtt az EU-ban (Norvégiát is beleértve). 350 000 300 000 250 000 200 000 150 000 100 000 50 000 0 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 8. ábra: Italoskarton reciklálás (tonna) az EU-ban és Norvégiában 1992 és 2006 között Az ábra tanúsága szerint 14 év alatt a nulláról 300 000 tonna fölé kúszott az anyagában hasznosított italoskarton mennyisége Európában. 1992 és 2006 között ez kb. 11,5 milliárd darabnak felel meg. Az országonkénti fejlődést 1995 és 2006 között az alábbi táblázat foglalja össze. 20

3. Táblázat: Az italoskarton újrahsznosítása (reciklálása) Európában (1995-2006) 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Ország tonna % tonna % tonna % tonna % tonna % tonna % tonna % tonna % tonna % tonna % tonna % tonna % Ausztria 5 384 25 6 559 31 6 005 29 7 800 34 7 500 32 6 900 30 6 900 30 7 100 30 7 600 33 8 701 36 8 710 37 8 182 36 Balti Államok 229 3 372 5 516 7 408 5 Belgium 1 593 9 3 762 22 5 317 29 7 398 38 10 034 54 10 854 55 11 405 61 13 008 65 13 967 68 14 342 71 14 419 72 14 599 71,6 Bulgária 0 0 Ciprus 0 0 Csehország 250 2 320 2 320 2 1 279 8 Dánia 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Finnország 550 2 2 000 6 3 150 11 3 500 12 3 600 12 3 660 12 4 283 14 4 750 15 5 900 18 6 800 21 6 400 21 6 250 21 Franciaország 500 0 1 500 1 2 000 2 3 100 3 5 600 5 9 911 8 15 000 13 19 878 17 22 046 20 25 863 23 27 900 25 29 160 27 Németország 88 000 47 114 145 61 128 000 69 137 913 67 135 000 66 131 000 66 131 000 65 140 000 65 155 952 65 153 400 67 145 467 66 153 055 68 Görögország 0 0 300 2 60 0 100 1 100 0 100 0 100 0 0 0 100 0 92 0 170 1 437 2 Magyarország 200 1 350 3 300 2 925 8 Írország 200 2 250 2 200 2 80 1 20 0 0 0 6 0 50 0 100 1 460 4 1 650 13 1 350 11 Olaszország 4 0 4 0 3 500 3 10 0 0 0 0 0 7 850 7 7 900 7 8 100 8 9 752 9 11 332 11 11 408 13 Luxemburg 36 5 36 5 30 4 75 17 175 36 215 46 338 63 435 66 564 97 604 85 679 85,9 696 92 Hollandia 1 000 2 1 300 3 1 500 3 1 400 3 1 300 3 2 000 4 2 000 4 2 000 4 1 700 3 3 077 5 1 900 4,7 2 765 4 Lengyelország 3 440 8 6 020 12 550 1 633 1 Portugália 0 0 1 0 50 0 120 1 250 1 1 181 4 1 239 4 1 616 5 2 105 7 2 813 9 3 620 11 4 220 13 Románia 36 1 Szlovákia 250 4 550 7 550 7 1 000 14 Szlovénia 40 1 127 3 250 5 340 7 Spanyolország 600 1 1 500 1 2 150 2 3 500 3 5 968 5 13 100 11 22 100 16 29 592 23 34 423 26 40 770 30 45 800 32 47 116 34 Svédország 3 000 8 12 000 30 12 000 30 10 500 26 11 000 28 11 000 28 16 400 41 17 600 44 17 600 44 18 800 47 17 600 44 16 778 43 Egyesült Királyság 40 0 40 0 18 0 1 520 3 1 300 2 96 0 96 0 70 0 457 1 985 2 1 741 3 3 059 5 EU 15 100 907 12 143 397 18 163 980 20 177 016 21 181 847 21 190 017 22 218 617 25 243 999 27 272 694 30 286 459 32 287 388 32 299 075 33 EU 27 277 103 28 294 198 30 289 874 29 303 696 30 Norvégia 1 800 9 5 000 25 7 000 35 10 000 52 7 869 43 7 400 41 9 065 50 8 031 43 8 382 44 9 100 47 9 128 46 10 071 50 Svájc 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Összes (EU, Norvégia, Svájc) 102 707 12 148 397 17 170 980 20 187 016 21 189 716 21 197 417 22 227 682 25 8 031 27 285 485 30 303 298 30 299 002 29 313 767 30 Tanszék - Dr. Kerekes Sándor, Luda Szilvia, Nemcsicsné Dr. Zsóka Ágnes 21

Az 1995-2006 közötti időszakban jelentős változások mentek végbe az italoskarton anyagában történő újrahasznosítását tekintve az európai országokban. Az arányok és mennyiségek ismeretében összefoglalóan a következők mondhatók el. Eleve magas újrahasznosítási (reciklálási) aránnyal indult országok (1995): Magas újrahasznosítási arányt elért országok (2006): Az induláshoz képest nagyléptékű fejlődést mutató országok (1995-2006): Újonnan csatlakozott országok növekedése 2003-2006 között: 10% alatti újrahasznosítási rátával rendelkező országok: Az EU-15-re kalkulált összes átlagos növekedés (1995-2006): Az EU-27-re kalkulált összes átlagos növekedés (2003-2006): Németország (47%), Ausztria (25%) Luxemburg (92%), Belgium (71,6%), Németország (68%), Norvégia (50%), Svédország (43%), Ausztria (36%), Spanyolország (34%) Luxemburg (5%-ról 92%-ra), Belgium (9%- ról 71,6%-ra), Svédország (8%-ról 43%-ra), Spanyolország (1%-ról 34%-ra), Norvégia (9%-ról 50%-ra) Szlovákia 15%, Csehország: 17%, Magyarország: 8% Balti államok, Bulgária, Csehország, Ciprus, Dánia, Magyarország, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Nagy-Britannia, Svájc 12%-ról 33%-ra 28%-ról 30%-ra A százalékos növekedés mellett természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a mennyiségi változásokat sem, hiszen a hulladékká váló italoskartonok környezeti hatásának megítélésében a keletkezett hulladék országonkénti mennyiségének is jelentős szerepe van; a hasznosítás hatékonysága és eredményessége csak ennek fényében értékelhető. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy 1995 és 2006 között minden európai országban növekedett a keletkezett italoskarton hulladék mennyisége. Néhány országban ugrásszerű növekedés tapasztalható (pl. Spanyolországban 60 000 tonnáról 138 576 tonnára, Nagy-Britanniában szinte nulláról 61 180 tonnára, Portugáliában szintén nulláról 32 460 tonnára), ami természetesen részben az adatgyűjtésnek, adatszolgáltatásnak tulajdonítható. Mindenesetre az EU-15 szintjén ez azt jelenti, hogy a keletkezett italoskarton mennyisége, vagyis a fogyasztás az 1995-ös 840 892 tonnáról 2006-ra 906 288 tonnára emelkedett. Mivel az újonnan belépő országok adatai 2003-tól kerültek gyűjtésre, ez az EU- 27-re vonatkozóan 2003 és 2006 között további 106 032 tonna növekményt jelent. Az EU-hoz 22

Norvégiát és Svájcot is hozzászámítva, 1995 és 2006 között 22%-os mennyiségi növekedés következett be (855 892 tonnáról 1045 890 tonnára). Az összes reciklált mennyiség az EU-15- ben 100 907 tonnáról 299 075 tonnára emelkedett 1995 és 2006 között, az EU-27 országaiban (Norvégiát és Svájcot is beleértve) a 2003-as 285 485 tonnáról 313 767 tonnára nőtt a hasznosított italoskarton mennyisége 2006-ra. Ez utóbbi mennyiség 12 milliárd darab újrahasznosított italoskartont jelent. A reciklálási arány tehát EU-szinten 1995 és 2006 között 12 %-ról 30 %-ra változott, és az abszolút számokat tekintve is látványosnak tűnik a javulás, amint azt az alábbi ábra mutatja az EU 27 plusz Norvégia esetében. 9. ábra: Az összes reciklált italoskarton mennyiségi változása az EU-ban Az italoskartonok újrahasznosításában elért eredményeket azonban másként is értékelhetjük. A számok ugyanis azt mutatják, hogy összességében az italoskarton felhasználás évenkénti növekedése miatt 1995 és 2006 között volumenét tekintve alig változott a nem kielégítő módon kezelt italoskarton mennyisége. 1995-ben a termelés 850 000 tonna körüli volt és ennek 12 %-át, összesen 102 000 tonnát hasznosítottak. 2006-ban 1043000 tonnából 30 %-ot vagyis 313000 tonnát hasznosítottak. A kedvezőnek látszó számok ellenére 1995-ben 748 000 tonna, míg 2006-ban 730 000 tonna volt az a mennyiség, amit nem kielégítő módon kezeltek. A környezetterhelési problémából tehát alig oldódott meg valamennyi. Az eredményeket természetesen nagyrészt az új tagállamok 23

alacsony reciklálási aránya rontotta, de a gyártók nagyrészt ugyanazok voltak 1995-ben, mint 2006-ban. Az újrahasznosításról a fentiek alapján kialakuló képet tovább árnyalják azok az adatok, amelyek nemcsak az anyagában való újrahasznosítási arányokat veszik górcső alá, hanem az energetikai hasznosítás lehetőségét is. Az összesített adatokból megállapítható, hogy az EU országai Norvégiát és Svájcot is ideértve a 2004-es 60%-os összesített hasznosítási arányhoz képest (ez 625 000 tonna italoskarton hasznosítását jelentette) 2006-ra 61%-os arányt értek el (ami 639 200 tonna hasznosított mennyiségnek felel meg). A 2006-os hasznosítási arányokat és mennyiségeket országonként a következő táblázat tartalmazza. 24

4. Táblázat: Italoskarton anyagában való hasznosításának és energetikai hasznosításának százalékos megoszlása Európában (2006) Energetikai Összes Teljes piac Reciklálás Ország hasznosítás hasznosítás tonna kg/fő tonna kg/fő % tonna % tonna % Ausztria 22 818 2,76 8 182 0,99 36% 13 508 59% 21 690 95% Balti Államok 8 166 nincs adat 408 nincs adat 5% 600 7% 1 008 12% Belgium 20 394 1,94 14 599 1,39 71,6% 4 050 20% 18 649 91,4% Bulgária 2 500 0,32 0 0,00 0,0% 0 0% 0 0,0% Ciprus 1 000 1,30 0 0,00 0,0% 0 0% 0 0,0% Csehország 16 100 1,57 1 279 0,12 8% 6 500 40% 7 779 48% Dánia 25 250 4,65 0 0,00 0% 25 250 100% 25 000 99% Finnország 30 000 5,71 6 250 1,19 21% 11 750 39% 18 000 60% Franciaország 108 840 1,73 29 160 0,46 27% 39 000 36% 68 160 63% Németország 224 934 2,73 153 055 1,86 68% 46 964 21% 200 019 89% Görögország 18 338 1,65 437 0,04 2% 0 0% 437 2% Magyarország 11 500 1,14 925 0,09 8% 2 000 17% 2 925 25% Írország 12 000 2,85 1 350 0,32 11% 0 0% 1 350 11% Olaszország 90 102 1,53 11 408 0,19 13% 33 900 38% 45 308 50% Luxemburg 757 1,61 696 1,48 92% 15 2% 711 93,9% Hollandia 70 000 4,29 2 765 0,17 4% 67 235 96% 70 000 100% Lengyelország 59 800 1,57 633 0,02 1% 0 0% 633 1% Portugália 31 700 3,00 4 220 0,40 13% 8 770 28% 12 990 41% Románia 4 000 0,19 36 0,00 1% 1 0% 37 1% Szlovákia 7 000 1,30 1 000 0,19 14% 1 200 17% 2 200 31% Szlovénia 5 000 2,50 340 0,17 7% 0 0% 340 7% Spanyolország 137 724 3,15 47 116 1,08 34% 17 690 13% 64 806 47% Svédország 39 200 4,33 16 778 1,85 43% 22 415 57% 39 193 100% Egyesült Királyság 59 981 0,99 3 059 0,05 5% 5 998 10% 9 057 15% Összes (átlag) EU 1 007 104 2,04 303 696 0,62 30% 306 846 30% 610 542 61% Norvégia 19 982 4,31 10 071 2,17 50% 4 036 20% 14 107 71% Svájc 16 165 2,17 0 0,00 0% 14 560 90% 14 560 90% Összes (átlag) EU, Norvégia, Svájc Forrás: IKSZ 1 043 251 2,07 313 767 0,62 30% 325 442 31% 639 209 61% 25

Az 2006-os adatokból kiderül, hogy az európai országok különböző csoportokba sorolhatók négy dimenzió mentén: az összes kezelt italoskartonon belül mekkora arányt képvisel az anyagában való hasznosítás illetve az energetikai hasznosítás; a két hasznosítási módszerrel összesen mekkora hányadát kezelik a keletkezett italoskartonnak, mekkora az ország összes italoskarton fogyasztása, ami a hasznosítás alapját képezi, egy főre vonatkoztatva hogyan alakul az italoskarton fogyasztás, illetve az anyagában való hasznosítás. Az italoskarton kezelési módja szerint elkülöníthető három csoport: ahol túlsúlyban van az anyagában történő újrahasznosítás: Belgium, Írország, Németország, Luxemburg (92%!), Norvégia, Spanyolország, Szlovénia; ahol hasonló arányt képvisel a kétféle hasznosítási mód: Balti államok, Franciaország, Szlovákia; ahol túlsúlyban van az energetikai hasznosítás: Ausztria, Csehország, Dánia (100%!), Finnország, Hollandia (96%), Magyarország, Nagy-Britannia, Olaszország, Portugália, Svájc. A reciklálással és az energetikai hasznosítással elért összes hasznosítási arány szerinti csoportok: közel 100%-os hasznosítási arányt elérő országok: Ausztria, Belgium, Dánia, Németország, Luxemburg, Hollandia, Svédország, Svájc; 40-60%-os hasznosítási arányt elérő országok: Csehország, Finnország, Franciaország, Olaszország, Portugália, Spanyolország; 11-25%-os hasznosítási arányt elérő országok: Balti államok, Írország, Magyarország, Szlovákia, Nagy-Britannia; minimális szinten: Bulgária, Görögország, Lengyelország, Románia, Szlovénia Az italoskarton fogyasztás szerinti bontásban: nagy mennyiségű italoskartont fogyasztó országok: Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország; felső-közép kategória: Hollandia, Nagy-Britannia, Lengyelország, 26

alsó-közép kategória: Svédország, Belgium, Dánia, Finnország, Görögország, Portugália, Norvégia, Svájc, Csehország alsó kategória: Magyarország, Írország, Balti Államok, Szlovákia, Szlovénia, Románia; elhanyagolható mennyiség: Luxemburg, stb. Az egy főre jutó italoskarton fogyasztás illetve reciklálás szerint: magas egy főre jutó fogyasztással rendelkező országok, amelyek relatíve nagy (de inkább közepes) arányban reciklálnak: Svédország, Finnország, Norvégia magas egy főre jutó fogyasztással rendelkező országok, amelyek kicsi arányban reciklálnak: Hollandia, Dánia, Spanyolország, Portugália, Svájc közepes egy főre jutó fogyasztás, relatíve nagy arányú reciklálás: Luxemburg, Belgium, Németország közepes egy főre jutó fogyasztás, kicsi arányú reciklálás: Írország, Csehország, Franciaország,, Lengyelország, Szlovénia, Olaszország kicsi egy főre jutó fogyasztás, kicsi arányú reciklálás: Görögország, Magyarország, Szlovákia, Egyesült Királyság Ennek a többszempontú bontásnak azért van értelme, mert mindegyik szempont szerepet játszik az egyes országok gyakorlatának, valamit az italoskarton hasznosítás jelentőségének megítélésében. Az alábbi ábra szemlélteti az első két dimenzió jellemzőit az egyes országokban. 27

100 % recovery % recycling 80 60 40 20 0 Tanszék - Dr. Kerekes Sándor, Luda Szilvia, Nemcsicsné Dr. Zsóka Ágnes 28 Ausztria Balti Államok Belgium Bulgária Ciprus Csehország Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Magyarország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Lengyelország Portugália Románia Szlovákia Szlovénia Spanyolország Svédország Egyesült Királyság 10. ábra: Italoskarton anyagában való hasznosítása és energetikai hasznosítása az EU-27 országaiban (2006)

A fenti ábra és a fogyasztási adatok alapján elmondható, hogy Németországban igen magasak a hasznosítási arányok, de ezzel párhuzamosan igen sok italoskarton is keletkezik, amelynek környezetterhelése elég jelentős lenne hasznosítás nélkül. Az egy főre jutó mennyiségek kiegyenlített kezelési arányokat mutatnak a fogyasztással összevetve. Ausztriában jóval, Luxemburgban pedig sokkal kevesebb keletkezett mennyiségre érnek el ugyancsak nagyon magas hasznosítási arányokat. Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban szintén nagy mennyiségű italoskarton keletkezik, ezek hasznosítása 40-60%- ban megoldott, ami azt jelenti, hogy még jócskán van mit tenni a környezetterhelés csökkentése érdekében. Egy főre vetítve ugyanakkor azt látjuk, hogy Spanyolországban rosszabb a helyzet, mint pl. Olaszországban, mert Spanyolországban jóval magasabb az egy főre jutó italoskarton fogyasztás; az újrahasznosításhoz képest különösen. Az újonnan csatlakozott országokban az egy főre jutó keletkezett mennyiség és a reciklálási arány is viszonylag alacsony. Az északi országokra (Svédország, Norvégia, Finnország) az jellemző, hogy nagymértékben fogyasztják, de nagy arányban is hasznosítják (anyagában) az italoskartont. Hollandia, Dánia és Svájc pedig inkább energetikailag hasznosít. Az EU által kb. 60%-ban hasznosított (2006) italoskarton hulladéknak összességében a felét reciklálják, másik felét energetikailag hasznosítják európai viszonylatban. Az anyagában történő újrahasznosítás legnagyobbrészt papírgyárakban történik, ahol új papíralapú termékeket állítanak elő a papír komponensből (borítékot, írópapírt, papírzsebkendőt, hullámkartont). Az italoskarton papírrostjai erősek, a papírgyárak számára értékes másodlagos alapanyagként szolgálnak. Ugyanakkor a papírgyárak esetében jelentős az energetikai hasznosítás is, hiszen az italoskarton hulladék magas fűtőértékű műanyag komponense a papírszárítás jelentős energiaigényét képes kielégíteni. Energetikailag jól hasznosítják az italoskartont a cementgyárak is. Esetenként viszont az italoskarton energetikai hasznosítása félrevezető, amennyiben a kommunális hulladék égetése közben történő hasznosítás is beszámítható a mérlegbe. Általában elmondható, hogy összességében magas hasznosítási aránnyal azok az országok rendelkeznek, amelyeknél a kommunális hulladékok lerakással történő hasznosítása elenyésző. Például Svédországban a háztartási hulladék közel 42 %-át elégetik, ami magyarázza a 100 %-os hasznosítást, miközben a reciklálási arány csak 43%-os. 29

Az italoskarton csomagolás hulladékgazdálkodási gyakorlata az EU-ban és Magyarországon Az újrahasznosítással megelőzhető az üvegházhatást előidéző gázok keletkezése is: 2004-ben 270 000 tonnával kevesebb üvegházgáz jutott a légkörbe az italoskarton újrahasznosítási törekvések eredményeként. Ez a törekvés a jövőre nézve is fellelhető az italoskarton gyártó cégek stratégiájában: a Tetra Pak 2005-ben elindította következő, 5 évre szóló klímakímélő programját, melynek célja, hogy abszolút értékben 10%-kal csökkentse gyárai globális CO2 kibocsátását. Mindezt zöldenergia forrásként történő felhasználásával, valamint további energiatakarékossági intézkedésekkel kívánja elérni. 2006ban a Tetra Pak abszolút értékben 4 százalékkal csökkentette széndioxid-kibocsátását, és 6,6 százalékkal javította energiahatékonyságát (egy előállított standard csomagolásra vetítve). Az újonnan csatlakozott országok piacuk kisebb mérete folytán az alsó kategóriába tartoznak az italoskarton csomagolás fogyasztása tekintetében, ugyanakkor hasznosítási arányaik is meglehetősen alacsonyak a fejlettebb európai országokéhoz képest. Rendszerükben így a magyar rendszerben is még számos kiaknázatlan lehetőség rejlik. Bár az újonnan csatlakozott országok között Magyarország nem áll rosszul az italoskarton hasznosítását illetően, egy hatékonyabban működő és összességében kisebb környezetterhelést eredményező rendszer kialakítása érdekében mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni az európai országok konkrét hulladékgazdálkodási stratégiáját és módszereit az italoskartonra összpontosítva. Véleményünk szerint különösen azok az országok érdemelnek kitüntetett figyelmet, amelyek viszonylag rövid idő alatt nagyarányú előrelépést tudtak felmutatni az italoskarton újrahasznosításában (pl. Belgium, Svédország, Spanyolország, Norvégia); amelyek régebbre visszanyúló tapasztalatokkal rendelkeznek (pl. Németország, Ausztria); illetve ahol a szabályozási környezet és a társadalmi közeg, kultúra hasonlóságokat mutat Magyarországgal. 30