Érvek és ellenérvek az egészségbiztosítás reformjáról Holló Imre Hollo@eib.org Siófok, 2007. május 16-17.
A következő előadás nem az EIB hivatalos álláspontja
A szakmai vita hitvitává is vált ez valahol természetes Ennek két fő oka van: Nincs technikailag tökéletes (bevált) megoldás az egészségügy átalakítására egyik országban sem, ezért csak a rossz megoldások legjobbikát keressük Alapvető politikai/társadalomfilozófia és értékrendbeli különbségek rejlenek az egyik vagy másik opció mögött Ez nem baj - azonban ezzel őszintén szembe kell nézni és a politikai vitát le kell folytatni.
Nemcsak nálunk hitvita A kanadai egészségügyi rendszer szóba sem jöhet az amerikaiak számára. Még akkor sem, ha az jól működik is Kanadában. Itt két nagyon különböző országról van szó. Amerikát az életre, a szabadságra és a boldogság keresésére alapították, Kanada viszont a békére, a rendre és a jó kormányzásra épült. Ezek nagyon különböző értékek. Victor R. Fuchs, Stanford University
Legtöbbet hangoztatott érvek a szabályozott for-profit, több-biztosítós piac mellett 1. Kő a levesbe. Csak egy ilyen típusú reform tudja alapvetően megváltoztatni a mostani átpolitizalt viszonyokat. Addig, amíg az OEP állami irányítású szerv, addig nem tud valóban autonóm lenni, még akkor sem, ha Zrt-vé alakul Egyetlen mód a szelektív vásárlásra és a szolgáltatói verseny ösztönzésére. Erre jogi és politikai érvek vannak. A politika szeretne kivonulni (vagy legalább hátrébb) a mindennapok egészségügyi konfliktusaiból Nem akkora ügy az egész. A javasolt lépések hordereje fel van fújva az IBR kiterjesztése sem volt ennél nagyobb ügy.
Legtöbbet hangoztatott érvek a szabályozott for-profit, több-biztosítós piac mellett 2. Hatékonyságot fog javítani. A for-profit cégeket majd nem lehet átverni. Jobb IT rendszerek, erősebb ellenőrzés, szakértelem, stb. A konvergencia programmal összhangban van, hiszen így lehet a legjobban visszafogni az állami egészségügyi kiadásokat A biztosítók rengeteg pénzt fognak fektetni az egészségügybe Az emberek többsége is ezt akarja, lásd a közelmúltbeli felmérések És különben is, ilyen rendszer van midenhol Európában
Ellenérv 1: Nem ez az európai irány Az alapvető egészségügyi ellátás finanszírozása Állami egészségügyi szolgálat vagy helyi önkormányzatok (9 ország) Társadalombiztosítás Non-profit biztosítási alapok Nem lehetséges választás az alapok között (3 ország) Társadalombiztosítás - Non-profit biztosítási alapok Lehetséges választás (2 ország) Versenyző üzleti biztosítók (1 ország) EU(15) országok Dánia, Finnország, Svédország Nagy-Britannia, Írország, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország Ausztria, Franciaország, Luxemburg Belgium, Németország* Hollandia Németországban a lakosság kb. 10%-a */ Németországban a lakosság egy jövedelmi határ feletti kb. 10%-ára nem terjedt ki a társadalombiztosítás
Ellenérv 2: A több-biztosítós rendszer nem csökkenti a közkiadásokat A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol dominánsan magánbiztosítás van, ott a teljes (magán plusz állami) egészségügyi költségek mindenhol nőttek és közben a közkiadások nőttek vagy legfeljebb szinten maradtak Azaz: a privát finanszírozás nem vett le igazán terhet a közszféráról (USA: 6,9%, D: 8,1%, NL: 5,7%, CH: 6,8% szemben a magyar 5,8%) Ennek fő oka, hogy a rossz rizikó (idősek, betegek) vagy az állam nyakán maradnak vagy az államnak kompenzálnia kell értük a biztosítókat (rizikó kiegyenlítés)
Ellenérv 2: A több-biztosítós rendszer nem csökkenti a közkiadásokat Public expenditure on health (% GDP) Private expenditure on health (% GDP) PHI (% of total expenditure on health) 40 35 30 25 % 20 7.9 7.8 7.1 6.9 6.5 6.5 6.5 6.2 6.1 6 6 5.9 5.8 5.5 5.4 5.3 5.1 5.1 5 4.9 4.7 2.7 5.9 15 10 5 0 Germany Iceland France Denmark Czech Republic Norway Canada New Zealand Australia Japan Italy Switzerland United States Netherlands Austria Spain Slovak Republic Hungary Finland Luxembourg Ireland Mexico OECD Average
Ellenérv 3: Nincs szelektív vásárlás Magánbiztosítók javíthatják a minőséget, ha pl. szelektív vásárlást alkalmaznak minőségi indikátorok alapján. Azonban az USA kivételével az OECD országok egyikében sem éltek ezzel a lehetőséggel a magánbiztosítók. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nagyon drága és fáradságos egy ilyen rendszer kiépítése a biztosítók részéről És sokszor éppen a biztosítottak ellenállásába ütközik, hiszen úgy látják, hogy ez a választásuk szabadságát korlátozza.
Ellenérv 4: Komoly szabályozási kultúrát igényel a több-biztosítós modell Miután a betegek 5%-a felel a kiadások 50%-ért, ill. a betegek 20%-a kiadások 80%-ért, ezért a biztosítóknak a leghatékonyabb mód a profit elérésére, ha ezektől a rossz rizikóktól megszabadulnak. Az állam feladata a szabályozással ezt visszaszorítani vagy megakadályozni, de úgy, hogy közben ne tegye béna kacsává a biztosítókat sem túlszabályozással. Nem egy egyszerű feladat a megfelelő mértéket megtalálni és általában inkább túlszabályozás (pl. Hollandia a reformok előtt, Svájc) vagy alulszabályozás (pl. USA, Chile) felé billen a mérleg
Ellenérv 5 : Nincs bizonyíték arra, hogy a többbiztosítós rendszer növeli a hatékonyságot Nemzetközi példák azt mutatják, hogy a biztosítók nem a szolgáltatások menedzselésével versenyeznek (kivéve a 90es években HMO-kat), hanem inkább rizikó szelekcióval vagy áraikkal (Hollandia most) Magasak az adminisztrációs és marketing költségeik (15-30%!) Nem nagyon akarják a betegek választási szabadságát leszűkíteni A versengő biztosítók általában rosszabb tárgyalási pozícióban vannak a szolgáltatókkal szemben, mint a monopol helyzetben lévő biztosító, ezért pl. az USA-ban, ahol elvileg a legnagyobb a verseny a legmagasabbak az egészségügyi szolgáltatások árai is (az HMO-k ellenére is)
Ellenérv 6 : Nem feltétlenül jobb a betegnek Egyáltalán nem világos, hogy mitől lesz jó a betegnek a választás (eltekintve attól az érvtől az előterjesztésben, hogy a választás önmagában is érték ) A szolgáltatási csomag ugyanaz, a befizetett járulék nem változik, a kórházak és orvosok köre valószínűleg megegyező lesz és egyébként a biztosítók is ugyanúgy kell, hogy fizessenek a kórházaknak.
Ellenérv 7: Politika nem tud hátrébb vonulni A javasolt rendszer főbb paramétereit (szolgáltatási csomag, gyógyszertámogatás mértéke, járulék nagysága, minimum minőségi paraméterek és protokollok, HBCS pontérték, stb.) ezután is az állam határozná meg. Sőt, a biztosítók működésével kapcsolatos egyéb pénzügyi paraméterek meghatározását is Azaz továbbra is minden döntés gyakorlatilag a Parlamentnél és a Minisztériumnál maradna (a javaslat jelen állása szerint). Ez azt jelenti, hogy nemhogy csökkenne, hanem nőne a politikai nyomás, mert most már az eddig jelenlévő szereplők mellé (és nem helyébe) belépnének a biztosítók is.
Ellenérv 8: Állam maradjon a vezetői ülésben Tény, hogy teljes autonómia nem érhető el a versengő biztosítók nélkül Azonban fontos, hogy az állam aktívan befolyásolhassa a biztosítók egészségpolitikáját Az, hogy MIT vásárol a biztosító, az végsősoron maga az egészségpolitika
Ellenérv 9: Társadalmi és politikai támogatás nélkül nem megy A biztosítóktól óriási befektetést várunk, amit a Minisztérium 100-150 milliárd forintra becsül Reális-e a biztosítóktól elvárni ezt a befektetést akkor, ha politikai változás esetén a rendszer alapparaméterei változhatnak meg? lásd nyugdíjreform Nem fogják-e úgy találni, hogy túl nagy ez a rizikó, ha erőből lesz átnyomva ez a reform?
Ellenérv 10: Igazából nem is a javasolt rendszerről kell beszélni Nincs vita: a mai rendszer alul-finanszírozott. Abban sincs, hogy ennek ellenére vannak benne hatékonysági tartalékok ( tékozló koldus ). Abban sincs vita, hogy a versengő üzleti biztosítóknak magasabbak lesznek a költségei. Ehhez jönnek még a profit elvárások is. Eközben a biztosítóknak gúzsbakötve kell táncolniuk, hiszen a legfőbb paramétereken nem tudnak változtatni. Reális elvárás-e, hogy, ha azt feltételezzük, hogy nem változik semmi a keretfeltételek közül, akkor a minőség romlása nélkül (ráadásul az elvárás a minőség javítása), ekkora pénzügyi tartalékokat rejt a magyar egészségügyi rendszer? Valószínűbb inkább az az üzleti stratégia, amely a kezdeti veszteségek után a rendszer paramétereinek lényeges változásával számol. Azaz: igazából nem (vagy nemcsak) a jelenlegi javaslatot kell megvitatni, hanem őszintén világosan be kellene mutatni és elemezni a lehetséges kimeneteleket, mert egyértelmű, hogy az igazi veszélyeket ezek hordozzák magukban.
Köszönöm a figyelmet!