SZAKDOLGOZAT Balogh Judit 2004

SZAKDOLGOZAT Balogh Judit 2004 1

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és Nemzetközi Menedzsment szak Alap, Nappali tagozat EU Üzleti Tanulmányok szakirány SPANYOLORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG MEZŐGAZDASÁGI HELYZETE ÉS AGRÁRTÁMOGATÁSAI AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSKOR Készítette: Balogh Judit Budapest, 2004. december 6. 2

TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS... 5 II. A KÉT ORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A CSATLAKOZÁSKOR... 7 II.1. SPANYOLORSZÁG MEZŐGAZDASÁGI HELYZETE AZ EGK-HOZ VALÓ CSATLAKOZÁSKOR... 7 II.1.1. GAZDASÁGI FESZÜLTSÉGEK... 7 II.1.2. SPANYOLORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A CSATLAKOZÁSKOR... 7 II.1.3. A CSATLAKOZÁS HATÁSAI... 9 II.2. MAGYARORSZÁG CSATLAKOZÁSA ÉS A KELETI BŐVÍTÉS... 10 II.2.1. MAGYARORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A CSATLAKOZÁSKOR... 11 II.2.2. ÁGAZATI PROBLÉMÁK AZ EU KÜSZÖBÉN TÚL... 13 III. AZ AGRÁRPIACI SZABÁLYOZÁS A KÖZÖS MEZŐGAZDASÁGI POLITIKÁBAN... 15 III.1. AZ ELSŐ HÁROM ÉVTIZED... 15 III.2. A KAP ELSŐ HÁROM ÉVTIZEDÉNEK HATÁSAI... 15 III.3. A KAP 1992-ES REFORMJA... 16 III.3.1. A KÖZVETLEN TÁMOGATÁS... 18 III.4. A KAP 2003-AS REFORMJA... 19 III.5. A KAP DÖNTÉSHOZATALI RENDSZERE... 21 III.5.1. A KAP DÖNTÉSHOZATALI RENDSZERÉHEZ KAPCSOLÓDÓ SZERVEK SPANYOLORSZÁGBAN... 22 III.5.2. A KAP DÖNTÉSHOZATALI RENDSZERÉHEZ KAPCSOLÓDÓ HAZAI SZERVEK... 24 IV. AGRÁRPOLITIKÁK A CSATLAKOZÁS UTÁN... 26 IV.1. A SPANYOL AGRÁRPOLITIKA... 26 IV.1.1. AZ ÁTMENETI IDŐSZAK... 27 IV.1.2. A KLASSZIKUS ÁTMENET... 27 IV.1.3. SPANYOLORSZÁG AGRÁRTÁMOGATÁSA AZ 1992. ÉVI SZINTEN... 28 3

IV.1.4. GYÜMÖLCSÖK- ÉS ZÖLDSÉGFÉLÉK... 29 IV.1.5. ZSIRADÉKANYAGOK, NÖVÉNYI OLAJOK, OLAJNÖVÉNYEK... 31 IV.1.6. CUKOR ÉS IZOGLUKÓZ... 32 IV.1.7. GABONANÖVÉNYEK... 33 IV.1.8. BORÁSZAT... 35 IV.1.9. TEJ ÉS TEJTERMÉKEK... 36 IV.1.10. SERTÉSHÚS... 37 IV.1.11. SZARVASMARHA... 38 IV.1.12. TOJÁS ÉS BAROMFI-ÁGAZAT... 40 IV.2. A KAP ALKALMAZÁSA MAGYARORSZÁGON... 41 IV.2.1. A TISZTÁN NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁSOK... 42 IV.2.2. A JELENLEG ÉRVÉNYBEN LÉVŐ TÁMOGATÁSI JOGCÍMEK... 43 IV.2.3. ÁLLATTENYÉSZTÉSI ÁGAZATOK... 43 IV.2.4. A KÖZVETLEN KIFIZETÉSEK ÉS A NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁS HATÁSA AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI ÁGAZATOKBAN... 44 IV.2.5. NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOK... 48 IV.2.6. A KÖZVETLEN KIFIZETÉSEK ÉS A NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁS HATÁS A NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOKBAN... 49 IV.2.7. ELŐREHOZOTT NEMZETI KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁSOK... 53 V. VIDÉKFEJLESZTÉS... 55 V.1. VIDÉKFEJLESZTÉS SPANYOL PÉLDÁRA... 55 V.1.1. A TÁMOGATÁSI IDŐSZAKOK... 56 V.2. VIDÉKFEJLESZTÉS MAGYARORSZÁGON... 59 V.2.1. NEMZETI VIDÉKFEJLESZTÉSI TERV (NVT)... 59 V.2.2. AZ AGRÁR ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAM (AVOP)... 61 VI. ZÁRSZÓ... 63 VI.1. A NÖVÉNY- ÉS ÁLLATÁGAZAT TENDENCIÁI SPANYOLORSZÁGBAN... 67 VI.1.1. SERTÉSÁGAZAT TENDENCIÁI SPANYOLORSZÁGBAN... 68 VI.1.2. ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCSSZEKTOR TENDENCIÁI... 69 4

IRODALOMJEGYZÉK... 72 5

I. BEVEZETÉS A Spanyolország és Magyarország mezőgazdasági helyzete és agrártámogatásai az Európai Unióhoz való csatlakozáskor című szakdolgozatomban először néhány mezőgazdasági mutatószám segítségével ismertetem a két ország integrációját megelőző mezőgazdasági helyzetét. Spanyolország vonatkozásában a bemutatás az 1980-as évek eleji helyzetet, míg Magyarország esetében a csatlakozás előtti évek mezőgazdasági állapotát tükrözi. Bár a két ország között méretét és lakosainak számát tekintve hatalmas különbség van, mégis egyes mezőgazdasági mutatószámuk és az integrációt kísérő körülményeik tekintetében a hasonlóság jelentős. A folytatásban részletesebben bemutatom Spanyolország és Magyarország országspecifikus mezőgazdaságát és támogatási rendszereit közvetlenül csatlakozásuk után. Mivel az Unió agrárpolitikája a spanyol 1986-os integráció óta két nagyobb reformot is megélt, ezért lényeges néhány szót ejteni a Közösségi Agrárpolitika (KAP) 1992-es és 2003- as reformjáról is. Mivel a spanyol mezőgazdaság támogatási rendszere az 1992-es KAP reformot megelőzően lényegesen különbözött a mai hazai agrártámogatási rendszertől- lévén még a csatlakozás utáni spanyol átmeneti időszak is tartott- a közösségi agrártámogatás mértékét a két országban legkorábban a spanyol 1992. évi adatok alapján célszerű összehasonlítani, amire a dolgozatom zárórészében kerül sor. Ugyanakkor pont a két ország mezőgazdasági mutatóinak periodusokban és százalékban mért változói terén megállapított megegyezések miatt nem láttam célszerűnek csupán a spanyol és a magyar adatok összehasonlítását, viszonyszámok felállítását. Mindenesetre az integrációk utáni, különböző támogatási rendszerek jellemzése lehetővé teszi azt, hogy a két ország kiindulási agrárpozícióját és az ahhoz kapcsolódó uniós tolerancia-szintet megvizsgáljuk, valamint azt, hogy átlássuk, hogy az Unió agrárpolitikai döntéseinek hatásai hogyan szolgálták a mezőgazdaság, illetve annak egyes ágazatainak a fejlődését, különösképpen Spanyolországban. A két ország vidékfejlesztését érintő támogatások bemutatásánál Spanyolország esetében nem törekedtem arra, hogy az elmúlt másfél évtized vidék- és területfejlesztési programjait részletesen megvizsgáljam, inkább arra szeretném a spanyol esettel felhívni a figyelmet, hogy az uniós agrártámogatásoknak csupán milyen csekély töredékét teszik ki a vidékfejlesztésre szánt pénzek és ezért mennyire lényeges a közösségi támogatások 6

kiegészítését szolgáló nemzeti hozzájárulás, valamint arra, hogy az eredmények optimalizálása érdekében a kooperáció mind nemzeti és regionális, mind közösségi szinten elengedhetetlen. A zárszóban az előzőekben bemutatott mezőgazdasági országjellemzések és agrártámogatási rendszerek alapján több szempontból is párhuzamot állítok fel a két ország integrációjának gazdasági- és a mezőgazdasági ágazataira kifejtett hatásai között. Arányszámok felállításával és egyéb statisztikai adatok segítségével összemérem a két ország támogatottsági szintjének mértékét, valamint két mezőgazdasági ágazat, a zöldséggyümölcsszektor és a sertéságazat spanyol fejlődési tendenciái alapján bemutatom, hogy milyen összefüggés van az uniós támogatás mértéke és az adott ágazatban elért eredmények között. A zárszóval röviden azt vizsgálom, hogy a spanyol mezőgazdaság mekkora utat tett meg máig az EK csatlakozás óta, valamint azt, hogy valójában ezt a közösségi támogatásnak köszönhette-e vagy sem. 7

II. A KÉT ORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A CSATLAKOZÁSKOR II.1. SPANYOLORSZÁG MEZŐGAZDASÁGI HELYZETE AZ EGK-HOZ VALÓ CSATLAKOZÁSKOR II.1.1. GAZDASÁGI FESZÜLTSÉGEK A spanyol csatlakozásról folyó tárgyalások vontatottan haladtak előre, hiszen Spanyolország csatlakozása a Közös Piachoz számtalan gazdasági feszültség további éleződéséhez vezetett. Ennek egyik oka az volt, hogy ez a dél-európai ország mind a gazdasági súlyát, mind mezőgazdasági termelési volumenét és fejlettségét tekintve megelőzte csatlakozó partnereit. Másik oka abban rejlett, hogy a Közösségen belül főként Francia- és Olaszországot érintette érzékenyen a csatlakozás, mivel ezek az országok szintén érdekeltek voltak a mediterrán termékek előállításában. Harmadrészt pedig a csatlakozás után a közösségi költségvetési kiadások növekedésével is számolnia kellet az EGK többi tagállamának, és a közös agrárpolitika anyagi vonzatának egyenlőtlen megoszlása- így a kiadások emelkedése- további ellentmondásokat eredményezett. Az 1986-os csatlakozások tovább erősítették a mezőgazdaság súlyát a 10 tagú közösségben. A dél-európai országok belépésével a Közös Piac területe 48-, a lakossága 21,8-, az aktív mezőgazdasági népesség száma pedig 70 %-kal gyarapodott, míg a mezőgazdasági termelők jövedelme csökkent. II.1.2. SPANYOLORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A CSATLAKOZÁSKOR Spanyolország területe 50 478 ezer ha, lakosainak száma 1981-ben 37 535 ezer fő volt. Az ország észak-nyugati részére az Atlanti-óceáni éghajlat a jellemző, a csapadék mennyisége 1000-1500 mm közötti. Ezeken a területeken jelentős az állatállomány, sok a rét és a legelő. Az ország középső részein azonban meglehetősen kevés a csapadék, gyakori az aszály, így itt főként szőlőműveléssel és gabonatermeléssel foglalkoznak. A déli területeken igen kedvező az időjárás, magas az évi középhőmérséklet, ezért itt a mezőgazdasági termelés 8

nagy részét a zöldség- és gyümölcsfélék adják. A Kanári-szigetek éghajlata szubtropikus, itt még a banán is megterem. 1981-ben az aktív lakosság 16,5 %-a a mezőgazdaságban dolgozott, amely 1970-ben még az aktív lakosság 26 %-át foglalkoztatta. A földbirtokok megoszlása egyenlőtlen volt. Az ország északi részén sok törpe- és kisbirtok létezett, ami gyakran még a megélhetést sem biztosította. Azonban más országrészeken a nagybirtokok domináltak. Az ország összes gazdaságának 0,5 %-át képviselő 500 ha-nál nagyobb birtokok az összes terület 37,3 %-át foglalták el. A mezőgazdasági gépesítettség foka ekkor messze elmaradt a többi EGKtagországétól: 100 ha mezőgazdasági területre 2,6 traktor jutott. A termelési technika és az eredmények is különbözőek voltak: az északi törpebirtokokon volt tapasztalható a legnagyobb lemaradás. Ugyanakkor a spanyol mezőgazdaság helyzetére ekkor még általánosan jellemző az infrastruktúra hiánya. A csatlakozás küszöbén súlyos problémát jelentett Spanyolország számára a nagyfokú munkanélküliség. Sok mezőgazdasági dolgozó veszítette el munkáját az 1970-es években végbement gépesítés eredményeként, illetve a mezőgazdasági területekről történt elvándorlás oda vezetett, hogy számottevően megnőtt a mezőgazdasági dolgozók átlag életkora: 1978-ban a mezőgazdasági dolgozók 42 %-a 50-60 év közötti volt. Az 1980-as évek elején a mezőgazdasági dolgozók jövedelme alacsony volt, olyannyira, hogy az a többi gazdasági ágazatban dolgozókénak a felét sem érte el. A mezőgazdasági termelés legjelentősebb tételét a zöldség- és gyümölcsfélék alkotják, Spanyolország a világ legnagyobb narancs-, olívaolaj- és bortermelői közé tartozik, illetve számottevő még a gabonafélék termelése is. Összességében elmondható, hogy a növénytermelés súlya nagyobb, mint az állattenyésztésé, amely legelmaradottabb területét a szarvasmarhatartás jelenti. Az ország mezőgazdasági külkereskedelmének szerkezete jól tükrözte a termelés megoszlását, amelyet az alábbi táblázat is mutat. 9

Spanyolország külkereskedelmi forgalma áruszerkezet szerint, 1980 Megnevezés Import (ezer $) Export (ezer $) Teljes külkereskedelmi forgalom 34 265 030 20 877 727 Mezőgazdasági és élelmiszeripari 4 401 355 3 555 608 termékek Élelmiszerek 2 240 456 2 429 423 Ebből: Élő állatok 18 242 15 752 Hús és húskészítmény 122 043 46 803 Tejtermékek 131 207 44 976 Gabonafélék 944 070 80 973 Zöldség-gyümölcs 192 624 1 976 394 Cukor, méz 18 538 32 719 Kávé, tea, kakaó, fűszerek 704 986 122 358 Takarmányfélék 57 298 41 391 Egyéb termékek 51 448 77 057 Ital és dohány 397 087 490 170 Állati és növényi olajok 139 387 471 556 Forrás: FAO Production Yearbook 1981. vol. 35. Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome, 1982. A mezőgazdaság külkereskedelmi mérlege deficites volt, ami elsősorban a takarmánygabona, a szója és az állati termékek importjából adódott. Ugyanakkor az EGK vonatkozásában Spanyolországnak jelentős mezőgazdasági külkereskedelmi többletet halmozott fel a zöldség-, gyümölcs- és borexport szempontjából. Ekkor a teljes agrárexport 60 %-a irányult az EGK-ba, míg az import csupán 10 %-a származott onnan. A spanyol mezőgazdasági termelésben 1977-es adatok szerint a növénytermelés részaránya 58 %, míg az állattenyésztésé 42 % volt. A zöldség- gyümölcstermesztés az összes mezőgazdasági termelés negyedét tette ki, a mediterrán jellegű növények termelése pedig a 34 %-át. A hústermelés 25 %-kal részesedett az összes mezőgazdasági termelésből. Az egy főre jutó fogyasztás nagyobb volt az EGK-átlagnál gabonából, borból, burgonyából, rizsből, gyümölcsből és olívaolajból, azonban kisebb volt cukorból, húsból és a tejtermékekből. 1 II.1.3 A CSATLAKOZÁS HATÁSAI 1 Harsa Lajos, Mátyás László, Popp József: Az Európai Gazdasási Közösség agrárpolitikájának főbb jellemzői az 1970-es évek második felében és az 1980-as évek fordulóján, Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest, 1983, pp. 77-82 10

Az 1980-as évek elején készített elemzésekből kiderül, hogy Spanyolország csatlakozása után a mezőgazdasági termelését illetően nagy változásokat jósoltak a szakértők, mivel a spanyol mezőgazdaság jelentős fejlődési tartalékokkal rendelkezett. A legfontosabb exportcikkek esetében a belső árak alatta maradtak a közöspiaci árszintnek, így a gazdaságosság javulása a termelés növekedésére ösztönzött. Az árak növekedése azonban a fogyasztás átmeneti csökkenését eredményezte, ami ugyanakkor tovább bővítette az exportkészleteket. Az olívaolaj-termelők a belépéstől számítva kétszeres árat realizálhattak, a termelés jövedelmezőbbé vált és újabb területeket vontak művelés alá. A bortermelés esetében a borárak jóval alatta maradtak a közösségi árszintnek, így az árak emelkedtek, ami ugyancsak ösztönzőleg hatott a termelésre, azonban a közösségi piacokon éleződött a konkurenciaharc. A túltermelés veszélye fenyegetett a zöldség- és gyümölcstermesztés területén. Ugyanakkor a konkurenciaharc erősödésével kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek a kontinentális növényeket termelők és az állattartók, illetve az utóbbi esetében az országon belüli differenciálódás tovább folytatódott. Spanyolország csatlakozása tehát nem ígérkezett zökkenőmentesnek, az átmeneti időszakot 7-10 évre becsülték. 2 II.2. MAGYARORSZÁG CSATLAKOZÁSA ÉS A KELETI BŐVÍTÉS A 2004. évi keleti bővítés az Unió mezőgazdasági területét 50 %-kal, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számát pedig legalább kétszeresére növelte. A lakossága, vagyis a fogyasztók száma ugyan 30 %-kal bővült, azonban az új belépők vásárlóereje az EU- 15 állampolgárainak egyharmadát éri csak el. Magyarország és az Unió között zajló társulási tárgyalások 1991 novemberében lezárultak és 1991. december 16-án Magyarország aláírta a Társulási Megállapodást, majd 1994 áprilisában benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. A 2002. december 13-án Koppenhágában megtartott Csatlakozási Konferencia keretén belül az Unió lezárta mind a tíz tagjelölt országgal a csatlakozási tárgyalásokat. Magyar részről a 31 tárgyalási fejezetet már a koppenhágai értekezlet előtt sikeresen lezárták, azonban a tárgyalások menetét lényegesen lassították a mezőgazdaságot érintő kérdések, mint az állat- és növényegészségügy, valamint a termőföld probléma-köre. Magyar részről a 2 Arató Katalin, Mátyás László: Spanyolország csatlakozása az EGK-hoz, Gazdálkodás, XXVII. évfolyam, 9. szám, Budapest, 1983, pp. 64-65 11

közvetlen kifizetésekkel kapcsolatos átmenet hosszának rövidítéséért küzdöttek, az EU pedig kifogásolta a KAP rendszerhez való adaptálódáshoz szükséges magyarországi intézményrendszer felkészültségét. Magyarország a Csatlakozási Szerződést 2003. április 16- án írta alá Athénban és 2004. május 1-én az hatályba lépett. 3 A következő években elválik, hogy a magyar mezőgazdaság ki tudja-e használni a 450 milliós piac kínálta lehetőségeket, be tudja-e hozni évtizedes technológiai hátrányát. II.2.1. MAGYARORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA A CSATLAKOZÁSKOR Magyarország területe 93 030 négyzetkilométer, lakosainak száma 2003-ban 10 101 ezer fő volt. Az aktív lakosság 5,5 %-a a mezőgazdaságban dolgozik (1996-ban ez az arány még 8,3 % volt). Magyarországon eredményesen megtermelhető a mérsékelt égövi kultúrnövények többsége és adottságai jónak bizonyultak a világban, a legszélesebb körben elterjedt haszonállatok tenyésztésében is. Az összes mezőgazdasági földterület 2003-ban Magyarországon 5 867 ezer ha volt, az egy lakosra jutó mezőgazdasági földterülettel hazánk Európa legjobb földellátottságú országai közé tartozik. Azonban a magyar mezőgazdaság tőkehiányát jól jellemzik, hogy 2000-ben az egyéni gazdálkodók esetében közel 10 gazdaságra jutott 1 traktor. 4 Mezőgazdasági terület művelési ágankénti megoszlása Magyarországon, 2003 Forrás: KSH, Magyarország mezőgazdasága 2003 3 http://www.gkm.hu/dokk/main/printable/tajekoztato_lezaras.html 4 KSH adatok 12

Különösen magas a szántó aránya, az ország szántóföldi növénytermesztésében vezető helyen a gabonafélék- a búza, kukorica, rozs, árpa, zab- állnak. A búza tulajdonképpen a magyar mezőgazdaság hagyományos növénye, vetésterülete a kukoricáéval váltakozva első vagy második helyen áll, legfontosabb termelési körzetei a Tiszántúlon, valamint Magyarország déli megyéiben és a Kisalföldön alakultak ki. A rizs termőterülete visszaszorulóban van, leginkább a Tisza-völgy középső szakaszán termelik. Az egy lakosra jutó kukoricatermelésben Magyarország Európai szinten az élmezőnyben helyezkedik el. A hazai állattenyésztésnek, elsősorban a sertés és baromfi takarmányellátásának a kukorica az alapja. Az állatállomány állatfajok szerinti összetétele Magyarországon, 2003* Forrás: KSH, Magyarország mezőgazdasága 2003 Megjegyzés *: Számosállat-egyenérték alapján A mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok megoszlása termelési típusok szerint, régiónként különböző. A növénytermesztő és állattenyésztő gazdaságok aránya kiegyenlítődik Dél- és Észak-Alföldön, illetve Közép-Magyarország területén, míg Közép-, Nyugat-, Dél- és Észak Dunántúl, valamint Észak-Magyarország vidékein szignifikánsan növénytermesztő gazdaságok működnek. 2003-ban a mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok száma 773,4 ezer volt Magyarországon, amely alig több mint az 1991-ben működő gazdaságok fele. Magyarországon 2004. augusztusáig több mint 210 ezer gazda kérelmezett uniós támogatást. A Központi Statisztikai Hivatal gyorsjelentése szerint idén az első öt hónapban 903 millió euró értékű élelmiszergazdasági terméket exportáltak, ami az összes kivitel 5,4 %-át 13

jelentette, illetve 668 millió euró értékű agráreredetű terméket importáltunk, ami a behozatal 3,5 %-át tette ki. 5 Külkereskedelmi forgalom, Élelmiszerek, italok, dohány folyó áron 2004. január-május Előző év azonos időszaka = 100,0 Milliárd Millió USD Millió EUR HUF USD EUR HUF adatokból számítva Behozatal 171,2 795,3 667,5 131,0 136,8 124,6 Kivitel 231,9 1085,6 902,9 105,4 110,8 100,1 Forrás: KSH A behozatal legjelentősebb tétele zöldség és gyümölcs volt, az előző években vezető helyen álló takarmánynövények a második helyre szorultak. A behozatali mennyiséget tekintve a harmadik helyet a gabonafélék foglalták el, amelyek nettó exportja mindössze 33 millió euró értékű volt. A kivitel több mint egynegyedét a hús és húskészítmények tették ki, a második helyen a zöldség és gyümölcs állt. E két termékcsoport adta az idei export majdnem felét. A külkereskedelmi forgalom áruszerkezet szerint, millió forint,2003 BEHOZATAL KIVITEL ÁRUCSOPORT Élelmiszerek, italok, dohány 327 144,8 630 256,5 Élő állat 4 774,7 28 487,9 Hús és húskészítmény 16 998,6 160 271,7 Tejtermék és tojás 18 738,8 30 545,3 Hal, rák, puhatestű állat 8 294,3 1 899,8 Gabona és gabonakészítmény 27 759,6 110 812,0 Zöldség és gyümölcs 70 196,0 140 108,9 Cukor, cukorkészítmény és méz 9 342,9 25 547,9 Kávé, tea, kakaó, fűszer 41 122,4 25 311,4 Állati takarmány (gabona nélkül) 67 536,2 59 880,1 Egyéb, táplálkozásra alkalmas termék és 35 238,8 15 673,7 készítmény Ital 18 085,0 28 456,1 Dohány és dohányáru 9 057,6 3 261,6 Forrás: KSH Külkereskedelem. 2003. december II.2.2. ÁGAZATI PROBLÉMÁK AZ EU KÜSZÖBÉN TÚL A magyar mezőgazdaság az EU-hajrában oxigénhiánnyal küszködött. Magyarországon kevés olyan sertéstelepet találni, amely megfelelne minden EU-s követelménynek. Bár 5 Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország mezőgazdasága 2003, Budapest, 2004 14

pályázni lehet a felújításra, azonban a jelenlegi piaci körülmények között a sertéstartók a szükséges önrész előteremtését is csak állami segítséggel tartják megvalósíthatónak. A helyzet azért is drámainak tűnik számukra, mivel 2003-ban bár a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) 19 milliárd forint támogatást folyósított a sertéstenyésztőknek az eredetileg tervezett 11 milliárd helyett, azonban ezzel sem sikerült egyensúlyban tartani az adott piacot. A baromfifeldolgozók tavaly a 2002-es évnél 2 milliárd forinttal több, 8,7 milliárd forint veszteséget könyvelhettek el, negyven vágóhídból 12 volt ráfizetéses. Az EUhoz való csatlakozás után kevesebb lesz az exporttámogatás összege, mivel jelenleg az EUban nem a mi releváns exportcikkeinkre jár export-visszatérítés. Így jelenleg csak bizonyos sertés- és baromfitermékekre jár támogatás. 6 A szarvasmarha-állománnyal rendelkezők azt viszont a csatlakozási tárgyalásokon résztvevő magyar tárgyalódelegáció hibájának tartják, hogy a tárgyalások során nem vették figyelembe, hogy a magyarországi húsállomány 70 %-a nem felel meg az EU szabályainak, tehát nem is támogatható (azonban a magyarországi húshasznosítási céllal tartott szarvasmarhák részesülhetnek közvetlen támogatásban 7 ). A tejtermelőkre tavaly az FVM kényszerítette rá a termeléscsökkenést, ebben az évben pedig a piac. A tejtermékek belföldi fogyasztása 2004-ben 3 %-kal csökkent, jórészt a külföldi import miatt, amely áron alul kerül a boltok polcaira. A csőd is elér majd több tejüzemet, azokat, amelyek nem bírják a piacaik zsugorodását, ami a felesleg lenullázódása, illetve az élesebb piaci verseny miatt következik be. A feldolgozók száma az EU higiéniai előírásai miatt is csökkenni fognak. 8 6 Kartali János: A főbb agrártermékek piacra jutásának feltételei az EU-csatlakozás küszöbén, II. kötet,, Állati termékek, Agrárgazdasági Tanulmányok, 2004. 2. szám, AKII, Budapest, 2004, pp. 76. 7 Popp József véleményezése alapján 8 Kelemen Zoltán: A magyar mezőgazdaság EU-hajrája, HVG, Budapest, 2004.01.10. 15

III. AZ AGRÁRPIACI SZABÁLYOZÁS A KÖZÖS MEZŐGAZDASÁGI POLITIKÁBAN III.1. AZ ELSŐ HÁROM ÉVTIZED Az 1962-től működő Közös Mezőgazdasági Politika elsősorban ártámogatásokon keresztül valósult meg, melyet a céljai elérése érdekében a közösségi árak világpiaci áraktól való függetlenítésével szilárdítottak meg. A KAP keretében a különböző termékekre egységes nagykereskedelmi árakat, úgynevezett határárakat vagy küszöbárakat határoztak meg, amelyek esetenként kétszer, háromszor is magasabbak voltak a világpiaci áraknál. Ezért az importőrnek, a közösségi termelők védelme érdekében, a közösségi kasszába be kellett fizetnie az importár és a küszöbár közötti különbséget, amelyet lefölözésnek neveztek. A termékek jelentős részénél a Közösség felvásárlási intervenciós kötelezettséget is vállalt. Ez azt jelentette, hogy amennyiben az adott termék ára egy bizonyos intervenciós ár alá esett, akkor a Közösség ezen az áron automatikusan felvásárolta a termelők feleslegeit. Mivel a világpiaci árak általában alacsonyabbak voltak a belső termelői áraknál, így a Közösség erősen szubvencionálta az exporttevékenységet. III.2. A KAP ELSŐ HÁROM ÉVTIZEDÉNEK HATÁSAI A Közösség mezőgazdasági termelékenysége és a termelés volumene folyamatosan nőtt, a mezőgazdasági kereskedelmi egyenlege azonban továbbra is negatív maradt. A gazdálkodók jövedelme a hetvenes évek végéig nagyjából ugyanolyan ütemben emelkedett, mint más foglalkoztatási csoportok jövedelme, azonban később inkább elmaradt azoktól, mindemellett a hatvanas évek eleje óta erőteljesen csökkent mind a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, mind a mezőgazdaság GDP-ben elfoglalt aránya. Az intervenciós árak biztosítása inkább a nagyobb termelőknek és a gazdagabb országoknak, míg a támogatott termékek köre egyértelműen a hat alapító tagállamnak kedvezett. Nemzetközi szinten pedig a KAP jelentős mértékben hozzájárult a mezőgazdasági világpiac torzításához, így a 16

Közösségnek a nemzetközi piacokon egyre több konfliktussal kellett szembenéznie. El kellett ismerni azt is, hogy a KAP egyre inkább veszteségfinanszírozó tevékenységet folytatott. 17

III.3. A KAP 1992-ES REFORMJA A KAP reformját szolgáló MacSharry-tervet a Tanács 1992 májusában fogadta el. A közösségi árakat egy hároméves periódus során jelentős mértékben csökkentették annak érdekében, hogy azok közelítsenek a világpiaci árakhoz. Az árak mérséklésével párhuzamosan bevezették az úgynevezett jövedelemkompenzációs rendszert, amely fő előnye az ártámogatással szemben az, hogy nem ösztönöz a termelés növelésére. A kompenzációs kifizetéseket a gabona szektor esetében ahhoz kötötték, hogy a gazdálkodók fölterületeik egy részét pihentessék, azaz ugaroltassák. A kötelező területpihentetés nem vonatkozik azokra a gabonaféléket, olajos magvakat, és fehérje- és rostnövényeket (GOFR-növények) előállító kistermelőkre, akik a régió referenciahozamai alapján legfeljebb 92 tonna gabona termesztéséhez szükséges területre (magyar viszonylatban ez 19,45 hektár földterületet jelent) igényelnek támogatást, mert az egyszerűsített szabályozás értelmében területpihentetés nélkül is jogosultak közvetlen jövedelemtámogatásra. Az árutermelő gazdaságok viszont az általános szabályozás szerint GOFR-növények termelése esetében akkor kapnak közvetlen jövedelemtámogatást, ha részt vesznek a kötelező területpihentetési programban (a pihentetett területre is jár közvetlen jövedelemtámogatás). Továbbá a KAP támogatja azokat a gazdákat, akik a termelés során figyelembe veszik a környezetvédelmi szempontokat, illetve azon tagállamokat, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági foglalkoztatottjainak a korengedményes nyugdíjazást. 9 A közösségi agrárpiaci intézkedések típusai: import védelem, exporttámogatás, a termelési kapacitás szabályozása (kvóta, termőterület, állatlétszám), intervenció, export-árkiegészítés, illetve a közvetlen támogatás. A Közösség minden, piaci szempontból fontos mezőgazdasági terméke a KAP hatálya alá esik. A szabályozott ágazatok és termékkörök a következők: - szántóföldi növények (gabonafélék, olajos magvak, fehérje tartalmú növények, rostnövények), - cukor, - mezőgazdasági alkohol előállítás, - komló, - zöldség-gyümölcs (friss-, feldolgozott-, citrusfélék), 9 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Ötödik kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002, pp. 266-273. 18

- szőlészet-borászat, - marha, juh, kecske, - tej és tejtermék, - sertéshús, - baromfi, - méztermelés, - selyemhernyó tenyésztés, - szárított takarmány, - élelmiszerszabályozás és a feldolgozott termékek kereskedelmének szabályozása. Csak azokon a részterületeken van helye a nemzeti szabályozásnak, amelyeket közösségi jogforrás előír, megenged, illetve nem szabályoz. A KAP finanszírozása az 1962-ben létrehozott Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból (EMOGA) történik a jogi keretet az 1258/1999 Tanácsi Rendelet teremtette meg, a költségvetés végrehajtásáért a Bizottság, a végrehajtás ellenőrzéséért az Európai Számvevőszék a felelős. A 2000-2006-ig terjedő költségvetési periódus kiadásainak részleteit mutatja az alábbi táblázat. 10 Fontos megjegyezni, hogy a 2000-2006-os költségvetési periódus már érinti a KAP 2003-as reformját is. 10 FVM Tagállam Működési Főosztály, Irányító Hatósági Főosztály: Európai Uniós Agrár Abc, Agroinform Kiadó, Budapest, 2004, pp. 6. 19

Az Agenda 2000 pénzügyi kerete (1999-es árakon 2000-2006 között) Millió EUR 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 1.Mezőgazdaság 40 920 42 800 43 900 43 770 42 760 41 930 41 660 KAP kiadások 36 620 38 480 39 570 39 430 38 410 37 570 37 290 (vidékfejlesztés nélkül) Vidékfejlesztés és 4 300 4 320 4 330 4 340 4 350 4 360 4 370 kapcsolódó intézkedések 2.Strukturális 32 045 31 455 30 865 30 285 29 595 29 595 29 170 műveletek Strukturális alapok 29 430 28 840 28 250 27 670 27 080 27 080 26 660 Kohéziós alap 2 615 2 615 2 615 2 615 2 515 2 515 2 510 3.Belső politikák 5 900 5 950 6 000 6 050 6 100 6 150 6 200 4.Külső tevékenység 4 550 4 560 4 570 4 580 4 590 4 600 4 610 5.Adminisztratív kiadás 4 560 4 600 4 700 4 800 4 900 5 000 5 100 6.Tartalékok 900 900 650 400 400 400 400 7.Előcsatlakozási segély 3 120 3 120 3 120 3 120 3 120 3 120 3 120 SAPARD 520 520 520 520 520 520 520 ISPA 1 040 1 040 1 040 1 040 1 040 1 040 1 040 PHARE 1 560 1 560 1 560 1 560 1 560 1 560 1 560 8.Bővítés 6 450 9 030 11 610 14 200 16 780 Mezőgazdaság 1 600 2 030 2 450 2 930 3 400 Strukturális műveletek 3 750 5 830 7 920 10 000 12 080 Belső politikák 730 760 790 820 850 Adminisztratív kiadás 370 410 450 450 450 Összes kiadás 91 995 93 385 100 255 102 035 103 075 104 995 107 040 Forrás. Európai Tanács- Berlini csúcs záródokumentum (1996. március 26.). Megjegyzés: még hat új tagállammal számolva. III.3.1. A KÖZVETLEN TÁMOGATÁS Az EU a KAP 1992. évi reformja és az Agenda 2000 keretén belül a bázisterület és a referenciahozam meghatározásával a korábbi magas ártámogatás helyett a közvetlen jövedelemtámogatásra helyezte a hangsúlyt. A közvetlen jövedelemtámogatásban részesíthető területet az EU a bázisterület meghatározásával korlátozta. A mértéket adott tagországra vagy annak régióira állapították meg az 1989-1991 közötti időszak GOFR-növények előállítására használt, és/vagy tagországi területpihentetési programban szerepelt terület átlaga alapján. A bázisterületen belül a közvetlen jövedelemtámogatásra jogosult egyes növények maximális vetésterületét az olajos magvakon kívül nem szabályozták. Ha a termelők túllépik a közvetlen jövedelemtámogatásra jogosult bázisterületet, akkor a túllépéssel arányosan csökkentik a támogatást. A támogatások kiszámításához minden tagállamban (egyes tagállamokban külön termelési régiónként) regionális átlaghozamot, azaz referenciahozamot számítottak ki az 20

1986/87-1991/92 közötti időszak termelési eredményei alapján, de figyelmen kívül hagyták a legjobb és legrosszabb termésátlagot mutató két évet. A referenciahozamokat használják a támogatások összegének kiszámításához. 11 III.4. A KAP 2003-AS REFORMJA A 2003. szeptember 29-én végrehajtási szinten elfogadott KAP reformok legfontosabb intézkedései az 1992-es reformokkal szemben az volt, hogy minél inkább függetleníteni tudják a közvetlen támogatásokat a termeléstől. Az általános uniós túltermelés miatt döntöttek az egységes gazdaságtámogatási rendszer mellett (Single Payment Scheme: SPS). A közvetlen támogatási rendszer átalakításának egyes elemei, mint a piaci beavatkozások már 2004-ben, más elemei pedig, mint az egységes gazdaságtámogatás vagy a degresszió és moduláció csak 2005-2007-ben, folyamatosan kerül bevezetésre. Az elfogadott reform előtérbe helyezi a mezőgazdaság versenyképességének növelését, a termelés ösztönzése helyett a termelők támogatását, illetve a termelési funkció és a vidékfejlesztési célok közötti harmónia erősítését. Az egységes gazdaságtámogatás összegének kalkulációja során a referencia-időszakban kifizetett alábbi támogatásokat veszik figyelembe: - GOFR-növények területalapú támogatása, - durumbúza kiegészítő támogatásai, - rizs területalapú támogatása, - hüvelyes növények területalapú támogatása, - keményítőburgonya támogatásának 40 %-a, - szárított takarmányok új, termelői támogatása, - vetőmagtermelés támogatása, - szarvasmarha prémiumok, - juh- és kecske-prémiumok, - tejprémiumok, - dohányprémium, - komlótermelés támogatása, 11 Popp József, Potori Norbert, Udovecz Gábor: Agrárgazdasági Tanulmányok 2004. 5. szám, A Közös Agrárpolitika alkalmazása Magyarországon, AKII, Budapest, 2004, pp. 9. 21

- gyapottermelés támogatása, - olívatermelés támogatása. Azonban fontos megemlíteni, hogy a szándéktól függetlenül a támogatásokat nem sikerült teljes mértékben elszakítani a termeléstől. Egyes kompromisszumok eredményeként számos választható és kötelezően termeléshez kötött támogatási jogcím maradt érvényben. Az egységes gazdaságtámogatás mellett tehát a termeléshez kötött termékspecifikus támogatások alkalmazására is sor kerül az alábbiak szerint: - durumbúza minőségi támogatása, - rizs termék-specifikus támogatása, - fehérjenövények területalapú kiegészítő támogatása, - rostnövények feldolgozói támogatásai, - keményítőburgonya támogatásának 60 %-a, - szárított takarmányok feldolgozói támogatása, - héjas gyümölcsök területalapú támogatása, - energianövények támogatása, - gyapot területalapú támogatása. A reform értelmében a közvetlen támogatásokra nemzeti felső határértéket fognak meghatározni, amelynek 1-3 %-a a nemzeti tartalékalapba kerül, hogy abból támogassák a kezdő, fiatal gazdákat, illetve rendkívüli esetekben vésztartalék funkcióként szolgálhat. A területpihentetés továbbra is kötelező lesz, valamint a jövedelmek igazságosabb elosztása és a vidékfejlesztési törekvések erősítése végett bevezetik a degressziót és a modulációt. Ennek értelmében az 5 ezer eurónál több támogatást élvező gazdaságoktól közvetlen támogatásaiknak 2005-ben 3 %-át, 2006-ban 4, valamint 2007-2013 között 5 %-át elvonják. A modulációból történő megtakarítás legalább 80 %-a visszakerül az érintett tagországba és 20 %-a pedig a közösségi vidékfejlesztési pénzeket növeli. Azonban a támogatások átcsoportosítása a két pillér között nem jelent nagy változásokat a támogatási arányban, mivel a modulációból származó megtakarítások 2013-ban sem jelentenek majd többet, mint legfeljebb 1,2 milliárd euró pótlólagos finanszírozást. A vidékfejlesztés keretén belül 22

várhatóan nagyobb figyelmet fordítanak majd a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelésnek. 12 III.5. A KAP DÖNTÉSHOZATALI RENDSZERE Az Európai Unió döntéshozatali és működési mechanizmusáért alapvetően három szerv felelős: a Tanács, a Bizottság és a Parlament. A Miniszterek Tanácsa az EU gyakorlatában a legmagasabb jogalkotó szerv, tagjai a tagállamok miniszterei és összetétele témakörök szerint változik. A mezőgazdasági kérdéseket az agrárminiszterekből álló Mezőgazdasági és Halászati Tanács tárgyalja, többnyire havonta ülésezik. Üléseinek napirendjén szereplő javaslatok, dokumentumok előkészítésében alapvetően két bizottság játszik szerepet, az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER I) és a Mezőgazdasági Különbizottság (SCA). A COREPER I minden héten ülésezik, elsősorban a horizontális ügyekkel, az állat-, növényegészségüggyel, élelmiszerbiztonsággal és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik, míg az SCA, amely rendszerint hétfőnként ülésezik, inkább a klasszikus termelési, piacszabályozási agrárpolitikai kérdéseket tárgyalja. A COREPER II csoport a mezőgazdasági vonatkozású kérdésekben nem játszik szerepet. A Mezőgazdasági és Halászati Miniszterek Tanácsában a mindenkori agrárminiszter látja el a képviseletet, távollétében az államtitkár, illetve a nagykövet helyettesíti őt. A Mezőgazdasági Különbizottságban az integrációs ügyekért felelős vezető látja el a képviseletet, akadályoztatása esetén a brüsszeli Állandó Képviselet mezőgazdasági csoportjának vezetője helyettesíti. Az Európai Bizottság az EU operatív munkájáért felelős, a KAP területén jogalkotó hatáskörrel rendelkezik. A mezőgazdasággal és az élelmiszeriparral foglalkozó két bizottság a Mezőgazdasági Főigazgatóság és az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság, munkájuk előterjesztéséért a tagállamok képviselőiből álló szakbizottságok a felelősek. A szakbizottságok ülésezhetnek, hetente, kéthetente, illetve havonta. Az Európai Parlament alapvetően csupán szűk körben társ jogalkotó, a KAP területén is a fogyasztóvédelem és az állategészségügy kivételével csupán véleményező szerepe van. A tagállamok illetékes minisztériumai felelősek az EP képviselőkkel való kapcsolattartásért, hogy őket megfelelően 12 Popp József, Potori Norbert, Udovecz Gábor: Agrárgazdasági Tanulmányok 2004. 5. szám, A Közös Agrárpolitika alkalmazása Magyarországon, AKII, Budapest, 2004, pp. 11-18. 23

felkészítse a tárcát érintő témakörökből, és hogy szükség esetén a minisztériumi képviseletet biztosítsák az EP-ben. 13 13 FVM Tagállam Működési Főosztály, Irányító Hatósági Főosztály: Európai Uniós Agrár Abc, Agroinform Kiadó, Budapest, 2004, pp. 9. 24

III.5.1. A KAP DÖNTÉSHOZATALI RENDSZERÉHEZ KAPCSOLÓDÓ SZERVEK SPANYOLORSZÁGBAN Az állami adminisztráció és bürokrácia Spanyolországban decentralizált, így négy szintből áll, nemzeti, regionális, tartományi és helyi szintekből, amelyeken belül minden szint saját felelősségi és kötelezettségi körrel rendelkezik. A nemzeti szintet a madridi központi adminisztratív rendszer és a provinciális fővárosok hivatalai képviselik. A nemzeti kormányzat 1978 óta átruházza és felosztja a hatalmát, illetve felelősségét és gazdaságihumánerőforrásait a 17 regionális kormány között. Mindemellett minden tartomány rendelkezik saját kormányzattal, helyi szinten pedig mintegy 8 000 helyi hatóság működik az országban. 14 Spanyolországban 19 Kifizető Ügynökség (KÜ) működik, a Központi FEGA Kifizető Ügynökség (Fondo Español de Garantía Agraria, azaz Agrárgarancia Alap) nemzeti szinten kezeli az EMOGA Garancia Szekcióból származó támogatásokat. A halászati és egyéb tengeri termékek intervenciójával szintén központi szinten a FROM (Fondo de Regulación y Organización del Mercado de Productos de la Pesca y Cultivos Marinos, vagyis a Halászati és Tengeri Termékek Piacszabályozási és Szervezési Központja) ügynökség foglalkozik. Továbbá a 17 tartomány mindegyikében található egy úgynevezett Agencia de las CCAA (Comunidades Autónomas, Autonóm Tartomány) nevű kifizető ügynökség. A FEGA egy pénzügyi autonómiával rendelkező, független állami ügynökség, amelyen belül 7 aligazgatóság működik: az Agrártermékek-, az Állati Eredetű Termékek-, a Tej Kvóta Menedzsment-és a Gazdasági, Pénzügyi Aligazgatóság, valamint külön aligazgatóságot hoztak létre a külkereskedelem kezelésére, a koordinációs feladatok ellátására és a belső ellenőrzés végzésére. Spanyolországban az igazoló szerv a FEGA és a FROM esetében a Mezőgazdasági, Halászati és Élelmezésügyi Minisztérium Intervenciós Kirendeltsége, az illetékes hatóság pedig értelemszerűen a Mezőgazdasági, Halászati és Élelmezésügyi Minisztérium. A tartományi ügynökségeknél az igazoló szerv feladatát a tartományi közigazgatási hivatalok látják el, míg az illetékes hatóságét különböző tartományi tanácsok. 15 A spanyol régiók pénzügyeit az 1980-as Autonóm régiók finanszírozásáról szóló törvény (LOFCA) szabályozza. A törvény kimondja, hogy a különböző régiók legfőbb 14 Csurgó Bernadett: Vezetés és helyi hatalom az európai vidékfejlesztésben 2., Spanyolország, Agrár Európa VII. évfolyam 10. szám, Budapest, 2003, pp. 39. 15 http://www.aik.hu/domo-5tqdfh_files/spanyolorszag_nyomt.pdf 25

finanszírozója a központi kormány, az állam bevételeiből az adott régió népessége, földrajzi nagysága, illetve az egy főre jutó jövedelme és adóbevételei szerint részesedhet. A regionális kormányok csak bizonyos tevékenységek után, illetve meghatározott területeken jogosultak adószedésre, valamint saját jövedelmi források behajtására. Azonban a régiók alapvetően, elenyésző saját bevételeik mellet, a központ transzfereiből tartják el magukat. Az infrastruktúra terén a legkevésbé fejlett régiókat a Területközi kompenzációs Alapból (ICA) segítik és ugyancsak fontos szerepet játszanak az ERFA alapból a központi kormányon keresztül juttatott összegek is. 16 Ami az agrár és vidékfejlesztést illeti, minden regionális kormány a szükségleteinek és lehetőségeinek megfelelő rendszert és módszert alkalmazhat, figyelmen kívül hagyva az általános modellt. A nemzeti szint, avagy a spanyol kormány feladata, hogy az EU szabályokat jóváhagyja és azokat megfelelő nemzeti szintre adoptálja. A szabályokat a regionális kormányzatoknak is el kell fogadniuk, alkalmazásuk azonban a saját szabályainak megfelelően történik, kihasználva az EU adta manőverezési lehetőségeket. Amikor egy regionális kormány a javaslatokat egyezteti, akkor az adott tárgyalássorozaton gyűlésen a nemzeti kormány agrárminisztere is részt vesz, hogy a nemzeti érdekeket a regionális mellett szem előtt tarthassa. A javaslatok, amelyeket a regionális kormány az agrárminiszter részvételével alkot, a Bizottság elé kerülnek elbírálásra. Amennyiben egy javaslatot a Bizottság elfogad és azt felveszi a Támogatási Alapba, akkor a strukturális alapok elfogadásának az adott fejlesztési terv lesz az alapja. 17 A régiók finanszírozási helyzete és a központtal való koordináció sok kivetnivalót hagy maga után. 1980 és 1992 között például a regionális kormányzati kiadások a nemzeti GDP-ben 10 %-kal nőttek, mialatt a központi kormány kiadásai változatlanok maradtak. A decentralizáció hatásaként ugrásszerűen megemelkedett a közalkalmazottak és az adminisztrátorok száma, vagyis az államigazgatásban foglalkoztatottak száma 1981-ről 1991- re a duplájára nőtt, valamint a közalkalmazottak fizetése is gyors ütemben emelkedett. Mindez komoly hatással volt a költségvetési deficit alakulására, 1991-re az államháztartás hiányának 32 %-a regionális és helyi eredetű volt. Ennek eredményeképp 1992-ben a központi kormány és a régiók között létrejött az Autonóm Finanszírozási Szerződés, ami 16 Demendy Nóra, Éltető Andrea: Spanyolország és Portugália az EU strukturális támogatási rendszerében, MTA Műhelytanulmányok 39. szám, Budapest, 2002, pp. 9. 17 Csurgó Bernadett: Vezetés és helyi hatalom az európai vidékfejlesztésben 2., Spanyolország, Agrár Európa VII. évfolyam 10. szám, Budapest, 2003, pp. 40. 26

1996-ig szabályozta a régiók kiadásit, valamint célul tűzte ki az autonóm régiók közötti és a központtal való koordináció javítását és így hatékonyabbá tételét. 18 III.5.2. A KAP DÖNTÉSHOZATALI RENDSZERÉHEZ KAPCSOLÓDÓ HAZAI SZERVEK Magyarországon a 1007/2004. sz. (II. 12.) Kormányhatározat szabályozza az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való részvételt és az ehhez kapcsolódó kormányzati koordinációt. A határozat 2004. március 1-től lépett hatályba. A döntéshozatalban a legfőbb szerv a Kormány. A Kormány elé kerülő EU-val kapcsolatos ügyek csak úgy tárgyalhatók a hetente sorra kerülő Kormányüléseken, ha azok az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB), illetve a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet (KÁÉ) napirendjén már szerepeltek és jóváhagyásra kerültek. Fennmaradó nézetkülönbségek esetén az EKTB azt a KÁÉ, vagy az Integrációs Kabinet hatáskörébe utalhatja. Az Integrációs Kabinet létrehozásáról a 1107/2002. sz. (VI. 28.) Kormányhatározat rendelkezik. Vezetője a mindenkori külügyminiszter, állandó tagjai között szerepel többek között a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, akit akadályoztatása esetén a politikai államtitkár képvisel. A Kabinet az EU tagságunk stratégiai kérdéseit vitatja meg, illetve nagy jelentőségű, a nemzeti álláspontot érintő vitás kérdésekben foglal állást. Az EKTB elnöke a mindenkori európai integrációs ügyek koordinációjáért felelős tárca nélküli minisztere, feladatait és hatáskörét a 70/2003. sz. (V. 19.) Kormányrendelet részletezi. Értekezik a Magyar Köztársaság integrációs politikáját vagy érdekeit érintő minden jelentős kérdésben, kivéve a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben. Alapvető feladata a tanácsi ülések előkészítése és a képviselendő magyar álláspont pontos meghatározása a COREPER I, az SCA és a tanácsi munkacsoportok számára, illetve kezdeményezheti az Integrációs Kabinet, valamint a KÁÉ állásfoglalását. Üléseire általában keddenként, a COREPER I ülését megelőző napon kerül sor, azokról emlékeztető készül, amelyet az FVM vezetősége és az egyes napirendi pontokban érdekelt szakértők részére a Tagállami Működési Főosztály továbbít, illetve az emlékeztetőt a KÁÉ is megkapja. Az EU-s kérdéseket tekintve az FVM a Parlament két állandó bizottságában érintett, az Európai Integrációs Ügyek 18 Demendy Nóra, Éltető Andrea: Spanyolország és Portugália az EU strukturális támogatási rendszerében, MTA Műhelytanulmányok 39. szám, Budapest, 2002, pp. 9-10. 27

Bizottságában és a Mezőgazdasági Bizottság EU csatlakozási és külkereskedelmi albizottságában. Az AVOP-nál a tervezési feladatokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumon belül a Fejlesztési Főosztály látja el, a végrehajtásáért az Irányító Hatósági Főosztály a felelős. Az NVT esetében a tervezésért a Vidékfejlesztési Főosztály, míg a végrehajtásért az Irányító Hatósági Főosztály a felelős. Az ellenőrzést mindkét program esetében az Ellenőrzési Főosztály végzi. A két program általános koordinációját az FVM-en belül a Vidékfejlesztési Bizottság látja el. Az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program irányító hatósága (IH) a hazai és az uniós szabályozással összhangban teljes körű felelősséggel rendelkezik az Operatív Program végrehajtásáért, és a vonatkozó EU-s jogszabályok szerint egyes feladatait delegálhatja közreműködő szervezetekre, ennek értelmében a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalra is. 19 A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a spanyol Mezőgazdasági, Halászati és Élelmiszeripari Minisztérium együttműködési szerződést kötött 1999-ben annak érdekében, hogy Magyarország minél sikeresebben tudjon felklészülni az európai uniós csatlakozásra a vidékfejlesztés területén. A közös munka célja az volt, hogy elkészüljön a programozás-módszertani készségek fejlesztése során egy olyan dokumentumtervezet, amely tartalmazza mindazokat az intézkedéseket, amelyek Magyarország az EMOGA Orientációs és Garancia alapból kíván finanszírozni a csatlakozás után. 20 19 FVM Tagállam Működési Főosztály, Irányító Hatósági Főosztály: Európai Uniós Agrár Abc, Agroinform Kiadó, Budapest, 2004, pp. 11. 20 http://www.omgk.hu/ea0009/vfv.html 28

IV. AGRÁRPOLITIKÁK A CSATLAKOZÁS UTÁN IV.1. SPANYOL AGRÁRPOLITIKA A CSATLAKOZÁS UTÁN Amikor Spanyolország csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez, a Közösség volt legfőbb kereskedelmi partnerük. Az összes kivitelük közel 70 %-a a Közös Piacra irányult és innen származott az agrár-élelmiszeripari termékek importjának majdnem 50 %-a Spanyolországban. Bár a gabonafélék esetében, így a kukorica és szója tekintetében főleg az Egyesült Államokból és Argentínából importált és a 80-as évek végéig kereskedelmi megállapodást kötöttek Kubával a cukorimport tekintetében- így pótolva a belföldi piacon kialakult hiányt- legfőbb élelmiszeripari beszállítója a Közösség volt. Ennek következtében a spanyol szabályozás egyre inkább közelített az EU-normatívához, különösen az 1970. évi, a Spanyolország és a Közös Piac közötti Kétoldalú Megállapodást követően. Azonban bármekkora hasonlóságot mutatott az ország agrárszektorokat érintő szabályozási mechanizmusa a Közösségéhez, a fő agrártermékek exportja és importja állami vagy más adminisztratív döntés restriktív kereskedelmi rendszerének volt alárendelve. Ez volt talán a legnagyobb eltérés a spanyol és a közösségi piac között. A csatalakozási tárgyalások során az agrártárgyalások bizonyultak a legnehezebbnek. A spanyol küldöttség gyors integrációra törekedett az agrárszektor tekintetében, míg lassú integrációra az ipariban, azonban az akkori Tízek mindezt pont fordítva gondolták. A tárgyalások eredményeképp globális csomag jött létre, mindenki számára egyforma hosszúságú átmeneti időszakról határoztak, mind az ipar-, mind az agrárszektor számára. Az átmeneti alapidőszak időtartalmát 7 évben állapították meg, a nehézségekkel terhelt termékek esetében ezt további három évvel meghosszabbíthatták, illetve ahol nem merültek fel érdemi problémák, e periódust rövidebbre szabhatták. A Csatlakozási Szerződésben 88 cikkely foglalkozik a mezőgazdasági tárgyalásokkal, továbbá 8 függelék, 6 közös nyilatkozat és a Közösség egy nyilatkozata. 29

IV.1.1. AZ ÁTMENETI IDŐSZAK A Csatlakozási Szerződés a spanyol mezőgazdaságra nézve kétféle átmenetet vett figyelembe. Klasszikus átmenet volt érvényben valamennyi szektorra nézve, valamint specifikus átmenet nehézségekkel küzdő termékek körében. IV.1.2. A KLASSZIKUS ÁTMENET Az árközelítés mechanizmusa során a spanyol árakat hét éven keresztül tervezték folyamatosan közelíteni a Közös Piacon szereplő árakhoz. Abban az esettben, ha azok között minimális eltérés (3 %) mutatkozott, akkor a belépés évfordulójával kezdődően már a közösségi árat alkalmazták Spanyolországban. Amennyiben viszont a spanyol ár valamelyest magasabb volt a közösséginél, akkor az előbbit befagyasztották mindaddig, amíg a közösségi árak ahhoz fel nem zárkóztak. Ha a spanyol ár lényegesen és tartósan magasabbnak bizonyult az utóbbinál, akkor a Bizottság a negyedik év elteltével elemezte az áremelkedést, majd javaslatokat dolgozott ki az árak tíz éves periódus alatti közelítésére. A spanyol támogatások közelítését a közösségiekhez hasonló intervallum alatt tervezték megvalósítani. Az átmeneti időszak alatt Spanyolország csak akkor tarthatta fent a nem harmonizált belföldi mezőgazdasági támogatásait, ha azok hirtelen megvonása a szektortól súlyos és visszafordíthatatlan hatással lettek volna a termelői és fogyasztói árszintre. Amennyiben ilyen támogatást fenntarthatott, akkor azoknak csökkenő mértékűnek kellet lenniük és az átmeneti időszak végére meg kellet szűnniük. Ha Spanyolországban nem volt a Közösségihez hasonló típusú támogatás érvényben a csatlakozás időpontjában, akkor az első évben az adott közösségi támogatás egyhetedét kapta meg támogatásként, majd ezt az összeget arányosan, hét éven keresztül emelték. A csatlakozási kompenzációs összegeket az EMOGA Garancia Alapjából finanszírozták. A kompenzációs összegek célja az volt, hogy elkerülhetővé tegyék a Tízek és Spanyolország közti áruforgalom során az árkülönbségekből adódó esetlegesen fellépő zavarokat. Gyakorlatilag a kompenzációs összegek egyenlők voltak a spanyol intézményes és a közösségi árak különbözetével. 30

A szabad áruforgalom és vámlebontás tekintetében Spanyolország 1986. március 1-től a közösség vámrendszerét alkalmazta. A kényes termékeke esetében azonban életbe lépett a csatlakozási kompenzációs összegek alkalmazása, illetve a kiegészítő cseremechanizmus. A kiegészítő cseremechanizmust a kölcsönösen érzékeny mezőgazdasági ágazatok és termékeik érdekében dolgozták ki. A rendszer célja az volt, hogy az áruforgalmat Spanyolország és az EGK között a különféle piaci lehetőségeknek megfelelően fokozatosan harmonizálják. A cseremechanizmus rendszere többféle változót is figyelembe vett, így a termelést, az árak és a fogyasztás alakulását, a harmadik országból származó importforrásokat, készleteket, stb. A Közösség mezőgazdasági termékekre vonatkozó külkereskedelmi rendszerének teljes alkalmazása alól ugyancsak felmentést kapott Spanyolország. 1989. december 31-ig az ország fenntarthatott bizonyos mennyiségi korlátozásokat harmadik országból származó agrárterméke, így a karfiol, sárgarépa, karórépa, hagyma, paradicsom, citromfélék, szőlő, alma, körte, sárga- és őszibarack vonatkozásában, 1995. december 31-ig pedig bizonyos húsfélékre és aprólékokra, úgy mint a házinyúl-hús, búzaliszt, búzadara-félék, keményítő és búzasikér tekintetében. 21 IV.1.3. SPANYOLORSZÁG AGRÁRTÁMOGATÁSA AZ 1992. ÉVI SZINTEN A mezőgazdasági támogatások megoszlása Spanyolországban 1992-ben STRUKTURÁLIS ALAPOK SZERINT MILLIÓ ESP MILLIÓ EUR* 1 FŐRE JUTÓ EUR 1 MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓRA 22 JUTÓ EUR GDP 23 %-ÁBAN EMOGA Garancia 461 155,4 2 771,6 70,16 1394,92 0,598 Szekció EMOGA Orientációs 74 630,1 448,6 11,36 225,78 0,097 Szekció Egyéb források 4 127,4 24,8 0,63 12,48 0,005 ESZA 784,8 4,7 0,12 2,37 0,001 Összesen 540 697,7 3 249,7 82,26 1635,54 0,701 Forrás: Ministerio de Agricultura, Pesca y Alimentación, Spanyolország; KSH adatok; saját számítások Megjegyzés*: 1998-as árfolyamon számolva 21 Európa Füzetek: Spanyol tapasztalatok az EK-csatlakozás előkészítésében, Bevezető Előadás, ITD Hungary, Budapest, 1997, pp. 49-52. 22 KSH adatok alapján: az aktív lakosság 10,1 %-a dolgozott a mezőgazdaságban 23 KSH adatok alapján: 463,3 milliárd euró 31