GÉPGYÁRTÁSTECHNOLÓGI L5 GYKORLT SZERELÉS gyakorlat célja: tűrésillesztési ismeretek elmélyítése beszabályozás válogatással szerelési módszer alkalmazásán keresztül, ezáltal a szereléssel kapcsolatos elvi megállapítások és gyakorlati tapasztalatok bővítése konkrét szerelési feladat megoldásával és elvégzésével Összeállította: Dr. Boór Ferenc 008 Budapest, Egry J. u.. E épület II. Emelet. Tel.: +36--463-5-7 Fax.: +36--463-3-76 www.manuf.bme.hu
SZERELÉSI GYKORLT: UTÓLGOS ILLESZTÉS (BESZBÁLYOZÁS) működő berendezéseket alkotó szerelvények célja olyan követelmények kielégítése, amelyeket az összetevők egyenként kielégíteni nem képesek. Minden működő szerelvény meghatározott üzemi körülményeket és azokban meghatározott változást feltételez. z ilyen változások, t az összetevők üzemi hőmérsékleten bekövetkező méretváltozása, a nagysebességű, forgó összetevők közötti súrlódás csökkentése érdekében szabályozott érintkezési viszonyok, az öntisztító folyamat elősegítése érdekében előírt játékok, stb. d, egy meghatározott szerelési hézaggal vagy előfeszítettség állapotot jelentő negatív hézaggal tervezhetők, biztosíthatók. szerelési gyakorlat tárgya egy olyan szerelvény, amelynek ún. szerelési hézagára előírt követelmény jóval szigorúbb, t amelyet az alkatrészekre előírt gyártási méretek és tűrések teljes cserélhetőségi szintű, azaz válogatás nélküli szereléssel biztosítani képesek. gyakorlat során egy hajtóműbe szerelt tengely csapágyaira előírt csapágyhézag szerelés közbeni beállítását végzik el. hézag előírt méretét a gyakorlatvezető a helyszínen adja meg. későbbiekben 0 -val jelölt hézag az alábbi,. ábrán megadott 3. tételszámú csapágy és 5. tételszámú távtartó gyűrű között, t zérus névleges méretű (ezért a rajzon külön nem is jelzett), de előírt alsó és felső szerelési tűréssel ellátott méretként képzelhető el. hézag méretét a részszerelvény kapcsolódó (azt meghatározó) alkatrészeinek gyártási méreti és tűrései befolyásolják. gyakorlat során viszont a hézagra előírt alsó és felső határméretet nem az alkatrészek eredeti gyártási tűréseinek szűkítésével, hanem az utólagos illesztés módszereinek egyik változataként ismert tűrésillesztési módszerrel, beszabályozással biztosítják.. ábra szerelvény összeállítási rajzának részlete Beszabályozás válogatással beszabályozás során a szerelvényre (jelen esetben a hézagra) előírt méretet egy előre kiválasztott beszabályozó tag, általában egy egyszerűen és pontosan megmunkálható (pl. síkköszörült közgyűrű) méretével biztosítják úgy, hogy egy részszerelvény állapotra jellemző méretet megmérnek, s e méretből következtetnek az előírást biztosító közgyűrű méretre. zaz, a beszabályozó alkatrészt egy előre gyártott méretsorozatból úgy választják meg, hogy az előírt hézagméretet biztosítsák. Ezt a módszert, mikor a beszabályozó tag mérete változtatható ugyan, de a változtatás egy meghatározott számú és méretkülönbségű rögzített méretű sorozatból történő válogatással történik, beszabályozás válogatással módszernek nevezik. a gyakorlaton a házba szerelt összes alkatrészt megmérve számítják majd ki, hogy ez a méret milyen tartományok közé eshet Szerelés utólagos illesztés beszabályozás válogatással
gyakorlat menete:.) hajtómű szétszerelése.) hézag méretét meghatározó alkatrészek mérése és előzetes számítások 3.) z osztott hajtómű alsó részének összeszerelése a beszabályozó tag nélkül 4.) Mérés és tűrésillesztési számítással megfelelő méretű kompenzátor választása 5.) Jegyzőkönyv kitöltése, nyilatkozat a selejt valószínűségéről 6.) hézag ellenőrző mérése az osztott hajtómű alsó részének teljes összeszerelése mellett 7.) hajtómű végszerelése gyakorlat a méretláncok eredő méretének és tűrésének számítási ismereteire épít és szükség esetén célszerű annak felfrissítése. z utólagos illesztés tervezése (felkészülés a gyakorlatra) tervezés menete: követelményt (hézagméretet) meghatározó méretlánc meghatározása és elemzése Kompenzátor vagy beszabályozó tag választása 3 Kompenzátor vagy beszabályozó tag méretvarianciájának meghatározása 4 Mérési stratégia kidolgozása, az alkalmazhatóság ellenőrzése 5 Kompenzálási vagy beszabályozási utasítás z utólagos illesztés módszerének alkalmazását nem, de a fenti tervezési lépéseket nagyban egyszerűsíti, hogy a módszert arra az esetre dolgozzák ki, tha a gyártási méreteket és tűréseket csak a beszabályozó tagra, az 5. tételszámú közgyűrűre, pontosabban annak előre gyártott sorozatára ismernék csupán előzetesen.. Méretlánc meghatározása és elemzése z. ábrán bemutatott részszerelvény a 3. tételszámú házba szerelt csapágyazott tengely. Ennek alapján a hézagot meghatározó részszerelvényt két részre bonthatják, egy előre szerelhető tengelyszerelvényre és a tengely helyzetét meghatározó befoglaló házszerelvényre. z áttekinthetőség kedvéért a méretek egységesen a méretlánc építés sorrendjében indexelt i -vel jelöltek a következőképpen: ház-szerelvény tagjai és későbbi jelölésük: tengely szerelvény tagjai és jelölésük: = a 3. számú ház befoglaló mérete = a 0. számú fedél vállmérete 8 = a 6. számú fedél vállmérete 7 = az 5. számú közgyűrű hosszmérete 3 = a 3. számú csapágy szélessége 4 = a 4. számú közgyűrű szélessége 5 = az. számú tengely vállmérete 6 = a. számú csapágy szélessége. ábra szerelési hézag méretlánca a szerelvényben. ábra méretlánc vázlatán jól látható, hogy a részszerelvénybe szerelt alkatrészek kapcsolódó felületei egy egyszerű lineáris méretláncot alkotnak, melynek tagjai vagy növelik, vagy csökkentik a hézag eredő méretét. Szerelés utólagos illesztés beszabályozás válogatással 3
méretlánc összetevőket e két csoportba sorolva, tehát növelő tagok: (csupán); és csökkentő tagok:, 3, 8 ; ahol az eredő tag: 0 ; z 0 tag névleges és határméreteinek számítási egyenletei, azaz a hézag eredő mérete és méretszóródása: 8 0 = i = 3 4 5 6 7 8 ( + + + + + ) + z összetevők tűréseit, lehetséges határméreteit figyelembe véve a hézag legkisebb és legnagyobb mérete: 8 = = + + 0 i 3 4 + 5 + 6 + 7 + 8 hézag eredő 0 méretszóródását az alkatrészekre előírt vagy méréssel megállapított legkisebb és legnagyobb méreteikből számított i gyártási tűréseikből közvetlenül is számolhatnák: 8 0 = i ; Előzetes adatok hiányában, így a gyakorlat során is, a méreteket méréssel állapítják meg. Valójában a mérőeszközük pontosságától függően csupán abban lehetnek bizonyosak, hogy az egyes mért méretek a mérőeszköz leolvasási pontosságától függő tartományon belüli bizonytalansággal a valós méretek. Tehát, az egyes alkatrészek gyártási tűréseit, alsó és felső méreteit egy adott szerelvény esetén egységesen ez a mérési bizonytalanság helyettesíti, sorozatban gyártott szerelvény esetén pedig az egyes alkatrészekre kapott legkisebb és legnagyobb méretek. Mivel a mérési bizonytalanság den tagra ugyanakkora, a szerelvény hézagméretének bizonytalansága egyetlen szerelvény esetén is (s egy szerelvény sorozatra is, ha az alkatrészek tűrése egységesen M volna): 0 = 8, ahol M a mérőeszköz pontatlansága. mennyiben azzal számolhatnak, hogy a gyártási tűrések (avagy ez esetben az azokat helyettesítő mérési hibák) a mért értékek körül szimmetrikusan helyezkednek el, a méretekről és a várható bizonytalanságról összefoglalóan a következőket kapják: 8 ± ± 0 = i = { ( + 3 + 4 + 5 + 6 + 7 + 8 )} ± { 4 } feltéve, hogy den tagot megmérve számítják az eredőt, s hogy a beszabályozó tag gyártási tűrése is M. Utólagos illesztésre azért van szükség, mivel ez a bizonytalanság nagyobb, t a hézagra megengedett, azaz 0 > 0 = 0 0. Beszabályozó tag választása. gyakorlat során a gyakorlatvezető írja elő a hézagméretet. Beszabályozó tagként a már említett szempontokat (egyszerűség, pontosabb gyárthatóság) két méretláncban résztvevő alkatrész, a 4. és 5. tételszámú közgyűrű is kielégíti. Mivel azonban az 5. tételszámú alkatrész kerül később beszerelésre, s nem is érinti az előre szerelhető tengely-szerelvény szerelését, az 5. tételszámú közgyűrű választása beszabályozó tagnak kézenfekvő. 3. Beszabályozó tag méretvarianciájának meghatározása hhoz, hogy a szerelvényre előírt követelményt (jelen esetben hézagméretet) teljesíthessék, rendelkezniük kell a beszabályozó tagok olyan előre meghatározott sorozatával, mely az alkatrészek legszélsőségesebb eseteire is rendelkezik megfelelő beszabályozó mérettel. E sorozat határméretei és a közbenső fokozatai alkotják a beszabályozó tag értékkészletét, azaz méretvarianciáját. méretvariancia tehát, előre meghatározható, ha ismert a méretlánc den összetevőjének lehetséges legkisebb és legnagyobb mérete. pl. digitális mérőóra esetén a mérési bizonytalanság 0.0mm, míg mechanikus tolómérő esetén (szabvány szerint: a leolvasási hibalehetőséget is figyelembe véve) 0.07mm-nek vehető, ha a mechanikus skálája 0.05 mm-es beosztással rendelkezik is. Szerelés utólagos illesztés beszabályozás válogatással 4
Tételezzék fel, hogy az 5. tételszámú és 7 méretű közgyűrűt 0. mm-es méreteltéréssel különböző méretben rendelik meg, s a gyártási pontosságot az alkalmazott mérőeszközük mérési pontatlanságával összhangban éppen a fent bevezetett M szélességű szimmetrikus tűrésértékkel írják elő (avagy méréssel választják)! Jelölje a következő kifejezés a fokozatokban előre megadott N tagú közgyűrű sorozat méreteit és tűrését: N ± [ ] 7 i =, ahol N a fokozatok száma és i a sorozat tagjainak indexe! Kérdés: Mekkora legyen a megrendelendő közgyűrű méretsorozatának legkisebb [ 7 ] és legnagyobb [ 7 ] N mérete? megrendelendő vagy előre legyártandó beszabályozó tagsorozat legkisebb és legnagyobb méretét abból a követelményből számíthatják, hogy a lehető legkisebb és a legnagyobb eredő esetlegesen az előírt tartományon kívül eső 0 méretű hézagot is ki kívánják javítani, azaz rendelkezni kívánnak a legszélső esetekre is megfelelő méretű beszabályozó taggal. Mivel a választott beszabályozó tag 7 mérete a méretláncban csökkentő tagként szerepel, kisebb mérete növeli, míg nagyobb mérete csökkenti a hézag eredő méretét. Egyelőre tételezzék fel, hogy adott a beszabályozó tag eredeti 7 gyártási mérete! Ennek megfelelően, amennyiben az 0 hézag a szerelés közben éppen a legkisebb méretre adódnék, az előírt legkisebb mérettől számítható ( 0 0 ) távolsággal kisebb méretű beszabályozó tagra volna szükség az előírás teljesítéséhez, t amely mérettel a hézag eredő méretét előzetesen számították. kkor viszont, mikor a hézag esetlegesen éppen a lehetséges legnagyobb méretre adódnék, az előírt (megengedett) legnagyobb hézagmérettől számítható ( 0 0 ) távolsággal nagyobb méretű beszabályozó tagra volna szükség az előírás teljesítéséhez (megjegyzés: a felső vesszővel ellátott jelek dig a hézagra előírt méreteket jelölik). z eredeti 7 méretű beszabályozó tag (5. tételszámú közgyűrű) legkisebb és legnagyobb szükséges mérete: [ 7 ] = 7 (0 0 ) és [ 7 ] N = 7 + (0 0 ), azaz [ ] = 7 0 + 7 N Ezt a számítást alkalmazhatnák akkor, ha ismert volna a beszabályozó tag eredeti 7 gyártási mérete és tűrése. laborgyakorlat során azonban az eredeti gyártási méretek és tűrések ismeretlenek, ezért a megrendelendő avagy alkalmazandó legkisebb és legnagyobb beszabályozó tagméreteket, s majd a szerelés közben választandó beszabályozó tag méretét másképpen, az eredeti méret kikerülésével kell számítani. Jelölje indexeletlen azt a hézagot, amely a szerelvényben a beszabályozó tag nélkül, t szerelési hézag alakul ki (lásd 3. ábra). Ennek a méretnek várható értékéből is meghatározható a hézag előírt méretéhez szükséges legnagyobb és legkisebb méret és az alkalmazandó beszabályozó tag mérete is. Ez az hézag a méretlánc vázlaton, t az 0 és 7 tag összege értelmezhető. 0 3. ábra z előzetesen mért hézag és méretlánca a szerelvényben Szerelés utólagos illesztés beszabályozás válogatással 5
z hézag eredő (azaz a mérési adatokból számítható) mérete és méretszóródása az előbbiek alapján, ugyanazon elveket követve, de az 7 méret nélkül számítandó: ( + + + + ) = + a szélső méretek pedig i = 3 4 5 6 8 6,8 = 6,8 i = + avagy szimmetrikus elhelyezkedésű gyártási bizonytalansággal számolva az méret és szóródása (tha den alkatrész gyártási tűrése azonosan adott M terjedelmű volna) 3 : 3 + 4 + 5 + 7 = i ± = 3 4 5 6 8 6,8 hézag eredő 0 mérete az méretből és a beszabályozó tag 7 méretéből (ezt ): 0 7 6 + { ( + + + + + )} ± { 3.5 M} = illetve a szélső méretek: 0 7 =, ahol 7 = 7 8 ± beszabályozó tag szükséges legkisebb és legnagyobb mérete az előbb már felírt egyenletekkel: 7 ] 7 0 0 7 0 7 N + = + [ =, majd az 7 -es tag tűrésével számolva [ 7 ] = 7 0 + 7 ± = 0 ± kifejezésekkel számolható. N beszabályozó tag méretvariánciája, a szükséges legkisebb és legnagyobb mérete (eredeti 7 méret nélkül): N [ 7 ] = [ 7 ] N [ 7 ] ; ahol 7] = 0 és [ 7 ] N = 0 [ + Ezek tehát az N tagú diszkrét méretsorozatban megrendelendő közgyűrű szélső értékei, mikor az alkatrészek műhelyrajzi méreteiből és tűréseiből ismert, avagy statisztikai mérésekből előre számítható a részszerelvény hézagának legkisebb és legnagyobb mérete, és a beszabályozó tag pontossága M. E méretek által adott mezőt beszabályozási értéknek, ~ varianciának avagy ~ tartománynak nevezik. menynyiben ez az érték negatív vagy nulla (lásd tartalék variancia), akkor nincs szükség beszabályozásra, hanem a szélsőértékek közötti méretű beszabályozó tagra van szükség. mennyiben viszont ez az érték pozitív, akkor pontosan azt a tartományt (méretkülönbséget) kapták, amely értéktartomány különbséggel rendelkező beszabályozó tagra (itt közgyűrű sorozatra) van szükség. Ennek az értéknek az eredő és megengedett méretszóródás különbségénél nagyobbnak vagy azzal éppen egyenlőnek kell lennie. fenti két egyenletet egymásból kivonva: N [ 7 ] = [7 ] N [7 ] + 0 = 0 0 éppen ezt kapják. Összefoglalva: - látható, hogy a beszabályozó tag (itt a közgyűrű) előre megrendelendő sorozatának szélső méretei, azaz a beszabályozási érték, avagy mérettartomány az alkatrészek és a közgyűrű véletlenszerű válogatását feltételező eredő (esetünkben: = 8 ) és a hézagra előírt tűrés ( ) különbségével egyenlő. 0 - azaz, a méretvariancia attól független, hogy milyen mérési stratégiát alkalmazunk, viszont a módszer pontossága az nem; pedig, az utólagos illesztés célja éppen az, hogy a szerelvény pontosságát fokozzuk! 0 3 Egyedi szerelvény esetben den alkatrész mérése után az hézag lehetséges mérete is ezzel a bizonytalansággal számolható, ezért szerepel M a képletben, t az alkatrészek méretének bizonytalansága. Szerelvény sorozatra alkalmazva az egyenletet, M alatt az egyes alkatrészek gyártási sorozatának azonos értékű szóródását kell érteni, nem egyszerűen a mérőeszköz pontatlanságát! Szerelés utólagos illesztés beszabályozás válogatással 6
4. Mérési stratégia és a módszer alkalmazhatóságának ellenőrzése (a szerelés végrehajtása) Nincs módszer, amely den bizonytalanságot ki tud küszöbölni, azaz a zárótag méretét hibamentesen képes illeszteni egy előírt méretre. Ebben az esetben is számolniuk kell a bizonytalanságokkal. Ideális (s egyben iparos módszer) az volna, ha a beszabályozó közgyűrű és a 6. tételszámú csapágyfedél nélküli alszerelvény állapot M hézagméretét, azaz a méretlánc vázlaton szereplő 0, 7 és 8 méretek által alkotott méretet mérnék meg, s abból következtetnének arra, hogy az 0 jelű zárótag előírt méretéhez milyen méretű beszabályozó közgyűrű szükséges (4. ábra). Ekkor ugyanis nem kellene az előzetes mérés után a csapágyfedelet visszaszerelni, majd a méretre választott közgyűrű behelyezése után újra beszerelni. zonban a szerelvényben biztosítható csapágyhézag bizonytalansága nem csupán a közgyűrű és a mérés hibájától függne, hanem az M méret mérési hibájából és dkét később beszerelendő 7 és 8 tag méretszóródásának összegéből adódnék. 4. ábra Legkisebb szerelési ráfordításhoz tartozó mérési stratégia laborgyakorlat során alkalmazott beszabályozás esetében a közgyűrű beszerelése előtt az hézagot (3. ábra) mérik meg, azaz a beszabályozó tag kívánatos 7 méretét az -val jelölt zárótag méretéből határozzák meg. Kérdés: Elegendően pontos-e a módszer ahhoz, hogy den előálló esetben az előírást kielégítsék? válasz akkor igen, ha a módszer hibája nem okoz nagyobb bizonytalanságot, t a megengedett ( ). beszabályozás módszer hibája a következő bizonytalanságokból adódik, azaz azok összege: - az zárótag mérési hibája: = - az előre gyártott beszabályozó tagok méretszóródása (gyártási, azaz most mérési hibája): = - és beállítási hiba, azaz az előre rögzített fokozatokban gyártott közgyűrűk közötti méreteltérés: [ ] Tehát, e beszabályozás módszernek legkisebb hibája (az utóbbi nélkül): E módszer selejtmentes alkalmazásának feltétele: 0 7 7 i+ 7 i 0 (M) = + = 0 (M) = < 0 0 = 0 zaz, a módszer a fenti beszabályozó tag választásával és mérési stratégia alkalmazásával selejtmentesen akkor alkalmazható, ha ezen hiba határozottan kisebb, t az előírt hézag tűrése 4. határozott < egyenlőtlenség azért szükséges, mert a módszer bizonytalanságát az még tovább növeli, hogy a beszabályozó tag vagy tagsorozat mérete sem állítható be vagy választható fokozatmentesen (mérete nem szabályozható analóg módon). fokozatoknak a selejtmentességhez még megengedett eltérését a módszer imális hibájából számíthatják: i+ ( [ ] ) = [ ] [ ] ( ) (M) = M 7 i 7 i+ 7 i 0 0 0 0 4 Például, mechanikus tolómérő alkalmazása esetén 0.07mm-es pontatlansággal számolva, a módszer imális hibája: 0.4 mm, azaz ekkora, vagy ennél szűkebb tűrésű előírás ezzel a módszerrel, azaz ilyen mérési stratégia mellett már nem kielégíthető 00%-os valószínűséggel avagy biztosan, hiszen bármilyen zérusnál nagyobb fokozatban gyártott közgyűrű sorozatra a módszer teljes hibája meghaladja a hézagra megengedett eltérést, hiszen semmi sem garantálja, hogy a sorozatban dig a megfelelő választható. Szerelés utólagos illesztés beszabályozás válogatással 7
Egy kis kitérő igényesebbeknek: Miért kell egyáltalán mérést beiktatni, hiszen már megmértek dent?! laborgyakorlat során a beszabályozó tag kivételével den beszerelendő alkatrészt megmérnek a szerelés előtt, ezért felmerülhet a kérdés, hogy miért mérjék meg a közgyűrű beszerelése előtt az hézagot is, amikor azt előre számíthatnák, azaz a beszabályozó tag kívánatos méretét az -val jelölt zárótag előre számítható méretéből is meghatározhatnák. Ez is lehetne egy stratégia, de vajon, elegendően pontos-e ez ahhoz, hogy biztosan kijelenthessék, hogy a mért alkatrész méretekkel számolva dig ki tudják elégíteni az előírást? beszabályozás módszer hibája ebben az esetben: - a 7db mért alkatrész mérési pontatlanságából adódó zárótag becslési hibája: = 7 - az előre gyártott beszabályozó tagok méretszóródása (gyártási tűrése): = - és beállítási hiba, azaz az előre rögzített fokozatokban gyártott közgyűrűk közötti méreteltérés: [ ] Tehát, e beszabályozás módszernek a legkisebb hibája (az utolsó nélkül)): E módszer selejtmentes alkalmazásának feltétele: 7 Szerelés utólagos illesztés beszabályozás válogatással 8 7 i+ 7 i 0 (M) = + = 8 0(M) = 8 < 0 0 = 0 zaz, a módszer ezen mérési stratégia alkalmazásával négyszer nagyobb pontatlansággal alkalmazható csupán, t az tag közvetlen mérése esetén. mennyiben e pontatlanság elegendő volna is, még akkor is lényegesen kisebb fokozatok volnának szükségesek, azaz a szükséges beszabályozási mérték avagy méretvariancia lényegesen több méretfokozatban előre gyártott közgyűrűkkel volna kielégíthető: i+ ( [ ] ) = [ ] [ ] ( ) (M) = 8 f M 7 i 7 i+ 7 i 0 0 0 0 0 0 Természetesen a fenti egyenlőtlenségek teljesületlensége esetén is alkalmazható a beszabályozás, azonban ekkor végszerelés után a szerelvény zárótagját ellenőrizni kell, ugyanis az eredmény selejt is lehet, még ha a selejt valószínűsége jóval kisebb is, t véletlenszerű szereléssel, azaz egyetlen méretre gyártott közgyűrű válogatás nélküli szerelésével. módszerrel elérhető jelentős javulás, így a garantált selejtszint is előre számítható (ezen számítási módszerek a Gyártástechnológia tárgyra építő Szerelés c. tárgyon belül, t mechatronikai alapismeretek részletezettek). 5. Beszabályozási utasítás a beszabályozás végrehajtása beszabályozási utasítás lényege, hogy bármely mért értékre egyértelműen adja meg a választandó tag méretét és tartalék méretvarianciáját, azaz azt a mérettartományt, melyen belül választott beszabályozó taggal az előírás még biztosan kielégíthető. Beszabályozó tag szerelési mérete Természetesen dig igyekezni kell olyan közgyűrű méretet választani az előre gyártott sorozatból, amely a szerelési hézagot az előírt tartomány közepébe illeszti, azaz a beszabályozó tag kívánt (közepes) mérete: 7 = 0 Ehhez legközelebbi és meghatározott szélső értékek közötti méretű, M szórással gyártott közgyűrű választandó egy méretre szerelt részszerelvény előírt közepes méretű hézaggal történő végszereléséhez. 0 Beszabályozó tag szerelési méretvarianciája Kérdés: mennyiben nem áll rendelkezésre a kívánt (számított) méretű beszabályozó tag, hogyan számíthatók annak megengedett szélsőértékei? méretvariancia, azaz a beszabályozási érték számítási elve használható arra is, hogy a lehetséges tartalék méretvarianciát számítsák, azaz, hogy meghatározzák azt az összefüggést, amely az adott mérési eredményekből számított bármely méretre megadja, hogy mekkora beszabályozó tag választásával lehet még az előírást biztosan teljesíteni. Ez esetben az zárótag méretének és szélsőértékei: = ±, ahol a leolvasott érték
z mérési eredményétől függően választandó beszabályozó tag szélső értékeire a már levezetett egyszerűsített összefüggések használhatók (feltéve, hogy a méretek leolvasásakor a mérési bizonytalanság szimmetrikusnak feltételezhető). Ne feledjék viszont, hogy az [ 7 ] és [ 7 ] N értékek most éppen fordítva értelmezendők, hiszen ha az N indexű tag nagyobb, t az -es, az azt jelzi, hogy az alkalmazott módszerrel maradt még beszabályozási érték, azaz további méretvarianciával kiküszöbölendő tartomány! 00%-os biztonsággal akkor alkalmazható a módszer, ha a képletekből a mérési stratégiának megfelelő bizonytalanságokkal számított [ 7 ] és [ 7 ] N értékekre fordított egyenlőtlenség áll fenn, azaz [ 7 ] N < [7 ]! zaz, ha a két érték által meghatározott variancia tartalékot mutat. tartalék az az értékmező, amelyet az alkalmazott módszer még nyújt ahhoz, hogy egy mért méretet eredményező szerelési esetben egy tól-ig tartományon belül legyen választható a beszabályozó tag mérete az előírt hézagméret biztosításához. Összefoglalva: a mérési stratégia tárgyalásakor levezetett szélsőértékek közül az -es indexű tag számítási képlete a szerelés közben választható legnagyobb, míg az N indexű a választható legkisebb méretű beszabályozó tag méretét adja egy adott zárótag méretű szerelvény hibamentes beszabályozásához, azaz: ( ) = 0 = 0 = 0 M és ugyanígy 7 ( 7 ) = 0 + = + 0 + = 0 + Ennek következtében, amennyiben e két érték éppen fordított viszonyt mutat vagy egyenlő, azaz a számított imálisan érték nagyobb vagy egyenlő, t a imális, az azt jelzi, hogy a módszer 00%-os valószínűséggel csak akkor vagy még akkor sem volna alkalmazható, ha a beszabályozó tag mérete végtelenül pontosan volna választható avagy beállítható! 5 Ugyanerre jutnak, ha egyszerűen csak abból indulnak ki, hogy az 0 = 7 képlet által kifejezett beszabályozási módszer legkisebb hibájával, azaz az méret mérési hibájával és az [ 7 ] beszabályozó tagsorozat egyes tagjainak gyártási pontatlanságával, összesen M + = hibával szűkített (redukált) előírt tűrésmezőt számítják ki, t azt a tartalékot, amellyel a diszkrét fokozatokban gyártott beszabályozó tagok névleges méretei még különbözhetnek ([ 7 ] i+ [ 7 ] i < 0 ). mennyiben a redukált tűrésmező kisebb vagy egyenlő, t nulla, akkor a selejtmentesség már nem garantált. gyakorlat során a méretvariancia már adott, és a közgyűrűk 0. mm méret eltéréssel előre gyártottak. Minthogy a laborgyakorlaton már egy előre kidolgozott módszernek megfelelő beszabályozást alkalmaznak, a végrehajtása során a gyakorlatvezető által előírt hézagmérettől függ csupán, hogy a módszerrel biztosan, azaz teljes cserélhetőségi szinten, avagy részlegesen, előre számítható valószínűséggel képesek az előírást teljesíteni. Kérjük, a jegyzőkönyvük kitöltése után, az abban számolt adatoktól függően, még a csapágyhézag ellenőrzése és a végszerelés előtt a megjegyzés rovatba írják be, hogy az önök által összeszerelt hajtómű biztosan, vagy csak részlegesen (adott valószínűséggel) teljesíti-e a gyakorlatvezető által előírt követelményt! Ellenőrző kérdés Milyen egyszerű változtatást javasolna a módszer pontosságának fokozása érdekében? 5 Megjegyzés: Egyenlőség esetén, mikor a számított méret éppen egy előre gyártott méretre adódik, akkor a szerelés eredménye éppen kielégítheti az előírást, azaz hibátlan mérés esetén a végszerelvény hézagának mérete még az előírt mérettartományba esik. Szerelés utólagos illesztés beszabályozás válogatással 9
5. GÉPGYÁRTÁSTECHNOLÓGI LBOR JEGYZŐKÖNYVE z alkatrészek mérése után azonnal (még az ellenőrzés és végszerelés előtt) kitöltendő! Szerelés utólagos illesztéssel Dátum: Név: Neptun kód: sor- Hajtómű száma: mérőeszköz megnevezése: mérőeszköz M hibája: Hajtómű részszerelvény és méretlánc vázlat Előírt hézag lkatrészek mért méretei 0 : Jele 3 4 5 6 8 0 : 0 : Közepes méret: z zárótag ) számított mérete: ) = ) ± 7 M = = közepes ± 3.5 Részletezze alább számításait! számított i 6,8 és mért mérete: ± = = ; = módszer legkisebb hibája (mérés és közgyűrű pontatlansága): 7 0 (M) = + = = Tartalék: (M) = 0 0 0 választandó 7 beszabályozó tag közepes, legkisebb és legnagyobb névleges méreteinek előzetes meghatározása Közgyűrű (névleges) mérete: avagy most 7 = 0 = 7 7 legkisebb mérete 0(M) ( 7 ) = 0 + = 0 + = 0 + = 7 legnagyobb mérete 0(M) ( 7 ) = 0 = 0 = 0 = 7 Beszerelt közgyűrű mérete: ± = 7 Ellenőrzés: a beszabályozás várható értékeinek számítása és eredményének mérése 0 szerelési hézag számított mérete: névleges = 0 = 7 alsó = 0 = 7 felső = 0 0 = 7 Megjegyzés: szerelt hajtómű biztosan teljesíti az előírást? láhúzással jelölje: IGEN / NEM! Miért? Gyakorlatvezető aláírása: 0 szerelési hézag mért mérete: ± = Szerelés utólagos illesztés beszabályozás válogatással 0