FÜGGELÉK
13. A szótár pszicholingvisztikája* PLÉH CSABA LUKÁCS ÁGNES KAS BENCE 13.0. A mentális szótár fogalma és státusza A huszadik század második felének kognitív pszichológiájában a nyelvvel kapcsolatban egy olyan alapvetően mentalisztikus felfogás vált uralkodóvá, amely a nyelvi rendszerre vonatkozó fogalmakat befelé vetíti, a fejünkben, az elmében is elhelyezi, vagy egyenesen a mentális reprezentációt tartja a nyelv valódi létmódjának. Ez a megközelítés részben Chomsky nyomán feltételezi, hogy alkotó nyelvtani készségünk alapja a nyelvtan mentális realitása, az, hogy mindannyiunk fejében ott van a grammatika, amit valamennyien elsajátítunk, és beszédünket, beszédmegértésünket ez a mentális nyelvi rendszer irányítja. Bár a kiindulópont a nyelvtan pszichológiai realitása, ez a megközelítés következményesen feltételezi azt is, hogy a szótár is a fejünkben van. Erre a gondolatmenetre alapozva használjuk a mentális szótár fogalmát. Tisztelt Szerző! Mellékelten küldjük a Strukturális magyar nyelvtan 4-ben megjelenő fejezetének korrektúráját. Kérjük, olvassa el a szöveget és küldje el megjegyzéseit/javaslatait a siptar@nytud.hu címre, pl. így: az x. oldal y. sorában: igaz helyett legyen nem igaz stb. Szíveskedjék lehetőleg tartózkodni a cikk átírásától, egész mondatok vagy bekezdések betoldásától, de ha valamit félreértettünk vagy rosszul valósítottunk meg a kézirathoz képest, vagy a kéziratból származó elütés, betűhiba maradt a szövegben, ezeket természetesen ki fogjuk javítani, ha felhívja rájuk a figyelmünket. Különösen gondosan ügyeljen az ábrák, táblázatok, példamondatok stb. helyességére. Ha bibliográfiájában megjelenés előtt jelű tételek vannak, és azok időközben megjelentek, kérjük, adja meg a hiányzó részleteket. A tördelő megjegyzéseit ha vannak ilyenek a margón találja, kérjük, ezekre is reagáljon. (A helyenként előforduló margószéli téglalapokat figyelmen kívül hagyhatja.) A korrektúrán látható oldalszámok még nem véglegesek, változni fognak! Kérjük, válaszát a korrektúra kézhez vételétől számított egy héten belül küldje el. Köszönjük a türelmet és az együttműködést: Siptár Péter és Kiss Zoltán A fejezet készítése során a szerzőket az OTKA TS 049840 számú tudományos iskola pályázata (témavezető: Pléh Csaba) támogatta. Köszönjük Kiefer Ferenc biztatását és angyali türelmét a fejezet készítése során. Fejezetünk szerkezetét a mai nemzetközi pszicholingvisztikai kutatásoknak megfelelően rendezzük el, de ahol lehet, kitérünk a magyar adatokra is. Ez utóbbi szükségszerűen hiányzik itt-ott, hiszen nem folyhatott minden témában releváns magyar kutatás.
788 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA Saussure (1997) nevéhez köthető az a szódefiníció, mely bizonyos értelemben őse a lexikon minden mai elképzelésének. A strukturalista Saussure a jelöltet, azaz a szó jelentéselemét nem azonosítja annak referenciájával; számára a jelölt és a jelölő is mentális képződmények, mai szóval reprezentációk, a szó (vagyis a nyelvi jel) pedig ezek asszociációja (13.1. ábra). Saussure elképzelése tehát már egyfajta nyelvpszichológiai vázlatként is felfogható. 13.1. ábra A nyelvi jel Saussure felfogásában (Saussure 1997 nyomán) A szótár pszicholingvisztikai felfogása tehát meglehetősen eltér a hétköznapi szóhasználattól. Köznapi felfogásban a szótár az a könyv, amelyben megtalálható a nyelv szókincse egyfajta elrendezésben, többnyire formai alapon, ábécésorrendben, de lehet fogalmi körök szerint is, egyfajta tematikus segédletként. Ehhez képest a pszichológus és a pszicholingvista azt hirdeti, hogy a szavak eredetileg a fejünkben vannak, és onnan kerülnek a papír alapú szótárba. A nyelvfilozófus szerint pedig a szavak eredetileg a nyelvi gyakorlatban léteznek, és (talán) onnan kerülnek a fejünkbe, majd harmadik lépésben ezt rögzítik a nyomtatott szótárak. Ezt a ciklicitást felismerve, a pszichológus vizsgálódási terepe a nyelvhasználat, melynek folyamatait a fejünkben lévő szórendszer alapozza meg. Pszichológiai tekintetben a szótár a 13.2. ábrán látható különböző mozzanatok mentén szerveződik és ezekre vonatkozóan tartalmaz információt. Szándékosan nem vertikálisan rendeztük el őket, hiszen az elrendezés már valamiféle hozzáférési hierarchiát sugallna. A mentális szótár teljes megértéséhez jellemeznünk kell e reprezentációk viszonyát, azt, hogy hogyan jutnak a fejünkbe, és hogyan aktiválódnak a használat során. A pszichológusok számára a mentális szótár kutatása négy különböző kérdéskört érint, amelyek összefüggésbe hozhatók a könyvészeti vagy technológiai szótárkészítés és -használat problémáival is:
13.0. A MENTÁLIS SZÓTÁR FOGALMA ÉS STÁTUSZA 789 13.2. ábra A szavakhoz tartozó információk típusai a mentális szótárban (i) (ii) (iii) (iv) A szavak felismerése és a szavakhoz való hozzáférés A szótár és a nyelvtan viszonya A mentális szótár szerveződése A szókincs elsajátításának mechanizmusai Miután a fentiekre irányuló kutatások sajátos módszertani fejleményekkel jártak, a következőkben előbb bemutatjuk a mentális lexikon pszichológiai vizsgálati módszereit. Ezután lesz szó a szófelismerést és -előhívást befolyásoló tényezőkről, majd a lexikon és a szótári hozzáférés különböző szemléletű modelljeit hasonlítjuk össze, röviden kitérve a szótár és a nyelvtan kapcsolatára is. Ezt követi a mentális szótár szerveződésére vonatkozó eredmények, majd a szótanulás folyamatainak bemutatása.
790 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA 13.1. A mentális lexikon pszichológiai vizsgálati módszerei 13.1.1. A szavak kutatása a pszichológiai hagyományban Az 1960-as évektől a pszichológiában bevetté vált a szavak általános mutatókkal történő jellemzése. E mögött többnyire egy sajátos kvantitatív felfogás rejlik a szójelentésről, elsősorban a főnevek jelentéséről. Az elméletek operacionalizálásaként megfogalmazott mutatók az elméletektől függetlenül máig relevánsak, és jó aspecifikus, alapvonalszerű jellemzését adják a szavaknak, amit minőségibb és mentalisztikus vizsgálatok is alkalmazhatnak, és kontrollként kell is alkalmazniuk. Efféle mutató például a szógyakoriság, mely ugyan nem magyarázza kimerítően a nyelvi jelenségeket, de kísérletek tervezésénél kiegyenlítendő tényező. Az első kérdés, valójában már Hermann Ebbinghaus (1885) óta, hogy milyen hatása van annak a puszta ténynek, hogy egy hangsor vagy betűsor egyáltalán szó-e. Ebbinghaus azért kezdett el értelmetlen szótagokat használni, hogy a tanulás és emlékezés pusztán formális jellemzőit tudja feltárni. A módszer és az ingeranyag azóta is fontos módszertani alap a mentális szótár kutatásában. A szavakkal kapcsolatos kutatási módszerek kiindulópontja a J. S. Mill bevezette konnotáció-fogalom sajátos pszichológiai értelmezése. Eszerint egy szónak van valamilyen jelentésmagja a denotáció és emellett számos dolog eszünkbe jut róla. Mindaz, ami eszünkbe jut, együttesen képezi a szó konnotációját. A konnotatív jelentések elemzése a lexikon pszichológiájának egyik alapkérdése. Alább négy, konnotatív tartalmakkal kapcsolatos fogalmat mutatunk be, melyekhez máig használt adatszerzési módok is kapcsolódnak. 1. A jelentésteliség (meaningfulness) fogalmát a konnotáció értelmében Noble (1952, 1963) vezette be a behaviorizmus győzedelmes korszakában, Titchenernek a huszadik század elején kifejtett kontextuális jelentésfogalmára építve. Titchener számára az egyik fogalom pszichológiai értelemben akkor jelenti a másikat, ha az utóbbi kontextusát képezi. Valójában olyan felfogás ez, amely szerint egy szó jelentése mindaz, ami eszünkbe jut róla. Az összes lehetséges forma közül azonban kettő tűnik különösen fontosnak: a kinesztézis és a verbális képek (Titchener 2004 : 259). Ebből az elképzelésből Noble a 13.3. ábrának megfelelő koncepciót alakította ki a jelentésteliségről. A szavakról eszünkbe jutó egyéb szavak jellemzik a kiinduló szó kontextusvilágának gazdagságát. A kalap szóról például nyilván több más szó
13.1. A MENTÁLIS LEXIKON PSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATI MÓDSZEREI 791 13.3. ábra Magasabb (A) és alacsonyabb (B) jelentésteliségű szavak Noble (1952, 1963) nyomán jut eszünkbe, mint a karát szóról, ezért az előbbi jelentéstelisége nagyobb. Ennek módszerszerűsítése lesz nagyobb vizsgálati csoportban az egy perc alatt az egyes szavakról (valójában főnevekről) eszünkbe jutó szavak száma, amit a meaningfulness rövidítéseként m jelöl. A mérés maga írásban folyik, a vizsgált személyeket arra utasítják, hgy minden leírt válaszszó leírása után térjenek vissza az eredeti hívószóra, magukban mondják ki minden válasz előtt újra a hívószót. 2. Képkiváltó érték. A Paivio (1965, 1971) megfogalmazta kettős kódolási elképzelés szerint a konkrét referenciájú szavak mentális képviselete kettős: beletartozik az asszociatív kontextus, eszükbe jutnak róluk más szavak, de ki is lépünk velük a szenzoros reprezentációkba. Az asztal vagy a kert szónál a konnotatív kontextust szemléletes képzetek alkotják, míg absztrakt jelentésű szavaknál (szabadság, elmélet) a felidézett mentális képzettartalom, a mozgósított kontextus csak verbális, asszociatív. Innen a kettős kódolás elnevezés az eméletre, amely azóta átfogó megismerésevolúciós elméletként is megfogalmazódott (Paivio 2006). A nyelvre vonatkozó elméletét Paivio egy skálázási eljárással operacionalizálta, ahol a személyek feladata ötfokú skálán megítélni a szavakról, mennyire jut eszükbe róluk egy bizonyos képzet. Az így kapott mutató a képkiváltó érték (I, az-
792 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA Itt Fekete 2006-ra volt hivatkozás, azonban az Irodalomlistában 2007 szerepelt. az imagery). Ennek vizuális egyoldalúságát kivédendő alakította ki Yuille és Barnsley (1969) a háromdimenziós képiség-megítélést. A személyek vizuális (V), auditoros (A) és taktilis (T) megítéléseinek átlaga adja a VAT mutatót. Ezt a kutatási vonalat követi Fekete (2007) is, aki két szubjektív mércét alkalmazott: a Paivio-féle képkiváltási értéket, és a szavak definiálhatóság alapján történő osztályozását: mennyire könnyen tudjuk az adott fogalmat csak nyelvi jelek segítségével körülírni. Eredményei szerint minél elvontabb egy szó jelentése, annál kisebb a képkiváltó értéke és annál nehezebben definiálható nyelvileg. Ezt az együttjárást illusztrálják az absztrakt konkrét tartományt három részre bontva a 13.1. táblázat átlagos szubjektív értékei. 13.1. táblázat Az A, E és D mutatók átlagértékei konkrét, közepesen absztrakt és absztrakt szavaknál absztraktság (A) elképzelhetőség (E) definiálhatóság (D) konkrét 1,72 1,78 2,16 közepesen absztrakt 3,13 3,15 3,27 absztrakt 4,75 4,15 4,32 3. Mozgáskiváltó érték. A Paivióval is folytatott elméleti vita keretében alakított ki Putnoky Jenő (Putnoky 1978, 1979) egy olyan elképzelést, amely szerint absztrakt szavaknál a mentális konnotatív kontextus nem egyszerűen asszociatív, vagyis nem más szavakból áll, hanem kilép a motoros világba. Az absztrakt szavak jelentését nem szenzoros, hanem mozgásos, kinesztetikus belső tapasztalatok horgonyoznák le. (Ironikus módon ez a viselkedéselvű felfogás összhangban van Titchener igencsak mentalisztikus értelmezésével.) Az absztrakt szójelentés keletkezésében Putnoky (1978) szerint a beszédészlelési összetevő és a beszéddel kapcsolatos mozgásos reperezentációk vesznek részt, illetve a referenssel kapcsolatos mozgásélmények. A Putnoky (1975) által feltárt motoros töltet részben olyan proprioceptív tartalom, amely a vokális izomzat működése által produkált beszédkinesztézishez kötött, részben viszont a tárgyakkal kapcsolatos saját mozgások képzete. Ennek vizsgálatára vezetett be egy mozgáskiváltó értékre irányuló skálázási megítélési eljárást, melynek mutatója a motoritás, avagy M érték. 4. Érzelmi jelentés. Charles Osgood hosszú időn át érlelt konnotatívjelentés-elméletének lényeges eleme, hogy a szavak aspecifikus érzelmi
13.1. A MENTÁLIS LEXIKON PSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATI MÓDSZEREI 793 13.4. ábra Politikai fogalmak elhelyezkedése az érzelmi jelentéstérben Pléh és Czigler (1979) nyomán konnotációt is előhívnak. A szavak jelentése egyetemes érzelmi dimenziókhoz, az értékelés, erő és aktivitás dimenziójához kapcsolódó háromdimenziós érzelmi rendszerben értékelődik ki. (Az elmélet bemutatására lásd Czigler és Pléh 1973). Osgood évtizedes munkával kapcsolt az elmélethez egy mérőmódszert, a szemantikus differenciálként emlegetett skálázási eljárást. Ennek során a személyek olyan feladatokat kapnak, ahol hétfokú skálán kell elhelyezniük szavakat, még akkor is, ha az elhelyezés nagyon metaforikusnak tűnik, pl. a szabadság szó elhelyezése az alábbi skálákon: jó : :: :: :: :: :: :: : rossz kemény : :: :: :: :: :: :: : puha hideg : :: :: :: :: :: :: : meleg A használt melléknevek rendszerét Osgood, May és Miron (1975) komoly empirikus nyelvközi munkával alakították ki, és hasonló összehasonlító munka eredményeképp alakult ki a metaforikus érzelmi jelentés három egyetemes dimenziója, az evaluáció (értékelés, É), a potencia (erő, E) és az aktivitás (itt a magyar ábra az ellenpólust használja dimenziónévként: stabilitás, S), vagyis az EPA rendszer. Ezt illusztrálja konkrét fogalmakra a 13.4. ábra Pléh és Czigler (1979) adatai alapján. A 13.2. táblázat Putnoky Jenő (1978; 1979) munkáiból mutatja be a fent említett konnotatív jelentésmutatókat néhány jellegzetes absztrakt és konkrét, illetve az absztraktságban a közepes sávba tartozó szó vonatkozásában, a mai gyakorisági adatokkal együtt. 1 1 A gyakorisági adatok forrása a Szószablya gyakorisági kereső: http://szotar. mokk.bme.hu/szoszablya.
794 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA 13.2. táblázat Magyar főnevek néhány jellegzetes jelentésmutatója Putnoky (1979) nyomán, lemmagyakorisági mutatókkal (illetve annak logaritmusával: log(f)) kiegészítve Hívószó M V A T VAT E P A Absz m log(f) ABSZTRAKT SZAVAK bátorság 4,90 4,36 4,50 2,26 3,71 1,67 0,97 1,62 5,78 7,58 4,15 düh 5,60 4,62 4,57 2,49 3,89 1,51 0,65 1,06 5,14 8,33 3,83 félelem 4,88 4,04 4,44 2,65 3,71 1,31 0,95 0,25 5,64 6,24 4,63 hit 3,60 3,08 4,11 2,00 3,06 1,34 1,21 0,62 6,40 7,72 4,99 jövő 4,79 3,77 4,01 1,97 3,25 1,72 1,52 1,27 5,86 7,06 5,31 remény 4,14 3,29 4,44 2,64 3,46 1,39 0,69 0,56 6,09 7,68 4,76 szabadság 5,05 4,26 5,09 2,85 4,07 2,31 1,31 1,39 5,97 7,82 4,92 választás 3,64 3,58 3,44 2,29 3,11 0,89 0,62 0,61 5,49 8,02 5,06 vereség 4,12 4,33 3,87 2,22 3,47 1,27 0,49 0,21 5,36 6,77 4,07 veszély 5,44 4,46 4,42 2,58 3,82 0,82 0,95 1,34 5,49 7,43 4,85 KONKRÉT SZAVAK szék 1,95 5,36 3,42 4,30 4,36 1,17 0,14 0,80 1,51 7,58 4,43 apa 4,50 6,10 5,15 4,14 5,13 1,94 0,97 0,44 2,07 7,01 4,93 étel 3,66 5,75 4,04 5,00 4,93 1,92 0,27 0,09 2,13 7,99 4,67 fej 2,57 5,82 3,01 4,15 4,33 1,47 0,30 1,06 1,81 8,45 4,81 felhő 3,18 5,87 3,03 1,69 3,53 0,95 0,69 0,16 2,37 9,55 4,20 fül 2,26 4,77 4,00 3,79 4,19 1,41 0,05 0,85 1,51 8,73 4,57 gyümölcs 4,35 5,99 3,89 5,53 5,13 2,12 0,11 0,02 2,47 10,19 4,62 haj 2,30 5,58 3,21 4,90 4,56 1,26 0,84 0,39 1,54 8,11 4,48 hal 3,51 5,32 2,53 3,93 3,92 1,99 0,14 0,65 1,73 8,92 4,84 kéz 3,63 5,46 2,80 5,55 4,61 1,62 0,60 1,16 1,45 8,52 5,36 kutya 4,43 6,03 5,35 3,87 5,08 1,71 0,34 1,17 1,48 8,72 4,94 lány 3,99 5,78 3,64 4,58 4,67 1,65 0,02 1,22 2,13 7,90 5,14 orvos 4,00 5,33 3,79 3,36 4,16 1,85 0,65 1,21 2,12 8,43 5,01 szív 5,30 4,19 5,33 3,18 4,24 1,90 0,24 1,62 2,05 8,36 5,14 tojás 2,12 5,50 2,83 4,21 4,18 2,10 0,81 0,19 1,54 8,04 4,42 tűz 5,60 6,58 4,75 4,47 5,27 0,67 1,66 1,92 2,62 9,22 4,88 KÖZEPESEN KONKRÉT SZAVAK barát 4,35 4,66 4,11 3,05 3,94 1,91 0,86 0,94 4,27 7,97 5,13 bűn 4,46 3,79 4,00 1,92 3,24 2,66 0,35 0,67 4,69 8,18 4,80 csata 5,11 4,96 4,99 1,47 3,80 2,19 0,96 1,44 3,28 10,17 4,27 halál 3,72 4,75 4,26 3,14 4,05 1,12 1,40 0,45 4,04 9,41 5,09 játék 4,73 5,37 4,28 4,21 4,62 1,66 0,59 1,21 3,52 8,78 5,12 szerző 2,26 3,58 4,14 1,57 3,10 0,70 0,30 1,0 3,29 7,38 5,01 szín 3,39 4,49 2,74 2,67 3,96 1,17 0,42 0,70 3,64 9,02 5,12
13.1. A MENTÁLIS LEXIKON PSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATI MÓDSZEREI 795 A 13.3. táblázat illusztrálja a mutatók elméleti felhasználását. A 100 szavas magyar főnévlistában az elvontabb, kevésbé szenzoros konnotációjú szavak Putnoky predikciójának megfelelően valóban magasabb mozgáskiváltó értékűek, amit a szerző úgy értelmez, hogy az absztrakt szavak esetében nagyobb energiára van szükség az előhíváshoz, mint a konkrét szavaknál, ami az absztrakt szavak hosszabb szófelismerési latenciáiban is megnyilvánul. 13.3. táblázat Átlagos mozgáskiváltó értékek konkrét és absztrakt szavakra (Putnoky 1979) Szókategóriák Összes szó (n = 100) 3,83 Konkrét szavak (n = 48, Absz < 2,50) 3,33 Absztrakt szavak (n = 17, Absz > 5,50) 4,6 Bár konkrét és absztrakt szavak között valóban jelentős a motoritásbeli különbség, az egyes szavakhoz tartozó értékek azt mutatják, hogy az M inkább a szó specifikus jelentésétől, nem pedig az absztraktságától függ: a konkrét csoportba tartozó tűz mozgáskiváltó értéke magas, míg az absztrakt hit alacsony pontszámot kapott a skálán. M 13.1.2. Kísérleti módszerek a mentális szótár kutatásában A mentális lexikon szerveződése és a szavakhoz történő hozzáférés kísérleti vizsgálati módszereinek lényege a szuboptimális feltételek megteremtése. Az efféle vizsgálatok ahogy a pszichológiai kísérletek általában közvetett mutatókkal dolgoznak, mint a reakcióidő, illetve a pontosság. A reakcióidő hosszát általában a feldolgozási nehézség, több elem összevetése esetén pedig a köztük lévő mentális térbeli távolság mutatójának tekintik. A reakcióidő mellett a hibázások aránya és mintázata is informatív lehet. Bár a hétköznapi nyelvfeldolgozás jelentős része az akusztikus modalitásban történik, a pszicholingvisztikai vizsgálatok döntő többsége a módszertani egyszerűség miatt vizuális alapú. Az egyik, vizuális bemutatáson alapuló azaz olvasási eljárás során olyan rövid ideig vetítik a szavakat, hogy szemmozgásokkal ne lehessen azokat letapogatni, egyetlen villanás alatt kelljen felismerni őket. Ezek a rövid idők 50 250 ezredmásodperc között változnak. Ilyenkor a személy feladata a szavak kiolvasása, a
796 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA kísérletező pedig arra kíváncsi, hogy mennyi idő szükséges a szó pontos kiolvasásához, vagy arra, hogy adott bemutatási idő mellett milyen hibákat vét a személy. A számítógépes bemutatással könnyen lehet variálni a kiolvashatóság helyi tényezőit, mint a háttér és a szó közötti kontraszt, a betűk színe, a megjelenítés helye stb. A kísérletileg kontrollált olvasási feladatoknak több változata létezik. Önütemezett olvasási eljárással, ahol a személy saját tempójában léptetheti tovább az olvasnivalót, kideríthetjük, hogy mennyi ideig tart elolvasni egy szót, például a mondatbeli lineáris helyzete vagy a nyelvtani szerepe függvényében. Ebben az elrendezésben a vizsgálat résztvevője billentyűnyomással határozza meg, hogy mikor jelenjen meg a következő szó a képernyőn. Szemmozgáskövető eszközökkel arra vonatkozóan szerezhetünk adatokat, hogy mennyi ideig néznek az emberek egy szót olvasás közben, és hová váltják a fixációt. A megnevezési feladatokban a válaszidő azt mutatja meg, hogy mennyi idő telik el a szó vagy betűsor megjelenésétől addig, amíg az emberek elkezdik azt kimondani. A széles körben használt lexikális döntés paradigmával azt is mérhetjük, mennyi ideig tart, amíg megmondják, hogy a képernyőn megjelenő betűsor létező szó-e az anyanyelvükön vagy sem. Mérhetjük azt is, hogy különböző bemutatási feltételek mellett milyen pontosan azonosítanak egy bemutatott szót (tachisztoszkópos felismerés rövid bemutatásnál). A pszicholingvisztikai vizsgálatok másik típusában akusztikusan mutatják be a szavakat. Ezek közül számos eljárás használ torzított vagy elfedett hanganyagot. Az akusztikus gating módszerrel a felismerhetőségig növeljük a hanganyag valamely paraméterét (pl. a jel/zaj arányt vagy a hangerőt), és a kontextus függvényében vizsgálhatjuk azt, hogy mennyit kell egy szó hangalakjából hallaniuk a személyeknek ahhoz, hogy felismerjék. A személyek ez esetben tehát többnyire rontott bemenetet kapnak, azaz nem a szóbemutatás idői jellemzőit, hanem az észlelhetőségét variálják. 2 A hangrestauráció módszere a hanganyag egy maszkolt részének (egy hang vagy szótag) felismerését várja el a kontextus alapján. Dankovics és Pléh (2001), Pléh (2000b) a 13.5. ábrán látotthoz hasonlóan átalakított mondatokat hallgattattak kísérleti személyeikkel. A szerzők kimutatták, hogy a Warren (1970) által feltárt hangrestaurációs hatás (azt véljük hallani, aminek ott kellene lennie) a magyarban működik mind lexikai (1a), mind morfológiai-grammatikai elvárásokon (1b) alapulva. 2 A módszerek és az alapvető eredmények bemutatására lásd Eysenck és Keane (Eysenck Keane 1997) tankönyvét.
13.1. A MENTÁLIS LEXIKON PSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATI MÓDSZEREI 797 13.5. ábra Egy jellegzetes hanghelyreállítási kísérleti szóanyag. A szóban a szürkével bejelölt helyen egy köhögés maszkolja az eredetileg ott volt beszédhangot (Dankovics Pléh 2001) (1) a. Megjelent az eretnek a téren. b. Megjelent az öcsémnek a könyve. A mentális szótáron belüli szemantikai kapcsolatok vizsgálatának is több módszere van. Ezek abból indulnak ki, hogy ami populációsan összeszedhető adat, az egyben a kapcsolat erősségek révén az egyén mentális szótárában is jellemzi a szerveződést. Vannak igazi reflektív módszerek, ahol a személyektől szavak meghatározását, vagy szavak tudatos csoportosítását kérjük. Ilyenkor a kísérleti személy úgy jár el, mint egy naiv nyelvész. Érdekesebbek azonban a közvetett eljárások. A kategorizációs döntés idejét vizsgálhatjuk szemantikusdöntés-feladatokban, amelyben általában a személynek el kell döntenie, hogy egy kategóriatagságra vonatkozó állítás igaz-e (pl. Madár-e a pingvin?, Collins és Quilian 1968). A szabad vagy kötött szóasszociációs feladatokban egy szót mutatnak, és arra kérik a személyt, hogy mondja ki az első szót, vagy soroljon fel szavakat, amik eszébe jutnak. A fluenciafeladatokban megadott időkorláton belül kell a lehető legtöbb szót felsorolni, a szemantikus- vagy kategóriafluencia-feladatokban egy megadott kategória mintapéldányait, a betűfluencia-feladatokban egy megadott betűvel kezdődő szavakat. Ezek alkalmazása során alapvető kérdés maga az ingeranyag: milyen szavakhoz kérjük az asszociációkat, ige vagy melléknév, ritka vagy gyakori szó és így tovább. Az egyes hívószavakat jellemzi a kapott válaszok száma, a válaszok kongruenciája, ennek megfelelően a válaszhierarchia entrópiája, de grammatikai (pl. szófaji) és fogalmi elemzésnek is gyakran alávetik őket. A pszicholingvisztika egyik legfontosabb módszertani paradigmája az előfeszítési (priming) paradigma. Az előfeszítés jelenségének lényege, hogy egy inger feldolgozását befolyásolja, ha korábban egy vele valamilyen
798 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA kapcsolatban álló másik ingert mutatunk be. A feldolgozási időt általában az előfeszítő inger nélküli vagy semleges ingerrel helyettesített előfeszítő ingerrel párosított bemutatás reakcióidejéhez hasonlítják. Az első nyelvi vizsgálatok vizuális modalitásra korlátozódtak, de később modalitásközi helyzetekben is folytak (akusztikus előfeszítő, vizuális célszó). Ismétléses primingot általában csak modalitáson belül kapunk, míg a szemantikai priming modalitások között is működik. Többféle hatás is megmutatkozhat egy ilyen helyzetben. Az ismétléses priming (egy korábbi inger újbóli változatlan bemutatása) hatása órákon keresztül is fennmaradhat, és erősebben jelentkezik ritka szavakra. A formai előfeszítés (például a kalap és kaland szavak között) hatását nehezebb kimutatni, mint a szemantikai vagy morfológiai kapcsolatokat. Ez az előfeszítési forma csak rövid távon működik, és a pontos alaki hatás függvénye is lehet a megléte. Gátlás is jelentkezhet, attól függően, hogy a szavak eleje vagy a vége hasonlít. Megkülönböztetik a jelentésükben is kapcsolódó, de nem feltétlenül együtt előforduló szavak közötti szemantikai kapcsolatot (például kutya emlős) az asszociatív kapcsolattól, amikor a szavak gyakran fordulnak együtt elő, de a jelentésük nem feltétlenül áll egymással kapcsolatban. Ez az, amit hagyományos terminológiában szintagmatikus asszociációnak nevezünk: például kutya ugat). Vannak eredmények, amelyek szerint a szemantikai kapcsolat facilitáló hatású, de az asszociatív nem (Fischler 1977), míg mások (Seidenberg és mtsai 1984) éppen a fordított mintázatot mutatták ki. 13.1.3. Szókincsvizsgálatok A gyakorlati terepeken, logopédusok által végzett fejlődési szókincsvizsgálatok célja más, így itt ritkábbak a fentiekhez hasonló menetközbeni eljárások. Az óvodás és iskoláskorú gyerekek receptív és expresszív (más terminológia szerint passzív és aktív) szókincsét képazonosítási, illetve képmegnevezési feladatokban mért teljesítmény alapján szokás felbecsülni. Nemzetközi gyakorlatban is használt és magyar sztenderdekkel (bár régiekkel és a gyakorlat szerint elavultakkal) is rendelkezik a Peabody Képes Szókincsteszt (Peabody Picture Vocabulary Test, PPVT). A 150 képcsoportból álló tesztben mindig 4 kép közül kell kiválasztani a hívószónak megfelelőt (Csányi 1976). Az expresszív képmegnevezési tesztek közül tájékoztató normával rendelkezik a Gardner-féle szókincsteszt magyar adaptációja, illetve a Magyarországon Lőrik József és munkatársai (2007) által kifejlesztett LAPP-
13.1. A MENTÁLIS LEXIKON PSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATI MÓDSZEREI 799 teszt. Ezekben a tesztekben a gyerek feladata a neki mutatott kép megnevezése. A LAPP 36, főneveket és igéket előhívó képből áll, tájékoztató adatai szerint 4 11 éves kor között az életkorral jelentősen nő a helyesen megnevezett képek aránya (13.6. ábra), a fiúk az általános vélekedéssel szemben nem gyengébbek a lányoknál. A fővárosi gyerekek átlagos szókincse nagyobb, mint a kisvárosokban, illetve a falvakban lakó gyerekeké. 13.6. ábra A LAPP expresszív szókincsteszt életkori normaértékei százalékos arányban kifejezve Ismertek olyan szókincsvizsgálatok is, melyek a szókészlet egyes rétegeire, így például a kategórianevek felidézésére irányulnak (hiperonimafeladat), vagy egy speciális lexikai párosítási műveletet várnak el a vizsgált személytől, pl. a hívószóval azonos vagy ellentétes jelentésű szavak felidézését (szinonima-, illetve antonimafeladat). Lőrik József főnévi és igei hiperonimafelidézést várt el különböző gyerekcsoportoknál, mindig négy tipikus kategóriaelem felsorolása mint hívóinger alapján. Eredményei azt mutatják, hogy az igei hiperonimák előhívása általában könnyebb, mint a főnévieké, a tipikus hibás válaszokat a 13.4. táblázat mutatja (Lőrik 2001). Nyilván az általános szókincsszinttel összefüggésben tapasztalható az is, hogy a diszlexiás és hallássérült gyerekek teljesítménye elmarad az azonos életkorú tipikus fejlődésű gyerekekétől (13.7. ábra). Mivel a háromévesnél fiatalabb gyerekek számára az efféle, a vizsgálatvezetővel való kooperáción alapuló vizsgálati helyzetek kevéssé alkalmasak, az ő szókincsük mérésére számos nyelven szülői kikérdezésen alapuló módszert dolgoztak ki, melyek közül a legelterjedtebb az újabban magyarra is adaptált MacArthur-Bates Kommunikatív Fejlődési Adattár (Communicative Development Inventories, CDI, Fenson és mtsai 1994, Kas és mtsai 2007). A szülői kikérdezéses szókincstesztek felvétele során a gyerekkel sok
800 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA 13.4. táblázat Jellegzetes hibázások a hiperonimafeladatban Célválasz zenél hangszer (hívószavak) (gitározik, furulyázik, hegedül, harmonikázik) (dob, zongora, furulya, tangóharmonika) Hibás válaszok dalol; dolgozik; énekel; énekhangszeren játszik; ének-zene; énekzenézik; gyakorol; hangszer(ek); hangszerekkel játszik; hangszerel; hangszeren zenget; hangszeren tanul; hangszeres; hangszerész; hangszerezik; hangszerrel játszik; hegedül; hangszerezik; játék; játszanak vele; játszik; játszik hangszerekkel; játszik rajtuk; játszik valamin; nótázik; penget; szerszám; színész; szolfézsre jár; tanul; zene; zenekarozik; zenész(ek); zenét játszik; zenézik; zongorázik amikkel lehet zenélni; amivel zenélnek; buli; ének; énekesek; énekhez való; énekre használható; énekszerek; énekszerszám; eszköz(ök); ezeken zenélnek; fa; gyakorolni szoktak; hangot ad; harmonika; játék; játékszer; játszanak rajta; játszani lehet rajta; játszani lehet rajta dalt; játszunk rajta; lagzi; szerszám; szoktuk a hangokat kiadni; tárgy; ütő; zenélőeszköz; zene; zenebonák; zeneeszköz(ök); zenegép; zenehang; zenei; zenei dolgok; zenei eszköz(ök); zenei készlet; zenei tárgy; zenék; zenekar; zenekari tárgyak; zenekarkészülékek; zenél; zenélés; zenélnek vele; zenélni lehet vele; zenélni szoktak vele; zenélő; zenélő eszköz; zenélő gépek; zenélő szerek; zenélő tárgy(ak); zenélőgép; zenélők; zenélünk velük; zenés eszközök; zenész; zenész tárgyak; zeneszám; zenészeknek; zeneszer(ek); zeneszerkentyű; zeneszerkezetek; zeneszerszám(ok); zenészi szerszám; zenét játsszák; zenetárgy; zongorák időt töltő felnőtt adatközlő (tipikusan az édesanya) egy jelentéses és nyelvtani szempontok alapján kategorizált szólista elemeiről dönti el egyenként, hogy a vizsgált gyermek használja-e (és/vagy megérti-e) azokat. Az eljárással a validitási próbák tanúsága szerint igen pontos képet kaphatunk a kisgyerekek nyelvi fejlettségéről. Az előzetes magyar adatok szerint (50 fő, 1;4 2;6 korú gyerek vizsgálata alapján) 50 szó körül van az a minimális produktív szókincs, mely mellett megjelennek a többszavas kombinációk, és 90 100 szó kell a raghasználat megindulásához (Kas és mtsai 2007).
13.2. HOZZÁFÉRÉS A SZÓTÁRHOZ 801 13.7. ábra Tipikus fejlődésű (TF), diszlexiás (DI) és hallássérült (HS) gyerekek helyes főnévi és igei hiperonimamegnevezéseinek százalékos aránya Lőrik (2001) adatai nyomán 13.2. Hozzáférés a szótárhoz 13.2.1. A lexikális előhívást befolyásoló tényezők A mentális szótár aktív elővételező rendszer, amely nem egyszerűen passzívan, a beérkező hangok és betűk alapján próbálja felismerni a szavakat, hanem ezt a feladatot igyekszik a lehető leggyorsabban megoldani. Az akusztikus bemenet idői jellemzőihez képest ez valóban gyors, hiszen egy két-három szótagos szó 400 500 ezredmásodperc hosszúságú, míg a szófelismerés akár néhány száz ezredmásodperc, vagyis a másodperc negyed-ötöd része alatt megtörténhet. E gyorsaság már csak a szótár mérete miatt is meglepő: egy adott szót elvileg sok tízezer lehetséges szó közül választunk ki. Ahogy Miller (1951) megfogalmazta: a szófelismerés egy soktényezős választásos reakcióidő feladatnak tekinthető, és a kutatása már a klasszikus perceptuális tanuláskutatásban az észleléssel kapcsolatos várakozási, kontextuális és értékelési mozzanatok közös támadáspontjává vált (Marton 1975). A lexikális feldolgozást érintő hatások közül a legrégebben kimutatott, legrobusztusabb és legjobban dokumentált a szógyakoriság hatása, amely akusztikusan és vizuálisan is erősen befolyásolja a feldolgozást és a produkciót is. Hatását többféleképpen lehet értelmezni: a gyakoribb szerkezetekhez gyorsabban vagy kevesebb erőfeszítéssel férünk hozzá, vagy egyszerűen kevesebb bizonyíték kell az aktiválásukhoz (Jurafsky 2003). Számos pszicholingvisztikai vizsgálat elemzi a nyelvstatisztikából ismert Zipf-
802 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA törvények hatását. Zipf (1949) szerint a két törvény valójában a legkisebb erőfeszítés törvényének megnyilvánulása a nyelvre nézve: a gyakoriság mint elvárási rendszer és mint elemi gazdaságossági, azaz erőfeszítést csökkentő tényező segíti a kódolást. Zipf első törvénye szerint kevés nagyon gyakori szó van, az alábbi képlet szerint: P n 1 n a Eszerint egy szóalak gyakorisága 1 n a -val arányos, ahol P az előfordulási valószínűség azaz egy adott nyelvre jellemző, 1 körüli, de annál mindig nagyobb állandó (a magyarban 5/4) n pedig a szó helyezése (rangja) a gyakorisági listán. A Zipf-görbe elég magasan indul, majd meredeken csökken és lassan, egyre laposabban közeledik a nullához. Ez azt jelenti, hogy kevés igazán gyakori szó van, és mindig nagyon sok kis gyakoriságú szó van a lexikonban, ahogy ez a jelen fejezetünk szavainak gyakorisági eloszlását mutató 13.8. ábrán is látható. 3 Ennek köszönhetően, ha a felismerő rendszer a szavak gyakorisága szerint találgat, akkor viszonylag ritkán téved. A részletes kutatások azonban arra mutatnak (lásd Neisser 1967 mára klasszikus összefoglalóját), hogy valójában nem saccolgatunk, hanem inkább felismert töredékek alapján hozunk döntéseket. Az asztal szó kiolvasása közben az aszt töredék felismerése alapján jól járunk, ha a gyakoriságra építve ezt úgy folytatjuk, hogy asztal és nem úgy, hogy asztag, és ebben a kiegészítésben jól tesszük, ha a gyakoriságra támaszkodunk. Ugyanakkor Zipf második törvénye szerint a gyakori szavak egyben rövidebbek is, ez pedig szintén gyorsítja a felismerést. A válaszok a módszertől és modalitástól függetlenül annál rövidebbek, minél nagyobb a szó gyakorisága. Ezt a jelenséget általában azzal magyarázzák, hogy a szógyakoriság megemeli a szó-jelöltek alapaktivációs szintjét. Bár a hatás általánosan jelentkezik, az erőssége feladatfüggő lehet: Balota és Chombley (1984) erős gyakorisági hatást talált lexikális döntésben, mérsékeltet megnevezésben és csak kismértékű hatást kategóriadöntésben. A gyakoriság kiolvasási sebességre gyakorolt hatását már Thorndike (1931) is leírta, képek megnevezésével kapcsolatban pedig Oldfield és Wingfield 1965-ös vizsgálatához köthető a gyakorisági hatás első leírása (később pl. Jescheniak és Levelt 1994). Howes és Solomon (1951) korai tachisztoszkópos kísérletében a szógyakoriság logaritmusa erősen korrelált azzal, hogy 3 Köszönjük Halácsy Péternek az ábrát és az érthető megfogalmazásban nyújtott segítséget.
13.2. HOZZÁFÉRÉS A SZÓTÁRHOZ 803 13.8. ábra A jelen fejezet leggyakoribb 100 szavának előfordulási gyakorisága. A vízszintes tengelyen a leggyakoribb 100 szó gyakorisági rangszám szerint, a függőleges tengelyen az előfordulási gyakoriság, a láthatóság miatt logaritmikusan rendezve. mennyi időre volt szükség a felvillantott szó felismeréséhez. Howes (1957) ugyanezt a gyakorisági hatást találta zajban akusztikusan bemutatott szavakra, Savin (1963) tovább támogatta ezt azzal a megfigyeléssel, hogy zajban jobban ismerjük fel a gyakoribb szavakat, és eredményei szerint a felismerési tévesztések esetén a résztvevők gyakoribb szavakkal válaszolnak. Ezzel összhangban Grosjean (1980) gating-vizsgálatában a gyakori szavakból kevesebbet kellett bemutatni a felismeréshez. A gyakori szavakat a produkcióban is könnyebb előhívni, mint a ritkákat, és a kisebb gyakoriságú szavakban inkább jelentkeznek fonológiai tévesztések és előhívási nehézségek. Újabb eredmények szerint a produkcióban a szógyakoriság nemcsak az előhívási időt, hanem a produkció időtartamát is befolyásolja. A megállapítás nemcsak a fonémaszámra igaz (Zipf értelmében): a gyakori szavakban gyakrabban van redukált magánhangzó (Fidelholz 1975 és Hooper 1976) (forget vs. forgo), nagyobb gyakoriságú szavakban gyakoribb a szóvégi obstruens törlése (Bybee 2000; chicano angol). Hasonló típusú ejtésrövidülések a magyarban is megvannak, például
804 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA szakszeet a szakszervezet helyett vagy szocasta a szocialista helyett. A szavak ejtési időtartamára is hatással van a gyakoriság, pontosabban egy, a gyakoriságot is beépítő finomabb mutató, a helyi előfordulási valószínűség (Gregory és mtsai 1999, Jurafsky és mtsai 2001). Bár részletesebb, a szófelismerési és -megnevezési idő, illetve a gyakoriság viszonyát elemző adataink a magyarra nincsenek, illusztrációként érdemes megtekinteni Székely Anna (Székely 2002) képmegnevezési gyakorisági adatainak összegzését (13.9. ábra). Ahogy látható, a megnevezési reakcióidő a célszó gyakoriságával gyorsul. Figyelemre méltó az is, hogy a szubjektíven megítélt gyakoriság hatása ugyanolyan erős, mint a valós statisztikai gyakoriságé (mindkét tényező 0,27-es szinten korrelál a megnevezés reakcióidejével). 13.9. ábra A szógyakoriság és a képmegnevezési reakcióidő összefüggései, néhány példát kinagyítva Székely (2002) adatai alapján Rebrus, Halácsy és Vajda (2006) pedig szódöntési helyzetben, magyar anyagon is igazolták a lexikális döntési idő függését a gyakoriságtól. 580 millió szóalakot tartalmazó webkorpuszból emeltek ki 215 főnevet, melyeknek egységes fonotaktikai szerkezetük volt (CVCVC). A leggyakoribb a dolog szó, 124351 előfordulással (214 előfodulás/1 millió szövegszó), míg a legritkább
13.2. HOZZÁFÉRÉS A SZÓTÁRHOZ 805 szó 7-szer fordult elő (0,12/millió). Ezeket fonetikailag hasonló álszavakkal keverve végeztek szódöntési kísérleteket. Mint a 13.10. ábra mutatja, a logaritmikus összefüggés a magyarban is érvényes. 13.10. ábra A szódöntési idő a gyakoriság logaritmusának függvénye (Rebrus, Halácsy és Vajda 2006) A gyakoriság az egyértelműsítésre is hatással van, itt már nem a szógyakoriság, hanem az értelmezés gyakorisága befolyásol ezt a hatást is több nyelven, több modalitásban és többféle feladatban kimutatták. Jelentéses többértelműség esetén az egyértelműsítés a gyakoribb értelmezés irányába hajlik, kategoriális többértelműségnél is: például a lép gyakrabban ige, mint főnév. Előfeszítéses vizsgálatok is azt mutatják, hogy egy kétértelmű szó jobban előfeszíti a gyakoribb jelentést (Simpson és Burgess? ). Gergely Ez a hivatkozás (Simpson és Pléh (1994; 1995) magyar vizsgálatai szerint a többjelentésű szavak feldolgozásakor az egyértelműsítő mondatkontextus ellenére is aktiválódik az irreleváns jelentés, tehát nemcsak a (2), de a (3) mondat elolvasása után is gyorsabban felismerhető a felvillanó hegedű szó, mint előfeszítés nélkül vagy a (4) mint kontroll után. (2) A zenekarból hiányzik a dob. (3) Feri mindig ballal dob. Burgess 1985) nem szerepelt az irodalomlistában (a kiegészítettben sem). Kérjük pótolni.
806 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA (4) Mari a labdához fél kézzel nyúl. Vagyis az igeként szereplő dob (3) esetében is aktiválódott annak főnévi jelentése. Thuma Orsolya (2001) azonban mind főnévi, mind igei jelentések előfeszítését alkalmazva rámutatott arra, hogy a facilitáció mindig a gyakoribb, ez esetben a főnévi olvasatra érvényes. Azaz a dob főnévi kontextusában a releváns, igeiben az irreleváns jelentés facilitálódik; az eredményeket a 13.5. táblázat összegzi. 13.5. táblázat Előfeszítési hatások kétértelműség esetén (Thuma 2001) Mondatkontextus Releváns olvasat Irreleváns olvasat igei előfeszítés nincs hatás facilitáció főnévi előfeszítés facilitáció gátlás Itt Jurafsky 1992-re volt hivatkozás, de csak Jurafsky 1996 és 2003 szerepelt a megadott irodalomlistában. A kétértelmű szavak szintaktikai kategóriáinak gyakorisága pedig számot adhat a mondatfeldolgozás egyik klasszikus jelenségéről, a tévútra vezető mondatok feldolgozási nehézségéről is (legalábbis egy részükről). Gibson (1991) és?jurafsky (1996) vizsgálatai szerint a kétértelmű szó szintaktikai kategóriáinak gyakorisága befolyásolja a tévútra vezető mondatok feldolgozását. Az (5) mondat például azért lehet átmenetileg kétértelmű, mert a felháborodott gyakrabban ige, mint igenév: (5) János felháborodott anyósa végül tönkretette a jól induló nyaralást. Már a huszadik század közepén felmerült (Miller 1951), és az utóbbi 10 évben aktualizálódott újra az a felismerés, hogy ezeket a hatásokat nem a gyakoriság, hanem egy komplexebb nyelvstatisztikai rendszer, az informativitás és az entrópia keretében kellene értelmezni. Az újabb modellekben a különböző gyakorisági hatásokat a valószínűségi információ sokfajta mutatója váltja ki. Baayen és munkatársai modelljében (részletesebb bemutatását lásd a 13.2.2.4. pontban, illetve Simon 2006) a felszíni gyakoriság (a szóalak gyakorisága) mellett más gyakorisági mutatók is hatással vannak a feldolgozásra. Megkülönbözetendők az előfordulási (token frequency) és a típusgyakorisági (type frequency) mutatók. Előbbiek közé tartozik az alapgyakoriság, vagyis egy szó összes ragozott alakjának összesített gyakorisága, az inflexiós arány, ami a felszíni és az alapgyakoriság hányadosa, és a kumulatív tőgyakoriság, vagyis az egy tő-
13.2. HOZZÁFÉRÉS A SZÓTÁRHOZ 807 ből származó összes szó (képzettek és összetettek is) alapgyakoriságának az összege. Mindhárom előfordulási gyakorisági mutató negatív együtt járást mutat a reakcióidővel. A típusgyakorisági mutatók közül jelentős a morfológiai családméret, vagyis azoknak a képzett és összetett szavaknak a száma (és nem előfordulási gyakorisága), amelyek ugyanazt a tövet tartalmazzák (az inflektált alakok kivételével), és a pozicionális családméret, tehát azoknak az összetett szavaknak a száma, amelyek ugyanazt az elővagy utótagot tartalmazzák. Kostić (1994) és munkatársai némileg eltérő mutatókat használva szerb inflektált alakokon azt mutatták ki, hogy a vizuális lexikális döntések ideje fordítottan arányos az inflektált alak által hordozott információmennyiséggel. E mutató kialakításához számoltak az inflektált alak paradigmában betöltött helyével, és szintaktikai funkcióinak és jelentéseinek számával is. Több nyelven kimutatták, hogy a morfológiai család méretének facilitáló hatása van a felismerésre (Baayen, Dijkstra és Schreuder 1997, Ford, Marslen-Wilson és Davis 2003, Ludeling és de Jong 2002, Moscoso del Prado Martín 2003, Moscoso del Prado Martín, Bertram, Haikio, Schreuder és Baayen 1997?). Ennek a hatásnak valószínűleg szemantikai gyökere van, Ez a tétel hiányzott az irodalomlistából. Kérjük pótolni. mivel a döntési latenciák és a családméret közötti együttjárás erősödik, ha eltávolítják a családból azokat a szavakat, amelyek osztoznak a betűsztringekben, de nem mutatnak jelentésbeli hasonlóságot (de Jong, Schreuder és Baayen 2000, Moscoso del Prado Martín, Kostić és Baayen 2004). A család mérete arra is utalhat, hogy mennyire strukturáltak a forma és a jelentés közötti leképezések. Nagyobb családméretnél erősebb a leképezés, és gyorsabb lehet a szójelentés aktivációja és rövidebb a reakcióidő a felismerési feladatokban. A szószint alatti egységek gyakorisága is befolyásolhatja a feldolgozást. Vitevitch és munkatársai (1997) arra voltak kíváncsiak, hogy a fonotaktikai jólformáltsági ítéleteket mennyire befolyásolja a gyakoriság a fonotaktikai szabályokkal szemben az angolban. Két szótagos álszavakat kreáltak, amelyekben a szótagok az angol nyelvben előforduló szótagok voltak, ahol az előfordulási valószínűség volt az egyik változó (ennek különböző mutatói voltak: milyen gyakran fordultak elő a mássalhangzók szótagkezdő és szótagzáró pozícióban, és milyen valószínűséggel fordultak elő a VC és CV szekvenciák). A kik például egy nagy valószínűségű (de a valóságban elő nem forduló) szótag, míg a gith a kis valószínűségű szótagra volt példa. A vizsgált személyek a nagy valószínűségű szótagokat tartalmazó szavakat sokkal jobb lehetséges angol szavaknak tartották, függetlenül attól, hogy
808 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA a szavak hangalakja mennyire felelt meg az angol fonotaktika szabályainak, tehát érzékenynek bizonyultak az elfogadható szekvenciák tényleges előfordulási gyakoriságon alapuló előfordulási valószínűségére. A kísérletekben használt gyakorisági mutatókkal kapcsolatban felmerülhetnek bizonyos módszertani aggályok. A gyakorisági mutatókat általában korpuszokból számolják, amelyek írott szövegeket tartalmaznak. Francis és Kucera híres gyakorisági mutatói például az 500 szövegből összegyűjtött, 1 millió szót tartalmazó Brown-korpusz alapján készültek, 1967- ben. A magyar Füredi Kelemen (1989) szótár összesen 500 000 szövegszóból indul ki, 1965 és 1977 közötti szépirodalmi szövegekből. A beszélt nyelv gyakorisági eloszlásai azonban minden bizonnyal eltérnek az írott nyelv gyakorisági eloszlásaitól, és a beszélőt ezek inkább befolyásolhatják. A gyakoriságok idővel és az egyéni környezettől függően változhatnak, így a régi korpuszok alapján számolt mutatók nem biztos, hogy jól tükrözik a vizsgálat időpontjára és az egyénre jellemző eloszlásokat. A problémák ellenére a gyakorisági hatások nagyon robusztusnak bizonyultak, a különböző korpuszokban a gyakoriságok nagyon erősen korrelálnak, és általában durva felbontásban használják a vizsgálatok a gyakoriságot: alacsony, magas, eltérő. Újabban már nagyobb adatbázisokból közvetlen gyakorisági mutatókat is használnak, és az összefüggések ezekkel is erősek. Bár a gyakoriság hatását vizsgálták a legtöbbet, természetesen más hatások is vannak, amelyek a szavak feldolgozását vagy azonosítását befolyásolják. Van, aki amellett érvel, hogy a gyakorisági hatások valójában elsajátítási életkori hatások, azaz korábban tanuljuk meg a gyakori szavakat. Ennek a változónak a szubjektív mércéje az, amikor felnőtt személyektől kérdezik meg, szerintük mikor sajátították el az adott szavakat. Az objektívnek tekintett szóelsajátítási életkort szülői beszámolók alapján határozzák meg. (pl. Fenson és munkatársai 1994). Azóta számos vizsgálat mutatott rá, hogy legalábbis képmegnevezési feladatokban a szógyakoriság hatását megszünteti a szóelsajátítási életkor és a szóhosszúság hatásának kiszűrése (Morrison, Ellis és Quinlan 1992, Brown és Watson 1987, Carroll és White 1973a,b, Barry és mtsai 2001). Más vizsgálatokban találnak független szógyakorisági hatást is, ha nem írott korpuszból származó, hanem beszélt nyelvi (Ellis Morrison 1998) vagy szubjektív (Lachman, Shaffer és Hennrikus 1974) gyakorisági mutatókat használnak. Székely (2002, 2003) fentebb bemutatott képmegnevezési vizsgálatában a szubjektíven vélt elsajátítási kornak is szignifikáns hatása van, a korábban elsajátított szavak gyorsabban mozgósíthatóaknak bizonyultak (13.6. táblázat). A gyakoriság
13.2. HOZZÁFÉRÉS A SZÓTÁRHOZ 809 erősen össze is függött az elsajátítási korral ( 0,56), azaz minél gyakoribb egy szó, annál hamarabb elsajátítjuk. Fontos mozzanat az is, hogy miközben itt képmegnevezésről van szó, a képek komplexitása alig befolyásolja a teljesítményt. 13.6. táblázat A különböző tényezők hatása a képmegnevezési reakcióidőre Székely (2002) Szóelsajátítási kor, szubjektív 0,36 Szógyakoriság, szubjektív 0,27 Szógyakoriság, objektív 0,27 Betűszám, objektív 0,23 Szótagszám, objektív 0,19 Vizuális komplexitás, szubjektív 0,12 Vizuális komplexitás, objektív n.sz. Egy másik nagyon kézenfekvő hatás a szóhosszúságé; ez a hatás inkább jelentkezik felolvasáskor, mint képmegnevezéskor (Bates és mtsai 2003). Itt Bates és mtsai 2001-re volt hivatkozás, de az irodalomlistában 2003 szerepel. A szóhossz a gyakorisággal interakcióban van, és nem független attól, éppen Zipf második törvényének megfelelően. A válaszlatenciát befolyásoló tényezők között megjelennek olyanok is, mint a lexikálisstátusz-hatás és az álszólegalitás-hatás. Az előbbi arra a jelenségre utal, hogy tovább tart egy álszót elutasítani, mint egy létező szót elfogadni egy lexikális döntési feladatban (Rubenstein és mtsai 1970). A szavakat a megnevezésben is Ez a hivatkozás (Rubenstein gyorsabban kiejtik, mint az álszavakat, mert a feldolgozásukat felgyorsítja a lexikai hozzáférés. Az álszólegalitás hatása abban jelentkezik, hogy egy lexikai döntési feladatban a valódi szavakhoz hasonlító, de legalábbis a szavak fonotaktikai szabályait követő (plauzibilis) álszavakat, pl. tarap lassabban utasítjuk el, mint amelyek nem ilyenek, pl. nantr (Stanners Forbach 1973). A szavak tárolását nyelvtani kategóriájuk is befolyásolja: a nyelvbotlások elemzése szerint a főneveket főnevekkel, az igéket igékkel és a mellékneveket melléknevekkel helyettesítjük, ritkán még képzett vagy ragozott alakokon belül is, pl. bankot rabol helyett rabot bankol (gyermeknyelvi példa). Az igék és a főnevek lexikális feldolgozásbeli különbségeit fejlődési és neuropszichológiai, valamint idegtudományi adatok is alátámasztják. Székely fent idézett vizsgálata (2002, 2003) tárgy- és cselekvésnevek produkciójának idői eltéréseire is kiterjedt, angol és magyar nyelven egyaránt (13.11. ábra). és mtsai 1970) nem szerepelt az irodalomlistában (a kiegészítettben sem). Kérjük pótolni.
810 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA 13.11. ábra Két tárgy (A, C) és két cselekvés (B,D) képe Székely (2003) vizsgálati képanyagából A cselekvések megnevezése mindkét nyelvben a tárgyakénál nagyobb válaszbizonytalansággal, és ezért nagyobb reakcióidővel jár (13.7. táblázat). A cselekvéses képekre több válaszalternatíva jelenik meg, a domináns válaszokból kevesebb van, és nem mutatkoznak annyira dominánsnak, mint a tárgynevek. Ezzel összhangban az igék esetén nagyobb a válaszok entrópiája is (akkor maximális, ha a különböző válaszok azonos arányban fordulnak elő, és ha mindenki ugyanazzal a szóval válaszolt, akkor 0). A cselekvéseket ábrázoló képek általában nehezebben azonosíthatók, de a domináns válaszok gyakoribb, rövidebb és korábban elsajátított szavak voltak. Különbség mutatkozott a két nyelv között is: az angolok jellegzetesen rövidebb és nagyobb gyakoriságú szavakat használtak a cselekvések megnevezésben a tárgyakhoz képest, míg a magyarok nem. Mutató 13.7. táblázat Tárgy- és cselekvés-megnevezés jellemzői Székely (2003) adatai alapján (a * szignifikáns eltérést jelent) Tárgy Cselekvés Érvényes válasz (%) 94,1 93,2 Válaszalternatívák száma* 4,16 4,59 Válasz entrópia (H)* 0,91 1,77 Átlagos megnevezési reakcióidő (ms)* 1105 1396 Székely arra is gyűjtött magyar adatokat, hogy a képmegnevezés mintegy kétszer olyan hosszú ideig tart, mint a puszta szókiolvasás (13.12. ábra).
13.2. HOZZÁFÉRÉS A SZÓTÁRHOZ 811 Az ábrán azt is látni, hogy míg a tárgyképeket gyorsabban nevezzük meg a cselekvéseket ábrázoló képeknél, az igék és főnevek (tehát írott szavak) felolvasásában nincs reakcióidő-eltérés. 13.12. ábra Képmegnevezési és szókiolvasási reakcióidő eltérései kategóriánként (Székely 2002) Ami a szójelentés előhívást befolyásoló hatását illeti, elvont jelentésű szavakra tovább tart válaszolni, mint a konkrétakra, pl. könnyebb hozzáférni az alma, mint a szabadság szóhoz (Bleasdale 1987, de Groot 1989, Kroll Merves 1986, Strain és mtsai 1995). Ennek egyik lehetséges magyarázata a 13.1.1. pontban ismertetett képkiváltó értékbeli különbség, vagyis az, hogy a konkrét szavakról jobban tudunk mentális képet kialakítani, mivel érzékleti és mozgásos tulajdonságok is támogatják őket (Paivio 2006). A szófelismerésben jelentkeznek úgynevezett szomszédsági hatások is, egyelőre ellentmondásos eredményekkel. Azok a szavak is befolyásolják egy szó feldolgozását, amelyeknek az alakja hasonló, legegyszerűbb esetben ugyanúgy kezdődnek, mint a célszó. Vizuális bemutatásnál a nagy szomszédság meggyorsítja az azonosítást, különösen gyakori szavaknál. Más eredmények szerint lassabban döntünk olyan szavakról, amelyek sok másik szóra hasonlítanak, a szomszédok interferenciája miatt, ha a szomszédok csak egy fonémában térnek el (Pisoni és mtsai 1985), nagyobb eltéréseket is megengedő vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a versengő szomszédok nem befolyásolják a felismerési időt (Marslen-Wilson 1990), bár a két vizsgálat módszertana különböző volt. Az emberek általában gyorsabban ismerik fel azt a gyakori szót, amelynek csak ritka szomszédjai vannak, mint fordítva. A szomszédság mérete azt befolyásolhatja, hogy milyen gyorsan érjük el az egyediségi pontot, azaz a szó kimerítő azonosítását (Marslen-
812 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA Wilson szakaszmodelljét ld. a 13.2.2.2. pontban). A szomszédság mérete mint mutató nyelvtípustól függő mértékben összefügg a morfológiai és a pozicionális családmérettel, hiszen az azonos előtagú vagy azonos tőből képzett szóalakok egyben alakilag hasonló, az adott morfológiai művelet produktivitásától függő méretű szomszédságot eredményeznek. 13.2.2. A lexikon pszicholingvisztikai modelljei A lexikon általános modelljeinek logikája és egész felépítése szorosan összefügg a mai pszicholingvisztika és kognitív tudomány egészének legfontosabb vitakérdéseivel, a moduláris és interakciós, illetve konnekcionista modellek viszonyával. Vajon a nyelvfeldolgozás gyorsaságát az magyarázza-e, hogy nagyon specializált automatikus rendszereink vannak, melyek keresési tere szűkített, vagy pedig a különböző összetevők állandóan kölcsönhatásban vannak egymással? Az alapvető kérdés tehát a működési szintek elkülönültségének mértéke, a funkcionális rendszerek komponensei közötti kapcsolatok jellege. A modularitás feltevése szerint a komplex kognitív funkciók független, részben izolált komponensek (modulok) működéséből állnak össze. A modulok a klasszikus elképzelés szerint tartományspecifikusak, autonómak és információsan zártak (Fodor 1983). Ez azt jelenti, minden modul egy bizonyos inputon egy bizonyos feladat elvégzésére van kalibrálva, és a modulok feladatuk elvégzése közben nem cserélnek információt egymással. Az alapvetően bottom-up elrendezésű, perceptuális-formális elemzésen alapuló feldolgozást a meglévő tudás csak egy későbbi szakaszban befolyásolja. Éppen ez az, amiben az interakcionista modellek leginkább eltérnek a modulárisaktól: bár nem tagadják a nyelvi szintek pszichológiai realitását, működésük során ezek kölcsönösen átláthatók egymás számára, befolyásolhatják egymás műveleteit, és sorrendjük is variálódhat a feldolgozandó anyagtól függően. A konnekcionizmus még ennél is radikálisabb álláspontra helyezkedik, interaktív, de alapvetően hierarchikusan elrendezett szintek helyett az egyes információforrások folyamatos és egyidejű felhasználásaként képzeli el a nyelvi működéseket, amelyek egy, az idegrendszerhez hasonló hálózatban mennek végbe (Lukács Pléh 2003, Pléh 2000b). Maga a mentális lexikon ezekben az átfogó vitákban központi szerepet játszik, hiszen, mint a 13.13. ábra mutatja, a szótár a logikai értelemben korai (hangelemzés, szófelismerés) és kései (világismeret és szövegreprezentáció) folyamatok közti kölcsönhatás terepe.
13.2. HOZZÁFÉRÉS A SZÓTÁRHOZ 813 13.13. ábra A szótár központi szerepe a feldolgozási modellekben (Pléh 2006 nyomán) A szótár elérése különböző funkciók, így a beszédfeldolgozás, a beszédprodukció, az olvasás és az írás folyamatainak is része, így e funkciók modelljei bizonyos pontokon szükségszerűen hasonlítanak egymásra. Az alábbiakban ahelyett, hogy külön részletesen taglalnánk az egyes modelleket, hasonlóságaik vagy éppen eltéréseik mentén fűzzük őket fel. 13.2.2.1. Hányféle mentális lexikon van? A saussure-i kettősség, vagyis a szavak alakjának és jelentésének elkülönítése mindenki számára ismerős lehet a hétköznapi életből. Gyakori élmény a legtöbbünk számára, hogy bár pontosan tudjuk, mit akarunk kifejezni, a nyelvünk hegyén van, mégsem tudjuk felidézni a megfelelő szóalakot (Brown McNeill 1966). Fordítva, az is előfordul, hogy biztosak vagyunk abban, hogy ismerünk egy adott szót, már hallottuk, mégsem tudjuk felidézni a jelentését. Ez a naiv beszélő számára is elérhető kettős disszociációs élmény arra utal, a szavak jelentése elkülönül azok alakjától a mentális szótárban. Bár ezt az elkülönültséget már a legkorábbi lexikonmodellek is tükrözték, magukra a szóalakokra nézve az első lexikonmodellek egységes, modalitásfüggetlen szótárat vizionáltak. Ezekben az alulról fölfelé építkező, moduláris elképzelésekben az alacsonyabb szintű feldolgozási műveletek, így a betűelemek, betűk, illetve a beszédfeldolgozásban a beszédhangok és ezek sorrendjének azonosítása volt az elsődleges, a szótárban tárolt szóalakok elérése ezek végeredménye alapján történt. A John Morton (1969) nevéhez fűződő klasszikus logogén-modellben amely a 13.14. ábra (A) pontjában
814 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA látható külön szerepelnek az akusztikus és a vizuális bemeneti utak, hogy azután mintegy konvergáljanak a központi, modalitásfüggetlen szóalakreprezentációkhoz, a logogénekhez, amelyekhez a kognitív rendszerben rendelődik hozzá a jelentés. 13.14. ábra Morton logogén-modelljének eredeti változata (A) és későbbi revíziója (B) Morton (1969, 1979) nyomán Az eredeti elképzelést (Morton 1969), mely szerint a szóalakok egy modalitástól független, egységes tárban reprezentálódnak, az ismétlődéses előfeszítést alkalmazó modalitásközi priming hiánya cáfolta meg (pl. Winnick Daniel 1970). Vizsgálataikban egy előzetesen felolvasott szó elősegíti ugyanannak a szónak a későbbi vizuális felismerését, míg egy előzetesen kép alapján vagy kérdésre adott válaszként kiejtett szó, vagyis az akusztikus és motoros szókép mozgósítása nem facilitálja a nyomtatott szó felismerését. Az ismételt előfordulás tehát csak azonos modalitáson (akusztikus vagy vizuális) belül serkent, ami ellentétes az eredeti modell predikciójával. Morton a 13.14/B ábrán látható későbbi modelljében (Morton 1979), és azóta minden moduláris modellben a szóalakok két külön modalitásfüggő tárban, vizuális és auditív logogénekként másutt használatos terminusokkal ortográfiai és fonológiai reprezentációkként tárolódnak (pl. Basso 2003; Ellis Young 1988). Egy másik, többszörös tárolással kapcsolatos vitakérdés a szótár kutatásában, hogy érvényes-e itt a feldolgozás és a produkció kettőssége. Va-
13.2. HOZZÁFÉRÉS A SZÓTÁRHOZ 815 jon ugyanaz a szóalaktár áll a beszéd megértése és kivitelezése hátterében? Bár voltak, akik emellett érveltek (pl. Fay Cutler 1977), több empirikus adat látszik alátámasztani azt a nézetet, mely szerint a két funkcióban különböző, bemeneti és kimeneti lexikonok szerepelnek. Winnick és Daniel (1970) már említett primingvizsgálata mellett erre utal Shallice és munkatársai (Shallice et al. 1985) vizsgálata is, melyben megmutatták, hogy kettős feladathelyzetben szavak figyelemmel kísért hallgatása egy bizonyos célszó jelzése érdekében nem volt különösebb hatással más szavak felolvasására. Pozitronemisszió-tomográfiás (PET) vizsgálatok pedig azt mutatják, hogí adott szavak hallgatása közben más agyterületek aktivizálódnak, mint ugyanazon szavak kiváltott ismétlése vagy olvasása során (Petersen és mtsai 1989). Mindezek alapján, bár a spontán beszédben megjelenő hibák elvileg egy egységes lexikonmodellben is magyarázhatók lennének, manapság sokkal elfogadottabb a megértésnek és a produkciónak eltérő lexikális utakat tulajdonító, a megértést nem fordított produkciónak tartó nézet. A szóalakok tárolása tehát négyszeres, a konceptuális reprezentációk négy különböző lexikonnal állnak kapcsolatban, a vizuális (ortográfiai) bemeneti és kimeneti, illetve az auditív (fonológiai) bemeneti és kimeneti tárakkal. A továbbiakban külön foglalkozunk a szótári hozzáférés bemeneti és kimeneti oldalával, azaz a szófelismerés és a szóprodukció modelljeivel. 13.2.2.2. A szófelismerés modelljei A mentális szótár modelljei hagyományosan a vizuális szófelismerésből indultak ki, de ezt úgy kezelték, mint a szófelismerés általános modelljét. Ennek klasszikus példája Morton fentebb bemutatott modellje. Az eredeti, szigorúan modulárisnak minősülő, azaz zárt rendszerekkel és egyirányú információáramlással dolgozó modell (Morton 1969) nem tudta kezelni a többek között Wheeler (1970) által kimutatott szóelsőbbségi hatást sem. Ez azt jelenti, hogy egy betűfelismerési feladatban pl. ha a b betű láttán egy gombot kell megnyomni a valódi szavakban (pl. kabát) látott betűk azonosítása gyorsabb, mint az álszavakban vagy random betűsorozatokban (pl. tabát) prezentáltaké, vagyis a szótári reprezentációk befolyásolják a szegmentumszintű feldolgozást. Efféle top-down hatás egy szinttel feljebb is érvényesül. Marslen-Wilson (1975) kísérleteiben kimutatta, hogy ha a személyek összefüggő szövegben hallgatják a szót, már az első szótag alapján felismerik. Ha például szöveg hallgatása közben akkor kell gombot nyomniuk, ha állatneveket hallanak, és a szöveg valami olyasmi, hogy A vadász reggel magával vitte a kutyát, a vizsgált személyek a kutya hangalakhoz
816 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA érve már a ku elhangzásakor lenyomják a billentyűt. A szó felismerése tehát mintegy 200 millisecundum alatt végbemegy, pedig maga a szó ennél jóval hosszabb. Ehhez hasonló eredmények indokolták Morton (1979) újabb modelljében (13.14/B ábra) a szójelentéseket tároló kognitív rendszerből a logogénrendszerekben lévő szóalakokhoz csatoló kapcsolat beépítését, azaz egyfajta elmozdulást a szigorú modularitástól az interaktivitás felé. Ez azonban felveti a fentről érkező hatások támadáspontjának kérdését: meddig épít pusztán a formai információkra a felismerőrendszer, és a folyamat melyik pontján befolyásolja a szóazonosítást a jelentés és a kontextus. E problémát állítja középpontba Marslen-Wilsonnak (1975) az auditív szófelismerést ábrázoló kohorsz-, avagy szakaszmodellje (13.15. ábra). A szakaszmodell működési elve a nagyobb bemeneti jelölthalmaz és a fokozatos szelekció: a szófelismerés folyamata során fokozatosan szűkül azoknak az elemeknek a köre, amelyek összeilleszthetők a beérkező hanganyaggal. A modell elnevezése a római katonák egységeire utal: először viszonylag sok katona küzd, akik közül, miközben előre haladunk, sok elesik. Végül, egy bizonyos pont után csak a legjobb, a célnak legmegfelelőbb marad fenn. 13.15. ábra A szófelismerés szakaszmodellje Marslen-Wilson (1975) nyomán A szófelismerés folyamata e modellben három szakaszt tartalmaz, az (i) elérési, (ii) a szelekciós, és (iii) az integrációs szakaszokat. Az elérési szakaszban a perceptuális inger a hallott szöveg első szótagja alapján egy jelöltlista (kohorsz) aktiválódik, azaz mindazok a szavak, amelyek ezzel összeférnek (az angolban és a magyarban is az első szótag alapján átla-
13.2. HOZZÁFÉRÉS A SZÓTÁRHOZ 817 gosan hat-hét lehetséges egység aktiválódhat, amit befolyásol az adott szó szomszédságának mérete). Ezek közül a második szakaszban választódik ki a végső elem, majd ennek jelentése és szintaktikai jegyei a harmadik szakaszban integrálódnak. Ha például egy olyan mondatot hallunk, hogy volt rajta egy fekete ma..., akkor a ma szótag alapján aktiválódnak a majom, malom, maszat, maszk hangalakok. Egy hanggal tovább menve már kevesebb jelölt áll, és a negyedik hangnál csak egy marad talpon. Ez a pont az egyediségi pont, a szó kimerítő azonosításának megtörténte. A kohorszmodell első változatában interaktívnak számított, hiszen már a szelekciós szakaszban, vagyis az inadekvát jelöltek kizárásában szerepet játszottak a kontextusból eredő top-down hatások. Ezzel magyarázta Marslen-Wilson a kontextus serkentő hatását a szófelismerésre. Többek közt Grosjean (1980) gating-vizsgálatai amelyekben a kontextusukban, illetve izoláltan prezentált szavak felismerési idejét hasonlították össze azonban kimutatták, hogy bár a kontextus gyorsítja a szófelismerést, ez csak késői, másodlagos hatás, a szelekciós szakaszban még aktívak maradnak a kontextushoz képest inadekvát, de alakilag plauzibilis jelöltek. Ezek elhalványulása és kizárása Marslen-Wilson módosított modelljében csak az integrációs szakaszban történik meg. A kohorszmodell tehát az újabb adatok alapján inkább az alacsonyabb szintű perceptuális feldolgozás dominanciáját hangsúlyozza, a kontextuális hatások későbbi belépése mellett. Kiemelendő, hogy a moduláris modellekkel szemben a szakaszmodellben az akusztikus bemenetben állandó párhuzamos aktiváció történik már az első szótagok alapján, és ebből a párhuzamos aktivációból igen gyorsan választódik ki a megfelelő szó. A kapcsolatelvű konnekcionista modellek még tovább mennek ezen az úton. A konnekcionista gondolatmenet szakít a klasszikus lineáris, szekvenciális modellekkel. Nem korlátozott kapcsolatot, hanem teljes áthallást képzel el a szintek között. Szakít továbbá a hierarchikus szótári viszonyokkal, a mentális szótárban a szavakat egy címkézetlen, pusztán együtt előfordulásokon alapuló hálózat formájában képezi le. E modellekben, amelyeket eredetileg írott szövegek felismerésére, illetve írott szavak felismerésére dolgoztak ki, majd kiterjesztettek a hallási feldolgozásra is, a különböző elemzési szintek között állandó facilitációs, illetve gátló viszonyok vannak. Rumelhart és McClelland (1986) konnekcionista vizuális szófelismerés-modellje szerkezetéből adódóan produkálja a szóelsőbbségi hatást és más kontextuális tényezőket is. Az interaktív aktivációs és versengési modell (IAC) lényege az interaktivitás. A modell három
818 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA rétegében betűelemek, betűk és szavak egységei helyezkednek el, egy réteg minden egysége a szomszédos réteg(ek) minden egységével serkentő vagy gátló kapcsolatban van, míg az egy rétegen belüli egységek egymással mindig gátló kapcsolatban vannak. Ahogy egy egység aktiválódik, tovább aktiválja a neki megfelelő egységeket és gátolja a nem megfelelőeket a következő rétegben. A függőleges egyenes betűelem például aktiválja a T, I, D stb. betűegységeket, de gátolja az O, Z, V -t. Amikor egy szókezdő T aktiválódik, gátolni fogja az összes többi betűt ebben a pozícióban, és serkenteni a szavak rétegében az összes T-vel kezdődő szót. Az aktiváció visszafelé áramlása következtében pedig a szószint egységei visszafelé serkentik az őket felépítő betűk egységeit (és gátolják a nem oda tartozókat) a betűk rétegében, ami megmagyarázza a szóelsőbbségi hatást. A 13.16. ábra azt mutatja, hogy amikor egy szót, például a tér szót felismerjük egy szövegben, a felismerés gyorsaságáért valójában az lesz a felelős, hogy a különböző ismertetőjegyek, betűk és szavak szintje közt oda-vissza gátló és facilitáló viszonyok alapján az ért, fért, tér szavak közül a térnek megfelelő elem lesz a legaktívabb. Vagyis nincs valamiféle egyértelmű, előre kijelölt szekvenciális út, hanem az elemek párhuzamos aktiválása közepette a legnagyobb összegződő aktivációt az az elem kapja, amelyik a legtöbb evidenciával bír a beérkező érzékleti anyagból. 13.16. ábra A vizuális szófelismerés konnekcionista modellje a TÉR szó felismerésének példáján A konnekcionista modell akusztikus feldolgozási változata McClelland és Elman (1986) TRACE nevű konnekcionista auditív szófelismerés-modellje. Ebben az elsődleges, perceptuális feldolgozásra hatnak a lexikális hatások,
13.2. HOZZÁFÉRÉS A SZÓTÁRHOZ 819 13.17. ábra A lexikai szelekció kétlépcsős modellje a szófeldolgozást pedig a mondatszintű tényezők is befolyásolják. A Mc- Clelland és Rumelhart-féle vizuális szófelismerési modellhez nagyon hasonló TRACE szintén háromrétegű: a fonológiai jegyek, a fonémák és szavak rétegei az IAC-modellhez hasonlóan vannak elrendezve, minden egység a szomszédos rétegek minden egységével kapcsolatban van, itt azonban ezek mind serkentő szinapszisok; gátló kapcsolatok csak az egy rétegen belüli versengő egységek, pl. a fonémák között vannak. 13.2.2.3. Produkciós modellek A beszédprodukció során a gondolatok szavakhoz kapcsolásának (vagyis a lexikai szelekciónak) két lépést tulajdonít a legbefolyásosabb elképzelés, melyben a szavak reprezentációja kétrétegű (Levelt 1989). A lexikai szelekcióban előbb a jelentéses és nyelvtani információkat tartalmazó lemma kiválasztása történik meg (lemmaszelekció), majd az ehhez tartozó fonológiai forma aktiválódik (lexémaszelekció) (13.17. ábra). A kísérleti bizonyítékokon kívül a nyelvbotlások elemzése is arra utal, hogy ez a két lépés elkülönül. Spontán beszédben ugyanis mind fonológiai, mind szemantikai helyettesítések előfordulnak (előbbi típusban a célszó és ténylegesen ejtett szó között fonológiai hasonlóság van, pl. torma helyett torna, vagy ábrázolás helyett ábrándozás, míg az utóbbiban a hasonlóság szemantikai jellegű, pl. boka helyett térd, vagy sötét helyett világos). Harley és Macandrew (2001)
820 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA azt is kimutatták, hogy a kétféle helyettesítést nem azonos körülmények váltják ki. A lemmaszelekcióhoz kötött szemantikai helyettesítéseket szemantikai jegyek, pl. képkiváltó hatás vagy a kontextus befolyásolják, míg a fonológiai helyettesítéseket a szóalakok hossza és gyakorisága. A modellnek azt a predikcióját, hogy a fonológiai forma elérése a szintaktikai információk elérését előfeltételezi, többen adatokkal cáfolták. Egyrészt, agysérült betegek teljesítményében számos példa volt szintaktikai (nembeli egyeztetési) hibákra adekvát szóalakokkal (pl. Miceli Caramazza 1988), másrészt, bár a nyelvhegy-jelenséget mutató (olasz) személyek sokszor fel tudták idézni a keresett szó kezdő fonémáit és nyelvtani nemét, és e két teljesítményük nem korrelált (Caramazza Miozzo 1997). Ezek alapján a modellt a 13.18. ábrán látható módon úgy kellett módosítani, hogy a lemmaszint csak kapcsolatot jelent a szóalak és a rá vonatkozó szintaktikai információk között (pl. Roelofs 1992, Levelt 1999). Erre reagálva Caramazza (1997) viszont továbbmegy, és bár egyetért a kétlépcsős modell alapjaival, a lemmaszintet elveti, szerepét egy független, párhuzamosan aktiválódó hálózatba utalja. A nyelvi produkció folyamatainak modellezésében a feldolgozáshoz hasonlóan központi kérdés a műveleti szintek interaktivitása, illetve függetlensége. Az egyik legnépszerűbb produkciós modell Dell (1986) interaktív hálózata, melyben mindhárom szinten a konceptuális reprezentációk, a lemmák és a fonémák szintjén elhelyezkedő egységek serkentő, kétirányú kapcsolatban állnak egymással. Az interaktivitást a nyelvbotlások során igen gyakori kettős, azaz egyszerre fonológiai és szemantikai motivációjú helyettesítések követelik meg. Amikor szőr helyett tévesen a bőr szó hangzik el, a modell szerint a szőr konceptuális jegyei aktiválják a megfelelő lemmát, néhány ezek közül azonban a bőr lemmáját is (testrész, a kültakaró része). A szőr lemmája aktiválja a sz, ő és r fonémákat, az utóbbi kettő pedig visszafelé serkenti a bőr lemmáját. Ez a kettős, kétirányú részleges aktiváció okozza azt, hogy valószínűbb (és gyakoribb) hiba a szőr helyett a bőr szó, mint a csak fonológiailag, illetve csak szemantikailag hasonló csőr vagy haj szavak. Levelt (1999) azonban felveti azt a lehetőséget, hogy az ilyen mértékű interaktivitás éppen hogy csak a hibás működés sajátja; megmagyarázza a hibamintázatot, de a normális működésre nem jellemző. Roelofs (1997) WEAVER nevű modelljében (Levelt és mtsai 1999) melynek egyébként a fonológiai komponense is kidolgozottabb, míg a szemantikai reprezentációk és a lemmák továbbra is interaktív kapcsolatban állnak, a lemmaszint és a fonológiai szint közti
13.2. HOZZÁFÉRÉS A SZÓTÁRHOZ 821 13.18. ábra Roelofs és mtsai WEAVER-modellje (Levelt 1999 nyomán) kapcsolat egyirányú. A fonémaszint tehát normális működés esetében nem csatol vissza a lemmaszintre. Ehhez kapcsolódik az a feltételezés is, mely szerint a lemmák és a konceptuális reprezentációk egyaránt részt vesznek a nyelvi produkcióban és feldolgozásban is, míg a fonológiai szint produkcióspecifikus, a feldolgozásban más szóalak-reprezentációk vesznek részt. Ez utóbbi nézetet egyébként empirikus adatokra hivatkozva osztja Dell is, noha eredeti modelljéből ennek ellentéte is levezethető lenne (Dell és mtsai 1993).
822 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA 13.2.2.4. A szótárban tárolt elemek mérete és komplexitása: szótár és alaktan A leíró nyelvészetben általában kiemelt szempont a gazdaságosság. Ennek szellemében pedig bevett gyakorlat a felsorolások azaz a lexikonban tárolt elemek számának minimalizálása és a megjósolható szerkezetű és jelentésű komplex jelek szabállyal való levezetése. Világos azonban, hogy olykor komplex, több szóból álló szerkezetek megértése csak az adott szerkezet egészben tárolása és feldolgozása útján lehetséges. A nem rúg labdába kollokáció például nem a labdába rúg tagadásaként áll, hanem sajátos jelentése van, ami nem kézenfekvően jósolható meg az elemek jelentéséből. Míg a kompozicionalitás hiánya általában jó érv a szerkezet egészleges lexikai tárolása mellett, ennek ellentéte, a megjósolható jelentés nem feltétlenül érv a lexikonból való kizárásra. Sosa és MacFarlane (2002) például az együttjárási gyakoriság hatását mutatták ki kétszavas, jelentésükre nézve áttetsző kollokációk feldolgozásában. Minél gyakrabban szerepelt együtt az of elöljárószó egy adott másik elemmel pl. (in the) sense of, (a) lot of, az of szót figyelő kísérleti személyek válaszainak latenciája annyival nagyobb volt. Magyarázatuk szerint azért, mert a gyakoribb kollokációkat egészben tároljuk a mentális szótárban, így a bennük szereplő of felfedezése csak az egészleges reprezentáció utólagos elemzése útján lehetséges. A többmorfémás szavak lexikai tárolásának problémája nem a jelölt, a jelentés szintjén meglévő megjósolhatatlanság, hanem a jelölő szintjén érvényesen az alaki változatok megjósolhatatlansága miatt vetődik fel. A ragozásban például a leíró nyelvtanok a szabályos igealakok (sétál) esetében csak a tő, míg a rendhagyó igék esetében emellett az egyes ragozott alakok (eszünk/evett/egyél) lexikai tárolását is feltételezik. A mentálisan reális nyelvi reprezentációk kutatásában azonban nem egyértelmű, hogy ennek így kell lennie. Ennek a kérdéskörnek a morfológiai feldolgozásban két kiinduló modellje alakult ki. 4 A teljesen elemző modell szerint egy szó összes alakja teljesen külön reprezentálódik, a 13.19 (a) ábrának megfelelően. A kétféle modell egyaránt megfogalmazódik mint reprezentációs és mint hozzáférési elv. Az egészleges felfogás szerint minden szóalaknak külön bejáratú hozzáférése van, a forma teljes jelentésével együtt. Az analitikus felfogás szerint viszont a jelölőket dekomponáljuk, a kér-vé-nyei-m-et részekre bontjuk, s másodlagosan állítjuk össze a szótárban. Ez utóbbira utal, hogy a morfológiai primingot általában csak a ragozott alakról a 4 E modellek, s különböző hibrid változataik bővebb kifejtésére lásd Pléh (2000a) vagy Magyari (2008).
13.2. HOZZÁFÉRÉS A SZÓTÁRHOZ 823 (a) (b) 13.19. ábra A szóreprezentáció (a) analitikus és (b) egészleges modellje tő felé mutatják ki (tevét teve). A toldalékolt szavak közötti hatásokra ellentmondásosak az eredmények, van, aki gátlást talál. A képzett alakoknál csak a szemantikailag és fonológiailag transzparenseknél van előfeszítés (Marslen-Wilson és mtsai 1994). A transzparenciát az határozza meg, hogy az azonos alapmorfémából származó szavak mennyire tartják meg az alapmorféma hangalakját az első, jelentését a második esetben. Magyari (2004) magyar anyagon is kimutatta az áttetszőség hatását. Kísérleteiben képzett szavaknak a tő felismerésére irányuló előfeszítési hatását vizsgálta négyféle előfeszítő szótípussal, ahogy a 13.8. táblázat mutatja. A célinger tehát mindig az előfeszítő képzett szó töve volt. 13.8. táblázat Az előfeszítő szavak típusai Magyari (2004) kísérletében egyértelmű kétértelmű áttetsző szeszélyes jegyes homályos iroda magvas Mint a 13.20. ábra mutatja, áttetsző, azaz világos morfológiai határokat tartalmazó szavak sokkal jobban előfeszítik a tövet, ami a nem áttetsző képzéseknél erősebb egészleges feldolgozásra utal. A két felfogás az utóbbi két évtized során számos vitát folytat egymással. Vitatéma az is, hogy a két felfogás mennyiben vonatkozik a hozzá-
824 13. A SZÓTÁR PSZICHOLINGVISZTIKÁJA 13.20. ábra A képzett szavak áttetszőségének hatása az előfeszítésre (Magyari 2004 nyomán) férésre, s mennyiben a szavak reprezentációjára. Számos tartalmi vitájuk is van azonban, melyek hozadékaként mára kompromisszumos kettős modellek fogalmazódnak meg, a következők alapelvek mentén. (i) Az elemző és egészleges modell viszonya függ a nyelvtípustól. A magyarban a modell uralkodóan analitikus (Gergely 1991; Gergely Pléh 1994, 1995). (ii) A szemantikailag nem áttetsző kifejezések (ház-as) inkább egészlegesen tárolódnak (Marslen-Wilson és mtsai 1994). (iii) Nagy hatása van a szabályosságnak is. A szabályos alaktanú kifejezéseket inkább analitikusan kezeljük (kutyát KUTYA), míg a szabálytalanokat inkább egészlegesen (lovat LOVAT). Ez utóbbi, vagyis a szabályosság kezelésében és a szótárral való kapcsolatában nagy szerepet játszik az utóbbi években két modell, Steven Pinker és Joan Bybee modelljei. Pinker kétutas modellje (1991; Pinker Prince 1994; Pinker 1999b) megfelel a generatív nyelvészeti törekvéseknek, miszerint kétféle mentális feldolgozási módot és leképezést, vagyis a nyelvtan és a lexikon mentális disszociációját hirdeti. E modellben a mentális szótár a nyelvi elemek megjósolhatatlan tulajdonságait őrző, ugyanakkor strukturált emlékezeti tár. A szabályos ragozású alakokat a mentális nyelvtan szabályalapú mechanizmusai rakják össze a tőből és a toldalékból, míg a rend-