Természetvédelem
A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) Törvények A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény A természetvédelem feladatait, így a növényvilág védelmét is alapvetően a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rögzíti. A törvény a növényvilág védelmével kapcsolatban több konkrétumot is megfogalmaz. Ilyen például az, hogy a természetvédelem alapvető feladatai között említi a természeti értékek körének megállapítását, az azokat veszélyeztető tényezők feltárását és azok elhárítását. Rendelkezik arról is, hogy azokat a természeti értékeket, illetve azok lelő- vagy élőhelyét, melyek kiemelt oltalmat érdemelnek, illetve igényelnek, védetté vagy fokozottan védetté kell nyilvánítani. A törvény tiltja a védett fajok egyedeinek károsítását és pusztítását. Ha ez nem kerülhető el, akkor csak engedély birtokában végezhető.
A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) Törvények A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény A legtöbb tevékenység, mely védett fajokat érint, engedélyköteles, melyet a természetvédelmi hatóság állíthat ki. Fontos megállapítása a törvénynek, hogy védettnek, illetve fokozottan védettnek minősülnek az olyan hibrid eredetű növények is, melyeknek legalább az egyik szülőfaja védett vagy fokozottan védett. A törvény rendelkezik a jogellenesen szerzett védett fajok sorsáról is. Ezeket a természetvédelmi hatóság lefoglalja, illetve elkobozza. Téltemető (Eranthis hyemalis) V
A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) Törvények A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény Abban az esetben, ha valaki a tevékenységével vagy mulasztásával a védett természeti értéket jogellenesen veszélyezteti, károsítja vagy elpusztítja, illetve jelentős mértékben zavarja, az természetvédelmi bírság fizetésére köteles. A törvény számos esetben csak iránymutató előírásokat ad és a konkrét szabályozás kidolgozásával mást hatalmaz fel. A törvény felhatalmazása alapján a természetvédelemért felelős miniszter feladatkörébe tartozik, hogy megalkossa, és miniszteri rendelet formájában kihirdesse a védett és fokozottan védett természeti értékek listáját, illetve megállapítsa ezek pénzben kifejezett értékét (vagyis a természetvédelmi értéket). Tavaszi hérics (Adonis vernalis) V
A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) Törvények 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről A Büntető Törvénykönyv bevezeti a természetkárosítás fogalmát. A törvényben foglaltak alapján bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki fokozottan védett élő szervezet egyedét jogellenesen megszerzi, tartja, forgalomba hozza, az országba behozza, onnan kiviszi, az ország területén átviszi, azzal kereskedik, illetve azt károsítja vagy elpusztítja. Ugyanez vonatkozik arra, aki az előbb felsorolt tevékenységekkel védett, illetve az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős faj egyedei közül annyit érint, hogy azok együttesen vett pénzben kifejezett értéke eléri a fokozottan védett fajok esetében megállapított legalacsonyabb összeget. Kövi benge (Rhamnus saxatilis) V
A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) Törvények 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről Ha a fent említett természetkárosítás mértéke fokozottan védett, védett, illetve az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős faj egyedeinek olyan mértékű pusztulását okozza, hogy az elpusztított egyedek pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett legmagasabb érték kétszeresét, akkor a büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés. Aki ezeket gondatlanságból követi el, az vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Apró nőszirom (Iris pumila) V
A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) Miniszteri rendeletek 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről. Alapvető jelentőségű miniszteri rendelet, mely többek között a védett és fokozottan védett növényfajok körét, illetve azok természetvédelmi értékét állapítja meg. A rendeletet a kihirdetése óta több alkalommal módosították, legutóbb a 83/2013. (IX. 28.) VM rendelettel. A rendelet táblázatos formában sorolja fel a védett, illetve a fokozottan védett növényfajokat, valamint azok egyedeinek pénzben kifejezett értékét.
A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) Miniszteri rendeletek 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet A növények a táblázatokban nagyobb rendszertani egységek (mohák, harasztok, nyitvatermők, zárvatermők), illetve azokon belül családok szerint vannak csoportosítva. A védett növények esetében a természetvédelmi érték 5.000, 10.000 vagy 50.000 Ft, míg a fokozottan védettek esetében 100.000 vagy 250.000 Ft lehet. A rendelet szerint a teljes pénzben kifejezett értéket kell figyelembe venni a faj élő vagy élettelen példánya, bármely fejlődési alakja, továbbá felismerhető része, származéka esetében. Havasi éger (Alnus viridis) V
Minta: 1. számú melléklet a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelethez A B C D E Rendszertani kategória Fokozottan védett faj tudományos neve Védett faj tudományos neve 564. Gagea spathacea 565. Gagea szovitsii 566. Lilium bulbiferum subsp. bulbiferum 567. Lilium martagon 568. Linaceae lenfélék Növényvilág védelme A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) Magyar elnevezés fiókás tyúktaréj pusztai tyúktaréj Természetvéd elmi érték (Ft) 10 000 10 000 tüzes liliom 100 000 turbánliliom 10 000 569. Linum dolomiticum pilisi len (dolomitlen) 250 000
A növényvilág védelmének jogi háttere (passzív védelem) A védett és fokozottan védett gomba-, zuzmó-, moha- és edényes növényfajok számának változása Év 1971 1982 1988 1993 1996 2001 2005 2008 2012 2013 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelet 1. sz. melléklete 7/1988. (X. 1.) KVM rendelet 1. sz. melléklete 12/1993. (III. 31.) KTM rendelet 1. sz. melléklete 15/1996. (VII. 26.) KTM rendelet 1. sz. melléklete 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1. és 3. sz. melléklete 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelet 1., 3. és 9. sz. melléklete 22/2008. (IX. 12.) KvVM rendelet 1., 2. és 9. sz. melléklete 100/2012 (IX. 28.) VM rendelet 1., és 9. sz. melléklete 83/2013. (IX. 25.) VM rendelet 1., és 9. sz. melléklete Gomba - - - - - - 35 / - 35 / - 35 / - 35 / - Zuzmó - - - - - - 5 / - 8 / - 8 / - 8 / - Moha - 19 / - 20 / - 20 / - 20 / - 78 / - 78 / - 79 / - 77 / - 77 / - Edényes növény 1 / - 291 / 30 364 / 31 433 / 47 444 / 52 554 / 63 554 / 63 570 / 71 569/87 569/87 Összesen 1 / - 310 / 30 384 / 31 453 / 47 464 / 52 632 / 63 672 / 63 692 / 71 689 / 87 689 / 87 Jogszabály Mindösszesen 1 340 415 500 516 695 735 763 776 776
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Sokféleség A növény- és gombafajok értékelése során a genetikai (fajon vagy populáción belüli genetikai változatosság) és a fajalatti taxon diverzitást (pl. alfajok, változatok, formák) kell figyelembe venni. A genetikai sokféleség tekintetében ismereteink még nagyon hiányosak, azonban az e területtel foglalkozó tudomány dinamikus fejlődése miatt azok napról-napra rohamosan gyarapszanak. A fajalatti (infraspecifikus) taxon sokféleség ismerete terén már mintegy két évszázados ismereteink vannak. Növényvilág védelme Sziki kocsord (Peucedanum officinale) V
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai A ritkaság relatív kategória, főleg kis térléptékek esetén észlelhető szembetűnően, amelyet általában mennyiségi jellemzőkkel próbálnak számszerűsíteni. Fontos különbséget tenni az eredendően ritka, illetve a ritkává vált kategória között. A ritkaságot többféleképpen tipizálják, így földrajzilag ritka fajokat (a faj areája kicsi, szűk földrajzi régióban fordul elő) és ökológiailag ritka fajokat (speciális termőhelyigényű, specialista fajok) különböztetnek meg. Növényvilág védelme Ritkaság Magyar gurgolya (Seseli leucospermum) FV
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Veszélyeztetettség Fontos hangsúlyozni, hogy a veszélyeztetettség mértékének megállapítása területlépték-függő. (A besorolás bizonytalansága a terület növekedésével együtt nő.) Taxonok esetében veszélyeztetettség alatt azt értjük, hogy adott területen a taxon populációi milyen messze vannak a kipusztulástól. Ugyanannál a taxonnál a veszélyeztetettség mértéke időben változhat. A veszélyeztetettség mértékének megállapítására kategóriákat állítottak fel. A taxonok kipusztulását valószínűségi folyamatként kezeljük, ezért a veszélyeztetettségi kategóriákba való besorolás valójában egy kipusztulási kockázatbecslés. Kígyógyökerű keserűfű (Persicaria bistorta) V
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Veszélyeztetettség A növény- és gombataxonok veszélyeztetettségének okai vázlatosan: Kis areájú fajok a szűk elterjedés miatt a veszélyeztetettség valószínűsége nagyobb. Egy vagy kevés populációval rendelkező fajok véletlenszerű események könnyen kipusztulásba sodorhatják őket. Kis populációméretű fajok környezeti, demográfiai fluktuációk véletlenszerű hatásainak jobban kitettek, a genetikai változatosság könnyen csökken. Csökkenő populációméretű fajok pusztuló tendenciát mutató populációk nagyobb valószínűséggel semmisülnek meg. Kis egyedsűrűségű populációval rendelkező fajok élőhelyek leromlásával gyorsan a kipusztulás közelébe sodródhatnak.
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Veszélyeztetettség A növény- és gombataxonok veszélyeztetettségének okai vázlatosan: Rosszul terjedő fajok a környezet változásaira nehezebben reagálnak. Gyenge reprodukciós képességű fajok Növényvilág védelme Gyenge ivaros szaporodási képesség, mely elősegíti a genetikai sokféleséget, mely a környezet változásaihoz való alkalmazkodás kulcsa. Kis genetikai változatosságú fajok ebből következik a változó környezethez való alkalmazkodás képességének csekély mértéke. Speciális élőhely-igényű fajok a specialista fajok általában ritkábbak. Zavartalan élőhelyek K-stratégista fajai a bolygatásmentes élőhelyekhez adaptálódott fajok nem tudják tolerálni a változásokat. Ember által közvetlenül hasznosított fajok veszélyforrás a túlhasználat.
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Őshonosság idegenhonosság Természetvédelmi szempontból az egyik legfontosabb szempont, hogy a taxon az adott területen őshonosan vagy idegenhonosan fordul-e elő. Őshonosnak tekinthetők hazánkban azok a természetes úton létrejött taxonok, melyeknek az előző vegetációtörténeti periódus (Bükk I. kor) vége (i. e. 800) óta folyamatosan jelenlévő és szaporodó állományai vannak az ország területén. Az őshonosság biogeográfiai-vegetációtörténeti kategória, megítélése tér-idő dimenzióban lehetséges. Területi korlátnak azt fogadjuk el, hogy a taxon természetes elterjedési területe (areája) részben vagy egészben fedje az adott területet. Pézsmahagyma (Allium moschatum) V
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Őshonosság idegenhonosság Az idő- és területi korláton kívül figyelembe kell még venni a termőhelyi (társulási) korlátot is, ami abban is különbözik az előző kettőtől, hogy amíg azok a taxonra vonatkoztak, addig ez utóbbi a taxon állományaira értelmezendő. A taxonkorlátot azért kell figyelembe vennünk, mert több fajnak önálló elterjedési területtel rendelkező alfaja van, amelyik közül nem biztos, hogy mindegyik természetesen előfordul az adott területen. Végül a genetikai korlátot is célszerűszem előtt tartanunk. Természetesen egy őshonos faj genetikailag módosított egyedei nem tekinthetők őshonosnak, mivel nem természetes úton jöttek létre. Növényvilág védelme Ciklámen (Cyclamen purpurascens) V
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Őshonosság idegenhonosság Az eddigiek alapján meghatározhatjuk a nem őshonosság fogalmát is: Idegennek (nem őshonosnak, idegenhonosoknak, adventíveknek) tekintendők hazánkban a mesterségesen létrehozott, vagy kialakulásukban mesterségesen segített, genetikailag módosított taxonok, valamint azok a természetes úton létrejött taxonok, melyek az ország területére az előző vegetációtörténeti periódus (Bükk I. kor) vége (i. e. 800) után emberi közvetítéssel (betelepítéssel, behurcolással) kerültek. Kanadai aranyvessző (Solidago canadensis)
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Elterjedtség Globálisan szemlélve minél nagyobb az aktuális area, annál kisebb a faj természetvédelmi jelentősége. Lokálisan szemlélve ez az érték lényegesen változhat. Növényvilág védelme Az elterjedési terület természetes úton és az ember hatására is változik, ez alapján három alapesetet különböztethetünk meg: Visszaszorulóban lévő fajok (állományaik és azok egyedszáma folyamatosan csökkenő tendenciát mutat); Stagnáló, vagy kismértékben ingadozó állományú és egyedszámú fajok; Terjedőben lévő fajok növekvő állományokkal, nagyobbrészt adventív fajok, kisebb részt őshonos fajok. Amennyiben az adventív fajok terjedése robbanásszerű úgy özönfajokról, (inváziós fajról) beszélünk.
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Elterjedtség Természetvédelmi érték szempontjából az első csoportba tartozók a legjelentősebbek, s a harmadik csoportba tartozók a legkevésbé jelentősek. Az elterjedési terület másképpen is lehet tipizálni: Összefüggő (kontinuus) area a taxon az elterjedési területen belül minden arra alkalmas helyet elfoglal; Tagolt (diszkontinuus) area Növényvilág védelme Diszjunkt area az elterjedési terület több, nagyobb, jól elhatárolható egységből áll; Diszperz area az elterjedési terület több kisebb, pontszerű, előfordulásból áll. A tagolt areával rendelkező taxonok általában nagyobb természetvédelmi jelentőséggel bírnak, mint az összefüggő areájú taxonok.
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Bennszülöttség (endemitás) A bennszülöttség az elterjedtséggel egy speciális esete. Az endemizmus (bennszülött) kicsiny elterjedési területtel (mikroare-ával) rendelkező taxont jelent. Az elszigetelt populációk az adott környezeti hatásokhoz alkalmaz-kodva, a rokonaiktól eltérő irányban fejlődnek tovább, azaz azoktól különbözővé válnak. Különösen az elszigetelt (izolált) területeken (pl. szigetek, medencék, magashegységek, sivatagok) élő populációk válhatnak könnyen endemikus taxonná. Kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) V
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Bennszülöttség (endemitás) A kicsiny elterjedési terület nagysága alapján több altípust létezik: Kárpáti-pannon bennszülöttek (szubendemizmusok) A mai elterjedési terület a Kárpátokra és a Kárpát-medencére terjed ki. Pannon bennszülöttek Az elterjedési terület a Pannon-medencére terjed ki. Lokális bennszülöttek A Pannon-medencén belül csak egyes területeken, de több populációban található fajok. A Pannon-medencén belül csak egyetlen lelőhely ismert. Növényvilág védelme Erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana) V
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Maradvány jelleg (reliktumitás) Reliktum az a taxon, amely a földtörténet valamely korábbi időszakában gyakoribb volt, a megváltozott makroklíma miatt azonban visszaszorult, mára kihaló-kipusztuló félbe került, de az adott területen kisszámú előfordulása még fellelhető. Lehet reliktum maga a taxon, amikor is csak reliktum előfordulásai vannak. De az is jellemző, hogy a taxonnak csak bizonyos előfordulásai tekinthetők reliktumnak. Azt a helyet, ahol a taxon a megváltozott klimatikus viszonyok ellenére folyamatosan fenn tud maradni, refúgiumnak (menedékhelynek) nevezzük. Természetvédelmi szempontból a reliktum jelleg különleges fontosságú, mert magában hordozza a ritkaságot, veszélyeztetettséget és tudományos jelentőséggel is bír.
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Maradvány jelleg (reliktumitás) A reliktumokat hagyományosan három csoportba sorozzák, az elkülönítés alapja a makro-klímában drasztikus változásokat okozó utolsó jégkorszak (pleisztocén): Preglaciális és interglaciális melegkori reliktumok (jégkorszak előtti és jégkorszakbeli melegkori maradványok) Olyan időszakból fennmaradt taxonok, amelyek a jégkorszak előtt a mai szubtrópusi klímához hasonló környezetben éltek. Glacális (és posztglacális) hidegkori reliktumok (jégkorszakbeli hidegkori maradványok) Az utolsó jégkorszak (pleisztocén) glaciálisaiból és stadiálisaiból, vagy közvetlenül a jégkorszak utáni időszakból fennmaradt taxonok, amelyek hideg klímában éltek. Posztglaciális melegkori reliktumok (jégkorszak utáni melegidőszaki maradványok) A jégkorszak utáni (posztglaciális) időszak legmelegebb és legszárazabb korszakából fennmaradt taxonok.
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Esetünkben beszélhetünk genetikai pótolhatatlanságról, egyed szintű pótolhatatlanságról és taxon szintű pótolhatatlanságról. Leginkább a genetikai pótolhatatlanság az, amely természetvédelmi értékelésre kerül. Nem vitatható az az alapelv, hogy bármely kihaló taxon génkészlete pótolhatatlan. A pótolhatatlanság mértéke azonban különböző lehet, egy filogenetikailag elszigetelt taxon kihalása esetén a génkészlet vesztesége nagyobb, mintha ez egy a rokonsági körétől éppen elszakadt faj, alfaj, hibridogén faj esetében következik be. Növényvilág védelme Pótolhatatlanság Sárgakövirózsa (Jovibarba sp.) V
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai A szépség, mint esztétikai kategória megítélése meglehetősen szubjektív, szép az, ami tetszést keltő, gyönyörködtető, esztétikai élvezetet ad. Tudományos szempontból nézve a szépség nem értékadó, de természetvédelmi szempontból nem elhanyagolható. Általánosságban kijelenthetjük, hogy a szép (attraktív) növényfaj veszélyeztetettebb, mert nagyobb valószínűséggel tépik le a virágát, ássák ki töveit. Növényvilág védelme Szépség Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) FV
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Tudományos jelentőséggel bírhat az a taxon, amely jellemzőinek megismerése jelentősen kiegészíti a korábbi ismereteket, előrébb viszi a tudományt. Természetvédelmi szempontból szerepük az, hogy ezen taxonok meg-őrzése fontos információtartalmuk miatt. Megjegyzendő, hogy természetvédelmi szempontból nem feltétlenül értékes fajok is bírhatnak tudományos jelentőséggel. Növényvilág védelme Tudományos jelentőség Cselling (Notholeana marantae) FV
A természetvédelmi jelentőség megítélése, szempontjai Védettség A védettség jogszabályi kategória, mely azt jelenti, hogy egy növényvagy gombafaj (taxon) jogi oltalomban részesül. E szempont szerint fokozottan védett, védett és nem védett fajokat különböztethetünk meg. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor a fenti védettségi kategóriák mellé felsorakozott a közösségi jelentőségű kategória is, amelyet élőlényekre és élőhelyekre egyaránt kiterjesztettek. Kiemelt közösségi jelentőségű faj Azon fajok, amelyek közösségi szempontból veszélyeztetettek, sérülékenyek, ritkák, illetőleg bennszülöttek, és amelyek megőrzéséért a Közösség kiemelt felelősséggel tartozik. Közösségi jelentőségű faj Azon fajok, amelyek közösségi szempontból veszélyeztetettek, sérülékenyek, ritkák, illetőleg bennszülöttek.
Vörös listák és egyéb listák Vörös lista és Vörös Könyv Ezen dokumentumok feladata az, hogy a veszélyeztetettség mértékéről számot adjanak, s erre az illetékesek figyelmét felhívják. A vörös könyvekben a veszélyeztetettség megadása mellett a taxonok részletes bemutatása is megtalálható, a vörös listákban csak a taxonnév és a hozzá rendelt veszélyeztetettségi kategóriát tüntetik fel. Területi vonatkozásban Vörös listákat és Vörös könyveket lokáls, regionális és globális léptékben lehet értelmezni. Hazánkban 1989-ben látott napvilágot a magyar állat- és növényvilág vörös könyve (RAKONCZAY, 1989). Az itt alkalmazott veszélyeztetettségi kategóriák nemzetközi ajánlásokon alapulnak, de bizonyos nemzeti sajátosságokat is hordoznak. 1994-ben az IUCN Fajok Túlélési Bizottsága újrafogalmazta a veszélyeztetettségi kategóriákat, melyekhez mennyiségi természetű kritériumokat is rendelt.
Vörös listák és egyéb listák Az IUCN vörös lista kategóriái Kihalt (Extinct EX): Az a taxon, amelynek utolsó egyede is minden kétséget kizáróan elpusztult. (A Föld egészére vonatkozó kategória.) Kipusztult = Regionálisan kihalt (Regionally Extinct RE): Az a taxon melynek az utolsó, reprodukcióra képes egyede is elpusztult az adott területen. (Mindig egy adott, de a Földnél kisebb léptékű területre vonatkoztatjuk.) Szabad természetből kipusztult (Extinct in the Wild EW): Az olyan taxon, amely korábbi természetes élőhelyén már nem él, csak tenyészetekben, fogságban található, vagy honosított populációja (populációi) élnek a korábbi előfordulási területén kívül. Súlyosan veszélyeztetett (Critically endangered CR): Az a taxon mely a legközelebbi jövőben természetes környezetében a kihalás kipusztulás veszélyének különösen nagy valószínűséggel kitett.
Vörös listák és egyéb listák Az IUCN vörös lista kategóriái Veszélyeztetett (Endangered EN): Az a taxon, amely nem súlyosan veszélyeztetett, de a közeli jövőben természetes környezetében a kihalás kipusztulás veszélyének nagy valószínűséggel ki lesz téve. Sebezhető (Vulnerable VU): Az a taxon, amely ugyan nem súlyosan veszélyeztetett vagy veszélyeztetett, de a közép-távoli jövőben természetes környezetében a kihalás kipusztulás veszélyének nagy valószínűséggel ki lesz téve. Hiányos adat (Data deficient DD): Az olyan taxon, amelynek elterjedéséről vagy populációinak státusáról sem közvetlen, sem közvetett adatok nem állnak rendelkezésre, s emiatt nem állapítható meg veszélyeztetettségének foka. Nem felmért (Not evaluated NE): Nem felmért az a taxon, amelyet még nem soroltak be a fenti kategóriák egyikébe sem.
Vörös listák és egyéb listák A magyar Vörös Könyv kategóriái Magyarországról kipusztult és eltűnt edényes növények (K): Kipusztultnak tekinthetők azok a fajok, amelyek az elmúlt ötven évben többszöri keresés ellenére sem kerültek elő. Eltűntnek nevezzük az utóbbi tíz évben meg nem talált fajokat. Kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett fajok (KV): Amelyek hazánkban kis egyedszámban, elszigetelt populációkban élnek, erősen visszaszorulóban, pusztulóban vannak. Aktuálisan veszélyeztetett fajok (AV): Amelyeknek hazánkban kis egyedszámú, lokális populációik élnek, vagy olyan termőhelyeken találhatók, melyek az utóbbi időben erősen visszaszorultak. Potenciálisan veszélyeztetett fajok (PV): Amelyek nálunk közepesen ritkák, teljes hazai állományuk általában viszonylag nagy egyedszámú, nincs veszélyben. Létükben egyelőre nem veszélyeztetett növényfajok Növényvilág védelme
Vörös Könyv és Vörös Lista Növényvilág védelme A magyarországi edényes flóra veszélyeztetettsége (Vörös Könyv, 1989) K (Kipusztult) KV (Kipusztulással) AV (Aktuálisan) PV (Potenciálisan) Összesen veszélyeztetett Harasztok 1 1 13 20 35 Nyitvatermők - - - 2 2 Zárvatermők 35 40 114 384 573 Összesen 36 41 127 406 610 A teljes flóra arányában (%) 1,7 1,9 5,8 18,6 28,0
Vörös Könyv és Vörös Lista Növényvilág védelme A magyarországi edényes flóra veszélyeztetettsége (Vörös Lista, 2007) K (Kipusztult) KV (Kipusztulással) AV (Aktuálisan) PV (Potenciálisan) Összesen veszélyeztetett Harasztok 3 10 6 18 37 Nyitvatermők - - - 2 2 Zárvatermők 44 105 156 421 726 Összesen 47 115 162 441 765 A teljes flóra arányában (%) 2,2 5,3 7,4 20,2 35,1
A növényvilág veszélyeztető tényezői Veszélyeztető tényezőnek tekintünk minden olyan hatást, jelenséget, tevékenységet, mely a növényfajok egyedeit, populációit, állományait, illetve élőhelyeit károsítja, egyedszámuk csökkenését idézi elő, függetlenül attól, hogy természetes vagy antropogén hatásra történik. Fontos hangsúlyozni, hogy a növényfajokat általában az alább felsorolt veszélyforrások valamely kombinációi veszélyeztetik, így az azok által kifejtett hatások is ennek megfelelően összetettek lehetnek. Növényfajokat alapvetően kétféle veszélyforrás fenyegethet, az élőhelyeiket, ill. kifejezetten az adott fajokat sújtó tényezők lehetnek. A két típus közül lényegesen nagyobb károkat okoznak az élőhelyeket érintő problémák, de az egyes fajokra jellemző veszélyforrások sem elhanyagolhatóak.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az alább tárgyalt veszélyforrások több esetben ellentmondásosnak tűnhetnek. Ennek oka, hogy a veszélyforrásokat mindig az adott élőhelytípus szemszögéből tárgyaljuk, így pl. egy középhegységi üde erdő esetében egy irtásrét kialakítása és annak fenntartása az erdő szemszögéből nézve az egyik legdrasztikusabb veszélyeztető tényező, míg a kialakult gyep szemszögéből vizsgálva az jelenti a megsemmisülést, ha hagyjuk visszaerdősödni. Az ellentét feloldása a gyakorlati természetvédelemben keresendő, és mindig az adott konkrét eset mérlegelésével érhető el. A gyakorlati szakembernek meg kell tudni állapítani, hogy mely élőhely képvisel nagyobb természetvédelmi értéket, és annak javára kell minden további intézkedést, illetve döntést meghozni.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Természeti katasztrófák A természetben számos jelenség ismert, mely kisebb-nagyobb területeken a növényvilág teljes vagy részleges pusztulását idézik elő. Ezek a természeti katasztrófák természetes körülmények között nem mint veszélyeztető tényezők vannak jelen, hanem mint a természet körfolyamatainak szerves részei, mozgatórugói. Azért tárgyaljuk, mégis a veszélyeztető tényezők között, mert egyre nagyobb az olyan élőhelyek és növényfajok száma, melyeket kis kiterjedésük, illetve kis egyedszámuk miatt akár egyetlen katasztrófa is megsemmisíthet, az újrakeletkezés, regenerálódás lehetősége nélkül. Hazai viszonyok között a legjelentősebb természeti katasztrófák az árvizek, a földcsuszamlások és az erdőkben bekövetkező nagyterületű széldöntések, széltörések, hótörések.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Külszíni bányászat, anyagnyerő helyek Függetlenül attól, hogy milyen élőhelyen és hogy mit bányásznak, a külszíni kitermelés mindig az élőhely teljes megsemmisülésével jár. Gyakorlatilag az összes élőhelytípus esetében fennálló veszélyforrás. Érdemes megjegyezni, hogy növénytani szempontból meglepetéseket is tartogathatnak ezek a másodlagos élőhelyek. A külszíni fejtések során pionír felszínek keletkeznek, melyek sok pionír fajnak, (védetteknek is) kedvező életfeltételeket jelenthetnek. A zalahalápi bazaltbánya
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Művelésiág-változtatás A művelésiág-változtatása nem minden esetben értelmezhető veszélyforrásként, sőt gyakran az élőhely jobb természetességi állapotának kialakulását teszi lehetővé (pl. egy szántón történő erdőtelepítés). A művelésiág-változtatás, akkor tekinthető veszélyforrásnak, ha egy természetközeli élőhelyen, vagy egy hagyományosan, illetve extenzíven művelt területen olyan művelésiág-váltás történik, mely a természetességet, illetve a területen kialakult növényvilágot negatív irányban változtatja meg. Ilyen eset pl. egy fajgazdag kaszáló, melyet feltörve szántóként hasznosítanak tovább. Ez nyilvánvaló, hogy a korábbi élőhely teljes megsemmisülésével jár.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) A hazai élőhelyek egyik legkomolyabb veszélyforrása a beépítés. Beépítés Az élőhely szempontjából gyakran teljesen mindegy, hogy mit építenek, az adott beruházással konkrétan érintett területen a legtöbb esetben a növényzet teljes pusztulása következik be. Általában az is elmondható, hogy nem csak a beépítés által konkrétan érintett terület károsodik, hanem annak környezete is, mivel ezek a beruházások gyakran vízrendezéssel, később környezetszennyezéssel stb. járnak. Az utóbbi években rendkívüli (és sok esetben talán felesleges) mértékben szaporodnak a lakóparkok, a gyorsforgalmi úthálózatok, illetve a különböző ipartelepek. Sok esetben nem is a fejlesztés létjogosultsága a kérdéses, hanem a beruházás helyszíne, vagy az út nyomvonala stb., ugyanis gyakran igen jó természeti állapotú területek is áldozatul esnek.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) A veszélyforrások között különleges helyet tölt be a tűz. Hatását tekintve nincs különösebb jelentősége, hogy természetes vagy mesterséges úton alakult ki, sokkal fontosabb kérdés, hogy milyen élőhelyen és mikor keletkezik. A pusztulás általában szembetűnő, gyakran a növényzet részleges vagy teljes megsemmisülése is bekövetkezik. Érdemes megemlíteni, hogy a száraz gyepekben nem túl gyakran égő tüzet nem feltétlenül mint veszélyforrást kell értelmeznünk. A tűz hatása ezeken az élőhelyeken jótékonynak is bizonyulhat, hiszen a nagymennyiségben felhalmozódó száraz növényi részek (fűavar) rövid idő alatt történő elégése nem okoz hosszú távú károsodást egy gyep életében, sőt a nem kívánatos tápanyag felhalmozódást is gátolja. Tűz
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Hangsúlyozandó, hogy a túl gyakori tűzesetek a gyepek fajkészletének elszegényedését, gyomosodását vonzza maga után. A száraz gyepeket leszámítva a többi élőhelytípusban pusztító tüzek komoly károkat okozhatnak. Tűz
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Folyószabályozások, lecsapolások Folyószabályozás alatt a folyóvizek hajózhatóságának javítását, állandó meder kialakítását, a folyóvizek gátak közé kényszerítését és a partok biztosítását értjük. Ezek a célok jellemzően igen komoly mérnöki beavatkozásokkal érhetőek el, melyek a legtöbb esetben a szabályozott vízfolyás élővilágának gyökeres megváltozását eredményezik. A folyók medrének kiegyenesítése és a folyók által szállított víz sebességének ebből következő növekedése, egy előre nem látott, igen komoly ökológiai probléma kibontakozásához vezetett. A folyóvíz sebességének növekedésével jár, hogy ahol korábban az adott mérettartományú hordalékát lerakta, ott most ezt a hordalékot továbbszállítja, mindezt fokozza a folyókon egyre inkább szaporodó vízlépcsők hatása, melyek a hordalék jelentős részét visszatartják, illetve a folyómederből történő kavicsbányászat is.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Folyószabályozások, lecsapolások Mindebből következik, hogy a folyók a saját medrükbe egyre mélyebben, úgymond bevágják magukat, vagyis a folyóvizek középvízi mederben vizsgált vízszintje akár méterekkel is lejjebb kerülhet. E tényezők eredőjeként a szabályozott folyótól, akár több kilométeres távolságban is érzékelhető talajvízszint-csökkenés következhet be, ugyanis a talajvízszint követi a folyóvíz ingadozását. Ez az alföldön olyan nem várt hatásokkal járt, mint a nedves élőhelyek (buckaközi lápok, nedves kaszálók stb.) kiszáradása, a másodlagos szikesedés, vagy éppen a talajvíz iránt igen igényes kocsányos tölgy főfafajú erőtársulások roppant nehézkes felújítása, sőt gyakran a mezőgazdasági termelés ellehetetlenedése is.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Folyószabályozások, lecsapolások Lecsapolások alatt az eredendően vizes, nedves élőhelyek vízmentesítését, kiszárítását értjük. Ezt elsősorban árkokkal (gyakran a vízzáró rétegek átvágásával), esetenként alagcsövekkel érték el. A lecsapolásoktól elsősorban a mezőgazdaságilag értéktelen területek művelhetővé válását remélték, ez azonban sok esetben nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A lecsapolások hatására a hazánkra egykor jellemző vizes élőhelyek drasztikusan visszaszorultak.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Klímaváltozás Mivel a klíma alapvetően határozza meg egy terület flóráját, ezért a klíma változása törvényszerűen idézi elő a növényvilág összetételének változását is. Nyilvánvaló, hogy földtörténeti léptékben vizsgálva a kérdést nem lehet a folyamatot veszélyforrásként értelmezni. Ami miatt mégis a veszélyeztető tényezők között tárgyaljuk, az az utóbbi évtizedekben tapasztalt változások, klimatikus szélsőségek. Ebben az esetben koránt sem földtörténeti léptékről van szó, egyes változások akár egy emberöltő alatt is egyértelműen megfigyelhetőek. A klíma ilyen gyors változását a szakemberek jelentős része az ember által előidézett környezetszennyezéssel hozza összefüggésbe és ilyen tekintetben már veszélyeztető tényezőről van szó.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Idegenhonos növényfajok agresszív terjedése A világon egyre több helyen, így hazánkban is egyre nagyobb természetvédelmi problémát jelent az idegenhonos (adventív) növényfajok nagyarányú térhódítása. A növényi invázió alatt idegenhonos növényfajok populációinak számukra kedvező élőhelyeken történő monoton (gyakran exponenciális) növekedését értjük. Az idegenhonos növényfajok jellemzően az ember közvetítésével szándékosan (betelepített) vagy véletlenszerűen (behurcolt) kerülnek új területekre. A szóban forgó folyamat káros hatása abban rejlik, hogy az inváziós fajok jellemzően nagy területen, homogén állományokat képesek létrehozni úgy, hogy közben az őshonos növényfajok jelentős részét kiszorítják az élőhelyről.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Idegenhonos növényfajok agresszív terjedése Érdemes hangsúlyozni, hogy az inváziós növényfajok megtelepedésének és agresszív terjedésének gyakran valamilyen leromlott, zavart élőhely szolgál gócpontul. Általában elmondható, hogy a jó állapotú, stabil élőhelyek kevésbé fogékonyak az özönnövények fertőzésére. Hazánkban nincs olyan élőhelytípus, melyet ténylegesen vagy potenciálisan ne fenyegetne növényi invázió. Fontos megemlíteni, hogy egy idegenhonos növényfaj új területen történő megjelenése koránt sem biztos, hogy növényi invázió kialakulását eredményezi, sőt az esetek többségében ez nem következik be. Arra is adódik példa, hogy egy idegenhonos növényfaj beilleszkedik a hazai flórába, és annak szinte teljes értékű tagjává válik.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Környezetszennyezés Környezetszennyezés alatt az emberi tevékenységek során keletkező káros (szennyező) anyagok, illetve hulladékok környezetbe jutását, illetve juttatását értjük. A környezetszennyezés rendkívül sokrétű lehet és rendkívül sok hatást fejthet ki az összes élőhelytípusra. Szennyező anyagoknak tekintjük a levegőbe, a vizekbe és a talajba kerülő káros anyagokat. Ezek a területen általában felhalmozódnak, melynek hatására az élőhelyeken egy leromlási folyamat kezdődik. A degradáció általában a területen nagy mennyiségben felszaporodó, zavarást tűrő növényfajok megjelenésében mutatkozik meg. Az ilyen jellegű szennyezések egyfelől az ipari létesítmények hatása, de igen jelentős a lakosságtól, a mezőgazdaságból és a közlekedésből származó szennyezőanyagok mennyisége is.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Környezetszennyezés A környezetszennyezés témakörébe tartozik a hazánkban egyre drasztikusabb méreteket öltő illegális szemétlerakás is. Ennek hatása rendkívül eltérő, függ a lerakott szemét mennyiségétől és minőségétől. Kifejezetten a növényvilágot érintő probléma a szeméttel kikerülő növényi hulladékok, melyek gyakran inváziós növényfajok szaporító képleteit is tartalmazza. Illegális szemétlerakó a Tétényi-fennsík Természetvédelmi Területen
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Mű- és szervestrágyázás, illetve mezőgazdasági kemikáliák alkalmazása A mű- és szervestrágyázás, illetve az egyéb kemikáliák közvetlenül és közvetetten is veszélyeztethetik az élőhelyeket. Közvetlen veszélyeztetésről akkor beszélünk, ha a tápanyagutánpótlást, illetve a vegyszerezést azon az élőhelyen végzik el, melyen a növénytani értékek előfordulnak. Közvetett veszélyeztetés alatt azt értjük, hogy a kijuttatott mű- és szervestrágyák, illetve kemikáliák nem csak azokra az élőhelyekre gyakorolnak hatást, ahova közvetlenül kijuttatták őket, hanem az azzal kapcsolatban lévőkre is. A kapcsolatot ebben az esetben leggyakrabban a szél (levegő) és víz teremti meg, mely közegek segítségével az említett anyagok igen nagy távolságok megtételére képesek.
Köztudott, hogy a turisták által intenzíven látogatott, frekventált helyeken gyakran érzékeny károk keletkeznek. A növényvilág tekintetében a legnagyobb gondot a turisták taposása és a növények gyűjtése jelenti, de komoly károk keletkezhetnek egy meggondolatlanul gyújtott tábortűzből is. Külön említést érdemel a hazánkban egyre népszerűbb lovaglás, illetve lovas turizmus. A jó állapotú, gyakran természetvédelmi oltalom alatt álló élőhelyeken igen nagy károkat okozhatnak a területen lovaglók. A ló patája jelentős talajkárokat idézhet elő. Növényvilág védelme A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Intenzív turizmus A mechanikai degradáció mellett fontos veszélyforrás a zavart felszínen megjelenő, esetleg agresszíven terjedő gyomfajok, melyek nem egyszer a ló trágyájával kerülnek a területre.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Technikai sportok Technikai sportok alatt értjük a crossmotorosok, terepautósok, quadosok és terepkerékpárosok, illetve bármilyen más típusú jármű károkozását. A probléma legnagyobb mértékben a sziklagyepeket és lejtőgyepeket sújtja, de egyre gyakrabban találkozhatunk ezzel a veszélyforrással erdőkben, sőt akár patakmedrekben és mocsárréteken is. A technikai sportok a legnagyobb károkat az élőhely erős zavarásával okozzák. Sajnálatos módon pont az igen könnyen degradálódó meredek felszínek jelentik a sportot űzők számára a legnagyobb kihívást, mely jellemzően igen érzékeny károkat okoz az élőhelyen. A károkozás nem csak az élőhely, illetve növényegyedek mechanikai károsodását eredményezi, hanem a degradációt követően jellemzően gyomosodással is számolni kell.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Túlzott létszámú vadállomány A túl nagy létszámú vadállomány különböző hatások összességeként alakul ki, melyek közül a legfontosabb, hogy az antropogén hatásra egyre jobban összeszűkülő élőhelyek csökkenő tendenciáját nem feltétlenül követi a vadállomány csökkenése, így egyre több vad kényszerül egyre kisebb területekre. Az élőhelyek esetében ismert az ún. ökológiai vadeltartó képesség fogalma, mely egy adott élőhelyre vonatkozóan megadja az élőhely által eltartani képes egyedszám maximumát. Ha ezt a maximális értéket túllépi az adott helyen élő vad egyedszáma, akkor az élőhely degradálódik. A vad károkat okozhat a taposásával, rágásával, hántásával, túrásával és trágyázásával.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) Túlzott létszámú vadállomány Mivel a vad az élőhely szerves része, ezért ezek a hatások természetesen akkor is jelen vannak, ha a vadlétszám nem túl magas, de akkor nem vezetnek az élőhely degradálódásához. A túlzott rágás a növényegyedeket közvetlenül károsító tényező, mely ritka fajok esetében igen jelentős is lehet. A Magyarországon élő nagyvadfajok közül kiemelt veszélyforrás a betelepített muflon, mely előnyben részesíti a délies kitettségű, nyílt, sziklás élőhelyeket, melyek igen érzékenyek a túlzott taposásból eredő erős degradációra. Ugyancsak kiemelt figyelmet érdemel az őshonos vaddisznó, mely kedveli a különféle gumókat, hagymákat és gyökereket, így nem csak az ezek keresése közbeni túrással okoz károkat, hanem gyakran a természetvédelmi oltalom alatt álló fajok jelentős mennyiségének elfogyasztásával is.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az erdei élőhelyeket veszélyeztető tényezők Jelenkori, intenzív erdőgazdálkodásból fakadó veszélyforrások A kifejezetten az erdőket érintő veszélyforrások gyakorlatilag kivétel nélkül az intenzív erdőgazdálkodásra vezethetők vissza. Az intenzív erdőgazdálkodás során az erdőtelepítések és felújítások alkalmával fontos szempont a vetés vagy ültetés gépesítése, illetve a későbbi gépi ápolások lehetőségének biztosítása, mely a szabályos sorés tőtávok alkalmazásával válik lehetővé. Ezt általában viszonylag nagy területen végzik, és gyakran csak egy fafajjal, melynek eredményeként egykorú és elegyetlen állományok, ún. monokultúrák jönnek létre. Az elegyetlenséget tovább fokozza, hogy az ápolások során a nem kívánatos elegyfákat és a cserjéket száműzik a területről. Az erdők véghasználata sokféle képen történhet, melyek közül az intenzív erdőgazdálkodás során a tarvágás széles körben alkalmazott eljárás.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az erdei élőhelyeket veszélyeztető tényezők Jelenkori, intenzív erdőgazdálkodásból fakadó veszélyforrások A tarvágás során egy adott területről átmenetileg teljesen eltűnik a faállomány, melynek eredményeként a területen a fény-, a hidrológiai és a klimatikus viszonyok teljesen megváltoznak. Ezt a drasztikus változást az érzékenyebb, erdei fajok nem tolerálják. Korábban a több tíz hektáros tarvágások is elfogadottak voltak, de napjainkban a maximális vágásterületet jogszabály rögzíti. Függetlenül a fakitermelés módjától, a termőhelyben igen komoly károkat okozhatnak a tenyészidőszakban végzett beavatkozások. A termőhely védelmének szempontjából a téli időszakban, fagyott, kemény talajon történő erdőhasználatok a legkíméletesebbek. A hazánkban alkalmazott felújítási módok, illetve az azokat megelőző területelőkészítési eljárások némelyike kifejezetten káros hatással van az élőhelyekre.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az erdei élőhelyeket veszélyeztető tényezők Jelenkori, intenzív erdőgazdálkodásból fakadó veszélyforrások Vitathatatlanul a legdrasztikusabb beavatkozás az alföldi körülmények közt gyakran alkalmazott tuskózás, illetve tuskóletolás. Ennek során a véghasználatot követően a termőhelyen maradt tuskókat gyökerestül távolítják el erőgépek segítségével, a talajból kirángatva, majd prizmákba összetolva. Az eljárás a terület aljnövényzetét, sőt gyakran a termőrétegét is teljesen megsemmisíti. Tuskózásos területelőkészítés Nagykőrös mellett
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az erdei élőhelyeket veszélyeztető tényezők Jelenkori, intenzív erdőgazdálkodásból fakadó veszélyforrások Hasonlóan drasztikus változásokat eredményez a felújítást, vagy a telepítést megelőző teljes talaj-előkészítés, mely során a mezőgazdálkodásban használt talajművelő módszerekhez hasonló eljárásokat alkalmaznak. Erdőfelújítás teljes talaj-előkészítéssel Taksony határában
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) A gyepeket veszélyeztető tényezők A természetes veszélyeztető tényezők közül országszerte problémát jelent a gyepek cserjésedése, illetve erdősödése. A folyamat arra vezethető vissza, hogy ezeknek az élőhelyeknek jelentős hányada eredendően nem gyep, hanem jellemzően erdei életközösség volt, melyeket az ember hasznosítási szándékkal kiirtott és gyepként tartott fent. A gyep típusától függően, eltérő módon, általában legelőként vagy kaszálóként művelték őket, de bármilyen is volt a hasznosítás formája, a szukcessziót gátló hatás mindig jelen volt. A füves élőhelyek ma tapasztalt igen nagyarányú átalakulása elsősorban a tradicionális művelés felhagyásának az eredménye. Bármely gyeptípusról is van szó, a folyamat mindig ugyanaz, vagyis a szórványosan megjelenő cserjék idővel záródnak, majd a területre jellemző fafajokból erdő alakul ki.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) A gyepeket veszélyeztető tényezők A gyepekben élő igen nagyszámú természeti értéket figyelembe véve a folyamat általában káros, mivel hatására a gyepekhez kötődő növényfajok az élőhelyekről kiszorulnak. Természetes körülmények között a folyamat nem értelmezhető veszélyforrásként, hiszen egy természetes körfolyamatról van szó. Azért említjük mégis a veszélyeztető tényezők között, mert ezek a fátlan élőhelyek kiemelt jelentőséggel bírnak a hazai természetvédelemben, és ezek visszaszorulása pótolhatatlan értékek elvesztését hozná magával. Cserjésedő legelő Pákozd határában
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) A gyepeket veszélyeztető tényezők Gyakorlatilag bármely gyeptípusban találunk példát az intenzív gyepgazdálkodás eredményeként megjelenő problémákra. Az intenzív gyepgazdálkodás részeként a gyepek jelentős részét felülvetették, melynek lényege, hogy előre elkészített, nagy hozamú növényfajok magkeverékét vetik a gyepekbe. A nagy hozam magával vonzza a gyakori kaszálást és a fokozott tápanyagszükségletet, melyet szerves- vagy műtrágyával igyekeznek kielégíteni. A jelentős tápanyagtöbblet általában gyomosodással jár, mely ellen gyomirtó szerek alkalmazásával védekeznek. Ezek a beavatkozások mindig a fajkészlet elszegényedéséhez, esetleg gyomosodáshoz, valamint az érzékeny fajok eltűnéséhez vezetnek.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) A gyepeket veszélyeztető tényezők A gyepek degradálódásának sokrétű veszélyforrása a nem megfelelő módon történő legeltetés. A legeltetés természetvédelmi szempontból nem ideális, ha az adott legelőn a legelő típusának nem megfelelő állat legel. Abban az esetben, ha egy tradicionálisan kialakult, évszázadok óta egy fajjal történő legeltetést követően más állatfajjal próbálják hasznosítani a legelőt, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a korábbi fajhoz alakult legelő nem képes degradáció nélkül elviselni a változást. Ennek magyarázata az egyes állatfajok eltérő legelési szokásaiban rejlik. Amennyiben a legelőn az eltartóképességét meghaladó egyedszámú állat kerül kihajtásra, akkor számolni kell a túlzott taposás és trágyázás okozta károkkal, melyek hatására a legelő gyomosodik és az érzékeny fajok eltűnnek.
A növényvilág veszélyeztető tényezői Az élőhelyeket veszélyeztető tényezők (a növényfajokat közvetetten veszélyeztető tényezők) A gyepeket veszélyeztető tényezők A gyepeinket általánosan érintő veszélyeztető tényező a gyepterületek szántóvá alakítása, vagyis a gyepek feltörése. A legnagyobb mértékű átalakítást a lösz- és homoki gyepek esetében tapasztalhatjuk, de az összes hazai gyeptípusban találni példákat a szántók kialakítására. A gyepek feltörése és szántóvá alakítása gyakorlatilag megszünteti az adott területen kialakult gyepi életközösséget. Ugyancsak generálisan érinti a hazai gyeptípusokat a gyepterületeken történő erdőtelepítés. Függetlenül attól, hogy milyen fajjal történt az erdőtelepítés, mindig a gyepek leromlását, illetve megsemmisülését okozza ez a beavatkozás. Gyepterületekre történő erdőtelepítés általában a gyep felszaggatásával, illetve szántásával kezdődik, mely önmagában is igen komoly degradációs stressz.
A növényvilág veszélyeztető tényezői A növényfajokat közvetlenül veszélyeztető tényezők Virágszedés, növények kiásása, növények gyűjtése A virágszedés által vagy a szép, impozáns megjelenésű, vagy a valamilyen szempontból hasznosítható (pl. gyógyhatású, ehető stb.) növényfajok veszélyeztetettek. Mind a két esetben tapasztalható a növények egyéni felhasználásra és kereskedelmi célokra való gyűjtése is. Mára elsősorban a dekoratív növényfajok gyűjtése bír nagyobb jelentőséggel, míg korábban emellett az ehető, illetve takarmányként vagy gyógynövényként hasznosítható növényfajok gyűjtése is mindennapos volt. A szép, dekoratív növények esetében a hagymás, gumós, gyöktörzses fajokat a virágszedésen túl gyakran a kiásás is fenyegeti.
A növényvilág veszélyeztető tényezői A növényfajokat közvetlenül veszélyeztető tényezők Virágszedés, növények kiásása, növények gyűjtése Sok esetben tapasztalható a fajok kereskedelmi célú és mennyiségű gyűjtése is. Ez ma már a természetvédelmi oltalom alatt álló fajok közül elsősorban a dekoratív növényeket érinti, ugyanis a gyógynövényként, illetve élelemként felhasználó fajokat ma már termesztik, nem a természetes populációkból gyűjtik be. A virágszedés azon túl, hogy az adott egyed nyilvánvaló pusztulásával vagy legalábbis az adott évi szaporulatának elvesztésével jár, egyéb következményei is lehetnek. Hazánkban több olyan növényfaj is ismert, melyek visszaszorulása, illetve lokális kipusztulása egyértelműen a virágszedéssel magyarázható.
A növényvilág veszélyeztető tényezői A növényfajokat közvetlenül veszélyeztető tényezők Legelési kár, rágáskár Nyilvánvaló, hogy ha egy legelő állat egy növényegyedet lelegel vagy megrág, az károsítja, veszélyezteti, esetenként pusztulását is okozza. Természetesen ez az esetek többségében elenyésző hatást gyakorol egy egészséges populációra, általában ezért nem is tekintjük veszélyeztető tényezőnek. Hazánkban azonban több olyan ritka, veszélyeztetett növényfaj is él, melyek amúgy is kis állományát komolyan veszélyezteti a legelés miatt bekövetkező egyedszám csökkenés. A probléma forrása a kis egyedszámú növénypopuláción túl a jellemzően túl nagy egyedszámú állatállomány, függetlenül attól, hogy vadfajról vagy haszonállatról van szó.