TANÁRI SZAK: AZ ALAPKÉPZÉSI ÉS A MESTERKÉPZÉSI SZAK PEDAGÓGIA- PSZICHOLÓGIA MODUL TANTERVE - Javaslat - ELTE PPK NEVELÉSTUDOMÁNYI INTÉZET és ISKOLAI PSZICHOLÓGIAI INTÉZETI SZAKCSOPORT Készült a HEFOP-3.3.1-P-2004. 09.-0150/1.0 A pedagógusképzés tartalmi és szerkezeti fejlesztése projekt, a Tanárképzés alprojekt keretében 2006. 04 5./ 1
A tantervben és a képzési programban érvényesített elvek és szempontok: A képesítési követelmények szellemiségével összhangban a szakmai felkészítés programját egy gyermek/tanulóbarát, empatikus, toleráns, szociális problémákra nyitott, együttműködő, elmélyült pedagógiai tudással, alkalmazható gazdag tevékenységrepertoárral rendelkező, folyamatos fejlődésre képes pedagógus ideája határozta meg. A tanárképzésben a pedagógiai, a pszichológiai tárgyaknak szemléletformáló és a szakmódszertani ismereteket, attitűdöket, valamint az iskolai gyakorlatot megalapozó szerepét elismerve, elfogadva szükségesnek tartjuk a folyamatos minőségfejlesztést és a képzés más szegmenseivel (szakmódszertan, iskolai gyakorlat) való folyamatos együttműködést. A kompetenciákra koncentrálva részben szakítottunk a diszciplináris megközelítéssel, és a tudományágak tradicionális ismeretköreinek megfelelő ismeretátadással, ehelyett a tanári mesterség szempontjai alapján határoztuk meg a képzés tantervét, programjait. Arra törekedtünk, hogy a neveléssel kapcsolatos hagyományos tudományágakban segítsük egyrészt a korszerű pedagógiai, szociológiai, pszichológiai tudásrendszer kialakulását, másrészt a pedagógiai tevékenységekhez és feladatokhoz csoportosítva az alapvető kompetenciáknak a fejlesztését, a szükséges tudásrendszernek és attitűdöknek a formálását. A pedagógiai problémák átlátását szolgálják a tantervben megjelenő tudományágak és egy-egy terület mélyebb megismerését a tantárgyblokkok, amelyek több, választható tanegységből állnak. Ez a megközelítés nem csak új tantárgyi megnevezéseket eredményezett, hanem olyan multidiszciplináris szemlélet érvényesítését, ami esetenként a különböző tudományágak képviselőinek együttműködését igényli az egyes tanegységekhez kapcsolódóan a tervezés és/vagy a tanítás során is. A képzés a kötelező tanegységekből, a tantárgyblokkokba szervezett választható és a szabadsávban megjelenített tanegységekből áll. A közös, a leendő pedagógusok számára fontos tudásterületek feldolgozását egyrészt a kötelező tanegységek biztosítják, másrészt az a kb. 30 százaléknyi közös tudásrész, amely mindenegyes tantárgyblokkon belül az időről-időre megújuló szakmai konszenzus alapján formálódik. A hallgatók érdeklődéséhez, igényeihez, sajátosságaihoz illeszkedő képzés kereteit, lehetőségeit a szabad sáv választható tanegységeivel, a tantárgyblokkokon belüli választási lehetőségekkel és az egyes tanegységeken belül a hallgatókhoz alkalmazkodó oktatásszervezéssel próbáljuk alakítani, biztosítani. Szem előtt tartottuk, hogy a pedagógusjelöltek szakmai felkészülését csak korszerű pedagógiai szemlélettel és tanulásszervezéssel segíthetjük, támogathatjuk. Egyértelművé kívánjuk tenni, hogy a képzés gyakorlatorientált: gyakorlati célokat szolgál és gyakorlati kontextusokat használ fel a pedagógiai, pszichológiai és szociológiai tudás feldolgozásában, formálásában, a modern pedagógiai elképzelésekhez, a gyakorlathoz való viszony kialakításában. Ennek érdekében átgondolt rendszerben sokféle tapasztalatszerzési lehetőség áll a hallgatók rendelkezésére: minden szemináriumon biztosítani kívánjuk az egyéni és a csoportos 2006. 04 5./ 2
tapasztalatszerzést a képző intézmény keretei között és különböző pedagógiai szolgáltatást nyújtó intézményekben. A szemináriumi feladatok keretében a hallgatók számára már a tanári mesterképzés kezdetétől lehetőség nyílik arra, hogy különféle iskolai terepvizsgálatokban vegyenek részt. Ez biztosítja a folyamatos, módszertanilag átgondolt, tudatos felkészülést a tanítási gyakorlatra is. Külön gondot fordítunk arra, hogy a pedagógusjelölteknek lehetőségük legyen a pedagógiai jelenségek tudományos vizsgálatának stratégiáival és módszereivel is megismerkedni, illetve ezeket gyakorlati kontextusokban is alkalmazni. Az egyéni tanulási programok kialakítását segítjük a tantervi hálóban javasolt haladási út bemutatásával és esetenként különböző erősségű előfeltételek kijelölésével. Az utóbbival a tudáselemek szükséges egymásra épülését próbáljuk biztosítani. Mindennek során arra törekszünk, hogy az egyéni haladási ütemet csak a szakmailag feltétlenül szükséges mértékben korlátozzuk. A képzés középpontjában a tanárjelölt szakmai szocializációja áll, ezért a képzés során a kompetenciafejlesztés egymásra épülő elemeit kínáljuk személyiség- és készségfejlesztő tréningek, gyakorlati szemináriumi feladatok, tanári önreflexiót segítő gyakorlatok, iskolai gyakorlatok valamint tanulókkal végzett feladatok formájában. Az oktatás során a korszerű és az egyéni igények kielégítését szolgáló technikai eszközöket is felhasználjuk. (Például: az internet biztosította tanár-diák kapcsolattartás; az elektronikus formában elérhető tanulási segédletek; a tantárgyválasztást segítő információk biztosítása.) Oktatásszervezési eszközökkel próbáljuk segíteni és ösztönözni a működő tanulmányi csoportok és hallgatók közti szociális kapcsolatok kialakulását, fenntartását, s ezeken keresztül is érvényesíteni a szociális támogatás és a csoportélmény szakmai szocializációs hatásait. A pedagógiai tudás, nézetek nyomon követésében, a tudás elmélyítésében, illetve megváltozásának segítésében, a hallgatók tanulási folyamatának személyre szabott támogatásában kiemelt szerepet tulajdonítunk a segítő, fejlesztő értékelésnek, s ehhez kapcsolódóan a munka- és az értékelési portfoliónak. A tanárképzés céljai és követelményei ismeretében a portfoliót, mint eszközt és módszert a tanulmányok kezdetétől folyamatosan kívánjuk építeni. A munkaportfolió a hallgató képzés során keletkezett munkáit, feljegyzéseit és a feladatokat, gyakorlatot értékelő oktatók véleményét tartalmazza. A szakszerűen épített pedagógiai munkaportfolió segíti a kognitív önszabályozás kialakulását és fejlődését, ugyanakkor a környezet számára is láthatóvá, értékelhetővé teszi azt, hogy a tanárjelölt milyen szintre jutott el a kompetenciák alakulásában, a tudásszerzésben, a szakmai fejlődésben. Képzésünket áthatja a reflektív szemlélet, és ahol csak lehetséges, megvalósul a reflektív gyakorlat, illetve az arra való felkészítés. 2006. 04 5./ 3
TANÁRI SZAK: AZ ALAPKÉPZÉS (BA) TANTERVE TANEGYSÉGEK Elmélet, gyakorlat Érté kelés Kr e- dit Félév és óraszám 1 1 2 3 4 5 6 Pedagógiai tapasztalatok, nézetek Három - fokoza tú min. 1 30 Pedagógiai problématörténet Előadás K 2 30 Pedagógiai problématörténet:* A gyermekkor története A gyermekvédelem története A magyarországi oktatási törvények története Családtörténet írás és pedagógia Iskolaantropológia Iskola és oktatáspolitika Reform- és alternatív pedagógiák Tanári életutak elemzése Reflektív dokumentumelemzés Szeminárium Szeminárium Gyj 1 15 Családi szocializáció és fejlődéspszichológia A gyermek fejlődése és életkori jellemzői Kötelezően választandó tanegység:* Alternatív iskolák A reál tárgyak tanításának pedagógiája Gyermek a művészetben Gyermek és ifjúságvédelemi problémák az iskolában Gyermekkor-kutatás Iskolák a nagyvilágban Kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom Múzeumpedagógia Előadás K 2 30 Szeminári Gyj 2 30 um el./szem. K/gyj. 2 30 1 Javasolt, de nem kötelező ütemezés. * A felsorolt tanegységekből egyet kell választani és teljesíteni. 2006. 04 5./ 4
Összesen 10 30 30 45 30 30 2006. 04 5./ 5
TANÁRI SZAK ALAPKÉPZÉS (BA): A tanegységek leírásai A tanegység megnevezése Kód Kredit Pedagógiai tapasztalatok, nézetek 1 A tanegységért felelős szervezeti egységa kurzus jellege Kontaktóraszám Neveléstudományi Intézet Szeminárium 30 Előfeltételek Az értékelés formája Háromfokozatú 1. Alapelvek A tanegység kiindulópontja, hogy a pedagógusjelöltek határozott, gyakran számukra sem tudatos nézetekkel érkeznek a képzésbe, és nézeteik jelentős mértékben befolyásolják, hogy mit és hogyan integrálnak a képzés egészéből. Ehhez kapcsolódóan a tantárgy elsődleges célja, hogy a pedagógusjelölt a BA képzés tanári alapozó szakasza elején tudatosítsa saját korábbi iskolai tapasztalatait és pedagógiai nézeteit. A tantárgy sokféle tapasztalatszerzési lehetőséggel és a saját korábbi tapasztalatokra épülő elemzéssel kívánja megalapozni a pedagógiai tevékenységekhez kötődő tudásrendszer formálódást, az esetleges fogalmi váltást. A tantárgy alapelvei közt elfogadjuk, hogy a pedagógusjelöltek naiv elméleti rendszerekké összeálló fogalmi struktúrákat használnak életük jelenségeinek magyarázatára, a folyamatok előrejelzésére és cselekvéseik irányítására, ezért mindezek megismerése, feltárása alapvető feladata a bevezető jellegű kurzusnak. A tanórák lehetőséget, helyzeteket teremtenek a hallgató számára saját elképzeléseiknek, nézeteiknek elsődleges feltárásához, megfogalmazásához. A tanegység további célja, hogy a nézetek, a tapasztalatok feltárására használható eljárások saját élményű megtapasztalásával, kipróbálásával alapot teremtsen a reflektív pedagógiai gondolkodáshoz. 2. Fejlesztett kompetenciaterületek Törekszik önismeretének, saját személyiségének fejlesztésére, lelki egészségének megőrzésére, és ehhez nyitott a környezet visszajelzéseinek felhasználására. Figyelemmel kíséri saját tevékenységének másokra gyakorolt hatását, s ezek alapján reflektív módon törekszik tevékenységének javítására, szakmai felkészültségének folyamatos fejlesztésére. Tudatosan vállalja és kezeli saját pedagógiai nézetei és a lehetséges pedagógus szerepek közti kapcsolatokat. Saját tevékenységét elemzi a szakirodalomból szerzett tudása tükrében, képes ezen tudás alapján megalkotni saját adekvát pedagógusszerepeit. Saját fejlődésében nyomon követi a szereptanulás különböző fázisait, azonosítja az egyes szakaszokban jelentkező problémákat, képes megfogalmazni továbbhaladási irányokat, és ezeknek megfelelően is cselekszik. Elemzi a saját attitűdjeit, reakcióit a különböző szerepmegvalósításokkal kapcsolatban. Tájékozott általában az önismeret, közelebbről a pedagógusi önismeret aktuális szakirodalmában. 2006. 04 5./ 6
Megfelelő önismerettel rendelkezik ahhoz, hogy tanári kompetenciáit reflektálni és fejleszteni tuja. Ismeri a pedagógiai gyakorlat elemző eljárásait. Tudatosan szemléli pedagógiai nézeteit. Képes elfogadni más pedagógiai nézeteket együttműködő helyzetekben. Érti és elfogadja a reflektív gondolkodás jelentőségét a pedagógusgondolkodás, pedagógiai gyakorlat fejlesztésében. Meggyőzően, átgondoltan képes megfogalmazni: milyen tanár szeretne lenni. Képes korábbi tanári-nevelői tapasztalatait és saját teljesítményét árnyaltan elemezni, meghatározni ennek kritikus és pozitív pontjait, kitűzni a továbbfejlesztés irányait: Képes alkalmazni az önelemzés technikáit. Saját pedagógiai tapasztalatokat feldolgozza a tanult elemző módszerek alkalmazásával. Segítő páros és csoportos elemző beszélgetésekben aktívan részt vesz. 3. Főbb tematikai csomópontok A tanítás-tanulás alapvetően a hallgatók igényeihez igazodva az általuk megfogalmazott pedagógiai tapasztalatok, kérdések feldolgozása mentén halad. A gondolkodási struktúrák, előfeltevések, nézetek feltárása érdekében alkalmazza és megismerteti a hitek, előfeltevések megismerésére alkalmas módszereket (fogalmi térkép, rendezett fa, szereprepertoár - rács, metafora, stb.), s az így szerzett tapasztalatokat felhasználja az önelemzéshez, a pedagógiai jelenségek értelmezéséhez. Ajánlott tematika egységek: - neveléssel kapcsolatos nézetek, - tanításról, tanulásról vallott felfogások, - gyermekkép, tanulókép, - a pedagógusszerep értelmezése, - élet- és pályatervezés. 4. A tanegység teljesítésének kritériumai A hallgató aktív részvétele a foglalkozásokon, a csoportmunkák, a páros tevékenységek során tevőleges bekapcsolódás a munkába, érdemi hozzájárulás annak sikeréhez. A tanegység teljesítésének feltételét meghatározó feladatokat, az azok elvégzésével kapcsolatos követelményeket a foglalkozás tervében a hallgatók döntésben való érdemi részvétele lehetőségének biztosításával és a kompetenciák figyelembevételével a foglalkozás vezetője rögzíti. A feladatmegoldások és azok értékelései bekerülnek a hallgató munkaportfoliójába. 5. Ajánlott irodalom:. Dudás Margit (2005): A tanárképzésbe belépő hallgatók nézeteinek feltárási lehetőségei. Pedagógusképzés, 3. sz. 23-43. Golnhofer Erzsébet Nahalka István (szerk.; 2001): Pedagógusok pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 2006. 04 5./ 7
A tanegység megnevezése Kód Kredit Pedagógiai problématörténet 2 A tanegységért felelős szervezeti egység A kurzus jellege Kontaktóraszám Pedagógiatörténeti Tanszék Előadás 30 Előfeltételek Az értékelés formája - Kollokvium 1. Alapelvek A tanegység a nevelés és oktatás történeti szempontú elemzésére vállalkozik. Célunk az, hogy megalapozzuk a hallgatók történeti szemléletét, melynek segítségével könnyebben értelmezhetik a jelenlegi nevelési és oktatási jelenségeket, problémákat. A képzésben elsősorban az európai és a magyar hangsúly kerül előtérbe, arra törekszünk, hogy a hazai nevelés- és oktatásügyet képes legyen a tanárjelölt a nemzetközi pedagógiai folyamatokba helyezve elemezni. Alapelvként fogalmazódik meg, hogy a kronológiai áttekintés mellett a problématörténeti szemléletmód is fontos szerepet kap. Ma is releváns és érdekes témakörök alakulását kísérjük figyelemmel az emberi társadalom fejlődéstörténetének egymást követő korszakaiban, ezzel is fejlesztve a hallgatók történeti szemléletmódját, kritikai gondolkodását. 2. Fejlesztett kompetenciaterületek A tanegység segíti a hallgatót abban, hogy megismerje és (történeti vonatkozásaiban) értelmezni tudja az emberről szóló legfontosabb tudományos eredményeket, a különféle emberképeket, az azokhoz kapcsolható nevelésfelfogásokat, tudatában legyen a megközelítésmódokat befolyásoló történeti szociokulturális tényezőknek; megismerje és értelmezni tudja a nevelés története során megjelenő, gyermekkorral kapcsolatos különböző felfogásokat; megismerje a nevelésre és szerepére vonatkozó, a neveléstörténet során megjelenő főbb értelmezéseket; történeti vonatkozásait tekintve lássa és értse a hazai oktatási rendszer alapvető működését, szerkezetét, sajátosságait; az oktatás jogi szabályozását; megismerje az egyes intézménytípusokat, azok funkcióit, egymáshoz való viszonyát, átjárási lehetőségeit; megismerje a neveléstörténet alapvető forrásait, s képes legyen annak öntevékeny problématörténeti elemzésére; tudja, hogy az iskolázás funkciója milyen szervezetekben valósult meg a történelem során, értse a változások okait; megismerje a pedagógusszerepről elterjedt főbb neveléstörténeti elméleteket; megismerje az információs intézményrendszert, annak intézménytípusait (könyvtárak, levéltárak, múzeumok, Internet), pedagógusoknak szóló szolgáltatásait; rendelkezzen a pedagógia elméletének és gyakorlatának megismeréséhez szükséges történeti szemlélettel; megismerje a társadalmi változások és nevelés összefüggéseinek történeti elemzésének alapelveit, módszereit; fogékonnyá váljon a nevelési és oktatási kérdések problématörténeti elemzésére; képes legyen a pedagógiai problémák történeti szempontú kritikai megközelítésére, értelmezésére, elemzésére és értékelésére; 2006. 04 5./ 8
érdeklődjön a magyar pedagógiai hagyományok iránt; képes legyen neveléstörténeti tanulmányai alapján a reflektív gondolkodásra, napjaink nevelési - oktatási törekvéseinek és jelenségeinek differenciált értelmezésére. 3. Főbb tematikai csomópontok Az európai ember világainak változásai és a nevelés. Változó gyermekkor család, gyermekkor és gyermekkép történeti alakulása. A pedagógusszerep történeti változásai. A nevelés intézményesülése. Az iskola kialakulása, fejlődése Európában. A magyar iskolaügy kialakulása és változásai a hallgatók által is értelmezhető, megélt jellemzőhöz kapcsolódva. Az iskola belső világának változásai. Az iskolai tér idő szervezés sajátosságai. A tanítás és tanulás módszereinek változásai. A játékról és a játékszerről alkotott felfogások változásai a nevelés történetében. A pedagógiai értékelés története. Iskolai reformok: az iskolafenntartás, állami illetékesség, iskolai alternativitás. Iskola a XXI. sz. elején: hagyományos és alternatív iskolák, antipedagógiai és posztmodern nézetek az iskoláról. 4. Követelmények Minimumteszt és/vagy esszéírás. Szóbeli vizsga: megadott tételsor alapján történő szóbeli vizsgán arra törekszünk, hogy feltárjuk a hallgatók ismereteit, kritikai gondolkodását. A tétel kiegészül elsődleges források elemző bemutatásával, értelmezésével. 5. Ajánlott irodalom Balogh László (szerk., 1996): 1000 éves a magyar iskola. Korona Kiadó, Budapest. Mészáros István Németh András Pukánszky Béla (2002): Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Tankönyvkiadó, Budapest. Mészáros István Németh András Pukánszky Béla (2004): Neveléstörténet. Szöveggyűjtemény. Osiris Kiadó, Budapest. Németh András Skiera, E. (2000): Reformpedagógia és az iskola reformja. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Németh András Pukánszky Béla (2004): A pedagógia problématörténete. Gondolat Kiadó, Budapest. Pukánszky Béla (2001): A gyermekkor története. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 2006. 04 5./ 9
A tantárgyblokk megnevezése Kód Kredit Pedagógiai problématörténet 1 A tantárgyblokkért felelős szervezeti egység A kurzus jellege Kontaktóraszám Neveléstudományi Intézet Szeminárium 15 Előfeltételek Az értékelés formája Pedagógiai problématörténet előadás Gyakorlati jegy 1. Alapelvek A javasolt hálóterv szerint a BA képzés 4. félévében előadás formájában történik a főbb neveléstörténeti csomópontok feldolgozása, majd az 5. félévben az előadáshoz kapcsolódóan a hallgatók többféle szeminárium közül választhatnak. A szemináriumok során is arra törekszünk, hogy megalapozzuk a hallgatók történeti szemléletét, melynek segítségével könnyebben értelmezhetik a jelenlegi nevelési és oktatási jelenségeket, problémákat. A tantárgyblokk kidolgozása során elsősorban az európai és a magyar hangsúly kerül előtérbe, törekedve arra, hogy a hallgató képes legyen a hazai nevelés- és oktatásügyet a nemzetközi pedagógiai folyamatokba helyezve is elemezni. A tantárgyblokkban releváns és érdekes témakörök alakulását kísérjük figyelemmel az emberi társadalom fejlődéstörténetének egymást követő korszakaiban, ezzel is fejlesztve a hallgatók történeti szemléletmódját, kritikai gondolkodását. A tantárgyblokkban arra törekszünk, hogy a hallgatók megismerkedhessenek, és a gyakorlatban is alkalmazhassák a neveléstörténeti kutatások főbb módszereit, ezzel is fejlesztve a hallgatók érzékenységét és készségét a pedagógiai problémák történeti szempontú megközelítésére, értelmezésére, elemzésére és értékelésére. Egységes alapelvként fogalmazódik meg a pedagógiai problématörténeti szemináriumoknál a forráselemzésre való felkészítés, a pedagógiai munkák értelmezése, a különféle szövegek kritikai olvasására, elemzésére, a kritikai gondolkodás fejlesztésére való törekvés, illetve a nevelés, művelődés-, játéktörténeti tájékozódás színtereiről való tájékoztatás fontossága. 2. Fejlesztett kompetenciaterületek A Pedagógiai problématörténet kurzusai hozzásegítik a hallgatót ahhoz, hogy kialakuljon a pedagógia elméletének és gyakorlatának megismeréséhez szükséges történeti szemlélete; megismerje a társadalmi változások és nevelés összefüggéseinek történeti elemzésének alapelveit, módszereit; fogékonnyá váljon a nevelési és oktatási kérdések problématörténeti elemzésére; megismerje a neveléstörténet alapvető forrásait, annak öntevékeny problématörténeti elemzésére legyen képes; képessé váljon a pedagógiai problémák történeti szempontú kritikai megközelítésére, értelmezésére, elemzésére és értékelésére; érdeklődjön a magyar pedagógiai hagyományok iránt; képes legyen neveléstörténeti tanulmányai alapján a reflektív gondolkodásra, napjaink nevelési - oktatási törekvéseinek és jelenségeinek differenciált értelmezésére. 2006. 04 5./ 10
3. Főbb tematikai csomópontok A gyermekkor története A gyermekvédelem története A magyarországi oktatási törvények története Családtörténet írás és pedagógia Iskolaantropológia Iskola és oktatáspolitika Reform- és alternatív pedagógiák Tanári életutak elemzése Reflektív dokumentumelemzés 4. Követelmények A hallgató aktív részvétele a foglalkozásokon, érdemi hozzájárulás a különféle munkaformákban végzett feladatok megoldásához. A tanegység teljesítéséhez szükséges feladatokat, az azok elvégzésével kapcsolatos követelményeket a foglalkozások tervében a hallgatókkal történt egyeztetés alapján a foglalkozás vezetője rögzíti a fejlesztendő kompetenciákat figyelembe véve. A feladatmegoldások bekerülnek a hallgatók portfoliójába. 5. Ajánlott irodalom Balogh László (szerk., 1996): 1000 éves a magyar iskola. Korona Kiadó, Budapest. Mészáros István Németh András Pukánszky Béla (2002): Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Tankönyvkiadó, Budapest. Mészáros István Németh András Pukánszky Béla (2004): Neveléstörténet. Szöveggyűjtemény. Osiris, Budapest. Németh András Skiera, E. (2000): Reformpedagógia és az iskola reformja. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Németh András Pukánszky Béla (2004): A pedagógia problématörténete. Gondolat, Budapest. 2006. 04 5./ 11
A tanegység megnevezése Kód Kredit A gyermekkor története 1 A tanegységért felelős szervezeti egység A kurzus jellege Kontaktóraszám Neveléstudományi Intézet Szeminárium 15 Előfeltételek Az értékelés formája Pedagógiai problématörténet - előadás Gyakorlati jegy 1. Alapelvek A tantárgy a Pedagógiai problématörténet című előadássorozatban megjelenő Változó gyermekkor témához kapcsolódik, az abban megjelenő ismeretek kifejtését, elmélyítését célozza. Oktatása során arra törekszünk, hogy a hallgatók megismerjék az európai gyermekszemlélet változása mögött meghúzódó politikai, gazdasági, társadalmi okokat. Megismerjék a nevelési koncepciók, modellek transzformálódása hátterében meghúzódó szemléletmód-változás sajátos elemeit. Célunk továbbá, hogy hallgatóink átfogó képet kapjanak a gyermekkor-történet főbb kutatási irányairól. A szemináriumi forma keretet biztosít a hallgatók öntevékeny munkájához, források önálló feldolgozásához, értelmezéséhez. 2. Fejlesztett kompetenciaterületek A tanegység segíti a hallgatót abban, hogy megismerje és értelmezni tudja az emberről szóló legfontosabb tudományos eredményeket, a különféle emberképeket, az azokhoz kapcsolható nevelésfelfogásokat, tudatában legyen a megközelítésmódokat befolyásoló szociokulturális tényezőknek; képes legyen felismerni és értelmezni a jelenségek mögött rejlő, azokat alakító kulturális, társadalmi, illetve esetleges hatalmi-ideológiai tényezőket; megismerje és értelmezni tudja a gyermekkorral kapcsolatos különböző kulturális, szociológiai felfogásokat; megismerje a nevelésre és szerepére vonatkozó különböző értelmezéseket; elfogadja az emberrel kapcsolatos értelmezések sokszínűségét; más szakemberek, laikusok eltérő felfogását; képes legyen más elméletekkel párbeszédbe lépve a gyermekre és a nevelésre vonatkozó nézeteit nyitottan alakítani; koherens saját megközelítés kialakítására törekedni; képes legyen saját ember-és gyermekképét, nevelésfelfogását tudatosítani, s mások felé kommunikálni, és mások emberrel kapcsolatos elképzeléseit megérteni; képes legyen felismerni és értelmezni a jelenségek mögött rejlő, azokat alakító kulturális, társadalmi, illetve esetleges hatalmi-ideológiai tényezőket; felkészültté váljon a gyermekkor nevelés- és problématörténeti elemzésére a neveléstörténeti kutatásokban alkalmazható módszerek (forráselemzés, dokumentumelemzés, oral history) gyakorlatban történő kipróbálása segítségével; képes legyen szakmai fejlődésben elkötelezettségre, önművelésre, a munkáját segítő szakirodalom folyamatos követésére, önálló ismeretszerzésre. 3. Főbb tematikai csomópontok A gyermekkép fogalma 2006. 04 5./ 12
Nevelésfelfogások és a gyermekkép alakulásának történeti összefüggései Hétköznapok története - gyermek a társadalomban, gyermek a családban A gyermekkor színterei Szülő-gyermek (anya-gyermek) kapcsolat alakulása a történelemben Gyermekkor és játékkultúra összefüggései A gyermekkor-történet főbb kutatási irányai A gyermekkor-történettel foglalkozó forrástípusok, a forráselemzés módszereinek elmélete és gyakorlata 4. Követelmények A hallgató aktív részvétele a foglalkozásokon, érdemi hozzájárulás a különféle munkaformákban végzett feladatok megoldásához. A tanegység teljesítéséhez szükséges feladatokat és az azok elvégzésével kapcsolatos követelményeket a képzési kompetenciákkal összhangban a hallgatókkal történt egyeztetés alapján az oktató rögzíti: o egyéni kutatási terv készítése szakirodalmi tájékozódás alapján; o bibliográfia készítése a témához kapcsolódóan; o elsődleges források segítségével két korszak gyermekképének összehasonlító elemzése; o kép-, fotógyűjtemény készítése. A feladatmegoldás bekerül a hallgató portfoliójába. 5. Ajánlott irodalom Golnhofer Erzsébet Szabolcs Éva (2005): Gyermekkor: nézőpontok, narratívák. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. Németh András Boreczky Ágnes (1997): Nevelés, gyermek, iskola. A gyermekkor változó színterei. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. Pukánszky Béla (szerk., 1998): A gyermekkor története, szöveggyűjtemény. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. Pukánszky Béla (szerk., 2003): Két évszázad gyermekei A tizenkilencedik-huszadik század gyermekkorának története. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. Pukánszky Béla (2001): A gyermekkor története. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Shahar, Shulamit (2000): Gyermekek a középkorban. Osiris Kiadó, Budapest. 2006. 04 5./ 13
A tanegység megnevezése Kód Kredit A gyermekvédelem története 1 A tanegységért felelős szervezeti egységa kurzus jellege Kontaktóraszám Neveléstudományi Intézet Szeminárium 15 Előfeltételek Az értékelés formája Pedagógiai problématörténet előadás Gyakorlati jegy 1. Alapelvek A kurzus a Pedagógiai problématörténet című előadássorozatban megjelenő Változó gyermekkor témához kapcsolódik, annak egy speciális területével, a gyermekvédelem alakulásával foglalkozik. A tanegység oktatása során arra törekszünk, hogy megismertessük hallgatóinkat a hátrányos, veszélyeztetett helyzetű gyermekekről való gondolkodásmód változásaival, a velük való bánásmód alakulásával. Célunk az, hogy a hallgatóink képessé váljanak a korabeli gyermekvédelmi problémák mögött rejlő társadalmi, esetleges ideológiaihatalmi tényezők értelmezésére; a gyermekvédelem pedagógiájának több szempontú (történeti, szociológiai, pedagógiai, jogi) elemzésére. A szemináriumon biztosítani kívánjuk a hallgatók öntevékeny munkáját a források önálló kritikai értelmezésével, az oral history módszerének alkalmazásával. 2. Fejlesztett kompetenciaterületek A tanegység segíti a hallgatót abban, hogy megismerje és értelmezni tudja az emberről, a családról szóló legfontosabb tudományos eredményeket; képes legyen felismerni és értelmezni a jelenségek mögött rejlő, azokat alakító kulturális, társadalmi, illetve esetleges hatalmi-ideológiai tényezőket; megismerje a gyermekvédelem alanyaival való foglalkozásra vonatkozó különböző értelmezéseket; elfogadja az emberrel kapcsolatos értelmezések sokszínűségét; a különféle szakemberek és a laikusok eltérő felfogását; képes legyen más elméletekkel párbeszédbe lépve a gyermekre és a nevelésre vonatkozó nézeteit nyitottan alakítani; koherens saját megközelítés kialakítására törekedni; képes legyen szakmai fejlődésben elkötelezettségre, önművelésre, a munkáját segítő szakirodalom folyamatos követésére, önálló ismeretszerzésre; felkészültté váljon a gyermekkor nevelés- és problématörténeti elemzésére a neveléstörténeti kutatásokban alkalmazható módszerek (forráselemzés, dokumentumelemzés, oral history) gyakorlatban történő kipróbálása segítségével; képes legyen megírni különböző tudományos műfajú elméleti és gyakorlati pedagógiai témájú szövegeket szakszerű és értékelő forrásfeldolgozással. 3. Főbb tematikai csomópontok A családok és gyermekek védelmének történeti változásai az állami beavatkozás koráig. Az állami gyermekvédelem kialakulása hazánkban. Korabeli szervezetek, egyesületek a gyermekvédelemért. 2006. 04 5./ 14
Az árva és elhagyatott gyermekek helyzetének alakulása lelencházaktól a gyermekotthonig. Az örökbefogadás története. A javítóintézet belső világának változásai. Az iskolai gyermekvédelem kezdettől napjainkig. Gyermekvédelmi problémák ábrázolása a korabeli művészetben (szépirodalom, film). A gyermekvédelemben dolgozó pedagógusok életútja (levél- és irattári kutatások, interjúk felvétele). 4. Követelmények A hallgató aktív részvétele a foglalkozásokon, érdemi hozzájárulás a különféle munkaformákban végzett feladatok megoldásához. A tanegység teljesítéséhez szükséges feladatokat és az azok elvégzésével kapcsolatos követelményeket a képzési kompetenciákkal összhangban a hallgatókkal történt egyeztetés alapján az oktató rögzíti: o egyéni kutatási terv készítése szakirodalmi tájékozódás alapján; o o bibliográfia készítése a témához kapcsolódóan; elsődleges és másodlagos források, illetve felvett interjúk segítségével a gyermekvédelem területéhez kapcsolódó téma kritikus, többszempontból elemző feldolgozása; o kép-, fotógyűjtemény készítése. A szeminárium minősítésének megszerzéséhez szükséges, hogy a hallgató részt vegyen a kötelező, legalább 4 tanórás, a szeminárium tervében meghatározott, múzeumlátogatáson. Ha a hallgató nem tud részt venni e gyakorlaton, vagy annak egy részén, a szeminárium vezetőjével való külön megállapodás szerint kell pótolnia azt. A feladatmegoldás bekerül a hallgató portfoliójába. 5. Ajánlott irodalom Gergely Ferenc (1997): A magyar gyermekvédelem története (1867-1991). Püski Kiadó, Budapest. Hanák Katalin (1978): Társadalom és gyermekvédelem, Akadémiai Kiadó, Budapest. Hegedűs Judit (2005): Javítóintézeti neveltek Aszódon 1945-50 között. Önkonet, Budapest. Veczkó József (2002): Gyermek- és ifjúságvédelem. APC-Stúdió, Szeged. 2006. 04 5./ 15
A tanegység megnevezése Kód Kredit A magyarországi oktatási törvények története 1 A tanegységért felelős szervezeti egység A kurzus jellege Kontaktóraszám Pedagógiatörténeti Tanszék Szeminárium 15 Előfeltételek Az értékelés formája Pedagógiai problématörténet előadás Gyakorlati jegy 1.Alapelvek A kurzus azt tűzte ki célul, hogy a hallgatók neveléstörténeti és oktatáspolitikai tájékozottságát bővítése, elmélyítése a magyar közoktatási rendszer kialakulását és fejlődését befolyásoló legfontosabb oktatási törvények megismerésével, feldolgozásával, - Eötvös 1868. évi népoktatási törvényétől az 1993-as közoktatási törvény 2003. évi módosításáig terjedően. Arra törekszünk, hogy a hallgatók megismerkedhessenek, és a gyakorlatban is alkalmazhassák a neveléstörténeti kutatások főbb módszereit, ezzel is fejlesztve a hallgatók érzékenységét és készségét a pedagógiai problémák történeti szempontú megközelítésére, értelmezésére, elemzésére és értékelésére. Alapvető alapelvként fogalmazódik meg a forráselemzésre való felkészítés, a pedagógiai munkák értelmezése, a különféle szövegek kritikai olvasására, elemzésére, a kritikai gondolkodás fejlesztésére való törekvés, illetve a nevelés, művelődés-, játéktörténeti tájékozódás színtereiről való tájékoztatás fontossága. A szemináriumi forma keretet biztosít a hallgatók öntevékeny munkájához, források önálló feldolgozásához, értelmezéséhez. 2.Fejlesztett kompetenciaterületek A tanegység segíti a hallgatót abban, hogy neveléstörténeti ismereteit elmélyítse a közoktatási rendszer működését szabályozó oktatási törvények megismerése, feldolgozása révén; képes legyen a közoktatási rendszer feladatait és működését szélesebb történetitársadalmi kontextus keretébe beilleszteni; képes legyen a téma szakirodalmi tájékozódáson és az adott források ismeretén alapuló önálló, kritikus feldolgozására, megértésére és értelmezésére; nyitott legyen a közoktatási problémák iránt ezáltal is erősítse a társadalmi érzékenységét; érvényesüljön az önállóságon alapuló egyéni felelősség és a csoportban való munkavégzés összhangja. 3.Főbb tematikai csomópontok Az oktatási rendszer fogalma és jellemzői; az állam szerepe és eszközei a modern oktatási rendszerek kialakulásában és fejlődésében. Az oktatásügy irányítása és szabályozása Magyarországon a 18-19. században; az 1777. évi Ratio Educationis. A modern (polgári) oktatási rendszert megalapozó törvényeink: az 1868. évi népoktatási, az 1883. évi középiskolai és az 1891. évi kisdedóvási törvény; a polgári tanügyigazgatás kialakulása; iskola és nemzetiségi kérdés. 2006. 04 5./ 16
Oktatási rendszerünk konzervatív reformja a két világháború közötti; Klebelsberg és Hóman oktatási törvényei. Törvények nélkül-törvényen kívül az oktatási rendszer szovjet típusú szabályozása. Az 1985. évi oktatási törvény és a törvény 1990-es módosítása. Az 1993-as közoktatási törvény és változásai; a 2003. évi törvénymódosítás. Nemzetközi kitekintés. 4.Követelmények A hallgató aktív részvétele a foglalkozásokon, érdemi hozzájárulás a különféle munkaformákban végzett feladatok megoldásához. A tanegység teljesítéséhez szükséges feladatokat és az azok elvégzésével kapcsolatos követelményeket a képzési kompetenciákkal összhangban a hallgatókkal történt egyeztetés alapján az oktató rögzíti: o bibliográfia készítése a témához kapcsolódóan; o a tematikában szereplő törvények ismerete, feldolgozása és elemzése a szakirodalom segítéségével. A feladatmegoldás bekerül a hallgató portfóliójába. 5. Ajánlott irodalom Halász Gábor (2000): Az oktatási rendszer. Műszaki Kiadó, Budapest. (1., 4. fejezet) Horváth Márton (szerk., 1988): A magyar nevelés története. I. kötet. Tankönyvkiadó, Budapest. (A tematikához kapcsolódó, kijelölt fejezetek) Horváth Márton (szerk., 1993): A magyar nevelés története. II. kötet. Tankönyvkiadó, Budapest. (A tematikához kapcsolódó, kijelölt fejezetek) Kelemen Elemér (2002): A magyar oktatásügyi törvényhozás története. In: Kelemen Elemér: Hagyomány és korszerűség. Oktatáspolitika a 19-20. századi Magyarországon. Új Mandátum, Budapest, 17-70. o. Nagy Péter Tibor (2002): Oktatáspolitika és jog. In: Nagy Péter Tibor: Hajszálcsövek és nyomáscsoportok. Oktatás-politika a 19-20. századi Magyarországon. Új Mandátum, Budapest, 37-62. o. Szabolcs Éva - Mann Miklós (1997): Közoktatási törvényeink és pedagógiai sajtó 1867-1944. ELTE BTK Neveléstudományi Tanszék, Budapest. Az egyes törvényekhez kapcsolódó, esetenként kijelölésre kerülő, további szakirodalom. 2006. 04 5./ 17
A tanegység megnevezése Kód Kredit Családtörténet-írás és pedagógia 1 A tanegységért felelős szervezeti egység A kurzus jellege Kontaktóraszám Neveléstudományi Intézet Szeminárium 15 Előfeltételek Az értékelés formája Pedagógiai problématörténet előadás Gyakorlati jegy 1. Alapelvek A szeminárium alapvető célja a hallgatók saját családjukra vonatkozó retrospektív szemléletének fejlesztése. Ennek során első lépésként leírnak egy-egy múltbeli vagy jelenlegi családi eseményt. E leírások megbeszélése adja azt a tapasztalati anyagot, ami lehetővé teszi a családtörténet-írás technikai részleteinek gyakorlat útján történő elsajátítását. A pedagógiai tartalom megjelenítése az iskoláztatással, tanulással kapcsolatos családi események feldolgozását jelenti. A nagyszülők, szülők iskolai élményeinek bemutatása egyrészt érdekes mikrotörténeti elemzést tesz lehetővé, másrészt az élet adta problémák oktatásba történő bevonásával színesíti, érdekessé teszi a tanulási folyamatot. A hallgatók a szeminárium zárásaként megírhatják saját családjuk teljes történetét. 2. Fejlesztett kompetenciaterületek A tanegység segíti a hallgatót abban, hogy reflektív módon ismerje meg és dolgozza fel saját családjának történetét, vagy annak egyes részelemeit; váljon képessé személyhez kötött életjelenségek differenciált elemzésére; véleményének kifejtésével gyakorolja a döntéseket, tudatosuljon benne azok hatása, érzékelje az ok-okozati összefüggéseket; fogadja el a konfliktusok megoldásával kapcsolatos értelmezések sokszínűségét; különféle szakemberek, hallgatótársainak eltérő felfogását; legyen képes más véleményekkel párbeszédbe lépve nézeteit nyitottan alakítani; koherens saját megközelítés kialakítására törekedni; legyen képes felismerni és értelmezni a jelenségek mögött rejlő, azokat alakító pedagógiai, kulturális, társadalmi és szociológiai tényezőket; ismerje meg a családi élet tipikus fordulópontjait és az azokkal kapcsolatos történeti hagyományokat; legyen tisztában a pedagógiai kutatás e témára vonatkozó legújabb megállapításaival; a gyakorlatban próbáljon ki néhány szemináriumon elsajátított metodikai eljárást; legyen képes megírni saját családjának történetét; képes legyen szakmai fejlődésben elkötelezettségre, önművelésre, a munkáját segítő szakirodalom folyamatos követésére, önálló ismeretszerzésre. 3. Főbb tematikai csomópontok A családtörténet írás legfontosabb tematikai csomópontjai a következők: Motiválás a családtörténet-írásra. Mások családtörténetének megismerése. Egy-egy családtörténeti jelentőségű esemény leírása. Körbeszélgetések. Anyaggyűjtés családtörténet-íráshoz. Technikai segédeszközök családtörténet-íráshoz. Az interjú-módszer alkalmazása családtörténeti kutatáshoz. 2006. 04 5./ 18
A forráskutatás: levéltárak, gyűjtemények, katalógusok. A dokumentumok elemzése, értékelése. Az adatok összehasonlítása elemzése, a tényanyag feldolgozása. A családtörténet szerkesztése, elrendezési lehetőségek. Tanulságok megfogalmazása, következtetések. Egyéni életterv megfogalmazása. 4. Követelmények A hallgató aktív részvétele a foglalkozásokon, érdemi hozzájárulás a különféle munkaformákban végzett feladatok megoldásához. A tanegység teljesítéséhez szükséges feladatokat és az azok elvégzésével kapcsolatos követelményeket a képzési kompetenciákkal összhangban a hallgatókkal történt egyeztetés alapján az oktató rögzíti: o egyéni kutatási terv készítése szakirodalmi tájékozódás alapján; o saját családtörténet készítése egy vagy több szempont alapján. A feladatmegoldás bekerül a hallgató portfoliójába. 5. Ajánlott irodalom Golnhofer Erzsébet (2001): Az esettanulmány. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Mikonya György (2005): Család és családtörténet-írás. Mester és Tanítvány, 7. sz. 22-36. Seidman, I. (2002): Az interjú mint kvalitatív kutatási módszer. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 2006. 04 5./ 19
A tanegység megnevezése Kód Kredit Iskolaantropológia 1 A tanegységért felelős szervezeti egységa kurzus jellege Kontaktóraszám Neveléstudományi Intézet Szeminárium 15 Előfeltételek Az értékelés formája Pedagógia problématörténet előadás Gyakorlati jegy 1. Alapelvek A tanegység előzménye a 4. félévében tartott pedagógia problématörténet előadás, amelyben a főbb neveléstörténeti csomópontok feldolgozása történik. Ez a választható tanegység arra vállalkozik, hogy a pedagógiai történeti antropológiai eszközeivel elősegítse a hallgatóknak az iskola mikrovilágával, működésével, illetve az ott folyó nevelés-oktatás jelenségeivel kapcsolatos differenciált szemléletmódjának kialakítását. 2. Fejlesztett kompetenciaterületek Az Iskolaantropológia tanegység hozzásegíti a hallgatót ahhoz, hogy kialakuljon a pedagógia elméletének és gyakorlatának megismeréséhez szükséges történeti szemlélete, megismerje a társadalmi változások és nevelés összefüggéseinek történeti elemzésének alapelveit, módszereit, fogékonnyá váljon a nevelési és oktatási kérdések problématörténeti elemzésére, megismerje a neveléstörténet alapvető forrásait, annak öntevékeny problématörténeti elemzésére legyen képes, képessé váljon a pedagógiai problémák történeti szempontú kritikai megközelítésére, értelmezésére, elemzésére és értékelésére, érdeklődjön a magyar pedagógiai hagyományok iránt, képes legyen neveléstörténeti tanulmányai alapján a reflektív gondolkodásra, napjaink nevelési - oktatási törekvéseinek és jelenségeinek differenciált értelmezésére. 3. Főbb tematikai csomópontok Az iskolai tér idő időszervezés módszerek gyermekkép és tanulóképek és tanulószerepek iskolai rituálék - gesztusnyelv változásainak történeti vizsgálata. 4. Követelmények A hallgató aktív részvétele a foglalkozásokon, érdemi hozzájárulás a különféle munkaformákban végzett feladatok megoldásához. A tanegység teljesítéséhez szükséges feladatokat, az azok elvégzésével kapcsolatos követelményeket a foglalkozások tervében a hallgatókkal történt egyeztetés alapján a foglalkozás vezetője rögzíti a fejlesztendő kompetenciákat figyelembe véve. A feladatmegoldások bekerülnek a hallgatók portfoliójába. 2006. 04 5./ 20
5. Ajánlott irodalom Németh András Pukánszky Béla (2004): A pedagógia problématörténete. Gondolat Kiadó, Budapest. Németh András Skiera, E.(1999): Reformpedagógia és az iskola reformja. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Németh András: Bevezetés a pedagógiai történeti antropológiába. Gondolat Kiadó, Budapest, Előkészültben. Skiera, E. (2000): Egy antropológiai pedagógia alapvonásai. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. Kluge, N. (2005): A gyermeklét antropológiája. Animula Kiadó, Budapest. Dietrich, J. Tenorth, H.-E.(2003): A modern iskola kialakulása és működése. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 2006. 04 5./ 21
A tanegység megnevezése Kód Kredit Iskola és oktatáspolitika 2 A tanegységért felelős szervezeti egység A kurzus jellege Kontaktóraszám Pedagógiatörténeti Tanszék Szeminárium 30 Előfeltételek Az értékelés formája Gyakorlati jegy 1. Alapelvek A kurzus azt tűzte ki célul, hogy a hallgatók neveléstörténeti és oktatáspolitikai tájékozottságát bővítése, elmélyítése. A kurzus során a modern oktatáspolitika alapfogalmait és eszközrendszerét, illetve az oktatási rendszer történeti változásait és jelenkori működésének jellemzőit tanulmányozzuk. Arra törekszünk, hogy a hallgatók megismerkedhessenek, és a gyakorlatban is alkalmazhassák a neveléstörténeti kutatások főbb módszereit, ezzel is fejlesztve a hallgatók érzékenységét és készségét a pedagógiai problémák történeti szempontú megközelítésére, értelmezésére, elemzésére és értékelésére. Alapvető alapelvként fogalmazódik meg a forráselemzésre való felkészítés, a pedagógiai munkák értelmezése, a különféle szövegek kritikai olvasására, elemzésére, a kritikai gondolkodás fejlesztésére való törekvés, illetve a nevelés, művelődés-, játéktörténeti tájékozódás színtereiről való tájékoztatás fontossága. A szemináriumi forma keretet biztosít a hallgatók öntevékeny munkájához, források önálló feldolgozásához, értelmezéséhez. 2. Fejlesztett kompetenciaterületek A tanegység segíti a hallgatót abban, hogy neveléstörténeti és oktatáspolitikai ismereteit elmélyítse az oktatási rendszer(ek) működését befolyásoló, illetve meghatározó politikai eszközök tanulmányozása, értelmezése révén; képes legyen a közoktatási rendszer feladatait és működését szélesebb történetitársadalmi kontextus keretébe beilleszteni; képes legyen a téma szakirodalmi tájékozódáson és az adott források ismeretén alapuló önálló, kritikus feldolgozására, megértésére és értelmezésére; nyitott legyen a közoktatási problémák iránt ezáltal is erősítse a társadalmi érzékenységét; érvényesüljön az önállóságon alapuló egyéni felelősség és a csoportban való munkavégzés összhangja. 3. Főbb tematikai csomópontok Az oktatási rendszer fogalma és fejlődési jellegzetességei; állam és iskola; az oktatáspolitika és eszközrendszere. Iskola és jog: a magyar oktatásügyi törvényhozás történeti áttekintése; az 1993-as közoktatási törvény és változásai. A tanügyigazgatás fogalma és hazai története; a mai magyar tanügyigazgatás jellemzői. Az oktatási rendszer gazdasági alapjai; az oktatásfinanszírozás időszerű kérdései. Iskolarendszerünk történeti változásai; napjaink iskolaszerkezeti vitái; 2006. 04 5./ 22
A tartalmi szabályozás eszközrendszerének történeti változásai és a NAT -sztori. A pedagógusszakma hazai fejlődéstörténete; a mai magyar pedagógustársadalom jellemzői, viták a pedagógusképzésről. Az oktatásügyi expanzió jellegzetességei: nőnevelés; speciális szükségletek; nemzetiségi és kisebbségi oktatás; egyenlőtlenségek, hátrányos helyzet. Magyarország iskolaügye és az európai integráció. 4. Követelmények A hallgató aktív részvétele a foglalkozásokon, érdemi hozzájárulás a különféle munkaformákban végzett feladatok megoldásához. A tanegység teljesítéséhez szükséges feladatokat és az azok elvégzésével kapcsolatos követelményeket a képzési kompetenciákkal összhangban a hallgatókkal történt egyeztetés alapján az oktató rögzíti: o bibliográfia készítése a témához kapcsolódóan; o az oktatáspolitika fogalmának, tartalmi jegyeinek ismerete, illetve az ismeretek gyakorlati alkalmazása a magyar közoktatás történeti fejlődésének és jelen helyzetének vizsgálata, elemzése során. A feladatmegoldás bekerül a hallgató portfóliójába. 5. Ajánlott irodalom Halász Gábor (2000): Az oktatási rendszer. Műszaki Kiadó, Budapest. (1., 4. fejezet) Halász Gábor - Lannert Judit (szerk., 2003/2006): Jelentés a magyar közoktatásról 2003. (2005). Országos Közoktatási Intézet, Budapest. Kelemen Elemér (2002): Hagyomány és korszerűség. Oktatáspolitika a 19-20. századi Magyarországon. Új Mandátum, Budapest. Az egyes résztémákhoz kapcsolódó, esetenként kijelölésre kerülő, további szakirodalom. 2006. 04 5./ 23
A tanegység megnevezése Kód Kredit Reform- és alternatív pedagógiák 1 A tanegységért felelős szervezeti egység A kurzus jellege Kontaktóraszám Neveléstudományi Intézet Szeminárium 15 Előfeltételek Az értékelés formája Pedagógiai problématörténet előadás Gyakorlati jegy 1. Alapelvek A kurzus szervezésének elsődleges szempontja a saját iskolai tanulmányaik során megismert és kialakított iskolafogalom, és a reformpedagógiai szemléletmód alapján működő iskolai oktatásról szerzett elméleti ismeretek és gyakorlati tapasztalatok ütköztetése. A szeminárium ezáltal a hallgatók saját iskolaképének differenciálódásához, illetve szükség esetén átalakításához kíván hozzájárulni. A kurzus szervezésének másik fontos elve a kooperativitás: olyan munkafolyamatok ösztönzése, melyek során a hallgatók egymással együttműködve, munkájukat közösen megtervezve, megszervezve, lebonyolítva és értékelve tanulnak: e célból szerepel a programban a közös projekt és a közös iskolalátogatás. A kurzus harmadik alapelve a tapasztalati tanulás segítése: ennek érdekében jelenik meg egyrészt a gyakorlati tapasztalatszerzésre is irányuló iskolalátogatás, másrészt saját tanulási folyamatuk során is tapasztalatot szereznek a csoportos, kooperáción alapuló projektben történő tanulásról. A negyedik alapelv az elmélet és gyakorlat közti kapcsolat elmélyítése, ezért az elméleti ismereteket, az egyes irányzatokra jellemző pedagógiai elemeket a gyakorlathoz kapcsolva mutatja be, részben szemléltetés segítségével, részben a választott irányzat kapcsán saját tapasztalatszerzéssel. A kurzus folyamatát rögzíti a portfólió, mely egyrészt a csoportmunkával, másrészt a saját tanulási folyamattal kapcsolatos reflexiót is tartalmazza. 2. Fejlesztett kompetenciaterületek A tanegység segíti a hallgatót abban, hogy saját ember-és gyermekképét, nevelésfelfogását képes legyen tudatosítani, s mások felé kommunikálni, és mások emberrel kapcsolatos elképzeléseit megérteni; olyan pedagógiai szituációkat tudjon teremteni, amelyek elősegítik a tanulók együttműködési, kommunikációs képességeinek fejlődését, és amelyek növelik a tanulók mások elfogadására, megértésére és segítésére való hajlandóságát; a megismerési folyamat pszichológiai jellemzőit és az ezeket befolyásoló tényezőket ismerve és értve képes legyen az aktivitást, interaktivitást, motivációt és differenciálást elősegítő, az életkori sajátosságoknak megfelelő tanítási stratégiákat, a módszerek és eszközök gazdag választékát alkalmazni; képes legyen az tanulási folyamatot oly módon szervezni és irányítani, hogy a tanulók önálló tapasztalatokhoz juthassanak, ezeket önállóan dolgozhassák fel, illetve, hogy az összefüggéseket maguk fedezhessék fel; képes legyen a cselekvő tanulást életszerű helyzetekben, a diákok hétköznapi tapasztalataira építve megszervezni; képes legyen tudatosan és differenciáltan alkalmazni a társas tanulás különböző formáit, kereteit; úgy alakítsa az iskolai tevékenység-kínálatot, hogy az minél szélesebb terepet kínáljon a tanulói feladatvállalásnak, az egyéni és közös tevékenységeknek; megismerje a tanári szerepek és feladatok történeti változásait; 2006. 04 5./ 24
tudjon tájékozódni a szakirodalomban, könyvtárban és interneten, megismerje az alapvető hazai pedagógiai műhelyekhez tartozó alapművek és periodikák elérhetőségét; képes legyen pedagógiai szöveg értő olvasására, kommunikálására, szakmai nyelven írásban és szóban szövegalkotásra; tisztában legyen a pedagógiai kutatás alapvető sajátosságaival, módszereivel, eljárásaival. 3. Főbb tematikai csomópontok A gyermekközpontú iskola alapelvei Montessori, Freinet, Jenaplan, Waldorf, Dewey munkássága alapján. Gyermekkép, gyermeki szükségletek, gyermeki sajátosságok az egyes koncepciókban, Montessori-, Waldorf-, Freinet- és Jenaplan-pedagógia gyermekképe. A hagyományos osztálytermet felváltó többfunkciós iskolai tér kialakítása. Az osztályterem, mint segítő környezet. Esztétikai nevelés és iskolai tér. (Peter Petersen: iskolai lakószoba; Dewey: laboratóriumi iskola; Freinet műhelyei; a Waldorf iskola épülete). A tanári munka módszertani eszköztárának új elemei (Beszélgető-kör, csoportmunka, kooperatív technikák, heti terv). Eszközök: Montessori-eszközök: fejlődési fázisok, érzékelés fejlesztése, cselekvés; Freinet: nyomda, szabad szövegek, osztálykönyv; Jena-Plan: didaktikai játékok. 4. Követelmények A hallgató aktív részvétele a foglalkozásokon. A tanegység teljesítéséhez szükséges feladatokat és az azok elvégzésével kapcsolatos követelményeket a képzési kompetenciákkal összhangban a hallgatókkal történt egyeztetés alapján az oktató rögzíti: o témabibliográfia összeállítása; o eredeti források több szempontú elemzése; o játékokat és játékszereket ábrázoló képek gyűjtése és elemzése. A feladatmegoldás bekerül a hallgató portfoliójába. 5. Ajánlott irodalom Calgren, F.: (1992): Szabadságra nevelés. (Waldorf) Török Sándor Waldorfpedagógiai Alapítvány, Budapest. Dewey, J. (1976): A nevelés jellege és folyamata. Tankönyvkiadó, Budapest. Fejezetek az alternatív nevelés gyakorlatából: módszerek közelről a Rogers, a Waldorf, a Lauder, a Freinet, a Gyermekek Háza, a Montessori és a Burattino iskola életéből. BTF, OPKM Nyomda, Budapest, 1997. Freinet, C. (1982): A Modern Iskola technikája. Tankönyvkiadó, Budapest. Németh András (1996): A reformpedagógia múltja és jelene. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Németh András - Skiera, E. (1998): Reformpedagógia és az iskola reformja. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. 2006. 04 5./ 25