HU Az Európai Tanács 2010-ben 2011. JANUÁR
Az Európai Tanács 2010-ben 2011. JANUÁR
A kiadványt a Tanács Főtitkársága készítette. www.european-council.europa.eu Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2011 ISBN 978-92-824-2810-8 doi:10.2860/696 Európai Unió, 2011 A sokszorosítás a forrás feltüntetésével engedélyezett. Printed in Belgium A kiadvány környezetbarát papír felhasználásával készült.
Tartalomjegyzék Az Európai Tanács 2010-ben Az Európai Tanács elnökének tájékoztatója Egy asztalnál az Unió vezetői 5 Az euróövezet stabilitásának megőrzése 6 Munkahelyteremtés és növekedésélénkítés 9 Az Unió helyének meghatározása a világban 11 Közös munka 14 Előretekintés 19 Az Európai Tanács következtetései és az állam-, illetve kormányfők nyilatkozatai 21 3
4 Európai Tanács, 2010. október
Egy asztalnál az Unió vezetői Több mint egy éve léptem hivatalba az Európai Tanács első állandó elnökeként. Ez az intézmény az Unió legfőbb vezetőit ülteti egy asztalhoz: a 27 állam-, illetve kormányfőt, a Bizottság elnökét és az Európai Tanács elnökét. Stratégiai szervről van szó, mely jogalkotási feladatokat nem végez. Az intézmény keretében közösen állapítjuk meg a politikai prioritásokat, kijelöljük az Unió stratégiai pályáját, és válsághelyzetben felelős döntéseket hozunk. Ez a kiadvány, mely Az Európai Tanács 2010-ben címet viseli, a 2010-ben folytatott tevékenységeinkről szól. 2010 eseményekben gazdag év volt: elsősorban az euróövezet stabilitásával, gazdaságaink állapotával és az Európai Uniónak a világon belüli szerepével foglalkoztunk. A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépésével az Európai Tanács hivatalosan is teljes jogú intézménnyé vált. Állandó elnököt is kapott, akinek a megbízatása két és fél évre szól, és egyszer megújítható. Az új struktúra célja, hogy az Unió munkája koherensebbé és folytonosabbá váljon. Az első év tapasztalatai alapján ez az elgondolás helyesnek bizonyult. Találkozóinkon csak a vezetők és a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő vesz részt, ami lehetőséget ad a nyílt és élénk vitára. Mivel harmincnál nem többen ülünk az asztalnál, szinte szemtől szemben tudunk beszélni egymással. A találkozók előtt gyakran véleménycserét tartunk az Európai Parlament elnökével, és olykor az Európai Központi Bank elnöke is meghívást kap az ülésünkre. Lassan egészen jól megismerjük egymást. 2010 folyamán hat új kollégát üdvözölhettünk a körünkben, miután az Egyesült Királyságban, Magyarországon, Finnországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Hollandiában kormányváltásra került sor. Ezek a találkozók nélkülözhetetlenek az európai állam-, illetve kormányfők közötti kapcsolatépítéshez, elvégre a vezetők csak úgy tudják kijelölni a közös irányt, ha bíznak egymásban. 2010-ben az Európai Tanács hat alkalommal ülésezett, egyszer nem hivatalos, ötször pedig hivatalos keretek közt, először február 11-én, utoljára pedig december 16 17-én. Emellett az euróövezet állam-, illetve kormányfői is tartottak két ülést, amelyeken én elnököltem, az egyiket a márciusi Európai Tanáccsal egy időben, a másikat külön találkozóként, májusban. Soha nem felejtem az első ülést, amelyet vezettem. A helyszín nem a szokásos tanácsi épület volt, hanem a Solvay Könyvtár: odakint hóesés, bent bátor döntések. A Szerződés négy kötelező ülést ír elő, de az évenkénti ülésszám változó: 2009-ben hat, 2008-ban pedig hét ülésre került sor. Mivel ritka, de jelentős politikai súlyú eseményekről van szó, e találkozók a közvélemény élénk figyelmét élvezik, és érzékelhetővé teszik a 27-ek Uniójának jelenlétét. Ugyanezen okokból körültekintő előkészítésre van szükség, amelyben rengeteg ember és intézmény vesz részt Brüsszelben és a többi fővárosban egyaránt. Az Általános Ügyek Tanácsának kiemelten fontos a szerepe, mivel itt összegződnek a különféle miniszteri üléseken elért eredmények. Az elnök feladata az Európai Tanács ülésének előkészítése, levezetése és irányítása, a tagok közötti konszenzus elősegítése és annak biztosítása, hogy az általunk hozott döntéseket később a gyakorlatba is átültessék. Az Európai Tanács elnökének a harmadik országokkal való kapcsolatokban is van szerepe, az Unió képviseletében a Bizottság elnökével együtt lép fel. Bár az intézmény jogalkotási feladatokat nem lát el, elismert az európai tanácsi következtetéseknek és az állam-, illetve kormányfők nyilatkozatainak a politikai súlya. Akár egy hosszú küzdelemmel meghódított hegycsúcsról, az európai tanácsi csúcstalálkozó alkalmával is hirtelen új távlatok tárulhatnak elénk: az ülés egy folyamat vége és új kezdet is egyben. 5
Az euróövezet stabilitásának megőrzése A 2010-es évet nagymértékben meghatározták az euróövezetben jelentkező államadósság-válságok: a téma valamennyi ülésünk napirendjén szerepelt. Bár a közös pénznemet csak tizenhat, illetve Észtország 2011. január 1-jei csatlakozásával tizenhét tagállam használja, mind a 27 tagállam maradéktalanul meg van győződve arról, hogy az euróövezet stabilitása az Unió egészének alapvető érdeke. A májusban, októberben és decemberben hozott döntéseink az euró létrehozása óta a gazdasági és monetáris unió legnagyobb szabású reformját jelentik. Az euróövezeten belül jelentkező államadósságválságok váratlan fordulatot hoztak abban a globális pénzügyi és gazdasági válságfolyamatban, mely 2007 augusztusában kezdődött, és a Lehman Brothers csődjével nemzetközi mélypontot ért el. Bár az egész Európát érintő dekonjunktúra kockázata hamar megszűnt, mivel a határozott és összehangolt beavatkozások eredményeként a legtöbb tagállam egy éven belül visszatért a növekedés pályájára, 2009 végén a görög kormány finanszírozási problémáival új veszélyre derült fény. Az Európai Tanács 2010. februári ülésén megállapodtunk abban az elvben, hogy szükség esetén lépéseket teszünk a teljes euróövezet stabilitásának szavatolása és Görögország megsegítése érdekében. Márciusban a lehetséges támogatás főbb jellemzőit illetően is dűlőre jutottunk. Görög partnerünk csak április végén kért először támogatást mivel döntéshozatali folyamataink állítólag hosszadalmasak, talán érdemes emlékeztetni az események sorrendjére. Ezt követően felgyorsultak a történések. Május 2-án a pénzügyminiszterek megállapodásra jutottak, amelyet május 7-én az állam-, illetve kormányfők is jóváhagytak. Ez egy 110 milliárd eurós biztonsági hitelcsomag rendelkezésre bocsátását jelentette, ebből 80 milliárdot az EU, 30 milliárdot pedig a Nemzetközi Valutaalap biztosított. A csomag és a görög kormány által hozott kemény megszorítási intézkedések segítségével sikerült stabilizálni Görögország helyzetét. Sorsdöntő vacsora Május első hetére felgyorsultak az események. Világos volt, hogy az egy országra vonatkozó ad hoc döntésen túlmutató, rendszerszintű mechanizmusra van szükség. Egyetlen tagállam problémája ugyanis hirtelen a teljes euróövezet problémájává nőtt, és a globális fellendülést is veszélyeztette. Ezért vált váratlanul sorsdöntővé a tizenhat állam-, illetve kormányfő május 7-i rendkívüli csúcstalálkozója, melyet a görög csomag elfogadására és a további teendők átgondolására hívtunk össze. Talán éppen ezek a sorsdöntő vacsorák jelentik az Unió sikerének zálogát. Az euróövezet országainak tizenhat vezetője éjfél után végül megállapodott abban, hogy minden lehetséges eszközzel megóvják az euró stabilitását. Ezek nem csupán üres szavak voltak. Mindössze 48 óra kellett ahhoz, hogy az Európai Bizottság az állam-, illetve kormányfők kérésére javaslatot tegyen, és a pénzügyminiszterek megállapodjanak egy ad hoc válságkezelési mechanizmusban, amely feltételekhez kötött kölcsönök rendszerének formájában valósult meg, 750 milliárd eurós felső korláttal. A rendszer 2013 közepéig marad érvényben. Több tagállam azonnali rendkívüli költségvetési intézkedéseket és gazdasági reformokat jelentett be. A piaci zavarok elkerülése érdekében az Európai Központi Bank működésének történetében először kötvényeket vásárolt a másodpiacokon. A közös fellépés bebizonyította, hogy az Unió cselekvőképessége kétségen felül áll. Ahogyan a május 25-i beszédemben is említettem, a tavaszi válság során a hajunknál fogva húztuk ki magunkat a bajból. Egy ilyen helyzetben ez nem volt kis teljesítmény! Mindannyiunk számára világossá vált azonban, hogy a jövőre nézve is le kell vonnunk a megfelelő tanulságokat: egyrészt azért, hogy lehetőség szerint megelőzzük az ehhez hasonló válságok kialakulását, másrészt azért, hogy felkészültebben tudjuk 6
kezelni őket. 2010 második felében ez a kettős cél volt az Európai Tanács legfőbb célkitűzése. Megtettük, amit meg kellett tennünk. Az Európai Tanács már a márciusi ülésén felállította a gazdasági kormányzási munkacsoportot, mely azt a feladatot kapta, hogy az év végéig vonja le a válság tanulságait, és terjesszen elő javaslatokat. Felkértek, hogy az Európai Tanács elnökeként én töltsem be a munkacsoport elnöki tisztét, szorosan együttműködve a Bizottsággal, a tagállamok képviselőivel, az Európai Központi Bankkal és az eurócsoport elnökével. A Bizottság közreműködése kulcsfontosságúnak bizonyult. Májusban a feladat sürgőssé válásával felgyorsítottuk a munkacsoportban a munkát. Ennek köszönhető, hogy a munkacsoport júniusban, illetve szeptemberben be tudott számolni eredményeiről az Európai Tanácsnak. Örvendetesnek tartom, hogy az Európai Tanács már október 28 29-i ülésén el tudta fogadni a munkacsoport végleges jelentését. Ez óriási előrelépést jelentett. Közös kötelesség A válságmegelőzés szempontjából két intézkedés bír különös jelentőséggel. Az egyik a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítése, ami lényegesen fokozza majd a költségvetési felelősséget. A szankciók előbb életbe lépnek, progresszívek lesznek, a mérlegelendő tényezők száma nő (az éves deficit mellett figyelembe kell venni az államadósságot is), és egyszerűsödik a szankciók kiszabását illető döntéshozatal is az úgynevezett fordított többségi szavazásnak köszönhetően (melynek értelmében a bizottsági javaslat elfogadottnak minősül, hacsak a tagállamok minősített többsége ellene nem szavaz). A másik intézkedés a makrogazdasági felügyelet új formájának kialakítása, melynek köszönhetően jobban figyelemmel kísérhetők lesznek a tagállami gazdaságok, azok versenyképessége, az ingatlanbuborékok kockázata és más kockázati tényezők. Ha szükséges, közbe fogunk lépni, és orvosolni fogjuk a problémákat. Az ajánlások jogszabályokba való átültetése a szokásos eljárásoknak megfelelően, a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament részvételével, de a szokásosnál gyorsabb ütemben halad majd annak érdekében, hogy az új felügyeleti rendszer 2011 nyarára felálljon. Ez közös kötelességünk. A harmadik fontos döntés, mely a csoport munkáján alapul, a válságkezelő képességünket érinti. Az Európai Tanács októberben úgy döntött, hogy állandó válságkezelési mechanizmust hoz létre az euróövezet egésze pénzügyi stabilitásának megóvására. A májusban elfogadott mechanizmus ugyanis ideiglenes jellegű. Az év utolsó találkozóján megállapodtunk abban is, hogy pontosan mi legyen a szövege a Szerződés kismértékű, a cél megvalósításához szükséges módosításának, amely megteremti a mechanizmus szilárd jogi alapját. Az Európai Tanács a mechanizmusnak a pénzügyminiszterek által elfogadott általános jellemzőit is jóváhagyta. Mindezeken felül 2010 decemberében az euróövezet tizenhat állam-, illetve kormányfője és az Európai Unió intézményei ismételten kifejezték elkötelezettségüket amellett, hogy minden szükséges lépést megtegyenek az euróövezet egésze stabilitásának biztosítása érdekében. Az államadósság-válság során ismét beigazolódott, hogy nehéz időkben válnak láthatóvá azok a láthatatlan és gyakran alábecsült erők, amelyek az Uniót összetartják. Az Európai Tanács tagjai a nemzeti parlamentekben teljes mellszélességgel kiálltak a közösen hozott döntésük mellett. A Lisszaboni Szerződésben foglalt felelősségi és szolidaritási elv szerint jártunk el, az uniós polgárok érdekében. Újfent bebizonyosodott, hogy az Unió tagjait szoros politikai kötelékek fűzik egymáshoz. 7
8 Dalia Grybauskaitė, Angela Merkel, Iveta Radičová, Mari Kiviniemi, Catherine Ashton
Munkahelyteremtés és növekedésélénkítés Számos rövid távú probléma azért merül fel, mert a hosszú távú strukturális reformok nem kapnak elegendő figyelmet. Eközben más gazdasági nagyhatalmak jelentős előnyre tesznek szert a versenyképesség, a kutatás és a munkaerő képzettsége terén. Az európai foglalkoztatás és gazdasági növekedés forog kockán. Ezért döntött úgy az Európai Tanács, hogy márciusi és júniusi ülését az Európa 2020 elnevezésű, ambiciózus tízéves foglalkoztatási és növekedési stratégia kidolgozásának szenteli. A munkahelyeken szerte Európában érzékelhető a nemzetközi verseny izgalma és szorítása: ez a globalizáció kihívása. A finn falvaktól az olasz városokig idősotthonok épülnek az óvodák helyén: ez a demográfiai kihívás. A kontinens déli részén, Spanyolországban az elsivatagosodás fenyeget, olvadnak az északi tundrák és az alpesi gleccserek: ez az éghajlatváltozás kihívása. Bármilyen gazdasági stratégiáról is legyen szó, annak meg kell birkóznia e hármas kihívással. Az Európa 2020 stratégia igen átfogó jellegű, kitér a tagállami strukturális reformokra, a gazdaságpolitikai koordináció fokozására és a makrogazdasági felügyeletre egyaránt. A végcél a fenntartható növekedés és foglalkoztatás megvalósítása a fenntartható közpénzügyek biztosítása mellett. A vonatkozó szakpolitikák megvalósítása túlnyomórészt tagállami feladat. Fontos ugyanakkor, hogy legyen közös stratégiánk, és egységes legyen a szemléletünk, többek között a csoportnyomás fokozása és a politikai eltökéltség erősítése érdekében. Az Európai Tanács júniusban elfogadta ezt az európai stratégiát. Öt reális és számszerűsíthető, 2020-ra elérendő, az Európai Unió egészére vonatkozó kiemelt célkitűzést határoztunk meg az alábbiak vonatkozásában: a nők és a férfiak foglalkoztatási rátája, a kutatási és fejlesztési beruházások szintje, a globális felmelegedés kockázatának enyhítését célzó törekvések, oktatási szintek, egyrészt a lemorzsolódók számának csökkentése, másrészt az egyetemi diplomához jutók számának növelése tekintetében, a szegénységben, illetve a kirekesztettségben élők számának csökkentése. Valós kötelezettségvállalás Minden kormány javaslatot nyújt majd be arról, hogy az adott tagállam miként kíván hozzájárulni az öt uniós szintű cél megvalósításához. Meghatározzák majd a növekedés akadályait és ezek felszámolásának módját is. A regionális és helyi hatóságok, a gazdálkodó szervezetek, a szakszervezetek és a civil szervezetek szoros bevonásával minden bizonnyal fokozódni fog a szerep- és felelősségvállalás. A papíron vállalt célok helyét tehát átveszi a valós kötelezettségvállalás. E kérdések megvitatásához fontos fórumnak bizonyult az Európai Tanács márciusi, illetve októberi ülésével egy időben tartott szociális csúcstalálkozó. Gazdaságaink ellenálló képességének további fokozása érdekében az Európai Tanács a pénzügyi válság tanulságait levonva határozott lendületet adott annak az ambiciózus reformnak is, amely a pénzügyi rendszer felügyeletét és szabályozását célozza. Ennek keretében létrejött az Európai Rendszerkockázati Testület és három új európai felügyeleti hatóság, amelyek 2011. január 1-jén megkezdték működésüket. 2010 júniusában megállapodtunk abban, hogy 9
a tagállamoknak be kell vezetniük a pénzügyi intézményekre kivetendő adók rendszerét, melynek célja, hogy ezek az intézmények méltányos módon részt vállaljanak azon költségek viselésében, amelyek a pénzügyi ágazat rendszerszintű kockázatainak korlátozásához szükségesek. Ezen a találkozón hoztuk meg azt a döntést is, hogy az átláthatóság fokozása érdekében nyilvánossá kell tenni a főbb európai bankok már folyamatban levő stressztesztjeinek eredményeit. A világ fő gazdaságai minden eddiginél nagyobb mértékben függnek egymástól. Továbbra is több olyan, az európai gazdaságot érintő probléma van, amely az egész világ figyelmét igényli. Ilyenek például a pénzügyi fenntarthatóságot övező kockázatok, a munkanélküliség magas szintje, az alapanyagok árának ingadozása és a makrogazdasági egyensúlyhiányok. E kihívások kezelése érdekében az Európai Tanács nagy gonddal készítette el az uniós álláspontot a júniusi torontói, illetve a novemberi szöuli G20-találkozóra. Zöld növekedés A fenntartható fejlődést célzó uniós stratégiának szintén fontos eleme az éghajlatváltozás elleni küzdelem, amelyet a közvélemény is igen jelentős kérdésnek tart. A Cancúnban decemberben tartott ENSZ-konferenciát megelőzően az Európai Tanács ambiciózus és konstruktív álláspontot fogalmazott meg, amely hozzájárult a konferencia sikeréhez. Ezenkívül ösztönöztük az olyan regionális kezdeményezéseket, amelyek az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és a zöld növekedés előmozdítására irányulnak. Sok mindent kell tennünk ugyanakkor az Unión belül is, nevezetesen zöld munkahelyeket kell létrehoznunk, és el kell indítanunk a zöld növekedést. 10
Az Unió helyének meghatározása a világban Az uniós állam-, illetve kormányfők fontos szerepet töltenek be a külkapcsolatok terén azáltal, hogy közösen meghatározzák a stratégiai érdekeket és a prioritásokat, valamint stratégiai iránymutatást nyújtanak a közös külés biztonságpolitikára és az Unió külső tevékenységének egyéb területeire (EU-Szerződés) vonatkozóan. Van mire építenünk. Az Európai Unió jelentős kereskedelmi hatalom, a világon ő nyújtja a legtöbb fejlesztési támogatást, környezetében stabilizáló szerepet tölt be, és az elmúlt években több polgári és katonai válságkezelési missziót indított. Összefogva azonban még többet tehetünk azért, hogy ezt a pénzügyi és gazdasági erőt politikai befolyásra váltsuk. Az Európai Tanács szeptemberi ülését éppen ezért a külpolitikának, és különösen az Unió globális stratégiai partnerségeinek szentelte. A külügyi és biztonságpolitikai főképviselő által végzett munka alapján decemberben tovább folytattuk a stratégiai gondolkodást, ezúttal az Egyesült Államokra, Oroszországra és Kínára összpontosítva. Az Európai Tanács a legmagasabb szintű szereplők mindegyikének bevonásával elő tudja segíteni a tagállami diplomáciai szolgálatok és a közös uniós külügyi szolgálat közötti szinergiákat, hozzájárulva ezzel egy európai diplomáciai kultúra fokozatos kialakulásához. Az eredményes fellépéshez nem elég csupán egységes álláspontot képviselnünk, hanem közös üzeneteket is kell közvetítenünk. A szeptemberi megbeszélések során a résztvevők abban is egyetértettek, hogy a globális partnereinkkel ápolt kapcsolatok terén kölcsönösségre és a közös érdekek meghatározására kell törekednünk. Van néhány olyan adu a kezünkben, amelyeket csak együttesen tudunk kijátszani, például a piaci nyitás vagy a vízumrendszer vonzóbbá tétele. Kölcsönös előnyök Az Unió és fő partnerei között tartott kétoldalú találkozóknak jót tett az Európai Tanács nagyobb mértékű részvétele. Annak köszönhetően, hogy ezen a szinten javult az előkészítés, és hogy a Bizottság elnöke és jómagam megállapodtunk abban, hogy a különböző A kalóztámadások elleni uniós Atalanta művelet 11
nemzetközi találkozókon miként kívánjuk képviselni az Uniót, lehetővé vált, hogy valóban a huszonhét tagállam nevében szólaljunk fel és hallgassuk meg a többi felet. Bár még csupán a folyamat elején vagyunk, az ősszel tartott kétoldalú találkozókon már látható volt a különbség. Október 6-án stratégiai partnerséget hoztunk létre Dél-Koreával nem sokkal azután, hogy fontos kereskedelmi megállapodást kötöttünk ezzel az országgal. A november 20-án tartott EU USAcsúcstalálkozón Barack Obama elnökkel ismét hangsúlyoztuk a transzatlanti kapcsolat fontosságát, és új utakat nyitottunk a növekedéssel, a foglalkoztatással és a biztonsággal kapcsolatos együttműködéshez. Ezenkívül áttörésként értékelhető a Dimitrij Medvegyev elnökkel tartott december 7-i találkozón létrejött, Oroszország WTO-tagságáról szóló megállapodás, amely minden bizonnyal hozzájárul majd az ország modernizációjához, ami az Uniónak is stratégiai érdeke. Az Ukrajnával tartott csúcstalálkozón örömmel üdvözöltük az ország előrelépését a vízumliberalizáció és egy leendő társulási megállapodás felé. A december 10-i EU India-csúcstalálkozón jó esély mutatkozott arra, hogy a közeljövőben ambiciózus és kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodást kössünk az országgal. Még a látszólag kevesebb eredménnyel zárult október eleji EU Kína-csúcs is hasznosnak bizonyult, mivel megmutatkozott a két fél eltökéltsége a viszonosság és a kölcsönös előnyök iránt. Szintén részt vettem a november 19 20-án Lisszabonban tartott NATO-csúcstalálkozón, ahol kiemelték az EU NATO-kapcsolatok fontosságát, valamint az EBESZ december elején Astanában tartott csúcstalálkozóján. Az év során több olyan, jelentős hatású esemény is történt, amellyel foglalkoznunk kellett. Az Európai Tanács júniusi ülésén a 27 tagállam között megállapodás született azokról a szankciókról, amelyek célja, hogy Irán nukleáris programja kizárólag polgári célokat szolgáljon. Európa alapvető stratégiai érdeke, hogy eloszoljanak az aggályok e program jellegével kapcsolatban. Az általunk elfogadott szankciók növelték az ENSZ BThatározat hatását. Mindez nem volt könnyű, ám jelentős eredményeket hozott. Döntésünk a többi nagy gazdaságot is arra késztette, hogy kövessék példánkat, ezáltal ösztönözve Iránt arra, hogy visszatérjen a tárgyalóasztalhoz. A szeptemberi ülés alkalmával, egy hónappal a Pakisztánt sújtó pusztító áradásokat követően, úgy döntöttünk, hogy minden lehetséges támogatást megadunk az országnak. Az Unió azzal, hogy fokozta az uniós piacokra jutás lehetőségét, több támogatást és nagyobb volumenű kereskedelmet tud biztosítani az ország számára. Szintén szeptemberben az Európai Tanács megbeszélést folytatott az Unió keleti és déli szomszédaival fennálló kapcsolatokról, a közeljövőben pedig az Unió és a Nyugat-Balkán közötti kapcsolatokkal foglalkozik majd. 2010-ben én magam is kétszer ellátogattam ebbe a régióba. Az év folyamán megerősítettük a Nyugat- Balkán európai perspektíváját, többek között azáltal, hogy decemberi ülésünkön Montenegrót tagjelölt országgá nyilvánítottuk. Ezenkívül 2010-ben négy alkalommal találkoztam Ukrajna elnökével, többek között a novemberi csúcson is. Ami északnyugati szomszédainkat illeti, Izland bejelentette uniós csatlakozási szándékát, a júniusi Európai Tanács pedig azt a fontos döntést hozta, hogy az Unió megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat az országgal. Összességében tehát 2010-ben az Európai Tanács a Lisszaboni Szerződés által bevezetett új politikai és diplomáciai eszközöknek is köszönhetően megmutatta, hogy kész hathatósan fellépni a külkapcsolatok terén. 12
Csúcstalálkozók harmadik országokkal 13
Közös munka 2010 első felében Spanyolország volt az EU Tanácsának soros elnöke A Lisszaboni Szerződés megújította az Európai Unió intézményrendszerét. A Bizottság továbbra is központi szerepet tölt be mint a jogszabályok kezdeményezője és a Szerződések őre. A Parlament ugyanakkor a Tanács egyenrangú partnerévé vált a jogalkotás terén, teljes körűen betöltve ezáltal a polgárok képviselőjének szerepét. Az Európai Tanácsnak, amely stratégiai iránymutatásait korábban a hivatalos intézményi rendszeren kívülről nyújtotta, meg kellett találnia új helyét a Lisszaboni Szerződés szabta keretek között. 2009. december 1-jét követően azzal a feladattal néztünk szembe, hogy két évig csak papíron létező rendelkezések alapján egy ténylegesen működő szervet kellett létrehoznunk. Ehhez időre van szükség. Az új feladatok felvétele, az új szokások kialakítása és egyes részletek kikristályosítása alapos figyelmet igényel. A Szerződés szövege ugyanis, bármily részletes legyen is, nem képes valamennyi szempontot és eshetőséget szabályozni. Az intézményünk és a többi uniós intézmény közötti kapcsolatok fő elemeit a Szerződés határozza meg. Az a tény például, hogy a Bizottság elnöke is az Európai Tanács tagja, igen fontos kapcsolatot teremt e két intézmény között, azaz az európai fővárosokból érkező kezdeményezések és a brüsszeli intézmények elképzelései és szakértelme között. A Szerződés továbbá úgy rendelkezik, hogy az Európai Parlament elnökét fel lehet hívni arra, hogy felszólaljon az Európai Tanácsban, valamint hogy az Európai Tanács elnökének az Európai Tanács minden ülését követően jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek. Ez 2010-ben több élénk vitát is eredményezett. Ami az Európai Tanács egyes tagjait illeti, a tagállami gyakorlatoktól függően ők is jelentést tesznek saját parlamentjeiknek. 14
2010 második felében Belgium volt az EU Tanácsának soros elnöke Mindez megteremti tevékenységeink elengedhetetlen demokratikus legitimitását. Intézményünk tehát egy olyan közös szőttesként is felfogható, amelyben az összefonódó intézményi szálak összekapcsolják a tagállami és az európai politikákat. A sikerhez mindig szükség van arra, hogy a főbb szereplők között jó személyes kapcsolat alakuljon ki. Éppen ezért megbízatásom első napjától kezdve arra törekedtem, hogy nem hivatalos és strukturált kapcsolatokat alakítsak ki a Bizottsággal és annak elnökével, José Manuel Barrosóval, Catherine Ashton külügyi és biztonságpolitikai főképviselővel, valamint az Európai Parlamenttel és annak elnökével, Jerzy Buzekkel. Szintén örömömre szolgált, hogy együtt dolgozhattam a 2010. évi soros elnökségekkel, az első félévben José Luis Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnökkel, aki elősegítette az új rendszerbe való átmenetet, a második félévben pedig Yves Leterme belga miniszterelnökkel. Az egyrészt az intézmények közötti, másrészt a tagállamok és az intézmények közötti együttműködés, tisztelet és felelősségmegosztás szellemében a Lisszaboni Szerződés megvalósíthatja azt, amire hivatott: egy olyan eszköz lehet, amelynek köszönhetően az Európai Unió jobban meg tudja védeni az európai polgárok biztonságát és jólétét. Ezt azok a fontos döntések is alátámasztják, amelyeket a pénzügyi unió terén 2010-ben el tudtunk fogadni. Mindazonáltal bizonyos brüsszeli körökben azt hangoztatják, hogy az Európai Tanács új szerepe következtében az uniós intézmények rovására nőtt a tagállami kormányok befolyása, és ezáltal csökkent az uniós döntések hatékonysága és demokratikus legitimitása. Ez több okból is vitatható. Az Európai Tanács ugyanis 27 demokratikus felhatalmazással 15
Az Európai Tanács elnöke az Európai Bizottság elnökével rendelkező állam-, illetve kormányfőből áll, és ma már a hivatalos intézményi keret szerves részét képezi, azaz rá is vonatkozik a fékek és egyensúlyok rendszere. Emellett az európai szakpolitikákat és jogszabályokat ma már elsősorban az ún. közösségi módszerrel fogadják el, és ez a jövőben is így lesz. Ez a különböző változatokban létező módszer azonban csak azokon a területeken alkalmazható, ahol az Unió hatáskörrel rendelkezik, a tagállami hatáskörbe tartozó területeken nem. Márpedig olykor ez utóbbi területeken is elengedhetetlen az európai szintű koordináció, ahogyan arra a gazdasági és pénzügyi válság is egyértelműen rámutatott. Az európai szellem A fentiek fényében tehát gyakran nem a közösségi és a kormányközi módszer között kell választanunk, hanem egy összehangolt európai álláspont és a semmi között. Az Európai Tanács pedig, amely egyesíti a tagállamok erejét és közös intézményeink erényeit, hatékonyan képes hozzájárulni az összehangolt európai álláspontok kialakításához, szorosan együttműködve az Unió valamennyi intézményével, és szem előtt tartva, hogy a tagállamok nem kívülálló felek, hanem saját alkotóelemei. Az Európai Unióban gyakran kerül szembe az egy és a sok, az egész és a részek. Ez a feszültség része az identitásunknak. Az európai szellem abban mutatkozik meg, hogy újabb és újabb utakat találunk e feszültség kezelésére. Erről szól maga a politika is. Ezt a közös munkamódszert nevezte Angela Merkel német kancellár uniós módszernek tavaly novemberi beszédében, amelyet a bruges-i College of Europe felsőoktatási intézményben tartott. A Lisszaboni Szerződés szellemében az Unió valamennyi energiáját és képességét mozgósítanunk kell. Csak így tudjuk majd sikeresen kezelni mindazokat a kihívásokat, amelyekkel 2011-ben és azt követően szembe kell néznünk. Az Európai Tanács elnöke az Európai Parlamentben 16
Az Európai Tanács tagjai nemzeti parlamentjükben 17
18 Európai Tanács, 2010. december
Előretekintés Az Európai Tanács 2011-ben azzal kezdi meg munkáját, hogy áttekinti a gazdaság növekedési kilátásait. Február 4-én vitát tartunk az innováció és az energiaügy egymáshoz kapcsolódó témáiról, amelyek napjaink fő társadalmi kihívásait is érintik, így például a vonzó munkahelyeknek, az aktív időskornak, a zöld és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságnak és az energiaellátás biztonságának a kérdését. A márciusi ülésen első alkalommal értékeljük azokat az eredményeket, amelyeket az egyes tagállamok a növekedést és a foglalkoztatást célzó EU 2020 stratégia végrehajtása terén értek el. Ezenkívül stratégiai iránymutatást nyújtunk a gazdaságpolitikákkal kapcsolatban is, azt követően, hogy 2010-ben döntés született a makrogazdasági felügyelet új rendszerének bevezetéséről. Érdeklődéssel várom, hogy együtt dolgozhassak Magyarország és Lengyelország miniszterelnökével, amely országok 2011 első, illetve második félévében látják el a Miniszterek Tanácsának soros elnökségét. Ami a nemzetközi kapcsolatokat illeti, folytatni fogjuk a stratégiai párbeszédet globális partnereinkkel, építve a közelmúltban szerzett tapasztalatokra, valamint arra, hogy az Európai Külügyi Szolgálat immár teljes körűen betölti a szerepét. Ebben az évben fontos kérdés lesz, hogy a globális hatalmi súlypontnak a feltörekvő gazdaságok felé történő elmozdulása hasonló elmozdulással jár-e majd együtt a globális felelősségvállalás terén is. Európa csak akkor lehet erős, ha egységesek vagyunk. A külkapcsolatok terén, ahol fontos szerepe van a földrajzi és történelmi adottságoknak, bizalomra és ennélfogva időre van szükség ahhoz, hogy a 27 tagállam együttesen tudjon előrelépni. A geopolitikában azonban, csakúgy mint általában az életben, a türelem rózsát teremhet. Éppen ezért a következő évek fő feladata egy közös irány kijelölése. Bár hosszú távú gazdasági menetrendet és általános stratégiai irányt is meghatározhatunk, nem láthatjuk előre a konkrét eseményeket. Az Európai Uniónak ezért 2011-ben minden bizonnyal a belső és a külső ügyekben egyaránt meg kell mutatnia, hogy a lisszaboni kereteknek köszönhetően megerősödött az az alapvető politikai képességünk, hogy megküzdjünk a váratlan helyzetekkel. Az Európai Tanács készen áll erre a feladatra. Herman Van Rompuy 19
Az Európai Tanács következtetései és az állam-, illetve kormányfők nyilatkozatai Az Európai Unió állam-, illetve kormányfőinek nyilatkozata 2010. február 11. 23 Az euróövezet állam-, illetve kormányfőinek nyilatkozata 2010. március 25. 24 Európai Tanács, 2010. március 25 26. 25 Az euróövezet állam-, illetve kormányfőinek nyilatkozata 2010. május 7. 29 Európai Tanács, 2010. június 17. 30 Európai Tanács, 2010. szeptember 16. 35 Európai Tanács, 2010. október 28 29. 40 Európai Tanács, 2010. december 16 17. 42 21
Az Európai Unió állam-, illetve kormányfőinek nyilatkozata 2010. február 11. Az euróövezet valamennyi tagjának az elfogadott szabályokkal összhangban álló, stabil nemzeti szakpolitikákat kell folytatnia. Az euróövezet tagjai közös felelősséget viselnek az övezet gazdasági és pénzügyi stabilitásáért. Ezzel összefüggésben teljes mértékben támogatjuk a görög kormány erőfeszítéseit és az arra vonatkozó elkötelezettségét, hogy minden szükséges intézkedést megtegyen, és adott esetben további intézkedéseket fogadjon el annak biztosítására, hogy teljesüljenek a stabilitási programban 2010-re és az azt követő évekre kitűzött ambiciózus célok. Felhívjuk a görög kormányt, hogy mindezen intézkedéseket szigorúan és határozottan hajtsa végre annak érdekében, hogy 2010-ben ténylegesen 4 százalékponttal csökkentse a költségvetési hiányt. Felkérjük az Ecofin Tanácsot, hogy február 16-i ülésén fogadja el a Bizottság javaslatán és a Görögország által meghirdetett további intézkedéseken alapuló, Görögországnak szóló ajánlásokat. A Bizottság az EKB-val együtt szorosan nyomon fogja követni az ajánlások végrehajtását, és az IMF szakértelmére támaszkodva javaslatot fog tenni a szükséges további intézkedésekre. Az első értékelésre márciusban kerül sor. Az euróövezet tagállamai szükség esetén határozott és összehangolt intézkedéseket fognak hozni az euróövezet egészének pénzügyi stabilitása érdekében. A görög kormány nem kért pénzügyi támogatást. 23
Az euróövezet állam-, illetve kormányfőinek nyilatkozata 2010. március 25. Újólag megerősítjük, hogy az euróövezet valamennyi tagjának a megállapodott szabályokkal összhangban stabil nemzeti szakpolitikákat kell folytatnia, és tudatában kell lennie az övezet gazdasági és pénzügyi stabilitása tekintetében rá háruló felelősségének. Teljes mértékben támogatjuk a görög kormány erőfeszítéseit, és üdvözöljük a március 3-án bejelentett további intézkedéseket, amelyek elegendőek a 2010. évi költségvetési célkitűzések teljesítésének bebiztosítására. Elismerjük, hogy a görög hatóságok fellépése ambiciózus és határozott volt, aminek lehetővé kell tennie, hogy Görögország visszanyerje a piacok maradéktalan bizalmát. A Görögország által tett konszolidációs intézkedések fontos hozzájárulást jelentenek a költségvetési fenntarthatóság és a piaci bizalom fokozásához. A görög kormány nem kért pénzügyi támogatást. Ennek megfelelően a mai napon nem született döntés az alább vázolt mechanizmus aktiválásáról. Ezzel összefüggésben az euróövezet tagállamai újólag megerősítik, hogy amennyiben szükséges készen állnak egy határozott és összehangolt fellépésre annak érdekében, hogy a február 11-i döntésnek megfelelően megóvják az euróövezet pénzügyi stabilitását. A Nemzetközi Valutaalap által nyújtandó jelentős és többségében európai finanszírozást tartalmazó csomag részeként az euróövezet tagállamai készek részt venni összehangolt kétoldalú hitelfolyósításokban. A Nemzetközi Valutaalap által nyújtandó finanszírozást kiegészítő ezen mechanizmust végső különösen a piaci finanszírozás elégtelensége esetén alkalmazandó eszköznek kell tekinteni. Az euróövezet tagállamai szigorú feltételekhez kötötten, valamint az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank általi értékelés alapján egyhangúlag döntenének a kétoldalú hitelfolyósításokkal kapcsolatos kifizetésekről. Az euróövezet tagállamaitól az EKB-ben lévő tőkerészesedésüknek megfelelő szerepvállalást várunk. E mechanizmus célja nem az lesz, hogy átlagos euróövezeti kamaton nyújtson finanszírozást, hanem az, hogy olyan ösztönzőket állapítson meg, amelyek a kockázatnak megfelelő árképzés révén támogatják a piaci finanszírozáshoz való mihamarabbi visszatérést. A kamatok nem lesznek kedvezményesek, azaz nem tartalmaznak támogatást. Az e mechanizmus keretében hozott döntések maradéktalanul összhangban lesznek a Szerződéssel és a tagállami jogszabályokkal. Újólag megerősítjük az olyan szakpolitikák végrehajtása iránti elkötelezettségünket, amelyek célja, hogy a munkahelyteremtés és a társadalmi kohézió elősegítése érdekében helyreálljon az erőteljes, fenntartható és szilárd növekedés. Kötelezettséget vállalunk továbbá arra, hogy Európában előmozdítjuk a gazdasági politikák fokozott összehangolását. Úgy véljük, hogy az Európai Tanácsnak javítania kell az Európai Unió gazdasági irányítását, és azt javasoljuk, hogy fokozza a gazdasági koordináció terén és az Európai Unió növekedést célzó stratégiájának meghatározásában betöltött szerepét. A jelenlegi helyzetben a meglévő keretek megerősítésére és kiegészítésére van szükség annak érdekében, hogy az euróövezetben biztosított legyen a költségvetés fenntarthatósága, és javuljon a válság idején történő cselekvőképesség. A jövőre nézve fokozni kell a gazdasági és a költségvetési kockázatok, valamint az ezek megelőzését célzó eszközök felügyeletét, ideértve a túlzott hiány esetén követendő eljárást is. Ezenfelül a válságrendezés terén olyan szilárd keretrendszerre van szükség, amely tiszteletben tartja a tagállamok saját költségvetési felelősségének elvét. Arra kérjük az Európai Tanács elnökét, hogy a Bizottsággal együttműködésben hozzon létre egy, a tagállamok, a soros elnökség és az EKB képviselőiből álló munkacsoportot, azzal a céllal, hogy az ez év vége előtt nyújtsa be a Tanácsnak a fenti cél eléréséhez szükséges intézkedéseket, feltárva a jogi keretek megerősítésének valamennyi lehetőségét. 24
EURÓPAI TANÁCS 2010. MÁRCIUS 25 26. KÖVETKEZTETÉSEK Az Európai Tanács megvitatta az Európai Unió foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégiáját. Megállapodott annak főbb elemeiről, a megvalósítására irányadó kiemelt célkitűzéseket és az eddiginél jobb nyomon követésére vonatkozó intézkedéseket is beleértve. Az állam-, illetve kormányfők ezen túlmenően véleménycserét tartottak a versenyképességről, ami az európai növekedési kilátások kritikus fontosságú vetületét jelenti, és megtárgyalták a következő G20-csúcstalálkozó előkészületeinek állását. Az éghajlatváltozást illetően az Európai Tanács egyetértett abban, hogy új lendületet kell vinni a tárgyalási folyamatba, és felvázolta a következő lépéseket. I. EURÓPA 2020: A FOGLALKOZTATÁST ÉS NÖVEKEDÉST CÉLZÓ ÚJ EURÓPAI STRATÉGIA 1. Az elmúlt két évben az 1930-as évek óta tapasztalt legsúlyosabb világszintű gazdasági válsággal kellett szembenéznünk. A válság jelentősen visszavetette a 2000 óta elért eredményeket. Jelenleg túlzott eladósodással, lassú strukturális növekedéssel és magas munkanélküliséggel kell szembenéznünk. A gazdasági helyzet javul, ugyanakkor az élénkülés még mindig gyenge. 2. A makrogazdasági stabilitás helyreállítása, valamint az államháztartás fenntarthatóvá tétele a növekedés és foglalkoztatás előfeltétele. A 2009. decemberi megállapodásnak megfelelően a válság elleni küzdelem céljából elfogadott rendkívüli támogatási intézkedéseknek a gazdasági fellendülés teljes megszilárdulását követő megszüntetése fontos szerepet fog játszani e tekintetben. 3. A szerkezeti reformok döntő fontosságúak a hosszú és fenntartható fellendüléshez és szociális modelljeink fenntarthatóságának megőrzéséhez. Munkahelyek és a szociális jólét forognak kockán. Ha nem cselekszünk, Európa jelentősége csökkenni fog. Az Európai Tanács feladata, hogy irányt mutasson. 4. Az EU-nak a gazdaságpolitikák jobb összehangolásán alapuló, új stratégiára van szüksége, hogy nagyobb növekedést és foglalkoztatást tudjon biztosítani. Az Európa 2020 Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája című bizottsági közleményt és a Tanács keretében tartott megbeszéléseket követően az Európai Tanács megállapodott a hivatalosan júniusban elfogadandó új stratégia alábbi elemeiről. 5. Az európai versenyképesség, termelékenység, növekedési potenciál és gazdasági konvergencia növelése érdekében célzottabbá kell tennünk erőfeszítéseinket: a) Az új stratégia az alábbi kiemelt területekre fog összpontosítani, ahol intézkedésre van szükség: tudás és innováció, fenntarthatóbb gazdaság, magas foglalkoztatottsági szint és társadalmi befogadás. b) Az Európai Tanács az alábbi a tagállamok és az Unió intézkedéseit irányító közös kiemelt célokról állapodott meg: a 20 64 éves nők és férfiak foglalkoztatási rátáját 75%-ra emelni, többek között a fiatalok, az idősebb munkavállalók és az alacsony képzettségű munkavállalók nagyobb mértékű foglalkoztatása, valamint a legális migránsok fokozottabb integrációja révén, a kutatás és fejlesztés feltételeinek javítása, különösen azt célozva, hogy e területen a köz- és a magánszféra beruházásainak együttes mértéke a GDP 3%-a legyen; a Bizottság kidolgoz majd egy olyan mutatót, amely tükrözi a K + F- és az innovációs intenzitást, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990- es szinthez képest 20%-kal való csökkentése, a megújuló energiaforrások arányának 20%-ra való növelése a teljes energiafogyasztásra vetítve, és az energiahatékonyság 20%-kal történő növelése érdekében tett lépések; az EU vállalja, hogy határozatot hoz arról, hogy a 2012 utáni időszakra vonatkozó globális és átfogó megállapodáshoz való feltételes felajánlásaként 2020-ra az 1990-es szintekhez képest 30%-os csökkentést tűz ki elérendő célként, feltéve, hogy más fejlett országok is kötelezettséget vállalnak a kibocsátás hasonló mértékű csökkentésére, és ahhoz a fejlődő országok is megfelelő mértékben hozzájárulnak felelősségeik és képességeik szerint, a képzettségi szint javítása, különösen törekedve a korai iskolaelhagyás arányának csökkentésére és növelve a felsőfokú vagy annak megfelelő végzettséggel rendelkezők arányát; az Európai Tanács a Bizottság javaslatának figyelembevételével 2010 júniusában számszerűsíti majd e célkitűzéseket, a társadalmi befogadás elősegítése, mindenekelőtt a szegénység csökkentése révén. A megfelelő mutatók létrehozása további munkát igényel. Az Európai Tanács a 2010. júniusi ülésén vissza fog térni erre a kérdésre. Ezek a célok azokat a főbb területeket fogják át, amelyeken gyors erőfeszítésekre van szükség. A célok kapcsolódnak egymáshoz, és kölcsönösen erősítik is egymást. Elősegítik a stratégia végrehajtásában elért eredmények felmérését. Míg egyes célok megjelennek az uniós jogszabályokban, mások nem szabályozási jellegűek, és nem járnak együtt tehermegosztással, hanem a nemzeti és az uniós szintű 25
fellépések ötvözése révén követendő közös célkitűzést jelentenek. c) A kiemelt célok fényében a tagállamok kitűzik nemzeti céljaikat, figyelembe véve saját kiindulási helyzetüket és nemzeti körülményeiket. Mindezt saját döntéshozatali eljárásaiknak megfelelően, a Bizottsággal párbeszédet folytatva valósítják meg annak érdekében, hogy biztosítva legyen a kiemelt uniós célokkal való koherencia ellenőrzése. A Tanács 2010 júniusáig megvizsgálja az említett párbeszédek eredményeit. d) Az új stratégia foglalkozni fog a növekedést gátló legfontosabb, nemzeti és uniós szintű szűk keresztmetszetekkel, ideértve a belső piac működésével és az infrastruktúrával kapcsolatos problémákat is. e) A tagállamok nemzeti reformprogramokat készítenek, amelyek részletesen tartalmazzák az új stratégia végrehajtása érdekében meghozandó intézkedéseket, különös figyelemmel a nemzeti célkitűzések teljesítésére irányuló erőfeszítésekre, valamint a nemzeti szintű növekedést gátló szűk keresztmetszetek megszüntetését célzó intézkedésekre. f) A Bizottság kidolgozza és a Tanács elé terjeszti azon fellépésekre vonatkozó javaslatait, amelyeket uniós szinten különösen a kiemelt kezdeményezések révén kell megvalósítani. g) A stratégiát valamennyi közös szakpolitikának többek között a közös mezőgazdasági politikának és a kohéziós politikának is támogatnia kell majd. Egy fenntartható, termelékeny és versenyképes mezőgazdasági ágazat tekintettel a vidéki területek növekedési és foglalkoztatási potenciáljára jelentős mértékben járul majd hozzá a stratégiához, biztosítva ugyanakkor a tisztességes versenyt. Az Európai Tanács hangsúlyozza, hogy az új stratégia sikeréhez való hozzájárulás érdekében fontos a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása, valamint az infrastruktúra fejlesztése. h) A stratégia erős külső dimenzióval fog rendelkezni annak biztosítása érdekében, hogy az uniós eszközök és szakpolitikák világszerte nyitott és tisztességes piacokon való részvétel révén előmozdítsák érdekeinket és a globális színtéren betöltött szerepünket. 6. A hatékony nyomon követési mechanizmusok kulcsfontosságúak a stratégia sikeres végrehajtása szempontjából. a) A Bizottság által végzett nyomon követésre és a Tanács munkájára építve az Európai Tanács évente egyszer átfogó értékelést készít a stratégia megvalósítása tekintetében uniós, illetve tagállami szinten elért eredményekről. A termelékenység javulása az egyik alapvető fejlődési mutató. A makrogazdasági, a strukturális és a versenyképesség terén elért eredmények vizsgálatára az általános pénzügyi stabilitás értékelésével egy időben kerül majd sor az Európai Rendszerkockázati Testülettől érkező információk alapján. b) Az Európai Tanács rendszeresen tart majd a gazdasági fejleményekkel és a stratégia fő prioritásaival foglalkozó megbeszéléseket. 2010 októberében a kutatást és a fejlesztést vitatja meg, különös tekintettel arra, hogy a jelenlegi kihívások fényében hogyan lehet fokozni Európa innovációs potenciálját. 2011 elején az energiapolitikával foglalkozik majd, ideértve azt is, hogy e politika hogyan tudja a legjobban támogatni a hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállást és a biztonságosabb ellátást. c) Az átfogó gazdaságpolitikai koordinációt a Szerződés (EUMSz.) 121. cikkében előírt eszközök jobb felhasználása révén megerősítik. d) Az euróövezet előtt álló kihívások kezelése érdekében megerősítik az euróövezet szintjén történő koordinációt. A Bizottság 2010 júniusáig javaslatokat terjeszt be e tekintetben, felhasználva a Szerződés (EUMSz.) 136. cikke által nyújtott új gazdasági koordinációs eszközöket. e) Az EU-nak összpontosítania kell a versenyképesség sürgető kihívásaira, valamint a fizetési mérlegek helyzetével kapcsolatos fejleményekre is. Az Európai Tanács 2010 júniusában vissza fog térni erre a kérdésre. f) A nemzeti reformprogramokról, illetve a stabilitási és konvergenciaprogramokról való jelentéstételnek és azok értékelésének az ütemezését jobban össze kell hangolni, hogy javítani lehessen a tagállamoknak nyújtott szakpolitikai tanácsadás átfogó összhangját. Ezeket az eszközöket azonban egymástól egyértelműen elkülönítve kezelik majd. A Stabilitási és Növekedési Paktum integritását teljes mértékben tiszteletben fogják tartani, ahogyan a Paktum végrehajtását felügyelő Ecofin Tanács külön feladatkörét is. g) A tagállamok és a Bizottság közötti szoros párbeszéd hozzá fog járulni a felügyelet minőségének javításához és a legjobb gyakorlatok cseréjének előmozdításához. Ez magában foglalhatja azt is, hogy a bizottsági és a tagállami szakértők együtt vizsgálják meg a helyzetet. h) A nemzeti statisztikai hivatalok által rendelkezésre bocsátott statisztikai adatok minőségének, megbízhatóságának és időszerűségének biztosítása döntő fontosságú a hiteles és hatékony nyomon követés biztosításához. Gyors döntésre van szükség az e területre vonatkozó bizottsági javaslatokról. i) Szoros együttműködést kell folytatni az Európai Parlamenttel és más uniós intézményekkel. A stratégiában való szerepvállalás növelése érdekében be kell vonni a nemzeti parlamenteket, a szociális partnereket, a régiókat és más érdekelt feleket is. 7. Az Európai Tanács arra kéri az Európai Tanács elnökét, hogy a Bizottsággal együttműködésben hozzon létre egy, a tagállamok, a soros elnökség és az EKB képviselőiből álló munkacsoportot, azzal a céllal, hogy az ez év vége előtt nyújtsa be a Tanácsnak a jobb válságrendezési keret és a nagyobb költségvetési fegyelem megvalósítására vonatkozó cél eléréséhez szükséges intézkedéseket, feltárva a jogi keretek megerősítésének valamennyi lehetőségét. 26
8. Gyors eredményekre van szükség a pénzügyi szabályozás és felügyelet megerősítésével kapcsolatban az Unión és az olyan nemzetközi fórumokon belül, mint a G20-csoport, globális szinten biztosítva az egyenlő versenyfeltételeket. Különösen szükség van az előrehaladásra az olyan kérdésekben, mint a tőkekövetelmények, a rendszerszempontból jelentős intézmények, a válságkezelési finanszírozási eszközök, a származékos piacok átláthatóságának növelése és konkrét intézkedések megfontolása a szuverén nemteljesítési csereügyletek tekintetében, valamint a pénzügyi szolgáltatási ágazatban fizetett prémiumokra vonatkozó, nemzetközileg elfogadott elvek átültetése. A Bizottság rövidesen jelentést fog benyújtani a finanszírozás olyan lehetséges innovatív forrásairól, mint például a pénzügyi tranzakciókra kivetendő globális adó. 9. Ehhez arra van szükség, hogy az EU-n belül gyors eredmények szülessenek a fenti kérdések mindegyikében. Az új európai felügyeleti kerettel kapcsolatos munkát időben be kell fejezni ahhoz, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület és a három európai felügyeleti hatóság 2011 elején megkezdhesse működését. 10. A Tanács és a Bizottság az e kérdésekkel kapcsolatos eredményekről 2010 júniusában, a torontói csúcstalálkozó előtt beszámol majd az Európai Tanácsnak. II. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS: ERŐFESZÍTÉSEINK ÁTCSOPORTOSÍTÁSA KOPPENHÁGA UTÁN 11. A globális és átfogó jogi megállapodás továbbra is az egyetlen hatékony módja az elfogadott cél teljesítésének, azaz annak, hogy globális szinten az átlaghőmérséklet-növekedés ne haladja meg a 2 C-ot az iparosodás előtti szintekhez képest. A Tanács 2010. március 15 16-i következtetései alapján, valamint a Bizottság 2010. március 9-i közleményének tudomásulvétele mellett új lendületet kell vinni a nemzetközi tárgyalási folyamatba. 12. A Koppenhágai Megállapodásra építve fokozatos megközelítést kell alkalmazni, és azt a gyakorlatban is mielőbb meg kell valósítani: a) Első lépésként a következő, bonni megbeszélésen meg kell határozni a tárgyalások folytatásának menetrendjét. Arra kell összpontosítani, hogy a Koppenhágai Megállapodás politikai iránymutatásait beépítsük a különböző tárgyalási szövegekbe. b) A Cancúnban tartandó COP-16 konferencián legalább olyan konkrét döntéseket kell hozni, amelyek a Koppenhágai Megállapodást az ENSZ tárgyalási folyamatának részévé teszik, és foglalkoznak a fennmaradó hiányosságokkal, többek között az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, az erdőgazdálkodás, a technológia és a nyomon követés, a jelentéstétel és az ellenőrzés tekintetében. 13. Az EU készen áll arra, hogy szerepet vállaljon e folyamatban: a) Az EU és tagállamai teljesítik az arra vonatkozó kötelezettségüket, hogy a 2010 2012-es időszakban évi 2,4 milliárd EUR-t bocsássanak rendelkezésre gyorsfinanszírozás céljából, a többi kulcsfontosságú szereplő hozzájárulásaival együtt, a Koppenhágai Megállapodás végrehajtásának keretében. E vállalás gyors végrehajtása döntő fontosságú. Az EU e célból konzultációkat fog kezdeni a gyorsfinanszírozás egyes konkrét területeken való megvalósításának gyakorlati módjairól. Az EU és tagállamai az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) 2010. május/júniusi ülésén ismertetik kötelezettségvállalásaik teljesítésének aktuális helyzetét, és Cancúnban, majd azt követően évente összehangolt végrehajtási jelentéseket nyújtanak be. b) Az EU és más fejlett országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2020-ig együttesen évente 100 milliárd USD-t mozgósítanak annak érdekében, hogy támogassák a fejlődő országokat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A hoszszabb távú pénzügyi hozzájárulásokat a fejlődő országok által az éghajlatváltozás enyhítése érdekében hozott érdemi és átlátható intézkedések, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló globális ráfordítás általános egyenlegével összefüggésben kell kezelni. c) Az Európai Tanács továbbra is szilárdan elkötelezett az UNFCCC-folyamat mellett. Támogatja az UNFCCC hatékonyabbá tételére irányuló erőfeszítéseket. Mivel a cancúni konferenciáig már nincs sok idő hátra, e folyamatot hatékonyan egészíthetnék ki és támogathatnák a más keretek között, meghatározott kérdésekről tartott megbeszélések. d) Az EU megerősíti a harmadik országok felé tett lépéseket azáltal, hogy valamennyi regionális és kétoldalú megbeszélésen többek közt a csúcstalálkozók szintjén és a G20-hoz hasonló fórumokon is foglalkozni fog az éghajlatváltozással. Az elnökség és a Bizottság aktív konzultációt fog kezdeni a többi partnerrel, és rövid időn belül beszámol erről a Tanácsnak. e) Meg kell vizsgálni a többek közt az iparosodott partnerekkel való együttműködési lehetőségeket az olyan területeken, mint a zöld technológiák és normák, valamint az ellenőrzési technikák. Sürgősen meg kell határozni a feltörekvő országokkal közös érdekeket olyan ügyekben, amelyek segítséget jelenthetnek az éghajlatváltozásról folytatott megbeszélések során. 14. Sürgető szükség van a biológiai sokféleség csökkenésével, valamint az ökoszisztémák pusztulásával kapcsolatban megfigyelhető tendenciák megfordítására. Az Európai Tanács elkötelezett a biológiai sokféleséggel kapcsolatos hosszú távú, 2050-ig szóló elképzelés, valamint a 2010. március 15-i tanácsi következtetésekben meghatározott, 2020-ra vonatkozó célkitűzés megvalósítása mellett. 15. Az Európai Tanács elnöke bejelentette, hogy 2010 szeptemberében összehívja az Európai Tanácsnak a külügyminiszterek részvételével tartandó rendkívüli ülését annak 27