Tartalom Bevezetés (Adamik Tamás) Cicero ifjúsága és tanulmányai... 15 De inventione A feltalálásról... 18 De oratore A szónokról... 26 Partitiones oratoriae A szónoki felosztások... 41 Brutus... 46 Orator A szónok... 51 Topica... 61 De optimo genere oratorum A legkiválóbb szónok... 65 Cicero Magyarországon... 68 Bibliográfia... 75 A FELTALÁLÁSRÓL Simon L. Zoltán fordítása Első könyv... 81 Előszó... 81 Az ékesszólás haszna és kára... 81 Az ékesszólás mibenléte, feladata, célja, anyaga és részei... 85 A négy ügyállás... 88 A bevezetés... 95 Az elbeszélés... 100 A tételes fölosztás... 103 A bizonyítás forrásai... 106 A bizonyítás fajai... 113 A cáfolás... 123 A befejezés... 132 Második könyv... 138 Előszó... 138 A második könyv anyaga és a szónoklattani hagyomány... 138
Bizonyítás az ügyek és az ügyállások fajai szerint... 141 A következtetésen alapuló ügyállás... 142 A meghatározáson alapuló ügyállás... 155 A kifogáson alapuló ügyállás... 157 A minőségen alapuló ügyállás... 159 Az írott szövegből származó vitás kérdések. A kétértelműség... 179 A törvény betűje és szelleme... 181 Az ellentmondó törvények... 188 Az okoskodáson alapuló vita... 189 A meghatározás... 191 A tanácsadó és a bemutató beszéd... 192 A SZÓNOKRÓL Első könyv Adamik Tamás fordítása... 203 Előszó... 203 Cicero nehéz helyzete... 203 A szónoklattan és a többi tudomány... 205 A szónok követelményei... 207 A mű témája és jelentősége... 208 A beszélgetés helyszíne és résztvevői... 209 Crassus: A szónok dicsérete... 211 Scaevola: Crassus tételének korlátozásáról... 212 Crassus: A szónok széles körű tudásának fontossága... 215 A szónok és a költő összehasonlítása... 222 Crassus és Scaevola vitájának lezárása... 223 Antonius: az elmélet gyakorlat nélkül haszontalan... 224 Sulpicius, Cotta és Scaevola közbevetése... 228 Vita az ékesszólás művészetéről... 230 Cotta és Sulpicius tehetségének dicsérete... 235 A retorika alapjai... 237 A gyakorlás fontossága és fajai... 239 A polgári jog ismeretének fontossága... 243 A jogtudomány természete... 250 A jogi kultúra szükségessége... 253 Antonius: a saját tapasztalat fontossága... 255
A szónok meghatározása Antonius szerint... 257 Különbség a szónok és a filozófus között... 259 Szókratész példája... 263 A mély jogi ismeret nem szükséges... 264 A szónok számára elég az általános műveltség... 270 Alapvető a gyakorlás... 271 Befejezés... 272 Második könyv Polgár Anikó és Csehy Zoltán fordítása... 275 Előszó... 275 Crassus és Antonius műveltsége... 275 Catulus és Caesar érkezése... 278 Az ékesszólás gyakorlati jellege... 282 A szónok feladata és hatásköre... 283 A bemutató beszéd... 286 A történetírás és a szónoklás viszonya... 287 A szónoklás határai... 291 A retorikai elméletek hiábavalósága... 293 A tehetség és a képességek... 296 A modellek fontossága és a gyakorlás... 297 A feltalálás és az ügyek típusai... 301 Megnyerés, megindítás, befolyásolás... 304 A feladatok megosztása Antonius és Crassus között... 306 Források és közhelyek... 308 Konkrét és általános kérdések... 309 Lélekjelenlét, józan ész, szorgalom... 313 Bölcselet és retorika viszonya... 314 A külső és belső érvek... 317 A hallgatóság érzelmi motiválása... 321 A bírák ráhangolása... 322 A kiváltandó érzelmek természete... 323 A nevetséges... 331 Öt kérdés a nevetségesről... 336 A helyzetből és a szavakból adódó tréfák... 337 Kétértelműségek... 340 Az elvárásokkal szembeszegülő tréfák... 342 Szójátékok... 342
Versek, közmondások... 343 A szószerintiség... 344 Az allegória, a metafora és az irónia... 344 Az irónia... 347 Különc poénok... 349 Célozgatások... 350 A váratlan csattanók... 352 A feltalálás... 354 Az anyag elrendezése... 358 A bevezetés... 359 Az elbeszélés... 362 A tanácsadó beszéd... 364 A bemutató beszéd... 366 Az emlékezet... 368 Befejezés... 371 Harmadik könyv Adamik Tamás fordítása... 375 Előszó... 375 Crassus halála...375 A beszélgetés helyszíne... 380 A gondolatok és a szavak egysége... 381 Az ékesszólás sokrétűsége... 383 A stíluserények: világosság, latinosság, ékesség, illőség... 387 A kiejtés fontossága... 388 A tökéletes szónok... 391 Az ékesszólás és a filozófia... 392 A tökéletes szónok, a közepes szónok és a filozófus... 399 Tevékeny élet szemlélődő élet... 402 Ékesség, illőség és a latin rétorok... 405 Az ékesség alapformája... 406 Nagyítás és a közhelyek... 409 A széles körű műveltség szükségessége... 413 A beszéd és tudás eredeti egysége... 414 Az ékesség... 422 Névátvitel... 424 Szófűzés... 430 Ritmus és körmondat... 431
A prózaritmus verslábai... 433 Gondolat- és szóalakzatok... 439 Az illőség elve... 444 Az előadásmód... 445 Befejezés... 451 A SZÓNOKI FELOSZTÁSOK Gonda Attila fordítása Bevezetés... 455 Az ifjú Cicero kérése... 455 A szónoklattan részei... 455 A feltalálás... 456 Az elrendezés... 458 A stílus... 460 Előadásmód... 463 Az emlékezet... 463 A szónoki beszéd részei... 463 Bevezetés... 464 Elbeszélés... 465 Bizonyítás és cáfolás... 465 A következtetés... 466 A meghatározás... 467 A minőség... 468 A cáfolás... 468 Az érvelés... 468 A befejezés... 470 A nagyítás... 471 A felsorolás... 472 A kérdés... 473 A tétel... 473 Az elméleti kérdés... 474 A gyakorlati kérdés... 474 Az ügy... 475 A dicsérő beszéd... 476 A tanácsadó beszéd... 479 A törvényszéki beszéd... 483
A következtetésen alapuló ügyállás... 487 A meghatározáson alapuló ügyállás... 491 A minőségi ügyállás... 492 Kétértelmű szövegek értelmezése... 493 Befejezés... 495 CICERO LEVELE Marcus üdvözli testvérét, Quintust... 499 BRUTUS Krupp József fordítása Előszó. Emlékezés Quintus Hortensiusra... 503 A szónoklás helyzete... 504 A beszélgetés körülményei... 505 A görög ékesszólás története... 509 A római szónoklás kezdetei... 515 Az idősebb Cato és kortársai... 519 Galba és kora... 525 A Gracchusok kora... 533 Marcus Antonius és Licinius Crassus kora... 544 Cotta és Sulpicius kora... 562 Hortensius és kortársai... 571 Iulius Caesar és kortársai... 579 A polgárháborúban meghalt szónokok... 584 Atticisták és asianisták... 592 Hortensius hanyatlása, Cicero felemelkedése... 598 Befejezés... 607
A SZÓNOK Kárpáty Csilla fordítását átdolgozta és jegyzetekkel kiegészítette Mezei Mónika Bevezetés Brutus kérése... 611 A három stílusnem... 616 Az atticizmus... 617 Az asianismus... 617 Visszatérés Brutus kéréséhez... 620 A szónok feladatai... 625 A feltalálás... 625 Az elrendezés... 626 A stílus... 627 Az előadásmód... 628 A tökéletes szónok... 630 A stílusnemek... 634 Az egyszerű stílusú szónok... 634 A közepes stílusú szónok... 638 A fennkölt stílusú szónok... 640 A tökéletes szónok... 641 A retorika és egyéb tudományok... 645 Forma és stílus... 651 A (próza)ritmus... 664 Befejezés... 688 A HELYEK (TOPICA) Kisdi Klára fordítása Előszó Trebatius kérése... 691 Az érvek és helyeik... 692 Meghatározás, felosztás, szófejtés... 696 Azonos szócsalád szavai, nem, hasonlóság... 700 Különbség, ellentét, következmény, előzmény... 702 Okok, hatás, okozat... 706 Összehasonlítás... 710
Az ügyön kívüli érvforrások: a tanúságok... 711 A határozott és a határozatlan kérdés... 714 A kérdések fajaihoz illő helyek... 716 A három ügyfajta... 717 Az ügyállás... 718 A szónoki beszéd részei... 719 A LEGKIVÁLÓBB SZÓNOK Kisdi Klára fordítása A szónoklás és a költészet műfajának különbségei... 723 A tökéletes szónok ismérvei... 724 Az atticista szónoklás... 727 Démoszthenész és Aiszkhinész beszédeinek háttere... 729 Névmutatók... 731 A feltalálásról... 731 A szónokról... 732 A szónoki felosztások... 740 Brutus... 741 A szónok... 747 A helyek (Topica)... 750 A legkiválóbb szónok... 751
Bevezetés Cicero ifjúsága és tanulmányai Marcus Tullius Cicero Kr. e. 106. január 3-án született Arpinumban (ma: Arpino), egy latiumi kisvárosban a volscusok földjén, Rómától délkeletre mintegy 120 kilométerre. A volscusok hosszú ideig a rómaiak ellenségei voltak; leereszkedve a hegyekről a Liris folyása mentén elérték a tengert. Arpinum neve Kr. e. 305-ben jelenik meg a történelemben a samnis háborúk idején. Ebben az évben a rómaiak visszafoglalták a samnisoktól; 303-ban a kis város római polgárjogot kapott szavazati jog nélkül. Arpinumot Róma előretolt őrállásának tekintették, ezért gondosan őrizték. Kr. e. 188-ban megkapta a római jogot szavazattal, és nem sokkal ezután municipiumi rangra emelkedett: saját hivatalnokai irányították. Régi bástyájának hatalmas falai ma is láthatók, amelyek a fellegvárat védték. A magas dombokon épült Arpinum, bevehetetlen fellegvárával sokáig ellenállhatott az újításoknak, és makacsul ragaszkodott hagyományaihoz. Jól kitűnik ez magának Cicerónak a szavaiből, amelyekkel felidézi szülőházát A törvények második könyvének előszavában: ez az én szülőföldem, és ez az én öcsém igazi hazája is. Innen származunk, ősrégi családból; itt vannak szent tárgyaink, itt él nemzetségünk, itt őrizzük őseink emlékének megannyi nyomát. Mit mondjak még? Látod ezt a házat, ahogyan itt áll, apánk fáradozásának eredményeként előkelő módon megnagyobbítva; apánk gyönge egészségű ember lévén, csaknem egész életét itt töltötte, tanulmányaiba mélyedve. De azt is tudd meg, hogy én is pontosan ezen a helyen születtem, amikor még élt a nagyapám, s amikor még a hajdani szokásoknak megfelelően aprócska volt ez a ház, olyan, mint Curius villája a szabin földön (1, 3; fordította Simon Attila). Igaza lehet Pierre Grimalnak, amikor megállapítja, hogy ez az a hely, amelynek Cicero köszönheti politikai hitvallását; ez az a város, amelynek hagyományaihoz mindvégig ragaszkodott. 1 1 Pierre Grimal: Cicéron. Fayard 1986, 23 25. 15
Apja, Marcus a lovagrendhez tartozott. Gyenge egészsége miatt vidéken élt, de a családnak jó kapcsolatai voltak Rómával és a szenátori renddel. Nagyapjának felesége, Gratidia annak a Marcus Gratidiusnak a nővére volt, aki baráti kapcsolatban állt M. Antoniusszal, a híres szónokkal, és a nagy C. Marius egyik nővérét vette feleségül. Anyja, Helvia olyan családból származott, amely már a második században két praetort adott Rómának. Helvia nővére pedig C. Visellius Aculeóhoz ment feleségül, aki jogtudósként tevékenykedett, és baráti viszonyt ápolt L. Crassusszal, e korszak másik nagy szónokával. 2 Ennek fia, C. Visellius Varro elnyerte az aedilis curulis tisztséget. Cicero nagybátyja, Lucius szintén közeli kapcsolatban volt M. Antoniusszal. Ez a családi háttér szinte predestinálta a kis Cicerót a szónoki, illetőleg a politikai pályára. A család anyagi eszközei is lehetővé tették, hogy Marcus Cicerót és öccsét, Quintust unokatestvéreivel, Aculeo fiaival együtt korán Rómába küldjék tanulni, ahol apjának háza volt. A felsőfokú oktatás tananyagát, amelyben Rómában részesült, a retorika szolgáltatta. Amióta a görög hatás a Kr. e. második században Rómában is érvényesült, görög rétorok telepedtek le a városban, akik az előkelő családok gyermekeit görög retorikára oktatták. Cicero Brutus című művében, amelyben felvázolja a római ékesszólás történetét, Catón kívül egy sor olyan híres szónokot is felsorol, akik ilyen oktatásban részesültek. Amikor Cicero elkezdte retorikai stúdiumait, kedve lett volna, hogy latinul tanulja a retorikát L. Plotius Gallusnál, aki a rhetores Latini mozgalom feje volt. Amikor ezt elmondta otthon, a család előkelő és képzett barátai ellenezték. 3 Feltehetőleg Lucius Crassus volt az, aki eltanácsolta ettől, hiszen ő volt az, aki Kr. e. 92-ben cenzorként bezáratta a latin rétorok iskoláit. 4 Görög tanárai közül később csak A. Licinius Archiast említi. Hogy milyen lehetett a retorikaoktatás a kezdők számára, arról fogalmat alkothatunk magunknak Partitiones oratoriae (Szónoki felosztások vagyis az ékesszólás részei) című tankönyvéből, amelyet kérdés-felelet, azaz katekizmus formájában készített fia számára 54-ben, aki ekkor 11-12 éves lehetett. Figyelemre méltó, hogy Cicero fia számára latin nyelven adta elő azt a tananyagot, amelyet ő még görögül tanult. Ez azt jelenti, hogy a Kr. e. 2. század végén és 1. század elején társadalmi méretekben jelentkezett az anyanyelv használatának az igénye, amelyet cenzori rendelettel sem lehetett visszaszorítani. Ahogyan e könyv címe is jelzi, a retorikai tananyag gerincét a szónoklattan részei alkották, de kiegészí- 2 Mathias Gelzer: Cicero. Ein biographischer Versuch. Wiesbaden: Franz Steiner Verlag 1969, 1 2. 3 Vö. Suet. De gramm. et rhet. 26. 4 Vö. De or. 3, 24, 93. E műre K. F. Kumaniecki kiadása alapján hivatkozom (Teubner, 1969). 16
tették ezt még a közhelyekkel vagy általános érvekkel: latinul loci, ami a görög topoi tükörfordítása. Ezek a közhelyek a szónok eszköztárát képezték, amelyekkel bizonyításnál, cáfolásnál, egyáltalán a meggyőzésnél élt. Használatuk alapelveit még Arisztotelész fektette le Topika című munkájában; nem véletlen tehát, hogy Cicero is hagyott az utókorra egy ilyen című munkát. 5 Brut. 7 Plut. Cic.