PhD hallgató: Témavezető: Fodor Valéria őrnagy Prof. Dr. Halász László nyá. mk. ezredes egyetemi tanár DSc ZMNE Vegyi- és Környezetbiztonsági Tanszék A KOCKÁZATELEMZÉS GYAKORLATA ÉS TAPASZTALATAI A MAGYAR HONVÉDSÉGBEN A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 54. (2) bekezdése előírja, hogy "a munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységébe". A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 19. (1) bekezdése rögzíti, hogy "a veszélyes anyag egész életciklusa alatt a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző, az adott tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít az Mvt. rendelkezéseire figyelemmel. A kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetén a tevékenységet végző a felelős". E törvényi rendelkezésekkel hazánk is csatlakozott az Európai Unió azon törekvéseihez, miszerint a munkavállalók egészségét, biztonságát fenyegető veszélyeket előre fel kell ismerni; azok mértékét, megvalósulásának valószínűségét meg kell határozni, illetve meg kell becsülni; a veszélyek és kockázatok ismeretében megfelelő intézkedések, eljárások kialakításával és alkalmazásával azokat megfelelő mértékűre kell csökkenteni. A munkahelyeken elvégzendő induló kockázatértékelésnek, majd azt követő felülvizsgálatoknak számos követelménynek kell megfelelnie. Így mindenek előtt a munkavállalók egészségének, biztonságának védelmét kell szolgálnia; alapját képezi azon munkáltatói kötelezettség teljesítésének, miszerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása az ő feladatuk; igazodnia kell az országos munkavédelmi hatóságok (OMMF, MBH, ÁNTSZ) követelményrendszeréhez; elő kell segítenie a munkavédelemben érdekelt partnerek (munkavállalók képviselői, munkáltatói szervezetek, foglalkozás-egészségügyi, munkavédelmi szakemberek, üzleti partnerek, lakosság stb.) alkotó közreműködését.
2 A kockázatértékelés a munkáltató legáltalánosabb, további intézkedéseket megalapozó megelőzési jellegű munkavédelmi feladata. Valamennyi tevékenységét lényegében erre alapozva kell megkezdenie és folytatnia. A kockázatértékelés bármilyen célú alkalmazása csak akkor jelent megoldást, ha világosan ismerjük annak korlátait is, melyek ismeretében tudatosabban lehet felkészülni alkalmazására. A kockázatértékeléssel kapcsolatban felmerült problémák négy csoportba sorolhatóak: jelenlegi gyakorlata nem egységes; eredményességét, megbízhatóságát befolyásolja a vizsgálatot, elemzést, kockázatértékelést végzők szakmai felkészültsége és gyakorlata; az eredményesség függ a rendelkezésre álló, vagy feltárható adatok és információk megbízhatóságától és pontosságától; a mennyiségi kockázatértékelési mérések, számítások, becslések pontatlanságai esetenként ismeretlenek, vagy az eredmények bizonytalansági határai túl szélesek. A kockázatértékelés jogi alapjai A kockázatelemzés jogi alapjait az Mvt. és a Kbt. alkotják. 2004. május 1-el befejeződött a munkavédelmi törvény, és a hozzá kapcsolódó jogszabályok EU csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációja. A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. A kockázatértékelést a kémiai biztonság területén a külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni. A munkáltató az előzőekben meghatározott kockázatértékelést és megelőző intézkedéseket első alkalommal legkésőbb a munkáltató tevékenységének megkezdésétől számított egy éven belül, azt követően indokolt esetben köteles elvégezni, és azt évenként felülvizsgálni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen a kockázatok (munkakörülmények, az alkalmazott technológia, veszélyes anyag, készítmény, munkaeszköz, munkavégzés) lényeges megváltozását, illetőleg új technológia, veszélyes anyag, munkaeszköz, munkaszervezés bevezetését, alkalmazását. Soron kívül kell elvégezni, illetve felülvizsgálni a kockázatértékelést, ha a kockázatok lényeges megváltozásával munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés hozható összefüggésbe. Munkavédelmi hatósági ellenőrzés során a munkáltatónak kell bizonyítania a tevékenység megkezdésének tényét, időpontját. A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása: - a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai; - a veszélyek azonosítása; - a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma; - a kockázatot súlyosbító tényezők; - a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelneke a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása; - a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése;
3 - a tervezett felülvizsgálat időpontja; - az előző kockázatértékelés időpontja. A kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles a külön jogszabályban foglaltak szerint, de legalább 5 évig megőrizni. A munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására kiterjedő egységes és átfogó megelőzési stratégia munkabiztonsági és munkaegészségügyi tartalmának kialakítása munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a munkabiztonsági szaktevékenység, munkaegészségügyi szaktevékenység, illetőleg az 57 58. -okban előírtak ellátására megfelelő képesítéssel rendelkező személyt biztosítani, valamint: - a szükséges utasításokat és tájékoztatást kellő időben a munkavállalónak megadni; - rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket, - a munkavégzés körülményeihez igazodó, illetve az azzal összefüggő veszélyek figyelembe vételével megfelelő munkaeszközöket biztosítani a munkavállalók részére, - új technológiák bevezetése előtt kellő időben megtárgyalni a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel bevezetésükkel egészségre és biztonságra kiható következményeit; - a tudomására jutott rendellenességet, illetve a munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végzésével kapcsolatos bejelentést haladéktalanul kivizsgálni, a szükséges intézkedéseket megtenni, az érintetteket értesíteni, és közvetlen veszély esetén a munkavégzést leállítani; - a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések esetén az Mvt. megfelelő (V.) fejezetében foglaltak szerint eljárni; - biztosítani a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, a kielégítő higiénés állapotát, a szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), pótlását; - teljes felelősséggel megtenni minden szükséges intézkedést a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, figyelembe véve a változó körülményeket is, valamint törekedve a munkakörülmények folyamatos javítására.
4 Az Mvt. alapján munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősülő tevékenységek áttekintő táblázata: Munkabiztonsági szaktevékenység Munkaegészségügyi szaktevékenység Munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat Munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat /Mvt. 21. (3)/ /Mvt. 21. (3)/ Időszakos biztonsági felülvizsgálat /Mvt. 23. (1)/ Védőeszköz, munkaeszköz, technológia soron Védőeszköz, munkaeszköz, technológia soron kívűli vizsgálata /Mvt. 23. (2)/ kívüli vizsgálata /Mvt. 23. (2)/ Közreműködés mentési terv készítésében Közreműködés mentési terv készítésében /Mvt. 45. (1)/ /Mvt. 45. (1)/ Egységes és átfogó megelőzési stratégia Egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása /Mvt. 54. (1) g) / kialakítása /Mvt. 54. (1) g) / Közreműködés a kockázatértékelés Közreműködés a kockázatértékelés elvégzésében /Mvt. 54. (2)/, a elvégzésében /Mvt. 54. (2)/, a munkavédelmi oktatásban (/Mvt. 55. / munkavédelmi oktatásban (/Mvt. 55. / Az egyéni védőeszköz juttatása belső Az egyéni védőeszköz juttatása belső rendjének meghatározása /Mvt. 56. / rendjének meghatározása /Mvt. 56. / Súlyos és tömeges munkabaleset kivizsgálása /Mvt. 65. (2)/ A Kbt. 19. 20. -ai az alábbiakról rendelkeznek: A veszélyes anyag egész életciklusa alatt a veszélyes anyagokkal, illetve a veszélyes készítményekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző az adott tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít az Mvt. rendelkezéseire figyelemmel. A kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató a felelős. A kockázatbecslés érdekében a következők elvégzése szükséges: - a veszély azonosítása; - az expozíció-hatás (koncentráció/dózis-hatás) összefüggés elemzése; - az expozíció becslése; - a kockázat minőségi, illetve mennyiségi jellemzése. A veszélyes anyaggal, illetőleg a veszélyes készítménnyel tevékenységet végző a kockázat kezelése, csökkentése érdekében intézkedéseket dolgoz ki. A veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények előállításának, gyártásának, feldolgozásának, továbbá felhasználásának megkezdése előtt ideértve a külföldről történő behozatalt is a tevékenységhez az azonos célra alkalmas veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények közül lehetőség szerint a kevésbé veszélyes anyagot (készítményt) kell kiválasztani. A kiválasztás indokolására a tevékenységet végző elvégzi a szükséges kockázatbecslést, valamint költség haszonelemzést és azt az ellenőrzést végző hatóságnak kérésére bemutatja. Ez a tevékenység nem érinti az Mvt.-ben, illetőleg a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. Törvényben foglalt egyéb követelmények teljesítését.
5 A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes készítménnyel kapcsolatos tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy a tevékenység az azt végzők és más személyek egészségét ne veszélyeztesse, a környezet károsodását, illetve szennyezését ne idézze elő, illetőleg annak kockázatát ne növelje meg. A tevékenység egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végrehajtásáért, valamint a környezet védelméért szervezett munkavégzés keretében végzett tevékenység esetén a munkáltató a felelős. A kockázatelemzés folyamatai, lépései A szakirodalom és a kidolgozás alatt álló, a Munkavédelem Országos Programja által előírt kötelező önálló balesetbiztosítási rendszer a kockázatértékelést egy folyamat részének tekinti, melynek vázlata az alábbiakban foglalható össze: Veszély azonosítás Kockázatok közlése Veszély jellemzés Kockázatjellemzés Kockázatértékelés Kockázatkezelési stratégia Oktatás Kockázat megszüntetése Kockázatok felvállalása* Kockázat csökkentése Kockázatbecslés Kockázatkezelés Kockázatközlés KOCKÁZATELEMZÉS * Minősített időszakban, csak az MH vonatkozásában lehetséges!
6 Magát a folyamatot kockázatelemzésnek nevezzük. A kockázatelemzés és értékelés során követelmény, hogy - minden lényeges veszély és kockázat rögzítésre kerüljön, nem hagyhatók figyelmen kívül a kiegészítő, illetve melléktevékenységek (takarítás, hulladékkezelés stb.) sem; - az értékelés során meg kell vizsgálni, hogy van-e lehetőség a kockázat megszüntetésére, csökkentésére. A vizsgálatnak feltétlenül ki kell terjednie: - a munkahely környezetére (annak megközelíthetősége, az épület, az infrastruktúra, a munkaeszközök állapota); - a munkahelyen végrehajtandó tevékenységekre, feladatokra; a munkafolyamatokra; - a külső tényezőkre; - a munkavégzés fizikai, lélektani, társadalmi tényezőire, (megterhelésre) - az irányításra, a szervezésre, a munkavédelmi tevékenységre, stb.) A kockázatelemzés kiterjedhet, irányulhat: - állandó, ismétlődő tevékenység esetén folyamatra (tevékenységre); - helyre épülő a megközelítés, ha a tevékenységek minden egyes helyen különböznek; - osztályra (szervezetre) épülő megoldás ajánlatos, ahol egy osztály (műhely) munkavállalói azonos tevékenységet végeznek; - a kockázat (a veszély) típusára épülő az elemzés jól ismert, specifikus veszélyek esetén. Mi tehát a kockázatelemzés, illetve más kifejezéssel élve a veszélyelemzés lényege? A munkavégzés körülményeinek, a munkakörnyezet kialakításának olyan elemző módon történő áttekintése, amikor a munkáltató nem abból indul ki, hogy a különféle jogszabályokban előírt követelmények megvalósultak-e vagy sem, hanem sorra veszi azokat a lehetőségeket, amelyek a munkavégzéssel összefüggésben valamilyen formában a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztetik. A kockázatelemzés nem más, mint egy biztonsági szempontú teljes körű leltár, melynek alapvető célkitűzése, hogy a szervezet kezelésében, használatában lévő összes létesítmény, eszköz, berendezés, technológia esetében feltárásra, majd kezelésre kerüljenek a balesetet, megbetegedést, vagy más egészségkárosodást okozó hatások. A balesetet vagy megbetegedést okozó kedvezőtlen hatások felismerése segíti a munkáltatót annak meghatározásában, hogy melyek azok a területek, ahol megelőző intézkedéseket kell tenni függetlenül attól, hogy van -e erre jogszabályi kötelezés vagy nincs. A kockázatok elemzésének sajátossága az ágazatnál A sajátosságok figyelembe vételével a tárcánál korlátozásokkal alkalmazhatóak a kockázatelemzés polgári életben eddig kidolgozott folyamatai és lépései, melynek elméleti és gyakorlati előkészítését a HM Munkabiztonsági és Építésügyi Hatósági Hivatal végzi.
7 A tárcánál a kockázatkezelés végrehajtása hosszú folyamat, melynek alapja a szükséges kockázatbecslések és értékelések végrehajtása. A tárca rendeltetésszerű tevékenységét érintően a kockázatkezelés három fő irányelvét kell leszögezni: 1) Nem minősített időszakban a kockázatok szintje nem növelhető sem kiképzési, sem harckészültségi feladatokra, sem pedig anyagi eszközök hiányára való hivatkozással. 2) A katonai biztonságtechnikának nem az a feladata, hogy megakadályozza a katonai feladatvégzés harci cselekményeinek végrehajtását, hanem, hogy a kockázatkezelés eszközeivel is lehetővé tegye a parancsnok számára a reálisan elérhető legmagasabb védelmi szint megvalósítását. 3) Alapelv kell legyen, hogy amennyiben egy parancsnok (döntésre jogosult vezető), ismerve a feladatvégzés kockázatait, úgy dönt, hogy a feladat végrehajtása érdekében nem csökkenti azokat a tőle reálisan elvárható mértékben, tudomásul kell vennie, hogy felelősséggel tartozik az elmulasztott intézkedésből származó veszteségekért és károkozásért (kockázat vállalása). Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ez a három irányelv nem ellentétes sem a hatályos törvényeinkkel, sem a Szolgálati szabályzat -ban foglaltakkal. Hosszú és mélyreható elemzés, tervezés eredményeként, a téma nemzetközi feldolgozásának tapasztalatait is figyelembe véve került összeállításra, a honvédség egészére alkalmazható módszer, amely kellően rugalmas ahhoz, hogy a rendkívül szerteágazó feladat, technológiai és tevékenységi rendszerek között is képes legyen egymással összemérhető kockázati szintek meghatározására. Mindezek alapján lehetővé válik olyan következtetések, megállapítások, illetve intézkedések meghozatala, amelyek a személyi állomány szolgálatteljesítésének biztonsági szintjét emelik. Sajátosságok: nem alkalmazhatóak teljeskörűen a polgári élet eljárásai; a Magyar Honvédség gazdálkodási rendjének következtében a kockázatértékelésre kötelezett munkáltató (parancsnok, vezető) részére nem állnak rendelkezésre a kockázat megszüntetéséhez, vagy csökkentéséhez szükséges anyagi források; a személyi állomány egy részének nehéz meghatározni a munkahely fogalmát (lövész katona, harcjármű vezető, lövegkezelő, stb.); az állomány egy jelentős részénél a munkahelyi kockázat jelentősen változik egy nemzetközi misszióban való részvétel esetén; a nemzetközi missziókban történő részvételkor nem minden esetben biztosíthatóak az alkotmányos jogok, ezért esetenként a tárcának vállalnia kell a veszteségek kockázatát; a katonai műveletek végrehajtása során (nemzetközi misszióban való részvételkor) a katona olyan sajátságos körülmények közé kerül, amikor a munkahelyét körülvevő tényezők közül az egyik (az ellenség) folyamatosan az életére tör. Az ilyen körülmények közötti kockázatbecslésnek azon kell alapulnia, hogy minden felszerelés védőeszközként funkcionál; a kockázatelemzés a Magyar Honvédség vonatkozásában különös jelentőséggel bír a katonai műveletek időszakában és az nem korlátozható a béke tevékenységre; a katonai műveletek kockázatelemzésének ki kell térnie a felderítő, csapásmérő és védelmi jellegű eszközökre.
8 A katonai feladatok kockázatbecslésnek fel kell tárni a feladatvégzés összes veszélyforrását, a kockázatok reálisan és szélsőséges esetben várható osztályát. A kockázatbecslés eredménye a feladatvégzés kockázati mátrixa, mely alapján matematikai módszerrel meg lehet határozni a feladat általános kockázati osztályát. A kockázatbecsléshez tartoznak a jóváhagyó-vezetői szinten teendő intézkedésekkel kapcsolatos javaslatok is. A honvédelmi szervezeteknek a kockázatbecslés alapján kell végrehajtaniuk a kockázatkezelés rájuk vonatkozó lépéseit. A kockázatbecslés és kezelés további feladatainak végrehajtását az alábbi ütemezéssel célszerű elvégezni: 2004. a honvédségi objektumokban végzett tevékenységek kockázatainak becslése és értékelése a minőségi jellemzések alapján, a szükséges (a közvetlen balesetveszély elhárítását szolgáló) intézkedések megtétele. a haditechnikai eszközök alkalmazása kockázatainak becslése és értékelése a mennyiségi és minőségi jellemzések alapján, a szükséges (a közvetlen balesetveszély elhárítását szolgáló) intézkedések megtétele; az objektumok kockázatértékelése alapján a megelőzési stratégiák kidolgozása; az objektumok kockázatbecslésének és értékelésének felülvizsgálata a mennyiségi és minőségi jellemzések alapján, a szükséges (a közvetlen balesetveszély elhárítását szolgáló) intézkedések megtétele; az objektumok kockázatkezelési feladatainak megkezdése. 2005. a lő- és gyakorlóterek, a katonai műveletek, komplex gyakorlatok kockázatainak becslése és értékelése a mennyiségi és minőségi jellemzések alapján, a szükséges (a közvetlen balesetveszély elhárítását szolgáló) intézkedések megtétele; a haditechnikai eszközök alkalmazásának kockázatértékelése alapján a megelőzési stratégiák kidolgozása; az objektumok és haditechnikai eszközök kockázatainak felülvizsgálata a mennyiségi és minőségi jellemzések alapján, a szükséges (a közvetlen balesetveszély elhárítását szolgáló) intézkedések megtétele; az objektumok kockázatkezelési feladatainak folytatása, a haditechnikai eszközök esetében azok megkezdése. 2006. a különböző hadszíntereken végrehajtott katonai műveletek kockázatainak becslése és értékelése; a lő- és gyakorlóterek, a katonai műveletek, komplex gyakorlatok kockázatértékelése alapján a megelőzési stratégiák kidolgozása; az objektumok, haditechnikai eszközök kockázatainak, lő és gyakorlóterek kockázatainak felülvizsgálata a mennyiségi és minőségi jellemzések alapján, a szükséges (a közvetlen balesetveszély elhárítását szolgáló) intézkedések megtétele; az objektumok, haditechnikai eszközök kockázatkezelési feladatainak folytatása, a lő- és gyakorlóterek esetében azok megkezdése.
9 2007.-től a kockázatok folyamatos felülvizsgálata a mennyiségi és minőségi jellemzések alapján, a kidolgozott kockázatkezelési stratégiák érvényesítése, a kockázatkezelés eredményességének értékelése. A kockázatok kezelése érdekében az alábbi kockázati szintek és kockázati osztályok kerültek kialakításra: Kockázatok szintje A Kicsi B Elfogadható C Még elfogadható D Magas Tiltott E Rendkívüli Kockázati osztályok 1. osztály Elhanyagolható, intézkedés nem szükséges 2. osztály Intézkedés középtávon szükséges 3. osztály Intézkedés rövid távon szükséges 4. osztály Intézkedés azonnal szükséges Békefeladatokban: nem megengedett a tevékenység 5. osztály Hadműveleti területen: veszteség várható A kockázatelemzés során érvényesülnie kell az egészség-központúságnak; az összehasonlíthatóságnak; a követhetőségnek, a reprodukálhatóságnak, az ellenőrizhetőségnek; az átfogó, komplex érvényességnek (minden munkahelyre, munkakörülményre, munkakörnyezetre, munkavégzésre, munkát végzőre, kockázatra stb.), a kivitelezhetőségnek; a következtetések számszerűségének és egységesítésének. Az Európai Unióhoz való csatlakozással együtt járó jogharmonizációs folyamat, valamint a Munkavédelem Országos Programja által meghatározott biztosítási rendszer kialakításának kötelezettsége felgyorsította a kockázatelemzés eljárásainak kidolgozását, amely jelenleg még nélkülözi a fogalmak és eljárásrendek egységességét. A kockázatelemzés gyakorlati tennivalóinak értékelésekor megállapítást nyert, hogy a honvédelmi ágazatnál nem alkalmazhatóak teljes egészében a polgári életben kidolgozott eljárások. Azok eredményeinek figyelembe vételével saját eljárásrend kidolgozása és alkalmazása szükséges, különös tekintettel a kockázati szintek megállapítására és a katonai műveletekre vonatkozóan. Az ágazatnál a kockázatelemzés hosszú folyamat lesz, melynek során jelentős szakmai előkészítés és előre tervezett anyagi ráfordítás szükséges a kockázatbecslés és kockázatkezelés végrehajtásához. Az ágazaton belül megállapíthatóak azok a kockázati csoportok, amelyek azonos veszélyeknek vannak kitéve, a kockázatbecslés és kockázatkezelés feladatait azonban mint munkáltatói feladatot a végrehajtó szervezetek szintjén kell elvégezni.
10 A kockázatkezeléssel tervezett és végrehajtott katonai feladatvégzés teljesen új gondolkodásmódot követel meg a tárca összes érintett tagjától, a közkatonáktól egészen a magas parancsnokokig és állami vezetőkig. Mindenképpen le kell szögezni azonban, hogy és nem csak a törvény előírásai miatt a kockázatkezelés ma a leghatásosabb mód a feladatvégzés biztonságának európai szinten is elfogadható megteremtéséhez. A tárcán belül kialakíthatóak azok a csoportok, amelyek közel azonos veszélyeknek vannak kitéve és kockázati szintjük is azonos. Jelenleg csak feltételezzük az alábbi csoportokat: közalkalmazottak és köztisztviselők, akik elsősorban adminisztrációs tevékenységet folytatnak; az elsősorban javító és kiszolgáló tevékenységet folytató közalkalmazotti és köztisztviselői állomány; a folyamatos döntéskényszerben lévő hivatásos (parancsnoki) állomány; a folyamatos időhiánnyal küszködő hivatásos (kidolgozó, tervező) állomány; a kiképzés, felkészítés veszélyeinek kitett hivatásos, szerződéses és hadköteles állomány; az egyéb (fokozott) veszélyeknek kitett hivatásos, szerződéses és hadköteles állomány (gépjárművezetők, raktárosok, szolgálatvezetők, stb.); a különböző hadszíntereken szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses állomány. A tárca tényleges kockázati besorolását a katonai szervezeteknél végrehajtott kockázatértékelések tehetik pontossá, melynek eredményeit célszerű felhasználni a haderőreform során is. A kockázati osztályok közül nem alkalmazható a béketevékenység 5. kockázati osztálya rendkívüli állapot, katasztrófa elhárítás és különböző hadszíntereken végrehajtott katonai műveletek esetében, mert ezekben az esetekben a katonai munkavédelem nem a feladat végrehajtásának megtiltására, hanem a lehetséges maximális védelem megteremtésére törekszik. A felsorolt területeken az 5. kockázati osztályba sorolt feladatvégzések során a parancsnoknak minden esetben reálisan kell emberveszteséggel számolni, annak minden morális és gyakorlati következményével együtt. A katonai műveletek kockázatbecslése elsősorban a technikai eszközrendszer (mint az egyéni és kollektív védelem alapjai) kiválasztására, az eljárások minőségére, valamint a szubjektív veszélyérzet pozitív befolyásolására terjed ki. A szubjektív veszélyérzet pozitív befolyásolása a csoportos vigyázatlanság, a játékos, öncélú kockázatvállalás és a megszokásból származó vigyázatlanság megszüntetésére kell, hogy irányuljon. A katonai műveletek kockázatainak becslése és értékelése során nyilvánvalóvá válnak azok a kockázati szintek, amelyek magasabbak, mint a társadalmilag elfogadottak és nem is csökkenthetőek. Ezek kezelése felvállalásukat, tudatos viselésüket jelenti, melynek során fel kell készülni a bekövetkezett esemény közvélemény előtti és egyénre szabott kezelésére. A közvélemény nehezen fogadja el a magasabb kockázattal járó tevékenységek következményeit, az egyén és családja részéről, pedig minden esetben tragédiaként jelentkezik az esemény. A kockázat publicisztikai tálalása etikai kérdés. Fokozottabb részvételünk a szövetségi és külpolitikai kötelezettségeinkből következő katonai műveletekben mindenképpen sokkal reálisabbá teszi a Rendkívüli kockázati osztály -ba sorolt katonai feladatok előtérbe kerülését is, amely következményeinek kezelésére komolyan fel kell készülnie a tárcának. Az ilyen feladatok kockázatbecslése mint a védelem sajátságos módja magában foglalja az ellenség felderítésének és
11 megsemmisítésének eszközrendszere, valamint az ellenséges behatás elleni védelem eszközrendszere vizsgálatát. A katonai műveletek kockázatbecslése jelentősen segítette a szolgálati ágak tevékenységét, rámutatott a kockázatok felvállalásának kötelezettségére. A katonai szervezeteknél végrehajtott kockázatértékelések az alábbi tapasztalatokat hozták: a végrehajtott kockázatértékelések nem egységes módszerek és mérőszámok alapján készültek, a veszélyek megítélésében sok volt a szubjektív elem; az értékelések a legtöbb esetben csak minőségi kockázatbecslésen alapultak, nem tartalmaztak mennyiségi méréseket, tekintettel azok anyagi kihatásaira; nem minden szervezetnél vezette felelős vezető a kockázatok értékelését, sok esetben a munkabiztonsági szakember magára maradt; a veszélyek értékelése nem volt teljeskörű, sok kockázat feltáratlan maradt; a kockázatok értékelése után nem használták ki azokat a lehetőségeket, amelyeket az kínált, azaz: nem minden esetben szüntették meg, vagy csökkentették a kockázatot; nem közölték a beosztottakkal a kockázatok fajtáját, mértékét; a feltárt kockázatok alapján nem módosították a védőeszköz ellátási tervet; nem csoportosították az állományt a kockázatok alapján, nem állapították meg az eredő kockázati szinteket, nem készítettek kockázati mátrixot. Összegezve a kockázatértékelések tapasztalatait elmondható, hogy az kezdeti stádiumban van, még nem tölti be teljeskörűen a szerepét. A kockázatok értékelésénél előfordult a munkáltató munkavállaló kiegyezése is, a munkakörülmények rovására, melynek jellemző példája a képernyős munkakörök meghatározása és kezelése. A munkavállaló szemüveg kérdés -nek fogta fel a képernyős munkakört, és miután megkapta a szemüveget, elfogadta az ergonómiailag nem megfelelő munkakörnyezetet.