Kínai gazdaság tartós sikertörténet Bánhidi Ferenc Konfuciusz Intézet 2008 március 25
Főbb témák Az elmúlt harminc év növekedésének tényezői Intézményi reformok és hatásaik Gazdasági fejlődési trendek 1700 és 2003 között 2003-2030 között Források: Jonathan Anderson, Barry Naughton, Angus Maddison Bánhidi Ferenc 2
Megelőlegezett következtetések A mérhetetlen kínai valóságot csak önmagával lehet mérni A kínai növekedési modellnek van nemzetközi mintája Az intézményrendszer konvergál a fejlett piacgazdaságok rendszeréhez Az elmúlt harminc év egyfajta helyreállítási periódus A gyors növekedés folytatódik, de nem várható kínai dominancia Bánhidi Ferenc 3
Növekedési tényezők 1978-2000 / 1 A tartósan gyors kínai növekedés nem egyedi, hasonló fejlődést mutattak a kelet-ázsiai országok is. Ország Periódus GDP éves növ. USA 1950-80 3.5% Japán 1950-80 8.0% Korea 1960-95 8.1% Tajvan 1960-95 8.6% Thaiföld 1960-95 7.5% Malajzia 1960-95 6.9% Forrás: Jonathan Anderson (2006) Bánhidi Ferenc 4
Növekedési tényezők 1978-2000 / 2 Tényező hatékonyság összehasonlítása 1960-95 időszakban 8 7 6 %-ban 5 4 3 2 1 Egyéb hatás Tényező hatékonyság 0 Ázsia-8 Japán EU USA Forrás: Jonathan Anderson (2006) Bánhidi Ferenc 5
Növekedési tényezők 1978-2000/ 3 Hozzájárulás a GDP növekedéshez 1960-95 %-ban 8 7 6 5 4 3 2 1 0 Ázsia-8 Tőke Munka Migráció Tényező hatékonyság Forrás: Jonathan Anderson (2006) Kelet-ázsiai növekedési modell két meghatározó tényezője: Magas megtakarítási hányad Export piacok fegyelmező ereje Bánhidi Ferenc 6
Növekedési tényezők 1978-2000 / 4 Hozzájárulás a GDP növekedéséhez 1978-2000 %-ban 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 Ázsia-8 Kína Tőke Munka Migráció Tényező hatékonyság Forrás: Jonathan Anderson (2006) Kelet-ázsiai és a kínai növekedési modell jellemzői: Magas megtakarítási hányad Magas beruházási hányad Mérsékelt, de tartós termelékenység növekedés Bánhidi Ferenc 7
Gazdasági rendszer reformja / 1 A reformnak nem volt célmodellje a különböző intézkedések lépésről-lépésre folyamatos vitákban alakultak ki A reformfolyamat tartós alapeleme a felzárkózási konszenzus volt A növekedés, a nemzetközi versenyképesség fontosabb prioritás volt mint a katonai erő vagy a jólét (Kelet-Ázsia versus Kelet-Európa) Az ideológiai tabutémákat a politikai programokban ugyan nem, de a gyakorlatban kezelték (dekollektivizálás, privatizáció, munkanélküliség) Bánhidi Ferenc 8
Gazdasági rendszer reformja / 2 Nyolcvanas évek reformjai Kilencvenes évek reformjai Óvatos, megegyezésre törekvő döntéshozatal Piacok megnyitása fokozatos a vidéki gazdaság prioritása Két csatornás (terv és piac) mechanizmusok Egyedi megállapodások erős ösztönzőkkel (szerződéses rendszerek) Erőteljes vezetői döntések (ázsiai válság, WTO belépés) Piacgazdasági intézmények megerősítése figyelem a pénzügyekre és a szabályozásra Hagyományos tervezés felszámolása Egységes szabályok (adórendszer) Forrás: Barry Naughton (2007) Bánhidi Ferenc 9
Gazdasági rendszer reformja / 3 Nyolcvanas évek reformjai Kilencvenes évek reformjai Piaci verseny az új belépők segítségével, privatizáció tabu Döntéshozatal és állami erőforrások decentralizációja Hiánygazdaság erős inflációs hatásokkal Reform vesztesek nélkül Állami szféra átalakítása, bújtatott privatizáció Recentralizáció, a makrogazdasági szabályozás megerősítése Kínálati piac, defláció Reform vesztesekkel Forrás: Barry Naughton (2007) Bánhidi Ferenc 10
Gazdasági és politikai ciklusok a nyolcvanas években GDP éves növekedése %-ban 16 14 12 10 8 6 4 2 0 GDP éves növekedése 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 Forrás: Barry Naughton (2007) Egymás váltó reform-párti (1979,1984,1987-88) és reform-ellenes (1981-82,1986,1989) időszakok, amelyek gazdasági ciklusokat hoznak létre Bánhidi Ferenc 11
Kétcsatornás makro szabályozási rendszer Acél értékesítés millió tonna 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1986. 1987. Forrás: Barry Naughton (2007) 1988. 1989. 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. Saját eladás Helyi allokáció Központi allokáció A terv alapú értékesítés arányának fokozatos csökkentése segítette a vállatok alkalmazkodását az új környezethez Bánhidi Ferenc 12
A költségvetés konszolidációja a kilencvenes években Költségvetési bevétel a GDP %-ban %-ban 40 35 30 25 20 15 10 5 0 1978. 1981. Forrás: Barry Naughton (2007) 1984. 1987. 1990. 1993. 1996. 1999. 2002. Költségvetési bevétel A költségvetés helyzetét 1994-ben az ÁFA rendszer bevezetésével majd az állami vállalatok átalakításával konszolidálták. Bánhidi Ferenc 13
Az állami vállalatok átalakítása Állami vállalatok profitja a GDP %-ában %-ban 16 14 12 10 8 6 4 2 0 1978. 1981. Forrás: Barry Naughton (2007) 1984. 1987. 1990. 1993. 1996. 1999. 2002. 2005. Állami vállalatok profitja 1996-ra az állami tulajdonú vállalatok profitja gyakorlatilag eltűnt az állami szektor átalakítása elkerülhetetlenné vált. Ennek egyik formája a társasággá átalakítás, majd néhány nagy vállalatnál a hazai és külföldi tőzsdére vitel voltak Bánhidi Ferenc 14
Állami szektor átalakításának hatása a foglalkoztatásra Foglalkoztatottak száma az állami vállatoknál millió fő 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1986. 1988. Forrás: Barry Naughton (2007) 1990. 1992. 1994. 1996. 1998. 2000. 2002. 2004. Foglalkoztatottak száma 1994 és 2004 között az állami szektor foglalkoztatása 40 millió fővel csökkent 1997-ben a városi munkanélküliek száma 16 millió volt a munkanélküliségi ráta 8-10% (hivatalos 3%) volt 2004-ben már csupán 10 millió munkanélküli volt, a munkanélküliségi ráta 4% Bánhidi Ferenc 15
Néhány záró gondolat az intézményi reformokhoz Kína elkerülte a kelet-európai reformokra jellemző sokkterápiát, de a kilencvenes évek reformjai radikálisnak nevezhetők Az állami szektor leépítése űrt hagyott a városi szociális ellátó rendszerekben A költségvetési recentralizáció és takarékosság negatív következményekkel járt a vidéki ellátó rendszerekre is (egészségügy, oktatás) E társadalmi feszültségek oldása az új évezredben megkezdődött, erre a WTO belépés hatására gyorsuló növekedés megteremtette a fedezetet Bánhidi Ferenc 16
Kína pozíciója a világgazdaságban / 1 GDP egy főre 1990 dollárban vásárlóerő paritáson 1952 1978 2003 Nyugat-Európa 4 963 12 621 19 912 USA 10 316 18 373 29 037 Japán 2 336 12 585 21 218 Oroszország 3 120 7 420 6 323 Kína 538 978 4 803 India 629 966 2 160 Afrika 928 1 488 1 549 Világ 2 260 4 432 6 516 Forrás: Angus Maddison (2007) Bánhidi Ferenc 17
Kína pozíciója a világgazdaságban / 2 Részesedés a világ GDP-ből %-ban 1700 1820 1952 1978 2003 Kína 22,3 32,9 5,2 4,9 15,1 India 24,4 16,0 4,0 3,3 5,5 Japán 4,1 3,0 3,4 7,6 6,6 Nyugat-Európa 21,9 23,0 25,9 24,2 19,2 USA 0,1 1,8 27,5 21,6 20,6 Szovjetunió 4,4 5,4 9,2 9,0 3,8 Forrás: Angus Maddison (2007) Bánhidi Ferenc 18
Növekedési előrejelzés 2003-2030 Egy főre jutó GDP éves növekedése %-ban 1978-2003 2003-2030 Nyugat-Európa 1,8 1,7 USA 1,9 1,7 Japán 2,1 1,3 Fejlett országok 1,9 1,7 Kína 6,6 4,5 India 3,3 4,5 Oroszország -1,5 3,5 Fejletlen országok 2,0 3,0 Világ 1,6 2,2 Forrás: Angus Maddison (2007) Bánhidi Ferenc 19
Növekedési előrejelzés 2003-2030 Részesedés a világ GDP-ből 2003-ban Részesedés a világ GDP-ből 2030-ban 28% 15% 6% 7% Kína India Japán Nyugat-Európa 30% 23% Kína India Japán Nyugat-Európa 4% 21% 19% USA Szovjetunió Egyéb 3% 17% 13% 10% 4% USA Szovjetunió Egyéb Forrás: Angus Maddison (2007) Kína bár részesedése tovább nő, még 2030-ban sem lesz a világ meghatározó gazdasági hatalma Nyugat-Európa és az USA együtt továbbra a világgazdaság központja marad Bánhidi Ferenc 20
A növekedési előrejelzés feltételezései Kínálati oldalon A megtakarítási és beruházási hányad magas marad (ázsiai minták) Jelentősen csökken a munkaerő-kínálat (2020-tól csökken a foglalkoztatás) A termelékenység növekedési üteme csak kisebb mértékben csökken Keresleti oldalon Export növekedés mérséklődik, de csak fokozatosan (strukturális átalakulás kelet-ázsiai minták alapján) Beruházási struktúra nemzetközi összehasonlításban hatékonynak minősíthető Bánhidi Ferenc 21
Felhasznált szakirodalom UBS Investment Research Asian Economic Perspectives Jonathan Anderson: How to Think on China 2006 január Barry Naughton: The Chinese Economy Transitions and Growth The MIT Press 2007 OECD Development Centre Studies Angus Maddison: Chinese Economic Performance in the Long Run OECD 2007 Bánhidi Ferenc 22