EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2014.11.28. COM(2014) 906 final A BIZOTTSÁG ÉS A TANÁCS KÖZÖS FOGLALKOZTATÁSI JELENTÉSÉNEK TERVEZETE amely a következőt kíséri: a Bizottság közleménye a 2015. évi éves növekedési jelentésről HU HU
A közös foglalkoztatási jelentés tervezete, melyről az EUMSZ 148. cikke rendelkezik, a 2015-ös európai szemeszter elindítását célzó éves növekedési jelentési csomag részét képezi. A megerősített gazdasági iránymutatáshoz való kulcsfontosságú hozzájárulásként a közös foglalkoztatási jelentés az éves növekedési jelentésben foglalt, foglalkoztatással kapcsolatos legfontosabb következtetések hátterét vázolja fel. A jelentésben foglalt elemzés az európai foglalkoztatási és szociális fejleményeken, a foglalkoztatási iránymutatások 1 végrehajtásán, a nemzeti reformprogramok (NRP) a Tanács által 2014. július 8-án tett országspecifikus ajánlások elfogadásához vezető vizsgálatának eredményén és az ajánlások eddigi végrehajtásán alapul. A foglalkoztatási és szociális helyzet továbbra is aggodalomra ad okot A Bizottság őszi gazdasági előrejelzései lassú növekedést és magas, de aránylag stabil munkanélküliségi szintet (24,6 millió munkanélküli) állapítottak meg. Továbbra is nagy eltérések vannak az országok, különösen az euróövezet országai között. A munkanélküliség még a viszonylag jól teljesítő gazdaságokban is egyre inkább strukturális problémává válik, amint az a tartós munkanélküliség növekedéséből látszik. Folytatni kell a munkaerőpiacok megfelelő működését célzó reformokat Az országspecifikus ajánlásokkal összhangban több országban folynak reformok. E reformok pozitív hatása például az aktivitási ráták növekedésében nyilvánul meg. A növekedés serkentése és a tisztességes munkahelyek teremtését támogató környezet kialakítása érdekében azonban a jelenleginél több beruházásra lesz szükség. Az ifjúsági munkanélküliség leküzdését illetően a tagállamok az ifjúsági garanciák végrehajtásában értek el eredményeket. Még több erőfeszítésre van szükség, különösen az állami foglalkoztatási szolgálatok, az egyedi körülményekre szabott aktív munkaerő-piaci intézkedések és a szakképzés területén. A tagállamoknak kedvező környezetet kell biztosítaniuk ahhoz, hogy a vállalatok tanulószerződéses gyakorlati képzést kínáljanak, ezzel segítve az oktatásból a munkaerőpiacra történő átmenetet. 1 A Tanács 2010. október 21-i 2010/707/EU határozata a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (HL L 308., 2010.11.24., 46. o.). 2
Az oktatáson és képzésen keresztül történő humántőke-beruházás a termelékenység növekedéséhez vezet A tagállamok intézkedéseket dolgoztak ki a készségkínálat fejlesztése és a felnőttkori tanulás támogatása érdekében. Számos tagállam hozott az alapfokú, középfokú és felsőfokú oktatási rendszert javító intézkedéseket, míg mások az átfogó oktatási stratégiára összpontosítottak. A tagállamoknak folytatniuk kell szakképzési rendszerük reformját, hogy a gyorsan változó készségigények mellett fokozni tudják munkaerejük termelékenységét. Az adó- és szociális ellátórendszereknek a munkahelyteremtést kell szolgálniuk A munkanélküli ellátási rendszereket jobban össze kell kapcsolni az aktivizáló és támogatási intézkedésekkel, és további fellépésre van szükség a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrálásának fokozása érdekében. A tagállamoknak folytatniuk egyes esetekben fokozniuk kell azon intézkedéseiket, melyek célja a munkaerőpiac szegmentációjának csökkentése a munkajog egyszerűsítése révén. Egyes országokban olyan adóügyi reformot vezettek be, melynek célja a munkavállalás ellen ható tényezők csökkentése, ugyanakkor a munka adóterheinek csökkentése, hogy a vállalatoknak módjukban álljon (újból) alkalmazni a fiatal és a tartósan munkanélküli személyeket. Több tagállam hozott intézkedéseket a bérmegállapítási mechanizmusokra vonatkozóan különös tekintettel a minimálbérre azzal a céllal, hogy a bérek alakulása összhangban maradjon a termelékenység változásával, valamint hogy nőjön a háztartások rendelkezésére álló jövedelem. Néhány tagállam (ideiglenes) alkalmazással, illetve az új munkavállalóknak járó bértámogatással vagy a társadalombiztosítási járulékra irányuló támogatással próbált meg munkahelyeket teremteni. A szociális védelmi rendszerek korszerűsítése A szociális védelmi rendszerek területén szakpolitikai reformintézkedések kerültek bevezetésre. Emelkedik a nyugdíjkorhatár, és csökken a férfi és női nyugdíjkorhatár közötti különbség. A tagállamokban olyan új lehetőségeket kínálnak a polgárok számára, amelyekkel meghosszabbíthatják életük munkával töltött szakaszát, és a nyugdíjba vonulást elhalasztva növelni tudják nyugdíjjogosultságaikat. A szociális védelmi rendszerek aktivizálják a munkaerőpiacra belépni képes személyeket, megvédik a munkaerőpiacról leginkább kiszorulókat, és óvják az egyéneket az egyes életciklusokban rejlő kockázatoktól. A tagállamok arra törekednek, hogy intézkedéseik célzottabban foglalkozzanak azokkal, akiket nagyobb mértékben fenyeget az elszegényedés, különösen a gyermekekkel és az idősekkel. 3
Ezenkívül az egészségügyi kiadások felülvizsgálata kapcsán a tagállamok keresik azokat a megoldásokat, melyek révén javítható a polgároknak nyújtott ellátás hatékonysága és ár-érték aránya. 1. MUNKAERŐ-PIACI ÉS SZOCIÁLIS TRENDEK ÉS KIHÍVÁSOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN A munkanélküliség lassan csökken, de még mindig magas az EU 28 tagállamában. A munkanélküliségi ráta 2004 és 2008 között 2 százalékponttal csökkent ugyan, de a pénzügyi és gazdasági válság súlyos visszaesést okozott (1. ábra). 2008 és 2013 között az EU-28 (szezonálisan kiigazított) munkanélküliségi rátája 7,0 %-ról 10,8%-ra emelkedett. Az Eurostat újabb adatai szerint ez az arány azóta ismét csökkent, mégpedig 2014. szeptemberben 10,1 %- ra (az euróövezetet alkotó 18 országban 11,5 %-ra). Ez 2012 februárja óta a legalacsonyabb szint, amely 2014 augusztusával lényegében egy szinten van. Ez az arány abszolút számokban kifejezve 24,6 millió munkanélkülit jelent, az egy évvel korábbi 26,4 millióhoz képest. A különböző munkaerő-piaci csoportok időbeli alakulásából látható, hogy az ifjúsági munkanélküliségi ráta strukturálisan meghaladja az átlagot, és érzékenyebben reagál a konjunkturális folyamatokra. Az alacsony képzettségű munkanélküliek aránya szintén strukturális okokból magasabb a többi csoporténál 2. Az idősebb munkavállalók munkanélküliségi rátája viszonylag alacsony, ugyanakkor nekik általában nehezebb újra munkát találniuk, ha munka nélkül maradtak. A férfi és a nő munkanélküliek aránya 2009 óta közel egy szinten van. 2 Ugyanez igaz a harmadik országok állampolgáraira és a fogyatékos személyekre. A harmadik országok állampolgárainak munkanélküliségi rátája 2013-ban 21,7 % volt (2008-ban 14,3 %), míg a munkanélküli fogyatékos személyek aránya csaknem duplája a nem fogyatékos munkanélküliek arányának. 4
1. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása az EU-28-ban 2004 és 2013 között (éves adatok), összes, ifjúsági, idősebb munkavállalók, alacsony képzettségűek és nők 25 20 15 10 5 0 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Összes (15 74) Ifjúsági (15 24) Idősebbek (55 64) Alacsony képz. (ISCED 0-2) Nők Forrás: Eurostat. A munkanélküliség EU-szerte különböző képet mutat, a különbségek azonban már nem fokozódnak. 2014 szeptemberében a munkanélküliségi ráták széles skálán mozogtak: Németországban 5,0 %, Ausztriában 5,1 %, míg Spanyolországban 24,0 %, Görögországban pedig 26,4 % (júliusi adat) volt. Az elmúlt év folyamán 21 tagállamban csökkent a munkanélküliség, egy országban nem változott, hat országban pedig növekedett. A legnagyobb mértékű csökkenést Spanyolországban, Horvátországban, Magyarországon és Portugáliában regisztrálták. További növekedés volt tapasztalható hat tagállamban (Franciaországban, Olaszországban, Litvániában, Luxemburgban, Ausztriában és Finnországban). A tartós munkanélküliség tovább nő. 2010 és 2013 között az EU-28 tartós munkanélküliségi rátája 3,9 %-ról 5,1 %-ra emelkedett. A tartós munkanélküliség különösen kedvezőtlenül alakult Görögországban és Spanyolországban, valamint kissé kevésbé kedvezőtlenül Cipruson, míg a három balti országban jelentős javulás volt tapasztalható. Az elmúlt évben az EU-28-ban a tartós munkanélküliség a teljes munkanélküliséghez viszonyítva 45,3 %-ról 48,7 %-ra nőtt tovább (az euróövezetet alkotó 18 országban pedig 47,5 %-ról 51,5 %-ra). A tartós munkanélküliség a munkaerő-piaci csoportok közül jobban érinti a férfiakat, a fiatalokat és az alacsony képzettségű munkavállalókat, és különösen a hanyatló foglalkozásokat űzőket és a hanyatló ágazatokban dolgozókat érinti érzékenyen. A gazdaság 5
általános állapota továbbra is fontos tényező a tartós munkanélküliség szintjének változásában, valamint a tartósan munkanélkülivé válás és a tartós munkanélküliségből a munkaerőpiacra való visszatérés alakulásában, ugyanakkor markánsan megjelennek országspecifikus hatások: egyes tagállamok (pl. Finnország, Hollandia, Svédország) nagyobb mértékben biztosítják a munkaerő-piacra való visszatérést, mint mások (pl. Bulgária, Görögország, Szlovákia). Az EU-ban öt közül egy tartósan munkanélküli személy sohasem dolgozott, négy közül három pedig 35 év alatti fiatal, ami fokozza a marginalizálódás veszélyét 3. 2. ábra: Tartós munkanélküliség a gazdaságilag aktív népesség százalékában (EU-28 és a tagállamok, 2010 és 2013) Forrás: Eurostat. Az ifjúsági munkanélküliség szintje továbbra is nagyon magas, de a javulás jelei észlelhetők. 2014. szeptemberben az ifjúsági munkanélküliségi ráta (15 és 24 év közöttiek) az EU-28-ban 21,6 % volt, ami 1,9 százalékponttal kevesebb az előző évi értéknél. A tagállamok között jelentős szórás mutatkozik: az adatok 7,6 %-tól (Németország) és 9,1 %-tól (Ausztria) 50,7 %-ig (Görögország, 2014. júliusi adat) és 53,7 %-ig (Spanyolország) terjednek. Mindeközben a különbségek növekedése megállt, azonban továbbra is nagy különbségek tapasztalhatók. A (15 és 24 év közötti) nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) aránya továbbra is magas, noha 2014 első negyedében az uniós fiatalok csaknem 70 %-a vett részt oktatásban. A NEET-ráták több országban is jóval meghaladják a 2008 óta regisztrált legalacsonyabb szintet, és jelenleg is közel vannak a sáv felső széléhez. Ez különösen a legmagasabb rátákkal rendelkező néhány tagállamra 3 Az elemzés további részleteit lásd a Foglalkoztatási Főigazgatóság Key Features (Kulcspontok) című (a közeljövőben megjelenő) dokumentumában. 6
vonatkozik, úgymint Bulgária, Ciprus, Görögország, Spanyolország, Horvátország, Olaszország és Románia. Viszonylag alacsony és csökkenő rátákat tapasztalunk a következő országokban: Ausztria, Németország, Dánia, Luxemburg, Hollandia és Svédország. A munkanélküliségi szintek 2013-ban a tagállamok döntő többségében 10 % felett maradtak. A NEET-ráták a nők esetében valamivel magasabbak, mint a férfiakéban: 2013-ben a ráták 13,2 %, illetve 12,7 % voltak (teljes: 13,0 %). A NEET-jelenség főként az ifjúsági munkanélküliség növekedésének tudható be, azonban a nem az oktatásban való részvétellel összefüggő gazdasági inaktivitásnak is. Néhány tagállamban (Bulgária, Románia, Olaszország) az inaktív NEET-ráták meghaladják a 10 %-ot. A korai iskolaelhagyás szintjei fokozatosan csökkennek, s ezzel előrelépés történt a korai iskolaelhagyás 10 % alá szorítása mint 2020-ra kitűzött cél felé. A korai iskolaelhagyás 2013-ban 12,0 %-os szinten állt, az egy évvel korábbi 12,7%-hoz képest, és jobban érinti a férfiakat (13,6 %), mint a nőket (10,2 %). Ennek ellenére a korai iskolaelhagyás továbbra is súlyos probléma, mivel körülbelül 5 millió embert érint, akiknek több mint 40 %-a munkanélküli. Ez az arány 2013-ben 18 tagállamban volt alacsonyabb az Európa 2020-as stratégiában meghatározott 10%-os célkitűzésnél. A korai iskolaelhagyás Spanyolországban és Máltán a legmagasabb, 20%-ot meghaladó arányokkal. Európa jó úton halad afelé, hogy 2020-ra elérje a felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkezők legalább 40%-os arányára vonatkozó célkitűzést. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 2013-ban 36,9 % volt, ami 1,2 százalékponttal magasabb az előző évi értéknél. Ez az arány Írországban, Litvániában és Luxemburgban a legmagasabb (50 % feletti). Az EU-ban összességében több nő (39,9 %) végez a felsőfokú oktatásban, mint férfi (31,5 %). 7
3. ábra: NEET-ráták az EU-28-ban és a tagállamokban 2014 második negyedében a 2008 óta mért legmagasabb és legalacsonyabb értékek tükrében 25 2014. második n.é. a 15 24 éves populáció %-os arányában 20 15 10 5 Legalacsonyabb 2008 óta Legmagasabb 2008 óta 0 Forrás: Eurostat (LFS; szezonálisan ki nem igazított adatok, 4 negyedév átlaga 2014 második negyedévéig, a Foglalkoztatási Főigazgatóság számításai alapján) Az aktivitási ráta a legtöbb tagállamban jól ellenállt a válság éveinek, főleg az idősebb (55 64 éves) munkavállalók és a nők aktivitási rátáinak növekedése révén. 2008 első negyedéve és 2014 első negyedéve között az EU-28-ban a 15 64 éves korosztály aktivitási rátája 70,3 %-ról 72,0 %-ra emelkedett, bár jelentős eltéréseket mutatott az országok között. Az aktivitási ráta a legnagyobb mértékben a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Litvániában, Luxemburgban, Máltán és Lengyelországban nőtt, míg a legnagyobb csökkenést Dániában (bár igen magas induló szintről) és Írországban tapasztalták. Noha a nők aktivitási rátái idővel javultak, továbbra is nagy a nemek közötti szakadék: 11,7 százalékpont 2014 első negyedévében (a férfiakra vonatkozó ráta 77,9 %, szemben a nők 66,2 %-os rátájával). Az aktivitási ráta tekintetében a nemek közötti szakadék különösen nagy Görögországban és Olaszországban. Néhány országban (Ausztria, Németország, Hollandia) magasak a női aktivitási ráták, és a nők körében elterjedt a részmunkaidős foglalkoztatás. Az európai uniós foglalkoztatási ráta továbbra is negatív tendenciát mutat, és a 20 64 éves férfiak és nők körében a 75 %-os foglalkoztatottságra vonatkozó 2020-as célkitűzés 8
eléréséhez egyértelműen a tendencia megfordítására lenne szükség. A válság kezdete óta az EU-28 foglalkoztatási rátája közel 1,5 százalékponttal csökkent, a 2008-as csúcsról a 2014 első negyedében regisztrált 68,4 %-os értékre. A ráták a tagállamok összehasonlításában meglehetősen eltérően alakultak (4. ábra). 2008 és 2013 első negyede között a foglalkoztatás különösen nagy mértékben csökkent számos dél-európai országban, a balti államokban, valamint Bulgáriában és Írországban. Erős növekedés volt tapasztalható Luxemburgban és Máltán, és kisebb mértékben Németországban is. Az elmúlt év folyamán a ráták változása mérsékeltebb volt, azonban a megelőző években rosszul teljesítő több országban is emelkedett a foglalkoztatás. A foglalkoztatási helyzet nem egyöntetűen változott. Míg a (20 64 éves) férfiak foglalkoztatási rátái 2008 és 2014 első negyede között több mint 3 százalékponttal csökkentek (77,4 %-ról 74,0 %-ra), a női foglalkoztatottság csak marginálisan csökkent, és a múlt év során még gyenge növekedést is mutatott (0,8 %). A növekedés igen jelentős volt az idősebb munkavállalók esetében (6,2 százalékpontos emelkedés 2008 első negyede és a 2014 elején mért 50,9 % között, számottevő növekedéssel Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Magyarországon, Olaszországban, Luxemburgban, Hollandiában és Lengyelországban), különösen a nők esetében (8,4 százalékpont). Az iskolai végzettséget tekintve a foglalkoztatottság csökkenése az alacsony képzettségűek körében volt a legnagyobb, és többé-kevésbé hasonló módon alakult a középfokú végzettségűek és a magasan képzettek körében. A (20 64 éves) harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatási rátája az EU-28-ban 2008 és 2014 első negyede között 62,4 %-ról 55,4 %-ra csökkent. A foglalkoztatást ágazatonként vizsgálva további növekedés tapasztalható a szolgáltatási ágazatban az ipari és a mezőgazdasági szektor rovására. Az ágazatok jelenlegi részesedése nagyjából 72,5 %, 22,5 % és 5 %. Bár a válság nem kedvezett az állandó foglalkoztatásnak sem, a legnagyobb kiigazítási terhet a határozott időtartamú munkaviszonyban történő foglalkoztatás viselte (a szerződéseket nem újították meg). Végezetül a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma 2008 és 2014 első negyede között körülbelül 8,1 millióval csökkent. Ezzel szemben a részmunkaidős foglalkoztatásban az elmúlt években egyenletes növekedés volt tapasztalható, 2008 első negyedéve óta 4 millióval több a foglalkoztatott. 9
4. ábra: A foglalkoztatás növekedése (a 20 64 év közötti foglalkoztatott személyek száma) 2008 első negyedéve óta tagállamonként 25.0% 20.0% 15.0% 10.0% 5.0% 0.0% -5.0% EL ES LV PT BG IE LT SI EE HR DK FI EA-18 IT SK EU-28 CY NL CZ PL FR HU RO BE UK SE AT DE MT LU -10.0% -15.0% -20.0% -25.0% 2008. 1. n.é. 2013. 1. n.é. 2013. 1. n.é. 2014. 1. n.é. Forrás: Eurostat, a Foglalkoztatási Főigazgatóság számításai alapján A foglalkoztatásban a jövőben kismértékű javulásra lehet számítani, főként a GDP-k várható növekedése miatt. Középtávon több tendencia is a munkahelyek számának további növekedése felé mutat, különösen bizonyos területeken 4. A technológiai fejlődés például újabb munkahelyeket hoz létre az ikt-ágazatban (2015-re 900 000 betöltetlen ikt-álláshely várható), míg a népesség elöregedése az állami egészségügyi költségvetések jelenlegi és jövőbeli megszorításai ellenére középtávon valószínűleg megnöveli a keresletet az egészségügyi dolgozók és az egészségügyi szolgáltatások iránt. Ezenkívül a zöldebb gazdaság kialakítására irányuló törekvés újabb zöld munkahelyek teremtésével kecsegtet 5. A csúcstechnológiára támaszkodó más ágazatokban, például a közlekedési ágazatban is jelentős számú közepesen és magasan képzett munkaerő felvételére lehet számítani, például a légi közlekedésben és személyszállításban bekövetkezett növekedés, valamint azoknak az idősebb munkavállalóknak a magas aránya miatt, akik 2020-ig várhatóan elhagyják a közlekedési ágazatot. 4 5 Lásd: bizottsági szolgálati munkadokumentum: Az információs és kommunikációs technológiákban rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása, SWD(2012) 96 final, 2012.4.18., bizottsági szolgálati munkadokumentum: Akcióterv az uniós egészségügyi munkaerőre vonatkozóan, SWD(2012) 93, 2012.4.18., valamint bizottsági szolgálati munkadokumentum: A zöld gazdaság növekedésében rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása, SWD(2012) 92 final, 2012.4.18. Lásd még: A Bizottság közleménye: Zöld foglalkoztatás kezdeményezés: a zöld gazdaság munkahelyteremtési potenciáljának kiaknázása (COM(2014) 446, 2014.7.2.). 10
A kis- és középvállalkozások hagyományosan a foglalkoztatásnövelés motorjának számítanak; kutatások tanúsága szerint a kkv-k hozták létre a 2002 és 2010 között az EU-ban létrejött új állások 85 %-át. Ezzel szemben a kkv-k általi foglalkoztatás 2010 és 2013 között 0,5 %-kal csökkent az EU-ban. A 2008-ban a kkv-alkalmazottak hetedét foglalkoztató építőipari ágazatot leszámítva 0,3 %-os enyhe növekedést kapunk, ez azonban eltörpül a nagyvállalatok képviselte 2 %-os növekedés mellett. A nem pénzügyi ágazat sok tagállamban a mai napig nehezen jut hitelhez; ennek kínálat- és keresletoldali okai egyaránt vannak, például a pénzügyi válság nyomán szükségessé vált ágazati szerkezetátalakítás és hitelállomány-leépítés. Ezenkívül a banki kölcsönkamatok az EKB közelmúltban tett fellépései ellenére még mindig magasak a sebezhető tagállamokban, melynek hatásai leginkább a kkv-knál jelentkeznek. A finanszírozáshoz jutás korlátozottsága kedvezőtlenül hat az induló vállalkozások mennyiségére is, ami azért aggasztó, mivel ismeretes, hogy a nettó munkahelyteremtés zöme a kkv-kon belül is az induló vállalkozásoknak köszönhető. A kkv-k foglalkoztatási adataiban 2010 óta mutatkozó dinamikavesztés arra utal, hogy a pénzügyi ágazat nehézségeit orvosolni képes megoldásokban foglalkoztatási potenciál rejlik. Az induló vállalkozásokat támogató politikák hasonlóképpen jelentős foglalkoztatási potenciállal kecsegtetnek. A munkaerőpiac szegmentációja több tagállamban továbbra is jelentős. 2014 első negyedében az ifjúsági foglalkoztatást mind az ideiglenes, mind a részmunkaidős foglalkoztatás magas aránya jellemezte (a teljes foglalkoztatottság arányában 42,4 %, illetve 31,9 %). Összehasonlításképpen a teljes aktív népességre nézve az ideiglenes és a részmunkaidős foglalkoztatás aránya jóval kisebb: 13 %, illetve 19 % volt. A nők a részmunkaidős foglalkoztatásban felülreprezentáltak. 2014 első negyedében a nők részmunkaidős foglalkoztatásának előfordulási aránya 32 % volt, szemben a férfiak 8,3 %- ával, míg Ausztriában, Belgiumban, Németországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban a nők több mint 40 %-a dolgozik részmunkaidőben. A jelenlegi makrogazdasági helyzetben az ideiglenes és részmunkaidős állások még ha nem is ilyen munkaviszony volt a munkavállaló szándéka 6, hozzájárulhatnak a munkahelyteremtéshez, valamint közép- és hosszú távon az állandó és/vagy teljes idős munkaszerződésekhez vezető lehetőségként szolgálhatnak (pl. a fiataloknál). A szegmentáció a nemek közti állandó bérkülönbségekben és 6 Például a kényszerből vállalt részmunkaidős foglalkoztatás az EU-28-ban (az összes részmunkaidős foglalkoztatás százalékos arányában) 2013-ban 29,6 % volt, szemben a 2008-as alacsonyabb, 25,3 %-os aránnyal. 11
a kevésbé védett munkaszerződési formákról a védettebb formákra való áttérés alacsony arányaiban is tetten érhető. A munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolása számos tagállamban romlott. Jóllehet az álláshelyek száma az utóbbi néhány évben általában viszonylag stabil volt, mégis nőtt a munkanélküliség, ami arra utal, hogy a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolásának hatékonysága romlott. A Beveridge-görbe (5. ábra) arra utal, hogy a strukturális munkanélküliség körülbelül 2011 közepe óta nő 7. Az összes tagállamot figyelembe véve elmondható, hogy legtöbbjük esetében romlott a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolása, kivéve különösen Németországot. Az általános negatív tendencia főként a negatív munkaerő-piaci keresleti sokkokból és a növekvő strukturális munkaerőhiányból fakad 8, ami azt jelzi, hogy a munkaerő-piaci lehetőségek gazdasági válság miatti hiánya hiszterézishatásokat okoz, amelyeket a humántőkébe történő beruházásokkal, valamint a munkaerő-piaci kereslet és kínálat hatékonyabb összehangolásával kell ellensúlyozni. 5. ábra: Beveridge-görbe, EU-28, 2008. 1. n.é. 2014. 1. n.é. Forrás: Eurostat; Megjegyzés: A függőleges tengelyen az uniós vállalati felmérések eredményeiből levezetett munkaerőhiány-mutatót ábrázoltuk (azon gyártó cégek aránya, amelyek a munkaerőhiányt a termelést korlátozó tényezőként jelölték meg); a vízszintes tengelyen pedig a munkanélküliségi rátát. 7 8 A Beveridge-görbe (vagy UV-görbe) a munkanélküliségi és az állásbetöltetlenségi hányad közötti összefüggést mutatja (azaz a betöltetlen álláshelyek számát a munkaerőhöz viszonyítva). A görbe csökkenő, hiszen a nagyobb munkanélküliségi ráta általában kevesebb betöltetlen állással jár együtt. Ha a görbe idővel jobbra tolódik, az azt jelenti, hogy egy adott álláshelymennyiséghez egyre nagyobb szintű munkanélküliség tartozik, ami a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolásának romlására utal. Az európai munkaerőpiac alakulása 2013-ban, Európai Bizottság. 12
A munkanélküliek számának a válság miatti növekedése, a tartósan munkanélküli személyek növekvő aránya, valamint a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolásának ebből eredő hatékonyságcsökkenése komoly kihívást jelent az aktív munkaerő-piaci politikák és az állami foglalkoztatási szolgálatok számára. A munkavállalók Unión belüli mobilitása különösen az uniós munkaerőpiac méretéhez képest továbbra is korlátozott. Míg az EU polgárainak egynegyede dolgozna másik uniós országban a következő tíz évben, 2013-ig az Unió gazdaságilag aktív népességének csak 3,3 %-a lakott másik tagállamban. Amint az a 6. ábrán látható, az országok közötti különbségek is meglehetősen nagyok. Az egyes tagállamok munkanélküliségi rátái közötti tetemes különbségek miatt a költözés mellett döntő egyre több lakos révén 2011 óta nőtt a mobilitás, ám csak korlátozott mértékben, ami nem elég ahhoz, hogy ténylegesen ellensúlyozza az Unió munkaerőpiacai között tátongó hatalmas szakadékokat 9. 6. ábra: Tagállamonkénti mobilitási ráta a tartózkodás évei szerint, 2013 16 14 12 10 8 10 évnél több 5 10 év 5 évnél kevesebb 6 4 2 0 LV LT RO CY BG LU PL EE SK HU PT IE EL NL AT HR BE CZ DK IT FI ES FR SE DE UK Forrás: Key Features (Kulcspontok), Foglalkoztatási Főigazgatóság; Megjegyzések: A mobilitási ráta a munkaképes korú népesség 2013-ban másik tagállamban élő hányadát jelenti az állampolgárság szerinti ország munkaképes korú népességének százalékos arányában. A Máltára és Szlovéniára vonatkozó értékek túl alacsonyak ahhoz, hogy értékelhetőek legyenek. A Ciprusra, Dániára, Észtországra, Finnországra, Luxemburgra és Svédországra vonatkozó értékek a minta kis mérete miatt nem értékelhetőek. Tovább kell javítani a készségek kínálatát. Számos trend, különösen a globalizáció és a (készségekre rendkívüli módon építő) technológiai fejlődés a különböző készségszintek iránti relatív kereslet fokozatos eltolódásához vezetett. Megváltozott továbbá a különböző 9 Az elemzés további részleteit lásd a Foglalkoztatási Főigazgatóság Key Features (Kulcspontok) című dokumentumában. 13
készségtípusok relatív fontossága: számos foglalkozáshoz egyre fontosabbak mind az ikt-vel kapcsolatos ismeretek, mind a puha készségek, mint pl. a kommunikációs készség. Annak ellenére, hogy idővel nőttek az átlagos képzettségi szintek, a munkavállalók készségei nem tartottak lépést a kereslettel. A készségek relatív keresletének és kínálatának említett változásai eredményeként a magasan képzettek foglalkoztatási lehetőségei jobbak, mint a közepes és az alacsony képzettségűeké. A munkaerő-piaci előrejelzések megerősítik e trend folytatódását a következő években 10. Európa készségbázisának strukturális hiányosságai növekedési potenciálját fenyegetik. A legfrissebb adatok 11 szerint a munkaképes korú lakosság mintegy 20%-a nagyon alacsony képzettségű, és egyes országokban (Spanyolország, Olaszország) ez az arány még magasabb. Csak néhány ország (Észtország, Finnország, Hollandia és Svédország) rendelkezik nagy arányban magasan képzett munkaerővel, és a legtöbb európai ország messze elmarad a legjobban teljesítő Európán kívüli országoktól (mint Japán vagy Ausztrália). A kormányzati ráfordításokra vonatkozó adatok szintén arra utalnak, hogy fokozottan fennáll a humántőkeberuházások elmaradásának veszélye. Európa nem ruház be hatékonyan az oktatásba és a készségfejlesztésbe, ami középtávon veszélybe sodorhatja versenypozícióját és munkaerejének foglalkoztathatóságát. Tizenkilenc tagállam reálértéken csökkentette oktatási kiadásait, és 14 tagállam csökkentette a GDP oktatási beruházásokra fordított hányadát. A bérek alakulása immár segít az egyensúly szükséges helyreállításában. A válságot megelőzően több tagállamban jelentősen nőttek a nominális fajlagos munkaerőköltségek, különösen Lettországban és Romániában, illetve kisebb mértékben Észtországban, Litvániában, Bulgáriában és Írországban (7. ábra). A válságra válaszul ezekben az országokban Bulgária kivételével lényegesen kevésbé változtak a nominális fajlagos munkaerőköltségek 2009 óta, sőt Írországban, Litvániában és Lettországban csökkenés volt tapasztalható, Romániában pedig épphogy csak növekedtek a költségek. Görögországban és Spanyolországban a válságot követően szintén csökkentek a nominális fajlagos munkaerőköltségek, míg a válság előtti években a növekedés volt a jellemző. Ebbe a képbe egyedül Németország nem illik bele, hiszen ez az egyetlen tagállam, ahol a válságot megelőzően a nominális fajlagos munkaerőköltségek csökkentek (ugyan csak kismértékben), 10 Ld. például: Future Skills Supply and Demand in Europe (A készségek jövőbeli kereslete és kínálata Európában), Cedefop. 11 2013 októberében az OECD és a Bizottság közzétette a felnőttek szakismereteire vonatkozó új felmérés eredményeit ( Survey on Adult Skills (PIAAC), Európai Bizottság, OECD). 14
az azóta eltelt években pedig nőttek. A nominális fajlagos munkaerőköltségek mérsékelt (illetve a válság előtt nagyobb mértékű) változása volt megfigyelhető különösen Belgiumban, Svédországban, Hollandiában, Ausztriában és Finnországban. Az egyrészt a problémákkal küzdő tagállamokban, másrészt a többlettel rendelkező országokban bekövetkezett trendfordulás kedvezett a külső egyensúly helyreállításának, amire különösen nagy szükség volt az euróövezeten belül. Fontos, hogy a bérek alakulása összhangban maradjon a külső egyensúlyhiány kiigazításának és a munkanélküliség csökkentésének szükségletével, és hosszú távon összeegyeztethető legyen a termelékenységnövekedéssel. Amennyiben tartósnak bizonyulnak, a többlettel rendelkező országokban történt újabb béremelések erősíthetik az összességében elégtelen aggregált keresletet 12. 7. ábra: A nominális fajlagos munkaerőköltségek alakulása az EU-28-ban, átlagos éves változás 2003 2008 között és 2009 2013 között Forrás: Eurostat, a Foglalkoztatási Főigazgatóság számításai alapján A fajlagos munkaerőköltségek csökkentése és a bérek visszaszorítása csak lassan és részben vezetett árcsökkenéshez. Ez a tökéletlen átgyűrűzés magyarázható többek között a közvetett adók egyidejű emelésével és a költségvetési konszolidáció miatt szabályozott árakkal 13. A nominális fajlagos munkaerőköltségeknek merev árak melletti csökkentése több tagállamban, különösen Görögországban, Spanyolországban, Írországban és Portugáliában a bérhányad csökkenéséhez vezetett. A haszonkulcsok ebből eredő növekedése (eleddig) nem vezetett teljes mértékben a beruházások növeléséhez. Az adóék számos tagállamban továbbra is magas. A magas és néhány esetben növekvő adóék, különösen az alacsony keresetűek és a háztartások második keresői esetében továbbra 12 Lásd pl. Is Aggregate Demand Wage-Led or Profit-Led? National and Global Effects (Az aggregát kereslet bér- vagy profitvezérelt? Nemzeti és globális hatások), International Labour Office (Nemzetközi Munkaügyi Hivatal), Conditions of Work and Employment Series ( Munkaügyi és foglalkoztatási feltételek sorozat) 40. sz., Genf, 2012. 13 Lásd: Quarterly Report on the Euro Area (Negyedéves jelentés az euróövezetről), Európai Bizottság, 12. kötet, 2013/3. szám. 15
is jelentős problémát jelent számos tagállamban. Ezt illusztrálja, hogy az alacsony keresetűek (az átlagbér 67 %-át keresők) adóékének 2008 és 2010 közötti, a legtöbb országban bekövetkezett csökkenését a következő három évben csaknem valamennyi tagállamban annak növekedése követte. A 2013-as szintek 20 %-os vagy annál alacsonyabb szinttől (Málta 2012, Írország) több mint 45 %-ig terjedtek (Belgium, Németország, Franciaország és Magyarország). A teljes adóék változása főként a személyi jövedelemadó (szja) emeléséből fakad, amely 21- ből 15 tagállamban volt tapasztalható (8. ábra). Az szja (legalábbis az említett konkrét háztartástípus és az átlagbér 67 %-át keresők esetében) jelentősen emelkedett Portugáliában és Magyarországon, ugyanakkor igen jelentős mértékben csökkent az Egyesült Királyságban és Görögországban. A személyi jövedelemadót és a munkavállalók társadalombiztosítási járulékait együtt véve a munkavállalók terhei 10 tagállamban nőttek; a munkáltatókra ez kevésbé igaz (nekik 3 országban növekedtek az adóterheik). A legtöbb tagállamban a munkáltatók társadalombiztosítási járulékai összességében többé-kevésbé stabilak maradtak, néhány kivétellel: aránylag jelentős növekedés volt megfigyelhető Lengyelországban és Szlovákiában, ugyanakkor jelentős csökkenés Franciaországban. 8. ábra: A teljes adóék változása 2010 2013 között elemenként (egyedülálló, gyermektelen, az átlagbér 67%-át megkereső személy esetében) 5 4 3 2 TB-járulék (m.adó) szja TB-járulék (m.vállaló) adóék 1 0-1 -2-3 -4-5 UK EL FR NL DE BE CZ DK EE SI SE IT ES LU AT FI IE PL SK PT HU Forrás: a Bizottság és az OECD adatbázisa az adókról és a juttatásokról; Megjegyzés: A nem OECD-tag uniós tagállamok (Bulgária, Ciprus, Horvátország, Lettország, Litvánia, Málta és Románia) esetében nem állnak rendelkezésre adatok. 16
Több tagállam számára kihívást jelent a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem. A be nem jelentett munkavégzés a hivatalos vállalkozások által be nem jelentett munkavégzéstől az önfoglalkoztatók által végzett feketemunkáig terjedően sokféle tevékenységet jelenthet, ám a fogalomba nem tartoznak bele az illegális árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységek. A be nem jelentett munkavégzés számos kedvezőtlen következménnyel jár. Makrogazdasági szempontból csökkenti az adóbevételeket (jövedelemadó és áfa) és aláássa a szociális biztonsági rendszerek finanszírozását. Mikroökonómiai szempontból a be nem jelentett munkavégzés és az egyéb atipikus foglalkoztatási formák, mint a színlelt önfoglalkoztatás, gyakran torzítják a vállalatok közötti tisztességes versenyt, megnyitva az utat a szociális dömping előtt, és gátolva a szabályos foglalkoztatás és a teljes körű szociális védelem megteremtését. Mindez a termelés hatékonysága ellen is hat, mivel az informális vállalkozások jellemzően kerülik a hivatalos szolgáltatások és erőforrások igénybevételét (pl. hitelfelvétel), és nem növekednek. Bár nem állnak rendelkezésre teljesen megbízható adatok a rejtett gazdaság és a be nem jelentett munkavégzés mértékéről, hozzávetőleges adatok azt mutatják, hogy a kérdés kihívást jelent egyes tagállamokban 14. Emellett a különféle társadalmi-gazdasági tendenciák miatt elképzelhető, hogy a be nem jelentett munkavégzés volumene jelenleg is nő; ilyen tendenciák az ágazaton belüli átcsoportosítás, a gazdaság nemzetközivé válása, a szabványos foglalkoztatási formák visszaszorulása és egyes tagállamokban a szociális szükséghelyzet. Jóllehet a gazdasági fejlemények a lakosság különböző szegmenseit jellemzően különböző módon érintik, sok tagállamban fokozódott az egyenlőtlenség mértéke. Míg a jövedelmi ötödök aránya 15 2008 és 2013 között az EU-ban átlagosan stabil maradt, a tagállamok között nagy szórás és növekvő különbségek mutatkoznak az egyenlőtlenségek terén (9. ábra). Az egyenlőtlenségek a déli tagállamok többségében (Spanyolországban, Görögországban, Olaszországban és Cipruson), valamint Horvátországban, Észtországban, Dániában, Magyarországon és kismértékben Írországban és Ausztriában is növekedtek. Az 14 Lásd pl. Eurofound (2013), Tackling Undeclared Work in 27 European Union Member States and Norway: Approaches and Measures Since 2008 (A be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem 27 uniós tagállamban és Norvégiában: megközelítések és intézkedések 2008 óta), Eurofound, Dublin; Hazans, M. (2011), Informal Workers Across Europe (Nem hivatalos munkavállalók Európában), 5912. számú tanulmány, Világbank, Washington DC. 15 A jövedelmi ötödök aránya (másképpen az S20/S80 arány) a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségeinek mutatója. Kiszámítása a népesség legmagasabb jövedelmű 20 %-a (a felső kvintilis) által keresett teljes jövedelem és a népesség legalacsonyabb jövedelmű 20 %-a (az alsó kvintilis) által keresett teljes jövedelem arányaként történik. Valamennyi jövedelmet rendelkezésre álló ekvivalens jövedelemként vesznek számításba. 17
újonnan történt előrelépések ellenére az egyenlőtlenség továbbra is különös aggodalomra ad okot Bulgáriában, Görögországban, Lettországban, Romániában, Spanyolországban és Litvániában (ld. még a 3. fejezet V. ábráját). 9. ábra: A jövedelemeloszlás egyenlőtlenségei (S80/S20; jövedelmi ötödök aránya), 2008 2012 Forrás: Eurostat, EU-SILC 2013; a 2012-es jövedelmi évre. Megjegyzés: * - 2011-es adatok (Belgium, Németország, Írország, Görögország, Franciaország, Horvátország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Románia, Svédország és az Egyesült Királyság esetében még nem állnak rendelkezésre 2012-es adatok). A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya jelentősen nőtt, és ugyanúgy a tagállamok közötti különbségek is. A válság 2008-as kezdete és 2012 között a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élő európaiak száma aggasztó mértékben, 8,7 millióval nőtt (Horvátország nélkül), ami 2012-ben az EU-28 népességének 25,1 %-át jelentette (10. ábra). 10. ábra: A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők arányának alakulása, 2008 2012 18
Forrás: Eurostat, EU-SILC 2013; a 2012-es jövedelmi évre. Megjegyzés: * - 2011-es adatok (Belgium, Németország, Írország, Görögország, Franciaország, Horvátország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Románia, Svédország és az Egyesült Királyság esetében nem állnak rendelkezésre 2012-es adatok). A szegénység szintje igen eltérően alakul a különböző korcsoportokban. A válság általában a munkaképes korú népességet érintette a leginkább (11. ábra; 3. fejezet IV. ábra), főként a munkanélküliség vagy az alacsony munkaintenzitású háztartások arányának növekedése, valamint az aktív keresők szegénységi rátájának növekedése miatt. 2012-ben az EU-28-ban körülbelül 50 millió munkaképes korú személy jövedelme nem érte el az országos medián ekvivalens jövedelem 60 %-át, és 31,8 millió élt súlyos anyagi nélkülözésben (2013- ban 31,5 millió). 2012-ben a 18 59 év közötti népesség 10,9 %-a élt aktív kereső nélküli háztartásban. 11. ábra: A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők arányának alakulása 2005 óta az EU-28-ban, összes, gyermekek, munkaképes korú népesség és idősek 30 25 20 15 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Összes Gyermekek (0 17) Munkaképes korú (18 64) Idősek (65+) Forrás: Eurostat, EU-SILC. Megjegyzés: az EU-27 átlaga 2005 2009-re; az EU-28 átlaga 2010 2012-re. A 2013-as SILC-adatok még nem állnak rendelkezésre. Az idősebbek (65 felettiek) viszonylag kevésbé érintettek, mivel szegénységük vagy társadalmi kirekesztettségük kockázata a legtöbb tagállamban csökkent, azonban az időskori szegénység a nőket még mindig nagyobb mértékben érinti, mint a férfiakat. Mindazonáltal a relatív javulás nem feltétlenül az idősebbek reáljövedelmi helyzetének változásáról tanúskodik, hanem abból ered, hogy a nyugdíjak alig változtak, mialatt a munkaképes korú népesség jövedelmi szintjei stagnáltak vagy csökkentek. 19
A gyermekek 2008 óta (a legtöbb esetben munkaképes korú) szüleik rosszabbodó helyzetéből kifolyólag egyre inkább ki vannak téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának. Ez figyelhető meg 2008 óta több mint 20 tagállamban, és az egyszülős háztartások szegénységének vagy társadalmi kirekesztettségének kockázata (EU- 28: 47,8 % 2012-ben) kétszer akkora, mint a kétszülős családoké (24,4 %). Valamennyi tagállamban jellemző, hogy az egyszülős háztartások körében lényegesen nagyobb a szegénység kockázata, amely 35 %-tól (Szlovénia, Finnország és Dánia) 78 %-ig (Bulgária) terjed. Hasonlóképpen a három- vagy többgyermekes családok esetében a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázata (EU-28: 30,9 %) lényegesen nagyobb, mint a népesség egészében. A munkaképes korú férfiakat közvetlenebbül érintette a válság során rosszabbodó munkaerő-piaci helyzet. Ugyanakkor a nőket a családdal vagy gondozással kapcsolatos inaktív időszakok és a (szándékos vagy kényszerből vállalt) részmunkaidős munkavégzés miatt jobban fenyegeti a (tartós) szegénység vagy a kirekesztettség veszélye, mint a férfiakat. A szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázata 2012-ben jóval magasabb volt a harmadik országok (18 64 éves) állampolgárai esetében (48,9 %), mint az uniós állampolgároknál (24,3 %), ami 2012 és 2013 viszonylatában több mint 3 százalékpontos növekedést jelent. A háztartások rendelkezésére álló bruttó jövedelem (GDHI) reálnövekedése 2013 vége óta általában javult az EU-ban, miután az előtte eltelt csaknem négy évben folyamatosan romlott (a háztartások rendelkezésére álló bruttó jövedelem alakulásának további tárgyalása a 3. fejezetben található). Ennek az volt az oka, hogy növekedtek a munkaerő-piaci jövedelmek (munkavállalói jövedelem, önálló vállalkozói jövedelem és tulajdonosi jövedelem), és ehhez társult a háztartásoknak nyújtott szociális juttatások növekedése 16. Egyelőre kérdéses, hogy a 2013-as javulás fenntartható-e, mivel a munkahelyteremtés még mindig csekély mértékű, az adó- és szociális ellátórendszerek hatása továbbra is kevéssé érvényesül, és a legfrissebb, 2014-es adatok újabb csökkenésre utalnak (12. ábra). 16 Részletek a foglalkoztatásról és a szociális helyzetről szóló uniós negyedéves áttekintésben (2014. június). 20
12. ábra: Az egyes elemek hatása a háztartások rendelkezésére álló bruttó jövedelem növekedésére 6 4 EU Munkavállalói jövedelem Önálló vállalkozói jövedelem Változás az előző évhez képest (%) 2 0-2 -4-6 -8 Q1 Q2 Q3 Q4 Q1 Q2 Q3 Q4 Q1 Q2 Q3 Q4 Q1 Q2 Q3 Q4 Q1 Q2 Q3 Q4 Q1 Q2 Q3 Q4 Q1 Q2 Q3 Q4 Q1 Q2 Q3 Q4 Q1 Q2 Q3 Q4 Q1 Q2 Nettó tulajdonosi jövedelem Nettó szociális juttatások Nettó társadalombiztosítási járulékok Egyéb folyó transzferek (nettó) Jövedelem- és vagyonadók (negatív) GDHI-reálnövekedés GDP-reálnövekedés 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 Forrás: Eurostat ágazati számlák Az adó- és szociális ellátórendszerekben az utóbbi évek során bekövetkező változások elosztási hatásai jelentősen eltérnek az egyes országokban 17. Kialakításuktól függően az adó- és szociális ellátórendszerek változásai eltérően érintették a magas és az alacsony jövedelmű háztartásokat. Néhány országban egyes regresszív hatások különösen az alacsony jövedelmű háztartások életkörülményeit súlyosbították. Más tagállamok több figyelmet fordítottak arra, hogy az adó- és szociális ellátórendszerek kiigazításai hogyan érintik az egyes jövedelmi csoportokat, így sikerült elkerülniük az alacsony jövedelmű háztartások aránytalan terhelését. A jövedelemeloszlási hatások ilyen különbségei a kiigazítások teljes mértékének különbségeitől függetlenül jelentkeztek. Összességében a szociális kiadások növekedési üteme, miután 2009-ben elérte a csúcspontot, 2011-től kezdve negatív volt. A válság korai szakaszában (2009-ig) a szociális kiadások növekedése elsősorban a munkanélküliséggel kapcsolatos kiadásoknak volt köszönhető és csak kisebb mértékben más kiadásoknak (a nyugdíjak és az egészségügy terén). A szociális kiadások növekedése 2010-ben lelassult, egyrészt a lejáró költségvetési ösztönző intézkedések, másrészt az automatikus stabilizáció fokozatos megszüntetése miatt azokban az országokban, ahol fellendülés történt. 2011 óta a gazdasági és szociális körülmények 17 A foglalkoztatásról és a szociális helyzetről szóló uniós negyedéves áttekintés (2014. március) szociális kiadási trendekkel foglalkozó melléklete (2014). 21
folytatódó romlása ellenére csökkentek a szociális kiadások, különös tekintettel a természetbeni juttatásokra és szolgáltatásokra (13. ábra) 18. 13. ábra: A pénzbeli és természetbeni juttatások hozzájárulása az állami szociális reálkiadások növekedéséhez az EU-ban (2001 2012) Forrás: Nemzeti számlák, a Foglalkoztatási Főigazgatóság számításai alapján A válság megváltoztatta a szociális védelemre fordított kiadások szerkezetét is. 2007 és 2011 között az egy lakosra eső, szociális védelemre fordított (reál)kiadások 8 %-kal növekedtek az EU-27-ben (14. ábra). A növekedés legnagyobb részét a nyugdíj (az öregségi ellátások és a túlélő hozzátartozói ellátások növekedése a teljes növekedés 44 %-át képviselik) és az egészségügyi és rokkantsági ellátások (32 %) tették ki. Ennek megfelelően jelentős különbségek adódnak a tagállamok között: 2007 2011 között a szociális védelemre fordított összes kiadás egy lakosra eső részének növekedése négy tagállamban 5 % alatt volt, míg hét tagállamban meghaladta a 15 %-ot. 18 Ld. a foglalkoztatásról és a szociális helyzetről szóló uniós negyedéves áttekintést (2013. március). Az elemzések azt mutatják, hogy a szociális kiadások 2011 óta megfigyelhető csökkenése az elmúlt három évtized hasonló recessziós epizódjaihoz képest jelentősebb mértékű. 22
14. ábra: Az egy lakosra eső, szociális védelemre fordított kiadások változása 2007 és 2011 között a szociális védelem típusa szerint Megjegyzés: Az egyes típusok részesedése a szociális védelemre fordított kiadások összes növekedésében (lakosonként, 2005-ös konstans árak mellett); Forrás: ESSPROS Az egy lakosra eső, szociális védelemre fordított kiadások változása 2007 és 2011 között 50% 40% 30% 20% 10% 0% -10% HU EL SE UK IT DK AT FR PT DE EU-27 CZ LT FI LU SI BE NL MT LV ES CY EE SK PL RO BG IE Egészségügyi és rokkantsági ellátások Öregségi és túlélő hozzátartozói ellátások Család/gyerek Munkanélk. Társ. kirek. & lakhatás Néhány tagállamban a kiszolgáltatott helyzetű és alacsony jövedelmű személyek számára továbbra is problémás az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. Míg 2008 és 2012 között az egész EU-27-ben csak enyhén nőtt azoknak a legkisebb jövedelmű csoportba tartozóknak az aránya, akik ki nem elégített ellátási szükségletekről számoltak be, Finnországban, Portugáliában és Görögországban jelentős növekedés volt tapasztalható (15. ábra). A ki nem elégített ellátási szükségletek legmagasabb szintjét 2012-ben Lettországban, Bulgáriában és Romániában regisztrálták. Az említett szint Bulgáriában csökkent a legnagyobb mértékben (11,4 százalékponttal 2008 és 2012 között), a ki nem elégített ellátási szükségletű személyek aránya azonban még 2012-ben is jelentős volt (16,9 %). 23
15. ábra: Ki nem elégített egészségügyi ellátási szükségletek, legalacsonyabb jövedelműek kvintilise, 2008 2012 Változás (sz.pont) 10 % 25 5 20 0 15-5 10-10 5-15 SI* NL AT* ES LU* MT DK CZ UK IE* SE LT DE SK BE* FR PT EU -EU - CY FI HU HR EE PL EL IT RO BG LV 28 27 Változás (2008 2012) 2012 (* 2011) 0 Forrás: Eurostat EU-SILC 2012. Megjegyzés: Ki nem elégített egészségügyi ellátási szükségletek: túl sokba kerül, túl messze van vagy várólista van. * - 2011-es adatok (Belgium, Írország, Luxemburg és Ausztria esetében nem állnak rendelkezésre 2012-es adatok); Horvátország és az EU-28 esetében nem állnak rendelkezésre 2008-as adatok). 24
2. A FOGLALKOZTATÁSI IRÁNYMUTATÁSOK VÉGREHAJTÁSA: FOGLALKOZTATÁS- ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI REFORMOK Ez a szakasz 19 áttekintést nyújt a tagállamok által az elmúlt 12 hónapban bevezetett reformokról és intézkedésekről. A foglalkoztatási iránymutatások 20 szilárd politikai útmutatással szolgálnak a tagállamok számára arról, hogy a jelenlegi tendenciákat és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit figyelembe véve miként kezeljék a foglalkoztatási és a szociális kihívásokat (lásd a fenti 1. szakaszt). A 2014. évi éves növekedési jelentés prioritásokat jelölt ki és politikai iránymutatással szolgált a 2014. évi európai szemeszter keretében nemzeti reformprogramjukat benyújtó tagállamok számára. A Bizottság áttekintette a nemzeti reformprogramokat, és javaslatai alapján a Tanács országspecifikus ajánlásokat bocsátott ki. A Foglalkoztatási Bizottság és a szociális védelmemmel foglalkozó bizottság a foglalkoztatási teljesítményértékelés (EPM) és a szociális védelmi teljesítményértékelés (SPPM) segítségével értékeli a tagállamoknak a különböző kihívások kezelésében mutatott teljesítményét és az elért eredményeket. Az ennek nyomán végrehajtott szakpolitikai reformok értékelésére a 2015. évi európai szemeszter keretében kerül sor. Az Európai Szociális Alap (ESZA) a munkanélküliség leküzdésére irányuló erőfeszítések (külön hangsúlyt fektetve a fiatalokra), az átképzést és a szakmai készségek fejlesztését célzó szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló oktatási kezdeményezések, valamint az igazgatási kapacitásépítés támogatása révén segíti az Európa 2020 stratégia céljainak elérésére irányuló törekvéseket. A 2014 2020-as programozási időszakban az ESZA és a többi európai strukturális és beruházási alap tevékenységének az Európa 2020 stratégia szakpolitikai prioritásaival való szoros összehangolása, valamint az alapok eredményorientált szemlélete erősíteni fogja a szóban forgó alapoknak a stratégia pénzügyi pilléreként betöltött szerepét. Az alábbiakban ismertetendő valamennyi területen történtek reformok. Az előrehaladás mértéke azonban a különböző szakpolitikai területeken tagállamonként eltérő. Ezért további 19 20 Ez a szakasz áttekinti az előző közös foglalkoztatási jelentésben bemutatott helyzet változásait. Terjedelmi korlátok miatt azonban nem kimerítő, és nem célja minden egyes reformról és szakpolitikai intézkedésről beszámolni. A jelentés általában nem foglalkozik azokkal az intézkedésekkel, amelyeket még csak bejelentettek, de nem terjesztetek törvényjavaslatként az illetékes törvényhozó testület elé, illetve nem kezdtek el egyeztetni a szociális partnerekkel. A Tanács 2012. október 21-i 2010/707/EU határozata a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról. 25
erőfeszítésekre van szükség, még akkor is, ha sok esetben a reformoknak egyelőre még nem érzékelhető minden hatása, mert azok csak bizonyos idő után jelentkeznek. Ezenkívül a reformok értéke jellemzően nem ítélhető meg elszigetelten olyan esetekben, amikor párhuzamosan több reform is folyamatban van. A tagállamoknak ezeket a kölcsönhatásokat figyelembe kell venniük a szakpolitikák és a reformok meghatározásakor. Az alábbi bekeretezett szövegrész áttekinti a munkaerő-piacon tapasztalható nemek közötti egyenlőtlenségeket, valamint azokat a reformokat, amelyek segíthetik az előrelépést a nemek közötti egyenlőség ügyében (ezekről a kérdésekről az egyes iránymutatások kapcsán részletesen is szólunk az alábbiakban). A nemek közötti egyenlőség: Továbbra is jelentősek az egyenlőtlenségek a munkaerőpiacon 21 Bár sikerült eredményeket elérni, még mindig jelentős különbségek mutatkoznak a férfiak és a nők helyzetében. A nők foglalkoztatottsági rátája továbbra is jóval elmarad a férfiakétól (62,8% kontra 74% 2014 elején). Teljes munkaidős egyenértékben számolva ugyanez a különbség még szembetűnőbb (18,3 százalékpont 2013-ban). Ráadásul a nők egy munkaórára vetítve 16%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. A foglalkoztatottság, a ledolgozott munkaórák száma és a bérezés területén fennálló különbségek együttesen igen jelentős különbségeket eredményeznek a férfiak és a nők összjövedelmében (37% az EU egészében). Mivel a nyugdíjak az aktív életkorban megszerzett jövedelmeket tükrözik vissza, ezen a területen is nagy különbségek vannak a két nem között (átlagosan 39%). Az 55 év feletti népesség körében a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata valamennyi tagállamban nagyobb a nők, mint a férfiak esetében. A megfizethető és minőségi gyermekgondozási szolgáltatásokhoz, tartós ápolásigondozási szolgáltatásokhoz és iskolán kívüli ellátáshoz, a rugalmas munkafeltételekhez, valamint a megfelelő szabadságolási rendszerekhez való hozzáférés továbbra is alapvető szerepet játszik a nők foglalkoztatásának fenntartásában, illetve annak segítésében, hogy a férfiak és a nők össze tudják egyeztetni a munkát és a családi életet. Bár a tagállamok többségében 2005 óta sikerült előrelépni a gyermekgondozási szolgáltatásokkal kapcsolatos 21 Részletes elemzéssel a Bizottság által a nők és a férfiak közötti egyenlőség területén elért eredményekről összeállított éves jelentés szolgál. 26