A KÉNYSZERSPEKTRUMHOZ TARTOZÓ EGYES KÓRKÉPEK TÜNETI

Ph.D. Értekezés Tézisei A KÉNYSZERSPEKTRUMHOZ TARTOZÓ EGYES KÓRKÉPEK TÜNETI ALCSOPORTJAINAK ELKÜLÖNÍTÉSE ÉS KLINIKAI JELLEMZŐINEK VIZSGÁLATA dr. Treuer Tamás Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Programvezető: Prof. Dr. Nagy Zoltán Alprogramvezető: Prof. Dr. Füredi János Témavezető: Dr. Szádóczky Erika 2001. Budapest Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

1. Bevezetés Ebben a dolgozatban a kényszerspektrumhoz tartozó kórképek tüneti alcsoportjai elkülönítésének és klinikai jellemzőinek vizsgálatában az elmúlt öt év folyamán végzett kutatásaim összefoglalására teszek kísérletet. A kényszerbetegség klasszikus kórképe mellett számos olyan pszichiátriai zavart ismerünk, amelyek a tünetképzés és a biológiai háttér hasonlósága alapján az ún. kényszerspektrumba sorolhatók. A pszichiátriai zavarok dimenzionális megközelítése a tüneti és diszfunkcionális konvergenciákat nem elkülönült diagnosztikus egységeknek, hanem spektrumon elhelyezkedő dimenzióknak tekinti. Ennek az irányzatnak egyik legizgalmasabb terméke a kényszerspektrum zavarok koncepciója, amelyben a kényszerbetegség az alapszindróma, és a kényszerek a vezető tünetek. A kényszerspektrum zavarok olyan szindrómákat foglalnak össze, amelyek számos klinikai jellegzetességben megegyeznek, mint például a testalakkal összefüggő kényszerek evési zavarokban, a kényszeres-ritualizált cselekedetek, például hajtépegetés trichotillomániában, vagy az olyan kényszeres-impulzív viselkedések, mint a patológiás játékszenvedély. Mint a legtöbb orvosi kutatás esetében, kérdésfeltevéseim és hipotéziseim a közvetlen klinikai gyakorlat nehézségeiből, a terápiás hatékonyság, vagy diagnosztikai elkülönítés és prognózisalkotás problémáiból keletkeztek. Noha számos előrelépés történt ezeknek a zavaroknak a kezelésében az utóbbi évtizedben, a kényszerspektrum zavarok tüneti altípusainak elkülönítése és vizsgálatának jelentősége abban rejlik, hogy a tüneti altípusok jellegzetességeinek és prognózisának, terápiás válaszának vizsgálatával a jövőben még hatékonyabb módszereket találhassunk a zavarok kezelésében. Ezeknek a kórképeknek a jelentőségét jelzi az is, hogy a legújabb felmérések alapján például a kényszerbetegség a negyedik leggyakoribb pszichiátriai betegség a fóbiák, az alkoholizmus és a depresszió után - gyakoribb, mint a szkizofrénia vagy a pánikbetegség-, és az életminőséget súlyosan befolyásoló zavarok között szintén előkelő helyet foglal el a pszichiátriai betegségek rangsorában. Az epidemiológiai vizsgálatok alapján a lakosság mintegy 2-3%-a szenved kényszerbetegségben. Eszerint Magyarországon ez a betegség kb. 2-300.000 embert érint élete során. 2. Célkitűzések A kényszerspektrumhoz tartozó kórképek tüneti alcsoportjainak elkülönítése és klinikai jellemzőinek vizsgálata során elsősorban a kényszerbetegség és a spektrumba tartozó evészavarok kutatásával foglalkoztam. Dolgozatomban négy kutatásomat ismertetem részleteiben. Vizsgálataim az alábbi kérdésekre kerestek választ: 2.1 A kényszerbetegség tüneti altípusainak elkülönítése faktoranalízis segítségével A kényszerbetegség tünetileg homogén, vagy heterogén betegség? Elkülöníthetők-e a klinikai tapasztalat alapján megjelenő tüneti altípusok statisztikai módszerekkel? A különböző módszerrel elvégzett faktoranalízisek melyik alcsoport modellt támasztják alá leginkább? Az így elkülönített tüneti altípusok és tünetcsoportok milyen kapcsolatban állnak egymással? Az tünetek statisztikai összefüggései magyarázzák-e a betegség klinikai megjelenését és pszichopatológiáját? 2.2 Citalopram neuroendokrin teszt kényszerbetegekben és egészséges kontrollokban Használható-e a citalopram neuroendokrin tesztként kényszerbeteg-ségben? Van-e eltérés kényszerbetegek és egészségesek hormonválaszában citalopram teszt esetén? A citalopram teszt során létrejött hormonválaszok megfelelnek-e a korábban depresszióban tapasztalt csökkent válasznak?

2.3 A fizikai abúzus, a szexuális abúzus és a testképzavar összefüggése evészavarokban Van-e szerepe a fizikai abúzusnak az evészavarok etiopatogenezisében? Gyakrabban fordul-e elő a fizikai abúzus, mint azt korábban gondoltuk, és súlyosabb-e ezeknek a betegeknek a testképzavara? Hogyan jelenik meg ez a kérdés a különböző tüneti altípusokban? Összefügg-e a hashajtóhasználat és a testképzavar súlyossága? Melyik tüneti alcsoportban fordul elő leggyakrabban az abúzus? 2.4 Evészavarban szenvedők pszichodramatikus csoportterápiájának hatásvizsgálata és tapasztalatai Alkalmas-e a pszichodráma az evészavaros betegek kezelésére? Hat-e a betegek testképére a dramatikus technika? Mérhető-e ez a hatás a hagyományos testképzavart mérő tesztekkel? Mely strukturális módszerek hatékonyak és melyekkel lehet még hatékonyabban befolyásolni a zavart? 3. Módszerek 3.1 A kényszerbetegség tüneti altípusainak elkülönítése faktoranalízis segítségével Vizsgálatunkban a kényszergondolatok és kényszercselekvések csoportosítására használt Yale- Brown Obszesszív-Kompulzív Tünetskála 13 tünetcsoportjának egymáshoz való korrelációs kapcsolatát vizsgáltuk 90 kényszerbetegünk esetében. A Y-BOCS tünetskála kategóriáinak exploratív faktoranalízis vizsgálatával tüneti alcsoportokat azonosítottunk, majd konfirmatív faktoranalízis vizsgálattal az egy- és többfaktoros modellek illeszkedését teszteltük mintánkon. 3.2 Citalopram neuroendokrin teszt kényszerbetegekben és egészséges kontrollokban Öt kényszerbeteget és öt egészséges önkéntest vontunk be a vizsgálatba. Bevételi kritérium volt a betegek és az egészséges önkéntesek esetében is, hogy semmilyen gyógyszert ne szedjenek a vizsgálatot megelőző két hónapban, ezenkívül kizáró kritérium volt mindkét csoportban bármilyen szerotonerg gyógyszerszedés, endokrin vagy pszichiátriai betegség az eddigi életük során. A résztvevőket alapos pszichiátriai interjúnak vetettem alá és mindannyian kitöltötték a Hamilton Depressziós Pontozó Skálát és a Yale Brown Obsessive Compulsive Tünetskálát és Súlyossági skálát is. A testhőmérséklet változását is folyamatosan mértük a külső fülben elhelyezett speciális hőmérő segítségével. A vérvételek során a mintákat 0, 30, 60 és 90 perccel a citalopram infúzió után vettük le (10 mg citalopramot 10 perc alatt juttattunk a vénás keringésbe egy folyamatosan biztosított vénás kanülön keresztül, minden résztvevő esetében reggel 8 órakor kezdve a vizsgálatot). Az összegyűjtött vérmintákból kortizol és prolaktin szint meghatározásokat végeztünk a vérnyomás, a pulzusszám, a testhőmérséklet és a mellékhatások monitorozása mellett. Statisztikai analízis során ismételt csoportos korrelációszámítást végeztünk (Repeated Measures of ANOVA). Tizenkét mellékhatás jelenlétét vizsgáltuk minden 30 percben. A betegeknél ezenkívül hathónapos klinikai utánkövetést is végeztünk a terápiás hatás válasz vizsgálatával orális citalopram kezelés mellett.

3.3 A fizikai abúzus, a szexuális abúzus és a testképzavar összefüggése evészavarokban Vizsgálatunkban 63 evészavarban szenvedő nőbetegnél a bulímia és az anorexia diagnózisának megállapítása a DSM-IV kritériumai alapján készült, és az egy alcsoportba tartozó minta száma legalább 10 fő volt. Négy alcsoportot tudtunk elkülöníteni a tüneti kép alapján: 1.) restriktív típusú anorexia: 23 páciens; 2.) anorexia nervosa faló-purgáló típus: 13 páciens; 3.) bulimia nervosa: 16 páciens; 4.) bulimia nervosa anorexia anamnézissel: 11 páciens. A betegek interjúja alapján meghatároztuk a fizikai abúzusok, a szexuális abúzus, a hashajtóhasználat előfordulási gyakoriságát, valamint a Test Attitűd Teszttel mért testképzavar súlyosságának pontszámait. Adatainkat statisztikai elemzésnek vetettük alá (eloszlásvizsgálat, átlag, szórás, kétmintás T-próba, esélyhányados) az evészavar négy tüneti alcsoportjának megfelelő bontásban is. 3.4 Evészavarban szenvedők pszichodramatikus csoportterápiájának hatásvizsgálata és tapasztalatai Vizsgálatunkban nyolc evészavarban szenvedő felnőtt páciens pszichodramatikus módszerrel végzett csoportterápiáját vezettük három hónapon keresztül, ahol a betegek hetente egyszer, másfél órában vettek részt a foglalkozásokon. A terápiás folyamat előtt és után tesztekkel mértük fel a kiindulási állapotukat, illetve a végbement változást (Test Attitűd Teszt, Evészavar Kérdőív, EDI), majd két évvel később utánkövetést végeztünk állapotuk változásáról. Részletesen teszteltük az általunk is használt, részben általunk kifejlesztett struktúrált dramatikus módszereket (Test-Tükör, Evés-Óra, Életidő-Identitás, Agresszió-Bizalom játék, Egyszerű Testkép Feedback). 4. Eredmények 4.1 A kényszerbetegség tüneti altípusainak elkülönítése faktoranalízis segítségével A YBOCS tünetskálák adatainak felhasználásával a 90 kényszerbeteg tüneteinek exploratív faktoranalízisével négy fő tüneti alcsoportot tudtunk elkülöníteni: 1. faktor (26,01%) aggódóellenőrzők; 2. faktor (14,81%) szimmetriakényszeres rendezgetők; 3. faktor (12,80%) fertőzéstől félő tisztálkodók, és 4. faktor (12,62%) a gyűjtögetők-felhalmozók csoportja. Konfirmatív faktroanalízissel a négyfaktoros és a háromfaktoros modell közül a háromfaktoros megközelítést sikerült megerősíteni. Az így elkülönített tüneti alcsoportok jól megfeleltethetők a klinikai gyakorlatban tapasztalható betegségképnek. 4.2 Citalopram neuroendokrin teszt kényszerbetegekben és egészséges kontrollokban Vizsgálatunkban a 10 mg citalopram alacsony és közepes mértékű hormonválaszt indukál a kényszerbetegek esetében. A szelektív szerotonerg stimulációt követően nem tapasztaltunk csökkent prolaktin szekréciót kényszerbetegekben a kontrollokkal összehasonlítva, sőt, a betegek esetében enyhe növekedést tapasztaltunk a kortizol és a prolaktin szekrécióban az első posztinfúziós órában. Noha ez az enyhe növekedés nem volt szignifikáns, mégis figyelemre méltó, hiszen tendenciájában ellentétes azzal a változással, amit a korábban depressziós betegeken elvégzett citalopram teszt alapján feltételeztünk. A leggyakoribb mellékhatás két beteg esetében hányinger volt, valamint melegségérzés a lábakban. Azoknál a betegeknél, akik jól reagáltak a citalopram terápiára enyhe csökkenést tapasztaltunk a testhőmérséklet változásában a citalopram infúzió után. Ennél a két betegnél volt megfigyelhető szignifikáns mellékhatás az első posztinfúziós órában (30. és 60. percben), és ezek a betegek reagáltak jól a citalopram kezelésre az utánkövetés során.

4.3 A fizikai abúzus, a szexuális abúzus és a testképzavar összefüggése evészavarokban A minta egészét tekintve a szexuális abúzus 29%-ban, a fizikai abúzus 57%-ban, a hashajtóhasználat pedig 46%-ban fordult elő az általunk vizsgált evészavaros betegek között. A vizsgálat szignifikánsan súlyosabb testképzavart talált azoknál az evészavaros betegeknél, akiknél fizikai abúzus előfordult (p<0.05). Kutatásunk szerint szignifikánsan súlyosabb testképzavar figyelhető meg azoknál az evészavaros betegeknél, akiknél hashajtóhasználat előfordult (p<0.005). A fizikai abúzus és a hashajtóhasználat az evészavarok anorexia nervosa faló-purgáló altípusában fordult elő leggyakrabban (92% és 69%). Ez a csoport mutatta a legrosszabb értékeket a szexuális abúzus és testképzavar tekintetében is. Eredményeink szerint a fizikális abúzussal ellentétben a szexuális abúzus előfordulása nem okozott szignifikánsan súlyosabb testképzavart az evészavaros betegeknél. 4.4 Evészavarban szenvedők pszichodramatikus csoportterápiájának hatásvizsgálata és tapasztalatai Eredményeink alapján az általunk alkalmazott struktúrált pszichodramatikus csoportterápia az Evészavar Kérdőív (EDI) és a Test Attitűd Teszt (BAT) összpontszámát átlagosan 1/3-ával csökkentette, és a terápia az EDI karcsúság iránti késztetés, interoceptív tudatosság, testi elégedetlenség alskáláiban idézett elő leginkább változást. Vizsgálatunkban a tünetek súlyossága terén is alapvető javulást láttunk: négy bulimiás betegnél a terápia végére megszűnt a falás /hányás tünet, kettőnél heti egy alkalomra csökkent, egy bulimiás betegnél pedig hol megszűnt hetekre, hol pedig visszatért, de nála korábban már öt éve folyamatosan fennálltak falás/hányásos periódusai, gyakorlatilag befolyásolhatatlan rendszerességgel. A két anorexiás beteg súlyos diétázásának enyhüléséről és evéseinek rendszeresebbé válásáról, és súlyának enyhe emelkedéséről számolt be. 5. Következtetések 5.1 A kényszerbetegség tüneti altípusainak elkülönítése faktoranalízis segítségével Eredményeink azt igazolják, hogy a kényszerbetegség tünetileg heterogén betegség és az általunk azonosított faktorok nagymértékben korrelálnak a mindennapok klinikai tapasztalatával. Ez utat nyithat a jövőben olyan genetikai, neurobiológiai, kísérleti neuropszichológiai vizsgálatok felé, amelyek megerősíthetik ezeknek az alcsoportoknak a jelentőségét a terápiás-hatás vizsgálatokban. A tüneti alcsoportok korrelációs kapcsolata megbízható modellnek bizonyult a tünetfejlődés és a pszichopatológiai összefüggések magyarázatára is. 5.2 Citalopram neuroendokrin teszt kényszerbetegekben és egészséges kontrollokban Elsőként vizsgáltuk a citalopram neuroendokrin tesztet kényszerbetegségben. Eredményeink azt igazolták, hogy a citalopram teszt kiváltotta kortizol és prolaktin válasz nem csökkent kényszerbetegekben az egészséges kontrollokkal összehasonlítva, sőt tendenciájában ellentétes a depressziós betegeknél megfigyelt válasszal. Megállapítható az is, hogy azoknál a betegeknél, akik mellékhatásokat jeleztek a citalopram teszt során a citalopram kezelés hatásosnak bizonyult az utánkövetés során, és azok, akinél nem jelentkeztek mellékhatások, kevéssé reagáltak a kezelésre. A jó terápiás válasz a mellékhatások jelentkezése mellett pozitív korrelációt mutatott a citalopram teszt során a testhőmérséklet csökkenéssel, valamint az aggódó ellenőrző kényszerek dominanciájával is. Eredményeink további jelentősége, hogy a citalopram teszt alkalmazásával további neuroendokrin vizsgálati lehetőség nyílt meg a kényszerbetegség alcsoportjainak vizsgálatában és a betegség szerotoninerg eredetének kutatásában.

5.3 A fizikai abúzus, a szexuális abúzus és a testképzavar összefüggése evészavarokban Elsőként mutattunk rá, hogy a gyermekkori fizikai bántalmazás feltehetően sokkal fontosabb tényező a testképzavar kialakulásában, mint azt korábban gondoltuk, jelentősége még a szexuális abúzusét is meghaladhatja evészavarokban. Eredményeink új utakat nyithatnak az evészavarok altípusai prognózisának kutatásában, mert vizsgálatunk szerint a fizikai bántalmazás, a hashajtóhasználat, valamint az anorexia nervosa purgáló altípusa különösen nagy rizikófaktort jelentenek a testképzavar súlyosságát illetően, és jelenlétük feltehetően az evészavar prognózisát is rontja. 5.4 Evészavarban szenvedők pszichodramatikus csoportterápiájának hatásvizsgálata és tapasztalatai Kutatási eredményeink és terápiás tapasztalatunk alapján a pszichodráma hatékonyan alkalmazható az evészavarban szenvedő betegek kezelésében, jól illeszkedik a táplálkozási zavarban szenvedők igényeihez, mert lehetőséget nyújt stabilabb és reálisabb testkép kialakítására. Először sikerült igazolnunk ennek a változásnak a mértékét a testkép zavarát mérő tesztekkel, és a struktúrált dramatikus technikák eszköztárát új módszerekkel sikerült gazdagítanunk. 6. Köszönetnyilvánítás Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül köszönetet mondok azoknak a kollégáimnak és barátaimnak, akik értékes gondolataikkal, inspiráló kritikájukkal és ösztönző támogatásukkal segítettek ennek a munkának az elkészítésében. Elsősorban köszönöm Füredi János professzor segítségét, aki osztályán 1995-től lehetővé tette, hogy a klinikai munka és az oktatás mellett a kutatásaimat végezzem, és aki rendszeres szigorával ellenőrizte, hogy az elkészült kutatási eredményekből publikáció is szülessen. Németh Attila főorvosnak köszönettel tartozom a kényszerbetegek terápiájával való megismertetéséért, és azért, mert lehetőséget adott a kényszerbetegség-kutatásokban való részvételre, valamint a későbbiekben értékes kritkával segítette saját kutatásaimat. A dolgozatban szereplő kutatások statisztikai módszereinek ellenőrzéséért és a számítások elvégzéséért Rózsa Sándor pszichológusnak mondok köszönetet, aki a szükséges pillanatokban fáradhatatlanul elvégzett minden újabb elemzést. Köszönettel tartozom Arató Mihály professzornak a citalopram teszt vizsgálatban a vizsgálat design-jának kialakításához adott tanácsaiért, Bagdy György doktornak szintén ebben a vizsgálatban adott tanácsaiért, valamint Juranovics Johanna doktornak, aki tevőlegesen végezte velem együtt az intravénás neuroendokrin tesztet; Nagy Sándornénak és Ozoróczyné Szász Ilonának laboratóriumi segítségükért. Köszönöm Szádóczky Erika docensnőnek vizsgálataim szakmai támogatását és minőségi inspirálását, valamint témavezetőmként hasznos tanácsait a kutatás fókuszát illetően. A megjelent közleményekben résztvevő társszerzőimnek is köszönettel tartozom az előbbieken kívül: Vandlik Erikának, Fábián Zsoltnak, Sáfrán Zsófiának, Varga Lászlónak, valamint Kurimay Tamás főorvosnak, aki a McMaster Teszt családvizsgálatban megismertetett a kérdőív használatával és adatbázisából a kontroll csoport adatait a rendelkezésemre bocsátotta. Munkám nem születhetett volna meg rendszeres tudományos üléseink kritikája nélkül, ezért köszönetet mondok név nélkül az ott résztvevő Ph.D. hallgatótársaimnak, akiknek saját kutatási próbálkozásaiból is sokat tanultam és remélhetőleg megtermékenyítettük egymás munkáját. Ugyanígy köszönettel tartozom az Obszesszív Kompulzív Egyesület munkatársainak, az említetteken kívül Lukács Eszternek, Mórotz Kenéznek, Boncz Istvánnak, akikkel folytatott tudományos megbeszéléseink segítették elmélyülésemet a kényszerspektrum zavarok tanulmányozásában. A pszichiátriai klinikai kutatásban történt első próbálkozásaim támogatásáért köszönettel tartozom Gaszner Péter professzornak, akinek osztályán először kapcsolódtam be kutatási programokba klinikai munkám első éveiben. A dolgozat végső formába öntése során elsősorban családomtól vontam el értékes órákat, és ezért hálás vagyok feleségemnek, aki a frissen megszülető írások első kritikusa is volt egyben, valamint kislányomnak, akinek születése igazi energiát adott munkám elvégzéséhez.

7. Közlemények jegyzéke Tudományos cikkek Treuer T.: A rögeszmés-kényszeres zavar. (1990). Diplomamunka, konzultáns: dr. Faludi Gábor, opponens: Prof. Tringer László, 5 (jeles) SOTE Pszichiatriai Klinika, 1990. március, Semmelweis Orvostudományi Egyetem, megtekinthető a Klinika könyvtárában, 1-56 oldal. Treuer T..: A kényszerbetegség és kezelése. (1996). In.: Háziorvosi Továbbképző Szemle, 1996. No. 1. 98-101. Treuer T.: Egy bulimiás páciens pszichoterápiás kezelése (1996). In.: Hírmondó, az Integratív Pszichoterápiás Egyesület folyóirata, 1996/8. szám 65-87. Németh A., Lukács E., Vandlik E., Mórotz K., Juranovics J., Arató M., Treuer T.: Trichotillománia - 12 beteg adatainak feldolgozása alapján (1996). In.: Psychiatria Hungarica, 1996, 11(5): 527-536. Németh A., Lukács E., Mórotz K., Treuer T., Vandlik E., Boncz I.: Kóros játékszenvedély - 12 beteg adatainak feldolgozása alapján (1996). In.: Psychiatria Hungarica, 1996, 11(5): 537-546. Németh A., Arató M., Treuer T., Vandlik E.: Treatment of Fluvoxamine-Induced Anorgasmia With a Partial Drug Holyday. (1996). In.: American Journal of Psychiatry, letter, 153:10, October 1996, p1365. Treuer T.: Szorongásos zavarok: pánikbetegség, a fóbiák és a kényszer. (1997). In.: Praxis, Vol. 6. No. 10. 37-41. oldal, 1997. Treuer T.: A pszichoszomatikus zavarokról (1997) In.: Medinfo, (1997). Volume I. No. 4. p19-20. Treuer T.: Az evészavarok kezelése (1997). In.: Diéta, II. évf. 8. szám, 32-33. Treuer T., Fábián Zs.: Információátviteli és feldolgozási sajátosságok a különböző pszichiátriai zavarokban: a pszichoterápiás és biológiai megközelítések szintézisének egyik lehetősége (1998). Pszichoterápia, 1998, VII. évf., 249-254. Fábián Zs., Treuer T.: Információ és a lelki működések: Információelmélet egy lehetséges szemlélet a pszichiátriában (1998).. Psychiatria Hungarica, 1998, 13:1, 71-80. Treuer T., Németh A., Füredi J.: Hungarian psychotherapist about psychotherapy: a result of a survey (2000). In.: Psychotherapy and Psychosomatics, 2000, 69:163-164. Treuer T., Németh A., Rózsa S., Füredi J.: A kényszerbetegség tüneti altípusainak elkülönítése faktoranalízis segítségével (2001). In.: Psychiatria Hungarica, 2001, 16 (3): 269-278. Treuer T., Fábián Zs., Füredi J.: Internet addiction associated with features of impulse control disorder: is it a real psychiatric disorder? (2001). In.: Journal of Affective Disorders, ed. let, 2001, 66 (2-3): 283. Treuer T., Fábián Zs., Füredi J.: Fizikai abúzus, szexuális abúzus és testképzavar összefüggése evészavarokban (2001). In.: Pszichoterápia, 2001, 10 (4): 248-252. Treuer T., Sáfrán Zs.,: Evészavarban szenvedők pszichodramatikus csoportterápiájának hatásvizsgálata és tapasztalatai - Szakirodalmi áttekintés és módszerbemutatás (2001). In.: Pszichoterápia, 2001, 10 (5): 342-350. Treuer T., Németh A., Rózsa S., Füredi J.: Dimensionality of the Obsessive Compulsive Disorder: Factorial Validity of Yale-Brown Obsessive Compulsive Scale Symptom Checklist. (2001) In.: Psychopathology (lektorálás alatt). Treuer T., Koperdák, M., Fábián Zs, Füredi J.: The impact of physical and sexual abuse on body image in eating disorders (2001) In.: Psychosomatic Medicine (lektorálás alatt). Treuer T., Németh A., Bagdy Gy.: Citalopram challenge test in obsessive-compulsive disorder and in healthy controls. (2001) In.: Psychiatry Research (lektorálás alatt).

A témához kapcsolódó előadások Treuer T., Németh A., Kurimay T., Vandlik E., Füredi J.:Kényszerbetegek családjának vizsgálata McMaster Családfelmérő Kérdőív segítségével (1996). Előadás a Magyar Pszichiátriai Társaság V. Vándorgyűlésén, Gyula, 1996. február 28- március2. Treuer T., Juranovics J., Németh A., Arató M., Bagdy Gy.: Citalopram challenge test in obsessive-compulsive disorder. (1997) European Congress of Neuropsychopharmacology, Vienna Sept. 13-17. 1997. Vandlik E., Németh A., Treuer T.: A szkizo-obszessziv spektrum (1996). Előadás a Magyar Pszichiátriai Társaság V. Vándorgyűlésén, Gyula, 1996. február 28-március 2. Németh A., Lukács E., Vandlik E., Juranovics J., Arató M., Mórotz K., Treuer T., Zieber É.: Trichotillománia (1996). Magyar Pszichiátriai Társaság V. Vándorgyűlése, Gyula, 1996. február 28-március 2. Németh A., Lukács E., Treuer T., Vandlik E.: Kóros játékszenvedély (1996). Magyar Pszichiátriai Társaság V. Vándorgyűlése, Gyula, 1996. február 28-március 2. Treuer T., Németh A. Füredi J.: Pszichoterapeuták a pszichoterápiáról: egy kérdőíves felmérés tanulságai (1996). Előadás a Magyar Pszichiátriai Társaság Nemzeti kongresszusán, Siófok, 1997. január 28. Treuer T.: A kényszerbetegség tüneti alcsoportjai (1999). Az MPT Vándorgyűlése, Debrecen, előadás, 1999. Január, 26-29. Treuer T., Varga L., Fábián Zs.: Testkép-Öndestruktivitás-Női identitás: evészavarban szenvedők pszichodramatikus csoportterápiájának hatásvizsgálata és tapasztalatai. (1999). Előadás és módszerdemonstrációs workshop. A Magyar Pszichiátriai Társaság VIII. vándorgyűlésén, 2000. január 26-29. Győr. Treuer T., Németh A. Füredi J.: Hungarian psychotherapists about psychotherapy: a result of a survey. (1999). Előadás a World Congress of Psychotherapy konferencián, Bécs, 1999. Június 8. Treuer T., Fábián Zs., Füredi J.: Fizikai abúzus, szexuális abúzus és testképzavar összefüggése evészavarokban (2001). Előadás. A Magyar Pszichiátriai Társaság IX. vándorgyűlésén, 2001. január 26-29. Miskolc. Gerevich J., Treuer T., Danics Z., Herr J.: A kényszeres szexuális viselkedés nem parafíliás formájaként jelentkező szexuális addikció diagnosztikai és pszichodinamikus vonatkozásai. Psychiatria Hungarica, 2001, 16 (3): 269-278. A témához kapcsolódó idézhető absztraktok Treuer T., Nyilas Zs., Tar A., Zádor Gy., Sineger E., Gaszner P.: Antidepressive Therapy with a Well Proved Antidepressant: Five Years Experience with Fluvoxamine (Fevarin). (1993). In.: Neuropsychopharmacology, Vol. 9. No. 25. 1993. Supplement, Raven Press. Treuer T., Juranovics J., Németh A., Arató M., Bagdy Gy.: Citalopram challenge test in obsessive-compulsive disorder. (1997) Poster: ECNP Congress, Vienna Sept. 13-17. 1997. In.: European Neuropsychopharmacology, supplement, 1997, Volume 7., S23. Németh A., Szádóczky E., Treuer T., Vandlik E., Papp Zs.: Epidemiology of OCD in Hungary. Poster: ECNP Congress, Vienna Sept. 13-17. 1997. In.: European Neuropsychopharmacology, supplement, 1997, Volume 7., S234. Vandlik E., Németh A., Treuer T., Arató M.: Pure OCD - does it exist? Study of comorbidity in OCD. European Neuropsychopharmacology 7 (1002) (1997) pp. S240-S240. Treuer T., Németh Attila, Vitrai József, Füredi János: Identifying Symptom Subtypes of Obsessive Compulsive Disorder: a Factor Analytic Study. (1998) Poster: ECNP Congress, Paris Nov. 13-17. 1998. In.: European Neuropsychopharmacology, supplement for ECNP, 1998, Volume 7., S220 Tankönyvfejezetek Gaszner P., Treuer T.: The Pharmacological Treatment of Depression. In: New Aspects of Antidepressants in Depression - New Perspectives. Edited by Radu Vrasti, B.I.C. ALL Bucuresti, Temesvar, Roumania, p199-218. 1992. Tankönyvfejezet.

Németh A., Treuer T.: A kényszerbetegség (2001). A Pszichiátria Magyar Kézikönyve, Bővített, átdolgozott II. kiadás, szerk.: Füredi-Németh-Tariska, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 447-462. oldal. Treuer T., Fábián Zs.: Információátvitel és feldolgozás a pszichiátriai zavarokban (2001). A Pszichiátria Magyar Kézikönyve, Bővített, átdolgozott II. kiadás, szerk.: Füredi-Németh-Tariska, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 447-462. oldal.